Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

Mielőtt elaludt volna, képes volt kinyúlni érte a fiú és anyának szólítani. Tényleg, elhaló hangon, a kiszolgáltatottság teljes pompájában azt mondta neki, hogy "mom". Hát...
Aaawwww!
Gondolta ő, hogy jó az ötlete, de ez a röpke pillanat máris egy teljes minőségi szintet emelt. Olyan régen lehetett valakinek az anyukája - biológiailag sosem, de elesett pártfogója is régen volt. Dominik már felnőtt férfi, ráadásul ő sosem hívta még tévedésből sem 'anyunak'. Szívmelengetően aranyos, még az ő ifritszíve is nőtt ma három méretet ettől. Kár, hogy így is mínuszban van, illetve Yezebel szeretete emberi mértékkel nem épp olyan békés és gyengéd.

Az ő saját kifejezetten egyéni dolgaihoz bérelt lakása gyakorlatilag itt van a sarkon, nem véletlenül kérte arra Rubent, hogy itt dobja ki a srácot, miután végzett vele. Miután meggyőződött róla, hogy William eszméletlen, már meg sem próbálta visszatartani a széles vigyorát. "Anyu".. és milyen kedvesen nyúlt ki felé. Egyszerűen imádnivaló - meg is simogatja az eszméletlen férfi haját, mintha egy alvó kiskutyát cirógatna.

***

Amikor William legközelebb magához tér, puha paplan veszi körbe. Kényelmes ágyon fekszik és bár a tagjai sajognak és a fájdalom messze nem múlt el, de már nem olyan élesen nyillalnak a sérülések. Kellemes szantál és valami édeskés illat lengi körbe a szobát, nem tolakodó, nem erős aroma, de eléggé érezhető ahhoz, hogy ne kerülje el a figyelmet.
A jobb oldalán vízcsorgás, csöpögés hangjai - ha kinyitja a szemeit és oldalra pillant, azt a nőt látja, akit azelőtt, hogy elvesztette volna az eszméletét, amint egy kis asztalra kipakolt lavór felett egy nedves kendőből csavarja ki a nedvesség nagy részét. Látszólag nem veszi észre, hogy Will magához tért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=840404#post840404][b]Yezebel - 2021.12.19. 19:02[/b][/url]

Mielőtt elaludt volna, képes volt kinyúlni érte a fiú és anyának szólítani. Tényleg, elhaló hangon, a kiszolgáltatottság teljes pompájában azt mondta neki, hogy "mom". Hát...
Aaawwww!
Gondolta ő, hogy jó az ötlete, de ez a röpke pillanat máris egy teljes minőségi szintet emelt. Olyan régen lehetett valakinek az anyukája - biológiailag sosem, de elesett pártfogója is régen volt. Dominik már felnőtt férfi, ráadásul ő sosem hívta még tévedésből sem 'anyunak'. Szívmelengetően aranyos, még az ő ifritszíve is nőtt ma három méretet ettől. Kár, hogy így is mínuszban van, illetve Yezebel szeretete emberi mértékkel nem épp olyan békés és gyengéd.

Az ő saját kifejezetten egyéni dolgaihoz bérelt lakása gyakorlatilag itt van a sarkon, nem véletlenül kérte arra Rubent, hogy itt dobja ki a srácot, miután végzett vele. Miután meggyőződött róla, hogy William eszméletlen, már meg sem próbálta visszatartani a széles vigyorát. "Anyu".. és milyen kedvesen nyúlt ki felé. Egyszerűen imádnivaló - meg is simogatja az eszméletlen férfi haját, mintha egy alvó kiskutyát cirógatna.

***

Amikor William legközelebb magához tér, puha paplan veszi körbe. Kényelmes ágyon fekszik és bár a tagjai sajognak és a fájdalom messze nem múlt el, de már nem olyan élesen nyillalnak a sérülések. Kellemes szantál és valami édeskés illat lengi körbe a szobát, nem tolakodó, nem erős aroma, de eléggé érezhető ahhoz, hogy ne kerülje el a figyelmet.
A jobb oldalán vízcsorgás, csöpögés hangjai - ha kinyitja a szemeit és oldalra pillant, azt a nőt látja, akit azelőtt, hogy elvesztette volna az eszméletét, amint egy kis asztalra kipakolt lavór felett egy nedves kendőből csavarja ki a nedvesség nagy részét. Látszólag nem veszi észre, hogy Will magához tért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=840406#post840406][b]William Martin Krise - 2021.12.19. 19:32[/b][/url]

Eszméletlennek lenni nem egyenlő a kellemes alvással, emiatt abban sem lehet biztos, hogy álmodik. Azonban tapasztal és érez dolgokat, szagokat és hangokat, emlékek benyomásait és képeket, amiket maga sem tudná, hogy elképzeli, vagy korábban megtörténtek vele; és nyomban el is felejti őket. Az akácfák illata az egyedüli, amit felismer, a lágy suhogást, egy vörösesbarna bundás állat körvonalait egy napsütötte réten.
Aztán sötét lesz, abból a meleg, cirógató fajtából, mint egy meleg, nehéz takaró, amibe belefúrja az arcát. A testének ismét súlya lesz, a szempillája megremeg, a csobogó hang irányába fordítja a fejét, még álmosan és szórakozottan hunyorog bele a félhomályba. A szatén hűvösen érinti az arcát.
Felszisszen, felül, mintha megrántották volna - bal válla azonban, amire ösztönösen nehézkedett, megbicsaklik alatta, így jobb híján visszarogy a párnára. Riadtan nyög fel, kapja a fejét az ajtó felé, a hirtelen mozdulatba azonban beleszédül, a hányinger pedig gyomorszájon rúgja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=840407#post840407][b]Yezebel - 2021.12.19. 19:53[/b][/url]

A nő a Williamet körülvevő szatén súrlódására pillant fel, illetve arra a fájdalmas nyögésre, ami elhagyja a sérült száját.
- Óvatosan, még nem forrt össze minden csontod. - Nem megy bele hosszú magyarázatba egyelőre; a másik frissen ébredt, az első fél percben még a fele a semmibe szállna el annak, amit mond. Will eltorzuló arca árulkodó - Maeve lenyúl a földre majd felemel egy kisebb, fekete lavórt és lerakja az ágyra Will mellé. Ő maga a nedves törlőkendővel letelepszik az ágy szélére szintén.
- Erősen beütötted a fejed és lázad is van. - Szavaival párhuzamosan a férfi homlokához nyomja finoman a hűvös, nedves kendőt.
- Szólj kérlek, ha hánynod kell és segítek, ez a kezed csúnyán zúzódott.. - Nehéz is lenne rá támaszkodni, de úgy tűnik, a nő készséggel segít neki felülni, ha arról van szó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=840412#post840412][b]William Martin Krise - 2021.12.19. 20:22[/b][/url]

A figyelmeztető szóra már lassabban, de visszafordítja a fejét a nő felé, mélyeket lélegzik, hogy kordában tartsa a gyomra kavargását. Regényes lenne, ha "hol vagyok, ki vagyok" kérdésekkel nyitna, azonban az emlékeit nem vesztette el, és bár a történtek szála homályos, tudja, mi történt vele. A hangban is felismeri a nőt, aki a sikátorban mellé térdelt, emlékszik a rá támadó férfi mozdulataira, még arra is, hogy elvette tőle azt a zacskó átkozott gesztenyét, amit hazafelé szeretett volna megenni.
Amikor a nő leül mellé, ő nem húzódik odébb, az arcát sem fordítja el a kendő hűvös érintésére. Nehézkesen nyel egyet, a tekintete röviden időzik az arcon, csuklik egyet, amibe a bordái ismét belesajdulnak.
Csak bólint egyet válaszul - ha pedig segítenek felülni neki, ami ellen egyáltalán nem ellenkezik, fájdalmasan köhögve az ölébe vett fekete lavórba hány. A tálban az a vér gyűlik össze, amit előzőleg lenyelt, a lesernyés fém szaga idegenen vegyül a szantálba. Szipog párat.
   -  Bocs - még utoljára a lavórba köp, a használhatóbb kezével undorodva tolja el magától. Érzi, hogy a teste ütemesen meg-megborzong, bizonyára a láztól. Kusza haja alól pillant föl a nőre ismét - És kösz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=840414#post840414][b]Yezebel - 2021.12.19. 20:48[/b][/url]

Nem érkezik undorodó sóhaj, akárki is ez a nő, a jelek szerint egyelőre végtelen türelemmel segít neki. Félig ülő helyzetbe segíti, az egyik hatalmas párnát a háta mögé húzza, hogy megtámassza hátulról, illetve feljebb tolja magát az ágyon, hogy jobban meg tudja tartani.
- Nincs miért bocsánatot kérni, nem te tehetsz róla. - Szépen rúzsozott szája mosolyra húzódik, a lavórt leteszi a földre és a lábával arrébb tolja, hogy véletlenül se lépjen bele vagy lökje fel később. Kézfejét William homlokához simítja.
- Még mindig forró a homlokod, nyugodtan feküdj vissza. - Segít visszadőlni és a hűvös borogatás is visszakerül a férfi homlokára. Feltételezi, hogy egy kiadós hányás után egy kicsit tisztább az elméje újonnan összeszedett védencének.
- Azt hiszem, érdekel hol vagy. Bátorkodtalak felhozni a lakásomra, ami nincs messze onnan, ahol rád találtam. Nem mertelek az ispotályba vinni azonnal amiatt..
William karkötőjére mutat, arra a jellegzetes minisztériumi varázstárgyra, ami a fegyencek, illetve azoknak a mágiahasználóknak a csuklóján szokott lenni, akiket valamilyen okból figyelnek a hatóságok.
- Nem voltam biztos, hogy nem lesz belőle bajod. - Ki tudja, lehet olyan összetűzésbe keveredett, amiről nem örült volna, ha tudna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=840419#post840419][b]William Martin Krise - 2021.12.19. 21:29[/b][/url]

Az ellenállásnak árnyékát sem tanúsítja, zsibbadtan belesimul a gondoskodásba. Általában elhúzódik az érintéstől, mint azok az állatok, amiket veréssel idomítottak korábban, ha azonban elesett, elfeledkezik erről a szokásáról. Vagy bármiféle elővigyázatosságról, ha már ennél tartunk. Ahogy visszadől a párnára, most először pillant körbe. A megérzés helyes, az erőfeszítés és az undor sokat tisztít a tudatán.
Hűvös, kifinomult, mégis annyira hívogató - egy meddő otthon miliője veszi körül. Szöges ellentéte annak az agglegényes rendezetlenségnek, ami az ő életében uralkodik. Nem kell kérdeznie, a nő, valószínűleg látva az arcára is kiülő kérdést, előzékenyen elmondja neki, hogy az ő lakásában van. A mondat végére az ő tekintete is lesiklik a csuklójára. Azt kényelmetlenül húzza magához közelebb és fogja át a másik kezével. Nem vagyok bűnöző, ha arra célzol.
Az alak, a bicska, az ütés, a fal, a kuka.
Elengedi a csuklóját, feljebb húzza magát ültében, a válla ismét megroppan, de nem törődik a fájdalommal. A takarót lerántva magáról nyúl a farmerja zsebeihez és ügyetlenül tapogatja át őket a jobbjával.
   - Ezt nem hiszem el... - a borzongás a kezében reszketéssé erősödik, ahogy a hűvös a bőréhez ér. Amikor ismét köhög egyet, kénytelen a tenyerét a mellkasához szorítani, aztán hunyorít felé a nő arcára - Használhatom a kandallódat?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=840422#post840422][b]Yezebel - 2021.12.19. 21:44[/b][/url]

Gondoskodott róla, hogy bár rendkívül keveset tartózkodik itt, azért ne olyannak tűnjön a lakás, mintha egy berendezett kiállítási darab lenne az ikeában. Rend uralkodik, de alapvetően az a fajta lakályos rend, amelyben a különböző elemek nem tökéletes szabályossággal állnak egymás mellett.
Kicsit meglepi Will hirtelen elszántsága és rémülete, de alapvetően nem rémiszti meg - pontosan tudja, hogy a férfi jelenlegi állapotában innen legfeljebb szakértő segítséggel tudna távozni. Annyi törött és zúzódott sebbel, ami még megmaradt, bőven kell neki legalább egy este, amíg a bájitalok, kenőcsök hatni kezdenek.
- Természetesen használhatod majd, de ha most sokat mozogsz, a bájitalok nem fognak tudni hatni és rosszul fognak összeforrni a csontjaid. - Arra tapintatosság miatt nem tér ki, hogy ha William azt gondolja, hogy meg fogják tartani a lábai pillanatnyilag, akkor csak próbálja meg bátran.
- Valami baj van? - Félrebiccentett fejjel lép a kisasztalhoz és kitölt egy pohár vizet mindkettejüknek egy-egy üvegpohárba. Az egyiket aztán William felé nyújtja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=840427#post840427][b]William Martin Krise - 2021.12.19. 22:30[/b][/url]

Nem szokott gondoskodáshoz. Nem azért, mert nem szerették, az életében igenis bőven akadtak és akadnak a mai napig, akikre támaszkodhatott. A gyengeségére törődést kapott válaszul, azonban ennek a törődésnek rövid lejárati ideje is volt és elvárták, hogy a lehető leghamarabb összeszedje magát. A tanult viselkedés pedig nyomban felébred benne: élek, köszönöm, most pedig, ha megbocsátasz megyek és egyedül folytatom a szenvedést.
Felhúzná a bal lábát, hogy megpróbáljon kikelni az ágyból. A mozdulat azonban olyan fájdalommal mar a sípcsontjába, hogy az nyomban beléfojtja nem csak a levegőt, hanem a gondolatait is. Csak egy nyöszörgés, épp ennyi préselődik ki belőle, a fogait és szemét összeszorítva, az öklét az ágyneműbe fúrja, tehetetlenül várja, hogy csillapodjon. Az arcán ismét könny fut végig, ingerülten törli le azt az alkarjával. A bájitalok nem fognak hatni.
   -  Te mit adtál be nekem? - a hangja bizalmatlan és némileg egyenesen ellenséges lenne, ha nem vékonyodna el a hullámzó, de gyorsan csillapodó szenvedéstől. Bájitalok. Valamit lekényszerítettek a torkán?
Nincs oka gyanakodni, de bízni sem.
   -  Nincs baj, csak... ez a seggfej ellopta a tárcám.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=840429#post840429][b]Yezebel - 2021.12.19. 22:49[/b][/url]

Amíg William nem látja, egy kissé összehúzza a szemeit, amolyan érdeklődő 'na most mi lesz' módon, ám ez a kifejezés hamar eltűnik az arcáról, mikor bebizonyosodik, hogy a férfi lába valóban szörnyű állapotban van. Szimpatikus neki, hogy azonnal harap a bájital témájára, csalódott is lett volna, hogyha hagyja elmenni a füle mellett. Elvégre azért kell nekik William, mert elvileg ért a bájitalokhoz, de nagyon lelombozó lett volna látni, hogy a minimális bájitalokkal kapcsolatos óvatosság sincs meg benne pont egy olyan személyként, aki tisztában van, milyen lehetőségek is rejlenek bennük.
Lepillant a kezében tartott pohárra, melyet nem fogadnak el, de nem veszi magára láthatóan, csak visszarakja a helyére. Olyan, mint amikor az állatkertben etetne valami aranyos dolgot, de az nem jön oda a rácsokhoz, hanem elbújik.
- Csontforrasztót. Mint említettem, több törött csontod volt.. és van még mindig. - Ijedten a szájához emeli a kezét, szemeit tágra nyitja, mint akibe most nyilall csak a felismerés.
- Te jó ég, ugye nem vagy allergiás és érzékeny semelyik komponensére sem? Annyira rosszul néztél ki, tenni szerettem volna valamit, ebbe bele sem gondoltam. Sajnálom.
Szomorkás megbánással és bocsánatkéréssel néz Williamre. Aggodalmas mozdulattal tűr hátra egy vörös tincset a füle mögé. Yezebel pedig rég érezte magát ennyire elemében: az 'áldozata' itt van, a barlangja legmélyén, törött lábbal, varázshasználó pálca nélkül, az egész annyira tökéletes. Szórakoztatja a gondolat, hogy tulajdonképpen bármit tehetne a férfival, ő mégis gondoskodni fog róla a szokásos gyakorlat helyett. Ha ezt tudja, előbb eltörte volna valakinek a lábát, hogy aztán segíthessen neki - mondjuk, mikor Dominik gyerek volt.
- Oh, igen, nem akartalak zargatni ezzel, amíg jobban nem leszel kicsit. Sajnos, mikor megtaláltalak, senki sem volt már ott. - Olyan lemondóan közli, mintha nem tudná, hogy a tárca tartalmából ő a napokban bizony illatos fürdőbombát, füstölőt és vizipipadohányt fog vásárolni.
- Emlékszel, hogy nézett ki? Egyáltalán mi történt? - És akkor már vissza is telepszik ismét az ágy szélére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=840437#post840437][b]William Martin Krise - 2021.12.19. 23:30[/b][/url]

Csak látható türelmetlenséggel rázza a fejét, nem, nem allergiás semmire. A nő hangja, gesztusa és a riadt pillantás, amibe belenéz, ezt a türelmetlenséget azonban felületes bűntudattal hígítja föl. Az egyik szemét hunyja be, lassan mély levegőt vesz, hagyja, hogy az izmai ellazuljanak.
   - De milyen csontforrasztót? Melyiket? - kérdez vissza most már higgadtabban, visszanyelve az agresszív élt és a gondolatokat, hogy a vállánál fogva rázza egy a nőt úgy, hogy a fogai is összekoccanjanak. Egyértelműen nem fogja elengedni a témát, tudnia kell, még ha logikusan végiggondolva a nőnek semmi oka nem lenne szándékosan megmérgezni őt. Nem is tart ettől, hiszen az otthonába hozta őt, a homlokát borogatja és úgy általában... azt a különös melegséget árassza magából, ami olyan területeken nyit emlékeket, amiket nem szeretett volna látni többé.
De talán mégis.
Hátrabiccenti a fejét így, félig fekve, a jobb keze a bordái oldalát tapogatja végig, elfintorodik, ahogy egy-egy fájdalmas ponthoz ér. A plafont nézi, érzi, hogy a nő visszaül mellé. Egy egész rövid pillanatra úgy érzi, szeretne közelebb húzódni hozzá. Hogy a fejét az ölébe hajtsa, összehúzza magát, mint egy gyermek, betakarják, tovább borogassák a homlokát és mellette maradjanak, amíg elalszik. Talán az agyrázkódás teszi vele ezt, talán az az azonosíthatatlan illat, ami körüllengi a szobát, ám ő egyre tompábban érzi csak. Talán, valami egészen más.
   -  Nem emlékszem semmire - válaszol kisvártatva még mindig a fekete plafont figyelve - Mármint belőle. Különben - elpillant a nő felé, kinyújtja felé még mindig vértől maszatos jobb kezét - Will. És köszönöm. Nem sokáig leszek a nyakadon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=840438#post840438][b]Yezebel - 2021.12.19. 23:54[/b][/url]

- Oh, hát lássuk csak, nem tudom fejből.. - elgondolkodó hümmentéssel hajol oldalra, hogy átnyúljon az ágy melletti éjjeliasztalhoz és kihúzva egy fiókot elővegyen egy üres fiolát. Leolvassa a fiolán lévő címke feliratát. Nem mintha le kellene, de jobb kicsit húzni az időt.
Valójában teljesen felesleges húzni az időt, csak jó látni, ahogy Williamben épül a feszültség.
- Oh, igen, tényleg, ez az Ackerman-féle kivonat. - Nem a legsilányabb, de nem is a legminőségibb, legjobb, vagyonokba kerülő készítmény: erős, megbízható középosztályt képvisel. Megigazgatja William körül a takarót. A haját simogatni, amikor ennyire magánál van, egyelőre már túl tolakodó lenne és lehet összetörné a szépen építgetett képet, de ezek az apró, anyáskodó gesztusok tökéletes ecsetvonásai a későbbi képnek.
- Kár, lehetne személyleírást adni róla a hatóságoknak. És ah.. igen, teljesen elfeledkeztem róla, milyen illetlen vagyok. Maeve. Egy kicsit örültem, mikor bemutatkoztál és kiderült, hogy nem vagy magyar, azt még egy kissé töröm. - Amikor Fruzsinaként beszélgetett vele, akkor érezte ő, hogy a férfi kevésbé magabiztosan beszéli ezt a nyelvet, így próbaképpen bedobta most ezt a kis aprócska részletet. Minél többmindenben tud vele már most azonosulni William, minél többmindent gondol hasonlóságnak, annál könnyebb lesz később a dolga. Annál erősebb kötődést tud kialakítani. Leplezett kíváncsisággal figyeli, hogy ez a kis improvizált apróság, kivált-e valamiféle reakciót.
- Ugyan már.. - emlékeztetnie kell magát, hogy véletlenül se Williamezze le, a férfi mindkét alkalommal csak ezt a rövid becenevét mondta el. Egy új, tiszta nedves kendővel letörli gyengéden a férfi arcáról a fájdalomtól és láztól serkent izzadtságot.
- Én éreztem volna rosszul magam, ha csak úgy továbbsétálok. Nem segítettem volna, ha úgy érezném, hogy a 'nyakamon maradsz'. A legfontosabb most, hogy minden megfelelően forrjon össze. - Biztatóan a másikra mosolyog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=840478#post840478][b]William Martin Krise - 2021.12.20. 20:08[/b][/url]

Amikor a nő a fiók felé hajol, ő is érdeklődve arra billenti a fejét a párnán, most először pedig őt is végigméri annyira, amennyire lüktető fejétől el-elhomályosodó látása engedi. Karcsú nőalak, ami mellette ül a takarón, az üvegre hosszú ujjak fonódnak. Valami... valami nincs egészen rendben. Megnedvesíti kiszáradt ajkait, az egyik szemét hunyorítva küld az ismét felhullámzó hányingerével, csak egy pillanatra odafigyel arra a suttogó, belső hangra.
   -  Ki tart otthon csontforrasztót?
Anélkül kérdez vissza, hogy végiggondolná, a hangja leginkább fáradt mormogás. Nem fog gyanút azonban, hiszen miből is tenné, a bizalmatlansága nem több, mint amit bárki érezne, ha egy idegen otthonában ébred. A tekintete még időzik a nő arcán egy ideig, majd továbbsiklik a gondoskodó mozdulatra, amivel az megigazítja a takaróját. Óvatossága pedig, ha nem is válik köddé, de felülírja egy megfoghatatlan szimpátia. Nem az, amit egy új, kedves ismerőssel szemben érez az ember, hanem olyan, amit az altatóorvosa láttán tapasztal. Vagy a fogva tartója láttán. Vagy az anyja láttán: félelemmel teli, önkéntelen bizalom.
Maeve.
   -  Hjah, ez az ostoba nyelv... ne is mondd... - szórakozottan felhorkan, lepillant, miközben az oldalán felhúzza a pólóját annyira, hogy fél szemmel, úgy ahogy megvizsgálja a csípője lilára színeződött, fájó bőrét. Az orra grimaszba ráncolódik, nyögve ernyeszti el ismét az izmait - Mert te honnan?
Gyerekként egyszerre szólalt meg magyarul és angolul, azonban, ahogy elhagyták az országot, az otthoni beszélgetések pedig az utóbbin folytak, a magyar nyelv erős akcentussal és hiányosan maradt meg benne. Bármit megért, bármit kifejez, de nem érzi anyanyelvének.
Már egyáltalán nem rezzen össze az újbóli érintésre, csak nyel nagyokat, a szemét behunyva. Amikor beteg volt, az apja gondoskodott róla, lázasan furcsa a női jelenlét.
   - Örülök, hogy arra jártál, Maeve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=840484#post840484][b]Yezebel - 2021.12.20. 21:52[/b][/url]

Békésen és csendben tesz-vesz William körül. Vízcsobogás, paplan és ruhasurrogás, a lakás kellemes melege, a szantál tisztaságillata vegyül valami halvány, visszafogott, nőies odőrrel. A megjegyzésre nem válaszol rögtön, úgy mozdul William látómezejében, hogy a férfi rálásson arcára, ám úgy tűnjön, Maeve nincs tudatában annak, hogy éppen figyelik. Yezebel ekkor dönt úgy, hogy ajkait szomorú-melankolikus mosolyra húzza. Annak a történetbeli nőalaknak a mosolya ez, akinek a vállára láthatatlan súlyok nehezednek; aki egy kissé fáradt, talán még akár beletörődő is.
- Akinek néha szüksége van rá. Hagyok egy pohár vizet az ágy mellett, ha megszomjaznál. - Hamar témát vált, érezhetően nem kényelmes téma számára. Kapva kap az alkalmon is, hogy inkább a magyar nyelvről és származásról beszélgessenek.
- Amerika.. de a felmenőim visszamenőleg németek, a családnevem Vandenberg. A németre szokták mondani, hogy durva és bárdolatlan hangzású, de lehet már csak elfogultság miatt is, nekem jobban tetszik, mint a magyar.
Sokkal sikeresebbnek tűnik ez a találkozás, mint milyennek tervezte. Voltak várakozásai, de William fogékonyabbnak bizonyult a kis játszmáira. Valakinek a szemében ez talán gyengeség, Yezebel nem ebben méri valakinek az értékét. De még, ha így is lenne, ezt a fogékonyságot számára szimpatikus tulajdonságként könyvelné el.
- Én is örülök. Annak is, hogy a rengeteg vér alatt kevesebb sérülés volt, mint amennyire először gondoltam. Ijesztő volt első pillantásra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=840487#post840487][b]William Martin Krise - 2021.12.20. 23:16[/b][/url]

Az arcát fürkészi és hallgatja a nő szomorkás, egyszerre semmit és sokatmondó válaszát. Akinek néha szüksége van rá. Benntartja a levegőt pár hosszabb pillanatra, elmerül a bordái sajgásában, ami a vállába és a gerincébe sugárzik minden mozdulattal. Nem válaszol, csak a tekintete mozdul a pohárra, majd vissza az arcra.
Fuss.
Nehezen fogalmazná meg, mi az, ami borzongást vezet végig a bőrén, látszólag ugyanis semmi oka sincs rá. Ismét csak az éjjeliszekrényen álló bájitalos üveg felé pillant, onnan a leoltott lámpa, a függönyözött ablak, majd végül lomhán az ajtó felé, mintha csak számolna. Emlékszel arra a pillanatra, amikor hazafelé sétáltál az utcán és úgy érezted, figyelnek? Vagy amikor gyermekként érezted, hogy szörnyeteg lapul az ágyad alatt, de nem merted megnézni? Bizarr, egyszerre kellemes és kellemetlen érzés, mint egy porcelánbaba üvegszemeibe nézni. Valami egészen biztosan nincs rendben, másrészt azonban annyira kényelmes, hívogató, könnyed és otthonos ez az egész...
   -  Ilvermorny? - kérdi az ország neve hallatán. A kezét a mellkasához nyomja - Viharmadár.
Az akcentusa alapján William származását nehezen kategorizálhatná be bárki: gyermekként brit angolt tanult és beszélt, tízéves korától kezdve azonban Kanadában élt, később pedig az Egyesült Államokba járt iskolába. Ennek okán azonban neki sincs füle az akcentusra, hacsak Maeve nem beszél különösen erős tájszólással, pusztán ebből nem következtetne semmire.
   - A saját lábamon jöttem fel ide? - kérdez ismét pár pillanat hallgatás után, meg sem várva a nő válaszát. Még mindig kábának és határozottan betegnek érzi magát, továbbá abban is biztos, hogy ha gyorsan fordítaná a fejét, menten összehányná a takarót. A gondolkodása és tudata azonban bizonyára a főzeteknek köszönhetően fokozatosan tisztul.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=840640#post840640][b]Yezebel - 2021.12.23. 15:14[/b][/url]

- Nem voltam diák egyik varázslóiskolában sem, sajnos a pálcás mágia, ami alapfeltétel, számomra teljesen elérhetetlen. - Olyasmi dolog lehet ez, amin már nagyon régen túltette magát, mert nem hangzik elkeseredettnek; csak tényközlésként ejti el az információt, mely szerint - jelenleg Williamhez hasonlóan, ő sem fér hozzá ahhoz a varázslatfajtához, amellyel a mágiahasználók legtöbbje a legmagabiztosabb. Willnek csak tiltják egyelőre, illetve pálcája nincs - Maeve pedig sosem értett hozzá. Ezzel még csak nem is hazudik, Yez amennyire otthon van a rituális mágiák terén, a varázserejének semmilyen árnyalata nincs összhangban a pálcás varázslatokkal.
- Durva és sértő lenne azt mondani, hogy kvibli vagyok, de nem fogok rád pálcát fogni. - Most, hogy végez a pakolászással végre, odahúz az ágyhoz egy puha kárpittal bélelt széket és fáradtan leül.
- Ennyire elhagytad magad addigra, hogy nem is emlékszel? Mondjuk nem csodálom. - Gondosan elrendezett, lófarokba kötött haját kiengedi, talán most, hogy látja, vendége egyre jobb bőrben van, ő is mer egy kicsit lazítani.
- Mivel az egyik lábad eltört, csak rám támaszkodva tudtál felkelni és eltartott egy ideig, míg átjöttünk. - Fejével az átellenben lévő szófa felé biccent, melynek támlájára hanyagul odadobva az a hajdanán fejér kabát hever, amelyben William először megpillantotta. A ruhadarab alja sártól és kosztól mocskos és sötét, illetve főleg az egyik oldalon tele van maszatos vérfoltokkal a gallér és mellkasi részen.
- Régóta először sajnáltam, hogy nem értek a pálcás varázslatokhoz, hogy lebegtethessek valakit. De támogattam már magukat elhagyott, részeg férfiakat..

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=840696#post840696][b]William Martin Krise - 2021.12.23. 21:33[/b][/url]

Nem pálcás mágus. A magyarázatra egyik, felszakadt szemöldöke felemelkedik cseppet. A legtöbb varázshasználó kényelmetlenül félrepillant vagy babrálni kezd egy ehhez hasonló információ hallatán, vannak, akik azonnal a sajnálatukat fejezik ki. William pedig szintén nem áll efelett: már-már élesen fürkésző szeme szapora pislogásba vált, az ujjaival a minisztériumi karkötő ezüstcsatját piszkálgatja, láthatóan meginogva egy kínzó balsejtelemben, ami kezdett eluralkodni rajta.
   -  Én nem... emlékszem...
Nem az első alkalom, hogy emlékezetkiesést szenved, bár általában a rum, ritkábban az epilepsziája tehető felelős ezért. Emiatt nem idegen az érzés számára, hogy a sikátor eseményeire könnyű köd telepszik, kezdve a verekedés részleteitől, egészen az azt követő cselekményekig. Az, hogy segítséggel, de ő jött volna idáig, végleg a homályba vész, hacsak...
A tekintete követi a biccentést a kabátra. Maszatos vérfoltok. Az övé, ki másé lenne? Igen - igen, mintha tényleg felrémlene ahogy felsegítik a sárból. Az idefelé vezető út, bizonytalan képek, az, ahogy az ágyba fekszik. Vörös haj.
Csodálatos, mire képes az emberi elme, hogy feldolgozza a kognitív disszonanciát.
   -  Ahhh... biztos csak bevertem a fejem. - belenyugvón sóhajt egyet. Oldalra fordítja a fejét, a hosszú, kibontott haj feketéllik a szobában - Egyedül laksz ebben a házban?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=841237#post841237][b]Yezebel - 2021.12.29. 12:49[/b][/url]

Nem mondja, hogy mindig beválik, a gyengeség tettetése valójában egy meglehetősen kétélű fegyver. Vannak embertípusok, akik csupán felbátorodnak, visszanyerik a talajt a lábuk alatt egy ilyen féllel szemben. "Én jobb vagyok. Erősebb." Felette áll egy maga által elképzelt hierarchiában. Nem csoda, a varázslók és boszorkányok számára fontosak az erőviszonyok, ezeknek alapja pedig a nyilvánvaló származás mellett a mágiához való hozzáférhetőség. Nagyobb becsben tartják azokat, akik birtokában vannak bizonyos adottságoknak, képességeknek, tanulható ismereteknek. Egy egyszerű boszorkány mellett ilyen tekintetben a társadalmukban mindig kicsit (vagy sokkal, minden a marketingtől függ) többet fog érni egy boszorkány, aki emellett még animágus is mondjuk. Született képességek, okklumencia, legilimencia, animágia... yada-yada. Mind pluszpont egy resumén, ami mellett az 'egyszerű', kemény munkával dolgozó és tanuló varázslók egy kicsit bizonytalanabbul érzik magukat - már, aki hajlamos. William pedig, megítélése szerint elég sebezhető önképpel rendelkezik ahhoz, hogy ez a nyilvánvaló 'erőkülönbség' közöttük önbizalmat adjon neki.
Mégis mit tud tenni egy nő, aki nem tud még pálcát sem használni?
(Nos, fejbelőni még mindig egy opció, de a varázshasználók néha elfejtik ezt az apróságot.)
Együttérző pillantással várja ki William reakcióját, nem bizonygatja az emlékezekiesés tényét, elvégre ő csak segített, hát honnan tudhatná? Nem mindenttudó, végülis bármelyik alkalom tökéletes arra, hogy elképzelései másként alakuljanak. Yezebel mindössze feltételez, pont ez a kis hibafaktor az, ami izgalmassá teszi ezt az egész jelenetet, habár nyilván az tölti el a legnagyobb örömmel, ha végül számításai helyesnek bizonyulnak.
- Legalább nagyobb baj nem történt. Ah, hogy ez? - Körbenéz a szobában, a sötét, ízlésesen díszített falakon, az asztalka mellett felhalmozott, használt(an vett) kötetekre, amelyek arra várnak, hogy visszakerüljenek a polcon a helyükre.
- Ez csak egy lakás, ha kilépsz a bejárati ajtón, még talán találkozol is valamelyik szomszédommal. De igen, egy ideje teljesen egyedül. Erről jut eszembe.. el is felejtettem kérdezni, esetleg értesítsek valakit az állapotodról?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=841558#post841558][b]William Martin Krise - 2022.01.02. 17:05[/b][/url]

Ha Maeve terve az volt, hogy kibillentse az egyensúlyából és elfeledtesse vele a megfoghatatlan gyanakvását a varázstalanság említésével, sikerrel járt. Ha volt is kétsége - amire ő is nehezen tapintana rá, hiszen csak egy agyszirtben megbúvó, viszkető balsejtelem volt -, azt maga mögött hagyja azzal, hogy a nőnek nincs pálcája. Ezáltal pedig teljesen ártalmatlan. Arra a tényre már nem tér ki külön, hogy kettejük közül ő az, aki fintorogva markolássza a bordáit épp és épp hogy nem hányja össze magát az érzéstől, ami akkor járja át, ha megpróbálja megmozdítani a lábujjait.
Ő is követi a nő tekintetét végig a szobán. Amellett, hogy a lakása meglehetősen rendetlen és puritán berendezett, William szereti és értékeli a kényelmet. A szatént, a szantálfa illatát - utóbbit a bájitalkészítés nyomán azonosít be, benne pedig egy távol-keleti prostituált képét ébreszti fel -, a kifinomult színeket. Most először más okból kezdi kényelmetlenül érezni magát, ő ugyanis Maeve erőfeszítése ellenére határozottan koszos ebben a közegben. Lehet, hogy csak ő érzi így persze.
   -  Senkit. Vagyis. Nem tudom.
Ha a tárcája nála lenne, abban egy muglik számára Burger King- kuponnak tűnő kártyán a veszély esetén értesítendő személyként a pártfogó tisztjét jelölték meg. Ő azonban, ha teheti inkább kihagyná az aurort ebből a kínos szituációból. Minden oka meglenne a parancsnokságra menni, elvégre megtámadták, az ébredése utáni percekben pedig ez is volt a terve. Azóta azonban az agyműködésével együtt a saját büszkesége is észhez tért: komolyan azt akarod, hogy mindenki tudja, majdnem agyonvert egy hajléktalan?
   -  Emma. Mármint - összeszorítja a szemét, mintha a vezetéknevét keresné - Reményi Emma. A környéken lakik. Egy barátom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=841645#post841645][b]Yezebel - 2022.01.03. 18:32[/b][/url]

Kissé értetlenül biccenti félre a fejét az első válaszra, elvégre az utca emberének az, hogy tényleg senki se legyen, akit értesíthetne ilyen esetben, meglehetősen szokatlan. Ráadásul ebben az esetben enyhe értetlensége még nem is olyan őszintétlen, elvégre Yezebel rövid informálódása alatt legalább 2-3 olyan személyt tudna említeni, akinek a nevét William megadhatná ilyen esetben. Kezdve a felügyelőjével.. na igen, azzal az aurorral is kezdeni kéne valamit, semmi komolyat - ebben az esetben nagyobb feltűnés és kockázat lenne tényleges lépéseket tenni. Inkább csak elkezdeni azon gondolkodni, hogyan idegenítse el Williamet tőle, hogy véletlenül se forduljon meg a magányos, impulzív kis fejében, hogy említést tegyen az ügyeikről a jövőben.
Végül csak megszólal Will - és még egy Yez által is ritkán hallott nevet bök ki.
Reményi Emma, hát ő meg ki is? Annyira koncentrált volna a problémát tényezőkre: aurorokra, aranyvérű befolyásos családok tagjaira, alvilági kölyökkutyusokra, hogy az átlagembereket teljesen figyelmenkívül hagyta. Silly-silly Yezebel, mindig elfelejted, hogy a világ nem csak látens szociopatákból áll.
- Szívesen odaadom a telefonom, hogy felhívhasd vagy megkereshesd közösségi oldalakon.. - Ma már nem annyira tudnak az emberek fejből telefonszámokat, ha egyszer ott vannak a különböző honlapok, még varázslóknak és boszorkányoknak is.
- Szép neve van, beszédes. A tied is az? Ha a Will a Williamből származik, ha jól emlékszem erős, elszánt akaratú harcost és védelmezőt jelent.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=841663#post841663][b]William Martin Krise - 2022.01.03. 21:03[/b][/url]

Ahogy kimondja a nevet, nyomban meg is gondolja magát, pillanatokkal később pedig ez a bizonytalanság ki is ül az arcára. Emma... bizton szüksége van az anyáskodására most? Kedveli a nőt, a Zengőben töltött évei alatt részben neki köszönhette, hogy megőrizte az ép eszét, azonban a dinamika gyökeresen megváltozott köztük abban a pillanatban, hogy ismét szabadlábra került. Ahogy nem szorult közvetlenül a nő segítségére, úgy kerültek fokozatosan távolabb, őt pedig, ha nem is bosszantja, de az utóbbi időben egyre inkább zavarja a nő aggódása. Amíg a rácsok mögött ült, sokkal könnyebben simult bele a kényszerűen szubmisszív szerepbe. Idekinn már nehezebben fogadja el, ha egy nő dirigál neki.
   -  Mint a mellékelt ábra mutatja, nem mondanám magam igazán harcosnak. - fintorog egy aprót, a jobb kezével a szájához nyúl és megérinti az egyik szemfogát. Az érezhetően megmoccan az ujja alatt, ő pedig, mintha áram ütötte volna, rándul össze az érzésre.
   -  Meggondoltam magam - motyogja könnybe lábadt szemmel, óvatosan és különben teljesen feleslegesen a nyelvével piszkálgatja tovább a pontot, úgysem tudja megállni - Nem kell senki. Összeszedem magam mindjárt és megyek is. Kutya bajom. Se.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=841667#post841667][b]Yezebel - 2022.01.03. 21:51[/b][/url]

Ha hallaná William gondolatait, még valószínűleg talán el is bizonytalanodna tervének nagyszerűségében, így viszont rendíthetetlenül tervezi tovább önkéntes anya-szerepét. Dominik tudna arról mesélni, hogy ez mennyire tiszta, mennyire kedves és valóban bájosan anyai - leginkább egyáltalán nem. Mindenesetre Willt legalább eleinte tervezi az anyai gondoskodás meleg, bársonyos takarójában tekerni és csak ringatni benne. Aztán mire észreveszi, hogy nem tud belőle kivergődni, valójában már nem is akar. Ez a szándék, ez a terv, aztán majd úgyis meglátják még.
- Valakinek az értéke nem egy vagy kettő szerencsétlenül alakult találkozástól függ. - Halvány mosollyal tűr egy vörös tincset a füle mögé beszéd közben. - Ha valóban így lenne, nagyon sok értéktelen, szomorú ember élne a világon.
A fájdalmas fintorgásra és arra, hogy máris menni akarna, hosszabb ücsörgés után Maeve maga az, aki felkel a helyéről, először csak azzal az ürüggyel, hogy a hőemelkedés és tompa fájdalom miatt serkent izzadtságot óvatos mozdulatokkal letörölje William homlokáról. A szabadkozásra csak elnézően-nemlegesen int a fejével, mintha valami butaságot hallott volna.
- Én érezném magam borzasztóan, ha engedném, hogy csak így kisétálj, azt sem tudni, hogy még a környéken van-e, aki csinálta. - Ezen a ponton összeráncolja a homlokát, mintha most tudatosulna benne, hogy hoppá, tulajdonképpen ez ő magára is igaz! Hirtelen ébredő frusztrációval, talán enyhe.. aggodalommal(?), félelemmel (?) igazítja meg blúzának gallérját.
- Ugyan ismeretlenek vagyunk egymás számára, de miféle szívtelen asszony rakna ki téged a küszöbén? - Gyengéd mosolya majdhogynem gúnyos paródiája a ténynek, hogy ő maga rendezte meg William minden sérülését, ám ez csak a tudás birtokában szórakoztatóan groteszk. Tenyerét William homlokára simítja, érintése hűvös és megnyugtatóan szelíd, majdnem mintha a fejét simogatná meg a láz ellenőrzése helyett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=841712#post841712][b]William Martin Krise - 2022.01.04. 21:32[/b][/url]

Az anyáskodással nem lenne problémája... bár nem tudhatja, sosem volt részese igazán. Szerették, de az édesapján kívül más nem babusgatta, ő is csak addig, amíg meg nem érkeztek az életébe a kis korcsok. Ő túl nagy, túl jelentéktelen és túl csöndes lett mellettük, a gyermekkorából megmaradt, ködös és erősen részrehajló emlékei szerint legalább is. Később a nagyapja vette magához, aki a maga módján tényleg őszintén szerette az unokáját, de pontosan úgy, a maga módján.
Majd a semmiből megjelent Maeve. A vörösen hullámzó hajával. Azzal, ahogy ismét közelebb lép hozzá, majd a homlokára simít. Furcsa ez az érintés. Mert a nő határozottan vonzó - még annak ellenére is, hogy idősebb annál, mint amihez szokott -, benne mégsem ébred fel a feszengő vágyat a közelsége. Bizonyára az, hogy minden ragja fáj, a feje szédül, a testét pedig ütemesen el-elfogja a lázas reszketés, segít rajta, hogy ne igazán forduljon meg a fejében semmi olyasmi, ami egy átlagos kedden már rég a gondolatait feszítené.
Behunyja a szemét, amíg a homlokát megtörlik, az arca elsimul, egyszerre rémesen kellemes és tűnik abszurdul helytelennek ez az egész. Majd az érzés, ahogy jött, hagyja is elillanni.
   -  Szerintem csak egy részeg fasz. Nem fog visszajönni - magát is meglepő magabiztossággal állítja ezt, hiszen látja azt a félő csillanást. Tisztázzuk: William se nem ostoba, sem pedig hős. Ha ismét meglátná az alakot, rá senki se számítson, a tulajdon anyjáért nem állna ki. Emiatt az a törekvés, hogy Yezebel védelmező ösztönt ébresszen benne, minimálisan, de félremegy.
   -  Akkor még egyszer. Köszönöm. - ez teljesen őszinte, fizikai állapotát pedig lefesti, hogy nem is akadékoskodik tovább.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842032#post842032][b]Yezebel - 2022.01.10. 16:29[/b][/url]

A helyzet tulajdonképpen abszurd a maga módján, de Yezebel úgy van vele, hogy amióta az emberiség berakta a lábát a 21. századba, egyre több és több szürreális dolog történik, így igazából egy-két apróság között akár el is veszhetnek az ő 'agyszüleményei'. Mint ez a rögtönzött anya-gyermek játék, amit módfelett élvez.
- Legyen így. Amikor az ingatlanügynökkel beszéltem, azt mondta, hogy ez egy biztonságos környék. - Meg úgy általában a varázslók módszereivel nyomozó aurorokkal szemben az ilyen kisebbnek számító településeken nem szokott akkora lenni a bátorság. Ezen a gondolaton gondolatban szélesen elvigyorodik - azaz így kéne lennie. De pont ezért puhulnak el ilyen környezetben. Úgy ne rozsdásodjon be valaki, hogy a napi munka macskákat szedni le a fáról?
Valóban várna valamiféle 'kiállást' Williamtől, és amikor az nem érkezik meg, magában kissé meglepve veszi tudomásul. De jó, ez is egy dolog, amit megjegyez későbbre, kár ilyesmire apellálni. Az ágyban fekvő férfi úgy látszik inkább meg van elégedve azzal, ha a szavak és elméletek szintjén érezheti magát védelmezőnek, a gyakoratig már nem jut el. Nem olyan ritka ez, mint az ember képzelné. Valójában a világ nagyon nagy része inkább így működik - csak úgy, mint William. Elég csak arra gondolni, ha a tömegközlekedésen felfordulás van, valaki beleköt valakibe, ordibálás, átkozódás, talán még tettlegesség is. Az emberek nagy része nem fog cselekedni, mert nem mer, mert úgy érzi, nem az ő dolga. Gondolatban tudják, hogy mi lenne a helyes, de mégsem mozdul a lábuk, a kezük is legfeljebb a telefonért nyúl - és tehetetlenül, az első sorból asszisztálják végig. Nem gonoszságból, nem rosszindulatból, még csak nem is feltétlenül gyávaságból: az átlagember egyszerűen nem hőstettekre van kondicionálva. Ezért nem is tud haragudni Williamre, de még csak lenézni sem miatta.
- Nincs mit. Azt hiszem későre jár, én is lefekszem. Próbáltam néhány szükséges dolgot itthagyni. - Elpillant a teli pohár vízre az éjjeliszekrényen, ami mellett egy kis fiola fájdalomcsillapító bájital is van. Végül felkel William mellől, megigazítja a takarót rajta, majd még út közben tesz egy kitérőt a kabátjáért és azt felnyalábolva távozik a szobából, lekapcsolva a lámpát - hagyja pihenni a beteget.
A szobából kilépő Maeve arca vad, széles és elégedett vigyorra húzódik. Ez sokkal szórakoztatóbb volt, mint előre gondolta volna!