A mágusok által létrehozott ispotály 1930-ban nyitotta meg kapuit a Budai vár alatt. Az ország legnagyobb hasonló létesítményeként kifejezetten a nem fertőző jellegű mágikus nyavalyák, balesetek és rontások kezelésére szakosodott.

Megnyitását követően alig egy évtizeddel azonban a Magyar Mágiaügyi Minisztérium a mugli kormánnyal való együttműködés jegyében, a háború idejére az intézmény kisebb, 2000 m2-es területét átengedte a varázstalan betegek és orvosaik számára. A két intézmény, a muglik által üzemeltetett Szükségkórház és a mágusok által látogatott Ispotály összesen két alkalommal, évekig működött békében egymás mellett, a rejtettséget bűbájokkal biztosítva.

A béke rég beköszöntött már, ám a mugliknak adományozott területet az Ispotály máig nem vette vissza. Az egykori szükségkórházban jelenleg Magyarország legnagyobb viaszfigura-kiállítása várja a varázstalan érdeklődőket, egyáltalán nem zavarva a mellette továbbra is működő Ispotályt.

A látogatók a Budai várban található Vörös Sün fogadó előterében álló kandallón keresztül juthatnak az intézménybe.

A hely jelentősége ma:
Magyarország legnagyobb Ispotálya, a súlyosabb betegek az ország minden pontáról idekerülnek. Leginkább ambuláns ellátásra szakosodott, a hosszasabb kezelést igénylő, elfekvő betegeket az Északi- Középhegységben található intézmények egyikébe küldik tovább.

Érdekességek:
Az aurorok, sárkánykutatók és egyéb veszélyes munkát végzők számára külön kórtermek állnak rendelkezésre, leginkább azért, mert az említett betegek a sebeikkel való hencegés miatt túlságosan zavarják más sérültek nyugalmát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=533143#post533143][b]Egerszegi Nina Viktória - 2015.10.21. 22:28[/b][/url]

- Neked is Domestos kéne, nem kötszer... - az orrom alatt mormogom, miközben sebtiben igyekszem kitalálni, hogy mi legyen. Van egy félig eszméleténél lévő erősen sebesült aurorom, egy szétroncsolódott kocsim és én. Oké, először is Dwayne problémakörét kell megoldanom. Egy villámgyors kábítóátkot küldök rá, majd óvatosan behelyezem a kocsi hátsó ülésére. Terveim szerint egyébként stabil oldalfekvésben a motorháztetőn akartam hagyni, mondván ne mozgassuk, mert ki tudja, mi baja lehet, de elég morbid lenne így eljutni az ispotályig...
Azt nem is mondom, hogy a látványa ettől függetlenül megrémiszt. Nem mintha bókolni akarnék, de irdatlan sz*rul néz ki és, ha egyszer ezt kiheveri, kitekeri a nyakam. De erre most nem gondolhatok. Hála a jó égnek mindig Dwayne nadrágjában van a kulcs, így könnyedén megtalálom és be is indítom a kocsit, aminek a szélvédőjén nem látok ki. És nyugodtan mondjátok, hogy kapcsoljam be az ablaktörlőt, csak vegyétek számításba, hogy a) az is tropa és b) ezt az üveget isten se mossa le ebben a formában, így a behorpadt és véres üvegen keresztül kell tájékozódnom. Tiszta sor, hogy esélytelen.
Felzúg a motor, én az oldalablakot leengedem és indulhatunk is. Annyit szeretnék elmondani, hogy a vezetési stílusom egyedi, nem véletlenül nincs jogsim. Szóval beletaposok a gázba és éles kanyarral tűnök el a semmiben, miközben a rádió magához tér. Kapaszkodjatok meg valamiben, tudjátok mi szól? Highway to hell. Irónia? Az élet iróniája? ÁH, DEHOGY. Szóval Dwayne eszméletlen testével, a törött Volvoval, az ACDC örökérvényű slágerével és az én ablakon kihajló fejemmel száguldunk egyenesen a Fővárosi Ispotály felé.
- I'm on the hiiiiighway to heeeell! - még üvöltöm is a dalszöveget, minden mindegy alapon, mikor valami balf*sz bevág elém. - Takarodjál már innen, hát nem tudsz vezetni te csökött agyú barom! Sebesültet szállítok, ne csak nézzél ember, lássál is! - még mutogatok is, majd ismét visszakapcsolódok a számba és üvöltöm tovább. Teljesen átlagos életkép így késő este. A célhoz érkezve - nehogy elhajtsak véletlenül mellette - satuféket nyomok és ki is pattanok a kocsiból. Az épületbe rohanok, hogy elkapjak bárkit, akárkit, aki segíteni tudna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=533176#post533176][b]Egerszegi Nina Viktória - 2015.10.21. 22:52[/b][/url]

Már hogy ne lennék ideges? Lefékezve első dolgom, hogy berontsak az épületbe és mihamarabbi segítséget kérjek. Már püfölném a recepció asztalát, hogy embert ide, de kettő megtermettet, vagy tudja isten haragja, mit szokás ilyenkor mondani, mikor Misi hangja üti meg a fülemet. Oldalirányba perdülök és rárontok Mihaelre, egy pillanatra megölelem, aztán rájövök, hogy ennek nincs itt az ideje, így elhúzódom tőle és rögtön hadarni kezdek.
- Mi csak iszogattunk Dwayne-nel, aztán feltettem egy tök bugyuta kérdést, rámosolyogtam és erre leugrott a háztetőről, de én azt hittem nem fog, mert a "mi történne ha" nem azt jelenti, hogy tegye meg. Persze tudom, hogy nem kéne felelőtlenül mosolyognom mindenkire, de úristen Misi csinálj már valamit, mert tiszta vér és ott fekszik a kocsiban és meg fog halni! - totálisan kétségbeesve mutogatok az ajtó felé, hogy menjen már és csináljon valamit. Őszintén szólva egy hangya is lehetne a kezelőorvosa a férfinak, annyira nem érdekel, csak gyógyítsa meg. Tulajdonképen kitaszigálom onnan Mihaelt, egyenesen az autóhoz, hogy lássa, a probléma itt hever.
- Ugye tudsz neki segíteni? - reménykedve nézek rá. Oké, ez csak két emelet, de kevesebbe is haltak már bele. Mi lesz, ha nem tér magához? Mi lesz, ha itt meghal? Akkor én gyilkoltam meg? De magától ugrott! Ajj, istenem, nagyon félek, nem lehet baja! Viszont az tuti, hogy benevezem Darwin-díjra, ha balul ütnének ki a dolgok. Legalább ennyit hadd kapjon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=533243#post533243][b]Egerszegi Nina Viktória - 2015.10.22. 14:27[/b][/url]

Nagyon nehéz nem eldobni az agyvelőmet, mikor ilyen kritikus helyzetben találom magam, mint egy vérző félig hulla, meg ispotály, meg zúzott kocsi. Meg én, egy iciri-picirit becsiccsentve. Mert ugyan azt mondtam, hogy ez elszállt, az idáig vezető utam leírásából egészen világosan kiderül, hogy nem, nagyon nem. Erre a tényre csak ráerősít, hogy le se tojtam a vernyákoló Piroska mamát az ablakban, sőt, ha elég gyors a reakcióidőm, még egy betondarabot is utána hajítok. Azt hiszem, ez nem a mi napunk.
- Igen! Vagyis nem, vagyis hát igen, de én nem mondtam neki, hogy ugorjon le, ez egy állat! - csak egy nagyon kevés választ el attól, hogy el ne röhögjem magam. Mert azért mindent összefoglalva annyira abszurd és vicces ez a jelenet, hogy az nem igaz. Valójában tényleg, ez iszonyatosan humoros, leugrott egy tetőről. Áháháháhááá, leugrott egy tetőről! Érted, fogta magát és nekiment a korlátnak és bámm, így leugrott. Oké, azt hiszem elvesztettem a maradék józan eszemet is.
Magam is kimegyek a kocsihoz, természetesen és rá kell jönnöm, hogy komoly a baj, ha Mihael így reagál. Innentől kezdődik meg a hosszan tartó várakozás. Dwayne a kórteremben, én a folyosón. Szinte már romantikusnak mondható ez az idilli este, csak jobban örültem volna, ha ezt bizonyos kereteken belül zongorázhatjuk le. És keretek alatt nem egy tömbház és a föld között húzódó két emeletet értem, mielőtt valaki azt hinné...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=547479#post547479][b]Egerszegi Nina Viktória - 2015.11.27. 21:26[/b][/url]

Pokoli minden perc, míg arra várok, hogy Dwayne-hez végre bemehessek. Bár tudom, hogy nem az én hibám, mégis úgy érzem, részem van a dologban. Spiccesek voltunk, szórakoztam vele és hiába nem mondtam azt, hogy ugorjon már le a tetőről, hogy teszteljük a gravitációt, mást sem kellett volna. Mihael csak még mélyebbre gyömöszöli bennem az ideget, mígnem a végére totálisan ki vagyok borulva. Mi a fenét csináltunk? Erőt veszek magamon, mikor végre megkapom az engedélyt a bemenetelhez. A rellonos poénjára nem is reagálva megköszönöm neki, hogy velem volt, sőt, egy pillanatra a kezét is megszorítom, majd belépek a túlságosan fehér és túlságosan kórházi kinézetű szobába. Utálom.
Szemeim gyorsan megtalálják a kissé meggyötört aurort, én pedig beharapom alsó ajkam. Egy pillanatra el kell gondolkodnom azon, hogy most a sírást, vagy a röhögést tartom-e vissza, de azt hiszem nincs itt az ideje egyiknek sem. Az ágyához sétálok és odahúzva egy széket leülök mellé. Még a kezét is megfogom, mintha legalábbis halni készülne, de íriszeim csillognak, tehát kiolvashatja belőle, mindent összevetve igen jól szórakozom.
- Nem vagy normális, hogy leugrottál. Legalább megmaradsz? - szám széle megremeg egy picit, ahogy a mosolyt elfojtom. Talán gonosz dolog, hogy jót derülök ezen a helyzeten, de az egész annyira komikus és hihetetlen, hogy egyszerűen nem tehetek mást.
- Eléggé rám ijesztettél - hangom nem szemrehányó, bár hallatszik, hogy valóban így történt. Jó rég volt már, hogy annyit káromkodtam, mint most éjjel. - Mikor engednek ki?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=548020#post548020][b]Egerszegi Nina Viktória - 2015.11.29. 21:20[/b][/url]

Kétségtelenül nagy trutymót csináltunk magunknak. Épp ezért nem is merek mosolyogni, mikor leülök mellé. Fogalmam sincs, mennyire viselte meg Dwayne-t a találkozása hőn szeretett kocsijával. Az igazság az, hogy az ember nem igazán így képzeli az "ugorj már le az autóhoz" kifejezést (bár ilyet nem mondtam neki, na mindegy), többek között azért, mert enyhén vérfagyasztó ötlet a szó szerinti kivitelezés. De sebaj, egyszer mindent ki kell próbálni.
Örömmel látom, hogy az auror - még ha nincs is jól - arcára mosoly ül ki. Ettől bennem is némileg oldódik a feszültség és végre engedek a feltörni vágyó görbének.
- Ezt soha többé ne csináld - egy pillanat alatt elkomolyodom, mert az őszintét megvallva valóban nem akarom többé átélni mindezt. Az autóút persze muris volt, de ez betudható annak a csekélyke alkoholmennyiségnek, amit elfogyasztottam. Úristen, jobban meggondolva mindketten meghalhattunk volna, de mások is. De nem, ezzel most nem foglalkozom, ráér holnap is.
- Szívesen vinnélek, de nem lehet. A gyógyítók nem engedik, így is alig bírtam kikuncsorogni, hogy bejöhessek - sajnálkozón elhúzom a számat és megszorítom óvatosan a kezét. Annyira kikívánkozik belőlem, hogy elég sz*rul néz ki... De mégsem mondom. Majd utólag jót röhögünk ezen egyszer, merthogy örök emlék, az is ziher.
- Viszont itt maradok veled éjszakára - mintha csak most jutna eszembe vigyorodom el, hogy felkelve adjak a szájára egy óvatos puszit. Túlontúl kedvelem Dwayne-t, de ez már sajnos kevés a boldogsághoz. Úgy tűnik, veszélyesebb vagyok rá nézve, mint hittem - ami eddig a pontig volt mókás. Na jó, még egy kicsit mindig az...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=548763#post548763][b]Egerszegi Nina Viktória - 2015.12.02. 12:34[/b][/url]

Bár nem mondtam Dwayne-nek, hogy ugorjon a mélybe, lévén nem állt szándékomban megölni vagy ispotályba juttatni, talán maga a kérdés, hogy "vajon, ha leugranánk a tetőről, akkor a kocsin végeznénk-e" volt félreérthető. De istenemre mondom, soha többé nem elmélkedek ilyesmin vélamágiával megbűvölt személy környékén, úgy tűnik káros az egészségre. Túlzottan is.
Felkelek, hogy egy puszit nyomjak az auror szájára, de szinte rögtön érzem, hogy azt hiszi, itt akarom hagyni. Kedves tőle, hogy feltételezi, mindezek után hagynám a sötétben kuksolni, egyes-egyedül, azonban ezt nem teszem szóvá. Van elég baja, nem akarom tetézni. Helyette szinte rögtön elmosolyodom, ahogy megpróbálja arrébb tornázni magát. Szívesen mondanám, hogy megoldom máshogy a bent maradást, vagy itt leszek a folyosón, netán elleszek a széken, az ágy úgyis kicsi, de nincs szívem itt hagyni így. Egyik kifogásom sem elég erős ahhoz, hogy az elfogadható legyen, így megadom magam és óvatosan felfekszem az elég keskeny ágyra. Ez valószínűleg még egyedül is kényelmetlen, nemhogy két személynek.
- Sajnálom, nem akartam, hogy itt köss ki - miközben fejemet megpróbálom óvatosan a vállára hajtani, addig jobbommal átkarolom testét. Fogalmam sincs, hol fáj neki, de talán még így tudunk a legnyugisabban elhelyezkedni. Úgy amúgy nem lenne baj a testhelyzetünkkel, ha Dwayne nem lenne rommá törve. Nem nézek rá, csak lehunyom a szemem és úgy várom a választ. Elég fáradtnak érzem magam, de ő is az lehet, így valószínűleg nem most fogjuk megbeszélni az este történteket. Mégis el kellett mondanom, hogy tudja: sajnálom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=612433#post612433][b]Egerszegi Nina Viktória - 2016.08.14. 00:11[/b][/url]

Még mindig nagyon dühös vagyok, de a tehetetlenségem miatt elsősorban. Tudtam, hogy Ákossal vannak bajok, de arra nem számítottam, hogy teljesen összeverve állít haza. Hadd helyesbítsek, a kórházból értesítenek, hogy van egy iciri-piciri probléma, nevezetesen félholtra gyepálták. Ezek után már gyerekjáték volt megtudni, hogy Ákos illegálisan kereskedett bájitallal, ebből következően már az sem sokkolt, hogy a felvállalt melót csúnyán elcseszte. Finoman szólva sincs jó bőrben és, bár próbálok nem szemrehányást tenni vagy kikelni magamból, ez bizonyul a legnehezebb feladatnak. Merészségnek gondolná sok ember, hogy felvettem a kapcsolatot a beszállítókkal, hogy elsimítsam a dolgot, de nyilván mindenki számára egyértelmű, hogy amikor felajánlottam, hogy az okozott kárt az utolsó galleonig megtérítem, nem ellenkeztek. Pár extrával még azért megtoldották az alapot, ezért cserébe pedig csak annyit kértem, Ákost ne alkalmazzák többé. A megállapodás megköttetett, a tartozásaink rendezésére két nap múlva kerül sor. Természetesen nem vagyok agyalágyult, nem vittem el azonnal a pénzt, azt hazudtam, hogy kérek pár napot, míg összeszedem - pedig igazából a nagy összeg ellenére sem lett volna kihívás egy órán belül átadni. Csak gondoltam kímélem magam, nehogy újabb követelések áldozata legyek.
Rezignáltan sétálok az ispotályhoz, a vállamon lógó táska pántját erősen megszorítom, ahogyan szobájának folyosójára érek. Végül mély levegőt veszek és benyitok úgy, ahogy mindig teszem. Egy hosszabb pislogással konstatálom, hogy a meglepetésem még nem érkezett meg. Annyi baj legyen.
- Szia. Hogy vagy? - odahúzok egy széket az ágy szélére, hogy leüljek rá, majd szép lassan megnyugszom. Az senkinek sem jó, ha feszült vagyok, legyünk pozitívak!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=612447#post612447][b]Egerszegi Nina Viktória - 2016.08.14. 01:04[/b][/url]

Én tényleg igyekszem jó fej lenni, pedig legszívesebben benne hagynám Ákost abban a szarban, amiben egyébként a feje búbjáig csücsül. És tulajdonképpen már mindegy, mert minden el van simítva: még pár nap és vége lesz a hajcihő ezen rosszabbik részének, az pedig egészen más kérdés, hogy ezek után mi fog következni. Mindenesetre annyi szent, hogy Ádámmal muszáj leszek beszélni.
Na de amiért ez a gondolatmenet elindult, nem más, minthogy Ákos minősíthetetlen stílusban szeretne információhoz jutni egy bizonyos levél hollétét illetően. Bár fel kellett volna erre készülnöm, mégsem tettem, így akár tátoghatnék is, mint valami hal a WC csészében, mielőtt végleg lehúzzák, erre viszont nem kerülhet sor. Meglepetésem és egyben megmentőm betoppanása még engem is váratlanul ér, elvégre olvastam az öcsém levelét, melyet a lánynak címzett és mi tagadás, nem jöttem volna el. Fogalmam sincs, miért hívtam ide, talán ez az én bosszúm Ákosnak - még akkor is, ha ezzel Lillát bántom. Megátalkodott, gonosz nőszemély volnék? Elképzelhető, de ennyi élvezet még nekem is jár. Ezek után ugyanis olyan helyre dugom majd Ákost, ahonnan legkorábban akkor jöhet ki, ha meggyógyult, mert a dolgok jelen állása szerint már nemcsak a környezetét, de magát sem képes kontrollálni.
- Úgy vélem ez válasz a kérdésedre - felkelek a székből és ellépek az ágy mellől, hogy a helyemet Lilla vehesse át. Egyelőre még nem néztem rá, bár itt nem is én vagyok a főszereplő. Ennek a beszélgetésnek nem rólam kell majd szólnia, ez már most egyértelmű. - Köszönöm, hogy eljöttél. Ha megbocsátotok, magatokra hagylak titeket, a folyosón várok. Ha lehet, ne öljétek meg egymást - vissza se nézek Ákosra, ellenben az ajtóban megállok egy pillanatra és Lilla vállára teszem a kezem. Csak annyit akarok mondani, hogy bátorság kislány.