A mágusok által létrehozott ispotály 1930-ban nyitotta meg kapuit a Budai vár alatt. Az ország legnagyobb hasonló létesítményeként kifejezetten a nem fertőző jellegű mágikus nyavalyák, balesetek és rontások kezelésére szakosodott.

Megnyitását követően alig egy évtizeddel azonban a Magyar Mágiaügyi Minisztérium a mugli kormánnyal való együttműködés jegyében, a háború idejére az intézmény kisebb, 2000 m2-es területét átengedte a varázstalan betegek és orvosaik számára. A két intézmény, a muglik által üzemeltetett Szükségkórház és a mágusok által látogatott Ispotály összesen két alkalommal, évekig működött békében egymás mellett, a rejtettséget bűbájokkal biztosítva.

A béke rég beköszöntött már, ám a mugliknak adományozott területet az Ispotály máig nem vette vissza. Az egykori szükségkórházban jelenleg Magyarország legnagyobb viaszfigura-kiállítása várja a varázstalan érdeklődőket, egyáltalán nem zavarva a mellette továbbra is működő Ispotályt.

A látogatók a Budai várban található Vörös Sün fogadó előterében álló kandallón keresztül juthatnak az intézménybe.

A hely jelentősége ma:
Magyarország legnagyobb Ispotálya, a súlyosabb betegek az ország minden pontáról idekerülnek. Leginkább ambuláns ellátásra szakosodott, a hosszasabb kezelést igénylő, elfekvő betegeket az Északi- Középhegységben található intézmények egyikébe küldik tovább.

Érdekességek:
Az aurorok, sárkánykutatók és egyéb veszélyes munkát végzők számára külön kórtermek állnak rendelkezésre, leginkább azért, mert az említett betegek a sebeikkel való hencegés miatt túlságosan zavarják más sérültek nyugalmát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=859068#post859068][b]Lónyay R. Hargita - 2023.01.31. 00:04[/b][/url]

Jótékonykodjunk
valahogy így

A Karácsonyt annyira komolyan vesszük, hogy van saját mikulás sapkám, amit anyáéktól kaptam. Elő is kerestem mára, és most itt virít a fejemen. Eltéveszthetetlen piros paca lehetek ezzel, a piros-fekete kockás szövetkabátommal, és a szintén piros nadrágommal. A kabátom mondjuk egy kicsit bő, kötött, zöld karácsonyi pulcsit rejt, amelynek az elején magyalkoszorú van, és amitől szerintem beillenék egy kicsit béna divatérzékű manónak. Az alkalomra kényelmes csizmát húztam, a táskámban meg csak úgy mellékesen legalább két kilónyi narancs található amolyan mellékes kis ajándékként, meg a Jutka néni által horgolt harminc kis hópehely egy tasakban. Megpróbáltam én is horgolni vele a hétvégén, de csúfos bukásba torkollott a dolog, így végül takarítottam helyette, úgyis fájt a háta éppen. Majd ismét megpróbálom a horgolást legközelebb, ha kicsit több időm lesz tanulni tőle, ő ugyanis gyönyörű dolgokat készít. Ezek a hópihék is szépek, és még halványan világítanak is éjszaka, olyan fonalból készültek, szóval bármelyik gyerkőc félne is a sötétben egyedül, ez talán még kicsit hasznos is lehet icipicit.
- Halihó - köszönök vidáman, ahogy kilépek a kandallóból, már gombolva is ki a kabátomat bal kézzel, jobbommal pedig a hátizsákom fülébe kapaszkodom.
- Üdv. Lónyay Gitta - mutatkozom be az ismeretlen férfinak Arabella mellett. Gyanítom, hogy az apukája, majd ha már sorra kerülök, akkor Selwyn tanár úrhoz fordulok. - Ha nem baj, hoztam még egy kis narancsot meg a nagynéném horgolt pár hópelyhet, ami a sötétben világít, azokat is szétosztogathatjuk? - kérdezem. Nem akarok nagyon belezavarni a tervekbe, de ha már itt vagyok, és van, szívesen adom. Szegény gyerekek mégiscsak itt töltik a karácsonyt, szeretnék mindenkit felvidítani kicsit, ha sikerül.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=860266#post860266][b]Lónyay R. Hargita - 2023.03.05. 00:58[/b][/url]

Jótékonykodjunk
valahogy így

Lelkesen bólogatok a javaslatra, majd a táskámból elő is szedem az említett hópihéket, hadd bűvölje meg, szállingózzanak csak a kórteremben. Éjszaka pedig majd világítani is fognak halványan. Remélem, mindenki örül majd nekik. Megszerzem a szépen becsomagolt ajándékot is, amely még az Advent alatt készült Nellinek. Ha tehetném, megpróbálnám mindegyiküket jobb kedvre deríteni, nem csak az ünnep miatt. Talán meg is kérdezem majd a medimágust, aki eligazít minket itt, hogy esetleg van-e ilyesféle önkéntes programjuk, mert ha már befejezem úgyis a művészetiben a képzésemet év végén, talán akad ilyesmire is egy kis időm majd. Csak majd el ne felejtsem. Most azonban fontosabb dolgom van még. Megkeresem a kislány nevét az ágy lábánál, majd közelebb merészkedem. Nem túl messze egy másik ágynál a nem túl barátságos srác ismerkedik az ott fekvő Ildivel. Nem is értem, mi baja, máskor biztos megpróbálnám jobb kedvre deríteni is, de most a gyerkőcök elsőbbséget élveznek, hiszen miattuk vagyunk itt.
- Szia, Nelli. Én Gitta vagyok. Leülhetek ide melléd? - kérdezem meg tőle, miután bemutatkozom, végtére is az ő döntése, hogy kíváncsi-e a társaságomra, vagy inkább egyedül olvasgatná a mesekönyvét. A bólogatás láttán rámosolygok barátságosan, majd helyet foglalok az ágy szélén és felé nyújtom a dobozt.
- Nézd csak, mit hoztam neked, kisbogár. Bontsd csak ki nyugodtan - mondom neki továbbra is barátságosan meg bátorítóan mosolyogva. A dobozt csíkos papír borítja, piros-fehér, és még egy fenyőágat is szereztem rá. A szőke kislány vékony hangon köszöni meg, mielőtt óvatosan bontogatni kezdené, és lassan derül fel az arca, amint meglátja benne a belecsempészett drazsé alatt a képeskönyvet, na meg a számtalan színesceruzát, amelyekről még nem is tudja, hogy minél nagyobb lelkesedéssel rajzol velük valaki, annál élénkebbek és szebbek a színeik. - Elárulod nekem, melyik mese a kedvenced? Ha szeretnéd, elolvashatjuk együtt, szeretnéd? Én nem vagyok ügyes a rajzolásban, de majd azt is megmutathatod, te milyen szépen rajzolsz. Azt csiripelte egy kismadár, hogy nagyon jól megy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=860699#post860699][b]Lónyay R. Hargita - 2023.03.13. 23:18[/b][/url]

Jótékonykodjunk
valahogy így

Igazán aranyos kislány, sajnálom, hogy itt kell töltenie az ünnepet. Igazán jó érzéssel tölt el, hogy milyen lelkesen veszi sorra a kapott ajándékot, a drazsét azonnal meg is kóstolja. Mosolyogva rázom meg a fejem, amikor teleszájjal nyújtja felém a zacskót.
- Nem kérek, köszönöm. Azt mind neked hoztam, edd csak meg nyugodtan - válaszolom neki széles, bátorító mosollyal. Nem is nagyon eszem semmi édeset egyébként sem, és akkor még a sokféle allergiámról és intoleranciámról szó sem volt, ezt azonban inkább nem kezdem magyarázni. Hasonlóan nagy lelkesedéssel esik neki rajzolni, mint ahogy az ajándékot bontogatta az imént, a lapon pedig sorban kelnek életre a színek a ceruzák nyomán. Alakul a szfinx, miközben magyarázza, mi is történik éppen, én meg bólogatok mosolyogva.
- Képzeld, az iskolában, ahová járok, van egy egész torony, amit egy festett szfinx őriz. Csak akkor enged be, ha meg tudod válaszolni a kérdéseit. Neki nincs ilyen sok kincse egyébként, a te szfinxed sokkal, sokkal gazdagabb - mesélem neki, miután megkérdezi, láttam-e már ilyet. Olyan kis édes, nem is nagyon szólok közbe, ha nem kérdez éppen valamit, egyszerűen jó nézni, ahogy váltogatja a színeket és be nem áll a szája közben.
- Lerajzolni sajnos tényleg nem tudom, én nagyon, de nagyon ügyetlen vagyok a ceruzával, sokat kellene tanítanod. Csak így tudom megmutatni - mondom neki, közben életre keltve az ágy végében számára a levita szfinxét macskányi méretben. - Legyen neki is kincse? Mit szólsz? Olyan lesz, amilyennek szeretnéd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=862057#post862057][b]Lónyay R. Hargita - 2023.04.02. 18:18[/b][/url]

Jótékonykodjunk
valahogy így

A macskányi méretű szfinx nagy érdeklődésnek örvend máris, miután Nelli felsikkant. Szélesen mosolygok azon, hogy milyen kíváncsian közelíti meg az alkotásomat. Sokat kell még amúgy tanulnom, de ezt a kis lényt már meg tudja simogatni is. Testét puha, sárgás-barnás színű, rövid szőr borítja, feje pedig egy nőé. Kicsit anyukám arcára emlékeztet, ez azonban az én titkom. Kedvesen mosolyog. Arcát göndörödő fekete hajtincsek keretezik, szeme kék és értelem csillan benne.
- Nem harap, nyugodtan simogasd csak meg, ha szeretnéd - mondom neki, amikor hebegve-habogva kér engedélyt rá. Annyira aranyos gyerek, meg kell zabálni. Úgy örülök, hogy ennyire nagyon örül egy illúziónak, én pedig máris boldogabbá tettem neki egy kis aprósággal itt a közelgő ünnepet. Olyan szomorú, hogy ennek a néhány gyereknek itt kell tölteni a Karácsonyt.
- Szereted a találós kérdéseket? A mi szfinxünk tényleg rengeteget tud - vetem fel neki a kérdést, miközben már azon gondolkodom, melyikre is emlékszem abból a sokból. Ennek a szfinxnek úgyis emberi arca van, hangot is tudok mellé alkotni. Menni fog. De ha mégsem, akkor mindjárt karácsonyi dalt fogok felidézni, és akkor még fokozhatjuk a hangulatot is. Addig is a kis szfinx macska módjára nem csak simogatni hagyja magát, de össze is gömbölyödik és láthatóan remekül elvan Nellivel, még a rajzát is megszemléli és kissé vékony hangon ugyan, de azért még határozottan megdicséri, hogy milyen csodaszép színes kép is készült róla, nagyon ügyesen rajzol ez a kislány.  Igazi művész.