A mágusok által létrehozott ispotály 1930-ban nyitotta meg kapuit a Budai vár alatt. Az ország legnagyobb hasonló létesítményeként kifejezetten a nem fertőző jellegű mágikus nyavalyák, balesetek és rontások kezelésére szakosodott.

Megnyitását követően alig egy évtizeddel azonban a Magyar Mágiaügyi Minisztérium a mugli kormánnyal való együttműködés jegyében, a háború idejére az intézmény kisebb, 2000 m2-es területét átengedte a varázstalan betegek és orvosaik számára. A két intézmény, a muglik által üzemeltetett Szükségkórház és a mágusok által látogatott Ispotály összesen két alkalommal, évekig működött békében egymás mellett, a rejtettséget bűbájokkal biztosítva.

A béke rég beköszöntött már, ám a mugliknak adományozott területet az Ispotály máig nem vette vissza. Az egykori szükségkórházban jelenleg Magyarország legnagyobb viaszfigura-kiállítása várja a varázstalan érdeklődőket, egyáltalán nem zavarva a mellette továbbra is működő Ispotályt.

A látogatók a Budai várban található Vörös Sün fogadó előterében álló kandallón keresztül juthatnak az intézménybe.

A hely jelentősége ma:
Magyarország legnagyobb Ispotálya, a súlyosabb betegek az ország minden pontáról idekerülnek. Leginkább ambuláns ellátásra szakosodott, a hosszasabb kezelést igénylő, elfekvő betegeket az Északi- Középhegységben található intézmények egyikébe küldik tovább.

Érdekességek:
Az aurorok, sárkánykutatók és egyéb veszélyes munkát végzők számára külön kórtermek állnak rendelkezésre, leginkább azért, mert az említett betegek a sebeikkel való hencegés miatt túlságosan zavarják más sérültek nyugalmát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=523415#post523415][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2015.09.25. 20:40[/b][/url]

Egy hete a professzora bejelentette a gyakorlati nap végén, hogy tekintettel a megnövekedett létszámukra, szétválasztja a csoportot, hogy eredményesebb oktatást folytathasson, és a diákok is alaposabb képzést kapjanak. Egy részüket áthelyezteti egy magyarországi tanárnőhöz, másik részük nála folytatja a képzését. Természetesen az eddigi gyakorlatuk ettől még nem válik semmissé, csak ezután más keze alatt fognak tanulni- nagyjából így hangzottak a professzortól kapott búcsúszavak. Mihael és még néhány kollégája, egy osztrák és egy szlovén diák, átkerültek egy bizonyos Lorelai K. Riviera felügyelete alá, aki "állítólag" hozzáértő szakember, legalább olyan jó, mint Reinerd professzor. Majd kiderül.
Reggel hét ötvenkor már a fogadó kandallóján átlépve érkezik az ispotály recepciójánál ücsörgő szívélyes hölgyhöz. Tömören, pontosan közli, mi a látogatása célja, kicsoda, és milyen gyógyítót keres. Riviera persze nem poroszkál egész nap a recepció környékén várva, hogy feltűnjön ideje korán az egyik leendő diákja (miért is jött volna a többiekkel, ha idő előtt benyalhatja magát a nőnél), úgy hogy kénytelen pár percet álldogálni, míg előkerítik a gyógyítót. Biztos kapott már levelet a professzortól, hogy új gyakornokai lesznek, sőt elvileg magától ment bele a dologba, márhogy a professzor úgy adta elő nekik a történetet. Most majd kiderül, mennyi volt az igazság a vén bakkecske meséjében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=533158#post533158][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2015.10.21. 22:37[/b][/url]

Szokványos esti műszak az ispotály baleseti részlegére beosztott gyakornokoknak. Szokásos negyvennyolc órázás, ha át akarsz menni az első évi gyakornokságon anélkül, hogy megvágnának és átkerülj egy szintekkel alantasabb, gyengébb programba. Mihael némileg idegesen, sajgó vállal rója a folyosót, miután az egyik beteg lehányta az ápolónőjét és még neki állt feljebb, hogy pocsék itt a vacsora. Meg a rohadt édes mamáját, egyen akkor otthon. Kedve lett volna felírni a mappájába, hogy „Nem igényel további fájdalomcsillapító főzetet”. Anyáddal szórakozz, köcsög, ne a gyógyítókkal és a tanoncokkal!
Hatalmas slunggal fújja ki a levegőt, miközben az öt perce szerzett kávéja maradékát gurítja le, majd a műanyag poharat a szemetes kosárba. Mindez a recepción történik, visszajött újabb kartotékokat összeszedni, csak hogy a túrája második fázisának megkezdésében csúnyán megakadályozza egy érdekes bökkenő: megjelenik a színen Nina. Láthatóan úgy viselkedik, mint valami félőrült, de legalábbis a sietségtől átlagnál szaporább lélegzete és a nem túl nyugodt arckifejezése erre enged következtetni. A recepció nyomja be nála a padlóféket, ő meg annyira hihetetlenül értetlen fejjel néz rá röpke négy lépés távolságból, mintha Törpilla rumbázott volna be azon a bejáraton.
- Téged meg mi az istenátka lelt? - Nem kell ide köszönés, csak a határozott kérdés. Nem úgy néz ki, mint aki látogatni jött látogatási időn kívül. Ha pedig olyan súlyos baja volna, mint a legtöbb ide kerülő szerencsétlennek, hordágyon hozták volna be. A kérdés tehát adott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=533193#post533193][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2015.10.21. 23:19[/b][/url]

Nem tudja hova tenni ezt a kerge tyúk viselkedést. Mármint oké, Nina nő, tudjuk, a nők hülyék, őrültek, eszeveszett dolgokat tudnak művelni, csak nem pont egy ispotályban kellene ezt csinálni. Ezt a... mit is? Ideje sincs reagálni, Nina szabályosan ráveti magát, rácsimpaszkodik és hadarva magyarázni kezd.
- Vácsi, csihadj már! Na! - Közben a figyelme egy részét elkülöníti a probléma elemzésére: Dwayne, ivás, ugrás, háztető, mi lenne ha, mosolygás... Pár másodperc alatt összerakja a részleteket, ez az arcára is gyönyörűen kiül, a tetteiben úgyszintén látszik. Az előbbi puszit feledve megragadja Nina karját és arrébb vonszolja a recepciótól.
- Te megbűvölted őt? - Nem is lehetne ennél megrovóbb a hangja, de egy rezignált sóhajnál többet nem pazarol a dologra. Most égetőbb Warrent rendbe hozni. Francba, az a hülye auror, miért nem vigyáz ezzel a két lábon járó bombával...
Mielőtt bárhová is kirángatnák a kandallós kijáraton át, int két ott lebzselő ápolónak, hogy jöjjenek ők is, kellhet a segítség. És valóban, a kocsihoz érve egyre biztosabb benne, hogy jól döntött a két gorillát magával hozva.
- Ób***meg... -A szörnyülködés első hangjai a kinyúlt, nyomdafestéket nem tűrő állapotú Dwayne láttán. - Oké, fiúk, csináljátok. - Az ápolók helyet kérnek, ő hátrébb húzza Ninát. Jöhet a kötelező procedúra, stabilizálni a beteget a lehető legalaposabban... és egyúttal kiszedni a kocsiból. Ez egy nagyjából két-három perces munka, ráolvasni a stabilizáláshoz szükséges bűbájt, kilebegtetni a kocsiból, aztán pedig bevinni a sürgősségi részre.
Úgy negyedóra múlva már az ügyeletes gyógyító is velük van, Dwayne-t vizsgálja, éppen a pupilláiba világít bele. Koponya- és bordarepedés, a jobb kar összes csontja eltört, ugyanígy a vállcsontja sem úszta meg ép bőrrel. Összességében, rohadt redvául fest a helyzet és sok Pótcsont rapidra lesz szükség a foltozáshoz. És a belső vérzést még nem zárták ki. Míg a vizsgálat zajlik, Ninát megkérik, hogy kint várakozzon. Mihael Dwayne pulzusát méri, az orvos pedig már a bájitalokat keveri ki a megfelelő adagokban.
- Hát ez egy sz*r mélyrepülés volt, öcsém. Biztos cuki angyal lenne belőle... - Inkább a gyógyítónak intézte a szavait, mint holmi nagyon elmés diagnózist. Viszont Dwayne-be valahogy bele kellene pumpálni a fájdalomcsillapító főzetet...
- Hé... Aurorok királya. Magadnál vagy? - A gyógyító a háttérben méltatlankodva szól rá, hogy udvariasabban és emberközpontúbban, legyen szíves!- Jó már... Mr. Warren, tudatánál van? Úgy érzi, képes nyelni? Meg kellene innia egy adag fájdalomcsillapítót.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=533295#post533295][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2015.10.22. 16:43[/b][/url]

Reménytelen. Ez a tag megfürdött a saját mocskában, bűzlik, mint egy pöcegödör, és ha szondát nyomnának a szájába fújásra, felgyújtaná a puszta leheletével. Lemondóan rázza meg a fejét, majd fordul vissza a gyógyító feletteséhez, miközben eltávolodik Dwayne alakjától. Halkan váltanak pár szót, a fiú röviden közli az abszolút nyilvánvalót: a betegük erősen illuminált, semmire sem fognak jutni vele. A gyógyító döntést hoz: Mihaelt kiküldi Ninához, ő maga pedig Warrent veszi kezelésbe. Az ajtó halkan csukódik a tanonc mögött, miközben felettese éppen józanító bűbájt olvas a lassan éledező aurorra. Innentől kezdve esélyesen ki fognak szűrődni még nyöszörgések, netán üvöltés a szobából, ha Dwayne rájön, hogy épp a csontjait forrasztják, és hangot szeretne adni nemtetszésének. Minden törött darabkát sikeresen össze tud forrasztani a gyógyító, kivéve a szilánkosra törött karját, amiből könnyebb eltüntetni az összes csontroncsot, és újat növeszteni, mint foltozgatni. Első lépésben tehát kijózanította Dwayne-t, várt valamennyit, hogy amaz képessé váljon az érthető szavak formálására, tehát tényleg tudatára ébredjen, aztán bele kellett diktálja a fájdalomcsillapító főzetet (megjegyzés: erősebb fajta bájitalról beszélünk, főként tompító hatással, tekintettel a sok törésre, a józanodás utáni fájdalomérzet felerősödésére, és a gyógyítási folyamat okozta fájdalmakra), és végül nekilátott a csontforrasztásnak. Egy nagyjából tíz perces folyamatos munkát követően elérkezik az auror ripityára törött karjához, melyből a csontokat egy jól irányzott pálcamozdulattal melegebb éghajlatra küldi, mintha soha nem is képezték volna a szervezet részét. Idegesítően udvarias hangon közli Dwayne-nel, hogy ismét bájitalt kell nyelnie, méghozzá Pótcsont Rapidot, hogy új csontokat növesszen az éjszaka folyamán, továbbá bent fogják tartani megfigyelésre és további vizsgálatokra még úgy két-három napig. Addig sehová sem mozdul, míg meg nem itatta az aurorral a gyógyfőzetet, csak utána mondja el a további apróságokat, mint hogy milyen időközönként fogják ellenőrizni az ápolók, mikor kaphat ismét fájdalomcsillapító főzetet, és a reggeli vizitet is szóba hozza. Az egész folyamat úgy fél órát vesz igénybe, ezután a gyógyító kitartást és jó éjszakát kívánva távozik a szobából.

Eközben odakint a Ninával maradt Mihael kiérkezéskor behúzta maga mögött az ajtót, ügyelve rá, hogy tényleg becsukja, ne csak behajtsa a tákolmányt.
- Gyere, kapsz egy kávét. A gyógyító összeforrasztja a csontjait, kijózanítja -ami rád is rád fér- és ad neki bájitalt. Addig téged is emberformájúvá kellene tennünk. - Nyugodt hangot erőltet magára, megfelelően határozott, ugyanakkor együtt érző testtartást és -beszédet alkalmaz, hogy hatást érjen el Ninánál. Nem úgy fest, mint aki tényleg magánál van, elemében. Finoman megfogja a kezénél és terelgetni kezdi a legközelebbi széksor irányába, majd öt percre magára hagyja, hogy kávét hozzon neki, visszaérkezéskor végül leül mellé és átnyújtja a papírpoharat.
- A vélamágia erős, még akkor is, ha félvér vagy. Ha azt mondod valakinek, álljon fél lábra, megteszi. Ha nem mondtad, hogy ugorjon, akkor miért tette meg? Mégis úgy érthette... Mindegy. A lényeg, hogy vigyázz az erőddel. Feltéve, hogy nem megleckéztetni akartad. - Kifújja a bent rekedt levegőt, összébb húzza magán a fehér köpenyt.
- Ha összelegózták, bemehetsz hozzá, de ne terheld le semmiképpen. Még pár napig biztos bent tartják, nehogy vérömleny keletkezzen a fejében, vagy bármi más, előre nem látható szövődmény. Látogatni lehet, de látogatási időben... összetört kocsik nélkül.- Ez az a pont, amikor prüszkölve felröhög, mert beúszott a fejébe a rommá tört kocsi látványa. Hát ez... Ha elképzeli, hogy ezzel jöttek át Budapesten, és egyetlen mugli rendőr sem állította meg őket, marha nagy szerencséje volt Ninának. Talán ez is egy vélamágiás extra.
A fél óra leteltével nyílik az ajtó, a gyógyító biccent feléjük, Ninához lép egy rövid beszélgetés erejéig, de csak lényegi dolgokat kérdez: rokon-e, barátnő-e, közben az állapotát méri fel szemmel, röviden vázolja Dwayne állapotát. Megnyugtató hangnemet használ, a végén pedig engedélyt ad egy rövid vizitre a nőnek, s amint távozott, Mihael hátba lapogatja.
- Na, menj, kanalazd össze. És bocsánatot is kérhetnél. Miattad ugrott. - Ezzel rávillantja a lehető legcsúfosabb vigyorát keverve egy adag barátságossággal, megvárja, míg a lány bemegy, s azzal ő is megy a dolgára. Egyelőre. Vissza kell még majd nézzen Warrenhez, de csak majd. Egyelőre jól lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=539690#post539690][b]Az Ördög - 2015.11.05. 23:40[/b][/url]

Nem olyan könnyű dolog ez a nyalizás, ha belegondolunk. Oda kell tenned magad, megdolgozni a sikerért. Az sem biztos, hogy a nyalásod alanya befogadja a törekvésed. Lehet, hogy visszakézből kivág az ablakon érte, vagy… hagyja magát. Az emberek kiszámíthatatlan, tróger élőlények- szinte sosem tudni, mi lesz a következő lépésük. Riviera… Azon kívül, hogy látta már az iskolában, és az egész nőből tömény elutasítás és morózus hangulat árad, semmit nem tudott leszűrni vele kapcsolatban. Hogy a hiányt pótolja ismeretek terén, ott vannak a szóbeszédek táplálékforrásnak: azt beszélik, hogy egy házisárkány- és ez a legfinomabb jelző volt, amivel illették. Többek között az ősi mesterség is felütötte a fejét a listán. Jobb lesz vigyázni vele.
- Jó reggelt, Riviera gyógyító. – Rövid biccentést intéz a köszönés mellé, kezeit kihúzza a zsebéből, közben megzörren az öngyújtója. A cigi a másik zsebében bújik meg. A jobbját előre nyújtja, határozottan megrázza a felettese kezét harmadik üdvözlésformaképpen. Ő viszont, ellentétben a nővel, megereszt egy barátságos mosolyt, hátha csak hivatalosnak akar tűnni a másik, és azt hiszi, így kell eljárnia. De óh nem! Nem kell visszafogja magát, Riviera gyógyító! Ez a szív befogad minden mosolyt és bizalmas görbületet, ami egy csinos, nagy mellű nőtől jön. Efelől biztosítjuk! Ámde a mosoly rekordidő alatt lehervad a pofájáról, csak az a jól irányzott rendreutasítás hiányzik. Semmi egyéb. A pofázmánya láthatóan új, laza kifejezésbe olvad, amit köznapi nyelven letojomnak aposztrofálnak. Ez a nő tényleg egy sajtalan istencsapása.
- A piros pontok sosem ártanak, de ha nem, hát nem. – Egy heveny vállvonással, már-már pofátlannak számító gesztussal tudja le sikertelen kísérletét. Vannak, akikkel egyszerűen nem lehetséges. Falba ütközött. A hozzáállása másodpercek alatt ellazul, sokkal természetesebbé, és ezzel együtt elviselhetőbbé válik. Ugyanez Rivieráról nem mondható el. Kávé? Srsly? A hátát ne vakarja meg? Budira ne kísérje el? A nők úgyis kísérettel járnak mindenhova.
- Azt nem garantálom, hogy megtalálom a büfét, de ha az energiaital is megteszi, azt már adhatok. – Oké, sosem mondta, hogy tényleg megy neki a jó indítás… Most leginkább az elkaszálás felé halad, de azt biztosan célozza be.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=580314#post580314][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2016.03.29. 20:06[/b][/url]

Unott arccal húzogatja a nadrágja szárát az ispotályi ágyon ücsörögve, mintha ez a roppant kiváló elfoglaltság bármit is segítene jelenlegi kényelmetlen helyzetén. Amit tegyük hozzá, csakis saját magának köszönhet. Mi történt? Az kérem a tényállás, hogy Mihaelt beutalták, mert nem jelent meg a tíznapos quality check-en a főnöknél a.k.a Naizernél. Naizer pedig mit csinálhatott? Csak feltételezi, bár esélyesen így is történt, hogy az a görény leadta a forródrótot a feletteseinek, azok pedig kiküldték az ispotály fogdmegjeit, és behozták őt a jól megérdemelt helyére. Roppant hangulatemelő, ha őt kérdezzük.
Három napja sínylődik ebben a koszfészekben, de még nem talált menekülési útvonalat, pedig lelke rajta, kereste! Persze ezek a gorillák minden úton-módon akadályozzák, mert neki gyógyulnia kell, meg legyen jó, blablabla. Anyátok hátsóját nyalogatnátok ahelyett, hogy a tisztes, amnéziás polgárokba köttök bele! Vagy tudjátok mit? Kössetek a betonba!
Egy szó, mint száz, még a mugli Nők Lapja sem képes feldobni a pocsék hangulatát. Csak azt érte el, hogy ne akarjon nőgyógyász lenni soha a büdös életben. Michelle nagy vonalakban tájékoztatta már a szakirányairól, Beccától pedig agytágítást kapott a kviddicses részt illetően. Hát most azt is képes volt eldönteni, hogy hiába jó és szép a szexuális élet, nőket nem akar a kórteremben látni, ha egy mód van rá. Mindez köszönhetően a Nők Lapjának! Egyáltalán melyik elmebetegnek engedték meg, hogy behozza ezt az ócska szennylapot?
Szerencsére az anatómiakönyvei, és néhány regénye bejutott hozzá, illetőleg vele együtt, így van mit olvasson, mert másképp megdögölne az unalomtól. Ja és hát persze az emlékei sem jöttek vissza a szaglászástól meg a füleléstől, ahogy az a nagyokos javasolta. Az Exmemoriam beint újra és újra, hogy ebből bizony nem eszel, Mihael fiam. Ráadásul mára harangozták be Naizert látogatóba. Hozzá fogja vágni a gumipapucsát, az szent. Már készültségbe is helyezte maga mellé az ágyba, csak hogy ne kelljen majd nyújtózkodnia érte túl sokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=580371#post580371][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2016.03.29. 21:25[/b][/url]

Bosszús, irritált és legszívesebben megölné Naizert. Nem érti az egész cécót, hisz tud magára vigyázni, akkor miért olyan fontos, hogy kövessék minden rohadt lépését? Az ő szempontjából ez abszurd, már-már beteges viselkedés. De persze ezt hiába próbálná elmagyarázni a fenti nagyokosoknak, azok csak ahhoz értenek, hogyan kell valakire ráuszítani egy veszett pszichopatát, pardon, pszichiátert, vagy viselkedéselemzőt, vagy mit, csak hogy megkeserítsék a mindennapjait.
Epekedve várja a pillanatot, amikor Naizert belép majd az ajtón, ujjai minden kis neszre reflexszerűen mozdulnak a papucsért. És végre, végre valahára felhangzik a három koppanás, zöld utat kap a papucs megragadására, és amikor Naizer kinyitja az ajtót, elhajítja felé a gumiból preparált lövedéket. Sajnos az idiótának vannak reflexei, mert úgy tűnik, sérülés nélkül eljut az ágyáig, és még vissza is dobja egy köteg papírral. A férfi reakcióideje jól szuperál, noha edzésen már hetek óta nem volt, a terelői reflexek nem évülnek el egyik napról a másikra. Mielőtt becsapódna a papírköteg, szépen felfogja a landolást kézzel, aztán levágja maga mellé az ágyra. Gyilkos tekintetét ezután a nem kívánt látogatóra függeszti.
- Ehhez viszont mély lelki kötődés fűz. Az állítólagos nővérem hozta be, ha már egy rohadt surmó bezáratott a dilisek közé. Azt mondta, legközelebb hoz kenyérbe sütött reszelőt. - Ismét a jó öreg szarkazmus, se eleje, se vége. Ha megnyitottuk a csapot, abból bizony ömleni fog a víz, amíg el nem zárja egy gondos kéz.
- Említették. - Szándékosan kurtítja le a választ egyetlen szóra; elhatározta, hogy ha nem muszáj, nem beszél a szükségesnél többet ezzel a görénnyel. Akárhogy nézi, a szavai eddig csak bajt hoztak rá. Nem akar még több fogási pontot adni Naizernek, ráadásul tisztában van vele, mennyire kiszolgáltatott helyzetben van vele szemben. Se emlékek, se semmi, bármibe próbál belekapaszkodni, az kifolyik az ujjai közül, mert nem ismeri fel. Sajnos a visszaemlékezés hosszú és rögös lesz.
- Van egy tolla? - A mozdulataiból ítélve ki akarja tölteni a szuvenír lapokat, de a zártosztályon érthető okokból nem kap tollat. A végén még belevágná a saját nyaki ütőerébe. Bolond kezébe semmi önkárosító holmi nem való, még ha elvesztette az emlékezetét, akkor sem. Amennyiben Naizer ad neki írószert, tényleg nekiáll kitölteni a papírokat.
- Mikor enged vissza az iskolába? Be kell állnom kviddicsezni. - Annyira belemerül a kitöltésbe, hogy fel sem néz az írásból - már persze csak abban az esetben, ha nem a körmeivel kell levésse a szavakat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=580634#post580634][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2016.03.30. 00:29[/b][/url]

- Van mi meggörbüljön? - Hajajj, gerinctelenségről kiselőadást tarthatnál, kisfiam, nem épp Naizerre kellene dobd az első követ. Nem is tudom, ki szegte meg már első adandó alkalommal a játékszabályokat. Persze szinte sosem ő a hibás. Az igazat megvallva nagyon ritkán fordul elő, hogy önszántából teret engedjen a bűntudatnak. Naizerrel kapcsolatban hajlik az "akkor is te vagy a hibás!" politikára.
- Pedig reméltem, hogy lefizethetem a portást. P***ba. - Megcsóválja a fejét jó látványosan, aztán az odadobott papírokkal kezd bíbelődni, de írószer híján muszáj kérnie a tetűtől egyet, hogy bármibe is belefoghasson.
Szorgosan körmöl, nagyon dolgozik, Naizernek minden alapja megvan azt hinni, hogy készül a papírhalom, ki lesz minden töltve szépen, pontosan. Mihael fel sem nézve válaszolgat most már sokkal kedélyesebben és nyugodtabban, mint eddig. Belemerült az alkotási fázisba, tudniillik, mert addig megvan, hogy beírta a nevét, meg az életkorát, de onnantól kezdve elkezdett rajzolni. Na most Mihael rajztehetsége nem túl kiemelkedő, és akkor még finoman fogalmaztam. Épp egy kövér pasát rajzol pálcika kivitelezésben a felügyelő úrnak. Szegény Maróti, ha látná, sőt, ha élne, most halna meg a szörnyülködéstől.
- Igazából bármikor, de tudja elég egyoldalúak a feltételeik. Nem tudok semmit önmagamról. Maguk honnan tudhatnák, hogy közveszélyes vagyok-e, vagy csak dühkezelési gondjaim vannak? Meg hát amelyik kutya ugat, az nem harap, nem igaz? Én nem tudom, ki vagyok, maguknak csak egy kupac irat jutott rólam az iskolai sz*rságaimmal, meg mittomén, sz'al... Nem, nem értem, mi a frásznak korlátoznak ennyit, de hogyne, készen állok. A nővérem szerint már 22 éve. - A végén győzedelmes arccal felegyenesedik és ránéz Naizerre a záróakkord erejéig. Teljesen elégedett a kis pasájával. Jó kisfiú, jó négyéves!
- Ahhoz előbb tudnunk kellene, milyen terelő vagyok, ugye? - Az ajkain felvilágló, sunyi vigyor szerint ki fogja ültetni egyszer Naizert az egyik edzőmeccsre, hadd szenvedjen, ha már muszájból találkozniuk kell, és egymás oxigénjét pazarolni olyan fölösleges dolgokra, mint a beszéd.
- Az ütéseimmel nem volt gond, a szabályokat meg újratanultam. De a reflexeim azt hiszem, erre álltak be. Úgy éreztem, ösztönös a mozgásom, jól fekszik a kezemben az ütő. Természetesen... Na, tessék, itt a paklija. Még alá is írtam, ne panaszkodjon. - A Naizer felé nyújtott köteg legtetején ott egy kövér pasa, a következő lapon autó, alatta megint pasa, de már az autóban ül, és ez így folytatódik tovább a hat-hetedik oldalig, ahol már csak egy paca van alá nagy betűkkel felírva: "A pasa feltrancsírozódott a fára. The End." , és Mihael aláírása. Az aláírás egyébként percre pontosan megegyezik a felvételi lapján szereplővel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=580809#post580809][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2016.03.30. 17:12[/b][/url]

"Nem tudom, azt is mire kaptad. Biztos nem arra két, kigúvadt, randa szemedre, te marha." mondja az arckifejezése harsány Times New Roman hetvenkettes, színváltós betűtípussal. Mostanra konkrét mérőeszközzel is megállapítható a Naizer iránt érzett antipátiája; sajnos nagyon hamar képes megutálni embereket a nagy büdös semmiért, vagyis de, rendelkezik indokkal: nem neki van igaza.
Nyitja a száját. Aztán becsukja. Aztán megint kinyitja. Megint bezárja. Mint egy halacska. Szeretne egy frappáns közbevágással pontot tenni az ügy végére, nyerni, ehelyett viszont csak a nyálát nyeli le. Nem fogják elengedni. Érzi a karmokat a húsába vájni, a láthatatlan kezeket a nyaka köré fonódni. Szinte fuldoklik tőle, gondolatban legalábbis mindenképpen. Az egészben az a legszörnyűbb, hogy valahol mélyen, ott, ahová mindent lenyom és magába fojt, tudja, hogy jogos a nyaka köré tett póráz. Vállai elernyednek, az eddigi feszültség elszáll, a megadás minden jele felsejlik a testbeszédében, a szemkontaktust pedig kerüli, ahogy a beszédet is ezzel a kisebbfajta litániával kapcsolatban.
- Felfogtam... Felfogtam, tényleg. - Valami válaszfélét mégis röfögnie kellett, rajzolás és irattöltés ide vagy oda, és ennél értelmesebb vagy több nem jött ki belőle. Mit tehetne? Megértette, de nem tudja kezelni a helyzetet. Ott áll az egész előtt és... bámul. Játsszon a szabályok szerint? Mi vár rá ebben a játékban? Mit kell tennie? Amikor a szabályokra fittyet hányva azt tesz, ami neki tetszik, minden tiszta és érthető. Amikor más hozza a döntéseket és aszerint kellene játsszon, el van veszve. Nem tud Naizer szemébe nézni.
- Hát gondolom... Megtaláltam az iskolai jegyzeteimet is. Ezek alapján hülye sem voltam, csak valszeg lusta. A nővérem szerint jópárszor megbuktam, mert be sem mentem vizsgázni. - Beszél. Nem néz Naizerre, de beszél, beletemetkezve a nagy alkotásba. Nem mintha olyan nagy kifejtett erő szükségeltetne néhány remekbe kivitelezett pálcikarajzhoz, but still. Legalább már nem a durcás hallgatás vagy az agresszív dúlásfúlás van terítéken, hanem valami produktív és építő.
- Sajnos a rajzolás nem tartozik az erényeim közé. - Bezzeg sok minden más! A nőhajtás és a kviddics csak néhány a sok közül, és akkor van egy halom dolog, amit újra fel kell fedezzen. Van mit bepótoljon képességek és emlékek tekintetében.
Miközben Naizer lapozgatja az iratcsomót, törökülésbe rendezkedik az ágyon, majd nekidől a falnak, miután a párnáját a háta és a fal közé helyezte.
- Jah, hogy az... -Látszik az arcára kiülő zavarodottság és zárkózottság. Megint.- Hiába kérdeztem a nővéremet. Azt mondta, meghaltak, de ennél többet nem tudtam kihúzni belőle. Miért, mi volt a nevük? - Félrenéz, az éjjeliszekrényére helyezett anatómiakönyvet pörgeti fél kézzel, de semmiképp sem tekint a felvigyázó arcába. Amikor a szülei szóba jönnek, öklömnyire szorul a mellkasa. Minden egyes rohadt alkalommal. Nem biztos, hogy annyira behatóan akar foglalkozni velük, mint ahogy az elvárható lenne, és az igazat megvallva Michelle-t sem cseszegette különösebben a plusz információért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=580977#post580977][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2016.03.30. 20:54[/b][/url]

Beadja a derekát, nincs más választása. Megpróbálni megpróbált ellenállni előbb szóban, majd tettekkel, de a fuccs az fuccs. Ez persze nem azt jelenti, hogy végleg feladta, csupán annyit tesz, hogy rá van kényszerítve a kreatív szabályszegésre, és hogy jelen helyzetben nincs lelkiereje visszapofázni, csak megadni magát. Még egy csatát vesztett. Ha jó tulajdonságot akarunk kihorgászni a sok rossz közül, akkor emeljük ki a szinte-soha-fel-nem-adást, ugyanis attól, hogy ismét vereséget szenvedett, nem ment el a harci kedve, lesz energiája egy újabb ütközetre következő alkalommal.
Ruben tanulással kapcsolatos megjegyzésére ugyan elhúzza a száját, de másként nem óhajtja kommentálni a tanácsot. Szörnyen sokat kell pótoljon, és napról napra több kérdés ötlik fel benne a múltjával kapcsolatban (a meglévő párszáz mellett), és lassan nem győzi észben tartani, mit kellene ASAP pótoljon, és mi ér rá. A tanulmányait fontosnak érzi, érdekesek is a kézhez kapott tananyagai, de attól még fúrja az oldalát a kíváncsiság, miért bukott ennyit, mik voltak a közvetett okai? Mert azt ő is fel tudta mérni, hogy nem hülye, de a saját miértjeire nem jött rá.
- Lehet, hogy megfogadom a tanácsát, de inkább nem ígérgetek, ha nem gond. Van egy olyan érzésem, hogy amilyen rosszul állok a szabályok betartásával, úgy az ígéretek teljesítése sem feltétlen az erősségem. - Egy futó pillanat erejéig belenéz a viselkedéselemző szemeibe, hogy aztán a mellkasán összekulcsolhassa szabaddá vált kezeit, és kedvére bezárkózhasson Naizer újabb vallató jellegű kérdésével a saját kis világába. A szülő-téma nem jó, nem hálás, rossz érzéseket vált ki belőle, kerülte volna, ha lehet, de muszáj volt felhozni. Muszáj, mert Naizernek ilyen rohadt nagy mázlija van, hogy beletenyerel abba, amibe nem kellene. A nevek egyáltalán nem csengenek ismerősen, de még csak meg sem mozgatják a fantáziáját. Helyettük továbbra is ott ül a mellkasán az a nyomasztó érzés, hogy nem _akar_ belefolyni a szülőkkel kapcsolatos témába. Talán Michelle komor, szorongó arckifejezése váltotta ezt ki belőle, talán a lány hangjában felfedezett düh, elkeseredettség, és a bizarr elégedettség, amikor a halálhírt közölte vele. Akárhogyan is, az ösztönei azt súgják, ha kinyitja ezt a Pandora szelencéjét, nem fog örülni az ott talált meglepetésnek.
- Azt tudja, hogyan haltak meg? - Elbámul Ruben feje mellett, de közben az arcára kiül a feszültség. Ajkai összepréselődnek egy másodpercre, az ujjai jobban belemarnak a karjaiba, semmint szükséges volna. Az ilyen halálhíreket és körülményeket nem mindenki tűri jól, de logikusan végigpörgetve a tényeket, neki semmi oka nem volna szorongani, csak hát... mégis, furcsa, hogy a nővére nem akarta sehogyan sem elárulni a részleteket. Megkérdezi hát ő magának.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=583020#post583020][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2016.04.03. 19:11[/b][/url]

Szörnyű érzés, amikor valaki megpróbál kimozdítani a komfortzónádból, és rád erőltetni a változást, ha akarod, ha nem. A tökéletesen kényelmes emberek nem viseltetnek túl nagy rokonszenvvel változásért könyörgő társaik iránt, sőt általában kézzel-lábbal hadakoznak az "új tervek" megvalósítása ellen. Azonban az alábbi, neurológiára beutalt példány akármennyire szidja és utálja Naizert, kénytelen lesz idővel belátni, hogy nem csak nem tud ellenállni a változás szelének, de a más perspektívából közelítő szakember egy, akár teljesen más fejlődési irányba is terelheti idővel. Mivel a dolog közepében van, csak egy hosszabb időintervallum elteltével észleli majd az apró különbségeket akár mentalitásban, akár habitusban, de észlelni fogja, de először el kell indítani magát a folyamatot. Naizer egyébként remek munkát végez, ami a gépezet berúgását illeti.
Csupán egy néma bólintással adja a másik tudtára, hogy megpróbál majd némi hasznosságot csempészni mihaszna hétköznapjaiba, és nem játszik majd iskolakerülőt. A puding próbája az evés, így hiába bólogat itt, ebben a percben olyan nagylelkűen, majd akkor derül ki, komolyan gondolta vagy sem, ha odakerül, hogy visszamenjen órákat látogatni. Ami viszont a szüleit illeti...
Elég az idegenkezűséget emlegetni, hogy egy embertől telhető tökéletesen normális reakciót produkáljon: tágra nyílnak a szemei a pillanatnyi döbbenettől, a mellkasát szorító erő pedig intenzívebben kezdi nyomni a bordáit. Szinte fuldoklik a szörnyű érzéstől. Pillanatokig nem tud mit mondani, hiába kérdezi Naizer, asszociál-e valamire a két emberrel kapcsolatban vagy sem. Végül nagyon vontatott és rekedtes hangon próbálja megfogalmazni a fejében feltolult gondolatok egy aprócska darabját.
- Mintha a mellkasomon térdelne valaki, és megpróbálná erővel betörni a bordáimat. Ha a reggelim után lennék, valószínűleg lehánynám magát... elnézést. - Végre beszéd közben Naizer felé fordítja a tekintetét és ha nem is végig, de próbálja állni a tekintetét. Csak az utolsó pár szóra fordul félre, és vesz egy mélyebb levegőt, hátha az csillapít a szörnyű nyomáson.
- Azt hiszem, nem akarok ezekhez az emlékekhez nyúlni egyhamar. - Jegyzi meg csendesen, mintha csak magának beszélne mindenféle hallgatóság nélkül. Tekintve az ő és a szülei viszonyát, cseppet sem meglepő, hogy emlékek nélkül is úgy fél tőlük, mint ördög a szentelt víztől.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=607192#post607192][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2016.07.06. 15:52[/b][/url]

Egyszerre frusztráló Naizer bámulása és az elméjét megrohamozó érzések. Tudja, hogy nem akarja megbolygatni a múltat- azt képtelen megmondani, honnan veszi ezt, csak biztos benne, hogy a Michelle arcán látott reakció, plusz ez a sarokba szorításra benne feltörő érzés egyáltalán nem jelent jót. Mit jót? Legszívesebben bevájná magát a földbe körömmel és nem jönne elő jövő karácsonyig. Szégyen a futás, de a rohadt életbe, nem hiányzik, hogy a nyomás összezúzza a mellkasát.
- Miért, mi más lenne képes nyomást gyakorolni rám? - Megütközve pillant Naizerre, mint aki egy hülyét lát az elmés professzor helyett. Voltaképp a feltételezés teljesen jogos- nem valamire, hanem valakire asszociált. Végig sem bírja gondolni- az agya egyik nagyon rossz tulajdonsága, hogy amint megszülte a számára kielégítőnek tűnő magyarázatot, elvet minden más alternatívát, sőt erővel kizárja, nehogy Mihael végiggondolhasson minden lehetőséget. Nem biztos, hogy idegenkezűség van a rossz érzései mögött, ő mégis ezt állapította meg azonnal.
Kényelmetlenül kezd feszengeni, mocorogni, pedig a kezelője csak kiejtette a száján azt a néhány szót: észben tartom majd, nincsenek olyan nyomtalanul eltörölve. Vagyis lenne esélye visszaszerezni őket. De akarja egyáltalán? Nem biztos benne.
Mélázás felé hajló gondolataiból Naizer távozást jelző prológusa rázza fel- másodpercek alatt rendezi vissza flegma, kimért arcvonásait az előbbi ijedt kisfiú mimikája helyére, hogy megfelelő hányavetiséggel válaszolhasson a kérdésre.
- Egyelőre semmit. Próbálok minél több időt tölteni az elvileg ismert emberek között. Más esélyem -legyünk őszinték- egyelőre nincs, hogy visszakapjak legalább egy-két emléket. De, ha ez nem jön be, még mindig felszedhetek egy-két nőt. - Elégedett vigyorral a képén dől hátra, mint aki jól végezte dolgát, és így is gondolja: ha nincs memóriája, egyszerűen csak azt kell tennie, amihez kedve van. Semmi egyebet. A szabados szellemét még egy Exmemoriam sem tudta eltüntetni.
Naizer további esetleges kérdéseire most már sokkalta készségesebben, de semmivel sem pofátlanabb stílusban felel, és a session végén még csak hozzá sem akarja vágni újfent a papucsát. Kár az anyagért, meg amúgy is, a dühe már rég alábbhagyott a kis intermezzo hatására. Nem marad más, mint kivárni azt a pár napot, míg kiszabadulhat ebből a büdös börtönből.