Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Vizuális input. Ellának mondjuk nem nagyon kellett ilyesmi, a képzelete kiválóan szuperált, talán kicsit jobban is a kelleténél. Így persze kicsit színesebben, és izgalmasabban játszódtak le a fejében a dolgok, mint ahogy most is elképzelt egy karatézó párost, amint repkednek mindenfelé miközben hadonásznak, és minden egyes ütést színes fények és szikrák kísértek. Jó volt ez így, kirajzolta jellegzetes vigyorát arcára.
- Még csak két meccsem volt, és eddig mindkétszer megúsztam esés nélkül - újságolta nagy lelkesen. - Igaz, az előtte való felkészüléseim közben többször lezuhantam, mert meg akartam tanulni hátrafelé ülve megülni a seprűt.
Egészen kiváló ötletnek tűnt az első nagyobb esésig. Igazából még utána is, csak elment az idő az irányíthatatlanul össze-vissza repkedő repjárgány kergetésével fél lábon ugrálva. Merthogy a másik lába épp fájt.
- Gondold el, mekkora technika - folytatta, miközben már a pálya szélén voltak, és a srác nagyban latolgatta az esélyeiket. - Az ellenfél azt hiszi, ha meglát, hogy arra repülsz, miközben meg nem is! És az őrző is azt hiszi, hogy távolodsz épp tőle, és nem figyel ezért rád, aztán bumm! Benn a gól. Bár azt még nem találtam ki, hogyan is kéne hátrafelé dobni.
Közben derékban kifacsarodott, próbált hátrafelé nézni, de persze nem annyira sikerült, mint az ideális lett volna egy jó rádobás érdekében.
Végül ott álltak a jégpálya szélén, készen a csúszásra, már csak a taktika megbeszélése volt hátra. Aztán jöhet a feketeleves.
- Kipárnázó bűbáj, ez jó, ez jó - bólogatott a felvetésekre reagálva, de aztán rámeredt a srácra.
- Na! Ezt úgy mondod, mintha a mugli autóversenyzők mind meg tudnák meguk szerelni azt a micsodát - nevetgélt. Persze a dolog nem egészen volt ugyanaz, és Ella fel is vette a kviddicses órát, de egy dolog tanulni valamit, és tudni is azt.
- Így sokkal érdekesebb lesz, majd meglátod. - Eldőlt a dolog, ha ő nem vállalja be, akkor legalább lesz valaki, aki segítségért szaladhat Ellának, na meg ugye a földi jók.
Aztán mielőtt nekiveselkedtek volna, kihallotta a srác hangjából, hogy mintha kicsit elkalandozna jelenlegi tervüktől. Szavait aztán mivel mással, vigyorral fogadta.
- Ó tényleg! - mondta. - Pedig már majdnem elneveztelek valahogy! De a Kornél megteszi. Olyan kornélos fejed van.
Mondjuk volt benne valami, lehet tényleg nem árt tudni, kivel készül az ember valami nyaktörő ostobaságra.
- Érj utol, és megmondom az enyém! - rikkantotta hirtelen ötlettel, majd nekilódult és rászaladt a jégre, karjait szétcsapva kezdett vitorlázni a síkos folyosón.
Még nem esett el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Ella

- Huh... az meredek. - Két vigyor közé betűzök egy not bad arcot is, én ugyan sosem próbálnék ki ilyesmit, annyira merész nem vagyok, de ki tudja, lehet, hogy a kiscsaj most mesélte el a következő évtized Vronszkij-műbukásának tervét, csak nem fogókra, hanem hajtókra "méretezve".
- Ha sikerült rájönni, akkor szólj, megnézném.
Magamtól annyira nem érdekel a kviddics, mármint nézni sem.. sok ember tőlem távol a levegőben dobál meg ütöget és próbál elkapni néhány labdát, én pedig az egészből csak el-elsüvítő színes pontokat látok. A focira is ráuntam, erre is könnyű volt az első év után. Mondhat bárki bármit, egy huszonegyedik századi Y-generációsnak több inger kell, hogy ne unja el magát, én is a minimum kételemes multitaskinghoz szoktam, meg látványos filmekhez, erős hangokhoz, néhány repülő seprű nem mozgat meg annyira, mint amennyire meg kéne.
- Egy autó megszerelése megy egy bűbáj kicsit más kategória, nem? De akkor kockáztassunk. - Úgy mondom, mintha én meg tudnám csinálni, de őszintén, mindig elég feleslegesnek tartottam azt a varázslatot ahhoz, hogy akár időt áldozzak rá, még ha lett is volna alkalom. Most bezzeg nem lenne felesleges! Késő bánat, most abból kell dolgoznunk, ami a rendelkezésünkre áll, és a biztonság az úgy látszik, hogy most különleges luxus, de egy szavam nincs, az én ötletem volt a pálya.
Megropogtatom a tagjaimat, mint aki nagyon rákészül a menetre.
- Azt meghiszem, meglesz a dolog misztikuma. Vajon elesünk? Ha igen, akkor melyik csontunk törik el? A lehetőségek tárháza majdhogynem végtelen.
Vagy inkább csak annyi, ahány csontunk van. Felszalad a szemöldököm arra, hogy már majdnem elnevezett, de a kornélos fejet azt mondták már máskor is, hiába, a szüleim legalább a névadást jól csinálták, úgyahogy. Már várnám, hogy majd szépen tisztességesen viszonozza a gesztust, és nekem is lesz hogy hívnom a "vörös" és a "te lányon" kívül, ehelyett egyszer csak elsuhan mellettem és már a jégen is van.
- HÉ, te! - Oké, a "hé, te" is egy alternatíva. Hasonlóan nekilendülök a mutatványnak, bár igyekszem úgy betájolni magam, hogy ne egyenesen mögötte legyek. Még a végén mi van, ha nagyobb a lendületem és hátulról nekicsúszom?
Már csak az alapvető testsúlykülönbség miatt is jó gondolatlan bizonyult a dolog, mert néhány másodperc múlva, már a lábaimmal kitámasztva magam és őrizve meg az egyensúlyt csúszom el mellette széles vigyorral, mutatóujjammal megérintve a vállát. Nem volt valami fair küzdelem, a nagyobb súly nagyobb lendületre képes.
- Megvagy. - Már csak egy napszemüveg kéne, hogy aztán ismét előrepillantva rendkívül menőn továbbsuhanjak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Egyelőre csak azt sikerült kitalálnom, hogy ne csináljam - vigyorgott még egyet elképzelésének ecsetelését követően.
Igazából nem is volt valódi komoly cselkifejlesztős szándéka a dologgal, egyszerűen csak akart valami olyasmit művelni, amivel jó eséllyel még senki sem próbálkozott. És hátrafelé repülni seprűn.. nos, ez olyan fajta őrültségnek tűnt, ami legfeljebb gondolat-szinten merülhetett eddig fel, és persze csak poénból, nem komoly szándékkal a megvalósítását illetően.
Mikor aztán mindketten készen voltak az indulásra, és természetesen szándékos vakmerőségből, és az izgalmak fokozása érdekében, és nem azért, mert egy egyszerű bűbájt nem ismertek, úgy döntöttek, hogy nem védekeznek. Mármint nem látják el párnázó bűbájjal a túlsó véget.
Ella aztán neki is lódult, és hosszú lábainak köszönhetően alaposan fel is gyorsult, mikor a jégre ért. Még hallotta, hogy a srác - azazhogy Kornél - utána kiált egy "hé te" megszólítást, aztán arcába vágott a menetszél, a jégről felszálló hideg levegő, és a folyosó faláról rákiabáló festmények zaja töltötte be fülét.
Némelyek biztatták, mások azt remélték lelkesen, hogy ismét elvágódik, és páran szóvá tették aggályaikat az épelméjűségével kapcsolatban. Ellának egyik sem számított igazán, úgy érezte repül, csak persze lényegesen lassabban, mint szerette volna, és sokkal kevésbé biztosan. Valahogy a lábai közé kapott seprűben jobban megbízott, mint a lába alatt csillogó jégben.
Aztán az egész odalett, mikor vállát apró bökés érte, Kornél pedig elsuhant mellette. Megelőzte! Na nem! Az meg hogy lehet?
- Jössz vissza!
Azon nyomban utána kapott, hogy visszarántsa, nem igazán gondolva végig ennek következményeit, mert bizony míg ő ezáltal előre, Kornél kissé visszafelé rándult. És bár egyébként nem biztos, hogy elég erős lett volna hozzá, hogy visszatartsa a srácot, a jégen aligha vetette meg biztosan a lábát.
Ahogy Ella sem, aki már érezte is, hogy csábítja őt a gravitáció. Jobb híján tovább csimpaszkodott áldozatába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Hé, te!

Békésen siklom a jégen, mint egy balett táncos, csak kevésbé elegánsan, összeszedetten, nevetséges és szoros harisnyanadrág nélkül. Najó, egy balett táncos legfeljebb annyira hasonlít rám, mint egy veréb egy pelikánhoz. Nem igazán.
A szembeszél meglebegteti egyébként is rosszul fésült (vagyis egyáltalán nem fésült) hajam, meg egy kicsit össze is szűkül tőle a szemem. Hogy bírják a filmekben a lehajthatós tetejű autókban, mikor felállnak és széttárt kezekkel élvezik a dolgot? Mármint, hogy nem könnyezik be a szemük? Miért nem repül az arcuknak/megy bele a szemükbe egy bogár.. vagy miért nem nyelnek le egy bogarat véletlenül? Például én csak egyszer ültem motoron, akkor is azon a sután kinéző kis oldalsó kocsiban, akkor is csak azért nem ment a szemembe semmi, mert egy félfejes sisakot viseltem, ami takarta a szememet. A számat ellenben nem, szóval sikerült lenyelni valamit. Gusztustalan volt, de ha azt a szóbeszédet nézzük, hogy egy átlagos ember nyolc pókot nyel le életében alvás közben.. hát plusz-mínusz egy apró valami nem oszt, nem szoroz.
A festmények viszont igazán befoghatnák, az egyik sápítozó nyanya felé mutatok is egy elegáns nemzetközi jelzést, kezemnek feltartott ujjával, mellette elmenet. Nem érdekel, i'm fabulous. Ez a feel good érzés viszont nem tart sokáig, pontosabban épp addig, amíg nem sikerül beérni a csajt és be is előzni. Hoppácska, valaki nem szereti, ha beelőzik, mert már érzem is a karomra fonódó ujjakat. Szélesen elvigyorodom, és elönt a na ki a király érzés, amit aztán azonnal fel is vált a "fenébefenébefenébefenébeááááá" érzés, amint meginog a föld alattam (nyilvánvalóan a föld, nem én). Pedig előtte teljesen kézben tartottam a dolgokat, azok közül is elsősorban az egyensúlyomat.
- Dehogymegy... ÁÁÁÁÁÁ! Mit csinálsz?! Engedj el! - Megint csak nem túl lovagias, de ha egyszer látom, hogy ő mindjárt zakózik, akkor nekem férfiként ugyan miért lenne kötelességem vele együtt elesni?
Mindegy, már késő. A beletörődés lelki nyugalmával és kisimult arccal figyelem, ahogy a folyosó formái, vonalai és tárgyai teljesen másik szögbe csúsznak át, ahogy az én viszonyom is megváltozik a földhöz képest. Út közben még azt is van erőm felmérni, hogy én esek majd alulra.
Ofkorz, nekem fog jobban fájni, sosem találtam volna ki.
Egy nagy nyikkanással és egy puffanással érünk földet, és a lendület miatt még tovább is csúszunk néhány méternyit. Ha eddig nem szédültem, akkor most szédülök, a kezem gyanúsan fáj, majd szándékomban áll tesztelni törésre, amint gondolatban végigveszem, hogy milyen testrészeimet érzem egyáltalán ezután az esés után.
- Akkor nyertem?
Szorítkozzunk a releváns dolgokra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Persze úgy alapvetően Ella nem volt az a versengős típus. Nem a győzelem érdekelte, hanem a szórakozás, ami elvezet odáig, és a kviddics csapathoz is ilyen szellemben csatlakozott. Jó mókának tűnt, és persze olyan életveszélyes marhaságnak, amit anyja még talán ennél is becsmérlőbben fogalmazott volna meg. Mindegy volt, hogy győztek-e vagy sem (persze azért a csapattársai kedvéért igyekezett az előbbit elérni), ő csak jól akarta érezni magát.
Akárcsak most. Jó móka volt rászaladni a jégre, és bizonytalanul suhanni, annak lehetőségét kockáztatva, hogy össze-vissza töri magát, és az csak a pláne volt a dologban, hogy a nevének megosztását Kornél győzelméhez kötötte. Nem mintha annyira titkolni akarta volna, egyszerűen csak így jött ki, és mókás volt így.
És most Kornél lazán beelőzte, ami megrövidítette a mókát. Mivel fogja tovább húzni, ha máris el kell árulja a nevét? Nem mintha különösebben elgondolkodott volna ezen, úgy tényleg, csak egy pillanat töredéke volt, ahogy utána nyúlt, és a srác minden ellenkezése ellenére belecsimpaszkodott.
Átsuhant az agyán, hogy ebből bizony így zakó lesz, de csak azután realizálódott benne a gondolat igazán, mikor belegabalyodva a másikba fordult vele egyet a világ.
Tüdejébe szorult a levegő, és furcsa, nyikkanó hangot hallatott, pedig nagyrészt sikerült elkerülnie a jeget, esését jórészt felfogta szerencsétlen Kornél, aki olyat puffant, hogy több portréalak "Úúúh"-zott, és elfordult, vagy a szeme elé kapta kezét.
- Aauuhuuhu - jegyezte meg Ella egyszerre grimaszolva és nevetve.
Félig a jégen volt, félig Kornélra borulva, egyik keze pedig beszorult a srác alá. Az egy picit fájt.
- Nyertél - vigyorgott az arcába mindennek ellenére. - Ella vagyok. És hát nyújtanék én kezet, de rajta fekszel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Hé te Ella

Kell valami, amivel racionalizálom magamban, hogy miért engedtem ezt megtörténni, mármint, hogy miért nem mentettem inkább csak a saját irhámat, és próbáltam helyette mindkettőnket egyenesben tartani - sikertelenül -; erre meg félig-meddig megfelel, hogy "legalább győztem".
Nem túl életvidáman visszafintorgok az úúú-zó mázolmányokra, na persze nekik könnyű, sehol egy parányi kis fájdalomreceptor, ellenben velem, akinek nagyon is jól működik mind. Valami nyomja a gerincem, és csak reménykedni tudok abban, hogy nem mondjuk a természetellenesen kiálló medencecsontom az. Groteszk látvány lenne.
- Neked auu? Akkor én mit szóljak? - Utólag rájövök, hogy fájdalmasan kiabálni elfelejtettem (akkor szerencsétlenebbnek tűnnék, és általában elég kifizetődő, ha megszánják az embert) hiába, nem vagyok valami következetes. Utálom és tartok is a fájdalomtól, de ahhoz képest jobban bírom azt, mint úgy általában néhányak. Persze, ez nem is következetesség kérdése, attól még, hogy valaki elviseli, nem jelenti azt, hogy fenegyereknek kell lennie.
- Á, Ella, értem Ella, légy megtisztelve, valóban kezem-lábam törtem azért, hogy megtudjam a neved.
Mikor aztán mondja, hogy a kezén fekszem, összeáll a kép. Helyes, szóval nem a saját kiálló nyílt törésemen fetrengek, hanem csak az ő kezén, ez egy fokkal jobb kép, mint amit elképzeltem magamnak.
- Aha, hát akkor mindjárt felemelem magam, hogy kiszabadíthasd a kezed. Mindjárt, csak egy kicsit.. pihenek. Addig légy a vendégem.
Nem mintha már nem feküdne rajtam így is, de hivatalosan is megadom rá az engedélyt, miközben az egyik, működőképesnek ítélt (működőképes = mozog) kezemmel meglapogatom a hátát óvatosan.
- Őszintén, nem teljesen így képzeltem az első alkalmat, hogy lány feküdjön rajtam ebben az iskolában. - Most nyomorult vagyok és sérült, hátha megkímél a fizikai megtorlástól az obszcén megjegyzés miatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Nem volt épp kényelmes így feküdni. A jég hideg volt, a keze pedig nem annyira élvezte azt a szöget, melyben állt. De legalább folyamatosan zsibbadt elfele.
Ella mindeközben kitartóan - kissé ugyan grimaszolva még a fájdalomtól - vigyorgott Kornélra, narancsos-vörös haja a srác vállára borult, ahogy felette, félig rajta feküdve megtámaszkodott. Közben a festett alakok nem győztek szörnyülködni rajtuk, de ez a lányt a legkevésbé sem foglalkoztatta. Hogy ki mit gondolt róla, abszolút nem számított, vagyis.. talán csak egy esetben. De nem kalandozott el, zsibbadó karja, és az esés okozta tompa fájdalom a jelenben tartotta, és persze a srác szavai is, amiken szintén csak derülni tudott.
- Mélyen meg vagyok tisztelve, egész padlóra kerültem a megtiszteltetésben - szólt. - Illetve majdnem.
Elvégre a padló, és Ella között volt némi jég- és Kornél réteg is. Előbbi pedig nem nagyon mutatott egyelőre hajlandóságot arra, hogy ezen változtasson. Stratégiai pihenőt tartott, nyilván.
Ella erre megint csak élénk nevetgéléssel felelt.
- Ó, rendben van - bólintott. - Már úgyis alig érzem.
Persze nem a fájdalom enyhült, csupán lassan már annyira elzsibbadt a karja, hogy nem tudtak az idegpályái érvényesülni.
De ha már Kornél ilyen kedvesen felajánlotta, hogy a vendége lehet, lábát átvetette rajta, és kicsit jobban rámászott, le a jégről, mert az még mindig hideg volt, és nem akart felfázni a Rellon elleni meccs előtt. Nem mintha ne lett volna valami gyorsan ható bájital a gyengélkedőn ilyen esetekre, de Ella mindig is elkerülte a gyógyítókat, és ezt a jó szokását meg kívánta őrizni a jövőben.
- Ó, sajnálom! - szólt aztán színpadiasan, balját Kornél vállára téve. - De legalább elmondhatod most magadról, hogy extrém körülmények közt is próbáltad.
Persze csupán a fekvést. Arról volt szó elvégre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Ella

- Lány hanyatt még így nem esett tőlem. Vagyis nem pont hanyatt, de a zsűri elfogadja ezt a verziót is. Kilenc és fél pontra értékelem a performanszunkat.
A fél pont levonás azért jár, mert végül csak sikerült összetörni magunkat, bár abban még nem vagyok biztos részemről, hogy hol és mennyi csontom tört el. Az egyik kezem működik, az már biztos.
- Tényleg bocs, várj, megpróbálom. - Ennek ellenére nem mozdulok azonnal, mert jól át kell gondolni ezt a dolgot, mielőtt meggondolatlanul nekiállnék feltápászkodni, jelen helyzetben ugyanis inkább nem merek a szükségesnél nagyobb nyomást kifejteni semmire, főleg nem a vörös karjára. Még csak az kéne, hogy ha netán törött, akkor én törjem tovább.
Ha már törött karoknál járunk, a jobb könyökölnél gyanús a nyilalló fájdalom. Ugyan mozgatni tudom, de az érzés erősen emlékeztet egy zúzódás tüneteire. Na ezzel sem fogom feltolni magam.
- Csináljuk úgy, hogy először te emeled meg magad, amennyire tudod, hogy néhány centire fel tudjam nyomni csodás mindenségemet, te pedig ki tudd húzni a karod.
Kontextus nélkül ez valami borzalmasan hangozna. Kontextussal sem sokkal jobb, de pillanatnyilag ennyire igényes körülírásokra telik tőlem.
És amilyen szépen kifejtettem, Ella annyira jól rám is dől, mármint nekem annyira nem kényelmetlen, de neki némileg kérdéses. Szusszanva visszaejtem a fejem a jégre, a kezem pedig rajtafelejtem a vöröskén, nem tűnt úgy, mint akit különösebben zavart volna az előbb.
- Na jó, kicsit még rápihenhetünk a szabadulásra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Fekve Kornél

Habár nem volt egészen helytálló, hogy Ella Kornéltól esett hanyatt, elvégre első körben éppen fordítva történt, de aztán ő is kiterült, pontosabban ráterült a másikra, így elégedett volt a pontozással. Kilenc és fél! Az már valami. Igaz, hogy lehetett akár a százból is, de a Szendrei leányzó hajlott rá, hogy tízes skálában gondolkodjon, ahogy ilyen versenyszámoknál szokás.
Ha a karja nem bánta volna, már fel is állt volna fogadni az ovációt (bár a festmények csak kis része szórakozott jól rajtuk), de igazságtalan lett volna elvárni szegény fiútól, hogy ekkora zakó után felpattanjon ünnepelni vele. Mégiscsak felfogta az ő esését is. De azért Ella nem várt tétlenül addig sem, helyezkedett, és igyekezett nem beletérdelni semmi kényesbe, míg Kornél előadta a nagy tervet, hogy hogyan is tovább. Bár annyira nem tűnt sürgősnek neki.
- Pihenhetünk azután, hogy visszakaptam a karom? - Nem volt bosszús, csupán kicsit kezdte aggasztani a zsibbadás, amit a karja helyén érzett.
Kornélé még mindig a hátán pihent, ami nem zavarta, elvégre elég kicsi intim szférát tudhatott a magáénak, és ő maga is szívesen érintkezett másokkal, karolt beléjük, fogta meg a kezük, vagy épp esett rájuk.
- A csodás mindenséged szeretné mindkét kezem innen megtapasztalni - tette hozzá, miközben szabad kezével megpaskolta kicsit Kornél mellkasát.
Aztán úgy helyezkedett, hogy mindkét térde Kornél jobb és bal oldalán legyen a jégen, majd feltolta csípőjét, és szabad kezével is támasztékot keresett, hogy elemelkedjen annyira, hogy elég helye legyen a másiknak is mozogni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

A kislánynak igaza volt abban, hogy nem fog úgy kinézni, mint egy sellő, ha valaki felhúzza, de attól még senki se mondta, hogy jobb helyzetben van. Annyira túlértékelt a mai társadalomban a szépség, mint fogalom, hogy az más szinte túlgiccsesült. Hiába szép valami kívülről, ha belül rohad. Nézzük csak meg az almát. Attól, hogy a külsejét minden nap fényesítjük, nem tudhatjuk, hogy mit rejt belül. - Vannak olyan képességek, melyeket szintén nem választ az ember, azonban megkapja őket. Lehet, hogy nincs külső jele, vagy nem érzékeled, de ez nem jelenti azt, hogy a viselőjének olyan könnyű vele együtt élni. Tudom, mindenkinek a maga problémája a legnagyobb.
Ő személy szerint annyira nem bánná, ha elcserélhetné a vélaságot metamorfmágiára. Sokkal jobb lenne az érzelmi élete és nem kellene meghunyászkodott kisnyusziként újra és újra visszakullogni Dwayne kegyeibe, melyek, mint tudjuk, nem pont hosszú életre termettek.
- Persze, vannak mások is, akik egy nap úgy kezdték, mint te, akiknek szintén meg kellett tanulniuk bánni a képességükkel, és akik szerintem szívesen beszélgetnek veled erről. Néha már az is segít, ha kibeszélheted magadból, hogy éppen milyen érzések fogtak el, és ezt szerintem a legjobb lenne azzal, aki szintén átélte ezeket. Ezzel persze nem azt mondom, hogy ne beszélgess velem, csak nem biztos, hogy a metamorfmágia lélektanában pont én lennék otthon.
Bezzeg, ha egy félvéla jönne, aki ismeri azokat, amiktől ő szenved, még az is lehet, hogy egész jó barátnők lennének, és a terápia inkább átmenne sima női csacsogásba, de az egyetlen félvéla, aki az iskolában nyíltan felvállalja a dolgot, nem pont a szíve csücske, egyéb dolgok miatt.
- Miért gondolod, hogy szörnynek néznének, csak mert meg tudod változtatni a külsődet?
Nem érti, hogy ez hogy alakulhatott ki ebben a kislányban. Persze a gyerekek csúfolódnak, olykor nagyon gonosz módon, így ahogy kimondja a kérdést, szinte már sejti is, hogy ez lehet a válasz. Vannak gyerekek, akik irigyek, és inkább csúfolják, mint csodálják a képességét.
- Boti hogy lát téged?
Tesz fel egy kicsit más irányú kérdést, hátha azzal, hogy egy számára kedves családtagot hoz fel, el tudja egy kicsit terelni a kislány gondolatait arról, hogy csomókba tépje ki a haját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Ella

- Pfffhh.. - Felnevetek, igaz, némileg elhaló és kínlódó hang, de aminek ki kell jönnie, annak ki kell jönnie. Najó, a szövege nem olyan rossz, megérdemli, hogy visszaadjam neki a karját, ha már önkényesen bebitoroltam. Más kérdés, hogy ez a bebitorlás nem épp úgy alakult, ahogy terveztem, mert a tervek között mintha határozottan nem szerepelt volna csontrepedés és égető fájdalom a tagjaimban.
Sőt, ha már itt tartunk, tervek sem nagyon voltak.
- Egy ilyen ajánlatnak ki tudna ellenállni?
Főleg, ha még mellé fölém is térdelnek. Igyekszem visszatartani a minden bizonnyal elég idiótán festő vigyoromat. A festmények füttyögnek helyettem is, tényleg, egyáltalán mikor lettek a festmények olyanok, mint egy csapat ultra a fociVB első sorában?
Viszont így végre tényleg lett helyem annyira, hogy a jobban szuperáló karommal feltoljam magam, épp annyira, hogy Ella kiszabadíthassa a karját.. és nagyjából addig is bírom szusszal, mert amint érzem, hogy kikerült alólam a szerves objektum (aka - kar), már ereszkedem (esem) is vissza az előző pozitúrába. A sajgóbb karomat a másikkal a könyökénél fogva megfogom és felemelem, még nem színeződött el, de gyanítom, be fog. Megmozgatom a csuklóm.
- Szerintem zúzódott. - Közlöm tárgyilagosan. Mondays, meg sem tudom számolni, hányszor törtem már el valamimet, még csak seprűről sem kellett hozzá leesnem, elég volt kitalálni egy-két hülye figurát a gördeszkán.
- Milyen jó, hogy van kéznél jég, most pont jól jön. Addig csodás mindenségem várja a megtapasztalásodat. - Ó igen, a magyar nyelv tökéletesen megy, hajrá Kornél, végül is csak az egyik anyanyelved, nem muszáj jól beszélned.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

- Van egy előírt étkezési idő, igen, de a diákok rebellisek, nem? Szeretik áthágni a szabályokat, és még senkit se büntettek meg azért, mert evett. A kviddics csapatok tagjai rendszeresen korábban esznek, mert edzenek, sokuk csak összepakol valamit, és menet közben fogyasztja el. Van, aki inkább csipeget, két óra között, a folyosón, vagy az osztályteremben. Nem kötelező együtt enni a többiekkel akkor, amikor hivatalos idő van. Amikor diák voltam, én is rendszeresen ettem éjjel a barátnőmmel a konyhában.
Az mondjuk más kérdés, hogy egy tanár se vette be a harmadik alkalom után, hogy elnézték az időt, és már itt sincsenek. Ha már éjjel legények voltak, nappal is azok lehettek, főleg az ágytál tisztítás terén. Lehet, hogy nem kéne arra bíztatni egy diákot, hogy éjszaka osonjon ki.
- Esetleg, ha lenne nálad némi ropogtatnivaló a táskádban, már az is segíthet. Először csak csipegetsz, aztán fokozatosan hozzászoktatod az agyad a gondolathoz, hogy eszel, és mire észbe kapnál, már nem jelent gondot, hogy mások is vannak körülötted.
A lány kitörésén meglepődik, azonban nem szól semmit, arcjátéka se árulja el, hogy meglepődött. Nyugodtan dől hátra, a fotelban, és finoman megrázza a fejét.
- Nem, én nem várom el, hogy egyél, vagy hogy normálisan egyél. A normális mindenkinek más. Nekem az, ha több liter kávét megiszok, másnak, ha folyton mogyorót ropogtat, megint másnak, ha legalább egy tábla csokit megeszik egy nap. Mindenkinek magának kell megtalálnia azt, hogy mi számít normálisnak. Én nem várom el, hogy most kimenj azon az ajtón, és magadba tömj mindent, amit meglátsz, csak javaslatot teszek, amit vagy megfontolsz vagy nem. Ez már rajtad áll.
Nézi, ahogy a lány ujjai között megfeszült bőrt mutat fel, és azt is, ahogy ő ezt komolyan gondolja. Tényleg azt hiszi, hogy kövér, hogy van rajta felesleg. Ez ijesztő. Valóban nem fest a legjobban, de nem azért, mert van rajta plusz súly, hanem mert nincs rajta semmi. Olyan, mint egy ropi, amit könnyen félbe törhet bárki.
- Ki az, akit szépnek gondolsz. Ha körbenézel a környezetedben vagy a világban,ki az, akire szeretnél hasonlítani? Akinek a testi adottságai szerinted tökéletesek, és miért pont ő az?
Ennek az egésznek van kiváltó oka, csak meg kellene találni, hogy mi az, anélkül, hogy a lány számára már zavaróan mély és intim kérdéseket tesz fel, pedig a gyökere az egésznek sokszor a családban vagy egy fontos életeseményben gyökerezik.
- Mikor kezdte el a környezetedet zavarni ez a jelenlegi állapot? Történt valami, ami után szóvá tették, és rákényszerítették, hogy járj pszichológushoz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Fekve Kornél

Kornél előbb kiterült, majd jót derült. Ella nem is igazán értette, min nevet, de azért vele nevetett, neki ehhez nem kellett komoly indok. A helyzetük jelenleg pedig abszolút megkívánta, hogy hangot adjanak örömüknek, hogy  így összezúzhatták magukat. Persze a lány könnyen volt, őt felfogta Kornél, és csak a keze volt szorult helyzetben (de az szó szerint), de már az sem sokáig.
- Na mi az, mi tetszik? - kérdezte vigyorogva, miután áthelyezkedett a soron következő manőverhez.
Alig félreérthető pozícióba kerültek így, ráadásul el sem tudott volna húzódni az alatta fekvő sráctól, amíg a keze alatta volt. A jégen térdelt, leggingsén, melyre shortot húzott, szokásos öltözéke gyanánt, átütött a hideg. Valószínűleg szegény srácnak sem lehetett olyan jó rajta feküdni. Bár, mikor az előbb belébotlott, akkor is épp így feküdt, csak akkor még egymaga. Talán csak Ella volt érzékenyebb a hidegre.
- Na hajrá! - biztatta.
És akkor végre enyhülést érzett, a nyomás megszűnt, és karja kiszabadult, és már el is slisszant eddigi börtönéből, a jég és Kornél háta közti résből. - Éljeen!
Nem azért, mintha irigy lett volna, de saját, tagjai már úgy hozzánőttek, és nem szeretett volna tőlük megválni. Így aztán örömmel fogadta zsibbadó karját, és jól megrázogatta-lóbálta, hogy visszatérjen belé az élet. És a fájdalom. Mert jött az is.
- Asszem' az enyém is - szívta a fogát, majd ígéretének eleget téve Kornél csodás mindenségére - vállaira - helyezte mindkét kezét, csípőjével pedig hátraereszkedett, rá a srácra.
- Megmaradsz azért? Mehetünk a gyengélkedőre? - kérdezte vidoran, mintha a legjobb buli lenne felkeresni a gyógyítókat, miután össze-vissza zúzták magukat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Úgy döntöttem, részt veszek ezen a remek kis összejövetelen, mert gondoltam, jó buli lesz. Jó, nem. Egy frászt, dehogy gondoltam ilyet! Egyszerűen arra gondoltam, nem árt, ha látják a fejemet ilyen értekezleteken, meg hát itt lehet a legtöbb infóhoz jutni. Na persze nem abból, amit a kollégák elmakognak a jegyzeteiket gyűrögetve, hanem a fintorokból, a köhintésekből, az elkapott susmogásokból. Ha pedig ez az előny nem volna elég, valami svédasztallal kecsegtetett a hirdetmény. Azt meg mégis hogy az örödgbe hagyhatnám ki?
Baromi korán itt voltam, mert más dolgom nem akadt, szóval ledobtam magam a sarokba egy székre, a lábamat meg feldobtam a közeli asztalra és felcsaptam a Karinthy kötetet, amit a fiókomban találtam. Idétlen kis kuncogásokkal meg horkantásokkal olvasgatom. Ha belép valaki, talán felnézek rá, talán biccentek neki, vagy akad, hogy egyiket se teszem. Mikor aztán betoppan az a kissé esetlen leányzó, fogom a pálcám és suhintok párat néhány leesett pergamen felé, hogy azok szépen az egyik asztalra repüljenek. Utána egy kis sóhajjal nyálazom tovább a lapokat. Lelógó talárom szétterülve körülöttem a padlón. Tök rendes tanárbácsi vagyok, hogy hordom ezt holmit a zakós, pólós, farmeres összeállításom fölött. Különben nem annyira szoktam. Ezért a példás magaviseletért nem jár valami külön jutalék? Vagy cserében hagyhatom a lábam az asztalon akkor is, ha a diri megjön?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Minek? Ez volt az első gondolata, miután hunyorogva kibetűzte a hirdetmény szavait - amit előzékenyen az ő anyanyelvén is közzétett a drága keleti származású kollegina. Az aurori munkájához kapcsolódó napi megbeszéléseket megérti, emberéletekről, veszteségekről és kockázatokról tárgyalnak - na de, hogy miről lehet beszélni egy tanári értekezleten, arról fogalma sincs. Általában elblicceli, most is szívesen megtenné... ha egy találékony jótündér nem említette volna meg a svédasztalt pont jókor, mielőtt végképp elvesztené az érdeklődését.
Talán mégis benéz egy pár percre, abból csak nem lehet baj, nem?
A percekkel korábban az egyik ablakban elszívott cigaretta füstjének szagát még mindig magán viseli a ruhái, amikor benyit a tanárok közös irodájába. Félszegen biccent a már benn tartózkodóknak, a kabátját addig cipzározza szét, amíg a terem egyik távolabbi sarkába ér. Nincs talárja, sosem volt talárja és nem is hajlandó felvenni olyan ruhadarabot, amivel másfél méter hosszú fekete anyagot kénytelen maga után húzni, mint valami hülye vitorla. Az Államokban már felismerték ennek a balesetveszélyes mivoltát, hát tőle senki se várja el, hogy visszafelé lép néhány évtizedet ebben.
   -  Neked sincs jobb dolgod, látom.
Rothman az egyetlen említésre méltó ismerős, így mellé társul be, bár ő egyszerűen az asztal szélének támaszkodik. Kezet nyújt, ahogy illik, ám egyedül a férfinak, neki is mindössze pár pillanatra, mielőtt visszafordulva a telefonját venné kézbe. Bár a hálózat nem működik az iskolában - legnagyobb szívfájdalmára -, a rúnázásnak köszönhetően a Candy Crush lefoglalja addig, amíg el nem kezdődik a dolog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Ella

- Semmi, semmi. Illetve minden, kivéve persze a fájdalmat, de.. Vagyis mindegy, érted. - A fejemmel magunk felé biccentek, felhívva a figyelmet a meglehetősen félreérthető pozíciónkra, na persze felőlem bámulhat bárki, egyrészt sosem adtam mások véleményére, másrészt maximum mit látnak? Hogy egy szerencsés flótáson (ez lennék én) ücsörög egy vörös csaj? Ez nem olyasmi, amit az ember szégyellni szokott.
A vigyort pedig csak nem tudom letörölni az arcomról, legfeljebb egy-egy fájdalmas nyilallásnál a szenvedés fintora is fel-felsejlik a derű máza alól, de az is csupán néhány rövidke másodpercre. A jég sem különösebben zavar, tér van, megszokott, hogy hideg van, meg aztán.. majd később egy forró fürdő segít majd.
Hunyorogva nézek el a keze felé, mikor felszisszenve ő is megszemléli, ezek szerint akkor mindkét fronton kárfelmérés történik. Feldobnám én szívesen, hogy menjünk rögtön a gyengélkedőre, de hát éppen hogy csak helyet foglalt rajta, rontsam el a pillanatot?
Hja, az lesz, sajnos. A törött/zúzódott kar előbbre való a földi hívságoknál.
- Egy gyengélkedőt majd tényleg nem árt útba ejteni, ha választani lehet, inkább jól forrjon össze a csont, minthogy beújítsunk valami csálé elváltozást.
Szóval már az első két héten belül megismerem a gyengélkedőt, huh? Miért nem lep meg? Nem baj, legyen csak egy kis helyismeretem, magamat ismerve úgy is látogatok még el párszor arrafelé. Legalább csekkolom, hogy van-e csinos gyógyító vagy valami irritáló nyanya fogja belém diktálni a mágikus csukamájolajat.
- Egyeztessük a sztorit. Véletlenül sem azért törtük össze magunkat, mert verseny csúsztunk. Hanem éppen nagyon siettünk a.. egy vizsgára, például. És akkor történt a baleset. Csak, hogy legalább némi méltóságot megtartsunk. - Mondjuk sok presztízsem itt sincs még/már, szóval akár igazat is mondhatnék. Talán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Mindent összevetve, nem volt ez olyan rossz. A karja fájt ugyan Ellának, és fázott a térde, de Kornél kényelmes volt, és éppenséggel visszataszítónak sem találta őt a lány, a remek mókáról nem is beszélve, ami ide juttatta őket. Szóval nem volt oka panaszkodni, és úgy tűnt, Kornél sem elégedetlen a sorsával. De azért csak nem árthat, ha helyre teszik őket, ha valamilyük esetleg nem úgy nézne ki, mint kéne.
Ella még rázogatta kicsit karját, miközben az alatta fekvő srácra sandított. Sejtelmesen mosolygott rá.
- Értem én, értem - mondta. - Szóval mazochista nem vagy. Pedig majdnem azt hittem, direkt vágtad hanyatt magad az előbb.
Most már, hogy karja szabad volt, felegyenesedhetett, így éppen derékszögben helyezkedett el Kornélon, mintha csak meglovagolná. No persze a srác kicsit sem emlékeztetett lóra, és egyébként is a hátán volt, szóval.. és félreérteni pedig nem kell a dolgot.
- Pedig csálén is jól mutatnál - nevetett rá, mikor Kornél önmagával való viaskodása után a gyengélkedőre szavazott a tovább fekvés ellenében.
Megfogta a srác egyik fülét, és visszahajtotta, majd másik kezével az orra hegyét nyomta el oldalirányban.
- Tessék, csálé, és mégis menő! - vigyorgott lelkesen, de csak míg nem kezdte el újraéledt karjában érezni a fájdalmat. Akkor aztán grimasz jelent meg arcán, ami kicsit csáléra húzta szája sarkát. - Na jó, mégiscsak menjünk gyengélkedni.
Felhagyott Kornél arcának molesztálásával, és oldalt lefordult róla, majd fájdalmasan nevetgélve és auzva lábra kecmergett, hogy aztán kezét nyújtsa sorstársa felé. Habár nem volt teljesen biztos benne, hogy a jégen egyensúlyozva sikeres lehet a manőver. A végén még megint jégre teszik magukat.
- Vizsgára? - kérdezte meghökkenve közben. Nem értette, miért kéne eltitkolni a balesetük körülményeit. - Pedig úgy megnézném a képét a gyógyítónak, mit szól hozzá, mit műveltünk!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Értekezlet

Közeledett a tanév vége, így nem ért meglepetésként, hogy összehívták a tantestületi értekezletet. Nem készültem fel különösebben, volt már akkora rutinom, hogy improvizáljak valami sablon dumát, ha fel kell szólalnom. Nem számítottam semmilyen komoly számonkérésre, úgy voltam vele, hogy úgyis a bankett lesz a hangsúlyos része a gyűlésnek.
A tanáriba kopogtatás után léptem be, reflexszerűen köszöntem a bent lévőknek, majd körülnézés nélkül levágódtam az asztalomhoz. Úgy emlékeztem, hogy az egyik fiókomban hagytam pennát meg néhány üres pergament, gondoltam előveszem, és úgy csinálok majd, mintha nagy bőszen jegyzetelnék. Rosszul emlékeztem.
- Valaki tudna adni pennát és pergament? Azt hittem, hogy találok majd az asztalomnál, de tévedtem. - fordultam a kollégák felé, remélve, hogy valaki kisegít. Ha meg nem, akkor sincs tragédia, nem kötelező jegyzetelni, de a látszatot azért erősítené.  
Leesett közben, hogy a faluba költözésemkor pakoltam ki mindent, és csupán a diákoktól elkobzott holmikat hagytam itt elzárva az egyik rekeszben. Jobb híján elkezdtem matatni a kacatok között. Volt itt minden a papírrepülőtől kezdve, a fingópárnán át, egészen a gyanús tartalmú flaskáig. Találtam egy magazint is, a Havi Igéző egyik számát. Ugyan abszolút nem tartoztam az újság célközönségébe, most mégis nekiálltam olvasgatni a nagy semmittevés közepette. Hihetetlen, hogy az óráimon a repüléstan szépségeinek tanulmányozása helyett egyes fiatal boszorkányok ezt olvasgatják.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Ella

- Ha attól még szimpatikusabb leszek a szemedben, akkor mondhatom azt is, hogy direkt volt.
Közlöm felvont szemöldökkel továbbra is széles mosollyal az arcomon. Na, jól van, társaságban még a kéztörés sem olyan drámaian rossz, mintha egyedül sikerült volna kivitelezni a bravúrt. Most pedig már ehhez hasonló beszúrásokat is meg merek kockáztatni, abból kifolyólag, hogy ilyen nyugodalmasan helyezkedik rajtam, különösebben nem utálhatott meg az elmúlt negyed órában (pedig egy zúzódott kart köszönhet nekem, szóval ez valahol igenis teljesítmény).
~Is?~ És akkor így szokták nekem mondani, hogy ne bízzam el magam, meg vegyek vissza az arcomból, amikor aztán ilyen önbizalom pushokat kapok, mint most Ellától! Azért, amikor a fülemhez, meg az orromhoz nyúl és elfordítja őket, egy-két gyors, meglepett pislogással bámulok vissza rá, elsőre nem teljesen értve a mozdulatsor koncepcióját.
- Aha, értem. - A befogott orrnak köszönhetően a rövid helyeslésem kap egy finom és elegáns orrhangú mellékzöngét is a teljesség kedvéért.
- Tudod, én már csak ilyen vagyok, mint a kaméleon.. bármilyen helyzetben tudom hozni a cool-faktort.
Ez persze tudom, hogy erősen sántít, de mondjuk úgy, hogy ezzel kompenzálok.. valamit, akármit. Nekem tulajdonképpen nincs semmi bajom magammal, tökéletesen ki vagyok egyezve minden egyes porcikámmal és tulajdonságommal, még akkor is, ha tudom, hogy azok nem feltétlenül a legpozitívabbak. Miután aztán Ella nekiáll két lábra vergődni, úgy döntök, hogy követem a példáját. A felém nyújtott kézre csak legyintek.
- Nem, köszönöm, inkább nem terhelném kezeid még tovább, megoldom magam is. - Enyhén a férfiasságomba tiporna, ha egy lánynak kéne felsegíteni, na. A fal mellé manőverezek, hogyha már a lábam alatt nem, legalább a kezem alatt stabil pont legyen.
- Jó, hát amíg helyrerakja a kezünket, addig tök mindegy, mit mondunk. Gyere, itt az ablakpárkány mentén meg lehet kapaszkodni.
Hiába nem rossz az egyensúlyérzékem, sérülten inkább nem produkálnám magam tovább a jégen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Tolvaj. Mocskos Gollam, enyveskezű kis szemét! Nem egy túl izgága kiscsaj, de ha valamiért vérre tud menni, az a báránya. Olyan csinos kis gombszeme van, mint semmilyen más báránynak, a műbundája pedig fekete. Orlando, a latin macsó bárány! Latin kislánynak latin bárány dukál, nem? De nincs meg, nincs az istenért sem. Valamelyik simulékony kis zsebmetsző lenyúlta a táskája egyik rekeszéből, pedig általában nagyon figyel a holmijára. A nyomok ehhez a fiúhoz vezetnek –aki férfiszámba rangsorolódik inkább, de legalábbis úgy néz ki, túlesett a tejfelesszájúság tökkelütött korszakán-, hát persze, csak azzal nem számolt, hogy a szembesítésen nem mindenki beszéli az olaszt. Úgy tűnik, ez a férfi végképp elveszett a nyelvek útvesztőjében, mert az Orlando néven kívül aligha értett meg bármi egyebet. Na jó, talán a „Silenzio”-t. Talán!
Jobban megnézve ezt a nagyra nőtt orángutánt, egy pillanatra elgondolkodott, hogy talán kisebb hangerővel is indíthatta volna beszélgetésüket, aztán gyorsan emlékeztette magát, hogy tolvajokkal nem kell udvariaskodni, majd ismét megkopogtatta saját agyát, hogy semmi nem bizonyítja a bűnösséget. Végül egy újabb emlékeztetőnek hála arra is rájött, hogy az ártatlanság mellett sem szól egyetlen érv sem, vagyis… elég kedves-édesen mosolyog, mintha egy fogkrémreklám arca lenne. Mint Blend-a-Med kapitány, vagy valamelyik szuvasság ellenes hadnagya. Mi legyen, ó, mégis mit tegyen?! A magyar válaszból semmit nem ért, de az angollal már tud kezdeni valamit! Végre egy olyan nyelv, ami mutogatással kiegészítve megy. Erősen túlzunk, mikor azt állítjuk, hogy beszédképesen tud mondatot formálni az említett nyelven, de eddig még megértették az activity és szavak egyvelegét. Arca felderül egy pillanatra, majd az ő szemöldökei is összecsusszannak, kezét egy pillanatra visszahúzza, és belefog az angol verzió honosításába.
- Te állat vagy nálad! Tudod, Beeeeeeeee .- Halálkomoly arccal imitálja a bárány bégetését a szörnyű angol mellett azzal együtt, hogy egy pillanatra meginog, vajon nem-e egy birkát utánoz? Elvégre a bárány édesebb a birkánál Laura agyában. A birka büdös, a bárány ölelnivaló. Bárányokat számolunk, birkákat nyírunk. Tehát nem mindegy! Reméli, Aaron felismeri a nyilvánvaló különbségeket a birka és bárány között, másként hosszasan fogja taglalni –naná, hogy olaszul- az érdemi különbségeket. És az hosszú lesz. Naaagyon hosszú.
- Egyébként tényleg tolvaj vagy? - Olasz, nem jó választás. Gyorsan újrakalibrálja magát. - Öhh… Te őőő…. te viszel dolog séta? Tudod, Robin Hood, hussss? – A karjai úgy hullámzanak, mintha fújna a szél, vagyis huss, elszökik a tolvaj a szél szárnyán. Megy ez a mutogatósdi, csak akarni kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Kornél

Az Ella alatt kiterült Kornél minden fájdalma ellenére folytatta a lánnyal a flörtölést, ami már önmagában is nagyon szórakoztató lett volna, hát még így, szóval a vöröshajú vidáman viszonozta a mosolyt.
- Nem ezen múlik, hogy még szimpatikusabb légy - mondta neki kacéran. - És a cool faktorodat hogy befolyásolja az alattad lévő cold faktor amúgy?
Jót derült saját kis szellemességén, de aztán jöhetett a lekecmergéses akció, és az azt követő - remélhetőleg sikeres - jégről való letámolygás is, hogy az a cold-faktor helyrebillenjen, meg ők is egyenesbe kerüljenek, vagyis inkább merőlegesbe.
Kornél persze adta a kemény gyereket, és nem fogadta el Ella segítségét, ami talán nem is volt rossz ötlet tőle, mert szerencsétlenje már a saját lábában is majdnem elesett, pedig csak kinyújtotta pracliját a srác felé. Ha megpróbálta volna felhúzni, lehet csak megint a földön kötnek ki, ezúttal talán fordított helyzetben. Habár az is nagyon vicces lett volna, belátta, hogy a testük annyira nem vágyik ilyen kalandokra, legalábbis biztos nem a kemény kőre fagyott kemény (és hideg) jégen.
- Ennek már mindegy - legyintett is a szóban forgó kezével, amit persze egy fájdalmas szisszenéssel kommentált, majd nevetett egyet saját hülyeségén. Ha eddig csak beütötte, most már talán meg is rántotta.
Kornélt követve csúszkálva-egyensúlyozva, majd az ablakok mellett megtámaszkodva indult le a jégről. Nem mozogtak túl magabiztosan, de legalább mozogtak, szóval olyan nagy bajuk nem eshetett.
- Szerintem mondjuk azt, hogy seprűs üldözésben vettünk részt, átkokat lődöztek ránk, de mi viszonoztuk a támadásokat, hősiesen száguldoztunk, majd utolsó erőnkkel még épp le tudtunk itt zuhanni. Egy kicsit összetörtük magunkat, de legalább megmenekült a világ! Vagy legalábbis a falu. Na? Így se nem vizsgáról elkésők, se nem bolondok nem vagyunk, hanem hősök! De üldözők helyett lehetett a nyomunkban sárkány is, az még menőbb...
Annyira lelkesen magyarázott, hogy egy pillanatra elbambult, ami épp elégnek bizonyult ahhoz, hogy kicsússzon a lába alól a talaj, és előreessen, rá szegény Kornélra. Megint.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Várható volt, hogy az év vége során elérkezik az a pillanat, amikor megkapja levelet, hogy tanári értekezlet lesz. Az igazán mókás az volt, amikor a második levél is megjött, amit az iskolapszichológusnak küldtek. Ez vagy véletlen volt, vagy nyomatékosítani akarták, hogy legyen jelen, mert különben baj lesz. Mindenesetre írt néhány gondolatot, bár nem nagyon tudta, hogy mint pszichológus mit is mondhatna, hiszen ami abban a szobában elhangzik, azt ott is marad, elvégre a titoktartás kötelezi őt is. De persze megértette, hogy a program kötelező.
Vannak napok, amikor szinte sugárzik a boldogságtól, még ha nincs is minden rendben. Ez a mai is ilyen, sőt ma először áll úgy a ruhatára előtt, hogy nem akarja titkolni a terhességét, így nem a bő, csalóka mintájú vagy szabású ruhái után nyúl, hanem olyanokhoz, melyekbe még belefér. Hiszen a pocakja nem nőtt olyan nagyon, de már látszik, hogy valaki van odabenn, és lassan, de fejlődik. Jók ezek a jobb napok, ezekbe kapaszkodik, és igyekszik ezeket a gondolatokat megerősíteni és megtartani, hogy ne legyen az, ami az utolsó vizsgálat után.
Kiválasztva a megfelelő ruházatot, gyorsan elszalad zuhanyozni, majd összekészül és elindul az iskolába. Először a rendelőbe megy, hogy a kabátját, táskáját letegye, és kényelmesebb cipőt húzzon. Már nagyon unja a csizmás időszakot, reméli. hogy hamarosan véget ér, és hamarosan újra könnyebben lehet majd közlekedni.
Tollat, füzetet vesz magához, azt, amibe az ilyenek alkalmával jegyzetelni szokott. Indulás előtt még egyszer megnézi magát a tükörbe, végigsimít a pocakján, majd egy nagy levegőt véve kilép a folyosóra, hogy a gyülekező tanárokkal teli szoba felé vegye az irányt, majd belépve bájos mosollyal futtassa végig a tekintetét mindenkin. Nem is fáj annyira a dolog, mint elsőre sejtette, így aztán nyugodtan lépked a helyére Várkonyi kolléga környékére. Leülve a helyére felnyitja a könyvet, majd a tollal felírja a fontosabb adatokat, hogy vissza tudja nézni, miről is volt szó, ha valamit elfelejtene.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Ella

- Semennyire. The cold never bothered me anyway.
Nem tudom, hogy mennyire érti az utalást a másik, de legalább fel vagyok készülve arra is, hogy egyáltalán nem, korábban is egy rakás aranyvérűvel és mugli világtól távol nevelt varázslóporonttyal voltam összezárva, szóval a furcsálló tekinteteket a mugli popkulturális utalásaim miatt már fel sem veszem. Megtehetném, hogy abbahagyom, de ezek csak úgy kiszaladnak a számon, nem tehetek róluk. Lehet, hogy egy aranyvérűnek nem, nekem viszont az életem részét képezik ezek. Nem túl fair a varázslóvilágtól, hogy a mugli származásúaknak semmivel sem kedveznek, holott mi is ugyanúgy a társadalmuk részei vagyunk, annak ellenére, hogy nem az ő középkori technikai eszközeik között nőttünk föl az első tíz évünkben. Persze-persze, ott a mágia, de én a mugli tudományokat és technikát becsülöm annyira, mint a mágiát, elvégre.. a varázstalanoknak nem volt ott a varázslat és a mana szövedékes hálója, hogy boldoguljanak, így az eszükkel oldották meg és pótolták. Szerintem ez menő.
Miközben igyekszem megkapaszkodni és minél nagyobb biztonságban kiérni a biztonságos terepre, hallgatom Ella javaslatát. Az biztos, hogy sokkal kalandosabb az enyémnél, a csaj biztos arra utazik, hogy sokkoljuk vagy szórakoztassunk a gyengélkedő népét. Az utóbbi esetemben is beválik, vigyorogva fordulok hátra felé.
- És kik? Sötét mágusok, akik az életünkre törtek, miután a faluban keresztbe tettünk az évszázad alvilági üzletének?
Reális, Bogolyfalva pont olyan helynek tűnik, ahol fű alatt ilyen hatalmas dolgok történnek, egyenesen a világ közepének mondanám az apró kis falut, csak jól titkolják. Azonban a gondolatmenetem végére sem érhetek, mert Ella egy nem várt mozdulattal lendül felém. Az első pillanatban felmerül bennem az a naiv gondolat, hogy szándékosan csinálja, de az arckifejezése se  épp arról árulkodik, hogy előre eltervezett lenne.
Nagyon mit tenni már nem tudok azon kívül, hogy csak még inkább igyekszem megkapaszkodni a fogódzómba legalább elesni ne essünk el még egyszer, így a lendület a föld helyett az ablakpárkánynak visz neki. Lesz deréktájon is egy lila csíkom, de nekem már úgy is mindegy.
- Megvanmegvanmegvan, tartom magunkat, nem estünk el! Ez egy javuló tendencia, egyre jobbak vagyunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Kornél

Nem, Ella nem látta a Frozent, sőt, igazándiból az utolsó dízni mese, amit látott, a Lilo és Stitch volt, az is vagy tíz éve esett meg, és már csak arra emlékezett belőle, hogy neki is kell egy űrből jött szuperkutya.
- Jó neked, én kicsit fázós vagyok - dünnyögte válaszképpen, mielőtt útnak indultak le a jégről.
Persze közben tovább folyt a csevej, a Szendrei lány nem akart egy unalmas mesével beállítani a gyengélkedőre, elvégre minek törték össze magukat, ha nem azért, hogy e lehető legtöbb mókát profitálják belőle? És az ilyesmibe az utómóka is beletartozott. Ha majd már ismerni is fogja a javasasszonyt vagy gyógyítót a gyenguszon, akár célirányos balesetekbe is keveredhet a szórakozás kedvéért. Egy-két csontot érdemes feláldozni a móka szent oltárán.
Kornélnak ráadásul láthatóan tetszett a felvázolt történet, csak aztán kicsit félbemaradt a tervezés, mikor a lány előreborult. Már gyakorlottan kapálózott, és tátotta el a száját egy jaj-ra, és ezúttal Kornél is felkészült az ütközésre.
Ella elakadt benne, megragadta, lába kicsúszott alóla, és úgy lógott szegény srácon, mint valami döglött hal.
- Jajjajj - jegyezte meg, mert bár nem vágyott rá nagyon, jobb lett volna túlesni a dolgon, és nem az elesés és el-nem-esés közt ingázni. Reménytelenül kapaszkodott, Kornél pedig a párkányban.
- Asszem' nem kellenek ide sötét varázslók, rátörök én az életünkre egymagam is - nevette végül el magát, tovább csimpaszkodva. - Kapaszkodsz..? Felhúzom magam.
Nem várta meg a választ, mert már nem volt rá ideje, hisz vészesen csúszott lefelé, így aztán felhúzta egyik lábát, és megvetette a jégen, majd továbbra is Kornélban kapaszkodva felhúzta magát a kissé bizonytalan helyzetéből, rá a másik hátára.
Persze nem mászott rá, bár legszívesebben így szabadult volna a jégről, mert most már kicsit kezdte kevésbé élvezni a rajta tartózkodást. Az még jó, ha csúszik, de ne legyen ilyen hideg!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Ella

Nem vagyok erőember, ha nem lenne miben megkapaszkodni, akkor már megint régen a földön lennénk, így viszont jobbak az esélyeink a talpon maradásra, hogy egy egész, stabil ablakpárkány a rendelkezésemre áll kapaszkodni. Az sem ártott, hogy most már félig-meddig felkészültem az ilyen manőverekre - ha egyszer elestünk, akkor jó eséllyel ismét el fogunk.
Egy kínlódó nyögés kiszalad azért a számon, amikor az esés után a lány teljes súlya hirtelen rám zuhan, még ha nem is jelentős súlyról van szó. Mindenki megroggyan kicsit, ha egyszerre zuhan a nyakába 40-50 kiló.
DE!
Nincs sok hátra!
Ha beledöglök is (amire jó esély van), kivonszolom magunkat a "partra", menni fog. Erre a gondolatra a kínlódó fintort ismét felváltja a jókedv, mert hát... ez annyira drámaian hangzott. Mintha nem is arról lenne szó, hogy hülyék voltunk, eltaknyoltunk párszor a jégen, aztán lefelé jövet sem tudunk probléma nélkül megtenni cirka öt métert.
- Oké, húzd, tartom magunkat, meg tudjuk csinálni, Ella, kitartás! - Biztatom nevetős hangon, aztán az utolsó mozdulatoknál már segítek neki egyensúlyba billenteni, és jó "szülőként" kézen fogva elvezetem az utolsó métereken, ha engedi.
A stabil talajon aztán térdre rogyok és teátrálisan egy nagy cuppantós csókkal köszöntöm a szárazföldet, persze kihagyva azt a részt, ahol tényleg megérintem a talajt a számmal.
- Megmenekültünk! És akkor most irány a gyengélkedő. - Ellára nézek, aztán előre és határozottan megindulok.. ez a határozottság nagyjából két lépésig tart, aztán megtorpanva megint a lány felé fordulok, megvakarva a tarkómat.
- Merre is van pontosan a gyengélkedő?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Kornél

Ismét talpon! Legalábbis egyelőre, és bár jó móka volt kiterülni is, most már kezdett kellemetlenné és ami nagyobb baj, unalmassá válni. Ella szerette a változatosságot, ezért nem akart megint Kornélra esni, az a minimum, hogy ezúttal ő legyen alul, ha már földre kerülnek.
De a srác jól megkapaszkodott, és Ella is sikeresen belé csimpaszkodott, szóval úgy tűnt, van remény, hogy még lekerülnek a pályáról egyben, ha nem is teljesen épen, és nem a személyzetnek kell majd lekaparni őket a jégről.
A Kornélon lógásnak azonban volt egy-két problémásabb részlete. Attól most eltekintve, hogy szegény majd belepusztult, hogy az amúgy nem túl súlyos egyéniséget a hátán kihúzza a csúszásmentes talajra, és közben hangot is adott a tagjaiba nyilalló fájdalomnak, Ella azt a kezét is bevetette a kapaszkodáshoz - elvégre csak az a kettő volt neki - amit jól beütött. Más szóval neki is fájt az utolsó egy-két lépés, még ha nem is küzdött érte különösebben. De lelkesen szurkolt Kornélnak, hogy ne essen össze, az is számít azért, nem?
Végül csak megmenekültek, és Ella is lelkesen megpaskolta a folyosó kövét örömében (a fájós kezével persze, meg a sok eszével), meg persze azért, hogy nehogy csak Kornél köszönje meg a járólapnak, hogy ott van végre a talpuk alatt, hanem ő is. Hátha később még emlékszik rá a kő és lesz olyan aranyos, és nem csúszik ki alóla, ha valaki rókát tesz rá, mert rossz reggele van, vagy csak leönti töklével, mert rájön, hogy mégse finom az, hiába issza mindenki más.
Persze, hogy elkalandozott máris, inkább, minthogy a fájdalomra koncentráljon. De előbb-utóbb vissza kellett térni a valóságba, hiszen nem volt egyedül, és nem is Keith-szel volt. Egy pillanatra még azért elkalandozva maradt.
- Mi? Ja! A gyengélked... öööö, fogalmam sincs. - Pedig tudta, vagyis egyszer már tudta, de most elfelejtette. Illetve nem tudta, innét hogy kell arra eljutni.
Megrántotta vállát, derűsen odalépett Kornélhoz, és belékarolt. Ezúttal a jobbik kezével.
- Azt hiszem, erre. De ha mégse, előbb-utóbb csak belebotlunk, nem? - Azzal már húzta is magával, hátrahagyva a csúszós folyosót és annak minden örömét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Nem érthették őt meg. Hogyan is érthetné meg őt valaki, aki nincs a bőrében? Voltak, akik azzal a hazugsággal kezdték, hogy "tudom, min mész keresztül", de honnét tudhatnák? Ezzel ugyan nem próbálkozott a néni, de Adél nem érezte kevésbé rosszul magát. Bármilyen képesség birtokában is legyen, az nem ugyanaz, mint az övé, amivel rémült, értetlen pillantásokat zsebelhet be környezetétől.
Azzal is hitegették, hogy ha majd hozzá hasonlóak, vagyis varázslók és boszorkányok csemetéi közt lesz, az majd más lesz, ők nem fognak úgy nézni rá. De nem így volt. Még Zellerke is eltátotta a száját, pedig az ő anyja sárkányokat kerget! Min lepődhet még meg az ilyen? Hát, úgy látszik őrajta.
De arról ezidáig nem volt szó, hogy hozzá egészen hasonlóakkal is találkozhat. Ez új volt, más metamorffal még nem beszélt ezelőtt. És a pszichológus nő azt mondta, az iskolában, ebben az iskolában vannak mások az ő adottságával.
- Tetszik tudni, hogy kik ők? Találkozhatok velük? - kérdezte szipogva, még mindig hajába csimpaszkodva, húzkodva azt, remélve, hogy ha ebbe az új információba, ebbe az új reménybe kapaszkodik általa, akkor majd megnyugszik, megint barna lesz, és egyenes. Megint normális. Boti emlegetése is efelé terelte. Letörölte könnyeit, most már hiába takargatta volna őket.
- Ő aranyos, nem néz rám soha furán. Mellette nem tűnik fel, hogy megváltoztam, vagy csak ritkán, és nem néz rám úgy érte, mint a legtöbben.
Ő volt a másik ok, amiért idehozták Adélt, és az egész család a faluba költözött. Bátyja is pszichológusnak tanult, sőt, már gyakornok volt, és bár alig volt lehetőségük az elmúlt több, mint tíz évben huzamosabb ideig együtt lenni, Adél nagyon szerette őt.