Minden valamire való tónak van stégje, még akkor is, ha csak picike. Így hát, a falubéli tónak is van egy. A faépítmény első látásra talán veszélyesnek tűnhet, de masszívan állja a sarat már évek óta. Jó idő esetén ki lehet rá ülni, lehet rajta napozni, vagy be lehet ugrálni a vízbe. Vannak olyanok is, akik a szenvedélyüknek hódolva hosszú órákat ülnek csöndben rajta, egy pecabot fölött. A lényeg, hogy mindenki kihasználja, 8 évestől a 80 évesig. Mindezek mellett a stég remek találkahely, gyakran látni szerelmeseket édesen elbeszélgetni rajta.

Czettner L. Zora munkája

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=664478#post664478][b]Hunter Bailey - 2017.03.05. 07:32[/b][/url]

Miss Green

A stég legvégén, a holdfényes ég alatt lógatják a lábukat; Miss meg ő. Hunter nadrágszára térdig felhajtogatva, kezében ki tudja már hányadik üveg sör, arcán széles vigyor. Azt nem tudná megmondani, hogy az alkohol, vagy a nő társasága miatt csillog úgy a szeme, de a kisasszony kérdésére lassan felé fordul, és bocsánatkérővé váló mosollyal megvonja a vállát. Nincs semmi. Vele ugyanis, ha történik valami, az mindenki előtt történik, jó hangosan, hogy lehetőleg másnap már a fél falu is tudjon róla. Ahogy a mugli barátai mondanák: Istenadta tehetsége van ahhoz, hogy így vagy úgy, de a középpontba kerüljön. Újra megvonja a vállát, de már inkább csak saját maga elszámoltatása és megerősítése végett, mintsem Grace kérdését megválaszolván. Élénk, mégis fáradt hatású pillantása éppen csak egy másodperccel időzik tovább a mellette ülő háztársnőn.
- Ez nagyon menő, komolyan - összeszorított, lefelé görbülő ajkakkal bólogat, tekintete a csillagokat sárgán visszatükröző vízfelszínen pihen. Hangja elismerő, de más, éppen az imént felkeltett vágy, izgalom és kíváncsiság is kihallható belőle. Meglepő, de őszintén érdekli a két lány kapcsolata, főleg a közöttük lévő érzelmek fizikai megvalósulásáról hallgatna szívesen szaftos, ínyenc sztorikat. Vagy talán mégsem..., hiszen már ennyi is bőven elég ahhoz, hogy piszkos, túlműködő fantáziája beinduljon. Nagy levegőt vesz, és hitetlenkedő, de nagyon is elégedett pillantást küld Grace felé, mialatt ajkai széles vigyorra húzódnak. - Ha bármikor... segítségre van szükségetek... bárminemű segítségre... tudod hol találsz.
Az utolsó korty sört is megissza, majd kisvártatva az üveget a mellettük sorakozók közé állítja. Fejét megcsóválva, halk nevetéssel emeli tekintetét a lányra. Még mindig nem bírja elhinni, hogy a Levita két legjobb nője egymásra talált. Helyette. Ez... bizonyosan az ő égi büntetése, amiért semmit sem vesz komolyan. Nem lehet más. Damn it!
- És... jobb vele, mint azokkal a srácokkal volt, akikkel eddig voltál? - kérdezi, kíváncsi szemeit le sem veszi a másikról. Olyan zavarba ejtően legelteti őket Miss arcán, mintha soha nem látott volna szebbet. Pedig csak képtelen visszatérni a valóságba. A képzelet túl... pajkos. - Hé! - kiált fel aztán, mikor az első hűvös cseppek bőréhez érnek, és bár fejét elfordítja, már túl késő. - Miss Green... - a szavakat elhúzva, legmélyebb hangját elővéve pillant vissza háztársnőjére, szája szegletében huncut mosoly bujkál. - Ha még egyszer lefröcskölsz, kénytelen leszek kitalálni valami jó kis büntetést neked...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=664495#post664495][b]Hunter Bailey - 2017.03.05. 09:07[/b][/url]

Miss Green

Nos, más talán nem a menő szóval illetné két lány szerelmi kapcsolatát, ő viszont képtelen átlendülni azon a képzeten, hogy Miss és a Warren lány szenvedélyesen csókolózik... az esőben. A pólójuk átázik, a bőrükre tapad és... Hunter nagyot nyel, és sűrűn pislogva beszívja az ajkait. A szíve szaporán ver, az agyából hirtelen távozik a vér. Nem, vajmi kevés esély sincs arra, hogy ebben az évezredben kitisztuljanak túlfűtött gondolatai, és eljusson odáig, mint más normális ember fél pillanat alatt szokott: ez a kapcsolat, ami a két lány között kialakult, nem feltétlenül megszokott. Már annak ugyebár, aki nem néz felnőtt filmeket. Neki viszont nem egy mugli barátja van. Okos tévével. Deep sigh.
- Bemutatott már a szüleinek? - homályos tekintettel kérdezi, lelki szemei előtt még mindig az esőben állva. Úgy érzi lassan beszél, a szavak csak nagy nehezen gördülnek ki résnyire nyitott, az önmegtartóztatás közben megrágcsált ajkai között. A hangját is távolinak érzékeli, mintha a valóság és a képzelet felcserélődött volna, és ő most éppen a legszebb álmát élné meg a lányokkal. Quiet!
Aztán Miss izgató hangja áttör a férfira szálló félhomályon, és szenvedő nyögésre készteti őt. Könyörgő szemekkel fordul a nő felé, bár azt maga sem tudja, hogy most azért rimánkodik némán, hogy hagyja abba, vagy azért, hogy folytassa. Szája elnyílik, tüdejét csakhamar betölti a hűvös, tóparti levegő. A feje azonban továbbra is forrong, hiába, gondolatai nem nyugszanak.
- Grace - alig hallhatóan ejti ki a nő nevét, egy futó pillanatra még szemeit is lehunyja, hogy aztán egy újabb sóhajjal továbbfűzze szavait. - Szerintem most nem én teszek elhamarkodott kijelentéseket...
Még észnél van, még itt van, és a történtekhez képest józan, tiszta gondolatai - is - vannak. Ugyanakkor érzi a vesztét, a vesztüket, és bár most még a későbbi megbánás is utat tör magának a fejében, tudja, hogy ha így folytatják, hamarosan semmilyen, már jól ismert következmény nem csillapíthatja le.
- Szóval más - bólint, mintha tudná milyen. Önmagát hűtve hümmög, a homlokát vakargatja, ujjaival végigsimít orrán, aztán egy újabb üveg sörért nyúl, hogy még véletlenül se maradjon szabadon a keze. Missre rá sem néz. - Well...
Mondaná, hogy nem igazán tudja mit mondjon, mert bármibe is kezdene, az túl forró és túl felelőtlen lenne, és könnyen belerondíthatna vele Grace virágzónak tűnő kapcsolatába. Mielőtt azonban folytathatná, újabb hideg vízcseppek landolnak az arcán. Elnyíló szájjal és sötétbe boruló tekintettel fordul a huncut és túlontúl is bátor lányhoz. Míg farkasszemet néznek, ő az eddig kezében tartott sörösüveget óvatosan maga mellé teszi. Az hangosan koppan az egyik fadeszkán.
- Ha így, hát így - széles vigyorral billenti oldalra fejét, majd egy hirtelen mozdulattal felpattan, és Misst a karjaiba kapva elrugaszkodik a stég széléről.
Hogy a víz mennyire hideg, és hogy ők mekkora valószínűséggel fognak másnap a gyengélkedőn kikötni... nem nagy tudomány kitalálni. Február vége van. Ők meg hangosan csobbannak.
Hunter még a víz alatt elengedi a nőt, hogy az a saját tempójában tudjon felszínre bukni, majd mikor az ő szőke feje is megjelenik, hatalmasat ordít a csontjáig hatoló hidegtől. Hangját hosszan visszhangozza a tó, csoda, ha nem hallják még fent a kastélyban is.
- Jól vagy? - kérdezi vacogó vigyorral, fel-felnevetve és közelebb úszik hozzá, hogy ha bármi baj adódna, ott legyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=664573#post664573][b]Hunter Bailey - 2017.03.05. 14:05[/b][/url]

Miss GreenMusic

Hogy tudta-e, hogy mi lesz a mai estéből? Nem. Sejtette? Nem merte. Remélte? Ó, igen, de még mennyire, hogy remélte! Ha tudta volna, hogy valóban esélye lesz olyan közel kerülni Misshez, mint most, talán elgondolkodott volna erkölcsi kérdéseken. Nem szokott, mert nem érez felelősséget mások kapcsolatáért, a hűség betartatását pedig végképp nem tartja kötelezettségének. Inkább marad a gaz csábító szerepében, aki után a lány gyónni megy, a lány barátja meg vagy megpróbálja elverni, vagy nem. Mint ahogy a legtöbb dolgot az életben, úgy ezt sem veszi zokon. Ha a kiszemeltje párkapcsolatban él, az - tegyük fel - nem hiba a szemében, de nem is megálljt parancsoló tényező. Az csak egy nem kívánatos dolog, az élet velejárója. A mostani helyzet azonban más. Missről van szó, akivel, ha több esze van, és a múlt egy kicsit másképp alakul, akkor most ő járna, és nem a Warren csajszi.
- Hé... - vigyorodik el már a jeges vízben, szája azonnal elszíneződik a hidegtől. - És ha ez a normális? Ha mindenki más a hülye? Ha a kastély összes  kis nyugodt diákja a földönfutó bolond?
Hiába a fagyos vacogás, és a testét fűteni, s életben tartani próbáló hevesen verő szíve, rég nem érezte magát ennyire elevennek. Jobbjával a mögöttük álló kastély felé mutogat, s közben emelt hangon beszél. Nem mérges, sokkal inkább élénk, aki nem titkolja, hogy az életét mennyire szereti. Egyébként is, ki nem állhatja a folyton depressziós csitriket, akikkel manapság tömve vannak az iskolák. A Roxfort sem volt más, onnan is ő lógott ki, nem az élettelen, folyton panaszkodó gyíkok.
- A probléma az, you know... - ahogy Grace közeledik, az ő hangja úgy halkul el. És bár az csitul, a teste, a szíve nem nyugszik. Az ereiben zsibongani kezd a vér, a feje zúg. - Hogy sohasem érdekeltek a következmények.
Nem bírja visszafogni az arcán kiszélesedő mosolyt. Már nem vigyorog, a fogai sem villannak meg a Hold fényében, csupán egy elégedett, mégis kedves mosoly fölött fürkészi a kartávolságon belül lubickoló háztársnőt.
Habár máskor meg sem fordulna a fejében a kérdés, hogy mit tegyen, hiszen magától értetődő lenne, most mégsem mozdul meg. Mint ahogy az előbb is felrémlett előtte, úgy ebben a pillanatban is arra gondol: ez most más.
- Az előbb azt mondtad, hogy pontosan tudod, mikor és mit jelentesz ki - idézi vissza Miss szavait, majd nagyot nyel, és árnyalatnyit közelebb sodródik hozzá. - Kivehetnénk a faluban egy szobát éjszakára.
Még csak pislogni sem pislog. Vonásai komolyak, szándékai egyértelműek. Megtehetné, de nem kertel. Régóta akarja Gracet, és biztos benne, hogy ez fordítva is így van. Kár, hogy legutóbb akkora pancser volt. Egyszer akart jófiú lenni, abból is rosszul jött ki. Soha többet.
- Persze nemet is mondhatsz, nincs belőle sértődés - egészíti ki előző ajánlatát egy, a szája szegletében megbúvó mosollyal, hogy a nőnek járható egérutat is felkínáljon. Ennek ellenére nem hátrál el, csak száját rágcsálva várja, hogy Miss meghozza az ítéletet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=664591#post664591][b]Hunter Bailey - 2017.03.05. 15:17[/b][/url]

Miss GreenMusic II.

Együtt nevet Grace-szel, és elpillantva a kastély felé, végignéz azon a néhány világító ablakon, ami mögött az éjjeli baglyok bizonyára most is varázslatokat mormolnak, mágiatörténetet vagy más, rémunalmas vizsgaanyagot magolnak, hogy az elkövetkező időszakban a lehető legjobb jegyeket szerezhessék meg. Ők ketten meg...
Fejét visszafordítja Miss felé, kék szemeiben ismeretségük óta most először csillan valamiféle megmagyarázhatatlan nyugalom - a megértettség és egység jele.
...tudják miért érdemes élni. És az egészen biztos, hogy nem a másnapi vizsga.
A nőt fürkésző tekintetben fokozatosan halványul el a nyugodtság, hogy helyét ismét - ma este már sokadszorra - átvegye az izgalom, vágy és türelmetlenség egyvelege. Nem, ő nem a türelem mintaképe, sőt már így is azt érzi, hogy túl sokat vártak, hiszen, tekintve, hogy Miss párkapcsolatba bonyolódott, majdnem kifutottak az időből.
Azonban mikor a háztársnő megszólal, és reszkető ajkait elhagyja a nem szócska, Hunter a pillanat törtrésze alatt válik végtelenül csalódottá. Persze benne volt a pakliban, ő mégis esküdni mert volna rá, hogy itt nem ér véget a ma éjszaka. Abban bízott, hogy az még csak ezután kezdődik.
- Holy sh*t! - vigyorra álló ajkakkal, de sokkal-sokkal indulatosabban kiált fel azután, hogy a háztársnő befejezi a gondolatát, mint ami egyébként indokolt vagy szükségszerű volna. - Nagyon kikapsz még ezért, Green!
Fejét hitetlenkedve csóválja, míg visszaúszik a stéghez, majd leplezetlen kedélyességgel a nő feneke után nyúl.
- Szabad lesz? - halkan, úriemberhez méltóan kérdezi, s közben rátenyerel Miss domborulatára, hogy a választ meg se várva lökjön rajta egyet, ezzel adva némi lendületet neki a partraszálláshoz. Azután ő is kimászik a fagyos vízből, de mielőtt még szedelőzködni kezdene, elterül a korhadó fadeszkákon, és reszkető testtel, vacogva-lihegve tör ki belőle a nevetés.
- Ha szívesen látsz, akkor eltekinthetünk a Bérczestől - mondja végszó gyanánt, majd először csak felül, végül Grace hátán végigsimítva fel is tápászkodik, hogy pálcáját megkeresve valamelyest megszárítsa magukat.
Azt, hogy ma este ott jártak, csak néhány feldöntött és a deszkák rései közé gurult üres üveg jelzi, semmi más.