37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély
Tantermek - Ethan R. Saint-Venant hozzászólásai (3 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2016. szeptember 21. 01:01 | Link

Aimé N. Flamme-Lenoir

Tulajdonképpen nincs konkrét célja. Illetve konkrétnak konkrét, csak éppenséggel nem olyan sürgős. Ráérne akármikor, ahogyan eddig is ráért, hónapok óta nem kérdezett rá a fiúnál konkrétan. Pedig találkoztak, már csak abból kifolyólag is, hogy háztársak. Volt, hogy a könyvtárban, volt, hogy a folyosón vagy a rellonos klubhelyiségben.
Egészen szórakoztató a kölyök. Valamiért meg van győződve arról, talán még a kezdeti hetekben történt Mihaellel és a zaklatásaival kapcsolatos beszélgetés miatt, hogy Ethan egyáltalán nem érintett az irányultságát érintő gonosz megjegyzésekben, nem reagált rá szélsőségesen. Ahogy egyre komfortosabban érezte magát a közelében, úgy bátorodott fel. Ugyan, azt Ethan sem tudja megállapítani, hogy teljesen ösztönös, véletlen vagy szándékos a tény, mely szerint Aimé minden adandó alkalommal a személyes terébe mászik. Bizalmas közelségből tesz megjegyzéseket, amelyek nem ritkán félreérthetőek is.
Először meglepődött, az a reakciója valóban őszinte volt - azt hitte, a kölyök valamilyen úton-módon átlátott a szitán, és titkának teljes tudatában közeledik. Aztán rá kellett jönnie, hogy ilyesmiről szó sincs, egyszerűen ilyen. Ebből a meglepettségből aztán Aimé leszűrhetett valamit, elkönyvelhette zavartságnak és.. gonoszkás játékba kezdett. Illetve az lett volna, ha valóban egy teljesen egyenes fiú idegein táncolt volna az elejtett félmondatokkal, váratlan helyzetekben vállra pakolt kezeivel, közeli és hosszú szemkontaktusaival.
Ethan világ életében nem volt semmi jónak az elrontója, belement a játékba és minden alkalommal "zavarba jött" egy kicsit, amikor úgy érezte, hogy Aimének pozitív visszajelzésre van szüksége. Láthatóan a fiú jól is érezte magát. Hát még ő. Régen szórakoztatta valami ennyire, mint ez, és mély elégedettséggel töltötte el az a tény is, hogy végtére végig kézben tarthatta az egész szituációt. Már amennyire. Amikor ennyire tisztán ott van az ember előtt a kísértés, akkor nehéz gúzsba kötni a kezeit: de nyert a kíváncsiság, mivel rukkol elő vajon Aimé legközelebb? Addig is pedig a trükkös közeledésre minden alkalommal visszafogottan, de nem udvariatlanul elutasítóan viselkedett, pont úgy, mint akinek fogalma sincs, mit kezdjen a helyzettel - arra viszont figyelt, hogy szóban soha egyetlen alkalommal se állítson valótlanságot, vagy ejtsen ki hazugságot a száján.
Nem nehéz kitalálni, hova megy először, ha a szobájában nem találja a fiút. Ahol festeni tud. Ez lehet a művészeti terem és a kívánságok terme is, de az előbbit sokkal valószínűbbnek gondolta, így kötött hát ki itt, az ajtóban. Egy pillanatra ugyan megtorpan, mikor megpillantja a gondolataiban és munkájában teljesen elmélyült Aimét. Ám ez mindössze egy-két másodperc, aztán már valamivel határozottabban köszörüli meg a torkát, és a nyitott ajtólapon jelzésértékűen kopog kettőt.
- Helló, remélem nem zavarlak. - A mosolya már-már bocsánatkérő, de azért máris beljebb engedi magát. Nem örülne, ha feleslegesen tette volna meg az utat idáig.
Szál megtekintése
Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2016. szeptember 21. 19:11 | Link

Aimé N. Flamme-Lenoir

Ez egy jó reakció volt. Legalább jobb ahhoz képest, mint amilyen lehetett volna - a művészek meglehetősen háklisak tudnak lenni arra, ha az alkotói folyamat közben zargatják őket. Márpedig nagyon úgy tűnik, hogy épp valami ilyesminek a közepébe csöppent bele. A termet belengi az átható festékszag, ami ugyan kaparja a torkát valamicskét, de még épp nem irritálja annyira, hogy köhöghetnékje támadjon tőle. Aimé valószínűleg annyira hozzászokott már, hogy fel sem tűnik neki.
Azt meg végképp elégedetten konstatálja, hogy a fiú végre már rendszeresen a valódi, rendes nevét használja, és azon hívja őt. Akkorra sikerült végre megjegyeznie, amikorra Ethannek már lassacskán kezdett el-elfogyni a türelme; meg is jegyezte egyszer, hogy Aimé nem valami jó a nevekkel. És ez még egy enyhe észrevétel volt. A sokadik Errol-Edgar-Everett-AkármilyenEbetűsnév elejtésénél már azon volt, hogy kedvesen megfogja a gallérjánál a másikat, és jól megrázza. Erre végül, szerencsére, nem került sor.
- Igen, ami azt illeti beszélni szerettem volna veled arról, hogyan alakul a helyzet a csapatban? Történt valami változás, vagy továbbra sem tudnak viselkedni?
Beszélt ugyan Míneával, de vannak kétségei az ügyben. El nem vitatná a lánytól a tehetségét a kviddicsben, és abban, ahogyan a csapatot koordinálja a meccsek alatt és között, az viszont már kérdéses számára, tud-e vagy egyáltalán akar-e valamit kezdeni az ilyen típusú helyzetekkel. Terelgetni a kuzinja agresszivitását, és irányokat mutatni, hogyan vezesse le azt a játékban, illetve pályán kívül gátat szabni neki, két egészen más dolog. Nem is érzi a prefektustársában ezt a fajta karizmatikus erőt vagy határozottságot, ami az utóbbihoz kéne. Holott cseppet sem becsüli alá Mínea képességeit - inkább Mihael kezelhetetlenségét emeli fölé.
Azért.. mivel a fiú azóta sem kereste meg ezzel külön, van némi bizodalma abban, hogy megoldotta valahogy a problémát. Elvégre mégiscsak rellonos, ki tudja?
Szál megtekintése
Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2016. november 10. 01:22 | Link

Aimé N. Flamme-Lenoir


- Csakugyan? - Még beljebb lépdel a helyiségben, ha elfelejtette volna bezárni maga után az ajtót, most már azt is megteszi, miközben érdeklődve visszakérdez. Nem mintha arról lenne szó, hogy lebecsülné Aimé képességeit azügyben, hogy ki tud-e állni magáért..
.. nos, igen, jó. Egy kicsit tényleg talán lebecsülte eleinte, de mióta rákapott a fiú a szemtelenkedésre, és arra, hogy a személyes auráját megbolygatva incselkedjen, egyre inkább sejti, hogy kevésbé annyira sebezhető művészlélek, mint azt elsőre gondolta róla. Ettől függetlenül nehezen képzeli el, hogy Mihael agresszív magatartásával tudott volna kezdeni bármit ez a fiú.
- Ezt örömmel hallom. Remélem, nem hat tolakodónak, ha megkérdezem, hogyan oldottad meg? - Néha még felveszi ezt a hivatalos, udvarias hangnemet, puszta megszokásból, mert a legtöbb emberrel így beszél - nem nagyon hallani, látni őt kibillenni a formális keretek közül. Annyira skatulyából kihúzott, hogy az már majdhogynem magától értetődőnek tűnik, mintsem természetellenesnek.
Nem is baj, ha egy ilyen kép él az emberekben róla, ezzel a képpel ő is elégedett. Másrészt Aimé érdekesen reagál rá. Semmi feltűnő nincs benne, csak mintha egy kicsit mindig felkeltené benne az ingert, hogy ezt az udvariasságot megtörje, ha csak egy kicsit is.
- Valóban kellemetlen lenne, ha a vérségi kapcsolat végett hasonlóan vállalhatatlanul viselkednék, mint a kuzinom.. a nap mind a huszonnégy órájában. - Még alvás közben is biztosan; egy kis költői túlzás belefér még. Összeakad a pillantásuk, illetve inkább ezúttal Aimé-é kapja el az övét előbb. Néhány rövid másodpercig némán állja a művészkölyök tekintetét, ám aztán mégis megtöri a csendet.
- Amikor így nézel, tudod, van egy olyan érzésem, hogy készülsz valamire.
Egy naiv, már-már kissé gyanakvó, rosszat sejtően óvatos visszakérdezés, egy ártatlan, nem túl magas, pont kényelmesen és sokféleképpen lecsapható labda a másiknak. Annyira nem bátortalan, hogy az ne legyen hiteles, de benne van az egész más pályán mozgó játékos értetlensége. Kíváncsi, fog-e élni vele, és ha igen, akkor hogyan.
Utoljára módosította:Ethan R. Saint-Venant, 2016. november 10. 01:25 Szál megtekintése
Tantermek - Ethan R. Saint-Venant hozzászólásai (3 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély