Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Vattai Júlia
és Puha Gombóc

   -  Az lehet, nem ártana.
A lány elneveti magát a nyomorán, általában megsértődne ezen, de be kell vallania, van valami groteszk mód humoros abban, ahogy egy felnőtt férfit mindenféle jött-ment manók helybenhagynak. Ha lenne pálcája, ennek ellenére, már rég saslikot csinált volna belőlük, addig is, legalább Júlia jól szórakozik ezen.
   -  Puha Gombóc. Hát beszarás.
Minden előzetes feltételezés ellenére, ő szereti az állatokat. A nyulakat és egyéb kártevőket főként grillen vagy megmérgezve, most mégis leguggol, hogy úgy-ahogy egy szintbe kerüljön a gyapjas kis döggel. A kezét, ahogy a kutyáknak szokás, kinyújtja felé, aztán ha a rágcsáló közelebb jön, akkor hozzá is ér, ha nem, ő akkor is nyugodtan fog aludni ma éjjel.
Puha Gombóc, az egyetlen állandó férfi.
Oda-odapillant a lányra, számára nem tűnhet fel semmi szokatlan a viselkedésével kapcsolatban, elvégre mindössze egyszer találkoztak, azt sem egészen tisztán. Az egy héttel ezelőttihez képest így a legmeghatározóbb különbség számára, hogy nincs kínzó hányingere, minden második lépés után pedig nem szeretne leülni, hogy levegőt vegyen és sajnáltassa magát. Apropó.
   -  Na csússz arrébb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Will
Poros pihi Puha Gombóccal2
______________________________________________________

- Máris, máris - nyúlok pálcámért ami mellettem hevert a kabáton - na, hogy is van, hm ja ja igen - kicsi gondolkodási idő kell, mire rájövök a szóra, meg úgy annak helyes kiejtésére is, nehogy a srácot valami egészen másnak vessem alá, de végül csak sikerül tisztára mosdatnom őt. Tiszta remek háziasszony lennék annyi biztos. Ezek után már jöhet a gyerek is, a fűfolt sem jelenten problémát.
Csendesen figyelem ahogy megpróbál szocializálódni a nyúllal. Ajjaj William, mert időközbe megvilágosodtam, hogy hívják, itt vétetted lehet az egyik legnagyobb hibádat. A nyúl közelebb ugrál, engedi, hogy megvakargassák. Somolygok a jeleneten, mert tudom, hogy mi fog következni.
- Óhaja számomra parancs- kuncogok arrébb csusszanva, hogy le tudjon ülni mellém. Már szép tiszta, szabad neki. Megengedtem. Amint helyet foglal, azonnal az ölére pillantok aztán vigyorogva rá és beharapom az ajkam. Igen, pontosan tudom mi fog történni és néhány pillanaton belül Will is érezheti, hogy valami szép lassan belemászott az ölébe.
- Első számú szabály, soha ne simogass meg nyulat, mert ezek a faszok aztán elvárják, hogy folytasd - mutatok rá kuncogva. Puha Gombóc rengeteg áldozatot szedett már az idők során, általában a lányokat jobban preferálta, de nem mondanám igazán válogatósnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Vattai Júlia
és Puha Gombóc

Különben őt egyáltalán nem zavarta volna, hogy koszos - mi több, fel sem tűnt volna neki, ha a lány nem hívja fel a figyelmét erre. Mindenesetre egyhamar tiszta lesz, ami talán annyiban javít a hangulatán, hogy bokáig nem csurom vizes és amikor már közelebb lép, hogy leüljön, a lépteit nem kíséri tompa cuppanás.
Se nem túl messze, sem pedig kényelmetlenül közel - nagyjából így jellemezné a pozíciót, amit felvesz a kabátján, gondolatban vállon is veregeti magát emiatt a bravúros távolságválasztás miatt. A tó tükre feszülten fodrozódik valahol a nádason túl a szélben, a levegő bomló falevelek őszies, megnyugtató szagát hordja.
Négy apró mancs végigsétál a combján, majd elhelyezkedik az ölében.
Ő mint akinek a kezébe először adnak csecsemőt, mozdulatlanul és némileg aggódva figyeli, ahogy a gombóc elhelyezkedik, a keze megáll valahol a mozdulata felénél a levegőben egészen addig, amíg a rágcsáló ismét nagyjából mozdulatlanná sem válik, akkor ér hozzá óvatosan, hogy a mutatóujjával bizonytalanul megvakargass a lapátfüle tövét. Nem azért, mert tart a nyulalktól, hanem a legutóbbi, amit a kezében tartott, az úgy gyomron rúgta, hogy öklendezni kezdett. Gombóc pedig jelenleg igencsak elhelyezkedett a koronaékszereken.
   -  Hát ez kurva aranyos. Majdnem annyira, mint te ebben a cuccban, mert mi ez, egyenruha?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Will
Poros pihi Puha Gombóccal
______________________________________________________

Kicsit csalódott vagyok, amiért mégis megtartja a távolságot kettőnk között. Pedig tiszta illatos vagyok, nem is értem. A nyuszi azonban úgy dönt megmássza és ezt vigyorogva figyelem. Will reakciója iszonyatosan mókás. Olyan, mintha hirtelen kővé dermedt volna, aztán mikor Puha Gombóc elhelyezkedik lassan csak megérinti. A elégedetten fogadja a vakarást, mindennek is örül, csak legyen kezek alatt. A bókra végignézek magamon, aztán feltérdelek, hogy kisimítva szoknyámat megmutassam neki az egész egyenruhát.
- Aha, diáklány szerelés, az igi elég pervi úgyhogy minden lány ilyet hord - vigyorodom el. Igaz a többi lánynak nincs annyira kigombolva az inge, hogy melltartókasárig dekoltált legyen tőle a ruha. Viszont így sokkal de sokkal kényelmesebb.
- Remélem nem veszélyezlek vele, néhány kölyök zavarba szokott jönni, szóval csak szólj ha gondot okozok - tettem hozzá előre dőlve, majd kuncogva visszaülök a kabátra, de azért közelebb csúszva hozzá. Azé na.
- És mikor tervezzük a következő kikötést kapitány? Már égek a vágytól - kezeimmel megtámaszkodom hátul és rá pillantok. Valamelyik este meg lehetne ismételni, mert jó volt a ringatózás, a beszélgetés, a rum. Azt hiszem megszerettem a rumot, akkor is, ha másnap délután már az enyém is felkívánkozott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Vattai Júlia
és Puha Gombóc

Ahogy a nyúl elnyúlik (haha) az ölében, ő az ujjait a puha bundába süllyeszti; érzi a törékeny csontokat, az apró szív szapora dobogását, minden kis lélegzetvételt; ahogy a nedves kis orr a csuklójára bök, őt pedig valójában most semmi sem akadályozná meg abban, hogy rászorítson és összeroppantsa a kis testet, kiszorítva belőle az életet.
Végigsimít rajta, a tekintete a lány felé fordul, ahogy az feltérdel mellette a kabáton. Olyan közel van, hogy majdhogynem érzi az illatát a falevelek és a tó szagán túl. Szabad kezével megtámaszkodik maga mellett, az ujjai vége az őszi fűhöz érnek, nem próbálja leplezni, ahogy a szeme elidőzik a lány combján ahogy az a szoknya szárával találkozik, majd röviden a dekoltázson, mielőtt visszakúszna Júlia arcára. Azonban nem tesz semmit, csak a szeme szűkül össze kissé, az arca pedig egy pillanatra rándul félmosolyra.
   -  Nos - az ujjbegyeivel ismét végigsimít a nyúl bundáján - Egyrészt én nem vagyok kölyök, ahogy te sem vagy húsz éves.
Tudja, sejti. Igenis bosszantotta, hogy nem tudja a nevét, hát munkába látott, első megrökönyödésére azonban a mestertanoncok között nem talált senkit, akire minimálisan is illene a leírása. Némi időbe telt, amíg levonta a következtetést tehát: fogalma sincs, ki a lány, de azt már sejti, ki nem.
   -  De ezt az apróságot szívesen elnézem, ha legközelebb az első tiszt gondoskodik a rumról. Vagy másról. Odáig vagyok a... meglepetésekért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Will
Poros pihi Puha Gombóccal 1
______________________________________________________

- Oh valóban? - fordítom oldalra a fejemet -honnan tudod, csak nem kémkedtél utánam? - kérdem vigyorogva közelebb hajolva hozzá - és mit találtál? - kérdezem halkabb kihívóbb hangon. Ha valóban megtette, tök felesleges a lapokat rejtegetnem, bár amúgy sem találhat olyat, ami olyan nagyon befolyásolna bármit is. Fél év. Nagy cucc. Azon kívül tudom, hogy semmi olyasmibe nem dugta a kicsi nózikáját, amibe nem lett volna szabad.
Szóval meglepetést szeretne, szélesen elvigyorodtam, ezer meg egy féle képpen meg tudnám lepni. Ebből húsz csak a fehérneműim színe és fazonja lenne. Persze alkohol terén is rengeteg mindent tudnék felsorakoztatni. Ugyan a rum vitathatatlanul a egyik legjobb döntés, ha az ember kalózkodni szeretne.
-Nincsen más vágyam csak a kapitányt kielégíteni a meglepetéseimmel, majd kitalálok valamit ami mindkettőnket jól leköthet - ígérem meg végül aztán áttéve testsúlyomat egyik kezemre másikkal megsimogatom a férfi ölében heverő nyúl buksiját. Ő nagyon elvan, teljesen kiterülve élvezi, hogy látszatra mind a kettőnknek a figyelemközpontjába tudta tolni a hatalmas, puha seggecskéjét. Hihetetlen mennyire pofátlan egy dög ahogy még a fejét is megdönti jelezve, melyik fülét kéne vakarni, mert még az sem mindegy. Ki a fasz kényeztette ennyire el?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Vattai Júlia
és Puha Gombóc

   -  Hát - hogy kémkedett volna? Nem igazán; azonban meglepően élvezte, hogy a lány eltűnt, mintha soha nem is létezett volna név nélkül, említés nélkül, csak sajgó, másnapos fejében létezve tovább. Félmosollyal dönti oldalra a fejét ő is, akár a lány - nem mondom könnyebb lett volna, ha elmondod, hogy hívnak és nem hazudsz a korodról. Nem segítesz benne, hogy visszakapjam a kabátom.
Mocskos kis hazudozó.
Az ölében heverésző nyúl bundáját simogatja, monoton és automatikus mozdulatokkal. Őszintén nem tudja, mit csinál - nem az gyapjas kis kártevővel, hanem a lánnyal, aki mellette ül, olyan kényelmes közelségben. A pimasz kis dög felébresztett benne valamit, ami rég mélyen aludt benne, most pedig nyújtózkodva próbálgatja a karmait, ő pedig szórakozottan élvezi ezt.
Az ujja épp, hogy összetalálkozik a lányéval a nyúl puha szőrén. A lány keze után kap.
   - Mit csinálsz később?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Will
Poros pihi Puha Gombóccal
______________________________________________________

Elvigyorodom ahogy a férfi is belemegy a játékba és oldalra dönti fejét. Ajkamba harapok.
- A kabátod? Szóval az egész erre ment ki? - halkan felnevetek - és mi van, ha nem hazudtam? Hogyan tudnád megcáfolni az állításom ellenkezőjét? - kérdezem felvonva szemöldököm, szemeimbe nézve, de végig mosolyogva. Az egész csak játék, ugyan olyan, mint amit a hajón játszottunk egyik éjszaka. A játékszabályok se igazán változtak, csak a kérdések mások. No meg a játékosok ítélőképessége. A kérdés az, hogy az enyém melyik irányba mozdult el. Ugyan egy kortyot se ittam, de tudom, hogy sokkal több dologra vagyok rávehető mint részegen és mégis inkább én veszek rá embereket dolgokra, vagy játszadozom velük, hitetve el velük ezt-azt.
Amikor kezeim után nyúl lepillantok ujjainkra. Libabőrös lettem az érintéstől.
-Mit szeretnél, hogy csináljak? - kérdezek feltekintve rá. Bár a válasz elég egyértelmű, vagy nem is tudom, még benyöghet valami random faszságot is. Férfi, bármi kitelik a fajtájából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Vattai Júlia
és Puha Gombóc

   -  Egyelőre még nem tudom. De úgyis rájövök, ki vagy.
Megkérdezhetné. Mi több, követhetné hazáig, vagy lehúzhatná róla az egyenruha blézerét, amibe az efféle diáklányok gondos édesanyjai aranyfonállal bele szokták hímezni tulajdonosuk nevét. De mi lenne abban a szórakoztató?
A névhez történet kapcsolódik, család, barátok, testvérek. Akinek neve van, az reggelente törölközőben mossa a párás tükör előtt, leeszi magát ebédkor és a csapban mossa a szennyesét. De a lánynak egyelőre ilyene nincs, csak egy személyazonosság nélküli senki sem, akiről azt képzel, amit akar. Egy Júlia lehet szende szűz és pofoznivaló dög, attól függően, neki milyen fantáziához van hangulata. Schödringer szőke, loknis macskája.
Rászorít a lány kezére, a tekintete a lányát fürkészik. Olyan közel van, hogy a lélegzetét érzi magán. A nyúl a csuklóját bökdösi türelmetlenül. A tekintete a szemeiről az ajkaira siklik, majd vissza.
   -  A Pubban dolgozom estig -elengedi a lány kezét - Hozd vissza a kabátom.
A lány kezébe adja a gyeplőt: ha akar valamit, nála a labda.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Will
Poros pihi Puha Gombóccal
______________________________________________________

Először átfut az agyamon, hogy miért nem kérdezi meg, hiszen nem volna egyszerű első kézből magyarázatot követelni? Talán ez a perverziója? Unalomból szeret fogócskázni lányokkal? Ha igen, hát én aztán nem fogom elrontani a játékát, sőt, fokozom is, miért ne. Én is unatkozom, játszunk együtt. Keresse hát a macska az egeret, aztán ha elkapja rájön, hogy egér kergetett macskát.
- Tudod William Krise - felvágás, hogy én tudok mindent - ez hét pecsétes titok, nem jöhet rá akárki - szólok olyan sajnálkozó hangon, somolyogva, hogy az már szinte színházi játéknak is beillik.
Kezeimre szorít, de végig szemeit nézem, akkor is, amikor elkalandozik. Közel van hozzám, nagyon közel. Érzem meleg leheletét és hallom szuszogását.
- Nem adom vissza a kabátodat - jelentem ki, amikor elengedi kezem, az lecsúszik a nyúlról a combjára, a távolságot pedig nem csökkentem közöttünk. Persze, csak úgy adjak vissza valamit, ami értékes portéka lehet ebben a játszmában. Na még mit nem. Azért tenni is kell William, azért tenni is kell.
- Vedd el, vagy fizesd meg az árát, hogy visszakapd - teszem még hozzá suttogva, hiszen a fennhang ilyen közelségben amúgy is már felesleges dolog. Nem odavaló.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Vattai Júlia
és Puha Gombóc

Hát így állunk.
   -  Ez nem vall egy első tisztre. Mit tervezel, zendülést?
Neki sem kell hangosan beszélnie, mi több, a lány ajkairól is le tudná olvasni a szavakat innen, ha nagyon szeretné. Júlia keze az ő combjára siklik, érzi, ahogy ösztöni énje is felemeli a fejét, hogy elővillantsa az agyarait. Az ő keze azonban a nyúl bundáján marad.
A lány haját meglibbenti a szél, szabaddá téve a nyakát, ő  szeretne rámarni, mint a nagymacskák, lehúzni róla ezt a gusztustalan, jókislányos blúzt, érezni a bőrét az ujjai alatt, nyomot hagyni rajta, megbillogozni, mint egy állatot.
Szedd össze magad.
Az ujjai elkapnak egy szőke tincset, néhány pillanatig még farkasszemet néz a lánnyal, a szálakat hagyja végigfolyni a bőrén.
Óvatosan megemeli a nyulat, majd átteszi a lány ölébe, hogy felálljon.
   - Kettőkor bezárom a helyet. De ha arra jársz, megegyezhetünk a váltságdíjban. Nálam lesz a kulcs.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Will
Poros pihi Puha Gombóccal
______________________________________________________

- Oh soha, én mindig is hűséges leszek a kapitányomhoz- búgom ártatlan hangszínnel, ami mégsem kecsegtet semmi hasonlót. A legtöbb nagyfiú a comb érintésénél és a néhány milliméteres távolságnál már elveszítette volna a fejét, William mégsem ilyen. Egyszerre őrjítően dühítő, és őrjítően szexy, hogy ennyire kéreti magát.
Amikor megérinti hajamat azt hiszem megtörik a jég, aztán a nyúl átkerül az ölembe. Ajkamba harapva nézem ahogy feláll és elmegy. Hülye fasz.
- Nekem kellett volna az ölébe ülnöm, nem neked - tájékoztatom a nyulat, miután a férfi eltűnik a fák között. Hülye nyomorult. Bassza meg. Mordulva vágom le magam a földre, aztán ülök fel újra.
Meg fogom keresni Wintert. Akár hol van, bassza meg felkeresem, berángatom az első kicsit is takarásban lévő helyre és...igen ez jó terv. Megfogom a nyulat és magamra terítem a kabátot. A kabátot ami az egyetlen ütőkártyám. Még utoljára elnézek abba az irányba ahol a férfi eltűnt úgy húsz perce.
- Jól kevered a lapjaid William, de nem tudsz a nyomomba érni - suttogom, aztán bevetem magam a fák közé. Ma dugni fogok. Ha nem vele, hát mással, de utána józan, tiszta fejjel vissza fogok térni és olyan kegyetlen macska-egér játékot űzni, hogy teljesen ki lesz éhezve egyetlen érintésemre is. Azt megígérhetem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Az animágiának sok előnye van - például, ha a novemberi hidegek beálltával valakit hirtelen megszáll az ihlet, hogy bár ott volt rá az egész nyár, most azonnal és okvetlenül úszhatnékja támad, akkor különösebb gondolkodás nélkül megteheti. Mármint én, alaszkai jávorszarvasként, az év csaknem bármelyik szakaszában megtehetem, hogy miután gondosan bezártam a házam ajtaját, jávor-puccba vágom magam és komótos léptekkel leporoszkálok a tavacskához. Az idő derűs, a szőröm már télire váltott és az agancsiam most a legszebbek, szóval kedélyesen trappolok végig az utcákon, oda-odabiccentve az esetleges szembejövőknek. Hét év alatt a helyiek megszokták már, hogy néha lelegelem a füvet a kertjükben, ha nagyon nem győzik nyírni vagy hogy megjelenek a gyerekprogramokon.
A tónál nincs senki, amikor odaérek az egyik meredekebben mélyülő partszakaszhoz - kicsit hideg van már az ücsörgéshez, amiből én nem sokat érzek. Vidáman belegázolok a vízbe, egyet-kettőt fújtatva, mert az orromba fröcskölő cseppek azért kellemetlenek. Azonban néhány méter után elérem az a mélységet, ahol már nekem is úsznom kell és pedálozni kezdek. Már pontosan tudom, hol találom azokat a hínárokat, amiket a legjobban szeretek - és amikre a tél közeledtével ellenállhatatlanul vágyom - szóval egyenest arra veszem az irányt. Kevesen tudják, de a jávorok akár hat méter mélyre is merülhetnek, s ha lenne közönségem, most pont ezen képességet prezentálnám neki.
Az időérzékem kissé elveszítem, miközben a növényeket tépkedem és fel-felbukkanok, levegőért meg rágni-nyelni. Békés, csendes elfoglalság ez, a felszín alatt sincs sok mozgás ilyentájt. Amikor aztán nagyjából jóllaktam, visszaindulok a part felé, de azért még nézelődöm, hátha belebotlom valami jó falatba. Csak akkor emelem ki a fejem, amikor a sekély - értsd, nagyjából két méter mély - részre érek és kényelmesen megtehetem. Cet módjára kifújom az orrlikamból a maradék folyadékot, megrázva fejem-nyakam, s körülnézek, merre mászhatnék ki a legkönnyebben.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Egy világfájdalmat sejtető szusszanással dobja le a barna, kockás pokrócot a fűbe, rugdossa kissé meg, hogy úgy-ahogy elsimuljon, majd ereszti le rá magát ezen a napos, csak a fák árnyékában csípős novemberi délutánon. Az enyhe lejtőn túl egy sor zizegő nádas takarja a tó tökrét előle, ő nem is feltétlen néz arra, különben feltűnne neki az, ami egyelőre nem. Jelenleg azonban még annak a szalámis szendvicsnek a bontogatásával van elfoglalva, amit Emma indulás előtt a zsebébe csúsztatott. Mert olyan sovány vagy, eszel te normálisan egyáltalán?
Ültében lerúgja a cipőit, összeszorítja a szemét, amíg az arcát a Nap felé fordítja. Hallgatja a telelő madarak énekét, ahogy a szellő a száraz leveleket borzolja, bele-beleharap az ebédjébe, minden csodás, nyugodt és annyira...
Mély szusszanás.
A Prince Albert Nemzeti parkban több varázslócsalád élt és él a mai napig félig-meddig illegalitásban, a mugli vadőröktől és mágustörvényektől kényelmes messzeségben, Saskatchewan mélyén. Ő minden szünidejét azon a tavakkal pettyezett vidéken töltötte, gyakran bolyongott egyedül az erdőben, horgászott a folyó partján, vagy esett bele mérges szömörcébe. Ezek az élmények pedig, sok minden más mellett megtaníttatták vele: ha valami ekkorát szusszan, akkor az jó eséllyel jóéjszakát.
A szemét kinyitva bámul a tó felé, ahonnan mintha a zajt hallotta volna. Úgy emlékszik, barnamedvék nem élnek errefelé, de fogalma sincs, mi az, ami igen.
És akkor meglátja. Az agancsok a tó vizétől csöpögve emelkednek ki a nádas takarásából, a bundán megcsillan a napfény. A ő rágása először lelassul, majd félbemarad.
   -  Bloody... fuck...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Egy falat hínáron rágódom, miközben nézegetem a vizet, hogy összehangoljam az alant látottakat az innen láthatóval, majd elindulok, óvatosan tapogatózva. Minél magasabb és nehezebb valami, annál jobban fáj, ha a gravitáció úgy dönt, keblére öleli, szóval szeretném elkerülni az esést. Patákkal kicsit nehezebb az élet, de szerencsémre elégszer tettem már meg az utat, hogy ha lassan is, de biztonságosan partra evickéljek. Amint szilárd talajt érzek magam alatt, megállok, hogy megrázzam magam tetőtől-talpig, minél több víztől igyekezve megszabadulni, egyben elárasztva vele a környezetem.
Az idegen szemszögéből ez alighanem úgy fest, mint amikor a Godzilla kiemelkedik a tengerből, mert mire az ember várná, hogy na ennyi, még mindig van néhány lépésem, szóval eljuthat a nenene, itt elég már, pls no és holyshitmekkora fázisokig. Ehhez képest én békésen megállok bámészkodni, mind a hat mázsámmal és jóllakottan belehunyorgok a napba, élvezem, ahogy a meleg sugarai elkezdik átmelegíteni a bundám. Ahogy azon töprengek, most mihez kezdjek magammal, végre észreveszem a parton ücsörgőt, aki kezében szendviccsel, meredten bámul. Fejem forgatom - azt meg tudom nézni, mi van a hátamon, de közvetlenül előre nem látok - hogy jobban szemügyre vehessem. Vagy nem helybéli vagy most futottunk össze először, mert kicsit sem tűnik ismerősnek az arca. Mindenesetre dermedt tartásából azt olvasom ki, ő sem hallott még felőlem, s pálcarántást viszont szívesen elkerülném, szóval lassan, lehetőleg ártalmatlannak mutatva magam teszek néhány lépést a füves részig, aztán leheveredem. A mellkasomon végigfutó fehér minta elég árulkodó, de ha nem esne le neki, hogy animágus vagyok, akkor rásegítek egy kicsit, bohókásan meglengetve füleimet, mint a vízilovak szokták, majd fuffantok egy barátságosat. Visszaalakulni pillanatnyilag nem lenne célszerű - a ruhám nem úszta meg szárazon, nekem pedig sose ment a szárítóbűbáj. Szóval marad a verzió, hogy megpróbálom meggyőzni róla, eszem ágában sincs bántani. Vagy közelebb menni, ha ő nem szeretné. Pls don't hex me.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Épp, hogy nem nyel félre, ahogy megdermedve, a szendvics szalvétájába kapaszkodva bámulja, ahogy a hatmázsás dög kiemelkedik a vízből.
Talk calmly and back away - emlékszik rá, mit mondott a nagyapja arról, mit tegyen ha egyszer jávorszarvassal találkozik, azonban ez egyszerre ostoba ötletlen tűnik. Ahogy az is, hogy levette a cipőit, így pedig zokniban ül a flaneltakarón, ami nem segíti abban, hogy a tanács alapján akár futásnak eredjen. A vére is meghűl, ahogy a masszív test árnyékot vet a füvön, a léptei tompán puffannak, amikor pedig a hatalmas, bamba fej találkozik az ő tekintetével, érzi, hogy a szája is kiszáradt.
Goodbye, cruel World, I'm gone.
Ültében feljebb húzza a térdeit, mintha ez bármit számítana, amikor az állat újabb lépéseket tesz - azonban, részben megrökönyödésére, részben pedig megkönnyebbülésére, nem felé indul, hanem újabb puffanással elheveredik a fűben, nem messze tőle. Ő kissé, kutyamód megbillenti a fejét. Látja a fülek mozgását, a fehér mintát a bundán, azonban nem zoológus, hogy ezek bármit jelentsenek számára. Emellett némi rummal is rásegített már a délután alakulására.
Ültéből lassan feltérdel. A szendvicset pedig bizonytalanul, de kinyújtja felé.
   -  Éhes vagy, buddy? Van benne saláta, tessék - egy kicsit meg is lengeti felé - Csak ne ölj meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Szegény ördög, minden szín kiszalad az arcából abban a pár másodpercben, amit eddig együtt töltöttünk a parton. Pedig olyan kis kényelmesen elhelyezkedett a pokrócán, mire begaloppoztam a képbe, nem akarom kinevetni, de a zoknis lába és a kétségbeesett feje annyira mókásak... A reakciójából ítélve tudja, mi fán terem a jávor - csak azt nem, hogy esetemben ez inkább jámborszarvas. Remélem, nem lengyel vagy északi, mert arra szerintem nincs beállítva a fordítóm.
Nézegetjük pár percig egymást, s miután sem ő nem kap pálcája után, sem én nem tágítok, kezdeményez. A nyelv végül magyar, súlyos brit akcentussal, ami különös elegyet ad. Utazó lenne? Egy szendvicset - s ha jól látom, egyetlen elemózsiáját - nyújtja felém, amire nem bírok fejben nem ~ahwww hanggal reagálni. Adorable. Kár, hogy nincs módom egyértelműbben jelezni ember voltomat - a morzézást skippelném, már így is félti az életét, hát még ha nekiállnék itt dobogni; patával földre rajzolni meg közel lehetetlen. Tapasztalatból tudom. Szóval marad a lehetőség, hogy talpra kecmergek, jóformán oldalazva közelebb lépek, majd nagyon-nagyon lassan és óvatosan nem a szendvicset, hanem az alkarják célzom be az orrnyergemmel - magyarán a pofám hegyével - hogy a karját a kajával visszatoljam felé. Azon túl, hogy roppant nehéz lenne azt az egy szál elszontyolodott salátát kicsippenteni a szendójából, szerintem nem akarja látni a fogaimat vagy a szenyó-jávorszáj arányokat ilyen közelről. Meg aztán, disznó dolog lenne elvenni az egyetlen kajáját.
Ha nem rohan el sikítva vagy kap infarktust, akkor tőlem tellő kecsességgel lezuttyanok pokróca közvetlen közelébe, arra azért ügyelve, hogy ne vizezzem-sározzam össze. Kíváncsi vagyok, kiféle-miféle, meg amúgy ritka barátságos fószer, halálfélelem ide vagy oda. Program nem vár, száradni se ártana, s ki tudja, talán szolgálok neki egy jó anekdotával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Hát hogy a viharba ne féltené az életét, amikor tudja, hogy egy ekkora állatnak nem is kell megtámadnia, elég, ha a kelleténél erősebben meglöknie őt hozzá, hogy a bordái szilánkokra törjenek. Érthető hát, hogy kissé feszélyezve nyújtja a szendvicset felé, valójában meg is bánva a mozdulatát akkor, amikor a behemót lábra áll. A masszív test árnyékot vet rá, az ő keze kissé megbillen.
A lélegzete először elakad, amikor az állat feje az övével majdnem egy szintbe kerül. Vajon harapta már le jávorszarvas ember kezét, vagy ő lesz az első? Megdermedve figyeli, ahogy a pofája a karjához közelít, szemöldöke azonban azonnal feljebb szökik, amikor a puha orr eltolja azt. Ekkor fújja ki a levegőt, nehéz szusszanással.
   -  'the hell...?
A jávorszarvas tompán puffanva ereszkedik le mellé, az ő homloka ráncba szalad. Találkozott már magukat meghazudtolóan intelligens állatokkal, ahogy az a varázsvilágban nem különös, de mégis, ahogy a szeme a dög tekintetét kutatja - alapvetően borzalmas ötlet -, megkockáztatja, hogy már-már emberi.
És akkor megérti.
A szendvicset hagyja lehullani a pokrócra maga mellé, ültéből föltérdel és még mindig óvatosan, de már jóval fürgébben közelebb mászik egy kicsit. Két lehetőség áll előtte; vagy pillanatokkal később agyontiporják majd, vagy pedig...
   -  Meyers? Doktor Myers? - az arcán majdnem palástolatlan izgatottság lesz úrrá, szinte gyermeki - Will, William Krise. Olvastam a tavalyi kutatást, írtam is, a nagyapámnak is voltak jegyzetei ezzel kapcsolatban, el is akartam küldeni, csak hát...
Börtönben voltam, mert ezek a jegyzetek megöltek két embert.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Négy nap telt el - ennyi időre volt szüksége hozzá, hogy kétséget kizárólag kiderítse a lány nevét, lehetőleg anélkül, hogy az igyekezet bárkinek szemet szúrna. A nyúl nevének és Júlia házának ismeretében már nem volt más dolga, mint a bestiárum körül lézengenie és várna az első sárga jelvényes, hasonlóan szőrös gombócot szorongató diák megjelenéséig és a szivárványszínűre bűvölt ugróegerek ketrece mellett ártatlanul megszólítani őt. Vattai Júlia - hétköznapi név egy nem túl hétköznapi, ám úgy tűnik, nem aranyvérű születésű lánynak.
Verd ki a fejedből, amire gondolsz.
A csónakház nyitott teraszán, a homlokát a korlátra támasztott kezein nyugtatja, behunyt szemmel hallgatva a szellő susogását a száraz lombok között. Nem sokkal múlhatott  négy, az imént hallotta a templomtorony kongását, akkor lépkedett fel a lépcsőkön. Reggel, amikor a postahivatalban állt sorba papírszatyorral a kézben, kiválasztotta a feladatra a lehető legalkalmatlanabb törpebaglyokat, majd a helyszínen papírra körmölte az üzenetét, őszintén nem várt válaszra, legalább is, aznap semmiképp. Az eddigi felületes, de annál eseménydúsabb ismeretségük során Júlia eddig előszeretettel húzta az idejét, mielőtt bármit is lépne; és mégis.
Csak a hely és az idő, semmi egyéb, egy apró papírdarabon a zsebében, ezzel érkezett. A két pulóvere ugyanaz, amit aznap viselt, azzal a különbséggel, hogy jelenleg sem az, sem pedig ő nem áraszt alkoholszagot, ami az elmúlt napokban üdítő újdonság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
|Outfit|
______________________________________________________

Már aznap éjjel kettős érzelmek fogtak el Williammal szemben, s ezek a napok múlásával sem csitultak. Egyszerre töltött el rettegéssel és izgalommal a gondolat, hogy egyszer még farkasszemet fogunk nézni. Mint mikor valaki ki leveti magát pár száz méter magasból egy kötéllel a lábán. Valószínűleg túléli. Valószínűleg kurva jó lesz, de azért nem lehet ebben egészen bizonyos amíg véget nem ér.
A férfi levele meglepett. Nem számítottam magyarázkodásra. Legjobb tudomásom szerint én nem mutatkoztam be, így valami egyéb módját találhatta arra, hogy mégis rájöjjön ki vagyok. Ezen annyira nem is rökönyödtem meg, nem lehetett túl nehéz, azon inkább, hogy egy olyan kis gizda izével küldte az italt, hogy csoda, hogy idáig elrepült.
A válaszon muszáj volt ülnöm egy kicsit, aztán végül úgy döntöttem megadom neki amit szeretne. Néhány apróbb óvintézkedést tettem csupán. Az egyik, hogy fényes nappalra szerveztem a találkát. Másik, hogy egy manó a közelben lesz ha valami mégis balul sülne ki. Ezen felül a ruhám sem volt most olyan kihívó, mint azelőtt. Egyszerű fehér ing, fehér vászonnadrággal és mellé tornacipő. Erre ment a kabát, ami nem Willé.
Zsebre dugott kézzel közelítem meg a csónakházat. Már ott vár, én picit elkéstem. Megesik, pláne ha kicsit akar is késni az ember.
- William, meglepett, hogy tudod a nevemet, hogy sikerült kiderítened? - kérdem vigyorogva ahogy közelebb érek hozzá. Úgy teszek, mintha nem történt volna semmi. Mintha nem félnék. Csak folytatjuk tovább a játékot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Maga sem tudja, mennyi ideje vár; hagyja, hogy a gondolatai egymást kergessék, ő pedig elmerül ebben a zajban. Második napja azon kapja magát, hogy a testvéreire gondol, akikkel utoljára a bebörtönzése előtt találkozott egy karácsonyi vacsorán. Miért ébred fel benne az állati, féltékeny indulat a közelükben, ami miatt gyerekként ki kellett emelni a családjából, és miért érzett a Pub mögötti estén egész hasonlót? Emma nem tud az incidensről, de talán ideje lenne beszámolni neki róla.
És, hogy ő mennyire nem várja azt az átkozott beszélgetést.
Puha léptek reccsentik meg az alacsony lépcsőfokokat, ő felkapja a fejét, továbbra is a korlátra támaszkodva emelkedik fel. Kis félmosollyal fújja ki a levegőt röviden.
   -  Nem volt nehéz. Puha Gombóc rém népszerű a másodikosok körében. Nektek pedig nem tanították meg, hogy ne álljatok szóba idegenekkel.
Csak egy pillanatra néz a szemébe, épp futólag; és majdnem megrökönyödve tapasztalja, hogy nem a kabátjába burkolózik. Furcsa mód, számára az alakja egész eggyé vált a kabáttal, nélküle, mintha sokkal kisebb és látványosan törékenyebb lenne.
Te barom.
   -  Figyelj, gyors leszek - az egyik kezét leengedi a korlátról, hogy egy mély levegővétellel szembefordulhasson vele. - Sajnálom. Kicsit... kicsúszott a kezemből az irányítás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
|Outfit|
______________________________________________________

Ahogy felnéz a férfi és arcára félmosoly ül elmélázok, hogy valóban ő lett volna a pub mögött is? Annyira ártatlannak tűnik. A mozdulatai, az, hogy kerüli a szemkontaktust minden annyira más, mint aznap éjjel. Annyira furcsa elhinni, hogy sikerült megrémítenie engem is.
- Igen, eléggé imádják a lányok azt a dögöt - bólintok megforgatva a szememet. Mindig valaki ölébe látom, ha kiviszem a klubhelyiségbe kicsit levegőzni. Sőt, gyakran még kiimádkozni sem lehet néhány kéz alól, akiknek sikerült túl kellemes helyen megsimogatniuk az uraságot.
A bocsánatkérést némán fogadom majd bólintok. Várok néhány pillanatot.
Utána mély levegőt veszek és magabiztosan közel lépek hozzá, úgy, hogy cipőm orra majdhogynem az övéhének orrához érjen. Eszembe ötlik hirtelen az este. Ahogy megmarkolja a kezemet, ahogy magához szorít, mint valakit akit felfalni készül. Egy pillanatra megrezdül arcom, de egy mosollyal próbálom palástolni míg jobb kezemet felemelem, hogy ujjaimmal állához érjek és magam felé fordítsam fejét. Akarom látni a szemét, amikor válaszol.
- Mit akartál tenni velem? - ugyanaz a kérdés, ami aznap is. Tudni akarom, még mielőtt folytatnám a játékot, szeretnék lenézni a szakadékba, mi bámul onnan vissza rám. Az ég felé meredező halálos tövisek? Mély tó? Hegyes kövek, amik pillanatok alatt felnyársalnak? Esetleg meleg sátor és mályvacukor?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nagy kár, hogy ez az alak nem tesz lehetővé nevetést vagy ahhoz hasonló hangot - mármint ha kell, tudok bőgni, de az senkinek nem válna javára, szóval csak visszafogottan szusszanok egyet. Jókedvűen sütkérezem, lehunyt szemmel élvezve a nap melegét, időnként rá-rásandítva az idegenre, aki kezd megbarátkozni a helyzettel, bár az étvágyát, úgy látom, végleg elvettem. Azt mondjuk nem értem, miért ejti le a szendvicset, s kérdőn felé fordítom ormótlan pofám, tanácstalanul fuffantva, főleg, ahogy felém kezd mászni.
Bólintok, ami ekkora fejnél, ilyen bazi agancsokkal eltéveszthetetlen gesztus. Yup. Én vagyok Dr. Meyers. Helyesebben az egyik, mert a családban akad még pár, ám szarvasbőrben csak én szaladgálok közülük. A felismerésért cserébe kapok egy nevet, amitől füleim figyelmesen előre fordulnak, míg a többi elhangzottal egyetemben próbálom helyére illeszteni. Kutatás. Nagyapa. Krise. Krise... A nevet ismételgetve újra szemügyre veszem az arcát, közelebbről kutatva vonásait és kezd... derengeni? Akár egy régi fényképen, lassan felismerni vélem benne egyszervolt önmagát, egy fiatalabb, háttérben meghúzódó Willt. Az emlék maga kopottas, a tekintetem szüntelen egy másik férfi és apám között ugrál, tolmácsoltam, azt hiszem. Ha az utána történtek miatt nem kavar fel a beszélgetés, talán meg sem jegyzem.
Csak hát büntetését töltötte.
Hirtelenjében nem is tudom, hogyan reagáljam le - mármint így, négylábúként baromi nehéz, kifejező mimika meg gesztusok híján. Érzelmileg sem kis falat mindez, hiába tudom, hogy a történet sokkal több rétegből áll, mint amennyit a nagyközönség megkapott belőle. Megpróbálkozom hát egy megnyugtatónak szánt, dörmögő hanggal, s maradok, ahol vagyok. A legjobb az lenne, ha rendesen tudnánk beszélni, ám ahhoz haza kell csalogatnom, írott meghívó híján. Várok egy kicsit, hátha ő maga jelzi, mit szeretne; ha viszont nem kezdeményez, akkor feltápászkodom és meghúzgálom vállán a ruhát - roppant körültekintéssel, hogy csak az anyagot kapjam el - majd elindulok, hátra-hátranézve és türelmesen várva, hogy összerakja a dolgokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Általános esetben inkább rágná le a saját karját, mint, hogy valakinek a szemébe nézzen és bocsánatot kérjen tőle. A bíróságon sem tette meg, ezután sem fogja: úgy érezte, igaza van. Most is, a nevet hamarabb nyomozta ki, mint hogy tudta volna, mit kezd az információval; a szobájában faltól falig sétálva, újra és újra végigjátszva magában a jelenetet. Az a mocskos kis kurva.
Meg akarom ismerni.
A lány közelebb lép, ő elengedi a korlátot, feszült mozdulatlansággal követi a mozdulatot, ahogy Júlia az arcához ér és maga felé fordítja. A tekintete éles, ám nem fenyegető, röviden állja a lány tekintetét, mielőtt a szeme lekúszna az ajkaira ismét.
   -  Azt tudnod kell - kezd bele végül kelletlenül, a keze ismét a korláton matat, a körme belevág a felpuhult deszkába -, hogy nem bántottalak volna. Legalább is jobban, mint amennyire belemész.
Azt hiszem - ebben ő sem lehet teljesen biztos. Ha elborul az agya, teljesen esélytelen, hogy türtőztesse magát, ha pedig nem szabnak meg neki egyértelmű határokat, akkor gondolkodás nélkül átlépi azokat. Nem amiatt, mert hideg fejjel ártana a lánynak, vagy bárki másnak, hanem, mert bizonyos helyzetekben képtelen rá, hogy uralkodjon az ösztönein.
   -  És ha még szóbaállsz velem, akkor megígérem, hogy egy ujjal sem fogok hozzádérni, vagy olyasmit csinálni, amit nem akarsz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Az állat bólint a rettenetes agancsokkal, ő pedig tudja, hogy nem őrült meg, hogy egy napozó jávorszarvashoz beszél. Ahogy a bogolyfalvi közösségben, hozzá is eljutott Riley híre, csak egész más csatornákból. Tudja, hogy egyszer már találkoztak, szinte pontosan három évvel ezelőtt. Ő szót nem váltott vele akkor, a falat támasztotta kínosan, amíg a két férfi szóváltásba keveredett, majd a nagyapja elviharzott vele. Megkockáztatja, hogy a bíróságon még látta valamelyiket, de ezen a ponton összefolynak az emlékei már.
   -  Szóval... szóval mindig csodálói voltunk az alapítványnak.
Beszéde kezdeti lelkesedése elfogy, végére kínos motyogássá korcsosul. Némi hazugságot enged meg, hiszen, ha Riley emlékszik bármire az ominózus beszélgetésből, az ő nagyapja egyáltalán nem volt odáig az alapítvány munkájáért, és viszont. Ő azonban igen, bár hangot ennek akkor nem adhatott, a tényleges munkájukban is leginkább a börtönben töltött évek alatt volt ideje elmélyülni. Belph mocskos időhúzásnak titulálta a munkájukat, nyersanyagok és emberóra felesleges pocsékolásának, a likantrópok ápolása helyett pedig az agresszív kutatáson tartotta a hangsúlyt.
A jávorszarvas horkanásszerű hangot hallat, ő kissé összerándul, ám, mikor az feláll és a pulóverébe csíp, így, hogy tisztázódott, kivel van dolga, már gondolkodás nélkül kel fel ő is. A pokrócot és a szendvicset egy kupacba gyúrva indul utána hát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
|Outfit|
______________________________________________________

Állom az éles tekintetet, bár úgy érzem magam tőle, mint egy auror aki épp kihallgatást folytat.
-Milyen édes, dacos, kék szempár vigyorodom el, aztán közelebb hajolok egy kicsit, tekintetem megkomolyodik.
- Nem félek tőled - jelentem ki akkor is, ha ebben nem vagyok biztos - de jobb, ha figyelmeztetlek, sohasem fogsz tudni birtokolni engem. És minél többször megpróbálod annál jobban fog fájni - ellépek, hogy mellette besétáljak a kis ház tátongó bejáratán, csak az ajtófélfánál állok meg hogy annak nekidőlve visszatekintsek Williamra.
-Viszont semmit sem ér nekem egy férfi, aki egy ujjal se akar hozzám érni - rántom meg vállam somolyogva - hiszen akkor az már csak unalmas beszélgetés lenne, semmi több - teszem hozzá, hogy ő is értse a dolgot. Nem barátkozni akarok, van elég barátom a bagolykőn és mégis senki igazán. Mert nem érdekelnek ilyen szarságok. Lilla ott van nekem ennyi barát pedig bőven elég. A többiekkel játszani akarok. Rövid vagy hosszú ideig, az a legnagyobb kérdés.
Intek a fejemmel, hogy kövessen a csónakházba és átlépem a küszöböt. A következő kérdésemet nem akarom fényes nappal kinn feltenni, mert túl személyes én pedig jó fej ember vagyok.
Megtalálom a legtávolabbi falat annak döntöm neki a hátamat és ha bejött nem is habozok nekiszegezni a kérdést.
- Mit a csónakban mondtál...miért tetted?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

És minél többször megpróbálod, annál jobban fog fájni.
Valami kavarogni kezd a gyomra táján, meleg és kesernyés, ő elpillant a tó felé, ahogy a lány elengedi őt és továbbsétál a bejárat felé. Senki sem érti meg, mennyire nehéz elfogadnia, hogy vannak, akik szabad akaratukból úgy döntenek, nem kívánnak hozzátartozni, akár romantikusan, akár barátságból. Márpedig ha valaki mellette van, az az övé - olyan helyzetben pedig, ami a Pub mögött történt, ez számára nem is kétség. Mióta él, vergődik a féltékenységtől, mintha ezzel megakadályozhatná, hogy ismét egyedül maradjon - még akkor is, ha eddig csak elmart embereket magától vele. Ettől függetlenül, csak pislog egy hosszút, mielőtt ellökné magát a korláttól.
   -  Mérgező vagy, remélem tudod.
Sértés is lehetne, mégis bók. Mit tettél velem, te lány? Az intésre ő is beljebb lép az épületbe, hogy is ne követné azok után, hogy a méregfogait már az agyába marta egyszer.
A huzatos falak között nincs jóval melegebb, mint odakinn. Az ablakok deszkáira itt-ott régi újságcikkeket ragasztottak. Úgy tűnik, a csónakázés kellékeit már eltüntették télire, a székek és asztalok csupaszon állnak a falak mentén, mint a csontvázak.
   -  Hát - valahol a terem közepe táján áll meg - A csónakban elhangzott ez-az, nem tudom, mire gondolsz.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
|Outfit|
______________________________________________________

A megjegyzésére felnevetek. Oh baby, tudom én azt. Aki játékos, az nem is lehet igazán másmilyen, csak manipulatív, mérgező és ravasz. Mindenki más elbukik, orraesik és az olyan emberek mint én a lábukkal lenn is tartják a fejüket a sárban, hogy nehogy fel tudjanak állni. De hát ilyen az élet. Vannak nyertesek, meg nyomorultak.
A kérdést nekiszegezem, amikor pedig csak hülye kifogást kapok válaszul megforgatom a szememet.
- Miért öltél embert? - akkor mondjuk ki. Nem bánom, ha így szereti, nekiszegezek én bármit őszintén. Nem érdekel, hogy nem illik, tudni akarom. Akármi is az oka, úgy érzem ha csak egy reakciót kapok azzal is előrébb vagyok. Kíváncsian billentem oldalra a fejemet várva, hogy lépjen.
Enélkül a kérdés nélkül nem tervezhetek tovább, mert ez túl sok mindent dönt el. Mennyire labilis a fiú? Mennyire vagyok veszélyben? Mikor kell visszafordulnom, hogy ne égessem magam meg?
Mind attól függ amit a kis helyiség közepén ácsorgó férfi fog mondani. Most tartja a távolságot, ügyel, hogy nehogy határokat lépjen át, csakhogy kérdéses meddig meg így, vagy mennyire kell bánnom ha mégis megteszi?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Válasza kivételesen nem kifogás, bár van egyfajta gyanúja, hogy a lány erre lesz kíváncsi. Az este másnapján, amikor hazament, majd a fürdőszoba padlóján reszketve végiggondolta az eseményeket, már megbánta a pillanatnyi felbátorodását. Mondhatott volna bármit elvégre, mégis, amikor a szemébe nézett, a reakcióját akarta látni erre a váratlan vallomásra. Akkor pedig úgy tűnt, majdhogynem félvállról veszi, talán nem is hisz neki, hiszen  miért is tette volna.
Ismét szusszan egyet, egy türelmetlen mozdulattal a zsebébe csúsztatja a kezeit. Villanásnyi ingerültség fut rajta, épp csak, mint az áramütés, elég ahhoz, hogy az arca megránduljon. Két másodpercet ad magának arra, hogy ezen úrrá legyen, amíg eldönti, mennyit hajlandó megosztani a lánnyal a csupasz igazságból.
   -  Mert nem volt más választásom - a hangja valamelyest elmélyül, ő konokul az ablak felé néz - A nagyapám magigenetikus volt. Én is az voltam mellette. Meg akartuk váltani a világot, és tudod, Júlia, meg is tettük volna, ha hagyják. Nem tudom, láttál-e már vérfarkast, amikor elkezdi széttépni saját magát, sőt, jobbat mondok egy gyerek vérfarkast, aki ott vergődik, láncra kell verni, azt sem tudja, mi van vele. Na ezekkel dolgoztam.
A hangszínébe keserű indulat folyik, ám ez már nem Júlia faggatására irányul. Felhúzza a vállait, majd leejti őket.
   -  Kísérlet volt. Baleset volt. Működnie kellett volna. Nem tehettem mást, el kellett intéznem - felnéz a lányra. Hallotta a féligazságot ez a kis kígyó, kikényszerítette belőle. Ez az, ami a vallomásában szerepel, ennyit tudtak rábizonyítani, hát tőle is ennyit fog kapni most.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
|Outfit|
______________________________________________________

Nem voltam abban se biztos, hogy egyáltalán belekezd. Mondhatta volna, hogy basszam meg nem tartozik rám. És érzem, hogy valahol így is gondolja, mégis beszélni kezd.
Az egész történetet elkerekedett szemekkel hallgatom. Az álarc idő közben levánszorgott arcomról és most az őszinte érzelmek milliói ülnek ki rá. Nem néz rám, amit nem is bánok. Talán most nem tudnám tartani vele a szemkontaktust, talán most én néznék el, ha ő végig belemélyesztené tekintetét a tekintetembe.
Oh William. Gondolom, de nem mondom ki. Csak figyelek.
Mert nem volt más választásom.
Nem tehettem mást.
Lelkiismeret furdalásom lesz amiért egyáltalán rákérdeztem. Talán ezt az egészet neki kellett volna elmondania magától egy éjszaka, amikor feje meztelen mellkasomon nyugszik és míg mesél a plafont bámulva cirógatnám haját.
Már rég elfelejtettem egyáltalán miért kérdeztem rá, arra is, hogy féltem tőle. Minden csak egy távoli, rossz álomnak tűnik.
Amikor rám pillant néhány másodpercig láthatja azt, aki végighallgatta szomorú tekintettel. De így, hogy a szemei rajtam vannak feleszmélek. Elfordítom fejemet és elsétálok az asztalig ami körül van pár szék. Kihúzom az egyiket és leülök rá.
- Én...én...khm Ne haragudj, nem kellett volna... - megkérdeznem? Talán most én léptem át egy határt? Kabátom szárnya alá nyúlok, kicsit matatok, aztán egy laposüveget húzok elő. Az egész rumot nem akartam magammal cipelni, úgyhogy csak átöntöttem. Kirakom az asztalra, felajánlva ezzel, hogy ha kell ihat belőle.