Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Denis

- Felnőtt vagyok.
Jelzem abban a pillanatban, ahogy elhangzik a "Will vigyáz rád" rész. Egyedül hagytak egy nagy házban, mindannyian, és senki sem kérdezte meg, hogy nekem ez így jó lesz-e, senki sem foglalkozott vele, hogy én mit akarok. Mindenki lelkesedik, hogy ott egy ház, amiben egyedül élhetek, és ez lehet, hogy mást lelkesít, de engem frászba hoz. Menekülök onnan, mert tele van olyan emlékekkel, amiket szerettem egykor, és amik most a szívemet szaggatják millió darabra. Ilyen lehet azoknak a gyerekeknek a szíve, akik feje felett a szülők a válásról döntenek, és ő hirtelen hontalanná válik a saját otthonában. Egyedül hagytak, és ezt tényként kezelték, mintha ez normális lenne. Régebben szerettem volna, ha közös gyerekeik lesznek, de most már inkább azt mondom, hogy sose legyen közös gyerekük. Nem vicces, ha ottfelejtik a párizsi vagy olasz metrón, csak mert éppen valami nyűgjük van egymással, és utána közlik vele, hogy "van egy egész metrókocsid".
- Felmerült bennem a gondolat, hogy igen. Vagy, ha nem is szerelem, van valaki, akibe bele tudnék szeretni.
Ha hagyja magát. Most éppen úgy néz ki, hogy hagyja, hiszen nap nap után nála vagyok, beszélgetünk és egymás mellett létezünk. Nagyon aggódom, amiért a sziklamászás következtében most átmenetileg idegesebb, mert nem tud úgy mozogni, ahogy kellene, hogy sántít, fájdalmai vannak, és rengeteget alszik, de a tény, hogy együtt alszunk, hogy mellette kelek, kicsit mégis örömmel tölt el. Jó érzés olykor ott ragadni nála.
- Nem történt semmi, csak tetszik. Elmondtam neki, most éppen emészti, azt hiszem. Jól kijönnétek egymással, a hosszú emésztésben te is jó vagy.
Mosolyodom el keserűen, mert én gyakorlatilag mindent végigasszisztáltam, és ha el is mondtam a véleményem vagy a meglátásom, Willen kívül senki se vette komolyan. Vele viszont kiváló elméleteket szültünk, és számos fogadást kötöttünk arra, hogy vajon merre megy tovább a sorsuk. Nos, a jelenlegi helyzetre egyikünk se fogadott. Will arra tett, hogy nem válnak el, de nem is lépnek előre, én meg arra, hogy rájönnek, összetartoznak, és elkezdenek jövőt építeni. Ez a Franciaország eléggé keresztbe húzta a számításainkat.
- Pontosan.
Bólintok a megállapításához, hogy a figyelem nagyon sokat segített abban, hogy felismerjem, mikor önmaga, és mikor nem.
- Mindig csak addig tartottad fenn a látszatot, ameddig azt hitted, látnak az emberek, de én egész végig figyeltelek. Az elmúlt napokban végig. Szörnyen feltűnő, amikor nem vagy önmagad, és még csak nem is titkolod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Meg is halhatok. Persze, ha damfír lennék, akkor ugye ennek az esélye csökkenne. De! Nem vagyok, mert baromság, majd a Brightmore küzdőszellem életben tart.
Hogyne persze. Ezt még nagyon sokáig az orra alá fogom dörgölni. Hogy mennyire nem reálisan látta ott a dolgokat. Nem lettem volna más, csak mert vért iszom. Nem is sokszor kellett volna, csak bizonyos időközönként, és nem embereket szívtam volna ki, hanem mondjuk levette volna Will a vérüket és azt ittam volna meg. Mindegy most már, ennek úgyis annyi, nem nagyon hiszem, hogy egyedül kivitelezni tudnám, hogy egy vámpírt találjak, aki segít ebben. Cath elment, Denis elmegy, én meg mint a bolygó hollandi kergetőzöm a saját tengelyem körül magammal.
- Oh, ez váratlanul ért, azt hittem az érdekel, hogy boldog vagyok-e, vagy, hogy reményt ad-e arra, hogy egy kicsit én is normális embernek érezzem magam. Um. Huszonnyolc év van közöttünk, egy igazi érett felnőtt. A lánya az évfolyamtársam, nagyon jóban vagyunk, Luca tök örül, hogy az apja kitört a depresszióból. Nehezen viselte az elmúlt éveket, még egy könnycseppet is varratott, ide ni.
A szemem alá mutatok, hogy értse, ahogy értenie kell. Azok kapnak könnycseppet a szemük alá, akik embert öltek, nem azok, akik szomorúak. Komolyan, hogy nekünk nem lehet egy normális, testvéri beszélgetésünk, ahol tényleg, képesek vagyunk egymásnak örülni. Jobb lenne, ha a démonok minél előbb visszahúznának oda, ahonnan jöttek, mert nekem a testvéremre lenne szükségem.
- Tíz évvel. Nem mintha számítana. Nem különbözünk mi annyira, Denis, mint hiszed.
Neki is megvan a maga keresztje, és nekem is. Betegek vagyunk, ki így, ki úgy, az ízlésünket nem a korosztályunk jelenti, de nagyon tudunk küzdeni. Ő mindig jobbnak lát magánál, pedig egyáltalán nem vagyok jobb, csak ő ezt nem akarja észrevenni, és ez elszomorít.
- Semmit. Miért akarnék ezzel bármit is kezdeni?
Kérdezem őszinte csodálkozással, mert nem hiszem, hogy bármit is kellene kezdenem vele. A kérdés pedig sért is némiképp, mert azt hiszi, hogy bármit is kezdeni akarok vele.
- Miért kell állandóan marnunk egymást?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Arra, hogy megpróbálhatok, inkább nem mondok semmit. Nem értem, hogy miért ellenkezik ennyire. Egyfolytában az a téma, hogy életben kell maradnom, de amikor azt mondom, hogy így maradhatok életben, akkor az nem tetszik neki. A halál ténye ott lebeg a fejem felett, és értem én, hogy eddig jól lekerülte, még ha voltak is neccesebb szituációk az elmúlt közel húsz évben, de nem vagyok én az egyik testvér a háromból, nincs láthatatlanná tévő köpenyem, mely alatt nem lát meg a halál, és nem élek majd így életem végéig, nem én döntöm el, hogy mikor legyen vége. De vége lesz, idejekorán. Viszont egy kis halálért egy fél élet, nem nagy ár. Csak kicsit lennék halott, az életet - nagyrészt -, mint ember élném, hiszen megöregedhetnék, lehetnének gyerekeim, karrierem, férjem, lehetne minden, ami az embereknek alanyi jogon jár, és amitől engem a betegség megfoszt. Csak éppen néha vért kéne innom, mégis, ez úgy jön le, mintha ez lenne a világ legrosszabb ötlete. Tartom magam ahhoz, hogy balga gondolat, hogy csak mert Brightmore-nak születtem, életben KELL maradnom. Túl KELL élnem. Nem hiszem, hogy halálom percében majd a kaszás azon morfondírozik, magával vigyen-e, mert hát Brightmore vagyok. Nos, ez akkor vajmi keveset fog érni, drága testvérem, de azt hiszem, akkor már hiába magyarázkodom majd.
- Akkor miért nem azt kérdezted? Miért a kora érdekel?
Mert nagyon hülyén jön ki az, hogy egyből az a kérdése, hogy hány éves a másik. Nem az, hogy érzek-e boldogságot, vagy aggodalmat. Mert érzek. Mind a kettőt, hiszen mellette boldog vagyok, szárnyalok, és pozitívabban látom a világot, de aggódom, mert el kell mondanom neki, hogy beteg vagyok. Hogyan is tehetném? Hogyan hozod fel ez a témát.
- Úgy érzem magam, mint egy sarokba állított gyerek, akiről megfeledkeztek a szülei. Engem nem kérdeztetek meg, hogy boldoggá tesz-e, hogy egyedül hagytok, csak tényeket közöltök. Elköltözöm, elmegyek, elválunk, nem válunk, de nem vagyunk együtt, ő nem jön vissza, te nem mész utána, de ott van a nagy ház, hát élvezzem. Mit élvezzek a csenden, a magányon? Neki ott van Chris, neked Belián, nekem pedig egy nagy ház. Nem hiszem, hogy én jártam a legjobban.
Keserű vagyok, mert egyedül hagytak, mert nem kérdeztek, mert mindenki csak tényeket közölt. És tudom, hogy az ő életük, de akkor ne akarjanak felettem ítélkezni. Most már mindegy... Felkelve közelebb lépek hozzá, és átölelve ő a mellkasára hajtom a fejem.
- Nem akarlak elveszíteni. De ehhez az kell, hogy megbízz bennem, a döntéseimben, ahogy én is megbízok benned és a döntéseidben. Talán egy kicsit tényleg jót tesz, ha távol vagyunk egymástól, de ha nem muszáj, kérlek, ne ölesd meg magad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Karola jobb kezét finoman, de határozottan tartva, sétálok vele kényelmes tempóban a tojásfestés felé. Családi programra invitál az előkészítő mindenkit, és nekünk ez lesz az első ilyen hivatalos megjelenésünk együtt, azóta, hogy összeköltöztünk. De nem tudom, hogy most éppen hogyan állunk egymáshoz, mert valahogy nem mondtunk semmit másnap reggel. Ott tartunk, hogy elmondtam, hogy beteg vagyok, ő lelépett inni, hazaállított csatak részegen, megkérdezte, hogy mennyi ideje van előbb meghalni, mint nekem, felmászott egy létrára, meglátta a melleimet, leszidott, hogy igazi nő vagyok, majd megkérte a kezem, és elaludt. Valószínűleg pedig minden lényegtelenre emlékszik, csak a lényegre nem, és most egy el nem jegyzett nem menyasszony vagyok, aki ha baj van, a melleit mutogatja. Kínos.
Mindezek után az ember meglepődik, ha azt mondják neki, hogy családi programra menjenek el, ráadásul oda, ahol ő dolgozik. Ez akkor most nagy dolog, de nem tudom, hogy mi ezek után rendben vagyunk-e. Mindenesetre mindent megtettem annak érdekében, hogy úgy öltözzek, mint a felnőttek, olyanba, ami félig elegáns, de mégis könnyű benne mozogni, ha a gyerek után kell futni. Barninak biztos egy csomó dolga lesz most, mert akaratlan is megállítják anyukák, apukák, akik bár nem akarnak zavarni, de most beszélnék meg a gyerek dolgait.
- Mi lenne, ha festenénk tojásokat a locsolóknak?
Pillantok fel rá érdeklődve. Kicsit azt hiszem csendesebb lettem azóta az este óta, mert túl sok kérdésem lenne hozzá, és nem akarnám megijeszteni. Leginkább, nyilván, az érdekel, hogy valóban elvenne-e feleségül, de pont nem ez a kardinális az összes közül, mert a melleimet sem tudom, hogy emlékszik-e, hogy látta, és úristen, ő az első ember, szóval tele vagyok
aggályokkal.
- Vagy inkább szeretnél valami mást csinálni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Barnus és Karola

Megütközve nézek Barnabásra a locsolók miatt, amolyan, még szép, hogy jönnek nézéssel. Mi az, hogy feltételezi, hogy nem? Hát mindjárt asszonyosan csípőre teszem a kezem.
- Igen. Attól még, hogy egy házban lakunk, például, te is meglocsolhatsz minket. Hogy el ne hervadjunk.
De azért remélem, hogy mások is lesznek, mert vettem egy csomó tojásfestéket is, olyat, amitől igazán mély és erős színe lesz a tojásoknak. Holnap még díszíteni is tervezek egy párat, asztaldíszt készíteni.
- Különben is, ez egy termékenységi rítus. Azért szokás pirosra festeni a tojást, hogy a lány a locsolónak jelezze, termékeny. Meg, hát ki ne szeretné egy vödör vízzel lelocsolni a másikat?
Remélem, azért egy kicsit zavarba hozom, de hát én napok óta zavarban vagyok, mert nem tudom, hogy mennyire gondolta komolyan azt a kérdésszerűséget, amit akkor este mondott, mielőtt elaludt. Szólt nekem, szóval nekem címezte a kérdést, de vagyok tényleg feltenné józanon is? Ahj, Barni, hát ez mire volt jó, mondd?
- Ha ma lefektettük Karolát, kipróbálhatok valamit? Olvastam egy jó módszerről, hogy rendesen tudj aludni.
Igazából valahogy ezt az opciót kerültem eddig, de a rejtett próbálkozásaimnak ellenállt a szervezete, és tudom, hogy fáradt, látom rajta, ahogy a szemei alatt egyre sötétebbek a karikák. Most még gyorsan reagál a szülőkre, de el fog fáradni estére. Hagyom, hogy tereljen, és leülve melléjük egész közel húzódom, a közeledők miatt végigsimítok a hátán, majd a tarkójára csúsztatom a kezem, és ott is kicsit megsimogatom, megtorpannak.
- Ez jó lesz.
Húzok elő egy kedves arcú nyuszit, és közelebb húzom a színesceruzákat. Karola neki is esik a nyuszinak, én meg a körülötte lévő virágoknak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Én csak érdekességeket osztok meg veled.
Alig kellemetlen, hogy mindenki minket néz, de tényleg. Érzem, ahogy elpirulok, hápogok, mint egy kacsa, vagy inkább, mint egy hal, mert hang az nem jön ki a torkomon. Inkább lehajtom a fejem.
- Utánaolvastam a locsolásnak, ennyi.
Merthogy nem sok mindent tapasztaltam életem első tizenhét évében a világból, és amióta itt vagyok, mindent elolvasok, amiről szó esik, és megtanulom. Tudom mi a pásztorjáték, hogyan zajlik egy keresztelő, miért piros a tojás locsoláskor, és szeretem megosztani a tudásomat, és ez talán máskor jó is lenne, de most egyfolytában feszült, mintha zavarnám.
- Úgysem viselnéd jól őket.
Vonom meg kicsit a vállaimat, nem mintha bármit jól viselne tőlem mostanság, és nem tudom, hogy ez azért van-e, mert emlékszik vagy mert nem.
- Csak olvastam, hogy vannak olyan nyugtató masszázsolajok, amik alkalmazásával könnyebben elalszol, gondoltam rá, hogy kipróbálhatnánk. Ennek is utánaolvastam, vannak speciális mozdulatok, amik segítenek ellazulni.
Nem nézek rá, mintha nagyon lefoglalna a virág tökéletes kékké színezése. Igen, nagyon lefoglal, hogy tökéletes legyen.
- Miért haragszol rám? Nem baj, ha nem gondoltad komolyan azt a kérdést, tudom, hogy sokat ittál, és nem voltál beszámítható, én örültem neki, de csináljunk úgy, mintha ki se lett volna mondva, rendben?
Felpillantok rá, hogy lássam az arcát, mit szól az ötlethez. Vicces, hogy ez a kérdéskör nem először merült fel már közöttünk, de mindig olyan nagyon furcsa körülmények között.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Csak próbáltam rájönni, hogy komolyan gondoltad-e.
Nem akarok hangosan beszélni, mert a közeli asztalnál mások is ülnek, és látom, ahogy az anyuka ide-idepillant. Talán azért, hogy hallja a veszekedést, talán azért, hogy továbbadhassa, hogy igaz, amit Bözsi néni terjeszt, Barni és én egy pár vagyunk. Nyilván a bizonyítékot várja erre. A hangomat próbálom annyira lehalkítani, hogy tényleg csak ő hallja.
- Hogy hozzád megyek-e.
Ahogy így kimondom, érzem, ahogy egy kicsit lebiggyen a szám, mert igazából én voltam a hülye, elvégre, hogyan is akarna elvenni feleségül, amikor azt mondta, nem bízik bennem, és azt józanul mondta, a szemembe, nem részegen, az ágyról lelógva, közvetlenül azelőtt, hogy bealudt.
- Felejtsük el, kérlek.
Kettő-kettő. Ha őszinték akarunk lenni, csak furcsa volt elképzelni a dolgot, mert kicsit nagyon beleéltem magam, de nem is tudom, hogy miért, tényleg fel kéne nőnöm, és nem ennyire önzőnek lenni. De Barnival kapcsolatban minden önzővé tesz. Féltékeny vagyok, ha egy anyuka megsimítja a karját, vagy csak rá nevet, mert ne nevessen rá, nevessen a férjére, és kész. Tudom, nem illik ilyennek lenni, de életemben először vágyom arra, hogy valakivel örökre együtt maradjak. Élni szeretnék, és boldoggá tenni őt.
- Szóval, a masszázsnak az a lényege, hogy ne akarj ébren maradni, ne küzdj az elalvással, mert igazából észre se kell venned, hogy mikor hagyom abba, és akkor végzek jó munkát, ha átalszod az éjszakát. Szerencsére még nem vagy olyan öreg, hogy prosztata problémáid legyenek, mert egy bizonyos kor felett már nem javasolják.
Csak mondd, hogy ezzel a kijelentéssel most inkább oldom a feszültséget, és nem fogja magát, és hagy itt, mert akkor esküszöm, feláldozom magam én egy vámpírnak vagy vérfarkasnak, vagy bárkinek, aki áldozatot kíván szedni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Semmire sem emlékszel arról az estéről?
Mondjuk az lenne a legjobb, ha tényleg SEMMIRE sem emlékezne, arra sem, hogy a felsőm fellibbent, és ő felmenekült a létra tetejére. Nos, az a pillanat minden nőnek nagyon rosszul esett volna, és véletlenül se állok azóta hosszú percekig a tükör előtt, hogy mi a baj velük. Jó, nem túl nagyok, nem is kicsik, olyan pont méretek, legalábbis szerintem arányos a testemhez képest.
- Sajnálom, csak te egyenes ember vagy, és ahogy ezt kimondtad, hát, megállt bennem az ütő, de tök jó értelemben. Nem tudom, hogy ezt hogy mondják pozitívan, tudod, amikor úgy kihagy a szíved egy ütemet.
Nem szeretnék bántó lenni, de igen, még most is vannak szavak, amik hiányoznak a szótáramból, és próbálom őket a lehető legjobban körülírni, hogy érezze a másik fél a negatív itt nem negatív, hanem pozitív. Bonyolult dolog úgy elmondani minden érzésedet, hogy eddig nem élted meg, és nem beszéltél róla, nem ismered a szavakat. De remélem megérti, hogy tényleg pozitívan gondolom, meg azt, hogy tényleg nem emlékszik arra, hogy a melleimet mutogattam neki. Az emlékre csak elpirulok, de arra, amit mond, szabályosan pirossá válok, mint a paradicsom,é és nem is tudom, hogy mit mondjak neki előbb, hogy ne a gyerek előtt használja a picsa és farok szavakat, vagy, hogy akkor inkább ne aludjon el. Nagyot nyelek a gondolatra, hogy ez tényleg megtörténhetne, és megborzongok, amikor közelebb hajol. Ahogy érzem meleg leheletét a fülemen, ahogy a paradicsom pirosból rákvörössé változom, ég az arcom, és nem segít az, amit mond, sem az, hogy mindezt olyan édesen suttogja, sem az, hogy puszit nyom az arcomra. Teljesen kiszáradt a torkom, az ajkaim, utóbbit lopva megnyalom.
- Nem szeretném, hogy elaludj, ha úgy adódik a helyzet, hogy merevedést tapasztalsz, mert, öhm, az nem egészséges.
Persze, ez így mind a válaszom rá, de azt hiszem, hogy ha nem mondok semmit, akkor is elárul az arcom, ami egyrészt még mindig égővörös, másrészt az ajkaim önkéntelen vigyorba csúsznak a gondolatra, harmadrészt pedig, mert a gondolatra önkéntelen alsó ajkamba haraptam, és azóta is ott vannak a fogaim, én pedig úgy csinálok, mint aki színez, Karola pedig virágokat szed. Meg van áldva Barni velünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Érzem, ahogy a mellkasom hevesen hullámzik, ahogy a gondolataim cikáznak, ahogy nem segít az, hogy a bőrünk összeér, hogy minél jobban simogatja a kezem, annál jobban érzem, hogy a testem olyan reakciókat ad, amiket korábban még sosem, mert a kérdés sosem merült fel, még csak a fejemben sem, szóval most olyan, mintha odabent történt volna egy atomrobbanás, és a szexualitással kapcsolatos eddig rejtett információk, vágyak, gondolatok, ingerek most egyszerre szabadulnának ki. Komolyan, élet, KOMOLYAN?! Egy gyerekekkel meg családokkal teli udvaron, egy olyan udvaron, ahol amúgy gyerekek szoktak játszani, miközben én, hogy ne ájuljak el, egy tojást színezek lilára. Lila. A kielégítetlenség színe. Édes Merlin! A ceruzát talán kicsit hevesebben csapom le, szusszanva próbálom rendezni a gondolataimat meg az arcomat.
- Nem tudom, Barnabás, tényleg nem.
Érzem, ahogy a téma, a vágyak, a riadalmak, az, ahogy rám néz, teljesen összezavarnak, ahogy gyakorlatilag kiakad a testem, kiakad az agyam. Érzem, ahogy hirtelen feszít a blúzom, és alatta a melltartóm is. Ahogy hirtelen minden porcikám kívánja ezt a tapasztalatot. De ez még mindig egy gyerekekkel teli udvar, és ha egyszer közös gyerekünk lesz, nem hordozhatjuk Budanekeresdre, azzal az indokkal, hogy egymásnak estünk egy tojásfestésen.
- Csak abban reménykedem, hogy ha egyszer odajutok, akkor az ösztöneim segítenek majd rátalálni a helyes irányra.
Tudtam, hogy ez a dolog elő fog jönni, vagyis régebben, mert most, amióta hazajött, visszafejlődtünk, és megint ott tartunk, hogy csak pedzegetjük azt, hogy akár csókolózhatnánk is, de nem nagyon csináljuk. Mert nem bízik bennem, és mert biztos vagyok, hogy még mindig haragszik rám.
- Nincsenek tapasztalataim a témával kapcsolatban, ha erre vagy kíváncsi. Én mondtam, hogy nem olyan vagyok, mint a nők az életedben.
Nagyon nem, mert jelenleg minden törekvésemkor, amikor megpróbáltam nő lenni, akkor csak leszúrt, hogy nő vagyok. Egyszer tűnt úgy, hogy értékeli a dolgot, de aztán azt meg én szúrtam el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Nem szúrtam oda semmit.
Felelem csendesen, elfordulva tőle, inkább újra a színezésre koncentrálva. Muszáj fejben egyben lennem, mert az utóbbi napok alatt teljesen szétcsúsztam, mert minél inkább próbálom visszahozni a dolgot, annál messzebb kerülök tőle, mintha menthetetlen lenne az egész. Ebben a néhány napban rájöttem, hogy igazán gyűlölöm, hogy beteg vagyok, és gyűlölöm, hogy azt hittem, lehet normális életem. Én nem vágytam sok mindenre, csak arra, hogy egy rendes sráccal lehessek, akit szeretek, és aki szeret. Ez nem olyan nagy kívánság, mégis, úgy tűnik, hogy a világ legnagyobb kívánsága. Nem fogom tudni megoldani. Szívem szerint elfutnék, elmennék messzire. Már értem, hogy Denis miért jár el verekedni, mert a fájdalom egyben tartja, és mert addig sem kell gondolkoznia. Én se szeretnék, annyira fáradtnak érzem magam a történettől.
- Nyugodtan tehetsz rá megjegyzést, a dolgon úgysem változtat. Én hiszek abban, hogy az igazival kell megtörténnie, akiben bízik az ember és akit szeret. Sajnálom, hogy nem olyan vagyok, mint mások, hogy nem könnyű velem, ezt mondtam.
Nem vagyok olyan, mint a mai lányok vagy nők, akik bátran ugranak fejest egyéjszakás kalandokba, én szeretném ezt átélni egy olyan emberrel, aki mellett nem félek. Mert az a helyzet, hogy nekem minden ilyen lépés olyan horderejű, mintha az Everest-et másznám meg, és rettegek minden újabb lépéstől. Rettegek attól, hogy milyen lesz, hogy tetszeni fog-e neki, amit tapasztal, hogy tényleg fájni fog, hogy működik-e a dolog, vagy sem. De ezt nem merem elmondani, sem neki, sem másnak.
- Jelenleg úgy érzem, hogy nem nagyon szeretnék nő lenni a közeledben, inkább kislány maradnék.
Ki hitte volna, hogy idáig eljutok, ugye? Senki. Én sem, de jelenleg valahogy bármit teszek, ha neki nem tetszik, akkor azt azzal indokolja, hogy ő vagyok, és jelenleg nem érzem magam túl komfortosan ebben a szerepben.
- Hozok jégkrémet, kérsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Gyakorlatilag szólni sem tudok a reakciójára, csak nézem, ahogy felháborodik és távozik. Pontosabban előbb még közli velem, hogy nyugodtan lakjak nála, keressem az igazit, aztán majd szépen lépjek le, ha megvan, ő meg elment a gyerekért. Hm.
- Szerinted is bajban vagyunk?
Sandítok le Karolára, aki szintén csak nézte azt, ahogy Barni távozik. Az arcom a kezeimbe temetem, egy pillanatnyi megállás kell, de nem várhatok túl sokáig, mert még a végén fog egy másik gyereket és lelép vele. Isten se mossa le róla aztán, hogy gyerekrabló, vagy, ami még rosszabb, hogy pedofil.
- Gyere.
Nyújtom ki a kezem a kislány felé, aki ahelyett, hogy szépen sétálna, kihasználva a helyzetet nyújtózkodik, hogy inkább cipelve legyen. Hát ez aztán igazán tipikus, de tényleg. Viszont nem bosszankodom, mert ha még ez is bosszúságra adna okot, akkor nem lenne esélyem se visszafordítani a dolgokat. A plusz kilóval nem haladok olyan gyorsan, mint egy dühös férfi ember, de azért odáig eljutok, hogy lássam a hátát, így követni is tudom. Nem fogok kiabálni utána, hogy álljon meg, nem kell a műsor, elég dráma van most így is az életünkben. Mondjuk az sem biztos, hogy a gyerek előtt kell ezt megbeszélni, de a fejemben szofisztikáltan hangzik, szóval remélem, hogy ténylegesen az is lesz.
- Barni, kérlek, hallgass meg. Én rólad beszéltem végig, azért mondtam, hogy nem olyan vagyok, mint az eddigiek, mert rettegek tőle, hogy az első alkalommal annyira béna leszek, hogy hozzám se akarsz érni többet, pedig én szeretnék mindent jól csinálni, és nem akarom a kedved szegni, ha mégsem leszek jó.
Nyugodt hangon, és ha engedi, a szemébe nézve beszélek, mert fontos számomra, hogy tudja. Talán most nem jut el az agyáig, mert haragszik rám, de talán egy nap, megérti majd, hogy mit mondok. Tudom, hogy a fogalmazási készségem olykor pocsék, de szeretném, ha megértene.
- Én szeretlek téged, és szeretnélek boldoggá tenni.
Eddig nem mondtam még ki, hogy szeretem, nem is így akartam kimondani neki, hanem mondjuk amikor ott vagyunk ketten az ágyban, vagy mondjuk olyankor amikor ketten vagyunk, és nem épp akkor, amikor Karola a nyakam átölelése közben állon fejel. Na igen, ennek megadtam volna a módját, de ha most nem mondom ki, akkor kábé esélyt sem ad rá.
- Szeretném, ha nem haragudnál rám, és nem csak csókolóznánk. Kérlek, ne kelljen a gyerek előtt kimondanom, hogy mi mindent tennék veled.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Nagy valószínűség szerint minden Brightmore arra kárhoztatott, hogy szerencsétlen legyen a szerelemben. Ezért nincs már itt Cath sem, mert abban a pillanatban, hogy a bátyám felesége lett, a családnevünk felvételével ő is megkapta az átkot. Hiszen ott volt az a pasas, aki iránt elkezdett érzéseket táplálni, ám ő végül elutasította, és itt van Denis, akibe szerelmes, és szintén elutasította. Denis pedig úgy érzi, Cath tette ezt vele, azzal, hogy elment. Neki is ott volt a másik nő, aki viszont valaki egészen másnak szült gyereket, miközben természetesnek gondolta, hogy a testvéremnek ez rendben van. És végül itt vagyok én, aki azt hitte, hogy sosem tapasztalja meg a szerelmet, hogy nem fog sosem szenvedni miatta, most pedig itt állok, és érzem, ahogy a szívem darabokra törik. A szívem, ami kitártam, aminek engedtem, holott az agyam tiltakozott. Sosem leszek átlagos, sosem lesz egyszerű velem, hiszen tapasztalatlan és tudatlan vagyok nagyon sok téren. Mindennek utánaolvasok, és próbálom a tudásommal leplezni azt, hogy nem ismerek alapvető dolgokat, mint a keresztelkedés, a csók, vagy éppen a piros tojás. Fenének kellett elmondanom, hogy miért piros a locsolásért adott tojás. De próbálkozom olyan lenni, mint azok, akik nem a ház egyik szobájában, a külvilágtól elzártan, vagy éppen kórtermek hideg fehér fényében és tisztaságszagban nevelkedtek, de lássuk be, nem megy túl fényesen. Gyűlölöm, hogy Brightmore vagyok, most igazán, mert végre van valaki, akivel képes lennék boldog lenni, akiért mindent megtennék, de állandóan elszúrom. Biztos vagyok benne, hogy el vagyunk átkozva.
- Szerintem azzal, hogy egy szerelmi vallomásra nem tudsz mit mondani, elmondasz mindent.
Felelem végül csendesen, nem fogok sírni, nem fogom kellemetlen helyzetbe hozni, rólunk ne beszéljenek a mostaninál is többet. Közelebb lépve hozzá, mellé állítom Karolát, aki nem ellenkezik egy pillanatig sem, sőt, átöleli Barni lábát, és úgy néz fel rá is és rám is.
- Hazamegyek, és kérlek, adj nekem egy húsz percet, hogy össze tudjak csomagolni. Így nem szabad ott maradnom nálad, mert nem csinálhatok úgy, mintha nem mondtam volna el ezeket.
Csak Willhez mehetek, és bár csak pár ház, de egy kicsit muszáj egymástól távol lennünk, mert a sok kimondott bántás és szó, a sok kimondatlan düh szépen lassan felemésztett minket, és ha csak egy kicsi is van még abból, ahonnan indultunk, akkor azt meg kell mentenünk. Óvatos csókot nyomok az ajkaira, mintha nem volna semmi baj, a kislány arcát megsimítom, aztán csendesen hazaindulok, és tényleg, csak a legjobbakban reménykedhetek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Vannak jó meg rossz ötletek. Ez az ötlet, huh. Egyelőre fogalmam sincs, hogy milyen lesz, de remélem, hogy nem rossz. Hogy… hogy örül nekem. Meg a döntésemnek. Nem, ez sem házasság, sem gyerek, nem az, hogy teletetováltatom magam, és mostantól leborotvált fejjel, szakadt cuccokban mászkálok. Én csak… hazajöttem. Haza. Meglátjuk, hogy haza-e. Amúgy az egész úton nem izgultam annyira, mint most. De most nagyon. Viszont itt vagyok.
Cathet még útközben megkértem, hogy írjon egy rövid levelet neki, hogy az ő kézírását lássa, és ne az enyémet. Csak annyit, hogy töltse velem, vagyis a levél írójával az estét, és játékosan odabiggyesztette, hogy a fehér kabátos lesz, aki a második padnál várja, a Boglyas téren. Hogy miért éppen itt? Mert a mi történetünk itt indult. A második padnál, a Boglyason, a fehér kabátban. És itt vagyok most is, noha, minden lépéssel egyre egyértelműbbé téve, hogy nem Cath vagyok. Hiszen magasabb vagyok és vékonyabb, ő sokkal nőiesebb formákkal rendelkezik, így hát, egészen biztos, hogy a fehér kabátos alak nem lehet ő. Nem, ő csak én lehetek. Vagy valaki, aki rám hasonlít.
Háttal állok neki, közben az órámat figyelem, és nagyon remélem, hogy eljön. El kell jönnie. Hiszen, ez egy fontos este, fontos döntés. Jaj Denis, csak gyere el. Szusszanva engedem ki a levegőmet, megemelem picit a fejem, hogy a fényeket nézzem, és miközben finoman harapdálom a szám belsejét, azon gondolkozom, hogy ez egy nagyon rossz ötlet, mert, ha meg hirtelen mozdulatok vannak, akkor elharapom, ő ideges lesz, pedig a saját hülyeségemből történt. Még egy perc. Amúgy a bátyám pontos szokott lenni? Sosem tudom, mert sosem számított az idő, csak, hogy vele lehessek, de most, na most nagyon kéne tudnom. Csak jöjjön el. Ó Jaj, hogy mit tettem. Ja igen, ne rágjam a szám belsejét, hasznos volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Késik. De eljön? Még mindig nem élnek együtt, azt tudom, amit nem értek, meg ennyi idő után én keresztanyának és nagynéninek jöttem vissza, erre az egyik a testvérével él, a másik egy férfival. Aztán előjött egy gyerek, de ő meg nem is az övé, meg nem is Jasoné, hanem Jeannie gyereke, aki meg meglépett, és utána Cath azt mondta, hogy ne olvassak Edictumot, de én olvastam, és ez a Lady Storm vagy ki egyszer úgyis fojtogatás áldozata lesz, az is biztos. Szóval visszaértem a káoszba a földi paradicsomból és békéből. Kellett ez nekem?
A válasz igen. Amikor a testvérem megölel, magához húz, és érzem az illatát, a bőre érintését, és egyszerre esik jól és fáj az, ahogy erősen magához húz. Nevetve jajdulok fel, de a nevetés erősebb, hangosabb, mint a jajdulás, így remélem, hogy észre se veszi. Érezni akartam. Minden ölelésnek örültem, minden köszöntés jól esett, de ez itt, ez tökéletes. A megfelelő helyen, a megfelelő emberek, a lehető legmegfelelőbben reagálnak egymásra. Szemeimből a könny is kicsordul, de boldogságkönny, és tudom, hogy egy perc múlva taknyom-nyálam egybe fog folyni, hogy totálisan bénán fogok kinézni, még úgy is, hogy engedelmesen a vízálló sminket használtam. A könny az sosem víz.
- Te is hiányoztál nekem. De itt vagyok.
Suttogom, mert hát bőgök, szóval, ha hang is kellene, akkor hüppögnék, meg valami elfajzott, artikulálatlan valami lenne, ami kijönne belőlem. Senki se kívánjon ilyesmit. Ezt a pillanatot tökéletesnek szeretném, és nem olyannak, ahol komplett idióta vagyok.
- Felmerült benned a gondolat, hogy Cath nem normális amiért ilyeneket kér tőled?
Mert tudom, hogy furcsa volt a levél, de hát a jó helyre kellett jönnie. Öt méterre innen már nem lenne ugyanaz. akkor is itt történt, most is itt vagyunk. Megszagolom a bőrét, mélyen beszívom az illatát és vigyorgok, ahogy homlokon csókolom. Egészségesen, kívül és belül. Ez kellett ahhoz, hogy jó testvére legyek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Az ember a családját nem válogathatja meg.
Rendben, azt aláírom, hogy a házasság az más, mert végül is, ott te választod meg, hogy kit veszel el, de ugyanakkor mégsem. Mert bár a te választásod, de történetesen, ha nem a logika szerint járunk el, akkor megmagyarázhatatlan, hogy miért éppen a másik az, akire igent mondunk. Nem értjük, hogy miért ő, és valljuk be, a házasságok legtöbbje egyáltalán nem reális, de onnantól, hogy megtörténik, az egyáltalán nem reális döntés lesz a családod, és nem válogathatod meg, de mégis tökéletes.
- Itt vagyok.
Bólintok pár aprót, mert tényleg így van, és én magam sem hittem, hogy így lesz. A Tündérmanóba mentem vissza, a régi szobámba, még úgy is, hogy tudom, bármikor összefuthatok Zorkával, úgy is, hogy tudom, Barni is itt van, és az lenne a legcélszerűbb, ha egy ideig inkább kerülném az utca elejét. Indításként egy olyan tizenöt évre gondoltam, hogy Barni ne kapjon frászt tőlem, aztán majd jönnek az extrák. De a tény, hogy itt vagyok, az első lépés, a második pedig, hogy ezt hangosan ki is mondom.
- Ez sok mindentől függ. Ha megtalálom a helyem itt, az egyetemen, az életben, akkor sokáig. El kellett mennem, hogy vissza tudjak jönni.
Tudom, hogy nem volt könnyű neki, hogy nem volt igazságos sem vele, sem a szüleinkkel, hogy én hosszú időre máshol akartam lenni, de a tény, hogy máshol voltam igazán kellett ahhoz, hogy most itt legyek. Rendben, egy kicsit bonyolult vagyok még, de nagyon sokáig hallgattam, nem beszélgettem másokkal, és magamban rendeztem mindent, ami történt.
- Cath nem mesélt semmit, pedig kérdeztem rólad, de azt mondta, ha elmond mindent, akkor nem lesz miről mesélned. Szóval, van kedved mesélni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Nem, de nagyon szeretem csinálni. A külön töltött időben nagyon sokat fotóztam, még nem válogattam ki minden képet, de ha van kedved, valamikor megmutatom őket.
Azt nem tudom mondani, hogy így láthatja valaki elfogulatlan is, hiszen az nyilván nem lenne igaz, mivel a bátyám egyáltalán nem kritikus velem kapcsolatban. Még Barnabást is jól fogadta... viszonylag. Lehetett volna rosszabb is, de a lényeg, hogy végül nem miatta, hanem miattam történtek a bajok, persze kár, hogy egyáltalán történtek bajok. Az első és legnagyobb kudarcom az ő elvesztése volt, és ezt szeretném egy nap neki is elmondani. Fontosnak tartom, hogy megértse, mit is jelent nekem.
- Ahol éltem nagyon sok kisgyerek volt, sokat játszottam velük, és inkább a kisebb gyerekekkel szeretnék foglalkozni. Tanítóként vagy nevelőként. Már jelentkeztem is az egyetemre, a jövőhéten lesz a felvételi elbeszélgetés. És munkát is elkezdtem keresni.
Szeretnék teljesen önálló lenni, nem félek a kihívástól, Will is alaposan megvizsgált, és még mindig makk egészségesnek mondott. Persze, hajlamos vagyok megbetegedni, egy picit ebben a hűvös időszakban az én orrom is folyik, de már nem az van, ami régen volt. Az egész olyan, mintha tényleg egy tökéletesen új fejezet lenne az életemben.
- Rendben. Szóval, ami a legfontosabb, hogy egészséges vagyok. Will csinált egy csomó tesztet, kivizsgálást, adott be bájitalokat is, és nem, nincs tünetem arra, hogy vámpír lennék, vagy damfír.
Nem dohányzó kezébe karolok, és ezzel finoman arra kérem, hogy sétáljunk. Menjünk valamerre, bármerre, csak induljunk útnak a fények alatt, mert ha csak így egy helyben állunk, egészen biztos, hogy megfagyunk.
- India varázslatos hely. A lelkem egyszerűen megtisztult. Nagyon egyszerű körülmények között éltem, egy kis faluban. Része lettem a mindennapoknak. Az antropológusok csinálnak ilyesmit. Nem tettem semmit, ami európai, inkább az ő szokásaikat vettem át, írtam egy naplót, a tapasztalataimról, és arról, hogyan formálta a gondolkodásomat az ott töltött idő. A természet közelsége, az emberek történetei. Képzeld, láttam megszületni nem egy kisbabát. Sőt, az egyiknél még segítettem is. A női test... fantasztikus, hogy mire képes. Remélem, hogy nekem is lesz majd egy nap kisbabám, mert át akarom élni az egészet. És főzni is megtanultam mágia és modern eszközök nélkül.
Persze, eddig is tudtam főzni, volt pár bevált receptem, és terem is, ahol ki tudtam teljesedni. Norina, Will, Cath, ők mind tanítottak engem, de ez, amit én ott tapasztaltam egy merőben másik szint volt.
- Sokat gondolkoztam magamról is, és hogy mit szeretnék csinálni, amikor visszajövök, hogyan szeretném csinálni. Sokat gondolkoztam Barnin. Nagyon szeretnék tőle lehetőséget kérni arra, hogy megbeszéljük a dolgokat, nyugodtan, és elmondhassam neki, hogy hol hibáztam, hogy belátom, mit csináltam rosszul, és  ha erre van lehetőségünk még, akkor szépen elválni egymástól. Szeretem Bogolyfalvát, és szívesen kialakítanám itt az életem. A régi szobám várt rám, mindenem benne van, de, ha sikerül, idővel külön költöznék, egy kisebb házba. Önálló felnőtté szeretnék válni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Ez a bűnbeesés. Nem is szeretem annyira, nem is olyan, és nem is tudom. Valahogy az egész más. De kell. Függő vagyok, és a függésem tárgya nem más, mint a sajtos széllel töltött, négy sajtos pizza. Nem kell rá más, csak a sajtok, meg némi fűszer, és szerintem ez az, amiben eltér a bogolyfalvi minden másiktól, hogy annak olyan nagyon különleges a fűszerezése. De nem mehetek oda, mert véleményem szerint Barni ha meglátna, akkor kifutna a világból már az előtt, hogy békés egymás mellett élést ajánlanék neki. Nem, olyan szavakkal, mint "barátság" nem is dobálóznék, mert szerintem azt nagyon nem venné jó néven. Valamiért azt érzem, hogy engem nem venne jó néven. Ami jogos, csak elég nehéz a változást szemléltetned, ha az, akinél ezt szeretnéd szemléltetni, vélhetően az kívánja, hogy Indiában maradj. Vagy bárhol máshol. Nem mondom, hogy ne lenne jogos, hiszen eléggé rosszul jöttek ki a lépések. Csak, mindegy, ez a pizza sem olyan rossz. Én pedig most nem húztam el a számat.
A történethez hozzátartozik, hogy a kupéban egyedül vagyok, meg az is, hogy három doboz pizzát vettem, mert ha már egyért felutaztam, akkor három is lehet belőle, és különben is. Ez egy elfojtás, egészen biztos, hogy az. El kéne járnom az anonim pizzavásárlók ülésére, hátha meg tudják mondani, hogy mi a bajom. Egyszerű, találkoznom kellene vele, megmondani, hogy itt vagyok, szeretem a pizzát, enni fogom, be fogok jönni, meg fogom venni és meg fogom enni. De nehéz. Szóval most az egyik ülésen kuporogva - a csizmámat szigorúan levéve - ülök felhúzott térdekkel, és nézem a dobozokat. Bűntudatom van, de azért éhes is vagyok. Ez olyan, mintha most megcsaltam volna a pizzáját? Jó, ez tényleg hülyeség. Viszont nem a sajtosat veszem magamhoz, hanem a hawaii-t, amit tényleg impulzusból vettem. Felnyitva a dobozt sóhajtok egyet, és beleharapok az első szeletbe. Feltétlenül meg kell néznem, hogy van-e anonim pizzafüggők klubja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Hogy már most ott dolgozzak? Ez egy egészen kiváló ötlet!
Olyan szélessé válik a mosolyom, mintha éppen most nyertem volna meg a gringottsi nagy széfek egyikének teljes tartalmát. Nem is tudom, hogy mit csinálnék mondjuk annyi pénzzel, szóval nyilván nem is mosolyognék így, vagyis, ez egy totálisan béna példa volt, de legalább volt. Ó jaj, nem is olyan egyszerű visszaszocializálódni, pedig szeretném összeszedni magam, főleg, ha tényleg dolgozni szeretnék. Márpedig tényleg dolgozni szeretnék. És ez az előkészítő, ez roppant mód vonzó a számomra. Persze számos “harcot” meg kell addig még vívnom, de jó lenne, ha a kommunikációm katasztrofális állása ne lenne köztük. Nagy kérés, tudom én.
- Van végzettségem, fotós vagyok.
Még az orromat is felhúzom, ál-sértődötten, ahogy azt Cath tanította. Nekem igenis van szakmám, nagyon… hát sokra nem megyek vele, a terveimbe se illeszkedik bele, de nagyon szép képeket tudok csinálni, ami, ha ezt anno komolyan gondolom, biztos hasznosabb lett volna, de ugyebár anno én csak egy éppen haldokló lány voltam, aki nem gondolkodott olyanon, hogy legyen valami olyan a birtokában, amivel esetleg boldogulni tud az életben. Különben is, Bánkista voltam akkor, minden gondolatomban és tettemben. Ami meg is bosszulta önmagát.
- Mások az én koromban már van, hogy a másodikat várják. Vagy a harmadikat. Lehetne nekem is három gyerekem. Három apától, mert mindegyiket megölted volna, miután kiderült, hogy teherbe ejt. Valójában mindegyik Barnabástól lenne, de másokat mondanék, őt pedig elrejteném a pincébe, hogy ne találhasd meg.
Elég csak az arcára pillantanom, máris elkap a nevetés, és olyan vidáman és hangosan teszem, csilingelőn kacarászva, kipirulva, hogy a mellettünk elhaladó Bözsi néni igen csúnyán néz. A mai fiatalok, ugyebár. Jó, hogy nem Jolika volt, ő még talán ki is átkozna engem az ilyen alantas viselkedés okán, aztán most pont egy átokra nincs szükségem.
- Ezt ketten szúrtuk el. Vagyis, leginkább én, azzal, hogy nem voltam vele őszinte a betegségemet illetően, és hiába gyógyultam meg, addigra már megroppant a bizalma. Sajnálom, hogy akkor találkoztunk, hogy túl fiatal voltam még ahhoz, hogy jó döntéseket hozzak. Szeretett, igazán, szívből, de azt hiszem, hiába szerette volna ő is a közös életünket, nem látta bennem azt, akit keres, a nőt, aki… nos, akihez vonzódik.
Zavartan sütöm le a tekintetemet, és nézek inkább az utca túloldalára, ahol ismerősök sétálnak együtt, kézenfogva. A világ halad előre, ki tudja, talán Barninak is van más, akivel kiteljesedett életet élhet.
- Ne bántsd, ő tényleg maximálisan úriember volt. Én, és tudom, hogy nem akarsz erről beszélni, de csak, hogy megnyugtassalak, ki kell mondanom, hogy érintetlen vagyok. Viszont a legfinomabb pizza a világon itt kapható, szóval muszáj fehér zászlót lengetnem, és Zorkának is, ha az előkészítőt megvalósítanám.
Hogy melyik Bénki a nagyobb falat? Természetesen Zorka, de tudom, hogy a tetteimnek következményei vannak, és nekem ennek megfelelően vállalnom kell őket.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Szeretem az embereket, mégis nagyon remélem, hogy most mindenki valakikkel utazik, olyanokkal, akikkel csak az üres kupék felelnek meg nekik, hogy aztán azokat töltsék meg. Bogolyfalva nincs se közel, se messze, mégis, ezt a kellő távolságban lévő állomást szeretném úgy elérni, hogy senki, de tényleg senki se jöjjön be, és ne nézzen rám ferde szemmel a pizzák miatt. Vagy, mert tudja, hogy miért a fővárosból viszem a pizzát, vagy, mert nem érti, hogy miért teszek így, és elkezdi nekem megváltani a világot, hogy nem kell sznobnak lenni, hiszen a bogolyfalvi pizza is ugyanolyan pizza, mint a fővárosi, sőt, még finomabb is, és hát milyen kedves egy ember Bánki Barnabás, mindig mindenkit szívesen lát a pizzériába, és próbáljam ki, mert tényleg jó. A pizza is meg a férfi kedvessége is. Igen, a pizza kiváló, a férfi kedves, de ha csak nem akarnám azt, hogy a főtéren máglyán elégessenek azért, mert a közelébe mentem, ő meg elmenekült, akkor szerintem mindenkinek az lesz a legjobb, ha én úgy nézek ki, mint, aki sznob, és én bizony csak a fővárosi pizzát tudom lenyelni. Ah, nem, még csak rágondolni se szabad nekem Barnabásra, mármint a pizzájára, a-a. Szóval teljesen jó lesz ez is. Majdnem olyan jó.
- Ferdinánd?
Igen, ha valaki azt mondja, hogy újra találkozunk, vagy azt, hogy az újra, az nevezetesen éppen itt lesz, akkor tényleg, én is kinevetem. Hiszen erre az esély szerintem olyan kicsi volt, hogy olyan kicsi szám valójában már nem is létezik. Komolyan mondom, hogy nem létezik. A világ egy olyan pontján találkoztunk, ahol nem hiszem, hogy bármelyikünk is tervezett járni, és mind a ketten átéltünk valamit, ami hasonló, de mégis más mértékben van jelen. Az életünk pedig attól, teljesen megváltozott, majd jött India, és a helyzet csak fokozódott. Aztán ő jobbra indult, én meg balra, és vége. Semmi romantikus, semmi epikus nem volt ebben, de a tény, az tény, ahogy az is, hogy most itt vagyunk egy döccenősen meginduló vonaton, mely hazavisz…mindkettőnket?
- Persze.
Elég furcsa lenne nemmel válaszolni, és őt még kedvelem is, így egyértelmű, hogy őt nem kívánom elküldeni. Különben is, ha vagyunk már ketten, akkor még kisebb az esélye, hogy valaki be akarjon ide ülni. Tökéletes, én mondom neked, tökéletes.
- Öhm… igen.
Zavaromban egy pillanat alatt elpirulok, és zöld szemeimet zavartan sütöm le, hogy aztán apró vállvonás kíséretében felpillantsak rá ismét.
- Tudod, mesélem, hogy nagyon elszúrtam egy férfival a dolgokat, akit nagyon szerettem, a vőlegényemmel, és, hogy tulajdonképpen azért is indultam útnak, hogy távol legyek, ő is így tett, de visszetért, nem sokkal előttem, és szeretnék vele beszélni, de még nem volt elég bátorságom, szóval inkább eljöttem Pestre pizzát venni, mert a pizzéria az övé, és nagyon vágytam a pizzáról, szóval, igen, nem csak sajt, de pizza is. Három pizza. Nem ennél pizzát? Mert ha ketten esszük, elfogy, mire Bogolyfalvára érünk. Már, ha te is oda tartasz persze.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Nem tudom, hogy a világ melyik pontja olyan még, mint a miénk, ahol nagyon hideg van, ám vakítóan süt a nap, így úgy kell az embernek közlekednie, mint egy soknapos és sok szert használó hollywood-i nőszemélynek: Nagykabátban és napszemüvegben. De annak érdekében, hogy ne égjen ki a szemem, ne könnyezzek be, és ne kenjem el ezáltal azt a leheletnyi sminket, amit feltettem, muszáj úgy kinéznem, mint egy kikent-kifent dívának. Csak amíg beérek persze, ott egyből el is teszem. Az igazgató úr megmondta, hogy hova menjek, melyik terembe, és, hogy addigra már ott fog várni az oktató. Szerintem, amikor megkerestem, még nem tudta, hogy kire fog ráosztani, hogy hetekig egy plusz feladat legyek a gyerekek és a saját tárgya mellett. Nos, kedves Bánki bárki, megnyertél.
Szusszanok egyet, lopva lesimítom a szoknyám, megigazítom a hajam, és megnézem, hogy a rúzs, amit felkentem éppen eléggé tesz idősebbé. Van az arcomnak egy olyan bosszantó tulajdonsága, hogy smink nélkül simán Bagolykövesnek néznek, pedig minden vagyok már, csak az nem. Lényeg a lényeg, hogy megvan minden, ami kell, és nem is remegek. Most éppen. Persze, az ember az ilyen pillanatok előtt ideges, ez természetes, de nagyon remélem, hogy kedvelni fog annyira, hogy ezt az egészet tényleg nagyon szeressem.
Kopogok a nyitott ajtón, és belépek, mivel háttal áll nekem, így elsőre nem is gondolom végig az egyértelműt, hogy ismerem. Valójában sokkal jobban izgulok, mint azt kimutatom, éppen ezért is vagyok olyan nyugodt, amikor csicsergő hangon megszólalok:
- Üdvözlöm, Annie vagyok, én jöttem az egyetemről, az igazgató úr biztos említette Önnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Valahogy a mondat közepénél válik ismerőssé a háta, de nyilván próbálok ennyi távol töltött idő után nem mindenkiben egy élő Bánki Barnabást felfedezni. Hogy is mondjam, nem ment túl jól eddig, és már majdnem, hogy büszke vagyok magamra, hogy itt egy hím nemű egyed, és én elszántan csak a munkára tudok koncentrálni majd, és jó leszek ebben, nagyon jó, olyan jó, mint még senki. Csakhogy van egy apró, pici, nüansznyi probléma a tervvel. Hogy ez a férfi nagyon is Bánki Barnabás.
- Nem.
A mondat olyan rekedten jön ki, mintha az elmúlt nettó négy és fél órát sírással töltöttem volna, pedig az előbb még tisztán csengett a hangom, most meg, mintha kiszáradt volna mindenem, és olyan lennék, mint a sivatag. Köhintek egy aprót, mert azért nem vagyok buta lány, nagyon gyorsan összerakom a helyzetet. Jó, nem is nehéz mondjuk, de némi önfényezés most nagyon kell.
- Én téged kereslek. Neked adtak egy évre, hogy csinálj velem, amit akarsz.
Vonom meg a vállaimat, körbepillantva az üres tanteremben, és igen tudom, hogy ez mennyire rosszul hangzott, de azt tanították, hogy a kimondott mondatokat sose magyarázzam, hanem tegyem helyükre őket, ha van helyük. Mondjuk, azt, hogy tegyen velem azt, amit csak akar, nehezen teszem a helyére.
- Az egyetemen hospitálnom kell, és valószínűleg te leszel a gyakorlatvezetőm. Mivel levelezőn csinálom, így a hétköznapokban neked fogok segíteni, te pedig nekem, hogy jól tanítsak. Jó kis évünk lesz.
Rendben, ezt az utolsó mondatot visszaszívnám, de már mindegy, kicsusszant. Erősen szorítom a mappát, már az ujjaim vége is elfehéredett, és szusszanva pillantok el, körbenézve a termen, majd vissza rá. Nem rejtegetem az érzéseimet, a döbbenetet, a zavart, a szeretetet, amit iránta érzek. Sosem rejtettem őket, azonban tudom, hogy azért, mert féltem elmondani valamit, ami már nincs is, elvesztettem őt. Nehéz év lesz, de talán a végén, mint kedves ismerősre, úgy pillant majd rám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Finoman összehúzom a szemeimet, mert nem nagyon tudom, hogy mi nem tetszett neki, hát elmondtam a tényeket, na persze a rám jellemző magyarsággal, ami mint tudjuk, olykor nagyon zavarbaejtő tud lenni. Egy pár pillanat kell csak, hogy én magam is érzékeljem, hogy mit mondtam rosszul, és kis homlokráncolás után megvilágosodásom arcomra is kiül.
- Vagy úgy. Gondolom Denis miatt gondolod ezt.
A hangomban talán van egy hangyányi számonkérés, de eszemben sincs veszekedni. Lenne értelme? Ha legalább most az egyszer ne a bátyám lenne az oka annak, hogy távolságot tart, hanem mondjuk mondta volna azt, hogy a közös múltunk miatt, hogy azért, mert egykor szeretett. De nem. Denis. Mindig Denis. Az ő kezét kellett volna megkérnie anno, ha ennyire a rögeszméje. Annyi kínos elutasítás után sem tudom a mai napig eldönteni, hogy mint nőhöz valaha vonzódott-e volna hozzám, de egyre inkább az a gyanúm, hogy nem. Sokkal inkább aggasztó az, hogy Denis miatt félt nekem nemet mondani, és a kapcsolatunk vége kiváló alkalmakat adott arra, hogy valóban vége legyen. Szusszanva pillantok rá. Szeretnék kiabálni, valószínűleg azok az emberek, akik elég bátrak hozzá, hogy megtegyék, jobban alszanak, azonban rám nem jellemző a veszekedés.
- Huszonnégy éves vagyok. Egy felnőtt nő, aki ha nem kíván munkakapcsolaton kívül mást egy ellenkező neműtől, akkor nem tesz mást. Elég sokszor a tudtomra adtad, hogy tartani kívánod a távolságot, és ahogy látod, tartjuk is.
Hiszen méterek választanak el minket egymástól, ami riasztó, most mégis úgy tűnik, hogy a leghelyesebb, hiszen ilyen távolságból szinte a szóbeli erőszak se talál be. De ha betalálna is, az az én dolgom lenne, és nem másé.
- Én nem félek Denis Brightmore-tól. Ha agyvérzést kíván kapni azért, mert melletted vagyok, akkor kapjon. Majd kiheveri. Az igazgató úgy véli, hogy szakmailag és emberileg melletted fejlődhetek a legjobban, és talán azt is gondolhatja, hogy ha van valaki, aki megerősít a döntéseidben, megszilárdulsz itt, mint vezető. Ha továbbra is Denis kénye-kedve szerint élnél, akkor elmegyek én az igazgatóhoz, egyedül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Muszáj.
Suttogom magam elé, az ajkaim szinte nem is mozdulnak. Most követtem volna el életem legnagyobb hibáját? Hiszen szeretem őt, sosem szerettem mást. Minden nap gondoltam rá, minden nap álmodtam vele, reménykedtem… valójában nem is tudom, hogy miben, hogy van jövőnk, hogy valahogy a múlt a múltban maradhat, és nem lesz hatással a jelenre? Azt hiszem. De, ahogy visszatértem, és nem volt meg a nagy pillanatunk, az az elcsépelt, nyálas romantikus találkozás az esőben, a fellibenő lábas csók és még sorolhatnám a kliséket, úgy állandóan azt kezdtem el figyelni, hogy mások hogyan érik el, hogy azt, akit szeretnek, a közelükben tudják. Így. Kizárással. Nem akarom kizárni, szívem szerint térden csúszva kérnék bocsánatot, és mégsem mozdulok, csak figyelem őt, és próbálok elég felnőttnek kinézni ahhoz, hogy komolyan vegyen. Csak egy kicsit komolyabban.
- Értem, ez a meglátás jogos. Sajnos nincs sok ruhám, mert amik voltak, azokat elajándékoztam, és Cath… ő egy kicsit másabb felépítésű, mint én.
Ezt próbáltam a lehető legszebben megfogalmazni. Cath mellben dinamikus, széles a csípője, nagyobb feneke van, azt mondják rá, hogy ilyen ősanyás teste van, ezt ő mondta, mert, hogy olyan, mint egy termékenységi szimbólum, de ezt a kifejezést azért Barni előtt mégsem használhatom.
- Elmegyek délután, és veszek megfelelő ruhákat, amikben nem zavarok össze senkit.
A senkit alatt nagyjából tizennégy éves kamaszokat érthetek csak, tekintve, hogy ő láthatóan könnyedén hűvös velem. Vajon tényleg ilyen lenne, vagy csak azért mondja így mert megkértem. Képes lenne ennyire semleges lenni? Lesütöm a szemem, mert tudom, hogy az én arcomra minden ki van írva, hogy én nem tudok teljesen úgy tekinteni rá, ahogy ő rám. Neki olyan könnyen ment…Tudom, tudom, ezt akartam, de így most ez nem olyan jó. Inkább, hogy ne gondoljak rá, figyelek a mondataira. Nagyon szeretném megkérdezni tőle, hogy élvezi-e, hogy kritizálhat, mert ezek szerint semmi sem jó, ami én vagyok, se kívül, se belül. De csak bólogatok.
- Ahogy én veled.
Elveszem a mappát, és védekezőn magam elé szorítom, majd otthon megnézem. Miért is mondtam azt, hogy úgy viselkedjen? Olyan rossz, hogy megteszi, és én annyira nagyon szeretnék bocsánatot kérni tőle, de nem az jön ki a számon. Egy kicsit be vagyok rekedve, túl erősen nyomtam vissza azt a gombócot a torkomba.
- Nagyon szeretném ezt csinálni, jónak lenni benne, megfelelni az elvárásaidnak, felnőni ehhez. Mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy elégedett legyél, és, hogy ne kelljen miattam kellemetlenül érezned magad.
Nem leszek más, mint ahova eljutottam, nem fogok olyan lenni, mint amilyen nem vagyok. Másabb lettem, ismerem a hibákat, amiket elkövettem, amik miatt elveszítettem. Elrontottam, egész életemben semmit sem rontottam el annyira, mint a vele való kapcsolatomat, de mindent meg fogok tenni azért, hogy ne érezze élete legszörnyűbb évének azt, ami most ránk vár. Éppen ezért kinyújtom a kezem, a béke jeleként, remélve, hogy elfogadja.
- Rendben leszünk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Nem lenne szabad, hogy a gyomrom megremegjen, amikor kimondja a nevem, mégis, érzem, ahogy azok a kis pillangók a kérésem ellenére is megrebbentik a szárnyaikat. Olyan sok történtet olvastam arról, hogy a fiúk és lányok egymás legjobb barátai voltak, vagy csak ott voltak egymás mellett, munkatársakként, vagy rokonokként, mármint nem vérszerintiként, hanem mert más rokonaik összeházasodtak, és ahogy egymás mellett voltak, egyszer csak elkezdték máshogy szeretni a másikat. Persze a bökkenő csak az, hogy nálunk már volt máshogy, és csúnyán elrontottam, szóval nem is tudom, hogy ha lehetne megint, az egyáltalán működne-e. Miért is agyalok én ezen. Ne rebegjünk, ne piruljunk, ne agyaljunk.
- Ugye tudod, hogy értem?
Kérdezem lányan, kedvesen, nem bántón, még óvatos mosoly is megjelenik ajkaimon. Nem szeretném megsérteni, de értem, hogy mit szeretne mondani. Illendően öltözzek fel, mert a fiatalok jellemükből adódóan amúgy is kiidegelnek majd a tanítási gyakorlat alatt, nem kell még az is, hogy közben beszólogassanak, meg hát hol jó az, ha kilátszik valamim? Én nem vagyok sem olyan, mint Zorka, sem olyan, mint Cath, én ezeket nem tudnám úgy kezelni, ahogy ők kezelik.
- Tudom, és ígérem, hogy nem fogok ellenkezni veled, és kellemetlen helyzetbe hozni téged az osztály előtt. De örülök, hogy elmondhatom a véleményemet, és annak is, hogy te segítesz nekem. Mert őszinte vagy, és ez nagyon fontos a számomra.
Meg amúgy te is, de hát most miért rontsak a helyzetemen? Alsó ajkamba harapva, lopva közelebb lépek hozzá, hogy kéztávolságon belül legyen, és nagyon óvatosan megsimítom az arcát. Nem tolakodón, nem úgy, hogy azt félre lehessen érinteni, de szükségem van rá, hogy érezzem őt. Tudom, tudom, furcsa vagyok.
- Semmi, holnap jövök, és köszönöm.
Nem várok viszonzást, időt sem hagyok rá, hogy ő úgy érezze, meg kellene neki is tennie. Nekem jó volt, örülök, hogy megkaptam, kifelé haladva azért lopva visszanézek, mert a filmekben is mindig ezt teszik a főszereplők. Vagy összeakad a tekintetünk, és akkor elmosolyodom, vagy, csak egy pillanatig nézem, hogy pakol tovább. Túlestünk rajta, és Istenre esküszöm, ennek a szervezetem örül a lejobban, mert végre újra kaphat bogolyfalvi pizzát, aminél az egész világon nincs jobb. Nekem az otthon íze az a pizza, komolyan mondom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

A tény, hogy itt vagyok, azt sejteti, hogy az elmúlt szombat hajnali események maradásra bírtak. Nem is akartam igazándiból elmenni, csak azt éreztem helyesnek, aztán meg maradni akartam, de nem tudtam, hogy hogyan maradhatnék, majd megjelent, és olyan édes volt, hogy nem volt kérdés, hogy hogyan. Egyszerűen csak bejövök. Csendesen, szinte osonva közelítek, még cipősarkam sincs, ami hangot verhetne, és teljes természetességgel ülök le a mellette lévő székre.
- Olcsóbb lett a szállás, így az osztálypénzből kifutja az év végi jutalomkönyvekre. Ott elírtad a vezetéknevet, most megint az apja nevén van a kislány.
Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy itt ülök mellette, és közelebb hajolva még oda is bökök, ahol rontott.
- Hoztam kávét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Elmosolyodok azon, hogy zavarba jön tőlem, és valójában fogalmam sincs, hogy emlékszik-e arra, ami történt, éppen ezért apró kuncogással ingatom meg a fejem.
- Boldog vagyok. És te?
Pillantok rá érdeklődőn, megtámaszkodva az alkaromon, közelebb hajolok megint a papírokhoz.
- Csak megfelelt? Reménykedtem benne, hogy sikerül javítania. És, hogy tetszett a hétvége, milyennek érzed magad most?
Nem veszem le róla a tekintetem, igazán érdekel az, hogy hogyan reagál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Sosem bántanálak. Főleg most.
Hát mi ez, ha nem bántás? Sőt, még meg is simítom a karját, mielőtt mosolyogva elpillantanék. Nem akarom hosszan bosszantani, de egy kis játék jár nekem is. Mert ha nem emlékszik, hát majd emlékeztetem. Mondjuk lehet, hogy nem azonnal.
- Csak aludtam. Na persze nem szombat hajnalban, és utána még sokáig képtelen voltam, te ma éjjel nagyon jót aludtam, nagyon szépet álmodtam. Valószínűleg amiatt, ami szombat hajnalban történt.
Imádom, hogy ki van akadva, de nem akarok rögtön berontani az ajtón, hogy azt mondtad szeretsz, hát akkor tényleg szeress is, és ne csak udvariaskodj. Azért az nem lenne illendő. Az nem mondom, hogy nem tenném meg.
- Emlékszel rá, hogy mi történt az ivás után? Hogy mit csináltál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Elnevetem magam, ahogy arrébb húzódik, és bocsánatkérően pillantok rá, nem szép dolog, nem is feltétlenül tudom én ezt a női játszmát sokáig játszani.
- Az ablakom előtt álló fa nem így emlékszik. Ahogy a fű sem, amiből boztos vagyok, hogy kiharaptál egy darabot, és én sem, akivel a szombati napfelkelte ért. De remélem, hogy nem bántad meg.
Nem esek kétségbe, mert tudom, hogy nem tudja, hogy mi történt, mert, ha tudná, akkor nem nézne így rám. A szoknyámat igazgatva - nézd már, hát nem fel van sliccelve kicsit? - kedves mosollyal pillantok fel.
- Nagyon sok mindent rendbe tett, te nem úgy érzed?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Merlinre, még a végén tényleg miattam halsz meg.
Felemelem a kezeimet, jelezve, hogy feladom, de valahogy az a szemcsillogás, meg kedvesség nem tűnik el, ahogy a pozitív kisugárzás sem.
- Eljöttél hozzám. Ha keveset ittál is, nagyon fejbe vert. Fel akartál mászni a fán, de nem nagyon sikerült. A koordinációd ugye. Szóval végül felkiabáltál, és kavicsokkal dobáltad az ablakot.
Azt nem teszem hozzá, hogy meg engem is, mert azért az szegényt biztos, hogy a halálba taszítaná, és még terveim vannak vele.
- Lementem hozzád, és rendeztük a viszonyunkat. De nem mondhatom el, mert megígértem neked, hogy senkinek se mondom el a titkot. De rendben vagyunk, meggyőztél, hogy a nyakadon maradjak. Ilyenkor amúgy mások mosolyognak. Csak mondom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Csúnya lett volna, ha engem versz meg. Nem vagyok a bántalmazó kapcsolatok híve.
Mondjuk ő meg nem bántalmazna. Annakidején túl azon, hogy megláttam és megtetszett, elkezdtem figyelni őt, hogy mennyire figyelmes, mennyire türelmes, beindult az evolúciós folyamatom, és egyből az érveket kezdtem el gyűjteni mellette, és persze az ellenérveket is, de ismerjük a sztorit, az érvek nyertek.
- Szeretnék veled maradni, ha szeretnéd, hogy veled maradjak.
Én nem teszem hozzá az osztályt, rendben, egy kicsit reménykedek benne, hogy beugrik neki az a pillanat, de nem szabad kikényszerítenem. Teljesen felé fordulok a testemmel, és óvatosan a karjára teszem a kezem.
- Minden csodálatos volt, hidd el. Ezzel a helyzettel együtt tudok élni, békében. Én nem szeretnék veled rosszban lenni, és remélem, hogy te sem velem.