A mágusok által létrehozott ispotály 1930-ban nyitotta meg kapuit a Budai vár alatt. Az ország legnagyobb hasonló létesítményeként kifejezetten a nem fertőző jellegű mágikus nyavalyák, balesetek és rontások kezelésére szakosodott.

Megnyitását követően alig egy évtizeddel azonban a Magyar Mágiaügyi Minisztérium a mugli kormánnyal való együttműködés jegyében, a háború idejére az intézmény kisebb, 2000 m2-es területét átengedte a varázstalan betegek és orvosaik számára. A két intézmény, a muglik által üzemeltetett Szükségkórház és a mágusok által látogatott Ispotály összesen két alkalommal, évekig működött békében egymás mellett, a rejtettséget bűbájokkal biztosítva.

A béke rég beköszöntött már, ám a mugliknak adományozott területet az Ispotály máig nem vette vissza. Az egykori szükségkórházban jelenleg Magyarország legnagyobb viaszfigura-kiállítása várja a varázstalan érdeklődőket, egyáltalán nem zavarva a mellette továbbra is működő Ispotályt.

A látogatók a Budai várban található Vörös Sün fogadó előterében álló kandallón keresztül juthatnak az intézménybe.

A hely jelentősége ma:
Magyarország legnagyobb Ispotálya, a súlyosabb betegek az ország minden pontáról idekerülnek. Leginkább ambuláns ellátásra szakosodott, a hosszasabb kezelést igénylő, elfekvő betegeket az Északi- Középhegységben található intézmények egyikébe küldik tovább.

Érdekességek:
Az aurorok, sárkánykutatók és egyéb veszélyes munkát végzők számára külön kórtermek állnak rendelkezésre, leginkább azért, mert az említett betegek a sebeikkel való hencegés miatt túlságosan zavarják más sérültek nyugalmát.

Teste szinte teljesen mozdulatlan, egyik keze a férfi kezén, a másik feje alá csúsztatva. Elnyomta az álom ültében a kórházi ágy mellett, egy széken. Hősnőnk sápadt, szemei alatt a fáradság stigmái sötétlenek. Kiengedett haja úgy terül szét hátán és vállán, akárha takaró volna. Immár lassan két napja annak, hogy itt van, s el nem hagyta hosszabb időre a helyiséget. Ostoba félreértés az, melynek folytán mindenki azt hiszi, hogy ő a beteg felesége. Ezért hagyják a korház dolgozói, hogy maradjon, s teheti mindezt úgy, hogy még az állapotáról is tájékoztatják. A vizit és a kötözés idejére kell csupán elhagynia az aurort. Vállalva a rizikót egyelőre nem világosított fel egy teremtett lelket sem a tévedésről. Bagolyban kapta a hírt a történtekről. A tollas jószág ismeretlen volt, éppúgy ahogy elsőre a kézírás. A tinta maszatos, a szavak képe zilált, tartalmuk megrázó. Elektra amint elolvasta a neki szánt sorokat ajkához kapta kezét, s könnyei megállíthatatlanul kezdtek leperegni éles vonású arcán. Azonnal rájött ki küldte az üzenetet. Hívták, s neki mennie kellett. Imola nagyszülős napjait töltötte, így a riporternő azonnal reagálhatott. Rohant ahogyan csak tudott, hogy ott lehessen amellett, aki egykor a legrosszabb napjain ugyanezt tette érte. Koránt sem kötelességből, hanem mert szíve vezérelte. Tudta jól, hogy a férfinak szüksége lesz rá, hogy ismerős arcokat lásson, amikor majd felébred. A lányai is jöttek amikor tudtak és maradtak míg lehetett, de elkerülték egymást. Talán jobb is így, mert nem örültek volna annak, ahogyan a dolgok most állnak. Feleségként mindent elmondtak Elektrának. A férje súlyos sérüléseket szenvedett, amikbe majdnem belehalt. Szerencsére a gyógyítók megmentették az életét. A gépek egyenletes csipogása volt az egyedüli hang ezen a késődélutáni órán, mely megnyugtatta összezavarodott, aggódó lelkét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=872696#post872696][b]Rothstein Elektra - 2024.01.24. 21:33[/b][/url]

Teste szinte teljesen mozdulatlan, egyik keze a férfi kezén, a másik feje alá csúsztatva. Elnyomta az álom ültében a kórházi ágy mellett, egy széken. Hősnőnk sápadt, szemei alatt a fáradság stigmái sötétlenek. Kiengedett haja úgy terül szét hátán és vállán, akárha takaró volna. Immár lassan két napja annak, hogy itt van, s el nem hagyta hosszabb időre a helyiséget. Ostoba félreértés az, melynek folytán mindenki azt hiszi, hogy ő a beteg felesége. Ezért hagyják a korház dolgozói, hogy maradjon, s teheti mindezt úgy, hogy még az állapotáról is tájékoztatják. A vizit és a kötözés idejére kell csupán elhagynia az aurort. Vállalva a rizikót egyelőre nem világosított fel egy teremtett lelket sem a tévedésről. Bagolyban kapta a hírt a történtekről. A tollas jószág ismeretlen volt, éppúgy ahogy elsőre a kézírás. A tinta maszatos, a szavak képe zilált, tartalmuk megrázó. Elektra amint elolvasta a neki szánt sorokat ajkához kapta kezét, s könnyei megállíthatatlanul kezdtek leperegni éles vonású arcán. Azonnal rájött ki küldte az üzenetet. Hívták, s neki mennie kellett. Imola nagyszülős napjait töltötte, így a riporternő azonnal reagálhatott. Rohant ahogyan csak tudott, hogy ott lehessen amellett, aki egykor a legrosszabb napjain ugyanezt tette érte. Koránt sem kötelességből, hanem mert szíve vezérelte. Tudta jól, hogy a férfinak szüksége lesz rá, hogy ismerős arcokat lásson, amikor majd felébred. A lányai is jöttek amikor tudtak és maradtak míg lehetett, de elkerülték egymást. Talán jobb is így, mert nem örültek volna annak, ahogyan a dolgok most állnak. Feleségként mindent elmondtak Elektrának. A férje súlyos sérüléseket szenvedett, amikbe majdnem belehalt. Szerencsére a gyógyítók megmentették az életét. A gépek egyenletes csipogása volt az egyedüli hang ezen a késődélutáni órán, mely megnyugtatta összezavarodott, aggódó lelkét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=872700#post872700][b]Jávor Balázs Zoárd - 2024.01.24. 21:50[/b][/url]

Csak nem múltak a fájdalmai, egész nap zúzott bordával jött-ment a városban, tette a dolgát, és próbált megfelelni és helyt állni, mert valamiből neki is meg kellett élnie. Azonban be kellett látnia a nap végére, hogy ez nem játék, és ha nem kezelteti magát, akkor le is robbanhat, az meg nem lenne jó, ha hetekre kiütné magát. Dávid lehet, hogy jó lakótárs, de azért még sem élősködhet rajta, régi énje megtenné, még ki is fosztaná a másikat, ám a börtönévekkel a háta mögött Bazsi már egész máshogy gondolkodik. Meg azért az egóját is sértené, ha neki másra kellene támaszkodnia. Éppen ezért, amint hogy végzett a melóval, beesett az Ispotályba. Ott persze elég nagy sor állt a sürgősséginél, több, mint egy órát is várakoznia kellett, mire egy gyógyító végre megvizsgálta őt. Kapott egy kötést, a bal karját is felkötötték, mert útólag kiderült, hogy az is megsérült, egész pontosan megrándult, és nem lenne jó, ha mozgatná. Végül így, kötözött karral küldték ki a folyosóra, mert a laborja még készült, és bizony addig nem mehetett el, ahogy meg kellett várnia azt is, míg intézik a kórlapját.
Húzta is a száját, legszívesebben a fejét verte volna a falba, mert utálta a várakozást. Még csak telefon se volt nála, hogy azt nyomkodja, így unalmában elkezdett mászkálni a folyosókon, s egyik kórteremből pillantott be a másikba. Épp az egyik ajtóhoz ért, amin egy nővér slisszolt be, Bazsi fél füllel hallotta, hogy a nővér ébresztgeti az ott alvó nőt és arra kéri, hogy távozzon, mert hamarosan vizit lesz. Már épp fordult volna el, amikor észrevette Elektra arcvonásait.
- Hé, szia! - intett be az ajtón jobbjával, másik karját a fal takarta. Bazsi látta a bent fekvő férfit, volt is egy tippe, hogy valószínűleg ő lehet a nő párja. - Mi történt? - kérdezte halkan, mire a nővér morcosan pillantott, láthatóan arra várt, hogy Elek elhagyja a szobát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=872709#post872709][b]Rothstein Elektra - 2024.01.24. 22:55[/b][/url]

Lassan neszelt fel a nővér hangjára, majd elgémberedett tagjait fájdalmak közt bírva működésre igyekezett eleget tenni a kérésnek. Ekkor pillantotta meg az ismerős arcot, s hallotta meg a köszönést. Felkelt a székről legott, s már távozott is az áplónő legnagyobb örömére. Léptei suták voltak még pár pillanatig, de mire kiért az ajtón már éber volt és mozgékony, akár egy macska. - Szia! - viszonozza a jól megtermett férfi köszönését, majd rögtön fel is tűnt neki a Szerelők Gyöngyének felkötött karja - Mi történt veled? Kérlek mond, hogy nem az a mocskos kis féreg kalapáltatott meg a múltkori miatt! - fakad ki fojtott hangjában felháborodottsággal, ám színében ott bújkál némi bűntudat is, melyet szintén érez. Körbepillant ezután, majd fejével int, hogy sétáljanak egy kicsit, ha már ilyen szépen összejöttek. Ilyenkor úgy fél órát elvannak odabenn a gyógyítók. Belefér akár még egy kávé is az idejébe.- Egy szívemnek nagyon kedves emberre vigyázok és várom, hogy felébredjen - válaszolja menet közben, azonban beszédes szemei elárulják, hogy a szóban forgó személy iránt jóval többet érez annál, amit szavakká formált az imént. Nem szűnt meg szeretni Markot, mindazok ellenére sem, hogy elválásuk keserű méregpoharát az utolsó cseppig egyként kiitták. Hiába érezte át a férfi gyászát és fájdalmát, segíteni mégsem tudott neki. Mégis, látva most, ilyen állapotban hősnőnk egy csapásra megértette, mennyit is jelent számára mind a mai napig az auror. A kifürkészhetetlen végzet pedig újra összeszőtte életük fonalát itt, az Ispotály falai kzött. Csoda hát, ha oly elszántan mellette szeretne lenni? Ugyan dehogy. Vállalja még annak kockázatát is, hogy rájönnek titkára, csak azért, hogy a kezét foghassa. Lelke mélyén azt reméli, talán őt pillantja meg először Mark, amikor magához tér majd. Ebből merít erőt és kitartást amióta betette ide a lábát. Azonban most itt van újsütetű barátja, aki leköti figyelmét. Talán nem ártana, ha beavatná őt a helyzetbe, nehogy akaratán kívül lebuktassa. Egyelőre ennek ellenére inkább még hallgat egy kis ideig. Tekintetét viszont a szemein és arcvonásain tartja. Kivárja a megfelelő pillanatot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=872846#post872846][b]Jávor Balázs Zoárd - 2024.01.27. 14:27[/b][/url]

Rámosolyog a fáradt vonásokra, mert egészen jól összehaverkodtak legutóbb ott a motelszobában, fel is sejlik Balázsban egy-két emlékfoszlány ennek kapcsán. Most viszont sokkal gondterhesebbnek látja a nőt, mint azon az éjszakán. Igaz, nem kell jósnak lennie ahhoz, hogy kitalálja, mi lehet a probléma, hisz odabent fekszik egy beteg és mellőle kelt fel a nő, nyilván ez jelent valamit. A faltól ellépve mozdul kicsit, így előbukkan sérült karja is, s már rögtön kapja is a kérdést. - De, ő volt az, viszont látnod kéne őt - vigyorodik el, mert bizony az sem úszta meg orrtörés nélkül.
- Hárman jöttek nekem, ez egy szék volt, ez meg valami átok - mutatott az oldalára, meg a karjára, de azért közben mosolygott, ezzel is jelezve a nő felé, hogy azért ebbe nem fog belepusztulni és idővel majd helyrejön.
Közben a kinézett hely felé sétálnak, hisz egyikük sem akarja zavarni a gyógyító munkáját, és eddig rossz helyen álltak. Bazsi körbepillant, akad is ott egy kis sarok, ahol nem ül senki, abba az irányba tereli a lépteit, majd tenyerével a székek felé int, ezzel is jelezve Elektrának, hogy övé az elsőbbség, válasszon csak ülőhelyet.  Ő pedig a kávégéphez lép, előhalászik néhány sarlót és bedobálja a gépbe. - Feketén, cukor nélkül? - kérdez rá, csak hogy olyat rendeljen tutira, amit a nő kér, ezután nyomja csak be a gombot, a masina pedig működésbe lép.  - Családtagod? Mi történt vele? - kérdez rá, bár ha a nő nem szeretne róla beszélni, ehhez meg van minden joga. Közben az elkészült italt a nőnek adja, majd saját magának is bepötyögi a gombokat, így a gép újra morogni kezd, őröl-darál, miegymás. - Egyébként akartalak keresni, csak nem emlékeztem rá, hogy hol is találhatnálak meg - vallja be, mert bizony jól jönne neki egy kis segítség.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=872865#post872865][b]Rothstein Elektra - 2024.01.27. 20:50[/b][/url]

A választ hallva elhúzza száját, hangosan fújja ki a levegőt és bosszúsan rázza meg fejét. Többre, vagy másra nincs most ereje. Általában ilyenkor kikelne magából, hevesen reagálna. Szentségelne is talán. Azonban most minden idegszála arra rezdül, aki ott hever a betegágyon eszméletlenül. Energiája híján csupán ennyi jut a férfinak. Beérnie ezzel kell jelenleg. - Legalább van eszed és megnézetted magad - tesz bölcs megállapítást Elektra a kötésekre pillantva és megcsillan a rá jellemző csípősség hangjában. Ezután sétálnak csak tova. Útjuk egyenesen a kávé felé viszi őket. Szüksége is van rá hősnőnknek. - Presszó, dupla tejjel, cukror nélkül - pontosítja ízlését miután leült az egyik székre, haját a nadrágja zsebében lévő néhány csattal feje tetején kusza kontyba tűzve. Fáradt vonásai, kisírt szeme árulkodó, mégis felel a kérdésre. - Majdnem. Egy szerelem, amit a sors nem hagyott igazán beteljesedni. Múltkor meséltem neked arról az aurorról, akivel együtt dolgoztunk a Méhes ügyön. Nos, ő az ott benn. Az orvosok megmentették őt és a karját, de hogy mikor ébred fel azt nem tudják - letöröl kézfejével pár könnycseppet a szeme alól, s igyekszik megnyugodni. Utál mások előtt sírni. Gyengének és szánalmasnak érzi magát tőle. Talán mert ez is az igazság. Ezután inkább gyorsan beleiszik a közben megkapott fekete aranyba. Kellemes ahhoz képest, hogy automatás. - Engem? Bárhol. Csak kiáltsd a nevem és én máris jövök, mint Superman -tereli az iménti komor témát ezzel a kis humorral. Mosolya még kissé fakón is mutatósan terül el szép ívű ajkán. Tekintete élénkebb, arcszíne is kezd visszatérni. Cukra újra a helyén, ahogy lassan a világ rendje is megkerül, hála a kávénak. - Miért kerestél, mesélj? - kérdezi ezután, mialatt vékony, csontos ujjai közé fogja a félig üres műanyag poharat. Egyik lábát maga alá húzza, hogy szembe kerülhessen a Szerelők Gyöngyével. Ez lett a neve, főleg mivel igazából valahogy a hivatalos bemutatkozás más színben tűnik fel a legutóbbi éjszakájuk fényében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=872871#post872871][b]Jávor Balázs Zoárd - 2024.01.27. 21:14[/b][/url]

- Először nem akartam, a lakótársam pedig meg akart vizsgálni. Ja igen, gyógyító - kezd bele röviden, hisz még annyi mindent nem osztott meg magáról, sok mindent nem tudhat a nő. - Csak ma ahogy elmentem dolgozni, éreztem, hogy egyre rosszabb, végül itt kötöttem ki - vigyorogva tárja szét a karjait, már amennyire tudja. Ezt követően kezd el a masinán bütykölni, módosít a kérésen, így egy gőzölgő presszót kér ki dupla tejjel, cukor nélkül, magának meg egy feketét, egy cukorral.
Kezében a forró itallal, le is telepszik a nő melletti székre, látja a másik fáradt vonásait, sejti, hogy a nő elég rossz passzban lehet. A történetet hallva pedig már egyáltalán nem csodálja a kisírt szemeket. - Emlékszem, nem tudtam, hogy ti… - most már persze kezd tisztulni előtte a kép, bár úgy érzi, hogy egy egészen rejtélyes sztori közepén áll, hisz mintha legutóbb még egy másik férfi lett volna képben. Ki tudja, mindenesetre a szívügyekben ő nem olyan jó, ezért nem is faggatja tovább a nőt.
- Sajnálom, hogy ilyen állapotban van a barátod, remélem, hogy helyre jön - bátorítóan még meg is érinti Elektra kezét és finoman rászorít, mintha csak így akarna belé lelket önteni. Aztán látva a könnyes szemeket, ép kezével kicsit kutat a zsebében, hogy egy zsebkendőt nyújthasson át a nőnek.
- Ezt ki fogom próbálni - neveti el magát, mondjuk elég bizarr lenne az, ha a főtéren kiállva elkiáltaná magát, hogy Elektra, a nő pedig rögvest ott teremne, egy mellkasára festett E betűvel, dögös vörös csizmákban, vállain köpennyel.
- Arról van szó, hogy - kortyol egyet a kávéjából - A minap a házunknál kötött ki egy nő, megsérült, üldözték. Mint utóbb kiderült, a lakótársam exe. Egy kicsit zavaros a sztori, amit előadott, nem tudom, hogy mennyire bízhatok benne, és ami azt illeti, egy kicsit féltem a lakótársam ettől az egésztől, mert azt hiszem, totál bele van habarodva a nőbe. Szóval még nem tudom eldönteni azt, hogy a nő vajon csak szórakozik és direkt vetődött a házunkhoz, hogy ezzel hasson a lakótársamra, vagy valóban veszélyben van az élete. Gondoltam, a kapcsolataid révén utána tudnál nézni a családjának, hogy kiféle-miféle, és akkor én is nyugodtabb lehetnék - meséli el a kacifántos sztorit, aztán ha lesz kérdés, arra természetesen válaszol, most viszont kiélvezi a kávé ízét, ami tényleg nem is olyan rossz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=872891#post872891][b]Rothstein Elektra - 2024.01.27. 23:43[/b][/url]

Hálás a férfinak és nem csak a zsebkendőért, hanem a megértéséért is, amivel viseltetik a helyzet iránt. Hiszen hősnőnk jól emlékszik mit mondott az aurorokról. Ítélkezhetne felette, mégsem teszi, s ezt Elektra megint elkönyveli azon jó tulajdonságok sorába, amiket vezet elméjében róla. - Bonyolult ügy a miénk, annyi szent...Viszont ha nem volna a sorsnak terve még velünk, akkor most nem lennénk itt együtt, egy helyen és időben. Ebben hiszek, mindenek felett - mondja immár bizakodással telt, bársonyos hangon, hogy azután belekortyoljon kávéjába, s hagyja, hogy az életet leheljen belé. Tűnődik néhány pillanatig, majd komolyan néz fel a fölé magasodó férfira. - Azért lehetek mellette, mert mindenki azt hiszi, hogy a felesége vagyok...Félreértés volt, de bevallom nem bánom... -avatja be a Szerelők Gyöngyét, majd beszédes szemeivel kéri, tartsa meg a titkát. Nem szól semmit, úgy gondolja nem kellenek szavak ahhoz, hogy a vele szemben ülő megértse. Van szíve, aminek bzonyítékait a riporternő könnyen sorjázhatná. Bizalma töretlen benne még mindig. Ezután könnyedebb vizekre eveznek, s már mindkettejük kedve sokkal jobb, mint azt bármelyikük gondolta volna találkozásuk pillanatában. - Kémeim úgyis jelentik, hogy tényleg kipróbáltad-e, vigyázz! Rothstein Elektrának mindenhol van szeme és füle! - húzza végre a rá jellemző ravasz mosolyra ajkát, míg szemeiben is megcsillannak a vidámság meleg szikrái. Előttük jönnek-mennek az emberek. Fehér taláros gyógyíók, halvány, de vegyes színekbe öltözött ápolók, láthatóan aggódó látogatók. Néhányan megállnak az automatánál, vesznek valamit, majd mennek is hamar, vagy épp kettősükre pillantanak, de haladnak is tovább dolgaikra. Láthatóan nem keltenek ők itt nagy feltűnést. - Megígértem a múltkor, hogy segítek. Állom a szavam. Mindig - szólal meg azután, hogy figyelmesen végighallgatta Balázs beszámolóját. Elméje színes szélesvásznán közben pörögtek is a gondolatok a hallottakat leképezve. - Egy nő a szerelméért őrültségekre képes. Olyankor a józanész kikapcsol és csak az ösztön hajt. Nekem elhiheted - magyarázza nagy fokú átéléssel. Őszintesége süt róla, mint ahogyan az a tény is, hogy tényleg tudja milyen is az amiről beszélt. - Mit tudsz amúgy a nőről? A lakótársad bízik benne? Miért hiszed azt, hogy vaj van a füle mögött? Nem vagy előítéletes. Szóval megérzés? A sérüléseit okozhatta magának, hogy ezzel keltsen sajnálatot és tudjon a lakótársad közelébe férkőzni? Mi lenne az indítéka? Mit nyerne belőle? - teszi azt hősnőnk, amihez a legjobban ért. Kérdez. Tudakozódása godolatébresztés is egyben. Minden ügy megoldását így indítja. Köbejárja a témát. Felteszi a megfelelő kérdéseket, majd jön az anyaggyűjtés és végül a tények összegzése és az igazság feltárása. Ebben a legjobb, s ez vitán felül álló kijelentés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=873051#post873051][b]Jávor Balázs Zoárd - 2024.02.01. 18:35[/b][/url]

Balázs csöndben meghallgatja a nőt, de a sors kapcsán inkább nem tesz megjegyzést, mert ő erről másként vélekedik. Neki bizony kviddicsjátékosnak kellett volna lennie, úgy érzi, hogy ez a sorsa, mégis kútba dőlt a karrierje. Ezt persze nem fogja kifejteni a másiknak, hisz alapvetően nem olyan, aki elvenné másoktól a reményt. - Trükkös, nem is számítottam másra - mosolyodik el a kamu-nej sztorira, a nő ilyen téren már nem tudja őt meglepni, hisz legutóbb még prosti volt, ma meg már feleség, legközelebb ki tudja, hogy miféle álcát ölt magára. Egy biztos, ügyesen él a lehetőségeivel, Bazsi pedig pontosan emiatt érzi úgy, hogy Elektra a segítségére lehet. Aki ilyen ügyes és trükkös oknyomozó riporter, az bizony hozzá fog férni olyan aktákhoz is, amihez egy mezei átlagpolgár nem. - Ne aggódj, nem árulom el - kacsint és biccent, majd kortyol a kávéjából, ami tényleg egészen ízletes, ahhoz képest hogy ilyen ütött-kopott mugliautomatából csepegett le.
- Igenis, elvtársnő! - a széken ülve, nevetve szalutál, aztán megrázza a fejét jókedvében, kezdi egyre jobban megérezni a nő humorát, és ez tetszik neki.
Pillantása éppen csak elszökik a mellettük elhaladó személyzet irányába, addig fel sem hozza a témát, csak azt követően avatja be Rothsteint a történtekbe.
 - Ezzel azt akarod mondani, hogy ennyire veszélyes lennél? - húzza fel gyanakvó mosollyal a szemöldökét, aztán inkább bele se gondol, hogy a “férj” vajon miért is fekszik azon a kórházi ágyon. Valószínűleg azért arról nem Elektra tehet.  - Jó, inkább ne is válaszolj - teszi gyorsan hozzá, mert az őrült nők mindig ráhozták a frászt, és inkább nem szeretné tudni azt, hogy a skálán Elektra vajon melyik sávba tartozik.
- A lakótársam? Nem, szerintem nem bízik benne, de ettől függetlenül meg bele van zuhanva elég rendesen, szerintem - ebben ugyan nem lehet teljesen biztos, hisz vannak nők, akik képesek az emberfiát teljesen kicsavarni és elvarázsolni. Még az is lehet, hogy Dávid elméjét csak átszőtte a rózsaszín köd, talán bájitalt kapott, a franc se tudja.
- De az vagyok, bizonyos helyzetekben. És nem lehetek benne biztos, egyszerűen csak fura, hogy éppen a mi házunknál kötött ki - vonja meg a vállait, mert ő továbbra sem hisz a sorsban, de lehet, hogy tényleg csak véletlenül keveredett oda az a nő. Ki tudja? Balázs éppen ezért szeretne egy picit utána nyomozni.
- Elektra, hidd el, ha tudnám ezekre a kérdésekre a választ, akkor nem kérném, hogy nézz utána. Egyszerűen csak képben akarok lenni, mert ha valóban veszélyben van a nő élete, akkor veszélybe kerülhet a lakótársam élete is. Ezt pedig nem akarom. De azt se akarom, hogy valami csaló banda átverje a fejét. És gőzöm sincs, mi lehetne az indíték. Ő egy orvos, gyógyító. Hozzáfér vérkészlethez, szervekhez. Sok rossz emberrel találkoztam már, hidd el, mindenre képesek - csak ennyit fűz hozzá, nem akar kitérni esetleges szervkereskedelemre, orvosok kihasználására, zsarolására. Valószínűleg ártalmatlan ilyen szempontból a nő, de Balázs azért szeretne meggyőződni arról, hogy a nő valóban abból a családból származik, amiről mesélt.
- Nekem leginkább a családjáról kellene infó, ki ő, honnan származik, családi viszonyok feltérképezése, volt-e valaha bárkivel is konfliktusuk, akár politikailag, akár üzletileg. Nemesi családról beszélt, így ezek benne lehetnek. Mit gondolsz, tudsz nekem ezekben segíteni? - kérdően pillant a nőre, ha nem lesz a válasz, akkor sem fog megharagudni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=873074#post873074][b]Rothstein Elektra - 2024.02.01. 22:10[/b][/url]

Megannyi trükk van tarsolyában, ám ezt a szituációt valóban a puszta véletlen szülte. Tudni akarta csupán, hogy az auror állapota miként alakult. Attól tartott egy a neje elvesztésével kapcsolatos őrültség vezette idáig a férfit. Elkeseredettségében vállalta a veszélyes rajtaütést, amiben túl vakmerően lépett fel, s lett áldozata a robbanásnak végül. Megérkezésekor csak annyit tudott, hogy életveszélyesen megsérült és itt fekszik. Tudta jól, hogy felvilágosítást csak a család kaphat, ezért félt, hogy semmit sem tud majd meg róla. Odalépve a felvételi pulthoz azonban a végzet vicce végett belőle lett Mark eltűntnek hitt felesége, s hősnőnk nem is hadakozhatott ellene. Azonnal bekísérte egy nővér a kórterembe. - Köszönöm - artikulálja hangtalan a hála egyetlen szavát, majd tovább iszogatja csontos ujjai közt tartott kávéját. Megkönnyebbülten tud figyelni eztán arra, hogy kedvét ne felhőzze temérdek aggodalma. Humorral fűszereződnek meg mindkettejük szavai, hogy végül a Szerelők Gyöngye meg is nevettesse. - Pihenj honvéd! - mondja vidám hangon, miközben ő is szalutál egyet gyorsan. Anyja ezt biztosan büszkén látná, hiszen katona család sarja. - Ezzel elkéstél - rázza meg fejét és folytatja - Egyvalakire vagyok veszélyes. Magamra, de szerintem ezt a múltkor már prezentáltam - reagál azután Balázs megjegyzésére még mindig szélesen mosolyogva  - Gondold csak végig! Szerintem én vagyok az egyetlen olyan oknyomozó riporter az országban, aki képes fejjel előre egy kukában landolni, akit aztán kurvának hisznek és aki ennek tetejébe még azzal is alszik, aki lekurvázta - számolja szabaddá tett kezén a felsoroltakat - Mindenzt egy és ugyanazon éjszaka. Mi ez ha nem önveszélyesség? Pótlékot kellene fizetnem magamnak, hogy kompenzáljam - tódítja teljesen komolynak tűnve, hogy aztán elvigyorodjon és vállát megvonja. Kisvártatva újabb apró kortyot vesz le poharának tartalmából. Ezt követően nagyon figyelmesen, nyitott elmével hallgatja végig a férfi válaszait, megjegyzéseit és elméleteit, s legfőképp kérését. - Kelleni fog a neve és bármi, amit még tudsz róla. A nemesi családok élete, általában nyitott könyv. A felszíne mindenképp. Ha valóban az ez a nő, akinek mondja magát, hamar a nyomára fogok bukkanni. Viszont a szimatom azt súgja valamibe istenesen beletenyerelt a lakótársad és piszok szerencsés, hogy te vagy neki - elemzi a helyzetet a rá jellemző csípős egyenességgel. Szókimondása az egyik védjegye. Lelkiismerete a másik, ami az ő hivatásában nem épp előnyös tulajdonság. - Mit is mondtál, hogy hívják őt? - tudakolja meg ezt is még, mert úgy emlékszik csak annyi hangzott el a nevezett lakótársról, hogy gyógyító. - Kelleni fog pár nap, de kiderítem amit csak tudok - ígéri meg legott, s hangja mellett beszédes szemei is ezt súgják. Rothstein Elektra tartja a szavát és a száját. Segíti és megóvja azokat, akik arra érdemesek. Azt pedig itt helyben elhatározza, hogy a lakótársra szintén szán majd néhány percet. Összefüggéseket keres, esetleges indítékot. Vannak még kapcsolatai és továbbra is birtokol bizonyos szintű hozzáférést adatbázisokhoz. Ekkor különös zajok ütik meg a fülét a folyosó végén lévő orvosi pihenő felől. Egy fehér taláros alak fut el előttük pár pillanattal később, ami nem jó ómen. Követi hát tekintetével a gyógyítót, s amikor az illető Mark szobjájában tűnik el egészen elsápad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=873099#post873099][b]Jávor Balázs Zoárd - 2024.02.02. 17:11[/b][/url]

- Ó igen, szép kis este volt - nevet együtt a nővel, ahogy felidézi magában azt az estét. Valóban veszélybe keverte magát akkor a nő, és utólag tényleg vicces volt abba belegondolni, hogy Balázs prostituáltnak nézte Elektrát.
- Egy valami biztos, kalandos az életed - mondta egy vigyorral, egy kicsit még irigyelte is a nőt, amiért ilyen szakmát választott. Egy pillanatra bele is gondolt abba, hogy mi lett volna, ha tinédzserként inkább a jó úton halad, lehetett volna auror is, sőt, talán jó nyomozó is lett volna belőle, de egyáltalán nem bánja. Sajnos nem is szívleli őket, de ez inkább betudható annak, hogy szerinte sokan közülük korruptak, nem is bánt vele mindegyik úgy a büntetése alatt, ahogyan az elvárható, és még a szabadulása óta is szaglásznak a nyomában. Ennél idegesítőbb dolog pedig nem is lehetne.
- A név az megvan, máris mondom. Breagha Beth Gillins és meg vagyok róla győződve, hogy ír vagy angol, valami ilyesmi - fűzi hozzá az infót, hátha már ez is hozzájárul a nyomozáshoz. A többi viszont Elektra dolga lesz, hisz Balázs nem kért volna segítséget, ha profi szimata lenne az efféle dolgokhoz.
- Nem kéne ennyire bevédenem a seggét, mert csak a lakótársam, de nem akarnám, hogy baja essék, jó ember, érted? Normális - nos igen, Balázs a szabadulása óta nem túl sok ember társaságát élvezheti, Dávid pedig azon kevesek közé tartozik, akik nem ítélik őt el a múltja végett.
- Majd egyszer bemutatlak neki, ha felénk jársz. Bár gyógyító, még az is lehet, hogy ismered - jegyzi meg, ha a nő Bogolyfalván jár kivizsgálásokra, akkor könnyen lehet, hogy már összefutott Kozákkal.
- Dr. Kozák Dávid a neve - feleli, miközben felkel az ülőalkalmatosságról, hogy a kiürült poharát a kukába hajítsa. Bólint Elektrának egy hálás mosoly kíséretében, jó érzés, hogy nem kell könyörögnie és a nő szinte azonnal a segítségére van. Ekkor azonban hirtelen nagy rohangálás szemtanúi lehetnek, Balázs is nézi a folyosó végén lévő szobát, pont azt, ahonnét korábban elsétáltak.  - Ez azt hiszem, hogy a férjed szobája - jegyzi meg Bazsi, de máris szalad egy nővér mellettük a pult felé, s hallatszik, amint jelzi az ott dolgozó nővérnek, hogy azonnal riassza a doktort, mert felébredt a páciens.
- Nahát, ez jó hír Elektra, mit szólsz? Úgy tűnik, hogy felébredt - mosolyog rá a nőre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=873109#post873109][b]Rothstein Elektra - 2024.02.02. 19:16[/b][/url]

Elodázó mosollyal reflektál csak arra a megállapításra, miszerint kalandos az élete. Meglehet valóban annak tűnik, azonban hatalmas árat fizetett egy-egy ilyen kalandért. Az egyik ilyen most egy ágyon fekszik nem messze tőlük. Tekintetén átsuhan egy kósza bánatfelhő, majd tova is tűnik legott. Kisvártatva megkapja a nevet, melynek hangzása valóban a férfi által említett nemzetekre jellemzőnek tűnik. Iránymutatásnak minden esetre remek ez a pár információ. Elektrának kiváló memóriaja van, így csak fejben jegyzetel. Hálás a sorsnak, hogy ezt a képességét is visszakapta, emlékeivel együtt. Kellett hozzá némi idő, de már épp úgy funkcionál, mint ominózus amnéziája előtt. - Törődsz vele, mert kedveled. Előttem nem kell ezért ám szabadkoznod. Kár is lenne a gőzért, mert úgysem tudnád nekem beadni a mesét, hogy te milyen egy álnok gonosztevő vagy - mosolyog a Szerelők Gyöngyére, majd elhangzik a lakótárs neve is, ami ismerősen cseng a riporternő számára. Elgondolkozik ezen, s be is villan neki valami róla. - Olvastam a barátom kórlapján a nevét. Illetve van egy fiatal lány, egy rezidens, aki minden nap bejár a "férjemhez". Tőle tudtam meg, hogy az aláírás tulajdonosa kezelte Markot, amikor behozták a balesete után - tart lélegzetvételnyi hatászünetet, majd folytatja - Ezek szerint a lakótársad mentette meg az életét - mosolyodik el összeillesztve a tényeket, akár egy puzzle darabkáit. Arcán egyszerre jelennek meg a hála és a büszkeség vonásai. Azonban olyan hirtelen tűnnek el, ahogyan felsejlettek. Elrohan a nővér, egyenesen a kórterembe, majd onnan vissza, hogy riassza az épp ügyeletes orvost. Minden olyan gyorsan történik, hogy Elektra először holtsápdtá válik a rémülettől, hogy esetleg valami baj van, majd még kétségeesettebb ábrázata lesz a hírtől, hogy végre megtörtént amire várt. Viszont ez azt is jelenti, ő hogy nem volt ott a szeretett férfival, amikor az magához tért! - Ne haragudj! -kiáltja tehát immár válla felett vissza, mivel azon nyomban ő is futásnak ered, hogy lássa Markot. Vajon miként fog reagálni a jelenlétére? Felismeri egyáltalán? Örülni fog, vagy elutasítja? Elméjén ezek a kérdések cikáznak át, ahogy bakancsba bűjtatott lábai alá gyűri a folyosó linóleimát. Lélekszakadva rohan célja felé. Végül beér a szobába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=873111#post873111][b]Jávor Balázs Zoárd - 2024.02.02. 19:44[/b][/url]

- Hát pedig…- mosolyog, nem meséli el a sztorit, hogy hány ember életét keserítette meg, és milyen sokakra hozták rá a frászt és a rettegést egy-egy betörés alkalmával. Akkoriban nem igazán foglalkozott mások lelkivilágával, azzal hogy bajt okozhat, leginkább csak az érdekelte, hogy minél több pénze legyen. A pénz utáni hajsza persze még mai napig megmaradt, Balázs még mindig szereti a pénzt, de már egész másként igyekszik megszerezni magának a vagyont. Próbál becsületesen dolgozni, és eddig szerencsére nem térítette le semmi az útjáról.
- Akkor ezek szerint ő lehet a kezelőorvosa, micsoda véletlen. Hm, igen, úgy tűnik, hogy ő mentette meg a barátod életét - jegyzi meg, de aztán eszébe jut az, hogy mire kérte őt az elején Elektra.
- Figyelj csak, viszont mivel a lakótársam, talán jobb lenne, ha nem látna minket együtt, mert akkor ha rákérdez, nem tudok neki hazudni - jó, tud hazudni, nem egyszer hazudott már az életében, de nem szívesen állítana valótlant a lakótársa előtt. Hiába kedveli a nőt és hiába tett neki fogadalmat, azért Dávidot nem cseszné át.
Épp csak, hogy elköszönne a nőtől, amikor meghallják, hogy a beteg felébredt, s valahol érthető is Elektra reakciója, mert hogy láthatóan azonnal indulna. Balázs nem is állítja őt meg, hagyja, hogy a nő szaladjon a férfihez. Viszont egyelőre még nem lép le, kíváncsi, így arra sétál, s ő is megáll a folyosón, közel az ajtóhoz, hogy lássa a történéseket.
- Mi történt? Hol vagyok? Elektra? - efféle kérdések hangzanak el az ágyon fekvő férfitől, miközben visszatér a nővér. - Maga mit keres itt? Most nem jöhet be, mindjárt itt a doktor úr! - szólítja fel Elektrát, Balázs pedig ahogy észreveszi a közeledő orvost, sietve sarkon is fordul és lelép a helyszínről, még mielőtt összefutna a lakótársával.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=873119#post873119][b]Dr. Kozák Dávid - 2024.02.02. 20:37[/b][/url]

Naná akkor rontanak rám, amikor éppen a zárójelentéseket írom. Ennyi papírmunkától ínhüvely gyulladást fogok egyszer kapni. Mindegy. Mark nevű betegem felébredt. Ezt jelenti a nővér, aki liheg. Futott? Futott. Akkor nekem is azt kellene. - Máris ott vagyok! - menesztem a kolléganőt és már veszem is a nyakamban a fonendoszkópomat, meg a lábaimat. Úgy futok, hogy azt nézni is rossz, de egy kisebb majdnem hasraesést követően egészen kulturáltan robbanok be a kórterembe, Túl nagy a tömeg. Átverekedem magam a beteghez, aki mellett egy sötét hajú nő áll. Biztos ez az a feleség, akiről a személyzet pletykált. Állítólag eltűnt, de megkerült. A baj az, hogy most az utamba sikerült neki. - Nővér kísérje ki az úr feleségét! - adok utasítást, mire betegem csak annyit mond Ő nem a feleségem...Erre összenéznek. Az igen! Akkor ugyan mit keres itt és hogy a picsába maradhatott benn nála? Azért vannak itt hiányosságok. Na lapozzunk. - Engem nem érdekel. Tőlem a boncidai siratóasszony is lehet, csak vigye ki innen! - mordulok rá a hírtől lefagyott nővérre. Tudom kell a szaftos pletyka, mert miről karattyolnának a kávé mellett az éjszakással, de azért mindennek van határa. A személyzet végre teszi a dolgát. A nő zokog, a beteg meg alig van magánál, de annyit még elsuttog, hogy maradjon. Na azt majd én eldöntöm! Szóval a nő megy. Aki marad az meg én leszek. Átnézem a kórlapját, ellenőrzöm a gyógyszerelést és a kötést is lebontom. A sebei szépen gyógyulnak. A karján nekrózisnak nincs jele. Lázmentes volt, jók a vitális paraméterei. Negatív a tenyésztése. Vizeletet is megfelelő mennyiségben ürített a papírok szerint. A szatja is jó és oxigént is már csak negyven százalékon kap. Ekkor megint kicsit felébred. Megnyugtatom, hogy jó helyen van, de aztán csak egy nevet ismételget. Elektra - Elektra. Hát köszönjük. Engem mondjuk Dávidnak hívnak a nővér meg Renáta, de midegy. Ezután ismét elalszik a közben lecsepegő szedatikumoktól. Nem lesz itt baj. Pár nap és már azok sem kellenek. Grétának is el fogom ezt mesélni. Kíváncsi vagyok a lány véleményére, elvégre az első betege.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=873120#post873120][b]Rothstein Elektra - 2024.02.02. 21:26[/b][/url]

Reménnyel és félelemmel telve érkezett meg, s lépett be a szobába, ahol egy ápolónő máris rápirított, hogy nincs itt most helye. Mégis odament a szeretett férfihez és megfogta annak épségben lévő kezét. Érdes és meleg volt a bőre hősnőnk ujjai alatt, aki finoman simogatni kezdte, majd közel hajolt hozzá, amennyire az orvosi műszerek csövei azt lehetővé tették. - Kérlek Mark, ébredj fel...Elektra vagyok...Sajnálom...Még mindig szeretlek...Hiányzol... - suttogja bársonyos hangján, hogy azután, számolva az ápolónő rosszallásával egy lélegzet könnyűségű csókot adjon a szívének kedves férfi homlokára. Ezután arrébb tessékelik, de nem akaródzik számára az eltávolodás, így megáll az ágytól nem messze. Ebben a pillanatban törtet be a nevezett orvos, aki mondhatni egyenesen félrelöki őt az útból. Azonban hősnőnk ezt nem teszi szóvá, mert mivel figyelme az ágyon fekvőre irányul. Rezzenetlen strázsál mellette, s várja feleszmélését. Kisvártatva az auror valóban felébredni látszik, ám amint ez megtörtik jön a keserű igazság. A csoda oda. Könnyek szöknek hősnőnk szemébe, majd gördülnek végig éles vonású, sápadt arcán. Hiszen első szavaival Mark le is leplezi Elektrát, s tudatja mindenkivel, hogy nem a felesége. Ezzel pedig kiváló okot szolgáltat a gyógyítónak, hogy ugyan második nekifutásra, de az ápolónő segítségével a "feleséget" kiakolbólítsa. Tehetetlenségében felzokog, majd hagyja magát kivezetni. Az ápolónőbe azonban szorult némi jóindulat, mert csak annyit mond, hogy ha most szépen elmegy, akkor nem tesz erről senkinek jelentést. A gyógyítót pedig, ahogy ki is nyilvánította, nem érdekli ki is volt ő valójában. Szótlanul bólint erre, majd pálcájával magához hívva kabátját és kopott bőrtáskáját, azonnal hazaindul. Összetört szívvel sírja végig az utat, hogy azután toronyszobájába zárkózva vesse bele a kesergés helyett magát a nyomozásba, melyre a Szerelők Gyöngye felkérte.