Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Egy csikorgással kísért éles villanás, fájdalom az alkarján, üvegek csörömpölése.
A nyári fű éjszakai illata, ahogy az arca hozzáér, ismeretlen súly a mellkasán, a szájában a vér és epe keserű ízével.
Villogás és hangok, az erőtlenség, amivel próbálja megemelni a fejét, néma fohászkodás majd semmi.
Ez minden, amire Petre Flaviu emlékszik abból a kritikus éjszakából. Előtte és utána semmi, csak könnyed, tudatlan lebegés. Egy mugli szemtanú állítása során jóval gyorsabban hajtott a kelleténél a zápor utáni nyálkás, csúszós úton. A reflexei tompák, a hangulata pedig túláradó volt, ahogy lenni szokott, az árok pedig túlságosan közel... maradjunk annyiban, ez nem az első eset a lengyel örökös életében. Ha járna díj a szélvédőn való kifejelésnek, minden bizonnyal nem egyszer megkapta volna.

Az ébredés azonban minden alkalommal ugyanannyira fáj.
Szédül és hányingere van. Ez a kettő, amit teljes bizonyossággal megért. Egy ideje érzékeli a körülötte kavargó zajokat és mozgást, néha mormogott is ezt-azt, most először jelentheti ki azonban biztosan, hogy érzi, hogy életben van. Úgy érzi, hogy a fejére egy ólálka telepedett, kábán próbálja lesöpörni onnan, ezzel azonban mindössze azt éri el, hogy sínbe kötözött alkarjával erőteljesen fejbe vágja magát. A hirtelen, éles hájdalomtól felnyög, nyel egyet, egy hosszú, lengyel káromkodás töredékeit szűri ki a fogai közt. Tőle ennyi telik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Vissza-visszasüllyed a kényelmes tudattalanságba, azonban felismeri a nő hangját és ez valahogy könnyed biztonságérzettel tölti el őt. Ha az éjszaka közepén felriad, félálomban néha a mai napig keresi a feleségét, pedig több, mint egy éve élnek külön és négy hónapja kimondták a válást. Az a makacs tudatalattija azonban még mindig nem tudja elfogadni ezt.
Kurtán bólint, szólásra nyitná a száját, az ajtó azonban becsukódik a nő mögött. Leengedi a kezét, a plafonra hunyorog, rezignáltan tűri, hogy a gyógyítója bejöjjön, tapogassa és kérdezgesse, mint ilyenkor mindig. Különben a szobája egyáltalán nem rossz - ez már a pénzével jár, különben ki is használja, amennyi baleset érte ebben az életében. az őrangyalának kijárna egy vállveregetés.
A gyógyító a nővér segítségével óvatosan segíti felültetni, hogy párnákkal kitámasszák a hátát. Fintorogva tűri a fájdalmat, ami így a vállába és a karjaiba sugárzik ki, majd végigfut a gerince mentén. Sokkal rosszabb is volt már, nyugtatja magát ezzel tompán, amíg hallgatja a gyógyító magyarázatát, bár nem igazán figyel rá oda. Törés, törés, zúzódás, szakadás... a feje zúg és sajog, a szeme könnybe lábad, kénytelen behunyni. Mire pedig kinyitja, már nem az orvos, hanem a volt felesége áll mellette.
   -  Szőke - böki ki kurtán, megpróbál arrébb húzódni, a próbálkozása azonban fájó grimasszá válik. A jobb kezét felkötözték, így a ballal képes megtörölni a homlokát, azt is meglehetősen ügyetlenül.
   -  A kocsim... ki lett a kocsimmal?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Tényleg nem boldogul az arcára ragadt poros maszattal, amit a gyógyítók előzékenyen nem töröltek le róla. Szenvedve ereszti le a karját maga mellé inkább, valamelyest csillapítva ezzel a vállába sugárzó fájdalmat, hagyja, hogy a nő segítsen neki. Behunyja a szemét, tényleg jó illata van ennek a dolognak, bár kissé olyan, mint a popsitörlő, amitől enyhén kényelmetlenül érzi magát. De legalább tiszta - a hiúsága ugyanis a kórházi ágyon sem hagyja el.
   -  Nem tudom, mit szól.
Oldalra pillantva hárítja el a kérdést, hangsúlyával jelzi, hogy esze ágában sincs beszélni erről, pláne nem a volt feleségével. Mióta elváltak, a kapcsolatuk bár sokkal kiegyensúlyozottabb, ezzel együtt távolságtartóbb is lett, kerülik egymást, ez pedig így van rendjén. A nőügyeit azonban továbbra sem szívesen tárgyalja meg vele.
   -  Áhhh... kár...
Megpróbált jobban felülni, az autója híreire azonban szisszenve dől vissza a párnára. A nyelvével a fogait tapogatja végig, kellemes meglepetésként éri, hogy talán most először, mindegyik megvan. Ingatja a fejét, egy ideig hallgat, láthatóan hosszú ideig tart neki, amíg megemészti szeretett autója újbóli elvesztését.
   -  Aztán remélem jó helyre utaztunk. Csodálom, hogy ezt bekajálták.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Helyezkedik egy keveset, amíg a háta mögötti párnát épp kényelmes alakúra nyomkodja. Eléggé kimeríti mindez, kénytelen hosszú pillanatokig behunyt szemmel meditálni az élet értelmén, amíg a szédülése teljesen elmúlik. Ismeri már az agyrázkódás tüneteit és sajnos azt is tudja, hogy sportolói karrierje folytán a gyógyítók nem adhatnak neki bájitalt, amitől azonnal jobban lenne. A fenének hiányzik egy doppingbotrány.
   -  Megmondtam az öregemnek, hogy ne hitegesse szerencsétleneket, de hát tudod, mennyire kemény feje van... majd beszélek vele megint. Nem hiányzik, hogy Alina megint belelovalja magát valamibe, aztán meg pofára essen.
A tarkóját dörzsölgeti ép kezével, a haja alatt kitapint egy nagyobb, érintésre érzékeny púpot. Ha jól sejti ez az a pont, ahol legelőször a füvet érintette, ahogy szokta, koponyával. Még szerencse, hogy az égiek ilyen indokolatlanul kemény fejet ajándékoztak neki, különben az agyállományát söprögethették volna az aszfaltról.
   -  Nem vagyok én kerítőnő - vigyorodik el az ötleten - De mit akarsz, vigyem magammal bulizni az apám? Legyek a szárnysegédje? Na az hiányozna még csak, minden nőt lecsapna a kezemről, aztán a végén hamarabb lenne esküvője, mint nekem. Ha pedig fia születik házasságban, hát tudod, hogy cseszhetem az örökségem.
Jókedvűen meséli mindezt, persze teljesen komolytalanul. Elképzelni az apját egy bárban vonaglani, na több, mint nevetséges vagy zavarba ejtő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

   -  Na hogyne...
A bizarr képek minden bizonnyal addig beleégtek az agyába, amíg él, köszönhetően Alexának. Attól azonban nem kell félni, hogy ez valaha bekövetkezzen. Ferdynand ő maga jóval fiatalabb volt, mint most Petre, amikor egyedül maradt és, bár ennyire nem volt népszerű, nem kellett volna hosszasan keresgélnie, ha új feleséget akar. Erre mégsem került sor soha, az apja pedig még gyerekkorában biztosította felőle, nem is kell ettől tartania. A hozzá hasonló gentleman-ek egy nőt szeretnek, ha hűséges az hozzájuk, ha nem.
   -  Hát...
Egy pillanatra lesüti a szemét a kérdésre. A válasza, nem, nem akarja még egyszer végigcsinálni azt a tortúrát, amit a gyerekvállalás és az azt követő válás jelentene. Pedig biztos, hogy egy korban hozzá illő esetleges menyasszonya is szeretne gyereket tőle, ahogyan az az örökösödés miatt elvárható. Nyűg. Többet ő biztosan nem akarja végigcsinálni azt az egészet, különben meg...
A szájára egy másik száj tapad. Riadtan hőköl hátra, pedig nem biztos, hogy jelen helyzetben ez lenne a megfelelő reakció.
   -  Mi... Krise, mi ütött beléd?
Megrökönyödve bámul a nőre a kötések alól. a nőre, aki először elcsábította, akit feleségül vett, bár sosem akart ilyet, akitől gyerekei születtek, bár világ életében rettegett a gondolattól. Akit annyiszor megcsalt, bántott, cserbenhagyott, megalázott, aki kikényszerítette a válást, majd... itt csókolgatja őt.
Ember legyen a talpán, aki nem riad meg ettől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A szája kissé elnyílik. Ép kezével feljebb tornássza magát ültében, a kétségbeesett mozdulatsor azonban inkább tűnik menekülésnek. Az utóbbi egy évben ösztönös védekező mechanizmust fejlesztett ki Alexával szemben, ha ilyen feltűnően furcsán kezdene el viselkedni. Ott volt például az az eset, aminek a végén tűt döfött az  oldalába... ha jobban belegondol, az is bizarrul hasonlóan kezdődött, most pedig még csak menekülni sem tud.
   -  Te most szívatsz engem.
Állapítja meg komor magabiztossággal. A keze visszavándorol a fájó dudorra. Biztosan jobban beverte a fejét, mint hitte, most pedig hallucinál. Ez az egyetlen magyarázata mindennek, hacsak a nő nem játszadozik vele... vagy bolondult meg teljesen.
   -  Szerintem elfelejtetted, hogy mi volt egy éve. Vagy két éve. - a torka kiszárad, nyelni próbál, de ez nem igazán megy - Te nem akarhatsz hozzámenni egy ilyen emberhez, aki azokat tette veled. Meg hát a gyerekek is olyan jól továbbléptek már, én pedig...
Elhallgat, elfordítja a fejét, hosszú másodperceken át töpreng. A feje tompán sajog a szívverése ütemére, az ujjai vége pedig zsibbadnak a hosszú eszméletlenségtől.
   -  ... én pedig nem megyek abba az országba. Utálom. Lengyel vagyok, semmi közöm a magyarokhoz. Nem bírom a falut.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Csak hallgat. Hallgatja a volt felesége kétségbeesett szavait, ahogy elvegyülnek a feje tompa, bár ütemes zúgásával. A szeme az ablak üvegén állapodik meg, ő azonban figyel, hozzáfűzni azonban sokáig semmit sem tud. Mostanában igyekezett eltemetni magában az elmúlt tíz év emlékeit, úgy gondolta, biztosan könnyebb lesz majd. Lassan rá kellett döbbennie azonban, nem olyan egyszerű eltörölni egy mozgalmas évtizedet, mint hitte. Bármit csinál, ő már elvált apa marad, nem folytathatja az életét onnan, ahol abbahagyta Martinék eljegyzésének estéjén.
   -  Te most komolyan beszélsz?
Bizonytalanul pislog rá, lejjebb csúszik a párnán, hogy sajgó tarkóját is rendesen megtámassza. Valahol mélyen még mindig égeti a gyanú, hogy Alexa játszik vele, pont akkor, amikor a leginkább sebezhető.
Még mélyebben azonban könyörög azért, hogy ez ne így legyen.
   -  Visszajönnél Varsóba? Hisz' utálod...
Emlékszik még a hisztériára, amikor a felesége közölte, hogy ő nem tud abban az országban élni tovább. Akkor még vakította a szerelem, hát követte őt az isten háta mögötti faluba. Még egyszer azonban, szeresse bármennyire - hiszen így van -, ezt nem tenné meg érte.
   -  Elveszlek és mehetünk Németországba, azt mindketten egyenlően utáljuk - motyogja szórakozottan, a kezét a homlokára szorítva - De most asszem hányni fogok, szóval, ha megtennéd...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Alexa egészen jól beletanult az elsősegélynyújtásba a vele töltött évek során, aminek jelenleg most nagyon is hálás lehet. Ahogyan a tálért is hálát kell éreznie. Kiköpi a nyálkás dolgot, undorodva törli meg a száját remegő kezével, majd visszahanyatlik az ágyra. Visszataszítónak és piszkosnak érzi magát, ez mégis, furcsa elégedettséggel tölti el: ez is biztosítja afelől, hogy életben van.
   -  Lehet, hogy valójában te verted be a fejed, ha velem akarsz lenni - mormogja a fejét dörzsölgetve - De hát tudod, mire vállalkozol, szóval...
Nem igazán veszi komolyan a nő szavait. Biztosan a stressz vagy a hirtelen feltámadt anyai ösztönök (jesszus, mi van, ha megint terhes?) mondatják ezeket vele és hamarosan lecsillapodik, ha rendeződnek a dolgok. Addig nem szívesen lovalná bele magát ilyesmibe, amíg szinte biztos benne, hogy a volt felesége meggondolja magát.
   -  Na látod, megy ez... majd később megbeszéljük, jó?
Oldalra billenti a fejét, a keze először közelebb kúszik a takarón, majd megszorítja a nő hozzá közelebb lévő kezét. Az érintése hűvös és nyirkos, de magabiztos, amennyire tőle telik.
   -  De senkinek egy szót se, oké?