A mágusok által létrehozott ispotály 1930-ban nyitotta meg kapuit a Budai vár alatt. Az ország legnagyobb hasonló létesítményeként kifejezetten a nem fertőző jellegű mágikus nyavalyák, balesetek és rontások kezelésére szakosodott.

Megnyitását követően alig egy évtizeddel azonban a Magyar Mágiaügyi Minisztérium a mugli kormánnyal való együttműködés jegyében, a háború idejére az intézmény kisebb, 2000 m2-es területét átengedte a varázstalan betegek és orvosaik számára. A két intézmény, a muglik által üzemeltetett Szükségkórház és a mágusok által látogatott Ispotály összesen két alkalommal, évekig működött békében egymás mellett, a rejtettséget bűbájokkal biztosítva.

A béke rég beköszöntött már, ám a mugliknak adományozott területet az Ispotály máig nem vette vissza. Az egykori szükségkórházban jelenleg Magyarország legnagyobb viaszfigura-kiállítása várja a varázstalan érdeklődőket, egyáltalán nem zavarva a mellette továbbra is működő Ispotályt.

A látogatók a Budai várban található Vörös Sün fogadó előterében álló kandallón keresztül juthatnak az intézménybe.

A hely jelentősége ma:
Magyarország legnagyobb Ispotálya, a súlyosabb betegek az ország minden pontáról idekerülnek. Leginkább ambuláns ellátásra szakosodott, a hosszasabb kezelést igénylő, elfekvő betegeket az Északi- Középhegységben található intézmények egyikébe küldik tovább.

Érdekességek:
Az aurorok, sárkánykutatók és egyéb veszélyes munkát végzők számára külön kórtermek állnak rendelkezésre, leginkább azért, mert az említett betegek a sebeikkel való hencegés miatt túlságosan zavarják más sérültek nyugalmát.

Seth számára mindez lassan hagyomány - amilyen kétkedve fogadták első felajánlását, harmadjára visszatérve egy-két ismerős arc már óvatos mosollyal köszönti, amint kilép a látogatók számára fenntartott kandallóból. Valamennyi tanonca számára felajánlotta a részvételt, bár a nem-mestertanonc diákok csak szülői engedéllyel és csak kíséretében érkezhetnek. Kaptak egy sor levelet azoktól a gyerekektől, akik kénytelenek a karácsonyt is az ispotályban tölteni, s ezek közül válogatták ki azokat, akiknek kívánságát teljesíteni tudják. Ő maga útmutatást nyújtott és a maradék kérések valóra váltását próbálta megoldani.
Ujjából előcsúsztatott pálcájával eredeti méretére állítja vissza a zsákot, amibe az advent alatt készített ajándékokat csomagolta. Öltözéke a megszokottnál lazább, kötött, norvég-mintás pulóvere a lezserhez legközelebb álló darab, amiben valaha láthatták. Tempust int, ellenőrizve, nincsenek-e késésben, de még maradt pár perce befutni mindenkinek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=858482#post858482][b]Seth Gareth Selwyn - 2023.01.16. 22:38[/b][/url]

Seth számára mindez lassan hagyomány - amilyen kétkedve fogadták első felajánlását, harmadjára visszatérve egy-két ismerős arc már óvatos mosollyal köszönti, amint kilép a látogatók számára fenntartott kandallóból. Valamennyi tanonca számára felajánlotta a részvételt, bár a nem-mestertanonc diákok csak szülői engedéllyel és csak kíséretében érkezhetnek. Kaptak egy sor levelet azoktól a gyerekektől, akik kénytelenek a karácsonyt is az ispotályban tölteni, s ezek közül válogatták ki azokat, akiknek kívánságát teljesíteni tudják. Ő maga útmutatást nyújtott és a maradék kérések valóra váltását próbálta megoldani.
Ujjából előcsúsztatott pálcájával eredeti méretére állítja vissza a zsákot, amibe az advent alatt készített ajándékokat csomagolta. Öltözéke a megszokottnál lazább, kötött, norvég-mintás pulóvere a lezserhez legközelebb álló darab, amiben valaha láthatták. Tempust int, ellenőrizve, nincsenek-e késésben, de még maradt pár perce befutni mindenkinek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=858546#post858546][b]Wesselényi Arabella Valéria - 2023.01.20. 21:16[/b][/url]

Ahogy apci meghallotta a jótékonykodás szót, szinte kötelezett rá, hogy részt vegyek ezen a megmozduláson. Nyilván velem is jött. Fúú… Rágómon csámcsogva léptem ki utána a kandallóból és az árnyékában loholva siettem az én édes apcikám után. Az arca ragyogóan tündökölt, szinte áradt belőle a szeretet. Hogy ez csak kamu volt-e vagy tényleg boldog volt, nem tudtam. De a hírnevének jót tett ez a kis jótékonykodás, az is biztos.
- Selwyn professzor? Nagyon örülök, hogy megismerhetem! Wesselényi András, Bellácska édesapja -kezét nyújtva lépett oda magabiztosan az ocsmány pulcsis tanáromhoz. Kész divatkatasztrófa volt az a norvég-mintás felmosórongy. Most komolyan, kötött pulcsi? Persze, egy vonásomnak sem engedtem meg a lehetőséget a gondolataimról való árulkodásra. Nem is fogom neki megmondani, ha kérdezi SE. Még csak az kéne, hogy megkülönböztessem negatív irányba és elessek az illúziómágiától. Jesus.
Biccentve intettem Gareth professzornak apám mellől, úgyis az öreg Bandi bácsié most a figyelem, kivételesen hagytam neki, hogy sütkérezzen benne. Cserébe lehet kapok plusz zsebpénzt.
- Szülőként én is részt vehetek a jótékonykodásban vagy csak a kis Bellám? Akkor viszont el kell látnom némi jó tanáccsal - vágott is bele a közepébe. Durr, bele! Csak a szemeim forgattam apci hallatán. Ez a nyájas duma az agyamra ment.
- Apciiii!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=859068#post859068][b]Lónyay R. Hargita - 2023.01.31. 00:04[/b][/url]

Jótékonykodjunk
valahogy így

A Karácsonyt annyira komolyan vesszük, hogy van saját mikulás sapkám, amit anyáéktól kaptam. Elő is kerestem mára, és most itt virít a fejemen. Eltéveszthetetlen piros paca lehetek ezzel, a piros-fekete kockás szövetkabátommal, és a szintén piros nadrágommal. A kabátom mondjuk egy kicsit bő, kötött, zöld karácsonyi pulcsit rejt, amelynek az elején magyalkoszorú van, és amitől szerintem beillenék egy kicsit béna divatérzékű manónak. Az alkalomra kényelmes csizmát húztam, a táskámban meg csak úgy mellékesen legalább két kilónyi narancs található amolyan mellékes kis ajándékként, meg a Jutka néni által horgolt harminc kis hópehely egy tasakban. Megpróbáltam én is horgolni vele a hétvégén, de csúfos bukásba torkollott a dolog, így végül takarítottam helyette, úgyis fájt a háta éppen. Majd ismét megpróbálom a horgolást legközelebb, ha kicsit több időm lesz tanulni tőle, ő ugyanis gyönyörű dolgokat készít. Ezek a hópihék is szépek, és még halványan világítanak is éjszaka, olyan fonalból készültek, szóval bármelyik gyerkőc félne is a sötétben egyedül, ez talán még kicsit hasznos is lehet icipicit.
- Halihó - köszönök vidáman, ahogy kilépek a kandallóból, már gombolva is ki a kabátomat bal kézzel, jobbommal pedig a hátizsákom fülébe kapaszkodom.
- Üdv. Lónyay Gitta - mutatkozom be az ismeretlen férfinak Arabella mellett. Gyanítom, hogy az apukája, majd ha már sorra kerülök, akkor Selwyn tanár úrhoz fordulok. - Ha nem baj, hoztam még egy kis narancsot meg a nagynéném horgolt pár hópelyhet, ami a sötétben világít, azokat is szétosztogathatjuk? - kérdezem. Nem akarok nagyon belezavarni a tervekbe, de ha már itt vagyok, és van, szívesen adom. Szegény gyerekek mégiscsak itt töltik a karácsonyt, szeretnék mindenkit felvidítani kicsit, ha sikerül.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=859080#post859080][b]Mórocz A. Móric - 2023.01.31. 12:25[/b][/url]

Az ember nem számít arra, amikor hazajön, hogy rögtön, de azonnal mozdulnia kell, ha valamit el akar érni az életben. Na, ki kell ábrándítsak mindenkit: ez mindig így van. Miután lefutottam a szokásos köröket anyámmal (értsd: vitatkoztunk nettó negyvenöt percet), nem nagyon volt időm másra, mint megrázni magam és megjelenni a helyszínen.
Ennek köszönhetően zsebre vágott kezekkel állok a falnak dőlve, miután lekezeltem Seth-tel, és a legjobb döntésnek tűnik, hogy a földet bámuljam, amíg meg nem érkezik egy mozgó habcsók. Eltátott szájjal, hitetlen nézem végig, ahogy bevonul az apjával, majd megszólal és legszívesebben egy tobozzal szúrnám szíven magam. Hogy az a rohadt élet. És akkor jön a másik, aki a túlbuzgóság ne továbbja, én meg hamarosan elhányom magam.
Telefonomat elővéve írok Kendének, hogyha ma nem halok meg, akkor sosem, végül figyelek tovább a lehető legmesszebbről. Nem azért, mert érdekel mi a faszt művelnek, hanem, mert ha Seth mondd végre valami értelmeset, akkor tudjak aszerint cselekedni, ha már megerőltetni magam afelé, hogy megismerjem a többieket, nem vagyok hajlandó. Szívás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=859239#post859239][b]Seth Gareth Selwyn - 2023.02.05. 22:48[/b][/url]

A megszólításra megfordul - ennyi eltelt idő után még mindig kicsit kényelmetlen a titulus, amin valaha az öccsével osztoztak. Ennek ellenére udvarias, sima mosollyal fogadja az őt jószerivel elvakító, áradó mű-derűjű férfi; szemfájdítóan egyenes tartása semmit sem enged.*
- Örvendek a találkozásnak. Mindazonáltal, mivel ez egy előre lejelentett létszámú, kis csoport, sajnálatos módon nem áll módomban hozzáadni a látogatók listájához. Remélem, megérti, hogy a gyermekek állapota megkívánja a körültekintést. Ha szeretne hozzájárulni, úgy hiszem, mindig szívesen látják az önkéntesek vagy az adakozók sorában,-*egyetlen csiszolt, barátságosnak ható mozdulattal a recepció felé irányítja az apukát, biztosítva felőle, hogy ha szeretné, a váróban leülhet, odavezeti a program végén a lányát.
Amint azonban nincs többé a férfi látóterében, enyhe rosszallással pillant a lány felé.
- Wesselényi kisasszony, amennyiben nem mutatványhoz szeretné használni, kérem, váljon meg a rágójától. Aki nálam hagyta az elkészített ajándékát, az fáradjon ide és írja le a csomagolást,-*int aztán a többiek felé, hogy előhalászhassa a zsákból. Gitta kérdésére felderül az arca, a szeme sarkában a szarkalábak is mosolyognak.*
- Természetesen. Ha kívánja, még megbűvölhetem őket, hogy lebegjenek-szállingózzanak, mielőtt bemegyünk,-*ajánlja fel, mert ezek az apró módosítások pillanatokba kerülnek csupán.*
- Nemsokára értünk jön az ügyeletes medimágus, hogy ellásson a megfelelő fertőtlenítő- és védőbűbájokkal. Utána bemehetünk, a levelekből már tudjátok a gyermek nevét, akinek az ajándékát készítettétek. Rátok bízom, hogyan adjátok át, próbáljatok meg egy kicsit beszélgetni velük, jobb kedvre deríteni, játszani. Ha nagyobb illúzióhoz segítségre lenne szükségetek, szóljatok nekem vagy Móricnak. Bármi kérdés?-*Mire végigmondja az egészet, a beharangozott boszi megérkezik, hogy elvégezze a szükséges varázslatokat és elkezdje őket terelgetni.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=859367#post859367][b]Mórocz A. Móric - 2023.02.14. 22:25[/b][/url]

A padlót fürkészve hallgatom Seth-et, majd bólintok egy aprót, ha esetleg rám nézne, hogy ja, vettem az adást, és segítek is, ha tényleg kell. Bár elsőre igen meggondolatlannak tartom ezt a moodomra tekintettel, de igaza van: én vagyok itt rajta kívül a legmagasabb szinten. Kiábrándító.
A medimágus minden szarját türelmesen várom meg, amíg csinálja. Figyelemmel arra, hogy én igen későn csapódtam be hozzájuk, nem kaptam kölyök nevet, de ez nem tántorít el attól, hogy egymagam induljak el a folyosón zsebre vágott kezekkel. Figyelmen kívül hagyom a lányokat, hogy mit kezdenek magukkal, míg egy kislányon nem akad meg a szemem. Jobb kezemmel lököm beljebb az ajtót, a küszöbön megállva fürkészem pár pillanatig, ahogy teljesen belemélyedve húzza a kék ceruzával a vonalakat. Magam mögé nézek, hallgatózok kicsit, de úgy tűnik minden rendben van egyelőre, így lépek beljebb és ülök le a kislánnyal szemben az egyáltalán nem nekem méretezett székre.
- Csatlakozhatok? - a választ megvárva húzok magam elé egy üres papírlapot és fogom meg a piros ceruzát, amivel azonnal vázlatolni kezdek. Pár perc után pillantok fel rá. - Mit rajzolsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=860143#post860143][b]Seth Gareth Selwyn - 2023.02.28. 22:28[/b][/url]

Tekintete találkozik a mestertanoncéval, s nyugodt szürkéskékje legfeljebb kérdő - erre a programra előre kellett volna jelentkezni, az utolsó pillanatban megjelenni olyan arccal, mint akinek a fogát húzzák, igen egyedi értelemzés. Ugyanakkor nem fedi fel a többek előtt, hogy Móric sem része a lejelentett névsornak, még ha árulkodó is, hogy üres kézzel ácsorog és nem kér a zsákban hozott ajándékokból.
A teremben viszonylag szerény dekoráció sejteti az ünnepeket - valamivel több, mint egy tucat gyerkőc kénytelen itt maradni, s napközben az ágyakat elválasztó függönyöket elhúzva, közösen múlatják az időt. A mestertanonc szó nélkül előremegy, míg a mögötte belépő Seth mindenkinek köszön, enyhítve a betolakodás érzését.
Az ágyak lábánál vagy fejénél mindenkinek kint van a neve, így a tanoncai megtalálhatják a kiválasztott gyerkőcüket, akinek a levelét olvasták. Móric - szerencsésen - "szabad" leányzóra vetette
a szemét. Ildi olyan hét-nyolcéves forma, barna haja copfba fonva, szemöldökei bizalmatlanul összeszaladnak, ahogy a morcos idősebb fiú lehuppan. Méregeti, különösebb rejtegetés nélkül kuncogva azon, ahogy a komikusan kicsi széken helyezkedik a másik. Megvonja a vállát a kérdésre, egyelőre meg se mukkanva.
- Herszegnőt,-*selypíti aztán halkan, s valóban, az alaknak koronája van és szép ruhája. Ami viszont furcsa, hogy piros a fű
 a lába alatt, a szája viszont zöld.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=860266#post860266][b]Lónyay R. Hargita - 2023.03.05. 00:58[/b][/url]

Jótékonykodjunk
valahogy így

Lelkesen bólogatok a javaslatra, majd a táskámból elő is szedem az említett hópihéket, hadd bűvölje meg, szállingózzanak csak a kórteremben. Éjszaka pedig majd világítani is fognak halványan. Remélem, mindenki örül majd nekik. Megszerzem a szépen becsomagolt ajándékot is, amely még az Advent alatt készült Nellinek. Ha tehetném, megpróbálnám mindegyiküket jobb kedvre deríteni, nem csak az ünnep miatt. Talán meg is kérdezem majd a medimágust, aki eligazít minket itt, hogy esetleg van-e ilyesféle önkéntes programjuk, mert ha már befejezem úgyis a művészetiben a képzésemet év végén, talán akad ilyesmire is egy kis időm majd. Csak majd el ne felejtsem. Most azonban fontosabb dolgom van még. Megkeresem a kislány nevét az ágy lábánál, majd közelebb merészkedem. Nem túl messze egy másik ágynál a nem túl barátságos srác ismerkedik az ott fekvő Ildivel. Nem is értem, mi baja, máskor biztos megpróbálnám jobb kedvre deríteni is, de most a gyerkőcök elsőbbséget élveznek, hiszen miattuk vagyunk itt.
- Szia, Nelli. Én Gitta vagyok. Leülhetek ide melléd? - kérdezem meg tőle, miután bemutatkozom, végtére is az ő döntése, hogy kíváncsi-e a társaságomra, vagy inkább egyedül olvasgatná a mesekönyvét. A bólogatás láttán rámosolygok barátságosan, majd helyet foglalok az ágy szélén és felé nyújtom a dobozt.
- Nézd csak, mit hoztam neked, kisbogár. Bontsd csak ki nyugodtan - mondom neki továbbra is barátságosan meg bátorítóan mosolyogva. A dobozt csíkos papír borítja, piros-fehér, és még egy fenyőágat is szereztem rá. A szőke kislány vékony hangon köszöni meg, mielőtt óvatosan bontogatni kezdené, és lassan derül fel az arca, amint meglátja benne a belecsempészett drazsé alatt a képeskönyvet, na meg a számtalan színesceruzát, amelyekről még nem is tudja, hogy minél nagyobb lelkesedéssel rajzol velük valaki, annál élénkebbek és szebbek a színeik. - Elárulod nekem, melyik mese a kedvenced? Ha szeretnéd, elolvashatjuk együtt, szeretnéd? Én nem vagyok ügyes a rajzolásban, de majd azt is megmutathatod, te milyen szépen rajzolsz. Azt csiripelte egy kismadár, hogy nagyon jól megy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=860474#post860474][b]Mórocz A. Móric - 2023.03.09. 14:59[/b][/url]

Számat húzom el a halk kuncogásra, de pillanatokkal később már mosoly bújik meg ajkam szegletében. Látható, hogy nem rám tervezték a széket, de ez engem egyáltalán nem tántorít el attól, hogy tényleg helyet foglaljak ott, amit kinéztem magamnak. Még ha egy kislány zöld szájú hercegnőket is rajzol.
Szemöldököm emelkedik meg kérdőn, kissé előrébb hajolva fürkészem a rajzot, majd bólintok.
- Szép lett - térek vissza a sajátomhoz. Bár az enyém messze van a hercegnőtől, de a sárkány végül is összeegyeztethető velük. Pár apróbb vonalat húzok még meg, hogy a bőven kidolgozatlan sárkány felismerhető legyen. Nem vittem túlzásba. Vállat vonva dőlök hátra: magamhoz veszem a piros színt, minimális színfelvitellel folytatom, csak néha sandítok oldalra a kislányra, aki ugyanolyan elmélyülten csinálja a dolgát, mint én szoktam.
Abbahagyva minden folyamatot kezdem el rágcsálni alsó ajkamat. Nem kell nagy ész ahhoz, hogy rájöjjön az ember mi folyik itt. Halkan hümmentek.
- Móric vagyok - fordulok a kislány felé. - Neked mi a neved? - eszembe sem jut, hogy esetleg körbenézzek és könnyebben rájöjjek. Ez itt most nem arról szól, hogy mindent tudjak előre, hanem, hogy megismerjem a kislányt. Megvárom, míg bemutatkozik, majd mosolyodom el. - Nem ismerjük egymást, de kedvem támadt elmenni kirándulni. Velem tartanál? Egyedül unalmas lenne - fürkészem arcát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=860480#post860480][b]Seth Gareth Selwyn - 2023.03.09. 19:19[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=860699#post860699][b]Lónyay R. Hargita - 2023.03.13. 23:18[/b][/url]

Jótékonykodjunk
valahogy így

Igazán aranyos kislány, sajnálom, hogy itt kell töltenie az ünnepet. Igazán jó érzéssel tölt el, hogy milyen lelkesen veszi sorra a kapott ajándékot, a drazsét azonnal meg is kóstolja. Mosolyogva rázom meg a fejem, amikor teleszájjal nyújtja felém a zacskót.
- Nem kérek, köszönöm. Azt mind neked hoztam, edd csak meg nyugodtan - válaszolom neki széles, bátorító mosollyal. Nem is nagyon eszem semmi édeset egyébként sem, és akkor még a sokféle allergiámról és intoleranciámról szó sem volt, ezt azonban inkább nem kezdem magyarázni. Hasonlóan nagy lelkesedéssel esik neki rajzolni, mint ahogy az ajándékot bontogatta az imént, a lapon pedig sorban kelnek életre a színek a ceruzák nyomán. Alakul a szfinx, miközben magyarázza, mi is történik éppen, én meg bólogatok mosolyogva.
- Képzeld, az iskolában, ahová járok, van egy egész torony, amit egy festett szfinx őriz. Csak akkor enged be, ha meg tudod válaszolni a kérdéseit. Neki nincs ilyen sok kincse egyébként, a te szfinxed sokkal, sokkal gazdagabb - mesélem neki, miután megkérdezi, láttam-e már ilyet. Olyan kis édes, nem is nagyon szólok közbe, ha nem kérdez éppen valamit, egyszerűen jó nézni, ahogy váltogatja a színeket és be nem áll a szája közben.
- Lerajzolni sajnos tényleg nem tudom, én nagyon, de nagyon ügyetlen vagyok a ceruzával, sokat kellene tanítanod. Csak így tudom megmutatni - mondom neki, közben életre keltve az ágy végében számára a levita szfinxét macskányi méretben. - Legyen neki is kincse? Mit szólsz? Olyan lesz, amilyennek szeretnéd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=861197#post861197][b]Wesselényi Arabella Valéria - 2023.03.23. 23:05[/b][/url]

- Wesselényi András, hölgyem - apu bár már nem egy szívdöglesztő pasi, de még így is próbált a maga módján a leg… sármosabban(?) mosolyogni. NEM! Nem akart semmit a Gittától, ő mindig így beszél a nőkkel.
- Gyere idébb Dzsidzsi - integetve hívtam oldalra Gittát és egyben adtam meg az első becenevet neki. Nem sikerült lekezelőre, sőt! Azt hiszem, fejlődök.
Számítottam a reakcióra apucika részéről és lehet nem kellene kettőnknek akkor, ott téblábolni. A deresedő hajú apucikám orrát felhúzva emelte tekintetét vissza Gitta után a professzoromra, aki konkrétan elküldte a halál faszára. Wow, sose mert senki ellenszegülni apcinak, csak Momster. De azok csajszi, na azok igazi latinos veszekedések. Tele szenvedéllyel, gyűlölettel és miegymással.
Szemeim forgattam, ahogy apci arca abból a nyájas, álmosolyából átváltott fokozatosan egyfajta sötét ábrázatra. Nem tetszett neki, hogy rangján alul kezelték őt, ha rajta múlik, még lehet hall róla Selwyn. De én igazából leszarom. Meccseljék le ketten! Engem meg hagyjanak lógva, mert ha kimarad miattuk a napi énidőm, megemlegetik!
Fél szemöldököm nekem is az égbe emelkedett, miután édesapám idegesen megigazította nyakkendőjét, majd a fülembe suttogta pár pro-tippjét és elhagyta a fedélzetet.
- Állkapocs erősítéshez - feleltem pimaszul, de inkább nem firtattam tovább, ígyis éppen elég szégyenbe hozott apci. Retikülömbe mélyesztve frissen manikűrözött kezemet, elővettem egy rózsaszín papírzsebkendőt, hogy abba köphessem bele a rágót, melyet kiparancsoltak finoman a számból. Ennyit a tökéletes arcforma eléréséről mára.
Apci mellettem hagyta az ajándékot, amit összekészítettem a kis lurkónak. Sajnáltam egyébként csórikat, nem elég hogy betegek voltak, még a karácsonyt is külön kellett töltsék a családjuktól. Mit ne mondjak, egész szar helyzet.
A fertőtlenítés után követtem a professzort meg a többieket a gyerekekhez, az én kis levelező pajtásom nevét kerestem szemeimmel, mint a többiek. Kiszúrva őt magabiztos mosoly terült el arcomon, közben odacsattogtam hozzá. A lábainál lévő ágytámlára fogtam rá finoman s az arcomon elterülő magabiztos mosoly inkább kedvesnek hatott addigra. Ne nézzél, tudok ilyet is.
- Szia! Lehetek a karácsonyi angyalkád? Arabella vagyok és téged hogy hívnak? - köszöntöttem finoman, nem szerettem volna megijeszteni. Így is fújt rám Selwyn.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=861212#post861212][b]Mórocz A. Móric - 2023.03.24. 14:31[/b][/url]

Simán úgy teszek, mintha nem venném észre, ahogy a kislány abbahagy mindent és az eddigi kis oldalra sandításokból, már egyértelmű nézés van a papírlapom felé. Halványan mosolyodom el. Pár vonalat húzok még a meglévőek mellé, hogy a farka hosszabb legyen, miközben bólintok a névre és jön az ötlet. A lábamhoz nézek, kissé kikerekedett szemekkel nézek a dobozra.
- Nos... - fogom meg a dobozt és emelem fel, hogy a kislány elé toljam. - Boldog karácsonyt. Bontsd ki, utána elmegyünk - kacsintok rá szélesen mosolyogva, mintha csak cinkostársak lennénk. Mielőtt bárki megkövezne, eszemben sincs valóban elvinni innen Ildit. Először is, szerintem az igencsak erőteljesen a gyerekrablás fogalmát meríti ki, valamint nem vállalok felelősséget ilyen mértékben egy gyerekért. Nem azért, mert őt féltem, hanem, mert maga-, jobban átgondoltam, őt féltem. Az, hogy nekem valami bajom van, mindennapi, de a kislánynak ne essen baja, szóval a lényeg, hogy eszem ágában sincs kivinni az ispotály területéről. Mire jó az illúzió, ha nem erre, ugye?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=861920#post861920][b]Seth Gareth Selwyn - 2023.04.01. 23:09[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=862057#post862057][b]Lónyay R. Hargita - 2023.04.02. 18:18[/b][/url]

Jótékonykodjunk
valahogy így

A macskányi méretű szfinx nagy érdeklődésnek örvend máris, miután Nelli felsikkant. Szélesen mosolygok azon, hogy milyen kíváncsian közelíti meg az alkotásomat. Sokat kell még amúgy tanulnom, de ezt a kis lényt már meg tudja simogatni is. Testét puha, sárgás-barnás színű, rövid szőr borítja, feje pedig egy nőé. Kicsit anyukám arcára emlékeztet, ez azonban az én titkom. Kedvesen mosolyog. Arcát göndörödő fekete hajtincsek keretezik, szeme kék és értelem csillan benne.
- Nem harap, nyugodtan simogasd csak meg, ha szeretnéd - mondom neki, amikor hebegve-habogva kér engedélyt rá. Annyira aranyos gyerek, meg kell zabálni. Úgy örülök, hogy ennyire nagyon örül egy illúziónak, én pedig máris boldogabbá tettem neki egy kis aprósággal itt a közelgő ünnepet. Olyan szomorú, hogy ennek a néhány gyereknek itt kell tölteni a Karácsonyt.
- Szereted a találós kérdéseket? A mi szfinxünk tényleg rengeteget tud - vetem fel neki a kérdést, miközben már azon gondolkodom, melyikre is emlékszem abból a sokból. Ennek a szfinxnek úgyis emberi arca van, hangot is tudok mellé alkotni. Menni fog. De ha mégsem, akkor mindjárt karácsonyi dalt fogok felidézni, és akkor még fokozhatjuk a hangulatot is. Addig is a kis szfinx macska módjára nem csak simogatni hagyja magát, de össze is gömbölyödik és láthatóan remekül elvan Nellivel, még a rajzát is megszemléli és kissé vékony hangon ugyan, de azért még határozottan megdicséri, hogy milyen csodaszép színes kép is készült róla, nagyon ügyesen rajzol ez a kislány.  Igazi művész.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=863365#post863365][b]Wesselényi Arabella Valéria - 2023.04.22. 00:29[/b][/url]

Nem, én ezt nem akarom. Sok mindent képes vagyok lenyelni, de a beteg gyerekek látványa valahogy kiüti az inger-izémet. Küszöb? Asszem. Na, de a professzor egy jólelkű ember és én is amúgy, csak megválogatom azokat, akikkel kedvi leszek. Nem köcsögségből, de minek pazaroljam a drága időm trash emberekre? Nem érdemlik meg.
Nagy szusszanással változtam át a világ legártatlanabb, legkedvesebb emberének szerepébe, így akartam a kölyökkel szót érteni. Egyébként nem tudtam, mire számítsak - a gyerekekhez annyit se konyítottam, mint a gyógynövényekhez. Továbbra is tartom, azért lesznek alkalmazottaim, hogy ők tudják ezeket helyettem is. Nekem pedig elég legyen csak szépnek és híresnek lenni.
- Félix! - ismételtem el utána nevét, így memorizálva azt, nehogy véletlen Ferikének hívjam.
- Tudod, sok embert ismerek, de a legerősebbeket mind úgy nevezik, ahogy téged! - elég gyatra bókra sikerült, na de, üsse kő. Esküszöm, megerőltetem magamat!
Kicsit ellépve az ágytámlájától mellé tipegtem, hogy leülhessek a lábaihoz, újra rámosolyogva.
- Nagyon szép plüssöd van! Karácsonyra kaptad? Remélem, elfogadod az én ajádékomat is - pálcámmal a fiúcskának szánt ajándék irányába intettem, amely engedelmesen felénk reppent könnyeden lebegve. Finoman az ölébe huppant, véletlenül se megütve vagy megnyomva a törékeny testét.
- Remélem, szereted az állatokat  - mélyen, valami elképesztően nagyon mééélyen reméltem, hogy ez a bestiákat ábrázoló kirakó tetszeni fog neki. Hat éves kortól ajánlották, a kis srác pedig tűnt legalább annyinak.
- Oh, ez is a tiéd - nyúltam bele a zsebembe, ahonnan egy irdatlanul cuki, miniatűr seprűt nyújtottam felé - Nézd, megreptetem neked! - kacsintottam rá rózsaszín, nővérke ruhában. Vicceket is mesélhettem volna, Momster szerint a gyerekek szeretnek nevetni, de a Feriké- Félixnek be volt kötve a torka, csoda, hogy beszélni tudott velem.
Illúziómágiából az eddig tanultakat felkutattam fejemben, a minijárgány megbűvölése nélkül megidéztem annak aprócska mását, megemelkedett és apró köröket, hurkokat írt le a levegőben percekig, végezetül Félix vállán pihent meg.