32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!

Megnyitotta kapuit a Karácsonyi vásár és a Korcsolyapálya a Boglyas téren!

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 802
Írta: 2017. november 30. 18:34 | Link

Demyan

Régebben olyan nagy hévvel jártam mindig dolgozni. Utáltam az unalmas napokat, és imádtam azokat, amikor olyan hihetetlen meg kellett váltanunk a világot. Amikor a gyerekeim kicsik voltak, elhittem, hogy szuperhős vagyok, hogy ma megint tettem valamit, amivel garantálom a biztonságukat. Kicsit szuperhős voltam nekik. Aztán jött persze a motorbaleset, és jött az, hogy innentől vége a dalnak. Már Péter halálakor vége volt igazából, minden más, ami utána jött, csak hab volt a tortán. Azt hiszem, az egésznek akkor lett vége, amikor azt a csöpp gyereket a karjaimban hazavittem. Azóta apának hív, és már most fáj a pillanat, amikor majd szembesítenem kell az igazsággal.
Ezen elmélkedve, a botomat akkurátusan hozzáverve a padlóhoz haladok előre, át a nyomozókhoz. Igazából semmi szükségem már a botra, ám ez mégis valami, egy látványos alibi, ami miatt nem kell magyarázkodnom. Még nem mehetek vissza terepre, mert még hátráltatom a csapatot. Nem öreg vagyok, nem égtem ki, egyszerűen sérült vagyok. Pedig tudom, hogy nincs így. Talán ez fájdalmasabb is, mintha beképzelném a fájdalmat. A múltkor tettem egy próbát, csak, hogy lássam, mennyit bírok. A tizenegyes simán megvolt, nem éreztem semmit, a többit csak azért nem teljesítettem, mert akkor elkések a munkából, nem ebből, a másikból.
Nem nagyon szeretek idejönni, kuncsorogni némi morzsáért, hátha megmondják nekem, hogy mi a helyzet. Mondjuk legalább a két méterem a legtöbb kezdőt elrettenti, és dalol, mint egy kismadár, most azonban egy eddig ismeretlen névvel kellett szembesülnöm, az asztalomon hagyott cetlin: Golitsyn. Beállok az ajtóba, és végignézek a gárdán, akik ott ülnek egy kupacban és valamit nagyon tárgyalnak.
- Elnézést, Golitsynhez jöttem, a pestseholsei csoportos mérgezési üggyel kapcsolatban.
Hozzászólásai ebben a témában

Demyan Golitsyn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 26
Írta: 2017. november 30. 19:10 | Link

Dorián

Fáradtan tértem vissza a gyors ebédről, ami nagyjából bő tizenöt percig tartott, amíg vásároltam magamnak egy szendvicset az egyik közeli étkezőben, és menet közben az utcán, csak úgy a  papír csomagolásból gyűrtem magamba a falatokat.
Nem igazán voltam jó formában, ugyanis a kora reggeli órákban a volt feleségemmel volt találkozóm, ami borzalmasra sikeredett. Nem szívesen látott engem, és a kislányommal sem tudtam találkozni, ami elkeserített. S ha ez nem lett volna elég, akkor még a nyakamon volt egy gyilkossági ügy is, amihez már hetek óta gyűjtöttem a bizonyítékokat és a vallomásokat.
- Mi van veled? Fáradtnak tűnsz - a szobatársam vetette fel a kérdést, miután majdnem neki sétáltam a ruhafogasnak, s bosszankodva próbáltam visszaállítani a helyére a fából faragott eszközt.
- Nincsen semmi, csak egész egyszerűen cs...nek információt szolgáltatni, és ma délelőtt megint teljesen fölöslegesen találkoztam azzal az ipsével. Nagyon nehéz úgy összeállítani a kirakós darabjait, ha abból még jó néhány hiányzik - Sóhajtva telepedtem le az asztalom mögé, és előhalászva a mérgezési ügy aktáit, elkezdtem kiegészíteni azt apró-cseprő dolgokkal.

A külső irodában éppen megbeszélés zajlott, egy hasonló ügy kapcsán, jó néhány kolléga gyűlt össze az egyik asztalnál, mikor fejüket felkapva, egyszerre pillantottak az érkező, tekintélyt sugárzó, már mondhatni nyugalmazott aurorra.
Egyesek csodálkozva figyelték őt, volt akinek vonásaiban a nemtetszés jelei ültek meg, egy fiatal kisasszony azonban háziasszonyként érezve magát, azonnal kislisszolt közülük.
- Egy pillanat... - sietősen tette meg lépéseit a magassarkúban, és alig néhány lépés után nyitott be hozzánk.
- Dem, téged keres egy úr, auror - tette hozzá halkan, majd mosolyogva kisétált.
- Mindjárt érkezik - s azzal a lendülettel visszavetette magát a megbeszélésbe.

Nem igazán vártam vendéget, de mivel a pestseholsei üggyel kapcsolatban kerestek, úgy gondoltam, hogy talán egy másik nyomozó érkezhetett. Felkelve a székemből, ki is sétáltam hozzá.
- Üdv, Demyan Golitsyn, még nem találkoztunk. A pestseholsei üggyel kapcsolatban keres? Csak mert eddig Dermouth Mulder volt a kapcsolattartóm - Egyelőre még bizonytalan voltam a férfi kilétében, ennek ellenére kézfogásra nyújtottam a kezemet.
Hozzászólásai ebben a témában
Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 802
Írta: 2017. november 30. 19:28 | Link

Demyan

- Rendben.
Érdekesek ezek a nők, a magassarkúikban, és az apró ruháikban melyek éppen csak ugyan, de megfelelnek a hivatali előírásnak. Annyira ügyesen lavíroznak, hogy az kivált még belőlem is egyfajta elismerést. Tehetségesek. Én magas is vagyok, lapáttenyerű is, inkább hasonlítok egy kétajtós szekrényre, ha én próbálnék meg osonni, valószínűleg nevetnének rajtam, és bohócnak gondolnának. Nézem, ahogy elsuhan, majd vissza, és csak biccentek egyet, amikor azt mondja, mindjárt jön. A többiekre megeresztek egy mosolyt, de a fiam - aki egész véletlenül itt gyakornokoskodik - megkért, hogy ne tegyem, mert ilyenkor ijesztő vagyok, és azt hiszik, rettegésben tartom a családomat. Pedig csak találkozniuk kellene a lányommal, egyből bocsánatot kérnének.
Amíg várakozom, nem zavartatom magam, pofátlanul nézelődöm a nagy kupaktanács fejecskéiben, és jót derülök magamban egy-egy gondolaton. A kedvencem az előbbi kishölgy, aki zseniálisan vezeti meg a gárdát azzal, főleg a testjátékával. Eljátssza a butuskát, és éppen véletlenül a jó dolgokat mondja, majd lelkesedik, hogy milyen okos volt, imádni való. Néha kifejezetten felüdülés átjönni ide, de ezt be nem vallanám.
- Sárközi Dorián.
Nyújtom felé a kezem, és szinte megcsap a kételkedése. Ez vicces, eddig még soha senki se feltételezte rólam azt, hogy ne lennék az, akinek mondom magam.
- Én nem a nyomozásiaktól vagyok, hanem a taktikaiaktól.
Pont úgy nézek ki, tudom, de most ez teljesen mellékes, nagyon remélem, hogy nem akad fenn ezen. A taktikaiaktól vagyok, és kész.
- A felettesem kezd egy kicsit feszült lenni, ma már eredményt akar, és ez felénk azt jelenti, hogy a rácson túl vagy hullazsákban legyen mindenki.
Hozzászólásai ebben a témában

Demyan Golitsyn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 26
Írta: 2017. november 30. 19:53 | Link

Dorián

Kifelé sétálva éppen csak egy pillanat erejéig vettem szemügyre Líviát, aki nőiességével egyébként is kellemes felüdülést nyújtott a sok öltönyös férfi között. Végül célom felé vezettem tekintetem, és meg sem álltam a nálam fél fejjel magasabb alakig.
- Dorián...áh persze, ne haragudjon, hogy elsőre nem ismertem fel, csak az elmúlt időszakban elég sok zűr van itt nálunk. Nyakunkon a belső ellenőrzés, onnan is érkeznek napi szinten új arcok, aztán a nyomozói részlegen is megoszlunk, szóval néha nehéz minden új belépőt szemmel tartani.- Ellágyult mosollyal húztam vissza a kezemet, amint a pasas megemlítette, hogy a taktikaiaktól érkezett. Most már rémlett az, hogy korábban valaki jelezte az érkezését.
- Igen, tudom és ami azt illeti, már én is szeretném, ha végre lenne eredmény, de...beszéljünk inkább egy nyugodtabb helyen - Nem szívesen társalogtam efféle dolgokról a nagyterem közepén, ezért inkább kezemmel az irodám felé mutattam.
- Kérem kövessen, kávét, vizet? - Séta közben érdeklődtem, és ha kért a vendég, akkor az arra kijelölt helyről töltöttem neki egy bögrével.
- Ő itt a kollégám, Monori Barnabás, Barna ő itt Sárközi Dorián a taktikaiktól-belépve azonnal bemutattam egymásnak a két férfit, a kollégám illedelmesen kezet nyújtott, de már el is köszönt, hisz éppen dolga akadt, így sietve hagyta el az irodát.
- Kérem foglaljon helyet Dorián, mondja, miben segíthetem a taktikaiakat azon felül, hogy elmondhatom, folyamatban van a nyomozás? - Nem kedveltem, ha ellenőrizgették vagy sürgették a munkámat, de nem akartam vádolni a velem szemben lévő férfit, hisz ő is csak a munkáját végezte. Ettől függetlenül nagyon is érdekelt, hogy mit akarhat a taktikai csoport.
Hozzászólásai ebben a témában
Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 802
Írta: 2017. november 30. 21:46 | Link

Demyan

- Zűrös évzárás.
Mindig a meghitt időszakot tudják elszúrni ezekkel a belső ellenőrzésekkel. Karácsony és Szilveszter között többet dolgoznak az itteniek, mint egész januárban és februárban. Mintha olyankor még a rosszfiúk is aludnának. Mondjuk fene akarna az év legnyugodtabb szakában bűnözgetni. Még a végén elkapnának. Szóval megértem a bűnöző elmét, hogy miért nem erőlteti túl a dolgot az első ötvennyolc napban. Viszont, hogy nekem ilyen bejelentésem lenne, hát az elég kétséges, de hiszek neki, mivel az elmém most még éppen a női agy rejtekeivel van összekapcsolva, nem nagyon kockáztatok az ő fejébe való átugrást, most már tudni akarom a játék végét.
- Rendben.
Biccentek egyet, és magamat is emlékeztetve a bot használatára, indulok meg a férfi után, eléggé úgy érzékelem, hogy fontos információkat szeretne megosztani, így végül, kénytelen - kelletlen, megszakítom a kapcsolatot a játszadozó nővel, és teljes figyelmemet az előttem haladó férfira irányítom.
- Köszönöm, nem kávézom.
Ezt az információt általában nem mesélem el, mivel puhánynak tartják azokat, akik nem kávéznak. Warren elől állandóan rejtegetem, hogy mi is van a kis barna műanyag poharamban, amit az automata kiköp. Általában valami kakaó alapú vagy tea, de azt azért most nem sütöm el, mert már így is veszélyben van a férfiasságom megítélése.
- Örvendek.
Neki is kezet nyújtok, ám mielőtt még bármi mást mondhatnék, ő már ki is iszkol, mintha valami ijesztő alak lennék, pedig komolyan, még csak nem is vicsorogtam, nehogy már égessem Levi fejét, ahogy a lányom fogalmazott. Mintha annyira égniük kellene miattam. Se lányokat nem futtatok, se alkoholista nem vagyok, szóval annyira gáz sem lehetek.
- Leginkább neveket. Embereket, akiket elkaphatunk. Mindenki le akarja zárni, tizenhat ember halt meg, a számuk egyre nő, összefüggés szinte semmi, és a múltkori helyszínen láttam két újságírónőt, akikről tudom, hogy vérszívók, ha valaki szivárogtat, akkor nem csak, hogy zűrös, de egyenesen kegyetlen évzárásunk lesz.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek