Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8150
|
Arcizmom sem rezdül a kis megjegyzésére, mit gondol Ő a beszerzőkről. Az enyém nem egy hagyományos értelemben vett szállító. Nem olyan, mint az alvilági körökben. Nem azért tartom, hogy helyettem végezze el a piszkos munkát, vagy hogy kockára tegye az életét. Azért alkalmazom, hogy néha megvegyen, hozzon nekem ezt-azt olyan helyekről, amelyeket sokkal könnyebb nappal felkeresni, vagy éppen olyan holmit beszerezni, amit szívesebben adnak át egy halandónak.
Érdekes. Szerintem pont, hogy Warren bonyolít túl mindent. Annyit beszél feleslegesen, miközben én szerintem tisztán és világosan fogalmazok az elvárásaimmal és a cserébe nyújtott díjazással kapcsolatban. Lehet, nem kéne összetett mondatokat használnom. Mi van, ha a felét sem érti? Oké, próbáljuk újra...
- Ha megvan az árú, tegyék le a házam verandájára! - fogalmazok akkor jóval egyszerűbben, magam határozva meg a helyet, ha már az auror nem élt ezzel a lehetőséggel. Az otthonomba nem mehetnek be. Rühellem, ha bejárkál oda bárki, amikor nem vagyok itt.
- A járandóságodat ezután kapod kézhez. Egy adag vért eljuttatsz ide nekem, kiengedsz, és végeztünk. - fogom rövidre, érthetőre, vázlatosra. Szerintem pofon egyszerű az egész, nem értem, miről kell még itt dumálnunk. Szimpla szócséplés. Lehet, sok mindenről nem világos a tagnak, hogyan fogom elintézni, de neki ezzel nem kell törődnie. Az legyen az én dolgom. Ennél simábbá már nem tudom tenni az ügymenetet az amcsinak.
Persze, értem, szeretné megtudni, ki a beszerzőm, meg úgy egyáltalán beleütni az orrát mindenbe. Sajnálom, de ebben én nem leszek a segítségére. Egyértelmű, hogy ha ez zökkenőmentesen összejön, akkor a továbbiakban is sor kerül köztünk üzletelésre. Ezen kár aggódnia.
|
|
|
|
|
Dwayne Warren
INAKTÍV
officer friendly
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
|
Adam Kensington Kissé elhúzza a száját. Milyen hisztis ez a fiatalember, még ő áll neki feltételeket szabni. Persze lehetséges, hogy hatszáz évvel ezelőtt, amikor pisztolypárbajjal döntötték el a vitás helyzeteket, egy férfi becsülete pedig ért valami, így mentek a dolgok. Mostanában azonban nem.
- Majd meglátjuk, mi hogy lesz.
Ennyit felel, flegma vállvonással. Ser Vérszopó egyelőre örülhet, hogy kapott egy biztonságos barlangot az elkövetkezendő estékre, akkor is, ha ennek az árára eddig elfelejtett rákérdezni. A vér árfolyama ugyanis adott, galleonokban mérhető - az efféle fogdai szolgáltatások ára azonban lényegében bármi lehet.
- Akkor rendezkedj be meg minden. Majd jövök, hát nem ígérem, hogy ma, vagy úgy holnap, sok dolgom van. Addig igyekezz ne éhen halni, már ha izé, tudsz olyat.
Furcsán biccent egyet, majd megfordul, léptei hangját pedig hamarosan elnyomják a folyosók. Két nappal később - este tíz óra körülElnyom egy ásítást, ahogy ráérősen végigballag a fehér, üres folyosón. A zsebében kulcsok és aprópénz csörrennek meg, bakancsa alatt minden lépése döngve visszhangzik, kíváncsi nézelődésre késztetve az álmos foglyokat. Most sem törődik velük többet, mint az első alkalommal, leghamarabb akkor lassít, majd áll meg, amikor a megfelelő ajtóhoz ér.
Biztonságos távolságban veti meg a lábát, majd bepillant az ablakon. Mindkét kezében egy, a közeli mugli kávéházlánc papírpoharát tartja, kupakján műagyag szívószállal. A jobb kezében lévőbe ráérősen beleiszik, a bal azonban, Adam biztosan kiszagolja, valami egészen mást rejteget.
- Szép jó reggelt, Napsugár, hoztam nasst.
|
|
|
|
|
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8150
|
Lehet, fel kéne idegelnem magam a férfi flegmaságán, de pontosan azért nem teszem, mert röpke ismeretségünk alatt annyit már megtudtam róla, hogy Ő egyszerűen ilyen. Ez a stílusa, nem kell semmit odaképzelni mögé, felháborodni meg végképp nincsen értelme. Bólintok hát csak neki a hülye tanácsaira, aztán figyelem, ahogy tovasétál.
Nagyot sóhajtok, elhúzódom az ajtótól, és körbenézek lakosztályomban. Odaállok az ablakhoz, és gondolkozni kezdek, amíg míg rendesen tudok. Mindent sorra veszek, és még napfelkelte előtt munkához látok, hogy minden a terv szerint haladjon. Ügyködésem nyomán, a reggel folyamán egy borostás, köpcös alak keresi fel Kírát, és eléggé réveteg hangon közöl Vele minden tudnivalót. Azt, hogy a Minisztériumban vagyok egy magánzárkában, ahonnan kiengednek majd, amint ittam egy keveset. Az Ő feladata, hogy a következő napokban a házamban vagy annak közelében tartózkodjon, szemmel tartva a verandát, ahová egy csomag érkezik, amiről rögtön gondoskodnia kell: be kell tenni a kapott vérkészletet a hűtőszekrényben, ellenőrizni persze előtte a megfelelő, hőtároló, légmentes lezártságot. Mindezek előtt azonban a konyha egyik polcán lévő kávésdobozból ki kell vennie a benne lévő szép summát, és odaadnia a fazonnak, akit az utasításokkal küldtem hozzá.
::. Két nappal később, este tíz körül
A nappalokat átalszom, rideg cellám kemény ágyán kuporogva, este pedig felébredvén sétálgatni kezdek a szűk helyiségben, és zenéket komponálok a fejemben, vagy éppen verseket elevenítek fel. Így foglalom le magam és igyekszem józan eszemnél maradni, azonban elég pár óra, és kezdek elborulni. Tekintetem beláthatatlanná lesz, és hajnalra már átkozom a percet, amikor bezárattam magamat ide. Ki akarok jutni, és inni akarok. Megcsapolni valakit. Bárkit. Csak pár cseppet, tényleg csak néhányat. Aztán persze nem bírnék megálljt parancsolni. Pontosan ezért kell most itt lennem, ahol vagyok, még ha magamból valamelyest kifordult állapotomban már nem is értek egyet eszemnél levő önmagammal. A szabály pedig egyszerű: nem ihatok senkiből szomjasan. Ha megteszem, átlépem a határt.
Hallom, hogy az auror közeleg. Az ágyamon ülök, lehajtott fejjel, amit egyre feljebb emelek, ahogy léptei közelednek, és ahogy megérzem, mi van nála. Hajam ziláltan áll, és mintha még sápadtabb lennék, mint egyébként vagyok, holott ez nem igazán lehetséges.
Ahogy benéz az ablakon, és a maga sajátos módján rám köszön, felé fordítom fénytelen, üres tekintetemet, aztán egyetlen röpke pillanat múlva hirtelen már ott vagyok nála, az ajtó másik felén. Fehér ujjaim a rácsokat fogják, ajkaim közül kivillannak szemfogaim, miközben éteri hangon fújok egyet. Várom, mit lép. Kinyitja az ajtót, és úgy adja oda, amit nekem hozott; esetleg a rácsokon át; vagy először még nekiáll a pénzét követelni.
|
|
|
|
|
Vikohino Thaihasy
INAKTÍV
Eperlány
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
|
BudanekeresdBenjiRuhaVerőfényes napra ébredtünk, ez pedig csodálatosan tökéletes az egyik lepukkant és csőd szélén álló kviddicsüzlet felvásárlására. No azért Viko nem ennyire gonosz és lelketlen, amúgy is úgy tervezte, hogy az előző tulajnak felajánlja, dolgozzon nála. Eperlány ugyan ebből nem kapna akkora részesedést, de a bolt neve, a seprűje márkája és, hogy mégtöbb helyen legyen boltja, az már megéri. Molyosogva dülöngél a H5-ös budapesti héven, dudorászik a melegtől morgolódó emberek, s a zenét hallgató fiatalok között. Oh, Aquincum! Gyorsan le is száll, nem akar fentmaradni, és tovább menni, mint a legutóbb. Kisétál a titkos városrész bejáratához, ám mielőtt átlépne, a nyakába köt egy egyszerű fekete köpenyt. Így, most úgy néz ki, mintha piroska lenne, csak a színek nem stimmelnek, és a kosár. Elhúzza a száját az ostoba hasonlata miatt, majd átlép a kapun, be egyenesen a budanekeresdi főutca emberekkel teli kellős közepére. Nem túl gyakran jár erre, de annyi biztos, hogy most nagyon sokan vannak. ~ Merre is, merre is...? ~ Morfondírozik, türkiz szemei ide-oda pattognak a boltok rengetegében, de annyi van, hogy ebben a forgatagban nem fogja tudni felismerni azt, ami neki kell. - Bocsánat! Elnézést. Elnézést! Jaj, ne lökdössön! - Próbál segítséget kérni itt bárkitől, de mindhiába; senki sem áll le beszédbe elegyedni vele, és annyian vannak, hogy szinte feldöntik őt. Őt, a hetven kilós nádszált. Valamiféle könyvbemutató lehet itt, a legújabb, helyes és hősies varázslónak a dedikálása, a nők ugyanis nagyon izgatottak és ugyanazokat a könyveket látja a környezők kezében. Na tessék, őt annyira lefoglalták a kviddicses hírek, hogy lemaradt egy újabb sikerpéldányból. Az jut eszébe, hogy hátha be kéne szereznie Kinonak is egyet a születésnapjára, ő úgy is falja a könyveket, ha még nem olvasta, akkor is egy dedikált kötetért biztos sütne neki valami finomat. Pipiskedve próbál kilátni a tömeg fölött, hátha megpillanthatja, ki is a híres író, aki most az izgalom középpontjában van, de mikor már majdnem kivehetné a nevét, egy csacsogó fruskapáros fellökik őt, és Viko szoknyájával, köpenyével, mindenével előreborulva fogja meg arcával az utca macskakövét.
|
|
|
|
|
Dwayne Warren
INAKTÍV
officer friendly
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
|
Adam Kensington - Nyugi már, kiscsillag.
Mordul föl a fújó hangra, a keze kissé erőteljesebben szorítja meg a vérrel töltött poharat. Undorító egy holmi, amikor megkapta, szinte teljesen meleg volt, így amikor áttöltötte, kénytelen volt néhány jégkockát beledobni, hogy a meleg testnedvek gondolatától ne hányja el azonnal magát. Mindenkinek megvan a maga gyengesége.
- A bátyám az üdvözletét küldi. Na hát akkor.
A poharat leteszi az alacsonyabban lévő, alacsony polcra, a bezárt kis ételbeadó nyílás előtt. A saját szívószálából kortyol egyet.
- Megvan a cucc. Amerikai vér, egészen friss, mindenféle vegyesen. Tiszta, sz'al ne aggódj, asszem senki se halt meg érte. Ha megvan a pénz, két litert kapsz estig, ami úgy kétszázhúsz galleon. Odamennek, te adod nekik a pénzt, ők adják a pakkot. Ilyen elővételes, futárszolgálatos baromságba senki se ment bele, hát a bátyám nem a tejes ember, aztán meg hogy nézne már ki az egész. Rendben van ez így?
Lesüti a szemét, az ételbeadó zárjával babrál, végül kinyitja, a papírpoharat pedig belöki a cellába.
- Egs'. Most pedig tárgyaljunk a cella áráról. Két nap all inclusive, ez sincs ingyen.
|
|
|
|
|
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8150
|
Mondhatom, ez fantasztikus. Ennyi kavarást... Már vagy hetedszerre változtatjuk meg a megállapodást. Kezdem unni. Mindegy, itt a vér, és van még, ahonnan ez jött. Ez a lényeg. Csak bólintok hát a sok baromságra, amit elmond. Rendben van így, igen. Mondjuk Kírát akkor nagyjából hiába riasztottam, dehát a fene sem gondolta, hogy a tag annyira egyszerű, hogy ingyen betolja a cellámba a szükséges, minimális adag vért, és hogy bízik abban, hogy megfizetem, ha kiengedett engem. Azt hittem, előre akarja majd a fizetséget. De nem. Még mindig egyezkedik és tárgyal. A duma, a duma...
Kezembe veszem az igénytelen papírpoharat, lesöpröm róla a szívószálat, lekapom róla a fedőt, és beleiszom. Hagyom alágördülni a kihűlt vért a torkomon, és ahogy az utolsó cseppig elfogyasztottam, lehunyt szemmel sóhajtok fel. Végre. Csak állok még egy ideig, kezemben a pohár leengedve, sápadt arcom a plafon felé fordítva, átadom magamat az élvezetnek, amit ez a pár korty nyújt. Feltárom végül tekintetem, és a férfi felé fordítom. Nyalogatok még egy keveset vértől csillogó számon.
- Halljam a végösszeget, aztán engedj ki innen... - húzódom vissza ismét az ajtóhoz, figyelve az aurort, várva, hogy visszakapjam a szabadságomat most, hogy ismét ura vagyok önmagamnak.
|
|
|
|
|
Dwayne Warren
INAKTÍV
officer friendly
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
|
Adam Kensington Elfintorodik, ahogy Adam ledönti a vért a torkán, egyszerre elmegy az étvágya a saját kávéjától is. Persze, ez nem az ő dolga, mindössze hálát ad a sorsnak, hogy senki sem akarja átváltoztatni őt. Biztos, hogy ha egy sötét napon arra ébredne, hogy rászakadt az öröklét, ő lenne az, aki kifaragja a karót, hogy maga ellen fordítsa.
- Te ilyen szavatartó embernek tűnsz. Az tök jó, mert én is az vagyok.
Az üres kávés poharat összelapítja a tenyerei között, majd eldobja a sarok felé.
- Nem kérek semmit - von vállat könnyedén -, most. De a te érdekedben is remélem, hogy nem hagy ki a memóriád, ha egyszer mégis szükségem lenne valamire.
Mire menne vele, ha még elkérne tőle húsz- harminc galleont? Az ég világon semmire, bőven elég az a minimális összeg, amit a bátyja családi ajándék formájában, fehérre mosva átcsurgat neki. Nem idióta annyira, hogy szennyezett aranyból tartsa el a lányát, elvégre, ha valaki, ő biztosan tudja, mi várna rá a Zengőbarlangban. Maradjunk annyiban: viszonylag kevés jótevő.
A tenyerét rövid tétovázás után fekteti az ajtóra ismét. Az nyikordul egyet, majd szélesre tárul, utat engedve Adam- nek a külvilág felé.
- Sz'al akkor minden oké, gondolom. Ma este meg fognak keresni, ők majd mondják a pontos árat. Ez az előleg meg - bök a fejével a pohárra - a cég ajándéka.
Arrébb lép egyet, int egyet a folyosó vége felé.
- Na kifelé, oszt' ne lássalak többé az ajtómban.
|
|
|
|
|
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8150
|
Valóban szavatartó vagyok. Szavatartó és szimplán őszinte. Halhatatlan életem szűk hétszáz évében szerintem összesen nem hazudtam annyiszor, mint mások egyetlen emberöltő alatt. Jól ítél meg hát Warren, és hamar kiderül, mire voltak ezek a felvezető szavak. Nem pénzbeni juttatást akar, hanem kölcsönös szívességeket. Ez tetszik. Nem lett volna ellenemre az sem, ha valami jelentős összegű számlát vág a fejemhez, kipengettem volna a fizetséget, ez azonban így sokkal jobb. Rá kell jöjjek, nagy segítségemre lehet még a jövőben, ha bármi okból bűnös ügyletek közelébe keverednék akár akarva, akár akaratlanul. Máshogy mennek a dolgok, mint amikor legutóbb ilyen illegális üzelmekre kényszerültem. Már több tíz éve annak, hogy utoljára kétes alakokkal egyezkedtem volna. Az auror viszont képben van a mostani trendekről. Ez még előnyös lehet a számomra. Nem mintha ilyesmikbe akarnék bonyolódni, nem kenyerem. Nem az én világom. De ha valamiért mégis ismét rákényszerülnék, lesz kihez fordulnom tanácsért.
Immáron tiszta fejjel, mindent összegezve, rá kell jöjjek, az amcsi nagyon flottul intézte ezt az egészet. Beállítottam hozzá az éjszaka közepén a problémámmal, két nappal később pedig minden a viszonylagos helyére kerül. Jól döntöttem, hogy hozzá fordultam.
- Igen, minden oké. - bólintok neki, és ahogy szabad utat enged, kisétálok a lakosztályomból, majd lenézek rá. Végigmérem kicsit.
- Köszönöm. - nyújtom oda neki hideg, hosszú kezemet. Ezt mintegy íratlan egyezségünk megpecsételésének is szánom, hogy ha legközelebb Ő fordulna hozzám valamivel, ne habozzak viszonozni a szívességét. Persze, ha nem fogadja el a kézfogást, a dolog akkor is áll. Ezt már rá bízom. Minden esetre tényleg hálás vagyok neki. Meg gondolom az is, akinek ezzel az életét mentette meg most, noha az illető nem tud róla. Én sem tudom, ki lett volna az áldozat, ha lett volna ilyen.
Biccentek még az aurornak, aztán könnyed lépteimet a kijárat felé veszem. Út közben még megszerzem a delejezett őrtől a pénzemet, amit az amcsinak szántam, hogy könnyebben csússzon rá a keze a cellám ajtajára. Dehát megoldottuk másként. Végre mehetek haza.
|
|
|
|
|
Radetzky Benjamin
INAKTÍV
RPG hsz: 14
Összes hsz: 14
|
Viko - BudanekeresdA mai nap tökéletes arra, hogy apám ide rendeljen, pedig tökéletesen elvagyok én Bogolyfalván is, nincs szükségem arra, hogy ide járjak át. Különben is, a héten kiújult az emberutálatom, szóval pont nem egy ilyen lökdösődő tömeg közepében van a helyem. Persze ezt nem róhatom fel neki. Némán teszem a dolgom. Elvégre jó a fizetésem, és szép az örökségem is, persze utóbbi lekötve pihen, amíg meg nem születik az első gyerekem. Milyen ostobaság. Na nem, mintha annyira hiányozna, jól elvagyok én a három lányka nagybácsijaként.
Ahogy ezen agyalok, úgy haladok előre, szótlanul kerülgetve a tömeget. Valaki már megint dedikál…milyen unalmas. Sosem lennék ilyen nagy név, akit aztán mindenki követ. Elég idegesítő, ha valami kell, akkor azt simán megszerzem enélkül is. Nem is értem ezeket a pökhendi, és roppant idegesítő alakokat. Bosszankodni azonban nem bosszankodom rajtuk, elvégre az ő dolguk, engem csak a visítozó lányok zavarnak, akik körülöttük vannak és ezzel megnehezítik az átjutást. No nézd már, valakit meg el is akarnak taposni, csodás.
Ezen a héten volt már egy jó cselekedetem, de azért belefér még egy így szó nélkül nyúlok a lány vállához, kicsit ugyan rongybabásan, de sikerül felállítanom, de úgy nehéz, ha engem is lök a tömeg. Kicsit arrébb terelem, nem kellene, hogy megint felboruljon a sikongatóktól, és alaposan végignézek a szerencsétlen kinézetén.
- Egy jó tanács, azok a pasik, akikért ennyire sipítoznak, csak néhány órát akarnak, pár nálad fiatalabbal, szóval kár teperned, inkább keress egy rendes pasit, vagy úgy jársz, mint az a korához nem illő pirosban ugráló nő. Valószínűleg csodakrémmel lett kevésbé ráncos az arca, de ha rájönnek a trükkre, akkor ma sem jut előrébb.
Ennyi, itt én végeztem is, a lányra kacsintva indulnék is tovább, ám nem tudom megállni, hogy ne forduljak vissza.
- Óóó, és ha már itt tartunk szerintem nőiesebb bugyikat kéne hordanod, ez a mosolygós eper inkább a négy éves unokahúgom stílusa.
|
|
|
|
|
Vikohino Thaihasy
INAKTÍV
Eperlány
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
|
BudanekeresdBenjiBár ő csak meg a lesni, ki is az új híresség, hamar padlót fog, szó szerint. Viko arca a macskakővel kezd románcot, a helyzeten pedig nem segít, hogy pár tizenéves még rásegít a kapcsolat következő lépésére a fejére lépve. Ki a pópóját is megtalálja, hogy magasabbról lásson át a tömeg felett, ebben a nagy tyúkviadalban a végén még tényleg eltörik valamije. De ekkor valaki leküldi róla az ugrabugráló plusz súlyt, őt pedig rongybabaként felrángatja. Ő hirtelen azt sem tudja, hogy mi merre, hány méter, az arcáról kezdi törölgetni az utca mocskát, amíg a lovag a párválasztási szokásait kritizálja. - Pirosban ugráló? – Pillant értetlenül az ismeretlen megmentőre, majd akkor esik le neki, hogy Ő maga is piros ruhában van ma. Derogál, hogy még körül is nézzen, arra a korosodó hölgyre pillantson, akire valóban gondolt az úriember, ezért kicsit felkapva a vizet fújja fel az arcát, akár egy hörcsög. Méghogy őt felültetik ma! No de várjunk. Hiszen ő nem is a dedikálásra jött. Értetlenül pislogva nyitná szóra a száját, mikor a férfi már fordul is, a mai jócselekedete után menjen a dolgára. Persze azért még hátra fordul amaz, hogy egy újabb csípős megjegyzést küldjön Vikohoz, és nem mást vesz célba, mint a fehérneműjét. El is felejtette, hogy mit vett fel ma! A nők ilyenkor mindent megterveznek, hogy csipkéset, bevágósat, miacsudát vegyenek fel, de neki jóformán nincs más, ő ezt szereti, és akkor jön most ez a pasas, aki kritizálja az ő…. bugyiját!!! A kosz alatt elvörösödő képpel vágja a fiatalember után a táskáját, hátha eltalálja majd valahol vele. Nincs abban egyéb, csak egy kis cicomakellék, a szerződéses pergamenek, no meg pár izomlazítókrémes termékminta, tégelyekben. Fogalma sincs, mit fog tenni, ha a hirtelen jött ötlete betalál, de több mint valószínű, hogy ijedtében sarkon fordul és futni kezd.
|
|
|
|
|
Merkovszky Ádám
INAKTÍV
Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
|
Írország - Szerelmem <3 - ZárásMegérkezésem után nem sokáig maradok egyedül, csak pár perccel sikerült megelőznöm kedvesemet, akinek láttán olyan hevesen kezd el dobogni a szívem, hogy, ha egy gyógyító hallaná, biztosan a legközelebbi ispotályba küldene. Pedig nem betegség gyorsítja fel szívverésemet, vagy, ha mégis az, hát felettébb kellemes tünetei vannak. Menyasszonyom mindig gyönyörű, bármit is csináljon. Szépnek találom, mikor kócosan, félig még az álom hullámain járva reggelente rám pillant. Ragyogóan sugárzónak, mikor dolgozatokat javítva órákig egy asztal lapja fölé görnyed, és a rossz válaszok láttán enyhén ráncolja a homlokát. Mindig, minden helyzetben gyönyörű, de most, mikor rápillantok, el sem akarom hinni, hogy ez a mennyei nő engem választott, hogy éppen nekem nyújtja a karját, és bár tudom, hogy a nevét mégsem egy görög istennőről kapta, mint ahogy korábban sejteni véltem, mégis úgy gondolom, hogy illik rá az égi név.
Csodálatos a ruhája, a sminkje, az ékszerei, de ami igazán ragyog, az a szeme, és szépsége nem külsejének csinosításából fakad elsősorban, hanem bensőjének ragyogásából, vagyis emberibb nyelvre lefordítva: láthatóan igazán boldog. Felém nyújtott kezét nem vagyok rest elfogadni, majd eltüntetni saját tenyeremben, melynek melegével próbálom hevíteni hideg ujjait. Szinte észre sem veszem, hogy többen igencsak kíváncsian pislognak felénk, helyette csókot lehelek az imádott nő kézfejére, majd elengedem, de csak azért, hogy felajánlhassam neki karomat, és bevezethessem a templomba.
A pap már az oltár előtt vár minket, bennem pedig csak egy pillanatra, de felsejlik családtagjaim arca. Tudom, ki hogyan fog reagálni arra, hogy lemaradtak erről a fontos eseményről, némelyek esetében talán sajnálom is, hogy így történt. Elsősorban talán lányaimnak örülnék most, tudom, hogy anyám bosszankodva, de meg fogja érteni, apám pedig egyenesen örülni fog neki, hogy nem kell egy nagy társasági eseményen bájolognia. Ő úgyis azt tartja, hogy ez rajtunk és az égieken kívül másra nem tartozik.
A ceremónia csendben, meghitten telik, lassan közeledik a végéhez. Elmondjuk fogadalmainkat, és kapaszkodunk egymásba, akárha ez lenne az utolsó alkalom, hogy érinthettük a másik karját, pedig tudjuk, hogy ez még nagyon is a kezdet, vagy legfeljebb egy közbülső állomás. A pap szavaira előkerülnek a gyűrűk is, és végül megcsókolhatom újdonsült feleségemet. Feleségem. Ez az egy szó visszhangzik a fejemben, mert folyamatosan ismételgetem magamnak, próbálgatom, hogy hangzik.
Amikor kiérünk az épületből, a faluban lakó gyerekek rózsaszirom esővel fogadnak. Bizonyára látták, amikor bementünk, és Temi ruhájából azt is kikövetkeztethették, hogy miért igyekeztünk a templomba, és gondolták, meglepnek minket. A rózsának - a korai fajtáknak - éppen szezonja van, nem is lehetett nehéz szirmot szerezni. Néhányat röptében elkapok, majd egy kis varázslat segítségével, amit bűvészmutatványnak álcázok, egy kisebb virágot alkotok belőlük, amit az egyik kislány barna hajába tűzök, majd kézen ragadom a feleségem és a motorhoz sietek vele, végül a gyerekek kacajától kísérve lépünk meg a helyszínről.
|
|
|
|
|
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV
félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
|
Vasváry tanár úr
~egy pubban késő este a Sambre partján A találós kérdéseket mindig is szerettem, főleg akkor, ha nyertem is. Itt nem volt különösebb tétje a dolognak, csak szórakoztam, épp ezért üdítőnek találtam, mikor Vasváry ugyanazokkal a mozdulatokkal válaszolt kérdésemre, természetesen nemmel. Akkor sem vallotta volna be, ha tényleg hölgy lett volna a dologban, csakhogy az alkohol mennyiségének fogyásával az esély hazugságra folyamatosan csökkent. Szóval úgy voltam vele, hogy elhiszem, de azért egy kaján mosolyt megengedtem magamnak. Higgye csak azt, hogy kételkedem a szavában és tagadásnak veszem. Lényegében teljesen mindegy, hiszen az igazat csak ő tudhatja, nem tartottam gyertyát, vagy ilyesmi…
Az estémet magányosan terveztem elkölteni, ahogy finom koktélokat iszogatok, fittyet hányva a munkára, az emberekre, az összes ügyes-bajos dolgokra, de nem sikerült. Már megtörtént a találkozás, az elkerülhetetlen beszélgetés és nem is sült el rosszul a dolog. Így hát mikor nekem szegezték azt a rendkívül egyszerű, de annál egyértelműbb kérdést, már rég tudtam a választ, mikor még mindig csak színleltem a heves agymunkát. Az este további közös folytatásának útjába nem álltam, ez pedig a profot se különösebben hervasztotta le, így végül végleg egymás mellé sodródtunk. Persze még egy merész felajánlást tennem kellett a teljes boldogság megkaparintása érdekében, itt pedig úgyszintén kedvező eredménnyel zártam.
- Köszönöm – biccentettem egyet, majd felkeltem és az asztalhoz sétáltam, tekintve, hogy az elsőbbség még ekkora pimaszság után is maradéktalanul az enyém volt. Eddig is szimpatikus volt a tanerő, ezzel pedig csak emelt a megítélésén. Az italomat szorongatva és bele-belekortyolva figyeltem, ahogy a férfi mindent előkészít, kérdésére pedig olyan természetességgel füllentettem, mintha legalábbis egy nyitott könyvből olvastam volna fel. Nem szép dolog, de nagyon érdekelt a reakció.
- Sajnos nem. Úgyhogy simán elversz – tártam szét a karomat. Túl egyszerű lenne, ha én nem tudnék biliárdozni, az meg nagyon vicces, ha meg akarna tanítani. Erről szólva, mindig is bírtam az érdekes szituációkat, úgyhogy teljesen ártatlan szemekkel pislogtam rá, miközben újabb szavak hagyták el számat. – Esetleg meg tudnál tanítani? Mindig is érdekelt… - kissé le is biggyesztettem ajkamat, hogy eddig még nem sikerült elsajátítani. Mintha ez igaz lenne és még el is szomorítana. Nagyon kevesen ismerik fel, ha hazudok, ezzel pedig remélhetőleg Vasváry így van, különben megint túl mókás lesz a helyzet, csak ezúttal az ő javára.
|
|
|
|
|
Radetzky Benjamin
INAKTÍV
RPG hsz: 14
Összes hsz: 14
|
Viko
Budanekeresd
Elégedett mosollyal az arcomon állapítom meg, hogy ma is formában vagyok, és, hogy mielőtt elhagynám a terepet, ennem kéne egy fagyikelyhet, és akkor bumm. Nem vártam, hogy a lány komolyan képes hozzám vágni a táskáját. Igen jó a célzókája, mert sikerült vele fejbe kólintania. Először előrebucsaklik a fejem, a húzódást jobban megértem, mint a táska súlyát, az már csak akkor jön, amikor a padlóra ér, én pedig ráeszmélek, hogy ez fájt.
- Te tiszta elmebeteg vagy!
Kiabálok a fejemet fogva hátra, a … senkinek. A csaj hibbant, és el is szaladt, itt hagyva nekem a táskát, amit felvéve – miután persze megigazítottam a hajam – szét is nyitok, hogy megnézzem, mégis mi volt, ami ekkorát koppant a fejemen. Sportcuccok, biztos ő is sportol, vagy termékárus lány, inkább az utóbbi, mert, hogy nem százas, az tuti.
~ Hibbant tyúk… ~
A fejemet újra megérintem, de mivel szerencsére senki se látott, csak összezárom a táskát, mintha az enyém lenne, és indulok el vele az átjáró felé. Ez a világ egyre idiótább lesz, hogy ilyen nem normálisokat is beengednek. Vajon végzett ez a csaj valamilyen iskolát, vagy simán kibukott, mert agyatlan? Az is lehet, hogy csak idősebbnek néz ki, a mai tizenévesek jó részének igen kiégett arca van, mert úgy rohannak mindennel. Lehet gyerekmunka. Legalább apámnak lenne mit csinálnia, amúgy is érzem rajt, hogy kezdi megunni a monoton ügyeit, ez új kihívás lenne az életében. A varázsvilág gyerekkereskedelme. Ugye, milyen izgalmasan hangzik?
Kifelé menet még veszek azért pár gombóc fagyit, és ha a bolond csajszi nem tűnik fel megint, elhagyom a helyet.
|
|
|
|
|
Sharlotte Johanson
INAKTÍV
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
|
1. nap
Anglia, Elementalisták Lelki Egészségét és Mentális Erejét Kutató IntézetMegérkezés, köszönés, bemutatkozás, azok a dolgok, amiket tudta is, hogy biztosan így lesznek, mert ez a természetes. Bár már akkor benne volt, hogy ez az egy hét más lesz.. A férfi szavaira bólintott, Ádám valóban megkapta a szülői beleegyezést, apjának semmi kifogása nem volt ez ellen, tudta, hogy ha a lánya ezt szeretné, úgy is ez lesz.
A férfi segítségét elfogadja, és miután megköszönte átnyújtja a csomagjait, aztán indulnak is. John rögtön a tiltott résszel kezd, ami meg is érthető, nem szándékozik megszegni a szabályt. Arra a gondolatra kezd el kattogni az agya, hogy sokan tényleg nem is szeretnék, és kíváncsiságát egy kicsit azért ez fel is kelti, de hagyja inkább. Dombon sétálnak felfelé, csak nem amíg a kapunál a férfi újra megszólal, amire Lotti egyértelműen a mutatott irányba néz, és ki is szúrja a lila tetejű házat. A több dolgozó hallatára eszébe jut rögtön, hogy talán lesz ideje meg kedve majd beszélni velük, ha esetleg találkoznak ott is. Az intézetben pedig valószínűleg találkoznak úgy is.
A kapun túl a kertbe érve, és azon átsétálva, valahogy egy pillanatra el is felejti, hogy milyen helyen van, a csodás növényzetről nem ez ugrik be neki, sokkal inkább megnyugtatja. Apja birtokát juttatja eszébe, de csakhamar eljutnak a bejáratig, így ebből ki is zökken. Figyelmesen hallgat továbbra is, így a jelszót is megtudja, meg azt, hogy hetente van váltás. Neki ezzel nem lesz problémája..
Lepkeszárny.. Ismételi magában halkan, csak, hogy biztos megmaradjon emlékezetében, mert ilyen egyszerű dolgot is képes elfelejteni.
A hatalmas kör alakú előcsarnokba érve ő egy pár másodpercre meg is áll körbenézni, amiből már csak a következő mondatok zökkentik ki. Tehát megismerheti azt, akivel dolgozni fog. Ez őszintén kíváncsisággal tölti el, meg már előre örül neki, így egy szó nélkül meg a professzor után. Belegondolva, elég sok folyosót lát, ami most, hogy van ki után menni nem probléma, de később valami alapján el kellene igazodni... Még mindig csendben van, ha kérdése lesz majd felteszi, egyelőre a hallgatás és információgyűjtés, a megfigyelés résznél tart, aztán ha minden megvan ő szíve szerint belevetné magát a dolgokba rögtön.
|
|
|
|
|
Petre Konstantyn Flaviu
INAKTÍV
RPG hsz: 35
Összes hsz: 37
|
Varsó, Lengyelország
Országos Baleseti Ispotály Egy csikorgással kísért éles villanás, fájdalom az alkarján, üvegek csörömpölése.
A nyári fű éjszakai illata, ahogy az arca hozzáér, ismeretlen súly a mellkasán, a szájában a vér és epe keserű ízével.
Villogás és hangok, az erőtlenség, amivel próbálja megemelni a fejét, néma fohászkodás majd semmi.
Ez minden, amire Petre Flaviu emlékszik abból a kritikus éjszakából. Előtte és utána semmi, csak könnyed, tudatlan lebegés. Egy mugli szemtanú állítása során jóval gyorsabban hajtott a kelleténél a zápor utáni nyálkás, csúszós úton. A reflexei tompák, a hangulata pedig túláradó volt, ahogy lenni szokott, az árok pedig túlságosan közel... maradjunk annyiban, ez nem az első eset a lengyel örökös életében. Ha járna díj a szélvédőn való kifejelésnek, minden bizonnyal nem egyszer megkapta volna.
Az ébredés azonban minden alkalommal ugyanannyira fáj.
Szédül és hányingere van. Ez a kettő, amit teljes bizonyossággal megért. Egy ideje érzékeli a körülötte kavargó zajokat és mozgást, néha mormogott is ezt-azt, most először jelentheti ki azonban biztosan, hogy érzi, hogy életben van. Úgy érzi, hogy a fejére egy ólálka telepedett, kábán próbálja lesöpörni onnan, ezzel azonban mindössze azt éri el, hogy sínbe kötözött alkarjával erőteljesen fejbe vágja magát. A hirtelen, éles hájdalomtól felnyög, nyel egyet, egy hosszú, lengyel káromkodás töredékeit szűri ki a fogai közt. Tőle ennyi telik.
|
|
|
|
|
Alexandra Rachel Hanna Krise
INAKTÍV
Vajszívű cicamami =^-^=
RPG hsz: 194
Összes hsz: 2533
|
Varsó, Lengyelország
Országos Baleseti IspotályAz elmúlt órák, talán napok is elég eseménydúsak voltak. Reggel szóltak neki, így a gyerekeket összekapva indult el Lengyelországba. Alina múltkor is, amikor itt jártak hisztizett, ami jogos, hiszen az apjáról van szó, de túlzás is, hogy így viselkedik, zavarva másokat, így aztán azt mondták, a nagyapához kell menniük, mert anyuék elutaznak. Apu már várja is őt, szóval nem maradhat. Utál hazudni a gyerekeinek, de ez olyan jól sikerült, hogy kivételesen semmi ellenkezés nem volt.
Onnan egyenesen ide jött, és azóta itt van. Amikor az orvosok vizsgálják elmegy egy kávéért, nyújtózik egy kicsit, próbálja ébren tartani magát. Könyvet és magazint olvas, hatodszorra is átfonja a haját, ami eleve nem kis munka, még altatódalt is dúdolt, hogy ébren maradjon. Ez utóbbi ugyan nagyon ellentétes dolog, de működött.
Volt ugyan egy nehéz időszak, amikor el-elaludt, azonban nagyrészt ébren volt, mert amikor mégis lehunyta a szemét, egyből látta, ahogy a férfi nekicsapódik valaminek és felborul, ez pedig nem olyan dolog, ami mellett kellemesen lehet pihenni. Abban a pillanatban, hogy Petre kinyitja a szemét, ösztönösen felpillant rá és hiába képzelte el vagy ötven féle módon, hogyan osztja ki Petrét a hülyesége miatt, most mégis csak felkel, és óvatosan, hogy ne fájjon neki nagyon, végigsimít az arcán.
- Üdv újra köztünk.
Bármennyire is igyekszik, hogy az arca nyugodt maradjon, mégis könnyessé válik a szeme, ami szinte mindent elmond arról, mit is érez odabent.
- Szólnom kell az orvosnak, hogy nézzen meg, addig ne csinálj semmi hülyeséget, jó?
Egy puszit is nyom a férfi homlokára, mielőtt kisétál, és vár kint egészen addig, amíg megvizsgálják, és visszaengedik. Addig igyekszik helyretenni magát, hogy határozottabban nézzen ki, ne úgy, mint aki minden pillanatban elsírja magát, mert az most pont nem segít a férfin.
- Miért csináltad ezt Petre? Egy vörös vagy barna mondott neked nemet? Tudod, hogy egy nő sem éri meg, hogy ennyire szétcsapasd magad. Mit fognak szólni az gyerekek, ha ezt megtudják, hm?
Ruha
|
|
|
|
|
Petre Konstantyn Flaviu
INAKTÍV
RPG hsz: 35
Összes hsz: 37
|
Varsó, Lengyelország
Országos Baleseti Ispotály Vissza-visszasüllyed a kényelmes tudattalanságba, azonban felismeri a nő hangját és ez valahogy könnyed biztonságérzettel tölti el őt. Ha az éjszaka közepén felriad, félálomban néha a mai napig keresi a feleségét, pedig több, mint egy éve élnek külön és négy hónapja kimondták a válást. Az a makacs tudatalattija azonban még mindig nem tudja elfogadni ezt.
Kurtán bólint, szólásra nyitná a száját, az ajtó azonban becsukódik a nő mögött. Leengedi a kezét, a plafonra hunyorog, rezignáltan tűri, hogy a gyógyítója bejöjjön, tapogassa és kérdezgesse, mint ilyenkor mindig. Különben a szobája egyáltalán nem rossz - ez már a pénzével jár, különben ki is használja, amennyi baleset érte ebben az életében. az őrangyalának kijárna egy vállveregetés.
A gyógyító a nővér segítségével óvatosan segíti felültetni, hogy párnákkal kitámasszák a hátát. Fintorogva tűri a fájdalmat, ami így a vállába és a karjaiba sugárzik ki, majd végigfut a gerince mentén. Sokkal rosszabb is volt már, nyugtatja magát ezzel tompán, amíg hallgatja a gyógyító magyarázatát, bár nem igazán figyel rá oda. Törés, törés, zúzódás, szakadás... a feje zúg és sajog, a szeme könnybe lábad, kénytelen behunyni. Mire pedig kinyitja, már nem az orvos, hanem a volt felesége áll mellette.
- Szőke - böki ki kurtán, megpróbál arrébb húzódni, a próbálkozása azonban fájó grimasszá válik. A jobb kezét felkötözték, így a ballal képes megtörölni a homlokát, azt is meglehetősen ügyetlenül.
- A kocsim... ki lett a kocsimmal?
|
|
|
|
|
Turnman Katalin
INAKTÍV
exHobbikviddicses
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
|
Azt hiszem sokat változtam az elmúlt időszakban. Vagy a dolgok változtak körülöttem, nem is tudom. Vagy csak most ébredtem rá, hogy már régebben változtak. A lényeg, hogy ebben a tanévben végre igazán céltudatos vagyok, rájöttem, hogyan szervezzem jól az időmet. Legalábbis többnyire. Azért elég nehéz párhuzamosan végezni két nem is olyan könnyű szakot, és közben a lehető legtöbb időt Yarral tölteni, aki meg edzésekkel van betáblázva. Mégsem érzem magam mókuskerékben, legalábbis egyelőre tényleg nem, aztán nem tudom, meddig fogom ezt így bírni, de egyelőre még érdekel, amit tanulok, élvezem, hogy elfoglalt vagyok. Élvezem, hogy azt érzem, halad valamerre az életem. Fogjuk rá.
Azért néha vannak pillanatok, amikor egyszerűen csak szeretnék visszabújni az ágyba és egész nap fel sem kelni. A hétvégéket általában Yarnál töltöm, ma reggel, vagyis még hajnal van, nagyjából háromnegyed négy, a kastély beli szobámban ücsörgök egy bögre gőzölgő kávéval a kezemben. Egyelőre nem vagyok túl élénk, de feltételezem, hogy a projektmunka gyorsan felráz majd, gyorsabban, mint a kávé. Dwayne azt írta, öltözzek megfelelően, ezt úgy interpretáltam, hogy kényelmesen tudjak mozogni és adott esetben ne sajnáljam, ha a ruhámat már varázslattal sem lesz érdemes mentegetni a kukától. Ettől függetlenül, azért okozott némi fejtörést, hogy mit is kellene felvennem. Hiszen nyár van, az első gondolatom egy sima rövid gatya volt, aztán megfordult a fejemben, hogy sok esetben elég hasznos tud lenni, ha védi valami a csupasz lában, még ha csak egy vékony ruhaanyag is. Rögtön ezután meg is cáfoltam a dolgot azzal, hogy égési sérülés esetén kifejezetten kellemetlen tud lenni, ha beleég az ember bőrébe a ruha. Ami azért nem valószínű, hogy most megtörténik velem, de sose lehet tudni, és egyébként is melegem lenne hosszúban. Mindezt pár másodperc alatt pörgettem végig, és végül az eredeti tervhez tartózkodva, felvettem egy régi, kényelmes farmer shortot, egy egyszerű passzos, homokszín ujjatlannal, aminek a tetejére azért csak felkaptam egy vékony pulcsit, mert hajnalban azért még hűvös van, és edzőcipővel, majd lófarokba kötöttem a hajam. Én magam és a pálcám, ennyi kell. Ez megvan.
Még hamarabb is elkészültem, mint vártam. Ezért üldögélek most, ujjaim között forgatva a kavicsot. Túl fáradt vagyok még, hogy az előttem álló feladaton morfondírozzak. Egyébként sincs rajta mit gondolkodni. A tantervben van. Pont. Na, ezért mondtam, hogy változtam. Az utóbbi időm jönnek a dolgok, történik ez-az, én meg tudomásul veszem, ha probléma megoldom, ha valami jó, örülök neki, de semmit nem reagálok feleslegesen túl.
Az óramutató lassan a négyesre vándorol, a kezemben tartott zsupszkulcs működésbe lép, ismerős rántás a köldökömnél, szédítő forgás, és végül egy tisztásra érkezem. Mélyet szippantok a hűvös levegőből, szerencsére azért nincs nagyon hideg, egész kellemes az idő. Már kezd világosodni, legalábbis meg tudom állapítani, hogy egy erdei tisztáson vagyok, de még nagyjából egy óra lehet hátra napkeltééig.
|
|
|
|
|
Alexandra Rachel Hanna Krise
INAKTÍV
Vajszívű cicamami =^-^=
RPG hsz: 194
Összes hsz: 2533
|
Varsó, Lengyelország
Országos Baleseti Ispotály- Várj, segítek.
Ellenkezésnek helye nincs, az ágy üres részére ül, táskájából, mint jól felkészült anya vesz ki nedves törlőkendőt, aminek hűsítő, kellemes illata nyugtathatja a férfit. Finom mozdulatokkal, óvatosan törölgeti az arcát, vigyázva, hogy ne okozzon neki nagyobb fájdalmat, mint amekkorát muszáj.
- Szóval egy szőke, pedig te a barna nőket szereted.
Nem is értette, hogyan vette el mégis őt, hiszen se nem magas, se nem vékony, se nem barna, és mégis leéltek egymás mellett majdnem tíz évet, ami nem rövid idő, főleg ha a házasságuk még négy gyermekkel is megajándékozza. Azt pedig senki se mondhatja, hogy nem Petre gyerekei, annyira hasonlítanak rá mind, hogy inkább az anyjuk lehetne kérdéses, ott csak a szülés ténye segít. Kicsit elhúzódva kidobja az elhasznált kendőket, kezét óvatosan a férfi kezére helyezve.
- És mit szól a szőkéd ehhez?
Érdeklődik tovább, a férfi arcát vizsgálva, némi éllel a hangjában. Neeem, nem féltékeny, miért is lenne, hiszen ő kezdeményezte a válást, nincs rá joga, hogy most itt féltékenykedjen, csak mert a férfi továbblépett. Egy szőkével. Látatlanban is utálja a nőt, pedig valószínűleg nem tehet semmiről.
- Szegény Melanie… hát ő nincs jó bőrben.
Tudja, hogy a férfi mennyire szereti az autóit, mennyire odafigyel rájuk, és szinte már szerelmeiként tekint rájuk, így azt is tudja, hogy fáj, ha el kell veszítenie egyet, márpedig ez igen gyakran megesik.
- Elszállították azt, ami megmaradt belőle. Nem sok minden, nem is nagyon van értelme reménykedni belőle, hogy menthető, csoda, hogy te az voltál. Apád elhozta a visszapillantó tükröt, otthon van. Már ha a gyerekeid nem szedték még szét.
Nyilván feltűnt már Petrének is, hogy nincsenek itt, így gyorsan ezt is hozzáteszi még.
- Úgy tudják, hogy elutaztunk, örültek is neki, így nem kérdezősködtek. Nem akartuk, hogy Alina megint kiboruljon, mint a múltkor.
|
|
|
|
|
Petre Konstantyn Flaviu
INAKTÍV
RPG hsz: 35
Összes hsz: 37
|
Varsó, Lengyelország
Országos Baleseti Ispotály Tényleg nem boldogul az arcára ragadt poros maszattal, amit a gyógyítók előzékenyen nem töröltek le róla. Szenvedve ereszti le a karját maga mellé inkább, valamelyest csillapítva ezzel a vállába sugárzó fájdalmat, hagyja, hogy a nő segítsen neki. Behunyja a szemét, tényleg jó illata van ennek a dolognak, bár kissé olyan, mint a popsitörlő, amitől enyhén kényelmetlenül érzi magát. De legalább tiszta - a hiúsága ugyanis a kórházi ágyon sem hagyja el.
- Nem tudom, mit szól.
Oldalra pillantva hárítja el a kérdést, hangsúlyával jelzi, hogy esze ágában sincs beszélni erről, pláne nem a volt feleségével. Mióta elváltak, a kapcsolatuk bár sokkal kiegyensúlyozottabb, ezzel együtt távolságtartóbb is lett, kerülik egymást, ez pedig így van rendjén. A nőügyeit azonban továbbra sem szívesen tárgyalja meg vele.
- Áhhh... kár...
Megpróbált jobban felülni, az autója híreire azonban szisszenve dől vissza a párnára. A nyelvével a fogait tapogatja végig, kellemes meglepetésként éri, hogy talán most először, mindegyik megvan. Ingatja a fejét, egy ideig hallgat, láthatóan hosszú ideig tart neki, amíg megemészti szeretett autója újbóli elvesztését.
- Aztán remélem jó helyre utaztunk. Csodálom, hogy ezt bekajálták.
|
|
|
|
|
Alexandra Rachel Hanna Krise
INAKTÍV
Vajszívű cicamami =^-^=
RPG hsz: 194
Összes hsz: 2533
|
Varsó, Lengyelország
Országos Baleseti Ispotály- Bizony, pedig azt mondják igen szép és drága autó volt.
Jó, hogy az embereknek ilyenek megállapítására is van ideje, viszont a férfi arca most már tiszta, így elégedetten nézhet tükörbe, már ha meg tudná tenni, jelen állapotában a feljebb ülés is megerőltető, a nő pedig jelezve, hogy ne csinálja, finoman a vállára teszi a kezét.
- Szerencséd van, ugrálhatsz még annyit, amennyit csak kedved tartja, de most pihenned kell. Nem szeretném, hogy pont most essen komolyabb bajod.
A férfi válláról a nyakára csúsztatja a kezét, ami egy igen ösztönös mozdulat már nála, és megsimogatja. Alinát is így szokta vigasztalni, amikor valami miatt szomorú. Legyen az az apja hiánya a vacsoraasztaltól vagy az, hogy egy kisfiú mindig meghúzza a haját.
- Tudod, hogy mindig jó helyre utazunk. Aranyosak voltak,, főleg Alina, azt mondta, hogy ha apa elvisz magával egy szép helyre, akkor illik érte puszit adni a szájára, mint régen. Nagyon szeretnék, ha tényleg ez történne, és apád adja még alájuk a lovat. Pedig azt hittem örül, hogy elváltunk.
Érik még meglepetések az embert ezek szerint, nem is kevés, elég csak arra gondolni, ahogy a férfi mondta, hogy nyugodjanak meg, anyu tudja, hogy kell apuval kedvesen bánni, és biztos kedves lesz vele. Azért reméli, ennél tovább nem megy, mert nem szeretné összetörni a gyerekei szívét, sem a sajátját.
- Apád azt mondta, néhány napig vigyázna ő a kölykökre, amíg össze nem szeded magad, és úgy nem nézel ki, mint aki tényleg elutazott csak. Elég komolynak tűnt a szándéka. Nagyon magányos lehet. Nem kellene neki társaságot szerezni? Amióta Rose elment, egyedül van. Biztos jól jönne neki, ha beszélgethetne olykor valakivel.
Bár ennél jobban nem gondolt bele a dologba, pedig lett volna ideje addig, amíg a férfi nem tért magához, de inkább arra fordította az energiáját, hogy pozitív képet próbáljon vágni, és ne lássa rajta Petre, mennyire aggódott érte.
|
|
|
|
|
Petre Konstantyn Flaviu
INAKTÍV
RPG hsz: 35
Összes hsz: 37
|
Varsó, Lengyelország
Országos Baleseti Ispotály
Helyezkedik egy keveset, amíg a háta mögötti párnát épp kényelmes alakúra nyomkodja. Eléggé kimeríti mindez, kénytelen hosszú pillanatokig behunyt szemmel meditálni az élet értelmén, amíg a szédülése teljesen elmúlik. Ismeri már az agyrázkódás tüneteit és sajnos azt is tudja, hogy sportolói karrierje folytán a gyógyítók nem adhatnak neki bájitalt, amitől azonnal jobban lenne. A fenének hiányzik egy doppingbotrány.
- Megmondtam az öregemnek, hogy ne hitegesse szerencsétleneket, de hát tudod, mennyire kemény feje van... majd beszélek vele megint. Nem hiányzik, hogy Alina megint belelovalja magát valamibe, aztán meg pofára essen.
A tarkóját dörzsölgeti ép kezével, a haja alatt kitapint egy nagyobb, érintésre érzékeny púpot. Ha jól sejti ez az a pont, ahol legelőször a füvet érintette, ahogy szokta, koponyával. Még szerencse, hogy az égiek ilyen indokolatlanul kemény fejet ajándékoztak neki, különben az agyállományát söprögethették volna az aszfaltról.
- Nem vagyok én kerítőnő - vigyorodik el az ötleten - De mit akarsz, vigyem magammal bulizni az apám? Legyek a szárnysegédje? Na az hiányozna még csak, minden nőt lecsapna a kezemről, aztán a végén hamarabb lenne esküvője, mint nekem. Ha pedig fia születik házasságban, hát tudod, hogy cseszhetem az örökségem.
Jókedvűen meséli mindezt, persze teljesen komolytalanul. Elképzelni az apját egy bárban vonaglani, na több, mint nevetséges vagy zavarba ejtő.
|
|
|
|
|
Alexandra Rachel Hanna Krise
INAKTÍV
Vajszívű cicamami =^-^=
RPG hsz: 194
Összes hsz: 2533
|
Varsó, Lengyelország
Országos Baleseti Ispotály
- Ez mondjuk igaz.
Sajnálja is a kislányt emiatt. A válás elején lévő hisztirohamok már épp elmúltak, nem kellene visszahozni ezt a divatba megint, szegény ajtó is biztos örül neki, hogy nem csapkodják be minden alkalommal, és Petrének is és Alinának is jobb úgy, hogy most béke van közöttük. Jó és rossz ez az állapot jelenleg, de minden változtatás nagyon kényes lenne.
- Szerintem nagyon édesek lennétek együtt. Apád a birtokból Playboy villát csinál, mindig érdemes lesz hazajárnod, ha legeltetni szeretnéd a szemed, aztán kiválaszt egyet, akit elvesz, aki mondjuk egy tízessel fiatalabb, mit te, és megszüli a gyerekeid nagybátyát, aki legalább egy évvel fiatalabb lesz, mint a legkisebb gyermeked. Legalább nem csak az én családom lenne terítéken, ha veszekszünk.
Nem mintha mostanában erre sor került volna, hiszen amióta elváltak, inkább olyanok mint két ismerős, akiknek merő véletlenségből van négy közös gyerekük is. Most először vannak ilyen közel és ilyen közvetlen viszonyban azóta, hogy a férfi elköltözött.
- Szóval újra meg akarsz nősülni?
A kérdésre érződik a hangjában némi szomorúság, ami, bármennyire is igyekszik, kiül az arcára és a szemére is. Tekintetét azonban nem kapja el, még akkor sem, mikor a férfi pillantásába belepirul. Nem hitte volna, hogy kettejük között ez a beszélgetés elhangzik, pedig valljuk be, egy harminc alatti férfiról beszélünk, várható volt a dolog. A válasz előtt azonban az ujjai ökölbe rándulnak, majd egy magát is meglepő gyors mozdulattal, ajkai a férfi ajkain landolnak egy rövid csók erejéig, aztán elhúzódva, mint egy kezdő tini, zavartan a füle mögé tűr egy tincset, és igyekszik úgy beszélni, mint akinek nem ég az arca a hirtelen rátörő forróságtól.
- Umm … na és, jó volt a buli?
Igen, néha határozottan gyerekesen tud viselkedni.
|
|
|
|
|
Petre Konstantyn Flaviu
INAKTÍV
RPG hsz: 35
Összes hsz: 37
|
Varsó, Lengyelország
Országos Baleseti Ispotály - Na hogyne...
A bizarr képek minden bizonnyal addig beleégtek az agyába, amíg él, köszönhetően Alexának. Attól azonban nem kell félni, hogy ez valaha bekövetkezzen. Ferdynand ő maga jóval fiatalabb volt, mint most Petre, amikor egyedül maradt és, bár ennyire nem volt népszerű, nem kellett volna hosszasan keresgélnie, ha új feleséget akar. Erre mégsem került sor soha, az apja pedig még gyerekkorában biztosította felőle, nem is kell ettől tartania. A hozzá hasonló gentleman-ek egy nőt szeretnek, ha hűséges az hozzájuk, ha nem.
- Hát...
Egy pillanatra lesüti a szemét a kérdésre. A válasza, nem, nem akarja még egyszer végigcsinálni azt a tortúrát, amit a gyerekvállalás és az azt követő válás jelentene. Pedig biztos, hogy egy korban hozzá illő esetleges menyasszonya is szeretne gyereket tőle, ahogyan az az örökösödés miatt elvárható. Nyűg. Többet ő biztosan nem akarja végigcsinálni azt az egészet, különben meg...
A szájára egy másik száj tapad. Riadtan hőköl hátra, pedig nem biztos, hogy jelen helyzetben ez lenne a megfelelő reakció.
- Mi... Krise, mi ütött beléd?
Megrökönyödve bámul a nőre a kötések alól. a nőre, aki először elcsábította, akit feleségül vett, bár sosem akart ilyet, akitől gyerekei születtek, bár világ életében rettegett a gondolattól. Akit annyiszor megcsalt, bántott, cserbenhagyott, megalázott, aki kikényszerítette a válást, majd... itt csókolgatja őt.
Ember legyen a talpán, aki nem riad meg ettől.
|
|
|
|
|
Alexandra Rachel Hanna Krise
INAKTÍV
Vajszívű cicamami =^-^=
RPG hsz: 194
Összes hsz: 2533
|
Varsó, Lengyelország
Országos Baleseti IspotályA kérdésre, hogy mi ütött belő, ő maga se tudja a normális választ. Mi ütött belé? Hát az nagyon jó kérdés. Elfordítja a tekintetét a férfiről, szíve szerint el is futna, ha rátudná venni a testét, de azt mintha sóbálvány átokkal küldték volna meg, szinte mozdulatlan marad az ágyon ülve. Vállait kicsit megemeli, mint egy flegma vállvonást, majd a fejét is megrázza hozzá egy kicsit.
- Nem akarom, hogy legyen valaki, aki komoly, hogy elvegyél valakit, hogy gyereked legyen tőle. Nem a pénzed miatt, mert nem érdekel a pénzed, tőlem az egészet elverheted kocsikra, kaszinóban vagy amire jól esik, de, azt hiszem, én téged akarlak.
Azt mondják, ha az ember kimondja, ami a szívét nyomja, megkönnyebbül, hiszen a súly, mely eddig rátelepedett legördül, nem marad más, csak a szabadság. Hát ez kamu. Ő legalábbis egyáltalán nem nyugodott meg, szárnyalni meg aztán végképp nem szárnyal, hiszen fogalma sincs, hogyan reagál a férfi mindarra, amit most elmondott. Ideges és érzi, hogy elkezdett izzadni a tenyere. Ennyit régen nem szerencsétlenkedett már, nem is tudja, hogy kell. Eddig mindig olyan magabiztos volt, most meg semmi, mintha minden, ami eddig meglett volna benne, elpárolgott volna.
- Ha házasodni akarsz, gyere hozzám, vagyis vegyél el engem. Ostobaság volt a válás, elfelejtettük, hogy milyen emberek is voltunk az elején, hogy mibe szerettünk bele. Mind a kettőnknek megvoltak a maga hülyeségei, de nem láttunk túl a saját sértettségünkön. Én is hibáztam, sok hülyeséget csináltam, és te is sokat tűrtél, és tudom, hogy rossz döntést hoztam. Adj még egy esélyt nekem, kérlek. Ott van az a nagy ház, és hiába vannak ott a gyerekek, nem érzem jól magam úgy, hogy te nem vagy ott.
Egy szusszal, mint valami nagy, hazafias kampánybeszédet, úgy adja elő, majd mikor a lendület elfogy, az agya is reagál, és ijedten kapja a szája elé a kezét. Mintha valaki veritaserumot csepegtetett volna az italába.
- Oké, most már nevethetsz, tudom, elég nagy bolondot csináltam magamból.
|
|
|
|
|
Petre Konstantyn Flaviu
INAKTÍV
RPG hsz: 35
Összes hsz: 37
|
Varsó, Lengyelország
Országos Baleseti Ispotály A szája kissé elnyílik. Ép kezével feljebb tornássza magát ültében, a kétségbeesett mozdulatsor azonban inkább tűnik menekülésnek. Az utóbbi egy évben ösztönös védekező mechanizmust fejlesztett ki Alexával szemben, ha ilyen feltűnően furcsán kezdene el viselkedni. Ott volt például az az eset, aminek a végén tűt döfött az oldalába... ha jobban belegondol, az is bizarrul hasonlóan kezdődött, most pedig még csak menekülni sem tud.
- Te most szívatsz engem.
Állapítja meg komor magabiztossággal. A keze visszavándorol a fájó dudorra. Biztosan jobban beverte a fejét, mint hitte, most pedig hallucinál. Ez az egyetlen magyarázata mindennek, hacsak a nő nem játszadozik vele... vagy bolondult meg teljesen.
- Szerintem elfelejtetted, hogy mi volt egy éve. Vagy két éve. - a torka kiszárad, nyelni próbál, de ez nem igazán megy - Te nem akarhatsz hozzámenni egy ilyen emberhez, aki azokat tette veled. Meg hát a gyerekek is olyan jól továbbléptek már, én pedig...
Elhallgat, elfordítja a fejét, hosszú másodperceken át töpreng. A feje tompán sajog a szívverése ütemére, az ujjai vége pedig zsibbadnak a hosszú eszméletlenségtől.
- ... én pedig nem megyek abba az országba. Utálom. Lengyel vagyok, semmi közöm a magyarokhoz. Nem bírom a falut.
|
|
|
|
|
Alexandra Rachel Hanna Krise
INAKTÍV
Vajszívű cicamami =^-^=
RPG hsz: 194
Összes hsz: 2533
|
Varsó, Lengyelország
Országos Baleseti Ispotály- Meg saját magamat is.
Ezt csak halkan teszi hozzá, nem akarja, hogy a férfi esetleg ezen akadjon fent, de hát kibukik belőle, az ilyen csípős megjegyzések mindig kibuknak belőle, hiába próbálja visszafogni magát, az évek meg a rutin, amit a zöldek között elsajátított a mai napig megtalálhatóak.
- Nem, nem felejtettem el.
Azt azért már tudja, hogy nem célszerű kimondani „nem is fogom”, mert azzal bizony minden esélyét eljátszhatja. Már ha van egyáltalán esélye, Petre nem igazán tűnik boldognak, inkább menekülne szíve szerint, és ehhez még csak a fejébe se kell kutakodnia, minden ott van az arcán.
- Nem tudok mit tenni Petre, szeretlek.
Ez a szó pedig pont olyan őszintén cseng, mint a legelső alkalommal, amikor kimondta neki, amikor már biztos volt a dolgában, jóval azután, hogy a férfi elmondta neki, ő hogyan érez a nő iránt.
- Tudod ez sokszor nem racionális. Amikor eszembe jut, hogy milyen féltékeny voltál, ha megnézett valaki, vagy amikor megkérted a kezem, amikor Alinát először a kezedbe vetted, amikor mellettem voltál, pedig szétestem a sok bájitaltól, hogy fiút szülhessek neked, amikor még szinte aludtál, és lejöttél velem a pincébe, mert tudtad, hogy félek a dörgéstől, nem tudok úgy tekinteni rád, mint egy egyszerű emberre. Tudom, hogy sok minden történt közöttünk, ami nem szép emlék, de én se voltam szent.
A gyerekekre csak megforgatja a szemét és megrázza a fejét.
- Ha félnek, az éjszaka közepén, hiába hozzám bújnak, téged keresnek. Vacsoránál neked is terítenek. Nem királylányokról szól a mese esténként, hanem rólad, rólunk, a családunkról. A gyerekek nem léptek túl, azt remélik, hogy amikor „hazamegyünk”, akkor újra minden olyan lesz, mint régen, és nem csak azért, mert apád ezt mondja.
Az utolsó kijelentésre viszont elneveti magát, na most jutott el oda, hogy kezd felszabadulni, hasonlítani a régi önmagára.
- Francba Bogolyfalvával. Te feladtad az itteni életed értem, most én jövök.
|
|
|
|
|
Petre Konstantyn Flaviu
INAKTÍV
RPG hsz: 35
Összes hsz: 37
|
Varsó, Lengyelország
Országos Baleseti Ispotály Csak hallgat. Hallgatja a volt felesége kétségbeesett szavait, ahogy elvegyülnek a feje tompa, bár ütemes zúgásával. A szeme az ablak üvegén állapodik meg, ő azonban figyel, hozzáfűzni azonban sokáig semmit sem tud. Mostanában igyekezett eltemetni magában az elmúlt tíz év emlékeit, úgy gondolta, biztosan könnyebb lesz majd. Lassan rá kellett döbbennie azonban, nem olyan egyszerű eltörölni egy mozgalmas évtizedet, mint hitte. Bármit csinál, ő már elvált apa marad, nem folytathatja az életét onnan, ahol abbahagyta Martinék eljegyzésének estéjén.
- Te most komolyan beszélsz?
Bizonytalanul pislog rá, lejjebb csúszik a párnán, hogy sajgó tarkóját is rendesen megtámassza. Valahol mélyen még mindig égeti a gyanú, hogy Alexa játszik vele, pont akkor, amikor a leginkább sebezhető.
Még mélyebben azonban könyörög azért, hogy ez ne így legyen.
- Visszajönnél Varsóba? Hisz' utálod...
Emlékszik még a hisztériára, amikor a felesége közölte, hogy ő nem tud abban az országban élni tovább. Akkor még vakította a szerelem, hát követte őt az isten háta mögötti faluba. Még egyszer azonban, szeresse bármennyire - hiszen így van -, ezt nem tenné meg érte.
- Elveszlek és mehetünk Németországba, azt mindketten egyenlően utáljuk - motyogja szórakozottan, a kezét a homlokára szorítva - De most asszem hányni fogok, szóval, ha megtennéd...
|
|
|
|
|
Alexandra Rachel Hanna Krise
INAKTÍV
Vajszívű cicamami =^-^=
RPG hsz: 194
Összes hsz: 2533
|
Varsó, Lengyelország
Országos Baleseti IspotályA feltételezés lehetne akár sértő is, ám most nincs kedve ilyenekkel húzni az időt. Láthatóan romlik a férfi állapota, bár reméli, hogy ez a korábbi balesetének köszönhető, és nem annak, amit éppen mond neki, mert az bizony összetörné a lelkét, ha csak ennyit tudna rá reagálni, és ezt komolyan is gondolná.
- Komolyan. Nem szórakozok veled. Úgy éreztem, hogy az, amit az apád mond, az komoly, és hogy mindenki jól látja, aki hisz bennünk, csak nekünk is hinnünk kéne. Hogy itt az esély, és ha ezt nem ragadom meg, akkor tényleg egy hatalmas ostoba vagyok, és nem akarom, hogy elússzon a lehetőségem.
A Varsóba visszatérés gondolatát még meg kell ugyan emésztenie, tényleg nem szerette, de a férfi is megtette érte ugyanezt, hát miért ne lehetne ez fordítva is így.
- Tényleg visszamennék. Te is utálok Bogolyfalvát, az elmúlt éveket mégis leélted ott velem. A házat szeretném megtartani. Nyári laknak mondjuk, néha kimozdulni, illetve azokkal találkozni, akiket oktatok. Már nem vagyok tanár, de a magándiákjaimat szeretném végigvinni.
- Oh mein Gott, es ist wunderschön. Vagy das. Es…Das… valahogy az agyam, amikor szelektálni kellett, ezt dobta ki először. Nem is értem… Máris.
Nem kap frászt a hányás gondolatától, négy gyerek és egy folyton balesetet szenvedő férj mellett, már rutinos mozdulatokkal látja el a feladatokat, hogy a környezetet a lehető legjobban megvédje.
- Jobb lenne, ha most inkább pihennél, eléggé felzaklattalak, itt leszek, ha felkelsz.
|
|
|
|
|
David Bennett
INAKTÍV
Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
|
Nina. 2014. július 30. 17 óra körül Ennyi volt. El sem bírom hinni. Milyen törékeny az emberi lét, nemdebár? Az emberek azt hiszik, hogy a boldogság egy finom és forró kávéból áll, egy éppen kisült cipó végének a letöréséből vagy egy olyan személyben rejlik, akit annyira szeretünk. És mit hisznek az emberek, hogy mi a szomorúság? Hogy milyen is az.. nyomorúnak lenni. Hát tessék, elmondom. A húgom temetésén állok. A legkisebbik húgom is miattam halt meg, akárcsak Ginger és később Cassie is. Nem tudtam rájuk vigyázni, mert túlságosan is lefoglalt az, hogy mentsem azt a riherongy életemet és bőrömet .. de miért is? Mi értelme van élni azok után, hogy az élet térdre kényszerített, meggyötört, elvette mindenemet majd ott hagyott a sárban gyötrődni és szenvedni.. Ginger. Őt nem tudtam megmenteni, ő saját maga döntött úgy, hogy a vesztébe rohan és erről még csak nem is tudtam egy árva szót sem. Nem voltam ott, amikor vízbe fulladt, nem voltam ott, amikor valaki kiemelte onnan - ahogy akkor sem voltam ott, mikor valami kis szertartáson elhamvasztották és az isten tudja hova szórták el a hamvait. Cassie.. mind a mai napig nem tudom, hogy merre van, hogy hol kellett elesnie, hol kiáltotta utoljára a nevemet segítségképp - minden reményét abba vetve, hogy majd a csodával határos módon megjelenek egy hatalmas karddal és lekaszabolom azokat, akik bántalmazták, erőszakkal megkínozták és .. még mit csináltak vele. És most Ginny. Egy kórházban kellett meghalnia, ahol még csak ott sem voltam - holott nagyon is jól tudtam, hogy melyik az a kórház, hányas terem és hasonlók. Négy idegen, emberi kéz által épített fal között kellett meghalnia pedig milyen régóta mondogatta, hogy ő valami olyan helyen szeretne nyugovóra térni végleg, amely a természet által határolt.. A családom egyetlen tagját már csak Földesy Kristóf képezi, akivel bár eleinte volt jó sok balhénk volt, nagyon kötődünk egymáshoz. Itt áll a jobb oldalamon és biztos vagyok benne, hogy tudja, sőt, érzi, hogy min megyek keresztül. Aztán itt van Grace is. Mikor legutóbb láttam, akkor magam sem voltam megbizonyosodva afelől, hogy életben fog-e maradni a következő évben, hisz annyira csont és bőr volt, de mostanra mintha megint jól nézne ki. Azóta tartjuk a kapcsolatot, hogy elment egy művészeti iskolába és soha nem hittem volna, hogy eljön a temetésre. Leonardot is akartam hívni, de végül mégsem tettem, hisz neki is épp elég gondja van anélkül, hogy egy ilyen eseményen megjelenjen. Mihaelt invitáltam, hisz neki köze van ehhez az egészhez .. és mint jó barát, ő is támogatva a jelenlétével eljött ide. Akárcsak Nina, akire az élet bármely napján és pontján támaszkodhattam. Soha nem fogom tudni meghálálni neki a támogatását ahogy azt sem, hogy mennyire szeretem. Egyedül lenni. Félelmetes érzés, habár az igazi jelenlétét csak akkor tudhatod meg, amikor pontosan átéled. A szavak szétfolynak azelőtt, hogy a füledbe jutnának, a szemed mereven bámul egy pontot és képtelen vagy felfogni a helyzetet. Valójában senki sincs ezen a világon, aki kétség, vagy akár szennyfolt nélkül is élhetne. Azok, akik örökké megpróbálnak isteni alakban élni és a teremtőt játszani; azok, akik megnövelik a jóindulatúság és bizalom határait; azok, akiket a gonosz szennyez be... Mindenki azt kívánja, hogy megmentsék. Milyen szomorú is az emberek élete. Tele van tragédiákkal, rosszindulatúsággal, fájdalommal és gyűlölködéssel. Ginny is azért halt meg, mert valaki engem akart megfosztani az élet jogától és mégis.. mindenki más szenvedett emiatt. Hosszú halált halt... tele fájdalommal. És nem voltam ott. Gyűlölöm magam emiatt. És annyi minden más miatt is, amik miattam történtek. Nem érdemlem meg ezt a tengernyi áldozatot, ami hozatott csak azért, hogy az én nyomorult életem megmaradjon... De .. búcsút kell vennem tőle. Én okoztam a sérüléseit, a szenvedésének az oka is csak én vagyok, miattam halt meg és élt olyan meggyötört életet. Jobbra volt érdemes. Mindig az ártatlanok bűnhődnek és őket büntetik a mi hibáinkért. Igen, már belátom. Nem kellene élnem. Miért is nem hagytam magam megöletni azelőtt, hogy abba az iskolába értem? Miért kellett nekem megmenekülnöm és a testvéreim fejére hozni a bajt és az ördögöt? .. Mindent megtennék, hogy visszaforgassam az idő kerekét és megváltoztassam a jövőjüket. Hogy akkor én meghaljak és ők engem elfeledve tovább éljék az életüket.. eséllyel a boldogságra. Tönkretettem a saját családomat a szánalmas kis életem miatt. Hogy lehetek ennyire önző.. Megtört bennem valami. Végleg. Nyilván Nina is észrevette, hogy most olyan valamivel állok szemben.. olyan démont kell legyőznöm, aminek a harcában senki sem segíthet. De akkor sem tudom visszahozni Ginnyt. Hirtelen éreztem meg, hogy a gyomrom felkavarodott és arcomat úgy öntötte el valami idegen forróság, hogy időm sem volt felkészülni. Kiváltam a tömegből, illetve kiszakítottam magam a koporsó körül álló igencsak csapott létszámú emberek gyűrűjéből egy 30 méterre arrébb lévő fáig, hogy összegörnyedve öklendezzek, ám semmi sem jött ki. Pusztán sírni kezdtem. A tölgyfa törzsének dőlve Ginny alakja elevenedett meg előttem, ahogy nyújtja felém a kezeit egy furcsa, ám boldog mosollyal az arcán, vérben úszva. Ekkor láthatott utoljára. Gyomrom még mindig bukfenceket vetett, de a hányinger már elmúlt. És csak sírtam. Forró cseppek peregtek végig az arcomon eláztatva ezzel a bőrömet. Egy cigaretta került elő a fekete öltönyöm zsebéből és most muszáj volt elszívnom egyet, mert ha nem nyugszom le legalább egy kicsit, akkor oda az emberek közé fogok rókázni. Itt van Ráhel meg a lányunk is, Runa, Mihael, Kristóf, Grace, Nina.. És mindenemet odaadnám, hogy ha visszamehetnék az időbe és én halhatnék meg Ginny helyett. Istenem..Bárcsak én haltam volna meg helyette!..
|
|
|
|
|
