Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Michelle megrázza a fejét, jelezve, hogy a magyarhoz köze sincs. Mert hát nincs. Azt se nagyon tudja, szokás-e itt magyar névként használni a Michelle-t, bármilyen honosított formában. A naptárban még eddig nem látta, bár nem is kereste.
- C'est français - miközben megvonja a vállát, franciául elmondja, hogy a neve francia. Ebből elég világos. Bármennyire is krákogós nyelv ez - sokan ezt mondják -, kifejezetten szép hangzású tud lenni, főleg, ha akcentus nélkül ejtik ki a szavakat. Nos, Michelle tősgyökeres francia, így a mondata is hasonlóan csengő. Igazából három nyelven tud, azokat pedig igen magas szinten tartja. Muszáj.
- Azért annyira ne örülj. A vizsgákat még az anyanyelveden is necces megírni... - forgatja meg szemeit. Ez persze nem mindre igaz, de igen sokra. A VAV például majdnem kifogott rajta, az utolsó utáni pillanatban adta be, de bőven megvolt. Voltak egyéb tárgyak is, amik nehéznek bizonyultak, de a józan paraszti ész sok esetben életmentő válaszokat hozhat. Mindenesetre Vasil reakciója folyamatos mosolygásra készteti, arról nem beszélve, hogy ahogy várható volt, megered a nyelve. De még mennyire! Szőkeségünk nem türelmes típus, ráadásul az aktív szocializálódás sem erőssége, így neki ez bőven kimerítette az évi jó cselekedetes bödönjét. Ezt fel is kell jegyezze a fogadalmakhoz, mondjuk úgy, hogy "pár centiliterrel több normalitás." Igen, például.
- Megmutatom neked, hol van a körleted, de szükségszerűen ez azzal jár, hogy a csomagjaimat cipelnem kéne, amik nehezek... - igen, ha meginogtunk az elmúlt pár percben azt illetően, hogy Michelle genyó, most pótolja a lemaradást. Na de istenem, tudjátok milyen baromi nehéz a cucca?? Kemény legény ő, kviddicsezett is, nem véletlenül, de a lehetőségeket meg kell ragadni. Meg amúgy sem nagy kérés, hogy férfi létére segítsen egy bajbajutott hölgynek. Höhö. A rellonos bajbajutott hölgy. Höhö. - Esetleg megtennéd, hogy hozod? - szúrja a végére kedves mosollyal az arcán, de igazából érezhető, hogy ez nem volt kérdés. Parancs nem, de utasítás annál inkább lehetett, csak a kulturált formából.
A következő mondatra felszalad a szemöldöke. Tudja ő nagyon jól, hogy csinos, nem arról van szó. Na de nem erős ezzel nyitni? Most akkor neki is azt kéne mondania, hogy a srác jól néz ki? Az nem az ő stílusa. Bár igazat mondana. Megfontolandó. Figyeli Vasil bíbelődését a pánttal, eközben pedig jól végigméri. Illetlenül. Félreérthetően. Bizony.
- Indulunk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Rögtön kiderül, hogy a mai nap először nem lőtt félre, a Michelle név nem magyar, hanem francia. Legalábbis gyanúsan annak hangzik, hiszen franciául tényleg alapszavakat tud, mint Paris, meg Renault. De ez a kiejtés, meg a hangzása is teljesen olyannak mutatta, úgyhogy elkönyvelheti sikernek, a sok balsiker mellé.
- Azért meglepődnék, ha bolgárul íratnák – nevet fel röviden, de komolyabbra veszi vissza az arcát. – Ha már odáig eljutok, az is szuper lesz. Csak éljem túl az első két hónapot, meg ilyesmi – vonja meg a bal vállát végül, a lényeg, hogy illeszkedjen be a sok kis fogaskerék közé, és ne lógjon ki túlságosan. Nyilvánvaló, hogy nem lesz átlagos diák, már az életkora miatt sem a többséghez fog tartozni, de próbál minél jobban majd hasonulni a többi diákhoz. Ez az előző iskolában lehetetlen volt, most megvan az esélye rá. Aztán ráér még a jövőjét tervezgetni, előbb tegye meg az első lépéseket.
- Ugyan, ne aggódj, ennyit szívesen megteszek az útbaigazításért – és tényleg, egy kis cipekedés még belefér, főleg, hogy esetleg tovább tudnak beszélgetni. Ha azt vesszük, máris lett egy ismerőse, és szinte még meg sem érkezett. Mennyi lehetősége lesz még, és ez hogy felvidítja!
- Persze, induljunk – mosolyog vissza, és nem tud elmenni a tény mellett, hogy a lány válaszra sem méltatta a dicséretét. Igaz, jobb lett volna, ha ki sem ejti a száján azt a kis mondatot, de már megtörtént, és most hasonlóan érezhet, mint Michelle a kérdésnél. Nem tudja hova tenni a nem választ, illetve arra gondolhat, hogy ő viszont nem éppen a stílusa a lánynak. Felkapja Michelle batyuját, ami valóban nem annyira könnyű, de azért Vasilnak nem esik túlságosan nehezére a dolog, és húzni kezdi a bőröndjét. Az első méteren pedig le is esik a tetejéről a cucca, kénytelen megállni.
- Bocs, ma nagyon nem vagyok formában. Pedig meg akartam kérdezni, hogy járunk e. Biztos ettől vagyok ilyen sikeres – próbálja elviccelni a dolgot mosolyogva, bár inkább a falnak rohanna leszegett fejjel, hogy fájjon és érezze. A legjobb lenne, ha most azonnal el is ájulna. Persze, most, hogy a földről szedegeti a cuccait, nem kell Michellre néznie, és reménykedik benne, hogy ez is válasz nélkül marad. Végül sikerül úgy ráhelyezni a bőröndre a cuccait, hogy nagy valószínűséggel, optimális esetben rajta fognak maradni.
- Rajtra kész vagyok Michelle. Remélem, tudsz egy rövidebb utat az egyenesnél, eleget láttad már a fáklyásmenetem – igen, ég, mint a Reichstag. De azért mosolyog zavartan, és próbálja összeszedni magát, ami éppen nem könnyű. De legalább próbálkozik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- A Navinében nem uralkodnak farkastörvények, ott könnyen megtalálod majd a helyed - legyint egyet Vasil aggodalmaira. És tényleg. Ha a Rellonba került volna, ezzel a szétszórtsággal három nap alatt ízeire cincálják. Most is csak azért van mákja, mert Michelle-nek jó napja van.
- Köszönöm - biccent egyet, azért ennyire nem pofátlan még ő sem. Viszont Vasil tök természetesnek veszi, hogy segít neki, nem is volt kérdés. Na látjátok férfiak, ezt hívják plusz pontnak. Na nem elég mindössze ennyi ahhoz, hogy összeszedjetek magatoknak egy nőt, lehetőleg egy jó nőt, de nem árt, ha rendelkeztek olyan alaptulajdonságokkal, mint a minimális figyelmesség és udvariasság.
Mikor végre megindulnak természetesen Vasil csomagja ledől. Szőkeségünknek türtőztetnie kell magát, hogy ne közölje a fiúval mennyire szerencsétlen, de magában tartja, legyen ez becsületére mondva. Nem könnyű. Figyeli, ahogy Vasil a holmijáért nyúl és ismét elejt egy megjegyzést. Járni? Meg van ez zakkanva? Most találkoztak, potom öt perce mondhatnák el egymásról, hogy felfogták, létezik a másik, erre járni? Amúgy is, Michelle fejére van írva, hogy szingli? Megrázza magát és inkább úgy dönt, javít kissé a fiú zavarán. Megvárja, hogy felegyenesedjen és egyenesen a szemébe néz. Juj.
- Persze, járunk... - hangja végtelenül természetesen cseng, mintha mi sem volna egyértelműbb, csak hogy a mondatot nem fejezte be. Közel sem. Megvárja, míg az eddig elhangzottak feldolgozásra kerülnek, majd ugyanolyan tárgyilagosan zárja le a mondatot. - ... egy kört a kastély körül - azzal megfordul és elindul, bízva abban, hogy Vasil követi. Csúnya húzás ám ez, de kiről is beszélünk? Egy Venantról? Na, akkor mindjárt természetes. Szórakoztatja a párbeszédük, de a világért sem vallaná be a srácnak, még a végén önbizalmat adna neki. A sikerért meg meg kell dolgozni.
- Semmi gond, ha a lángjaid terjedni kezdenek, majd lehűtelek - rávigyorog a fiúra és befordul balra. - Ne maradj le.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Szóval a Navine békés emberek háza, ezt is megtudta, sőt igazából örült, hogy nem egy másikba került mondjuk abba Rellinoba, vagy hova, ahova Michelle járt. Tudta, hogy nem így hívják a másik házat, megvolt benne az érzés, de nem jött rá akkor sem, hogy hogyan ejtik helyesen, ha nagyon megerőltette magát. Akkor valószínűleg nyugodt éjszakái lesznek, nem kell jelzőbűbájokkal körülvetetni magát, akit idegeneket jeleznek. Azt sem tudta tulajdonképpen még mindig, hogy hol fog aludni, vagy, hogy hol lehet egyáltalán, jó lett volna, ha nem egy tömegszálláson a többi diákkal, vagy csak nagyon kevéssel.
- Ez csak természetes – biccent, hiszen jól megnevelték. Sőt meg is ruházták többször is, ami nem azt jelenti, hogy nagyon sok és különleges ruhakölteménye lenne. Bele lett nevelve az alapvető udvariasság, és egyébként is hálás volt Michelle-nek, hogy elnézte a balfogásait. Mint például a következőt, amit kimondott, ez már csak egy ilyen nap.
A meglepő igazán a válasz volt, Vasil egy pillanatra meg is torpant, úgy figyelte a lányt. Nem bízott benne, hogy ezt valóban neki mondták, úgyhogy gyorsan körbe is nézett, van-e még itt valaki.
- De hát… ja, vagy úgy – csóválja meg a fejét, mosolyogva, saját magát mosolyogva ki. Michelle egészen ügyesen kitért a válasz elől, sőt, még csak meg sem alázta, pedig akár megtehette volna, és nem is lepődött volna meg rajta Vasil. A bolgár lányok és fiúk még jó napjukon sem poénkodnak ilyennel, maximum akkor, ha jól alááshatnak a másiknak, kissé zárkózottabb népség. Persze vannak ott is kivételek, meg másmilyenek, akikkel viszont kevés szerencséje volt a fiúnak.
- Szerencsére tél van, így ha nagy a baj kirohanok a kastélyból és fejest ugrok a hóemberbe – mosolyog, miközben caplat a lány után.
- Eszem ágában sincs, nélküled meg lennék lőve, szóval örök hála meg egy fagyi, vagy amit akarsz – a fagyi ilyenkor maximum egy kisgyereket nyűgözne le, szóval Vasil ismét poénkodni próbált. Igaz, nem egy nagy Humor Herold, ennyi telik tőle. Úgy érzi közelednek a célhoz, ez egy kicsit el is keseríti, hiszen akkor meg el a válni a csinos idomokkal megáldott Michelle-től. Igazából fogalma sincs mennyi út még, de nem fog örökké tartani.
- A rellionosok is ilyen segítőkészek, mint a navinések, vagy érezzem a megtiszteltetést? – szól vigyorogva, amikor megbukik egy tárgyban, amit éppen most pattintott elé valaki. Szerencséjére nem esik el, mert megkapaszkodik Michelle alkarjában, majd mikor visszanyerte az egyensúlyát gyorsan elengedi a lány kezét. Egy fiatalabb sárgacímer-taláros lány lép oda hozzájuk és felveszi a kis kerek tárgyát, talán egy nefeleddgömböt.
- Jaj, bocsánat, jól vagy?
- Semmi gond, túléltem a támadást – vigyorog a fiú, majd a lány egy „akkor jó” után el is rohan valamerre, Vasil pár pillanat múlva szem elől téveszti.
- Ez a kastély ki akar babrálni velem – vakarja meg a fejét. – És bocsi, hogy kihasználtam az alkalmat – vigyorog egyet, aztán sóhajt egy nagyot.
- Talán lebegtetnem kéne a cuccokat, jókor jövök rá…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Michelle "viccesre" vette a figurát, amivel kellőképp megakasztotta a fiú gondolatmenetét, hát még a tevékenységét. Nem mondhatnánk, hogy nem nem tetszik neki a végeredmény, sőt, kifejezetten helyes, hogy Vasil zavarba jött. Maradhatna így, mert ez jól áll neki. De nem marad, veszi a lapot és ez még annál is jobb, mintha továbbra is zavartan pislogna.
- Nem mondanám, hogy jó ötlet, de a célnak megfelelő - különben sincs kint hóember, vagy legalábbis szőkénk figyelmét igen jól elkerülte. Talán elbújt előle. Igen, ez a legvalószínűbb eshetőség. Félt, hogy kap egy kelleténél forróbb zuhanyt a rellonostól, ezért kimenekült az országból. Elképzeltük? Helyes. Miközben még mindig azon morfondírozik, milyen lehet a fejjel hóban álló Vasil - nagyon vicces -, jön is a hálálkodás, meg a jutalom. Ez egy igen túlértékelt része az emberi kapcsolatoknak: ha valamit teszek, jutalmat kapok, ha pedig kapok, akkor adok valamit cserébe. Michelle nem elvárós típus, inkább majd ha úgy adódik és valóban szüksége van segítségre - végtére is, egy villanykörte is kifoghat rajta... na jó, nem -, akkor majd megkeresi a fiút. Neki nem áll érdekében szívességeket kicsikarni másokból. Megáll a maga lábán és bármily hihetetlen, fizetség nélkül is tud segíteni. Ez hihetetlen.
- Felesleges hálálkodni - leinti gyorsan, de nagyjából ennyi is volt a csend, mert pár másodpercre rá, Vasil ismét "szót kér". Beszélgetni. Miért kell állandóan beszélgetni? Örök rejtély ez, de Venantunk erőt vesz magán a mesedélután kedvéért. - Rellonosok - csípőből javítja ki, majd várat picit a további válaszra. Elmorfondírozik, milyen lenne, ha az egész zöld ház sürögne-forogna, fogadná az újakat, körbeugrálná őket, sőt, ajándékcsomagokat is készítenének, puszta kedvességből. Kis híján felnevet, de inkább elfojtja.
- Érezd - a navinésre pillant és ebben a hirtelen szemkontaktusban minden benne van. Maga a kérdés is igen komolytalan volt, a válasz viszont kifejezetten őszinte. Aztán hála ennek a rövid tekintetes találkának, Vasil sikeresen majdnem felbukik valamiben. Michelle csak annyit érzékel az egészből, hogy a srác az alkarjába kapaszkodik. Félreértés ne essék, ő ugyan hagyta volna, hogy pofára essen, ez a hirtelen megteremtődött kapcsolat pedig... Nem érinti sehogy. Inkább csak olyan "mi a fene van?" fejet vág. A jelenet nem tart tovább pillanatoknál, mert a fiú ismét megtalálja egyensúlyát, az elkövető pedig színre lép. Szőkeségünk rögtön összevonja szemöldökét és figyeli a párbeszédet, majd még mielőtt az ismeretlen hölgyemény távozna, megszólal.
- Még csak most érkezett, de máris ki akarod nyírni az új háztársad. Pancser... - tudott volna más szót használni, de visszafogta magát. Most csak visszapillant a lány után, aki kissé idegesen, még egyszer bocsánatot kérve távozott. Nemhogy megállt volna és vitte volna magával a fiút. Tipikus. Sóhajt egyet és Vasil mondatára elmosolyodik.
- Minden évben van gyereknap - tárgyilagos, közömbös hangon ejti ki a szavakat, tán kissé durván is hatnak elsőre, de szemeiben ott csillog, hogy nem kell véresen komolyan venni. Túlélték mindketten, túl vannak rajta. Szót sem érdemel. - Ez nem egy rossz ötlet - helyesel a rellonos. - Körülbelül húsz lépés és ott vagyunk. Keress meg egy prefektust, ő majd eligazít, ha kérdésed van, segít. És ha lehet, ne öld meg magad - megcsóválja fejét, de arcán valamiért ott csücsül az a fránya mosoly. Ahogy ígéri, oda is érnek. Kérdőn pillant a srácra, hogy szeretne-e még valamit, vagy esetleg a könyveket visszaadja, nem adja... Ilyen apróságok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Lehetséges, hogy igaza van Michelle-nek, de a fiút ez nem tántorítaná el, csinált ő már ennél hülyébb dolgokat is. Például ellopott egy nyakláncot Georgiev-től, mert tudta, hogy az nagyon becses annak a nagyszájú mitugrásznak. Nem mellesleg az előző héten éppen Vasillal kötözködött, aminek két monokli és egy átok utáni lábadozás lett a vége, nyilvánvalóan a most már Hugrabugos fiúnak. A kis bosszúja beteljesült, imádta nézni, ahogy ideges az a hülyegyerek, egészen addig, amíg fény nem derült arra, hogy nála van. A forgatókönyv már ismert, megint elesett Vasil és a gyengélkedő lett a körlete. Ha jól utánagondolna, nem sokkal többet aludhatott a körletében – főleg az első években -, de aztán már elég okos és ügyes lett, hogy meg tudja védeni magát. Úgyhogy egy kis hóemberbe ugrálás nem is lenne olyan nagy probléma tőle.
Michelle-be mintha megváltozott volna valami, vagy éppen Vasil volt túlságosan elfogult vele szemben, mert a következőkben már eléggé semlegesen, vagy éppen az eddigiekhez képest kimérten válaszolt. A fiúnak visszaállt a helyes értékelése, és nem esett túlzásba a szőke széplánnyal kapcsolatban, a helyén kezelte a dolgot. Meg egyébként is mondott vagy három olyan mondatot, aminek egyikéért már otthagyhatták volna, szóval úgy gondolja Michelle még rendes is volt vele, hogy nem küldte el kéretlen kastélytúrára.
- Á, Rellon, oké, megjegyzem – most, ahogy így jobban belegondol, tényleg ez volt a ház neve. Szerinte holnapra már rendesen tudni fogja, és akkor nem fog hülyeségeket beszélni, legalábbis ezekről.
Beletapintott a lényegbe, a rellonosok nem túl segítőkész fajta lehet, szóval igazából Michelle kérése ellenére talán mégis hálálkodnia kellene. De nem csinál hülyét jobban magából, ennyiben hagyja a dolgot.
Aztán a kis majdnem baleset után, egészen jól elvan a kisebb diákkal, Michelle-nek pedig igazat ad, tényleg jobb lenne, ha egybe maradna. Bár itt is biztos jól felszerelt a gyengélkedő.
- Oké, vettem a lapot kisasszony – hajol meg egy picit úgy, mintha kéretlen kegyben részesítette volna a másik. Még nem tudta eldönteni, hogy a lány szórakozik vele, vagy csak ilyen tényleg, vagy ő lát rosszul, de egyelőre jobb is, hogy megérkeznek a Navine bejárata közelébe. Utána fog kérdezni a rellonosoknak és majd akkor dönti el, hogy most szerencséje volt-e vagy sem. Azért annyira nem bánja, hogy megismerkedett vele, már amennyire…
- Köszi a lehetőséget, meg az iránymutatást – mosolyodik el, majd nem tudja, hogy a lány miért áll ott. Ekkor jut eszébe, hogy nála van Michelle cucca, és gyorsan le is veszi a válláról, majd átnyújtja neki.
- Volna kedved még összefutni? Mesterizé vagy te is? Biztos lenne még kérdésem, meg csak úgy is. Te vagy az egyetlen, akit legalább látásból ismerek. De persze, csak ha lesz kedved – mosolyogva, és kissé zavartan mondja, nem szeret igazán kérni. A Durmstrangban nagyon nagy volt az ár, bármit is kérjen. Itt még nem tudja a viszonyokat, de majd kiderül, hogy mi lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

A sok tanulás megfekszi az ember gyomrát, éppen ezért Michelle nem ment haza a faluba végül. Beásta magát a Rellonba, régi szobájába és ott kezdett neki a tanulásnak. Szobatársai nem nagyon zargatták, jobbára mind leléptek a szünet miatt, ez pedig épp kapóra jött neki. Nem volt semmi, ami elterelje a figyelmét. Mígnem egy gyönyörű napom gyomra korgása már olyannyira idegesítette, hogy nem tudta tovább a helyén ülve várni a következő fejezet végét, félbe kellett hagynia. Ebből következik, hogy Venant leányunk amúgy is puffogós hangulatban volt, de ez csak rátett egy lapáttal, így puffogósról ágyútüzelősre váltott. Mi valahol itt kapcsolódunk be az eseményekbe.
Szőkeségünk nagy elánnal indul meg a konyha irányába úgy este 8 körül, a Nagyterembe ugyanis lusta volt elcaplatni. Ki fog ennyi ember között kajálni? Tömegverekedés a jó falatokért, hangzavar, csak a feje fájdulna meg. Kell az neki ilyen tanulmányi hajtós időszakban? Szóval ezért halad most a manók birodalma felé, lehetőleg minden ismerős elől elbújva. Öltözetét tekintve nem vette hivatalosra a figurát, farmerben, tornacipőben és egy V kivágású pólóban halad előre, haja vállára omolva lengedezik a menetszél következtében.
A helyiséghez érve partihomokot megszégyenítő lazasággal nyit be és szinte rögtön el is lepik a manók, akik mindent akarnak tőle. Kis túlzással a csillagokért is elmennének, ha Michelle azt kívánná, enne egy kis Mars földet. De ki kíván ilyet? Na mindegy. Michelle hosszú listát ad le kajákból, olyasmivel rajta, mint csokoládétorta - nagy és egész! -, krumplifőzelék, krumplipüré, rántott sajt, milánói, gyümölcsleves, szóval minden, mi szem-szájnak ingere. Ami a legborzasztóbb, hogy a torta kivételével mindezt el is fogja fogyasztani, ismerve cseppet sem kis stílű táplálkozási szokásait. Lehuppan az asztalhoz és várja, hogy a manók sürögjenek, majd az utolsó reménykedő apróságra nézve kér egy kávét - tisztán, feketén -, valamint egy zöld teát ízesítés nélkül úgy, hogy megkapja a cukrot, mézet, citromot. Elégedetten dől hátra, és szinte rekordsebességgel kapja meg a koffeinadagját. Azt kortyolgatva figyeli a manókat. Jó lesz ez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Két nap telt el, amióta megérkezett, és bár nincs rossz tájékozódási képessége, a kastély állandóan kibabrál vele. Nagyon sok helyen járt, de gőze sincs, hogy hogyan jutott oda, sőt alig-alig tudja még az utat mosdóig is. Ezért aztán nagyrészt a klubhelyiség egy félreeső sarkában múlatja az időt, könyvet olvasva, néha pedig elindul felfedezni a kastélyt. Így van ez most is, kimerészkedett a Navinéből, csak a pálcáját hozta magával. Mivel a szünet és a vizsgaidőszak kissé megritkította a népességet, szellősebb lett a számára a kastély, nyugodtan tud sétálni a furcsábbnál furcsább folyosókon. Néha randomszerűen benyit egy-egy ajtón, mint most is. Azt már tudja, hogy tanítási időn kívül nem kötelező az iskolai egyenruha, de azért be szokta tartani azt, hogy amíg másnak tanítása van, nem mutatkozik normál ruházatban. A mestertanoncoknak egyébként is nagyobb a mozgásterük, amit nagyon üdvözítőnek tart. Ma fekete farmerben és kockás ingben érzi jól magát, meg egy ehhez illő félcipőben caplat a folyosókon, majd benyit egy furcsa helyiségbe. Nagyon sok manó van a környezetében hirtelen, gyorsan rájön, hogy ez valamiféle konyha lehet, ráadásul meg is rohamozza az egyik azzal, hogy mit szeretne, mert van minden. Mivel egészen éhes, ezért kér egy kis sopszkát, meg сирене sajtot, és ha már ilyen kedvesek, akkor legyen inkább sajttál. Egy kevés halat is szeretne enni. Nemsokára elkészítik neki, addig pedig üljön le Michelle mellé, mondják neki. Ennyire szerencsés nem lehet, gondolja, de azért megnézi magának azt a bizonyos Michelle-t.
pedig ő az, ezért el is mosolyodik, micsoda véletlen. Aztán megszemléli, hogy mennyi mindent hoznak a lánynak, nem mondhatja rá, hogy étvágytalan, ráadásul eléggé vékony típusnak tűnik a francia szőkeség.
- Helló Michelle! Vársz még valakit? – köszönti angolul, piszkálva egy kicsit a lányt, ahogy az ételekre mutat. Odalépdel a lányhoz, majd vele szembe megáll.
- Leülhetek? A manók hozzád küldtek, de nem tudtam, hogy te ilyen bélpoklos vagy – kuncog. – Remélem, azért elférünk majd. Mi újság? – kérdezi vidáman, végül is ennél jobb nem is igen történhetett volna vele. Végre egy ismerősebb arc, persze két nap alatt mit vár az ember? Ráadásul ezt az arcot egészen kedveli, meg azt a fura mosolyt, amit Michelle néha előcsalogat magából, mintha valami ritka szexepil lenne. A sajttál hamarosan meg is érkezik hozzá, ő pedig fel is csippent párat. Hazai ízek, szuper!
- Kérsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

A manók sürögnek-forognak, készülnek az ételek, miközben Michelle szép lassan kortyolgatja kávéját. Mennyei egy ital ez, arról nem beszélve, hogy ezzel kitart majd hajnalig. Amint az utolsó korty is legurul, megérkeznek a kért kaják, méghozzá derék mennyiségben. Ha valaki kíváncsi rá, hogy egy nő hogyan képes ennyit enni, csak annyit tudok válaszolni, hogy nézzék meg a Venantot. Néha úgy érzem, mintha a lány egy sertés lenni, aki még a makkot is kikaparja a földből, de aztán arra jutok, szörnyű lenne, ha csak csipegetne. Inkább egyen jóízűen, mint legyen pálca vékony. Ő is ezt gondolja.
Az ajtó csukódik mögötte, de fel sem néz, a gyümölcslevesének felét már be is lapátolta, ami már önmagában is szép adag itt a konyhán. Imádja a minőségi ételt, amit pedig a manók csinálnak, az mondhatni überelhetetlen. Egy ismerős hang üti meg fülét, majd mikor az meg is szólítja, végre felpillant. Leves kivégezve. Szúrós tekintettel mered Vasilra, mikor megszólal.
- Hogyne. Egy kis nyugalmat - szarkasztikusan cseng hangja, de szemét ekkor már a milánóira szegezi és cseréli is ki maga előtt a tányérokat. Éhes emberrel nem lehet beszélni, meg a tanuláshoz is energia kell. Ne feledjük, még három kilót híznia kell, ebből nem enged. Az első falatot felcsavarja villájára, miközben hallgatja a fiút és érzi, hogy a benne lévő pumpa emelkedik. Lassanként szökik a magasba, szinte érzi az egész folyamatot. Megint felpillant, de most már egyenesen gyilkos pillantásokat küld Vasilnak.
- Nem ártana, ha te is megszednéd magad - ez a megjegyzés többféleképpen is érthető, de valamiért egyik sem túl vonzó alternatíva. Mintha közölte volna a navinéssel, hogy vézna, csenevész, szinte már lányos. Rosszal kezdett a mai nap folyamán, annyi biztos. Nem vennék rá mérget, hogy mondjuk még két megjegyzés után sem lesz valami lila Vasil szeme alatt. Itt látszik, hogy Michelle fáradt, ebből kifolyólag ingerült. Bajok lesznek itt még...
- Kösz nem. Tudod, ennyi elég a bélpoklosnak - mutat körbe az asztalon elhelyezett kajákon. Nem mellesleg iszonyúan gúnyos, már fontolgatja, hogy inkább magyarul beszél vagy franciául. Bünti indul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Újra összehozta a sor a veszélyes szőkével, akiről egyelőre nem tudta, hogy veszélyes, csak sejtette. Semmi oka nem volt rá, hogy túlságosan rosszhiszemű legyen vele szemben, pedig a két nap alatt a rellonosokról főleg negatív felhangot hallott. „Kerüld el őket”, „nagyszájúak”, „szemetek” és még megannyi fura jelző volt rájuk. voltak pozitívak is, de Vasil tudta jól, hogy nagyjából mire számíthat majd velük kapcsolatban. Ettől függetlenül Michelle számára még mindig egy vonzó, kedves lány volt, akinek ma nem volt túl jó napja szerinte.
- Nem foglak zavarni, megígérem. Halkan ropogtatok majd – a fiú még mindig viccelt, és a következőekben is megpróbálta még ezt tenni. Minden jó a mai éjjelben, talán még jobban megismerheti a szőkét.
- Tényleg? Lehet, hogy igazad van, mostanában nem ettem túl jól, kissé rossz bőrben vagyok. Na, majd mától elkezdem a dőzsölést - figyelmen kívül hagyja a lány kissé ellenséges modorát, és máris eszik egy kis haldarabot, mert a manók annyira lelkesek voltak, hogy kis katonákat készítettek számára. Egy kisebb darab fogpiszkálóra rátűzdel pár vegyes ételféleséget és máris betolja az arcába, majd kihúzza a fadarabot úgy, hogy az étel a szájába marad. Az ízek összeolvadnak, ő pedig jóleső érzéssel nyeli le a finom falatokat. Ez fantasztikus!
- Jó, ezt is megértem. Én nem hiszem, hogy be tudnám vágni mindezt, de téged nem kell félteni. Jó alakod van, irigyellek, hogy ennyit ehetsz… vagy inkább szedsz egy kicsit fel? Azt mondják, hogy az a jó, ha van mit fogni – kacsint egyet nevetve, majd újabb adag rablónyársat készít, és némi salátát is betermel mellé. Fogalma sincs, hogy Michelle-nek mi áll jól, ő így is túlságosan csinosnak véli, de azt is tudja, hogy a lányok mindig elégedetlenek. Lehet, hogy most kipróbálja majd magát, milyen egy kicsit húsosabban, ki tudja.
- Neked van testvéred? – próbál beszélgetést kezdeményezni, hátha jutnak egy kicsit előbbre is. Hogy miért? Egyszerűen kezdi kedvelni a másikat… vagy inkább a szépsége kezdi egy kicsit a befolyása alá vonni. Mindegy melyik, Vasil jó fej akar lenni éppen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Michelle mindössze egy szemforgatással jelzi, hogy neki aztán mindegy, üljön le a fiú, ha annyira hajtja a vére. Részéről abszolút mindegy, mit csinál, míg őt hagyja kulturáltan étkezni. Vagyis, így érzi, míg Vasil meg nem szólal. Első megjegyzése sem volt épp főnyeremény, mert akinél ezt jelenti a humor, az kifejezetten… Áh, hagyjuk. A második megjegyzése sem kis ellenszenvet váltott ki a szőkeségből, úgyhogy a múltkor megszerzett plusz pontok egyenes arányban nullázódnak, illetve tartanak a végtelenbe. A mínuszabbik fajtába persze.
A hablatyolásra Michelle nem reagál, ismét az előtte lévő kajára fordítja tekintetét és hatalmas falatot halmoz villájára. Nem szégyelli, hogy jó étvágya van, sőt, igazán dicséretesnek tartja, hogy mer enni fiú előtt így. A legtöbben álszent módon csak mondják, hogy ők ugyan nem éhesek, persze közben kiesik a szemük. Na ha a Venant éhes, nem köntörfalazik. Kér magának két pizzát, meg egy krémest levezetésképp és mindet beburkolja. Most is inkább csak azért zavarja a megjegyzés, mert nincs jó kedve. Mikor Vasil ismét megszólal, a lány villája megáll a levegőben, pontosan a szája előtt. Annyira ösztönösen vonja fel szemöldökeit, hogy az már vérlázító.
- Nem mintha sok közöd lenne ahhoz, hogy rajtam mi fogható és mi nem, arról nem beszélve, hogy ezt nem most és nem veled fogom kitárgyalni. Inkább ennék – azzal szájába teszi az utolsó falatot és a tányért arrébb tolja, hogy maga elé vegye a krumplipürét. Magába. – Ha lehet – toldja még meg gyorsan mondandóját, azzal rákoncentrál az előtte lévő csodára. Egyszerűen imádja a krumplipürét, te jó isten, napokig el tudna élni rajta.
A következő kérdésnél megáll kezében a villa, ismét, ugyanis a testvéreiről kérdezi őt Vasil. Ez még önmagában nem lenne gond, de feltépett sebeken tapicskol éppen a navinés. Láthatóan Michelle nem repdes az örömtől, hogy fel lett hozva a téma, de üsse kavics, úgy dönt, ha már diskurzus van, válaszol. Bár azt hadd tegyük hozzá, hogy a srác mai teljesítménye után ez kifejezett jóindulatra enged következtetni. Igen, az előbbi pofátlan megjegyzésekre gondolunk. Bizony.
- Van - na, amikor azt mondtam válaszolni fog, azt nem említettem, mekkora terjedelemben. Újabb falat krumplipüré. Hirtelen azt sem tudja hány testvére van. Vér szerinti három, féltestvér egy - bár ezt ugye apjukból kiindulva sosem lehet tudni -, az összesen négy. De ezek már belső információk, majd ha kérdezik, megmondja. Harapófogós játékot játszik éppen a rellonosunk, kíváncsi, Vasil meddig bírja cérnával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Kezd egy kicsit bűntudata lenni. Igen, kissé megpiszkálta a lányt ego szinten, de hát nem tud elmenni a tény mellett, hogy Michelle két pofára tömi magát, mint egy feneketlen kajakút. Ami egyébként nemhogy visszatetszést kelt benne, hanem igazán tetszik neki, hogy ilyen jó étvágya van Michelle-nek és nem zavartatja magát előtte. Mintha csak egy családi vacsorán ülnének, ahol mindent szabad. Mondjuk nem gyerekek már, hogy rájuk szóljanak, de Vasil nem ezt szokta meg, a Durmstrangban szigorú szabályokhoz volt minden kötve, még az evészet is. Így igazán tetszik neki a Bagolykő szabadelvűsége, ahogy olvasta, csak az igazán nagy kihágásokért járnak igazán nagy büntetések.
- Persze jó étvágyat! Nem akarlak zavarni, még a kézfejem is a főzelékbe kerülne – humorkodik tovább, bár a mondandója őszinte. Nem szeret zavarni, és igazán élvezettel nézi, ahogy csinos szőkeség betolja a kaját, hatalmas adagokat mérve ki az evőeszközére. Mondjuk vicces és morbid a jelenet, ahogy odanyúlna Vasil, Michelle pedig a villájára tűzi az ujját és elrágcsálja szenvtelen arccal. Nevethetnékje támad, de csak mosoly jelen meg az ajkain, nem akar bunkó lenni.
- Ő is itt tanul? Vagy több is van? Aztán jó tesó-e? Az enyémeket tűzre kéne dobni, annyira imádnivalók. A tiéd is ilyen kis pernahajder? Biztos oda van érted és tenyerén hordoz, igaz? – érdeklődik, bár nem tűnt olyannak a téma, amit Michelle szívesen szóba hozna. Bár az is közrejátszhat, hogy éppen eszik, ő meg mégiscsak zavarja. Természetesen ő sem felejt el enni, szépen lassan fogyni kezd a sajttál, meg a halat is felszelte már, és egy két falatot el is fogyasztott már belőle. Most jön a sajtos szószos halpálca, élvezettel fogyasztja el, de egy nagyobb szálka megszúrja a nyelvét. Elfintorodik, majd egy kábé 5-7 cm-es csontdarabot húz elő és nézegeti nevetve.
- Máris ki akarnak nyírni – kuncog tovább, majd félreteszi a szálkát. Egy kis leves is érkezik az egyik manó hihetetlen módon ugrálja körül a párost és majdnem megkönnyezik őket, ahogy jóízűen esznek. Vasil szinte alig tudja két falat között a köszönetét kifejezni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Kis híján meg is köszöni, hogy hagyják enni, de úgy dönt, csak lenyeli a következő falatot. Nem, kannibalizmussal igazán nem vádolhatják. Sok van a számláján, van egy olyan érzésem, hogy több is, mint ami kiférhetett volna, de embert nem eszik. Esetleg halálra átkoz, de mint kaja? Pfuj!
Tovább tömi a fejét jóízűen, még a testvér téma is csak egyetlen pillanatra akasztja meg. Válaszol egy lazát, aztán teszi is a szájába a falatot, mikor kérdésáradat következik, amitől majdnem félrenyel. Hirtelen már nem is olyan vonzó ez a sok kaja, hogy szóba hozta nála Vasil a testvér dolgot. Leteszi az evőeszközét és hallgatja a fiút, miközben szemei szikrákat szórnak. Tapintat? Mint fogalom? Áh! Idegen szavak szótára, én mondom. Michelle lepillant a kajájára, csücsörít egyet, úgy néz fel megint a navinésre. Ha eddig kételkedtünk abban, hogy a mai nap folyamán elszakad a cérnája, akkor tévedtünk. Nagyon nagyot. A szalvétájával megtörli a száját, majd felkönyököl az asztalra és közelebb hajol Vasilhoz. Nem cukin közel. Fenyegetően.
- Van két nővérem, akiket évek óta nem láttam, egy féltestvérem, aki apám hancúrjából van és egy ikertestvérem, aki puszta kedvtelésből fogta magát és lelépett. Mondd, ez válasz a remek kérdéseidre? - az arcán ülő mosoly sok minden, csak nem kedves. Hangsúlya egyenesen fenyegető, amolyan "még egy szó és nemcsak az az egy szálka akad majd a torkodon, hanem mondjuk az a szimpatikus fakanál ott a manó kezében". Az enyhe elmebajt betudjuk a feltépett sebeknek, de ez a hidegvér rosszabb, mintha üvöltene. Inkább zengne tőle a konyha, törné rommá a berendezést, vagy tudja a halál, de ez rosszabb mindennél.
- Nem meglepő - mormogja Vasil megszólalására és ismét kezébe veszi a villát, hogy folytassa az evést. Nem lakott jól, csak egyszerűen muszáj volt az előbb abbahagynia, mielőtt megfullad. Innentől kezdve, reményei szerint ez a veszély nem fogja fenyegetni. Bár, ha ezt is a navinésre bízzuk, végezheti Michelle az Azkabanban vagy bármelyik másik szigorúan őrzött börtönben. Nem vicc. Tényleg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Vasil beindult, és tudja, hogy ezt mind a szőkének köszönheti. Érzi a veszélyt, hiszen egy kicsit túllőtt a célon, mivel a lány abbhagyja az evést. Nos, ez nem volt tervbe, hiszen így nem tudja nézni, ahogy a csillogó fogak között eltűnik az étel, és a kecses nyelv nem nyúl ki a kanálba, hogy maradéokot a gazdája csinos ajkai közé jutassa. Viszont a kedves, vagy éppen fáradt nézés átalakul, egészen fenyegetővé. Vasil akaratán kívül nyúlt a darázsfészekbe, hiszen csak egy szimpla ismerkedős kérdést tett fel, a lány pedig láthatóan nem örül nagyon ennek. Mi több, be akarja zárni a bolgár fiú száját azzal, hogy a szép szemeit összeszűkíti. valahogy ez viszont új Vasilnak, neki pedig fontosak az új élmények. Az más kérdés, hogy nem hülye, hiszen az elmúlt évek alatt tudja, hogy mit várhat egy ilyen nézéstől, a tapasztalata bőven megvan ahhoz, hogy tudja el kéne hallgatnia. Kettős érzést kezd a lelkében gyúlni, egyszerre tartja kissé hidegnek Michelle-t és… a lényeg, hogy kezdi elcsavarni a másik a fejét. De az is lehet, hogy ő szeretné csak ezt hinni, sőt biztos benne, hogy a bolgár évek után itt mindenfélére lehet majd esélye, akár barátokat is szerezhet. Ez azért nem semmi! Ezért aztán most visszavesz egy kicsit, csak a másik kedvéért.
- Mondhatjuk. Bocs, nem tudhattam, hogy ennyire kiakaszt ez az egyszerű kérdés, nem akartam, hogy megbántódj. Remélem, az ikertestvéred visszajön, mégiscsak elég bunkó dolog szó nélkül lelépni, ezt még én is tudom - húzza el a száját és együtt érez Michelle-lel. Az ő nővérei is egyszer csak nem voltak, most meg nem tudni, hogy hol vannak. Annyira mondjuk nem hiányoznak neki, de mégiscsak a testvérei. Legalább éljenek a fene vinné el őket. Még az is meglehet, hogy így volt.
A halszálkás jelent után kap egy nem túl szép beszólást. Hiszen lehetett volna viccesen is válaszolni, de Michelle még mindig dühös lehet, mert éppen megerősítette, hogy nem annyira hiányzik ide a fiú.
- A manóktól nem várná az ember – teszi hozzá, hiszen tényleg a manók nagyon kedvesek és szolgálatkészek. Persze vannak olyanok, akik a gazdáik érdekében sok mindenre képesek, de ölni akkor sem lehet kényszeríteni őket.
- Imádom nézni, ahogy eszel. Olyan… jóízűen csinálod, hogy meghozod a másik étvágyát. Ráadásul nem piszkítod össze a villát, meg a kanalat, két morzsával, hanem normálisan tolod. Bocs, de ez tényleg király, valahogy természetes és jó – reméli, ezzel már rendbe lesznek, mert igencsak bámulta az egész kajálást. Ami pofátlannak hathat, ha nincs mögötte indok, Vasil pedig valamiért ebben élvezetet talál. Elég fura, nem igaz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Hála a magasságosnak úgy tűnik, hogy Vasil veszi az adást. Lehet, ha még tennénk a fejére egy csomag alufóliát befogná az HBO-t is, de egyelőre megelégszünk, ha a Michelle által sugárzott jeleket értelmezi. Szőkeségünk fenyegető pózba vágása után visszasüpped kényelmesen székébe és ismét lapátolni kezd. De valami hihetetlenül jóízűen. Óóó igen, a krumplipüré adta örömök. Komolyan, még egy egér is megenne egy elefántot ettől a látványtól. És ez teljesítmény.
Aztán, csakhogy ezúttal végleg elboruljon az agya, kap pár becsmérlő szót az ikre is. Oké, Misire sok minden igaz, lehet őt ütni-vágni ezernyi, sőt, milliónyi dologért, de csak és kizárólag egyetlen embernek: Michelle-nek. Ő maga nyúzhatja és idegesítheti, szidhatja az öccsét, de hogy más tegye, azt nem tűri el. Szőkeségünk jobb keze ösztönösen markolja meg a kést a tányérja mellett. A fejében lévő hangocska - vagyis ez volnék én - egyenesen tiltja neki, hogy bármi butaságot tegyen, így igen nagy önuralom végeredményeképp elengedi a pengét.
- Szerintem meg foglalkozz azzal, ami téged érint. Ne ítélj, hogy ne ítéltess. A helyedben is inkább a kajámmal foglalkoznék, az legalább meglátszik rajtad - goromba stílusban teremti le Vasilt. Azt is hozzátenné még a mondandójához, hogy "anyádék is inkább mentek volna moziba", de ezt túl durvának érzi. Immáron az utolsó hajszálon táncol a fiú, egyetlen apró lépés választja el attól, hogy a rellonos nekiessen. Idegesen eszik tovább,mikor újabb dicséret érkezik a táplálkozási szokásaira. Nem mondod ember, már azt hittük csipeget! Csipeget, mint egy madár nevű ló. A torta éppen időben érkezik meg. Michelle mosolyogva veszi el a manótól, megköszöni, majd elhessegeti és ahogy az apróság hátat fordít, szőkeségünk feláll, leteszi Vasil elé az édességet.
- Segítek, hogy megtanuld, hogyan kell ugyanilyen jóízűen enni - annyira kedvesen cseng a hangja, hogy mire Vasilnak leesik, már késő. A Venant-lány iszonyat lendülettel nyomja bele a fiú fejét a tortába, igazából fültől-fülig terjedően csokoládés lesz a srác. Csak egy dolgot bán a rellonos: ezt a finomságot. Szívesen evett volna belőle rendesen. Kárpótlásképp végighúzza ujját a torta épen maradt részén és ujjáról végtelenül... Khm... Nőiesen nyalja le a sütemény apró kóstolóját. Az ideg szinte ki is szállt a szervezetéből. Felemelő érzés volt ez a kis "tréfa".

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Hát, hát. Eléggé túllőtt a célon, pedig azt hitte, hogy csak egy kicsit. Hiába is mondaná, hogy nem akarta, már túlságosan is belebonyolódott a dolgokba és most az egyszer tetszett neki, hogy cukkol mást. Nem ilyen általában, de tényleg aranyos volt Michelle neki teli szájjal, meg a módszerrel, amivel jóízűen eszik. A testvérkérdés kicsit megakasztja a beszélgetést, mi több idegessé teszi a másikat. ~ Biztos történt valami köztük, a fenébe! ~ Átkozza magát, mert valóban nem volt célja megbántani a másikat, csak az őszinteség beszélt belőle.
- Oké, bocs – emeli fel a két kezét és a vidámsága is leolvad róla. Most nagyon mellé lőtt, kicsit kényelmetlenül is érzi magát, talán jobb is lenne, ha elmenne. Fogalma sincs, hogy mit csinált Michelle ikertestvére – két ilyen szépség egy helyen, te atyaég! -, de valamit nagyon elronthatott, ha ennyire felbosszantotta a lányt a kérdésével. Komolyabb bocsánatot is kérne, de nem tartja éppen jó ötletnek, a lány eléggé agresszív lett már így is. Most van meglőve azzal kapcsolatban, hogy melyik az igazi Michelle, akivel először találkozott, vagy a mostani.
- Ige… - néz rá kíváncsian, de már nem is lát semmit, hiszen a torában landol a feje. Most ő is elveszíti az önuralmát, hiszen lobbanékony típus, és nem tartja túl nagy ellenfélnek a lányt, nem is gondol igazán ebbe bele. Felemeli a fejét és letörli a szeme előle a tortát, hogy kilásson, és közben megkóstolja a szájába tolult darabokat. Egészen ízletes lenne, csak a tálalási mód nem éppen volt kedves.
- Remélem, szereted a bolgár konyhát – nem teketóriázik és mosolyogva teríti be a másikat a levesével, bár egy kicsit sajnálja, hogy pazarolja a finom ételt. Sajtdarabokat vesz a kezébe és felpattan, maga elé vesz egy tányért pajzsként. Vigyorog egy kicsit, bár az arcába kenődött krémmel eléggé nevetséges már így is.
- Szóval… így megy ez Magyarországon? Pazarlunk?  - nem vár választ, inkább dobálni kezdi a sipítozó manók közepette Michelle-t.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

A bocsánatkérés elsuhan füle mellett, nem különösebben érdekli. Különben is, Vasil olyan, mint egy tolvaj: azt nem bánja, hogy lopott, de azt igen, hogy börtönbe került. Vagy valami hasonló hasonlat, a lényeg annyi, hogy előbb kellett volna gondolkodnia és nem most megbánnia a hablatyolását. Vergődik itt, mint cetbálna a Szaharában.
Aztán végre valahára elérkezik az elégtétel perce. Michelle, előre tudván cselekedetének következményeit, kaján vigyorral fogadja el a tortát a mit sem sejtő manótól, majd kedvesen helyezi a gyanútlan navinés elé. A terve tökéletes. Egy nőies, ám igen határozott mozdulattal tossza fejbe zabálnivaló társát, akinek arca olyan ívesen landol a tortában, mint amilyen ívelt a Nap aranyozott széle. Szinte költői magasságokba emelkedve tudná kifejezni örömét, melyet most a hedonizmus kifejezetten elítélendő irányzatának tud be. Kárörvendőn kóstol bele a süteménybe, mint aki jól végezte dolgát nyalja le ujját. Csak azért is, hogy a fiút idegesítse. Ezért megérte a szenvedés.
Már épp valami lesújtó megjegyzéssel zárta volna a diskurzust, s ezzel együtt lépett volna sült krumplis olajra, mikor váratlanul az ölébe pottyan némi bolgár kaja. A levessel önmagában nem volna baja, de az végig eláztatja a rajta lévő ruháját. Ez a farmer esetében nem is lenne gond, de a póló... Fehér volt. Nos, Vasil kifejezetten jól teszi, hogy menekül, mert rellonosunk agya érzékeli a versenyhelyzetet, s olyan reflexszel hajítja Vasilnak a megmaradt tortát, hogy a manók csak pisloghatnak. Isten áldja a vívóleckéket! Bár mátrixos nem lett tőle a szőke, azért annyi haszna volt, hogy sikeresen eltalálja a fiút ismét.
- Odavagyok a bolgár konyháért, de Magyarországon nem csípjük az idegeneket. Lásd vendégszeretetünket, a ház specialitása - azzal marokba fogja a megmaradt pürét és egyenesen Vasilt célozza meg, miközben elvágtázik az asztal végébe és azt felborítva menedéket csinál magának. Hogy a rosseb enné meg azt a fürge kabócaszellemet. Mire várnak még a manók? Holt lelkek eljövetelére? Ha ezen múlik hív egy szellemet ide, de tüstént, a lényeg, hogy kapjon még kaját. Éppenséggel mázlija van, észreveszi, hogy egy hatalmas adag puding, nagy valószínűséggel a nagyterembe szánva elkészült. Nos akkor, itt az ideje egy kis fürdésnek. Kitörik a rejtekhelyről és megragadja a hatalmas tálat, majd védekezőn rögtön becélozza vele a navist. Na az nem lehet, hogy nem ő győz. Arról nem beszélve, hogy gyorsan a végére érne ennek a menetnek, mert át akar öltözni. Egyszerűen gusztustalan levesszaga van és átlátszik a felsője. Brr.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

A manók kitettek magukért, tényleg. Minden nagyon finom, még ha gusztustalanul, vagy éppen nevetségesen – nézőpont kérdése – áll a fején. Kicsit sajnálja, hogy a torta nagy része tönkrement miatta, nem hárítja el a saját felelősségét az egészből. Viszont nem hagyhatja annyiban az egészet, szóval megküldi a leányzót a levessel… a szép fehér pólón a sárga leves egész furcsa mintát rajzol ki.
Kicsit hátralép, mert a kis ismeretsége Michelle-lel elegendő volt ahhoz, hogy tudja a lány bosszút áll majd. Vesz egy kis muníciót magához és fedezéket néz ki, ami egyelőre csak egy szék előtte. A rellonos pedig máris küldi a finom főzelékét, amit eddig olyan jóízűen evett. Ez azért meglepi Vasilt, meg a sebesség is, így ha nem is az egész, azért jócskán jut a ruhájára belőle, de ez még nem elég. Úgy látszik, hogy Michelle túl komolyan veszi az egészet, és ebből kulináris háború fog kezdődni. Legalábbis, ahogy a lány védelmi állásba húzódik, erre enged következtetni. Vasil meglát maga mellett egy tányérnyi ragadós, lekváros fánkot, és máris megpróbálja egy kicsit megviccelni a lányt.
Egyet nagy magas ívben dob felé, még senkit sem látott, aki elsőre ezt nem vette be. Csak közben találkozik egy tál pudinggal is, ami majdnem teljesen beteríti őt. Na, elkapja Vasilt is a harci ideg, szóval elküldi a fánkokat a lány felé, aki vélhetőleg még az első ívest figyeli. Ezt a cselt hógolyózásnál is ajánlatos bevetni, nagyon vicces tud lenni.
- Ezért megfizetsz, francia fruska! – belemarkol mindkét kézzel a kukoricás-rizses tálba és már küldi is a bombákat, emellett elindul, a fő bosszújára véresen – azaz lekváros - szájjal Michelle felé. Lehet megijedni, muhahaha. Még a vigyora is Jokeres most. Hogy mire készül, még maga sem tudja, de elégtételt akar venni a szőke, szexi levespóló verseny első helyezettjétől…
Szóval csak közeledik leendő áldozatához, még azt is elfelejti, hogy pálcával talán könnyebb lenne elintézni a másikat. Az nagyon nem lenne fair, végül is ez az egész nem arról szól, csak annyiról, hogy a francia felvágott nyelvű kisasszony megkapja a jussát, és hogy a bélpoklos maradhasson. Vasil visz neki egy kis desszertet…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Csak azt a csodálatos tortát sajnálja annyira, meg a fehér pólóját, a többi mind elviselhető fájdalom. Büszkeségén csorbát valami sajtdarab ugyan nem ejthet, de egy vereség az ételek csatájában bizony megviselhetné. Ha nem szórakozna amúgy iszonyatosan jól.
Miközben megindul a puding felé, látja az érkező fánkot, de könnyedén tér ki előle, miközben a pudingot mondhatni a szó szoros értelmében ráborítja a bolgár srácra. Ha azt mondjuk, hogy a konyhát ezennel katasztrófa sújtotta területnek nyilváníthatjuk, akkor azzal azt mondjuk, véletlenül leesett egy szöszmösz a kitakarított lakásban. Na, ez itt több, mint káosz. Már épp menekülne, mikor azon kapja magát, hogy találat érte, lekváros trutymó nevezetű lövedékkel. Csak azért trutymó, mert mire Michelle ruháján landol, addigra nem hasonlít fánkra, de még csak ehető ételre sem. Valljuk be, elég gusztustalanul néz ki így a páros. Ha a rellonos valami műkörmös maca lenne, Vasilnak már kikaparta volna a szemét azért, amit a külsejével tett, de be kell látnunk, a Mihaellel eltöltött évek sokat fiúsítottak rajta. Ezen is csak röhögni tud.
- Szeretnéd mi, te bolgár barom? - alliteráció. Alliteráció mindenütt! Michelle arcán is ott ül a görbe, ahogyan újabb támadás indul ellene valami rizses-kukoricás cuccal. Pár szem azonnal bele is ragad a hajába, de a nagy részét sikeresen elkerüli. Bár azt mondhatnánk, hogy ez esetében optimális! Aztán éppen új muníciót keresne, amikor felfigyel a közeledő Vasilra. A véresen közeledő Vasilra. Kétségbeesést színlelve hátrál és egyszer csak háta falat ér. Ha azt vesszük, hogy a fiú nagyobb is és erősebb is nála, akkor nincs esélye, de ha rábízzuk a csúszás erejére - meg a szélre -, akkor talán könnyen kikecmereghet a sarokba szorított szituációból. Pálcája ott lapul a zsebében, de úgy dönt, ha eddig fair módon intézték, maradjon ez így most is, nem fog trükkökkel nyerni. Még egy utolsó fánkdarab - amit sikeresen letépett magáról - lapul a kezében, mint SOS muníció, de egyébként védtelen. Jaj mi lesz itt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Beindult a háború! Nagy csaták és vérre menő küzdelmek ugyan nem lesznek, sőt, ha minden jól megy halottak sem, de Vasil nem hagyja magát. Ő egy olyan országból jött, ahol mindig forr a levegő és mindig résen kell lenni, különben megjárod, jobb esetben. Ha figyelsz, van esélyed, hogy elkerüld a dolgokat, vagy legalább megúszd őket. A tortával Michelle-nek sikerült felpiszkálnia a „bolgár barmot” benne, és a válasz sem maradhatott el, jó szaftos volt. De lehet, hogy csak lekváros? Ki tudja már azt, Palacsintaország fővárosa viszont Michelle ruháján megtalálható néhány helyen. Mondhatjuk, hogy a rellonos nyomokban lekvárt tartalmaz, aki allergiás rá, ne közelítsen! Vasilnak viszont kötelessége megindulni és elmondania másiknak, hogy minek is tartja, amire már az említett baromság vissza válasz képében meg is érkezik hozzá.
- Rellonos ripacs, hát ez kell neked? – közelít tovább a lányhoz, aki közben megérezvén a veszélyt hátrálni kezd. Az más kérdés, hogy a „véres Vasil” már majdnem elröhögi magát, miközben nagyon is komolyak a szándékait azzal kapcsolatban, amit kitalált. Már abban is biztos, hogy egyszer meghógolyózza majd a lányt, mert hát úgy látszik a bélpoklos vevő rá. Végül odaér hozzá, addig próbálja kikerülni a támadásokat. Megáll előtte, hogy Michelle elhasználhassa a maradék tartalékát is rajta, majd egy hirtelen mozdulattal odalép hozzá és szorosan megpróbálja átölelni. Ha sikerül neki, akkor szinte hozzádörgölőzik, mint egy kukac még az arcát is a másikéhoz keni. Nyilván nem lesz tökéletes a támadás, de amit tud, azt megteszi. Végül, ha nem lökik el, vagy hasonló ellép a lánytól és úgy gondolja, hogy ezzel ő nyert. Bármi is a végeredmény azért még odapiszkál egy kis szösszenettel.
- Na, bélpokloska, hogy ízlik a bolgár kaja? – vigyorog, mint a tejbetök, de ahogy kinéz, az biztos, hogy egy katasztrófa. A háttérben a manók pedig egymást csitítgatják, mert némelyikük igen ki van kelve magából.
- Maradnod kéne takarítani, mégiscsak te vagy a lány… - emeli meg szemtelenül a szemöldökét Michelle-re sandítva. őszintén szólva, még így is bájos neki, ha éppen nem torzul  idegbajosra a francia szőke pofija.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

A kajacsatába ékelődve megkezdődik az első igazi alliterációs szájkarate is, amelyet eddig 1-1-gyel kihoztak x-re. Michelle vére forr, egyszerűen imádja, hogy végre valami lázba tudja hozni. Mi azért megkérdeznénk tőle, hogy nem úgy értette-e, hogy valaki, de inkább hagyjuk a fenébe. Mióta Mihael elment és egyedül tengeti a napjait, azóta nem szórakozott ilyen jól, végre őszintén, a szívét is beleteszi valamibe - oké, ez bugyután hangzik, de valóban akarja és csinálja és élvezi. Ez haladás.
- Ha te azt tudnád, te kis naiv navinés! - a falhoz szorítva várakozik. Tudja, hogy nincs menekvés. Az utolsó fánkdarabkát és odaveti Vasilhoz és kíváncsian várja, hogy mit fog tenni a fiú. Tényleg, mindenre fel van készülve: titkos muníció, halálra csiklandozás, még a péppé verést is számításba vette, de az ölelés túl hirtelen érkezik. Szőkeségünk egy pillanat alatt megmerevedik, majd mikor végre reagálni tud fel is kiált és elkezd nevetni. Nevetni emberek, az mi? Próbálja eltolni magától a fiút ahogy csak bírja, de nincs az az isten, aki leszedné róla a srácot, úgyhogy végül is tűri a támadást. Mikor végre vége, abbahagyja a nevetést és végignéz magukon. Többet mond minden szónál a látvány.
- No és neked a magyar vendéglátás? - felhúzza fél szemöldökét és továbbra is a falnak támaszkodik. A pofátlan navinésit nekije. Megcsóválja a fejét, hihetetlen, mit műveltek. Az viszont tény és való, hogy megvívták a csatájukat. Megpillantja a Vasil lába alatt éktelenkedő lekvár és pudingkeveréket, majd ördögi terve kiteljesedni látszik. Nem látszik rajta, hogy tudja, most jön az utolsó csapás. Közelebb lép és egyszerűen kibillenti az egyensúlyából a bolgárt, hogy az remélhetőleg mikor támaszt keres, megcsússzon a padlón. Óóó igen, ez a tökéletes támadás.
- Az lehet, viszont te vagy az újonc, rád fér az ideszokás - keresztbe fonja karjait és ha feltételezzük, hogy Vasil taknyolt, akkor lazán átlép rajta, hogy felállítsa az asztalt, meg egy széket és ráüljön. Remélhetőleg nincsen akadálya a tervének, ha mégis akadna, mondjuk egy menet közbeni borulás, oda se neki. Még dagonyázhatnak egy utolsót, már teljesen mindegy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Belehúztak eléggé, ha lehet így mondani. Vasil mindenhogy kinéz most, csak jól nem, a ruhája is megtépázódottan és csalódottan nézne a fiúra, ha élőlény lenne. A bolgárt viszont egyáltalán nem zavarja, hogy koszos, remekül szórakozik, és ugyan nem az Örs Vezér Teréről indult, de elvitte a hév. Amit lehet Michelle-hez vág, még egyszer egy manó is kezébe akad, de azt zavartan elengedi bűnbánó fejjel. Élvezi, hogy partnere akadt a játékban, ráadásul most bár elszántnak, de nem morcosnak tűnik a francia poussin, szóval talán megbékélhetett már Vasil rossz szólásival kapcsolatban. Neki még mindig van egy kis szálka a lelkében, hogy rosszat kérdezett, de felül tud majd emelkedni rajta.
A haditerve végül beválik, átkarolja Michelle-t és a saját trutyiját – igen, ezt már nem nevezné ő sem ételnek – a lány ruhájába dörgöli. A szöszke nevetni kezd, és Vasil sem bírja tovább, bekapcsolódik, élvezettel törli bele a lányba az arcát is, és arra sem figyel, hogy hova. Neki most nem számít, hogy az előtte lévő igenis egy szép lány, hanem csak a móka és az, hogy Michelle mennyire jókedvű és talán megbocsájtó. Végül ellép tőle, hiszen a ruházatuk immár hasonló, lesz mit kiszedni belőle… remélhetőleg nem mentek tönkre a szép szemű ruhái, azt sajnálná azért Vasil.
- Egész jó a konyhájuk, azért majd meg is kóstolom rendesen – vigyorog, de nemsokára kizúg alóla a talaj, ő pedig a földön találja magát, a hátára feküdve. Nem tud haragudni a másikra – talán kirúghatná a lábát -, inkább csak nevet és szétteszi a kezeit.
- Ó, ez nem ért, időn túl volt – nevet tovább, de nagyon jól érzi magát a padlón, figyelve a megtépázott Michelle-t.
- Oké, lovagias leszek, te nyertél – mozdul végül meg, majd óvatosan felkel és körülnéz. Elhúzza az ajkát balra, és kissé félős fejet vágva néz a másikra, meg a manókra.
Végül megvonja a vállát, majd besegít tényleg, és leül Michellel szembe.
- Ugye azért a ruhádról nem eszed fel majd a kaját, ha hazaérsz? Nem ettél meg mindent… - vigyorog, de gyorsan védekezni kezd.
- Jójó, csak vicceltem! Meg ne egyél… jaj! – már ezen is nevetni kezd, majd újra szétnéz. Disznóólat csináltak a konyhából. Halkan suttogni kezd.
- Szerintem… fussunk – nyújt békejobbot, és ha Michelle elfogadja, akkor felpattan, felhúzza a lányt és nevetve rohannak ki a konyhából. Vasil konkrétan majdnem felbukik még a sima padlóba is, majd meglátja a Navinébe vezető utat.
- Most mennem kell, ne haragudj! Majd összefutunk még és ha szerencsénk van, nem fog fájni – kuncog egy kicsit, és a közben utánuk eredő pár manós különítményre néz, majd szaladni kezd mosolyogva a szállása felé. Régen (n)evett(ett) már ilyen jót!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Huh. Nem fogok hazudni nektek, Jeremy talán még sosem érezte magát ilyen szörnyen. Talán egy-két kviddicsmeccs után, de nem csupán erről volt szó.
Verekedett a csapatkapitányával. Eléggé.... meglepte a dolog. Mondjuk senki sem hibáztathatja őt emiatt, Szerencsétlen Bennett azzal érdemelte ki az ütéseket és azokat a mondatokat, hogy valamiképpen egy Jeremyben hihetetlen utálatot és haragot gerjesztett. Mintha nem is ő lett volna. Utoljára akkor történt vele

ilyen, mikor  Luca bánata, dühe, érzelmi kavalkádja egy darabkája ráragadt. És most is... A szavakat ő mondta, és talán komolyan is gondolta, de nem tudta volna így megfogalmazni, ha nincs az az érzés. Miután rendbehozta magát az volt a terve, hogy megkeresi a törpeunikornist. és válaszokat követel, ha már betörték az orrát, a bordáival sincs minden rendben és persze fennállt annak a veszélye, hogy a Rellonig vezető úton szembetalálkozik egy tanárral teljes arcát beborító vérrel. tántorogva sétált az ajtó felé. A fejében meg sem fordult a gyengélkedő ilyen állapotban, inkább megpróbálja egyedül rendbehozni, legfeljebb egy ember segítségét kéri.
Vöröslő kezét az ajtóra tapasztotta, majd betolta azt. Halk nyikorgás, és már bent is van. Erős késztetést érez az összes fáklya kioltására, egyszerűen idegesítette a fény, hogy lehet őt így látni. Ilyen gyengén. Meghátrálva. Gyáván. Ezek a szavakat nem akarta másoktól is hallani, amúgy is állandóan ezek kavarogtak a fejében, folyton-folyvást felbukkanva, mintha még rugdosnák a verekedés után. Valószínű tapasztaltabb volt a másik fél, nincs mit tenni.
Egy pillanatra megtorpan. Folyamatosan csengő fülei lépéseket hallottak. Halkan szitkozódott, majd megfordult.
És ott állt ő, a kis hercegnő, a kamikaze pilóta, aki még tetszett is neki az erdei menedék előtt. Ez csak a sors lehetett, hogy pont belé botlik. Előtúrta zsebéből a jelvényét, felemelte, majd így szólt.
- Menj vissza. Ugye nem akarsz büntetést? - vigyorgott rá. Csak abba nem gondolt bele, hogy fogai elszíneződtek a véres nyáltól. Látta a lány arcán a meglepettséget, így elkezdett felé közeledni. megfogta a karjánál fogva, ás a terem egy árnyékos szegletéhez húzta.
- Erről senkinek sem beszélhetsz. Érted? - Sietősen félrekapta fejét, majd kis tétvázás után folytatta. - Tudnál segíteni?