38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8159
Írta: 2014. június 16. 00:45 | Link

ANIELLA

Alig egy-két perce esett össze ez a kis szőkeség a Fő utczán, akit az ölemben tartva most házamba lépek. A kilincset kezemmel nyomom le, de az ajtót vállal lököm be. Bőrig áztam a zivatarban, hiszen dzsekimet, amely valamennyire védett volna ettől, a leányzóra adtam, aki ájultan lóg karjaimban. A nappalimba megyek vele, és ott szépen lefektetem kanapémra. Leveszem róla hatalmas kabátomat, aztán elnyűtt, csuromvizes cipőitől is megszabadítom. A többi ruháját rajta hagyom. Nagyobb a veszélye annak, hogy kiborul, ha meztelenül, vagy idegen holmikban találja magát, mint hogy megfázzon a nyirkos darabokban. Ez utóbbit elkerülendő, hozok egy takarót, és ráterítem, aztán felugrom hálószobámba, lecserélni vizes, rám tapadó cuccaimat. Eközben természetesen figyelek a földszint neszeire, ébred-e a lány. Dehát a pár pillanat erejéig, míg odafent vagyok, nem történik változás.
Miután visszaértem, megállok a küszöbömön, és a kanapémon heverő Aniellára nézek. Pompás. Először az a bohókás, csavargó nőszemély, most meg ez a kiütött lányka. Látogató látogatót követ mostanában nálam. Nem erre vagyok beállva. Dehát ez van. Pislogok még így távolról felé, majd mezítlábas léptekkel sétálok a nappaliba. Immáron tiszta, száraz ruhadarabok fedik sápadt testemet, fekete ingemben és sötét nadrágomban ülök le szépen a szöszi lábahoz a kanapéra, és csak türelmesen várom, hogy magához térjen. (x)
Hozzászólásai ebben a témában

Aniella Zornania
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. június 16. 12:06 | Link

Adam



Borzasztóan lassan lélegzik, s nagyon halkan.
Aniella szerencséjére Adam rendkívüli reflexszel rendelkezik, így hát a leányzónak nem kellett a földön landolni, és ezáltal kisebb sérülést szereznie. Azt már egyáltalán nem érzi, ahogyan a férfi erős, hosszú karjai körbefonják a testét. Feje és lába erőtlenül lóg, vizes haja egy része pedig arcán végezte. Száját nyitva hagyta. Nem érzékel semmit. Adam nem hagyja magára, nem dobja el, viszi... valamerre. Persze ha Aniella tudná mi történik bizonyára ezt nem engedné, egyszerűen ki nem állhatja, ha valaki megérinti, rosszul van tőle. Ennyi az egész.
A férfi nem a tó irányába fordul, s nem is az iskola felé igyekszik... A bogoly lakósorra téved, valószínűleg a háza felé tart a leányzóval, akiről csak onnan lehet tudni, hogy életben van, hogy lassan lélegzik. Szemeit nem akarja kinyitni, lábait és kezeit sem hajlandó megmozdítani. Most aztán valóban kimerült szegényke.
Belép az ódon házba a férfi, s Aniellát a kanapéra helyezi, aki olyan helyzetben marad, ahogyan a férfi lehelyezte a bútorra. Haja még most is eltakarja fél arcát, a másik fele pedig lelóg a kanapéról. Egyik keze a hasán pihen, míg a másik a padlót súrolja. Szája még mindig nyitva van. Még azt sem érzi, mikor takaró kerül rá, úgy tűnik elég sokáig fog tartani, mire magához tér, akkor pedig bizonyára meg lesz lepődve.
Miután Adam visszatér a lánykához átöltözve, még legalább negyed órát várnia kell, hogy Aniella kinyissa a szemeit. Mikor ez megtörténik lassan pillogni kezd és hangosan felszisszen, ugyanis úgy érzi, mintha ezernyi tűvel szurkálnák a lábait egyre gyorsabban és erősebben. Még egy könnycsepp is végig folyik az arcán. Hangosan lélegzik, szinte liheg. Fogalma sincs hol lehet, fejét képtelen felemelni, ugyanis még az is kínt okozna neki, így csak pár perc múlva pillantja meg Adamet. Iszonyú halkan és erőtlenül szólal meg:
 - Hol vagyok...?
Kezeivel valamit keres... Amibe megkapaszkodhat, amit megszoríthat, ilyen helyzetekben mindig ezt csinálja. Például mikor az utcán dőlt ki, akkor a megmentője kezét szorította meg, ahogy csak telt tőle, úgy érezte, hogy akkor hamarabb elmúlik ez a borzalmas fájdalom.
Utoljára módosította:Aniella Zornania, 2014. június 16. 12:07
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8159
Írta: 2014. június 16. 12:47 | Link

ANIELLA

Ülök csak csendes nappalimban, a lány lélegzetét figyelve, és várok. Noha én hallom a falubéli neszeket, ám ez csak kiváló érzékeimnek köszönhető, hiszen egyébként meglehetősen messze vagyunk a többi háztól. Otthonom bár közigazgatásilag valószínűleg a lakósorhoz tartozik, eléggé távol esik tőle, elbújva az erdő fái közt.
Érzem a szőkeség pulzusán, hogy kezd magához térni. Fokozatosan változik szuszogásának üzeme, mígnem felnyitja szép, kék szemeit és pislogva nézelődik körbe. Eltelik azonban néhány perc, mire rám tud fókuszálni. Nyugton ülök sajgó lábai mellett, figyelve eszméletre találását.
- A házamban. Elájult. - tájékoztatom csöndesen, könyökömmel combomon támasztva, fehér kezeimet összekulcsolva lógatva köztük. Félig arcomba lógó hajam mögül, lágyan fürkészve figyelem a lánykát, aki viszont szerintem nem sokáig lesz magánál. Valószínűsítem, hogy hamarosan elalszik. Eléggé kimerült. Nem gond. Kezdem megszokni, hogy mindenféle fehérnépek heverésznek éjszakánként a kanapémon.
Hozzászólásai ebben a témában

Aniella Zornania
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. június 16. 21:26 | Link

Adam



Lomhán pillog.
Csak egyetlen könnycsepp folyik végig az arcán, s talán ez jelenti leginkább azt, mennyire fáj a lába. És a hangos levegővételek, sőt, inkább már lihegésre hasonló hangok árulkodnak arról, mekkora kínnal kell megküzdeni. Ennyire még sosem fájt a lábikója, azonban ma éjszaka teljesen kimerült. Olyan éjfél fel járhat az idő. Már rég a tavacskánál kéne tanyáznia, ám az ereje elhagyta. Teljesen. Erőtlenül tekinget jobbra-balra, majd előre, s meglátja a férfit. Adamet. A megmentőjét. Még mosolyogni sem tud, pedig megtenné. Ehelyett alig hallhatóan, lassú tempóban feltesz egy kérdést. Még a választ megvárja, ám a következő pillanatban lehunyja szemeit. Újra álomba merül, s mindezzel együtt nem érzi a fájdalmat, amit csillapítani nem is tudott.

***Napfelkelte előtt 4 perccel***

Szemei kipattannak. Megpróbál felülni, azonban valamiért ez nehézkesen megy neki, csakhamar vissza is hullik a kanapéra. Sóhajt egyet. S csak ekkor jön rá, hogy hamarosan felkel a Nap és akkor neki vége. Teljes mértékben. Megriadt. Ökölbe szorítja kezét és újra próbálkozik a talpra állással.
 - Adam... Segíts... - bágyadtan suttogta. Nem tudta, hogy a közelben van-e vagy nincs, mert nem nézett fel, csak a lábaira koncentrált. Ám jól jönne neki a segítség. Különben tényleg vége. De leginkább az életének, ugyanis ha átváltozik nem fog levegőt kapni. Meg fog halni.
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8159
Írta: 2014. június 16. 23:32 | Link

ANIELLA

Ahogy sejtettem. Kimerültségében ismét önkívületbe kerül, azonban jelen esetben nem ájul, hanem elalszik. Jobb így neki, hiszen egyértelműen fájdalmai vannak. Leterhelte a lábát, nem igaz?... Most már szinte biztos vagyok benne, hogy igazából a  tóhoz tartott. Az a természetes közege. Lehet, hogy oda kellett volna vinnem, nem a házamba hozni. Most már mindegy. Megvárom, amíg viszonylag kipiheni magát. Csak azt nem tudom, vajon mikor veszi fel az eredeti alakját. Azt kizárhatom, hogy akkor, ha víz éri, hiszen mindketten bőrig áztunk nemrég. Ő mégis olyan, mint eddig. Ezen morfondírozva kelek fel a kanapéról, és megyek a dolgomra.
Az eső kopogása szolgál most hangulatzenéül ahhoz, hogy böngészgessem és rendezgessen laptopom tartalmát, majd elszórakozzak egy Geiger-Müller számlálóval, és egyéb, hasonlóan hasznos és számomra érdekes tevékenységeket űzzek. Eléggé elmegy mindezekkel az idő, és azon kapom magam a konyhában ülve a sakktáblám előtt, hogy lassan elérkezik a napkelte. Remek. Le kéne feküdnöm, pedig meg akartam várni, hogy Aniella felébredjen. Lemondóan fújok egyet, megbarátkozva a gondolattal, hogy az ébrenlétem a nappalba nyúljon, amikor felfigyelek a szomszéd szobából a szőke kis teremtmény megváltozó légzésére, aztán rögtön engem hívó szavait hallom. Egy pillanat alatt nappalim ajtajában termek, és hosszú léptekkel indulok meg a felébredt leányzó felé, hamar odaérve hozzá, érdeklődő tekintettel ereszkedve le mellé a kanapéra. Mi ez a lélekszakadt segélykérés?
Hozzászólásai ebben a témában

Aniella Zornania
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. június 17. 00:15 | Link

Adam



Már nem sok idő van hátra.
Sóhajt egyet, ezzel azt jelezve, hogy beletörődik a dologba. A tarsolyában egy apró kis tervet sem tartogat, ami vész esetén felmerülhetne. Mérgesen harapja meg alsó ajkát. Már csak 2 és fél perc. Idegesen megvakarja a vállát, majd megsimítja egész karját. Amilyen gyorsan csak tudja leveti magáról ruháit, mielőtt még Adam ideérne. Nem akarja, hogy pucéran lássa őt, bár így is-úgy is elő kell másznia a takaró alól, amit az előbb magára húzott. Szóval teljesen mindegy, igazából. Szinte abban a pillanatban lép be a férfi, mikor Aniella a testére rántja a takarót. Ez az egyik szerencsés dolog a férfiban: Borzasztó gyorsan képes ott teremni. Bárhol. Aniella amúgy is furcsállta a fehér bőrét, a gyorsaságot, a hideg kezeket... Még nem biztos abban, hogy Adam vámpír, de azért egy ideje már sejti a dolgot.  
2 perce van hátra! Mérges volt, nagyon. Lábai még mindig sajogtak. Azonban mikor Adam lecsüccsent a kanapéra segélykérően meresztette rá szemeit, majd egyszerűen közölte vele a tényeket:
 - Átváltozok. Sellő vagyok. Víz kell - lassan és halkan potyogtak ki a szájából egyesével a szavak. Ha nem viszi gyorsan a tóhoz, vagy viszi el a kádba, akkor neki bizony annyi. Aniella szomorúan bámult a férfira.
 - Segíts... - még ezt a szót kinyögte. Alig 1 perc múlva már sellővé alakul át. Ilyen szorult helyzetben még sosem volt, nem tudja mi tévő legyen. Egyedül Adamre számíthat. Bíznia kell benne.
Utoljára módosította:Aniella Zornania, 2014. június 17. 00:29
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8159
Írta: 2014. június 17. 00:46 | Link

ANIELLA

Ahogy beértem a nappalimba, éppen megpillantottam még a meztelen lányt, mielőtt az elfedte volna magát. Számtalan pőre hölgyet láttam már, ettől aztán nem jövök zavarba. Figyelmesen foglalok helyet mellette, várva szavait. A szög hamar kibújik a zsákból. Tehát sellő. Ahogyan gondoltam. Bólintok neki. Nem tűnök meglepettnek. Hiszen vallomásával egyszerűen csak megerősítette erős gyanúmat. De várjunk csak... átváltozik? Így? Itt? Most? Ó, értem már. Jó ég, Adam, hogy lehetsz ennyire sötét? Hát persze. A nap felkelte alakítja vissza. Hozzám hasonlóan a nappal és az éjszaka váltakozása a sorsdöntő a számára. Ugyan Ő talán még éppen csak sejtheti, én mi vagyok. De az elmúlt órákban kisebb gondja is nagyobb volt annál, mintsem hogy az én fajbeli hovatartozásommal törődjön.
Nem mondok semmit, csak felállok, és lehajolok a szőkeségért, könnyedén kapva az karijaimba ismét törékeny, takaró fedte testét, és indulok vele fel az emeletre. Most nem mozgok villámgyorsan, nem akarnám ezzel megrémíteni. Eszméletlen állapotában minden gond nélkül suhantam vele, viszont most inkább nem kockáztatnám. Egy perc alatt így is bőven fenn vagyok.
Belépek vele a mosdóba, óvatosan lehelyezem Őt a kádba, és egy laza mozdulattal lekapom róla a takarót, majd átnyúlok fölötte a falközépből kilógó csaphoz, és jócskán megnyitom. Állítgatom egy kevés ideig, hogy kellemes legyen a hőfok, majd felegyenesedem. Nem nézek meztelen teste felé, csak arcát fürkészem, várva, minden rendben lesz-e vele. Közben odakint, sötét függönyeimen túl világosodni kezd a táj, ahogy felkel a nap. Nyűglődő képet vágok. Nem kéne már fönn lennem. Rosszul vagyok a nappaltól. De nem hagyom itt a sellőlányt, míg biztonságban nem tudom. Csak állok fölötte magas, lidércszerű alakommal, és fáradt fényű szemekkel figyelem Őt.
Hozzászólásai ebben a témában

Aniella Zornania
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. június 17. 18:14 | Link

Adam



Továbbra is kétségbeesetten néz a férfira.
Percek múlva uszonyai nőnek, muszáj tájékoztatnia a férfit, hogy valójában miféle teremtmény. Bár valószínűleg már egy ideje sejthette, hogy nem egy egyszerű halandóval van dolga. Pedig nem állt szándékában elárulni ezt a hatalmas titkot, amelyről még tényleg semmi sem tudott. Lassan 10 éve tudja tartani a száját, erre most el kell mondania... Gyűlöli magát miatta, de hát nincs mit tenni... Mintha Adam-et nem is érdekelné a dolog, könnyedén felkapja Aniella törékeny testét a takaróval együtt és viszi fel az emeletre. Benyit a fürdőbe, s mire beleteszi a kádba, uszonyai meg is jelennek. Arca és egész teste elcsúful, nyálkás bőrét elönti a víz. Megpróbál rámosolyogni Adam-re, de helyette egy vicsorgást kap. Megpróbálna megszólalni, s megnyugtatni a férfi, azonban ha a száját szóra nyitná borzalmas hangok potyognának ki onnan, nem akarja, hogy a férfi megsüketüljön. Fejével az ajtó felé int, ezzel jelezve, hogy most már egyedül hagyhatja.

***Miután lement a Nap***

Egyedül csak az ételre tud gondolni. Lassan 24 órája nem evett semmit, olyan hangosan korog a hasa, mint még soha. Soványka leányzó, de ez nem azt jelenti, hogy nem eszik sokat, pusztán nem hízik, így született. Milyen jól jönne neki egy kis alga, vagy kagyló. Ah, bizonyára Adam nem tart magánál ilyeneket. Hát nincs is rá szüksége. Csalódottan sóhajt egyet, majd hirtelen megjelennek lábai. A férfi nyilvánvalóan érzékelheti a leányzó mozgolódását a fürdőben. Kikászálódik a kádból, gyorsan magára ránt egy törülközőt, mielőtt még Adam újra meglátná testét. Bár valójában már teljesen mindegy lenne Aniellának. Haját megigazítja, miközben a tükörben bámulja magát, még nem lép ki a fürdőből. Egyébként egész nap azon gondolkodott, hogy mi mennyire aggódhat érte édesanyja és barátnői. Feltehetően ki vannak borulva, mindig is féltették Aniellát, elvégre olyan kis törékeny. A fürdőkád pedig egyáltalán nem felelt meg neki, nagyobb helyre lett volna szüksége, úszni akart. Ekkor hasa hangot adott ki. Megint. Farkas éhes.
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8159
Írta: 2014. június 17. 19:55 | Link

ANIELLA

Ahogy lábai uszonnyá alakulnak, odanézek rájuk, aztán vissza arcára, amelynek szép vonásai helyén csúf ábrázat tűnik fel. Láttam már sellőt, azonban emberformából visszaalakulni még soha. Sejtettem, hogy létezhet ilyesmi, ám dolgom még nem akadt vele. Figyelem még egy pár pillanatig a zöldes ábrázatot, a vízinövényekre emlékeztető hajkoronát, és a vicsorgó fogakat, aztán ahogy Aniella az ajtó felé int, veszem az adást. Nem kell kétszer mondani, hiszen amúgy is az ágyamba vágyom. Így tehát bólintok neki, és egyszerűen magára hagyom a vízzel telt kádban. A nappaliban még felszedegetem a szőkeség ledobott ruháit, kiteregetem az egyik székre száradni, aztán a hálószobámba megyek, és lefekszem végre.
A nap eltelte után, az alkonyt követően nem sokkal észlelem a neszezést a mosdó felől. Hümmögve fordulok a hátamra, kászálódom ki paplanom alól, magamra dobom csíkos köntösömet, és kisétálok a folyosóra, onnan pedig át a fürdőhöz. Ahogy a küszöbre lépek, megjelenek a leányzó mellett a tükörben. A hiedelmekkel ellentétben van tükörképem, igen.
Nem mondok semmit, csak lassan, kissé még álmoskás szemekkel figyelem Őt arcomba lógó hajam mögül, ismét emberi, törölköző fedte alakját szemlélve. Szerencsére, úgy tűnik, nincsen nagy baja, bár valószínűleg a kád egyáltalán nem volt a legkényelmesebb a számára. Fürkészem Őt, várva szavait arra vonatkozólag, mire van még szüksége és mik a további tervei, miközben hosszú kezeimet magam mellett lógatva állok köntösömben a küszöbön. (x)
Hozzászólásai ebben a témában

Aniella Zornania
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. június 18. 00:12 | Link

Adam



Helyre jött.
Kétség sem férhet hozzá, hogy Aniella mostanra tökéletesen érzi magát, bár lábai kicsit remegnek, s egyszer-kétszer belenyilall a fájdalom, de egyébként pompásan érzi magát. Már nem olyan fáradt, mint a múlt éjjel, akkor teljesen kikészült, nagyjából jól érzi magát a bőrében, legalábbis nem áll szándékában elájulni. Egyébként kipihente magát, a kádban el-el szundított, szóval nem panaszkodhat.
Jelenleg a tükör előtt áll és nézi magát. Sóhajt egyet, majd göndör haját kezdi igazgatni. Életében talán ötször állt igazi tükör előtt, ugyanis a ha a vízben tekintgette magát ez nem volt egyenlő egy ilyen tárggyal. Első alkalommal azt hitte kettő van belőle, de végül kiderült, hogy miféle turpisság van a dolog mögött.
Adam meg is érkezik. A leányzó nem fordul felé, magukat bámulja a tükörben egy kis ideig. Örül a csendnek, hogy csak pusztán néznie kell és semmi mást nem muszáj csinálnia. Aniella megállapítja, hogy valóban magasabb nála a férfi, sőt... Végül a leányzó halványan elmosolyodik, s halkan ennyit présel ki magából:
 - Köszönöm szépen. Mindent, amit értem tettél.
Csak ennyire futja. Most ölelje meg? Rázzon vele kezet? Vagy mit tegyen? Semmi nem jut eszébe, ezért továbbra is tükörképüket bámulja.  
 - Nem akarlak tovább zavarni, de van valami kajád? - a kérdés mellé pedig még hasa is jelzi, hogy mennyire üres. Persze, elmehetne és szerezhetne magának élelmet, azonban pénzt nem tart magánál, hínárt és kagylót pedig csak nehézségek árán tudna szerezni magának. Valóban nem akar tovább itt tartózkodni, biztosra vesz, hogy a férfinak már a hócipője vele van vele.
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8159
Írta: 2014. június 18. 00:40 | Link

ANIELLA

- Nem tesz semmit. - bólintok a lánynak a tükörben, amikor kifejezi nekem háláját. Ennél többet pedig nem is várok, igazából még ennyit sem vártam. Lehet, egyáltalán nem megszokott egy magamfajtától a hátsó szándék nélküli, egyszerű jó cselekedet, a segítség nyújtás, vagy éppen szimplán a törődés, azonban számomra ez komolyan nem tesz semmit. Nem probléma. Egyszerűen úgy reagálok minden adott helyzetre, hogy képességeim szerint a legjobbat hozzam ki belőle. Nem azért, mert szent volnék. Ó, nem. Az koránt sem vagyok. Csak szeretem a kihívásokat, szeretem megoldani az elém kerülő helyzeteket.
Változatlanul a fürdőszobám küszöbén magasodok köntösömben, és szemlélem Aniella tükörképét, hol pedig valódi önmagát, ahogyan háttal áll nekem. Szőke haja leomlik pőre vállára, kékes árnyalatú törölközőmet magára tekerve tartja vékony kis testén. Ismét felcsendül szelíd hangja. Ételt kér tőlem. Hát remek. Már megint így járok. Pedig múltkor, amikor betévedt hozzám az a helyes, lökött leányzó, úgy döntöttem, veszek itthonra valami emberi fogyasztásra alkalmasat, pontosan az ilyen esetekre. Azonban még nem tettem ezt meg. Bezzeg, ha majd ezek után feltöltöm itthonra a készleteimet, biztosan nem toppan be hozzám többé egy halandó lélek sem.
- Nincsen. - felelem csöndesen kérdésére.
- De... adhatok némi pénzt ételre, ha elfogadod. - ajánlom fel, végigpillantva rajta. Tessék, a történelem ilyen gyorsan ismétli önmagát. Hát mi vagyok én? Bajbajutott Lány Ellátó Vállalat? Úgy tűnik. Nem mintha ez akkora gond lenne. Nekik biztos nem az. Békésen fürkészem a tükör előtt álló Aniellát, várva elhatározását, közben röpkén elsandítva a WCmből kinőtt bokor felé. Esküszöm, ez egyre terebélyesebb. Lehet, hogy le kéne vágnom.
- Meg ruhára. - teszem még hozzá, ahogy eszembe jutnak kinyúlt, feslett göncei, amik a nap folyamán valószínűleg már megszáradtak a nappaliban, a székre terítve. Habár nem tudom, mikor tud felkeresni szabóságot vagy ruhaüzletet a közelben. Ételt tud venni a csárdában, Kíra is ott vett, az nem probléma. De vajon akad-e ruházati bolt, ami nyitva van a nyári napnyugta után, vagy éppen már a napkelte előtt? Eléggé kétlem. Mindegy, én adok neki, ha elfogadja, aztán majd megoldja.
Hozzászólásai ebben a témában

Aniella Zornania
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. június 18. 21:18 | Link

Adam



Aniella továbbra is azon töri a fejét, hogy hálája jeléül mit adhatna Adamnek.
Azonban semmi olyan dolog nem jut eszébe, ami jól jöhetne a férfinak, neki amúgy sincs túl sok mindene. Kivéve a szigonyát, a nyakláncát és ruháit, amiket egyébként lopott. Kicsit el is szomorodik, és ez az arckifejezésén is megmutatkozik: ugyanis ajkai lekonyulnak kicsit. Ám végül sóhajt egyet - ez nagyon megy neki - s szemeit még mindig tükörképén tartja. Egy kis idő után megfordul és felnéz a férfira. Szemeit kicsit összeszűkíti, azonban nála ez csak megszokás, gyakran előfordul, főleg ha nagyon agyal valamin.
Kicsit rosszul érzi magát, mikor még ételt is kér a férfitól, ám kiderül, hogy nincs itthon kaja. Fejét oldalra dönti, persze csak kicsit, s azon kezd mélázni, hogy miért nem tart magánál élelmet. Ez megmagyarázná a vámpíros fikcióját, ám ez még nem elég. Talán nem volt ideje vásárolni. Azonban mikor felajánlja, hogy pénzt ad ruhára és eleségre, kicsit még el is pirul. Kényelmetlenül érzi magát. Ám mielőtt még válaszolna megigazítja magán Adam kék színű törülközőjét, ugyanis már majdnem lecsúszott róla.
 - Ó, nem, nem nem. Nem fogadhatok el tőled pénzt, már így is elég sokat tettl értem - válaszol halkan, egy félszeg mosoly társaságában. Ez aztán valóban túl sok lenne, ennyi mindent nem várhat el egy olyantól, akit alig ismer, még a legjobb barátjától sem fogadna el ekkora szívességet.
Lassan, elindul az ajtó felé. Mivel mezítláb van, teljesen hangtalanul érkezik meg az ajtóhoz, onnan gyönyörű kék szemeit Adamre szegezi, s megszólal:
 - Erm... A ruháimat hol találom?
Megvárja Adamet, hogy a férfi megmutassa a gönceihez vezető utat. Közben hajával kezd bíbelődni, mert nem áll úgy, ahogy azt ő szeretné.
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8159
Írta: 2014. június 18. 23:50 | Link

ANIELLA

Úgy látom, zavarba hozom a felajánlásommal, ami nem egy meglepő dolog különben. Itt tölti éjjelét és nappalát egy idegen férfi házában, aki aztán pénzt kínál neki. Ugyan nem úgy tűnik, mint aki bármit ezek mögé gondolna, csak egyszerűen valószínűleg ilyen típus. Kellemetlenül érinti a nagyobb szívességek elfogadása. Hát jól van. Nekem mindegy. Van bőven pénzem, nem állna semmiből adnom neki valamennyit. De tényleg, ahogy gondolja. Figyelem, amint még éppen visszahúzza magán lehullani készülő törölközőjét, majd felém indul, ruhái holléte felől érdeklődve.
- A nappaliban száradnak. - intek az alsóbb szint felé, és már indulok is arra  csíkos köntösös, mezítlábasan közlekedő, hosszú alakú felvezetőként. Amint leértünk, lazán mutatok a széken lógó ruhaneműk felé, és tapintatosan hátat fordítok, ha esetleg máris magára akarná kapni őket. Dehát miért is ne akarná?
- Szóval... éjjel ember vagy, nappal pedig sellő? - kérdezek rá ilyen egyszerűen arra, hogyan is van ez a lánnyal. Közben az egyik polcomon kezdek rendezgetni pár kötetet, ha már úgyis így előttem van. Olyan lenne akkor a kis szöszi, mint egy vérfarkas? A környezeti tényező hatására alakot vált? De vajon melyik az igazi énje? Mert a vérfarkasok nagy része embernek tartja magát. Nem pedig egy ragadozó vadállatnak. Azt mondják, az átalakulással a valós lényük háttérbe szorul. Aniellával vajon hogy van ez?
- Tehát mégsem a kastélyban laksz, nem igaz? - emlékeztetem átlagos hangon buta kis hazugságára újabb érdeklődésemmel, miközben a könyveimet növekvő sorrendbe rakom, gerincüknél a már helyükre tettekhez mérve a soron következő darabokat.
Hozzászólásai ebben a témában

Aniella Zornania
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. június 19. 21:15 | Link

Adam



Pénzt természetesen nem fogad el.
Inkább marad éhes még egy darabig, s hordja ódivatú gönceit, de ezt már nem teheti meg. Hiszen nem a legjobb barátok Adammel, sőt, alig ismerik egymást és ez egy hatalmas szívesség lenne egy ismeretlentől. Igyekszik a fürdőszoba ajtaja felé, már magára húzná ruháit, ezért érdeklődik utánuk.
Bólint egyet, s követi a férfit le a földszintig. Akin egyébként fürdőköpeny van, amiben kissé mókásan fest, ezért is mosolyodik el Aniella akaratán kívül, persze reménykedik, hogy ezt a férfi nem látta meg. Adam udvariasan elfordul, - holott már látta pucér testét - s ez idő alatt a hableány ledobja magáról a törülközőt, s magára ölti az elnyűtt ruhadarabokat. Miután végez kicsit elkomorodik a kérdés hallatán. Nem akar erről beszélni, de kötelességének tekinti megválaszolni Adam kérdéseit bármennyire nem fűlik a foga a dologhoz. Sóhajt egyet, s kissé feszülten szólal meg.
 - Igen, így van - csak ennyit felel, többet nem akar hozzáfűzni. Adam mellé szökken, s a polcot kezdi bámulni. A könyvek teljesen rabul ejtik. Nem mer egy darabot sem leemelni onnan, engedélyt pedig nem akar kérni, szóval csak bámulja őket.
 - Hát nem... A tavacskában lakom - ennyit azért elárulhat, nem igaz? Ha eddig még Adam nem fordult felé, akkor Aniella megfogja a csuklóját, s maga fel fordítja. Tekintetét a férfiéba fúrja, s az ő szemeiből nyilvánvalóan tükröződik a kétségbeesettség.
 - Ugye ezt nem fogod elmondani senkinek? Bízhatok benned? - kérdezi komolyan. Ajkába beleharap, s csak most veszi észre mennyire hideg a csuklója és ... és a pulzusát sem érzi. Összevonja a szemöldökét. Egy ideig a falfehér csuklót bámulja, majd a férfire emeli tekintetét, végül elengedi azt, s íriszeit végül a férfin hagyja.
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8159
Írta: 2014. június 19. 23:23 | Link

ANIELLA

A sellőlány meglehetősen hipp-hopp elkészül a ruhái magára kapásával, és odajön mellém, csodálni, ahogyan a könyveimet rendezgetem. Noha látom, kellemesen mulattatja csíkos köntösös valóm, ez engem egy csöppet sem zavar, és nem rontom el az örömét azzal, hogy bárhogyan szóvá tenném, vagy tudtára adnám, hogy tisztában vagyok ezzel.
- De... ez hogyan lehetséges? Mármint... örökölted vagy más behatás eredményezte? - sandítok le oldalra, rákérdezve, hogy lehet az, hogy nappal egyik, éjjel másik. Genetikai? Ember az egyik szülő, sellő a másik? Az ilyesmi megeshet egyáltalán? Jó, persze, mi ne eshetne meg a világunkban? Aztán meglehet, hogy egy varázslat következménye mindez. Hamarosan kiderül. Már ha elárulja nekem.
Finoman szembefordít magával, én pedig felhagyok a kötetek pakolászásával. Lenézek a szép, kék szemekben, saját, hasonló árnyalatú, ám koránt sem olyan ártatlan tekintetű látóimmal, és hallgatom kérdőn kérő szavait, miközben barátságosan kapaszkodik kezembe. Észreveszem vonásain, hogy felfigyel bőröm hűsére és pulzustalanságomra. Vagyis igazából azt látom rajta, amint megdöbben kissé, a döbbenetét pedig ennek tudom be. Hiszen most ezt tapasztalhatja belőlem, ami ilyen arckifejezésre és elhúzódására késztetheti.
- Nem mondom el senkinek. - ígérem csöndesen, rekedtes hangomon, kissé arcomba lógó, sötét tincseim mögül pislogva lefelé a szőkeségre. Azt nem fogom mondani, hogy bízhat bennem. Az az Ő döntése, megteszi-e. Ő tudja, rászolgáltam-e már, hogy így tegyen. Meg különben is, én egyáltalán senkiben nem bízom saját magamon, meg talán a Teremtőmön kívül. Mi jogon mondanám hát azt neki, hogy bízzon csak bennem? Pedig egyébként megteheti. Nem szokásom hazudni, és betartom minden ígéretem. Amit nem tudok betartani, azt nem ígérem meg.
Hozzászólásai ebben a témában

Aniella Zornania
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. június 20. 16:08 | Link

Adam



Miután ruháit magára aggatja, s a férfi mellé lép.
A könyveket fürkészi, próbál minél egyszerűbb válaszokat adni a férfi kérdéseire. Ez a sellő-ember téma nem tartozik a kedvencei közé. Csak barátnőivel és szüleivel beszél erről. Emberi lények közül egy olyan sincs, akivel megosztaná ezeket a dolgokat... Bár Adam nem halandó, viszont egyelőre Aniella ezt csak sejti. Mivel nem akar tahó lenni, nem küldi el a férfit a kérdéseivel együtt melegebb éghajlatra. Nem túl lelkesen, de azért válaszolgat a kérdéseire.
 - Igazából ez velem született különleges képesség - még magyarázhatná tovább, hogy szülei közül egyiknek sincs lába és hogy valójában fogalma sincs miért pont vele történt, de ehhez nem fűlik még mindig a foga, szóval ennyiben hagyja a dolgot. Idegesen igazítja meg a haját, s abban reménykedik, hogy Adam nem faggatja tovább.
Miután megkéri, hogy erről lehetőleg ne beszéljen senkinek, észreveszi, hogy nincs pulzusa, s szinte jéghideg a csuklója. Furcsán néz a férfia, s pár másodperc után el is engedi őt. Hátrál egyet, majd megkönnyebbülten elmosolyodik.
 - Köszönöm - hátrálni kezd, s lassan ki is araszol a szobából, persze az út felénél már megfordul, nem akar nekimenni senkinek. Korgó gyomra arra utasítja, hogy most már valóban hagyja el a házat, s szerezzen valami kaját. Kezeit összekulcsolja maga előtt, majd kedvesen megszólal.
 - Tényleg nagyon szépen köszönök mindent - folytatja a hálálkodást. - Szóval tényleg, ha szüksége lenne rám itt vagyok... Mármint éjjel. Bármit kérhet, komolyan, mert ezt a tettet nem tudom eléggé viszonozni. Viszont mennem kéne, már várnak otthon. Örültem a találkozásnak - már az ajtóból mondja. - Viszlát, remélem még egyszer összefutunk, Adam - mondja mosolyogva, s végül lelép. Lassan sétál az utcán. Ha Adam akarja elkísérheti, nem lenne ellenvetése, de azt is megérti, hogyha már nem akar vele tartani. Mindenesetre elköszön, s a tó felé igyekszik. Már nagyon vágyik haza...

/Köszönöm a játékot/
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa