Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

Zalán érkezését úgy vártam, mint az első karácsonyt, amit fel is tudtam már fogni. Számítottam az érkezésére, mégis teljesen meglepett, amikor megjelent a kandallóban. Kellett pár másodperc, hogy fel is fogjam a jelenlétét, de addig szerencsére a házimanók intézték a csomagjait, kínálták mindennel is, amit csak ember el tud képzelni. Végül csak sikerült összeszednem magam, hogy megmutassam a szobáját, mert anya azt mondta, nem illik úgy, hogy a vendég az én szobámban alszik, úgyhogy… kapott egy külön szobát. Az érkezése előtt pár órával sikerült kiharcolnom, hogy hadd ne együnk velük. Szeretnék vele időt tölteni, és nem az asztal körül arról beszélni, hogy milyen eseményen kell megjelennem legközelebb, mint örökös. Kihagynám ebből barátomat, mert nem olyan vidám témák ezek, ráadásul a hangulatomat is teljesen lerombolja.
A borús idő ellenére nem esik se az eső, se a hó, így sietősebb léptekkel kapom magamra a csizmámat, hogy végre az istállóba is kimehessünk, ha már lényegében a lovak miatt indult az egész ötlet, hogy átjönne. Zalán kezébe nyomom az én lovagláshoz használatos csizmámat egy széles mosollyal.
- Szerintem egyezik a méretünk, szóval neked ezt kellene felhúznod. Én még nem ülhetek lóra - vonom meg a vállamat szomorkás mosollyal. Tudom, nem kellene ennyire megviseltnek mutatnom magam, hiszen mindjárt neki állhatok ismét az edzéseknek, de még az is több hónap. Az, hogy visszaszerezzem a kondimat még több hónap. Lehet csak évek múlva fogom ismét érezni a versenyhelyzet adta adrenalint. - Ó, de ha nem jó a méret, akkor van kint az öltözőben több méret is, majd keresünk neked - mosolyodom el kedvesen.
Miután kiderül, hogy jó-e rá a csizma vagy nem, kissé akadozó és lassú léptekkel indulok el az istálló felé, ami sokkal messzebbnek tűnik most, mint eddig bármikor. Hülye mankó. Erősebben markolok rá, ahogy letoporgok a lépcsőn, az alján szólalok meg újra.
- Örülök, hogy jöttél - sandítok rá oldalra. - Anyáék is örültek - bár, ha észrevettem volna a szkeptikus pillantásokat, amiket Zalánra mértek, lehet nem ez lenne a véleményem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842447#post842447][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.01.19. 20:52[/b][/url]

Zalán érkezését úgy vártam, mint az első karácsonyt, amit fel is tudtam már fogni. Számítottam az érkezésére, mégis teljesen meglepett, amikor megjelent a kandallóban. Kellett pár másodperc, hogy fel is fogjam a jelenlétét, de addig szerencsére a házimanók intézték a csomagjait, kínálták mindennel is, amit csak ember el tud képzelni. Végül csak sikerült összeszednem magam, hogy megmutassam a szobáját, mert anya azt mondta, nem illik úgy, hogy a vendég az én szobámban alszik, úgyhogy… kapott egy külön szobát. Az érkezése előtt pár órával sikerült kiharcolnom, hogy hadd ne együnk velük. Szeretnék vele időt tölteni, és nem az asztal körül arról beszélni, hogy milyen eseményen kell megjelennem legközelebb, mint örökös. Kihagynám ebből barátomat, mert nem olyan vidám témák ezek, ráadásul a hangulatomat is teljesen lerombolja.
A borús idő ellenére nem esik se az eső, se a hó, így sietősebb léptekkel kapom magamra a csizmámat, hogy végre az istállóba is kimehessünk, ha már lényegében a lovak miatt indult az egész ötlet, hogy átjönne. Zalán kezébe nyomom az én lovagláshoz használatos csizmámat egy széles mosollyal.
- Szerintem egyezik a méretünk, szóval neked ezt kellene felhúznod. Én még nem ülhetek lóra - vonom meg a vállamat szomorkás mosollyal. Tudom, nem kellene ennyire megviseltnek mutatnom magam, hiszen mindjárt neki állhatok ismét az edzéseknek, de még az is több hónap. Az, hogy visszaszerezzem a kondimat még több hónap. Lehet csak évek múlva fogom ismét érezni a versenyhelyzet adta adrenalint. - Ó, de ha nem jó a méret, akkor van kint az öltözőben több méret is, majd keresünk neked - mosolyodom el kedvesen.
Miután kiderül, hogy jó-e rá a csizma vagy nem, kissé akadozó és lassú léptekkel indulok el az istálló felé, ami sokkal messzebbnek tűnik most, mint eddig bármikor. Hülye mankó. Erősebben markolok rá, ahogy letoporgok a lépcsőn, az alján szólalok meg újra.
- Örülök, hogy jöttél - sandítok rá oldalra. - Anyáék is örültek - bár, ha észrevettem volna a szkeptikus pillantásokat, amiket Zalánra mértek, lehet nem ez lenne a véleményem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842588#post842588][b]Hollósi Zalán - 2022.01.22. 08:01[/b][/url]

Tudta, hogy az ünnepek különlegessége, hogy gyorsabban telnek, mint azt az ember szeretné, de most kivételesen örült ennek. Ez azt jelentette, hogy annál hamarabb fog eljutni Kornélhoz. A karácsonyi vacsorán Szofi is többször felhozta a témát, olyankor Zalán mindig jelentőségteljesen bámult kuzinjára az asztal túloldaláról, mert nem akarta, hogy elkotyogja, miféle lovakat is fognak ők tulajdonképpen megülni Athanaczkovicséknál. Szerencsére Zalán anyukája egyáltalán nem fogott gyanút, így minden különösebb fenntartás nélkül engedte útjára a fiát. Azért még mielőtt a kandallóba lépett volna, többször elismételtették vele barátja vezetéknevét, nehogy pont akkor törjön bele a nyelve, amikor fennhangon kell mondania a pontos címet.
  Sikeres érkezését követően próbált úgy viselkedni, mintha nem nyűgözte volna le Kornél otthona - több-kevesebb sikerrel. Sokszor kapta azon magát még így is, hogy tátott szájjal bámulja meg az ősrégi festményeket, a díszes bútorokat, a hatalmas szobákat, amikben ha nagyon akarták volna, akár kviddicsezni is lehetne, olyan magas plafonjuk volt. A házimanók unszolgatását udvariasan utasította el, mert jelenleg minden más érdekesebbnek tűnt, mint az evés-ivás. Bár a külön szobát furcsának találta az elején, valahol megértette. Hiszen mi mást kezdjenek ennyi szobával?
 Megbeszélte Kornéllal, hogy Szofi egy nappal később érkezik csak. Nem akarták túlbonyolítani a menetrendet, s csak remélni tudta, hogy ez senkinek nem fog gondot okozni. Zalán valahol mélyen örült, hogy így alakult, legalább nem fog híre kelni, ha lezúgna véletlenül valamelyik ló hátáról. Nem mintha nem lett volna a lány zsebében így is elég kínos történet, aminek ő volt a főszereplője...
 - Meglátjuk. - mondta a csizmára meredve, majd a lábfeje mellé tartotta, hogy összemérhesse vele. - Úgy nem lesz az igazi, ha te nem jössz - tette hozzá egy keserédes fintor kíséretében, miközben lerúgta magáról a bakancsát. Kicsit nyomta lábujját a kapott lábbeli, de egyáltalán nem volt vészes. Bólintott, jelezve, hogy ez így megfelel neki. Sokban hasonlított a seprűlovas felszereléshez, így még szokatlannak sem érezte.
 - Tényleg? - Kornél örömén nem lepődött meg, a szüleién annál inkább. Bár nem tudta pontosan, miért intézték hozzá azt a pár üdvözlő szót is annyira kimérten, feltételezte, hogy a nagymúltú varázslócsaládoknál ez így lehet szokás. - És a bátyád is itt van? Vagy ő nem jött haza karácsonyra?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842831#post842831][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.01.26. 21:25[/b][/url]

Soha nem volt még olyan, hogy hozzám jött volna egy barátom, és nem Maxim hívott át valakit. Vagy valakiket. Valószínűnek tartom, hogy a szüleim ezt talán fel is vésik valahova, hogy meglegyen az utókornak, ami túlzásnak érződhet, de nem az. Mindent vezettek rólam dátumszerűen: első lépések, első szavak. Mindent. Mindegy. A lényeg, hogy a családban nem én voltam a népszerű gyerek a korosztályunkban, hanem mindig is Maxim találta meg mindenkivel könnyebben a közös hangot. Ez akkor borult meg, amikor először találkoztam Zalánnal, és végre elmondhattam, hogy van egy barátom. Majd jött Zalánnal Kori, így már kettővel is büszkélkedhetek.
Szinte már kellemetlenül árgus szemekkel figyelem, amíg a lábához méri a csizmát. - Majd legközelebb. Hamarosan elhagyhatom a gyógyítók szerint - persze anya küzd azért, hogy felül bírálja a gyógyítót, mint gyógyító, de egyelőre úgy tűnik, hogy nem áll nyerésre. Hála Merlinnek. Ha még fél évet mankóznom kell, megásom a saját síromat. Aprót bólintok a csizmára, majd indulok is az istálló felé. Mivel a talaj elég nedves és csúszós, kicsit lassabban tudok haladni, de igyekszem nem csigalassúsággal közlekedni, hogy Zalánnak ne legyen kellemetlen.
- Aha. Te vagy az első barátom, akit hazahozok - mondom ki hangosan. - Igazából te vagy az első barátom, úgyhogy örülnek a létezésednek - mosolyodom el szélesen, majd észbe kapva kapom el fejemet. Azért az már egy szint, hogy ezt kimondtam hangosan.
- De-de, ő is itthon van, csak átment egy barátjához az ünnepek után. Újévre azt mondta talán hazajön, de nem biztos - vonom meg vállamat, majd lépek be az automatikusan nyílódó istálló ajtón. Az ismerős illatok azonnal megcsapják az orromat, mosolyom is sokkal szélesebb és őszintébb lesz. Amint belépünk csukódik be az ajtó a hátunk mögött, a halk, köszöntő nyerítéseket azonnal meghallom így.
- Ő Panda, ő Mountain, hátul pedig... - hagyok pillanatnyi szünetet. - Hátul van Freedom - lassan fordítom el fejemet, így tekintetemet is az állásáról, majd lépek Panda és Mountain állása közé. - Közülük válogathatsz, Freedomot még nem lehet megülni. Ő... szóval vele történt a balesetem, és kikötöttem, hogy senki nem érhet hozzá, amíg nem épülök fel, így nincs belovagolva - mosolyodom el halványan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842843#post842843][b]Hollósi Zalán - 2022.01.26. 23:01[/b][/url]

- Ez egyszerre érthetetlen és megtisztelő - reagált barátjára gyorsan. Nem vette észre, hogy Kornél zavarba jött a saját vallomásától, mert mindig megakadt a szeme valami különleges dolgon. Kornél gyönyörű helyen lakott.
 Csendben hallgatta, mi újság Maximmal. Vajon Kornélnak is megengednék ugyanezt? Nem úgy nézett ki, mint aki sokat látott volna a világból. Pedig biztos volt abban, hogy vitték őt nagyon is sok helyre az évek során, de észrevette, hogy a fiú sokmindenre rácsodálkozik, ami egyébként Zalánnak természetesnek hatott. Hogy milyen az, ha barátod van. Vagy amikor önzetlen gesztust tesznek feléd. Milyen, amikor kicsit kiszakadsz a magolós hétköznapokból. Szerencsére mindig jól fogadta ezeket az új ingereket. Vagy talán csak túl illedelmes, hogy kifejezze a nemtetszését. Inkább az előbbi. Ez a mosoly most is elég őszinte.
 Amikor Kornél nyomában belépett az istállóba, megtorpant. Intenzív szag kúszott fel az orrán, de talán ez normális. Ugye...? Fogalma sem volt róla, nem járt még ilyen állatok közelében. Ami azt illeti, másmilyenek közelében sem.
 A Panda nevet még meg tudta jegyezni, a Freedom szó is mondott neki valamit, de: Mountain? Lehet hallgatnia kellett volna az édesanyjára, amikor még anno idegen nyelv tanulására akarta rábeszélni őt. Kis irigység ébredt benne, amikor Médi ott mutogatta neki a francia nyelvkönyvet. Vagy amikor Marina könnyedén vált az anyanyelve és a magyar közt. Ő csak kviddics szakszavakat ismert. De ennyi nem tűnik elégnek.
 - Mit jelent a neve? - kérdezte kissé szégyenlősen, miközben lépett egyet Mountain felé. Nem tudta, hogy mennyire szabad közel mennie, de Kornél csak szólni fog, ha már elég lesz. Megbabonázva figyelte a lovakat, mintha az egyetlen példányok lennének a fajtájukból.
 - Te még vissza akarsz ülni arra az állatra? - fordult aztán értetlenül barátja felé. Talán kicsit hangosabban is mondta, mint kellett volna. - De hát levetett magáról. Miért akarod kísérteni a szerencsédet?
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842935#post842935][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.01.29. 17:48[/b][/url]

Jogosan merül fel Zalánban a kérdés, hogy nekem is megengedik-e ugyanezt? A válasz nem lenne, ha barátom hangosan is kimondaná a kérdést. Megdöbbentő, de tényleg engem kezelnek örökösnek. Míg Maxim a barátaival tölti az időt valahol az országban, addig én apával megyek külföldre nagyon hivatalos és borzasztóan unalmas vacsorákra, hogy megismerjenek. És hogy én ugyanazokra az indiszkrét kérdésekre válaszoljak: hogy történt a baleset? Mikor? Hogy tervezem a jövőmet ezek fényében? Mi lesz az örökségemmel? A család vezetésével mi a tervem? És ott állok kamaszként, hogy azt sem tudom mit fogok reggelizni holnap, nemhogy a családom jövőjét. Milyen család egyáltalán?
Mindezek ellenére lépek be széles mosollyal az istállóba. Az egyetlen hely, ahol nem kell ilyeneken gondolkodnom. Ahol magamon kívül senkinek nem kell megfelelnem, és csak ugyanolyan széles mosollyal magyarázhatom Zalánnak, hogy ki kicsoda.
- Hegy - felelem azonnal a kérdésre, ahogy az állása felé is fordulok a robosztus állatnak. Mankómra támaszkodva lépek a reteszhez, pálcámat elővéve nyitom ki az ajtót, hogy Zalán közelebbről is megnézhesse a meglepően nagy állatot. Nem véletlen a neve, így legalább barátom is láthatja. - Ő a legjámborabb állatunk. Közelebb jöhetsz, nem fog megenni - biztosítom róla, hogy végszóra lépjen közelebb a szóban forgó állat, majd böködje meg vállamat óvatosan. Mosolyogva fordulok felé, majd túrok a zsebembe. - Tessék - nyújtom Zalán felé a répát. - Sok mindenben hasonlít a táplálkozásuk az egyszerű mugli lovakéhoz, szóval... add csak neki. Szereti - bólintva lépek arrébb egy kicsit, hogy odaférhessen, majd kapom rá a fejemet.
- Persze - bólintok megszeppenve. - Freedom remek versenyló lehet. Az én butaságom miatt nem fogom megvonni tőle az esélyt, hogy sikert sikerre halmozzon. Ez olyan, mint... - gondolkodom el. - Ha te leesnél a seprűről egy versenyen és súlyos balesetet szenvednél, akár mint én, visszaülnél rá. És igen, ezt kijelentem - mosolyodom el halványan. - Ilyen nekem Freedom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842995#post842995][b]Hollósi Zalán - 2022.01.30. 20:25[/b][/url]

- Illik hozzá - válaszolta egyetértően, miközben még jobban közelebb merészkedett. Attól még óvatos maradt. Kornél valahogy nem volt túl meggyőző mankóval az oldalán.
 Ahogy az állat lenézett rá értő szemeivel, Zalánból hirtelen elszállt az utolsó csepp bátorság is. Egészen kicsinek érezte magát. És ehhez hasonlóban már nagyon régóta nem volt része. Ijedten pislogott a szeme sarkából mozduló fiúra, amikor kiderült, csupán arra bíztatja őt, hogy kínálja meg Mountaint ennivalóval.
 - Kérlek mondd, hogy húst nem szoktak enni - jegyezte meg kétkedő pillantással, de azért elvette a répát. Feszengve tartotta el magától, mert észrevette, hogy a ló most már különleges figyelmet szentel neki.
 Vállai összecsuklottak, ahogy Mountain közelíteni kezdett a kezéhez. Egyik szemét félve behunyta, úgy imádkozott, hogy a karja a helyén maradjon.
 - Szóval azt mondod, a lovas hibája volt, nem a lóé. Értem - elmélkedett hangosan. Most kicsit segített, hogy beszélgetnek. - Gondolkodás nélkül visszaülnék rá - hagyta jóvá Kornél elméletét. A hasonlat tökéletes volt és segített neki olyan szemszögből rálátni a dolgokra, hogy könnyen barátja helyébe tudja képzelni magát.
 De te nem fogsz leesni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=843003#post843003][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.01.30. 22:08[/b][/url]

Széles mosollyal bólogatok barátom szavaira. Igen, tényleg illik hozzá, bár a neve miatt gyakran hiszik egy vérengző vadállatnak, pedig Mountain a légynek sem tudna ártani. Előbb törné el a saját szárnyát, mintsem neked bajod esne.
Mosolyom visszafogottabb lesz, inkább már óvatos, ahogy Zalán arcára egyértelműen kiül a... nem is tudom mi. De nem valami bizalomgerjesztő. Aprót bólintok neki, de már mindegy, mert a ló nem zavartatva magát lép kijjebb párat az állásából, szárnyait kissé jobban megemeli, ahogy a hely is növekszik körülötte. Követi a répa útját Zalánhoz.
- Húst nem szoktak enni - ismétlem el barátom szavait, ahogy próbálom visszafogni a nevetést kicsit ijedt arcát vizslatva, ahogy az abraxán elindul felé. Mountain óvatosan veszi el a kisebb darab zöldséget Zalán kezéből, majd kezdi el jóízűen ropogtatni. Elégedetten bólintok barátomnak, majd bicegek a ló mellé, hogy neki dőljek: halkan, megkönnyebbülten sóhajtok fel, ahogy ő tart egy pillanatra és nem a mankó. Gondolkodás nélkül nyúlok fel és paskolom meg a robosztus állatot.
- Igen, valami olyasmi - mosolyodom el. - Tudtam, hogy Freedom még nem megülhető, mégis kísértettem a sorsomat. Itt az eredménye - billentem a mankót Zalán felé, végül elégedetten biccentettem egyet. Valahogy tudtam, hogy ő tényleg megérthet. Zalán - ilyen szempontból - olyan, mint én. Semmiért nem lenne képes feladni a seprűt, ahogy én az abraxánokat. Az, hogy Freedom levetett magáról, az én hibám.
- Szóval mit szólsz? - fordulok vissza Mountain felé, majd paskolom meg a nyakát ismét. - Ő megfelel? Vagy inkább Pandával próbálkoznál? - pillantok barátomra kérdőn, míg kékjeimet nem kapom a feltűnő házimanóra.
- Saul úrfi, az édesapja kérdezi, hogy a felszerelésekkel nincs-e szüksége segítségre, mert ak- - kezemet emelem fel a manó felé, szemeimet lesütöm, ahogy kicsit elszégyellve pillantok Zalán felé, majd vissza a manóra. Fejemet rázom meg, a manó pedig szó nélkül tűnik el. Erre miért volt szükség most?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=843006#post843006][b]Hollósi Zalán - 2022.01.30. 22:44[/b][/url]

- Oké, oké... - hajtogatta magának, ahogy Mountain sötét szárnyai árnyékot vetettek nyújtózkodása nyomán. A viselkedése nem utalt arra, hogy csak úgy neki akarna rontani. És valóban nem úgy történt. Zalán elkerekedő szemekkel figyelte, ahogy a ló elveszi tőle a csemegét. Ujjaival zongorázott egy sort a levegőben, hogy megbizonyosodjon arról: egyben van még a keze.
 - Amikor az ember egy sportban a határait feszegeti, nem tudja nem megkísérteni a sorsát. - égkék pillantásával Kornélét kereste. Látszott rajta, hogy mennyivel kisimultabb az arca, ha a lovai közelében lehet. Odaát a házban - vagy kúria, kastély, Merlin tudja csak megmondani - érződött nála is egyfajta kimértség. Tudta, hogy mivégett, de azért sokkal szimpatikusabb volt, amikor ezt az arcát mutatta.
 - Hogy mit szólok? Seprűre ülni ehhez képest krupfüle lesz. De persze, ha azt mondod rá, hogy szelíd, akkor... akkor megyek vele. Jó lesz. - odébb lépkedett, s bizonytalanul előrenyúlt, hátha ő is hasonlóképp megérintheti, mint ahogy Kornél tette az imént.
 A házimanót először észre sem vette, csak a hangjára kapta fel a fejét. Nem mert szólni, csak amikor a manó már felszívódott.
 - Szóval most mi következik, Saul? - arca kifejezéstelennek hatott, de látszott rajta, hogy bármelyik pillanatban elnevetheti magát barátja neve hallatán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=843118#post843118][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.02.03. 20:52[/b][/url]

Megértem Zalán fenntartásait. Valószínűleg, ha én nem abraxánokkal nőttem volna fel, ugyanígy viselkednék, de szerencsére, kettőnk közül legalább egyikünk tudja, hogy mégis mihez kell velük kezdeni. Mountain amúgy is nagyobb, mint a legtöbb bárkinél lévő abraxán, nem egy átlagos méret, amit sokaktól megkaptunk: ezért nem indulhatok vele a versenyeken. Panda átlagos méretű, míg Freedom a tökéletes versenyló lehet a jövőben.
- Így van - értek egyet azonnal. Igazából minden olyan alkalommal kísértem a sorsot, amikor lóra ülök. Milyen kedve van éppen az állatnak? Ledob magáról? Megunja? Meg sem mozdul? A többi sporttal ellentétben itt egy élőlénnyel kell összedolgoznod, ami... nehéz. Nagyon nehéz. Akaratlan pillantok el Freedom állása felé. - És imádom - fűzöm még hozzá széles vigyorral. Bármennyire is húzza anya a száját arra, hogy ismét lóra üljek, ő is tudja, hogy meg fog történni. Amint a gyógyító gyógyultnak kiált ki, tétovázás nélkül fogok visszaülni a lóra.
- Erről van szó! - bicegek Zalán mellé, és amíg ő a lovat paskolgatja, addig én megveregetem a vállát. Farzsebemből húzom elő pálcámat, de megakadok, amikor a manó feltűnik. És a rémálomnak akkor sincs vége, amikor eltűnik, mert Zalán meg... ajkaimat préselem össze, hogy visszafogjam a nevetést.
- Saul Kornél - billegtetem meg a fejemet. - Csak itthon hívnak így... - vonom meg vállamat. Ami nem csoda, mivel máshol nem is nagyon villogok a középső nevemmel, amit azért kaptam, mert anya ragaszkodott hozzá. Ahogy Maxim is az Ábrist. De végre pálcám mozdul, magam elé morgok, amíg mellénk nem lebeg Mountain felszerelése.
- Felszerszámozom neked, mert az egy hosszadalmasabb folyamat, de felültetni nem tudlak, szóval... majd megoldjuk - ismét pálcámat fogom a kezembe, a nyereg lebeg a hátára, így a ló mellé állva húzom át hasa alatt a szíjat, pálcámat fogaimmal fogom meg, majd húzom meg a bőrt és csatolom be. Lejjebb hajolva csatolom be a szárnyak előtti szíjakat is, majd egyenesedem fel és állok a ló elé. Felfelé pislogok rá.
- Igazán megtehetnéd, hogy lejjebb hajolsz - állok vele szemben, majd húzom el a számat. A szárat kiengedve dobom át a nyakán és húzom le magamhoz a fejét, majd teszem rá a kantárt. A szíjak húzása közben nézek Zalán felé. - Addig megnézed a vastag szíjat, kérlek? Ami a szárnya mögött van. Húzni kéne rajta még minimum két lyukat, de én... hát nem tudok - húzom el kicsit a számat, majd foglalatoskodok tovább a kantárral.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=843159#post843159][b]Hollósi Zalán - 2022.02.04. 17:23[/b][/url]

Cinkos vigyort villantott ő is Kornéllal egy időben. Egyetértésben voltak így már a témában.
 Mountain nyugton tűrte, ahogy hozzáérnek. Látszott rajta, hogy hozzá van szokva. Próbált azért tartózkodni a hirtelen mozdulatoktól, biztos, ami biztos. Teljesen le volt nyűgözve az állattól. Lehet, hogy csak az újdonság varázsa, hiszen még fel sem szállt vele és már alig tudott másra figyelni.
 - Mi a bajod a Saullal? - kérdezte kisvártatva, kissé értetlenül. Biztos van valami oka. Ha más nem, valami jelentéktelen berögződés, mint nála a szemüveg téma.
 Nem mert közbekérdezni, hogy segítsen-e. Hiába volt neki jó a lába, biztos volt benne, hogy többet bénázna, ha neki kéne felnyergelnie a lovat. Ettől függetlenül hamar keresni kezdte az említett vastag szíjat, majd amikor megtalálta, bizonytalanul kezdte méregetni azt. Biztos jó ötlet, hogy ő csinálja? Ez csak egy szíj... ​Szó nélkül húzott egyet rajta, majd a kért mértéknél csatolta vissza.
 Egy apró mozdulattal simított végig Mountain szárnyának végén, talán meg sem érezte. Aztán kérdőn nézett barátjára.
 - Ugye nem fog egyből felszállni, ha már rajta vagyok? Mármint a sima lovaglást sem tudom még, hogy kell csinálni, nemhogy a repülést. - Nem gondolta volna, hogy valaha fenntartásai lesznek a repüléssel kapcsolatban, most mégis úgy nézett ki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=843448#post843448][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.02.14. 20:59[/b][/url]

Nem fogom tagadni, hogy nagyon jól esik, hogy Zalán megért. Kevesen vannak az életemben, akik valóban megérthetnék ezt a szenvedélyt, amit egy adott sport, vagy tevékenység iránt érzel. Az az igazság, hogy a baleset után, csak még jobban ragaszkodom a lovaspólóhoz, ami a hegedű rovására megy, és van egy olyan sanda gyanúm, hogy ezt anya is észrevette már. Egyelőre nem szólt, én meg nem fogom elébe menni a vitának.
- A szüleim csak akkor hívnak így, ha komoly témáról kell beszélnünk, vagy valami nagyobb volumenű eseményen vagyunk - vakarom meg tarkómat. - A manók meg tiszteletből, bár megkértem őket, hogy legyenek szívesek ne... - megvonom végül vállaimat és elfordulva barátomtól állok neki felszerszámozni inkább a lovat. Zalánt sem akartam kihagyni, így megkértem a szíj meghúzására, amit a szemem sarkából követtem végig, majd egy mosollyal konstatáltam, hogy teljesen jól csinálta.
Megsimogattam a ló orrát, majd Zalánhoz bicegtem, hogy megnézzem a szíjat. A két ujjam még belefért, szóval tényleg remek. Hangosan nevetek fel.
- Nem, nem fog - csóválom meg fejemet jó kedvűen. - Nem is mentek azonnal önállóan. Az én felelősségem, hogy túléld, szóval... elővigyázatosak leszünk - bólintok egy nagyot, mintha csak magamat akarnám megerősíteni. Erről nincs szó. Egyelőre. - Na, pattanj - döntöm vállamat a ló oldalának, így sérült lábam helyett ő tart, majd kulcsolom össze ujjaimat, hogy Zalán beleálljon. - Nincs nálam pálca, ezt meg egy mugli származású boszorkány mutatta még az egyik versenyen. Elfelejtettem, hogy nevezik, és nem is baj. Apáék nem örülnének neki - vonom meg vállamat. - Szóval lépj bele és fellendítelek. Remélhetőleg - nevetek fel halkan, majd várom türelmesen, hogy megcselekedje. Ha megteszi rugózok párat, majd lendítem fel a lóra. - Ugye nem estél le a másik oldalon? - fogom magamhoz a mankót, ahogy ellépek a lótól és felfelé pislogok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=843624#post843624][b]Hollósi Zalán - 2022.02.17. 23:18[/b][/url]

- Még mindig jobb, mintha bugyután becézgetnének. - az édesanyja ágáról jellemző volt, hogy mindenki Zalánkázni próbálta őt. Az anyja esetében még eltűrte, bár az utóbbi időben azt is egyre kevesebbszer. Vállat vont ő is végül, jelezve, hogy vicces meglepetés volt ugyan, de nem zavarja őt Kornél másik neve.
 Csak amikor barátja felvette azt a különös pózt, akkor kezdett dolgozni az agya azon, hogy mégis hogyan fog felszállni egy ekkora állatra. Fejét ingatta, mert nem tartotta jó ötletnek, hogy Kornélt terheljék ilyen mozdulatokkal. Látott valami kengyelféleséget a lovon, de az is túl magasan volt, hogy felérje.
 - Csak hogy tudd, ez egyáltalán nem tetszik így - mutatott a fiú kezére. Habozott egy darabig, de amikor látta, hogy máshogy nem fog menni, belelépett Kornél kezébe. Hamar elruhaszkodott a rögtönzött emelvénytől és szélsebesen kapaszkodó után nyúltak ujjai. Valahogy sikerült felhasalnia Mountain hátára, de amikor arra került a sor, hogy egyik lábát átlendítse, egyensúlyát vesztette. Meg kellett kapaszkodnia ismét, hogy ne csússzon le teljesen a másik oldalon.
 - Nem! - nyögte szinte azonnal Kornél kérdésére. - Jól vagyok.
 Esetlenül ficergett, hogy lassacskán újra egyensúlyba kerüljön a lovon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=843749#post843749][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.02.21. 16:00[/b][/url]

Aprót bólintok Zalán felé. Végül is van abban valami, amit mondd. Inkább a Saul, mint valami elvetemült becézése a Kornélnak, amit sokkal nehezebben venne be a gyomrom. Bár a Saullal sem állok éppen jó viszonyban, de egy fokkal tényleg jobb. Oké, így már nem is olyan vészes ez a Saul név dolog, bár még mindig jobban örülnék neki, ha ez így rejtve maradna mindenki előtt.
Felvéve a boszorkánytól tanult pózt várom, hogy Zalán csizmája csusszanjon ujjaim közé, majd csak szememet forgatom meg arra, hogy mi nem tetszik neki. Nem válaszolok, erősen koncentrálva lendítem fel barátomat az állat hátára, majd mankómat magamhoz véve kérdezek és sétálok arrébb.
- Azt látom - biccen oldalra fejem. - Remekül csinálod. Ülj kicsit előrébb, és a feneked belecsúszik a nyeregbe, úgy sokkal kényelmesebb lesz, és meg tudom neked csinálni a kengyelt - mosolyodom el halványan. Megvárom, míg megteszi a kérést, majd lépek oda, hogy Zalán lábának megfelelő hosszúságra engedjem a szíjakat. Szerencsére ez megy egy kézzel is, és Mountain is megkönnyíti, így mikor a másik oldalon is beleillesztem barátom lábát ellépek tőlük.
- Felkészültél? - nézek fel szélesen mosolyogva, végül indulok el kifelé, a ló is azonnal mozdul, hogy kövessen, majd kapom le a hosszú szíjat az egyik állás elejéről. A kantárra csatolom, majd indulok el kifelé, és itt jövök csak rá, hogy Mountain volt a legjobb választás: igazodik az én tempómhoz. Az istálló bal oldalánál fordulok be, pár perc múlva már a fedett pálya közepén állok, ami a tértágító-bűbájnak köszönhetően sokkal nagyobb teret ad. Nem véletlen szoktak nálunk lenni az edzések. Az Athanaczkovics család előszeretettel adja oda a pályát ilyen alkalmakra.
- Oké, figyelj. Nem bonyolult egyébként, kicsivel kell több mindenre figyelned, mint a seprűnél - lassan intek, így a ló indul el körülöttem körbe-körbe egyre nagyobb körben. - Ha a sarkaddal megérinted az oldalát fokozatosan gyorsít, mint egy... hát mint egy ló - nyammogok kicsit. - Csak itt a vágta után van az, hogy felszáll, amit mi egyelőre nem szeretnénk. Raktam neked plusz szíjat, szóval a kantárt elengedheted és megfoghatod a két ívet a nyereg előtt - mutatok is rájuk. - De ha biztonságot ad, felőlem foghatod a kantárt is - bízom Zalánra a döntést. Végül is mindegy, mert nem engedtem ki, így összekötve van a ló marjánál. - Szóval kapaszkodsz, a térdeddel pedig a nyergen lévő kis pukli mögött szorítod az állatot. Minél gyorsabban mész, előnyösebb annál jobban - miközben osztom meg az információkat forgok körbe-körbe, ahogy Mountain is teszi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=844058#post844058][b]Hollósi Zalán - 2022.03.04. 15:56[/b][/url]

  Nehezen hitte el, hogy az a műsorszám, amivel majdnem lezúgott a lóról, remeknek mondható. Megjegyzést azonban nem tett, mert minden lélekjelenlétét lekötötte az alatta mozduló többtonnás jószág. Érezte a lába alatt, hogy rándulnak az izmok, tágul a tüdő, mozdulnak a lábak. Most már minden hasonlóság, amit a seprű és egy abraxán között feltételezett magában, semmivé foszlott.
 Végrehajtotta barátja utasításait, de nem fogta fel, hogy éppen mit csinál.
 - Nem - vágta rá azonnal és az állat sörényébe akart kapaszkodni, ahogy elindultak kifelé. A benne kavargó ambivalencia leírhatatlan volt. Menni akart, de mégsem. Talán mert nem érezte még, hogy teljes kontrollja lenne a szituáció felett. Ehhez képest Kornél sokkal bátrabbnak bizonyult, amikor felszállt a Kométára.
 Ujjai keresték a stabilitást. A kantárhoz nyúlt, pont amikor mondták neki, hogy mibe kapaszkodhat még.
 - Szóval ezt... meg... - lepillantott és sorra vette a pontokat, hova kell tennie a lábát és mit kell szorítania. Aligha jegyzett meg belőle valamit.
 - Szent griffgané, hogy tudsz ennyi mindent megjegyezni? - értetlenkedett, miközben megint helyezkedni próbált. A sarkával rászorított Mountain oldalára, ami nem volt a legjobb ötlet, mert érezte, hogy az állat gyorsítani kezd. - És hogyan állok meg vele?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=844233#post844233][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.03.09. 17:18[/b][/url]

Szerencsésnek mondhatom, hogy az olyasfajta “félelem”, mint ami most kiül kicsit Zalán arcára, engem elkerült, bármikor kerültem egy abraxán közelébe. Már gyerekként sem tartottam a nálam jóval hatalmasabb állatoktól, csak még nagyobb öröm volt, mikor kiderült, hogy megülni is megtudom őket.
Hangosan nevetek fel a kérdésre, miután befejeztem a kisebb monológot. Rendben, az én saram, igazán mondhattam volna lassabban is, de félő, hogy az én izgatottságom sokkal nagyobb jelenleg. Soha nem volt még egyetlen barátom sem, aki eljött volna hozzánk, főleg nem úgy, hogy már az első napon az egyik lovam hátán láthatom. Szélesen mosolyodom el, szemöldököm megemelkedik, ahogy Mountain gyorsít a lépésein.
- Normális esetben magad felé húzod a két kantárszárat, de most… - a szárral húzom kicsit beljebb a ló fejét, aki automatikusan lassítani kezd. - Én figyelek majd mindenre, ne aggódj. Szólj, ha készen állsz a gyorsításra - bólintok aprót. - Azt is megkönnyítjük majd neked - bólintok ismét, mintha csak magamat erősíteném meg. Kékjeim zizzennek a ló szárnyai felé, így beljebb és beljebb húzom az állatot, míg meg nem áll előttem.
- Egy pillanat - ejtem le a földre a feltekert futószárat, majd Mountain mellé lépve húzom ki az egyik szíjat, tekerem szárnyára és csatolom vissza. Ezt a mozdulatot ismétlem meg a másiknál is. - Bocs, de mióta lesérültem, senki nem lovagolja őket gyakran, így valószínűleg mennének már, de megelőzzük - mosolygok felfelé Zalánra. Vádliját paskolom meg, majd lököm meg a lovat, hogy menjen kijjebb és induljon is el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=844253#post844253][b]Hollósi Zalán - 2022.03.10. 03:29[/b][/url]

Egy pillanat erejéig elcsúsztatta tekintetét Mountain nyakáról Kornél felé, amikor érezte, hogy segít neki lassítani. Ki lehetett a kék íriszből olvasni a bizonytalanságot. Tulajdonképpen minden mozdulatáról lerítt ez az érzés.
 - Nem, nem aggódom. Áh. Miből gondoltad? - zavart nevetés hagyta el ajkait, hangjában pedig cseppnyi irónia keserítette kísérletét arra, hogy elviccelje a dolgokat. Nem volt rá jellemző. Talán Autumn hatása. - A sebességgel nincs gond. Csak nehéz megszokni, hogy... él a jármű.
 Azért nyugodtabb lett kicsit, amikor megálltak. Mountainnel egy időben szusszantott, amikor barátja közelebb lépett hozzájuk. Amíg ő ügyködött a szárnyaknál, Zalán ujjait szétterítette az állat hátának egy pontján. Ilyenkor stabilnak érezte. Igaza volt Kornélnak, csak meg kell szoknia. Mindig is ügyesen egyensúlyozott, nem kéne, hogy gond legyen ezzel. Ilyesfajta gondolatokkal győzködte magát, amíg újra el nem indultak.
 - Még jó, hogy Szofi nem látja az első körömet - jegyezte meg fennhangon. - Egészen biztos, hogy kinevetett volna. Nem tudod, mire vállalkoztál, amikor beleegyeztél, hogy eljöjjön.
 Fülében csengett kuzinja nevetése. Gyakran hallhatta, valahányszor butaságot csinált és biztos volt benne, hogy sokkal nehezebb lenne koncentrálnia a jelenlétében. Talán addigra már menni fog neki.
 Már jó pár kört megtettek, aminek meg is volt a hatása. Zalán kezdett ráérezni a négy láb ritmusára és sokkal kevesebbet dölöngélt, mint az elején. Néha megpróbálta ő meghatározni a tempót. Egyszer sikerült, máskor váratlanul érte egy-egy mozdulatának eredménye.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=844695#post844695][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.03.21. 19:19[/b][/url]

Hangosan nevetek fel Zalán reakciójára. Kicsit minden sejtjéből az sugárzik, hogy nem biztos magában, de őszintén: egyáltalán nem hibáztatom ez miatt. Talán, ha gyorsabban ment volna alattam az a seprű, akkor én is ennyire bizonytalan lettem volna.
- Majd megnézheti holnap, amikor ő is az első köreit futja - mosolyodom el szélesen immár ismét középről. - Biztos vagyok abban, hogy túlzol, amikor ilyeneket mondasz - nézek rá jelentőségteljesen. - Plusz azért lássuk be, hogy egy abraxán hátán ülsz. Senki nem arra születik, hogy megülje őket, és ehhez képest meg nagyon jól megy - reflektálok őszintén. Láttam már sokkal tapasztaltabbakat is repülni a lóról, akiket meglepett az állat, és mindössze figyelniük kellett volna csupán az állat jelzéseire: Zalán megteszi. Minden rezdülésére figyel a lónak, éppen ezért engedem meg, hogy ő diktálja a tempót, bizonyos kereteken belül, de kékjeimet le nem veszem a hatalmas állatról, hogy tudjam koordinálni mit művelnek.
Ennek eredményeképpen én még ugyan ugyanúgy középen állok, de a lovon már nincs a futószár, így Zalán irányítja teljesen a lovat. Követem a mozdulatokat, néha szólalok csak meg fennhangon, hogy mit és hogyan lenne szükséges, majd intem magamhoz őket... ki tudja, talán órákkal később.
- Mit gondolsz? Elég volt ennyi mára vagy még nyúznád a szárat? - vigyorodom felfelé barátomra. Szólhattam volna előbb is, mert a leszállás utáni pár pillanat - khm, reméljük, hogy csak annyi - nem lesz éppen kellemes. De ilyenkor már nem számít, hogy öt percet, vagy öt órát ülsz a lovon. Mindenhogy borzalmas lesz a leszállás.
- Meg gondolkodj azon, hogy holnap is Mountaint szeretnéd-e vagy ő kerüljön Szofi alá, alád meg... hát Pandát tudom adni - fejezem be végül nyammogva a mondatot. Nem nagyon van választási lehetőségünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=844730#post844730][b]Hollósi Zalán - 2022.03.21. 23:37[/b][/url]

Rosszalló grimaszt tolt le a másik nevetése hallatán, de ha őszinte akart lenni magával, örülnie kéne, hogy jókedve van. Amióta itt van, nem egyszer érzékelte, hogy tekintetének csillanását borongós felhők sötétítik el. Ha néha az kell egy nevetéshez, hogy lássa Zalánt kilépni a komfortzónájából, ám legyen.
 - Szerintem ő jobban bánik az állatokkal, mint én - ismerte el egy vállrándítás kíséretében, miközben gyakorolta, hogyan lassíthat, majd indulhat ismét neki Mountainnel. Mindenki jobban bánik az állatokkal, mint ő. Elég volt anno látni Médit a kis bólintérrel a vállán, vagy Rami kezében a megmentett patkányt. Zenténél Tüskét. Még Winter is képes volt elérni valahogy, hogy Félix hallgasson rá... ez volt talán a legnagyobb talány az összes példa közül.
 - Te talán túlzol, amikor a családodról beszélsz? - replikázott, majd égkék pillantását elszakította a lóról, hogy Kornél felé lessen. Szája sarkában mosoly rejtőzött. - Csak fel akarlak készíteni rá. Mert a legtöbbeknek esélye sem lesz rá, ha Bagolykőre jön.
 Száját húzta a kérdés hallatán. Egészen belelendült, bár tudta, hogy ez még csak a kezdet volt. Vágtázni, vagy repülni egészen más tészta. Az is a leszállás javaslata mellett szólt, hogy ez a nyereg nem volt úgy kipárnázva, mint a Kométa azokkal a kényelmes bűbájokkal. Kezdte fájlalni a hátsó felét. Szépen is néznének ki, ha Szofit holnap nem csak Kornél köszöntené sántán bicegve.
 - A lóval nincs gond. Már egészen megszoktam, talán ő is engem - előrehajolt és bizonytalanul megpaskolta Mountain nyakát. - De oké. A repülést még hanyagolom egyelőre. - prüszkölve tört elő belőle a nevetés, mert sosem hitte, hogy ez a mondat valaha el fogja hagyni a száját. - Nos. Hogy kell leszállni róla?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=844782#post844782][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.03.22. 17:09[/b][/url]

- Ez nem erről szól - vonom meg vállaimat. - Fenntartásokkal kezeled te is őt, ahogy ő téged, mégis tudtok együtt dolgozni - mosolyodom el kedvesen. Ez egy aprócska bizalmi játék ember és állat között, amiben Zalán igenis remekül helytáll. Annak ellenére, hogy most találkoznak először, mindkettő igyekszik, bár Mountainnek éppen mindegy ki ül a hátán.
Alsó ajkamba harapok a kérdést követően. Igaza van. Tényleg nem túlzok, amikor a családomról beszélek, de... nem akarom elhinni, hogy Szofi tényleg annyira "rossz" lenne, mint Zalán előadja. Olyan túlzónak érzem. Szemeimet forgatom meg, de mosolyom lankadatlan. - Talán fogom tudni kezelni. Mármint... nem tudom. Amit meséltél, szerintem kedves, úgyhogy nem aggódom - vonom meg vállaimat.
A futószárat felvéve a földről teszem fel a kérdést Zalánra pislogva. Látom a reakciót, amitől akaratlan engedek ki halk nevetést. Holnap úgyis folytatjuk, csak immár Szofival, bár tartok attól, hogy az izomláz nem fogja annyira engedni neki ezt az örömöt.
- Akkor Szofi kapja Pandát - bólintok aprót, míg a robosztus állat a paskolásra prüszköl egyet. Hangosan nevetek fel. - Ez a mondat nagyon furcsa volt a te szádból. Holnap majd szelheted az eget - paskolom meg én is a ló nyakát, végül indulok el kifelé, bizton tudva, hogy követ az állat, mikor elhangzik a kérdés. Bicegve kerülök Zalán mellé.
- Mind a két lábad kihúzod a kengyelből, megkapaszkodsz a kápába - mutatok is rá. - Majd előredőlsz, a jobb lábadat átlendíted erre az oldalra és leugrasz - összegzem a választ. - De várd meg, amíg a korláthoz érünk, mert szükséged lesz rá, és én nem bírlak megtartani - legalábbis még nem, úgyhogy mindenképpen kell a stabil támaszték Zalánnak. Odaérve állítom meg a lovat a korláthoz közel. - Oké, mehet - fogom meg a szárat, hogy leszállhasson. Tudom, hogyha én egyszer visszaülök a lóra, az érzés ugyanaz lesz: mintha még mindig a lábam között lenne az állat. Nem érzed a lábad, mintha kicsit zsibbadna is. Senkinek nem kívánom. - Jól vagy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=844785#post844785][b]Hollósi Zalán - 2022.03.22. 17:50[/b][/url]

 - Kedvesnek kedves, dee... - szólt vontatottan. - Mindegy. Sokszor fura és nem értem őt. Azzal magyarázom, hogy lány. És ez azt is jelenti így már, hogy fölöslegesen próbálom megérteni. De ha létezik már varázsige, ami megoldaná, mindenképp tudasd velem. Egyre gyakrabban lenne szükségem rá. - Az utolsó mondatnál kicsit elhalkult, mert rengeteg gondolat vágtázott át az elméjén. Hogy Kori magából kifordulva áradozott neki valami fura fiúról. Júlia furcsa hozzáállása a repüléshez és a félelmeihez. Vagy akármilyen gondolatához, amit nem akart vele megosztani. Autumn  makacssága, amiért olyan védekező mindenkivel szemben. Fejét rázta az értelmetlen emlékáradattól és próbált visszarázódni a jelenbe.
 - Kápa? Beszélj magyarul, könyörgöm - zavart mosolyt eresztett meg, miközben a kengyellel szerencsétlenkedett. Megvárta, amíg elértek a kijelölt helyhez, majd lábát átvetve a lény hátán lendületesen elrugaszkodott. Egy pillanat alatt felfogta, mire gondolt Kornél, mert bár talpra érkezett, azonnal dőlt is oldalra. Karjával a korlát helyett Mountaint kezdte el keresni támaszték gyanánt, amitől az állat hangosan felprüszkölt.
 - Minden tiszteletem a tiéd - szusszantott ő is nagyot, majd hogy ne hulljon porba az a maradék méltósága is, próbálta kihúzni magát. Értetlenül nehezedett hol egyik, hol a másik lábára. - Persze. Csak üljünk majd le valahova.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=844794#post844794][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.03.22. 19:25[/b][/url]

Nem mintha sokat tudnék Szofiról, de Zalán elmondása alapján tényleg nem lehet olyan rossz, mint ahogy most előadja. Mármint... nem ismerem, tényleg nem, és mondjuk nem ad bizakodásra okot az sem, hogy Zalán nem érti. Az ő rokona, és nem érti? Merlinre, akkor mi lesz velem?
- Te hallod - torpanok meg. - Ha te nem érted, mert lány, akkor én mit mondjak? Merlinre, ezt nem gondoltam át - kapom fel fejemet rá, kékjeimben kis kétségbeesés lelhető fel. Zalánnak legalább vannak lány barátai. Oké, nekem is ott van Kori, de ő tényleg barát, és hozzá tudom, hogy kell álljak, míg a többiekhez nem. Szofi holnap idejön, bennem meg most kezdődik el a pánik emiatt. Remek. Éppen időben érkezett, hogy totálisan hülyét csinálhassak magamból.
Hangosan nevetek fel barátomon, majd várom, hogy lába érje a talajt. Mondanám, hogy készenlétben állok, de akkor erőteljeset hazudnék. Sajnos ennyi állás után lassan magamat alig bírom el, nemhogy még neki tudjak segíteni. Sokkal jobban bicegve lépek mellé mosolyogva.
- Csak jussunk el az istállóig. Ott leülhetsz, amíg én rendbe teszem Mountaint - felelem, majd lépek el a ló mellé, hogy belé kapaszkodva induljak el. - Fogd meg az egyik szíjat, így segít ő, amíg helyreállnak a végtagjaid - szólalok meg hangosabban, hangomban egyértelmű jókedvvel.
Az istállóba érve, amint Zalán kényelembe helyezte magát, azonnal elkezdtem rendbe tenni az állatot és a felszerelést, így egy bő fél óra után már a házban tudtunk készülni a vacsorához, ami után mindketten a szobánkba mentünk, hogy én egy kis időt várva - meg amíg anyáék lefekszenek - mankómra erősen rámarkolva surranjak át barátomhoz. Ennek eredménye, hogy elég erőteljesen beszélgetjük végig az éjszakát, de őszintén szólva, nem bánom, hogy egy barátommal teszem ezt.