37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Északi szárny→Északi Torony
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Kárási-Tóth Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák


neveletlen hercegnő | napraforgó
offline
RPG hsz: 281
Összes hsz: 402
Írta: 2023. május 29. 09:00 | Link
Somlay Kornél
az a péntek | ruhácska



Kíváncsi vagyok, mi fog ebből kisülni. Remélhetőleg Somlay majd jól az égbe küldi a helyet, aztán tatarozás közben már csak-csak beüzemelnek egy-két liftet. Értem én, hogy nagy múltú kastély, meg hogy már a dédszüleim is idejártak, de attól még igazán haladhatnának a korral, és nem kéne elvárni tőlem, hogy fellépcsőzzek olyan marha magasra. Annyira kellemetlen. Most. Most még istenes, nincs az a bazi nagy hőség, de akkor? Csupa izzadtságtól bűzlő alak fog itt szaladgálni nekem, na úgy menjen az ember lánya enni. Nem is értem, anyukám hogy bírta itt ki, ő is irtózik az izzadtságtól. Na, majd ha hazamegyek kifaggatom, biztos van rá egy tuti tippje.
Amúgy magával a lépcsőzéssel nincs is bajom, rendesen megedzi a combom, megspórolok már majdnem egy cardiot, vagy pilatest. Nem is igazán tekintek erre az egészre randiként, mert csak poénnak indult, az a kelés elleni cucc meg még jól is jöhet a későbbiekben, már ha a levitás képes rendesen megcsinálni. Dorian pedig kiválóan megmondta nekem, hogy találok oda fel, szóval még gördülékenyen oda is érek. Még keresek egy ablakot, amiben jól látom magam, és megigazítom a tincseim, mert nem létezik, hogy ne úgy álljanak ahogy én azt akarom.
 
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíjas <3
Év prefije <3
Év eridonosa <3
Somlay Kornél
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Som, Somi
offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 202
Írta: 2023. május 29. 09:47 | Link
Kárási-Tóth Zsanna



Eljött a nagy nap. Baromi sok könyvet olvastam el a randizásról meg úgy mindenről, ami hozzáköthető. Egy 17. századi könyvben azt írták, hogy a randizás csak az úrinépség bugyuta elfoglaltsága, elég a lány apjának valamilyen haszonjószágot adni és a hölgy már a miénk is. Nos, mivel nálam nincs kecske vagy más ilyesmi, ezért ezt elvetem, főleg, hogy a XXI. században már máshogy mennek a dolgok. A lélekszoba lett a kiválasztott helyszín, ahol találkozom Zsannával. Örültem volna valami kevésbé lépcsős helynek, leszakad a lábam mire elérek oda. Nem tudom mennyire gondolta komolyan, hogy megcsináljuk a bájitalt, ezért a biztonság kedvéért magammal hozom az üstömet és a szükséges egyebeket, nehogy az legyen, hogy ő tényleg elakarja készíteni ezt a valamit én meg üres kézzel toppanok be.
Nagy nehezen feljutok a szobába, belépek az ajtón és meglátom őt. Az én egyszerű kis fehér ing-fekete farmer kombómhoz képest ő úgy néz ki, mint aki divatfotózásról ugrott be gyorsan. Végig nézem a teljes szettet, meg persze őt is, kicsit elakad a lélegzetem, de gyorsan összeszedem magam és köszönök neki.
-Szia, Aranyoskám! -mosolygok, majd beljebb lépek a szobába. -Készen állsz? -teszem fel a kérdést vigyorogva és leteszem az üstöt a padlóra.
-Ha mákunk van, akkor sikerül valamit összehoznunk, ha nincs, akkor beírjuk magunkat a történelembe, mint egy őskori kastély megsemmisítői. -előszedem a cuccokat és az üst aljából egy rózsát is előhúzok, amit a lány felé nyújtok. Egy másik könyvben olvastam, hogy randira virágot kell vinni és a legjobb egy szál vörösrózsa.
-Ezt neked hoztam! -igen, mondhattam volna valami nyálas dolgot is, de szerelmes versek olvasására már nem maradt időm.
Hozzászólásai ebben a témában
Amit nem kérsz, az megadatik!
Kárási-Tóth Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák


neveletlen hercegnő | napraforgó
offline
RPG hsz: 281
Összes hsz: 402
Írta: 2023. május 29. 10:28 | Link
Somlay Kornél
az a péntek | ruhácska



Amúgy már tök nagy terveim vannak. Ha sikerül a levitásnak a bájital, akkor tuti ráveszem, hogy csináljon még több szépítőszert, aztán szépen árulom őket, és meggazdagszunk belőle, vagy megíratom másokkal a vizsgáim, és az az időszak is le van tudva. Jó, felvetődik bennem az is, hogy lehet el se jön, de azt hamar elhessegetem, hát tökre bejöttem neki, láttam én.
El is vigyorodok, mikor látom, meg a kezében az üstöt. Még a végén még segíteni is hajlandó leszek, mert azért valahol érdekel, de egyedül tuti nem állnék neki, nincs az a magasztos erő, ami rá tudna arra venni.
- Ha nem nevezel többet aranyoskámnak... komolyan... ciki - grimaszolva összefonom a kezeim a mellkasom előtt, jelezve, hogy addig egy tapodtat se megyek, míg meg nem ígéri, de látni rajtam, hogy nem vagyok vérig sértve. Mosolygok. Jó, mondjuk ez becsapós, mert akkor is mosolyogni szoktam, mikor képzeletben kilökök valakit az ablakon, csak az a mosoly valahogy más.
- Az utóbbiban reménykedek, nagyon kellene már ide egy lift... de most tényleg, ez még senkinek nem jutott eszébe? - forgatom meg a szemem, közben beljebb is lépek, és kicsit megtorpanok az elém táruló látványtól. Mindenre számítottam, csak erre nem... a hely egész kellemes, már majdnem mondhatnám, hogy megérte felszambázni idáig.
- Köszönöm - illetődök meg, és amúgy tök esetlenül veszem el a rózsát, elsőre majdnem ki is esik a kezemből, de hát... nem szoktam én lépten-nyomon virágot kapni, hogy kellően jól tudjam lereagálni.
- Én csak ezt hoztam - rántom elő a zsebemből a csomag, brutál savanyú gumicukrot.
- Remélem, szereted, mert én élek-halok érte, pedig tiltólistás - grimaszolok, mert anyu néha nagyon kegyetlen tud lenni, de amit nem tud, az nem is fáj ugyebár.
- Szerintem az üstöt tegyük oda - veszem egyből kezembe az irányítást, és mutatok egy szabad felületre, ami közelében nagyon nincs semmi, így legalább lángra nem kaphatnak a dolgok.
- Kotyvasztottál már, vagy te ilyen elméleti srác vagy? - puhatolózom azért, csak hogy tudjam, mekkora bummra számíthatok. Azért nem lenne jó, ha a hajam beszívná azt a füst szagot.
 
Utoljára módosította:Kárási-Tóth Zsanna, 2023. május 29. 10:30
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíjas <3
Év prefije <3
Év eridonosa <3
Somlay Kornél
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Som, Somi
offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 202
Írta: 2023. május 29. 11:21 | Link
Kárási-Tóth Zsanna



Az az igazság, hogy csak olvastam a bájitalról, de soha nem készítettem el. Anyám biztos tudná a fortélyát és lehetséges, hogy tanácsokkal is ellátna, hogy hogyan is kell elkészíteni a főzetet. Viszont az ő véleményét most nem kérhetem ki, mert mégis csak tilosban járunk és félek, hogy ha valaki rajtakap minket egyből írna a szüleimnek, anyámnak meg lelkiismeretfurdalása lenne, hogy még tanácsokkal is ellátott. Szóval, ez lesz az első önálló, órán kívüli bájital készítésem, de ezt persze nem mutathatom Zsanna felé, muszáj magabiztosnak lennem.
Az első megszólalásom már nem tetszést váltott ki a lányban.
-Oké, nem nevezlek se butusnak, se aranyoskámnak! Akkor mondj te egy becenevet, amit használhatok! -nézek a lányra. Azzal talán nem lövök mellé legközelebb, ha az általa választott néven szólítom őt.
-Egy lift? Ugye az megvan, hogy még mindig baglyokkal kell levelet küldözgetnünk? Majd legközelebb a hátamra veszlek, hogy ne kelljen ennyi lépcsőt megmásznod! -nem mintha nekem olyan könnyű lett volna ide feljönnöm. Szerintem a hegymászók is hasonló fáradtságot érezhetnek egy-egy sikeres mászás után. Konkrétan ahhoz kell legalább két-három perc, hogy újra érezhessem a lábaimat, de erős vagyok és belül szenvedek.
Vasárnap beáll az ajtó elé, hogy nekiütközhessek most meg elejti a virágomat. Még szerencse, hogy nem kecskét hoztam, ahogy azt a 17. századi könyvben ajánlották, szegény állatkát meg se tudná fogni. Csak egy mosollyal nyugtázom, hogy végül sikerül kézbe vennie a virágot. Utána előkerül a savanyú gumicukor.
-Úristen, imádom! -majd széles vigyorral az arcomon gyorsan be is tömök a számba kettőt, nem akarok mohónak tűnni, de konkrétan az összeset megtudnám enni. A kedvencem, egyszer annyit ettem meg belőle, hogy utána fájt a hasam. Majd belépünk a szobába, ő már meg is mutatja, hogy hova tegyem az üstöt én pedig a kijelölt helyre pakolom le a cuccokat.
-Bájitaltan órán már kotyvasztottam, de a véremben van a főzetek elkészítése. -vagyis remélem, ha anyám eltudja készíteni őket, akkor remélhetőleg nekem is menni fog. Gyorsan kipakolok minden hozzávalót, előveszem a könyvet és kinyitom a bájitalnál.
-Először is kell víz. Addig te megkeresed az őrölt csalánt meg a kígyófogakat? Valamelyik tasakba tettem őket. -mutatok a földön heverő zacskóra, amiben sok kis tasak van. Közben megtöltöm vízzel az üstöt, mert vizet is hoztam magammal, semmit nem bíztam a véletlenre. -Az egyik sötétzöld, a másik fehér színű!
Hozzászólásai ebben a témában
Amit nem kérsz, az megadatik!
Kárási-Tóth Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák


neveletlen hercegnő | napraforgó
offline
RPG hsz: 281
Összes hsz: 402
Írta: 2023. május 29. 13:58 | Link
Somlay Kornél
az a péntek | ruhácska



- Zsanna. A Zsanna miért nem jó? - pislogok rá értetlenül, mikor a becenév felől faggat. Mert hogy nekem nincs. Jó, egy van, de az olyan mintha nem is lenne, mert úgy csak Lenke hívhat. Le is van védetve meg minden.
- Na az meg a másik... már az email is tök oldschool az smsről nem is beszélve, aztán meg mikor küldenéd, az a dög megcsíp - igen, a baglyok is fent vannak a nem kedvelem listámon, ami itt tartózkodásom alatt egyre csak nő. Ide komoly változások kellenek kérem szépen, mert lassan nem egy alig, hanem egyáltalán nem élhető környezetté avanzsál ez a kastély.
Be nem vallanám, de még sose voltam randin. Ezt se tudom annak titulálni, mert fogalmam sincs, milyen az. Az pedig lehetetlen, hogy engem bárki elbizonytalanodni lásson, így is fő a fejem, mert anyu csokrokat vesz át teljesen tökéletesen, nekem meg szál rózsát nehéz. Viszont korrigálok gyorsan, és megmutatom én mivel járulok hozzá ehhez az egészhez, a mosolyom szélesedik, ahogy Kornél rá is támad a zacsira, sajnos túl jól ismerem ezt az érzést.
- Bármennyit képes vagyok belőle megenni - mondom miután én is bekapok egy cukrot, és nyammogni kezdek, persze a fintor se marad el, ezt nem lehet anélkül enni, de pont ez benne a poén.
A szobába lépve némi ámulkodás után pedig kezembe is veszem az irányítást, és mondom, hová is pakoljunk. Ez amúgy egész jól megy, eldalolni az elképzeléseim, és végig nézni, ahogy más megvalósítja őket.
- Hagyjuk a bájitaltant, én robbantottam, de mondtam annak a nyominak, hogy ne öntsön annyi cuccot bele... esküszöm párt fogok cserélni - mert nyilván az ő hibája, ki másé lehetne?  Biccentek és keresni kezdem a táskában azokat, amiket mond, de egy ponton megakadok.
- Várj, milyen sötétzöld? Haragos, Oxford, Gucci-zöld, Viridián...? - nézek rá várva a választ, mert nem, letudni valamit annyival, hogy sötétzöld nem pálya. Tudjátok mennyi árnyalata van?
- És milyen fehér? Angyalfehér, krétafehér, gyolcsfehér.... - tárom szét a karom. Pfff... fehér... köszi.
Utoljára módosította:Kárási-Tóth Zsanna, 2023. május 29. 14:01
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíjas <3
Év prefije <3
Év eridonosa <3
Somlay Kornél
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Som, Somi
offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 202
Írta: 2023. május 29. 16:03 | Link
Kárási-Tóth Zsanna

-Oké, akkor legyél Zsizsi! -mosolygok a lányra. -Azért nem jó, mert mindenki így hív az is, aki bír, az is aki utál, a tanáraid, a családod mindenki. A becenévnek meg pont az a lényege, hogy valaki olyantól kapod, akinek nem vagy közömbös, érted? -meglovagoljunk ezt a témát, de nem akarom kimondani, hogy azért aggatok rá ilyen neveket, mert szimpi nekem. A Zsanna meg a rendes neve, nem hívhatom én is Zsannának, mert rajtam kívül mindenki más is így hívja és ezáltal csak egy lennék a sok közül.
-Ha összebarátkozol velük és rendesen kapnak kaját, akkor nem csípnek. -próbálom a lehető legkedvesebben mondani, nehogy ezt is támadásnak vegye és megsértődjön. A végén még az ajtó előtt lefújja a randit.
A savanyú gumicukorral kapcsolatban ugyan azon a véleményen vagyunk. Annyira aranyos, amikor a savanyú íz miatt elfintorodik, hogy muszáj vigyorognom rajta.
A bájitaltanos történetet jobb, ha csak meghallgatom és nem mondok semmi olyasmit, hogy „persze, mindig más a hibás” vagy ehhez hasonló. A végén még beledob a főzetbe. Miközben ő a bájitalhoz szükséges hozzávalókat keresi én beleöntöm a vizet az üstbe és elkezdem melegíteni. A szín kérdésre összeráncolom homlokomat, nem is értem, hogy pontosan mi a kérdés.
-Az lesz a csalánlevél! -mutatok az egyik tasakra, melynek sötétzöld por a tartalma. -A kígyófog meg talán az. -mutatok a másik tasakra, mondjuk az pont problémás, mert két tasakban is fehér por van, de talán a kréta színű a kígyófog.
-Öntsd bele őket! -közben én kevergetem a forrásban lévő vizet, amibe majd belekerülnek a hozzávalók. A könyv azt írja, hogy lassú kevergetés mellett kell a két anyagot beleönteni, szóval megpróbálok erre is ügyelni nehogy már itt az elején elvérezzen a dolog.
-Most várnunk kell egy kicsit, amíg hűl! Addig mesélj valami jó kis pletykát! -fordulok Zsannához. Közben előkeresem a 8 darab tarajossül tüskét, ami az utolsó hozzávalója a főzetnek.
Hozzászólásai ebben a témában
Amit nem kérsz, az megadatik!
Kárási-Tóth Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák


neveletlen hercegnő | napraforgó
offline
RPG hsz: 281
Összes hsz: 402
Írta: 2023. május 29. 16:26 | Link
Somlay Kornél
az a péntek | ruhácska



- Zsizsi..... - meredek rá pislogás nélkül, de aztán megvonom a vállam, végül is nem sokkal rosszabb a Zsazsánál.
- Nem vagyok neked közömbös? - vigyorgok rá, még a pilláimat is megrebegtetem, hisz sikerült rendesen megragadnom a lényeget. Persze, fontos a becenév, tudom én, azért hagyom, hogy Lencsu úgy hívjon, de akár mennyire is jó fej Kornél, meg akármennyire is néz ki jól, akkor se ismerem olyan régóta, hogy most én is becenevet aggassak rá.
- A-aaa kizárt, hogy én odamegyek közéjük még egyszer. Amúgy is tök büdös van ott - rendesen fintorgok mellé, jó nagyon finnyás vagyok, és nem szeretem a büdöset, de hát ez legyen a legnagyobb bajom.
Kiélvezem rendesen, ahogy a full savanyú gumicukor átvált édesbe, sose fogom azokat megérteni, akik ezt nem szeretik. Én még a szemem is behunyom kicsit. Jó, nálam játszik azért az is, hogy amúgy nem ehetek, főleg nem egy fél zacskóval, szóval éppen tilosban járok.  
Szegény naiv meg azt hitte, olyan egyszerű lesz. Hozd ide a zöldet. Hozd ide a fehéret. Jó, lehet másoknál ez tényleg ilyen egyszerű, de nálam nem, és nevezzük nevén a színeket, nem lehet minden sötétzöld...sötétzöld, hát mennyi árnyalata van, a fehérről meg nem is beszélve, ráadásul abból kettő is van a táskában. Mármint fehér por...fehér por...
- Figyu, ugye mindkettő a bájitalhoz kell? - mutatom fel mind a két zacskót, felvont szemöldökkel meredek rá közben.
- Meg ne próbálj belerángatni valami illegálisba, mert Merlin a tanúm... felnyomlak - fektetem le a szabályokat egyből. Még csak az hiányzik, hogy kiderüljön, a cuki levitás srác mellékvágányon dílerkedik. Azt nem tudnám feldolgozni, úgy érzem.
Azért odamegyek és Kornél mellé térdelve, öntöm bele a furi dolgokat, de nagyon koncentrálok, mert most túl közel vagyok az üsthöz, nem lenne jó most az a bumm.
- Ennyi elég... vagy? - nem fogom titkolni, nem értek én ehhez, semmi tűzhellyel meg kavargatással kapcsolatosát nem csináltam eddig, és nem is tervezem.
- Nem tudok pletyit - sóhajtok fel, majd a sarkamra ülök, és úgy nézem a fiút, meg az üstöt felváltva.
- Tudod már, kivel itassuk meg? És ha nincs kelés rajta, lehet akkor ettől majd lesz? - mosolyodok el gonoszkásan, mert ha így áll a helyzet, arra már bőven tudok tesztalanyt.
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíjas <3
Év prefije <3
Év eridonosa <3
Somlay Kornél
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Som, Somi
offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 202
Írta: 2023. május 29. 17:39 | Link
Kárási-Tóth Zsanna


-Akkor maradjunk a Zsannánál! -sóhajtok nagyot, látom, hogy nem nyerte el tetszését ez a becenév se, én pedig nem szeretnék nagy vitákba kerülni vele a téma miatt.
-Igen, hogy szimpi vagy, úgy értettem -mondatomba eléggé belepirulok, még szerencse, hogy nem piros inget vettem fel a mai alkalomhoz, különben nem lehetne megkülönböztetni az inget és a fejemet.
Lassan beindul ez a bájital főzéses esemény, olyan érzésem van, mint amikor nyaranta a kertben bográcsoztunk. Csak most nem esszük meg a készítményt.
Nagy nehezen sikerül összeszedni az alapanyagokat, közben Zsanna felmutatja mind a két fehér poros tasakot és jön a kérdés, amire nem számítottam. Bennem fel se merült, hogy félreérthető egy fehérporos tasak.
-Csak az egyik, a másik valami őrlemény, amit múltkor órán használtunk, de már nem tudom mit tartalmaz. -olyan nyugodtan adok választ, mintha csak azt kérdezte volna, hogy milyen nap van ma. Nekem tök természetes, hogy ilyen ismeretlen eredetű anyagokat rejt a bájitalos zacsim.
-Ugye az megvan, hogy már az is illegális, hogy mi itt épp bájitalt készítünk? Másrészről, tényleg képes lennél felnyomni? -kérdéseim során kis pimasz mosoly jelenik meg az arcomon. Ha eddig nem esett volna le neki, akkor ő a bűntársam, ergo elég nagy butaság lenne felnyomnia.
Zsanna beleönti az anyagokat a forró vízbe.
-Igen, még érkezésem előtt kiporcióztam minden hozzávalót és mindenből annyit, amennyit a könyv ír, nyugi! -bár tévedni emberi dolog. Én pedig ember vagyok, szóval semmi sem biztos.
-Akkor mondok én egyet. Emlékszel még vasárnapról a pocakos Levitás srácra? Összejött a Navinés bozontos szemöldökű lánnyal. -Zsannát biztos lesújtja majd a hír, főleg azok után, hogy a srácot szemeltem ki jövendőbelijének.
-Ezt nem megitatni kell, but…Zsanna! Ez ilyen felkenős cuccli lesz. -szerintem már eleget hűlt a bájital, beleteszem a három darab tüskét és a végén futóféregnyálkát teszek hozzá, ez sűrűsíti be az egészet.
-Kész vagyunk! -büszke mosoly jelenik meg képemen, de talán elhamarkodtam a kijelentést, mert az üst elkezd rázkódni, majd egyre sűrűbb füst jön belőle. Tudom mi a probléma, nem vártunk eleget és a készítmény még nem hűlt ki, amikor a tüskéket beledobtam, ez para.
Gyorsan felpattanok a földről megragadom Zsanna karját, segítek neki felállni és kirohanok vele a szobából. Még éppen időben távozunk, mert ahogy bezárom az ajtót az üst egy hatalmas dörrenéssel szétrobban és tartalma beteríti a szobát.
-Túl hamar tettem bele a tüskéket! -mondom Zsannának. -Neked milyen szép szemed van! -csak most veszem észre szemei szépségét.
Miután úgy tűnik, hogy elmúlt a baj benyitok a szobába, aminek falait beteríti a zöld trutyi.
-Szóval öhm..kész vagyunk, akinek kelése van elég ha odadörgölődzik a falhoz és meggyógyul!
Hozzászólásai ebben a témában
Amit nem kérsz, az megadatik!
Kárási-Tóth Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák


neveletlen hercegnő | napraforgó
offline
RPG hsz: 281
Összes hsz: 402
Írta: 2023. május 30. 09:30 | Link
Somlay Kornél
az a péntek | ruhácska



- Attól, hogy a nevemen szólítasz, még nem feltétlenül kell egynek lenned a sok közül. Nem az számít, hogy hogyan hívnak, hanem az hogy ki hív - megvonom a vállam, és szokatlanul halkan beszélek, mert valahol azért sejtem, erre megy ki a dolog. Márpedig ha valaki olyan mondja ki a nevem, akitől megdobban a szívem, akkor aztán tök mindegy, minek hív.
- Könyvmolyhoz képest, te sem vagy annyira unalmas - gyorsan megtalálom magam viszont, és ki nem hagynám, hogy szívassam, főleg mert jól kezeli, meg hát... jó igazából lehet, hogy szimpatikus, de azt az én számból nem fogja hallani.
Nem is olyan rossz ez a bájitalosdi, főleg hogy oroszlán részét Kornél csinálja, de hamar lesznek aggájaim, mikor látom, nem csak egy fehér zacskó van, és a másiknak a színe nagyon hasonlít valamiére, aminek nem lenne itt a helye.
- És miért tartogatod? - lepődök meg, mert hát... azt meg kell tartani? Az én cuccaim úgy landoltak a kukában, hogy azt öröm volt nézni.
- Ez más, ezt megúszom büntetőmunkával, amit úgyis te csinálsz meg helyettem, ha lebukunk, mert miattad vagyunk itt - húzom ki magam, még az állam is felszegem, felvázolva a kellemes jövőt, amennyiben egy tanár, vagy prefi rajta kap minket, aztán még a szemeim is összeszűkítem, gyanakvóan nézek a levitásra.
- Ne gondold, hogy a cuki gödröcskéid meghatnak - puffogok, mert persze hogy meghatnak, és utálom én ezt. Nem így kellene működnie, mert az addig teljesen rendben van, hogy én lehengerlem a levitást, na de fordítva....ilyet nem játszunk. De a felvetés jogos, nem tudnám feldobni, mert azzal magamat is bajba keverném. Márpedig megígértem, hogy legalább első évben meghúzom magam.
- Ahaaaa... legközelebb bájitaltanon ülj már mellém - látom én, hogy Kornéllal jobban járnék, mint a mostani társammal, semmi más szándék vezérel... tényleg.
- Pff... zsák a foltját - forgatom meg a szemem, mert milyen szupi, hogy így egymásra találtak. Arra kíváncsi lennék mondjuk, hogy dícséri a srác a csaj szemeit, ha nem is látja, mert eltakarja...egy őserdő. De mindegy is, örüljünk szépen mások boldogságának. Lehet a csaj is megtáltosodik, aztán rendbe szedi magát, ha már sikerült találnia valakit.
- Látod? Megy ez neked - vigyorgok rá elégedetten, aztán a cuccot nézem, ami egyébként nem túl bizalomgerjesztő.
- És ennek biztos, hogy ilyennek kellene lenni? Ennél még egy algás pakolás is jobban néz ki - nem vagyok benne biztos, hogy ezt nyugodt szívvel kenném az arcomra különben.
Mikor késznek nyilvánítja, fél élet fáradtságát sóhajtom fel, mert bazi megerőltető volt idehozni a cuccokat, meg belerakni, többet is foglalkoztam ezzel, mint kellett volna. Épp hátra dőlnék, mint aki jól végezte, de a levitás karon ragad, és rohanunk is ki a teremből.
- Most akkor? - a kérdést befejezni nem tudom, a bumm jön, nekem meg felcsillan a szemem, hisz én ezt vártam. És ráadásul elég nagyot szól ahhoz, hogy az alsóbb emeleten is lehessen hallani.
- Megesik - motyogom zavartan, még a vállam is megvonom, mert ez inkább a bóknak szól, semmint annak, amit sikerült végrehajtanunk.
- Szerintem Rudi bának ne dicsekedjünk el vele - megyek be utána, és elnevetem magam a katasztrófát látva.
- Nem biztos, hogy megjutalmazna, de szedhetünk belépőt... ez így nagyon ronda, te jó ég - tényleg csak nevetni tudok, de annyira, hogy észre se veszem, a levitás kezét még mindig fogom.
Utoljára módosította:Kárási-Tóth Zsanna, 2023. május 30. 09:31
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíjas <3
Év prefije <3
Év eridonosa <3
Somlay Kornél
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Som, Somi
offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 202
Írta: 2023. május 30. 12:36 | Link
Kárási-Tóth Zsanna

-Akkor marad a Zsanna!-megnyugtat, hogy nem kell agyalnom beceneveken. Bár, szeretek másoknak becenevet adni, de talán majd később kap tőlem, amikor már jobban ismerjük egymást.
-Köszönöm! -mosolygok a lányra, ezt most bóknak veszem. Persze jól is esik, mert ez az Eridinostól olyan, mintha azt mondaná, hogy ő is kedvel engem.
Zsanna fennakad az ismeretlen fehér poron és nyomozósdit kezd el játszani, jönnek a kérdései, amiken nekem is el kell gondolkoznom.
-Mert ingyen volt és bármikor jól jöhet csak már elfelejtettem, hogy mi van benne. -talán ezzel a válasszal lenyugtattam kíváncsiságát, de az is lehet, hogy pont sikerült összezavarnom. Nem tudom, hogy miért van nálam az a tasak, amikor elhoztam, akkor jó ötletnek tűnt megtartani.
Az illegális dolgokkal kapcsolatban elég érdekes véleményen van, ami kicsit meglep.
-Tessék? Mi az, hogy én végzem el a büntetőmunkát? Emlékeztetlek arra, hogy te vártál meg a könyvtár előtt, hogy beléd rohanhassak azzal a céllal, hogy randira hívhass és a randin bájitalt készíthessünk, vagy tévedek? -pimasz kis mosolyomat előveszem. Muszáj felhánytorgatnom a vasárnapi találkozásunkat. Másrészről viszont biztos nem végezném el egyedül a büntetőmunkát, ha meg egy tanár vagy prefektus ránk találna, akkor minden felelősséget magamra vállalnék.
-Ezekre gondolsz? -mutatok kis gödröcskéimre, amelyek mosolyom kisérői.
A bájitaltanos felkérésére csak bólintok. Én is úgy terveztem, hogy elzavarom bamba társát és majd segítek neki az órákon, de így, hogy ő maga kér fel a feladatra nem kell ismernie eredeti tervemet.
Közben lassan elkészül a bájital, a hozzávalók belekerülnek és kezd összeállni a dolog.
-Igyekszik az ember! -kihúzom magam, jól esnek dicséretei. Talán jobban is esik az ő elismerése, mint Rudi bácsi dicséretei Báitaltanon.
-Elvileg igen, kicsit csúnya, de nem is a kinézete miatt használják, hanem gyógyító hatásai miatt. -válaszolok feltett kérdésére.
Viszont a bájital mégse úgy sikerül, ahogy az eredeti tervekben szerepelt. Az üst elkezd mozogni és füstölni én pedig fedezékbe vonulok Zsannával együtt. Pontosabban kimentem őt a veszélyes zónából, nehogy megsérüljön. Nehéz lenne előadni valami sztorit arról, hogy miért darabokban viszem el a lányt a gyengélkedőre. Már odakint az ajtó előtt állunk, én tudom, hogy lassan bekövetkezik az elkerülhetetlen robbanás, a lány pedig nem érti, hogy mi történik.
-Most jobb, ha nem maradunk az üst mellett! -és bumm, még szerencse, hogy az ajtó elválaszt minket az üsttől. Lehet, hogy az első bájitalkészítés nem úgy sikerült, ahogy azt elterveztem, de legalább felismertem a veszélyt és nem maradtunk a szobában.
Visszatérve a helyiségbe szembesülök apró hibám hatalmas következményével.
-Igen, szerintem se kéne tudnia erről! Amiről nem tud, az nem fáj neki! -másrészről rontaná is a gyorsan felépített hírnevemet és onnantól kezdve már nem engem tartanának az első évfolyam legokosabb diákjának.
-Talán a legjobb, ha átneveznénk a szobát kelésriasztónak és úgy nem lenne akkora para, hogy zöld trutyi csöpög le a plafonról. -Zsanna továbbra is fogja a kezem, ami jól esik és őszintén én se szeretném elengedni.
-Nos, a jó hír az, hogy a bájital kész. A rossz hír az, hogy ezt nem tudjuk innen lekaparni! Szóval, jobb lenne, ha erről más nem tudna! -nézek a lányra, mélyen a szemébe. Gondolom neki se hiányzik az, hogy mindenki tudja, hogy itt járt. Másrészről annyira gyönyörűek a szemei, hogy nem tudok máshová tekinteni.
-Ez egy darabig itt marad. -körbenézek a szobában. -Ahogy ez is, ha szeretnéd. -közel hajolok hozzá és adok egy puszit az arcára. Jó, elsősként még nem vagyok gyakorlott ebben a romantikus dolgokban, a puszi meg nem tűnik olyan túl riasztónak. Lehet a lánynak már ez is sok, nem tudom, hogy mi jár a fejében velem kapcsolatban és hogy szeretne-e egyáltalán tőlem bármit. Annyi van meg, hogy cukinak tart.
-Viszont a könyvet muszáj megkeresni, mert az rögtön elárulná, hogy itt jártam! -amikor beleírtam a nevemet a könyveimbe, akkor még nem tudtam, hogy egyszer majd tönkreteszek egy szobát a kastélyban.
Hozzászólásai ebben a témában
Amit nem kérsz, az megadatik!
Kárási-Tóth Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák


neveletlen hercegnő | napraforgó
offline
RPG hsz: 281
Összes hsz: 402
Írta: 2023. május 31. 11:31 | Link
Somlay Kornél
az a péntek | ruhácska



Tényleg kicsit kiborulok azon, amit találok, de valamelyest megnyugszom, mikor látom, Kornél abszolút nem érti, mi a bajom. Bár... lehet csak jól játszik, hisz mondtam... én az itteniekből már tényleg bármit kinézek.
- Akkor tényleg nagyon hasznos lesz - még biccentek is mellé, de megint csak vágok egy fejet. Legalább címkézte volna meg, vagy valami. Akkor talán lenne értelme tartogatni, na de így.
- Na álljál le, te jöttél nekem direkt... konkrétan fellöktél, csak hogy észre vegyelek. Elhívtalak, mert ha rajtad múlna még most is ott állnánk az ajtó előtt, és mert te akartál, különben nem hoztál volna rózsát - nézek rá amolyan "na ebbe köss bele" tekintettel.
- És amúgy is... ez nem randi - eresztek meg mellé még egy gúnyos mosolyt is, aztán megforgatom a szemem. És még csak nem is hazudok, nem lett kimondva, hogy akkor mi most randizunk. Én teljesen arra készültem, megcsináljuk a bájitalt, ezért sem tudtam eleve hová tenni a rózsát.
- Azokra - puffogok, és tüntetőleg az ablakon nézek ki, nehogy még itt nyeregbe érezze magát. Még a kezeim is összefonom a mellkasom előtt, és elhúzom a szám. Szóval ilyen az, ha tetszik valaki... teljesen kellemetlen, és nem is tudom, hogyan kezeljem le. Talán anyu tudna ebben segíteni, de van egy olyan érzésem, nem kellene azzal hazalejtenem, hogy van egy fiú, aki tetszik, mert vissza se enged. Az ilyet azért szigorúan veszi, és folyton a fejemhez vágja, hogy azért még korai fiúkról beszélni, így hát... vele nem is szoktam.
Annak azért örülök, hogy egy biccentéssel letudja a kérésem, és nem kell komolyabb könyörgésbe kezdenem. Talán mellette még ragad is rám valami, most is megjegyeztem a csalánlevelet, meg a kígyófogat. Hát nem vagyok én teljesen reménytelen eset, csupán kell a motiváció. Teljesen belefeszülök, úgy figyelem, mi sül ki ebből, de a világért be nem vallanám, hogy ez még valahol izgalmas is. Szinte fel se fogom, hogy megdícsérem, a szavak csak úgy jönnek, ahogy szoktak. Nem is tulajdonítok nekik nagy jelentőséget.
- Jó, de attól, hogy gyógyhatású nem kell feltétlenül rondának, vagy rossz ízűnek lennie - emelem plafonnak a tekintetem, mert ezt se fogom soha megérteni. Mikor beteg voltam, anyu a torkomon nyomott le olyan bájitalt, aminek már csak az emlékétől is émelyegni kezd a gyomrom. Miért nem lehet valami, ami jó finom is?
Hirtelen tényleg nem tudom, mi folyik itt, csak hagyom hogy kihúzzon a teremből. Azt hittem, akkor kész is, jó is, minden szuper, jöhet a pihi, erre meg... csak pislogok a levitásra, hogy mikor sikerült lemaradnom, és miről.
- Oh...ooooo - esik le, hogy akkor mégse sikerült annyira fényesre. A bummtól csak felcsillan a szemem, nem ijedek meg, hisz rendesen vártam. A vigyorom is letörölhetetlen, ahogy nyitunk be, és megnézzük, mit sikerült alkotnunk, de elkerekedik a szemem, hisz ez durvább, mint azt vártam.
- Ha viszont azt mondanám, én csináltam... még csak meg se lepődne - vonom meg a vállam, mert ez abszolút nem zavar. Nem lehet minden eridonosa mintadiák az óráján.
- Vagy elhíreszteljük, hogy megjöttek az Űrlények - még mindig vigyorogva, döntöm oldalra a fejem, és próbálom befogadni azt a káoszt, amit sikerült itt előidézni. Pedig... én meghúztam magam, esküszöm.
- Ááá, nem mondom el senkinek, a végén még velünk vakartatnák le - biccentek teljesen komolyan, állva a tekintetét, csak közben olyan furcsán is érzem magam, szóval gyorsan inkább a falat vizslatom tovább, az úgy jobb. Így is próbálok nem belepirulni abba, hogy az ujjaink még mindig összevannak fonódva.
Biccentek, mikor mondja, ez egy darabig így marad, de a következő mondatára megint magasra szalad a szemöldököm. Már fordulnék felé, hogy megkérdezzem, mire gondol, mikor egy puszi landol az arcomon.
Abban a percben még pislogni is elfelejtek, és szinte látom magam előtt, ahogy az arcom szép lassan felveszi azt a piros színt, amit próbáltam egész idáig elkerülni.
- Minden lányt így puszilgatsz, aki szimpi? - lököm óvatosan vállon, miután sikerül rebootolni magam, és egyből megtalálom a hangom is. A szimpit meg még ki is hangsúlyozom, hisz ő mondta, az vagyok.
- Oké, de ezt se hagyjuk itt - szaladok oda a rózsámért, ami valami csoda folytán egész jól megúszta a merényletet. Még csak az kéne, hogy valami trampli találjon rá, és elvigye. Nem, nem. Én kaptam. Enyém.
- Ott a könyved - mutatok az üstből kifolyt trutyira, ami alól épp csak kibukkan a könyv sarka, és szomorúan nézem, mert ezen Kornél tuti ki fog bukni. Szegény könyv.

Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíjas <3
Év prefije <3
Év eridonosa <3
Somlay Kornél
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Som, Somi
offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 202
Írta: 2023. május 31. 12:30 | Link
Kárási-Tóth Zsanna



-Ez megint szarkazmus? -teszem fel a kérdést a megjegyzése kapcsán. Vasárnap a könyvtár előtt is valamelyik szarkasztikus megjegyzését komolyan vettem, utána jött a lecseszés. Szóval, inkább rákérdezek a dologra a félreértések elkerülése miatt.
-Oké, nyugi nem akarok balhét! Neked van igazad! -egy férfi mondat, amit nőtől nem hall az ember. -Csak arra céloztam, hogy nem jó ajtók előtt várni a szőke herceget, mert most szerencséd volt velem, de mi van akkor, ha valaki más botlik beléd? -természetesen nem gondolom komolyan és tudom, hogy véletlen volt, de annyira jó Zsanna agyát húzni vele.
-Mi az, hogy nem randi? Hoztam rózsát meg üstöt és kiöltöztem..na jó, ez tényleg nem randi! Akkor ezután el kell mennünk egy igazi randira! Valahová kajálni vagy piknikezni! -most ebben neki van igaza, de ezek szerint kár volt annyi könyvet elolvasnom a randizásról.
A gödröcskéim nem várt fordulatot okoznak a lánynál. Helyettük inkább az ablakon néz ki és összefonja karjait maga előtt, így puffog.
-Sokkal szebb vagy náluk!  Te égiekkel játszó földi tünemény, Istenségnek látszó remény. -talán ez a Csokonai átirat kicsit feloldja a durcis kedvét. Én örülnék neki, mert nem jó ilyennek látni Zsannát. Konkrétan a másodperc töredéke alatt megváltozik a hangulata és a jó kedvű lányból fordul át durcis pingvinné.
Nem szoktam meg, hogy kritizálják munkámat, de Zsanna nem tud szó nélkül elmenni a bájital kinézete mellett.
-Eddig minden gyógyszer, amit valamilyen bajomra kaptam, csúnya és rossz ízű volt. Szóval, most ez a mondat nem állja meg a helyét! -nem engedek neki. Én eddig mindig csak borzalmas ízű gyógyszereket kaptam anyámtól és az ízük ellenére mindegyik segített.
Kimenekítem a szobából Zsannát és az ajtó előtt várjuk meg amíg az üst megadja magát. Látom a lány szemében a csillogást, az én szememben meg ott a csalódás. Akkora hülyeség, hogy egy ilyen kis semmin múlik egy főzet sikere.
-Rendben, akkor legyen ez a terv, ha ránk talál egy tanár, akkor azt mondjuk te voltál! -nézek Zsannára. Persze nem engedném, hogy ő vigye el a balhét. Arra csak bólintok, hogy a tettünket ő is titokban fogja tartani. Megnyugtat a tény, hogy nem kell kisujj esküt fogadnunk vagy ehhez hasonló.
Örülök, hogy a puszi után nem csak én pirulok el, hanem ő is. Gondolom megleptem vele, talán ez is volt a célom. Viszont pozitív, hogy nem akad ki, csak szó nélkül elfogadja, ez annak a jele, hogy én is érdeklem őt? Reménykedem benne, hogy igen.
-Nem, csak téged! -meg anyámat, de az más fajta puszi. Meg csak rontana a dolgon, ha ezt így hangosan kimondanám. Legyen elég az a tudat, hogy csak ő kapott puszit, más lánynak nem adtam még rajta kívül a kastélyban.
Bezzeg a rózsája sértetlenül megússza az egészet. Az én könyvemnek annyi, vehetek újat.
-Szuper! -felveszem a trutyiban úszó könyvet. Ennek annyi. Nem akadok ki, talán azért nem, mert még magam se fogtam fel, hogy menthetetlen állapotba került, vagy csak azért nem, mert itt van Zsanna és nem szeretnék gyerekesen viselkedni mellette. Majd később biztos kiakadok, amikor realizálom, hogy a remekmű, amire eddig annyira vigyáztam, megsemmisült. Elindulok vissza könyvvel a kezemben az ajtóhoz, de a ragacson megcsúszik a cipőm és egyetlen biztos pontnak a lány tűnik, ezért belekapaszkodom. Ez a mutatvány olyan jól sikerül, hogy én a karjaiba kapaszkodva térdre ereszkedem és onnan nézek fel rá.
-Öhm..Kárási-Tóth Mária Jennifer Juliska Rozika Zsanna! Elfogadsz-e engem, Somlay Francesco Rodrigo de Mariana-árok Kornélt, legjobb arc évfolyamtársadnak? -csak most vegye a lapot! Már annyi feldobott labdámat csapta le simán, ezt itt és most nem lehet kihagyni! Nem maradhattam szó nélkül azok után, hogy véletlenül pont úgy esek el, hogy előtte térdeljek. Megpróbálok óvatosan felállni, hogy ne csússzak el jobban és az ajtóhoz tipegek.
-Szerinted, hogy sikerült a nem randi, randink?
Utoljára módosította:Somlay Kornél, 2023. június 2. 01:41
Hozzászólásai ebben a témában
Amit nem kérsz, az megadatik!
Kárási-Tóth Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák


neveletlen hercegnő | napraforgó
offline
RPG hsz: 281
Összes hsz: 402
Írta: 2023. június 4. 02:17 | Link
Somlay Kornél
az a péntek | ruhácska



- Igeeeeeen - még tapsikolnék is, hogy felismerte, de azt már nagyon túlzásnak érzem, szóval csak bólintok egy nagyot. Jó helyen tapogatózik.
- Lehet akkor nem lettem volna ennyire lelkes - gondolkodok el, mert végül is lehetett volna a dagadt negyedikes is. Biztos nem élveztem volna még annyira sem, hogy rám esett. Sőt, lehet már nem is lennék. Az azért szörnyű lett volna, szóval valahol tényleg szerencsés, hogy ez így alakult.
- De... nekem nem kell herceg - pislogok párat nagy szemekkel.
- A hercegek unalmasak. Oké, jól néznek ki, meg megmentenek, meg minden... de semmi hasznuk - osztom meg vele a véleményem. Szinte az összes Disney mesét betéve tudom, és leszámítva egy-két ellenpéldát, az összes herceget egy kreténnek tartom. Meg a hercegnőket is.
- A randi ott kezdődik, hogy te hívsz el... tisztességesen, ahogy azt egy férfi teszi - nagy szavak ezek, de mindenkinek ezt mondom. Ha randizni akar velem, hívjon el, az hogy én felvetettem, hogy csináljuk meg ezt a bájitalt, még korántsem nevezhető randinak. Persze a virágnak örülök, és szép, és még sose kaptam, szóval ez nekem nagy dolog.
Nyilván nem tetszik az a meder amerre folyt ez a beszélgetés, nem akarom én egyből látszatát adni annak, hogy Kornél tetszik, bár...tuti, hogy a hormonok, elvileg azok most mozgolódnak, vagy mit csinálnak. Mindenesetre kitekintek az ablakon, csak hogy megnézzem, ott mi zajlik.
- Azért ez egy kicsit túlzás - vigyorgok rá, hisz azért túltolni se kellene, de természetesen jól esik, ahogy az is, hogy ott a könyvtár előtt gyönyörűnek nevezett. Hát ezen igyekszem minden nap, hogy így lássanak.
- Ezaz. Legyen finom... vagy sárga...attól még meggyógyíthat - és ez nem feltétlen a bájitalnak szól, hanem mindennek, ami a gyógyulásom szolgálja. Komolyan hisztiket vágtam le mindig is, mikor anya próbált belém erőltetni valamit. Jó, volt egy köptető, aminek annyira jó íze volt, hogy akkor is nyakaltam, mikor már semmi bajom nem volt.
Azért hálás vagyok a levitásnak, hogy nem hagyott veszni. Én magamtól tuti nem vettem volna észre, hogy itt gond lesz, de elfog a nevetés, ahogy a bummot hallom. Hát ezt vártam.
- Csak nyugodtan, tényleg nem lepődnek meg - bólogatok sűrűn, mert gyorsan tudok katasztrófa övezetet varázsolni bármilyen helyből. Lehet ez a különleges képességem, na meg a fürtjeim, amik már órákkal ezelőtt be lettek göndörítve, mégis tök szépen tartanak. Jó, az nem... az csak a megfelelő eszköz, meg technika.
A puszin viszont fent akadok kicsit, mert váratlan és amúgy sem szoktak engem csak úgy puszilgatni. Anyut meg a tesóit leszámítva, de az ugye más. Talán ezen a ponton döbbenek rá arra is, hogy ez most komoly, és nem csak ilyen oda-vissza labda dobálás. Tényleg tetszek Kornélnak, a gondolat meg furcsán jó érzést csal elő belőlem. Vigyorgok is, mikor mondja csak én kaptam ilyen puszit, pedig talán nem is kellene ennyire örülnöm neki. Akkor talán még észre is venném, hogy még most is a kezét fogom, de sebaj.
Egy ponton azért elszomorodok, mert én is látom, Kornél könyve járulékos veszteség, és bár hősiesen küzdött, odaveszett a trutyiáradat alatt. Még innen távolabbról se néz ki túl jól. A rózsámat szorongatom, az legalább szerencsésen megúszta.
- Figyelj? Valahogy rendbe tesszük... - ígérem meg neki, mert akárhogy tartja magát, azért annyira sikerült kiismernem, hogy tudjam, ez egy fájó pont neki. Biztos olyan, mint mikor a kedvenc hajkefém nyele eltörött. Vigasztalhatatlan voltam, míg anyus meg nem csináltatta valakivel.
A szemem azért elkerekedik, mikor szó szerint térden csúszik előttem. Nyúlnék is, hogy segítsek neki felállni, de a kérdése megakaszt, és kiszakad belőlem a nevetés.
- Te bolond vagy. De legyen, lehetsz te a legjobb arc - forgatom meg a szemem, még mindig nevetve, mert amúgy is jó arc, szóval még csak túlozni se túlzok.
- Hát... zölden - nézek körbe még egyszer a szobán, hogy rendesen meg tudjam jegyezni a látványt, hogy aztán jól el tudjam mesélni anyának.
- Egyébként... egy stréberhez képest nem is volt rossz - húzom az agyát természetesen, de némi habozás után, gyorsan hajolok oda, hogy adjak egy puszit én is arcára, aztán nevetve szaladni kezdek ki onnan, és csak a folyosón végén várom meg.
- Jobb lesz, ha felszívódunk... te menj arra - mutatok az egyik irányba, miközben teszek egy lépést a másikba.
- Csak hogy ne lássanak együtt... úgy hamarabb megússzuk...
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíjas <3
Év prefije <3
Év eridonosa <3
Somlay Kornél
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Som, Somi
offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 202
Írta: 2023. június 4. 11:29 | Link
Kárási-Tóth Zsanna


Ez a szarkazmus nagyon össze tud zavarni engem, én általában mindenkit komolyan veszek és annak a lehetősége fel se merül bennem, hogy az illető nem gondolja komolyan azt, amit mond. Zsanna mellett tanulok és még nem teljesen, de már kezdem felismerni szarkasztikus megjegyzéseit.
A kijelentésén miszerint neki nincs szüksége hercegre meglepődöm. Azt hittem, hogy minden lány a tökéletes hercegre vár.
-Én azt hittem, hogy a lányok a szőke hercegre várnak, aki felülteti őket a lovára és a naplementében ellovagolnak a palotába. -lehet, hogy túl sok mesét néztem eddigi életem során és ideje visszatérnem a földre.
-Zsanna eljössz velem randizni pénteken sötétedés előtt a Csillagvizsgálóba? -már fejben meg is van a terv, hogy hogyan fog kinézni az első igazi randink. A megvalósítás kicsit macerás lesz, de olyan randira viszem el, hogy még az unokáinak is arról fog mesélni.
Én is éreztem, hogy a bók kicsit sok lett, de legalább felhagyott a durcis kedvvel és újra mosolyog. Ha másért nem, már ezért megérte az a kis Csokonai átirat. A beszélgetés a gyógyító főzetek ízére és állagára terelődik. Kijelentésére csak bólogatok jelezvén, hogy egyetértek vele, valóban lehetne jobb az ízük. Zsanna a történéseket nevetéssel reagálja le. Megnyugtat a tény, hogy nem zavarja a bénázásom és nem kezd el hibáztatni, hogy miért nem sikerült a tervek szerint az első bájitalkészítésünk.
-Zsanna, nem hagynám, hogy te vidd el a balhét! -majd rákenjük másokra, a Rellonosokról elhinnék, hogy ilyen káoszra képesek. Szóval nem kell aggódnia a lánynak. nem mintha a hangjában az aggódás jeleit fedezném fel. Én biztos pánikba esnék, ha valaki elkezdene faggatni a helyiségben történtekről. Távol áll tőlem, hogy bárkinek is hazudjak, de lehet, ha felmerülne a közelemben, hogy mi történhetett a szobában, muszáj lennék valamit kitalálni. Remélem, hogy senki nem fog minket gyanúsítani és ez az egész csak a mi titkunk marad.
-Aranyos vagy, de majd veszek egy újat! -mosolygok a lányra. Azt nem kell tudnia, hogy felmegyek és gyászidőszakot tartok a hős könyv miatt, ezen időszak alatt csak sírok és olvasok majd. Elég, ha úgy tűnik, hogy a helyzet magaslatán állok és jól tartom magam a körülményekhez képest. Péntekre biztos sikerül majd elengednem az elveszett művet és addigra be is kell szereznem egy új példányt belőle.  
Véletlenül térdre borulok előtte. Azzal nem számoltam, hogy főzetünk ennyire csúszós, bár gondolhattam volna rá, hiszen nyálka van benne. Viszont sikerül kivágnom magam a kínos kis szituból és még Zsannát is megnevetettem poénommal. Örülök, hogy bolondnak tart és annak, hogy megtudtam nevettetni. Felállok a földről és az ajtóhoz megyek.
-Zölden..hmm..végülis.. -mosolygok a lányra. Maximum akinek elmeséli, hogy az első randija zöld lett, az illető azt hiheti majd, hogy a természetben voltunk.
-Naa, azért tartogasd bókjaidat péntekre is! -már egyre jobban kezd összeállni a csillagvizsgálós randink képe fejemben. Remélem elnyeri majd a lány tetszését. Puszijától ismét elvörösödöm, jól esik, de sikerül zavarba is hoznia vele. Ő kimegy a folyosóra én pedig követem.
-Rendben! Ne feledd, mi nem is jártunk itt! -majd elindulok abba az irányba, ahova mutatott.
-Szia, Zsanna! -nehogy még a végén megszóljon, hogy el se köszöntem tőle.
Hozzászólásai ebben a témában
Amit nem kérsz, az megadatik!
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Északi szárny→Északi Torony