Tündérbogár


  Imádok itt lenni...Fut át a gondolat Tim agyán immáron körülbelül ezredjére, amióta Olcsyval úgy döntöttek, visszatérnek a gyökerekhez. A navinés egyszerűen nem tud betelni az élettel a kastélyban. Mennyivel egyszerűbb, hogy nem neki kell összebarkácsolnia vacsorát, mosni a szennyesét, de még a szobáját is házimanók takarítják.
  Természetesen most is a nagyterem felől érkezik, a vacsora -tehát dupla desszert- után igyekszik a lebeszélt találkahely felé. Mint mindig, most is tömi a fejét, kifelé menet még véletlenül észrevett néhány hátramaradt pastéis da nata-t a Rellon egyik kiürült asztalrészén, s mindenféle teketória nélkül fel is markolta, amit csak talált. Egyszerűen odáig van ezért a portugál finomságért.
  Lépteit sietősre veszi, nem akarja váratni túl sokáig szívének tündérhercegnőjét. No, persze ezzel a névvel csak gondolataiban illeti a Szőkeséget, mert kvázi biztosra veszi, Oly zokon venné tőle ezt a becenevet, plusz odalenne az a hihetetlen coolsága, amit a lány annyira szeret benne. Persze ez is mind csak Tim fejében van így, de ebben őszintén hisz... Lélek szoba, lélek szoba, lélek szoba... ismételgeti magában, miközben újabb tortácskát tüntet el, hangos, jóleső cuppogások közepette. Imádja, hogy itt a custard krémet még egy kis szilvalekvárral megbolondítják... Lélek szoba.. milyen hülye név.. Nem tudja kik aggatják ezeket a furcsábbnál furcsább neveket az egyes helyiségekre, de néha kedve lenne nevetni rajtuk. Végül megtalálja a helyes ajtót, s mivel neki ide meghívója van, nem is kopog, szimplán benyit, szokásos vigyorával az arcán. Nem túl sok, de nem is túl kevés, nehogy szerelme azt gondolja, valami baj van. Csak lazán, mint mindig.
  - Mi a helyzet, bébi? - biccent a szőke felé, majd a tőle elvárható módon, egy 9.5ös kivitelezésű ugráskombinációval vetődik a lány mellé. Persze ügyelve tortácskái épségére. - Milyen volt a napod? - kérdezi lágyan, miközben odabújik Olympiához s lágy, édes -a krémtől- csókkal köszönti. - Hogy van a lábad? - tódítja kérdéseit, miközben egy újabb puszit nyom az arcára. - Hoztam neked valamit, kéred? - felé nyújtja az egyik megmaradt tortácskát, de kétli, hogy Oly megenné, de élete végéig próbálkozni fog. Számára ez a szerelem.

Tündérbogár  


  Napjai legjobb része az, amikor végre magához ölelheti szemefényét, ez még az evésnél is jobb számára. Szereti szagolgatni a lány haját, simogatni selymes bőrét, érezni teste melegét, hallgatni a szívverését. Sajnos külön házba kerültek, ismét, így az együttalvósdi és hasonló dolgok nehezebben kivitelezhetők a számukra, ami persze még nehezebbé teszi a mindennapokat. Ezért hát még inkább becsüli azokat perceket, amiket a lánnyal tölthet.
  - Azért van ám rajtam teher, kettő helyett kell ennem... - gyakran viccelődik ezzel, mert Olcsyt olykor erőltetni kellett, hogy egyen, egy-egy fellépése előtt, Tim azon kapta magát, hogy a lány érintetlen ebédjét/vacsoráját is magába szuszakolta... de persze a desszertnek mindig maradt hely.
  Timothy aztán végképp nem görcsöl a tanuláson, sosem volt az a magolós, sem pedig a késő éjszakáig tanulós fajta, de nem is volt rá soha szüksége. Minimális erőfeszítéssel is képes eredményt produkálni, elég az órán odafigyelnie, megragadnak fejében a dolgok. Imádja a mágiát, s fogékony is rá, plusz remek memóriája is van. Ettől függetlenül persze nem szín kiváló, de az osztályzatok valahogyan sosem hozták lázba.
  - Tettél rá a kenőcsből, amit a Javasasszony adott? - kérdezi homlokát ráncolva a szóban forgó testrészt fürkészve, mintha ilyen távolságból, lábbelin keresztül is meg tudná állapítani. Nagyon mérges az Olcsyval történtek miatt, sokáig magát okolta, mert épp akkor nem volt mellette, ezért vagdoshatták fel azok a hentesek. - Tudod, erről mi a véleményem - morogja, miközben engedi, hogy a szöszi odabújjon... nem könnyű uralkodnia magán, főleg, amikor így az ölébe mászik, amikor a nyakába szuszog, apró libabőr jelenik meg a füle alatt, s a karján, a lábán is. Végül csak nagyot szusszan, remélve, hogy épp annyira ura a testének, mint amennyire azt gondolja. Ártatlan felajánlás részéről a süti, csak hogy terelje a témát s gondolatait valami semlegesebb dolog felé... De úgy tűnik a szőkének mások a tervei. Oly megmozdulása azonnali hatással van a srácra, aki megfeszül, mélyen a lány szemeibe néz, de a következő pillanatban le kell hunynia őket, hogy átadhassa magát a csóknak. Szinte szét tudna folyni a párnák között, elönti a forróság, kezei a karcsú testen simítanak... leginkább a takaró alatt..
  - Határozottan... - szemei lassan nyílnak fel, hangja kissé elfúló, várná a folytatást, de sajnos nem lehet. Ajkai csalódott mosolyra húzódnak, de ez hamar kiszélesedik, amint a szöszi ismét megszólal.
  - Vicces, hogy ezt kérdezed, egy párat biztosan. Be akartak szervezni a kviddics csapatba, biztosan van hírem évekkel ezelőttről - nem, szinte teljesen biztos, hogy nincs, senki nem ismeri már a házban, vagy emlékszik érdemeire, de ezt ugyan kinek lenne szíve Timmel is közölni. - Nemet mondtam - böki ki végül könnyednek szánt hangon, pedig belül kaparja kissé a mellkasát a dolog. De nincs ideje. Hamarosan dolgoznia is kell majd megint, már megkapta az értesítőjét..

Tündérbogár

  Tim maga is elvigyorodik a gyermekvállalás gondolatától és ha akarná se tudná titkolni mennyire jó érzéssel tölti el, amit Olympia arcán lát. Nem mond semmit csak finoman megpuszilja a selymes pofit.
  Minden mosoly és vigyor közepette egy komolyabb téma is terítékre kerül. Valahol nem lepi meg, ha nem ma, akkor egy másik napon, de egyszer akkor is meg kell ezt tárgyalniuk. Legalábbis a lánynak el kell döntenie, mihez is szeretne kezdeni. Timothy sosem szólt bele túlságosan a Levitás karrierét érintő kérdésekbe, de mindig meghallgatta a Szöszi aggályait, panaszait, pro és kontra érveit. Sosem érvelt nyíltan valami ellen vagy mellett, inkább csak keresztkérdésekkel vezette rá párját egyes -általa helyesnek vélt- dolgokra. Akár egyetértett magában a végső döntéssel, akár nem, mindig támogatta szerelmét, és ezt így is tervezi tenni a továbbiakban. A páros jó ideje van már együtt, nem kell kimondaniuk mindent, olvassák egymás arcát, mozdulatát, szinte minden rezzenését. Tim legalábbis mindenképpen nagy gyakorlatra tett szert ezen a téren, a munkájából kifolyólag is, de Oly is eléggé próbára tette az évek alatt. Ahogyan ő leolvassa a szőkeség arcáról, hogy ma sem ápolta le rendesen a lábát, úgy a másik is leolvashatja az ő arcáról, bármi is legyen a döntése a jövőjét illetően, Tim ott lesz és támogatja benne. Már persze, ha éppen felnéz a nyakából. Szorosabbra fonja karjait a lány körül, majd újra kibontakozik.
Kviddics kviddics kviddics..
Noha nem sokáig volt a csapat tagja, mindig is kedvelte a sportágat, és bár nem volt sosem pro, az iskolai bajnokságban megállta a helyét, azonban sosem látta maga előtt, mint megélhetést.
  - Ó, az kizárt. Tudod mit kell kiállnia egy profi sportolónak? Állandó edzések hóban, szélben, fagyban... és - itt szinte halálra vált arccal ejti ki a rettegett már-már gyűlölt szavakat - szigorú diéta. - Kinek a dementor, kinek egy óriási akromantula, Tim mumusa biztosan egy tál saláta vagy diétás étrend lenne. - Így is szurkolhatsz ám - vált csibészes hangsúlyra kezei ismét virgonckodnak a takaró alatt - egy amolyan szexi cheerleader dresszben, rövidke szoknyában... mmm - noha nevet, a gondolatot mélyen elraktározza magában és már el is tervezi, mit vesz Olympia közelgő szülinapjára. Legyen ez ünnep mindkettőnknek.
  - Valamikor lemehetnénk a faluba... és bérelhetnénk egy szobát... - teszi hozzá csak gondolatban.

Tündérbogár  

Kezd olyan érzése lenni, valamiféle álomba csöppent, talán ez az egész csak valami túlfűtött látomás. Volt abban része az elmúlt hetekben, noha az élet a kastélyban szinte tökéletes, az egyik leg… alapvetőbb szükségletét nincs alkalma kielégíteni. Márpedig egy fiatal, életerős férfi az ő korában igényli a dolgot… reggel, délben, este… és néha még éjszaka is. Ebben a tekintetben igen erőteljes diétán van, és Olcsy ilyen és ehhez hasonló alattomos kis húzásai eléggé próbára teszik tűrőképességét. Szerencsére az elmúlt pár év gyakornokoskodásának köszönhetően magára szedett egy-két apró praktikát, amivel kontrollálhatja gondolatait, érzékszerveit, és úgy általánosságban egész testét, hogy nagy nyomás ellenére se veszítse el a fejét. Most minden mély levegőre szüksége van, a takaró alatt tombol a forróság, és bár mindent elkövet, az ilyen váratlan, ingerlő csókok sajnos kifogni látszanak rajta.
Felvetése nem várt örömmel tölti el a szőkét, de aztán valamiféle csalódottságot érez. Arcára ki is ül egy pillanatnyi zavarodottság.
- Karácsonyfadíszek – ismétli a szót, mintha a nem értené a szót, pedig egy-két ügyes bűbájnak köszönhetően anyanyelvi szinten beszéli a magyart. Ez az apró hidegzuhany talán a lehető legjobbkor érkezett, amikor már a vágyak épp tébolyítóvá váltak volna… Míg a levitás arca egészen kivirul, nyelve megered, szinte izgatottá válik, addig a navinés torkára forr a szó. Beletelik pár másodpercbe, mire képes rendezni arcizmait, és egy vérszegény műkuncogást is képes magából kisajtolni.
-Karácsony, Cicám, de hát még Halloween sem volt! – Nagyon reméli, párja nem úgy gondolta, hogy kivárják az időt decemberig. Ki.van.zárva!!!! Szerencsétlen Tim sokszorosan sokkba esett. Számára nem kell későnek lennie, sem fáradtnak lennie, az aztán meg végképp hidegen hagyja, hogy az iskola kapuja zárva van, vagy nyitva, ha arról lenne szó, most rögtön levinné Olympiát a faluba…
Halloween pedig Tim egyik legkedvencebb ünnepe, persze az az igazi féle Halloween, nem a mugli féle. Aztán ott a Hálaadás, amit minden igaz amerikai megünnepel, mugli, varázsló, majd aztán jöhet a karácsonyi őrület…. na de ne kanyarodjunk el a lényegtől. Éppen magában rendezgeti rezignált gondolatait, hogyan is közölje mondandóját, amikor a szöszi úgy dönt, elterül a kanapén.
Tökéletes! Villan át agyán, s a következő pillanatban, egy gyors mozdulatot követően Oly fölé kúszik, s magukra húzza a takarót…
Sok nem történik a takaró alatt, de azért ad egy kis ízelítőt, felvilágosítást a lánynak, miért szeretné meglátogatni a falut. Malac dolgokat suttog az édes kis fülekbe…
- Aztán persze vásárolhatunk, amit csak szeretnél. Utána pedig.. – újra a nyakába hajol, amíg meg nem hallja a mélyebb lélegzetvételeket. A bosszú édes és nedves.


Sok perccel később még mindig gonoszul somolyogva ül fel vissza, le nem véve tekintetét szerelme arcáról.