37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastélyt körülvevő vidék
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 2. 23:39 | Link


Jared lassan haladt lefelé a lépcsőn, közben a festményeket nézegetve. Szerette az ilyen koraesti órákat, mert ilyenkor már nem járkáltak csapatostul a diákok a folyosókon és neki is volt lehetősége alaposan körülnézni. Most direkt egy olyan utat választott, amerre ritkán járt, de nem sietett sehova, Radúzzal csak annyit beszéltek meg, hogy este benéz, ez pedig eléggé tág fogalom.
Végül azért csak leért a földszintre és elindult a poros utacskán a vadőrlak felé, de előtte még beugrott a konyhába is, abban a reményben, hogy Radúz talán örülne valami vacsorának. Így hát egyik kezében a hegedűtokot tartotta, a másikban pedig pár melegszendvicset egyensúlyozott, ezzel sikeresen elérve, hogy még véletlenül se tudjon bekopogni vagy benyitni az ajtón. Jobb híján a lábfeje külső oldalával böködte meg kissé az ajtót, remélve, hogy ez még nem akkora taplóság, hogy kizárják, aztán ha a vendéglátója előkerült, akkor bement a házba.
- Szia. Ne haragudj, nem volt több kezem – szabadkozott, miközben lepakolta a szendvicseket. – Hoztam vacsorát, remélem, még nem ettél – mondta roppant magabiztosan. Ezt a mondatot gyakorolta lefelé jövet, mert hát nem szokott ő csak úgy másokat etetni, és nem tudta biztosan, hogy ez mennyire furcsa, vagy mennyire nem. Néhányszor már járt itt, volt, hogy megkínálták valamivel, így szerette volna viszonozni.
- Oh… Fent hagytam a kottát, amit meg akartam neked mutatni – esett le neki csakhamar, hogy valami hiányzik. – A minap vásároltam egyet a faluban, állítólag valami régebbi mugli zene – mondta, azon gondolkodva, hogy megéri-e visszamásznia a toronyba, vagy inkább majd legközelebb hozza csak le magával. Persze ha nem felejti el újra.
- Hát én már nem megyek vissza… - döntött aztán hangosan is közölve a gondolatait, mielőtt elkezdte volna szétrakni az ételt. – Kaphatnék két tányért..? – érdeklődött illedelmesen, hiszen annyira még nem érezte otthon magát, hogy csak úgy nekiálljon turkálni.
Hozzászólásai ebben a témában

Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. augusztus 2. 23:43 | Link
Rys

Ezt a találkát nemrég egyeztették le, mert mostanában megszaporodott teendői miatt kicsit kiszámíthatatlan volt, mikor is tartózkodik otthon, de végül csak sikerült találni egy alkalmas délutánt. Ez persze nem azt jelentette, hogy nem sikerült majdnem megfeledkeznie a dologról, utolsó pillanatban kapva észbe, de még pont időben jutott eszébe, hogy zenélést ígért, nem fogócskát az erdőben. A függönyt félrehajtva az ajtóhoz sietett, szélesre tárva vendége előtt.*
- Gyere-gyere!-*Terelgette befelé Jaredet (ami kicsit úgy festett, mint amikor a rajzfilmekben kinyúl egy kéz és berántja az illetőt), a szendvicsek láttán felragyogva.*- Kaját bármikor hozhatsz, nagyjából bármekkora mennyiségben.-*Biztosította lelkesen, kikapva a kenyérkupacot a másik kezéből, hogy a konyha felé elcsattogva kerítsen hozzájuk két tányért és szervírozza őket, meg sem várva, hogy a srác egyáltalán befejezhesse a kérdését. Amíg ő odakint csörgött, Jared körülnézhetett - kunyhóban viszonylagos rend uralkodott; ahhoz képest, mennyi holmija volt, óriási kupleráj, az elfoglalt területhez mérten azonban csekély mértékű entrópia csupán. Mint minden férfi, aki nem tudja vagy akarja elfogadni, hogy képtelen a multitaskingra, ő is hajlamos volt szabadidejében megpróbálni több dolgot csinálni egyszerre, ami félbehagyott tevékenységek egész sorának romjaiba fulladt rendszerint, bár előbb-utóbb befejezett mindent. Még jó, hogy a rendrakás általában csak pöccintésnyi erőfeszítésbe került, most azonban kissé tanácstalanul nézett körbe, megvakarva feltűzött hajgubancát.*
- Nem láttad a pálcámat?-*Érdeklődött, kissé szórakozottan pislogva körbe – kínos, amikor az ember invitózna, de pont az hiányzik, amivel végrehajthatná a varázslatot. Jared közben kottákról magyarázott, meg régi mugli zenéről és kastélyról, amire a szendvicsek terelése miatt kissé késve reagált csak.*
- Felküldhetek érte a srácok közül valakit, ha gondolod.-*Ajánlotta fel, mert a csókák a látogató hírére a nyitott ablakba gyűltek, ott tolongtak izgatottan, mivel nem kaptak engedélyt a “belépésre”, egyébként már a bútorok tetejét szállták volna meg.
Hozzászólásai ebben a témában
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 2. 23:46 | Link


- Oké, megjegyzem – vigyorgott Jared, mert egyébként a másik tényleg úgy nézett ki, mint aki folyton éhes. Na nem mintha kövér lett volna, vagy valami, hanem éppen azért mert kifejezetten vékonynak tűnt és valahogy olyannak, aki bármikor fel tudna falni egy fél marhát, csak mert éppen ahhoz van kedve. Na meg persze a szőke is szívesen rágcsált, még ha őt nem is áldotta meg olyan remek és gyors emésztéssel a sors, mint némely ismerősét.  
- Rendben, kérhetek egy cetlit és tollat? Szerintem Gareth vagy valamelyik szobatárs fent van, majd odaadják neki – mondta, de közben elért a füléig, hogy a másik kérdezett valamit, és ő is szétnézett.
- A hajadban. Megjegyzem, ez a legbiztosabb módja, hogy egyszer véletlenül felgyújtsd magad – tette hozzá, miközben kifejezetten jót vigyorgott a másikon és megközelítette a szendvicseket.
- Remélem szereted, sajtos kukoricásak egy kis ketchuppal – vett el egyet. Eléggé éhes volt és nem akart addig a zenéléshez fogni, amíg ez így van. – Gyakoroltam azt a dallamot, amit múltkor próbálgattunk, szerintem most már sokkal jobban megy – mondta két falat között.
Meglepően jól hangzottak együtt a hangszereik annak ellenére, hogy ennél eltérőbbek nem is igen lehettek volna, na meg Jared sem járt le azért olyan nagyon gyakran, főképp, mert a munkája jobbára lefoglalta a délutánjait. Viszont mikor kicsit is kommunikatív állapotban érezte magát és az ideje is engedte, akkor benézett, mert jólesett az a kis kikapcsolódás, és sokkal szórakoztatóbb volt ketten, mintha csak egyedül áll egy szoba közepén és hegedül.
- Kéthete teljesen be lett fejezve a tetoválásom, szerintem így még nem láttad – mutatta fel a tenyerét a fiúnak. – Szerintem szuper lett, inkább ne mondd meg neki, de hurrikán kisasszony érti a dolgát.
Korábban már mesélt Sáráról és mivel a falnak is füle volt a kastélyban, természetesen a cupidos eset is közszájon forgott, úgyhogy nem árult el nagy titkot vele.
Hozzászólásai ebben a témában

Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. augusztus 2. 23:48 | Link
Rys

Nem is annyira emésztés, mint életmód kérdése az egész - Radúz meglehetősen átlagos volt jóformán minden tekintetben, viszont az a napi X óra, amit az erdő járásával és a ház körüli teendőkkel töltött, bőven elég, hogy formában tartsa, amire nagy szüksége van. Mugliként nőtt fel, így soha meg se fordult a fejében, hogy teljesen mágiájára támaszkodjon csak, bár tagadhatatlanul kapóra jött és rengeteg helyzetet egyszerűbbé, gyorsabbá, biztonságosabbá tett.*
- Füzetek a polcon, valamelyikben lesz ceruza is.-*Intett a kérdéses irányba,  mert asztala továbbra is csak a konyhában volt, ahol legfeljebb főzött, de jó időben még azt is inkább kint, nyitott tűzön intézte el. Jared megjegyzésére a hevenyészett kontyhoz kapott, megkönnyebbült derűvel húzva ki belőle pálcáját.*
- A nagy kérdés, hol van most vajon az ecset, amivel eredetileg fel akartam tűzni...-*Vigyorgott vissza, szemlátomást szemernyit sem aggódva saját testi épségéért, majd egy elegáns mozdulattal elintézte, hogy a tárgyai, ha lomhán is, a helyükre vándoroljanak, egészen más küllemet kölcsönözve a parányi laknak.*
- Tökéletesek. Ha mégis szeretnél bele valami húsfélét, van némi szárított sonkám. De van paradicsom, paprika, salát, sóska...-*sorolta, mert jókor érkezett és mindent érkezett kiültetni, elődje remek terepet hagyott neki. A szendvicseket az ágy melletti, szekrényként funkcionáló dobozon helyezte el, majd mielőtt még lázadás törhetett volna ki, valamelyik zsebéből csókacsemegét szórt az ablakpárkányra.
- Ó, a dallammal nem volt baj, csak kicsit görcsölsz. Ez nem szimfonikus mű, csak egy kis jamming.-*Időközben valahonnan kerített egy hajgumit és ismét rögzítette hajkoronájának legalább egy részét, bár nem áltatta magát, hacsak nem bűbájjal fixálta, Houdini módjára észrevétlen kiszabadította magát az egész, nem került sok időbe. Aztán előhalászta teknőctokot, de egyelőre csak kikészítette az ágyra, míg leült és falatozni kezdett, megpaskolva maga mellett a tiritarka takarót, hogy Jared is nyugodtan telepedjen csak le.*
- Whoa, mutimuti!-*Kapott a felé lengetett mancs után, hogy maga elé húzva alaposan szemügyre vehesse.*- Hiúz! Egész jól eltalálta Sári. De a név abszolút illik hozzá.-*Helyeselt képmutatás nélkül -  lány közös ismerősük volt, bár amikor az Eridonos elmesélte a történetet, akkor Radúz sajnos különösebb együttérzés helyett csak nevetni bírt, mert egyszerűen zseniálisnak találta, ahogy Jaredet szinte szó szerint idomításra fogták, plusz a szőke Rellonost elképzelni sem kis móka volt.
- És, fogtok még találkozni?-*Heccelte egy kicsit a srácot, miközben úgy döntött, hogy ehhez a finom szendvicshez igazán jöhet egy kis sör, úgyhogy elügetett a spájz felé, hogy megbontson egy üveggel és saját kriglijébe töltse.
Hozzászólásai ebben a témában
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 2. 23:51 | Link


Követte az utasításokat és keresett egy füzetet, amiből tudott lapot tépni, aztán gyors kérést firkantott rá, és odaadta Radúznak. Ő maga még nem szívesen ment közel a csókákhoz, mert bár nagyon szépek voltak, de neki túlságosan vadak, nem ehhez szocializálódott a városban, úgyhogy inkább csak távolról csodálta őket.
- Hát azt már nem tudom neked megmondani – tekintett gyorsan körbe a szobán Jared, de nem találta a kérdéses festőeszközt. Nem is foglalkozott vele igazán tovább, mert Radúz is ugrotta a témát, és előbb-utóbb úgyis meglesz, viszont a vacsorájuk kihűl.
- Oh, paradicsom! – csillant fel a fiú szeme, aki nagyon szerette az említett zöldséget. – Azt ha lehet, akkor kérnék – mondta illedelmesen, és leült a felkínált helyre. Ez egy kicsit mindig furcsa volt neki, mikor idejött, hogy nem igazán voltak szokványos ülőhelyek, de végül is az ágy is megfelelt, az utóbbi időben úgyis nagyon rászokott, hogy a szobában is mindig mindent az ágyon csináljon az evéstől kezdve a tanulásig. Persze elaludni meg múltkor az egyik babzsákfotelban sikerült.
- Nagyon megszoktam a kötött dallamokat – válaszolta. Radúznak igaza volt, egy kis lazítás sokat segített volna, és egyre jobban fel tudott oldódni minden alkalommal, de még mindig újra meg újra előjött az a hiba, hogy nem volt elég biztos a saját tudásában, ha más előtt kellett megszólaltatnia a hegedűt. De ezért is jött le ide elég gyakran, hogy ettől a beidegződéstől megszabadulhasson.
Picit megrezzent, mikor a fiatal férfi elkapta a kezét, nem szerette a hirtelen érintéseket, de nem rántotta el, hanem hagyta, hogy az megnézze magának a tetoválást.
- Egyszer faluban rohant le – fintorgott Jared visszaemlékezve a történtekre, amik nem igazán voltak kedvére valóak. – Néha olyan, mintha valami megállíthatatlan óramű hajtaná, amit valaki túlhúzott – tűnődött el, de a hangjának nem volt bántó éle, csak szimplán egy hasonlatot keresett, amivel jól le tudja írni, hogy milyennek látja a szőke lányt.
- Höh! Ne kezdd te is! – fortyant fel a fiú, mert még túl jól emlékezett, hogy úton-útfélen mennyien piszkálták a lány miatt, folyton kétértelmű célzásokat téve és számára érthetetlen kérdéseket puffogtatva.
- Sára egy egészen más világ – mondta aztán megenyhült hangon. Tulajdonképpen valamilyen kifacsart módon kedvelte a lányt, szimpatikus volt neki, de nem tudott volna sok időt eltölteni vele, ahhoz túlontúl szeles volt és erőteljes személyiség.
- Az mi? – kukkantott aztán Radúz poharába, ahogy visszaült mellé. Furcsa illatot érzett, kesernyéset, amit hirtelen nem tudott hova tenni. Alkoholpárának tűnt, de nem bor volt és nem is pezsgő, a töményeknek pedig, amiket az apja ivott olykor az üzletfeleivel, sokkal erősebb, csípősebb szaga volt. Ez valami más lesz.
Hozzászólásai ebben a témában

Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. augusztus 2. 23:54 | Link
Rys

Miután Jared megírta az üzenetet, ő felkötötte Shedir lábára - valamennyi madara közül ő élvezte a legjobban az ilyen utakat, úgyhogy miután kellő mennyiségű csemegét kapkodott össze, vidáman reppent fel, egyenest a kastélyt célozva. A többiek, ahogy elfogyott az élelem, kicsit nyugodtabban üldögéltek, de azért még mindig reménykedve nézegették a szendvicseket, úgyhogy Radúz időről időre odadobott nekik néhány kukoricaszemet.*
- Parancsára!-*Pattant fel, újabb kört ügetve le, visszatérve kicsit többet is hozott az eredetileg felajánlottnál - akadt nála egy tálban fejes saláta, néhány mézédes piros és sárga paradicsom, paprikakarikák, de zsenge csalánlevél is, meg némi spenót. Ezt mind Jared elé tette, válogasson csak kedvére, ő leginkább azt ette, ami a keze alá került, jóízűen ropogtatva sorra a zöldeket.*
- Gondolom, inkább azt tanítják. Biztos könnyebb elviselni, mint tűrni, hogy nem-túl-király skillekkel addig impovizálj, amíg megtalálod a saját stílusod.-*Vélekedett, bár neki teljes szabadságot biztosított ilyen téren, hogy egy napkeltétől napnyugtáig nyúló, kibeszabott síkság kellős közepén képezték ki, ahol ha kicsit is elvonult, senkit sem zavart.
Mint általában, most sem érzékelte, hogy a másik kicsit kellemetlenül érzi magát, túl közvetlen volt, hogy ezt a minimális berzenkedést észrevegye - ha nem teszik szóvá, sokszor teljesen elsikkadt neki minden ilyen. Alapjáraton egyébként is teljesen ártalmatlan, csupán kissé szertelen lény, úgyhogy a legtöbben elnézték neki, vagy előbb-utóbb hozzászoktak.
- Ő egy szőke ciklon. De igazán bűbájos fergeteg.-*Többéves barátság fűzte a lányhoz, így teljesen tudatában volt annak, milyen személyiség is, bár ő élvezte, ha sodortathatta magát, vagy épp kart karbaöltve tombolhattak együtt; a másik oldalon pedig látta, milyen, amikor komoly, szomorú, csendes-méla és egy picit talán elveszett. Jarednek ehhez még egy kicsit érnie kellett és lazulni - sokszor késztetést érzett, hogy megböködje, nem nyelt-e karót, aminek azonban a szőke csiklandóssága miatt nem lett jó vége, így nem kockáztatta meg ismét a manővert.
- Ugyanmár...-*Nevetett a pulykakasként dudrogó srácra.*- Te se vagy különb a deákné vásznánál!-*Intette le, mert akármennyire is ágált a leány ellen, mindenkinek megvoltak a maga kis "szépséghibái", bár Radúz vajmi keveset érzett meg ezekből. Túlságosan csapongó és szabad lénye legfeljebb nevetett, képtelen lett volna mérgelődni és méltatlankodni ilyeneken.*
- Sör! Igazi, cseh sör, bár sajna, nem csapolt. Kérsz?-*Tartotta Jared elé a poharat, miközben derűsen elsiklott afelett, hogy vendége még egy jó évnyire van a nagykorúságtól - odahaza már egészen fiatalon belekóstolt ilyesmibe, bár sosem kapott többet egy egészen kis pohárnál és nem is lett belőle alkoholista, úgyhogy nem talált ebben semmi furcsát. Azt mondjuk már meggondolta volna, pálinkával is megkínálná-e, de az egyébként is sokkal inkább riasztó, semmint csábító ennyire tapasztalatlan ivóknak.
Hozzászólásai ebben a témában
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 2. 23:56 | Link


Radúz kész kis lakomát kerített nekik a finom zöldségekkel, és Jared is boldogan rágta a rengeteg vitaminbombát.
- Köszönöm – mondta két falat között, majd vett még egy darab paradicsomot, hogy berágicsálja.
Közben tovább gördült a beszélgetés fonala, Jared pedig bólintott egyet.
- Nekem azért kellett megtanulni, mert ezt várták el tőlem, így aztán nem nagyon volt helye mindenféle szárnypróbálgatásoknak – mondta. – Szerencse, hogy egyébként is megtetszett a hangszer, de igazán azóta szeretek játszani, mióta senki sem kéri – tette még hozzá elgondolkodva.
Valóban, mióta nem kellett mindenféle megkövetelt dolognak eleget tenni, azóta sokkal szívesebben foglalkozott rengetegféle tevékenységgel. Neki az kellett, hogy szabad kezet adjanak neki, hogy azt csinálhassa, amit ő jónak lát, mert nem volt az a típus, aki elkallódna, ha nem fogják a kezét, viszont a szamárvezetőtől egyenesen irtózott.
- Könnyen tanultad meg a hangot megszólaltatni? – kérdezte aztán kíváncsian, mert számára ez a hangszer még mindig valami egészen furcsa és rejtélyes valami volt. Kicsit sem szokványos.
Radúz Sárával kapcsolatos véleményére viszont csak dühösen szuszogott. Jobb lett volna, ha nem történik ilyen malőr, mint ez a cupidos, akkor talán nem kezdenek el hozzászólni az emberek és nyugodtan élhette volna tovább a csendes kis életét… Valahol a gondolat ezen pontján kapott észbe, hogy még jó, hogy ezt Gareth nem hallja, és mintha éppen azon kéne lennie, hogy beszélgessen másokkal, úgyhogy köztes megoldásként inkább megpróbálta elhessegetni a mérges gőzfelhőcskéket a fejéből.
Radúz közben el is ment valamerre és valamilyen itallal tért vissza, ami Jaredet teljesen zavarba ejtette.
- Az olyasmi, mint a vajsör? – kérdezte összehúzott szemöldökkel, de valahogy az illat nem olyan volt. – Hát… Kérek – felelte végül, mert csak nem hagyta nyugodni, hogy ez mi a fene lehet.
A szájában aztán furcsán keserű ízt érzett, bár nem volt rossz. Nem indította el benne azt a fintorgást, amit bármilyen tömény szesz minimális mennyisége is kivált, hanem inkább üdítőnek érezte, annak a fajta italnak, ami akkor jó, ha rettenetesen belakik az ember.
- Nem rossz – állapította meg aztán fennhangon, a gondolatainak egy részét megosztva a házigazdával is. – Habár kicsit furcsa, hogy valami, ami ennyire kesernyés, lehet finom – tette hozzá a megrögzött édességimádó, aztán némi gondolkodás után újra kérdezett.
- Lehet még egy kortyot?
Utoljára módosította:Jared S. Nightingale, 2015. augusztus 2. 23:57
Hozzászólásai ebben a témában

Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. augusztus 2. 23:59 | Link
Rys

- Nem az enyém az érdem, én csak behoztam.-*Mosolyodik el, mert ezeket még csak főzni sem kellett, mindössze megmosta és egy kicsit összekaszabolta a nagyját, a könnyebb fogyaszthatóság érdekében.
- Ismerem az érzést.-*Nevetett fel, meglobogtatva az egyik csalánlevelet a kezében.*- Azóta szeretek főzni, mióta senki sem áll mögöttem és dirigál, hogy nem jól csinálom ezt vagy azt.-*Persze, legkisebbként már kevésbé fűztek hozzá hiú reményeket, mint a bátyjaihoz, de ettől még nem kevésszer kellett kuktaként segédkezve hallgatnia a zsörtölést, amit kissé unortodox módszerei kiváltottak.*
- Nem mondanám. Ahhoz képest, hogy fém, nagyon érzékeny és finoman szabad csak megütni, nagy pontosságot igényel. Mondjuk amennyit toltam a számítógépes játékokat, elég könnyen megtanultam, melyik hang hol van és hogyan is üssem meg, de maga a stílus és a mágia nem jöttek ilyen könnyen.-*Zorja egyfajta szerelem első látásra volt számára, így sosem esett nehezére órákat tölteni kísérletezéssel. Előtte már barátkozott különféle más hangszerekkel, de egyik sem jött be, nem volt az igazi sem a hangjuk, sem az összhangjuk (többek közt ezért sem sámándobja van, az azzal való próbálkozások katasztrofálisan végződtek).
Közben Jared lenyelte az arcán egyébként egyértelműen olvasható gondolatokat és Radúz bölcsen mosolyogva nem piszkálta tovább, mert egy sündisznó mókás, de nehéz vele társalogni, ha csak töffög. Amúgy is akadt jobb témájuk, amint a srác lecsillapodott kissé.*
- A vajsör alkoholmentes és sokkal édesebb, úgyhogy nem sokban hasonlítanak.-*Világosította fel, majd mikor az Eridonos a figyelmeztetés dacára is kért, odanyújtotta neki a korsót, kíváncsian várva a reakciót. Jaredhez méltó, komoly megfontolást látott és tömör kis véleményt kapott.*
- Ó, rengeteg fajtája van, édesebbek és sokkal keserűbbek is, gyümölcsösek, ízesítettek, ami csak szem-szájnak ingere. Van Brünnben egy söröző, ahol többszáz féle sört lehet végigkóstolni, egészen pici főzdékből is.-*Lelkesen mesél, mert mint minden igazi cseh, rajongója ennek a nedűnek és életének jelentős részét annak szentelte, hogy ahogy feléjük mondják, kocsmákat söpört filozofikus és folyton változó baráti társaságával, éjbe nyúló beszélgetéseket folytatva.*
- Persze. Van még raktáron.-*Biccentett.*- Sőt, ha gondolod, felhigíthatom olyanra, ahogy nagy melegben iszom, az kicsit limonádésabb.-*Ajánlotta  fel, mert egész évben váltogatta a teák, jeges teák, grogok és sörök végtelen kombinációit és variációit. Semmibe se kerülne kikeverni egy citromosabb, limonádésabb verziót.
Hozzászólásai ebben a témában
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 3. 00:01 | Link


- Nem is gondoltam volna, hogy ilyesmikben segíthetnek ezek a… számítógépes játékok – lepődött meg. Neki ez egy teljesen más világ volt a szó legszorosabb értelmében, de már találkozott ezzel a kifejezéssel és tudta, hogy mit jelent. Néha maga is meglepődött, hogy mennyit szélesedett a látóköre az utóbbi időben, de ezt kifejezetten a pozitív változások oldalára sorolta.
Most pedig megint egy újabb dolgot tanult, mégpedig, hogy a sör nem is annyira rossz dolog. Igaz, nem tudott volna sokat inni belőle, nem is állt szándékában, de könnyű üdítőnek remekül megtette. Amúgy sem volt egy alkoholkedvelő fajta, nem szívesen rombolta volna magát ilyesmivel, de ennyi még belefért, úgyhogy az ajánlatra is bólintott.
- Az jó lenne, szívesen megkóstolnám – felelte, és ha Radúz elindult a konyhába, akkor ő is vele ment, hogy megnézze, miként is készül az ital.
A vacsorához visszatérve aztán újra letelepedett és berágta a kenyere utolsó falatjait is, hogy utána már csak a nagy pohár ízesített sörrel ücsörögjön. Elnézegette a szoba berendezését, a nagyon jól sikerült függönyt, amit Radúz az első találkozásuk alkalmával készített éppen, meg úgy általában az egész kis lakályos zugot.
- Jó itt lakni? – kérdezte hirtelen. – Mármint ennyire pici helyen? – nézett a másikra kíváncsian. Eléggé kétközt volt ezzel a dologgal, mert sok időt töltött még az otthonukban is a szobában és itt is, tehát bizonyos szinten megszokta a kisebb lakótereket, de közben mindig egy hatalmas házhoz tartozott a helye. Egészen más lehet ennyire korlátozott térrel rendelkezni.
Közben szépen fogyott a kezében tartott ital, és egy egészen kicsit mintha megérezte volna a hatását. Talán túl gyorsan itta, de Radúz nagyon finomat készített a sörből, miután egy kis ízesítés is került bele… Jared okosan le is rakta egy kicsit a poharat a kezéből, nehogy szédülés legyen a vége, hiszen ő egyáltalán nem szokott az alkoholhoz, egészen kicsi is megütötte. Viszont a kenyér sok volt és nyomta a gyomrát, úgyhogy hamarosan újra kortyolt párat, jó úton haladva ahhoz, hogy egy hangyányit becsípjen. De persze az még odébb volt.
Hozzászólásai ebben a témában

Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. augusztus 3. 00:06 | Link
Rys

- Megszokod a gyors, finom, precíz mozdulatokat, már a jobb játékoknál, ahol nem csak össze-vissza nyomogatsz mindent, ami kezed ügyébe kerül. Ráadásul a legtöbbnek van egyfajta ritmusa, amibe szintén beletanul az ember.-*Magyarázta, mert ugyan egyre kevésbé élt ilyesmivel, a kezdetekben sokat segített neki ez az amúgy többnyire abszolúte haszontalan tudás. Egyébként is világszinten űzte a legfeleslegesebb apróságok megjegyzésének művészetét, ami remekül párosult a fontos dolgok játszi könnyedséggel való felejtésével. De ki akar emlékezni arra, hogy hívják egyes ismerőseit, amíg tudja, hogy a pillecukros csokoládé a kedvenc édességük, duh.
A konyhában aztán megmutatta, ő hogy keveri némi cukor-citrom-víz kombóval ki a kedvenc nyári hűsítőjét – ritkán, ha ráfanyalodott, akkor Sprite is megtette, de most volt minden kéznél. Kész szerencse, hogy Jareddel nagyjából egyformán szerették az édeset, úgyhogy nyugodt szívvel lőhette be kedvenc arányait, két pohárba osztva végül a kapott italt.*
- Egészségedre!-*Nyújtotta oda az ifjoncnak a maga adagját, koccintás helyett csak kicsit megemelve a saját itókáját, jóízűen le is gurítva a nagyobbik részét. A szendvicsének maradékát már jóformán úgy nyelte le, mint kacsa a nokedlit, mert időközben megjelent az ablakban a kottákért küldött csóka, élénk és izgatott diskurzust indítva el madarai körében, úgyhogy jobbnak látta gyorsan elkobozni tőlük a lapokat, mielőtt tüzetesebben nekiállnak a vizsgálatuknak. Sajnos, a kíváncsiság nagy úr és minél okosabb valami, annál erősebb benne ez a sok bajt okozó tulajdonság.*
- Ezekre gondoltál?-*Lobogtatta meg Jared előtt a küldeményt, kíváncsian – jómaga nem értett igazán az ilyenhez, inkább hallás után tanult, mert azt szokta meg és világéletében túl lusta volt papírokat hurcolászni magával, inkább megjegyezte és a fejében vitte csak. Ha igenlő választ kapott, a srác kezébe is nyomta, visszahuppanva mellé a földre.
- Pici?-*Fejét értetlenségében oldalra döntötte, túlméretezett kölyökkutya benyomását keltve, míg körülnézett a házikóban.*- Hát, én sátorhoz szoktam, ahhoz mérten ez egy kisebb palota. Ha nem esik, egyébként is kint szoktam aludni, sokkal kellemesebb meg hangulatosabb.-*Számára a ház leginkább tárolóhelyként lehetett fontos, de csekély mennyiségű valóban elengedhetetlen felszereléssel bírt, amit bármikor össze tudott csomagolni és hátára kapni, mert nomád életmódot folytatott. Egyébként is, az ő “otthona” nem ért véget a küszöbnél, hanem folytatódott, ameddig az erdők, rétek, tisztások nyúltak, fel egészen a hegyek gerincéig és talán még tovább is.*
- Vegyek elő csörgőt vagy kattogót?-*Érdeklődött, ahogy a vacsora romjait félretolva helyet csinált, hogy nekikezdhessenek a zenélésnek.
Hozzászólásai ebben a témában
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 3. 00:08 | Link


- Nem tudtam, hogy ezek ennyire… fejlesztőek – nézett egy nagyot a fiú. Azt hitte, hogy a videojátékok csak valami teljesen értelmetlen dolgok, legalábbis ez jött le neki abból, hogy mennyire negatív dolgokat olvasott róla a mugli médiában, mikor nagy ritkán effélébe botlott. Nos, úgy tűnik, téves benyomást kapott.
Közben a konyhába tértek, és Jared megfigyelte az üdítő készültét. Nem tűnt bonyolultnak, az egyetlen buktatója az, hogy a diákoknak nem lehet alkoholt vinni a kastélyba, neki pedig halvány fogalma sem volt arról, hogy egyáltalán létezik olyasmi, mint alkoholmentes sör.
- Neked is – viszonozta a gesztust, bár kicsit meglepődött, mert azt hitte, koccintani fognak, de végül mégsem ez történt. Közben aztán megérkeztek a kották is, és Jared átvette őket, hogy megnézze, valóban az került-e ide, aminek kell.
- Ó, igen! Ezek azok – lelkesült rögtön, és megszámolta gyorsan, hogy megvan-e minden oldal. Szerencsére nem volt hiány, így el is kezdte mutogatni a sorokat Radúznak. – Nézd csak, látod itt ezt a részt? Ez valami egészen különleges hangzás lenne hegedűn. És nézd csak ezt is, ez meg szóló neked – csúsztatta lejjebb az ujját a papíron.
Aztán feljött a lakás témája, és Jared kicsit elszégyellte magát, mert kicsinyelte a kunyhót.
- Sajnálom… Tudod én elég nagy terekhez és házakhoz vagyok szokva, nekem kicsinek tűnt, de vigasztaljon, hogy sokkal lakályosabbnak látom, mint eddig bármelyik villát – mosolyodott el a végére.
Közben végzett az evéssel-ivással, úgyhogy a tányérját a konyhába vitte. Radúz kérdésére bólintani akart, de aztán meggondolta magát, mert kicsit kellemetlenül érintette ez a mozgásfajta jelen pillanatban, és inkább szavakkal válaszolt.
- Szerintem a kattogót meg lehetne próbálni – felelte, aztán felvette a hegedűjét a földről, és kivette a tokjából. Nagyon szerette a hangszert, még akkor is, ha nem volt olyan különleges, mint Radúz darabja. Fontos volt neki, mert végigkísérte a fél életét.
Kényelmesen elhelyezkedett ez után, hogy lehetőleg semmit se könyököljön le, aztán a másikra nézett.
- Kezdhetjük?
Hozzászólásai ebben a témában

Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. augusztus 3. 00:09 | Link
Rys

- Látom-látom, csak nem sokra megyek vele. El tudod dúdolni? Vagy hegedülni? Úgy nagyjából?-*A lelkesedés ugyan átragadt rá – félre is tette a sörét - azonban ez sajnos nem pótolhatta hiányzó készségét, úgyhogy hiába is nyomta Jared az orra alá a kottát, nem lett tőle okosabb. Bohém lelke amúgy is előszeretettel tért el az ilyen kötött formáktól, amikor épp az érzései úgy diktálták, mert szabadságszomja jóformán csillapíthatatlan volt, a zenében pedig igazán legfeljebb Zorja hangfekvése szabott határokat, de még az sem okvetlen.
- Mit sajnálsz?-*Radúz pislogott kettőt-hármat, elvégre ha kicsi is egy ház, miért lenne az sértés? Sok jó ember kis helyen is elfér, meg aztán, minden háznak akad végül gazdája, akivel egymásra találnak és onnantól ásó, kapa s nagyharang választhatja csak el őket. A magyarázat egy picit segített, de érzékelte, hogy Jared alighanem több időt töltött bezárva, ez lehet az eltérő látásmód forrása.*
- Ó, én csak arra használom, hogy biztonságban tartsak mindent, ami nem szeret odakint lenni. Nekem itt sok a fölös hely-*ismerte be, mert a saját fürdő, konyha és spájz, na meg a karámok és a veteményes kész luxusnak tűnt a szemében.*- Tudod, három bátyám van és már nagyon rég szinte folyton úton vagyok, vagy odakint. Nem is érzem jól magam, ha sokáig kell falak közt lennem.-*A kunyhó kedves a szívének, mert olyan jó kis kuckó, díszítgetheti is és barátokat is hívhat ide, ami sátorban azért nem ennyire kényelmes, ott festegetni se nagyon lehet a falakra, pedig oda volt és vissza a lassan színesedő, telepingált részekért. Már azon is tűnődött, vajon a tető alatti részeket is ki lehetne-e valahogy dekorálni, vagy valamilyen varázslattal megbuherálni.
- Igenis!-*Pattant fel, félbehagyva a gondolatmenetet, hogy előkapja meglehetősen furcsa kis hangszerét, ami két közönséges fa golyóból állt, amit zsinór kötött össze – kicsit egy bizonyos, divatjamúlt mugli játékra hasonlított, ritmust lehetett adni vele és elég volt hozzá az egyik keze, így a másikkal a hanget szólaltathatta meg. Elhelyezkedett, aztán már csak Jared kezdésére várt.
Hozzászólásai ebben a témában
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 3. 00:13 | Link


- Öhm, persze – bizonytalanodott el egy pillanatra, de aztán rájött, hogy valószínűleg Radúz nem tud kottát olvasni. Őszintén szólva Jared úgy érezte, hogy neki nem is igazán hiányozhat ez, hiszen a hallása remek volt és egyébként is kiválóan zenélt, neki magának viszont sajnos szüksége volt sokszor az ilyen fogózkodókra.
- Jó lehet így élni – merengett el a fiú a válaszon. – Nekem még eddig az itteni szobánk a leginkább otthonszerű, de, ugyebár, itt nem maradhatok örökké – mondta. Kicsit nehéz volt számára elképzelni, hogy egyszer csak imádni fog egy bizonyos lakhelyet, mert sosem kötődött helyekhez. Nagyon sok dolog tetszett meg neki, de nem volt kedvence, egyformán szeretett kint lenni és az erdőt nézni vagy bent ülni és olvasni. Még jó, hogy senki sem kérte tőle, hogy válasszon.
- És jó testvérek vagytok? – kérdezte aztán, mikor szóba jött, hogy Radúznak vannak testvérei. Ez a téma eléggé érdekelte, mert hát neki a mindene volt Gareth, és mindig kíváncsi lett, mikor valaki a saját testvéreiről beszélt. Vajon mások is így ragaszkodnak egymáshoz, vagy tényleg ők furcsák? Volt már, hogy elkapta egy-két lány tekintetét, amint szinte olvadozva néztek rájuk egy-egy meghittebb jelenet közepette, de nem nagyon értette, hogy ez miért van.
Közben Radúz meghozta kattogót is, úgyhogy Jared elhelyezkedett, és a kérésnek megfelelően először is megpróbálta eljátszani a kottából a dalt. Nehéz volt, főleg ott, amit végképp nem az ő hangszerére írtak, többször újra kellett kezdeni, de aztán csak sikerült az ő véleménye szerint valamennyire érthető dallamot kihozni belőle.
- Becsatlakozol? – ajánlotta, mielőtt újra elölről kezdte volna, aztán pedig immár nagyobb lendülettel fogott bele a műbe. Mostanra nagyjából ráállt a keze – még ha a sorok néha össze is folytak kicsit a sör hatására -, és egész jó ívet írt le a dallam. Ha elég ideig játsszák, ki tudja, még lehet, hogy kicsit ki is kapcsol az agya, és mozog mellé csak úgy spontán.
Hozzászólásai ebben a témában

Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. augusztus 3. 00:15 | Link
Rys

- Örökké sehol se maradhat az ember, nem fa, hogy egész életében egy helyben álljon-*vélekedett, bár ő a maga ördögszekérszerű vándorlási kényszerével a másik szélsőséget képviselte, még ha most igyekezett kicsit gyökeret is verni, mert mint Sári sokszor emlékeztette, néha illik leszállni a földre, mert nem mindenki bír vele repkedni, mint a pitypangmagvak. Azért, hogy gyomokhoz hasonlítják többnyire, sosem orrolt meg, bár sejtette, hogy nem teljesen hízelgő rá nézve a dolog, valahogy nem tartotta elég fontosnak.
- Hmm...végül is. Sokkal idősebbek nálam, úgyhogy mire én serdültem, ők már mind felnőttek voltak. Egy katona, egy mérnök, egy meg valamiféle kutató, szóval én vagyok a fekete bárány meg a tékozló fiú meg a többi. Amúgy jó fejek, csak sose tudtam versenyezni velük, max hülyeségben.-*Teljes természetességgel beszél erről, mostanra mindenki megszokta – vagy beletörődött – hogy belőle már nem lesz a többieket túlszárnyaló család büszkesége, de jobb is volt így, mert könnyebben elfogadták önmagának.*- Nagyon hasonlítotok amúgy a bátyáddal, bár szerintem nagyjából akkora fogom megjegyezni a nevét, mire leteszi a záróvizsgáit.-*Nemrégiben volt futólag szerencséje az idősebbik Nightingalehez, akiről Jared már mesélt, de természetesen folyamatosan elfelejtette, hogy is hívják. Valamiféle gyógynövényt keresett az erdőben, ahhoz kért segítséget és futólag elbeszélgettek kicsit, de sokkal könnyebben el tudta volna felejteni, mint az öccsét.
Persze, ott volt az is, hogy vele többet találkozott, jobban ismerte és együtt is zenéltek egy-két alkalommal. Kedvelte a srácot, olyan kis őszinte volt, még ha időnként úgy prüszkölt is, mint egy hátát púpozó macska – ami természetesen Radúzt, néhány griffel a háta mögött, a legkevésbé sem rettentette el. Kicsit nehezen engedte el magát a skac, hát istenem, megesik.  A lényeg ez volt, ez a zene és lelkesedés, ami a felszín alatt lapult.
- Naná!-*Kapta ölbe Zorját, mert míg agya egyik fele gondolatokkal szöszölt, fantáziája már elkapta a dallamot és játszani kezdett vele, de az első taktusoknál még tartotta magát a hallottakhoz, hogy biztos legyen a ritmusban és teljesen átvegye a hangulatot. Csak utána kötötte rá a kattogót és minden pár taktussal könnyebben, szabadabban mozgott, variálva és kísérletezve az alapmotívummal. Egy idő után mintha Jared is el merte volna engedni a kottát és egyre élőbbnek, lüktetőbbnek érezte a zenét, lelkesen ingatva fejét, fura kis kontyával együtt galambra emlékeztetve. Minél tovább nyúlt a szám, annál inkább belefeledkezett, hol rendes dobot utánozva, hol egy kis dúdolást téve hozzá és egészében véve rettenetesen élvezte, akármeddig tudta volna folytatni. Jaredet figyelve néha egy-egy mosollyal biztatta, de nem szólalt meg.
Hozzászólásai ebben a témában
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 3. 00:16 | Link


- Akkor te is kisöcsi vagy, mint én – vigyorodott el Jared felmérve a helyzetet. Érdekes lehetett olyan családban nőni fel, ahol ennyi a gyerek, attól függetlenül is, hogy egészen biztosan szabadabb életük volt, mint nekik. Néha elgondolkodott rajta, hogy mi lett volna, ha máshogy élnek gyerekkorukban, akkor most milyen ember lenne, de valahogy mindig arra jutott, hogy bármilyen rémes és iszonyatos is volt, ha nem ezek történnek, akkor most nem lenne önmaga. Márpedig ő szeretett olyan lenni, amilyen.
- Gareth – mosolygott a fiú, mikor válaszolt. – Nem nehéz, egészen hasonlít a Jaredre, legalábbis hangzásában.
Gyakran mondták nekik, hogy hasonlóak, annyira szembetűnő volt, de sajnos mégsem elég ahhoz, hogy összekeverjék őket, pedig az tényleg vicces lett volna. De hát Gareth magasabb is volt egyelőre, az arcvonásai is férfiasabbak, ráadásul az öltözködése is teljesen más volt, mint Jaredé, még ha az utóbbi időben ez változni is látszott.
Ez után viszont a zenéé lett a főszerep, és Jared egy ponton túl már lehunyta a szemét, úgy játszott a hegedűn. Amint Radúz is becsatlakozott hirtelen megtelt élettel a dallam, a szőke fiút mindig is lenyűgözte, hogy mennyire csodálatos hangja van Zorjának.
- Esküszöm, ha lenne bármi énekhangom, még dalra is fakadnék – szólt közbe egy ponton, hogy aztán tovább vágtázzon a gyors részeken és a lábával topogja mellé a ritmust. Most eléggé elengedte magát, talán még sosem sikerült ennyire jól játszania, de sajnos egy idő után meg kellett állnia.
- Egy kicsit leülök, szédelgek – közölte a pihenőállásba helyezkedés okát. Nem volt komoly, csak a nagy hévben kimelegedett és mostanra ütött az alkohol, amihez kicsit sem volt hozzászokva. Viszont, hogy ne üljön ott kukán, kérést fogalmazott meg.
- Játszanál nekem valamit? – érdeklődte Radúztól, miközben törökülésbe helyezkedett, a hegedűjét pedig biztonságba helyezte.
Hozzászólásai ebben a témában

Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. augusztus 3. 00:47 | Link
Rys
Girls just wanna have fun <3

- Többszörös kisöcs. Na meg főállású család szégyene és etcetera.-*Vigyorgott vissza, mert mindenkinek megvan a maga egyedien őrült családja, bár rengeteg kategóriában akadnak indulók - az ő famíliájában ő volt az a tényező, akinek létezését többnyire letagadták volna magasabb körökben, valahogy mégis belefért a bátyjai által kreált sikertörténetek keretébe, nem az árnyékukban lapulva, hanem előtte parádézva és virággal hintve fel azt.
- Ja! Gareth! Világos!-*Sajnálatos tény, hogy ha tíz perccel később rá találnak kérdezni, megint nem fogja tudni, hogyan is hívják, de jelenleg eme pöpp problémáról eltereli a figyelmet a közös zene.
- Siiimán! Toljad!-*Szükség esetén még mindig ki tudja kapcsolni valamelyest a hallását (végső esetben meg autohangolhatja kicsit Jaredet, de az kicsit talán sok lett volna így egyszerre), úgyhogy a fiú nyomhatja, ahogy a torkán kifér. Ő nem fogja korlátozni, lazuljon csak maximálisan, úgy a jó! Tök jól belejöttek így is, hát mekkora királyság lenne, ha még ennél is lazábban zenélnének. A csókák az ablakban így is ritmusra billegetik magukat és szörnyen élvezik az egészet, bekapcsolódva itt-ott sajátos hangjukon és lelkesen figyelve Jared mozdulatait, meg is feledkezve a bejárásitilalomról - mikor a srác hirtelen abbahagyta a játékot és leült, egymás után reppentek be, hogy köré gyűljenek és vizsgálgassák.*
- Szusszanj csak! Ittál ma eleget?-*Radúz aggodalmaskodik, mit sem sejtve a szédülés valódi okáról, tele csupa jóindulattal és segíteni akarással, ahogy Jared felé nyújtja a poharat. Mindenesetre, kérdésére felragyog és szélesen bólogatva pattan fel, mint egy rúdugró nikkelbolha.A gramofonhoz lejtve életre kelti azt, mert eszébe jut valami, amihez okvetlen szükségesnek érzi, hogy az eredeti is megszólaljon az általa hozzáköltött kísérethez, ráadásul az Eridonos zenei ízlése úgyis csiszolgatásra szorul még mugli, meg általában véve könnyűzene terén, úgyhogy épp ideje, hogy összeismerkedjen ezzel a remekművel. Amint beállította a kütyüt, mint aki jól végezte dolgát, visszatottyan a helyére, ölbe véve hangszerét és (továbbra is röhejes) fejingatással követi a kezdő taktusokat, érdekes egyveleggé gyúrva a hang és a többi hangszer hatását. Meglepetésszerűen fakad aztán dalra, egy Jared által valószínűleg hírből sem ismert számot kezdve énekelni, ami körülbelül mindkettejük születése előtt volt sláger - ami viszont valószínűleg felül fogja írni ezt a tényt, hogy a dalt Cindy Lauper jegyzi és Radúz tökéletes női szopránban tolja vele a hangokat, tévesztés és megingás nélkül, az utolsó szótagig betéve tudva, sőt, ha ugrabugrálhatna, tanúsítaná, hogy a videoklippet is többször látta a kelleténél. Így viszont ülve marad és Zorjával kórusban kíséri a tölcsérből áradó dallamot, cseppet sem zavartatva magát, amíg véget nem ér a zene.
Utoljára módosította:Kafka Radúz Arvid, 2015. augusztus 15. 11:12
Hozzászólásai ebben a témában
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 3. 01:10 | Link


Felnevetett, annyira jó volt a leírás, amit Radúz adott magáról, tulajdonképpen tényleg annak is tűnt így ránézésre, meg persze mellette egy roppant szerethető emberkének. Jared nagyon kedvelte legalábbis, mindig jókedvű volt és szertelen, ami nagyjából az ő szöges ellentéte, ez pedig roppant mód tudta szórakoztatni. Mostanra már könnyen vette át Radúz vidámságát, ő is szórakozott és játszott, ha az kellett, ez pedig nagyon jót tett neki.
- Áh, nem merem... Még sosem énekeltem - felelte félszegen mosolyogva. Tényleg nem próbálkozott még ilyennel, talán ha utoljára gyerekkorában valamikor, de azóta se módja se kedve nem volt énekelni, hát most félt, hogy hülyét csinál magából. Inkább csak a dallamot figyelte és hogy mennyire csodálatosan hangzik együtt a két hangszer és közben igyekezett egyre többet kihozni magából, hogy még jobb legyen.
De aztán meg kellett állnia és mikor Radúz aggódva kérdezett felőle, akkor megrázta a fejét.
- Nem vízhiány - mondta. - A sör! - ismerte fel, hogy mi lehetett a probléma. Mint a családjában oly sokan, pont annyira nem bírta ő sem az alkoholt, ami esetében azt jelentette, hogy már egy egészen kevés is megszédítette. Ezt ékesen bizonyította az is, hogy mikor legutóbb rumos kakaót kapott a bátyjától, akkor az is pillanatok alatt beütött, pedig egészen biztosan nem leitatni akarta.
Szerencsére a másik viszont nem tiltakozott és szívesen zenélt neki, noha amint elkezdte Jared szeme kerekre tágult és úgy bámult rá. Ez a hang tényleg Radúzból jön ki? Hihetetlen, az a női hang elképesztő volt. A szám végéig csak teljes csöndben ült és figyelt egyik ámulatból a másikba esve, de a zene tetszett neki, úgyhogy a keze és a lábfeje ütötte közben az ütemet. Teljesen hihetetlen volt számára, hogy valaki így tud játszani a dallamokkal és ha ez nem lenne elég akkor még a saját énekhangjával is. Mikor aztán vége lett, akkor mert csak megszólalni.
- Ez hogy csináltad? - kérdezte ragyogó arccal. Nagyon tetszett neki, hogy a másik ilyesmit is tud, bár azt sejtette, hogy valószínűleg ez is a melodimágiája része lehet, tehát olyasmi, amire sajnos őt nem fogja tudni megtanítani.  
- Mutass még valamit, más is tudsz utánozni? - kérdezte csillogó szemekkel.
Utoljára módosította:Jared S. Nightingale, 2015. augusztus 24. 18:09
Hozzászólásai ebben a témában

Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. augusztus 23. 23:25 | Link
Rys

Radúz előző életében alighanem valamilyen terápiás állatka lehetett - ennek sok jelzőjét igazából mindezidáig sem sikerült levedlenie, úgyhogy szokszor már-már kísértetiesen hasonlított egy nagy, göndör szőrű utcamix korcsra, amelyik túláradó boldogsággal üdvözöl minden embert, aki hajlandó kicsit is megsimogatni, aztán ha kiugrálta magát, betúrja magát melléjük és nem tágít, amíg meg nem kapja a neki járó simifejadagot.*
- Csak nyugodtan! Egy csomó embernek nincs hangja, mégis jó a zenéje!-*Vágta rá, mert néhány egyébként híres énekesnek tagadhatatlanul nem sok hanggal bírt, de az egyénisége, mondanivalója, dallamai és karizmája mégis lehetővé tette, hogy karriert fussanak be és maradandót alkothassanak. Egyébként is, ez az ideális lehetőség elkezdeni! A csókák már így is tök izgatottak, roppantul élvezik ezt a kis műsort.
A másik magyarázatát hallva egy kicsit pislog, aztán megvilágosodik.
- Ó!-*Mármint tényleg. Ő erre nem gondolt. Mindig elfelejti, hogy vannak, akik ilyen kicsitől is spiccesek, főleg, hogy Jarednek olyan kis nehezen meghatározható korú az arca - koravén! Ezt a szót kereste. Nem is igazán az arc, az olyan kis bájos, főleg mosolygósan, bár kissé karikásak a szemei, hanem a tekintete. Mindig az az érzése, hogy egy komoly, apró felnőttel beszélget, de ez még nem állítja meg, ha épp elkapja a szottyongathatnék, mint most.*- Hozok szörpöt!-*Jelenti be, amikor elengedi, kitrappolva a konyhába meg vissza, egy adag sörtelen limonádéval.
Radúznak a zene olyan volt, mint kiskutyának a csont - ha eldobták, gondolkodás nélkül elrohant utána és tulajdonképpen legédesebb álmából felverve is azonnal beleegyezett volna egy kis hirtelen felindulásból elkövetett jammelésbe.
- Hát, kis melodimágia meg sok gyakorlás. Valszeg nem láttál még ilyet, de van egy csomó ember, akik hihetetlen jó hangutánzók, hozzájuk képest én már csalok. Viszont enélkül nem tudnék rendesen bestianyelveket beszélni.-*Lelkesen magyaráz, mert ez az egyik kedvenc képessége, a kezdetektől fogva nagyon élvezte, hogy ugrathatja vele az embereket és persze ez tette lehetővé, hogy társalogjon az emberi szót nem ismerő lényekkel. Persze, kellett ehhez még egy adag gátlástalanság is, hogy tényleg bármit teljes természetességgel tűzzön a repertoárjára, amit meg is tett - ugyanolyan szívesen énekelt Tina Turnert, mint Beatlest, pedig azért van hangyányi eltérés a kettő közt.*
- Hmm, mit szeretnél hallani?-*Kérdez vissza, mert lehetőségeinek tárháza szinte végtelen, nem is tudna hirtelen dönteni.
Hozzászólásai ebben a témában
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 24. 18:36 | Link


Radúz kapcsolt, és a sörtől szédelgős Jared egy pillanat múlva már az ölelésében találta magát. Pislogott egy párat, óvatosan meglapogatva a srác vállát viszonzásképp, mert már kezdte egészen megszokni az ilyen kitöréseket, de még mindig nem kezelte túl jól sajnos. Igaz, nem is zavarta.
Aztán Radúz már tovább is vágtatott, azzal a felkiáltással, hogy hoz még inni, bár a szörp szó hallatán Jared már reménykedett, hogy ez nem kevert ital lesz, csak valami sima édes finomság. Így is lett, mikor a másik visszaért, akkor egy nagy pohár limonádénak állhatott neki, míg Radúz szórakoztatta.
Méghozzá nem is akárhogyan! Jarednek szinte leesett az álla, ahogy hallgatta őt, egészen belelkesült, teljesen lenyűgözte, hogy mire jó a melodimágia.
- Most nagyon irigyellek a képességedért - jelentette ki ragyogó szemmel nézve a másikra. - Milyen bestianyelveket ismersz? - kérdezte aztán, mert talán ez még annál is jobban megfogta, mint a hangutánzás maga. Mennyire jó lehet már beszélgetni az állatokkal! Azt ő is imádná, naphosszat eldumálna a madarakkal a párkányon vagy a mókussal a fán... Na az igazán neki való szórakozás lenne! De sajnos nem volt melodimágusi képessége, úgyhogy be kellett érnie azzal, hogy Radúz csodás előadását hallgatja és folytatást követel.
- Mentőautó? - dobta be az első dolgot, amit eszébe jutott. Az a szirénázás először nagyon megviselte muglikörnyezetben, de ezzel együtt eléggé meghatározó is volt ahhoz, hogy megragadjon a fülében a hangja. Persze aztán tovább gondolkodott, hogy kicsivel értelmesebb dolgokat is kérjen a másiktól.
- Beszélj úgy, mint én! - kérte, miközben törökülésbe húzta a lábát és a poharát szorongatva figyelte Radúzt. Kicsivel később pedig megint más jutott eszébe. - Valamelyik bestianyelven mondanál nekem valamit? - érdeklődött. - Mondjuk... a madaraidnak szeretném megmondani, hogy nagyon szépek, az mennyire nehéz? Le tudnálak szerinted utánozni? - nézett a párkányon kuporgó tollasakra kíváncsian.
Hozzászólásai ebben a témában

Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. augusztus 25. 01:07 | Link
Rys

Jared tulajdonképpen minden alkalommal egy kicsit jobban reagált a hirtelen támadó ölelgethetnékjeire, úgyhogy határozottan fejlődött. Nemkülönben Radúz, aki minden fontos kis információt eltárolt vendégéről, úgy mint a kedvenc édessége, kedvtelései, háziállata, testvére meg még sok-sok apróságot, mint a szeme színét vidáman vagy félmosolyarzenáljának kivételes darabjait. Ő ilyen szertelenül szerette az embereket, néha névtelenül, mindig önmagukért.
- Többnyire madarakat, azokkal kezdtem, könnyen tanulhatóak és utánozhatóak. Állandóan jár a szájuk, néha egyenest fülsiketítő. Aztán az emlősökét, azokkal is jól állok, de a testbeszédes részek miatt lassabb és nehezebb. A hüllőkkel és kétéltűekkel meggyűlik némileg a bajom, kígyóul tudok, de egy gyík már zavarba ejt. Most épp arra gyúrok, hogy ezt a lemaradást behozzam, naponta kijárok a gyakorolni, csak szerintem valamit rosszul csinálok, mert folyton elbújnak, ha társalogni próbálok.-Kesergett egy kicsit, pedig annyira szerette a pici, tarka gyíkocskákat, akik a veteményest körülvevő kerítés kövei közt tanyáztak, gyakran süttetve magukat ágyásai közt, ahol mindig találtak kellemes árnyat és bogarakat is. Lenyűgözték az icipici pikkelyek, helyes, cérnavékony ujjacskák meg az okos, figyelmes kis fejek, de fájdalom, egyelőre egy kukk nem sok, annyit sem tudott velük beszélni.*
- Képzeld, van amúgy madár, ami egy csomó lehetetlen hangot tud utánozni! Autóriasztót, más madarakat, fényképezőgépet meg motorfűrészt...-*Sorolja átszellemült arccal - ennek a kedvéért külön elment dzsungelt járni, hogy láthassa és hallhassa, annyira tetszett neki. Közben eszébe jutott, hogy amúgy nem ez volt a téma, hanem utánzásra kérték, úgyhogy kis torokköszörülést követően teljesítette is Jared kérését, bár kicsit sajnálta, hogy nem tud kellőképpen villogni is, a teljes hatás kedvéért. Utána kortyolt az italából, mert mostanra már jólesett a torkának, de a röpke szünettől eltekintve lelkesen és azonnal folytatta az Eridonos szórakoztatását.*
- Minden vízbe mártott test a súlyából annyit veszt amennyi az általa kiszorított víz súlya.-*Ez valószínűleg a legtudományosabbnak ható dolog, ami közel s távol jövőben elhangzik Radúz szájából, de valami kellően Jaredeset akart a hanghoz csatolni és épp ez jutott elsőre eszébe, úgyhogy csak reméli, hogy nem fog a hallatán kedves vendége belefulladni a bodzaszörpébe, mert az felette sajnálatos lenne. Nem mintha nem lett volna ettől lényegesen magasabb szintű tudás birtokában, csak pont úgy, ahogy az emberek neveit felejtette, úgy hullott ki fejéből a legtöbb terminus technicus is, bár a jelentésükkel és jelentőségükkel tökéletesen tisztában volt - de mégis, hogyan hangzott volna, hogy "az izének a micsodája olyan bigyuszt hogyishívjákol a tudodmi hatására"?
- Hmmm...Ők egymás közt nagyon halkan beszélgetnek, szóval nem könnyű, de sok mindent megértenek angolul, ha nem is nagyon szólalnak meg. Megtanítottam nekik pár hasznos szót, ami kapóra jöhet, ha bajba kerülnek.-*A hollófélék közül sok képes bizonyos mértékig megtanulni beszélni, úgyhogy ezt kihasználva nem is annyira saját mulattatására, mint inkább kedvencei biztonsága érdekében választott kifejezéseket. Szerepelt köztük az "étel", "ital", "kérem", "segítség", "hello", "igen" és "nem", bár nem voltak egyformán ügyesek, úgyhogy volt, amelyik ennél többet szedett magára. Az angolra főként azért esett a választása, mert sokan beszélték, ráadásul ezeket az egyszerű szavakat olyanok is ismerték, akik egyébként nem értették a nyelvet. Ha Jared ragaszkodik hozzá, akkor megmutatja neki a kért mondatot és kíváncsian várja, hogy boldogul vele.
Hozzászólásai ebben a témában
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 25. 21:13 | Link


Ámulva hallgatta Radúz felsorolását, sosem hitte volna, hogy lehetséges ilyen módon beszélgetni az állatokkal, de úgy tűnt, hogy a másik nem viccelt.
- Hihetetlen... - kerekedett el a szeme egy pillanatra, mikor Radúz megemlítette a madarat, ami mindenféle hangot képes utánozni. Ilyen pillanatokban mindig rátört az érzés, hogy mennyire keveset is ismer a világból, és hogy mennyire szeretne még sok-sok mindent tanulni. Ennek a gondolatnak szokott az lenni a vége, hogy beveszi magát pár napra a könyvtárba és csupa olyasmit olvas el, ami addig nem került a kezébe. De aztán hamar továbblépett, és mindenféle hangok kiadására kérte vendéglátóját. Radúz készségesen teljesítette is, kezdve a mentőautóval, ami roppantul szórakoztatta Jaredet, egészen addig, hogy az ő hangján szólalt meg.
- Egek, én így beszélek? - nevetett fel, előbb a hangon aztán a mondanivalón átalkodva meg. Nehezen fékezte csak meg a röhögést, ami kitört belőle, mikor belegondolt, hogy igen, tulajdonképpen Radúz most elég jól parodizálta, de aztán nagy nehezen sikerült, és még a limonádé sem csepegett ki a kezében tartott pohárból a zötyögéstől, amit hatalmas sikernek könyvelt el.
Mikor már kicsit lecsillapodott, akkor megint mást kérdezett, Radúz pedig magyarázott egy kicsit arról, hogyan is kommunikálnak a csókái.
- Nem baj, azért szeretném megpróbálni madár módra - felelte, aztán ha a másik megmutatta, hogy hogyan kell a hangokat kiadni, akkor megpróbálta leutánozni. Ő is érezte, hogy katasztrofálisan sikerült, a madarak is egy pillanat alatt mély csöndbe burkolóztak, úgyhogy nekifutott még egyszer. Ez már nagy tetszést aratott a csókák körében, bár Jarednek az volt az érzése, hogy most nemes egyszerűséggel körbenevették.
- Oké, mit mondtam nekik? - nézett a házigazdára miközben ő is vigyorgott a helyzeten. Úgy tűnik, ez nem neki való, pedig tényleg lenyűgözte őt Radúz képessége.
Közben lassan elfogyott a limonádé is a kezéből, ráadásul odakint is elkezdett lefelé menni a nap, úgyhogy elgondolkodott, hogy talán lassan vissza kellene mennie a kastélyba, de mindig nehezen szabadult el innen, mert annyira kellemes hangulata volt a kis házikónak. Nyújtózott hát egyet, közben pedig a pillantása egy még szabad falfelületre esett, hirtelen ötletet adva neki.
- Felfesthetném oda a csókáid - javasolta, mutatva, hogy hova is szánná. - Már ha hajlandóak a kedvemért egy kicsit veszteg maradni, amíg felvázolom az alakjukat - pillantott hátra mosolyogva az említett szárnyasokra.
Hozzászólásai ebben a témában

Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. augusztus 29. 22:56 | Link
Rys

- Amikor az évekig a pusztában rostokolsz meg úgy élsz, mint én, sokszor csak az állatokkal tudsz beszélgetni.-*Radúz pedig belepusztulna, ha nem járathatná a száját, egyszerűen szétfeszítené a sok mondanivaló - így dagadna-dagadna, kövér, szőrös lufiként emelkedve az égre, aztán egyszercsak pukkanna egyet és vége lenne. Valakivel társalognia kell, szükség esetén még egy gilisztával is hajlandó, azonban ez igen egyoldalú csevej lenne (a legtöbb apró gerinctelen máshogy érzékelte az időt és teret, emiatt nem tudta magát megértetni velük). Mindenesetre, most itt voltak Jared, Sári, Csege meg alkalmi látogatói, úgyhogy nem szűkölködött, ráadásul az ifjú Eridonos remekül szórakozott szirénaimitációján (amihez csókái egyébként lármásan csatlakoztak is).*
- Te tök választékos vagy, meg furt olvasol.-*Magyarázta hadonászva, mert egyáltalán nem bántónak szánta a dolgot, de aztán Jared is elnevette magát, úgyhogy megnyugodhatott.*- Okos vagy és a kísérleteid is nagyon húúúúk. Sose fogom őket érteni, de zseniálisak.-*Radúz erős közepes varázslónak számított - leginkább háztáji mágiában és a hivatásához szükséges varázslatokban ismerte ki magát, minden magasabb szintű mágia, mint a patrónus idézés meg az igézés, teljes ámulattal töltötte el. Sosem bírt volna eleget olvasni vagy gyakorolni, hogy ilyenekre képes legyen, ez már rég világos számára, de valahogy nem is vágyott rá, hiszen tudott mindent, amire szüksége volt. Részéről sokkal jobban örült egy jó dunsztvarázsnak, mint bármi ilyen komplikáltnak és ha szemére is vetették egyszerűségét, csak a vállát vonogatta.
Az Eridonos kitartott az ötlete mellett, úgyhogy megmutatta neki az egyszerű kis mondatot, de ami elsőre zagyva hangzavar volt, az második próbára teljesen eltorzult, ő pedig érezte, hogy nem lesz képes uralkodni az arcizmain és ahogy a csókák hangos derűre fakadtak, belőle is kirobbant a kacagás.*
- Hogy kukoricával van bélelve a fejed?-*Radúz a nevetéstől nem lehetett benne biztos, hogy jól értette az egészet, de a madarak reakciója nagyjából ugyanaz volt, mint az övé, főleg, hogy hallották előzőleg, minek is kellett volna a mondatnak lennie. Jared következő javaslatára viszont egyenest felragyogott az arca.*
- Fú, az nagyon király lenne! Eszméletlen jó, de tényleg!-*Annyira tetszett neki az ötlet, hogy tolmácsolta a csókáknak is, akik azonnal és lelkesen egyetértettek. Rokonszenvüket kifejezendő, megszállták Jared vállait, bár lökdösődve fértek csak el - valaki mindig kiszorult, ahányszor az ötödik is megpróbált felülni. Végül Ksora - a fehér - megunta a tolongást és megpróbált a szőke fejére ülni, itt viszont Radúz közbelépett (tapasztalatból tudta, mennyire kellemes, amikor egy madár mind a nyolc karmával próbál megkapaszkodni a skalpodban).*
- Nem tud titeket lerajzolni, ha rajta ültök!-*Pörölt védenceivel, bár bárki más fülének csak halk, furcsa ki cseffegésnek hangzott az egész. Mindenesetre, a madarak lekászálódtak az Eridonosról és kissé tanácstalanul tébláboltak.*
- Szerintem mondd meg, hova irányítsam őket. Remélem, tudod, mire vállalkoztál, ez mind olyan, mint a higany...-*Figyelmeztette a szőkét, miközben felemelkedett, hogy terelgethesse tollas barátait.
Hozzászólásai ebben a témában
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 30. 00:02 | Link


Radúz magyarázatát hallva már csak csendesen nevetett, addigra sikerült úrrá lennie a röhögőgörcsön, viszont a megállapítás második felére kicsit megrázta a fejét.
- Csak azért gondolod így, mert nem láttad még, hogy a bátyám hogyan dolgozik. Ő sokkal jobb bűbájok terén, mint én, és ügyesebben is oldja meg, ha valami fennakadás van egy találmányunkkal - mesélte, de a hangjában nem irigység vagy bármi hasonló csendült, hanem büszkeség. Mert ő bizony büszke volt az okos bátyjára, aki erős és bátor, remekül varázsol és még kedves is. - De én úgyis jobban szeretem a dizájnt csinálni. Meg kísérleti nyúl lenni - vigyorodott el újra.
Ez után viszont a fiú a csókáknak próbált kedveskedni, méghozzá a saját nyelvükön, de teljesen mellélőtt. Miután Radúz nagyjából megsaccolta, hogy mégis mit mondhatott a madaraknak, ő is becsatlakozott a közös nevetésbe. Nem bánta, hogy rajta mulatnak, ebben végképp nem volt semmi bántó, ő pedig nagyon élvezte, hogy egyáltalán megpróbálhatott így kommunikálni. Mindig is szimpatikusak voltak neki a madarak, akikkel itt a vadőrlakban ismerkedett meg, mert vidámnak tűntek, be nem állt a csőrük és egyébként is kedves kis lények benyomását keltették benne.
Ezért is ajánlotta fel, hogy lerajzolná őket. Úgy tűnt, a madarak nagyon örültek a lehetőségnek, Jared teljesen meglepődött, mikor hirtelen mind felé kezdtek repülni, de örült a közvetlenségüknek és jót nevetett a tolakodáson, amit levágtak. Ma egyébként is rengeteget nevetett, jó délután volt ez, egészen ellazult. Végül Radúz kérésének eleget téve szétnézett, hogy mégis hova ülhetnének a madarak, hogy jól lássa őket, aztán meglátta, hogy a kályha csövén van egy kis kiszögellés.
- Ide leülhet majd mindig, aki aktuálisan sorra kerül - mutatott rá a helyre. - Nem baj amúgy, ha mocorognak, csak gyorsan felvázolom őket, a színezéshez meg nem kell nyugodtan maradni - tette még hozzá, miközben elindult, hogy elővegye a festékeket. Már nem volt annyira megilletődve, mint első alkalommal, nem érezte, hogy turkálna, vagy valami, hiszen pontosan tudta, hogy hova kell nyúlnia azért, amit szeretne.
Aztán ha megvolt minden, akkor visszasétált a falhoz és röviden felskiccelt egy faágat, mert azt tervezte, hogy majd úgy festi fel a csókákat, mintha azon ülnének.
- Kezdhetjük is, ki lesz az első? - érdeklődött a madarak felé fordulva. - Aki nincs soron éppen, az leülhet a vállamra jobb oldalt, hogy nézze, nem zavar - tette még hozzá, mielőtt nekiállt volna festeni.
Viszonylag gyorsan haladt, legalábbis a körvonalak hamar letisztázódtak a falon, utána viszont a kifestéssel jócskán elpiszmogott. Nem sietett sehova, élvezte az ilyen alkotótevékenységet, meg egyébként is remekül érezte magát, úgyhogy szépen, egyesével kiemelte a csillogást is a madarak tollán, egészen aprólékos munkát végezve. Nem is állt meg, míg be nem fejezte.
- Fuh... elfáradtam - jelentette ki, miközben elhátrált a faltól, hogy távolabbról is megnézze az eredményt. - Hogy tetszik? - kérdezte végül, nem csak Radúztól, hanem a csókáktól is egyben.
Hozzászólásai ebben a témában

Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. augusztus 30. 00:48 | Link
Rys

- Szerintem ez olyan, mint a sokszoros életfogytiglan. Lehet, hogy őt jobban nem érteném egyáltalán, de nehéz jobban csodálni, amit jobban nem értesz.-*A gondolatmeneteitől a Levitások alighanem a hajukat tépnék kétségbeesésükben, valahol Kafkalandben amúgy volt értelme meg logikája ennek az egésznek. Nem túl érthető meg nem túl józan, de volt. Köznyelvre lefordítva - nullával nem lehet szorozni. Vagyis de, csak nulla lesz belőle.*
- A nyulaknak jó.-*Közölte bátran Radúz, gondoljon bármire is.
Ó, ez a nevetés bármit megért. De komolyan, ha egy dolgot megtaníthatott volna mindenkinek, az a nevetés lett volna, az ilyen szívből jövő, őszinte, felszabadító kacagás, hátha akkor kevesebb nyűg és nyavalya és gond lenne a világban. Sértődés, gőg, harácsolás meg áskálódás helyett nevetnének az emberek és nem akarnának, csak vízipisztolyokat... Tudta, hogy teljesen irreális ábránd, de jólesett eljátszani a gondolattal. Meg amúgy is, Jared cuki. Ezt a cukiságot meg kell osztani másokkal is.*
- Okké. Te tudod.-*Hagyta rá, mert ehhez ő nem értett, ő csak ilyen kicsi, de cuki állatkákat tudott skiccelni, sokkal jobban ment neki a faragás. Meg is fogadta magában, hogy ha eszébe jut valami igazán jó, akkor megcsinálja fából Jarednek a képeiért cserébe, mert oda volt meg vissza az általa dekorált faldarabokért. Míg ezen töprengett, a srác elővette a kellékeket, ő meg hozott egy kényelmes ülőpárnát.*
- Fordítok.-*Jelentette be, aztán szépen kiosztotta az instrukciókat az izgága állatoknak, nem bízva a véletlenre a sorrendet, hanem szépen megszabva, hogy elkerülje a felesleges huzavonát. Abba már nem szólt bele, nézni akarják-e ők is, ahogy a szőke rajzol, de azért ismerte annyira barátait, hogy inkább elejét vegye az ilyen civódásnak. Az első modell helyet foglalt a kályhán, míg a többiek jórészt az Eridonos köré sereglettek, lelkesen cseverészve egymás közt, amíg a vadőr el nem indította a gramofont.
Guggolt Jared mellett és úgy figyelte minden mozdulatát, mintha a világ legérdekfeszítőbb filmjét vetítette volna éppen kis szobája falára. Időnként felpattant és elrohant, hogy zenét tegyen be, de egyébként úgy ült ott, mint egy kutyakölyök, csillogó szemekkel bámulva, ahogy a vonalakból madarak lettek - még a söréről is megfeledkezett, ami nála nagy szó.
A fiú iszonyat aprólékosan dolgozott, nem is csodálta, hogy elgémberedett, mire végzett, de annyira élvezte ezt az egészet, hogy örömében felkapta, hogy megszottyongathassa.*
- Imádom. Legszívesebben össze-vissza taperolnám.-*Már ha ez nem azzal járna, hogy Jared harmatfriss művét absztrakt festménnyé alakítja, amely roppantul hasonlítana egy két hónapja mosatlan bögrében tenyésző penészerdő képére, felülnézetből. Amint megszárad a festék, végig fogja tapogatni, hogy minden kis rücskével megbarátkozzon.*
- Ő itt Shedir, ő Caph, amaz Navi, a tarka Segin, a fehér pedig Ksora.-*Mutogatta aztán végig, bár hogy a három normál színezetű csókát hogyan különböztette meg, valószínűleg rejtély maradt - néha hajlamos volt megfeledkezni arról, hogy nem mindenki látja ugyanazt, mint ő, ha végignéz ezek a kis kompánián.
Hozzászólásai ebben a témában
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 30. 13:32 | Link


Radúz készségesen segített neki eligazítani a madarakat, akik most a modelljei voltak, úgyhogy igazán nem volt nehéz dolga. Tetszett neki az áramvonalas forma, ami jellemezte ezeket a kis lényeket, könnyű volt felvázolni őket, még ha igaza is volt a házigazdának, és nehezen maradtak nyugton.
Mikor végzett, akkor elégedetten szemlélte meg művét. Úgy érezte, hogy jól sikerült, falra festeni pedig amúgy is egy külön élmény volt, úgyhogy kifejezetten örült neki, mikor volt rá lehetősége. Sosem gondolt bele, de olyankor tudott mindig a leginkább ellazulni, mikor valamilyen művészeti tevékenységet végzett, zenélt vagy rajzolt, mert ilyenkor nem gondolt semmire, csak őszintén beleadta a lelkét is abba, amit csinált. Kis időre, de eltűnt a görcsös fegyelem és átadta a helyét annak a kedves lénynek, aki egyébként képes lenne végigvigyorogni egy egész délutánt.
- Héé, tegyél le! - nevetett fel, mikor már megint felkapták. Egy ideje már nem tiltakozott az ilyesmi ellen úgy istenigazából, mert kezdte megszokni, hogy Radúz folyton hasonló dolgokat csinál. Valahol lenyűgözte a közvetlensége.
- Hát azt egyelőre még ne csináld - felelte mosolyogva, miközben összeszedte az ecseteket és nekiállt feltakarítani a maszatot, amit a földön művelt. - De nagyon örülök neki, hogy ennyire tetszik - nézett a másikra, miközben az felsorolta a madarakat.
- És nektek hogy tetszik? - fordult aztán hátra a tollasakhoz, barátságosan nyújtva ki a karját, hogy ráülhessenek, ha akarnak, amíg megnézik a festményt. Utána vissza is röppentek a helyükre, de Jared úgy érezte, hogy elégedettek, úgyhogy tényleg se sem lehetett volna vakarni a vigyort az arcáról.
Miután elpakolt, nyújtózott egy nagyot és kinézett az ablakon.
- Viszont most már indulom kellene - mondta, miközben elindult a hegedűjéért. - A kottát itt hagyom, hátha játsszuk még máskor is - mondta. - Köszönök mindent és jó éjszakát! - mosolygott még Radúzra, mielőtt elindult volna a kastélyba.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastélyt körülvevő vidék