Márk


* Nem is ő tehet róla! Az az idióta navinés szúrta el a bájitalt! Világosan megmondta a prof hogy egy kiskanálnál több zúzott sárkányepe ne kerüljön bele, az a hülye pedig felpúpozta a kanalat és felrobbantotta órán a termet. Persze, mert ő meg a padtársa, miért is ne, jöjjön vele büntetőmunkára. De ami több a soknál, hogy a konyhába kell jönniük segíteni a manóknak feltakarítani pálca nélkül, ami mindig piszkos lesz, elvégre mindig főznek itt valamit.
Dühösen beront a konyhába, körbenéz, de sehol sem látja a fiút, csupán a manók szorgoskodnak. Egy-két cseléd felé néz, de tudja hogy megint egy diákot küldtek hozzájuk büntetőmunkára, úgyhogy nem igazán törődnek Erissel. A lány legszívesebben felrobbantana itt mindent a dühtől, beleérve a majd megérkező navinés fiút is. Hogy képzeli, hogy az Ő jegyeit lerontja azzal, hogy nem figyel oda az órán? Iszonyatosan utálja a bájitaltant, de attól még kitűnő akar lenni ebból is. Előveszi a pálcáját, hogy a legközelebbi dolgot lángra robbantsa, mire rosszallóan néz rá az egyik házimanó. *
- Á-á. Pálca nélkül.
* A lány dúlva-fúlva elteszi a pálcáját, a végén még beárulja ez a haszontalan és sokkal rosszabb büntetőmunkát fog a fejére kapni. Keresztbe tett kezekkel várja, hogy megérkezzen a fiú, de minél később jön, annál inkább kezd Eris lenyugodni és elfogadni a tényt, hogy megint a két kezével fog takarítani. *

Márk


* Kikérné magának, ő csak figyelmeztette a fiút, hogy ne tegyen annyi sárkányepét bele, mert nem lesz jó vége. Még hogy sokat dumált, persze, pont ő. Kovács nem sieti el a dolgot, abszolút nem érkezik időben, ez a srác nem olyan, mint az a levitás lány, akivel anno büntetőmunkára ítélték a nagyterembe. Sama hozott felmosó felszerelést is, amit Eris most nem, mivel úgy gondolta, a fiú majd elhozza, úgyis olyan kis beszari alak. Kovács megérkezik a konyhába, játszi könnyedséggel nyomná őt az évezredekig tartó női sanyarú sorsba azzal a feltételezéssel, hogy kitakarította már a konyha nagy részét. Eris összeszorítja az ökleit, nagy erőfeszítés kell hozzá, nehogy elővegye a pálcáját és kipróbáljon néhány nem létező varázsigét, hogy is sül el a fiún. Kekszet vesz el a srác és majszolni kezdi, erre a lány köpni-nyelni nem tud. *
- Mit képzelsz, mi vagyok én, felmosórongy? Jobban jársz, ha most azonnal nekikezdesz szépen a takarításnak, mert itt helyben veled fogom felnyalatni az egészet, ha a saját részeddel nem fogsz végezni mire én is az enyémmel.
* Nem hajlandó a munkából több részt kivenni, mint amennyit köteles, de nagy szerencséje van a fiúnak, hogy igyekszik a kiborulásaira odafigyelni. Morogva elvonul és az egyik manótól kap is egy vödröt, meg felmosót. Elintézi bele a vizet és a tisztítószert aztán nekikezd a saját részéhez. Ez az átkozott takarítószer megint ki fogja marni a bőrét... Hátrapillant, hogy a ráérős robbantgató kedvű fiú vajon nekilátott-e a büntetőnek. *

Brown.


* A mai napon valahogy elmaradt az étkezése, ezen az sem segített, hogy Bennett még edzést is tartott az órák után, úgyhogy Eris szeme kopog az éhségtől. Idefele jövet két diákot is sikerült megbüntetnie, amiért mugliruhában mászkált a kastélyban, nyugodtan fog lefeküdni, ma is érdemes volt felkelnie. Antihősnőnk most a konyha felé igyekszik, s bár a manók nem fognak örülni a jelenlétének, neki legalább valamilyen gyümölcsöt be kell falnia, mert el fog fogyni. Nem szokott gyakran erre járni, inkább a nagyteremben eszik, ám ott már leszedték az asztalokat, kénytelen ide tolni a képét. Belépve a helyiségbe rögtön rá is modul pár manóra, akik megpróbálják őt figyelmükön kívül hagyni. Eris önkiszolgálóra fogja a figurát; levesz az egyik polcról egy zöld almát és beleharap. Nem sokat rágja a falatot, a gyomra követelőzik, úgyhogy az elsőt szinte egy a egyben küldi le hisztiző belső szervének. A következőt már azért megrágja, s mivel már kezd odabent lenyugodni, most alaposabban szemügyre veheti a terepet. Amikor bejött, nem is vette észre, hogy más is van bent, annyira lefoglalta az élelem beszerzése, ám most megpillant egy számára ismeretlen arcot. Elvigyorodik, odasétál a fiú elé az asztal másik oldalára, szó nélkül leül mellé és feldobja acélbetétes-bakancsos lábát az asztallapra. Egy darabig nem szól semmit, csak majszolja az almáját. Még jó, hogy a zsebében van a Prefektusi jelvénye, így ki tudja még élvezni a másik esetlegesen zavart pillanatát. *
- Na mi van? Lekéstük a vacsorát, he? * Szólal meg végül, egy fél falattal a szájában, kereszttetoválású arcán a levakarhatatlan vigyorával. *


Nyuszijelmezben kívánj boldog húsvétot a Rellonban egy rellonosnak.
5 PONTÉRT

A kivitelezés linkjét küldd a Szervezői Mesélőnek!

Brown.

Javában falatozik az almából, a srác viszont nem igazán foglalkozik először a jelenlétével. Amikor felteszi a kis kérdését, akkor válaszol, Erisnek pedig fintorba torzul a vigyora. Harap egyet az almából, fénytelen szemeivel a fiúét keresi. Úgy tűnik idősebb lehet nála, de nem sokkal, biztos most érkezett, mert eddig nem volt hozzá szerencséje. Ezek szerint vagy kicsapták valahonnan, vagy elkényeztetett gyerek, akit a szülei ide-oda rakosgatnak. De ami a lényeg; nem tudja, hogy itt ki a góré.
- Nekem van mentségem, de neked ugyan mi? Gondolom nem edzésről jössz, és ahogy elnézem, tankönyv sincs nálad.
Jegyzi meg gúnyosan és újabbat harap az almájába. Mint egy vadász, aki a prédáját lesi, úgy figyeli az ismeretlen nagy pofájú mozdulatait, hogy ne akarjon az semmi meggondolatlant tenni, hiszen a prefektusok elleni tiszteletlenség errefelé büntetendő. Ő már csak tudja, az első nap ezért ráncigálták le rögtön a Házvezetőhöz. A fiú meg csak zabál és zabál, Eris lassan a gyümölcse csutkáját majszolja.
- Nem igazán ajánlatos ilyenkor idekint mászkálni, a hálókörleten kívül. Nem félsz a prefektusoktól?
Vigyorog továbbra is, most szinte érzi, hogy a zsebében lapuló jelvény egyre jobban csillog a büszkeségtől.

Havas.

Mint a mérgezett egér, Eris úgy rohangál már hetek óta ide-oda a tantermek, a klubhelyiség és az edzések között. Mióta Ombozit elvitték, őt kinevezték prefektusnak, meg a csapatkapitányuk helyettesének, úgyhogy nagy a nyüzsgés, a teher, a fiú nélkül pedig olyan szürreálisnak tűnik minden, mintha csak egy rossz álomban lenne. Pláne, hogy még azt a dögöt is etetni kell a hegy gyomrában... Akárhogy is, eléggé meg van tervelve Kowaink testileg és lelkileg is, és a tetejébe még hallott egy olyan pletykát, hogy Ombozit látták errefelé, úgyhogy kevés szabadidejében sétálgat, hogy reményét leplezve diákokat büntethessen csekélységek miatt. A mai napon is a szokásos iskolai egyenruháját hordja talárjával, mellén ott csillog az ezüst P betűs jelvény, ő pedig fejét belebújtatva az Átváltoztatástan tankönyvébe mormol és magolja a varázsigéket meg a hozzájuk tartozó szöveget, elvégre nemsokára dolgozatot fognak írni. Ha ez nem lenne elég, ma este még egy hatvan centis beadandót is meg kell írnia Felagundnak az órai viselkedése miatt, szóval van elég gondja szegénynek, nem is törődik azzal, hogy merre viszi a lába.
Befordul a következő folyosón, átkel a Fecsegő Dámák folyosóján, lemegy egy emeletet, megküzd a hétfejű főnixszel, átússza az óperenciás tengert, elindul lefelé a bejárati csarnok lépcsőjén, ami egyébként a Nagyterembe vezet, aztán leér a tágas előtérbe. Csak ekkor néz fel a könyvéből, hogy szúrós szemekkel végigmérhesse, hol kötött ki. Morog egy pár sort a lépcsők miatt, s mielőtt visszafordulna a tananyaghoz, még előtte kioktatja az egyik festményt, aki beázott első emeleti folyosóra panaszkodik.

Havas.

Összeráncolt homlokkal fejezi be a festmény kioktatását, annyiban maradtak, hogy Erisnek semmi köze az egészhez, hiába is állít bármit a cilinderes figura. Kowai így már visszatérhet nyugodtan a könyvbe, hogy megpróbálja bemagolni a Baziteo és a Reducio közti ellentétet, mert ezt a kettőt valahogy nem tudja rendesen megjegyezni. Képzeletben még a pálcáját is lengeti, hogy sikerüljön a varázslat, mikor becsapódik az iskola hatalmas tölgyfaajtaja s nemsokára meg is szólítja őt egy vadidegen, az időjáráshoz eléggé lengén felöltözött fiú. A kintről bejövő hideg levegő éppen hogy meglegyinti Eris sötét fürtjeit, de ez mit sem változtat halálba küldő arckifejezésén. Némám végigméri az ismeretlent - aki a Krisztián névre hallgat a gyors bemutatkozása szerint, aztán ráérősen sarkon fordul, mit sem törődve az új sárkány kérdéseivel.
- Még egy kérdés, és prefektussal való tiszteletlenség miatt büntetőmunkára küldelek. - nem is ő lenne, ha nem élne vissza a hatalmával, ugyan kérem. Nem kíván itt párbajozásba, vagy vitába keveredni senkivel, csupán be akarja végre vágni a dolgozat anyagát, hogy aztán készülhessen a következő tárgyára, és gyakorolhassa az elemi mágiát is. Holnap lesz edzés, Bennettel is beszélnie kéne a cselekkel kapcsolatban. Semmi kedve most itt pátyolgatni egy elsőst, aki ráadásul most érkezett, pff. Ez pedig sok macerával és idővel járna, úgyhogy inkább a szemei elé emeli a könyvét, s mint aki jól végezte dolgát (azazhogy ott se volt), elindul a lépcső felé. Csak a szerencsében bízhat, hogy ez nem fog a házvezetője fülébe jutni, bár... kit érdekel?

Havas.

Mennyire idegesítő, ez a prefektuslét azzal is járna, hogy segítsen a kis elsősöknek, meg mindenki másnak, de... Markovits nagyon jól tudja, hogy ő nem az a segítőkész mintadiák, és ennek fényében adta végül oda a jelvényt. Vagyis kénytelen volt, mert Kowai úgy belemart a kezébe átadásnál, hogy még a vére is kibuggyant. Ez a jótékonykodó dolog meg tőle nagyon távol áll, úgyhogy senki ne akarja elvárni tőle, hogy derűs arccal szivárványt fog hányni és cigánykerekezést örömében, valahányszor erre jár egy rászoruló.  
A fiú nem hallgat a szép szóra, máris visszakérdez, Eris pedig az első szóra ("Tiszteletlenség?") vészjóslóan megáll. Végigvárja a monologizálást, aztán egy lépéssel félig Krisztián felé fordul. Kifejezéstelen tekintettel billenti meg fejét, egyik szemöldökét enyhén megemeli, ezzel is jelezve, hogy baromira nem érdekli itt a nyafogás és a hiszti.
- Az elkövetkezendő egy héten át a bagolyházban kell ebédelned. - adja is ki a büntetőmunkát, és biztos lehet benne a srác, hogy Eris ellenőrizni fogja. Visszafordul és megteszi az első pár lépcsőfokot, amikor megszánja a gyerkőcöt, és ad neki egy kis segítséget.
- Az északi toronyban van, és jobban jársz ha nem dísztalárban mész. - veti oda hátranézés nélkül, aztán belemélyedve a könyvébe tesz még pár lépést előre. Ekkor üt szöget a fejében, hogy csak annyit tud az újról, hogy Krisztiánnak hívják, rellonos, és feltételezhetően elsős, ám a vezetéknevét nem. Így pedig a havi jelentésébe nem tudja megírni. Beleharap az ajkába, elég nevetséges lenne visszasompolyogni azzal, hogy megkérdezze, ezért igyekszik higgadtan megállni.
- De tudod mit? Ma jó napom van. Elkísérlek a klubhelyiségbe. - lehajol, felhúzza a nadrágja szárát és előveszi alóla a pálcáját. A fiú felé irányítva meglengeti és elmormol egy évekkel ezelőtt tanult varázsigét, mire Krisztián csomagjai elemelkednek a padlótól és lebegni kezdenek.