Emma McNeilly leírása

Timothy


Október lévén már hűvösebb volt a kastélyban, ezért szokásos esti sétájához egy meleg takarót is vitt magával. Timothynak már korábban megüzente, hol fogja várni ugyanis aznap egy kicsivel tovább merészkedett, hogy sérült lábát úgymond edzésben tartsa. Bicegve az út hosszadalmasnak tűnt, de amikor már felpolcolt lábbal pihegett a kanapén úgy érezte, hogy semmi sem volt hiábavaló.
Betakarta magát az óriási méretű takaróval- ami alatt akár négyen is kényelmesen elfértek volna,- és levitás lévén belemerült kedvenc könyvébe, amit talán tizedjére olvasott.
Lágy dallam hallatszott, valami klasszikus, amire nemrég még ő is táncolt. Közben sűrűn az ajtó irányába pillantott, hogy mikor érkezik Tim. A zene és a folytonos ajtó leséstől már csak egy ürügy maradt a könyv kezében...

Timothy


Október lévén már hűvösebb volt a kastélyban, ezért szokásos esti sétájához egy meleg takarót is vitt magával. Timothynak már korábban megüzente, hol fogja várni ugyanis aznap egy kicsivel tovább merészkedett, hogy sérült lábát úgymond edzésben tartsa. Bicegve az út hosszadalmasnak tűnt, de amikor már felpolcolt lábbal pihegett a kanapén úgy érezte, hogy semmi sem volt hiábavaló.
Betakarta magát az óriási méretű takaróval- ami alatt akár négyen is kényelmesen elfértek volna,- és levitás lévén belemerült kedvenc könyvébe, amit talán tizedjére olvasott.
Lágy dallam hallatszott, valami klasszikus, amire nemrég még ő is táncolt. Közben sűrűn az ajtó irányába pillantott, hogy mikor érkezik Tim. A zene és a folytonos ajtó leséstől már csak egy ürügy maradt a könyv kezében...

Tündérbogár


  Imádok itt lenni...Fut át a gondolat Tim agyán immáron körülbelül ezredjére, amióta Olcsyval úgy döntöttek, visszatérnek a gyökerekhez. A navinés egyszerűen nem tud betelni az élettel a kastélyban. Mennyivel egyszerűbb, hogy nem neki kell összebarkácsolnia vacsorát, mosni a szennyesét, de még a szobáját is házimanók takarítják.
  Természetesen most is a nagyterem felől érkezik, a vacsora -tehát dupla desszert- után igyekszik a lebeszélt találkahely felé. Mint mindig, most is tömi a fejét, kifelé menet még véletlenül észrevett néhány hátramaradt pastéis da nata-t a Rellon egyik kiürült asztalrészén, s mindenféle teketória nélkül fel is markolta, amit csak talált. Egyszerűen odáig van ezért a portugál finomságért.
  Lépteit sietősre veszi, nem akarja váratni túl sokáig szívének tündérhercegnőjét. No, persze ezzel a névvel csak gondolataiban illeti a Szőkeséget, mert kvázi biztosra veszi, Oly zokon venné tőle ezt a becenevet, plusz odalenne az a hihetetlen coolsága, amit a lány annyira szeret benne. Persze ez is mind csak Tim fejében van így, de ebben őszintén hisz... Lélek szoba, lélek szoba, lélek szoba... ismételgeti magában, miközben újabb tortácskát tüntet el, hangos, jóleső cuppogások közepette. Imádja, hogy itt a custard krémet még egy kis szilvalekvárral megbolondítják... Lélek szoba.. milyen hülye név.. Nem tudja kik aggatják ezeket a furcsábbnál furcsább neveket az egyes helyiségekre, de néha kedve lenne nevetni rajtuk. Végül megtalálja a helyes ajtót, s mivel neki ide meghívója van, nem is kopog, szimplán benyit, szokásos vigyorával az arcán. Nem túl sok, de nem is túl kevés, nehogy szerelme azt gondolja, valami baj van. Csak lazán, mint mindig.
  - Mi a helyzet, bébi? - biccent a szőke felé, majd a tőle elvárható módon, egy 9.5ös kivitelezésű ugráskombinációval vetődik a lány mellé. Persze ügyelve tortácskái épségére. - Milyen volt a napod? - kérdezi lágyan, miközben odabújik Olympiához s lágy, édes -a krémtől- csókkal köszönti. - Hogy van a lábad? - tódítja kérdéseit, miközben egy újabb puszit nyom az arcára. - Hoztam neked valamit, kéred? - felé nyújtja az egyik megmaradt tortácskát, de kétli, hogy Oly megenné, de élete végéig próbálkozni fog. Számára ez a szerelem.

Timothy


Nem kellett sokáig várnia az elengedhetetlen mosolyra, annak gazdájára és a kellemes hangra, ami mindig a fülében csengett. Figyelmeztetnie kellett magát, hogy ne vágjon bamba képet, ahányszor csak együtt vannak, mert Timothy közelsége bénítóan tudott hatni a szőkeségre.
Feljebb húzta magát ültében,aminek köszönhetően a könyv kiesett az öléből és lappal lefelé elterült a földön. Olympia nem izgatta magát miatta, jó helyen volt ott, annál lejjebb már úgysem eshetett.
Tim máris mellette termett azzal a lazasággal, amit a lány mindig irigyelt, ráadásul szerzeményeit sem ejtette a nyakába, amiért igen hálás volt.
-Ilyen gyorsan sikerült mindent befalnod?- elismerően pillant a kedvesre, miközben hozzábújt és megsimogatta Tim hasát. Közben persze azt is nagyon jól tudta, hogy amit a kezében tartott, az már a repetájának a repetája. Szó mi szó a krémes csók igazán jól esett neki.
-Furcsa! Nagyon nehéz visszaszokni, egyszerűen nincs kedvem tanulni- tudja, hogy más emiatt nem izgatná magát, de Olympia a maximalizmusából is a legtöbbet akarta kihozni.
-Ma egy kicsit jobban fájt, de nem vészes- bal lábbal támaszkodva és lendületet véve imbolyogva hátratolta magát egyenesen Timothy ölébe -remélve hogy minden tortát kikerült közben-, így most egy vonalban volt a tekintetük és kényelmesen átkarolhatta a fiú nyakát, ráhajthatta fejét a vállára.
- Mégis úgy érzem nem gyógyul olyan ütemben, ahogy kellene. A hónap végén már előadásom lenne- böki ki, ami ott, legbelül nyomasztotta.
De a puszi és az édesség látványa belé fojtotta a szót és olyat tett, amire egyáltalán nem számítanának, legalábbis nem ez volt a bevett szokása.
-Persze!- mintha teljesen hétköznapi lenne, hogy elfogad egy sütit. Elveszi Timtől, de ahelyett, hogy beleharapna az ujját végighúzza a krémen és a fiú ajkaira keni, hogy aztán megcsókolja és az édes massza elkenődjön a szájukon.
-Köszönöööm!- mosolyog. -Így még jobb!
A takarót most már mindkettejükre teríti. A piros alapon fehér rénszarvasos textília téli hangulatot árasztott, mégis Timothy közelsége volt az, ami igazán megnyugtatta a lányt.
- Na és ma hány női szívet törtél össze?- kérdezi nevetve, mégis kíváncsian, mert nagyon jól tudja, ahogy ő is, úgy sokan mások is törnék magukat a navinésért.

Tündérbogár  


  Napjai legjobb része az, amikor végre magához ölelheti szemefényét, ez még az evésnél is jobb számára. Szereti szagolgatni a lány haját, simogatni selymes bőrét, érezni teste melegét, hallgatni a szívverését. Sajnos külön házba kerültek, ismét, így az együttalvósdi és hasonló dolgok nehezebben kivitelezhetők a számukra, ami persze még nehezebbé teszi a mindennapokat. Ezért hát még inkább becsüli azokat perceket, amiket a lánnyal tölthet.
  - Azért van ám rajtam teher, kettő helyett kell ennem... - gyakran viccelődik ezzel, mert Olcsyt olykor erőltetni kellett, hogy egyen, egy-egy fellépése előtt, Tim azon kapta magát, hogy a lány érintetlen ebédjét/vacsoráját is magába szuszakolta... de persze a desszertnek mindig maradt hely.
  Timothy aztán végképp nem görcsöl a tanuláson, sosem volt az a magolós, sem pedig a késő éjszakáig tanulós fajta, de nem is volt rá soha szüksége. Minimális erőfeszítéssel is képes eredményt produkálni, elég az órán odafigyelnie, megragadnak fejében a dolgok. Imádja a mágiát, s fogékony is rá, plusz remek memóriája is van. Ettől függetlenül persze nem szín kiváló, de az osztályzatok valahogyan sosem hozták lázba.
  - Tettél rá a kenőcsből, amit a Javasasszony adott? - kérdezi homlokát ráncolva a szóban forgó testrészt fürkészve, mintha ilyen távolságból, lábbelin keresztül is meg tudná állapítani. Nagyon mérges az Olcsyval történtek miatt, sokáig magát okolta, mert épp akkor nem volt mellette, ezért vagdoshatták fel azok a hentesek. - Tudod, erről mi a véleményem - morogja, miközben engedi, hogy a szöszi odabújjon... nem könnyű uralkodnia magán, főleg, amikor így az ölébe mászik, amikor a nyakába szuszog, apró libabőr jelenik meg a füle alatt, s a karján, a lábán is. Végül csak nagyot szusszan, remélve, hogy épp annyira ura a testének, mint amennyire azt gondolja. Ártatlan felajánlás részéről a süti, csak hogy terelje a témát s gondolatait valami semlegesebb dolog felé... De úgy tűnik a szőkének mások a tervei. Oly megmozdulása azonnali hatással van a srácra, aki megfeszül, mélyen a lány szemeibe néz, de a következő pillanatban le kell hunynia őket, hogy átadhassa magát a csóknak. Szinte szét tudna folyni a párnák között, elönti a forróság, kezei a karcsú testen simítanak... leginkább a takaró alatt..
  - Határozottan... - szemei lassan nyílnak fel, hangja kissé elfúló, várná a folytatást, de sajnos nem lehet. Ajkai csalódott mosolyra húzódnak, de ez hamar kiszélesedik, amint a szöszi ismét megszólal.
  - Vicces, hogy ezt kérdezed, egy párat biztosan. Be akartak szervezni a kviddics csapatba, biztosan van hírem évekkel ezelőttről - nem, szinte teljesen biztos, hogy nincs, senki nem ismeri már a házban, vagy emlékszik érdemeire, de ezt ugyan kinek lenne szíve Timmel is közölni. - Nemet mondtam - böki ki végül könnyednek szánt hangon, pedig belül kaparja kissé a mellkasát a dolog. De nincs ideje. Hamarosan dolgoznia is kell majd megint, már megkapta az értesítőjét..

Timothy

-Egy szép napon szerepet cserélünk és én fogok majd kettő helyett enni- mondja mosolyogva, miközben még a szeme is csillog.
Mulatságos a gondolat, hogy anyuka ölébe ültetik újszülött gyermekét miközben az édesapa mindkettőjüket megeteti. Egyet a babának és egyet a mamának.
Időre lesz szüksége, hogy megtanulja a határait és azokat szépen lassan átlépni, ha evésről van szó. Az évek alatt annyira összeszűkült a gyomra, hogy napi 2-3 almánál talán nem is férne több belé. Az elején még biztosan Tim fogja belé traktálni az ételt vagy nagy szigorral ellenőrizni, hogy mikor, mit és milyen mennyiségben evett. De ez persze még várhat, most nagyon jól érzi magát. Timothy egyenletes légzése megnyugtatja, bőre- ahogy hozzábújik,- és a takaró melegen tartja. Csak ne lüktetne úgy a lába...
Ugyan magától elmondja, de ha mások kérdezik, igyekszik kerülni a témát, ezért sem néz Timothy szemébe és próbálja magát kihúzni a válaszadás alól. Persze ez is egy egyértelmű reakció a fiú számára... Olympia ma is elfelejtette a kenőcsöt...
-Sokat gondolkoztam és lehet pont ez a baj, hogy túlkomplikálom a dolgokat, de arra jutottam, hogy ideje lassan visszavonulnom. Hiába áltatom magam, hogy menni fog, mert mindig lesz nálam fiatalabb és tehetségesebb, aki a helyemre szeretne lépni és sikerülni is fog neki. Most már több éve vagyok primabalerina és azt hiszem, elfáradtam- lehajtott fejét Timothy vállának támasztja.
De az a csók, az a krémes puszi a lányt is képes visszarángatni az önsajnálatból és óvatosan letöröli mutató ujjával azt a minimális krémet, ami még megmaradt Timothy és a saját ajkain.  
-Pedig neked lett volna a legjobb szurkolód. Ott éljeneztem volna a lelátón mindenféle transzparenssel, amíg ki nem szúrom velük a környékemen állók szemét és rá nem lépek a lábukra a nagy izgalomban...
-Viccet félretéve- bár Olympia mindezt képes lenne megtenni,- nagyon szerettem nézni a meccseidet. Egy ideig azt hittem, hogy ezt a pályát fogod választani.

Tündérbogár

  Tim maga is elvigyorodik a gyermekvállalás gondolatától és ha akarná se tudná titkolni mennyire jó érzéssel tölti el, amit Olympia arcán lát. Nem mond semmit csak finoman megpuszilja a selymes pofit.
  Minden mosoly és vigyor közepette egy komolyabb téma is terítékre kerül. Valahol nem lepi meg, ha nem ma, akkor egy másik napon, de egyszer akkor is meg kell ezt tárgyalniuk. Legalábbis a lánynak el kell döntenie, mihez is szeretne kezdeni. Timothy sosem szólt bele túlságosan a Levitás karrierét érintő kérdésekbe, de mindig meghallgatta a Szöszi aggályait, panaszait, pro és kontra érveit. Sosem érvelt nyíltan valami ellen vagy mellett, inkább csak keresztkérdésekkel vezette rá párját egyes -általa helyesnek vélt- dolgokra. Akár egyetértett magában a végső döntéssel, akár nem, mindig támogatta szerelmét, és ezt így is tervezi tenni a továbbiakban. A páros jó ideje van már együtt, nem kell kimondaniuk mindent, olvassák egymás arcát, mozdulatát, szinte minden rezzenését. Tim legalábbis mindenképpen nagy gyakorlatra tett szert ezen a téren, a munkájából kifolyólag is, de Oly is eléggé próbára tette az évek alatt. Ahogyan ő leolvassa a szőkeség arcáról, hogy ma sem ápolta le rendesen a lábát, úgy a másik is leolvashatja az ő arcáról, bármi is legyen a döntése a jövőjét illetően, Tim ott lesz és támogatja benne. Már persze, ha éppen felnéz a nyakából. Szorosabbra fonja karjait a lány körül, majd újra kibontakozik.
Kviddics kviddics kviddics..
Noha nem sokáig volt a csapat tagja, mindig is kedvelte a sportágat, és bár nem volt sosem pro, az iskolai bajnokságban megállta a helyét, azonban sosem látta maga előtt, mint megélhetést.
  - Ó, az kizárt. Tudod mit kell kiállnia egy profi sportolónak? Állandó edzések hóban, szélben, fagyban... és - itt szinte halálra vált arccal ejti ki a rettegett már-már gyűlölt szavakat - szigorú diéta. - Kinek a dementor, kinek egy óriási akromantula, Tim mumusa biztosan egy tál saláta vagy diétás étrend lenne. - Így is szurkolhatsz ám - vált csibészes hangsúlyra kezei ismét virgonckodnak a takaró alatt - egy amolyan szexi cheerleader dresszben, rövidke szoknyában... mmm - noha nevet, a gondolatot mélyen elraktározza magában és már el is tervezi, mit vesz Olympia közelgő szülinapjára. Legyen ez ünnep mindkettőnknek.
  - Valamikor lemehetnénk a faluba... és bérelhetnénk egy szobát... - teszi hozzá csak gondolatban.

Timothy  


Sokkal kiegyensúlyozottabb, határozottabb volt, amíg a kastélyon kívül együtt éltek. Már csak a tudat, hogy Tim minden este lefekszik mellé, átkarolja megnyugtatta és biztonságban érezte magát. Most ez nehezebben kivitelezhető, ezért is nyűgösebb, hisztisebb a levitás. Akkor is akadtak gondjai, de rendszerint másnap úgy kelt fel, hogy volt némi elképzelése a megoldásról. Ezzel szemben a mostani megoldhatatlannak tűnik vagy a megoldás túl fájdalmasnak. Visszavonulni, beismerni, hogy csak ennyit bírt...
Felemeli a fejét Tim válláról, még közelebb hajol hozzá, mintha nem hallaná elég jól a navinés magyarázatát a kérdésére. Mosolyogva csóválja a fejét, mert mindketten tudják, Timothy mindre képes lenne. Nyilván a diéta nehezebben menne. Olympia megszokta, ezért sem tűnik számára annyira rettegett dolognak.
-Tim...-nevet, főként a leleményességén a szurkolás terén.
Jobb kezével végigsimít a fiú arcán. - Ha már evésről van szó... itt még maradt egy kis...- az ellenkező oldalra fordítja a fiú fejét és megpuszilja szája szélét, mintha valóban maradt volna ott egy kis krém, de persze erről szó sincs.
Teljesen felvillanyozta a gondolat, hogy eltöltsenek egy napot a faluban. Olympia mindig szeretett kijárni, hiszen nem kellett a kastély falain belül rostokolnia, másrészt karácsonykor a falu meseszép. Persze jól tudja, hogy még csak október van és a hangulat még nem az igazi, ráadásul rajta kívül senki sem gondol ennyire előre az ünnepekre. Viszont a boltok ilyenkor már kipakolják a karácsonyi dolgaikat és ha még sokaknak korainak tűnik, nagyon jó érzéssel tölti el a lányt, mert két hobbiját is egyszerre kiélheti... a karácsonyt és a vásárlást...
- Mit szólnál új karácsonyfa díszekhez? A tavalyiak fele már tönkrement.
- Óóóó... és fenyő koszorú, amit fel lehet díszíteni, ahogy akarjuk, pucér angyalkák, no és fagyöngy persze...- az utolsón még szemöldök húzogatással nyomatékosít.
Szinte előtte van, ahogy az egész napos vásárlástól és talpalástól elfáradtak, már régen besötétedett, a kastély kapuit már bezárták, ezért a faluban szállnak meg és végre a fiút is kárpótolják az egész napos fáradalmak miatt.
- Imádom a karácsonyt!- felnyújtózik és hátradől a kanapéra fölfelé nyújtott kezekkel. Ha váratlanul éri a fiút, akkor Olympia a hátán fekszik, a takaró a derekára csúszik, a hófehér hasa kivillan és valószínűleg Timet oldalra dönti vele valamelyest.

Tündérbogár  

Kezd olyan érzése lenni, valamiféle álomba csöppent, talán ez az egész csak valami túlfűtött látomás. Volt abban része az elmúlt hetekben, noha az élet a kastélyban szinte tökéletes, az egyik leg… alapvetőbb szükségletét nincs alkalma kielégíteni. Márpedig egy fiatal, életerős férfi az ő korában igényli a dolgot… reggel, délben, este… és néha még éjszaka is. Ebben a tekintetben igen erőteljes diétán van, és Olcsy ilyen és ehhez hasonló alattomos kis húzásai eléggé próbára teszik tűrőképességét. Szerencsére az elmúlt pár év gyakornokoskodásának köszönhetően magára szedett egy-két apró praktikát, amivel kontrollálhatja gondolatait, érzékszerveit, és úgy általánosságban egész testét, hogy nagy nyomás ellenére se veszítse el a fejét. Most minden mély levegőre szüksége van, a takaró alatt tombol a forróság, és bár mindent elkövet, az ilyen váratlan, ingerlő csókok sajnos kifogni látszanak rajta.
Felvetése nem várt örömmel tölti el a szőkét, de aztán valamiféle csalódottságot érez. Arcára ki is ül egy pillanatnyi zavarodottság.
- Karácsonyfadíszek – ismétli a szót, mintha a nem értené a szót, pedig egy-két ügyes bűbájnak köszönhetően anyanyelvi szinten beszéli a magyart. Ez az apró hidegzuhany talán a lehető legjobbkor érkezett, amikor már a vágyak épp tébolyítóvá váltak volna… Míg a levitás arca egészen kivirul, nyelve megered, szinte izgatottá válik, addig a navinés torkára forr a szó. Beletelik pár másodpercbe, mire képes rendezni arcizmait, és egy vérszegény műkuncogást is képes magából kisajtolni.
-Karácsony, Cicám, de hát még Halloween sem volt! – Nagyon reméli, párja nem úgy gondolta, hogy kivárják az időt decemberig. Ki.van.zárva!!!! Szerencsétlen Tim sokszorosan sokkba esett. Számára nem kell későnek lennie, sem fáradtnak lennie, az aztán meg végképp hidegen hagyja, hogy az iskola kapuja zárva van, vagy nyitva, ha arról lenne szó, most rögtön levinné Olympiát a faluba…
Halloween pedig Tim egyik legkedvencebb ünnepe, persze az az igazi féle Halloween, nem a mugli féle. Aztán ott a Hálaadás, amit minden igaz amerikai megünnepel, mugli, varázsló, majd aztán jöhet a karácsonyi őrület…. na de ne kanyarodjunk el a lényegtől. Éppen magában rendezgeti rezignált gondolatait, hogyan is közölje mondandóját, amikor a szöszi úgy dönt, elterül a kanapén.
Tökéletes! Villan át agyán, s a következő pillanatban, egy gyors mozdulatot követően Oly fölé kúszik, s magukra húzza a takarót…
Sok nem történik a takaró alatt, de azért ad egy kis ízelítőt, felvilágosítást a lánynak, miért szeretné meglátogatni a falut. Malac dolgokat suttog az édes kis fülekbe…
- Aztán persze vásárolhatunk, amit csak szeretnél. Utána pedig.. – újra a nyakába hajol, amíg meg nem hallja a mélyebb lélegzetvételeket. A bosszú édes és nedves.


Sok perccel később még mindig gonoszul somolyogva ül fel vissza, le nem véve tekintetét szerelme arcáról.

Timothy  

Egy kicsit... nagyon elragadtatta magát, de ha karácsonyról van szó egyszerűen nem bír nyugton megmaradni a fenekén. Így volt ez minden egyes évben. Talán a szülei nevelték belé, náluk a karácsony mindig nagy izgalommal járt, mármint a készülődés, mert Olympia kimondottan utálta, amikor a kiöregedett balett táncos rokonai arthrosis-sos lábukat vonszolva becsörtettek a nappaliba és egyenként megfogdosták a pofikáját és elmondták az ellengedhetetlen mondókát, hogy milyen nagylány már és hogy hegyesedik a pólója...
Ezt a -mondhatjuk,- hagyományt szeretné megteremteni- mármint a készülődést, nem a hegyes pólót..,- a jövőbeli családjukban, mert sokkal egyszerűbb már októberben elkezdeni, mert nem egyszerre kell kiadni azt a sok pénzt és amíg mások fejvesztve rohannak az utolsó percekben, ők nyugodtan hátradőlhetnek és élvezhetik.
Nehezen rángatja magát vissza a valóságba, de végül észreveszi és visszafogja a beszélőkéjét.
-Tudom, tudom és azt is, hogy nagyon szereted a Halloween-t, de na...- még élénken emlékszik arra a Halloween-i partira, amire Olympia csak nagy nehezen tudta rávenni magát, hogy elmenjen. Egyrészt, mert nem tudta, hogy Timothy ott lesz, másrészt a lány annyira nem rajongott az eseményért. De az este jól sikerült, hisz annak köszönheti, hogy most itt lehet vele, a közös életüket.
Természetesen nem arra célzott, hogy decemberig cölibátust fogad, de mindenképpen egy méltó megkoronázása lesz a napjuknak. Bár őszintén elsőre nem esett le neki, hogy Tim miért hozta fel az ötletet, de percekkel később már mindent értett.
Timothy gyorsasága még arra sem adott időt a lánynak, hogy meglepődjön. Alig, hogy elterült a kanapén, a takaró már be is lepte őket.
Azokban a rövid időnek tűnő hosszú percekben, amit a takaró alatt töltöttek már minden világossá vált a szöszinek.

Percekig csak fekszik, összekócolódott haját ujjaival kifésüli az arcából. Amikor már végérvényesen is feldolgozta az információt, hogy bizony csúnyán megleckéztették egy nyögéssel a fejére húzza a takarót és valami olyasmit lehet kihallani alóla, hogy Timothy nagyon, nagyon gonosz... Ezt nem átalkodik akkor is kijelenteni, amikor felhúzza magát ülésbe, a kanapé támlájára könyököl és azokba a szép szemekbe néz.
-Gonosz vagy!- mégis nagyon mosolyog...