Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Bólintok egy határozottat, hogy remek. Tartsa magát ehhez, legalább ezen hamar túlléptünk, mert sikerült megbeszélnünk. Ha mást nem is, legalább ezt. Megszeppenek, ahogy rámarkol az üvegre, Betti szúrós tekintete fel sem tűnik, mert ezek szerint rohadtul nem végeztünk még. Szinte már unott tekintettel nézek rá, hogy szemöldököm rebbenjen meg, és kékjeimben csillanjon meg a meglepettség. Átlát rajtam? A nagy francokat lát át! Felső ajkam húzódik fel, miközben egy halk “ch” hangot adok ki szavaira reagálva, ami nagyjából el is hal, ahogy megszületett, mert következik a folytatás, és a torkomra forr a szó. Mérges vagyok? Mi? Nem vagyok mérges. Mégis mire vagy kire lennék mérges? Mármint miért kéne annak lennem? Hogy a tavas nem jött össze? Ki a faszt érdekel? A szavai azok, amik bosszankodásra késztettek, de mérgesnek még így sem mondanám magam. Elmosolyodom.
- Magamra vettem - fúrom kékjeimet keményen Amélia tekintetébe, de mosolyom még mindig arcomon látszik. Ha nem ismerem, akkor ne ismerjem. Akkor ennyi volt, és nem fogom magam megerőltetni azért, hogy megismerhessem még jobban, amikor ezek szerint az eddig megtudott dolgok sem voltak igazak. Talán az sem igaz, amit a folyosón az arcomba kiabált váratlanul és hirtelen. Mert más az, hogy valóban így érzel, vagy csak azt hiszed, hogy az érzelmeid valósak. Egyébként van jogom megkérdőjelezni egyáltalán, hogy komolyan gondolta-e? Most már úgyis mindegy. Ahogy elenged fordítok hátat és indulok el Kende felé, hogy végre oda is érjek.
- Reiner Kende, te brutális császár állat kiráááááály! - csapom ki a lángos pózt. Fél kezemmel emelem közben számhoz a vodkás üveget, majd röhögve állok vissza rendes pozícióba, mint egy ember és borzolom össze nedves tincseimet. - Láttad, hogy Rin nyalogatta a kicsit hibbant levitás manduláját? - emelgetem meg szemöldököm, majd pislogok a karomra simuló kézre. Szélesen vigyorodom el az eridonosra, majd Kende kezébe nyomva az üveget követem a lányt a táncolók közé, mert ugye: megadom a lehetőséget, hogy felmelegítsen. Így kell elfelejteni dolgokat, haver, mintha meg sem történtek volna. Mennyivel könnyebb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Ez, gyerekek, évek kitartó munkája. Mióta a kastély padjait koptatom - mást aligha teszek velük -, és Nora néni átlépte az iskola kapuját, kitartóan küzdök azért, hogy végre egyszer igent mondjon nekem. Voltam olyan pofátlan, hogy minden egyes vizsgán is, és teljesen mindegy, hogy írásbeli volt vagy szóbeli, de megkérdeztem, hogy eljön-e velem valahova. Persze mindig nemet kaptam, ami nem is meglepő, de ez sosem tántorított el attól, hogy a folyosón bombázzam a “legyen szíves eljönni velem fagyizni” pillantásokkal, vagy a vezetőségi megbeszéléseken csak egyszerűen sóhajtozva nézőkézni, miközben nagyon, de nagyon fontos dolgokról beszélt egyébként. És akkor arról még nem is volt szó, hogy minden dolgozatnál vagy szóbeli feleletnél is bepróbálkoztam. Látod? Kitartás. Az eredménye? Hogy a cukrászda előtt állok és várom, hogy Nora néni is felbukkanjon.
Péntek van. Ez fontos, mert taktikus vagyok. Péntekre hívtam el, nehogy véletlen felelőtlen tinédzsernek legyek titulálva, akire semmit nem lehet bízni, hogy lettem prefektus, meg a minden ilyen szar, felnőttes szöveg, amit Nora néni sosem mondd, de Malvin hangját hallom a fülemben, szóval megelőzöm. Pénteken 10-ig van nyitva a cukrászda, ami annyit jelent, hogy egy este 7 órás tala időpont tökéletes. Három óra pontosan mindenre is elég - leginkább arra, hogy Nora néni belém szeressen -, de nem olyan sok, hogy a végén még kellemetlenül váljatok el. Látod? Taktikus megtervezés, és a dudi biztos, hogy brutálisan büszke lesz rám. Kivéve most, mert éppen valószínűleg Csipesszel szenved a Navinében, de nem baj, egyszer túléli, főleg, mert jó ügyért cselekszi: a boldogságomért. Ami ugye, hogy a legfontosabb egy bromantikus kapcsolatban? Na tessék! Akkor ekkora áldozatot simán hozhat értem, kösz-kösz!
Negyed órával előbb jöttem, véletlenül se késsek el, de hamarosan hét óra, és ahogy a másodpercek haladnak előre, úgy izgulok egyre jobban. Szabad kezemmel borzolom össze tincseimet, amik végre ismét normális hosszúságúak, utoljára nézek végig magamon, másik kezemben szorongatom a könyvet, ami a Régmúlt korok mérgei címet viseli. Első kiadás, öcsém, ilyet nem találsz ám minden polcon! Feltett szándékom, hogy odaadom Nora néninek, de ha így haladunk, mire ideér, lehet ájultan fogadom az ajtó előtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

És jön a csapkodás. Felszisszenve kapok a vállamhoz, inkább reflexből, mintsem azért, mert fájt, és ezt pontosan jól tükrözi a vigyorom is, ami nem lankad. Meg merem kockáztatni, hogy még szélesebb is lesz, ahogy visszakérdez, és igencsak egyértelmű reakciónak kapja a szemforgatásomat. - Mondom, hogy vigyázok rád, és biztos vagyok abban, hogy mindened kész van minimum egy hónapra előre - szemtelenség csillan kékjeimben, ahogy mosolyomban is visszatükröződik, majd szemöldököm ugrik úgy az égbe, hogy még a bronnection is megszakad. Még az is, ami létre sem jött. Én meg állok, ahogy azt mondja, hogy rendben van, csináljuk, és nem akarom elhinni. Hitetlen engedem ki torokból a nevetést, gondolkodás nélkül fogom meg a kezét és követem ugyanúgy nevetve. Csupán annyi időre engedem el, amíg táskám szárába fűzöm be kezemet, de a másikkal azonnal kulcsolom ujjaimat az apró ujjak köré megint. És addig el sem engedem, amíg a tóhoz nem érünk.
- Ez az! - csapom ki a lángos pózt. Egy fa tövébe teszem a táskám - meglepő, de nem felejtettem el, hogy igenis értékes dolgok vannak abban a csapnivaló füzetben -, majd fogom meg pólóm alját is azzal a lendülettel és dobom le magamról. Cipőmet rúgom le a lábamról, majd gombolom ki a nadrágot és ahogy a tó felé lépkedek lépek bele, hogy végre lejöjjön rólam. A partról rugaszkodom el és ugrok egy bombát, de nem maradok lent sokáig. Arcomból söpröm le a vizet, majd tincseimet tűröm hátra, és fordulok nevetve Kiscsibe felé. - Pöpi a víz - lendülök előre, hogy pár karcsapás után érjen talajt a lábam és kilibbenjek a partra derékig. - Olyan jól fogod magad érezni, hogy a végén még te fogsz megkérni engem a lógásra - vigyorodom el szélesen, majd nyújtom ki felé a kezemet. - Segítek - kapom el tekintetét, hogyha megfogja a kezemet óvatosan segítsem be a vízbe, majd mosolyodjak el és simítsam hátára a kezemet. - Dőlj hátra és emeld fel a lábad lassan. Felfektetlek a vízre, csak nyugi, tartalak - meglepném, hogy csak eldöntöm, mert vicces lenne az arca, ebben biztos vagyok, de tudom, hogy fél a víztől, úszni sem tud, és a félelme innen ered, szóval megelőzvén az ismételt felesleges pánikot csak elmondom neki, mit tervezek. Hát így annyira nem poén a dolog egyébként, de nem baj, ráérek még szívatni. Főleg a mai nap után. Mosolyogva pillantok le rá. - Miért dúdoltad a Police dalt? - hangom kíváncsian csendül fel kettőnk között, és pontosan tudom, hogy a legjobb pillanatban teszem fel a kérdést, mert nem tud előle kitérni. Egyszer már elengedtem, de most nem vagyok hajlandó, és a feltett kérdésekre igenis választ fogok kapni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A víz egy olyan dolog, ami megment a nyolcvanezer foktól. Bárki mondhat bármit, de akkor is így van. Ha Kendével csapatjuk az más, mert neki is amúgy is különleges a kapcsolata a vízzel, míg én csak simán élvezem, ahogy a hűvös víz körbeölel. Kicsit, mert nem felejtem ám el, hogy miért is van lehetőségem ezt kiélvezni: meg kell tanítanom Kiscsibét úszni. Igazából ez egész egyszerűnek tűnik, csak még a hülye is tudja, hogy nem az, főleg, hogy nekem lassan görcs áll a kezembe, míg ő szoknyát csinál a pólójából. Diszkréten mérem végig, ahogy végre felém közeledik, szemtelen mosoly villan fel ajkaimon közben, hiszen ha bárki azt mondja nekem, hogy ez meg fog történni valaha, úgy pofán röhögöm, mint annak a rendje. Ráadásul még kioktatni is van ideje. - Jajajaja, vágom. Az valami sokk asszem - mutogatok mellkasom felé, majd segítem be a vízbe, míg végül hajlandó megmozdulni és pillanatokkal később már a vízen fekszik. Így kell ezt kérem! Hasítunk előrefelé gyerekek, mint víziló a mocsárban.
- Nyugi már - nevetek fel, ahogy belém kapaszkodik. - Fogalmam sincs, hogy kell, de tekintettel arra, hogy olyan merev vagy, mint egy betontömb, szerintem nem nyúlunk mellé azzal, ha előtte lelazulsz - nézek rá sokat sejtetően, mert igen, ez nem egy enyhe célzás. - Komolyan mondom, Lia. Engedd el magad, tartalak - mosolyodom el kedvesen, majd, hogy még inkább megnyugtassam csúsztatom másik kezemet csípőjére, míg az eddig hátán pihenőt mozdítom feljebb, és teszem fel közben a kérdést. Megemelkedő szemöldökkel hallgatom a választ, majd vigyorodom el.
- Ja, az az este király volt - bólintok egy határozottat, majd ahogy mosolyom visszafogottabb lesz kapom el ismét Amélia tekintetét. Nagyjából semmi nem kerülte el a figyelmem abból, ami a levélben volt, az csak főleg nem, hogy úgy kikerülte a kérdéseket, mint annak a rendje, de egy dolog nagyon megmaradt. Túlságosan is, pedig semmi közöm nincs hozzá. - Az az igazság, hogy normális esetben nem kérdeznék rá, de ez a nap rohadtul nem normális, szóval… összevesztetek a fura, levitás haveroddal? - biccentem félre fejemet, miközben tartom a tekintetét, és nagyon bízom abban, hogy mivel a karomat is fogja és még mindig tartom - nagyjából - nem bánja, hogy lejjebb ereszkedem. Kezeim néha el-elengedik a testét, mert ha folyamatosan tartom, tényleg úgy fog lebegni, mint egy betontömb. Igen, vág az agyad, tehát sehogy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Nem rosszbú’! Komolyan távol álljon tőlem, hogy bárkit is megbántsak egy ilyen gyönyörű nyári napon, miközben pofáznak csiripelnek a madarak, a városban hatalmas élet van, mert mindenki kihasználja a jó időt, boldog fiatalok tengenek-lengenek, mint gólyafo- fodor a levegőben, párocskák smacceretózznak itt meg ott - az a kéz elvándorolt? Szemem, mint a sasé, csoro -, de, és ez egy nagyon fontos de: mindenki láma. Komolyba. Azt is elmondom, hogy miért, nehogy itt hisztike legyen, amiért nem mondtam el. Az a lényeg, haver, hogy amíg én a péntek estémet a kastély legbrutálisabb nőjével töltöm, addig te valahol balfaszkodsz, mert nincs jobb progid. Fokozzuk: annyira láma vagy, hogy nekem Nora néni integet már messziről, te meg a takaró alatt integetsz maximum éjszakánként.
Teljesen elveszve, megszeppenve és leesett állal emelem fel a kezemet, hogy valamit csináljak vele - integetésnek elég sértő lenne nevezni -, mert a nő még egy egyszerű, hétköznapi szerelésben is olyan, hogy hűha. Amolyan megbabonázott baromként nézem, miközben ő közelebb és közelebb jön hozzám, és a világomat nem tudom, pedig még nincs előttem, ami mondjuk két pislogás múlva már nem igaz. Mert előttem van, meg is szólal, én meg csak nézek, mint hal a darában, hogy aham. Ez most komolyan megtörténik.
- Igen. Persze. Naná - vigyorodom el szélesen, automatikus mozdulattal borzolom össze tincseimet, miután az igen szó majdnem összes szinonimáját elmondtam, és ezzel egy időben esik le a tantusz. Könyvemet tartó kezemet emelem fel és nyújtom ki Nora néni felé. - Szóval… Önnek hoztam. Izé… amolyan ajándék - elpillantva a nőről köhintek aprót, majd sandítok rá vissza kissé mintha zavarban. De csak kissé. Jó, baszki, maga a megtestesült nő áll velem szemben, ember legyen a talpán, aki nem jön tőle zavarba. Megemberelve magam lépek oldalvást, ha elveszi tőlem a könyvet, majd állok meg mellette. - Mehetünk? - mosolyodom el szélesen, igenleges választ követően sétálok az ajtóhoz, hogy kinyissam Nora néninek, majd magunk után csukjam be azt, miközben kékjeim már az asztalokat pásztázzák. - Hova szeretne ülni? - állapodik meg tekintetem az egyik asztalnál, ahol pár évfolyamtársam ül, féloldalas mosollyal intek nekik, majd bólogatok ezerrel, hogy igen, rohadt jól látják kivel vagyok itt. Ismétlem: lámák.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Ha ez nem a legnagyobb bizalmi próba kettőnk között most, akkor semmi. Főleg a történtek után, amiből az egész “utállak”, “nem, mert én utállak” szituáció kerekedett ki, és hónapok kellettek mire kiderült, hogy egy félreértésen alapult az egész. Tartom Kiscsibét, és eszem ágában sincs jelenleg, hogy játszadozzak vele - bármennyire is eszembe jutott, hogy mennyire vicces arcot vágna közben -, mert komolyan úgy érzem, hogy ez most fontos pillanat. Főleg nekem. Ellógja velem a napot, az rendben van, de ez még nem azt jelenti, hogy a bizalma felém visszajön, mintha semmi nem történt volna.
- Ismerem őket, csak eh - vonom meg vállamat. Borzasztóan sok stílusú zenét hallgatok, rólam tényleg elmondható, hogy mindenevő vagyok zenékből, de hogy a Queen-t nem tudom meghallgatni, az biztos, haver. Jegyezze meg, legalább biztos lehetek abban, hogy a közelemben véletlenül sem fogunk ilyet hallgatni, mert ismer, tudja, hogy simán kiverem a hisztit miatta. Ismét megvonom a vállamat, mert nekem mindegy a srác titulusa a kapcsolatukban, és simán tartom, hogy fura a gyerek. Mármint az átlag levitásoknál is furcsább, de nem tetőzöm a véleményemet, csak várom, hogy Kiscsibe válaszoljon. Vagy ne tegye. - Jó nagy hülye a haverod - nyammogok kicsit. - Miért haragszik olyanért, amin nem tudsz változtatni? Ha tudnál, nyilván megtennéd, nem? - mosolyodom el félrebiccentett fejjel Kiscsibére. - Velem is megoldottad, és nálam aligha lehet nehezebb eset valaki. Megoldod - bólintok egy határozottat, majd nyílnak el ajkaim a hirtelen kérdésre. Értetlen pislogok rá, majd nevetek fel.
- Én? Mégis mit kellett volna? - kérdezek vissza azonnal, mert fogalmam sincs mire gondolhat a költő. A pólója alá csúsztatott kezem húzom lejjebb, majd ujjaimat szétnyitva támasztom azokat bőrének, hogy megtarthassam, mert már türelmetlenkedik. Látványosan forgatom meg szemeimet és fújtatok egyet, ahogy felállok és fölé hajolok. - Nem tűnt fel, de vagy harminc másodpercet úgy lebegtél, hogy nem tartottalak - vigyorodom el szemtelenül. - Még mindig merev vagy, de talán annyira nem gáz már, szóval kezdd el mozgatni a lábaidat, valahogy így - fogom meg kezét, majd engedem el hátát, és húzom előrébb, hogy felálljon a lábára, majd fekszem fel a vízre és kezdek el lábbal tempózni. - A kezeiddel meg így - hasítom ketté a vizet karjaimmal is. Lehet hülyének nézni, de a háton úszás a legbiztosabb, mert így az arca kint van a vízből konstans, ami talán kicsit elnyomja a félelmét. Mellé érve egyenesedem fel megint és rázom meg fejemet. - Feküdj fel megint, tartalak, és ha nekiállsz tempózni elengedlek, de melletted leszek végig, oké? - ereszkedem a vízbe, majd pislogok felfelé rá, hogy mikor szándékozik felfeküdni, ha már ennyire sürgős a dolog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Figyu, kezdem a plot twisttel: egyáltalán nem hasonlítunk egymásra Kiscsibével. Ami nem baj, de legalább megtörtént. Tudsz követni? Innen következik logikusan, hogy a zenei ízlésünk sem egyezik, ami szintén nem baj, de rendesen ki van akadva, hogy szerintem eh a zenekar, amiről beszél. Vállat vonok. - Megan Fox is illene hozzám, mégsem a csajom - vigyorodom el szélesen. A KKK klubtagságom feléled bennem, eleget is teszek neki, ahogy halkan, elvágyódva sóhajtok egyet. Egyébként úgy vagyok ezzel, hogyha Nora néni egyszer igent mond a randi meghívásomra, akkor végül is majdnem olyan, mintha Megan Fox-szal randiznék. Talán Nora néni még jobb parti is.
- Már megtettem, és a tényen nem változtat - bólintok ismét egyet, majd nevetek fel halkan. Fogalmam sincs mi baja a csávónak, de az biztos, hogy nem normális, amit Kiscsibével tesz. Hé-hé-hé! Hé! Az, ami közte meg köztem történt az teljesen más, mert félreértés volt, jó? Ráadásul legjobb barik! Hát hagyná a tököm, hogy Kende vagy Rin ekkora kretén legyen. - Ha meg nem szeretnél, akkor neked így jó, szóval semmi köze hozzá. Baszki, mi a fasz ez az önzőség? - röhögök fel hangosan. - Parák vagytok ti, levitások - nevetgélek tovább, és csak remélem, hogy a feltett kérdésre nem válaszol, mert költői. Azokra nem kell válasz, ráadásul nem is érdekel. Mármint tényleg nem. Azt csinálnak, amit akarnak, és nekem aztán tök mindegy, hogy mit csinálnak. Vele nevetek, mert ha önző is vagyok - bizony, meglepi - attól még önkritikám van és nem is vagyok rest úgy megnyilvánulni magamról, ahogy. Mindenkinek köztudott, hogy testvéremmel sokkal egyszerűbb szót érteni, mint velem valaha.
Jó, nem puffogok. Félig. Viszonylag nem. Igyekszem, jó? Na. Legyen ennyi elég. Ahogy felfekszik a vízre lépek oda és tartom meg, majd ahogy tempózni kezd mosolyodom el szélesen. Kezéhez nyúlok, hogy meghúzva azokat noszogassam arra, hogy nyújtsa ki azokat, majd engedem el és megy pár métert. Jól vagy gyerekek, haladunk, komolyba. Ahogy telik az idő, nem jutottunk sokáig, de legalább már nem süllyed el, mint egy betontömb, szóval egész pozitívnak könyvelem el a mai napot.
- Nagyon hálás vagyok érte, már így előre is. Kösz, Csipe - teszem mellkasomra kezemet meghatottan. - Neeeeeem. Őt ostorral, meg vettem ilyen pöpi sípot, vágod. Mint az edzőknek szokott lenni - bólogatok komolyan. - Na, feküdj hasra, tartalak, még egy kicsit kínozlak, aztán meghívlak egy fagyira - lépek mellé, hogy amint megcselekszi csúsztassam kezemet hasára és tartsam. Lassan mondom el az instrukciókat a mellúszáshoz. A gyorsra gondoltam először, de ott a fejed a vízben van, Kiscsibe meg nem kacsa, hanem csibe, szóval legyen a mellúszás, aminél kint van a fejed. - Így valahogy, igen. Folytasd - biztatom tovább, mert egész jól megy neki. A hangsúly az egészen van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Mint minden rendes kamasz fiú, rengetegszer elképzeltem a Nora nénivel való randit, majd az utána következendő eseményeket, de tudtam, hogy ezek csupán álomképek. Illúziókban ringattam magam, mer’ ki az a gyökér, aki elhiszi, hogy egy olyan kaliberű nőnél van esélye, mint amilyen Nora? Nos, csirák, nagyon úgy tűnik, hogy az első számú Móric igenis olyan gyökér, akinek van esélye, mert kettecskén állunk a cuki előtt, én meg parázva adom oda az ajándékot a nőnek, akinek kérdésére zavart mosollyal bólintok egyet. Fejem billen félre a meglepettségére, hogy a következő pillanatban csere történjen és én szeppenjek meg, ahogy ajkai érintik arcomat. Automatikusan húzom ki magam, akaratlan nyúlok a bőrhöz, majd észbe kapva kapom össze magam. Félig. - Igen, nincs mit - fordulok el totálisan zavarba, majd indulok el inkább a cuki felé.
Belépve pillantok körbe, halvány mosoly, de a legnagyobb elégedettséggel telítve, pihen ajkaimon. Kékjeim rebbennek Norára, szó nélkül követem és huppanok le vele szemben, hogy kissé elnyílt ajkakkal kövessem végig a hajával való mozdulatot. Semmit nem csinált a nő, én meg már a székre olvadok. Ha ezt így folytatjuk, a randi folyamán bármikor elájulhatok, és az nemhogy kellemetlen, de kurvára kellemetlen lenne. Gondolkodás nélkül könyökölök fel az asztalra, tenyerembe támasztom arcomat, ahogy a nő ajkainak mozgását figyelem.
- Remekül hangzik - szólalok meg kicsit bárgyún, amikor a szavai eljutnak a tudatomig. Szemöldökömet ráncolom. - Micsoda? Komolyan mondja? - rázom meg fejemet értetlen. - Gondolom ez csak az iskolán kívülre érvényes - vigyorodom el szemtelenül, ujjaimat tincseim közé fúrva borzolom össze azokat, ahogy lesütöm a tekintetem egy pillanatra. - Tényleg jól hangzik. Te is nyugodtan hívhatsz engem Móricnak - folytatom a szemtelenséget, csak immár egy féloldalas mosollyal, kékjeimet a nőre emelem, amikben a játékosság csillan meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Folytassuk az előző gondolatmenetet, miszerint az első számú Móric a gyökér, aki Norával ül. Igen. Csak azt senki nem kalkulálta bele, hogy Nora olyan nő, amilyen, és minden pasi egy pillantásától elfolyik - nem úgy, te hunci -, és soha többet nem lesz olyan, mint amilyen volt. Főleg nem akkor, ha az a pasi én vagyok, aki éppenséggel minden mozdulatát úgy lesi a nőnek, mintha csak lemaradhatnék valamiről, pedig jól mondta: mindössze létezik. Merlinre, nagyon hosszú lesz ez a három óra.
Fél szemöldököm rebben meg, ahogy várom a mondat befejezését. Hívhatja bárminek egyébként, amikor az én fejemben igenis randinak van titulálva, és ha meghalok ma este, akkor sem fog ez változni, bár lábam akaratlan ráng meg az asztal alatt, ahogy várok. Szinte már a csodára, ami végre meg is érkezik. Féloldalas mosoly terül el arcomon, hátradőlök a széken, a plafon felé pillantva nyammogok kicsit, mert brutális gondolkodásokban vagyok. - És mit szólnál, ha Annának hívnálak? - biccentem előre fejemet, majd kicsit oldalra is. Lássuk be, abban semmi különleges nincs, ha úgy hívom, ahogy eddig mindenki megtette előttem. Ha máshogy nem is, legalább így hagyjak valami nyomot a nőben. Mosolyom nem lankad, kékjeimet fúrom Nora tekintetébe, és igyekszem palástolni, hogy nekem mégis mennyi dolog jutott eszembe, amit én szeretnék. Leginkább a nővel. Merlin a megmondója skacok, hogy igyekszem moderálni magam, de nem könnyíti meg. Ezzel a hangtónussal meg főleg nem, amitől akaratlan fut végig rajtam egy jóleső borzongás.
- Khm… erre nagyon sok minden eszembe jutott, mint esetleges válasz, de… - nyúlok az étlap felé, amit felcsapva csúsztatok elé. - Akkor gondolom maradunk a meg nem húzott határokon belül - veszem kezembe a másik étlapot is és kezdem el fürkészni a lehetőségeimet. Bár mi a bánatnak, azt senki nem tudja, amikor pontosan nem érdekel mi a felhozatal, mikor végre sikerült eldöntenem: ha ő lehet gátlástalan, akkor én is megengedhetem ezt magamnak, még ha meg is buktat mindenből a szemtelenségem miatt. Ember, figyelj már, simán megéri! - Pöpi, nekem megvan. Te mit nyalsz? - csúsztatom félre az étlapot, majd emelem rá kékjeimet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Nem mondom, hogy a szívem ki akar ugrani a helyéről, de a szívem ki akar ugrani a helyéről. Külső szemlélőként valószínűleg úgy tűnik, hogy mennyire brutálisan - istenem, dehogyis - kézben tartom a dolgokat, de ez cseppet sincs így. A közelében nem vagyok, és ezen az előttem ülő viselkedése sem segít, főleg nem szavai. Huncut félmosolyra szaladnak ajkaim. - Szeretem, ha valami az enyém - nem lennék igazi rellonos, hogyha nem így lenne, ugye? Ez nem önzőség, egyszerűen, ha valami az enyémnek van titulálva, akkor kedvelem, ha ahhoz tartják magukat, és ez alól a nő neve sem kivétel innentől. Maradjunk annyiban, hogy territoriális vagyok inkább, mintsem önző. Tudod, hogyha megnyaltam, akkor az az enyém, így csak idő kérdése. Khm.
- Valószínűleg addig jó - bólintok egy aprót, és meglepő lehet, de tökéletesen tudom, hogy Anna egyáltalán nem olyan ártatlan, mint amilyennek most mutatja magát, és pontosan tudja, hogy mégis mire célozgatok itt, mint egy rakás szerencsétlenség. A határok addig kellemetlenek, amíg át nem lépjük őket, de ha meg sincsenek húzva, akkor nincs is mit átlépni, és ezzel mindketten tisztában vagyunk. Olyannyira, hogy le sem veszem tekintetem a tökéletes arcról, amíg az étlapot fürkészi, kékjeim így automatikusan zizzennek csücsörített ajkaira. Aha. Most haltam meg. Torkomat köszörülöm meg enyhén, hogy a feltörni kívánó nevetést palástoljam valahogy, lazán ökölbe szorított kezemet emelem szám elé.
- Én mondjuk jobban megnézném az utolsó oldalt - körözök kicsit mutatóujjammal a levegőben. Ha minden jól megy, és Anna hajlandó odalapozni, akkor szemben találhatja magát a kézírásommal, ami a nevemet firkantja fel átlósan, igencsak nagy betűkkel a lapra. Az illúzió csodája, hogy az ilyen apróságokat, amikhez nem kellenek hangok és érzetek, már tökéletesen űzzük testvéremmel. Az étlapról vezetem tekintetem a nőre szemtelen mosollyal, aki előrébb dőlt a cselekvésem közben. Fagyott mosollyal ádámcsutkám mozdul, ahogy aprót nyelek az elém táruló látványtól.
- Citrom és mentáscsoki. Bronszkikovszki szerint brutálisan jó, úgyhogy adok neki egy esélyt - mosolyodom el ártatlanul a nőre, mintha véletlen sem lenne utalás a mondatban. És mintha nekem kéne bárminek is esélyt adnom. Jó reggelt, fiam!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A széles vigyor úgy terül el arcomon, mintha csak oda találták volna ki. Vigyázni a levitásokkal. És egyébként Kiscsibe nem is tudja, hogy mennyire igaza van, amikor az összes levitás - én mondom nektek, komolyba - bipoláris. Az egyik pillanatban cukik, meg kenyérre lehet őket kenni, a következőben meg egy baltával akarnak megölni, mert leszóltad a kedvenc könyvüket. Borzasztó.
Az az igazság, hogy már egész nagy sikernek könyvelem el, hogy a lány nem süllyed el, hanem legalább képes fennmaradni. A technikáról tudnék vitatkozni, de ne várjak el sokat gondolom, mégsem Kendét csapkodom éppen ostorral, haver, érted. Ja, szóval elégedett vagyok Kiscsibe teljesítményével, de azért díjat nem fogok érte osztogatni. Hangosan nevetek fel. - Sokra hát! - ingatom meg fejem rázkódó vállakkal. - És igen! A dude a másik felem, vágod? Bromance meg minden. Amikor lógásra invitáltalak, már elindítottam a kapcsolatot egy agyi síkon, és figyeld meg, ha kimegyünk innen, várni fog az üzcsi - bólogatok határozottakat. Senki nem vonhatja kétségbe a dude és köztem fennálló kapcsolatot, még akkor sem, ha valószínűleg az lesz az üzenetben, hogy Brightmore elevenen fog megnyúzni a következő órán, miután vért izzadva felelek le a mai órán leadott anyagból, és épphogy meg fogom kapni az elfogadhatót. De a lényeg most van, nem pedig később lesz, szóval előadom Kiscsibének a tervet, aki morog az orra alatt - meglepő ez, vigyázz -, engem meg ez vigyorgásra késztet. Természetesen.
- Azért örülök, hogy nem nekem kellett ezt kimondanom - fordítom fejemet az ég felé nyammogva, majd sandítok le rá szemtelen, féloldalas mosollyal ajkaimon. Maradjon a kviddicsnél, talán mindenki jobban is jár, de legalább már nem felfordult kacsa, hanem amolyan normális. Normálisabb. Viszonylag normális. - Szív- - pffölök fel, ahogy a víz érkezik arcomba. Megszeppenve nézőkézek Kiscsibére, még akkor is, amikor ő a part felé fordul. Könnyed mozdulattal söpröm ki arcomból a vizet, majd termek mögötte pillanatok alatt.
- Ezt most nagyon nem gondoltad át - hajolok le hirtelen, hogy térdhajlatához és hátához tegyem kezem és kapjam fel gyorsan. A víz felé fordulok és indulok el beljebb. - Én a helyedben alkalmaznám a légzéstechnikát, amit elmagyaráztam még az elején, mert most Kiskacsa leszel - lépek még párat beljebb, lesandítva bizonyosodom meg arról, hogy felkészült-e, direkt várok is pár elnyújtott másodpercet, mielőtt nemes egyszerűséggel lendíteném oldalasan a könnyű testet előre-hátra párszor, majd engedem el az egyik előre résznél, és ha minden úgy megy, ahogy én azt szeretném, elégedetten nézem végig, ahogy becsobban a vízbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Mint mondtam, senki nem vonhatja kétségbe Kende és a köztem fennálló kapcsolatot, így Kiscsibe sem teszi meg. Természetesen figyelmen kívül hagyom, hogy brutálisan le vagyunk szólva, mer’ koncentráljunk szépen a jó dolgokra. Kérdése elgondolkodtat, ami arcomon is látszik valószínűleg. - Nem. A bronnection közé semmi nem álhat. Főleg nem olyan alapszükségletek, mint alvás. Pf - legyintgetek kicsit. Plusz, nem tartom valószínűnek, hogy szívatni akarja tovább magát a dudi, amikor Brightmore már így is eléggé bedobta a mély vízbe. Hihihihi, érted. Kende és a mély víz. Heniál a humorom, tesó. Egyáltalán Sárkánytanunk van most? Mert, ha nem, akkor lehet tényleg alszik az a bánatos, és akkor így meg az is lehet - logikusan, gondolkozz már -, hogy tényleg nem ért célba a kapcsolat. A barackba!
Az meg még nagyobb barackba, hogy Kiscsibe szemtelenkedik, aztán még ő figyeljidézik nekem, mintha kettőnk közül nem ő kezdte volna. Nem is értem mire számított. Most komolyan, szerinte benne volt a pakliban, hogy megússza szárazon? Istenem, zseniálisak a poénjaim ma, de tényleg. Mi a franc történt? Mindegy, mert természetesen nem hagyom bosszú nélkül az arcomba érkező vizet, így nemes egyszerűséggel hajítom Kiscsibét a vízbe, hogy kicsit Kiskacsa legyen. Erről van szó, kérem! Vigyorogva figyelem, ahogy csobban, majd felröhögök, mert mutogat meg csapkod mindenfele is, csak éppen nem arra, amerre én vagyok. Előre görnyedve engedem ki a röhögést, majd ahogy felém fordul és meghallom teljes nevemet a fenyegetéssel, gyomorból tör fel belőlem. Előregörnyedve simul kezem hasamra, majd egyenesedem fel és igyekezvén moderálni magam túrok tincseim közé, amiket rövidségük ellenére borzolok össze. Dudi, faszság, amit tanácsoltál az Ediben, remélem tudod!
- Ne menj már! - vetődök utána még mindig vigyorogva és nevetve, ahogy hesseget el, mint valami madarat. Csibe a madárhajkurászó. Ironikus. Fél szememet hunyom le, ahogy közeledem, fejemet fordítom kicsit oldalasan, hogy ne menjen már a nyitva lévő fél szemembe a víz, majd  kapom el Kiscsibe csuklóját és fordítom nekem háttal egy hirtelen mozdulattal. Kezét nem engedem el, ahogy közelebb lépek, de kezeinken kívül nem érintkezünk. Sehol. Te perverz. Füléhez hajolok, rekedtesen szólalok meg. - Kösz a mai napot - csókolom arcon, miközben engedem el lassan, majd lépek el mögüle. - Menj, szárítkozz meg, én még úszok pár hosszt, ha már itt vagyunk - mosolyodom el szélesen, majd választ sem várva fordulok el tőle és vágódok a vízbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Mikor a hírek kiderültek, először csak néztem a testvérekre, hogy miről beszélnek. Nem nagyon tudtam feldolgozni, és kicsit úgy éreztem magam, mint Kende. Tudod, el kellett telnie pár másodpercre, mire az információ feldolgozásra került, és kicsit fázis késve ugyan, de úgy felpattantam a székről, még el is borult. Én meg meg. Mármint megborultam. Szélesen vigyorogva rohantam ki a teremből, és az első ember, akivel közöltem a fantasztikus hírt, az Kende volt, majd pennát ragadva írtam meg a baglyot és küldtem is el.
Éppen ennek okán battyogok az utcán, mint akinek teljesen elmentek otthonról. Táncolok és forgok, és alig várom, hogy elmondhassam neki, még akkor is, ha nem fog annyira osztozni az örömömben, mint kellene. Nem baj, örülök helyette is. Egyébként azt jutott eszembe, hogy valószínűleg a hideg rázna, ha látnám örülni. Amúgy is para az egész csávó, de ha valami öröm félét látnék rajta, még inkább creepy lenne. Annyira összeegyeztethetetlen. Mindegy. Vidáman integetek és köszönök random embereknek, akik furán néznek rám, de ez legyen a legkevesebb, majd állok meg a leírt hely előtt. Ha nem jelenik meg… hát az szívás, de azért remélem megti- ITT VAN CSORO! Gondolkodás nélkül vágom ki a lángos pózt.
- Rubeeeeeeeeeeeen - kiáltok fel, mikor még naaaagyon sok méter van köztünk, majd állok vissza, mint egy ember és sétálok elé széles vigyorral. - Sikerült. Az illúzió. Átmentem. Rendesen sikerült mindkettőnknek, és valami elképesztő volt! Komolyan! - lelkesedem be azonnal, ahogy mindig, ha az illúzió a téma. Ez talán örök életemre így marad, de nem tudom magam visszafogni, amikor: illúzió, tesó, vágod? - Rengeteget segített, amit mondtál, és rendesen tömegben gyakoroltam. Lefeküdtem a dudival a Nagyterem elé, és bejött! Sokat javult a koncentrációm és… fú - túrok tincseim közé, amikor pillanatnyi szünetet hagyok. - Szóval igen. Sikerült. Kösz mindent. Ráérsz most? - pillogok rá totálisan édes tekintettel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Általában tudom tartani magam ahhoz, hogy semmi ne üljön ki az arcomra. Komolyan. Jó vagyok benne, hogy tökéletes faarccal üljek végig olyan helyzeteket, amik minimum hatvan fintort érdemelnének - ez a képességem szertefoszlik, ha Nora közelében vagyok. Jó, figyelj tesó, lehet itt verni a nyálad, de rád nézne és keresztbe hugyoznád magadat minimum kétszer, mert a nő brutális. Nem elég a létezése, de ha még mosolyog is, plusz olyanokat mondd, mint kevésbé nyilvános helyen beszélni, a szíved meglódul. Mint az enyém. Szívem szerint úgy bólogatnék minden szavára, ahogy a szívem ver, de visszafogva magam rebben meg szemöldököm csupán, és mosolyodom el.
- Ha mindenképpen beszélgetni szeretnél, akkor húzzuk meg őket - fejem is félrebiccen kissé. Kicsit olyan érzés az egész, mintha a saját síromat ásnám éppen, mégis a vesztesek nyugalmával ülök itt. Tisztában vagyok azzal, hogy azért, mert igent mondott az évek óta tartó nyüstölésemnek, még semmit nem jelent. Nem elég, hogy a diákja vagyok, de még a Házvezető-helyettesem is, ennél hátrányosabb helyzetben meg aligha lehetne bárki is. Éppen ezért használom ki az alkalmat, hogy az egyelőre igen gyér - mégis létező - illúzió tudásomat mutassam meg a nőnek.
- Félek, hogyha ilyen lassan halad a kiszolgálás, akkor elveszted az érdeklődésed - csillannak meg kékjeim játékosan, míg ő hátradől, és végre nem kell annyira koncentrálnom arra, hogy a szemébe nézzek mindenképpen. Ami lássuk be, elég sokat segít abban, hogy a zsigerből jövő “én lehetnék közös bennünk” - ha érted mire gondolok - mondat ne hangozzék el hangosan.
- Bárki bármit mondd, a citromot kevés másik fagyi übereli - bólintok komolyan. - Mintha azt mondanánk, hogy a Levita jobb a Rellonnál. Esélytelen - mintha azt mondanánk, hogy bárki jobb lehet nálam. Lássuk be, ahhoz képest, hogy totálisan be vagyok szarva az előttem ülő nőtől, egész jól viselem. Viszonylag. Természetesen lehet, hogy közben kívülről egy komplett idiótának tűnök - biztos, hogy nem tűnök annak -, de hát ebből tudok gazdálkodni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

De még mennyire, hogy de! Erőteljesen bólogatok a kérdezésre, szélesen vigyorgok, mint akinek elmentek otthonról. Igazából nem állunk messze a valóságtól, de most komolyan csak izgatott vagyok. Az illúzió minden fölött áll, és ha csak aprócska sikerélmény is é, mindent sutba dobok, hogy örüljek neki. Még a gátlásaimat is, amik nem is léteznek annyira. Hah, de most nem apró sikerélmény ért, tesó, hanem maga a Kánaán jött el, amit fennhangon osztok meg Rubennel.
- A legjobb dudim - pontosítom mondandómat, amivel így sem mondok többet. Nem baj, csak lépj tovább rajta, ahogy én. - Jó, mindegy, de tömeget mondtál, megtettem, és siker! - csapom kisterpeszbe lábaimat, kezeimet meg az égre csapom, amivel lehet éppen pofán vágni készülök egy égimeszelőt, de ez legyen a legkevesebb. Itt van Ruben, aki valószínűleg egy nézésével lefegyverezné a tagot, szóval nem aggódom. Visszaállok emberbe, és úgy hallgatom további szavait, mintha csak feliratot olvasnék. Koncentrálva és elmélyülten.
- Mert türelmetlen vagyok, és ez azóta sem változott. Nemtom, szerintem nem is fog, de pozitív vagyok - bólogatok serényen megint, ahamozok is mellé, és ha valaki lát minket kívülről, tutira vinni akarna már az ELME-be. Nem baj, haver, simán belefér. - Hát ahhoz, hogy semmi ne zökkentsen ki, tényleg egy forgalmas út kellene - gondolkodom el nyammogva, majd röhögök fel, mert egyáltalán nem gondoltam komolyan. Legyintgetek is Ruben felé, hogy felejtse el, reagálnia sem kell rá, de azért pár percre elindul a vezérhangya. Hát, ha ide kifekszem, akkor az a legjobb koncentrációs gyakorlat ever, hiszen a minden közepén baszódok és kreálom az illúziókat. Ha itt nem tanulom meg rendesen, akkor sehol: ennek eredményeképpen el is pillantok Ruben mellett az utat fürkészve, majd magam mögé és nyalom meg alsó ajkamat. Elrakom talonba az ötletet.
- Meg is hívhatlak, de igazából csak beszélgetni gondoltam - sütöm le tekintetem kicsit, ahogy az előbbi pörgés el is tűnik. Végül visszapillantok rá. - Üljünk be valahova - bólintok egy határozottat, majd fordulok irányba, hogy indulhassak a cuki felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Nekem már elég, ha elismeri, hogy az egyébként hülye ötletem, igenis zseniális volt. Hát működött? Igen. Akkor meg mindenki nyugodjon le a picsába, és csak fogadjátok el, hogy király vagyok. És sokkal jobb, mint bárki más, mert ti csirák vagytok, nos… a Mórocz ikrek meg nem. Gihi. Valahogy ezért is elengedhetetlen a póz, és őszintén szólva nem érdekel, hogy ki látja meg, vagy ki sem, de az mondjuk biztos, hogy Ruben legszívesebben letagadna. Nem baj. Nekem belefér.
- Nem kellenek a közhelyek. Fejlődni akarok, és odacsapni, hogy mindenki elhiggye, képes vagyok rá - mert akik szerint nem, azok kapják be. Három dolog van az életemben, amikben jó szeretnék lenni:  a bájitaltan, a művészet különböző vonalai és az illúzió. Az utóbbi pedig érzem, hogy engem is formál, mert muszáj neki. Oda kell figyelnem, meg kell tanulnom koncentrálni valamire, és mindent megad, amire szükségem lehet a jövőben, hogy összerakjam a dolgokat: amit szeretek és ami a jövőm. Legalábbis az elképzelt jövőm.
- Itt vagy te, majd megvédesz. Felbérellek bodyguardnak, mit szólsz? - mérem végig hümmentve. - Totál ijesztő vagy, szóval a közeledbe sem mernének menni - vigyorodom el szélesen, majd bólogatva indulok el a kávézó felé, hogy meg is torpanjak, majd éles kanyart véve induljak a másik irányba. Meglepő, hogy majdnem képes voltam rossz irányba elind-. Igazából rossz irányba indultam el. Kezeimet süllyesztem zsebem mélyére, ahogy a kávézó felé megyek. Akkor nincs meglepi süti Móricnak.
- Hát igazából… - rúgok el egy kavicsot, ami az utamba kerül. - Noncsi bácsiék elfoglaltak most, Móricnak ugyanezek a problémái, szóval… ja, beszélgetni. Nem tudom kivel tehetném még meg erről - vonom meg vállaimat. - A tanácsod kellene - lököm be a kávézó ajtaját nagy mosollyal, és huppanok le azonnal az első szabad asztalhoz. Azonnal ujjaim közé veszem az itallapot, és kezdem el fürkészni. A felét ki sem tudom mondani, bakkerka.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Kilépve a pizzériából konkrétan az arcomba csapódik a hideg. A rohadt életbe bele. Durcásan fogom meg táskám pántjait és húzom feljebb magamon, ahogy körbe nézek. Eddig ez az év egyáltalán nem úgy sült el, ahogy kellene neki. A titkiben megírt bakancslistám felén sem vagyunk még túl a dudival, sőt... csak párat sikerült eddig kihúznunk belőle. És vagyok olyan barom, hogy mindezek ellenére sem mondtam el senkinek egyelőre, hogy a VAV után nyomok egy "ciao"-t és lelépek Rómába. Annyira nyomom, hogy már elkezdtem intézni egy lakást is, amit bérelhetek valami nyugger negyedben, de megfizethető, úgyhogy egészen megfelel. Nem véletlen dolgozom ki a belemet jelenleg, kell a pénz, amíg legalább ott nem találok valami munkát, mert valószínűleg a rajzolásból aligha fogok megélni. Bár ez lenne a hosszútávú terv.
Arcomat dörzsölve lépek a téren lévő kúthoz. Az anyámat, amiért nem tudom elmondani legalább Kendének, hogy eltakarodom egy évre. Még a szüleim sem tudják a tervemet, pedig nekik is elég illendő lenne elmondani, nemde? Vajon anya mennyire lesz kiakadva?
A kérdést és a hozzá társuló kellemetlen érzéseket elengedve kezdem el formálni az illúziót magam körül. A leírás alapján a kis lakás elhelyezkedése több háztömb kellős közepén helyezkedik el. A zsúfolt utca lassan ölt alakot, és bár a téglaépületek eléggé instabilak, kivehetőek, hogy azok. Nekem ez elég. Az ablakokba képzelem lassan, óvatosan a színesebbnél színesebb virágokat, amik hatására ajkaimon halvány mosoly villan fel. Kurva jó lesz.
Felegyenesedve hátrálok el egy padig, táskámból kikapva a vázlatfüzetet csapok fel egy üres oldalt és állok neki meghúzni az alapokat a háztömbről. Ha a kút van vagy két és fél méter magas, akkor a tömb... felpillantva látok meg egy srácot.
- Hallod világfájdalmas képű srác! - kiabálok oda neki. - Állj már be a kút mellé! Csak pár percre pls - vagy három órára. Még nem tudom, majd kiderül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Egyetlen probléma van azzal, hogyha méretarányos rajzokat akarsz csinálni épületekről: kell valami, amihez mérheted. Az illúzióban lévő virágok kicsit meginognak, ahogy a srác lép bele, de ezen már ne múljon. Fél szememet becsukva korrigálom a dolgot, majd térek vissza a füzethez, ahogy a srác beáll a kút mellé. Fejemet felemelve vigyorodom el szélesen, ahogy akarva vagy akaratlanul - nem érdekel különösebben -, de tényleg beáll a kút mellé. Ceruzámat emelem fel, fél szememet becsukva teszem a srác elé. Szóval a kút magassága, a srác belefér nagyjából két és félszer, akkor a háztömb... ismét lefelé figyelek, gyorsan húzom meg a vonalakat, mielőtt az isteni szikra, és a tökéletes számolásom elvész.
- Rajzolok - felelem könnyedén. A füzetre fektetem alkaromat, a srácra pillantok. - És az illúziómban állsz - vonom meg vállamat. Egyáltalán nem illik a srác a képbe, mert pont nem valami kastélybéli jöttmenttel adnám az utcaképet, de a szükség törvényt bont vagy mi a fasz, szóval egyelőre belefér. Viszonylag.
Oké, szóval koncentrálni kell. Menni fog az. Eddig is ment. Főleg a Nagyterem előtt, amikor sokkal többször voltam megzavarva, mint kellett volna. Oké. Lássuk csak. Lassan homályosodik el minden a srác körül, míg az illatok felerősödnek. A édes és kesernyés illat keveredik a levegőben, bekerül a képbe a jellegzetes virágillat - ezzel párhuzamosan kerül ajkaimra féloldalas mosoly. Én is érzem a virágok illatát, majd a háttérből megszólaló alapzajt, mintha csak egy piacon lennél. Mindenki kiabál, és bár a szavak kiérthetetlenek - hiszen nem tudok olaszul -, de egyértelműen rád akarnának tukmálni valamit. Nevetve emelem kékjeim a fiúra.
- Gyere, megmutatom miben vagy partner - intek felé. Láttam már, a kastélyba jár a gyerek, de a nevét meg ne kérdezd, mert elvérzek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Az egész nap egy hatalmas szívás volt. Minden porcikám sajog, és állva képes lennék elaludni, ha kapnék harminc másodpercet rá. Napközben nem kaptam, mert valahogy az emberek - meglepő -, de a két ünnep között még jobban szeretik a pizzát. Ma nem volt szabad asztalunk egyetlen pillanatra sem, a vendégek váltották egymást, én meg lehúztam több, mint tizenkét órát. Oké, ezt így nem szabadna egyébként, de kikönyörögtem Barnabástól, hogy legyen már szíves, mert kell a pénz bebaszni szilveszterkor a Balára. Megszánt, szóval ma és még holnap is nyomom neki teljes műszakban, még a zárást is magamra vállaltam.
Így nem csoda, hogy kissé fújtatva jövök ki hátulról, amikor hallom, hogy csukódik az ajtó. Ha valaki éjszakai nasinak szeretne pizzát, akkor megszívta, mert a szakács már elment. Kezemet a konyharuhába törölve lépek ki az ajtón és találom szemben magam Kiscsibével. Megszeppenve mérem végig, sután intek neki vissza, majd lépek az utolsó párocskához, akik nagyon nem akaródznak elmenni. Mosolyogva fogadom a bókokat az ételről, majd a kérnek-e még valamit kérdésre, a nemleges válasz után csapom ki nekik a számlát. Igazán elhúzhatnának már a picsába. Hatalmas vigyorral és hévvel köszönöm meg a borravalót, majd nézek utánuk, hogy amint eltűnnek a látóteremből rogyjak le egy székre. Fejemet hátravetem a támlára, kissé lejjebb csúszok.
- Haldoklom - biccentem előre fejemet, majd akadok meg megint Kiscsibén. - Mi a pálya? A szakács már elment, nem tudok adni pizzát - vonom meg vállaimat, majd állok fel. A konyharuhát dobom a vállamra, ahogy elindulok hátrafelé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Komolyan hihetetlennek tartom, hogy az emberek nem tudják mit jelent a “zárunk” kifejezés. Lehet beszélek Bánkival, írjuk már ki az ajtóra a fogalmát, mert az rendben van, hogy ők elcseverésznek itt a jövőjükről, de az én jövőm a Balatonon lenne pár napon belül, megszámlálhatatlan feles társaságában - csakhogy nem adják meg rá a lehetőséget, mert nem zárhatok. És még csak nem is tudják mennyi dolgom van még a zárás után. A visító gondolataim - bocs, ha a közelben van legilimentor - lehet telepatikusan célba értek, mert végre felkelnek és eltakarodnak. Azzal a lendülettel vetem is le magam a székre, ami nem bizonyul jó ötletnek, mert elalszok, szóval kelek is fel, magam mögött hagyva Kiscsibét, akinek mondata elszáll az éterben. Immár a pult mögül emelkedik meg szemöldököm kérdőn.
- Aha. Hát ez kedves tőled. Kösz - lépek a kasszához, hogy elkezdjem számolni a pénzt, aztán megállok a mozdulatsorban. Hát hülye vagyok? Pálcámat előkapva suhintok, és mormolom el a bűbájt, oldja meg ő, majd pillantok előre. Elém jönni? Mintha valami tinilány lennék, akit kísérgetni kell A-ból B-be. Nem mondom, hogy bassza a férfias önérzetemet, de azért bassza a férfias önérzetemet. Ráadásul… vissza kell kísérnem a kastélyhoz, majd utána mehetek csak az állomásra. Remek. Két ujjal dörzsölöm meg szemeimet.
- Fasza volt. Nagyon sokat ettem. Többször is leégettem a nyelvemet, mint indokolt lett volna - libbenek be hátra, hogy elmormolva még egy bűbájt kezdjek el rendet csapni hátul. Az ajtón hátrálok ki, majd fordulok meg tengelyem körül. - És neked? Azt hittem a szünetet is Hollósival fogod tölteni, vagy… - vigyorodom el szélesen. - Miatta jöttél vissza előbb? Romi - könyökölök fel a pultra szemtelenül csillanó kékekkel, ugyanilyen mosollyal. Gondolom egyértelmű: rohadtul nem felejtettem el, hogy egy Hollósi miatt lettem lekoptatva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Megszeppenve nézem a pultra letett poharakat, amik még az asztalon vártak. Pálcámat ismét előkapva lebegtetem őket hátra, hogy a többi mosatlan edény közé csapódjanak. Aprót biccentek, néma kösznek szánom, mert ha most leállok beszélgetni, akkor soha nem fogok végezni. Bár elnézve őt, aki simán levetkőzött, hogy poharakat szedjen össze, lehet tényleg nem fogok innen elmenni soha. Miért is maradt? Nem kell sokat gondolkodnom azon, hogy derítsem ki, szóval a jól megszokott ami a szívemen a számon dolgot követve vigyorgok rá. Szemöldököm rebben meg a válaszon. Ennyi? És ilyen nyugodtan? Miért is nincs rám kiakadva?
- Mert elég elképzelhető lenne - pillantok a plafon felé, mint aki elgondolkodik. - Bár nem gondoltam volna, hogy a fiatalabbakra gerjedsz - szemtelenül csillannak meg kékjeim, ahogy fejem oldalra billen, követve az ő mozdulatát, arcom még jobban felnyomódik, végül nevetek fel.
- Aha, beszélni róla - ingatom meg fejemet lassan felegyenesedve. - Nem szeretném hallani mennyire fasza volt a bál kettesben, vagy ami utána jött - emelgetem meg szemöldökömet. - Hagyd az asztalokat, majd megcsinálom nyitáskor a maradékot. A nagy része kész úgyis - libbenek hátra szó nélkül. Pár perc múlva kerülöm meg a pultot, kabátomat csak magamra húztam, sálam libeg a nyakamba, ahogy Amélia kabátjáért nyúlok és tartom neki, hogy belebújhasson.
- Visszakísérlek - ez tényként van közölve, szóval nemigen van esélye tiltakozni ellene. Felőlem ő mehet három méterrel előttem is, de akkor is vissza fogom kísérni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Itt nem azzal van a probléma, hogy mással ment. A bajom az, hogy elméletileg jobban ismer, mint bárki más - a dudi ide nem számolandó -, mégis képes volt elígérkezni. Mindketten tudjuk, hogy az utolsó pillanatban is képes lettem volna elhívni, de ő inkább még azelőtt elvette tőlem az esélyt, mielőtt megpróbálhattam volna. Van elképzelésed arról, hogy kamaszfiúként mekkora bátorság kell ahhoz, hogy elhívj valakit magaddal egy bálba? Jó, nekem sem, mert általában a lányok kapnak el minket, de van elképzelésem róla. Bár ezek után mindegy a bátorság, ha soha nem fog megtörténni többet. Figyelmen kívül hagyom a kérdést, csak szemeimet forgatom meg kicsit válaszként.
- Óóó, többen csináltátok? Szép! Erről maradtunk le? Bakkerka, meg kell írnom majd a dudinak - tettetek meglepettséget. - Hát ki gondolta volna? - röhögök fel hangosan, míg hátrafelé sétálok. Bár egyik szavam sem komoly, nyilvánvalóan nem - soha nem gondolnék ilyet Améliáról -, de jól esik kicsit látni, ahogy idegesebb lesz. Kivéve, amikor megáll bennem az ütő. Marina? - Mi volt Rinnel? - kapkodom kékjeimet ide-oda arcán. - Amélia, mi volt Rinnel? - leszek hangosabb, és türelmetlenebb, de a válaszra talán hiába várok, ezért viharzok el inkább a kabátomért. Beszélnem kell Rinnel. Nem. Beszélnem kellene Rinnel, de nem fogom megtenni.
Visszaérve türelmesen tartom neki a kabátot, aprót dobok a textilen, hogy a vállára simuljon, majd fogom meg a sálat, hogy a nyakára dobhassam, de ő megfordul és csapkod. - Ijj, baszki - kapok felkaromhoz. Ez csak a dráma, nyugi, nem is fájt, csapkodjon csak. Elkezdi kiadni magából, én meg hallgatom és hallgatom a sáljával a kezemben, míg meg nem fordul és ott nem hagy. Váó, ezt egész olcsón megúsztam. Kérdés nélkül megyek utána, mert egy: nálam van a sálja, kettő: megígértem, hogy visszakísérem, és ne sétálgasson egyedül a sötétben. De megáll az ajtóban, én lábujjhegyre állva torpanok meg mögötte, az ajtóba kapaszkodva, így legalább nem csapódik neki, kissé kikerekedett kékekkel. Csoda, hogy nem ütközik nekem baszki! Megszeppenve nézek le rá, aprót lépek hátrébb.
- Elkísérlek. Nem mész egyedül - jelentem ki megint határozottan, ahogy a nyakába rakom a sálat. Az ajtót ismét kitárom, majd Amélia után lépek ki rajta. Pálcámat előkapom, bezárom a helyet, majd indulok el. Csendben. Ez fontos. Nekem egyáltalán nincs kedvem erről beszélni, és nem is ezért kísérem el. Ugye.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

A sál eltűnik a kezeim közül, mire észbe kapnék, már a nyakában igazgatja. Pislogok kicsit magára a tényre, amíg az agyam képes feldolgozni ezt a nagyon nehéz információ halmazt, majd pillantok arcára. Védekezőn emelem fel mindkét kezem, hátrébb lépek még egyet, ahogy kijelenti, tud magára vigyázni. Persze, én ezzel tisztában vagyok, csak pontosan annyira érdekel, mint amennyire el tudod képzelni. Bezony. Semmennyire. Ha már eljött idáig, a minimum, hogy visszakísérem, még ha több vér is van a pucájában, mint a legtöbb gyökérnek az évfolyamomon. Ha sérti is a hatalmas büszkeségét - legalább ebben hasonlítunk -, akkor mögötte sétálva kísérem el. Nekem aztán rohadt mindegy.
Szóval nézek utána, ahogy kilép a pizzériából, majd lépek utána. Pálcámat előkapva zárom be az üzletet, majd fordulok felé, ő meg azonnal el is indul. Táskámon rántok egyet, miközben halkan nevetek fel a viselkedésén. Fasza, hogy megint odalyukadtunk ki, hogy mindketten meg vagyunk sértődve a másikra. Fel kellene nőni. A gondolatra harapok alsó ajkamba, ahogy kullogok Amélia mögött. Róma látképe beúszik lelki szemeim elé, és szívem dobban hatalmasat. Fel kéne nőni, mégsem tudja senki, hogy a VAV után elmegyek egy évre. Hogy a dudi születésnapján már nem leszek itt. A következő évet nem együtt kezdjük mesteren. Az egyetemmel is csúszok… ha egyáltalán hazajövök valaha.
Fejemet kapom fel a kérdésre, ami ki is szakít a gondolatokból. Halványan mosolyodom el, egy hangos “eh” hang mellett vonom meg vállaimat.
- Nemtom - felelem végül. - Szíved joga volt azzal menni arra a szarra, akivel akarsz - ismét megvonom vállaimat. Most erre mi a tökömet mondjak? Nem mondhatom ki hangosan, hogy valószínűleg az utolsó esély volt arra, hogy elmenjünk együtt egy ilyen eseményre. Ez van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Anyámmal az élen nyomta mindenki a közvetlen családból, hogy ez az esemény mennyire fontos. Rólunk szól, mi vagyunk a végzősök, oda kell tennünk magunkat, hogy jó emlékekkel emlékezzenek vissza ránk. Néztem, mint hal a darában, hogy a tökömet sem érdekli őszintén szólva, hogy emlékeznek rám, amikor király arc vagyok, és a dudi ott lesz mellettem mindig. Viszonylag. Amíg le nem lépek. Bele sem merek gondolni, hogy Rin hogy fogja fogadni a hírt… hangosan hümmentek egyet, majd bólintok egyet a válaszra. Egen, az ő döntése volt. Sasszeme van ennek a lánynak, én mondom! Csibeszem játszik vajon?
- De nem így történt. Ez van - valószínűleg, ha a birtokomba kerülne egy időnyerő, akkor sem változtatnék ezen. Egyszer elhívtam, nem jött be, többet biztosan nem próbálkoznék, főleg, ha felesleges volt elsőre is. Csak az energiámat veszi el. Megint bólintok, mikor egyetértünk, ha szerinte is máshogy alakult - látod? Sasszem. Mondom én, bakkerka már!
- Akkor beavatsz, miért sétálok a kastély felé a tudattal, hogy valószínűleg elkéstem az utolsó vonatot hazafelé? - vakarom meg államat könnyedén. Hangom egyáltalán nem ideges vagy mérges, a vesztesek nyugalmával sétálok Amélia mellett. Tudod mikor fogok nekiállni szaladgálni egy vonat miatt. Inkább alszok a kastélyban, de rohangáljon a tököm. Fejemet csóválom meg nevetve, majd állok meg az út közepén. A vonat nem vár… amúgy sem. Hoppon maradtam.
- Oké, figyuzz ide. Visszautasítottál, pedig velem szerettél volna jönni, de nem így lett. Elmentél Zalánnal, mert így döntöttél, ami bassza a csőröm, de ezt kell szeretni. Ha arcon pörgök sem fog ez változni, úgyhogy tényleg elmondhatnád miért sírod el magad mindjárt - mutatok arca felé, ha felém fordult. Ha nem, akkor az kellemetlen, de tudok azzal is azonosulni, hogy a hátának mutogatok. Majd döbbenek le. - Ugye nem bántott?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem tudom miért érzem magam elárulva, amiért mással ment. Azt hittem képes rám várni tényleg az utolsó utáni pillanatig, de most, hogy nem így történt, nagyon sok mindent megváltoztat. Be kell látnom, hogy nem csak én létezem. Mármint másoknak nyilvánvalóan, de ezek szerint Amélia valóban kezd túllépni rajtam, én meg elveszem magamtól az esélyt is, hogy esetleg… nem baj. Soha nem akartam tévhitekben ringatni, esetleg elhitetni vele, hogy valóban lehetséges lenne, de akkor is elárulva érzem magam. Még ha tudom, hogy így a legjobb: elfelejt, túllép. Bizony. Így kell lennie.
- Ja, ilyen vagyok - bár mi a fasznak azt senki nem tudja. De akkor sem fogom egyedül visszaengedni. Még akkor sem, ha egyedül sétált el a sötétben idáig. Kizárt dolog. Mint az, hogy még egyetlen pillanatig csendben maradjak, de a reakciója máris ad egy választ. Reszketegen fújom ki a levegőt, szemeimet is lehunyom kicsit, de csak egy hosszabb pislogásnak hat az egész. Szerencséd van, Hollósi.
- Vagy csak simán szólj, hogy beverhessem az orrát, aztán leátkozzam a picsába - vonom meg vállamat. - Nekem már nem számít még egy büntetés, neked viszont… eléggé - sandítok rá, majd túrok tincseim közé, borzolom össze őket és fordulok oldalra. Ahol a semmi van. Remek ötlet volt ez. Megtorpanok, ahogy megfogja a kezemet és elém kerül. Értetlen sandítok le rá, figyelek, és nem csak azért, mert ezt kéri tőlem, hanem mert… jó, mert ezt kéri tőlem. Szemöldököm rebben meg, ahogy neki áll, majd jobb lábamra helyezve a testsúlyomat várom a folytatást. Ez így nagyon hosszú lesz, de valahogy már hozzászoktam a húsz perces bevezetőkhöz.
Arcáról zizzennek kékjeim a kezében tartott borítékra? Az egy boríték? Remélem nem lefizet, mert az elég kellemetlen lenne. Csak fürkészem a papírt, de nem mozdulok. Halkan nevetek fel a VAV-ra, kékjeim vidámabban csillannak, ahogy arcára pillantok, mint a ma este folyamán bármikor. Lassú mozdulattal nyúlok az ajándékért, vagy nevezzük bárminek, majd ejtem magam mellé kezemet, ahelyett, hogy kibontanám.
- Nem fogok tanulni a VAV-ra. Már felesleges - jelentem ki. - Emlékszel a születésnapodra és a kiállításra? A képeim még mindig a galériában vannak. Azt mondta a vezetőség, hogy eltekintenek az idei projekttől, amiért az előző ekkora sikert aratott - mosolyodom el halványan, majd emelem fel a borítékot és kezdem el kibontani. Remélem nem az a női nevű együttes koncertjegye van benne, amire én vittem volna, mert lemegyek hídba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Értékelnem kellene, amiért a bálon történtek után is képes volt eljönni a pizzériába, hogy beszéljünk. Hogy megbeszéljük a dolgokat, amik történtek. Vágom, nem akar megint hónapokig tartó csendet, és őszintén szólva, én is kinőttem már ebből, de a büszkeségem sokkal nagyobb annál, minthogy el tudjam fogadni a tényt: egy Hollósi miatt. Belefáradtam abba, hogy megpróbáljak kiigazodni rajta. Az egyik pillanatban aggódik, mint most is - mert hallgatom a szavait, de még mennyire -, a következőben meg mással megy a bálba. A bálba, aminek rólam kellett volna szólnia. Más kérdés, hogy a kedvenc bárunkban rólunk szólt a dudival, mert úgy csináltuk, de… a bál szar volt. Örülök, hogy megszervezhettem.
- Kérlek - nézek rá félrebiccentett fejjel, aminek hatására esik egy tincs arcom elé, totálisan szkeptikus tekintettel. - Nem kellett magad kidumálnod. Meg sem akartalak büntetni - legyintgetek felé kicsit a levegőben. - Oké - dugom kezeimet zsebembe, ahogy vállat vonok. Nekem mindegy. Akar a halál erről beszélni, amikor haladhatnánk is, mielőtt a kibaszott útra fagyok, mint valami elrettentő szobor az alsóbb éveseknek: ezért ne menj ki takarodó után. Odafagy a valagad az útra, bakkerka!
Megkapom a bevezetőmet, elmondom az én álláspontomat, tehát bontanám az ajándékot, mikor megállít. Kérdőn kapom kékjeimet arcára, majd vár- nem várok. Már mondja is. Másik lábamra helyezem a testsúlyomat, kezemet engedem lejjebb, miközben hallgatom. Aprót biccentek a gratulációra, majd vigyorodom el a teljes nevemet meghallva. Remek, kaptam a nyakamba még egy Malvint. - Hát úgy, hogy felesleges - szúrom közbe, mert szerintem tök érthető voltam. Keze lendül, követem a mozdulatot, ahogy a kastély fele int, és tekintetem ott is marad, amikor beérkezik a következő kérdés. Mi a terv? Róma. Róma a kibaszott terv, ami, ha nem fog sikerülni a VAV, akkor is a terv marad. És akkor is menni fogok, mert nincs az az ember, aki visszatarthatna attól, hogy elmenjek abba a tetves városba. Eldöntöttem. És jól is fog jönni, hogy külön töltsünk pár hónapot Améliával. Talán  kell egy kis idő, hogy eldöntse mit is akar valójában, mert nekem nagyon úgy tűnik, hogy jelenleg nem tudja. És én ebben nem akarok részt venni.
- Szóval remek mágus vagyok? - emelkedik meg szemöldököm kérdőn, szemtelen vigyorom egyetlen pillanatra villan fel, amíg nem moderálom magam. - Arra volt az öt év, hogy megtanuljam azt, ami kell a VAV-ra. Ha megszakadok sem sikerülne már mindent benyalni. Ez van. Vagy sikerül, vagy nem - most mit izguljak rajta? - Vagy sikerült összeszednem az alapot, és akkor kurva jó vagyok, vagy nem. Akkor megbuktam - pillantok el róla lefelé, a borítékra, amit végre zavartalan nyithatok ki. Mutató és középső ujjam közé fogja a két jegyet húzom ki azt és olvasom el, ami rajta van.
- Ez zseni! - csillannak fel kékjeim. - Mikor menjünk? - hangomból hallatszik az izgatottság, aprókat toporogva lépek közelebb hozzá. Mint valami türelmetlen kölyök várom a választ.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem mondom, hogy megkönnyíti, ha valaki beáll valami mellé és méretarányos lehet a kép, legalább viszonylag, de megkönnyíti. Most az, hogy éppen kit kaptam el, pont nem számít, mert részemről Brightmore is lehet- Hah, oké. Azért ennyire ne vessük el azt a bizonyos sulykot kérem. Brightmore-on kívül bárki lehetett volna, akkor is megkérem, hogy meressze a valagát a kút mellett. Mondjuk.
Mert végül csak nem bírom ki, és a meglepett arcát látva, ahelyett, hogy felröhögnék hangosan, inkább odahívom magamhoz. És ha ez még nem lenne elég, akkor a homályos épületekből semmi nem marad, ahogy az illatokat és hangok is eltűnnek, amint odaér. Kicsit értetlen nézek fel rá, ajkaimmal csücsörítek kicsit.
- Persze - nézek rá értetlenül. Ez a srác… hülye? Vállat vonva vigyorodom el, mert nekem tök mindegy, attól még jó fej és adom, hogy érdekli. Szóval vállat vonok, elvigyorodom és kezdődhet a műsor. Ceruzámat a füzetre teszem, fél szememet behunyva koncentrálok, így kúszhat az orrunkba a pizza illata, hallhatjuk a messziről jövő, de kivehető szavakat. Nyammogok kicsit. - Mármint… a rajz? - pillantok le a vonalakra. - A fejemből. Elképzelem őket, magam elé is, ezért kellett megállnod a kút mellett, majd meghúzom a vonalakat, amiket látok magam előtt - pillantok az ég felé. - Ja, valahogy így. Nem nagy dolog. Én tartom, hogy szerintem mindenki tud rajzolni - bólogatok határozottan. Aki még nem is próbálta, az nem csoda, hogyha azt mondja, hogy nem tud. Vagy aki az első, akár a második próbálkozás után feladta. Hát… úgy nehéz is, tesó.
- Megpróbálod? - nyújtom felé a ceruzát széles mosollyal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Most tényleg visszakérdezett? Édes Merlinre, hogy megtette. Én meg tényleg emlékszem is az ominózus esetre, amiről beszél, de már-már durcásan túrok tincseim közé. Kicsit fújtatok is, csak azért, hogy érezze. Miért olyan fontos most ez hirtelen? Ennyit várni azért, hogy megkérdezze… ennek semmi értelme.
- Mert akkor megszívod - vonom meg vállaimat. Már bocs, de még mindig tartom, hogy neki sokkal szarabb, ha megbüntetik, mint nekem. Érted, a pedáns levitás büntetésben? Hogy néz az ki? Plusz, ember legyen a talpán, aki megmeri cselekedni, és nem fél a következményektől, ami csipogva csap le. Majdnem mint most, amikor simán beközlöm, hogy biztosan nem fogok tanulni a VAV-ra. Ember, vannak olyanok, akik megteszik helyettem, érted, most akkor mit erőltessem meg magam? Vagy így, vagy úgy, de úgyis átmegyek. Ha más nem, kis kenőpénz. Biztosan értékelnék.
Szemeimet forgatom meg a következő visszakérdezésre. Ja, tényleg azt mondta, és a mellkasom dagad is, bármennyire tudom magamról, hogy király vagyok. Ehhez nem kell megerősítés egyébként, mert tény. És ezt mindenki tudja. Aki meg nem, az eddig egy szekrényben lakott, és a szülei sem szeretik, úgyhogy… pech. Mármint neki. - Ha megcsapkodnál sem lenne másképpen, úgyhogy teljesen mindegy - egyetlen pillanatnyi szünet. - De ha nagyon csapkodnál, szólj előtte, hadd feszítsek be, akkor kevésbé fáj - nyammogok kicsit, de sokkal jobban lekötnek immár a kezemben tartott jegyek. Fogalmam sincs mi az a szabaduló szoba egyébként, de a nevéből kiindulva szabadulni kell valahonnan, amiben meg profi vagyok, szóval annyira nem lehet szar. Csillogó kékekkel, és sokkalta őszintébb mosollyal pislogok is rájuk, mint az elmúlt napokban bárkire és bármire. Fel is teszem a kérdést, hogy mikor menjünk, mikor… kávézó, könyvesbolt, de: volt suli. Mi? Lassan vezetem a lány arcára kékjeimet. Mégis miről beszél és honnan van ennyire képben? Szemöldököm szalad ráncba, visszapillantok a jegyekre, mikor kiszúrja a szememet. Tölgyhegy. Tesó… a csaj hazavisz, vágod? Az eltűnt mosolyom fokozatosan kerül vissza ajkaimra, egyre szélesebben, míg vigyorogva figyelem már Amélia arcát, amíg ott nem hagy. Meg a nagy faszt! Azonnal utána kapok, hogy keze helyett a táska pántját kapjam el és kényszerítsem megállásra, majd arra, hogy felém forduljon, mert ez nem így működik. Ő elmondja, én meg nem?
- Adnám, ha megmutatnál mindent - mosolyodom el, miközben elengedem a táskát. - Mégha fogalmam sincs mi az a darts - nézek rá értetlen egy pillanatig, ami elég hamar eltűnik arcomról. - Fasza randit szerveztél le, Kiscsibe. Gratulálok - emelem szemeim elé a jegyeket, majd azzal a lendülettel csúsztatom őket farzsebembe. - Én is zavarba jöttem volna ennyi program ötlettel, szóval teljesen megértelek, hogy itt akartál hagyni - szemtelen vigyorodom el. - Jövő hét utáni szombaton megyek. Az állomáson tala, és ha már randi, azért tedd oda magad pls - a következő semmiképpen sem jó, amikor Rómában van jelenésem. Érted? Rómában. Lakást nézek, ember!