Hazánk Mágiaügyi Minisztériuma a fővárosban, Rózsadombon található.

Londoni társától eltérően kevésbé rejtett helyen, a város kiemelkedő pontján áll, mely muglik számára is jól látható. Álcázását ugyanis erős bűbájokkal oldották meg, mely az épületet tökéletesen elrejti a varázstalan szemek elől, akkor is, ha a HÉV-en utazna naponta pillantanak fel rá.
A számukra publikus történet szerint az épületet Gyógyüdülőnek tervezték, a munkálatok azonban abbamaradtak. Így, ha mugli pillant az épületre nem is lát mást, mint élettelen, félkész vázat, valódi kinézete számukra rejtett marad:

Bejutás az épületbe: a mágusok számára az épület a főbejáraton át megközelíthető

Érdekesség: időről időre a muglik számára feltűnik az elhagyatottnak látszó épület, a Miisztérium erre szakosodott emberei ekkor látszólagos munkába kezdenek a homlokzaton, az összhatás kedvéért rendszeresen darukat is állítanak fel az épület mellett. Jelenlegi, varázstalan emberek számára felhasználatlan küllemét a mugli kormányokkal való erőfeszítés eredményeképp sikerül megőrizni.

Izgatottan készülődtem az első találkozónkra, amely a minsztériumi munkát hivatott bővebben bemutatni számomra. Mindig is nagyon érdekelt, hogy milyen lehet a hőn áhított hivatalban dolgozni, Mátyás pedig már egy jó ideje kellő tapasztalattal rendelkezett a témát illetően. A családjaink már jól ismerték egymást, hiszen mindannyian aranyérű családból származtunk, és elég sokszor került sor bizonyos összejövetelekre, találkozásokra ebédek vagy bálok során. A szüleim elintézték, hogy el tudják menni a hivatalba, hogy aztán találkozhassanak Mátyással, és hasznos információkkal bővítsem a tudásom még akkor is, ha a tudomásuk szerint nem ő volt a szakma legjobbja. Fel is vettem az egyik legdrágább öltönyömet az alkalomhoz illően. Az egyik tanárom elkísért a minisztériumba, és megígérte, hogy megvár, közben pedig elintézett néhány fontos dolgot az adott helyszínen. Izgatottan léptem be a hivatalba, majd az előtérben megállva vártam, hogy Mátyás értem jöjjön. Remekül éreztem magam, úgy éreztem, hogy végre egy nagy álmom fog teljesülni azzal, hogy itt lehetek és megtapasztalhatom az áhított szakma csínját-binjat. Persze tisztában voltam azzal, hogy ezen a területen elég sok volt az opció az elhelyezkedést illetően, mivel számos különböző osztályon állt lehetőség különféle pozíciók betöltésére. Nagy mosoly, kíséretében üdvözöltem Mátyást, és már nagyon vártam, hogy minél többet megtudjak a hivatalban töltött napjairól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=842581#post842581][b]Draskovich Kristóf - 2022.01.21. 23:05[/b][/url]

Izgatottan készülődtem az első találkozónkra, amely a minsztériumi munkát hivatott bővebben bemutatni számomra. Mindig is nagyon érdekelt, hogy milyen lehet a hőn áhított hivatalban dolgozni, Mátyás pedig már egy jó ideje kellő tapasztalattal rendelkezett a témát illetően. A családjaink már jól ismerték egymást, hiszen mindannyian aranyérű családból származtunk, és elég sokszor került sor bizonyos összejövetelekre, találkozásokra ebédek vagy bálok során. A szüleim elintézték, hogy el tudják menni a hivatalba, hogy aztán találkozhassanak Mátyással, és hasznos információkkal bővítsem a tudásom még akkor is, ha a tudomásuk szerint nem ő volt a szakma legjobbja. Fel is vettem az egyik legdrágább öltönyömet az alkalomhoz illően. Az egyik tanárom elkísért a minisztériumba, és megígérte, hogy megvár, közben pedig elintézett néhány fontos dolgot az adott helyszínen. Izgatottan léptem be a hivatalba, majd az előtérben megállva vártam, hogy Mátyás értem jöjjön. Remekül éreztem magam, úgy éreztem, hogy végre egy nagy álmom fog teljesülni azzal, hogy itt lehetek és megtapasztalhatom az áhított szakma csínját-binjat. Persze tisztában voltam azzal, hogy ezen a területen elég sok volt az opció az elhelyezkedést illetően, mivel számos különböző osztályon állt lehetőség különféle pozíciók betöltésére. Nagy mosoly, kíséretében üdvözöltem Mátyást, és már nagyon vártam, hogy minél többet megtudjak a hivatalban töltött napjairól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=842827#post842827][b]Hajdú Mátyás - 2022.01.26. 20:11[/b][/url]

Imádta, amikor Kristóf édesapja megkereste az övét, hogy tudna-e neki Mátyás segíteni. És azt még jobban imádta, amikor édesapja széles vigyorral, nagy lelkesen dicsekedett vele. Látta rajta a büszkeséget. Vitte valamire. Minisztériumi dolgozó. Persze ez volt az egyetlen egyszerű munka, ahol nem tud különösebb károkat okozni magában és másokban.
 - Persze, lehettem volna tanár is, ha szeretnék, de hát nem tudom, hogy várják el az embertől, hogy ilyen fiatalon eldöntse, mivel akar foglalkozni - magyarázza egy kollégának az ajtóban várva a történetét. Azt, hogy akkor most egy kis diáknak lesz a mentorja. Az aktatáskát szorongató férfi aztán elsiet, Mátyás pedig a karórájára pillantva várja, hogy megérkezzen Kristóf. Amikor meglátja őket megérkezni, akkor öblös léptekkel halad feléjük. Üdvözli a tanárt, aki elkísérte, majd Kristófot is.
 - Ne aggódjon, gondját viselem. Igen, három körül jöhet is érte. Minden itt van, amit kértünk? Csodálatos - cseveg el a tanárral is pár percet, mert egyszerűen nem tud senkivel sem összefutni pár jó szó nélkül.
 - Na szia Kristóf, örülök, hogy megismerhetlek. Hajdú Mátyás, de hívj csak Matyinak. Szuper napunk lesz együtt. Izgatottnak és lelkesnek tűnsz. Emlékeztetsz a fiatal önmagamra! - nevetgél el a saját emlékein. Persze, ő a legkevésbé sem volt okos, pedáns, vagy éppen prefektus jelölt. És még véletlenül sem akart fiatalként a minisztériumban gyakornok lenni és körbe nézni. De annyira jól hangzott, hogy muszáj volt ezt mondania. Meg amúgy is, ez olyan kis kedves gesztus.
 - Na, meg is vannak a papírok, minden rendben. Gyere, kapsz egy látogató kitűzőt, hogy mindenki tudja, hogy nem csak betévedtél ide - mondja, miközben a pálcáját használja, hogy aktiválja a kitűzőt, és feltűzi a fiú mellkasára. - Így ni, máris hivatalos minisztériumi dolgozó vagy mára - mondja. Persze, a kitűző inkább arra szolgál, mint a pici kutyusok bilétája, ha valaki esetleg megtalálná Kristófot elveszve, akkor tudja, hogy Matyihoz kell majd visszaszállítani.
 - Kezdjük is egy rövid körbevezetéssel - mondja, és megmutogatja neki a recepciót, bemutatja az ott dolgozóknak. Elmeséli, melyik részleg merre van és hova nem mehetnek semmiképpen, mert bajba keverednek igen hamar. Aztán visszatérnek a recepcióra, és kikérdezi tőle, mi merre van, miközben ő maga sem tudja, a térképről ellenőrzi le a helyességet. Aztán leül Kristóffal együtt, és egy nagy adag papírra pillant.
 - Na, nézzük csak - mondja, miközben előveszi őket. - Ami ebben a fakkban van, azt ezzel a pecséttel kell ellátni - mutatja meg, hogy pontosan miről van szó. - Aztán felvisszük aláíratni őket - mondja. Aztán gond nélkül tolja oda a paksamétát Kristófnak egy bájos mosollyal. Gyerekmunka? Ugyan! Gyakornokoskodás! Élete lehetősége! Tapasztalatszerzés! - Legyen ám kész délre - mosolyog a diákra és hátra is dől a székében, majd hoz magának egy kávét, közben pedig pletykál a munkatársakkal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=843060#post843060][b]Draskovich Kristóf - 2022.02.01. 23:25[/b][/url]

Már az összejöveteleken is megfigyeltem, hogy a fiúnak valamiféle elképesztő tehetsége volt kommunikáció terén. A szavai mindenkit lenyűgöztek, és a rendkívül előnyös megjelenését is ügyesen kihasználta, hogy elérhesse, amit csak akar. Véleményem szerint nem volt ebben semmi rossz, csupán élt a lehetőségeivel, amelyek megadattak neki. Ha én is olyan képességekkel rendelkeztem volna, mint ő, akkor nagy valószínűséggel hasonlóképp cselekedtem volna. Viszont mivel a kinézetemet és a jellemvonásaimat  tekintve igencsak eltértem tőle, így a saját magam útját jártam, amelyben a neveltetésem is óriási szerepet játszott.
- Örvendek, Matyi! Szintén örülök a találkozásnak - viszonoztam a fiú üdvözlését, amely igazán szívmelengetőre sikeredett. Ezután körbevezetett a recepció területén, ahol dolgozott.
Illedelmesen bemutatkoztam a minisztériumban dolgozó embereknek, mikor be lettem nekik mutatva. Kicsit sajnáltam, hogy nem jártuk be a minisztérium területeit, amelyek nem voltak engedélykötelesek. Viszont már abból is sokat tanultam, amiket a fiú elmesélt, hogy mi merre van, hol milyen munkát végeznek. Amikor Mátyás kikérdezett, hogy mi merre található, rögtön rávágtam a választ mindenre, mivel tökéletesen emlékeztem az elhangzottakra.
- Minden meglesz délre! - elkezdtem bőszen pecsételni az említett pakkban lévő papírokat. Olyannyira belejöttem ebbe a számomra túl sok kihívást nem jelentő feladatba, hogy már a határidő lejárta előtt jóval készen lettem a feladattal. Persze örültem, hogy közreműködhetten ebben a munkában, de azért reménykedtem benne, hogy más kihívás elé is nézhetek majd.
- Feladat elvégezve. Minden irat készen áll az aláírásra - mentem oda Matyihoz lelkesen. Nagyon vártam már, hogy egy új szintet léphessek, és megtapasztalhassam, mi fog történni a továbbiakban.