A mágusok által létrehozott ispotály 1930-ban nyitotta meg kapuit a Budai vár alatt. Az ország legnagyobb hasonló létesítményeként kifejezetten a nem fertőző jellegű mágikus nyavalyák, balesetek és rontások kezelésére szakosodott.

Megnyitását követően alig egy évtizeddel azonban a Magyar Mágiaügyi Minisztérium a mugli kormánnyal való együttműködés jegyében, a háború idejére az intézmény kisebb, 2000 m2-es területét átengedte a varázstalan betegek és orvosaik számára. A két intézmény, a muglik által üzemeltetett Szükségkórház és a mágusok által látogatott Ispotály összesen két alkalommal, évekig működött békében egymás mellett, a rejtettséget bűbájokkal biztosítva.

A béke rég beköszöntött már, ám a mugliknak adományozott területet az Ispotály máig nem vette vissza. Az egykori szükségkórházban jelenleg Magyarország legnagyobb viaszfigura-kiállítása várja a varázstalan érdeklődőket, egyáltalán nem zavarva a mellette továbbra is működő Ispotályt.

A látogatók a Budai várban található Vörös Sün fogadó előterében álló kandallón keresztül juthatnak az intézménybe.

A hely jelentősége ma:
Magyarország legnagyobb Ispotálya, a súlyosabb betegek az ország minden pontáról idekerülnek. Leginkább ambuláns ellátásra szakosodott, a hosszasabb kezelést igénylő, elfekvő betegeket az Északi- Középhegységben található intézmények egyikébe küldik tovább.

Érdekességek:
Az aurorok, sárkánykutatók és egyéb veszélyes munkát végzők számára külön kórtermek állnak rendelkezésre, leginkább azért, mert az említett betegek a sebeikkel való hencegés miatt túlságosan zavarják más sérültek nyugalmát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=859080#post859080][b]Mórocz A. Móric - 2023.01.31. 12:25[/b][/url]

Az ember nem számít arra, amikor hazajön, hogy rögtön, de azonnal mozdulnia kell, ha valamit el akar érni az életben. Na, ki kell ábrándítsak mindenkit: ez mindig így van. Miután lefutottam a szokásos köröket anyámmal (értsd: vitatkoztunk nettó negyvenöt percet), nem nagyon volt időm másra, mint megrázni magam és megjelenni a helyszínen.
Ennek köszönhetően zsebre vágott kezekkel állok a falnak dőlve, miután lekezeltem Seth-tel, és a legjobb döntésnek tűnik, hogy a földet bámuljam, amíg meg nem érkezik egy mozgó habcsók. Eltátott szájjal, hitetlen nézem végig, ahogy bevonul az apjával, majd megszólal és legszívesebben egy tobozzal szúrnám szíven magam. Hogy az a rohadt élet. És akkor jön a másik, aki a túlbuzgóság ne továbbja, én meg hamarosan elhányom magam.
Telefonomat elővéve írok Kendének, hogyha ma nem halok meg, akkor sosem, végül figyelek tovább a lehető legmesszebbről. Nem azért, mert érdekel mi a faszt művelnek, hanem, mert ha Seth mondd végre valami értelmeset, akkor tudjak aszerint cselekedni, ha már megerőltetni magam afelé, hogy megismerjem a többieket, nem vagyok hajlandó. Szívás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=859367#post859367][b]Mórocz A. Móric - 2023.02.14. 22:25[/b][/url]

A padlót fürkészve hallgatom Seth-et, majd bólintok egy aprót, ha esetleg rám nézne, hogy ja, vettem az adást, és segítek is, ha tényleg kell. Bár elsőre igen meggondolatlannak tartom ezt a moodomra tekintettel, de igaza van: én vagyok itt rajta kívül a legmagasabb szinten. Kiábrándító.
A medimágus minden szarját türelmesen várom meg, amíg csinálja. Figyelemmel arra, hogy én igen későn csapódtam be hozzájuk, nem kaptam kölyök nevet, de ez nem tántorít el attól, hogy egymagam induljak el a folyosón zsebre vágott kezekkel. Figyelmen kívül hagyom a lányokat, hogy mit kezdenek magukkal, míg egy kislányon nem akad meg a szemem. Jobb kezemmel lököm beljebb az ajtót, a küszöbön megállva fürkészem pár pillanatig, ahogy teljesen belemélyedve húzza a kék ceruzával a vonalakat. Magam mögé nézek, hallgatózok kicsit, de úgy tűnik minden rendben van egyelőre, így lépek beljebb és ülök le a kislánnyal szemben az egyáltalán nem nekem méretezett székre.
- Csatlakozhatok? - a választ megvárva húzok magam elé egy üres papírlapot és fogom meg a piros ceruzát, amivel azonnal vázlatolni kezdek. Pár perc után pillantok fel rá. - Mit rajzolsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=860474#post860474][b]Mórocz A. Móric - 2023.03.09. 14:59[/b][/url]

Számat húzom el a halk kuncogásra, de pillanatokkal később már mosoly bújik meg ajkam szegletében. Látható, hogy nem rám tervezték a széket, de ez engem egyáltalán nem tántorít el attól, hogy tényleg helyet foglaljak ott, amit kinéztem magamnak. Még ha egy kislány zöld szájú hercegnőket is rajzol.
Szemöldököm emelkedik meg kérdőn, kissé előrébb hajolva fürkészem a rajzot, majd bólintok.
- Szép lett - térek vissza a sajátomhoz. Bár az enyém messze van a hercegnőtől, de a sárkány végül is összeegyeztethető velük. Pár apróbb vonalat húzok még meg, hogy a bőven kidolgozatlan sárkány felismerhető legyen. Nem vittem túlzásba. Vállat vonva dőlök hátra: magamhoz veszem a piros színt, minimális színfelvitellel folytatom, csak néha sandítok oldalra a kislányra, aki ugyanolyan elmélyülten csinálja a dolgát, mint én szoktam.
Abbahagyva minden folyamatot kezdem el rágcsálni alsó ajkamat. Nem kell nagy ész ahhoz, hogy rájöjjön az ember mi folyik itt. Halkan hümmentek.
- Móric vagyok - fordulok a kislány felé. - Neked mi a neved? - eszembe sem jut, hogy esetleg körbenézzek és könnyebben rájöjjek. Ez itt most nem arról szól, hogy mindent tudjak előre, hanem, hogy megismerjem a kislányt. Megvárom, míg bemutatkozik, majd mosolyodom el. - Nem ismerjük egymást, de kedvem támadt elmenni kirándulni. Velem tartanál? Egyedül unalmas lenne - fürkészem arcát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=861212#post861212][b]Mórocz A. Móric - 2023.03.24. 14:31[/b][/url]

Simán úgy teszek, mintha nem venném észre, ahogy a kislány abbahagy mindent és az eddigi kis oldalra sandításokból, már egyértelmű nézés van a papírlapom felé. Halványan mosolyodom el. Pár vonalat húzok még a meglévőek mellé, hogy a farka hosszabb legyen, miközben bólintok a névre és jön az ötlet. A lábamhoz nézek, kissé kikerekedett szemekkel nézek a dobozra.
- Nos... - fogom meg a dobozt és emelem fel, hogy a kislány elé toljam. - Boldog karácsonyt. Bontsd ki, utána elmegyünk - kacsintok rá szélesen mosolyogva, mintha csak cinkostársak lennénk. Mielőtt bárki megkövezne, eszemben sincs valóban elvinni innen Ildit. Először is, szerintem az igencsak erőteljesen a gyerekrablás fogalmát meríti ki, valamint nem vállalok felelősséget ilyen mértékben egy gyerekért. Nem azért, mert őt féltem, hanem, mert maga-, jobban átgondoltam, őt féltem. Az, hogy nekem valami bajom van, mindennapi, de a kislánynak ne essen baja, szóval a lényeg, hogy eszem ágában sincs kivinni az ispotály területéről. Mire jó az illúzió, ha nem erre, ugye?