Hazánk Mágiaügyi Minisztériuma a fővárosban, Rózsadombon található.

Londoni társától eltérően kevésbé rejtett helyen, a város kiemelkedő pontján áll, mely muglik számára is jól látható. Álcázását ugyanis erős bűbájokkal oldották meg, mely az épületet tökéletesen elrejti a varázstalan szemek elől, akkor is, ha a HÉV-en utazna naponta pillantanak fel rá.
A számukra publikus történet szerint az épületet Gyógyüdülőnek tervezték, a munkálatok azonban abbamaradtak. Így, ha mugli pillant az épületre nem is lát mást, mint élettelen, félkész vázat, valódi kinézete számukra rejtett marad:

Bejutás az épületbe: a mágusok számára az épület a főbejáraton át megközelíthető

Érdekesség: időről időre a muglik számára feltűnik az elhagyatottnak látszó épület, a Miisztérium erre szakosodott emberei ekkor látszólagos munkába kezdenek a homlokzaton, az összhatás kedvéért rendszeresen darukat is állítanak fel az épület mellett. Jelenlegi, varázstalan emberek számára felhasználatlan küllemét a mugli kormányokkal való erőfeszítés eredményeképp sikerül megőrizni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=842581#post842581][b]Draskovich Kristóf - 2022.01.21. 23:05[/b][/url]

Izgatottan készülődtem az első találkozónkra, amely a minsztériumi munkát hivatott bővebben bemutatni számomra. Mindig is nagyon érdekelt, hogy milyen lehet a hőn áhított hivatalban dolgozni, Mátyás pedig már egy jó ideje kellő tapasztalattal rendelkezett a témát illetően. A családjaink már jól ismerték egymást, hiszen mindannyian aranyérű családból származtunk, és elég sokszor került sor bizonyos összejövetelekre, találkozásokra ebédek vagy bálok során. A szüleim elintézték, hogy el tudják menni a hivatalba, hogy aztán találkozhassanak Mátyással, és hasznos információkkal bővítsem a tudásom még akkor is, ha a tudomásuk szerint nem ő volt a szakma legjobbja. Fel is vettem az egyik legdrágább öltönyömet az alkalomhoz illően. Az egyik tanárom elkísért a minisztériumba, és megígérte, hogy megvár, közben pedig elintézett néhány fontos dolgot az adott helyszínen. Izgatottan léptem be a hivatalba, majd az előtérben megállva vártam, hogy Mátyás értem jöjjön. Remekül éreztem magam, úgy éreztem, hogy végre egy nagy álmom fog teljesülni azzal, hogy itt lehetek és megtapasztalhatom az áhított szakma csínját-binjat. Persze tisztában voltam azzal, hogy ezen a területen elég sok volt az opció az elhelyezkedést illetően, mivel számos különböző osztályon állt lehetőség különféle pozíciók betöltésére. Nagy mosoly, kíséretében üdvözöltem Mátyást, és már nagyon vártam, hogy minél többet megtudjak a hivatalban töltött napjairól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=843060#post843060][b]Draskovich Kristóf - 2022.02.01. 23:25[/b][/url]

Már az összejöveteleken is megfigyeltem, hogy a fiúnak valamiféle elképesztő tehetsége volt kommunikáció terén. A szavai mindenkit lenyűgöztek, és a rendkívül előnyös megjelenését is ügyesen kihasználta, hogy elérhesse, amit csak akar. Véleményem szerint nem volt ebben semmi rossz, csupán élt a lehetőségeivel, amelyek megadattak neki. Ha én is olyan képességekkel rendelkeztem volna, mint ő, akkor nagy valószínűséggel hasonlóképp cselekedtem volna. Viszont mivel a kinézetemet és a jellemvonásaimat  tekintve igencsak eltértem tőle, így a saját magam útját jártam, amelyben a neveltetésem is óriási szerepet játszott.
- Örvendek, Matyi! Szintén örülök a találkozásnak - viszonoztam a fiú üdvözlését, amely igazán szívmelengetőre sikeredett. Ezután körbevezetett a recepció területén, ahol dolgozott.
Illedelmesen bemutatkoztam a minisztériumban dolgozó embereknek, mikor be lettem nekik mutatva. Kicsit sajnáltam, hogy nem jártuk be a minisztérium területeit, amelyek nem voltak engedélykötelesek. Viszont már abból is sokat tanultam, amiket a fiú elmesélt, hogy mi merre van, hol milyen munkát végeznek. Amikor Mátyás kikérdezett, hogy mi merre található, rögtön rávágtam a választ mindenre, mivel tökéletesen emlékeztem az elhangzottakra.
- Minden meglesz délre! - elkezdtem bőszen pecsételni az említett pakkban lévő papírokat. Olyannyira belejöttem ebbe a számomra túl sok kihívást nem jelentő feladatba, hogy már a határidő lejárta előtt jóval készen lettem a feladattal. Persze örültem, hogy közreműködhetten ebben a munkában, de azért reménykedtem benne, hogy más kihívás elé is nézhetek majd.
- Feladat elvégezve. Minden irat készen áll az aláírásra - mentem oda Matyihoz lelkesen. Nagyon vártam már, hogy egy új szintet léphessek, és megtapasztalhassam, mi fog történni a továbbiakban.