Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

A "feldúlt" , "zilált" , "mardosó lelkiismeretű" jelzők mind-mind ékesen szólnak most Mihaelünk lelkiállapotáról a két nappal ez előtti szakítás óta. Szó se róla, jól alszik, van étvágya, nem süllyedt mély depresszióba, de a hangulata jelentős zuhanáson ment keresztül. Életében először sikerült bűntudatot éreznie és már most állítja, nem lesznek jó barátok a közeljövőben, de még a távoliban sem. Sajnálja, hogy tiszavirág életű lett ez a bimbózó szerelem, mert ha sikerült volna önmegtartóztatnia, szép élet is várhatott volna rá. Amolyan rendes, amilyen a normális, hétköznapi embereknek szokott lenni, nem a trógereknek, mint ő.
Az élet viszont nem áll meg, ahogyan a kötelességek és teendők listája sem lesz kurtább- prefektusként még mindig "elméletileg" a rend őre, gyakorlatilag ott büntet, ahol ér és két nap alatt több büntetőmunkát osztott ki, mint két hónap alatt összesen. Az ötödévesek közül néhányan már fontolgatják, hogy kerítenek egy nagy szemeteszsákot, feldarabolják a zöld tetűt és elhantolják a gyógynövények közé. Úgyis bioszemét, majd lebomlik. Most épp két eridonos harmadéves lány áll előtte kipirult, dühödt arccal, ám Mihael csak unott, üres pillantással viszonozza a szikrázó tekintetek sortüzét, fülei pedig mintha megsüketültek volna. Semmit nem enged be agyához a felháborodás hangjaiból, mindent kizár végszóként kiosztva az ítéletet: a folyosón való párbajozásért egy hétig fel kell mosniuk minden áldott nap az összes folyosót reggel és este varázslat nélkül. Majd a gondnok felügyeli a munkájukat. Miután elhajtja a két csitrit, s azok halló- és látótávolságon kívül kerültek, nekidől egy darab szabad falfelületnek, miközben a mellette levő portréból egy erősen ittas nőszemély ordítozik neki röpke öt teljes perce.
- Hogy nem szégyelled magad, te ganajtúró bogár, teeeee, te aljas söpredék! És még téged választanak ezeknek a szegény gyerekeknek az okítására, HEEEEEEE? Kivágnálak innen, mint kutyát az esőre, te kis giliszta!!! Méghogy prefektus! Az én időmben kitekerték volna a nyakad és bedobtak volna a kutyák közé, vagy ki az utcára, ÚGY BIZONY!-
- Ideje lesz befognod a pofÁD, TE VÉN SATRAFA! - A végére már elpattan a cérnája és olyat üvölt a vén szatyorra, hogy még az is visszahőköl a meglepettségtől, majd morogva átvonul egy másik kép lakójához tovább folytatni az ivást. Elfogyott a löttye. A néhány másodperces intermezzo felett hamar napirendre tér a részeg portrélakók gyülekezete, és ő is fontolóra veszi, hogy lassan ideje lenne elindulnia vissza a pincébe még egy utolsó jelentést tenni, mielőtt hazamegy Bogolyfalvára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

A **** ****** *******
Még tavaly, vizsgaidőszak előtt

- Vigyázz! Vigyázz! Félre! - Amúgy nem szoktam ilyen durván arrébb küldeni az embereket, ahogy kerülgetem őket a klubhelyiségben. Vége az óráknak, mindenki itt lebzsel, és - ÚTBAN VAN!
De most az agyamat vörös köd lepi el. Végre eljutok a portrélyukig, kitaszítom a szfinxfestmény hátulját, majd lehuppanok a folyosókőre, és megkerülve a képkeretet visszalököm azt.
Aileen megígértette velem, hogy nem átkozom szét azt a rohadékot. Tulajdonképpen nem is fogom. Annyira nevetséges, amikor az emberek egy vékony kis vacak bottal próbálják elintézni az ügyeiket. Kábé, mintha lekártyáznák. Nem fogom megátkozni. Felállok, és kiverem a szart is belőle.
Erős lökésekkel hajtom magam előre, és újra-újra lejátszódik előttem, mint egy filmszalag. Lin könnyáztatta 'semmiértelmeazéletnek' arca, és ahogy elzokogja a történteket. Én mindig tudtam. Már a legelején sem tetszett az a kis takonypóc, aki olyan nagyra van magával meg a késeivel. De mit mondjon az ember Linnek, amikor az azzal jön szempillákat rebegtetve, ó Mihael nem olyan, korcsolyáztunk, táncoltunk, tök cuki. *.* Ennyit erről a görényről. De most bántotta meg utoljára...
Azt hittem, az alagsorból kell kirángatnom, de meglepetésemre még egy emeletet sem mehetek, egy sarokra megpillantom az átkozottat.
- Hé! - kiáltok oda, és gyorsítok a tempón. Odaérek hozzá, és hirtelen semmit nem tudok mondani, ahogy belenézek abba az önelégült képébe. Nincs értelme bármit mondanom. És igazából nem is akarok. Megszorítom a karfákat, és kilépek a lábtartókból, álló helyzetbe lököm magam. Jó ideje foglalkozik velem Rubya prof, nem is a felállással van gond, hanem úgy maradni.
Hátrahúzom a karom - igazán nem mondhatja, hogy figyelmeztetés nélkül jött - és minden mérgemet az arcába zúdítom az öklöm által.
A lendülettől az egész testem előre dől, és előrelépni kevésbé jön reflexből, mint belekapni a gallérjába, és rázuhanni. Nem érdekel, újabb és újabb csapásokra emelem a karom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Nem számít semmi extrára, különleges történésre, mára kimerítette a szenyósági tartalékait és legszívesebben távol maradna az összes embertől. Ritkán alakul ki emberundor a gyomrában, de most a háta közepére sem kívánja ezt az állatfajt. Kell a csend, kell az emésztés, csak persze mindenki sz*rik bele, mikor meló van. Mindegy, majd hazamegy és kialussza magát, vagy más programot szervez. Csak ne forogna folyton-folyvást minden gondolata akörül az átkozott, két nappal ez előtti vita körül. Az agya újra és újra visszapörgeti a képkockákat, mikor éppen üresben pörög, nincs mit csináljon és újra meg újra erősödik benne a fura, eddig idegennek számító veszteség érzete. Nem kell szappanoperaszerű drámára gondolni, de igenis belegondolt, hogy eltolta kicsit az egészet... kicsit nagyon.
A fülébe hatoló kiáltás végre felrázza mélázásából, de annyira nem ezen a síkon mozgott agyilag, hogy most csak áll és bámul összeráncolt szemöldökkel, kissé üveges tekintettel a közeledő Dolánszkyra. Ismeri, hogyne ismerné? Néhányszor látta, egy légtérbe kerültek, mikor Lin is ott volt, másképp meg nem közelített volna egy ilyen majmot. Meg nem is volt vele baja igazából... míg meg nem tudta, milyen bensőséges a Linnel való viszonya. Hiába motoszkál a vészcsengője, egyszerűen az agya egy fele körberöhögi a gondolatot is, hogy Dolánszky felé gurul vérpitbull pofával, a másik fele meg hüledezik, hogy van ennek ennyi vér a lába között, hogy egyáltalán meg merje próbálni? Ha egy másodperccel hamarabb mozdul, még ki is boklasztotta volna a levitás Don Juan-t, ám a késés eredményeképpen egész egyszerűen bekapja az öklöst, méghozzá szép nagy slunggal, mi több, lezuhannak a földre és rajta landol Dolánszky is teljes súlyával. A feje jól odavágódik a padlónak, egy pillanatig csillagokat lát, és nagy nehezen ezen a csillámporos valamin keresztül szűrődik át az újabb csapásra készülő levitás mozgáskultúrája.
Jobb keze magától mozdul meg és kapja el Alexet toroknál, rámarkol (már ha Alex nem kezdte el kitaposni a bélrendszerét, mert ebben az esetben esélyes, hogy Mihael csúfos vereséget fog szenvedni az általa igencsak megutált Dolánszkytól), s ugyan nem fojtogat, érezhető, hogy ha Alex tovább próbálkozik, a rellonos is meg fogja ropogtatni a gigáját.
- Szállsz le... rólam... te rohadt rolleres... - Azon van, hogy legurítsa magáról Alexet, csak nem olyan könnyű az, mikor a másik nem totálisan magatehetetlen és igenis visszaüthet. De azért minden álma lelökni magáról ezt a zsák krumplit és egy jó nagyot rúgni a gyomrába szívélyességből. És amennyiben sikerül, meg is fogja tenni jobb lábbal kivitelezve. Most valahogy rohadtul nem számít, hogy őt ezért ki is vághatják a fenébe még a suliból is- vérszemet kapott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Nem kenyerem a verekedés. Általában túlságosan flegma vagyok ahhoz, hogy annyira felbosszantsam magam, hogy megüssek bárkit. No meg nem is igen provokált még ki senki egy nyaklevest. Magam is meglepődöm, mennyire egyszerű beverni ennek a mocsokládának a képét úja és újra. Felbuzog bennem az ártás öröme. Annyira megérdemli. Jóformán meg sem érzem, ahogy a kemény arccsontok találkoznak az öklömmel. De sajnos ha az ember ádámcsutkáját vissza igyekeznek egyengetni a torka síkjába, egészen más dolgok kezdik érdekelni. Például hogy mennyire hiányoznak az akadálymentes légutak. Odakapok fél kézzel, próbálok enyhíteni marka szorításán. Persze hiába. A másikkal izomból belevágok a könyökhajlatába, hogy elengedjen végre.
Magam nem vagyok kreatív csépelő. Az egyetlen célom jelenleg, hogy fájdalmat okozzak, hát úgy ütöm és akkor, ahogy és amikor érem, nem válogatva a testrészeket. Ha pedig magam bekapok egy ütést, majd... jól ráfolyatom a vérem!

Bocsánat a végéért. Marha álmos vagyok már így fél 3-kor...XD

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Ez a négy keréken guruló istencsapása rákapott a hirtelen jött szerencséjének ízére- akárhogy is nézi, ez bizony elég égő számára, hacsak nem tesz valamit gyorsan az ügy érdekében. Mondjuk bordába rúgni, vagy kiverni mind a harminckét fogát. Ezek kifejezetten tetszetős ötletek, utána meg feldarabolja és elássa a hulláját. Morfondírozásának hála (miközben már elkapta Dolánszky torkát)  lemarad azon jelentős eseményről, hogy a másik csapásra indította könyökét, így aztán egy hangosabb szisszenéssel ereszti útjára Alex torkát, miközben olyan, nyomdafestéket nem tűrő szavakkal illeti a srácot magában és a fogai között préselve a szavak egy részét (érthetetlenül többnyire), hogy egy százéves vénasszony maradék haja is kihullana tőle hajnövesztő szérum ide vagy oda.
Egy találat ide, egy találat oda; csak most kezd ráébredni, milyen ritka birkatürelmet fejlesztett ki, mióta itt van, mert csak most pattan el annyira a cérnája, hogy komolyan fájdalmat akarjon okozni ennek a tetűnek. Mégpedig a lehető legegyszerűbb és -praktikusabb módot választja: lendül a térde Alex gyomrának irányába azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a gyomrába fúrja teljes erőből. Megeshet, hogy a levitás kivédi, de abban az esetben jön a B terv: lefejeli lendületből. Mindkét módszerrel az a célja, hogy a végén leguríthassa magáról a tökfejet és felé magasodva ismét csak torkon ragadhassa. Eldöntötte, hogy Dolánszky itt ma nem távozhat élőként a tett helyszínéről, csak ha történik valami csoda. A vicsora nem ígér semmi jót, már túlesett azon a fázison, hogy szavakat préseljen ki a száján ezzel lerázva ellenfelét. A birkatürelemnek annyi, és hiába nem egy vérfarkas a srác, a natúr állatság ott lakozik benne, csak elő kell hívni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Láttad már, milyen fogaim vannak? Nem kéne őket kiverni.

Ki foglalkozott azzal, mi újság a rellonos térdével? Hát én biztos nem, egészen addig, míg durván bele nem helyezte a gyomromba. Összerándultam, és így már nem volt nehéz lelöknie magáról. Krumplis zsákként terültem el a földön, de rögtön meg is feszültem, ahogy a keze ismét a nyakamra kulcsolódott. Átsuhant az arcomon a rémület, amikor arra gondoltam: kész, vége, így végzem be. Aztán a dac. Engem nem fog legyőzni egy ilyen gyökér!
Kár, hogy nem ugrott be a varázspálcám, akkor hamar véget vethettünk volna a küzdelemnek. Vagy talán nem kár: ha maradandó sérülést okozok neki, még a záróvizsgáim előtt kicsapnak. Akkor lettem volna igazán anyu kis büszkesége!
Hiába kaptam én is az ő nyaka felé, fölényben volt. Márpedig, ha nem rázom le magamról...
A bordái közé ütöttem, de igazából nem néztem, pontosan hová. Csak guruljon végre le rólam. Most először fordult meg a fejemben, hogy megbízhatatlan lábakkal nem érdemes verekedésbe bocsátkozni. Míg agyam másik fele olyasmiken zakatolt, hogy "megölöm, széttépem, nem érdemli meg..."

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Az órám után egészen elégedetten indultam hazafelé, hiszen megalapozottan érezhettem azt, hogy a végzős tanoncaim miatt nem kell aggódnom, viszonylag könnyen fogják venni a vizsga jelentette akadályt. Halkan fütyörészve, szokásos, határozott lépteimmel sétáltam végig a keleti szárny folyosóin, mikor furcsa zajokat véltem hallani. Egy pillanatra megálltam, hogy könnyebben bemérhessem a hangok forrását, majd sietősen arrafelé vettem az irányt.
Éppen rákanyarodtam arra a folyosóra, aminek a falán az a hatalmas festmény látható, amin mindenki részeg, mikor eléggé szokatlan jelenet tárult a szemeim elé: két srác verekedett a folyosón. Egészen vérre menőnek tűnt a dolog, nem mehettem tovább úgy, mintha nem is láttam volna semmit. Pedig vannak tanárok, akik ezt a megoldást szeretik alkalmazni két tanuló konfliktusa láttán. Na, persze a vita, a veszekedés és a verekedés között hatalmas különbségek vannak, így talán még azok a tanárok is a közbelépés mellett döntöttek volna a helyemben, akik amúgy nem szeretnek belefolyni a diákok dolgaiba.
Mivel nem akartam, hogy a felül lévő srác véletlenül vagy direkt megroppantsa a másik fiú nyakát, netán megsértse a légcsövét vagy a nyelőcsövét, az elemeimet hívtam segítségül. Persze rá is kiálthattam volna, de féltem, hogy a hirtelen hangtól megijed, és netán még jobban megszorítja a kezei között lévő nyakat. Amúgy pedig eléggé elborult tekintettel nézett a szemüveges fiúra, amiből arra következtettem, hogy nem hajlana a szép szóra sem.
A levegőből kinyertem egy kevés vizet, amit aztán a fojtogató ujjai között átfolyattam az alul fekvő fiú nyakára, majd megfagyasztottam. A vékony jégréteg miatt a srác ujjainak le kellett csúsznia a szorongatott bőrfelületről, ez után egy légpajzsot idéztem kettejük közé, ami a felül lévő srácot hirtelen hátrataszította.
Melléjük érve elpárologtattam a jeget a szemüveges fiú nyakáról, majd szigorúan rájuk néztem.
- Most azonnal megyünk az igazgatóhoz!
Általában nem tennék ilyet, de a fiúk arca nem tanúskodott megbánásról, ezért úgy döntöttem, hogy egy komolyabb büntetésre van szükségük ahhoz, hogy lenyugodjanak. Felsegítettem a fekvő fiút a földről, eltüntettem a légpajzsot, majd előreindultam a folyosón, figyelve rá, hogy kövessenek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Koppan a feje a könyvön, amire hirtelen ébred fel. ~ Hoppá-hoppá, elaludtál, pedig ez a sötét varázslatok kivédése könyv, egészen izgalmas. Teljesen máshogy tanítják, mint Ott. ~ Sosem beszél máshogy még magának sem a Durmstrangról, annyira nem jó emlékek fűzik hozzá. Még az animágiát sem tudta rendesen megtanulni, mit rendesen? Sehogy sem tudta, de mégis elvégezte az iskolát. A lényeg, hogy egy sokkal kellemesebb környezetben volt már, és ha már itt van, belenéz a tanulmányi rendszerbe. Igaz, a saját tantárgyai után is érdeklődhetne jobban, de az ráér később is, idén már nemigen fog vizsgázni. Már késő lehet, mert takarodó előtt egy fél órával kezdett el olvasgatni és amennyire ismeri magát az alvása sem negyed óra volt. Így kinyújtózik, miközben körbenéz, és ásít egy hatalmasat, majdnem bekapja a tankönyvet, akkorát. Végül csak feltápászkodik és elindul a sötét folyosón. A pálcája lumosánál végül látni is kezd, de valami, vagy valaki megfogja a lábát és belehúzza a padlóba. Vasil megtorpan és odatartja a fényt, a lábát pedig húzni próbálja, de mindhiába. Egy furcsa aszott kéz nő ki a padlóból, ami fogva tartja őt, és beszélni kezd hozzá.
- Kérdezek tőled hármat, ha megfelelő a válaszod továbbmehetsz – mondja neki magyarul a kézfej, amin egy kis szájüreg nyílt és beszélni kezdett.
- Hogy mi? Nem tudni magyar ennyit! – néz rá a furcsa dologra a fiú, és gondolkodni kezd.
- Angolul is elmondod? – kérdezi angolul, azonban a fakéz szótlan marad. ~ Hát ez fantasztikus, komolyan mondom. Oké, hogy nem annyira veszélyes, de nagyon trükkös ez a kastély, és amúgy is minek van ez? A prefektusok állították? Persze lehet, hogy könnyűek a kérdések… de nem értem! ~ Sopánkodik, és gondolkodik. Valami háromról beszélt, meg válasz és tovább. Tehát passzolja a kérdést, mert nem tudja pontosan a mondat jelentését, és nem akar rosszabbul járni. Már ha van még ennél rosszabb, hogy álmosan be van ragadva z egyik folyosó közepén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Egy kis esti séta sosem árt, gondolja Shayleen. Amennyiben a konyha messzire el van kerülve, igazából bárhová mehet. Edzeni is kéne lassanként, különben el fog tunyulni. Magára kap egy hosszú melegítőnadrágot, meg egy bő fazonú pulcsit - nagyon jól takar mindent - és elindul sétálni. A kastélyt még annyira nem ismeri, bár sok helyen járt már. Nagyterem, Navine, Pszichológusi rendelő... Csak azok a helyek, ahová minden normális diák is el szokott látogatni. Nem? Ajj.
Elindul a folyosókon és mindent megnéz, a festményeket, a feliratokat, az ajtókat, néhány helyre merészen be is nyit, ami szimpatikus neki. Kissé félénken jár-kel mindenfelé, de reménykedik, hogy komoly baja nem eshet. Ha valaki köszön neki, arra rámosolyog, néha útbaigazítást kér és lassanként látja maga előtt a kastély teljes alaprajzát megelevenedni. Örömmel tölti el, hogy egyedül is ilyen jól elboldogul, nem hiányzik az a minden lében kanál unokahúga. Erre vágyott, hogy magában is meglegyen.
Aztán ahogy sétál tovább, sötét folyosóhoz ér. Hangokat hall, így egy lumossal megvilágítja az előtte lévő utat, majd a falat kezdi vizsgálni, mikor kis híján felbukik valakiben. Gyorsan hátrál, szívverése extra gyorsra kapcsol és a fényt a valamire irányítja, amiben majdnem elesett. Szinte megnyugszik, mikor látja, hogy csak egy fiú az. De miért fekszik a földön?
- Öhm, minden oké? - odaóvatoskodik hozzá, amikor meglátja a kezet, mely Vasil lábát szorítja. - Ajjaj - csúszik ki a száján és picit arrébb megy. Túl sok jót nem jelent ez itt előttük. Hol a kézre pislog, hol a fiúra, de nem áll össze a kép. Valamit biztos csinált ez a szerencsétlen, hogy elkapták. Kérdőn várja a folytatást, miközben leül navinés társa mellé. Ennyi arról, hogy megérkezett a segítség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

- Nem érteni, érteni?! – sajnos Vasilnak még mindig nem jött össze ez a magyar nyelv. Ráadásul rájött, hogy nagyon bonyolult is lesz ezt normálisan elsajátítatnia és valószínűleg sosem fogja teljesen megérteni, vagy elsajátítani. Szorult helyzetéből egyelőre nincs kiút, úgyhogy üldögél a padlón, és várja a megoldást, vagy legalább valakit, aki ki tudja szabadítani.
Egy fénygömb jelenik meg tőle még elég messze, ami közeledni kezd. Talán szerencsés lesz és nem valami varázslat, hanem egy pálcát tartó diák, jobb esetben tanár. Rövid időn belül odaér hozzá egy nagyon vékony lány, és a hogylétéről érdeklődik.
- Szia! Nem oké, Vasil bent ragadt. Segítségezel? – elnézést kér egy mosollyal a helyzetre és a nyelvtudására való tekintettel. Érdekes, hogy szorult pozíciójában valahogy még a magyar is jobban jön le.
- Angolul tudsz? – na, ezt legalább már megtanulta, így könnyebb a kommunikáció. Ekkor viszont a kéz felteszi az első kérdését, úgy látszik annyira nem intelligens, hogy megértsen mindent. Vagy csak Vasil beszél érthetetlenül.
- Köztudottan könnyűszerrel kenhető, kosztolni kocából, kacsából készíthető, kurrens kifejezés kedvünket keltőkre, kártyajátékként közismert különben – beszél a kéz, Vasil pedig megforgatja a szemeit.
- Te értetted? Ez nekem kínai – ezt már angolul mondja. Lehet, hogy megfejtést akkor sem tudná, ha felfogta volna a mondat jelentését, így legalább nem vérez el egy lány előtt. Újra végignéz a másikon, aki hihetetlenül sovány, a vékony karjai, és szinte az arcára tapadt bőre felállítja a szőrt a bolgár karjain. Nem akar tapintatlan lenni, ezért nem kérdez rá. Egyébként is egy lánynak ilyet mondani, hogy szerinte túl sovány… még sosem jött be, az viszont nem lenne jó, ha a legújabb ismerőse itt hagyná. vasil mindig ilyen kis álmodozó volt, hogy akivel találkozott, az már jó ismerőse azonnal, ezért egyszer megüti majd a bokáját bizonyosan. Most csak fájlalja egy kicsit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Örömmel mész a szfinx portréja elé, mert mindig is szeretted a találós kérdéseket. Reméled, hogy valami izgalmasat kérdés tesz föl neked, amin sokáig elgondolkodhatsz. Az utolsó métereket már szinte futva teszed meg, csak hogy mihamarabb odaérj.
Tisztelettel köszöntöd a fenséges lényt, aki mosolyogva válaszol vissza.
- Már vártalak. Remélem nem fog ki rajtad a következő kis feladatom. Ígérem nem lesz olyan bonyolult. – mondja, majd megnyalja a szája szélét és folytatja. – Asztal, bútor, főnök, gép, kert, nyelv, pult, ruha, szekrény, tündér. Melyik szóra gondoltam? Ha tudod a választ, küld el Livingstone professzornak a boglyas téri feladatokkal együtt, és ő megmondja, hogy mi a következő lépés. Jó gondolkodást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Az utolsó órám végeztével a klubhelyiség felé vonulok. A folyosókon hemzsegnek a diákok, sokaknak van még ilyenkor délutáni elfoglaltsága, ráadásul ma még az időjárás sem kedvez. A hideg miatt valahogy többen választanak benti elfoglaltságot.
Nincs sok kedvem összetalálkozni valakivel. Lehajtott fejjel lépdelek ki a teremből, sietősen cipelve magammal a könyvemet és jegyzeteimet. Látszik rajtam, hogy az agyam teljesen máshol jár, csoda hogy nem botlok el valakiben. Mintha azt hinném, hogy a sietség bármit is megold. Igazából azt szeretném, hogy végre felérjek a hálókörletembe, bedőlhessek az ágyamba és ki se mozduljak onnan reggelig. De persze előtte át is kell nézni a holnapi anyagot, nehogy kellemetlen meglepetésben részesüljek, ami ebben az időszakban pláne aggasztó.
Ahogy kijjebb érek, egy olyan helyen találom magam, amit mindenki csak a Vigadófreskó folyosójaként emleget. Igazából vidám festmények tucatjain kívül nincs itt semmi érdekes. Ugyanakkor általában jobb lesz a kedvem, ha vetek némi pillantást a festett alakok bohókás mindennapjaira. Milyen jó, hogy nem festménynek születtem... Azt hiszem beleőrülnék.
A folyosó ezen szakaszán már nincsenek annyian, talán időközben a többiek is megtalálták a helyeiket. Véletlen csupán, hogy a távolba pillantva észreveszek egy ismerős arcot, akivel már régóta szerettem volna újból találkozni. Balázs az, talán ő is az imént végzett, és ráér egy kicsit beszélgetni. Úgy látom, mintha egyedül lenne, ezért néhány másodpercig csendben figyelem, majd minden bátorságomat összeszedve odasétálok hozzá, hogy üdvözölhessem.
- Szia! - fújom ki magam, mintha ezidáig egyhuzamban gyalogoltam volna, s most a motyómat magam elé rakva megpihenek, s a nehéz levegővételben az egész napi nyűgöm érződik. - Mi újság? Végre vége a napnak... - kérdezem ösztönösen, majd egy utolsót nyavalyogva be is fejezem, bizonyára nem kíváncsi a panaszaimra, pedig lenne miről mesélnem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

R e n é e

Na, hát nem is lesz olyan rossz helyen itt az iskolában. Nem mintha annyira kételkedett volna benne, de legalább felvették. Igaz, csak harmadikos lehet, de azt megszokja majd, igazából bármihez tud majd alkalmazkodni, csak kicsit meg kell emberelnie magát. Bár még mindig furán néznek rá, mert a bal szeme alatt szexi monokli virít. Már sárgul, kezd felszívódni, de nem tehet róla, hogy így érkezett meg az iskolába. Nem az ő hibája, és ezt valószínűleg senki nem fogja elhinni neki, szóval nem is bizonygatja.
Inkább felfedez, nyugodtan pattogtatja kedvenc kosárlabdáját végig az iskola folyosóin. A festmények mindenhol jelen vannak, figyelik, ő pedig elbeszélget párral, főleg a vigadó freskóknál. Olyan jó kedélyű társaság, hogy átragad rá a mulatós hangulat, az egyik festmény előtt meg is áll táncolni kicsit, majd nevetgélve halad tovább. Hamar leesik neki, hogy nem szabad ám itt megállni, mert elég egy óvatlan légvétel és megszédül a levegő bor-koncentrációjáról. Ami szokatlanul magas, mégsem nyit ablakot, elvan ő vele, még élvezi is, úgy hozzáad a hangulathoz.
Az egyik festmény szereplője kifejezetten érdeklődik iránta, szóval megáll beszélgetni. Ő pedig szokásosan viselkedik, kedves, érdeklődő, addig fogja a labdáját a karjával az oldalához támasztja. A portrét is igen hamar sikerül behálózni és bormámoros, szent meggyőződése, hogy Reynek portrénak kéne lennie itt, a falon, hogy velük szórakozhasson. Persze óvatosan és tapintatosan utasítja vissza az ajánlatot, mert jó neki a valóságban.
És igen, bármeddig elbeszélgetne portrékkal is, mert imádja a társaságot, szüksége van rá. Viszont nem azért jött, hogy egy folyosón leragadjon. Az ütemes, jellegzetes hangú csattanások ismét megtöltik a kastélyt, hiszen labdáját pattogtatva, szabad kezét zsebre rakva sétálgat tovább, gyanútlanul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Fut, fut, fut, folyosósarok, csúszós kő, spárga, fájdalmas visítás. Renée a szokásos hévvel és elővigyázatossággal közlekedik végig a kastélyon. Igazából már nem lepődik meg azon, hogy kb napi szinten mutat be ilyesfajta mutatványokat, társai nagy-nagy örömére. Most is körberöhögi 2-3 felsőbb éves, de annyira nem zavarja, inkább velük kacag ő is. Mondjuk az annyira nem nevetni való, hogy a késeinek tokja beleállt a bal oldalába, mikor eldőlt a földön, mint egy zsák krumpli. Az úgy elég érzékenyen érintette szegényt.
Miután összeszedte magát az aljzatról - egy nagyon kedves Navinés mestertanonc lány segített összelegózni őt - tovább bandukol a kastélyban, ezúttal kicsivel kevesebb kilométer per órával. Nincs éppen semmi fontos dolga, így kedvére randalírozhat a folyosókon. Nem tudja hova akar menni, csak menni szeretne, nincs más vágya. Hajtja a vére.
Réges-rég hallott, de ismerős hangra lesz figyelmes rövid bóklászás után. Épp most fordult meg a fejében, hogy visszamegy a konyhába, táncol egy kicsit a manókkal, majd eszik velük valamit, mikor a fülébe jut a zaj. Ütemes pattogás a kőlapon. Ismeri a hang kiadóját. Már csak azt kellene megkeresni, akinél a játékszer van, és elszórakozni vele. Hátraarc, másik irány. Villámgyorsan szedi apró lábait a járólapon, befordul a következő sarkon, és ott is van nem sokkal előtte az, aki a labdát birtokolja. Satuféket nyom, hogy lehetőleg ne a szemközti falon végezze matricaként, majd teljes sebességgel nekilódul szegény gyanútlan háztársának.
- Én iiiiiis! - sikoltja rá vágyálmát szerencsétlen fiúra, majd hátulról előkerül annak hónalja alól, és ha nem vigyáz Rey, könnyen elvehetik tőle a kosárlabdáját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

R e n é e *_*

Ő tök nyugodt, ártatlan, tökéletes célpontja Renée ámokfutásának és hamar meg is hallja maga mögött az apró talpak halk kopogását, de nyugodtan sétál tovább. A sikoly már jobban meghatja, így végleg félreértelmezhetetlen. Őt akarják, illetve a labdáját, ami azért kicsit elkeserítő tény, mert Rey jobban szeretné, ha ő lenne a sikoly tárgya. Belül sóhajt egy aprócskát, elfogadja, hogy a kosárnak hatalma van, hiszen a labdával van a legtartósabb kapcsolata, biztos tud valamit.
Meglepődik, amikor hirtelen egy buksi bukkan fel karja alatt, széles vigyor ül ki az ajkaira. Viszont nem tehet róla, a kosaras refelexeit nem tudja kikapcsolni. Amikor látja a labdájáért nyúló kacsót, máris kihasználja a nem túl elhanyagolható magasságkülönbséget, hogy magasabbra pattintsa a labdát, majd a másik kezébe pattintsa át. Ellép egyet, a háta mögött vált ismét kezet, azzal pattogatja, nem akar felvágni, csak imád játszani.
- Szeretnél te is játszani? - Kérdezi a lányt vigyorogva, miközben felé fordul, majd nyugodtan pattogtatja maga mellett tovább a narancs csodát, ami annyira elrabolta a szívét. Amúgy csak angolul tud, a magyar még nem kicsit magas neki, de reméli, hogy roppant szexi, brit akcentusát is megértik majd mindenfelé.
- Gyere, dolgozz meg érte kicsit, vedd el! - Ül ki cinkos mosoly az ajkaira, ahogy kicsit behajlítja térdeit, hogy könnyen és gyorsan mozdulhasson. Nem, nem lesz gonosz a lánykával, ha megpróbálja elvenni tőle a labdát játszik vele kicsit, de nem vág fel a trükkökkel, nem a lenyűgözés a célja végül. Annyira nem magamutogató ripacs, a végén úgyis odatartja a lány elé a labdát, elvigyorodik. Mielőtt még azonban az eridonos lányka karjai közé kerülhetne, a háta mögé rejti, előrébb hajol kicsit.
- Egy pusziért cserébe, naaa? - Ajánlja fel végül, mert oké, a magamutogatásról lemondott, de a szeretgetésről... az azért nehezebb lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Rey villámgyorsan felfedezi a partizánakcióra készülő Renée-t, ami lássuk be, ilyen hangeffektek mellett nem túl nehéz feladat. Az teljesen bizonyos, hogy a kislány soha életében nem fog tudni olyan helyen olyan munkát végezni, ahol csendben kell maradni. Túl hangos hozzá. Túl argentin.
Egy macska ügyességével bújik be háztársának karja alá, majd már lendülne a labdáért, mikor Rey hirtelen eltünteti előle a gömbölyű sportszert, ő meg majdnem orra esik, mert nem számított erre a váratlan helyváltoztatásra. Egyetlen másodpercre megenged magának egy bosszús pillantást, aztán visszaköltözik az arcára az elszántság és a vidámság. Most veszi csak észre, hogy a fiú mennyivel magasabb nála, eddig fel sem tűnt neki, hogy már megint egy égaljafestővel van dolga. Serényen bólogat a játékos kérdésre, naná hogy szeretne, eleve azért kereste meg, hogy játszanak kicsit. A felhívásra csak még elszántabban néz, mint eddig, majd lendül, hogy kivegye a másik kezéből a labdát, de az villámgyorsan eltűnik a szeme elől.
- Heeeeeej! - szól rá kicsit hangosabban Reyre, hogy ne legyen vele ennyire kíméletlen. Kicsi és még lány is, kér egy pici respektet. Közben ahelyett, hogy bosszús lenne, csak kacarászva rohangál és ugrál a fiú körül, minden erejét beveti, hogy megszerezze a sportszert. Természetesen teljesen esélytelen, hogy ez sikerüljön neki, így egy idő után kifulladva áll meg háztársa előtt. Úgy tűnik a fiú ismeri a könyörületet, mert végül elé tartja a labdát. Már venné magához, mint győzelmi trófeát, mikor ismét elszublimál az orra elől, ő meg csak értetlenül pislog Reyre.
- Na jó - vált át angolra és adja be a derekát. Nem kell túl sokat győzködni a dologról, szívesen oszt puszit. A hova a nem mindegy nála. Jó néhány országban szokás nem pont az arcra, hanem a szájra adni a puszit, Renée is ezt követi - jó, leszokóban van már róla - így ha Rey nincs erre teljesen felkészülve, akkor kap egy meglepetéscsókot a szájára. Töki pedig kíméletlenül ki fogja használni a helyzeti előnyt, és kiveszi a kezéből a labdát...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

R e n é e *__*

Megkapja a bosszús pillantását, ami egészen hippi-szívéig hatol és letör belőle egy darabot. Azonban edzett majdnem-férfi lévén nem akad fenn a dolgon és nem is hagyja, hogy kedvét szegje. Nem gonosz ő, csak imád játszani, szóval szórakozik kicsit a lánnyal. Úgyis odaadja neki mindenképpen, de nem baj, ha Renée szaladgál érte egy kicsit, legalább jól szórakoznak közben - legalábbis Rey abszolút erre számol.
A hangos héééj-re csak még szélesebben vigyorog, nem vág fel még mindig, csak játszik kicsit. Azt sem sokáig, mert Renée úgy pörög, mint egy túlhúzott búgócsiga, így hamar ki is fárad. Ő neki pedig azonnal megesik a szíve a kislányon.
- Nagyon ügyes voltál! - Dicséri meg végül, mert tényleg nem sokon múlott, hogy el tudta tőle cselezni a labdát. Valószínűleg, ha a lányka magasabb lenne kicsit, akkor ki tudta volna játszani Rey-t. Ő viszont tudta az előnyét és ki is használta. Fájdalomdíjként pedig a labdát nyújtja, de eszébe jut egy igazán jó ötlet, hogy még ebből is ő jöjjön ki jól. Legalábbis meg legyen szeretgetve kicsit, mert ez fontos része ám a napi rutinjának és puszit kér.
Látja az értetlen pislogást, és el kell nevetnie magát a reakción, Renée annyira édes, hogy már most az ujja köré csavarta őt. Még jó, hogy nem tud róla egyelőre, mert valószínűleg már rég nagyon csúnyán kihasználta volna.
Amikor azonban rábólint a puszis ötletre, Rey szíve repes, bár ő csak egy szolid arcra puszit várt, a szája is tökéletesen megfelelt. És ebben a pillanatban válik tökéletesen egyértelművé, mekkora hatalma van a lánykának felette. Hiszen ebben a pillanatban, hogy megszeretgeti (még ha ez nem is tart tovább egy puszinál), Rey elolvad és odáig meg vissza van. Nem mintha amúgy ne lenne engedékeny, de már fel sem merül benne, hogy ne hagyja elvenni a labdát. Renée viheti, akár a tárcáját is odaadja, ha úgy kívánja, a meglepettség helyett elégedettség és meleg mosoly ül az arcán. Amúgy is, ha a kis főnix ennyire szerette volna a labdát, biztosan szeret játszani, ő pedig minden formában támogatja ezt... ó, de még mennyire!
- Szeretsz kosarazni? - Kérdi végül érdeklődve, mert amilyen kis pörgős a lány, biztos benne, hogy sportol valamit, vagy mozog, vagy valami. Tudja jól, milyen veszélyes, ha az ember nem vezeti le a feles energiáit.
- Amúgy Rey vagyok és örülök a találkozásnak. De ezt nem azért mondom, mert ilyenkor ezt szokás, vagy mert a britek belém nevelték, hanem mert tényleg örülök neki! - Magyarázza talán kicsit túl hosszadalmasan is, de annyi baj legyen. Ha csak annyit mondott volna, örül a találkozásnak, gyanús lett volna, hogy ő egy unalmas ember. De nem az, még mennyire nem, hiába próbál belőle az ég világon mindenki azt csinálni. Pontosan az ellenkezője történik vele, kiszámíthatatlan őrült lesz belőle, mert ő már csak így működik, fordítva van bekötve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Ha tudná, hogy mennyire Rey szívének közepéig hatolt egy kis bosszúsággal, azonnal visszaszívná azt a pillantást a helyére. Vagy lehet hogy elkezdene táncikálni a kezében a srác szívének letört darabkájával. Kedvtől függ. De a végén úgyis visszasimogatná a helyére az elkóborolt darabot, szándékosan nagyjából soha nem tudna gonosz lenni másokkal. Neki is megvan az a kis hippi része, mint a másiknak. Kellőképpen naiv és gyermeki még a kicsi.
Ostromlóakciói egyre-másra kudarcot mondanak, de ahelyett, hogy mérgelődne a dolgon, csak nevet. Eleve úgy vágott bele a játékba, hogy maximum úgy látott esélyt a nyerésre, ha felkúszik Rey nyakába, és onnan próbál bűvészkedni valamit. Aztán letett erről.
Már csak a buksisimit várná a dicséret mellé, de azt nem kap, ellenben puszit ad a fiúnak. Igazából csak akkor esik le neki, hogy nem biztos, hogy a megfelelő helyre nyomta az ajándékot, mikor már hozzáért Rey szájához. Ez az átka annak, ha az otthoni szokásokat egy másik országban is használod. Cseppet megijed, hogy mit fog vajon szólni a másik, hátrébb is húzódik, közben azért csak elveszi a másik kezéből a labdát. Végül is azért ment a harc eddig, most már nem fogja nem magához venni. De aztán látja, hogy sem harag, sem más negatív érzelem nem bukkan fel Rey arcán, így megkönnyebbül. Megenged magának egy apró sóhajt, majd lábujjhegyre áll és a fiú nyakába csimpaszkodik, mintha ezeréves ismerősök lennének. A labdát közben a földre tette, most épp a lábfejének támaszkodik a sportszer. Fogalma sincs mire fel jön a gesztus, egyszerűen ez olyan, mint a teniszben egy ki nem kényszerített hiba: teljesen indokolatlanul jön.
- Régen játszottam néha a többi gyerekkel. De soha nem voltam benne jó, túl kicsi vagyok hozzá - csacsogja, miután eleresztette háztársát és a kezébe kapta a labdát és elkezdte maga mellett pattintgatni. Amíg a földön kell vezetni az eszközt, addig nincs vele semmi problémája, pattogtatni, a lábai között átjátszani át tudja a játékszert - a gondok akkor kezdődnek, mikor fel kell dobni a palánkhoz. - A torna sokkal jobban bejött - pici demonstrálásként, még a labdával a kezében hátrahajol, hogy hídba ereszkedhessen, a sporteszközt elengedi a földön, két kezét a kőre teszi, majd óvatos, de határozott mozdulattal ellöki magát a lábával a talajtól, hogy ismét állásba érkezhessen. Nem fél tőle, hogy netán lekaratézza a srác arcát, magasan van, ő meg alacsonyan, és különben is hátrébb állt már az ölelése óta. Szélesen mosolyog a másikra, hiszen épp szerepel, és amúgy is jó kedve van.
- Renée, és én is örülök neked! - vigyorogja rá a nevét Reyre. Mókásnak találja, ahogy így körbemagyarázta neki az "örvendek a találkozásnak" frázist, eddig is érezte, hogy jóban lesznek, továbbra is határozottan él benne ez az érzés.
- Felveszel a nyakadba? Kíváncsi vagyok milyen lehet olyan magasan élni! - igazából nem várja meg az igenlő választ - mert totál biztos benne, hogy azt kap -, hanem villámgyorsan megkerüli Reyt, és két lépésből nekirugaszkodik a srác hátának. Egy majom ügyességével kúszik felfelé, miután megfogta a vállakat, már semmi baj nem lehet, onnan már csak pár mozdulat. Reméljük Rey tartja magát, mert ha nem, akkor elég nagyot borulhatnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

R e n é e *_*

Nem, nincs ellenére a puszi, sőt, egy másik, sokkal inkább rózsaszín és idealista dimenzióba hoppanál tőle. De hála istennek nem ragad ott, visszatér, és vigyorog a lánykára. Hagyja, hogy elvegye a labdát, bár már amúgy is esélytelen, hogy ő bármiféle ellenállást tanúsítson. A kereszt a koporsóján, a pont az i-jén, a hab a tortáján, amikor még a nyakába is csimpaszkodnak, ő pedig felszabadultan nevetgélve ölel vissza finoman. Fél, hogy a végén még összetörné a kis lánykát, így óvatos vele, megsimizi a hátát is, aztán hagyja, hogy elengedje. Bár nem bánta volna, ha kap még, valljuk be, de nem baj, nem kell félteni, majd később kér még.
- Ugyan, az nem olyan nagy baj... csak kicsit nehezített módban játszol. - Nevetgél, hogy ne vegye el a lányka kedvét a sporttól. Tény, hogy nem hátrány ha az ember ülve nyaldossa a holdat, de még Rey sem annyira magas. Az már más kérdés, hogy még bőven növésben van, és még lehet igazi égi meszelő.
- Húha... - Mondja elkerekedett szemekkel, amikor a lány könnyedén lemegy hídba. - Én már ezen a ponton kettétörtem volna. - Jegyzi meg végül, pedig Renée még le sem rakta a kezeit. De aztán elrugaszkodik a lábaival, hogy újra álló helyzetbe tornázza magát. Rey pedig csillogó szemekkel bámul, bárgyú vigyor ül az arcán és még egy tapsot is megenged a lánynak, hogy lássa, tetszett neki.
- Minden oldalra így hajlasz, vagy csak hátrafelé? - Kérdi végül érdeklődve, mert ki tudja, lehet, hogy Renée egy élő joystick, ami minden irányban úgy hajlong, ahogy szeretne. És akkor még menőbb lenne a dolog, ő meg szívesen nézne bemutatót, hogy mennyire ügyes lányka is a háztársa.
- Renée, húha, de szép neved van. - Állapítja meg szélesen elmosolyodva, tényleg tetszik neki a lányka neve. És nem, nem mondja minden második embernek ezt, aki bemutatkozik neki, mert igenis van, ami nem tetszik neki különösebben, meg vannak olyan lenyűgöző dolgok, mint Renée. Nem csak a neve, a jelensége, ahogy pörög, ahogy közvetlen és aranyos, Rey pedig pillanatok alatt odáig meg vissza van érte.
Még mielőtt válaszolhatna a következő kérdésre, a lányka eltűnik a látóteréből. Jól sejti, igen lett volna a válasz, de megoldotta volna ő maga is. De ha már Renéenek mászókázni van kedve, ő akkor mászóka lesz. Kicsit behajlítja a térdét, hagyja, hogy a lány ügyesen elkapaszkodjon a nyakába.
- Na, jól kapaszkodj! - Mondja, miközben egyik kezével a lányka lábát fogja, ha mégis megindulna hátrafelé, akkor legyen mivel megfognia. Másikkal előtúrja zsebéből a pálcát, egy könnyű lebegtető bűbájjal varázsolja fel a kosárlabdát, majd hóna alá csapja.
- Mehetünk, hölgyem? - Kérdi vigyorogva, mielőtt még elindulva, hogy ne legyen meglepetés, hogy nem csak nyugodt ülőke lesz belőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Ha olyan kedve lenne, megmondaná a fiúnak, hogy nem kell ám rá úgy vigyázni, mint valami hímes tojásra, van benne erő. Nem véletlenül lett terelő a kviddicscsapatban sem, meg hát évekig szerepelt előtte a cirkuszban is, szerzett magának kondíciót, meg annyi erő, hogy túlélje a világot, de legfőképpen saját magát.
- Remélem még növök pár centit! - csacsogja nagy vidáman, miközben a labdát egyik kezéből a másikba pattintja. Tényleg ebben áll minden reménye, nem szeretne ilyen picike maradni. Persze tisztában van vele, hogy a padlócirkáló létnek is megvannak a maga előnyei, de jobban örülne annak, ha össze tudna még szedni pár kóbor centimétert. Ő azért nem akarja ülő testhelyzetből nyalogatni a Holdacska alját.
- Pedig nem nehéz - kacagja már fejjel lefelé, majd visszalöki magát a normálisnak minősülő vertikális pozícióba. - Hát, azt hiszem oldalra is menne - egy cigánykerék jobbra, egy másik pedig balra. Igen, tényleg hajlik a 4 fő irányba. Joysticknak azért nem minősülhet, őt nem lehet csak úgy hajlítgatni a szélrózsa minden irányába, az fájna neki. Spárgába is lecsúszna talán, ha kilöknék alóla az egyik lábát, de azt inkább nem. Az előbb az nagyon fájt, mikor még idefelé jövet eltakart a folyosón és egyik lába itt volt, a másik meg ott. Miután érzése szerint teljesen a végére ért a tornászbemutatónak, végre újra függőlegesben van, és ha nincs is szemmagasságban, azért Rey arca felé pislog.
- Különleges neved van neked is, nem ismerek még senkit rajtad kívül, akit így hívnának - csak mosolyog és jókedvű, és nem is tűnik fel neki, hogy kvázi hipnotizálta a srácot. Pedig nem csinált semmi különlegeset, csak olyan... Renée, mint általában. Hát, ha lenne egy kicsi szeme az ilyen dolgokhoz, talán feltűnne neki a dolog.
Nem kellett gondolatolvasónak lennie ahhoz, hogy levágja Rey eddigi viselkedéséből, hogy a srác szíves örömest a nyakába veszi őt, aztán pedig mehetnek a végtelenbe és tovább! Még segítenek is neki, a kedvéért háztársa még a térdeit is behajlítja, hogy könnyebben felkapaszkodhasson a célig. Nincsen nehéz dolga, néhány pillanat múlva már a jól megérdemelt helyén ücsörög odafent a magasban. Kapaszkodni ugyan nem nagyon tud hova, így jobb híján Rey homlokára teszi két pracliját, és a srác fején fogódzkodik.
- A végtelenbe és tovább! - adja ki az utasítást, miközben egyik kezével előre mutat - amit valószínűleg a másik nem lát - és várja az indulást. Közben kiveszi Rey hóna alól a kosárlabdát, és a kezébe fogja. Most csak lábbal kapaszkodik, de semmi félelemérzet nincs benne, amúgy sem tériszonyos, de úgy is érzi, hogy megbízhat a fiúban.
- Szeretek veled lenni - jelenti ki néhány perc múlva a nagy semmiből. Kijelentése teljesen ártatlan, semmiféle hátsó gondolat nincs mögötte, egyszerűen csak a gyermek őszintesége jön elő belőle. Egyik kezével megsimogatja Rey haját, a másikban pedig továbbra is a megszerzett kosárlabdát szorongatja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

R e n é e *___*

Amikor hallja a lány lelkes reményeit, elneveti magát. Nem azért, mert olyan vicces, hanem mert olyan lelkesen és édesen csacsog, hogy egyszerűen feldobja az amúgy is jó hangulatát. Igen-igen, még őt is jó kedvre lehet deríteni, még akkor is, ha már jó kedvében van. Nem egyszerű, ugye?
- Biztos szép nagyra nősz majd! - És igen, ez az a pont, amikor fantáziájának érdekes berkeiben megjelenik az idősebb, érettebb Renée képe. Nem tehet róla, vizuális típus a szentem. És mit ne mondjak, a fantáziáiban megjelenő Renée megfelelően, elbűvölően, szemet gyönyörködtetően magas. Szereti a magas lányokat, de az alacsonyakat is, szóval most sem kell félnie.
Maximum attól, hogy nem jön vissza a hídból, vagy így marad, esetleg Rey nézetei szerint kettétörik. Amikor látja, hogy oldalra is megy, csillogó szemekkel figyeli a lányt, milyen ügyes, még egy szolid tapsocskát is megenged magának.
- Nagyon ügyes vagy! Sokat volt alkalmad gyakorolni? - Kérdezi, bár neki egyértelmű, hogy igen, csak a körülményeire kíváncsi. Reméli, hogy Renée azért mesél neki. Na nem mintha olyan erőszakos lenne, csak érdekli a végtelenül aranyos lányka.
- Én ismerek, a bátyám is Rey, csak mellette Mark meg Xavier is. Ezt tőle kaptam. - Mutatja meg vigyorogva, már-már büszkén a szép kis monokli maradványait. Jó, utána kisírt magának egy gyógypuszit rá, biztos azért szép már. De azért ők mindig is egyedien mutatták ki az egymás iránti szeretetüket és törődésüket. Javarészt levezették a fölös feszültséget, egymáson, egymással, mindig máshogy, de Rey már biztosan megbolondult volna egy ponton a bátyja nélkül.
De mielőtt még ezen elmerenghetne, a lány máris a nyakában van, egy majomka ügyességével mászik fel a nyakába és ül oda. A homlokába kapaszkodik, ami mégiscsak jobb ötlet, mint a füle, díjazza is. Közben elveszi a kosárlabdát is, így már tudja fogni Renée mindkét szép, kecses lábikóját, így már biztosan nem hagyja el félúton. Amikor meghallja a felkiáltást, a vezényszót, már meg is indul, de előtte még egy pillanatra a levegőbe emeli öklét, hogy szuperhősnek tűnjön. A nyakában csüngő Renée méltó palástja lenne, de ülő helyzetben is megfelel neki egyelőre.
- Én is... nagyon szeretek veled lenni. De azért örülök, hogy szeretsz, különben rosszul viselnéd az időt, amit a nyakadon fogok lógni. - Vagy fordítva, de ez már olyan apró részlet, amibe nem megy bele. Vigyorog mellé szélesen, szóval már viszi is habkönnyű, de annál energikusabb és aranyosabb szeretetcsomagját. Pedig nem is vadászni indult, de mégis zsákmánnyal tér majd vissza, ő pedig egy abszolút sikeres napot tudhat maga mögött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Kivát már kínvallatásoknak vetette alá, hogy ugye az apukájuk magas volt, és ugye neki is van még esélye nőni valamennyit. Ha valamit, hát ezt az egyetlen egy dolgot irigyli a nővérétől - természetesen azon kívül, hogy ő éveket tölthetett együtt az édesapjukkal. A magasságát. Ha a centimétereket kis edényekben lehetne termeszteni, Töki biztosan megpróbálkozna saját magasságot növeszteni.
Szélesen mosolyog arra, hogy Reynek ennyire tetszik a kis tornászbemutatója - a szája majdnem körbeéri a fejét. Először nem gondolta volna, hogy a fiú ilyen lelkesen fog majd reagálni a produkciójára, de kétségtelenül nagyon jól esik neki, hogy elismerik.
- Igen, eléggé. A szüleim cirkuszt vezetnek Argentínában, ott nőttem fel - magyarázza nagy lelkesen Reynek a szituációt. Attól függetlenül, hogy Ana és Alberto nem az igazi szülei, soha nem fémjelezte őket "nevelőszülők"ként, bár nem is szólította őket apának vagy anyának. Azokból mindenkinek csak egy van az életében, és ő pont pórul járt, és elveszítette őket korán. De ettől függetlenül még rajongva szereti a házaspárt, akik örökbe fogadták, és 7 évig a családja voltak.
- Ó, őt nem ismerem - jelenti ki picit csodálkozva. Kutatgat a fejében ezután a különös névösszeállítás után, de nem találja meg, szóval igen, tényleg nem ismeri még hallomásból sem Markot. Mikor Rey rámutat a monoklijára, és elújságolja, hogy a bátyjától zsebelte be ezt a kis ajándékot, kissé aggódó képpel lép hozzá közelebb, fogja meg a fiú arcát, és simít végig óvatosan a már múló folton. - A testvéreknek nem szabadna így viselkedniük egymással - közli igencsak határozott hangon véleményét háztársával. Ő tudja, mekkora csoda az, ha hosszú évek után felbukkan a semmiből egy vérrokon, akiről addig nem is tudtál és végre úgy érezheted, hogy igazán tartozol valahová. Talán ezt egyszer majd kifejti Reynek, de ez nem az az időpont.
Másodpercek alatt felkúszik friss ismerőse nyakába, és onnan kukucskál le a földre. Vicces ilyen magasan lenni, de azért állandó jelleggel nem próbálná ki a dolgot. Valószínűleg fárasztó lehet egy idő után egyensúlyban tartani ezt a hosszú testet. Elneveti magát Rey szuperhős-pózán, aztán meg élvezi az utazást. Nem tudja merre tartanak, de nem is igazán törődik vele egyelőre. Bár kezd kicsit későn lenni már, lassan haza kellene menjen.
Picit még saját magát is meglepi azzal, hogy ennyire őszintén nyilatkozott a jelenlegi érzéseiről. Persze nem szokása sem hazudni, sem magában tartani az igazat, de ez váratlanul jött ki belőle. Tudja, hogy lassan majd le kell szokjon arról, hogy ennyire nyíltan közli az érzéseit, mert bárki könnyen félreértheti őt, de nagy mázlijára Rey nem ez a fajta ember.
- Akkor ugye majd máskor is találkozunk? - kérdezi reményekkel telve a fiútól. Igazán nagyon élvezte ezt a kis találkozót, fájna a szíve érte, ha most látná Reyt utoljára, mert igencsak kivételes társaságot nyújtott Töki számára. A másik nyakán lógás különben is erőteljesen az ő műfaja.
- Hazaviszel, légyszi? Kezd későre járni, és nem akarom, hogy otthon aggódjanak értem - tárja kívánalmát a srác elé. Nem tudja, hogy tényleg le fogja-e vinni így a faluba, de nem kell csalódnia, Rey beleegyezik abba, hogy hazavigye. Ő nagy vidáman elcsicsergi a fiúnak a címüket, aztán szépen a két alak - aki most éppen egy - eltűnik a folyosóról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

- Hol van itt a csapda?
Azt hiszem harmadszorra kérdezem ezt meg, bár lehet, hogy negyedszer is, de úgy emlékszem az egyiket csak magamban tettem fel. Nem tudom elhinni. Apám, mint a Levita házvezető - helyettese? Apám auror, aki rosszalkodókat csíp nyakon. Egy kicsit magasra választották be helyettesnek. A pincébe jóval nagyobb szükség lett volna rá. Mondjuk az is furcsa lenne. Anya helyét átveszi apa. Amúgy ők ketten eleve furák nekem, megint ott tartanak, hogy kedvesek egymással, sőt már-már ijesztően jól megvannak együtt. Nem, nem szabad reménykedni Minácska, a szüleid nincsenek és nem is lesznek együtt. Ezzel naponta meg kell küzdenem, hiszen bármennyire is szeretném ezt, emlékeztetnem kell magam, hogy ez csak a filmekben van. Az, hogy lesz még egy gyerekük, na az nem feltétlenül jelenti azt, hogy össze is akarnak tartozni.
- Komolyan apa, Levita? Mondjuk így most már biztos, hogy a te gyereked is vagyok. Anya is Levitás volt, én is az vagyok, és most te is, ki tudja, tizenöt év múlva az öcsém is lehet kék lesz.
Menet közben a vállam kicsit apáénak lököm, jó, hogy az én segítségemet kérte, de ha esetleg átver, és emiatt büntetőmunkára kell mennem, akkor nagyon morcos leszek rá. Milyen szép is lenne. Mina, keresztneve Warren egy havi büntetőmunkára ítélendő, mert segített bejutni egy aurornak a Levita ház klubhelyiségébe. Büntetőmunkáját a rosszabb változatok közül az elkövetkezendő 3-5 napban választjuk ki, értesítés személyes megkeresés útján. Igen, már szinte látom is magam előtt, ahogy gyakorlatilag falfehéren állok, nyirkos, remegő kezekkel, és azon agyalok, hogy vajon mi lehet a legrosszabb büntetések listáján. Értem én, hogy életre nevelne, de akkor inkább tanítson meg rendesen íjjal lőni, és ne csak ígérgesse. A jegyeimen is javítottam, szóval oka se lehet a panaszra.
- És, beszéltél mostanában anyával?
Érdeklődöm az utolsó kanyart bevéve, már mindjárt ott vagyunk, és még mindig bizonytalan vagyok, hogy apa tényleg bejöhet-e velem. Ebbőt tutira országos botrány lesz. Meg fognak lincselni, tutira.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Laza félmosollyal csak ingatja a fejét, csöndben sétál a lánya mellett a különben kihalt folyosón. Két nap múlva vége a vizsgaidőszaknak, a kölykök ilyenkor ahelyett, hogy a folyosón lófráljanak, jószerével pakolásznak már, felkészülve a közelgő szünetre. A tanári kar összetételét azonban már tegnap este nyilvánosságra hozták - neki pedig az egyik kedves kolleginája megsúgta, hogy egy bizonyos poszton szüksége van rá.
Lexikálisan annyit tud a Levitáról, amennyit a lánya az első pár Bagolyköves hetében lelőhetetlen lelkesedéssel elcsipogott neki, hol a konyhaasztalán, hol a kanapéja háttámláján ülve. Defenzorként pedig tisztában kell lennie a klubhelyiségük földrajzi elhelyezkedésével, arról azonban, hogy hogy jutnak be a portré mögé a diákok, fogalma se lehet. Talán csak egy jelszó kell, semmi több - őszintén ebben reménykedik, ám a kérdésről eddig Mina sem volt hajlandó felvilágosítani.
   -  Nem értem, mér' nem hiszel nekem - kérdi derűsen - Lehet, hogy kiderül, hogy az apád valójában egy zseni. Hiszen még egy év itt és az unalomtól tényleg rászokok a könyvekre.
Utóbbit enyhe fintorral fejezi ki, amiről bizony le kell majd szoknia, ha nem akarja, hogy egy vehemensebb kék arcon vágja a péklapáttal. Ő különben nem szeret olvasni. Nem, a gonosz közhiedelemmel ellentétben igenis tud - de őt nem szórakoztatja és feltölti, hanem végtelenül irritálja, kimeríti a dolog.
   -  Yup. Tegnap... előtt. Miért? Baj van vele?