37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→A falu határa
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2017. február 21. 20:01 | Link


Ha az ember útja a stég felé vezet, többnyire csak egy elhagyatott, nem túl biztató helyszínt lát maga előtt. Ma este azonban nem így van, mert ha valaki arra jár, egy rakás üveget és egy elég jó hangulatú társaságot lát maga előtt. Mert ugyebár kettő embertől az már kész part, ha a megfelelő párost vesszük górcső alá.
Nem igazán így terveztem a ma estémet, de valahogy mégis itt kötöttem ki, egész bizarr mennyiségű sörrel és a bizonyos, csárdában megismert Levitás úrfival.
Egy pár pillanatig méregettem a vizet, ahogyan visszatükröződött róla a holdfény és egy futó másodpercre el is mosolyodtam, hogy aztán ismét a lábamat lógassam a stég széléről. Kicsit még hideg lett volna a pancsoláshoz, ettől még elég hívogató volt a voter.
- És amúgy? Minden rendben? - kérdeztem a szemöldökömet felvonva, kissé oldalra biccentett fejjel sandítva a fiú felé. Kicsit más volt a felállás, mikor legutóbb találkoztunk. Azóta valahogy híre ment annak is, hogy én, meg Mina, holott még jómagam sem tudtam, pontosan mi az egész. Szóval halkan felnevetve túrtam kicsit a hajamba, hogy aztán még egyszer kicsit meghúzzam az üveget és le is tettem azt, nehogy útban legyen. Hiába van több, azért nem igen szeretném, ha kárba menne.
- Szóval nem, fogalmam sincs, mi ez az egész. Lehet, hogy semmi - vonogattam meg a vállamat lazán, lejjebb rángatva kicsit a toppomat és aztán lehajolva egy kis vizet merítettem a tenyerembe, hogy aztán a lecsurgó cseppeket a fiú arcába fröcskölhessem.
Hozzászólásai ebben a témában
Hunter Bailey
INAKTÍV


Mr Bailey
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 1455
Írta: 2017. március 5. 07:32 | Link
Miss Green


A stég legvégén, a holdfényes ég alatt lógatják a lábukat; Miss meg ő. Hunter nadrágszára térdig felhajtogatva, kezében ki tudja már hányadik üveg sör, arcán széles vigyor. Azt nem tudná megmondani, hogy az alkohol, vagy a nő társasága miatt csillog úgy a szeme, de a kisasszony kérdésére lassan felé fordul, és bocsánatkérővé váló mosollyal megvonja a vállát. Nincs semmi. Vele ugyanis, ha történik valami, az mindenki előtt történik, jó hangosan, hogy lehetőleg másnap már a fél falu is tudjon róla. Ahogy a mugli barátai mondanák: Istenadta tehetsége van ahhoz, hogy így vagy úgy, de a középpontba kerüljön. Újra megvonja a vállát, de már inkább csak saját maga elszámoltatása és megerősítése végett, mintsem Grace kérdését megválaszolván. Élénk, mégis fáradt hatású pillantása éppen csak egy másodperccel időzik tovább a mellette ülő háztársnőn.
- Ez nagyon menő, komolyan - összeszorított, lefelé görbülő ajkakkal bólogat, tekintete a csillagokat sárgán visszatükröző vízfelszínen pihen. Hangja elismerő, de más, éppen az imént felkeltett vágy, izgalom és kíváncsiság is kihallható belőle. Meglepő, de őszintén érdekli a két lány kapcsolata, főleg a közöttük lévő érzelmek fizikai megvalósulásáról hallgatna szívesen szaftos, ínyenc sztorikat. Vagy talán mégsem..., hiszen már ennyi is bőven elég ahhoz, hogy piszkos, túlműködő fantáziája beinduljon. Nagy levegőt vesz, és hitetlenkedő, de nagyon is elégedett pillantást küld Grace felé, mialatt ajkai széles vigyorra húzódnak. - Ha bármikor... segítségre van szükségetek... bárminemű segítségre... tudod hol találsz.
Az utolsó korty sört is megissza, majd kisvártatva az üveget a mellettük sorakozók közé állítja. Fejét megcsóválva, halk nevetéssel emeli tekintetét a lányra. Még mindig nem bírja elhinni, hogy a Levita két legjobb nője egymásra talált. Helyette. Ez... bizonyosan az ő égi büntetése, amiért semmit sem vesz komolyan. Nem lehet más. Damn it!
- És... jobb vele, mint azokkal a srácokkal volt, akikkel eddig voltál? - kérdezi, kíváncsi szemeit le sem veszi a másikról. Olyan zavarba ejtően legelteti őket Miss arcán, mintha soha nem látott volna szebbet. Pedig csak képtelen visszatérni a valóságba. A képzelet túl... pajkos. - Hé! - kiált fel aztán, mikor az első hűvös cseppek bőréhez érnek, és bár fejét elfordítja, már túl késő. - Miss Green... - a szavakat elhúzva, legmélyebb hangját elővéve pillant vissza háztársnőjére, szája szegletében huncut mosoly bujkál. - Ha még egyszer lefröcskölsz, kénytelen leszek kitalálni valami jó kis büntetést neked...
Hozzászólásai ebben a témában
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2017. március 5. 08:19 | Link


Biztos vagyok benne, hogy minden embernek más jut eszébe arról, hogy Mina mégis hol kötött ki, de a legtöbb embernek nem az, mint ami Mr Bailey fejében elsőre megfordult. Szóval kissé zavartan kaptam el a pillantásom más irányba, azt a csillogó tekintetet látva, s szintén csak egy vállvonással díjaztam a mondandóját. Persze, most komoly fejtegetéseket indíthatnék arról, hogy milyen jól jártam, de lássuk be: Dwayne és Zója famíliájában vagyok éppen tiszteletbeli tag. A jó akkora hazugság, hogy gyakorlatilag mindjárt rám zuhanhat egy meteorit.
- Nos, nem tudom, hogy mennyire "menő", de ha már te is elismered, lehet benne valami - nevettem fel halkan, miközben zavartan eltűrtem egy tincset a fülem mögé. Részemről semmiféle gondolatmenet nem indult el anno, hogy milyen érzelmeket vált majd ez ki az emberekből. Egész egyszerűen megtörtént, mielőtt belegondolhattam volna. Ettől még nem bánom. Végül egyre szélesedő mosollyal pillantottam fel a mellettem ülő Mr Baileyre, hogy aztán az ajkamba harapva mérjem végig.
- Ne tegyél elhamarkodott felajánlásokat! - jegyeztem meg azon a bizonyos halk, ám annál dorombolósabb hangon, csak hogy nyomatékosítsam a mondanivalómat. Aztán, mielőtt még hasonló bátor lehetőséget dobnék be a közösbe, inkább az ajkamhoz emeltem ismét az üveget, hogy meghúzzam a tartalmát és leöblítsem a pimaszságom. Mindenkinek jobb, ha csendben maradok. Legalábbis azt hinném épp nagy nyugodtan, mikor Hunter megérdeklődte, hogy milyen is.
Azt hiszem, hogy sikerült bíbor színt öltenem még mielőtt kielégíthettem volna a kíváncsiságát.
- Nem tudom, nincs olyan sok alapom, hogy összehasonlítsam. Talán öt pasival, ha volt dolgom... inkább azt mondanám, más. Jó értelemben más - Nem éreztem magam kényelmetlenül alapvetően, legalábbis nem annyira, mintha másnak mondtam volna el. Azt hiszem az ismeretségünk eredetét figyelembe véve nem zavart annyira, hogy ilyenekről kérdez. Meg amúgy is, ő Hunter.
Szóval, hogy oldjam a hangulatot, előre hajolva egy kis vizet merítettem, ami aztán a fiún kötött ki. Akaratlanul is kitört belőlem a nevetés, amit nem is próbáltam elfojtani most már. Mertem magam adni mellette.
Szóval farkasszemet nézve a Levitással, továbbra is ott ült az a mosoly a szám sarkában, letörölhetetlenül.
- Do your best, Bailey... - csúszott ki, mielőtt még komolyabban átgondolhattam volna.
Hozzászólásai ebben a témában
Hunter Bailey
INAKTÍV


Mr Bailey
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 1455
Írta: 2017. március 5. 09:07 | Link
Miss Green


Nos, más talán nem a menő szóval illetné két lány szerelmi kapcsolatát, ő viszont képtelen átlendülni azon a képzeten, hogy Miss és a Warren lány szenvedélyesen csókolózik... az esőben. A pólójuk átázik, a bőrükre tapad és... Hunter nagyot nyel, és sűrűn pislogva beszívja az ajkait. A szíve szaporán ver, az agyából hirtelen távozik a vér. Nem, vajmi kevés esély sincs arra, hogy ebben az évezredben kitisztuljanak túlfűtött gondolatai, és eljusson odáig, mint más normális ember fél pillanat alatt szokott: ez a kapcsolat, ami a két lány között kialakult, nem feltétlenül megszokott. Már annak ugyebár, aki nem néz felnőtt filmeket. Neki viszont nem egy mugli barátja van. Okos tévével. Deep sigh.
- Bemutatott már a szüleinek? - homályos tekintettel kérdezi, lelki szemei előtt még mindig az esőben állva. Úgy érzi lassan beszél, a szavak csak nagy nehezen gördülnek ki résnyire nyitott, az önmegtartóztatás közben megrágcsált ajkai között. A hangját is távolinak érzékeli, mintha a valóság és a képzelet felcserélődött volna, és ő most éppen a legszebb álmát élné meg a lányokkal. Quiet!
Aztán Miss izgató hangja áttör a férfira szálló félhomályon, és szenvedő nyögésre készteti őt. Könyörgő szemekkel fordul a nő felé, bár azt maga sem tudja, hogy most azért rimánkodik némán, hogy hagyja abba, vagy azért, hogy folytassa. Szája elnyílik, tüdejét csakhamar betölti a hűvös, tóparti levegő. A feje azonban továbbra is forrong, hiába, gondolatai nem nyugszanak.
- Grace - alig hallhatóan ejti ki a nő nevét, egy futó pillanatra még szemeit is lehunyja, hogy aztán egy újabb sóhajjal továbbfűzze szavait. - Szerintem most nem én teszek elhamarkodott kijelentéseket...
Még észnél van, még itt van, és a történtekhez képest józan, tiszta gondolatai - is - vannak. Ugyanakkor érzi a vesztét, a vesztüket, és bár most még a későbbi megbánás is utat tör magának a fejében, tudja, hogy ha így folytatják, hamarosan semmilyen, már jól ismert következmény nem csillapíthatja le.
- Szóval más - bólint, mintha tudná milyen. Önmagát hűtve hümmög, a homlokát vakargatja, ujjaival végigsimít orrán, aztán egy újabb üveg sörért nyúl, hogy még véletlenül se maradjon szabadon a keze. Missre rá sem néz. - Well...
Mondaná, hogy nem igazán tudja mit mondjon, mert bármibe is kezdene, az túl forró és túl felelőtlen lenne, és könnyen belerondíthatna vele Grace virágzónak tűnő kapcsolatába. Mielőtt azonban folytathatná, újabb hideg vízcseppek landolnak az arcán. Elnyíló szájjal és sötétbe boruló tekintettel fordul a huncut és túlontúl is bátor lányhoz. Míg farkasszemet néznek, ő az eddig kezében tartott sörösüveget óvatosan maga mellé teszi. Az hangosan koppan az egyik fadeszkán.
- Ha így, hát így - széles vigyorral billenti oldalra fejét, majd egy hirtelen mozdulattal felpattan, és Misst a karjaiba kapva elrugaszkodik a stég széléről.
Hogy a víz mennyire hideg, és hogy ők mekkora valószínűséggel fognak másnap a gyengélkedőn kikötni... nem nagy tudomány kitalálni. Február vége van. Ők meg hangosan csobbannak.
Hunter még a víz alatt elengedi a nőt, hogy az a saját tempójában tudjon felszínre bukni, majd mikor az ő szőke feje is megjelenik, hatalmasat ordít a csontjáig hatoló hidegtől. Hangját hosszan visszhangozza a tó, csoda, ha nem hallják még fent a kastélyban is.
- Jól vagy? - kérdezi vacogó vigyorral, fel-felnevetve és közelebb úszik hozzá, hogy ha bármi baj adódna, ott legyen.
Hozzászólásai ebben a témában
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2017. március 5. 09:28 | Link


Azt a bizonyos kérdést tette fel, ami a második leggyakoribb volt. Hiszen tényleg, mindig mindenkit érdekelt, hogy vajon túl vagyok-e már azon a bizonyos kínos találkozón, mikor a legtöbb párkapcsolat a mélypontját éli meg. Nálunk azonban az a furcsa helyzet állt fent, hogy már a kapcsolatunk előtt is elég gyakran futottam össze anyucival, Dwayne meg... hát, egyszer találkoztunk egy bizonyos szarvas teremtmény kapcsán.
- Zója az úgymond legjobb barátnőm, szóval igen, mondhatni, túl vagyunk rajta... Dwayne-el azóta nem találkoztam, de nem is vagyok benne biztos, hogy szeretnék - nevettem fel halkan, magam elé képzelve azt a bizonyos jelenetet. Én állok ott és tátogok, mint egy hal, ő meg azon gondolkozik, hova is kéne pontosan elásni.  
Talán egy kicsit túlzásokba estem a srác zrikálását illetően, hiszen a hang hallatán hasonlóan vonzó nyögéssel válaszolt, úgy nézve rám, mintha legalábbis a végzet asszonya lennék. A szemöldököm enyhén felszaladt, miközben bocsánatkérő mosoly telepedett az ajkaim szélére és halkan felkuncogtam.
- Túl sok...? Ne haragudj, azt hiszem sok volt az ital - pillantottam ismét az üvegre, de az arcomon pontosan látszódott, mennyire nem gondolom komolyan azt a bocsánatkérést. Nehéz is lett volna, mert be kell lássam, jól esik, hogy azért egy olyan pasira, mint Hunter, ilyen hatást tudok gyakorolni.
A nevem hallatán már egészen biztos voltam benne, hogy átléptem azt a bizonyos határt, amit nem biztos, hogy kellett volna. Nagy, csillogó szemekkel pillogtam a levitásra, miközben enyhén oldalra döntöttem a fejem.
- Hunter? Szerintem pontosan tudom, hogy mikor és mit jelentek ki... - vontam meg a vállam egyszerűen, hogy a pillantásom ismét a vízre kalandozzon el. Nem ezért jöttem ki ide ma este. Vagy legalább nem szeretném bevallani magamnak, ha mégis.
Talán tényleg kicsit átgondolhattam volna, hogy megöntözöm-e egy nap kétszer az angolt, de egyszerűen annyira adta magát a helyzet, hogy eszemben sem volt fontolgatni. Így történhetett az, hogy mire annyit mondhattam volna, hogy "you can't..." - mert ugye feltételezni, hogy még arra is van időm "do this" az bizony vakmerőség lenne - a jeges vízben kötöttem ki. Egy pillanatra tényleg azt hittem, hogy fizikai fájdalmat okoz a hőmérséklete, szóval amint a víz felszínére keveredtem, valami sikkantás és nyikkanás közti hangot sikerült megütnöm. Nagy nehezen kezdtem a hajamat az arcomból kikapirgálni.
Először csak néztem rá hitetlenkedve, de aztán ismét kitört belőlem az a bizonyos nevetés és közelebb evickélve püföltem a vállát pár pillanatig a tenyeremmel.
- Bailey, te nem vagy normális! - nem tudom, hogy ezt most bóknak, vagy sértésnek szántam, de annyi biztos, hogy közelebb voltam hozzá, mint gondoltam. - Remélem tisztában vagy a tetteid következményeivel...
Utoljára módosította:Grace Erin Green, 2017. március 5. 09:29
Hozzászólásai ebben a témában
Hunter Bailey
INAKTÍV


Mr Bailey
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 1455
Írta: 2017. március 5. 14:05 | Link
Miss Green
Music


Hogy tudta-e, hogy mi lesz a mai estéből? Nem. Sejtette? Nem merte. Remélte? Ó, igen, de még mennyire, hogy remélte! Ha tudta volna, hogy valóban esélye lesz olyan közel kerülni Misshez, mint most, talán elgondolkodott volna erkölcsi kérdéseken. Nem szokott, mert nem érez felelősséget mások kapcsolatáért, a hűség betartatását pedig végképp nem tartja kötelezettségének. Inkább marad a gaz csábító szerepében, aki után a lány gyónni megy, a lány barátja meg vagy megpróbálja elverni, vagy nem. Mint ahogy a legtöbb dolgot az életben, úgy ezt sem veszi zokon. Ha a kiszemeltje párkapcsolatban él, az - tegyük fel - nem hiba a szemében, de nem is megálljt parancsoló tényező. Az csak egy nem kívánatos dolog, az élet velejárója. A mostani helyzet azonban más. Missről van szó, akivel, ha több esze van, és a múlt egy kicsit másképp alakul, akkor most ő járna, és nem a Warren csajszi.
- Hé... - vigyorodik el már a jeges vízben, szája azonnal elszíneződik a hidegtől. - És ha ez a normális? Ha mindenki más a hülye? Ha a kastély összes  kis nyugodt diákja a földönfutó bolond?
Hiába a fagyos vacogás, és a testét fűteni, s életben tartani próbáló hevesen verő szíve, rég nem érezte magát ennyire elevennek. Jobbjával a mögöttük álló kastély felé mutogat, s közben emelt hangon beszél. Nem mérges, sokkal inkább élénk, aki nem titkolja, hogy az életét mennyire szereti. Egyébként is, ki nem állhatja a folyton depressziós csitriket, akikkel manapság tömve vannak az iskolák. A Roxfort sem volt más, onnan is ő lógott ki, nem az élettelen, folyton panaszkodó gyíkok.
- A probléma az, you know... - ahogy Grace közeledik, az ő hangja úgy halkul el. És bár az csitul, a teste, a szíve nem nyugszik. Az ereiben zsibongani kezd a vér, a feje zúg. - Hogy sohasem érdekeltek a következmények.
Nem bírja visszafogni az arcán kiszélesedő mosolyt. Már nem vigyorog, a fogai sem villannak meg a Hold fényében, csupán egy elégedett, mégis kedves mosoly fölött fürkészi a kartávolságon belül lubickoló háztársnőt.
Habár máskor meg sem fordulna a fejében a kérdés, hogy mit tegyen, hiszen magától értetődő lenne, most mégsem mozdul meg. Mint ahogy az előbb is felrémlett előtte, úgy ebben a pillanatban is arra gondol: ez most más.
- Az előbb azt mondtad, hogy pontosan tudod, mikor és mit jelentesz ki - idézi vissza Miss szavait, majd nagyot nyel, és árnyalatnyit közelebb sodródik hozzá. - Kivehetnénk a faluban egy szobát éjszakára.
Még csak pislogni sem pislog. Vonásai komolyak, szándékai egyértelműek. Megtehetné, de nem kertel. Régóta akarja Gracet, és biztos benne, hogy ez fordítva is így van. Kár, hogy legutóbb akkora pancser volt. Egyszer akart jófiú lenni, abból is rosszul jött ki. Soha többet.
- Persze nemet is mondhatsz, nincs belőle sértődés - egészíti ki előző ajánlatát egy, a szája szegletében megbúvó mosollyal, hogy a nőnek járható egérutat is felkínáljon. Ennek ellenére nem hátrál el, csak száját rágcsálva várja, hogy Miss meghozza az ítéletet.
Utoljára módosította:Hunter Bailey, 2017. március 5. 14:16
Hozzászólásai ebben a témában
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2017. március 5. 14:29 | Link

Please tell me I'm your one and only
Or lie and say at least tonight

Talán éppen ezért mondtam anno Minának, jobban teszi, ha kétszer meggondolja ezt az egészet köztünk. Mert egyszer már köteleztem el magam egy ember mellett és csak a gond volt vele. Talán nem akartam már többé ezt. Talán éppen az volt a legszebb ebben az estében, hogy nem rótt rám terhet, nem volt plusz kötelezettség. Szerettem, ahogyan felvállalta a kevésbé elfogadott dolgait is. Szóval nevetve ráztam meg a fejem, miközben a lehető legnagyobb mértékben ignoráltam a jeges vizet, amely reszketésre késztetett.
- Legyen igazad, Bailey! Őszintén... sajnálom őket, azt hiszik, ha másnak adják ki maguk, majd elfogadják őket - bólogattam kicsit, hiszen pontosan tudtam, hogy milyen az érem másik oldala, milyen az, mikor megpróbálsz beolvadni. A magam egyszerű módján nagyon is bírtam a Levitást és pont ez a ragadós vidámsága volt az, ami annyira meggyőzött benne.
Szóval ahogy közelebb kerültem, be kellett látnom, hogy teljesen megértem a nézőpontját. Kettőnk közül nekem kéne rosszul éreznem magam a gondolattól és mégsem tettem. Most azonban más volt a Levitás. Sokkal inkább emlékeztetett arra az első estére, mint azóta bármikor.
- Nem hiszem, hogy kéne... - ráztam meg a fejem enyhén, az ajkamba harapva, miközben a vizet figyeltem Hunter helyett. Persze, tépelődés, fontolgatás... Abban az egy pillanatban mindezt magam mögé söpörtem. - Mármint... van egy házam.
Felajánlotta a lehetőséget, hogy jó ember maradjak, amiért hálásan elmosolyodtam, de ez nem az az este volt. Egyáltalán nem akartam a holnappal foglalkozni, csak azzal, ami itt és most történik.
- Nem élnék a lehetőséggel... - közöltem, most már le sem véve a pillantásom a fiúról, csak akkor, mikor a part felé evickéltem. Épp elég hideg volt a víz.
Hozzászólásai ebben a témában
Hunter Bailey
INAKTÍV


Mr Bailey
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 1455
Írta: 2017. március 5. 15:17 | Link
Miss Green
Music II.


Együtt nevet Grace-szel, és elpillantva a kastély felé, végignéz azon a néhány világító ablakon, ami mögött az éjjeli baglyok bizonyára most is varázslatokat mormolnak, mágiatörténetet vagy más, rémunalmas vizsgaanyagot magolnak, hogy az elkövetkező időszakban a lehető legjobb jegyeket szerezhessék meg. Ők ketten meg...
Fejét visszafordítja Miss felé, kék szemeiben ismeretségük óta most először csillan valamiféle megmagyarázhatatlan nyugalom - a megértettség és egység jele.
...tudják miért érdemes élni. És az egészen biztos, hogy nem a másnapi vizsga.
A nőt fürkésző tekintetben fokozatosan halványul el a nyugodtság, hogy helyét ismét - ma este már sokadszorra - átvegye az izgalom, vágy és türelmetlenség egyvelege. Nem, ő nem a türelem mintaképe, sőt már így is azt érzi, hogy túl sokat vártak, hiszen, tekintve, hogy Miss párkapcsolatba bonyolódott, majdnem kifutottak az időből.
Azonban mikor a háztársnő megszólal, és reszkető ajkait elhagyja a nem szócska, Hunter a pillanat törtrésze alatt válik végtelenül csalódottá. Persze benne volt a pakliban, ő mégis esküdni mert volna rá, hogy itt nem ér véget a ma éjszaka. Abban bízott, hogy az még csak ezután kezdődik.
- Holy sh*t! - vigyorra álló ajkakkal, de sokkal-sokkal indulatosabban kiált fel azután, hogy a háztársnő befejezi a gondolatát, mint ami egyébként indokolt vagy szükségszerű volna. - Nagyon kikapsz még ezért, Green!
Fejét hitetlenkedve csóválja, míg visszaúszik a stéghez, majd leplezetlen kedélyességgel a nő feneke után nyúl.
- Szabad lesz? - halkan, úriemberhez méltóan kérdezi, s közben rátenyerel Miss domborulatára, hogy a választ meg se várva lökjön rajta egyet, ezzel adva némi lendületet neki a partraszálláshoz. Azután ő is kimászik a fagyos vízből, de mielőtt még szedelőzködni kezdene, elterül a korhadó fadeszkákon, és reszkető testtel, vacogva-lihegve tör ki belőle a nevetés.
- Ha szívesen látsz, akkor eltekinthetünk a Bérczestől - mondja végszó gyanánt, majd először csak felül, végül Grace hátán végigsimítva fel is tápászkodik, hogy pálcáját megkeresve valamelyest megszárítsa magukat.
Azt, hogy ma este ott jártak, csak néhány feldöntött és a deszkák rései közé gurult üres üveg jelzi, semmi más.


// Folytatás Miss Green otthonában. //
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→A falu határa