A mágusok által létrehozott ispotály 1930-ban nyitotta meg kapuit a Budai vár alatt. Az ország legnagyobb hasonló létesítményeként kifejezetten a nem fertőző jellegű mágikus nyavalyák, balesetek és rontások kezelésére szakosodott.

Megnyitását követően alig egy évtizeddel azonban a Magyar Mágiaügyi Minisztérium a mugli kormánnyal való együttműködés jegyében, a háború idejére az intézmény kisebb, 2000 m2-es területét átengedte a varázstalan betegek és orvosaik számára. A két intézmény, a muglik által üzemeltetett Szükségkórház és a mágusok által látogatott Ispotály összesen két alkalommal, évekig működött békében egymás mellett, a rejtettséget bűbájokkal biztosítva.

A béke rég beköszöntött már, ám a mugliknak adományozott területet az Ispotály máig nem vette vissza. Az egykori szükségkórházban jelenleg Magyarország legnagyobb viaszfigura-kiállítása várja a varázstalan érdeklődőket, egyáltalán nem zavarva a mellette továbbra is működő Ispotályt.

A látogatók a Budai várban található Vörös Sün fogadó előterében álló kandallón keresztül juthatnak az intézménybe.

A hely jelentősége ma:
Magyarország legnagyobb Ispotálya, a súlyosabb betegek az ország minden pontáról idekerülnek. Leginkább ambuláns ellátásra szakosodott, a hosszasabb kezelést igénylő, elfekvő betegeket az Északi- Középhegységben található intézmények egyikébe küldik tovább.

Érdekességek:
Az aurorok, sárkánykutatók és egyéb veszélyes munkát végzők számára külön kórtermek állnak rendelkezésre, leginkább azért, mert az említett betegek a sebeikkel való hencegés miatt túlságosan zavarják más sérültek nyugalmát.

- Neked is Domestos kéne, nem kötszer... - az orrom alatt mormogom, miközben sebtiben igyekszem kitalálni, hogy mi legyen. Van egy félig eszméleténél lévő erősen sebesült aurorom, egy szétroncsolódott kocsim és én. Oké, először is Dwayne problémakörét kell megoldanom. Egy villámgyors kábítóátkot küldök rá, majd óvatosan behelyezem a kocsi hátsó ülésére. Terveim szerint egyébként stabil oldalfekvésben a motorháztetőn akartam hagyni, mondván ne mozgassuk, mert ki tudja, mi baja lehet, de elég morbid lenne így eljutni az ispotályig...
Azt nem is mondom, hogy a látványa ettől függetlenül megrémiszt. Nem mintha bókolni akarnék, de irdatlan sz*rul néz ki és, ha egyszer ezt kiheveri, kitekeri a nyakam. De erre most nem gondolhatok. Hála a jó égnek mindig Dwayne nadrágjában van a kulcs, így könnyedén megtalálom és be is indítom a kocsit, aminek a szélvédőjén nem látok ki. És nyugodtan mondjátok, hogy kapcsoljam be az ablaktörlőt, csak vegyétek számításba, hogy a) az is tropa és b) ezt az üveget isten se mossa le ebben a formában, így a behorpadt és véres üvegen keresztül kell tájékozódnom. Tiszta sor, hogy esélytelen.
Felzúg a motor, én az oldalablakot leengedem és indulhatunk is. Annyit szeretnék elmondani, hogy a vezetési stílusom egyedi, nem véletlenül nincs jogsim. Szóval beletaposok a gázba és éles kanyarral tűnök el a semmiben, miközben a rádió magához tér. Kapaszkodjatok meg valamiben, tudjátok mi szól? Highway to hell. Irónia? Az élet iróniája? ÁH, DEHOGY. Szóval Dwayne eszméletlen testével, a törött Volvoval, az ACDC örökérvényű slágerével és az én ablakon kihajló fejemmel száguldunk egyenesen a Fővárosi Ispotály felé.
- I'm on the hiiiiighway to heeeell! - még üvöltöm is a dalszöveget, minden mindegy alapon, mikor valami balf*sz bevág elém. - Takarodjál már innen, hát nem tudsz vezetni te csökött agyú barom! Sebesültet szállítok, ne csak nézzél ember, lássál is! - még mutogatok is, majd ismét visszakapcsolódok a számba és üvöltöm tovább. Teljesen átlagos életkép így késő este. A célhoz érkezve - nehogy elhajtsak véletlenül mellette - satuféket nyomok és ki is pattanok a kocsiból. Az épületbe rohanok, hogy elkapjak bárkit, akárkit, aki segíteni tudna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=533143#post533143][b]Egerszegi Nina Viktória - 2015.10.21. 22:28[/b][/url]

- Neked is Domestos kéne, nem kötszer... - az orrom alatt mormogom, miközben sebtiben igyekszem kitalálni, hogy mi legyen. Van egy félig eszméleténél lévő erősen sebesült aurorom, egy szétroncsolódott kocsim és én. Oké, először is Dwayne problémakörét kell megoldanom. Egy villámgyors kábítóátkot küldök rá, majd óvatosan behelyezem a kocsi hátsó ülésére. Terveim szerint egyébként stabil oldalfekvésben a motorháztetőn akartam hagyni, mondván ne mozgassuk, mert ki tudja, mi baja lehet, de elég morbid lenne így eljutni az ispotályig...
Azt nem is mondom, hogy a látványa ettől függetlenül megrémiszt. Nem mintha bókolni akarnék, de irdatlan sz*rul néz ki és, ha egyszer ezt kiheveri, kitekeri a nyakam. De erre most nem gondolhatok. Hála a jó égnek mindig Dwayne nadrágjában van a kulcs, így könnyedén megtalálom és be is indítom a kocsit, aminek a szélvédőjén nem látok ki. És nyugodtan mondjátok, hogy kapcsoljam be az ablaktörlőt, csak vegyétek számításba, hogy a) az is tropa és b) ezt az üveget isten se mossa le ebben a formában, így a behorpadt és véres üvegen keresztül kell tájékozódnom. Tiszta sor, hogy esélytelen.
Felzúg a motor, én az oldalablakot leengedem és indulhatunk is. Annyit szeretnék elmondani, hogy a vezetési stílusom egyedi, nem véletlenül nincs jogsim. Szóval beletaposok a gázba és éles kanyarral tűnök el a semmiben, miközben a rádió magához tér. Kapaszkodjatok meg valamiben, tudjátok mi szól? Highway to hell. Irónia? Az élet iróniája? ÁH, DEHOGY. Szóval Dwayne eszméletlen testével, a törött Volvoval, az ACDC örökérvényű slágerével és az én ablakon kihajló fejemmel száguldunk egyenesen a Fővárosi Ispotály felé.
- I'm on the hiiiiighway to heeeell! - még üvöltöm is a dalszöveget, minden mindegy alapon, mikor valami balf*sz bevág elém. - Takarodjál már innen, hát nem tudsz vezetni te csökött agyú barom! Sebesültet szállítok, ne csak nézzél ember, lássál is! - még mutogatok is, majd ismét visszakapcsolódok a számba és üvöltöm tovább. Teljesen átlagos életkép így késő este. A célhoz érkezve - nehogy elhajtsak véletlenül mellette - satuféket nyomok és ki is pattanok a kocsiból. Az épületbe rohanok, hogy elkapjak bárkit, akárkit, aki segíteni tudna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=533158#post533158][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2015.10.21. 22:37[/b][/url]

Szokványos esti műszak az ispotály baleseti részlegére beosztott gyakornokoknak. Szokásos negyvennyolc órázás, ha át akarsz menni az első évi gyakornokságon anélkül, hogy megvágnának és átkerülj egy szintekkel alantasabb, gyengébb programba. Mihael némileg idegesen, sajgó vállal rója a folyosót, miután az egyik beteg lehányta az ápolónőjét és még neki állt feljebb, hogy pocsék itt a vacsora. Meg a rohadt édes mamáját, egyen akkor otthon. Kedve lett volna felírni a mappájába, hogy „Nem igényel további fájdalomcsillapító főzetet”. Anyáddal szórakozz, köcsög, ne a gyógyítókkal és a tanoncokkal!
Hatalmas slunggal fújja ki a levegőt, miközben az öt perce szerzett kávéja maradékát gurítja le, majd a műanyag poharat a szemetes kosárba. Mindez a recepción történik, visszajött újabb kartotékokat összeszedni, csak hogy a túrája második fázisának megkezdésében csúnyán megakadályozza egy érdekes bökkenő: megjelenik a színen Nina. Láthatóan úgy viselkedik, mint valami félőrült, de legalábbis a sietségtől átlagnál szaporább lélegzete és a nem túl nyugodt arckifejezése erre enged következtetni. A recepció nyomja be nála a padlóféket, ő meg annyira hihetetlenül értetlen fejjel néz rá röpke négy lépés távolságból, mintha Törpilla rumbázott volna be azon a bejáraton.
- Téged meg mi az istenátka lelt? - Nem kell ide köszönés, csak a határozott kérdés. Nem úgy néz ki, mint aki látogatni jött látogatási időn kívül. Ha pedig olyan súlyos baja volna, mint a legtöbb ide kerülő szerencsétlennek, hordágyon hozták volna be. A kérdés tehát adott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=533176#post533176][b]Egerszegi Nina Viktória - 2015.10.21. 22:52[/b][/url]

Már hogy ne lennék ideges? Lefékezve első dolgom, hogy berontsak az épületbe és mihamarabbi segítséget kérjek. Már püfölném a recepció asztalát, hogy embert ide, de kettő megtermettet, vagy tudja isten haragja, mit szokás ilyenkor mondani, mikor Misi hangja üti meg a fülemet. Oldalirányba perdülök és rárontok Mihaelre, egy pillanatra megölelem, aztán rájövök, hogy ennek nincs itt az ideje, így elhúzódom tőle és rögtön hadarni kezdek.
- Mi csak iszogattunk Dwayne-nel, aztán feltettem egy tök bugyuta kérdést, rámosolyogtam és erre leugrott a háztetőről, de én azt hittem nem fog, mert a "mi történne ha" nem azt jelenti, hogy tegye meg. Persze tudom, hogy nem kéne felelőtlenül mosolyognom mindenkire, de úristen Misi csinálj már valamit, mert tiszta vér és ott fekszik a kocsiban és meg fog halni! - totálisan kétségbeesve mutogatok az ajtó felé, hogy menjen már és csináljon valamit. Őszintén szólva egy hangya is lehetne a kezelőorvosa a férfinak, annyira nem érdekel, csak gyógyítsa meg. Tulajdonképen kitaszigálom onnan Mihaelt, egyenesen az autóhoz, hogy lássa, a probléma itt hever.
- Ugye tudsz neki segíteni? - reménykedve nézek rá. Oké, ez csak két emelet, de kevesebbe is haltak már bele. Mi lesz, ha nem tér magához? Mi lesz, ha itt meghal? Akkor én gyilkoltam meg? De magától ugrott! Ajj, istenem, nagyon félek, nem lehet baja! Viszont az tuti, hogy benevezem Darwin-díjra, ha balul ütnének ki a dolgok. Legalább ennyit hadd kapjon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=533193#post533193][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2015.10.21. 23:19[/b][/url]

Nem tudja hova tenni ezt a kerge tyúk viselkedést. Mármint oké, Nina nő, tudjuk, a nők hülyék, őrültek, eszeveszett dolgokat tudnak művelni, csak nem pont egy ispotályban kellene ezt csinálni. Ezt a... mit is? Ideje sincs reagálni, Nina szabályosan ráveti magát, rácsimpaszkodik és hadarva magyarázni kezd.
- Vácsi, csihadj már! Na! - Közben a figyelme egy részét elkülöníti a probléma elemzésére: Dwayne, ivás, ugrás, háztető, mi lenne ha, mosolygás... Pár másodperc alatt összerakja a részleteket, ez az arcára is gyönyörűen kiül, a tetteiben úgyszintén látszik. Az előbbi puszit feledve megragadja Nina karját és arrébb vonszolja a recepciótól.
- Te megbűvölted őt? - Nem is lehetne ennél megrovóbb a hangja, de egy rezignált sóhajnál többet nem pazarol a dologra. Most égetőbb Warrent rendbe hozni. Francba, az a hülye auror, miért nem vigyáz ezzel a két lábon járó bombával...
Mielőtt bárhová is kirángatnák a kandallós kijáraton át, int két ott lebzselő ápolónak, hogy jöjjenek ők is, kellhet a segítség. És valóban, a kocsihoz érve egyre biztosabb benne, hogy jól döntött a két gorillát magával hozva.
- Ób***meg... -A szörnyülködés első hangjai a kinyúlt, nyomdafestéket nem tűrő állapotú Dwayne láttán. - Oké, fiúk, csináljátok. - Az ápolók helyet kérnek, ő hátrébb húzza Ninát. Jöhet a kötelező procedúra, stabilizálni a beteget a lehető legalaposabban... és egyúttal kiszedni a kocsiból. Ez egy nagyjából két-három perces munka, ráolvasni a stabilizáláshoz szükséges bűbájt, kilebegtetni a kocsiból, aztán pedig bevinni a sürgősségi részre.
Úgy negyedóra múlva már az ügyeletes gyógyító is velük van, Dwayne-t vizsgálja, éppen a pupilláiba világít bele. Koponya- és bordarepedés, a jobb kar összes csontja eltört, ugyanígy a vállcsontja sem úszta meg ép bőrrel. Összességében, rohadt redvául fest a helyzet és sok Pótcsont rapidra lesz szükség a foltozáshoz. És a belső vérzést még nem zárták ki. Míg a vizsgálat zajlik, Ninát megkérik, hogy kint várakozzon. Mihael Dwayne pulzusát méri, az orvos pedig már a bájitalokat keveri ki a megfelelő adagokban.
- Hát ez egy sz*r mélyrepülés volt, öcsém. Biztos cuki angyal lenne belőle... - Inkább a gyógyítónak intézte a szavait, mint holmi nagyon elmés diagnózist. Viszont Dwayne-be valahogy bele kellene pumpálni a fájdalomcsillapító főzetet...
- Hé... Aurorok királya. Magadnál vagy? - A gyógyító a háttérben méltatlankodva szól rá, hogy udvariasabban és emberközpontúbban, legyen szíves!- Jó már... Mr. Warren, tudatánál van? Úgy érzi, képes nyelni? Meg kellene innia egy adag fájdalomcsillapítót.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=533197#post533197][b]Dwayne Warren - 2015.10.21. 23:38[/b][/url]

Mihael Gérard Saint-Venant (és a távolban Egerszegi Nina Viktória)

Az Aurorok királya pedig semmit sem fog fel abból, ami körülötte történik. Az utolsó elmosódott emlékképe, ahogy Nina pálcát szegez a homlokának, melynek nyomán a világ kellemesen puha és befogadó lesz, sötét és kényelmes. Akár egy jókora, tápláló anyaméh.
Anyaméh, ami jócskán a sebességkorlátozás fölött száguld, miközben az ő öntudatlan teste a hátsó ülésen hever. A feje teteje többször az ajtónak ütődik, az pedig Nina isteni sugallata, hogy az oldalára borítva kényszerítette be az autóba: ez a mozdulat óvja meg attól, hogy a pár kilométeres út alatt belefulladjon a saját hányadékába.
Mindent összevetve különben volt már rosszabbul is.
   -  Haggyá'...
Nyögésként szakad fel belőle az egyetlen szó, a bal kezét, ahol Mihael a pulzusával babrál, erőtlenül megrántja, hogy elhessegesse a gyógyítót az arcától, aki otrombán a pofájába világít. Erővel fordítja oldalra a fejét, többször összeszorítja majd kinyitja a szemeit, a légzése szaporábbá válik.
   -  Miapics...
Igazából meg sem hallja Mihael kérdését, ha hallaná, akkor is csak a fejét rázná meg. A jelenlegi véralkoholszintjét figyelembe véve azt sem venné észre, ha leszakadt volna a lába, a fájdalomcsillapítót tehát kizárt, hogy benyelje. Ugyanezen oknál fogva dönti el zavart elméje, hogy ő márpedig most fel fog ülni, ha tetszik, ha nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=533243#post533243][b]Egerszegi Nina Viktória - 2015.10.22. 14:27[/b][/url]

Nagyon nehéz nem eldobni az agyvelőmet, mikor ilyen kritikus helyzetben találom magam, mint egy vérző félig hulla, meg ispotály, meg zúzott kocsi. Meg én, egy iciri-picirit becsiccsentve. Mert ugyan azt mondtam, hogy ez elszállt, az idáig vezető utam leírásából egészen világosan kiderül, hogy nem, nagyon nem. Erre a tényre csak ráerősít, hogy le se tojtam a vernyákoló Piroska mamát az ablakban, sőt, ha elég gyors a reakcióidőm, még egy betondarabot is utána hajítok. Azt hiszem, ez nem a mi napunk.
- Igen! Vagyis nem, vagyis hát igen, de én nem mondtam neki, hogy ugorjon le, ez egy állat! - csak egy nagyon kevés választ el attól, hogy el ne röhögjem magam. Mert azért mindent összefoglalva annyira abszurd és vicces ez a jelenet, hogy az nem igaz. Valójában tényleg, ez iszonyatosan humoros, leugrott egy tetőről. Áháháháhááá, leugrott egy tetőről! Érted, fogta magát és nekiment a korlátnak és bámm, így leugrott. Oké, azt hiszem elvesztettem a maradék józan eszemet is.
Magam is kimegyek a kocsihoz, természetesen és rá kell jönnöm, hogy komoly a baj, ha Mihael így reagál. Innentől kezdődik meg a hosszan tartó várakozás. Dwayne a kórteremben, én a folyosón. Szinte már romantikusnak mondható ez az idilli este, csak jobban örültem volna, ha ezt bizonyos kereteken belül zongorázhatjuk le. És keretek alatt nem egy tömbház és a föld között húzódó két emeletet értem, mielőtt valaki azt hinné...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=533295#post533295][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2015.10.22. 16:43[/b][/url]

Reménytelen. Ez a tag megfürdött a saját mocskában, bűzlik, mint egy pöcegödör, és ha szondát nyomnának a szájába fújásra, felgyújtaná a puszta leheletével. Lemondóan rázza meg a fejét, majd fordul vissza a gyógyító feletteséhez, miközben eltávolodik Dwayne alakjától. Halkan váltanak pár szót, a fiú röviden közli az abszolút nyilvánvalót: a betegük erősen illuminált, semmire sem fognak jutni vele. A gyógyító döntést hoz: Mihaelt kiküldi Ninához, ő maga pedig Warrent veszi kezelésbe. Az ajtó halkan csukódik a tanonc mögött, miközben felettese éppen józanító bűbájt olvas a lassan éledező aurorra. Innentől kezdve esélyesen ki fognak szűrődni még nyöszörgések, netán üvöltés a szobából, ha Dwayne rájön, hogy épp a csontjait forrasztják, és hangot szeretne adni nemtetszésének. Minden törött darabkát sikeresen össze tud forrasztani a gyógyító, kivéve a szilánkosra törött karját, amiből könnyebb eltüntetni az összes csontroncsot, és újat növeszteni, mint foltozgatni. Első lépésben tehát kijózanította Dwayne-t, várt valamennyit, hogy amaz képessé váljon az érthető szavak formálására, tehát tényleg tudatára ébredjen, aztán bele kellett diktálja a fájdalomcsillapító főzetet (megjegyzés: erősebb fajta bájitalról beszélünk, főként tompító hatással, tekintettel a sok törésre, a józanodás utáni fájdalomérzet felerősödésére, és a gyógyítási folyamat okozta fájdalmakra), és végül nekilátott a csontforrasztásnak. Egy nagyjából tíz perces folyamatos munkát követően elérkezik az auror ripityára törött karjához, melyből a csontokat egy jól irányzott pálcamozdulattal melegebb éghajlatra küldi, mintha soha nem is képezték volna a szervezet részét. Idegesítően udvarias hangon közli Dwayne-nel, hogy ismét bájitalt kell nyelnie, méghozzá Pótcsont Rapidot, hogy új csontokat növesszen az éjszaka folyamán, továbbá bent fogják tartani megfigyelésre és további vizsgálatokra még úgy két-három napig. Addig sehová sem mozdul, míg meg nem itatta az aurorral a gyógyfőzetet, csak utána mondja el a további apróságokat, mint hogy milyen időközönként fogják ellenőrizni az ápolók, mikor kaphat ismét fájdalomcsillapító főzetet, és a reggeli vizitet is szóba hozza. Az egész folyamat úgy fél órát vesz igénybe, ezután a gyógyító kitartást és jó éjszakát kívánva távozik a szobából.

Eközben odakint a Ninával maradt Mihael kiérkezéskor behúzta maga mögött az ajtót, ügyelve rá, hogy tényleg becsukja, ne csak behajtsa a tákolmányt.
- Gyere, kapsz egy kávét. A gyógyító összeforrasztja a csontjait, kijózanítja -ami rád is rád fér- és ad neki bájitalt. Addig téged is emberformájúvá kellene tennünk. - Nyugodt hangot erőltet magára, megfelelően határozott, ugyanakkor együtt érző testtartást és -beszédet alkalmaz, hogy hatást érjen el Ninánál. Nem úgy fest, mint aki tényleg magánál van, elemében. Finoman megfogja a kezénél és terelgetni kezdi a legközelebbi széksor irányába, majd öt percre magára hagyja, hogy kávét hozzon neki, visszaérkezéskor végül leül mellé és átnyújtja a papírpoharat.
- A vélamágia erős, még akkor is, ha félvér vagy. Ha azt mondod valakinek, álljon fél lábra, megteszi. Ha nem mondtad, hogy ugorjon, akkor miért tette meg? Mégis úgy érthette... Mindegy. A lényeg, hogy vigyázz az erőddel. Feltéve, hogy nem megleckéztetni akartad. - Kifújja a bent rekedt levegőt, összébb húzza magán a fehér köpenyt.
- Ha összelegózták, bemehetsz hozzá, de ne terheld le semmiképpen. Még pár napig biztos bent tartják, nehogy vérömleny keletkezzen a fejében, vagy bármi más, előre nem látható szövődmény. Látogatni lehet, de látogatási időben... összetört kocsik nélkül.- Ez az a pont, amikor prüszkölve felröhög, mert beúszott a fejébe a rommá tört kocsi látványa. Hát ez... Ha elképzeli, hogy ezzel jöttek át Budapesten, és egyetlen mugli rendőr sem állította meg őket, marha nagy szerencséje volt Ninának. Talán ez is egy vélamágiás extra.
A fél óra leteltével nyílik az ajtó, a gyógyító biccent feléjük, Ninához lép egy rövid beszélgetés erejéig, de csak lényegi dolgokat kérdez: rokon-e, barátnő-e, közben az állapotát méri fel szemmel, röviden vázolja Dwayne állapotát. Megnyugtató hangnemet használ, a végén pedig engedélyt ad egy rövid vizitre a nőnek, s amint távozott, Mihael hátba lapogatja.
- Na, menj, kanalazd össze. És bocsánatot is kérhetnél. Miattad ugrott. - Ezzel rávillantja a lehető legcsúfosabb vigyorát keverve egy adag barátságossággal, megvárja, míg a lány bemegy, s azzal ő is megy a dolgára. Egyelőre. Vissza kell még majd nézzen Warrenhez, de csak majd. Egyelőre jól lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=547479#post547479][b]Egerszegi Nina Viktória - 2015.11.27. 21:26[/b][/url]

Pokoli minden perc, míg arra várok, hogy Dwayne-hez végre bemehessek. Bár tudom, hogy nem az én hibám, mégis úgy érzem, részem van a dologban. Spiccesek voltunk, szórakoztam vele és hiába nem mondtam azt, hogy ugorjon már le a tetőről, hogy teszteljük a gravitációt, mást sem kellett volna. Mihael csak még mélyebbre gyömöszöli bennem az ideget, mígnem a végére totálisan ki vagyok borulva. Mi a fenét csináltunk? Erőt veszek magamon, mikor végre megkapom az engedélyt a bemenetelhez. A rellonos poénjára nem is reagálva megköszönöm neki, hogy velem volt, sőt, egy pillanatra a kezét is megszorítom, majd belépek a túlságosan fehér és túlságosan kórházi kinézetű szobába. Utálom.
Szemeim gyorsan megtalálják a kissé meggyötört aurort, én pedig beharapom alsó ajkam. Egy pillanatra el kell gondolkodnom azon, hogy most a sírást, vagy a röhögést tartom-e vissza, de azt hiszem nincs itt az ideje egyiknek sem. Az ágyához sétálok és odahúzva egy széket leülök mellé. Még a kezét is megfogom, mintha legalábbis halni készülne, de íriszeim csillognak, tehát kiolvashatja belőle, mindent összevetve igen jól szórakozom.
- Nem vagy normális, hogy leugrottál. Legalább megmaradsz? - szám széle megremeg egy picit, ahogy a mosolyt elfojtom. Talán gonosz dolog, hogy jót derülök ezen a helyzeten, de az egész annyira komikus és hihetetlen, hogy egyszerűen nem tehetek mást.
- Eléggé rám ijesztettél - hangom nem szemrehányó, bár hallatszik, hogy valóban így történt. Jó rég volt már, hogy annyit káromkodtam, mint most éjjel. - Mikor engednek ki?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=548011#post548011][b]Dwayne Warren - 2015.11.29. 20:35[/b][/url]

A jó négy percen át, míg a józanító bájital már kifejtette a hatását, az erősen leszedáló fájdalomcsillapító azonban még nem, ezáltal mindent tisztán és éberen érez, van ideje visszamenőleg elátkozni az összes véla összes kénköves pokolba való felmenőjét, majd a gyógyítókat, akik így a huszonegyedik században is egy barbár módszereivel dolgoznak. Törött bordái miatt azonban mindössze halk, szűkölés-szerű mormogás jut ebből a külvilágba, hiszen nem, hogy mozdulni, levegőt venni sem igazán mer.
A világ egyenletesen lüktetve fáj, majd lassan csillapodik, ahogy pedig az új bájital a vérébe szűrődik, ezzel együtt lesz a tudata is tompább. További két percen belül jut el abba a békés, rózsaszín tudatállapotba, amikor már egyáltalán nem érdekli, mit mókolnak körülötte. Az izmai elernyednek, ő a plafon haránt végigfutó repedését bámulja, a gyógyító instrukcióira csak hümmög és motyog, bár nem fogja fel egyiket se. Nem hiszi, hogy újat mondhatnak neki a csontnövesztéssel kapcsolatban, mondhatni veteránnak mondható ebben az ügyben.
A gyógyító elhagyja a szobát, ő egy szusszanással emeli föl az ép karját, hogy megérintse maszatos, vérfoltos homlokát. Hosszú másodpercekre behunyja a a szemét, mélyeket lélegzik, míg a belső giroszkóp helyreáll az agyában. Erőszakkal nyomja el a felgyülemlett gondolatokat az estével kapcsolatban, a fizikai rosszullétre koncentrál inkább, ami könnyebb és jóval egyszerűbb.
Az ajtó ismét kinyílik, ő visszaejti a kezét maga mellé a takaróra - te jó szentséges úristen, mikor takarták be? -, az ajtó felé fordítja a fejét.
Könnyű fájdalom nyilall a bordáiba, ahogy a pulzusa számára érezhető módon megugrik. Majd még egyszer, mikor a lány letelepszik mellé és megfogja a kezét.
   -  Érted bármikor. Mondd és ugrok.
Az ő arca nyomban vigyora húzódik, hiszen tudja, látja, hogy Nina is ezen küszködik. Ám a szeme nem követi le ezt az érzelmi gesztust, amellett, hogy elhanyagolhatóan ködös, komoly marad.
   -  Nem t'om. De nem akarok ittmaradni. Hazaviszel?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=548020#post548020][b]Egerszegi Nina Viktória - 2015.11.29. 21:20[/b][/url]

Kétségtelenül nagy trutymót csináltunk magunknak. Épp ezért nem is merek mosolyogni, mikor leülök mellé. Fogalmam sincs, mennyire viselte meg Dwayne-t a találkozása hőn szeretett kocsijával. Az igazság az, hogy az ember nem igazán így képzeli az "ugorj már le az autóhoz" kifejezést (bár ilyet nem mondtam neki, na mindegy), többek között azért, mert enyhén vérfagyasztó ötlet a szó szerinti kivitelezés. De sebaj, egyszer mindent ki kell próbálni.
Örömmel látom, hogy az auror - még ha nincs is jól - arcára mosoly ül ki. Ettől bennem is némileg oldódik a feszültség és végre engedek a feltörni vágyó görbének.
- Ezt soha többé ne csináld - egy pillanat alatt elkomolyodom, mert az őszintét megvallva valóban nem akarom többé átélni mindezt. Az autóút persze muris volt, de ez betudható annak a csekélyke alkoholmennyiségnek, amit elfogyasztottam. Úristen, jobban meggondolva mindketten meghalhattunk volna, de mások is. De nem, ezzel most nem foglalkozom, ráér holnap is.
- Szívesen vinnélek, de nem lehet. A gyógyítók nem engedik, így is alig bírtam kikuncsorogni, hogy bejöhessek - sajnálkozón elhúzom a számat és megszorítom óvatosan a kezét. Annyira kikívánkozik belőlem, hogy elég sz*rul néz ki... De mégsem mondom. Majd utólag jót röhögünk ezen egyszer, merthogy örök emlék, az is ziher.
- Viszont itt maradok veled éjszakára - mintha csak most jutna eszembe vigyorodom el, hogy felkelve adjak a szájára egy óvatos puszit. Túlontúl kedvelem Dwayne-t, de ez már sajnos kevés a boldogsághoz. Úgy tűnik, veszélyesebb vagyok rá nézve, mint hittem - ami eddig a pontig volt mókás. Na jó, még egy kicsit mindig az...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=548032#post548032][b]Dwayne Warren - 2015.11.29. 21:59[/b][/url]

Óóóóó, a kocsija... az adrenalinnak, a fájdalomcsillapítónak vagy Nina jelenlétének betudhatóan, de egyelőre eszébe se jut a grafitszürke Volvo, ami összetört, véres szélvédővel és összehényt kárpittal áll a parkolóban, regel pedig jó pár fejét vakargató turistát vonz majd, ha nem takarítják el onnan.
Laposan pislog egyet, kicsit megszorítja a lány kezét, a szeme elidőzik rajta. A vigyor lassan enyhül az arcán, tudja, hogy mondania kellene valamit az esettel kapcsolatban, egyenesen számon kéne kérnie Nina illúzióját, amit szánt széndékkal alkalmazott rajta. Az agya azonban lassú és bágyadt, egyébként pedig...
Valószínű, ha Nina vélamágia nélkül kérte volna, akkor is bevállalja azt a pár emeletnyi zuhanást a tömbházak között.
Nina felkel mellőle, ő nyomban tiltakozásra nyitja a száját, gondolván, az itt akarja hagyni egyedül a félhomályban, a mellkasában pedig azonnal dühbe oltott pánik lobban. A keze kicsúszik a lányéból, megmozdul, hogy ellenkezve felüljön, ám Nina ahelyett, hogy elhátrálna tőle, közelebb hajol hozzá. A szája a sajátjához ér, a tompaság okán pedig ezt késve fogja fel.
   -  Akkor gyere.
Felszisszen, ahogy arébb húzódik, az ujjai rákulcsolódnak a lány kezére, hogy közelebb húzzák őt. Felfogja, hogy éjjel a lány nemigen tartózkodhat a kórteremben, azt is, hogy a reggeli vizitkor páros lábbal próbálják majd kirúgni onnan. Nina azonban azt monta, maradni akar, hát akkor maradni fog. Ha pedig marad, akkor vele fog aludni - érezni akarja maga mellett, még akkor is, ha kábaságán túl ez egy teljesen ártalmatlan törekvés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=548763#post548763][b]Egerszegi Nina Viktória - 2015.12.02. 12:34[/b][/url]

Bár nem mondtam Dwayne-nek, hogy ugorjon a mélybe, lévén nem állt szándékomban megölni vagy ispotályba juttatni, talán maga a kérdés, hogy "vajon, ha leugranánk a tetőről, akkor a kocsin végeznénk-e" volt félreérthető. De istenemre mondom, soha többé nem elmélkedek ilyesmin vélamágiával megbűvölt személy környékén, úgy tűnik káros az egészségre. Túlzottan is.
Felkelek, hogy egy puszit nyomjak az auror szájára, de szinte rögtön érzem, hogy azt hiszi, itt akarom hagyni. Kedves tőle, hogy feltételezi, mindezek után hagynám a sötétben kuksolni, egyes-egyedül, azonban ezt nem teszem szóvá. Van elég baja, nem akarom tetézni. Helyette szinte rögtön elmosolyodom, ahogy megpróbálja arrébb tornázni magát. Szívesen mondanám, hogy megoldom máshogy a bent maradást, vagy itt leszek a folyosón, netán elleszek a széken, az ágy úgyis kicsi, de nincs szívem itt hagyni így. Egyik kifogásom sem elég erős ahhoz, hogy az elfogadható legyen, így megadom magam és óvatosan felfekszem az elég keskeny ágyra. Ez valószínűleg még egyedül is kényelmetlen, nemhogy két személynek.
- Sajnálom, nem akartam, hogy itt köss ki - miközben fejemet megpróbálom óvatosan a vállára hajtani, addig jobbommal átkarolom testét. Fogalmam sincs, hol fáj neki, de talán még így tudunk a legnyugisabban elhelyezkedni. Úgy amúgy nem lenne baj a testhelyzetünkkel, ha Dwayne nem lenne rommá törve. Nem nézek rá, csak lehunyom a szemem és úgy várom a választ. Elég fáradtnak érzem magam, de ő is az lehet, így valószínűleg nem most fogjuk megbeszélni az este történteket. Mégis el kellett mondanom, hogy tudja: sajnálom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=549422#post549422][b]Dwayne Warren - 2015.12.03. 23:08[/b][/url]

Félreértés ne essék: Nina egy pillanatig se gondolja, hogy van választása, ha a férfi abba a makacs fejébe vette, hogy befekteti maga mellé erre a meglepően kényelmetlen, keményre vasalt ágyneműjű kórházi vaságyra. Bár a kijelentése egyáltalán nem parancsoló, mi több, ha a lány ellenkezne, akkor sem tenne és tehetne semmit - a lány kezére fonódó ujjai nem engednek addig, míg Nina készségesen enged a felsőbb hatalomnak.
A lány langyos teste az övéhez simul, ő óvatosan enged helyet neki, vigyázva minden fölösleges mozdulattal. A karja ég, mintha vér helyett forró olaj keringene benne, először összerezzen, mikor Nina véletlenül hozzáér. Az ajtón túl egyenletesen konganak egy gyógyító léptei, a kórteremben azonban a nyomott csöndet csak a három ember légzése töri meg.
Pislog néhányat, majd behunyja a szemét, az arcát álmosan dönti a lány őszibarack - illatú hajára. A hangjára a bal keze hüvelykujja tétován egy kört ír le Nina pulóverén.
   -  Persze- mély levegőt vesz, majd szusszanva kifújja - Szép lassan megölsz engem Nina, remélem tudod...
A beszéde lomha, végül monoton motyogássá olvad össze, légzése pedig szabályossá válik. Hamarosan nem marad más számára, mint az álomtalan, nehézkes alvás hajnalig.