Itt az álmodók beszélgethetnek egymással kötetlenül.




OFF törvénykönyv
-melynek betartása teljes mértékben önkéntes jellegű-

Az OFF-ölés
1. § (1) Gondatlanságból elkövetett OFF-ölés vádjában bűnösnek találtatik az a személy, akinek posztjára -gördülékeny társalgásfolyam esetén- 15 percnél tovább nem érkezik semmiféle válasz és ezzel befagyasztja a témát. Büntetése: Az OFF-offolási sarc (későbbiekben OOS) végrehajtása, jelesül módosítania kell a hozzászólást, amivel a bűncselekményt elkövette, megdicsérve benne az előtte utoljára írt illetőt
(2) Ha az elkövető úgy fagyasztja be az OFFot, hogy éppen elköszön, akkor mentesül a büntetés alól.

Példák az OOS alkalmazására:
Egy aktív csevegés közben szünet állt be, eltelik 15 perc s a mienk az utolsó poszt...
(Az előttünk írók természetesen az OOS-ben megnevezettek.)

Adam Kensington:
bocs, hogy befagyasztottam az offot.
nagyon jóképű vagy, Wolgi

Wolgast Bellafonte:
Sajnálom, hogy megöltem a hangulatot.
Igazán lehengerlő a stílusa, Mr. Coltrane

Keith Coltrane:
Elnézést kérek a fagyhalálért.
Egyszerűen fantasztikusak a képei, Mr Kensington!

Az Éjfélünnep
2. § (1) Az Éjfélünnepen bárki részt vehet.
(2) Mindazok, akik gyakori 00:00-ás jelenlétükkel, kitartó éjféli jókívánságaikkal ápolják ezt a szép hagyományt, méltónak találtathatnak az éjféllovagi vagy éjféltündéri címre. Ezen rangok nem igényelhetőek és egyedül az Éjfélkirályok (az ünnep ősatyái) ítélhetik oda annak, aki szerintük kiérdemli.
Éjfélkirályok: Adam Kensington, Keith Coltrane és Wolgast Bellafonte
Éjfélherceg: Kováts Marcell
Éjféllovagok: Isaac Matthew Philips
Éjféltündérek: -

...

Mesélj valamit :3 Utána szerintem meseestet tartok, mert úgyis oly rég volt már, és végre álmodtam egy hosszút, amire végig emlékszem is ^^

Hm, hát én most belelendültem a játékba, játszanék még, de nem merek többet vállalni

Na mese! *_* *elfekszik a kanapén és figyeli a mesét*

Én is túlvállaltam magam játék terén, most kicsit hanyagolom az új játékok bevállalását

Még picit várok, aztán belekezdek a mesélésbe :3

Akkor egyetértünk

Ó ne már *szomorkodik*

Nyolckor belevágok

Sziasztok! <3 *beleül Wolgi ölébe és ad neki egy puszit*  

Wolgast Bellafonte - 2015.02.08. 19:29


Meseest Wolgival?? *__* *pokróccal és plüssmacival elhelyezkedik ő is a kanapén*
már csak 14 perc és 25 mp

*odébb húzódik, hogy Alina is elférjen* Siess már Wolgi

Meseest! :3

Siessen az idő Addig fogalmazom magamban

Amúgy sziasztok lányok *-*

*számolja vissza a perceket*

*ő addig elhelyezkedik Wolgi ölébe*

8 perc *__*

sziia Lolo!
köszönöm a helyet Asztrid^^

Szia Lina! *__*

Helló emberek!^^

Szia Gwen!

Hali-gali gyerekek!

Szia Matcica!

-=Meseest Wolgival=-

-Part 1-

Az egész azzal kezdődött, hogy elaludtam.
Kocsival érkeztem. Velem volt három ismeretlen ismerős, ezalatt azt értem, hogy a valóságban nem léteznek ezek a személyek, de az álmomban a barátaim voltak. Kiszálltunk a fekete autóból, a sofőr már ment is el. Valami irodaház előtt álltunk, aminek nyitva volt az ajtaja. Beléptünk, sötét volt. Láttunk, de kissé nyomasztó volt a hangulat. Tudtuk, hogy amit keresünk, az az irodaházban van valahol, de nem lesz egyszerű megszerezni. Kettévált a csapat, egy lány jött velem. Benyitottunk egy szobába, ahol egy emberméretű bábú állt. Donald kacsához hasonlóan két lábon állt, de a színe sárga volt, a tolla csapzott, kopottas, helyenként megrepedt, ruha nem volt rajta. Kissé félelmetes látvány volt, de nem foglalkoztunk vele különösebben. A szobában nem volt más, szóval mentünk tovább. Az ajtót nyitva hagytuk, hogy tudjuk, hogy ott már jártunk. Hiba volt.
Benyitottunk a következő szobába, iratok voltak ott. Nem kifejezetten ilyesmit kerestünk, de azért átnéztük, hátha találunk valami hasznosat. A szoba sarkában ürítettem ki egy nagy dossziét, amikor a hátam mögül sikolyt hallottam. Megpördültem, ott állt a bábú, kezében egy gerincoszloppal. A lány a lába előtt hevert mozdulatlanul.

Szia Lotte! Véletlenül Matricát olvastam.

Persze Matrica! XDDDD

Wolgi *___________*

hello Gwen és Mat!^^

mikor lesz folytatáás??

Ja, vak vagyok.

Hali Alina!

Hát Wolgi, ez nem jó esti mese...

-=Meseest Wolgival=-

-Part 2-

A szívem hevesen kalapálni kezdett, üvölteni akartam, de nem jött ki hang a torkomon. A kacsát figyeltem, kezében a még lassan imbolygó csigolyákkal. Nem mozdult. Pislogtam, hátraestem ijedtemben. Amint nem láttam, közelebb került hozzám. Ha valaki ismeri a Síró Angyalokat, akkor hozzá tudja hasonlítani ezt a lényt. Amikor látom, mozdulatlan tárgy, amint nem, gyilkológép. Az angyaloknál ez kicsit lassabb volt, de ugyanolyan félelmetes.
Tágra meredt szemmel hátráltam ki a szobából, becsuktam az ajtót, aztán sprinteltem a többiekhez. Kiabáltam, hogy merre vannak, valahonnan mintha válasz is érkezett volna, de nem tudtam, merről. A hátam mögül viszont ajtócsapódást hallottam. Az az izé kijutott. Bebújtam egy kis raktárszerű helyiségbe. Csak kívül volt kilincs, belül csak egy fogó volt. Bezártam magam. Egy seprőt áttoltam ezen a fogón, így megakadályozva a lény bejutását. Nem hittem, hogy sokáig kitartok így, megoldást kezdtem keresni.
Még sosem haltam meg álmomban, mindig segítettem magam valahogy tudat alatt. S így lett most is, Egy szellőzőnyílást találtam az egyik fal alján. Éppen befértem kúszva. Nem tudtam, hogy meddig jutok el így, és féltem, hogy beragadok. Kúsztam előre, de nem láttam fényt. egyszer csak bevertem a fejem valamibe. Zsákutca. Vissza nem tudtam fordulni, legfeljebb nagyon lassan visszatolatni oda, ahol valószínűleg egy gyilkológép vár.
Ököllel beleütöttem egyet az előttem lévő akadályba, mire az reccsent egyet. A másik oldalon motoszkálást hallottam, majd valaki eltolta azt, ami előttem volt. Nem zsákutcába kerültem, csak volt egy doboz a kijárat elé tolva. Nagy örömömre a többiek vártak ott rám, mondták, hogy ők is összefutottak a kacsával. Maradtunk hárman.

Folyt. köv., csak még írom...

Nekem is volt álmom. Csak darabokban. A legjobb(rossz) részeknél mindig felébredtem.

Még mindig jobb a hülye álmaidra felébredni, mint arra hajnal 4-kor, hogy a macskád üvölt valahol a lakásban, mint a megveszekedett őrült...

*vesz Alina popcornjából*

-=Meseest Wolgival=-

-Part 3-

Visszatoltuk a dobozt a biztonság kedvéért, bár nem gondoltam, hogy ott át tudna jutni. Kisettenkedtünk a szobából, ahol voltunk, a bábú nem volt ott. Mentünk tovább, megint szétváltunk. Most egyedül mentem tovább, találtam egy kulcsot valahol. A többiek az irodaépület vége felé indultak, a kacsa legjobb tudomásunk szerint a bejárat fele tartózkodott. A kulcs, mint kiderült, az egész épületet összekötő folyosón lévő ajtók egyikét zárta. Be is zártam hát, így elvágtam a kacsát magunktól. ha csak nem tud zárat feltörni, vagy ajtót áttörni, akkor most egy ideig jók vagyunk.
Egyébként egy srác és egy csaj maradt még, akiket rövidesen megint megtaláltam. Együtt keresgéltünk tovább. Benyitottam egy szobába, ahol egy kisebb bábút találtunk, egy horrorisztikusan festő Mikiegeret. A lány mögöttem felsikoltott, de szerencsére csak ijedtében, nem azért, mert éppen távozott a gerincoszlopa a testéből. Az ajtót bevágtam, a srác mondta, hogy tartja, amíg tudja. A lány keresgélni kezdett tovább, én kissé vissza indultam. Találtam egy kis fülkeszerűséget, bizonyára a biztonsági őr helye volt akkor, amikor... hát, gondolom szépen lemészárolták az ittenieket, mielőtt mi megérkeztünk. Bár vér nem volt sehol, legyünk pozitívak, biztos éppen Albániában nyaraltak akkor.
Szóval a fülképen képernyők voltak. A kép hangyás volt, de pár szobába legalább beláttunk. Érdekesség, hogy a kacsa akkor sem mozog, amikor képernyőn keresztül nézem. Érdekesség, hogy a szellőzőnyílások egy álmon belül képesek méretet váltani. Érdekesség, hogy a kacsa feneke éppen abból lógott ki.
Nyomtam egy sprintet addig a szobáig, óvatosan elhúztam a dobozt és belestem pislogás nélkül. A kacsa közvetlenül előttem volt. az arca belevésődött a retinámba, a szemei hiányoztak, feketén tátongtak a kis mélyedések. Fakó, kopott sárga festék, repedések a bal oldalon. A csőr tátva volt.
A dobozt szépen visszaraktam a helyére, ráborítottam egy szekrényt, lelocsoltam valamivel és felgyújtottam.
Visszafutottam a sráchoz, aki az ajtót tartotta. Hát... csak tartotta, az ajtó tárva nyitva volt, mikiegér sehol, test a földön. A lány kiabálását hallottam valahonnan. Körülbelül betájoltam, merről jött a hang, és megindultam arrafelé, persze csak óvatosan. A lány egy polc tetején ült, kezében azzal a valamivel, amiért jöttünk, alatta a mikiegér, éppen felfelé mászott. Persze mozdulatlan volt, de minden pislogásnál közelebb került a lányhoz, így lehetett, hogy addig eljutott. És hát ember legyen a talpán, aki sírás közben nem pislog.
Fogtam egy széket, lecsaptam vele az egeret. Nem is tudom, ez eddig miért nem jutott eszembe. A bábú kettétört, a lány lemerészkedett, és kiugrottunk egy ablakon.
Itt ébredtem föl.


...no reaction...

Ez jó volt! *_________*