34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Ombozi Noel
KARANTÉN


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2017. december 18. 13:44 | Link

Krisztina
Eplény, sípálya, dec. 17. kora este


A léceim úgy akadtak össze, mintha gyárilag tervezték volna így őket, én meg a csuklómhoz rögzített botokat oldalra emelve próbáltam egyensúlyban, és legfőképpen álló helyzetben tartani magam. Zöldjeimet le sem tudtam venni a lábam alól kifolyó hórengetegről, így mikor egy kósza Merlini sugallatra felpillantottam, hatalmasra táguló pupillákkal kezdtem el ordítani.
- VIGYÁÁÁZZ! - torkom szakadtából üvöltöttem, de a következő pillanatban már neki is puffantam az előttem lévőnek, és vele együtt kezdtem gurulni. Hogy mikor és hogyan álltunk meg, nem tudom. Mindenesetre én a hátamra érkeztem, a síbotok pedig kacskán feküdtek mellettem a friss hóban.
Néhány hosszúra nyúló pillanat múlva a fejemet nyögve felemeltem, és az esti szürkületben erősen hunyorogva pillantottam a másikra. Az olcsó síszemüveg bepárásodott lencséjén át azonban így is csak annyit tudtam biztosan megállapítani, hogy lányt ütöttem el. Hoppácska.
- Bocs. Gondoltam megnézem, megélhetnék-e profi síversenyzőként, és hát kár is volna tagadni... a televízióban a helyem! - a mondat végére elnevettem magam, a fejem visszahanyatlott a hóba. A sötétedő eget bámulva aztán ismét megszólaltam. - Veled minden rendben?
Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#ginzdné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 18. 13:45 | Link

Ombozi


A nap olyan szép lenyugvóban van, szinte elvarázsol. Tudom, hogy nem tanácsos megállni a pálya közepén, én mégis szembe megyek a dologgal, s csodálom a látványt. Merengek, gondolataimmal messzi tájakon lavírozok. Nem szeretem különösebben a telet, főleg azért, mert ezek az ünnepi dolgok túlságosan fel vannak magasztalva. Mellesleg mostanában nem nagyon volt olyan igazi Karácsony. Itt Eplényben legalább hó van, nem csak hideg. S mivel a téli sportokat legalább szeretem, így egyértelmű volt, hogy ide kell utaznom, hogy kikapcsoljak.
Ámulatomból férfias kiáltás zökkent ki, melyet már későn érzékelek, s mire feleszmélek, már gurulok lefelé, mint Gombóc Artúr. Egy fordulat, még egy és így tovább, az ötödik után már nem is számolom, aztán arccal előre érek földet. A deszka lecsatolódott a lábamról, s pár méterrel tőlem áll meg.
– Hát ez levett a lábamról – emelem fel a fejemet, s csak azután tudok megszólalni, hogy azt a kevés havat, mely a számba került, kiköhögöm. – Szerintem ezzel Youtube sztár leszel, ha most valaki felvette – mosolyogva ülök fel, majd végig tapogatom magamat. Egyik testrészem sem áll a másik irányba, mozgatni is tudom mindet. Azt hiszem jól vagyok.
- Bocs, én voltam rossz helyen - végignézek rajta, látszólag nincs baja, de azért jobb biztosra menni. - Nálad minden rendben?
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 18. 13:47
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
KARANTÉN


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2017. december 18. 13:49 | Link

Krisztina
Eplény, sípálya, kora este


A megjegyzésére hangosan felnevettem, de mielőtt válaszoltam volna, újabb nyögések árán lehúztam magamról a szemüveget, amit ezidáig akárhogyan is igazgattam, az ahol csak hozzámért, nyomott.
- Világéletemben remekül bántam a nőkkel - mondtam, míg felvigyorogtam az égre, és a magammal való harmonikus egyetértés jegyében bólintottam is egyet. Igaz, hogy végül egy se maradt velem, azért azt talán aláírnák még így utólag is, hogy az első benyomásokban igazán jó voltam. A többi meg részletkérdés.
Ha tudtam volna, hogy mi az a youtube, valószínűleg jóízűt nevettem volna, így viszont jobb híján figyelmen kívül hagytam a dolgot. Ha a lány mugli volt, inkább nézzen bolondnak, mintsem két pillanat múlva aurori társaságot kapjunk.
- Megvagyok - közöltem mellékesen, de a biztonság kedvéért gyorsan megmozgattam minden végtagomat, aztán nyögvenyelősen ülő helyzetbe tornáztam magam. Hiába, ebben a hóember-style sífelszerelésben egyszerűen képtelen voltam férfiasan viselkedni. - Nem nekem való a tél - fújtam felfelé, hogy a szemembe lógó barna tincsek eltűnjenek az útból. - Mindegy is. Noel vagyok, szia.
Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#ginzdné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 18. 13:54 | Link

Ombozi


Buksimat megvakarom, többször is körbenézek, hogy vajon kik voltak részesei ennek a csodálatos találkozásnak, de szerencsére senki olyan nincsen a láthatáron, aki otthon majd felemlegetné a helyzetet. Nevetése arra enged következtetni, hogy nincsen nála sem komolyabb probléma, így egy kissé megnyugszom.
– Akkor miért nem ülsz otthon a melegben? – nevetem el magamat. Bár én is sokszor állítom azt, hogy nem nekem való a tél, de mikor találok valami jó elfoglaltságot, amit csak ebben az évszakban lehet. Na olyankor kifejezetten szeretem.
– Kriszta vagyok. Alkoholista. Hello – elnevetem magamat. Ezt nem hagyhattam ki, ha meg elhiszi, hát lelke rajta. Kezemet csak azért nem nyújtom, mert nem kívánok ráfeküdni, már pedig ebben a ruházatban, meg a hóban, nagy eséllyel dőlnék rá. Így csak intek.
Lassú mozdulatokkal, feltornázom magamat, majd lepislogok a heverészőre. – Ugye tudod, hogyha van még egy ilyen versenyző a pályán, mint te, akkor hamar átmegy rajtad? – elhúzom egy kissé a számat. Biztosan elég fájdalmas egy pillanat lenne, s én nem szeretném azt végignézni, így kezemmel is mutogatom neki, hogy álljon már fel, mert ez így nagyon nem lesz jó.
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
KARANTÉN


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2017. december 18. 13:58 | Link

Krisztina
Eplény, sípálya, kora este


- A meleget se csípem - füllentettem nemes egyszerűséggel, a vállaimat is megvonva hozzá, bár ebben az öltözetben nem sok látszódott belőle. Legyünk reálisak: nemhogy nem sok, gyakorlatilag semmi. - Tudom, nehéz eset vagyok, bele se menjünk.
Sokszor, sok mindenkitől megkaptam már ezt, és az esetek nagy részében én is tisztán láttam magam. Bárcsak ne így lett volna. Egyaránt ismertem a kevésbé, illetve az alig kibírható tulajdonságaimat is. Elárulhatom, mind csodás volt.
- Üdv. Én meg pyromániás, húsz napja tiszta - intettem neki én is, majd ahogy felállt, erőt vettem magamon, és újra meg újra nekifutottam a dolognak. A siker azonban egyelőre még váratott magára.
- Gondolom élvezet nézni a kínlódásom, de akár még segíthetnél is - elgyötört arccal, furcsán kellemetlen pozícióból pillantottam fel rá, majd a kezemet nyújtottam felé, hogy ha érti, akkor legyen szíves.
Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#ginzdné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 18. 14:03 | Link

Ombozi


Hmm. Kicsit megmosolygom, mert az egyik unokaöcsit juttatja eszembe, akinek szintén se a meleg, se a hideg nem jó. De még a középút sem, mert abban is talál valami kifogásolhatót.. Ki érti ezt?
– Hagyjuk, mert a nehéz eset témával elvernélek – megvonom a vállaimat. Ránézésre egyszerű vagyok, legalábbis azt hiszik, a szőke lokniknak köszönhetően. Aztán pár szó után.. Már nem így vélekednek az emberek, mennyiszer kaptam már meg azt, hogy nem tudnak követni, meg összezavarodtak tőlem, satöbbi. Senki se állította, hogy könnyű menet mellettem egy nap..
– Óóóó, húsz? Ez igen – elismerésem. Bár nem tudom, hogy milyen lehet valaminek a függőjévé válni, mert ennyire még semmibe sem estem bele. De van ismerősöm, aki próbálkozott leszokni, s eléggé kínkeservesen ment neki.
– Hát, olyan vagy, mint egy partra vetett hal. A halakat meg nem csípem, így annyira nem élvezetes – elnevetem magamat, majd közelebb tipegek, s elkapom a felém nyújtott karját. – Nem hiszem, hogy … – tényleg próbálkozom, de lássuk be, nem vagyok egy nagydarab, na meg súlyemelő sem, így hát ez nagyobb kínlódás, mint segítség. – Mondták már, hogy fogynod kéne? – nézek le rá vigyorogva, s remélve, hogy nem egy sértődős fajta.
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
KARANTÉN


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2017. december 18. 14:07 | Link

Krisztina
Eplény, sípálya, kora este


- Hah, fogadjunk? - kérdő tekintettel pillantottam rá, a megcsillanó zöldjeim és a hidegben dermedtre fagyott arcvonásaim is félreérthetetlen kételkedésről árulkodtak.
Aztán meg azt mondja: mint egy partra vetett hal.
- Kösz szépen, igazán kedves vagy - nyögtem, míg térdelő pozícióba tornáztam magam, és továbbra is Kriszta kezébe csimpaszkodva gyűjtöttem a további mozdulatokhoz szükséges erőt. Így viszont, ha valaki távolról figyelt volna minket, ezekben a percekben valószínűleg elolvadt volna a romantikusnak tűnő látványtól. Micsoda lánykérés a téli berekben!
- He?! - kissé torz szájtartással emeltem fel a fejem, hogy összehúzott szemöldökeim alatt nézhessek farkasszemet Krisztával. - Hülye vagy? Ez itt nyolcvan kiló nyers erő húsz kilónyi pufajkába meg szöszbe csomagolva.
Csak vicceltem. Már ami a gondolat első felét érinti. Nem voltam sem izmos, és egy ideje már túlzottan szálkás sem. Még egy kis pocakot is növesztettem az utóbbi néhány hónapban, egyébként meg nyeglének tűntem a tükörben. Mi tagadás, pont rendelkeztem a tökéletes férfi testtel.
- Inkább húzzál - mondtam végül, és ha segített, akkor sikeresen feltápászkodtam én is. Huh. Így kell ezt csinálni!
Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#ginzdné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 18. 14:12 | Link

Ombozi


Megrázom buksimat, tényleg nincs kedvem azt taglalni, hogy melyikünk nehezebb eset. Főleg nem így három szó váltása után egy ismeretlennel. Kell a fenének a saját személyiségének égetése, micsoda rossz bemutatkozó lenne az.
– Az együtt már a kétszerese az én kilóimnak – jegyzem meg mellékesen a dolgot és képzeletben vállon veregetem magamat, hogy mekkora matekzseni vagyok, még ebben a pillanatban is. Nem mintha ezzel sokra mennék a jelenlegi helyzetben. – Na gyere, te nyers erő – húzom én, amennyire ez lehetséges, s közben igyekszem, nem hátra esni a popsimra. Ha belegondolok ez egy eléggé abszurd jelenet lehet. Általában az erős férfi szokott segíteni a gyenge nőn, erre tessék..
– Visszaadod a kezem vagy szükséged van rá? – sűrűn pislogva nézek rá, miután sikeresen felállítottuk. S ha elengedi végre, akkor oldalazok párat, hogy magamhoz ragadjam a deszkámat.
-  Képes leszel lemenni úgy, hogy nem ütsz el mást? - pimaszul vigyorogva nézek rá. Nem feltételezem, hogy ennyire béna lenne, de hát ki tudja, ha kell neki segítség, talán még hasznomat is veszi.
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
KARANTÉN


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2017. december 18. 14:15 | Link

Krisztina
Eplény, sípálya, kora este


Szóval ötven kiló. Azt mondjuk még nem tudtam, hogy miként fogom hasznosítani ezt a létfontosságú és - gondoltam - top secret információt Krisztával kapcsolatban, de figyelmesen hallgattam, és jobb híján eltároltam az adatot. Ahogyan azt egy jól nevelt, udvarias fiatalembernek tennie is kell. Legalábbis anyám szerint.
- Öhm... - kiszélesedő mosolyom alól még a fogaim is elővillantak, de nem akartam bunkó lenni, így minden további megjegyzés nélkül elengedtem a kezét, és dülöngélve előrehajoltam, hogy ellenőrizzem a csizmáimat és az előbb csúnyán összeakadt léceket. Onnan vigyorogtam fel a lányra. - Naná! Az előző két áldozatom is pont ugyanezt kérdezte.
Nem akartam feltartani, de elindulni se szívesen indultam volna el, legalábbis addig, míg látótávolságon belül tartózkodott, így miután visszaegyenesedtem, csak álltam ott mellette, és kulturált férfi látszatát keltve, visszafogottan mosolyogtam rá.
Tökfej Ombozi.
Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#ginzdné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 18. 14:25 | Link

Ombozi


Micsoda mosoly, ezt nevezem, ha nem ilyen hacukában van mellette, akkor biztosan ennyi is elég ahhoz, hogy ledöntse a lányokat a lábukról. Már értem, hogy miért kellett a gázolást is bevetnie.. Na meg így legalább azt hihetem, hogy talán nem is vagyok annyira gáz, mint hittem, vagy hát ki tudja, minek is szól ez a mosoly, igazából. Vissza mosolygok, mert az úgy illik, sőt még addig is eljutok, hogy végre én is feltoljam a szemüvegemet.
– Csak kettő? A többi nem tudott megszólalni a sokktól? – próbálom teljes komolysággal előadni a kérdésemet, de hát csak elnevetem magamat. A deszkámat beleállítom a földbe és összeszűkült szemekkel nézek fel a mellettem ácsorgóra. Gyanús. Valami nem stimmel, s nem olyan fajta vagyok, aki ezt csak úgy annyiban hagyja.
– Lökjek rajtad egyet, hogy megindulj? – ártatlanul nézem, s bár kifejezetten élvezetes lenne azt látni, ahogy pár centi után előre bucskázik, lehajolok a lécéhez és a jobb lábán igazítok egyet, míg kattanás nem hallatszik.
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
KARANTÉN


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2017. december 18. 14:30 | Link

Krisztina
Eplény, sípálya, kora este


Elgondolkodtam, hogy megsértődjek, avagy se, de mikor Kriszta elnevette magát, nem bírtam megállni, hogy ne nevessek vele együtt én is.
- A többieket nem értem utol - csalódottságot mímelve préseltem vékony vonallá a számat, majd gondterhelt sóhajjal fűztem tovább a gondolatot. - Tudod, nem mindenki olyan előzékeny, hogy megálljon az út közepén.
Ha a saját ruháimban lettem volna, most hátratett kezekkel, kissé előrehajolva figyeltem volna Kriszta rutinos mozdulatait, így viszont, a bérelt pufajkámban azt az egyetlen dolgot csináltam, amire képes voltam: álltam ott, és túlméretezett, béna hóemberként vártam, hogy Kriszta a göndör fürtjeivel együtt elhagyja a terepet. Már nem azért, mert untam a társaságát, sokkal inkább, mert attól tartottam, hogy ha még tovább lát engem ebben a közegben, akkor másmilyenben még véletlenül sem szeretne.
- Merlinre, ne! - hőköltem hátra kikerekedő szemekkel. A hangom csupán árnyalatnyit vékonyodhatott el, igazán nem lehetett feltűnő. - Csak menj nyugodtan, élvezd a tájat, tedd, amit tenned kell... én meg majd jövök. Egyszer. Valamikor. Odalent találkozunk.
Szolid mosollyal biztattam, hogy induljon, a segítségét csak egy biccentéssel köszönve meg. Azt, hogy mikor érek le a hegy aljára nem tudtam, azt viszont igen, hogy soha többet nem jövök vissza ide. Inkább két megveszett magyar mennydörgő, mint ez a zöld pálya.
Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#ginzdné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 18. 14:32 | Link

Ombozi


- Hahaha – nagyon vicces. Bár nem fogok még egyszer bocsánatot kérni miatta, érje be azzal az eggyel, mely már elhagyta szép számat.
Lábát kicsit megmozgatom, hogy biztosra menjek, tényleg nem szeretném, ha baja esne, mert a végén még azt is az én hibám lenne. Majd lassan felegyenesedek, s bátorítóan mosolygok rá. – Nem lesz baj – teszem még hozzá, mert nem hiszem, hogy tekintetem elég lenne neki. S mozdulatai, illetve szavai alá is támasztják, feltételezésemet.
Merlinre? Felszökken szemöldököm, hiszen ez egy különös szófordulat, mely azért van, amit elárul. Megfontolandó, hogy tegyek-e erre egy megjegyzést, mert bizony ezzel azért felnyitotta szememet, s adott egy olyan információt magáról, mellyel azért jó tisztában lenni. – Jól van már, megyek – felegyenesedek, majd a deszkámat eldöntöm, merőlegesen a pályára, s egyik lábammal felcsatolok. – Mondanám, hogy mire leérsz kérek neked valamit, de szerintem addig, háromszor berúgok... – sűrű pislogások közepette, felcsatolom a másik lábamat is. Nem becsülöm én le a képességeit, de amit eddig láttam az nem igazán kecsegtető. Ártatlanul mosolygok, hiszen nem szeretném elárulni magamat. Szőke hajkoronám alatt, körvonalazódott egy terv, melyet nem szeretnék azelőtt leleplezni hogy bekövetkezne. Így a legártatlanabb formámat elővéve, ugrálok párat, hogy közelebb kerüljek hozzá.
– Na, uccu neki – tolok rajta egy kicsit. Nem vagyok az a fajta, aki hátrahagy bárkit is. S az sem különösebben izgat, ha bukfencezve érkezik le, tudom én, hogy nem lehet mindenki profi. – Ha összetöröd magad, befoltozlak – szólok utána, majd ugrok egyet a deszkával és elindulok én is, szép nagy ívben, hogy még véletlenül se hagyjam le. Na meg elütni sem szeretném.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 18. 14:34
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
KARANTÉN


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2017. december 18. 14:36 | Link

Krisztina
Eplény, sípálya, kora este


- Esélyes - erősítettem meg lekonyuló ajkakkal, de közben árgus szemekkel figyeltem okoska minden mozdulatát. Azok közül egy sem volt megnyugtató, sőt. Mondhatnám, hogy mikor mögém állt, megkörnyékezett a halálfélelem, de akkor már késő volt.
- Mit csinálsz? - csak egészen halkan tettem fel a jól megkomponált költői kérdést, és arcomat oldalra, Kriszta felé fordítottam, hogy kiskutya tekintettel, kérlelőn rázzam meg a fejem, hátha meggyőzhetem még arról, hogy ha módjában áll, akkor inkább mégse tegyen semmiféle elhamarkodott, hirtelen mozdulatot. De hiába, a léceim hamarosan elindultak, a jobb csuklómról meg már akkor, alig néhány méter után lecsúszott a rosszul rögzített bot.
A fenébe.
- Oké, megy ez - mondtam magamnak hevesen dobogó szívvel, és a szemüveget a helyére húzva előrébb hajoltam, és hagytam, hogy magával ragadjon a pálya. Talán, ha két percig tartott az út, és már lent is voltam.
Ekkora felhajtást ezért?!
- A kölcsönzős srác nem fog örülni - vigyorogtam rá Krisztára, mintha a világ legprofibb versenyzőjeként csúsztam volna le az imént. Úgy tűnt, ekkorra már az előző hisztipercekről huss, el is felejtkeztem. - Az egyik bot oda, a jobb lécem keresztbe repedt. Ez a szemüveg meg...
Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#ginzdné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 18. 14:38 | Link

Ombozi


Sejtelmesen mosolygok rá, neme akarok én neki rosszat. Valahogy úgyis le kell érnie, hát akkor miért ne lennék a segítségégre?
Még van szerencsém érzékelni, hogy a botját elhagyja, így azt felnyalábolom. Az is egy izgalmas mutatvány, mert le kell hozzá huppannom a fenekemre, úgy megtenni az utat, míg elérem. Közben szememet Noelen tartom, mert ha véletlenül esik, arról nem szeretnék lemaradni. Egyrészt, hogy kulturált keretek között kivisítsam, másfelől, meg segítsek, ha arra van szükség.
Nem zúgok el mellette, bár elég nagy a kísértés arra, hogy megijesszem, de félő, hogy lent a pályán megtorolná, így a jobbik felemet kapom elő, s szépen lassan csúszok le.
– Tessék, tündérkeresztanyádnak jó napja volt, összeszedte, amit elhagytál – lebököm elé a botot, aztán lecsatolok. Nincs kedvem ismét az arcommal tompítani a földet, innen meg nehezen csúszok felfelé. – Egyben vagy? Nem tört el semmid? Meg se vakultál? – felmérem tetőtől talpig, majd elmosolyodom. – Akkor meg ki nem tesz magasról egy nagyot arra, hogy mit fog mondani a kölcsönzős? Most komolyan – megrázom a buksimat, szemeimet az égre emelem. Nem hiszem el, hogy ez lenne a legnagyobb probléma, meg nem olyan, amit ne lehetne megoldani.
– Na még egy kör? Kíváncsi vagyok, hogy szemeled ki áldozataidat – nevetve lépek le a deszkáról, amit felemelek, s a ház falának támasztok neki.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 18. 14:39
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
KARANTÉN


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2017. december 18. 17:37 | Link

Krisztina
Eplény, sípálya, kora este


- Ezzel a léccel? - kérdeztem félrehúzott szájjal, és már hajoltam is le, hogy lecsatoljam őket a lábamnál egy számmal nagyobb csizmáról. - Hát nem tudom.
Az orrom alatt, vacogva beszéltem, és úgy kerteltem, mintha a kérdésre nem mondhattam volna egyszerűen nemet. Talán, mert nem akartam nemet mondani, valójában azonban nem csak a léccel volt baj. Pyromágusként a hőháztartásom különbözött a legtöbb emberétől, a testem kifejezetten rosszul reagált a hidegre, és egy ideje már éreztem, hogy kezdek kihűlni. Ha levettem volna a kesztyűmet, Kriszta láthatta volna, hogy a körmeim ellilultak, mint ahogy abban is biztos voltam, hogy az ajkaim is elszíneződtek. Az igazságot persze nem mondhattam el egy feltételezhetően mugli lánynak, így mikor visszaegyenesedtem és magyarázatképpen felmutattam neki a sérült lécet, csupáncsak egy tétova, kedvetlen mosolyt küldtem felé.
- Asszem nekem ennyi volt mára, de ha te szeretnél még menni... - a hangom bizonytalanul csengett és a gondolat felénél el is halt. Persze, hiszen nem tudtam, hogyan folytassam. Csak álltam ott, majd megfagytam, tekintetem az övét kereste. Végül elnevettem magam, és futólag a kölcsönző felé pillantottam. Úgy viselkedtem, mint tizenhat éves koromban, mikor még fogalmam sem volt arról, hogyan adjam egy nő tudtára, ha tetszik.
Pedig tudtam. Nagyon is jól beszéltem a nők nyelvén. Az utóbbi időben viszont túl sok volt a zátony, és az utolsó csalódás óta jobbnak láttam kikerülni az utamba sodródó veszélyforrásokat.
- Nagyon örültem a találkozásnak, Kriszta - szólaltam meg néhány pillanat múlva, mikor sietve átpörgettem a lehetőségeimet és azok esetleges végkimenetelét. A fejemet megdöntve lassan biccentettem egy mélyet, majd halvány mosollyal a kölcsönző felé folytattam az utam.


// Köszönöm szépen, okoskám! Visszahoztál az életbe. //
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek