Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

Geez. A nappalijuk kanapéján ücsörög, kényelmesen saját, eredeti alakjában – nemrég zuhanyzott, szóval friss, szantálillat lengi körbe és ha a férfiasságnak bármilyen jelét mutatta is volna az este folyamán, a levendula színű plüssköntös abszolút nulláz minden eddigi ilyen típusú ’törekvést’. Okostelefonján pötyög valamit, hüvelykujjával görget, görget tovább, nagyon elmerül valaminek az olvasásában. Valami karácsonyi dallamot dünnyög, ami ma a fővárosban járva-kelve ütötte meg a fülét, egy boltban szóló rádió játszotta, azóta sem sikerült kiűzni a fejéből a dallamot. Helyette mióta csak hazaért újra és újra nekiáll a Last Christmast énekelgetni. A Whamageddont még nem vesztette el, szerencsére a remixek nem érnek!
- Jó, jó, remek, halott szülők, rossz társaság, kényszeresség és hátrányos társadalmi megítélés. Faaan-tasz-ti-kus! Ebből már lehet dolgozni, előbb jön a karácsonyi prémium, mint gondoltam. Rubeeen, nézd, megkaptuk az információkat, amikre vártam!
A felsőbb vezetés akkor nézte ki a srácot, amikor elítélték, azért mégsem olyan gyakori okból küldték a Zengőbe, így szerencsétlenségére szemet szúrt a fentieknek, mint potenciális segéd. Arról nem is beszélve, hogy itt Magyarországon kissé híján vannak azoknak a medikusoknak, akik hajlandóak bemocskolni a kezüket. Nem is érti, ő jelentkezett a feladatra, de azt mondták neki, hogy a gégemetszésnek csak akkor van értelme, ha az illető utána életben marad. Ebből a reakcióból ítélve volt egy halvány sejtése, hogy a jelentkezése elutasításra talált.
Sokkoló és meglepő.
Amíg a Zengőben tartották, túl sok hozzáférésük nem volt az illetőhöz, sajnos Magyarországon ennyire azért nem voltak berendezkedve – viszont ez a feltételes szabadláb kifejezetten kapóra jöhet. És hát kit is küldjenek egy kiszolgáltatott, élete mélypontját élő fiatal felnőttet groomolni, ha nem Yezebelt, nem igaz?
- Egészen bájos, nézd ezt az arcélt, az embernek kedve támad megnyalni. – Na nem kell ebbe semmi személyeset nézni, az ifrit néha indokolatlanul szeret megnyalni dolgokat.. másokat.. csak úgy. Semmi új, semmi megdöbbentő. Arcán derűs, vidám mosoly játszik, fejét a kanapé támlájának dönti, sötét haja szétterül körülötte, mint egy mélylila glória.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=839992#post839992][b]Yezebel - 2021.12.08. 16:46[/b][/url]

Geez. A nappalijuk kanapéján ücsörög, kényelmesen saját, eredeti alakjában – nemrég zuhanyzott, szóval friss, szantálillat lengi körbe és ha a férfiasságnak bármilyen jelét mutatta is volna az este folyamán, a levendula színű plüssköntös abszolút nulláz minden eddigi ilyen típusú ’törekvést’. Okostelefonján pötyög valamit, hüvelykujjával görget, görget tovább, nagyon elmerül valaminek az olvasásában. Valami karácsonyi dallamot dünnyög, ami ma a fővárosban járva-kelve ütötte meg a fülét, egy boltban szóló rádió játszotta, azóta sem sikerült kiűzni a fejéből a dallamot. Helyette mióta csak hazaért újra és újra nekiáll a Last Christmast énekelgetni. A Whamageddont még nem vesztette el, szerencsére a remixek nem érnek!
- Jó, jó, remek, halott szülők, rossz társaság, kényszeresség és hátrányos társadalmi megítélés. Faaan-tasz-ti-kus! Ebből már lehet dolgozni, előbb jön a karácsonyi prémium, mint gondoltam. Rubeeen, nézd, megkaptuk az információkat, amikre vártam!
A felsőbb vezetés akkor nézte ki a srácot, amikor elítélték, azért mégsem olyan gyakori okból küldték a Zengőbe, így szerencsétlenségére szemet szúrt a fentieknek, mint potenciális segéd. Arról nem is beszélve, hogy itt Magyarországon kissé híján vannak azoknak a medikusoknak, akik hajlandóak bemocskolni a kezüket. Nem is érti, ő jelentkezett a feladatra, de azt mondták neki, hogy a gégemetszésnek csak akkor van értelme, ha az illető utána életben marad. Ebből a reakcióból ítélve volt egy halvány sejtése, hogy a jelentkezése elutasításra talált.
Sokkoló és meglepő.
Amíg a Zengőben tartották, túl sok hozzáférésük nem volt az illetőhöz, sajnos Magyarországon ennyire azért nem voltak berendezkedve – viszont ez a feltételes szabadláb kifejezetten kapóra jöhet. És hát kit is küldjenek egy kiszolgáltatott, élete mélypontját élő fiatal felnőttet groomolni, ha nem Yezebelt, nem igaz?
- Egészen bájos, nézd ezt az arcélt, az embernek kedve támad megnyalni. – Na nem kell ebbe semmi személyeset nézni, az ifrit néha indokolatlanul szeret megnyalni dolgokat.. másokat.. csak úgy. Semmi új, semmi megdöbbentő. Arcán derűs, vidám mosoly játszik, fejét a kanapé támlájának dönti, sötét haja szétterül körülötte, mint egy mélylila glória.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=840004#post840004][b]Weiss Arion Ruben - 2021.12.08. 20:17[/b][/url]

Lábait kényelmesen előre nyújtva ücsörög a kanapén az ifrit mellett. Egyik keze a háttámlán nyugszik, a másik hosszú ujjai bele-belevesznek a macska csillogó, puha bundájaba. A dohányzóasztalon a vacsora maradéka és az ital, amit megkezdett. Ez egy teljesen átlagos pillanat is lehetne, olyan, amit talán ki sem néznek belőle és életidegen, hogy ennyire higgadt és csendes legyen, ne pedig az a harsány, akinek mutatja magát. Pedig ez sokkal közelebb áll a valósághoz, csak éppen most nem borítja semmi, ami arra utalna, hogy mi is éppen a mocskos "hobbija". Ugyan a fürdőt ő is megjárta, még nedves tincseit lapította hátra, megszokott módon, korántsem olyan kényelmesben pihen, mint a másik mellette. Ugyan sem öltöny, sem valami pazar darab, a köntösre még mindig nem szokott rá. Majd ha öreg lesz és rengeteg fiatal nő veszi majd körül. Apropó a másik; ez az, ami miatt ez a pillanat nem lehet átlagos, mert az ifrit személye minden, csak nem az. Számára mégis, az illat, ami körbelengi, a külleme és persze a hang, ami megüti fülét. Erre forgat szemét, hogy már ő is. Közeledik az év vége, mmeglátszik.
- Írtál a Jézuskának is? - pillant oldalra, ahol az ifrit épp a telefonját kutat valamit. Előre dőlve veszi kézbe az italt majd fordul felé, ahogy a legújabb találat adatait sorolja. Több mint jó, biccent ő is, mintha neki kellene nyugtáznia a találatot. Neki mindegy, ha szólnak hogy menni kell, felőle bárki lehet.
- Végre akadnak ebben a pusztulatban érdekes arcok is. Az imáim meghallgattak. Na most még három ilyet és én sem fogok unatkozni. Mit művelt szerencsétlen? - mert ha tudná, hogy kik figyelmét keltette fel, lehet azt kérne, zárják vissza, de azonnal. Így azonban marad az, hogy egy gyönyörűe szőrt pókháló készül neki és szépen bele is fog sétálni. Egyelőre neki aztán tényleg nincs semmi dolga, ellenben ha az ifrit úgy kívánja, besegít a játékba.
- Nekem nem ez jutott eszembe erről. De hát a te ízlésed - hajol közelebb meg is nézni az illetőt. Így már beugrik, hogy látta itt a városkában már futólag, de nem tűnt annak, ami. Nos, most már aztán végképp nem menekül.
- És mi is pontosan a terv? Olyat is találhatnál akivel én játszhatnék - dől a kanapé támlájának, elvéve a telefont, beleolvas ő is a mesébe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=840005#post840005][b]Yezebel - 2021.12.08. 20:20[/b][/url]

Nem mintha olyan úriasan viselné a köntöst Yezebel sem, mondjuk nehéz is úriasan viselni valamit, ami a férfiak korlátozott színskálája szerint már bőven a rózsaszín kategóriájába esik. Ráadásul a derekán is csak lazán, kényelmesen kötötte meg, a puha anyag engedetlenül szétnyílva például a nagy mocorgásban már le is csúszott az egyik vállán. Ez az a környezet, ahol nem igazán kell visszafognia magát vagy eljátszania, hogy másvalaki. Azt csinálja amúgy is eleget, amint kilép ennek a lakásnak az ajtaján. Persze az sem rossz, valójában kifejezetten imádja a különböző alteregóit, hogy egyik nap ártatlan kisgyerek lehet, másik nap komoly üzletember, máskor pedig csak felpróbálhatja a legutóbb vásárolt magassarkúját.
- Pontosan úgy érzem magam! De sajnos én a naughty listen vagyok. – Lebiggyeszti az alsó ajkát és egyáltalán nem zavarja, hogy két nagyon különböző karácsonyi dolgot kever éppen össze. Villás farka a hangulatát tükrözve kígyózik mögötte, egyik oldalról a másikról leng ki, majd saját életet élve Ruben nyaka köré fonódik. Nem szorít rá, tulajdonképpen nem is ér hozzá, csak két oldalt a vállán pihen. Kívülről rendkívül nyugtalanító, kellemetlen és felkavaró látvány lehet, van a jelenetben a hétköznapi ember számára valami gyomorszorítóan nyomasztó abban, ahogy ez a nem emberi lény egy ember nyaka köré fonja.. bármijét. Valójában viszont a kis társaságukban ez egy gyakori jelenet, soha nem kezdte egyiküket sem fojtogatni ilyen módon, inkább olyasfajta gesztus ez számára, mint ahogy mások megtámaszkodnak a mellettük álló vállán.
- Nah, nah, itt jön az izgalmas rész. Bájitalkísérletek! Belehalt egy vérfarkas is, egészen szélsőséges eredmény, de nagyon tetszhetett valakinek odafenn. – És a hangszíne alapján Yezebel ebben az érdeklődésben, úgy tűnik, osztozik is. Szélesen mosolyog, majdhogynem gyermeki ártatlansággal, csak átlagosnál kissé hosszabb szemfogai rontják el a patyolat összképet. Kicsit szorosabbra vonja a farka szorítását Ruben torkán, de még mindig olyan kis kedveskedő, gyengéd mozdulat, mint egy furcsa anyagú, de kényelmes sál.
- Még jó, hogy nem ez jutott az eszedbe róla! Én néztem ki magamnak, olyan kis aranyos, te nem nyalhatnád meg, ha akarnád sem. Nagyon féltékennyé tennél! – Van valami közös Yezebelben és a macskában, akit éppen Ruben simogat, mégpedig, hogy hajlamosak impulzívan viselkedni, a féltékenység és irigység pedig egy nem épp kedves arcukat mutatja meg. Még akkor is, ha valójában semmilyen mélyen gyökerező oka nincs az érzésre, valószínűleg csupán passzióból imitálja sokszor, mint ahogy tenné ebben az esetben is. Ez ugyan nem teszi kevésbé viharossá magát a kivitelezést .
- Habár, nem is tudom, kire lennék féltékeny ebben az esetben... – Elgondolkodva, mintegy egyszerű mellékcselekvésként tolja félre a macskát Ruben öléből és dől el, fejét a férfi combjaira hajtva. Még hihető is, hogy nagy szórakozottságában nem is tudná eldönteni, kire lenne zaklatott az adott szituációban. Mérlegen lenne, hogy megdézsmálták az új játékát és az, hogy Ruben nincs akkora figyelemmel rá, mint elvárná tőle.
- Te játszol eleget odakinn különben, én is nyújtózkodni akarok, az elmúlt két hónapban túl sokat voltam bezárva. – Kénytelen volt visszahúzódni a könyvbe, töltekezni, visszanyerni a felélt mágikus tartalékait. Sajnos időről-időre szükség van erre és valóban hosszú időn keresztül csak ritkán lehetett az ifritet látni. Terv, terv, mi a terv? Jó kérdés, vörös íriszű szemeit lehunyva, mosolyogva helyezkedik kicsit, minél kényelmesebb pózt keresve újonnan kijelölt fekhelyén. Két kezének ujjait összefonja a hasa fölött.
- Nem is tudom, mi a terv. Előtte még megismerkedem vele, aztán kitalálom, hogyan közelítem meg. Első olvasásra olyan törékenynek tűnik. Mondtam már, hogy imádom a törékeny dolgokat? Olyan izgalmasak! Mindig ott a kockázat, hogy mikor ejted le őket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=840008#post840008][b]Weiss Arion Ruben - 2021.12.08. 20:52[/b][/url]

Yezebel ezer arca körül mégis azt ismeri a legjobban, aki mellette törleszkedik a kanapén. Neki olyan megszokott, mint másnak a tükörképe, mégis, mindig talál rajta valami újat. Általában ez az új csillog és drága holmi, hol épp tőle, hol mástól, hol meg csak úgy. Itt mindketten önmaguk, még ha ebből egy hivatalosan bőrt és alakot nem vált mindig, egyszerűen adja el azt, ami van, az illúziók pedig újat teremtenek, ha szükség van rá. Érdekes lenne egy kívülálló pillantása, mennyire kapnak sokkot, szerencsére, ha meg is történne, hamar eltűnne a bizonyíték a fejekből.
- És az rossz? Így is mindig vagy ezer dobozt kapsz – vigyorodik el, mintha tényleg elhinné, hogy Yez attól tart, a rosszak listáján nem jut neki semmi. Épp jutott, valaki, így aztán megint olyan karácsony áll előtte, ahol fürödhet minden jóban. Nem mintha olyan „család” lennének, akik ünnepelnek ilyesmit és mégis, csak épp nem biztos, hogy sokan leülnének velük egy karácsonyi vacsorára. Bőrén érzi, ahogy átkarolja, apró libabőr telepszik meg vállának csupasz részén, ahogy kényelmesen dől bele a pillanatba és abba, hogy közel tartja magához. Megtámaszkodva figyel, hiszen a másik érezhetően pörgött rá a témára és falja a sorokat, amiket fentről küldtek és amelyekkel megkezdődik a játék. Láthatatlan szemek jegyeznek fel és meg minden apró lépést és cselekedetet, még olyat is, amelyre talán soha, senkinek nem lesz szüksége, ha viszont mégis, előkerül, rombol és fenyeget. Az evidens, hogy ha valaki sáros, arról vastagon szedett jegyzet pihen és elkerülni nem lehet. Fülel hát, hümmög párat, szemöldöke emelkedik meg a hallottakra. Ó, vagy úgy. Hogy ennyire? Erre nem számított, valahogy pitibb, semmisebb dolgokban gondolkodott és tessék. Még a végén ténylegesen érdekes kincset találtak.
- Zene füleinknek, úgy érzem. A kísérlet mindig, a halál pedig főleg. Van erre pár vérfarkas, tessék, még csalit is vihetsz neki – ha meg meghalnak, nos, nem az ő gondjuk. Sosem, semmi, mossák kezeiket. - Folytasd csak – mintha regény lenne, egy történet, aminek hallania kell a végét. Felnevet, ahogy megérzi a finom szorítást a nyaka táján. Nem oda nyúl, hanem Yez vállához, ott, ahol az anyag lecsúszott, és mintha csak a macskát, úgy cirógatja meg.
- Nem veszem el tőled, ameddig azt nem mondják. Ne legyél pukkancs – mintha csak a gyerek bújt volna elő, amelyet, minden arca közül a legjobban gyűlöl, menekül előle. Bár ez inkább más, egyszerre komoly és komolytalan. - Nyilván rám, vagyis rá, hogy hozzáérek – adja máris azt, hogy ő a központ. A macska elégedetlenül, szinte villanó szemekkel mordul fel, hogy kitúrják, egy pár pillanatra még vádlóan is néz a betolakodó felé, majd arrébb vonul, hogy lemossa magáról a gyalázatos érintést.
- Ó, igen. Játszom. De nem ilyet – nem mintha most azonnal akarna is. Elvan azzal, ami akad. Ujjai, amelyek eddig a macska bundáját csesztették, most megtalálják a másik tincseit, azzal játszadozik tovább, miközben olvas. - Jaj annak, aki most be akarna zárni – jegyzi meg, ahogy tovább görget, végül a végére érve teszi le maguk mellé a telefont. Könyökére támaszkodva, fejét megtartva pillant le végül és hümmög párat.
- Egy párszor említetted, igen. Reméljük valóban izgalmas. Bizalom kell, így nem nyithatsz azonnal a farkasokkal mégsem. Olyasmi kell, ami elesett és mégis megragadja. Nagy a családja, esetleg onnan?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=840069#post840069][b]Yezebel - 2021.12.10. 13:44[/b][/url]

- Akkor milyet? Olyan kis csendben intézed azokat, nem is tudok róluk semmit, pedig biztosan szórakoztató lehet kívülről nézve. - Habár nagyon izgágának és mindenlében kanálnak tűnik, valójában, ha a tényleges cselekedeteket nézzük, Yezebel ténylegesen egyikük életébe sem mászott bele túlzottan soha. Najó, Dominik az egyetlen kivétel, de az elkerülhetetlen volt, elvégre nehéz úgy függetleníteni magad valakitől, hogy tulajdonképpen gyerekkora óta neked kell gondoskodni róla. De ő már kirepült a fészekből, mostanság már kevésbé 'anyáskodhat' felette. Nem mintha bánná, szoros kapcsulatuk nagyon torz és furcsa lenne, ha anyai szerepben tetszelegne Dominik előtt. Illetve annak idején is inkább valakiféle távoli tükörkép volt, inkább volt 'gondviselő'? Tanár? Ezt a bájos gondoskodó, anyai vonalat csak a szórakozás végett vonta be.. annál viccesebb most az egyik arcával konkrétan Dominik kisfiát megformálni. Van az egészben valami nagyon szemtelen, valami nagyon bicskanyitogató - és Yezebel imádja ezt a tényt.
Elégedetten hagyja, hogy a haját birizgálják, el sem próbálja játszani, hogy nem pont emiatt helyezkedett így el.
- Iiigen, igen ezen én is gondolkodtam, mi lenne a legmulatságosabb? Melyik megközelítés? Ahh - drámaian felsóhajt és a hangban van egyfajta nagyon indecens él, ami az érzékenyebb lelkűeket pirulásra késztetné - .. alig tudok válogatni a lehetőségek közül. Mi legyen, mi legyen... ?
Végig lehunyva tartja a szemét, de arcvonásai kifejezően visszaadják izgatott érzelmeit. A kisördög a bal vállon, mindig is odavolt ezért a szerepért, mert a legtöbb embernek vannak olyan jellemvonásai, amelyekre megfelelő módszerekkel, jó időzítéssel oda lehet hatni.
- Megpiszkálhatnám a védelmező oldalát, hm? Egy elesett kislány, a csúnya gonosz Ruben bácsi helyben hagyta.. mit gondolsz? Megüthetnél és még csak mérges sem lennék érte! Olyan régen éreztem a vér ízét a számban, egy kis fájdalmas sajgás pedig sosem árt a bordák közt, általában úgysincs semmi bajom.
Sicko, legalábbis emberi mértékkel nézve. Kissé árnyalhat talán a dolgokon, hogy ha valaki hozzá hasonló, aki már többszáz éve él és rengeteg inger érte, ez tényleg csupán különleges szín a palettán, elszakadva a fájdalom és egyéb ingerek negatív-pozitív meghatározásától. Ennyi idő elteltével, ennyi tapasztalattal benne nem a jó és rossz skála két oldala között ingadoznak életének eseményei, történései, döntéseinak súlya és jellege vagy morálja. Hanem az érdekes és unalmas között.
- Bár olyan kis melankolikusan magányosnak tűnik az élete, nem lehettúl sok emberi kapaszkodó körülötte, akikre támaszkodhat. Nem biztos, hogy a gondoskodó oldala olyan kiforrott, hogy alapozni lehessen rá bármit.
Persze, ideig-óráig mindenki szereti magát hős megmentőnek képzelni, nade ez az állapot kitartana, elég szilárd alap lenne akkor is, amikor döntéshelyzet elé lenne állítva? Számíthatna valakitől elhivatott védelemre, aki az olvasott háttéranyag alapján sosem kapott hasonlót?
- Naaah. - Hangosan válaszol saját, ki nem mondott gondolataira. - Azért elrakom későbbre, tetszik a gondolat, hogy megüss.
Nagyon nem szakadhat el ettől a gondolatmenettől, mert alig néhány másodperc elteltével figyelmeztetés nélkül, hirtelen felül. Boldog, széles vigyorral helyettesíti a farkát két kezével Ruben nyakában, ahogy előredőlve átöleli és úgy dől rá köntösöstül. Állát megtámasztja a vállát, így az ötletét közvetlenül Ruben fülébe duruzsolhatja.
- Ha már az én megverésemet elnapoljuk, mi lenne, ha egy kicsikét, egy iiiinduri pindurit őt bántanánk? Csak annyira, hogy nagyon fájjon. Ne törjön össze teljesen, de legyen szörnyű napja. Játsszuk el, hogy kirabolják, hagyjuk ott egy sikátorban, megfosztva az értékeitől, a büszkeségétől és ha volt is aznap bármilyen jó tapasztalata - mindattól? Leszel a segédem?
Alattomos ötlet fogalmazódott meg benne, de dallamos hanglejtése alapján Yezebel rendkívül elégedett vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=840086#post840086][b]Weiss Arion Ruben - 2021.12.11. 08:17[/b][/url]

Jó kérdés, hogy ebben itt mi számít neki játéknak. Az erőszak vagy éppen teljesen más? Hiszen majdhogynem mondhatni, hogy az egész világ az övék, így aztán színtere van arra, hogy minden egyes formát megtapasztaljon, játszani tudja. Nem is tud választani, vagy ha igen, azt kimondva talán még egy halovány árnyalatot tudna csalni a másik arcára. Az, hogy az épp a zavar, vagy más, mindegy.
-Legtöbbször kérik is a csendes módot. Nekem az egész ittlétem egy játék, hogy senki vagyok, mégis valaki, miközben nem látnak semmit sem. A többit pedig ismered. Azt, amikor kegyes vagyok közben és amikor nem – halovány, szinte már-már ragadozóhoz illő vigyorával cirógat végig Yez nyakán, arcának élén, hiszen ki más, ha nem ő látta ezeket a feleket. Visszatér a tincsekhez, újfent azzal játszadozva von vállalt.
- Nekem mindegyik szórakoztató. Ezzel is lehetne mit játszani – bök a telefon felé, azonban ez nem az ő terepe, nem az ő játéka. Az persze nem tilos, hogy ihletet adjon, vagy épp bármi megoldást, ebben nem rest, hátha végül mégis kap egy kis koncot vagy ő nézheti végig, mire jut.
- Csak ne Lacika. Attól még ez a szerencsétlen is kitépi a haját – ingatja meg a fejét. Bár nem utolsó szempont, hogy el lehetne adni a gyereket, mint vérfarkast, csak épp annyira lenne hihető, mint amúgy egy ál alak lehet. Plusz sok munkával járna, így csendben marad. Közben az ölében bőszen meg a dráma, halkan nevet fel, hogy ennyire mindent akar és még sem tud dönteni. Nem félti, mert tudja, egy ilyen után jönnek a legjobb ötletek.
- Lassú vagy gyors játékot akarsz, ezt még ugye mérlegelni kell – mintha amúgy nem tenné, de jobb hangosan beleszállni az ötletekbe, mint csak figyelni és bámulni. Aprót moccan, mintha elzsibbadt volna már a sok ülésben, majd lepillant, amikor hangját hallja.
- Akár – hümmög pár sort. Bár gyerekeket nem üt, tudja mit ért kislány alatt. Arcát ugyan nem adná, elvégre még sajnos itt kell élnie egy ideig, de az ötlet alapnak elég. – Milyen kegyes vagy, hogy nem lennél mérges. Én meg nem ütnék nagyot. Annyira – vigyorog. Noha az erőszak nem része életüknek, a fájdalom igen, az a fajta, ami mégis kellemes. – Na ha ennyire hiányzik – tűri fel az inge ujját, hogy itt és most azonnal megejti, ha kell, de ugyan úgy csak a hajtinccsel játszadozik. Tudja, hogy nem most vágyik rá és nem arra, amit ő, nem olyan rég játéknak nevezett.
- Vélhetően senki, hacsak itt nem találta be valaki. Talán épp neki kellene egy gondoskodó. Lehetnél a kis barátja, aki segíti – bár általában nehezen van az ilyen kimondva, jelezve. Valahogy abból, amit olvasott, nem az jön le, hogy akkora támasz lehetne. Aztán ki tudja, mások is okoztak már neki meglepetéseket.
- Na? – pillant kérdőn, majd vigyorodik el a fejét ingatva. Ha ennyire kívánja, megadja. Nem mintha olyan sűrűn mondana nemet az ötleteire, mert, nos, az ízlésük sok mindenben hasonló, valahogy ez pedig kissé meg bizarrabbá teszi a kapcsolatukat. Egy tincset csavar ujjai köré, majd hullik le, amikor hirtelen ül fel és dől rá. Derekát átkarolva húzza bele ölébe, miközben feje billen minimálisan oldalra, a boldog vigyort látva pedig minden világos. Jutott valamire. Halk szuszogása hallatszik, miközben a másik beszél, derekán pihenő kezével tartva magukat. Végül fejét dönti hátra a támlára, mintha nem dőlt volna már el rég, mi is válasz.
- Leszek a segéded, örömmel. Legalább nekem is jut belőle. Talán mégis picit előre hozott karácsony ez – mintha ünnepelne. Persze, majd pont ő. – Elveszem a méltóságát és te leszel a megmentő? Rettentően bájos. És aljas. Ügyes – lehel lágy csókot halántékára, majd dől el vele. – Mikor akarod?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=840089#post840089][b]Yezebel - 2021.12.11. 14:51[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=840167#post840167][b]Weiss Arion Ruben - 2021.12.12. 23:33[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=840217#post840217][b]Yezebel - 2021.12.14. 23:20[/b][/url]