A kastélytól körülbelül 5 perc járóútra található egy hatalmas terület, mely a diákok körében igen kedvelt sportnak, a kviddicsnek ad helyet. Ez a nyilvános pálya, ellentétben a házak behatolásgátlóval és mindenféle titkosító bűbájjal kezelt csarnokaival szemben. Több méter magasban találhatóak a karikák a pálya két végén, három-három darab. A fűtenger, mely valaha itt nőtt mára már maximum egy kisebb tónak nevezhető, mivel a szorgos diákok fürge lábai letaposták a szálakat. Körben a pálya szélén hatalmas pódiumok találhatók, az egyik oldalon az Eridon és a Navine „páholya” található, a másikon a Levitáé és a Relloné. A szurkoló nebulók kényelmét fapadok szolgálják, s a leghátsó sorok fölött hátul kifeszítve zászlókon a házak jelképállatai a megfelelő színben. A lelátó téliesíthető is szükség esetén, bűbájjal kezelt üveglap húzható az emelvények fölé.
Az öltözők a házak lelátóinak oldalán találhatók, azonban nem a fenti magaslatokban, hanem lent a földön, innen indulnak el az elszánt csapattagok a mérkőzésekre, ekkor még felvillanyozódva a siker reményétől. A pálya kastély felőli szélétől néhány méterre található egy kisebb ház, melybe belépve észrevehető, hogy tértágító bűbájjal kezelt. Seprűk és ütők különböző márkáiból találhatók használt és öreg darabok, azon diákoknak, akik esetleg csak kedvtelésből játszanak, vagy nincs saját seprűjük. Fel kellene már frissíteni mindkét eszközből az állományt!
Továbbá találhatók még itt különböző segédeszközök az edzésekhez, amelyek a kapitányok fantáziájára vannak bízva!

Zalán elmélete, miszerint edzenem kell, épp eléggé nevetségesnek bizonyult ahhoz, hogy belemenjek. Bár sosem voltam a sportok híve - jobban kedvelem a kviddicset a lelátókról szurkolva -, puszta kíváncsiságból is belementem a dologba... Gondoltam, el fogja felejteni, vagy rájön, hogy felesleges belém az energia.
Ezt a döntésem persze a napon állva, laza rövidujjú edzőpólóban is azonnal megbántam.
- Te komolyan elhiszed, hogy ez működni fog? Futás? - Kérdem, ahogy a másikra pillantok. - Azért ennél valami mágikusabbat képzeltem volna, hogy őszinte legyek veled.
Végigmérem a velem szemben állót, aki láthatóan komolyan veszi a feladatát, s el kell gondolkoznom rajta, hogy vajon mikor először megláttam, miért nem sejtettem, hogy ez lesz a vége. Pontosan ennek tűnt: a népszerű sportolósrácnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=866809#post866809][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.09. 01:28[/b][/url]

A sértettség elemi erővel ránt ki egy pillanat alatt, s értetlenül bámulok rá hirtelen kirohanására. Persze ismét erőltetné a felállást, észre sem véve, hogy még mindig erősen fogom a vádliját.
- Nem, nem érted. Nem azt mondom, hogy kitalálod, hogy nem érzed a lábadat. Úgy szorítom, mint egy idióta, és szemed se rebben, még rá is akarsz állni. Persze, hogy igaz, amit mondasz. - Engedem el végül a levitást, ám kezet nem nyújtok neki.
- Arról beszélek, hogy... Nézd. Nem számít, hogy ez-e az oka. Nem számít. Ha a látomásod, a sorsod azzal akar belekényszeríteni, hogy egyre erősebben kínoz a rohamokkal; vagy ha azzal, hogy azt a gúnyos játékot űzi veled, hogy nem tudsz seprű nélkül élni... szinte... szinte mindegy. Olyan szempontból legalábbis, hogy... mindenképp meg fog történni. Valahogy seprűre fogsz ülni, Zalán. És le fogsz esni arról a seprűről.
Torkom kissé kiszárad, ahogy ez elhagyja a számat. Nem akartam kimondani, minden porcikám tiltakozott ellene, és valószínűleg a legszarabb ötlet volt, amim lehetett.
- Hiába a jelenések elnyomása, ezt nem lehet megváltoztatni. Ne azért kutassunk, hogy megváltoztassuk, hanem hogy fel tudjunk készülni rá. Hogy ne repülj úgy soha, hogy nem tettél óvintézkedéseket azért, hogy... legalább minimalizáljuk, ami elkerülhetetlen. És ezzel nem azt mondtam, hogy pattanj seprűre és állj be a kviddiccsapatba, hanem azt, hogy ha muszáj felülnöd arra a nyomorult fadarabra bármilyen okból, akkor nem teheted meg anélkül, hogy ne legyen minimum védőháló alattad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=866810#post866810][b]Hollósi Zalán - 2023.09.09. 01:39[/b][/url]

Mintha Theodore felpofozta volna, úgy pislogott ki a fejéből. Már hallotta mástól is, hogy egy jóslattal szemben a legjobb dolog, amit tenni tudsz, hogy felkészülsz rá. De hogyan lehet egy zuhanásra mégis felkészülni, ha nem úgy, hogy mindent megteszel azért, hogy ne történjen meg?
 Ígéretet tett két szívének fontos embernek is, hogy amíg meg nem oldja ezt a kérdést, nem száll fel. De ez az egész mindennek tűnt, csak megoldhatónak nem. Szeméből törölt ki sietősen egy születendő könycseppet és fejét elfordította, hogy ne láthassa így a másik őt. Ha már totálisan fölhöz volt szegezve és nem volt hova menekülnie. Olyan hatást kelthetett, mint egy felelőtlen gyerek, akit szembesítenek a neveletlenségével.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=866811#post866811][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.09. 02:02[/b][/url]

Mindenre számítottam: üvöltésre, átokra, vicsorgásra, mindenre. De nem csendre. És nem könnyekre.
Egy ideig én sem szólalok meg. Csupán lassan leereszkedek Zalán mellé törökülésbe, majd kezem finoman a vállára teszem. Fejemet én is elfordítom tőle, hogy ne lássam, amit el akar rejteni előlem.
- Sajnálom, hogy kirohantam - mondom neki halkan. És azt is sajnálom, amit mondtam, azt, hogy igazam van. - Nézd... Segíteni szeretnék. Hogy fel lehessen erre készülni, amennyire lehet, óvintézkedésekkel. Nem tudom azt mondani, hogy minden rendben lesz... de azt tudom, hogy mindent megtehetünk érte, ami hatalmunkban áll.
A csendbe csak a fejünk felett kvaffot passzolgató diákok zaja vegyül. Ők maguk észre sem veszik, ami alattuk történik a pályán, s fogalmuk sincs, mi a valódi jelentősége. Csupán ketten pihennek, gondolják, egy nagyon rövid edzés után.
- És tudod mit? - Kérdem halkan, tekintetemmel a pálya füvét fixírozva. - Egyszer leesel a seprűről. De csak egyszer. Utána vége lesz a kínzó látomásnak, nem lesz többé. És azzal annyi. Bár megtörtént már, de végre lezárhatod utána.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=866812#post866812][b]Hollósi Zalán - 2023.09.09. 02:14[/b][/url]

Válla megfeszült az érintéstől. Ezt érezte. Pólója szegélyét az arcához emelte, hogy az izzadságával vegyült könnyeket véglegesen letörölje róla. A sors fricskája ez is, hogy azt hitte, a mai napon ő lesz nyeregben Theodore-al ellentétben.
 - A koporsómat zárhatják le, ha megtörténik. Mintha nem írtam volna le neked elég részletesen - szipogott egyet a két mondat között. Valami elcseszett módja volt ez a bocsánatkérés elfogadásának, sokkal inkább onnan lehetett ezt kikövetkeztetni, hogy halkan beszélt.
 - Nem maradhatok így itt, szóval légyszives - fejét most lehorgasztotta, úgy emelte ismét kezét a fiú irányába. Muszáj megpróbálnia, mert tényleg sírógörcs lesz a vége, ha gyógyítónak kell levinnie a pályáról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=866815#post866815][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.09. 10:33[/b][/url]

Azonnal a fejemet rázom Zalán szavaira, és hangjának tónusa sem ad enyhülést. Ő mindkettőnket eltemetett már valahol mélyen.
A csend kínoz még pár pillanatig, hiszen erre majdnem lehetetlen válaszolni. A torkom nekem is összeszorul, hiszen tudom, hogy a Pokol lesz, amivel egyszer szembesülni fog.
- Annál azért keményebb vagy, Hollósi. Nem úszod meg, hogy túléld - motyogom neki. Bár a szavaimmal festhetném meg a sorsot. Bárcsak próféciákat mondanék éppen.
A segítségemet kéri, én pedig bólintok. Most már talán engedni fogja, nem úgy, mint a legelején. Feltápászkodom a földről.
- Gyere. - Nyújtom ki a kezem, hogy segíthessek neki felállni, s igyekszem felhúzni, hogy rám támaszkodhasson. - Óvatosan. Amit érzel, az nem a valóság, csak szórakozik veled. - Bár nem ringatom magam abba az illúzióba, hogy ez majd segíteni fog neki, hogy visszanyerje izmai fölött az irányítást: talán mégis érdemes megpróbálni.
És hogy kicsoda, vagy micsoda is űzi ezt a játékot velünk? Nem tudom. De szívesen elbeszélgetnék most vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=866822#post866822][b]Hollósi Zalán - 2023.09.09. 16:56[/b][/url]

- Nem a valóság... - mantrázta ő is, már volt benne azért gyakorlata. Összeszedte minden erejét, fújtatott még egyet és megragadta Theo alkarját. Először inkább úgy tűnt, hogy Zalán fogja lerántani magával a srácot, így még mielőtt erre sor került volna, elengedte. Hosszú percekig ült még ott, motyogott magában, hol pozitívan erősítette elszántságát, hol pedig trágár szavak sorozatával hergelte magát, hogy kizökkentse végtagjait a mozdulatlanságból. Térdhajlata alá nyúlt, hogy felhúzza magához a lábait és próbálta emlékezetéből előkotorni a mozdulatokat, amiket még az apján végzett el a terapeuta a balesete után, mikor eljárt hozzájuk. Sokáig semmi nem történt, már épp azon volt, hogy Theodore-t visszaküldje futni egyedül, hogy addig se vele foglalkozzon, amikor enyhe zsibbadást érzett a bal bokájánál. Leblokkolt az érzéstől, de még nem merte elkiabálni, így harmadszorra kérte a rellonos segítségét, mikor botladozva, nyögvenyelősen sikerült felhúznia magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=866835#post866835][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.09. 21:05[/b][/url]

Nem tud felállni, s az egyensúlyom is majdnem elvesztem.
- Semmi baj. Még egyszer - mondom halkan, s így kísérem végig az összes próbálkozást. Arcomon nyoma sincs türelmetlenségnek, de még sajnálkozó fintorba sem fordul kifejezésem. Még mindig kissé piros arcomon csak az eltökéltség látszik és a türelem.
A torna alatt figyelem a mozdulatokat, melyeket a másik tesz, végül pedig sikerül felsegítenem őt. Azt hiszem, valamikor ezek alatt a csendes percek alatt ölt bennem szilárd formát elhatározásom.
- Ez az. Rendben - nyugtázom, hogy sikerült két lábra állnia. - Mehetünk? Vissza a kastélyba?
Bár már felajánlottam segítségemet korábban is, sokszor fordult meg mögötte önös érdek - látni akarom, nála hova fut ki az egész, gondoltam az elején, hogy fel tudjak készülni a saját sorsomra. Együtt többet tanulhatunk. Készségesnek kell lennem vele, hogy viszonozza ugyanezt.
De ahogy látom, hogyan hatalmasodik el rajta a jövője, hogy lesznek úrrá rajta a még meg sem történt események, s válnak ezáltal még inkább igazibbá és kézzel foghatóbbá, már nem csak a saját bőröm féltése miatt ijedek meg. Szépen lassan elkezdtem átérezni az ő sorsát is, s talán amiatt, hogy meglehet, a sajátom sem lesz békés, csak még gyorsabban zajlott le ez a folyamat, s talán máshogy is, mint a legtöbbeknél.
- Lassan fogunk menni - jelentem ki, ahogy igyekszem támogatni, ha hagyja. - Nem fogunk sietni. A saját tempónkban érünk oda.
Minél lassabban, annál jobb. Minél lassabban érünk a kastélyba, annál később tud lefeküdni és pihenni - és ez minél később történik meg, annál később fog tudni felülni arra a bizonyos seprűre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=866838#post866838][b]Hollósi Zalán - 2023.09.09. 21:29[/b][/url]

- Nem, menni fog - néhány méter után megállt és további figyelmeztetés nélkül elengedte Theodore-t. Majdnem megbánta, de gyorsan a combjára támasztotta kezeit és minden erejével azon volt, hogy megtartsa magát. Szemeit hunyta le ismét, fején erősen rázott egyet, hogy távozzon belőle minden kétely, minden aggodalom. Ez gyengítette most le.
 - Nem miattam jöttünk le. Szóval nem miattam fogunk visszaindulni sem. Még ne. - Vágta rá gyorsan az utolsó mondatot, mert tartott attól, hogy a másik le akarja állítani. - Majd ha befejeztük. Az pedig akkor lesz, ha már te nem tudsz majd a lábaidon állni.
 Felegyenesedett, kisugárzásával próbálta nyomatékosítani, mire van most szüksége igazán. És azt nem úgy fogja megkapni, hogy vesztes módjára kullog vissza a kastélyba Theodore-al eredménytelenül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=866842#post866842][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.09. 21:42[/b][/url]

Nem engedi, hogy annál többet segítsek neki, mint hogy felhúzom. Túl büszke ehhez, vagy akaratos, vagy tudja Merlin - finoman megcsóválom csak a fejem, ellenezve ezt, ám készenlétben állok, hogy megpróbáljam elkapni, ha elesne. Egy biztos: azt a bűbájt nem fogom rajta alkalmazni, amit ő is üvölt a képében. Akkor inkább temessen maga alá.
- Zalán... - kezdem, ahogy ellenkezik, de aztán csak elhallgatok, hogy végigmondhassa.
Pár pillanatig csend ül közénk, tekintetemben kétség elegyedik a szomorúsággal. Valami kellemetlen érzés lesz úrrá rajtam, kissé mardosó, mintha a bensőm egy összegyűrt, majd kihajtogatott papírgalacsin lenne. Máshoz nem tudom hasonlítani.
- Nézd... - Nem folytatom. Még nézem pár pillanatig őt, aztán bólintok. - Ha te nem futsz velem, legyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=866846#post866846][b]Hollósi Zalán - 2023.09.09. 22:26[/b][/url]

Megforgatták benne a kést az utolsó mondattal. Azért nyitott Theodore felé, mert nem tartott attól, hogy félteni fogja őt úgy, ahogy a barátai. Hideg logikára volt szüksége és válaszokra. Erre tessék. Megint itt tartanak.
 Intett egyet a fiúnak, hogy akkor jobb, ha nekilódul, de amikor messze került tőle, frusztrált mordulás tört elő a torkából. Legszívesebben üvöltött volna, de nem akarta, hogy a rellonos visszaforduljon. Amíg ő futott, Zalán kisebb köröket gyalogolt vele egy irányban a pálya közepén. Úgy figyelte őt, mint edző egy ígéretes tanítványát. Pedig a valóságban arról fantáziált, hogy ő is ott van. Köröket ver rá. Izmai a végletekig feszülnek. Izzik a tüdeje, látása csak a célra élesedik. Nincsenek határok.
 Nem lehetnek határok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=866852#post866852][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.09. 22:53[/b][/url]

Valahol úgy érzem, felelősséggel tartozom érte, holott tudom, hogy ez nem igaz. Mindenki a saját sorsának kovácsa. Hát persze.
A lényeg az, hogy Zalánnak kell tudnia, mi a jó neki, nem nekem. Mégis, már most egyértelmű számomra, hogy saját tűrőképességét egyáltalán nem képes reálisan látni, hogy a végletekig húzza, egészen addig, amíg szétszakad. S most nekem is így kell tennem.
Futni kezdek. Először csak ugyanabban a tempóban, ahogy az elején, hogy ismét átmozgassam az izmaim, majd mikor perifériámból meglátom a levitás figyelő szemeit, gyorsítani kezdek. Pár pillanatra lehunyom a szemem, ahogy erőt gyűjtök ebben a tempóban, aztán pedig igazán nekilódulok. Úgy futok, mintha az életem múlna rajta, mintha menekülnék. Mintha az alak elől rohannék a játszótéren.

Remegnek a tagjaim. Nem kapok levegőt - izzadtságban úszok. Az összes izmom ég, a testem nem jut elég oxigénhez. Gyorsabban kell futnom. Elképzelem Zalánt a levegőben, elképzelem az alakot magam előtt a játszótéren, mintha felé futnék. Mintha egy kígyó lenne a nyomomban. A roxforti okklumenciateremben állok. A kitartás a kulcs. Anélkül az elme védelme semmivé válik. Sosem voltam olyan, aki feladja.
Mikor érzem, hogy lábam megbotlik, megpróbálok lelassítani, s végül ernyedten roskadok a földre; bár eszméletem nem veszítem el, mégsem vagyok egészen magamnál.
- Így... jó... lesz? - Zihálom lehunyt szemmel a másiknak.
Alig érzem a lábam.