BK Fórum - Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Kristóf

Imádta, amikor Kristóf édesapja megkereste az övét, hogy tudna-e neki Mátyás segíteni. És azt még jobban imádta, amikor édesapja széles vigyorral, nagy lelkesen dicsekedett vele. Látta rajta a büszkeséget. Vitte valamire. Minisztériumi dolgozó. Persze ez volt az egyetlen egyszerű munka, ahol nem tud különösebb károkat okozni magában és másokban.
- Persze, lehettem volna tanár is, ha szeretnék, de hát nem tudom, hogy várják el az embertől, hogy ilyen fiatalon eldöntse, mivel akar foglalkozni - magyarázza egy kollégának az ajtóban várva a történetét. Azt, hogy akkor most egy kis diáknak lesz a mentorja. Az aktatáskát szorongató férfi aztán elsiet, Mátyás pedig a karórájára pillantva várja, hogy megérkezzen Kristóf. Amikor meglátja őket megérkezni, akkor öblös léptekkel halad feléjük. Üdvözli a tanárt, aki elkísérte, majd Kristófot is.
- Ne aggódjon, gondját viselem. Igen, három körül jöhet is érte. Minden itt van, amit kértünk? Csodálatos - cseveg el a tanárral is pár percet, mert egyszerűen nem tud senkivel sem összefutni pár jó szó nélkül.
- Na szia Kristóf, örülök, hogy megismerhetlek. Hajdú Mátyás, de hívj csak Matyinak. Szuper napunk lesz együtt. Izgatottnak és lelkesnek tűnsz. Emlékeztetsz a fiatal önmagamra! - nevetgél el a saját emlékein. Persze, ő a legkevésbé sem volt okos, pedáns, vagy éppen prefektus jelölt. És még véletlenül sem akart fiatalként a minisztériumban gyakornok lenni és körbe nézni. De annyira jól hangzott, hogy muszáj volt ezt mondania. Meg amúgy is, ez olyan kis kedves gesztus.
- Na, meg is vannak a papírok, minden rendben. Gyere, kapsz egy látogató kitűzőt, hogy mindenki tudja, hogy nem csak betévedtél ide - mondja, miközben a pálcáját használja, hogy aktiválja a kitűzőt, és feltűzi a fiú mellkasára. - Így ni, máris hivatalos minisztériumi dolgozó vagy mára - mondja. Persze, a kitűző inkább arra szolgál, mint a pici kutyusok bilétája, ha valaki esetleg megtalálná Kristófot elveszve, akkor tudja, hogy Matyihoz kell majd visszaszállítani.
- Kezdjük is egy rövid körbevezetéssel - mondja, és megmutogatja neki a recepciót, bemutatja az ott dolgozóknak. Elmeséli, melyik részleg merre van és hova nem mehetnek semmiképpen, mert bajba keverednek igen hamar. Aztán visszatérnek a recepcióra, és kikérdezi tőle, mi merre van, miközben ő maga sem tudja, a térképről ellenőrzi le a helyességet. Aztán leül Kristóffal együtt, és egy nagy adag papírra pillant.
- Na, nézzük csak - mondja, miközben előveszi őket. - Ami ebben a fakkban van, azt ezzel a pecséttel kell ellátni - mutatja meg, hogy pontosan miről van szó. - Aztán felvisszük aláíratni őket - mondja. Aztán gond nélkül tolja oda a paksamétát Kristófnak egy bájos mosollyal. Gyerekmunka? Ugyan! Gyakornokoskodás! Élete lehetősége! Tapasztalatszerzés! - Legyen ám kész délre - mosolyog a diákra és hátra is dől a székében, majd hoz magának egy kávét, közben pedig pletykál a munkatársakkal.