Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.
|
|
|
W.A.R. -otthon- Geez. A nappalijuk kanapéján ücsörög, kényelmesen saját, eredeti alakjában – nemrég zuhanyzott, szóval friss, szantálillat lengi körbe és ha a férfiasságnak bármilyen jelét mutatta is volna az este folyamán, a levendula színű plüssköntös abszolút nulláz minden eddigi ilyen típusú ’törekvést’. Okostelefonján pötyög valamit, hüvelykujjával görget, görget tovább, nagyon elmerül valaminek az olvasásában. Valami karácsonyi dallamot dünnyög, ami ma a fővárosban járva-kelve ütötte meg a fülét, egy boltban szóló rádió játszotta, azóta sem sikerült kiűzni a fejéből a dallamot. Helyette mióta csak hazaért újra és újra nekiáll a Last Christmast énekelgetni. A Whamageddont még nem vesztette el, szerencsére a remixek nem érnek! - Jó, jó, remek, halott szülők, rossz társaság, kényszeresség és hátrányos társadalmi megítélés. Faaan-tasz-ti-kus! Ebből már lehet dolgozni, előbb jön a karácsonyi prémium, mint gondoltam. Rubeeen, nézd, megkaptuk az információkat, amikre vártam! A felsőbb vezetés akkor nézte ki a srácot, amikor elítélték, azért mégsem olyan gyakori okból küldték a Zengőbe, így szerencsétlenségére szemet szúrt a fentieknek, mint potenciális segéd. Arról nem is beszélve, hogy itt Magyarországon kissé híján vannak azoknak a medikusoknak, akik hajlandóak bemocskolni a kezüket. Nem is érti, ő jelentkezett a feladatra, de azt mondták neki, hogy a gégemetszésnek csak akkor van értelme, ha az illető utána életben marad. Ebből a reakcióból ítélve volt egy halvány sejtése, hogy a jelentkezése elutasításra talált. Sokkoló és meglepő. Amíg a Zengőben tartották, túl sok hozzáférésük nem volt az illetőhöz, sajnos Magyarországon ennyire azért nem voltak berendezkedve – viszont ez a feltételes szabadláb kifejezetten kapóra jöhet. És hát kit is küldjenek egy kiszolgáltatott, élete mélypontját élő fiatal felnőttet groomolni, ha nem Yezebelt, nem igaz? - Egészen bájos, nézd ezt az arcélt, az embernek kedve támad megnyalni. – Na nem kell ebbe semmi személyeset nézni, az ifrit néha indokolatlanul szeret megnyalni dolgokat.. másokat.. csak úgy. Semmi új, semmi megdöbbentő. Arcán derűs, vidám mosoly játszik, fejét a kanapé támlájának dönti, sötét haja szétterül körülötte, mint egy mélylila glória.
|
|
|
Yezebel Speciális karakter, Bogolyfalvi lakos
offline RPG hsz: 191 Összes hsz: 309
|
Írta: 2021. december 8. 16:46
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=839992#post839992][b]Yezebel - 2021.12.08. 16:46[/b][/url] W.A.R. -otthon- Geez. A nappalijuk kanapéján ücsörög, kényelmesen saját, eredeti alakjában – nemrég zuhanyzott, szóval friss, szantálillat lengi körbe és ha a férfiasságnak bármilyen jelét mutatta is volna az este folyamán, a levendula színű plüssköntös abszolút nulláz minden eddigi ilyen típusú ’törekvést’. Okostelefonján pötyög valamit, hüvelykujjával görget, görget tovább, nagyon elmerül valaminek az olvasásában. Valami karácsonyi dallamot dünnyög, ami ma a fővárosban járva-kelve ütötte meg a fülét, egy boltban szóló rádió játszotta, azóta sem sikerült kiűzni a fejéből a dallamot. Helyette mióta csak hazaért újra és újra nekiáll a Last Christmast énekelgetni. A Whamageddont még nem vesztette el, szerencsére a remixek nem érnek! - Jó, jó, remek, halott szülők, rossz társaság, kényszeresség és hátrányos társadalmi megítélés. Faaan-tasz-ti-kus! Ebből már lehet dolgozni, előbb jön a karácsonyi prémium, mint gondoltam. Rubeeen, nézd, megkaptuk az információkat, amikre vártam! A felsőbb vezetés akkor nézte ki a srácot, amikor elítélték, azért mégsem olyan gyakori okból küldték a Zengőbe, így szerencsétlenségére szemet szúrt a fentieknek, mint potenciális segéd. Arról nem is beszélve, hogy itt Magyarországon kissé híján vannak azoknak a medikusoknak, akik hajlandóak bemocskolni a kezüket. Nem is érti, ő jelentkezett a feladatra, de azt mondták neki, hogy a gégemetszésnek csak akkor van értelme, ha az illető utána életben marad. Ebből a reakcióból ítélve volt egy halvány sejtése, hogy a jelentkezése elutasításra talált. Sokkoló és meglepő. Amíg a Zengőben tartották, túl sok hozzáférésük nem volt az illetőhöz, sajnos Magyarországon ennyire azért nem voltak berendezkedve – viszont ez a feltételes szabadláb kifejezetten kapóra jöhet. És hát kit is küldjenek egy kiszolgáltatott, élete mélypontját élő fiatal felnőttet groomolni, ha nem Yezebelt, nem igaz? - Egészen bájos, nézd ezt az arcélt, az embernek kedve támad megnyalni. – Na nem kell ebbe semmi személyeset nézni, az ifrit néha indokolatlanul szeret megnyalni dolgokat.. másokat.. csak úgy. Semmi új, semmi megdöbbentő. Arcán derűs, vidám mosoly játszik, fejét a kanapé támlájának dönti, sötét haja szétterül körülötte, mint egy mélylila glória.
|
|
|
|
Weiss Arion Ruben INAKTÍV
bastard offline RPG hsz: 297 Összes hsz: 423
|
Írta: 2021. december 8. 20:17
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=840004#post840004][b]Weiss Arion Ruben - 2021.12.08. 20:17[/b][/url] Yezebel - otthon, kényelmesen, prédát mustrálvaLábait kényelmesen előre nyújtva ücsörög a kanapén az ifrit mellett. Egyik keze a háttámlán nyugszik, a másik hosszú ujjai bele-belevesznek a macska csillogó, puha bundájaba. A dohányzóasztalon a vacsora maradéka és az ital, amit megkezdett. Ez egy teljesen átlagos pillanat is lehetne, olyan, amit talán ki sem néznek belőle és életidegen, hogy ennyire higgadt és csendes legyen, ne pedig az a harsány, akinek mutatja magát. Pedig ez sokkal közelebb áll a valósághoz, csak éppen most nem borítja semmi, ami arra utalna, hogy mi is éppen a mocskos "hobbija". Ugyan a fürdőt ő is megjárta, még nedves tincseit lapította hátra, megszokott módon, korántsem olyan kényelmesben pihen, mint a másik mellette. Ugyan sem öltöny, sem valami pazar darab, a köntösre még mindig nem szokott rá. Majd ha öreg lesz és rengeteg fiatal nő veszi majd körül. Apropó a másik; ez az, ami miatt ez a pillanat nem lehet átlagos, mert az ifrit személye minden, csak nem az. Számára mégis, az illat, ami körbelengi, a külleme és persze a hang, ami megüti fülét. Erre forgat szemét, hogy már ő is. Közeledik az év vége, mmeglátszik. - Írtál a Jézuskának is? - pillant oldalra, ahol az ifrit épp a telefonját kutat valamit. Előre dőlve veszi kézbe az italt majd fordul felé, ahogy a legújabb találat adatait sorolja. Több mint jó, biccent ő is, mintha neki kellene nyugtáznia a találatot. Neki mindegy, ha szólnak hogy menni kell, felőle bárki lehet. - Végre akadnak ebben a pusztulatban érdekes arcok is. Az imáim meghallgattak. Na most még három ilyet és én sem fogok unatkozni. Mit művelt szerencsétlen? - mert ha tudná, hogy kik figyelmét keltette fel, lehet azt kérne, zárják vissza, de azonnal. Így azonban marad az, hogy egy gyönyörűe szőrt pókháló készül neki és szépen bele is fog sétálni. Egyelőre neki aztán tényleg nincs semmi dolga, ellenben ha az ifrit úgy kívánja, besegít a játékba. - Nekem nem ez jutott eszembe erről. De hát a te ízlésed - hajol közelebb meg is nézni az illetőt. Így már beugrik, hogy látta itt a városkában már futólag, de nem tűnt annak, ami. Nos, most már aztán végképp nem menekül. - És mi is pontosan a terv? Olyat is találhatnál akivel én játszhatnék - dől a kanapé támlájának, elvéve a telefont, beleolvas ő is a mesébe.
|
|
|
|
Yezebel Speciális karakter, Bogolyfalvi lakos
offline RPG hsz: 191 Összes hsz: 309
|
Írta: 2021. december 8. 20:20
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=840005#post840005][b]Yezebel - 2021.12.08. 20:20[/b][/url] W.A.R. -otthon- Nem mintha olyan úriasan viselné a köntöst Yezebel sem, mondjuk nehéz is úriasan viselni valamit, ami a férfiak korlátozott színskálája szerint már bőven a rózsaszín kategóriájába esik. Ráadásul a derekán is csak lazán, kényelmesen kötötte meg, a puha anyag engedetlenül szétnyílva például a nagy mocorgásban már le is csúszott az egyik vállán. Ez az a környezet, ahol nem igazán kell visszafognia magát vagy eljátszania, hogy másvalaki. Azt csinálja amúgy is eleget, amint kilép ennek a lakásnak az ajtaján. Persze az sem rossz, valójában kifejezetten imádja a különböző alteregóit, hogy egyik nap ártatlan kisgyerek lehet, másik nap komoly üzletember, máskor pedig csak felpróbálhatja a legutóbb vásárolt magassarkúját. - Pontosan úgy érzem magam! De sajnos én a naughty listen vagyok. – Lebiggyeszti az alsó ajkát és egyáltalán nem zavarja, hogy két nagyon különböző karácsonyi dolgot kever éppen össze. Villás farka a hangulatát tükrözve kígyózik mögötte, egyik oldalról a másikról leng ki, majd saját életet élve Ruben nyaka köré fonódik. Nem szorít rá, tulajdonképpen nem is ér hozzá, csak két oldalt a vállán pihen. Kívülről rendkívül nyugtalanító, kellemetlen és felkavaró látvány lehet, van a jelenetben a hétköznapi ember számára valami gyomorszorítóan nyomasztó abban, ahogy ez a nem emberi lény egy ember nyaka köré fonja.. bármijét. Valójában viszont a kis társaságukban ez egy gyakori jelenet, soha nem kezdte egyiküket sem fojtogatni ilyen módon, inkább olyasfajta gesztus ez számára, mint ahogy mások megtámaszkodnak a mellettük álló vállán. - Nah, nah, itt jön az izgalmas rész. Bájitalkísérletek! Belehalt egy vérfarkas is, egészen szélsőséges eredmény, de nagyon tetszhetett valakinek odafenn. – És a hangszíne alapján Yezebel ebben az érdeklődésben, úgy tűnik, osztozik is. Szélesen mosolyog, majdhogynem gyermeki ártatlansággal, csak átlagosnál kissé hosszabb szemfogai rontják el a patyolat összképet. Kicsit szorosabbra vonja a farka szorítását Ruben torkán, de még mindig olyan kis kedveskedő, gyengéd mozdulat, mint egy furcsa anyagú, de kényelmes sál. - Még jó, hogy nem ez jutott az eszedbe róla! Én néztem ki magamnak, olyan kis aranyos, te nem nyalhatnád meg, ha akarnád sem. Nagyon féltékennyé tennél! – Van valami közös Yezebelben és a macskában, akit éppen Ruben simogat, mégpedig, hogy hajlamosak impulzívan viselkedni, a féltékenység és irigység pedig egy nem épp kedves arcukat mutatja meg. Még akkor is, ha valójában semmilyen mélyen gyökerező oka nincs az érzésre, valószínűleg csupán passzióból imitálja sokszor, mint ahogy tenné ebben az esetben is. Ez ugyan nem teszi kevésbé viharossá magát a kivitelezést . - Habár, nem is tudom, kire lennék féltékeny ebben az esetben... – Elgondolkodva, mintegy egyszerű mellékcselekvésként tolja félre a macskát Ruben öléből és dől el, fejét a férfi combjaira hajtva. Még hihető is, hogy nagy szórakozottságában nem is tudná eldönteni, kire lenne zaklatott az adott szituációban. Mérlegen lenne, hogy megdézsmálták az új játékát és az, hogy Ruben nincs akkora figyelemmel rá, mint elvárná tőle. - Te játszol eleget odakinn különben, én is nyújtózkodni akarok, az elmúlt két hónapban túl sokat voltam bezárva. – Kénytelen volt visszahúzódni a könyvbe, töltekezni, visszanyerni a felélt mágikus tartalékait. Sajnos időről-időre szükség van erre és valóban hosszú időn keresztül csak ritkán lehetett az ifritet látni. Terv, terv, mi a terv? Jó kérdés, vörös íriszű szemeit lehunyva, mosolyogva helyezkedik kicsit, minél kényelmesebb pózt keresve újonnan kijelölt fekhelyén. Két kezének ujjait összefonja a hasa fölött. - Nem is tudom, mi a terv. Előtte még megismerkedem vele, aztán kitalálom, hogyan közelítem meg. Első olvasásra olyan törékenynek tűnik. Mondtam már, hogy imádom a törékeny dolgokat? Olyan izgalmasak! Mindig ott a kockázat, hogy mikor ejted le őket.
|
|
|
|
Weiss Arion Ruben INAKTÍV
bastard offline RPG hsz: 297 Összes hsz: 423
|
Írta: 2021. december 8. 20:52
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=840008#post840008][b]Weiss Arion Ruben - 2021.12.08. 20:52[/b][/url] Yezebel - otthon, kényelmesen, prédát mustrálvaYezebel ezer arca körül mégis azt ismeri a legjobban, aki mellette törleszkedik a kanapén. Neki olyan megszokott, mint másnak a tükörképe, mégis, mindig talál rajta valami újat. Általában ez az új csillog és drága holmi, hol épp tőle, hol mástól, hol meg csak úgy. Itt mindketten önmaguk, még ha ebből egy hivatalosan bőrt és alakot nem vált mindig, egyszerűen adja el azt, ami van, az illúziók pedig újat teremtenek, ha szükség van rá. Érdekes lenne egy kívülálló pillantása, mennyire kapnak sokkot, szerencsére, ha meg is történne, hamar eltűnne a bizonyíték a fejekből. - És az rossz? Így is mindig vagy ezer dobozt kapsz – vigyorodik el, mintha tényleg elhinné, hogy Yez attól tart, a rosszak listáján nem jut neki semmi. Épp jutott, valaki, így aztán megint olyan karácsony áll előtte, ahol fürödhet minden jóban. Nem mintha olyan „család” lennének, akik ünnepelnek ilyesmit és mégis, csak épp nem biztos, hogy sokan leülnének velük egy karácsonyi vacsorára. Bőrén érzi, ahogy átkarolja, apró libabőr telepszik meg vállának csupasz részén, ahogy kényelmesen dől bele a pillanatba és abba, hogy közel tartja magához. Megtámaszkodva figyel, hiszen a másik érezhetően pörgött rá a témára és falja a sorokat, amiket fentről küldtek és amelyekkel megkezdődik a játék. Láthatatlan szemek jegyeznek fel és meg minden apró lépést és cselekedetet, még olyat is, amelyre talán soha, senkinek nem lesz szüksége, ha viszont mégis, előkerül, rombol és fenyeget. Az evidens, hogy ha valaki sáros, arról vastagon szedett jegyzet pihen és elkerülni nem lehet. Fülel hát, hümmög párat, szemöldöke emelkedik meg a hallottakra. Ó, vagy úgy. Hogy ennyire? Erre nem számított, valahogy pitibb, semmisebb dolgokban gondolkodott és tessék. Még a végén ténylegesen érdekes kincset találtak. - Zene füleinknek, úgy érzem. A kísérlet mindig, a halál pedig főleg. Van erre pár vérfarkas, tessék, még csalit is vihetsz neki – ha meg meghalnak, nos, nem az ő gondjuk. Sosem, semmi, mossák kezeiket. - Folytasd csak – mintha regény lenne, egy történet, aminek hallania kell a végét. Felnevet, ahogy megérzi a finom szorítást a nyaka táján. Nem oda nyúl, hanem Yez vállához, ott, ahol az anyag lecsúszott, és mintha csak a macskát, úgy cirógatja meg. - Nem veszem el tőled, ameddig azt nem mondják. Ne legyél pukkancs – mintha csak a gyerek bújt volna elő, amelyet, minden arca közül a legjobban gyűlöl, menekül előle. Bár ez inkább más, egyszerre komoly és komolytalan. - Nyilván rám, vagyis rá, hogy hozzáérek – adja máris azt, hogy ő a központ. A macska elégedetlenül, szinte villanó szemekkel mordul fel, hogy kitúrják, egy pár pillanatra még vádlóan is néz a betolakodó felé, majd arrébb vonul, hogy lemossa magáról a gyalázatos érintést. - Ó, igen. Játszom. De nem ilyet – nem mintha most azonnal akarna is. Elvan azzal, ami akad. Ujjai, amelyek eddig a macska bundáját csesztették, most megtalálják a másik tincseit, azzal játszadozik tovább, miközben olvas. - Jaj annak, aki most be akarna zárni – jegyzi meg, ahogy tovább görget, végül a végére érve teszi le maguk mellé a telefont. Könyökére támaszkodva, fejét megtartva pillant le végül és hümmög párat. - Egy párszor említetted, igen. Reméljük valóban izgalmas. Bizalom kell, így nem nyithatsz azonnal a farkasokkal mégsem. Olyasmi kell, ami elesett és mégis megragadja. Nagy a családja, esetleg onnan?
|
|
|
|
Yezebel Speciális karakter, Bogolyfalvi lakos
offline RPG hsz: 191 Összes hsz: 309
|
Írta: 2021. december 10. 13:44
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=840069#post840069][b]Yezebel - 2021.12.10. 13:44[/b][/url] W.A.R. -otthon- - Akkor milyet? Olyan kis csendben intézed azokat, nem is tudok róluk semmit, pedig biztosan szórakoztató lehet kívülről nézve. - Habár nagyon izgágának és mindenlében kanálnak tűnik, valójában, ha a tényleges cselekedeteket nézzük, Yezebel ténylegesen egyikük életébe sem mászott bele túlzottan soha. Najó, Dominik az egyetlen kivétel, de az elkerülhetetlen volt, elvégre nehéz úgy függetleníteni magad valakitől, hogy tulajdonképpen gyerekkora óta neked kell gondoskodni róla. De ő már kirepült a fészekből, mostanság már kevésbé 'anyáskodhat' felette. Nem mintha bánná, szoros kapcsulatuk nagyon torz és furcsa lenne, ha anyai szerepben tetszelegne Dominik előtt. Illetve annak idején is inkább valakiféle távoli tükörkép volt, inkább volt 'gondviselő'? Tanár? Ezt a bájos gondoskodó, anyai vonalat csak a szórakozás végett vonta be.. annál viccesebb most az egyik arcával konkrétan Dominik kisfiát megformálni. Van az egészben valami nagyon szemtelen, valami nagyon bicskanyitogató - és Yezebel imádja ezt a tényt. Elégedetten hagyja, hogy a haját birizgálják, el sem próbálja játszani, hogy nem pont emiatt helyezkedett így el. - Iiigen, igen ezen én is gondolkodtam, mi lenne a legmulatságosabb? Melyik megközelítés? Ahh - drámaian felsóhajt és a hangban van egyfajta nagyon indecens él, ami az érzékenyebb lelkűeket pirulásra késztetné - .. alig tudok válogatni a lehetőségek közül. Mi legyen, mi legyen... ? Végig lehunyva tartja a szemét, de arcvonásai kifejezően visszaadják izgatott érzelmeit. A kisördög a bal vállon, mindig is odavolt ezért a szerepért, mert a legtöbb embernek vannak olyan jellemvonásai, amelyekre megfelelő módszerekkel, jó időzítéssel oda lehet hatni. - Megpiszkálhatnám a védelmező oldalát, hm? Egy elesett kislány, a csúnya gonosz Ruben bácsi helyben hagyta.. mit gondolsz? Megüthetnél és még csak mérges sem lennék érte! Olyan régen éreztem a vér ízét a számban, egy kis fájdalmas sajgás pedig sosem árt a bordák közt, általában úgysincs semmi bajom. Sicko, legalábbis emberi mértékkel nézve. Kissé árnyalhat talán a dolgokon, hogy ha valaki hozzá hasonló, aki már többszáz éve él és rengeteg inger érte, ez tényleg csupán különleges szín a palettán, elszakadva a fájdalom és egyéb ingerek negatív-pozitív meghatározásától. Ennyi idő elteltével, ennyi tapasztalattal benne nem a jó és rossz skála két oldala között ingadoznak életének eseményei, történései, döntéseinak súlya és jellege vagy morálja. Hanem az érdekes és unalmas között. - Bár olyan kis melankolikusan magányosnak tűnik az élete, nem lehettúl sok emberi kapaszkodó körülötte, akikre támaszkodhat. Nem biztos, hogy a gondoskodó oldala olyan kiforrott, hogy alapozni lehessen rá bármit. Persze, ideig-óráig mindenki szereti magát hős megmentőnek képzelni, nade ez az állapot kitartana, elég szilárd alap lenne akkor is, amikor döntéshelyzet elé lenne állítva? Számíthatna valakitől elhivatott védelemre, aki az olvasott háttéranyag alapján sosem kapott hasonlót? - Naaah. - Hangosan válaszol saját, ki nem mondott gondolataira. - Azért elrakom későbbre, tetszik a gondolat, hogy megüss. Nagyon nem szakadhat el ettől a gondolatmenettől, mert alig néhány másodperc elteltével figyelmeztetés nélkül, hirtelen felül. Boldog, széles vigyorral helyettesíti a farkát két kezével Ruben nyakában, ahogy előredőlve átöleli és úgy dől rá köntösöstül. Állát megtámasztja a vállát, így az ötletét közvetlenül Ruben fülébe duruzsolhatja. - Ha már az én megverésemet elnapoljuk, mi lenne, ha egy kicsikét, egy iiiinduri pindurit őt bántanánk? Csak annyira, hogy nagyon fájjon. Ne törjön össze teljesen, de legyen szörnyű napja. Játsszuk el, hogy kirabolják, hagyjuk ott egy sikátorban, megfosztva az értékeitől, a büszkeségétől és ha volt is aznap bármilyen jó tapasztalata - mindattól? Leszel a segédem? Alattomos ötlet fogalmazódott meg benne, de dallamos hanglejtése alapján Yezebel rendkívül elégedett vele.
|
|
|
|
Weiss Arion Ruben INAKTÍV
bastard offline RPG hsz: 297 Összes hsz: 423
|
Írta: 2021. december 11. 08:17
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=840086#post840086][b]Weiss Arion Ruben - 2021.12.11. 08:17[/b][/url] Yezebel - otthon, kényelmesen, prédát mustrálvaJó kérdés, hogy ebben itt mi számít neki játéknak. Az erőszak vagy éppen teljesen más? Hiszen majdhogynem mondhatni, hogy az egész világ az övék, így aztán színtere van arra, hogy minden egyes formát megtapasztaljon, játszani tudja. Nem is tud választani, vagy ha igen, azt kimondva talán még egy halovány árnyalatot tudna csalni a másik arcára. Az, hogy az épp a zavar, vagy más, mindegy. -Legtöbbször kérik is a csendes módot. Nekem az egész ittlétem egy játék, hogy senki vagyok, mégis valaki, miközben nem látnak semmit sem. A többit pedig ismered. Azt, amikor kegyes vagyok közben és amikor nem – halovány, szinte már-már ragadozóhoz illő vigyorával cirógat végig Yez nyakán, arcának élén, hiszen ki más, ha nem ő látta ezeket a feleket. Visszatér a tincsekhez, újfent azzal játszadozva von vállalt. - Nekem mindegyik szórakoztató. Ezzel is lehetne mit játszani – bök a telefon felé, azonban ez nem az ő terepe, nem az ő játéka. Az persze nem tilos, hogy ihletet adjon, vagy épp bármi megoldást, ebben nem rest, hátha végül mégis kap egy kis koncot vagy ő nézheti végig, mire jut. - Csak ne Lacika. Attól még ez a szerencsétlen is kitépi a haját – ingatja meg a fejét. Bár nem utolsó szempont, hogy el lehetne adni a gyereket, mint vérfarkast, csak épp annyira lenne hihető, mint amúgy egy ál alak lehet. Plusz sok munkával járna, így csendben marad. Közben az ölében bőszen meg a dráma, halkan nevet fel, hogy ennyire mindent akar és még sem tud dönteni. Nem félti, mert tudja, egy ilyen után jönnek a legjobb ötletek. - Lassú vagy gyors játékot akarsz, ezt még ugye mérlegelni kell – mintha amúgy nem tenné, de jobb hangosan beleszállni az ötletekbe, mint csak figyelni és bámulni. Aprót moccan, mintha elzsibbadt volna már a sok ülésben, majd lepillant, amikor hangját hallja. - Akár – hümmög pár sort. Bár gyerekeket nem üt, tudja mit ért kislány alatt. Arcát ugyan nem adná, elvégre még sajnos itt kell élnie egy ideig, de az ötlet alapnak elég. – Milyen kegyes vagy, hogy nem lennél mérges. Én meg nem ütnék nagyot. Annyira – vigyorog. Noha az erőszak nem része életüknek, a fájdalom igen, az a fajta, ami mégis kellemes. – Na ha ennyire hiányzik – tűri fel az inge ujját, hogy itt és most azonnal megejti, ha kell, de ugyan úgy csak a hajtinccsel játszadozik. Tudja, hogy nem most vágyik rá és nem arra, amit ő, nem olyan rég játéknak nevezett. - Vélhetően senki, hacsak itt nem találta be valaki. Talán épp neki kellene egy gondoskodó. Lehetnél a kis barátja, aki segíti – bár általában nehezen van az ilyen kimondva, jelezve. Valahogy abból, amit olvasott, nem az jön le, hogy akkora támasz lehetne. Aztán ki tudja, mások is okoztak már neki meglepetéseket. - Na? – pillant kérdőn, majd vigyorodik el a fejét ingatva. Ha ennyire kívánja, megadja. Nem mintha olyan sűrűn mondana nemet az ötleteire, mert, nos, az ízlésük sok mindenben hasonló, valahogy ez pedig kissé meg bizarrabbá teszi a kapcsolatukat. Egy tincset csavar ujjai köré, majd hullik le, amikor hirtelen ül fel és dől rá. Derekát átkarolva húzza bele ölébe, miközben feje billen minimálisan oldalra, a boldog vigyort látva pedig minden világos. Jutott valamire. Halk szuszogása hallatszik, miközben a másik beszél, derekán pihenő kezével tartva magukat. Végül fejét dönti hátra a támlára, mintha nem dőlt volna már el rég, mi is válasz. - Leszek a segéded, örömmel. Legalább nekem is jut belőle. Talán mégis picit előre hozott karácsony ez – mintha ünnepelne. Persze, majd pont ő. – Elveszem a méltóságát és te leszel a megmentő? Rettentően bájos. És aljas. Ügyes – lehel lágy csókot halántékára, majd dől el vele. – Mikor akarod?
|
|
|
|
Yezebel Speciális karakter, Bogolyfalvi lakos
offline RPG hsz: 191 Összes hsz: 309
|
Írta: 2021. december 11. 14:51
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=840089#post840089][b]Yezebel - 2021.12.11. 14:51[/b][/url] W.A.R. -otthon-
A hozzászólás felkavaró 'képeket', korhatáros tartalmat, nyugalom megzavarására alkalmas elemeket tartalmaz, így 18-as besorolást kapott. Csak saját felelősségre olvass tovább! Tényleg. Én szóltam.
Hát ez nem volt elég konkrét válasz, már amit Ruben adott a saját elfoglaltságaira, de nem tudja érte őszintén hibáztatni a másikat. Yezebel az a fajta valaki, aki elől még az alvilágiak is féltik a saját ismeretségeiket. Nem azért, mert sokkal kegyetlenebb lenne másoknál, valójában némelyik ember még a rövid élettartamával együtt is sokkal rosszindulatúbb, mint az ifrit maga. Sosem voltak kétségei azzal szemben, hogy az emberek valójában sokkal inkább tudnak a romlás kvintesszenciájává válni. Neki rengeteg ideje van arra, hogy jóllakassa az igényeit - az emberek élettartama sokkal rövidebb, nekik néhány röpke évtized alatt kell bevégezni, amit akarnak. Ott van például Alhazred, akitől ember létére még Yezebelt is kirázza a hideg, és aki előtt még ő is képes rajtakapott gyerekként viselkedni. - Továbbra sem értem, mi bajod vele. Egy bájos kisfiú, a leghitelesebb mind közül. Tudod, milyen jól jött a salemi boszorkányperek idején? A gyerekeknek mindig hisznek - vagy ha nem is, elkenik annyival, hogy "csak gyerek". Bemész valahova és lebuksz? Jaj, csak eltévedtél. Nem hisznek neked? "A gyerekek olyan kíváncsiak." Nem tud rosszul válaszolni. Tény és való, hogy Rubent akármennyire kirázza a hideg attól az arcától, kétségkívül a kisfiúnak köszönhetik a legtöbb információjukat. Valahol azért megérti, miért is olyan morbid Ruben számára a kisfiú, ő így van bekötve, valószínűleg nehezen vonatkoztat el, miket szoktak csinálni Yezebellel, akkor sem, amikor a gyermeki arccal látja. Ruben néha meglepően emberi a kis társaságukban, de ez nem baj, nem árt, ha ez a perspektíva sem marad ki az életükből, máskülönben könnyen elkapathatnák magukat. - Effektívet, leginkább, de borzasztóan sok időnk nincsen.. - Sok ideje Dominikra volt - és még van is, a telefonban szereplő illetőre.. pár hónap? Alapvetően pár hét, utána pedig csak az a lényeg, hogy bebiztosítsa a férfi helyét a kezeik között. - Ha nem teszed bele a szíved lelked az ütésbe, akkor nem is kell. - Szürreális, de aki legalább csak az ifrit motivációinak és viselkedésének töredékét ismeri, sejthető számára, hogy bár vicceskedve mondja, de a kijelentés tartalma igaz. Viszont most valóban nem ennek az ideje van, kényelmesen, jóllakott, lusta macska módjára terpeszkedik el a másikon - jó kérdés, hogy a fizikai kontaktus tölti el ilyen elégedettséggel vagy a saját ötlete villanyozta fel ennyire. - A fejemben olvasol, pont erre gondoltam! Nagyon rossz lesz neki, fájni fog mindene, elvették a pénzét, egy koszos sikátorban fog feküdni, pálca nélkül.. kihez menjen? Akárkitől kér segítséget, megalázó lenne.. - Olyan szomorú, együttérző hanglejtéssel narrálja a fejében élő jelenetet, hogy az ember már abba a téves következtetésbe ringatná magát, hogy az ifritben valóban fellobbant az együttérzés. - Aztán felkarolnám. Nem éreztetném vele, hogy gyenge vagy elesett, csak kedves jóindulattal segítenék neki. - Hangja dorombolóra vált, mintha teljesen másról beszélne, más gondolatokon élvezkedne. Ha egy külső szemlélő mondjuk számára ismeretlen nyelven hallgatná a párbeszédet, azt gondolná, korhatáros pimaszságokat suttog Ruben fülébe. Lehel is egy csókot az előtte lévő csupasz bőrfelületre a férfi nyakán. - Hazavinném.. - Van egy alibi lakása Bogolyfalvát, amely nem köthető ehhez, pont az ilyen vagy hasonló esetekre. Mégsem hozhatnak ide mindenkit, sőt, ide leginkább senki kívülálló nem teheti be a lábát. Beszéd közben tovább halad a szájával, ezúttal a Ruben füle mögötti pontra. - Bekötözném a sebeit. Védelmet, együttérzést és támogatást kínálnék neki, egy személyt, aki megérti és megbecsüli őt azért, ami. Aki megerősíti benne, hogy amit mások szépséghibának látnak benne, azt ő gyönyörűnek. - Játékosan széthajtja a férfi köntösét két tenyerét a ruhaanyag alá csúsztatva szétteríti a másik mellkasán. Szélesen mosolyogva nyalja meg a száját, ahogy eldőlnek. Saját köntöse is teljesen szétnyílt mostanra, teljesen Ruben fölé magasodik a kanapén vízszintesben, két karjával a férfi fejének két oldalán támaszkodk, arcuk szörnyen közel egymáshoz. A vörös tekintet izgatottan csillog. Derűsen és a kétértelműség csíráját sem próbálva elfojtani a hangjában szólal meg aztán. - Akár most rögtön. - Nem valószínű, hogy ez a válasz már ördögi mestertervükre vonatkozik.
|
|
|
|
Weiss Arion Ruben INAKTÍV
bastard offline RPG hsz: 297 Összes hsz: 423
|
Írta: 2021. december 12. 23:33
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=840167#post840167][b]Weiss Arion Ruben - 2021.12.12. 23:33[/b][/url] Yezebel - otthon, kényelmesen, prédát mustrálvaI write sins, not tragedies
A következő képi sorok vulgaritás, erőszakot, szexualitást és annak kendőzetlen megjelenítését tartalmazzák. Érzékeny lelkű olvasók, mélyen vallásos lelkek számára felkavaró lehet, nem ajánlott, mindenki más azt tesz, amit akar. Ha mégis kíváncsi vagy rá, kattints és élvezd a műsort. |
|
Se kedve, se más nem akad, ami miatt most felüljön a nosztalgiavonat szerelvényére és elkezdje a kis meséit arról, hogy kit hogyan talál meg és mivel. Alapvetően amit kell, azt pedig bőven tudja a másik is, efelől nincs kétsége, hogy amikor arra kerül a sor, vagy mástól vagy személyesen tőle kapja meg mindazt. - Elég baj az, hogy nem tudod – enged meg egy fintort, főképp arra, ahogy jellemzi azt az alakot, meg úgy az egészre. Érti és el is ismeri, hogy trükkös és alapvetően ártatlannak vélt mivoltuk miatt nem egyszer és nem is utolsónak lesznek hasznosak, azonban ez a tényt nem változtatja meg; számára a legidegesítőbb teremtmények, pedig, ő is volt az. Túl sok beszéd, idegesítő kérdések hada és napestig tudná sorolni, hogy mi is az ő gondja. - Lehet nem tud, lehet tényleg egy kibaszott aduász, de akkor is idegesítő. És akkor a többit nem is mondom, mert akkor sikerül magadra is venni. Majd lesz, aki megsimogatja azt a fejet – von vállat végül, mert indokolatlan nem fogja magát felszívni, felesleges, annál azért ő jóval több. Valahol. Neki is megvannak bőven a hibák, amikkel együtt kell dolgoznia, úgy mindenkinek. Most azonban ezek mind-mind mennek félre, hiszen nem ez van a porondon, hanem jóval több. Lehet, hogy ott is a gyerek kerül elő egyszer, egyelőre azonban alapozni kell, amihez kicsit mégis több kell majd. Jóval több. - Nnna, csak nem határidős? - vélhetően ezt azt időkeretet nem úgy kapta, hanem saját magának állította fel, amivel semmi gond nincs. Minél előbb, annál jobb. Nem türelmes fajta, de, ez kit lep meg. - Volt olyan, amibe nem tettem bele mindenem? - rejtett, erőszakos rész itt, ennek a kis szegletnek a világban nemigen ismert. Egy megbúvó, sötét árny, ami mindig vár és vár, mikor lehet hasznos. Mégsem ez az, ami majd kezét fogja irányítani, amikor eljön az ideje. Ó, nem. Annál talán még mocskosabb, amik mellett lehet egyesek mégis a kemény pofonokat kívánják. Elvigyorodik arra, hogy a fejében olvas, azonban azóta sem, hogy itt telepedtek meg, nem sajátította el a képességet és nem is törekedett rá. Látta, hogy az iskolai tanárok közül van, aki vállal lakosokat is a városban, de mint mindennel, csak akkor törődik, ha arra utasítják – de a lehetőség maga csábító gondolat. - Ott és akkor menni sem tud majd. Fekszik a hideg kövön s arra vár majd, hogy vége legyen. De nem a világ végén, mégsem ott, ahol mindenki látja. Tudom már hol kell. És tudom, hogy neked a legszebb és legártatlanabb pillantásod kell – cirógatja meg az arcot, mintha épp most vizualizálná azt, hogy mi is történik. A szemei előtt a kép és szinte már érzi a fájdalmat ökleiben, ahogy bizsereg egy-egy ütés után. - Ha nagyon hős akarsz lenni, még el is kergethetsz – ki tudja, mit választ végül, vannak arcok, akiknek egy átok, erélyes szó is jól áll. Ő majd simlis, semmilyen arcot választ, olyat, aki mindenki rács mögé akarna és közben mégis félik társaságát. Az apró csókra borzong meg, derekán pihenő keze kalandozik az érintésre és szusszanva billenti kissé oldalra a fejét. Mellkasa emelkedik meg, ahogy sóhajt és lehunyja a szemeit. - Milyen aljas, hamis biztonság. Tetszik – az a lakás semleges, tiszta és mégsem üres, nem érzi az ember, hogy csak kirakat, egy újabb álca. Meleg kis lak pontos mása, tökéletes pókháló lesz. - Nehogy a végén én legyek féltékeny – dörmögi ahogy befejezi, eldőlve érinti csupasz mellkasát, miközben Yez alakjáról is leomlik az anyag. Nem is pattan fel, ahogy kiejti a szavakat, helyette ajkait célozza, azokat a hazugokat, amikkel épp most ítélt el valakit. Először finoman, aztán aprón harapva ízleli, dereka tájékáról pedig egészen lejjebb csusszannak ujjai, a maradék anyagot is elkergetni látszik. - Nekem azért lenne előtte egy javaslatom – búgja felé, ahogy szinte ölbe kapva fordul vele, ugyan nincs sok helye rá, de biztosan tartja közben. Immáron fölötte támaszkodva, mint holmi dicséretként, úgy kezdi el nyakát, vállait kényeztetni ajkaival, majd lejjebb és lejebb haladva áll meg mellkasánál, hogy onnan pillantson fel rá. - Vagy nagyon sietsz? - széles vigyorral tarkítja pillantását és ujjai a bőrén táncolnak.
|
|
|
|
Yezebel Speciális karakter, Bogolyfalvi lakos
offline RPG hsz: 191 Összes hsz: 309
|
Írta: 2021. december 14. 23:20
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=840217#post840217][b]Yezebel - 2021.12.14. 23:20[/b][/url] W.A.R. -otthon-
A hozzászólás felkavaró 'képeket', korhatáros tartalmat, nyugalom megzavarására alkalmas elemeket tartalmaz, így 18-as besorolást kapott. Csak saját felelősségre olvass tovább! Tényleg. Én szóltam.
"Volt olyan, amibe nem tettem bele mindenem?" A mondat félreérthetősége miatt úgy vigyorog, mint egy kamaszfiú, aki a matekórán meghallja a 69-es számot és hirtelen nevethetnékje támad. - Annyira nem követem visszamenőlegesen a dolgokat, de ha most találnád ki, hogy nem teszed, nem állok jót magamért. Szenvtelenül a másikra vigyorog, csípőjével jelzésértékűen előremozdul. A másik felajánlásra egy pillanatra elgondolkodik, a plafont bámulja, míg a lehetőségek átfutnak a fején, de végül csak nemlegesen int. - Neem, nem, az már sok lenne, ne terheljük túl felesleges ingerekkel. Ha látná, ahogy egy nő elkergeti a támadót, aki őt földre küldte, túl sok kimeneteles lenne a reakciója. Lehet, hogy elkezd tőle tartani, elkezdene azonnal gondolkodni, mégis ki ez.. szóval csupa eleinte szükségtelen gondolatot ültetne el benne. Na nem arra van szüksége, hogy William sose kezdjen gyanakodni. Tervei szerint egészen hamar egészen konkrét kártyákat terítene ki a férfi elé, ugyanakkor az első benyomás nagyon fontos. Az emberek alábecsülik az első benyomás erejét, mert általánosan abba a hitbe akarják ringatni magukat, hogy sokkal tudatosabbak annál, minthogy hagyják magukat befolyásolni az érzelmeik alapján. Nade próbálj meg parancsolni a tudatalattidnak! Nem tenne jót a terveinek az, ha Will bármiféle fenyegető 'erőt' látna benne azonnal. A nagylelkű gondviselő képét szeretné magára ölteni elsősorban, legalábbis a legelején, mert a finomhangolás később kihatással lehet William döntéseire és hozzáállására a személyéhez. Hiába tudod meg valakiről, hogy nem patyolattiszták az érdekeltségei, ha az első dolog, ami beugrik aztán, hogyan kötözte be a sebeidet, érdeklődött a hogyléted felőle, vitt biztonságos szobamelegbe, amikor a legmélyebb és legkiszolgáltatott állapotodban voltál. A nagy, erős és veszélyes illető képe amúgy sem igazán vonzotta soha, nem túl érdekes, nem túl izgalmas. Ujjaival Ruben tincseivel játszik beszéd közben, másik kezével még az új pozíciójukban is fáradhatatlanul segít a férfinak megválni minden ruhadarabtól. - Aaaww, kíváncsi lennék, milyen vagy féltékenyen, biztos nagyon meggondolatlan és heves. - Ez akár még sértés is lehetne, ha nem Yezebeltől érkezik. Az ő szájából átlagos megállapításnak hangzik, talán még kicsit bájosnak is, mint ahogy az aranyos kismacskákat imádják az emberek. - Biztos... - és valószínűleg folytatná valamivel, ha ne fognák be a száját az egyetlen módon, amiért még nem is sértődik meg. Elégedetten beledünnyög a csókba, majd Ruben vállait átkarolva visszonozza. Villás farka a másik dereka köré fonódik. Engedelmesen elterül a szófán, meztelenségének tényét egy pillanatra sem szégyellve. Combja megfeszül, ahogy egyik lábát úgy mozdítja, hogy Ruben kényelmesebben elférjen közöttük. Várakozó sóhajjal pillant le a mellkasánál időző férfira. - Bár sürgős programom lenne, ez egy olyan áldozat, amit meg tudok hozni. - Mindketten tudják, hogy semmilyen program nincs, de még ha nem is így lenne, az ajkain játszó mosoly teljesen elárulja a mondat mögött húzódó valóságot. Elemében érzi magát, talán, ha Ruben nem lenne partner ebben a légyottban, Yezebel akkor is kiharcolná magának amit akar, merthogy most tagadhatatlanul ezt akarja.
|
|
|
|