34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Ami a hírből kimaradt: Ha van olyan családotok, mely szorosan köthető valamelyik faluhoz, dobjatok egy baglyot Lizinek, és beteszi a leírásba.
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyFöldszint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Fellner Ádám
Mestertanonc Levita (H), Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 172
Írta: 2021. május 26. 21:47 | Link

Az eridonos lány


Elég nehezen hevertem ki a tegnap délutánt, még mindig fájt az, hogy ilyen csúnyán összevesztem a lánnyal, szavai minduntalan visszhangoztak a fejemben, ahogy emlékeimben élt az a csók is, aminek nem szabadott volna elcsattannia. Ha az nincs, akkor nem vesztünk volna össze, és minden a legnagyobb rendben lenne. De semmi sem volt rendben, ráadásul még Borit is kerültem, s mikor összefutottunk, valami hülye indokkal leráztam. A történtek óta úgy éreztem, hogy gondolkodnom kell, ki kell tisztítanom az agyamat, ahhoz viszont egyedüllétre volt szükségem, s nem arra, hogy úgy tegyek, mintha mi sem történt volna. Még azt sem tudtam, hogy egyáltalán Borival mit szeretnék, van-e olyan erős köztünk a kapocs, hogy folytassuk, hogy egyáltalán elmondjam-e neki a történteket?
A nyomasztó gondolatok miatt rendkívül feszültnek éreztem magam, még a hobbimhoz sem volt kedvem, ami nagy szó, hisz a Star Warsos dolgaimról nem szívesen mondtam le, s ha tehettem, akkor azzal, vagy a filmezéssel, fotózással foglalkoztam. Most viszont nem éreztem magamban a kedvet ahhoz, hogy megépítsek egy új makettet, ahhoz se volt ihletem, hogy kimenjek fotózni, vagy dolgozzak filmen. Mozogni akartam, edzeni, hogy jól lefáradjak, hogy addig is kikapcsoljon az agyam, míg püfölök valami zsákot, vagy futok, ugrálok. Ezért is mentem le rövid hezitálást követően az edzőterembe, a helyhez megfelelően öltözve, edzőruhában, sportcipővel a talpaimon, s kezdetnek a futógépet választottam. Azon lenyomtam tizenöt percet közepes tempóban, mindezt bemelegítésként, majd a szőnyegre mentem, s mielőtt neki fogtam volna a zsákot püfölni, úgy döntöttem, hogy egy kicsit nyújtok. Nem igazán néztem körbe, nem figyeltem a többieket, a gondolataim túlságosan is magukkal ragadtak.
  


Hozzászólásai ebben a témában
Homokföldi Réka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 131
Írta: 2021. május 26. 22:25 | Link

A levitás srác


Azt szereti a Barticuban, hogy szinte bármilyen eszközt használhat gyakorlásra. Saját testének erején túl a nála lévő leghétköznapibb tárgyat alkalmazhatja a harc során. Esernyő, sétabot, seprű és hasonlók. Több éve már, hogy megtanulta a mozdulatokat. Viszont jó, főleg így, hogy a Sárkányölőre készül, fitten tartania magát. Ezért jön le minden héten háromszor és edz órákon keresztül. Ez a mai is egy ilyen nap lett. Tanórái vége után evett, megcsinálta a feladatokat, amiket kapott, aztán úgy döntött levezeti a feszültséget. Háromnegyedes szárú melegítőben, pólóban, varkocsba fogott hajjal és tornacipőben érkezett meg a terembe. Kezében két kezes botja, amit már egy csomó alkalommal használt és az első tanulással töltött év nyarán készített magának. Kiment az erőbe, vágott egy hosszú faágat, amit utána Leháncsolt, kiegyensúlyozta és betekerte bőrrel azokon a helyeken, ahol majd a tenyerében tartja. A bőr mára fényesre kopott és a fa is besötétedett. A bot pedig azóta is remekül teszi a dolgát. Bemelegítéssel és nyújtással kezd. Ez minden sport helyes űzésének alapja. Vállait, karjait, nyakát, csípőjét és bokáit is átmozgatja. Ezután pár légzőgyakorlat következik, így a koncentrációja is a legtökéletesebb lesz elég gyorsan. Nem figyel a többiekre. Vannak páran, de ők messzebb vannak. Réka könnyen kizárja őket és a külvilágot. Ráfog a botra, majd pörgetni kezdi. Egy ember alakú bábút püföl. Támadja fentről, oldalairól és még lábait is kikaszálja alóla, amik mindig visszaugranak, mintha egy keljfeljancsi volna. Nagyokat sóz rá, hogy a rugalmas műanyag csak úgy csattan a kemény fa alatt. Ezután egy újabb, jól begyakorolt mozdulatsor következik, aminek végén éles szögben és hatalmas lendülettel csapja ki oldalra botját úgy, hogy ő maga mély terpeszben áll meg, karjait pedig testétől messze eltartja. Szépen kivitelezi. Iszonyatos erő van benne. Határozottan veti meg lábát a záró pozicióban, de úgy érzi, mintha a bot valamit eltalált volna, ahogy hátra suhintotta.
Hozzászólásai ebben a témában
Fellner Ádám
Mestertanonc Levita (H), Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 172
Írta: 2021. május 27. 16:55 | Link

Az eridonos lány


Hiába a bemelegítő futás, hiába álltam neki egy kicsit bemelegíteni a nagy pofozkodás előtt, nem sok kedvem volt hozzá, ahogy máshoz sem. A zsebemben épp ekkor pittyegett a telefon, leállva a bemelegítéssel előhalásztam a készüléket, ami egy üzenetet jelzett ki Boritól “Hol vagy, aggódom érted”. Egy ideig csak bámultam a kijelzőt, de aztán elsötétítettem, s visszatettem a telót a zsebembe, mert nem tudtam, hogy mit írhatnék úgy, hogy ne sértsem meg. Nem akartam Vele találkozni, most egész biztos, hogy nem, mert a fejem tele volt zavaros gondolatokkal. Ellenben azt is tudtam, hogy valamit mégis csak kellene mondanom neki, mert úgy tűnt, azt hogy most nem érek rá, úgy sem hitte el. Nagyjából ismerte a napjaimat, hogy mikor mivel foglalatoskodom, hazudni meg nem akartam. Ha azt mondom, hogy itt vagyok az edzőteremben, nem úsztam volna meg, hogy lejöjjön hozzám, ezért döntöttem a hallgatás mellett.
Ez mondjuk szemét dolog volt tőlem, mert egyáltalán nem ezt érdemelte Bori, meg nem is akartam megbántani, csak kellett pár nap, hogy kitisztítsam a fejem a Leilával való mozizás után. Még az is lehet, hogy csak a rengeteg emlék, meg a szoros barátság zavarta meg az agyamat, lehet, hogy többet láttam bele, mint kellett volna. Egyszer ezt gondoltam, a következő pillanatban meg azt, hogy basszus, már tök régóta tetszik, csak soha nem mondtam neki. Mert nem lehetett, mert a barátom. Volt. Egészen tegnapig.
Ezen agyalva folytattam tovább a bemelegítésnek tűnő vacakolást, de hirtelen egy nagyon erős ütést éreztem a tarkómon, ezután minden elsötétedett, s a következő pillanatban már estem is össze a szőnyegen, arccal nyalva fel annak burkolatát.
Hozzászólásai ebben a témában
Homokföldi Réka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 131
Írta: 2021. május 28. 21:12 | Link

A levitás srác


Itt bizony nagy a baj! De nagy ám! A bot betalált, csak nem épp úgy és oda, akinek és ahogyan azt Réka szerette volna. A bábú talpon állt előtte, de mögötte valakit levett a lábáról. Hallotta a puffanását. Botját még midig kezében tartva, lassan fordul hátra az eddig kitartott nagy erejű mozdulatból. Leütötte egy iskolatársát, le bizony. - Íjjj! - grimaszol szélesen elhúzva száját, mint a macska, akit azon kaptak, hogy leborított egy drága vázát. - Hé! Hahó! Hallasz engem? - dobja el fegyverét és gyorsan a sráchoz vetődik, majd elkezdi rázogatni. Úgy fest tarkón vágta, mint a nyulat és a fiú úgy csuklott össze, mint a colostok. Kezd rajta eluralkodni a pánik. Vagyis inkább a bűntudat. Nem akart ő bántani senkit. Gyakorolni jött ma ide és nem ártani. - Ne csináld ezt! Nyisd ki a szemed! - ripakodik rá a srácra, majd felhúzza ujjaival a szemeit, de csak a fehérjéit látja. Borsódzik a háta a gondolatra, hogy esetleg komolyabb baja is lehet, mint egy pukli a kobakján. Körbe tekintget, de mindenki mással van elfoglalva. Nem rohanták meg őket a többiek, hogy mint a piacon körben állva óbégassanak. - Na jól van, figyelj...Most háromig számolok és ha nem nyitod ki a szemedet...Akkor felébresztelek, oké? - beszél a fiúhoz, hangja szinte remeg az izgalomtól - Egy...Kettő - kezd számolni és magában azért imádkozik, hogy a fiú felébredjen, de nem teszi - Három... - fejezi be a hiábavaló próbálkozást - Óh, a fenébe. Hát jó, Te akartad - súgja még oda a srácnak, majd kezét a gyomorszája fölé teszi és lehunyja a szemét. Azonnal megérzi, hogy a benne lévő erő útnak indul. Ujjai bizseregnek, ahogy életerejének egy részét átirányítja kiterült tinédzser társa testébe. Közben saját légzésére is figyel. Egyenletesen veszi a levegőt. Szívdobogása lelassul, megnyugszik. Azt mondta a gyógyító, hogy így kevésbé fogja majd rosszul érezni magát az átadás végén. Bízik benne, hogy ez így is lesz, máskülönben a fiúnak meg majd őt kell a gyengélkedőre támogatnia.
Hozzászólásai ebben a témában
Fellner Ádám
Mestertanonc Levita (H), Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 172
Írta: 2021. május 31. 19:31 | Link

Az eridonos lány


A bot olyan erőteljesen suhintott tarkón, hogy ez elég volt ahhoz, hogy elsötétedjen előttem a világ, s úgy dőljek el, mint egy krumplis zsák. Legutóbb talán még kiskoromban estem össze, amikor focizás közben sikerült telibe fejelnem a kaput, de azóta ehhez hasonló eset nem történt. Most viszont úgy tűnt, hogy a sors nem kedvezett, valaki nagyon nem akarta, hogy jó heteim legyenek, mert először a legjobb barátommal vesztem össze, aztán meg sikerült agyonveretnem magam egy bottal, vagy akármi is volt az, ami tarkón vágott.
Azt nem is tudom, hogy mennyi ideig heverhettem eszméletlenül, szemhéjaim lassan nyíltak fel, mikor megláttam felettem tornyosulni egy csajt, aki a mellkasomon támaszkodott. Kicsit még kótyagos volt a fejem, hunyorogtam is párat, a szemüveg sem állt tökéletesen, a tarkóm pedig szörnyen sajgott hátul.
- Mi történt és ki vagy Te? - pislogtam rá a lányra, majd ezután nyúltam csak a szemüvegemért, hogy jobban magamra igazítsam, s ezután próbáltam is ülőhelyzetbe tornázni magam, ha már nem támaszkodott rám. - Basszus, szétmegy a tarkóm - nyúltam hátra bal kezemmel, s egy picit meg is masszíroztam, szerencsére az ujjaimmal nem éreztem puklit, így talán annyira nem is volt nagy a baj. Közben ahogy szemügyre vettem a környezetemet, feltűnt hogy az edzőteremben vagyok, ez jó, mert erre emlékeztem. Ismét visszanéztem a lányra, ismerősnek tűnt, szerintem már párszor láttam őt az ebédlőben.
Hozzászólásai ebben a témában
Homokföldi Réka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 131
Írta: 2021. június 1. 20:55 | Link

A levitás srác


Széles vigyor terül szét arcán, pedig már érzi képességének árnyoldalát. Erős fáradtság és némi szédülés formájában mutatkozik meg a dolog. Keze is elzsibbad egy kicsit, így megrázogatja és átmozgatja ujjait. Sikerült átadnia az erejéből, vagyis áldoznia belőle, ahogy a gyógyító emlegetni szokta ezt a folyamatot. A fiú közben laposakat pislog ölében. Úgy néz ki, még nincs egészen képben, de felébredt és ez szuper. Lehet, hogy ő ütötte le, de ő tudta talpra állítani is és ennek örül. Meg annak, hogy megint összejött ilyen spontán, a semmiből használnia képességét. Az első alkalom után csak akkor próbálgatta, amikor tanulta hogyan is kell jól csinálni. A gyógyító mellett, aki mindet lépésről-lépésre elmagyarázott neki könyveiből és kéznél volt nála a vesetál, ha úgy adódott volna. A srác első kérdéseit meghallva összepréseli ajkát és felfújja arcát, majd kiengedi a levegőt és elvigyorodik. - Remek kérdések! A nevem Réka és leütöttelek - válaszolja meg őket vidám hangon. Ha diáktársa hagyta segített neki felülni, de mindenképp arrébb húzódott egy kicsit és utána magához húzta botját és elé tartotta - Ezzel kaptál egyet. De eskü csak gyakoroltam! - emeli fel szabad kezét mentegetőzve, de közben beszél tovább. Ha izgul mindig sokat beszél és így kevésbé figyel arra, hogy most már még erősebben érzi az elgyengülését. Homlokán még egy-két csepp veríték is kigyöngyözik. - Tudod barticuzok. Az egy mugli harcművészet, amit sokan ott az órán úgy hívnak, hogy a "Jedi vívás" vagy az "úriemberek sportja" jeletsenek ezek bármit is amúgy. Nekem csak arra kell, hogy levezessem az energiámat, meg el tudjam tángálni a hülye nevelőmet - meséli lendületesen és csak kicsit késve esik le neki, hogy a másik mit mondott a kobakjáról. - Szeretnéd, hogy elkísérjelek a gyenguszra? - kérdezi és bánatos kiskutya pillantást vet a szerencsétlenül járt srácra. Nem avatja be a titkába. Nem látták elvileg, hogy mit csinált. Szóval bölcsen hallgat. Erről legalább, ha már amúgy be nem áll a szája. Annyiszor megfogadta már, hogy kevesebbet csipog, de valahogy mindig úgy alakul, hogy nem tudja betartani.
Hozzászólásai ebben a témában
Fellner Ádám
Mestertanonc Levita (H), Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 172
Írta: 2021. június 25. 19:57 | Link

Réka


Nem sűrűn szokott elsötétedni előttem a világ, azt is mondhatnám, hogy soha. Ebből adódóan mikor magamhoz tértem, tényleg nem tudtam, hogy mi történhetett, egyáltalán mennyi idő telt el, míg rám telepedett a sötétség. Az mondjuk feltűnt, hogy egy lány van fölöttem, de nem ismertem, viszont rövidesen a nevét is megtudtam. A Réka illett hozzá, így első ránézésre, az már kevésbé, hogy leütött. Mi az, hogy egy ilyen csaj leüt? Hogy, miért?
Kicsit ráncoltam a homlokomat az értetlenségtől, a fejem sajgott még, de nem maradtam sokáig fekve, a segítségével ülő pozíciót vettem fel.
- Azta…wow - egyrészt durvának tűnt az eszköz, másrészt tényleg meglepett, hogy a csaj ilyennel nundzsakuzott a fejem felett, harmadrészt meg, ismerős volt az eszköz, mert hasonlót jó pár filmben használtak. - Igen, ismerem a jedi vívás - szinte vele egyszerre mondtam ki, meg is lepett, hogy ennyire vágja a témát. - Nagyon király! Nem gondoltam volna, hogy csajok ilyennel foglalkoznak - mondtam komolyan, miközben szemügyre vettem a botot. - Szép darab, nekem csak szivacsból volt egy, mikor legutóbb Star Wars találkozóra mentünk. De menő nagyon - mondtam mosolyogva, ez volt a nagy szerencséje, hogy már nem is haragudtam rá az ütés miatt. - Gyengélkedőre? Áh, nem. Kizárt, utálom.  Engem oda soha nem fog bevinni senki - tiltakozva ráztam a fejemet, majd lendületet véve feltápászkodtam a földről, de egy picit meg is szédültem. Talán kicsit nagy volt az az ütés, de nem izgat, akkor sem voltam hajlandó gyengélkedőre menni, majd kialszom.
- Szóval akkor önvédelem…na de miért pont ez? Csak nem Te is Star Wars fan vagy? - kérdeztem kíváncsian, mindig örömmel beszélgettem olyanokkal, akik hozzám hasonlóan imádták a filmet.
Hozzászólásai ebben a témában
Homokföldi Réka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 131
Írta: 2021. június 26. 08:19 | Link

A levitás srác


Mosolya még szélesebbé válik, felölti a Joker küllemet. Megkönnyebbült, hogy a srác, ha jól veszi ki a szavaiból, nem haragszik rá amiatt, hogy lecsapta, mint a legyet szokás egy összetekert újsággal. Előbb felül, ebben segít neki és megtámasztja a hátát térdével és combjával. Így nagyjából szemben ülnek, kényelmesen. - Oh én nem vagyok csaj - jelenti ki határozottan, majd rádöbben, hogy mit is sikerült mondania, úgyhogy próbálja megmagyarázni hogy is értette - Vagyis, persze az vagyok, csak tudod, nem az a topánkában tipegős, affektálva nyafogós fajta - beszél hevesen gesztikulálva, bár valószínű, hogy a fiú most már tényleg hibbantnak hiszi, ha eddig véletlenül nem tette volna - Hűűű, olyanon még nem voltam. Biztos nagyon klassz lehet. Az edzőtársaim szoktak mesélni ilyenekről - folytatja és visszaveszi botját, majd leteszi maga mögé, hogy ne legyen útban senkinek és ne botolhasson meg benne egyetlen ottlévő sem, ha épp kifelé tartanak. - Oké, oké, csak tényleg jól megcsaptalak...De nem foglak megint leütni, hogy elcibáljalak, ha nem akarod - emeli fel védekezőn kezeit a gyengélkedős ötletére kapott tiltakozásra. Lehet neki lesz rá szüksége, hogy odakísérjék, mert még mindig émelyeg és most a keze is jobban zsiborog az erőátadás miatt, de igyekszik nem foglalkozni vele. A gyógyító hölgy azt mondta, ha rá koncentrál attól csak romlik. Ilyen kis mennyiségű átadást hamar pótolni tud a szervezete. Nincs veszélyben. Tehát csak nyugodtnak kell maradnia és hagynia a testét visszavenni a környezetéből, azt amit átadott. Időközben közös lendülettel felálltak. Réka jól meg is szédült ettől a partizán akciótól. Ha nincs a botja, amin megtámaszkodik közben, lehet össze is akadt volna a lába. Így viszont, mint egy megfáradt harcos azon pihen és halál lazának látszik. - Nem, de sokat hallottam róla és érdekel, szóval ha te az vagy, kiokíthatnál, mert nagyon érdekel - vigyorog a fiúra és reméli legközelebb már nem fog olyan értetlenül fülelni, amikor a többiek beszélgetnek a Star Warsról - Amúgy azért ezt tanulom, mert kicsi vagyok és nincs sok izmom. A barticuhoz meg inkább fürgeség, lelményesség és egyensúly kell. Azokból meg egész jól vagyok eleresztve - ezt bizonyítandó meglendíti botját és két centire megállítja a srác térdhajlatától. Simán kiütötte volna a lábait alóla, de visszahúzza a botot, mert megint úgy érzi kell a támaszték. Holnapra kutya baja sem lesz. - Te sportolsz valamit? - néz fel kíváncsian az előtte állóra és míg a válaszra vár megigazítja copfját. Haja sosem hosszabb a vállánál. Addig is csak azért ér, hogy fel tudja kötni. Nem szeret vele macerázni, mint a többi lány. Azok odavannak a hajukért. Kenceficéket, pakolásokat tesznek fel, meg bűbájokat olvasnak egymásra, hogy szebbek legyenek, vagy más színű legyen a hajuk. Na neki ezek csak felesleges butaságok. Ezt mondjuk nem mondja ki hangosan, de nem is száll be a beszélgetéseikbe. Inkább dumál a srácokkal. Velük több közös témája akad.
Hozzászólásai ebben a témában
Fellner Ádám
Mestertanonc Levita (H), Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 172
Írta: 2021. július 14. 18:45 | Link

Réka

Tényleg meglepett az, hogy egy lány effajta küzdősportot választ, s hogy ilyen aktívan űzi is az iskola falain belül. Leszámítva a veszélyességét - ami most is bebizonyosodott - ez valóban egy remek sport volt, ráadásul látványos, és fel is keltette az érdeklődésemet. Arra viszont már felszökkent a szemöldököm, amikor azt mondta, hogy ő nem egy csaj. Egy pillanatra azt hiszem, hogy értetlenül meredtem rá, s elgondolkodtam azon, hogy ha nem az, akkor mégis mi, mert ránézésre aztán nagyon is csajosnak tűnt. Végül a magyarázat sem váratott magára, s máris egy mosoly kerekedett az arcomon. - Már értelek, én sem gondoltam, hogy az lennél - mondtam mosolyogva, tetszett az, hogy ennyire próbálta kimagyarázni ezt a dolgot.
- Tényleg nem voltál még? De gondolom, hogy tudod mi ez a film, vagy nem emiatt választottad ezt a sportot? - kíváncsian pillantottam a botra, majd a lányra. - Egyébként nagyon jó, mindenki vesz fel jelmezt, olyat amilyet szeretnél, és tök menő hangulat van! Eljöhetnél egy ilyenre, néhányan szoktunk menni innen a kastélyból - meséltem lelkesen, mindig szerettem bevonni új arcokat, ha volt erre érdeklődő, hisz csapatban sokkal jobb volt utazni, mint egyedül, úgy sokkal több volt az élmény is.
A gyengélkedős ötletéről nem akartam hallani, értem én, hogy aggódott, meg talán volt egy kis bűntudata amiatt, mert megsuhintott,de azért nem volt komoly bajom. - Hehe, köszi. Ha megint megcsapnál, lehet, hogy már fel se kelnék - jegyeztem meg jót nevetve, majd felálltam a földről. - Na de te jól vagy? Kicsit sápadtnak tűnsz. Nem nehéz az a harci bot? Lehet, hogy túl sokat lengetted - jegyeztem meg, mert azért csak lehetett ennek is súlya, akármennyire is edzett a hölgyemény. - Áh, Te vagy az én emberem! - visszavigyorogtam, ritkán futottam olyanba, aki ennyire lelkes volt.
- Áhá, értem - bólintottam, mondjuk picit még mindig fura volt, hogy efféle edzésformát választott annyi más helyett. - Persze, miért, nem látszik? - nevetve kicsit befeszítettem az izmom, aztán le is engedtem a karjaimat. - Mindenfélét, lejárok ide a kondiba néha, akkor futok, meg úszok, szeretem a labdajátékokat is. Mikor mi jön - vontam vállat, mert kimondottan nem volt egyetlen sport sem, amiben kiemelkedő lettem volna.
- Mondjuk túl sok időm nem is lenne rá, mert fotózok, meg filmezek, írok, sok időt elvisz a tanulás mellett - meséltem. - Figyelj már, nem ülünk le valahol? Bitang fárasztó itt ácsorogni - mondtam nevetve, miközben a többiek körülöttünk edzettek. Én meg már lassan megszomjaztam, jó lett volna meginni egy pohár dzsúszt.
Hozzászólásai ebben a témában
Homokföldi Réka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 131
Írta: 2021. szeptember 7. 12:05 | Link

A levitás srác - Ádám


Leültek. Persze csak miután megnyugtatta Ádámot, mert mint kiderült így hívják, arról, hogy megmarad. Mondjuk nem jött rosszul az ücsörgés, mivel a gyógyítás elég sokat kivett belőle. Pihenésre lett volna szüksége, de jól is érezte magát véletlen áldozata társaságában, akitől rengeteg dolgot megtudott. Szóval maradt. Nagyon érdekelte ez a Star Wars dolog. - Ookéé, szóval Anakin Skywalker az igazából Darth Vader, akinek a lánya Leia, a fia Luke, az unokája meg  Kylo Ren, aki igazából Ben Solo, vagyis Han Solo fia és végül a Rey-vel lévő kapcsolata, az a diád vagy mi, vezette vissza a Jedi útra és tudták kinyírni a fő gonoszt, azt a Palpatine-t? - követi le ujjaival a felsorolást, majd szélesen elmosolyodik - Ez kész szappanopera. Azokat a nevelőm felesége imádja. Ki nem robbantod a tévé elől, amikor azok a délamerikai meg török cuccok mennek - felnevet, mert tudja jól mire az a nagy rajongás az idősödő, sminkkel vakolt nő részéről - Mindig bele van esve az aktuális Jose-Miguel-Armadno-Pedro mit tudom én kibe - meséli csillogó szemekkel és joker vigyorral. Olyan férj mellett nem is csoda, de neki aztán egyik sem kellene. Olyan nyálasak, hogy fel kell utánuk törölni az epizódok végén. Az igaz szerelem, ami mindent legyőz. Merlinre! Ilyen csak a mesékben, meg a filmekben létezik! Ja meg abban a sok hülye csöpögős lányregényben, amivel tele van a fél ház. - Szívesen elmennék veled egyszer egy ilyen találkozóra - jelenti ki és rá is biccent - De kinek öltözhetnék? - kérdezi és csücsörítve, tanácstalanul vonja meg vállát. Aztán végig hallgatja, hogy miket csinál Ádám. - Uhh, te se unatkozol az egyszer biztos - bólogat elismerően - Mit fogsz csinálni, ha végzel a suliban? - kérdezi kíváncsiskodva, hogy azután egy kicsit pihenjen és csendben maradjon, míg a választ várja. Neki bőven elég a tanulás meg az edzés. Ettől nem érzi magát kevesebbnek. Jobb ha nem aprózza el magát. Ezt a gyógyító javasolta. Minél jobban egyben tartja az energiáját, annál könnyebben tud gyógyítani és regenerálódni.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyFöldszint