38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→A falu határa
Oldalak: « 1 2 ... 12 13 [14] 15 16 ... 19 20 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. december 29. 20:51 | Link
Na, vajon ki? Adam Kensington, ügyes vagy.

Kop-kop-kop, majd félig ideges, félig fagyoskodós toporgás van az ajtó előtt.

Mert ugyan neki itt nincs semmi keresnivalója, de. De karácsonykor mindent szabad, és cserébe nem szabad kidobni az embert. Legalábbis elméletileg. Feltételezi, ha Adam-nek kedve szottyan valakit kihajítani az ablakán, akkor karácsony ide vagy oda, igyekszik valami köves helyre célozni.

A karácsony egy rettenetes valami, amiben benne foglaltatik az is, hogy reggel héttől este tízig akármikor jöhet valaki, és neked fogadnod kell, miközben a ház ragyog, és a gyerekek a konyhakőről eszik a bejglit, annyira tiszta. Szóval a kis navinés anyukája nem rajongott túlzottan ezért az időszakért. Cserébe a lánya sem - az viszont nagyjából rendben van, ha ő megy látogatóba. Akkor semmiképpen se szólnak rá, hogy takaríts össze a szobádban, pedig oda senki se megy be soha. A kastélyban meg aztán pláne nem.

Így nagyjából a fentiekkel tölti az időt, amíg esetleg kinyitják az ajtót. A nagykabátja meleg, de attól még fázik, és amúgy is ideges egy picit. Mert szép karácsonyt szabad kívánni meg minden, de itt még sose járt. Ő már csak ilyen izgulós lélek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8159
Írta: 2015. december 29. 21:40 | Link
Rozsos Annamária
késő délután | az ajtóban | x

A kanapémon ülök, egy szál köntösben, hátravetett fejjel, ölemben nyugtatott kezekkel. Szemem lehunyva, agyaraim kint, szám még véres kissé. Nemrég ébredtem. Hiszen karácsony van. Ilyenkor mindenre ráérünk. Legalábbis én így ünneplem. Nyilván, már az is furcsa, hogy vámpír létemre egyáltalán ünneplem. Hiszen ez azért egyáltalán nem magától értetődő. Mégis teszem, mivel nem hogy semmi kivetni valót nem találok benne, még élvezem is. Mint a legtöbb ünnepet. Ezek célja, hogy kiragadják az embert a hétköznapokból, az egyhangúságból. Hogy valami keretet adjanak. Hogy a világ néma megegyezésben tegyen valami olyat, ami nem arról szól, hogy elpusztítsuk egymást. Ez pedig szerintem jó. Nagyon jó.
Heverészésem mámorából egy közeledő illető zökkent ki. Feltárom kába tekintetem, és lenyalom a számat, hogy aztán fejemet egyenesbe hozva a folyosóm felé pislogjak. Nem látok ott semmit, csak éppen arrafelé nézek, miközben hallgatom a neszeket és mélyen magamba szívom a környék illatát. Hamar ráismerek a látogatóra, aki a verandámra lép és mindjárt az ajtómon kopogtat.
Felemelkedek a kanapéról és megkerülöm dohányzóasztalom, melyen ott hever a vérfoltos pohárka, amiből az imént ittam. Mezítlábas lépteimmel a bejárathoz sétálok. Kitárom az ajtót és a magam ágyból kikelt öltözetű, szétálló hajú, előbújt szemfogú valójában lenézek a kis navinésre. Ködös tekintettel pislogok rá lefelé egy kis ideig, aztán félrehúzódom, és intek neki, hogy fáradjon csak beljebb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. december 29. 22:04 | Link
Még mindig Adam Kensington, bizony.

Kinyitják az ajtót. És akkor szembenéz végre barátja nem feltétlenül rendezett külsején, és bólint, hogy így van, ez a karácsony. Mert legyünk együtt meg a szeretet ünnepe meg miegyéb, de igazából mindenki döglik, ha éppen nem mosogat, és az utóbbit nehezére esik elképzelni Adam-ről, aki így félálomból felébresztve - abban marad magában, hogy felébresztette, kicsi ő még a valósághoz - kinézve is fess rocker lehetne. Most mit csináljon, Adam az ideális kísérő egy jó koncerthez, na.

 - Nem akartam ám zavarni. - néz bocsánatkérően a házigazdára, mert ez az ünnep, a hívatlan és zavaró látogatók, de hát már úgyis mindegy, és akkor belép a házba. Mert olyat is lehet, hogy nem akart zavarni, és ezzel a lendülettel vissza is fordulna, de az azért kicsit durva lenne.

 - Csak.. boldog karácsonyt jöttem kívánni. - közli az előtérben a levegővel, mert a szokásos toporgás van ilyenkor még, amíg a házigazda becsukja az ajtót, és mellé ér. Olyankor az ember felméri a friss, ismeretlen környezetet, megállapodik magában, hogy ide se most kellett volna jönni - ez akkor is érvényes, ha időpontra jött - és általában nem tud mit kezdeni egyik végtagjával sem és fogalma sincs, hogy most miért is jött, azon kívül, hogy a vendéglátójával föltetessen főni egy teát vagy kávét, ki mit. Az utóbbi pont ebben az esetben lehetséges, de nem valószínű, mindenesetre a kis navinés is el van veszve egy picit.
Utoljára módosította:Rozsos Annamária, 2015. december 29. 22:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8159
Írta: 2015. december 30. 21:02 | Link
Rozsos Annamária
késő délután | a folyosón | x

Nem zavar. Semmikor nem zavar. Még karácsony első napján sem zavart volna. Mindezt persze egy részről azért mondom, mert engem úgy istenigazán soha nem tud zavarni senki. A szélsőséges esetektől eltekintve, természetesen. Kírát jobban zavarta volna, ha például huszonötödikén reggel betoppan hozzánk egy diáklány kellemes ünnepeket kívánni. Valószínűleg lekapta volna a tíz körméről, mindenféle átkokat szórva rá pálcával és anélkül, amiért kirángatta mellőlem a puha ágyból, aztán pedig megkínálta volna valami édességgel, aminek persze csak a felét adta volna oda neki, végül pedig előállt volna egy afféle meglepő ötlettel, mint mondjuk hogy tanítsuk meg a karácsonyfában lakó narglikat a Jingle bellsre és az így alakított kórussal lépjünk fel a vásárban a főtéren. Lehet, hogy másnak ez az életkép egy kaotikus látomás benyomását kelti, nekem azonban ezek a hétköznapjaim, ha a lány idehaza van. Ha meg éppen ő nem lenne itt, akkor is Dwayne egyik újabb lövöldözős játékától meg az ő morgásaitól és csatakiáltásaitól zeng a nappali, meg persze attól, ahogy a fia felfedezi a házamat. Expedícióit általában csörömpölés és gurgulázó kacaj kíséri.
Most azonban ketten vagyunk Annával. Aki -mint mondtam- nem zavar, viszont ő maga eléggé zavarban van. Olyannyira, hogy észre sem vette a szemfogaimat, melyekhez eddig még nem volt szerencséje. Mámoromat pedig egyszerű álmosságnak véli. Nem is tudom, talán jobb ez így. Bár kétlem, hogy ne derülne ki csakhamar az igazság így vagy úgy. Hiszen míg ő a zavarától nem lát tisztán, én az állapotomtól.
- Boldog karácsonyt. - kívánom viszont mély hangon, lefelé nézve a lányra. Rég szóltam már hozzá. Ha bármelyikünk beszél, hát ő szokott. Úgyhogy én ezzel letudtam az éves szájjártatásomat. Ami nem nagy kunszt, tekintve, hogy hamarosan itt az új esztendő. Bár nálam talán akkor se lenne az, ha most kezdődött volna.
Biccentek neki, hogy merre jöjjön, és megyek előre. Szűk folyosómon fogas, szobákba nyíló ajtók, pár doboz, komódok, rajtuk mindenféle régiségek és érdekes újdonságok felhalmozva. Zsúfolt, mégsem tűnik rendezetlennek. Minden esetre bőven van mit nézni. Jó is, ha a kis boszorkány figyelmét leköti más, amíg én némileg magamhoz térek. Ha nem ülne rajtam a bódulat, már az agyaraimat is régen visszahúztam volna, ám most kétszer annyi vért vettem magamhoz, mint ébredés után szoktam. Hiszen karácsony van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. december 31. 17:01 | Link
Adam Kensington

Amíg álldogál az előtérben, és minden porcikája haza akar menni - ez általános érzés, ha zavarban van, nem kell törődni vele -, addig nincs is baj. Mikor Adam megjelenik, és enyhén szétesve viszont kívánja a szép ünnepeket - még az sincs kizárva, hogy ő komolyan is gondolja, Adam fura egy eset -, akkor a kis navinés is észreveszi a nyilvánvalót, és megállapodik magában, hogy.. hogy és akkor mi van. Ez valami olyasmi lehet, jut dűlőre magában, mint amikor őt ugrasztják fel reggel hétkor minden reggel a szobatársai, hogy igazából már reggeliznie kéne, nem minél kisebbre összegömbölyödni a takaró alatt, és ő olyankor még nem evilágra való. Hát most na, ő a lassan ébredő típus, úgy néz ki, Adam is. Ilyenkor rendes ember hagy időt arra, hogy a másik agya beinduljon. Rendes szobatárs meg hagyja visszaaludni a kis navinést, csak úgy mondom.

Igazából azért illene megijednie egy kicsit - mégiscsak egy vámpír kalauzolja vértől csöpögő fogakkal -, de a szentem túl buta hozzá. Karácsony van, elvégre. Két rémesen unalmas nap, amikor már minden mindegy, és ezen az se változtat, hogy napközben sütit kínál a néptelen bejárati csarnokban. Szóval igazából, ha lenne is oka megijedni, el van ő már csigázva ehhez. Nem szereti az ünnepeket. És ez a kastély, itt mindig vannak cifra dolgok. A rendes, iskolán túli élet nagyon szürke lesz ezek után.

Azért tiszteli ő a másik fogait, azt nem mondja, hogy nem. Távol essen tőle az összehasonlítás, de akármennyire is megbízol mondjuk a kutyádban, önként nem mész oda hozzá evés közben. Legalábbis, nincs jogod megharagudni rá, ha olyankor megharap. Vannak határok, amit illik tisztelni, és ezt még egy olyan egyszerű lélek is tudja, mint a kis navinés.

Úgyhogy erőteljesen szemügyre veszi inkább a lakást, és megállapítja magában, hogy ezt nevezi ő a neki való ízlésnek. Minden, ami a ház tulajdonosámak tetszik, látszólag válogatás nélkül egybe van hordva. Ő is ilyen, azzal a különbséggel, hogy ő elég trehány módon, szemet bántóan teszi ezt. És többnyire a sarokba vagy a szekrény tetejére hordja a dolgait.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8159
Írta: 2016. január 2. 14:42 | Link
Rozsos Annamária
késő délután | a nappaliban | x

Hamarosan beérünk a nagyszobába. Vagyis részemről inkább bekóválygok. Járásom hiába egyenes, úgy festek, mintha akármelyik pillanatban oldalra dőlhetnék, hogy a padlón elterülve ott is maradjak, jólesően simulva a szőnyegre. Azonban erre nem kerül sor. Arra viszont annál inkább, hogy a kis navinés szeme elé táruljon az én nem éppen elenyésző méretű, arany és bordó díszekkel ízlésesen telepakolt karácsonyfám. Ott magasodik a szemközti ablak bal oldalán.
Biccentek vendégemnek, hogy foglaljon helyet a kanapén nyugodtan. Addig én felmarom a vérmaszatos poharamat meg a termoszomat és átsétálok a konyhába. Előbbit elmosom, utóbbit a hűtőbe rakom, aztán felmegyek a hálóba és magamra veszek egy nadrágot. Ennyit tudok és akarok most tenni az illedelmesség kedvéért. A köntösömtől nem válnék meg. Az marad rajtam lezseren megkötötten, puhán simulva meztelen, sápadt felsőtestemre. Ezután pedig keresek valamit, amivel megkínálhatom Annát. Fogaim immáron visszahúzva.
Mindezeket letudva, a nappaliból való távozás után szűk fél perccel térek vissza a jövevényhez. Kezemben egy tálcával. Arrébb tolok néhány holmit a dohányzóasztalon, hogy letehessem oda. Sós és édes rágcsálnivalók egyaránt kínálják magukat rajta. Külön attrakció a Kírakedves által díszített mézeskalács költemények: van itt vámpírfogú angyaltól kezdve vidám Dávid-csillagon át zilált karácsonyfáig minden. Ital tekintetében pedig tej, narancslé és tea közül választhat a diáklány. Ez utóbbiból van fekete és erdei gyümölcsös. Már ebből is látszik, hogy ünnep van: egyáltalán nem csak olyan ételeket és italokat tartok itthon, amik tartósak. Ráadásul a választék is magáért beszél. Már-már túlzás.
Eszembe jut, hogy elhúzhatom a függönyt a nappali ablakán. Odabandukolok hát és megejtem ezt. Visszafelé is olyan szétszórtam lépem át és kerülöm ki a már kibontott, de még mindig a fa alatt pihenő ajándékokat, mint odafelé. Nem mintha ne lett volna egyszerűbb a kanapét a másik oldalról megközelíteni. De ez mindegy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2016. január 3. 12:17 | Link
Adam Kensington

Ő illedelmesen szemügyre veszi a karácsonyfát, habár komoly fejtörést okoz neki a fa megléte. Mármint, erre éppen nem számított - de a gondolkozás nem erőssége, nem sokáig néz gyanakodva szegény fenyőre. A fenyő erre nem könnyebbül meg, mert edzett, elvégre egy vámpír házát diszíti. A kis navinés a fallal is össze tud barátkozni, miért ne próbálná meg ezt egy fával is? Élénk képzelete van, és nincs azzal semmi baj.

Kis terülj-terülj asztalkámat varázsolnak elé, vendéglátója igazán kiváló házigazda, ahogy ezt eddig is sejtettük. Lezser, még egy igazán hanyagul magára vett köntösben is stílusos, és még rendes vendéglátó is, hát mit nem lehet szeretni rajta? És még mosogat is. A nők álma. Többnyire addig, míg meg nem tudják, mit is mosogatott el éppen, de mindig akadnak kivételek. Na nem mintha a kis navinés számítana.

A mézeskalácsokkal elszemez egy ideig, mindegyik igazi költemény, majd köszönettel elfogad egy rosszul járt gyilkos karácsonyfát (katt), de nincs szíve megenni. Ki enne meg egy alkotást? Meg egy rémült fát. Szóval inkább lerakja maga elé az asztalra, azzal a szándékkal, ogy elviszi, és minimum megnyugtatja szegényt, és inkább a szemével megkérdi a házigazdáját, hogy úgy általában mi újság van vele. Valahogy a beszélgetést nem szokta meg, ha kettejükről van szó. Mármint a hangos fajtát.

Most eleve, letegezhet-e ő egy hatszázakárhány évvel idősebb valakit? A magázás meg kicsit nehézkes lenne a rémisztően őszinte levelei után, ugye.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8159
Írta: 2016. január 3. 20:54 | Link
Rozsos Annamária
késő délután | a nappaliban | x

Ahogy visszatértem, leülök mellé a kanapéra. Figyelem, ahogy megesik a szíve a mézeskalács karácsonyfán. Pontosan emiatt kockázatos az ételeknek szerethető alakzatokat adni, mert túl sok minden jut eszükbe róluk az embernek és inkább nem nyúlnak hozzá. Pedig egy sütemény sorsa az, hogy elfogyasszák. Így meg marad pamlagon. Noha ezt a megmentője éppen ellenkezőleg éli meg. Aztán még az is lehet, hogy neki van igaza. Nem kell mindent megenni, ami ehető. Én már csak tudom. Jobban belegondolva, talán a többi vámpír pont úgy vélekedik rólam és arról, ahogy a kajámmal bánok, mint ahogy a vendégemet döntéséről. Hm.
Kék pillantásom egyre tisztább. A mámor lassan kiszáll belőlem. Ez egy részt jó hír, tekintettel a látogatóra, más részt meg rémes, hiszen a vér elfogyasztása és ennek következményei jelentik éjszakaim és örök életem fénypontját. Mindez persze nem gátol meg abban, hogy habozás nélkül felülemelkedjek azon, hogy immáron nem vagyok befolyásolt állapotban.
Néma érdeklődésére csak szusszanok egy amolyan ráérőset. Láthatja, ünnep van, nyugalom van nálam. Nem mintha az év bármely más részében ne ugyanezt találná itt. Már a díszítést meg a karácsonyfát leszámítva. Nálam ugyanilyen békesség ül a házon. Vagy ilyen hasonlóan csendes, vagy a már említett, vidám élettel teli.
Néhány percnyi laza üldögélés után mélyen a szemébe nézek, neki pedig az a gondolata támadhat, hogy nyugodtan körbejárhatja akár az otthonomban. Elkóborolhat, amerre szeretne. Ez az engedély mintha egyszerre érkezne neki valahonnan legbelülről és egyszersmind tőlem. Mintha mondtam volna neki. Pedig ugyebár meg sem szólaltam. Hogy ez miként lehetséges? Az egyik képességem révén. Túlzás lenne azonban ez esetben delejezést vagy elmében olvasást emlegetni. Inkább mondanám gondolatátvitelnek, vagy -ami még jobb- hangtalan beszédnek. Ez amúgy is jellemző ránk. Nem oszt, nem szoroz. Remélem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2016. január 4. 16:47 | Link
Adam Kensington
indokolatlan háttérzene (x)

Egészen természetesnek érzi, hogy ő akkor most feláll, egy pillantással megígéri a mézeskalácsnak, hogy nem hagyja itt, és elindul szépen előre, az első útba eső szobába. Mint sokszor említve lett, a kis navinés buta, mint a tök, igazából nem kell semmi praktika, hogy rávedd arra, amire akarod - és amúgy is, ki ne akarna körülpislogni kicsit egy vámpír kiskastélyában? A józan emberek, azok.

Mindenhol ez a szétszórtság, amit ő is lelkesen művel. Egyszer majd biztos képes lesz rendet rakni, de valljuk be, a kastély kiszolgálásos mószere nem éppen háziasszony-nevelde, bár az is igaz, hogy ha innen kikerülsz, van esély rá, hogy ne neked kelljen port törölni. Mindenesetre ezt nevezik otthonos rendetlenségnek - édesanyja számára ismeretlen ez a fogalom, de a kis navinésnek ez bizony tetszik. Kis nyugis. Nagyobb lelkifurdalás nélkül végigfekhetne a padlón, már ahol van rá hely, mert még az is kis otthonos.

Nem szokott benne felmerülni a saját lakás lehetősége, egyelőre nem kell ilyeneken gondolkoznia, de ha egyszer lesz rá esély, hogy olyan helyen lakjon, amit maga rendezhet be, akor biztos, hogy nem hagyja ki belőle az asztalnyi sakktáblát. Igaz, őneki szüksége lesz majd a konyhára, úgyhogy nem ott fogja tartani, de neki az kell, és pont.

El tudna itt tölteni egy kis időt. Jó, igazából sokat is, csak nem egyszerre. Nyilvánvaló okokból itt nincs sok fény, pláne nem napfény, amit kamasz lévén azért tud nélkülözni egy darabig - hát még ha számítógépe is lenne - de úgx érzi, ha itt bennt kéne töltenie akár egy napot is úgy, hogy nem mehet ki kicsit a rendes fényre, úgy érezné, ráomlik a ház. Otthonos és nyugodt, igen, de nem hiába kiskastély - azért nyomasztó is egy kicsit. Kezdi érteni a mézeskalácst.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8159
Írta: 2016. január 5. 20:15 | Link
Rozsos Annamária
késő délután | a nappaliban | x

Magamra maradok a kanapémon. Hiszen én akartam így. Mármint nem pont az egyedüllétet, csak azt, hogy vendégem bátran induljon felfedezőútra. Addig én üldögélek tovább ilyen békésen egy jó ideig, aztán szépen felkelek és odaballagok hangszereimhez. Rendezgetem őket, ellenőrzöm az állapotukat. Hétköznapokon ugyanannyi időm van, mint most, viszont az ünnep valahogy magával hozza azt a hangulatot, mintha még inkább ráérnék mindenre. Ami, figyelembe véve, milyen komótos vagyok amúgy is mindig, egy halandó számára minden bizonnyal valami egészen réveteg állapotnak hathat.
Szeretek pakolgatni, átnézni a holmijaimat, gyönyörködni bennük. Nem telik el úgy hónap, hogy ne vonulnék el a házam valamelyik szegletébe, hogy ott órákon át csak az ereklyéim, kincseim böngészésével, rendszerezésével foglalkozzak. Most a hangszergyűjteményem van soron. Bár látogatómra való tekintettel ez most egy felületes elszöszölés lesz. Olyannyira, hogy éppen csak végigsimítom az egyes darabokat, mígnem végül magamhoz veszem az egyik hegedűt. Forgatom a kezemben, magamba szívom illatát, végül a nyakamhoz helyezem, államat rátámasztom és jöhet egy kis játék. Koránt sem annyira dallam vagy zenemű, mint a hangszer skálájának próbája. Hosszú, fehér ujjaim csak úgy szaladgálnak a húrokon. A magas részeknél meghajolok kissé, a mélyebbeknél kihúzom magam.

###
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2016. január 6. 16:10 | Link
Adam Kensington

Leragadt a sakktáblánál. Nyomasztó atmoszféra ide vagy oda, ez mégis csak egy gigantikus sakktábla, amin ráadásul játék is folyik - vagy csak oda lettek rakosgatva a bábuk, hogy ez se legyen szigorú rendben. Mindenesetre a kis navinés kiválasztja a fekete oldalt, és nagyban méri fel az esélyeket a tisztes döntetlenre, amikor hegedűszót hal.

Egy pillanat alatt ott is terem. Szereti a zenét, hogyne, hát még az élő zenét, hát még, ha valaki túl van már a diákok többségére jellemző prüttyögési szinten, hát még, ha ehhez hegedű járul. A hegedűvel mindössze az a baj, hogy nincsen átmenet; vagy nagyon rosszul játszanak rajta (katt) vagy nagyon jól (katt). Nincs olyan, mint a gitárnál, hogy jó-jó, elmegy. Ez, kérem szépen, hegedű.

Adam-nek jól áll a hegedű. Valószínűsíthetően jól állna neki a tambura vagy a tuba is, de a hegedűnek is annyiféle ismeretlen oldala van, mint annak, aki éppen játszik rajta. Legalábbis, így az ajtófélfában ácsorgó navinés reményei szerint, arra is sor kerül esetleg. Valahogy a hegedűvel is úgy van, mint az énekesekkel: a bemelegítés, a skálázás nem igazán a közönségnek való. Hanem ami aztán jön..
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8159
Írta: 2016. január 9. 21:45 | Link
Rozsos Annamária
késő délután | a nappaliban | x

Ami mostanában a sakktáblámat illeti, nos az egy igen különleges eset. Játszom valakivel, de nem vagyok biztos benne, hogy kivel. Mivel többen bejáratosak az otthonomba, akármelyikük jelölt lehet, hiszen nem csak lehetőségük van a lépésre, ám ott az illatuk a bábukon. Rákérdezni azonban nincsen kedvem, melyikük az én világos ellenfelem. Egy-két naponta látom, hogy játékostársam ismét lépett. Ha Kinsey nem Angliában tartózkodna az utóbbi időben, ő volna ez első számú gyanúsítottam. Róla pontosan tudom, hogy olykor-olykor csak azért beugrik hozzám, hogy lépjen. Már amikor az országban tartózkodik. Lehet, hogy képes ezért idehoppanálni? Még ezt is kinézném belőle, azonban az ő illatát nem érzem olyan erősen a házban. Mondjuk ő még képes lenne azt is elfedni előlem az ügy érdekében. Lényeg a lényeg: nem tudom, kivel játszom, de nem is megyek ennek utána. Megvan ennek a maga pikantériája. Nem kell mindig mindent tudni.
Mire a lány visszatér, éppen leengedem egy kicsit hangszerem, töprengve, mi legyen a következő darab. Fejben még nem döntöttem el, ám kezem már emelkedik ismét, a hegedű nyakamba támaszt és vékony ujjaim azonnal mozdulnak. Schubert zendül, betöltve a nappali terét, átjárva otthonomat, kiszökve az erdő fái közé, hogy legyen mire a hópelyheknek táncolnia. Egy helyben állok, magabiztos, mégis könnyed terpeszben. Minden lendület felsőtestemben van. Köntösöm meg-megrándul körülöttem a hevesebb mozdulatoknál. Megkötött övem némileg lazul, sápadt mellkasom jobban megmutatja magát.
Csak időközben tudatosul bennem, hogy vendégem ismét itt van. Eszembe jut a tökfaragásunk és hogy akkor mit dúdoltam neki. Már azt is élvezte, ez alkalommal pedig még jobban jár. Most nem baritonomon zümmögök, hanem teljes koncerttel szolgálok neki. Úgy hiszem, nincsen ellenére, hiszen igazán szereti a zenét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2016. január 10. 12:28 | Link
Adam Kensington
főleg ez a rész (x)

De nincs ám, dehogy van. Nagyon amatőr a szentem, és habár füle nincs a zenéhez, lelkesedése annál több van. Nem tudja még, ha tudja majd egyszer egyáltalán, mit is keres és szeret pontosan, így bármit szívesen fogad - Adam viszont olyan valaki, aki zeneileg is tudja, mit akar. A kis navinés megy utána szívesen - így az ajtóban ácsorogva, az ajtófélfának támaszkodva, behunyt szemmel hallgatja a játékot.

A klasszikus zene, erről ő sokáig meg volt győződve, valami olyan, amihez ő túlságosanbis egyszerű lélek. Mint most kiderült, minden a tálaláson múlik - kinek van kedve, aki olyan szeleburdi és egyszerű, mint a kis navinés, felvételről végighallgatni azt a rengeteg sok hangot, igaz? De így, hogy előtte játsszák, szó szerint és élőn, így odafigyel. Így utána fog nézni, így majd keresni fogja, és nagyjából ennyi kell, hogy elkezdjen érdeklődni Schubert és a többi zeneszerző után. Tizenhat évesen minden olyan egyszerű. Pedig nem tűnik annak, egyáltalán nem.

Egy idő után kinyitja a szemét, és figyeli, ahogy a másik játszik. Csendesen irigyli magában, mert lám, mennyire bele tudja magát élni a ritmusba, mennyire együtt tud mozogni a zenével, mennyire természetes neki az, amihez a kis navinés sohasem fog érteni. Lélek, ez kell a zenéhez, és ebben Adam-ben több van, mint bármelyik emberi lényben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8159
Írta: 2016. január 10. 22:29 | Link
Rozsos Annamária
késő délután | a nappaliban | x

Mivel így tartja kedvem és mivel ő is élvezi a játékom, így végigviszem az opust. Intenzív egy fél óra. Lehunyom a szemem olykor, ujjaim, karjaim azonban egy percet sem pihennek. Vonásaim nyugodtak, mégis eltökéltek. Nem nézek rá és igazából hangszeremen és szemhéjam belsején kívül másra sem. Mindebben semmi szándékosság nincs, koncentrálás meg aztán végképp. Régen volt az már, amikor összpontosításra szorultam. Minden hang a testemben van, beleivódott századokkal ezelőtt, hogy ujjaimon át szöktessem ki őket a nagyvilágba időről-időre.
Éppen csak megejtem a véget és elkapom a vonót a hangszertől, máris tudom, mivel folytatom. Néhány pillanatnyi szünetet beiktatok azért. Lehúzom nyakamtól a hegedűt, mozgatom vállaimat, aztán ismét kezdő pozícióba állok. Ez jóval rövidebb koncert lesz, noha minden bizonnyal fogok rajta egy keveset cifrázni. Elég bőséges élményt nyújtott ez a Schubert, letehettem volna utána rögtön a lantot, ám mivel szeretem a változatosságot, jöjjön most egy kis más!
A varázslók nem túlzottan tájékozottak a mugli mozgóképekben, így aláfestő zenéikben sem. Azonban, mint tudjuk, én nem vagyok mágus. Ugyanúgy értem és kedvelem a varázstalan kultúrát, ha nem még inkább. Ennek számtalan oka van, amit most nem állnék neki fejtegetni, de elég az hozzá, hogy a filmzenék különleges helyet töltenek be mozdulatlan szívemben. Ami most eszembe jutott, az nem más, mint az egyik James Bond mozi betétdala, a Skyfall. A 007-es filmek zenéiben valahogy mindig ott van az elegancia, a luxus és a lövöldözős akció hangulata mellett egy megfoghatatlan, drámai mélység. Valami végzetszerű. Valami magányosan hősies. Ez a darab pedig minden eddigi társánál jobban magában hordozza ezeket. Tetszik. Csaknem végig lehunyt szemmel játszom, olykor még a homlokomat, orromat is finoman ráncolom hozzá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2016. január 11. 20:10 | Link
Adam Kensington
emocionálisan kimerítő (x)

Lám, a darab fél órás, és fel se tűnik. A kis navinés élvezi a cifrázást, a mélyebb dallamokat, a játékos utolsó részt. Azért, amikor elhallgat a hegedű, megpihen egy picit ő is, elvégre egy helyben ácsorgott eddig, és a kis vézna lányka kis megmozgatást kíván. Egy picit kinyújtóztatja a tagjait, és már folytatódik is a koncert.

A kis navinés az év nagy részét olyan helyen tölti, ahol nincs mozgókép, csak mozgó kép van (kac-kac). Eleinte, az első évben nyáron behozta a lemaradását otthon, azaz fél nyarat filmet nézve töltött, de ma már elfogadta, hogy itt már hegyeket kellene pótolnia, és nem is érdekli annyira, hogy az idejét erre fecsérelje. Úgyhogy a dallam ismeretlen számára.

És szerencsére rövid is, mert elég sűrű és tömény. Vannak olyan dallamok, amik fogják az embert, és érzelmileg annyira kimerítik, mint egy kórházi látogatóban töltött nap, amikor az ember mindenről beszél, csak arról nem, miért is vannak ott, ahol vannak. Ez a melódia is valami hasonló, és habár ennél különbözőbb Schuberttől már csak a hegedűvel kísért rap lehetne, Adam összepasszintotta a kettőt. Ki tudja választani, miben van tartalom, és azt játssza, mindenféle aggály nélkül.

A kis navinés pedig, nos, ő pedig kiváló hallgatóság, be kell vallani.
Utoljára módosította:Rozsos Annamária, 2016. január 11. 20:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8159
Írta: 2016. január 12. 19:35 | Link
Rozsos Annamária
este | a nappaliban | x

A koncertnek vége. Csönd uralkodik el a nappalin. Lassan leengedem a hegedűt nyakamtól. Nézegetem még egy kicsit, aztán szépen visszarakom a helyére. Miközben indulok vendégemhez, igazítok szétzilálódott ruházatomon. Leülök ismét a kanapéra, közvetlenül a lány mellé. Kényelmesen hátradőlök, kezeimet combjaimra nyugtatom. Odapillantok a tálcára, amit behoztam neki, aztán érdeklődőn tekintek rá, így kérdezve tőle némán, kér-e még valamit. Noha tényleg bőséges a kínálat.
Hirtelen aztán összevonom a szemöldököm és tekintetem magam elé szegezem, valahová lefelé. Úgy tűnik, mintha hallottam volna valamit és most fülelnék. De igazából inkább csak érzem, hogy valami nem stimmel. Egyelőre még nem tudnám megfogalmazni, mi a gond, aztán észlelem a házam fényeinek változását. Vibrálnak. Emberi szem számára nem feltűnő. Nekem annál inkább. Pár pillanat múlva aztán minden lámpa kialszik, minden gépem leáll.
Ha nem szereztettem volna Kírával hónapokkal ezelőtt olyan mágikus fémtartályokat, amelyek teljes mértékben megőrzik tartalmuk minőségét, akkor most kéne némi erőfeszítés, hogy megőrizzem nyugalmam az események miatt. Adódott ilyesmiből már gond. Veszett már oda vérkészletem. Az pedig baj. Nagyon nagy baj. Azonban szerencsére azóta sok mindenen fejlesztettem. Úgyhogy jelenleg semmi ok a pánikra.
Egyszerűen felkelek és megfogom Anna kezét, felhúzva magamhoz. Megijedhetne a helyzettől, hiszen csaknem koromsötétben álldogál egy vámpírral a háza közepén, aki vele ellentétben tökéletesen lát ilyen fénytelenségben is. De azt hiszem, nem kerül sor semmi horrorfilmbe illő sikoltva menekülésre és kapálózásra. Főleg, hogy látogatómnak gondolataink útján felvetem, hogy ha akar, itt maradhat, amíg utánajárok az energiaszünet okának, vagy velem tarthat a ház mögé a generátorhoz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2016. január 14. 23:41 | Link

A koncertnek vége, és jól is van ez így. A jóból is megárt a sok, pláne, ha az a jó az a típusú jó, ami beleszi magát a húsodba, és a sejtjeiddel táncol. Mire vége a dalnak, a hallgató teljesen ki tud fáradni benne, ahogy a dallam, a szöveg, a játék kiforgatja és viszaforgatja megint. Elég volt ennyi, így van.

Picit pihennek, és habár ez nem olyan fáradtság, amiben megéhezik az ember, nem fizikai, de ugyan ki utasítana vissza egy süteményt, ha megkínálják vele? A kis navinés ugyan nem, az biztos. Vesz hát egyet, és bele is harap - és hopp, volt világítás, van töksötét. Oké. Azért ennyire nem volt ez a sütemény fontos, na.

Elég bután pislog a sötétbe, ami olyan sötét, hogy nyugodtan be is hunyhatná a szemét, az se lenne más. Váratlan volt, na. Éppen megijedni nem ijed meg, elvégre ilyen előfordul - majd jönnek az okos férfiak, oszt kezdenek vele valamit, ők erre valók. Ha meg gond van - hát, a kis navinésnek van a kezében még egy kis süti, szóval neki édesmindegy.

Adam fogja, és kalauzolja. A kis navinésnek ez teljesen rendben van, megy ő szívesen, amerre a másik viszi. Harap még egyet, és vakon pislogva a sötétbe, óvatosan megy utána. Egészen biztos, hogy megbotlik majd két kanapéban és valami olyanban, aminek igazából nem is ott a helye, de majd Adam megtartja, szóval nincsen itt baj.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8159
Írta: 2016. január 16. 20:33 | Link
Rozsos Annamária
este | a ház mögött | x

Mivel úgy dönt, velem tart, így első utam a szűk folyosón lévő komódhoz vezet, amiből előhalászok egy szerszámos ládát és két fejlámpát. Az egyiket szépen felteszem őrá, ügyelve, hogy ne nagyon húzzam a haját. Aztán rögvest be is kapcsolom. Így figyelemmel kísérheti, amint magam is felveszek egy világítóeszközt. Nekem ugyan nem lenne igazán szükségem rá, ám neki jobb, ha rajta is van egy és így nem kell a sötétben bukdácsoljon, rajtam meg amolyan irányjelzőnek van főleg. Hogy tudja, hol járok. Mint kutyán az éjjeli nyakörv.
Így indulunk meg a bejárati ajtó felé, afféle felszíni bányászokként. Hejhózni viszont nekem nincsen szándékom. Miután felvette a kabátját meg miegyéb meleg holmit, ajtót nyitok neki, leballagunk a verandán, éppen csak pár lépést teszünk az napelemes lámpákkal szegélyezett úton, és jobbra vesszük az irányt, a ház mögé. Ha nem nyújtanánk elég különös látványt a fejünkön világító lámpákkal, én ehhez ráadásul egy szál köntösben és nadrágban, mezítláb bandukolok a hóban.
Az, hogy az anyag nem vész el, csak átalakul, az előnyökre és hátrányokra szintén igaz sokszor. Egy-egy megoldás, lehet, hogy számtalan szempontból előnyös, ám akadhatnak bizonyos hátrányai, amik az eddigiekben nem álltak. Mondhatni, az egyik kéz ad, a másik elvesz. De hogy konkrét legyek végre: ilyen az én varázslatos energiaforrásom. A szó szoros értelmében varázslatos. A generátoromat mágia hajtja. A varázslat és a mugli technológia ötvözete ez a szerkezet. Nagyon környezetbarát, alig igényel bármilyen törődést vagy karbantartást, és mindemellett eszméletlenól szeszélyes. Mondjuk nem panaszkodhatom, kedves hozzám, ittlétem alatt eddig ez a második alkalom, hogy bemondja az unalmast. Ilyenkor viszont aztán kereshetem a hibát éjt nappallá téve. - ami persze csak szófordulat...
Ahogy hátraérünk, letérdelek és elsöprögetem a havat az aknafedőről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2016. január 17. 16:53 | Link
Adam Kensington

Kedélyesen megeszi a maradék süteményét is, amíg ki nem érnek valami olyan helyre, ahol nem megy neki a kanapénak vagy sétál bele a falba. Nem bánja, mondjuk. Kap egy csinos kis fejlámpát is, amit féltő gonddal adnak rá, hát nem izgalmas? A féltő gond amúgy teljesen felesleges, ő reggelente megtépi a haját, mintsem fésülje, jóvanazúgy így is.

Az öltözködés kicsit bajos a vaksötétben, de megvan vele, és irány a külvilág, amiről időközben el is feledkezett. Figyelemreméltóan hideg van és hó és fagy és halál, de legalább világít a hó. A kis navinést a generátor és miegyéb bizony nem tudja meghatni, őneki itt annyi haszna van, hogy ha kell, meg tud fogni valamit. Mindenesetre erősen hasonlít egy álmatag, valamiért szőke, öt év körüli kislányra, akit anyukája kézen fogott, és bevitt a cukorboltba. Annyi minden izgalmas dolog történik, hogy ha tízfele osztódna, se tudna mindent megnézni. És most egy áramszünetről van szó. De máguséknál. Illetve hát, vámpíréknál.

A hideg diszkréten kirázza a kicsi lányt, mikor társa nagyobb körülményeskedés nélkül beletérdel a hóba, és nekiáll felmérni a terepet. Tisztában van vele, hogy neki nem árt a hideg, de azért nem egy átlagos látvány ez az egész köntösös-havas dolog. Azért ő is leguggol mellé, de nem sok pillantást pazarol a szerkezetre - a másikat figyeli, hogy az arcáról olvassa le, mennyire nagy a gond.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8159
Írta: 2016. január 20. 19:12 | Link
Rozsos Annamária
este | a ház mögött | x

Ha még nem volna elég ennyi izgalom és érdekesség, miután leemeltem az aknafedőt, szépen hasra fekszem a hóban és behajolok a generátor fölé, így véve alaposan szemügyre. Puszta kézzel érek a hűs fém alkatrészekhez és ellenőrzöm őket. Hátranyúlok aztán a ládába egy csavarkulcsért és azzal is ügyködök egy keveset. Fejlámpám pompásan megvilágítja a célterületet. Az most mindegy, hogy vendégemet ezt kevéssé érdekli, mint az, ahogy én magam ténykedem.
Nem látok semmi rendellenességet a gépezeten. Minden a helyén, semmi sem tört el, húzódott szét vagy fagyott be. Azonban ez mindig így kezdődik. Mármint amióta ennyire belekevertem a varázslatot az egészbe. Persze, nem én magam bűvöltem, csak beleszereltem a mágikus alkatrészeket a generátorba. Mondjuk ki: buheráltam. Szeretek buherálni. Talán még jobban, mint bütykölni.
Éppen a légkörből a részecskéket befogó antennát vizsgálom, kissé oldalamra fordulva, hogy elérjem az akna szélét, amikor a gép megmozdul. Mintha éledezni kezdene. Mikor azonban elengedem a vékony fémet, ismét rezdületlen lesz. Megint megfogom hát és összevont szemöldökömet figyelem, ahogy újfent produkál valamit. Töprengek egy keveset, aztán intek a lánynak, hogy jöjjön és markoljon rá ő is az antennára. Egy próbát megér.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2016. január 21. 15:58 | Link
Adam Kensington

Adam arca, az ilyenkor szokásos módon, nem mond sokat. Ami többnyire nem jelent jó dolgokat, illetve hosszas mütyörészés szokta követni ezt a semmitmondó arckifejezést, meg csúnya motyogások, ideges eszközhasználat, és hosszú, hosszú percek, mialatt a kis navinés áll, és figyeli, mikor szeretnék megütni egy csavarkulccsal, csak úgy, ha már ott van. Félreértés ne essék, sose ütötték még meg csavarkulccsal, de egy idő után az ember ideges lesz, és szeretne megtenni dolgokat. Szóval a kis navinés nem kifejezetten van oda a műszaki problémákért.

A helyzet itt se nagyon különbözik a szokásostól: a férfiemberek csinálják azokat a rejtélyes dolgaikat, ő meg esetlenül vár a háttérben. A csavarkulcs már előkerült. A helyzet nem javul. És akkor szólnak neki, hogy gyere, segítsél egy kicsit, amiben ő persze segít, szívesen, csak ilyenkor a segítőt lehet hibáztatni amiatt, hogy az adott probléma nem akar megjavulni. Szóval megteszi, amit kérnek tőle, bizonytalan arckifejezéssel, hogy ugye jó lesz-e ez így, és vár, hogy instruálják, hogy nem jó, vagy hogy ez egyáltalán nem jó,  illetve hogy, menjél már innen, egy antennát se tudsz kezelni.

Amikor sikerül megoldani a problémát, valahogy csodálkozni szoktak, hogy a kis, akkor még nem navinés nem dicséri meg őket. Nem tudni, miért, de tényleg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8159
Írta: 2016. január 22. 21:11 | Link
Rozsos Annamária
este | a ház mögött | x

Igazán jól festhetünk itt a hóban, fejlámpákkal a fejünkön, egy antennába kapaszkodva. Azonban az a helyzet, hogy engem akkor se érdekelne, ki mit szól ehhez, ha lenne rajtunk kívül itt akár csak egy teremtett lélek. Mivel azonban nincs, így még csak annyira sem izgatom magam ezen. Főleg, hogy olybá tűnik, az akciónk sikeres. Legalábbis folytatódik az, amit én csak úgy hívok: történik valami.
Megőrülök ezektől a varázsvackoktól. Még jó, hogy máskor nem kell ilyenekkel foglalkoznom. Leszámítva, hogy kedvenc időtöltésem az ezekkel a kütyükkel való szórakozás és hogy másodmagammal egy ketyerekereskedést vezetek. De ennyi. Elég az hozzá: hamarosan kattogni, morajlani kezd a szerkezet, felszökken pár szikra, felfénylik egy-két alkatrész és a generátor egyszerűen beindul. Sóhajtok egy lemondót, még mindig a hóban hasalva. Levontam a magam következtetését, ez pedig nem más, minthogy az én mágikus energiaforrásom törődést igényel. Nem szerelést, nem felújítást, nem megolajozást, csak egyszerűen a puszta érintést, a közelséget. Hogy néha leemeljem az aknafedőt és vessek rá egy pillantást. Csak ennyit kér cserébe azért, hogy ellátja árammal a házamat. Tény, ez igazán nem nagy ár érte, azonban még ennyi idő után is szoknom kell, hogy a varázsvilágban mindennek lelke van. Itt nem úgy megy, hogy biztos lehetek benne, csak meglazult egy csavar, vagy elhasználódott egy elem. Nem. Itt akármi okozhatja a meghibásodást, és ugyanígy akármi orvosolhatja. Csak rá kell jönni, mi az. Rá lehet jönni, ám ez egy másfajta gondolkodást igényel, mint a mugli technológia esetében.
Odabent felgyúlnak a fények. Elengedhetjük az antennát. Felkelek a földről, visszatakarom a szépen duruzsoló generátort, leporolom a köntösömről a havat, aztán fogom a ládámat és indulhatunk vissza.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2016. január 23. 13:13 | Link
Adam Kensington
zárás

Működik a ketyere, és közben még csak nem is néztek rá csúnyán. Ettől nem javul a műszerekkel való felemás viszonya, de a napja szebb lesz. Rápislog a kattogó szerkezetre, majd összekészülődik, hogy visszakísérje házigazdáját a házába, és visszaadja a csinos kis fejlámpáját neki.

Na, ilyen egy jó karácsonyi látogatás, látod. Közösen tevékenykedtek is, és még csak nem is fulladt az egész a szokásos, már rég nincs mit mondanom de még túl korai elmenni-féle, lélekölően unalmas beszélgetésbe, amikor ugyanazt elmondják százszor, még csak nem is máshogy megfogalmazva. Mondjuk, ők ketten eleve nem az a beszélgetős páros, de azért így jobb volt.

Szépen elköszön, miután elkérte szerencsétlen megnyomorított fenyőfás mézeskalácsot, és miközben fagyoskodva visszatrappol a kastélyba, nyugtatgatja a süteményt, hogy szép karácsonya lesz majd nála, a kanári ketrece mellett. Olyan kis nyugis, otthonos, mint a mai látogatás volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2016. március 21. 22:07 | Link
Adam  

Különös érzés egy vámpírhoz bejelentkezni. Megállni az ajtajában, és bebocsájtást kérni a házába, az otthonába. Mintha valami abszurd szerepcserére került volna sor, noha tudtam, hogy a mítosz és a valóság nem mindenben fedik egymást, és azt is, hogy Kensington úr nem az a legendákból szabadult fenevad, és ugyancsak elképzelt szerepcserénk rám eső feleként én sem kívántam az ő vérét szívni ma este.
Nem volt okom félni tőle, közismert tényként kezelték (ha egyesek fenntartásokkal is), hogy köztünk él, és még se Dwayne, se más auror nem rohanta le a fák közt megbúvó, talán csak élénk fantáziámnak köszönhetően nyomasztónak tűnő házát, hogy rágyújtsák a vámpírra, így mikor bagolyfordultával a segítségét kértem, nem is jutott eszembe, hogy ez talán rossz ötlet lehet. De egyébként is kénytelen voltam.
A megbeszélt időpontban érkeztem, sőt, kicsit hamarabb is, mint azt órámra pillantva megtudtam, ezért tétován megálltam a bejárati ajtóban, és ruhám ujját gyűrögetve füleltem. Hideg volt, legalábbis rettenetesen fáztam, de még nappal sem volt melegem, hiába volt rajtam dupla réteg ruha.
Kopogtattam. Három perc miatt még egy vámpír sem haraphat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lori ♥ Ann
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8159
Írta: 2016. március 22. 20:51 | Link
Gryllus Tilda
kora este | a bejárati ajtónál | x

Nem mondom, hogy nem lepett meg az iskola könyvtárosának baglya. Azonban nem igazán akadtam fent rajta. Válaszul pusztán egy időpontot írtam neki, hogy mikorra várom. Ez a bizonyos időpont pedig hamarosan elérkezik. A vendég tiszteletére méltóztattam a köntösömet levetni és ráadásul felvenni a helyére egy inget meg egy nadrágot. Ez részemről nagy felhajtásnak minősül. Tény, a legtöbben vagy váratlanul állítanak be hozzám, vagy szinte már itt élnek -mint Kíra és Dwayne-, vagy amennyiben én hívom őket az otthonomba, a viszonyunk valószínűleg bőségesen megengedi, hogy kedvelt, lenge öltözékemben flangáljak a társaságukban. A mostani helyzetben viszont illetlen lenne eképpen cselekedni.
Éppen a konyhában rendezem soraimat az ébredést követő, pohárka vér elfogyasztása után, amikor figyelmes leszek az erdei úton érkezőre. Először neszei jutnak el hozzám, aztán egy mély lélegzettel magamba szívom illatát, ezzel felismerve a jövevényt. Komótosan indulok el hát nesztelen, mezítlábas lépteimmel szűk folyosómon, és a kopogtatás után alig egy pillanattal már gyújtom a lámpát és nyitom is az ajtót. Letekintek a fázós lányra. Némán biccentek neki köszönésül, majd arrébb húzódom az ajtóból és egy könnyed kézmozdulattal invitálom beljebb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2016. április 17. 09:15 | Link
Adam  

Egy pillanatra elfogott a kétség, leküzdhetetlennek tűnő vágyat éreztem arra, hogy megpördüljek és visszasiessek a kastélyba, vagy elinduljak Lorihoz (bár utóbbi azzal járt volna, hogy megneszeli, hogy nem volt teljesen igaz, hogy sok dolgom van még a Levita toronyban), de tudtam, hogy Kensington úr már tisztában van ittlétemmel. Ha nem kopogtatok, talán még anélkül is tudta volna, hogy kéretlen vendége befutott. Lecövekeltem hát, és addig nem moccantam, míg nem nyitott ajtót, és engedett be otthonába az ajtóból félrehúzódva.
A ház belsejében sem volt melegebb, vagy legalábbis nem éreztem, és a horror filmek szerelmesei valószínűleg csalódtak is volna a berendezést illetően, mert a vámpír hajléka kicsit sem emlékeztetett Drakula gróf kastélyára.
Megálltam pár lépéssel beljebb, de nem vettem le a kabátom, vagy a cipőm, fogalmam sem volt, mit hogy szokás itt.
- Köszönöm, hogy fogadott - mondtam helyette köszönés gyanánt is, és őszintének sajnos nem mondhatóan elmosolyodtam.
- Remélem nem fog gondot okozni a kérésem. Csak magához fordulhatok, nem akarom, hogy egy ispotályban bekerüljön a rendszerbe.. bármiről is legyen szó.
Lori. Így is sok gondja, dolga volt, nem akartam, hogy miattam is aggódnia kelljen. Még többet.
Vártam, hogy Kensigton úr beljebb invitáljon, mert bár nem akartam tolakodónak tűnni, kezdtem teljesen kimerülni, le kellett ülnöm.

A késés miatt pedig...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lori ♥ Ann
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8159
Írta: 2016. április 17. 22:18 | Link
Gryllus Tilda
kora este | a nappaliban | x

Lori. A mi közös ismerősünk. Tény, hogy egy a sok közül, ám ő vehető a fő közös ismerősnek, tekintve a kettejük kapcsolatát, részemről pedig azt, hogy az említett gyógyító egyik tanonca vagyok, ha úgy tetszik. Némileg meg is lep tehát az ispotállyal kapcsolatos kijelentés, és felmerül bennem a kérdés, miért nem a nőhöz fordult egy ilyen esetben... akármiről legyen is szó. De kétségem sincs afelől, hogy megvan rá az oka. Ezt azonban nem hánytorgatom annál előbb, mint hogy ő maga előhozakodna vele a megfelelő pillanatban.
A kabátjáért nyúlok, hogy lesegítsem róla és a fogasra akasszam. Itt a komódokkal, régiségekkel és érdekesebbnél érdekesebb holmikkal telezsúfolt folyosón talán nincs még túl nagy meleg, a nappalimban viszont igazán kellemes. Szóval fölösleges ez a sok réteg. Miután levetkőztettem a vendéget -persze csak mértékkel-, könnyed eleganciával intek a nagyszoba irányába, hogy fáradjunk csak beljebb. A tágas kanapét kínálom helyül, amint ott vagyunk. Érzem rajta, hogy jobb mielőbb leülnie. Miután ezt megtette, csatlakozom mellé. Leereszkedem a vöröses bútordarab kandalló felé eső végére. Az előttünk lévő dohányzóasztalon ott hever egy tálca, rajta egy tiszta pohárral, egy kancsó vízzel és némi keksszel. Egy apró biccentéssel kínálom őt, így jelezve, hogy nyugodtan szolgálja ki magát, ezt neki készítettem ide.
- Hallgatom... - térek rá a tárgyra rekedtes, szelíd hangon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2016. október 9. 20:18 | Link
Adam  

Pontosan, ahogy vártam, Kensington úr könnyed eleganciával, úriemberhez illően invitált beljebb hajlékába. Lesegítette kabátomat, és hellyel kínált a kandallója közelében. Habár ő nem igényli, kellemes meleg uralkodott a szobában, és még nyilvánvalóan nem magának felszolgált enni- és innivaló is várt.
A gesztust udvarias mosollyal utasítottam el.
- Köszönöm, talán majd később. - Émelygés fogott el, örültem egyelőre, ha ülhetek.
Hogy nyerjek némi időt, míg összeszedem magam, és gondolataimat egyaránt, körbenéztem a vámpír nappalijában. Nem lepett meg ugyan, hogy se koporsót, se semmi közhelyes dolgot nem látni itt se, amit bárki várt volna, ha vámpírokról van szó, de az már igen, hogy még mágus-mércével is modern és hétköznapi volt a berendezés.
Nem tettem azonban megjegyzést rá, nem kezdtem cseverészni sem érdektelen dolgokról, mert bár Kensington egyáltalán nem tűnt türelmetlennek, valami furcsa volt a hangjában, ami óvatosságra intett. A haléntékomon lüktetett egy ér, mintha csak figyelmeztetni akart volna.
Leküzdöttem a torkomon egy gombócot.
- Szeretném, ha megvizsgálna. A képességeivel.
Nem hiszem, hogy ajánlotta már fel valaki eképp a vérét neki. A szemébe néztem, hogy lássa, komolyan gondolom a dolgot, és hogy én is láthassam, hogyan reagál. Aztán, mielőtt válaszolhatott volna, gyorsan magyarázatottal is szolgáltam:
- Valami baj van velem. Amputoportációval kerültem ispotályba, de rendbe tettek, a gyógyítóim egészségesként hazaengedtek. De úgy érzem, azóta sem erősödöm, sőt, úgy érzem, egyre kevesebb.. az életerőm.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lori ♥ Ann
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8159
Írta: 2016. október 9. 20:37 | Link
Gryllus Tilda
kora este, néhány hónapja | a nappaliban | x

Természetesen nem fogom erőltetni, hogy egyen vagy igyon valamit. Ahogyan udvariatlanságnak sem veszem. Nem azért várjuk a látogatót ilyesmivel, hogy aztán rákényszerítsük. Csak azért, mert így illik és hogy ne legyen arra szorulva, hogy külön kérnie kelljen.
Csöndesen figyelem a lányt. Várom, hogy elárulja, mit is óhajt tőlem. Vesz hozzá még egy kis bátorságot vagy csak lendületet, és közli velem, miért jött. Arcomra nem ül ki se döbbenet, se más megrökönyödés. Csak finoman összevonom sötét szemöldököm. Hosszú ujjaimat összekulcsolom és várok még. Mindezt nem hiába teszem, hiszen érkezik a magyarázat. Hümmögök egyet, így jelezve, hogy értem. Még nem hallottam ilyenről, de attól még értem. Ezután pár pillanatig a szőnyegemre pislogok lefelé, elgondolkozva. Nem annyira vacillálok, mint inkább csak ízlelgetem a hallottakat. A döntésem az már megszületett. Lerakom magam mellé a kanapéra fehér kezeimet, letámaszkodva kissé, hogy így odahúzódhassak a könyvtároshoz. Közel ülök.
- Most megérintem az arcát. - készítem fel rá, mi következik. Már csak azért, mert ki tudja, talán később akarná ezt a vizsgálatot. Így viszont még van ideje ezt közölni velem, mielőtt belekezdenénk. Arról persze fogalmam sincs, hogy ő abban a hitben van, hogy feltétlenül a vérét kell vegyem hozzá. Ez nincs így. természetesen megeshet, hogy sort kell rá kerítenünk, de közel sem biztos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2016. október 9. 21:12 | Link
Adam  

Láthatóan a legkisebb meglepetést sem okoztam vendéglátómnak, amit tudom, gyerekes módon, de apró csalódásként éltem meg. Talán csak a kisugárzása miatt, egy részem szerette volna lenyűgözni a férfit. De aztán hamar túlestem ezen, megfeddve magam butaságom miatt. Nem emiatt jöttem.
Kensington közelebb helyezkedett hozzám, ami, hiába nem ért váratlanul, zavarba hozott. Ráparancsoltam izmaimra, hogy ne mocorogjak, és csak egy finom bólintással jeleztem, hogy megértettem. Attól tartottam, ha megszólalok, hangom elárulja megzavarodott érzéseimet.
Aztán eszembe jutott, hogy valami igazán fontosról még megfeledkeztem.
- Ugye nem nagy kérés, hogy mindez köztünk maradjon?
Több szempontból is aggódtam. Nem szerettem volna, ha bármire is derül fény, kitudódjon, azt meg végképp, hogy Lori titkolózáson kapjon, pláne ilyesmivel kapcsolatban. Tudtam, hogy ők ketten együtt dolgoznak, talán napi kapcsolatban állnak. Ha kedvesem nem mesélt volna róla, eszembe se jutott volna a vámpír.
- Egyébként tegyen meg bármit, ami szükséges - tettem még hozzá határozottabban, mint amilyennek éreztem magam. De nem akartam, hogy az előbbi kérdésemet bizalmatlanságom jeleként vegye.
Utoljára módosította:Gryllus Matilda, 2016. október 9. 21:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lori ♥ Ann
Oldalak: « 1 2 ... 12 13 [14] 15 16 ... 19 20 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→A falu határa