Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Hogy nem keveredtél se kocsmai verekedésbe, sem engem nem vertél meg.
Én azt csak viccnek szántam, de hát olyan felfokozott állapotba került tőle, hogy rendesen elkezdtem aggódni. Mindjárt kiderül, hogy van egy másik énje, akit titok és fél, hogy felszínre tört. Viccelek, remélem, hogy nincs ilyen, vagyis, egészen biztos vagyok benne, hogy nincs.
- Merlinre Barnabás!
Csattanok fel magamat is meglepve, ahogy felkel és arrébb megy. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy életemben hányszor kiabáltam. De mindig meglepődök én is, amikor megtalálom a hangomat.
- Csak viccelek. Részeg voltál, eljöttél hozzám, beszélgettünk, elmondtad, amit el kellett mondanod, és elmentél. Mármint haza, nem máshogy. Te nem érzed azt, hogy meg vagy könnyebbülve, hogy nem feszít már úgy az idegesség a közelemben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Miért leszel mindig ideges tőlem? Ez csak egy vicc, mind a ketten tudjuk, hogy sosem bántanál.
Hát még mosolyogtam is, hát nevettem is, miért veszi komolyan azt, hogy bántana, amikor tudom, hogy nem tenné, és ő is tudja. Biztonságban éreztem magam mellette mindig, és nem hittem, hogy valaha is, akár csak egy pofont adna. Kétségbeesetten nézek rá, mert nem értem, hogy miért más, mint szombaton, akkor annyira kedves volt, sőt, előtte is, még ha nagyon fájt is, amit mondott, az ölelése olyan jól esett, olyan tökéletes volt. A legtökéletesebb legszomorúbb pillanat.
- Valójában, ha nem csináltam, az sem vitt előre, és ha csinálom, az se visz. Fogalmam sincs, hogy mit kellene tennem, hogy rendben legyünk. Annyi a lényeg, hogy beszéltünk, és akkor úgy nézett ki, hogy rendeződött a dolog, bennem rendeződött. De most akkor maradjak vagy menjek el? Nem igazán tudom, hogy mit szeretnél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- De csak vicc volt. Az egyik, amit nagyon szeretek benned, az a biztonság érzete, ami sugárzik belőled, és ezt te nagyon jól tudod.
Emelem az égre a tekintetemet. Hát nem hiszem el, hogy már azzal is képes vagyok elrontani mindent, ha viccelek. Ez sem jó, az sem, ha komoly vagyok, az sem, ha őszinte, az sem, ha inkább nem teszem ki annak, amit mondanék. Vagy, amit ő mondott. Mert ha elmondanám, akkor egészen biztosan kiborulna, sőt, még vissza is szívná, és abba belehalnék. Sokkal jobb ez így, hogy azt mondta, hogy szeret, csak nem akarja, hogy tudjam, mintha azt mondaná, hogy az volt az igaz, amit a múltkor mondott, hogy talán sosem szeretett.
- Mondom, hogy beszéltünk szombat hajnalban, és rendben vagyunk egymással.
A rendben azért egy tág fogalom, mert a szívem hangosabban ver minden alkalommal, amikor azt mondja, hogy szeretné, ha mellette lennék. Mindig hozzáteszi, hogy az osztályban, de én akkor is kalapáló szívvel és reményekkel telve nézek rá. Olyan érzelmi hullámzásom van, hogy biztos, hogy korábban belehaltam volna.
- Nem rossz, és én is szeretem őket, szeretek itt lenni. Hülyeség volt azt mondanom, hogy ne számítson a múltunk, mert számít. Boldog emlékeink vannak, és ezekre támaszkodhatunk. Ne számítson más, Barni, csak te és én. Csak, ami nekünk jó. Szerintem tudunk barátok lenni. Szerinted?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Szinte beleszédülök a felsorolásba, hogy mi mindent hozott. Mosolyogva nézek rá, de akaratlan is megérintem a hasam, nem híztam annyit, majd le a nyúlra, jó, hát ő elképzelhető, hogy kicsit sokat van etetve.
- Nagyon kedves tőled. Főleg a nem kiabálás rész.
Meg az egész, a pléd, a friss levegő, az idő, amit rám szán. Én pedig éppen ezért próbáltam úgy felöltözni, hogy ne akasszam ki. És nem fogok nyomulni, nem játszadozom, ez egyikünknek sem fog segíteni.
- Szóval, tudom, hogy már ismerik egymást, de kezdhetnénk egy lazább nappal, néztem játékokat, amik csapatépítők.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Hát az újaknak. Miért, nem azt beszéljük át? Hoztam másikat is. A jövőhetit.
Igen, egészen biztosan megbeszéltük, hogy melyiket szeretné, de hát nőből vagyok, ami annyit tesz, hogy a piknikezés ténye felülírt minden józan gondolatot a fejemben, és a vége az lett, hogy ültem és nem tudtam, hogy mit is szeretne, de legalább csinosan nem tudom. Nem mintha ez sokat segített volna rajtam jelen pillanatban.
- A jövőhetire gondoltál. Én pedig előreszaladtam és már a jövő évet terveztem.
Egészen biztos, hogy ez volt, így teljes nyugalommal egy másik mappát veszek elő, és nyújtok felé. Rendben, alig vagyok ciki, ez eddig egészen jó.
- Az is kész.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Mert lelkes vagyok, és szívem szerint már most velük is foglalkoznék, de jó kislányként nem zaklattam meg egy gyereket se, hogy helló, jövőre a mi kölykünk leszel.
A végéhez még a hangomat is elmélyítem és megemelgetem a szemöldökömet.
- Nem kicsiknek van. Majd ha már nem bírsz elviselni és kiöregszem a segéd szerepből, akkor lesznek kicsikéim. Csinálhatnánk így, én elviszem az alsót, te átveszed őket felsőre, és akkor én közben megint kicsikkel kezdem.
Ez egy tetszetős gondolat, és szerintem teljesen működőképes is, én legalábbis látom, hogy ez mi kiválóan kiviteleznénk. Ő kitanít engem a saját szájíze szerint, vagyis a kezem alatt nevelkedő gyerekek olyanok lesznek, amilyeneket ő szeretne.
- A pizzát hallottam meg. Valójában, de most előbb úgy csinálok, mint aki nem egy falánk zabagép, és illedelmesen megvárom a kritikád. Pedig hoztam én is sütit. De látod, itt ülök, tök türelmesen.
Annyira nagyon, hogy közben az elénk heveredő nyuszi hasát simogatom, aki szerintem teljes csodálattal van Barni iránt, mert állandóan őt nézi. Nem buta nyuszi, annyi bizonyos.
- A kék mappában van. Nem felkészült vagyok, hanem túlkészült.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Legalább lenne egy kis nyugtod. Habár a nénik tuti, hogy megzaklatnának, hogy micsoda egy nőt kellett elviselned. Hoznák a süteményeket, takaróba csavarnának és csipkednék az arcodat… ne kísértselek, mi?
Kuncogva pillantok fel rá, mert vicces lenne elképzelni a jelenetet. Néha megijeszt, hogy mindent annyira komolyan vesz, meg az is, hogy kinézi belőlem, hogy megtenném. Jó, az talán annyira nem, de nem szó szerint zaklatnék. Jobban meg kell válogatnom a szavaimat, hogy ne kapjon ideggörcsöt. Más biztos megsértődne a zabagépen, én viszont csak elnevetem magam, és közelebb húzom a kosarat, hogy kivegyem az én lángnyelv pizzámat extra csípősen, és az első falat után boldogan sóhajtsak egyet.
- Szeretlek.
Hogy egy Barnabásnak vagy a pizzának szólt-e, azt mindenki döntse el maga. Mind a kettejüknek, ha őszinték akarunk lenni, mert csak Barni tudja olyan jól és pontos arányokkal elkészíteni ezt a pizzát, ezer közül is megmondom, hogy melyik az övé, és olyan sokáig megvontam a szervezetemtől, de végre újra itt van, és ehetem.
- Köszönöm. Az adminisztráció egy kész rémálom volt az elején, olyan riasztóan sok mindent kell leírni, hogy alig marad idő tanítani. Viszont még mindig nem jöttem rá, hogy mit csináljak Erikkel és Petivel. Tegnap megint az összevont órán ugrottak egymásnak, és csak azért nem fajult verekedésig, mert Peti engem talált el, és megijedt. Ötletem sincs, hogy erre mi lenne a jó megoldás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Ha lenne mindenkinek titkára, akkor jutna elég idő még kedv a tanításra.
A múltkor több oldalon ál kellett kitöltenem, hogy hova fogyott el két rúd kréta. Nos, tanítottam, oda. Így is csak annyit írtunk, amennyit kellett.
- Amikor közéjük léptem már lendületben volt.
Nem hiszem, hogy szándékosan megtette volna. A kérdése miatt háttal fordulok neki és lecsúsztatom a pántokat.
- A tükörben nem láttam jól, de ha felhúzod kicsit a felsőmet, a bal oldalon. Egy kicsit még fáj, elég nagy ütés volt.
Egy újabb falatot juttatok a számba, időhúzás céljából, de tudom, hogy meg kell mondanom.
- Zorka, de csak egy másik szivacsért ment el, meg egy könyvért, alig pár perc volt. De a fiúknak alig egy perc is elég lett a bajhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Ösztönből.
Felelem teljes természetességgel. Tényleg ennyi történt, láttam bekövetkezni az eseményt, és azt hittem, hogy sikerülhet időben odaérnem. Hát, végül is, sikerült, így én kaptam az ütést és olyan jól sikerült a pillanat, hogy nem csinálták tovább. Egy pillanatra meghökkenek azon, amit mond, mert hát nő vagyok, és mi az első reakcióm? Hogy nem akar hozzám érni. Fel is húzhatnám az orrom, de azért van annyi sütnivalóm, hogy sértettség előtt realizáljam, mennyire igaza van, így én is elnevetem magam, mert jogos, amit mond.
- Legközelebb ezt a hátsókertben csináljuk. Bár, reméljük, hogy többször nem ütnek meg, de nem Zorka hibája volt, én mondtam neki, hogy ha gondolja elmegyek és elhozom, de mondta, hogy nem tudja biztosan, hogy hol van a könyv, meg hát őszintén, technika óra volt.
Ki a fene gondolja azt, hogy az emberek majd pont egy technika órán esnek egymásnak? Az biztos, hogy ha én valakinek kitépni akartam volna a haját, az matematikán lett volna. Már, ha ugye nem magántanulóként végeztem volna eddigi tanulmányaim jó részét.
- Barni.
Bűntudatosan pillantok rá, ahogy visszafordulok felé, és picit megrázom a fejem.
- De ne légy mérges, kérlek. Annyira váratlan volt minden, és annyira gyorsan történt, és tudod, hogy milyenek Peti szülei, neked is neked estek volna, nekünk is, a saját gyereküket meg agyonvernék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Pedig jól indult, nem? Kellemes idő, kellemes hangulat, próbálkozások arra, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz. Mármint túl a tényen, hogy szeretjük egymást, megpróbálunk tenni is érte. Én nem idegesítem, még nevetgélünk is, meglep nem csak a piknikkel, hanem a pizzával is, és minden tökéletes. Tényleg igazán tökéletes, és akkor mit csinálok? Kinyitom a számat, és megint minden rosszra fordul. Én pedig valami olyat látok, amilyet korábban még nem, legalábbis úgy nem, hogy nem azért dühös, mert megpróbálok tenni valamit, hogy közeledni akarjon. Szívem szerint elsüllyednék, ahogy találkozik a tekintetünk, ahogy hallom a hangját, és a legrosszabb pillanat az, amikor kimondja, hogy el lett rontva ez az egész. Elrontottam. Megint.
- Igazad van, rosszul kezeltük a helyzetet. Én kezeltem rosszul a helyzetet. Leblokkoltam, és csak meg akartam előzni a bajt. Normál körülmények között ilyen elő se fordult volna. Váratlan volt, én pedig meggondolatlan.
Messze van még az, hogy én tanárrá váljak, nagyon sok mindent kell még addig megtanulnom, és a gondolkodásomat is meg kell változtatnom, amit tudok is, csak a megmentési kényszerem valahogy erősebb volt most.
- Szeretnéd, ha befejeznénk ezt most?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Nem könnyű most neki.
Mondom ki csendesen, mert nem akarom felhozni a témát, előtte sem, nem akarom, hogy azt érezze Zorka, hogy mindenki próbálja megóvni, de valahogy mégis ez jött elő belőlem. Én emlékszem a szakításra, élénken, és még ha meg is értettem, azt nem tagadhattam, hogy az emléke évekke később is megsajogtatta a szívemet.
- Jól… hogy?
Úgy nézek rá - valószínűleg -, mint akit éppen most sokkoltak le, de valami brutálisan, és a helyzet az, hogy valóban így van, mert vártam a kiabálást, és azt, hogy azt mondja, igen, fejezzük be. Lélekben már készültem arra, hogy nyugodtan ki tudjam mondani a hetek óta gyakorolt “nincsen semmi baj” monológomat, és annyira meglep, hogy hirtelen szólni se tudok. Már tudom, hogy az animékbe meg a mesékbe honnan veszik azt, amikor a lányok arca kivirul, és kitányér méretű lesz a szemük, mert most én is úgy érzem magam, mint akivel ez történik.
- Jaj Barni!
Mellé csúszva egészen hozzá simulok, csak addig, amíg egy gyors puszit nyomok az arcára, és elsuttogok egy köszönömöt, utána, hogy ne legyen kellemetlen neki, arrébb húzódok, de azért mosolygok.
- Nagyon finom a pizza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A fejemen leírhatatlan vigyor terül szét arra, hogy nagyon jó az, amit csináltam. Imádok tanítani, boldog vagyok, kivirulok, élvezem, és alig várom, hogy újra elkezdődjön a nap azon része, de ez az adminisztráció, megőrjít.
- Én sem hittem, hogy menni fog. Egyszer ellopták tőlem, amikor ki akartak rabolni Indiában. Elvitték a táskámat, benne a könyveimmel, a ruháimmal, a nyulammal, és azt hittem, hogy ott vége. Amikor visszakaptam, felkészültem a legrosszabbra, azonnal kikutattam, és nem hittem el, hogy életben van. Kiugrott a kezemből és megcsócsált egy növényt, ami állítólag piszok drága, szóval menekülhettünk tovább.
Akkor nem nevettem, de most már jóízűen kuncogok, ami kacagássá erősödik akkor, amikor, mint a kutyák a hátára fordul, és a pocaksimogatást várja. Elkényeztetett dög.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Bólintok egy aprót, hiszen valóban az. Nem is tudom, hogy mihez kezdtem volna nélküle az elmúlt években. Sosem tudtam igazán száz százalékosan szomorú lenni, mert ha azt hittem, hogy az leszek, ő jött, és tett ellene. A kérdésre érzem, ahogy a szívem hevesebben kezd el verni, és a boldogságtól egészen megremeg a gyomrom. Mint, amikor először mondta, hogy szeret.
- Igen, nagyon szeretném látni. Gondoltam rá korábban is, csak túl nyomulós vagyok, és nem akartam, nem is tudom, elvenni tőled a békét? Azt hiszem ez a legjobb kifejezés rá. De ha beengednél, örömmel mennék. Mindig olyan szépen beszéltél róla, olyan jó, hogy megvalósult.
Csak remélni mertem, hogy ha egyszer még hallok felőle, akkor abban a hely megvalósulása is benne lesz, és ez igazán boldoggá tett, hiszen valóban így lett, sőt, annál többet is kaptam.
- Nagyon büszke vagyok rád, Barni. Megcsináltad!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Bercel? Mondjuk ő nagyon könnyen el tudja, de rendes fiú. Viszont pofátlan. Cathék apukájának néha hatalmas ér dagad a homlokán, amikor megválaszol egy-egy kérdést.
Mondjuk én ennyi idő alatt leszoktam volna arról, hogy kérdezgessek. Hát most komolyan, úgyis tudja, hogy komolytalan lesz a válasz. De legalább nem unalmas.
- Örülök, hogy van mibe kapaszkodnod.
Hosszan nézek a szemébe, és csak mosolygok, mert tényleg jó boldognak látni. Már attól is megkönnyebbült, amit akkor reggel mondott, de amikor a Menedékről beszél, kivirul, én pedig őszintén örülök a boldogságának. Jól érzem magam vele, nincs bennünk feszültség, és remélem, hogy ő is hasonlóan látja  a helyzetet. Szeretnék mellette lenni, úgy, ahogy neki jó, ahogy ő szeretne maga mellett tudni. Nem érdekel, hogy mit vár el a világ, vagy a bátyám, nekem Barni boldogsága az első. Szeretném megérinteni, megölelni  de tudom, hogy sok lennék, így helyette a pléd redőinek piszkálásával kötöm le magam, amíg beszélgetünk. Most először az újra találkozás óta pedig tényleg elszalad az idő, és csak akkor tűnik fel, hogy milyen sok elment a napból, amikor a hosszas búcsú után belépek az ajtón, és az órára pillantok. Ez egy csodás nap volt, jó emlék, tele pozitívumokkal. Boldog vagyok, és mosolygástól zsibbad szájjal vetem magam bele a napi teendőkbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Tizenhárom. Ennyi azoknak a köröknek a száma, amit leírtam a pizzéria előtt. Tizenháromszor mondtam végig a mondandómat, hol kiegészítve azzal, amit Zorka mondott, hol elvetve azt. Nyilván, akarom. Nagyon akarom, de félek, hogy azzal, ha én kérem meg, azt érzi majd, hogy valamit elvettem tőle, és nemet mond. Értem én, hogy huszonegyedik század, de hogyan kéred meg egy férfi kezét, akivel jelen pillanatban még csak nem is csókolózol? Sőt, akit idegesítesz.
- Bátorság.
Mondom ki végül magamnak, bólintok is egyet, és nyilván Barni, aki mostanra végignézte már a jelenetet, kellőképpen bolondnak gondol. Kiváló. Hát innen már csak felfelé van, nem? Végül mégis belépek, és határozottan a pulthoz sétálok, végig tartva vele a szemkontaktust. Nem mosolygok, mert tudjuk milyen mosoly lenne abból, amikor próbálsz szépen mosolyogni. Igen, retardált fuldokló fókás. Nem jó időzítés.
- Szia Barni. Én szeretnék kérni tőled valamit.
Itt jönne ugye a kérlek szépen, ha neked nem nagy gond, vegyél feleségül, mert kell a neved rész. Hát valahogy nem az csúszik ki.
- Egy sex on the beachet.
Igen, nyugi, ahogy kimondom, én is rájövök, hogy ez az egyetlen koktél, amit nem kellett volna hangosan kimondanom. Mert most egy cosmo-val, vagy egy Merlin haragjával kevésbé lett volna kihívül Jól van Annie, szép kezdés, csak magabiztosan égesd le magad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Mi?
Hirtelen olyan sápadt leszek, mint régen, érzem, ahogy a kezeim és a lábaim egyszerre fagynak el, lever a víz, és várom, komolyan várom, hogy megnyíljon alattam a föld. Kérlek uram, most az egyszer ments meg. Reszketve nyújtom ki a kezem a nő felé, és érzem, hogy égni kezd az arcom.
- Annie Brightmore vagyok asszonyom, és esküszöm önnek, hogy nem szoktam sok alkoholt inni, legutóbb a lányával, de az volt az első, és csak bátorságot akartam gyűjteni. Én, sajnálom, hogy így ismerkedtünk meg.
Édes Merlin, miért éppen én? Miért nem tudtam megállni az első mondatnál, miért kellett nekem hülyeségeket beszélnem? De hát nem úgy néztek ki, mintha közük lenne egymáshoz, és miért nem néztem meg jobban, hogy ki mellé ülök le? Most akkor szaladjak el? De az meg olyan hülyén venné ki magát, nem? Nem mintha ne lenne most már mindegy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

A szememmel üzenem, hogy ha itt mert hagyni, megölöm, és valószínűleg ő ezt pontosan tudja is, mivel itthagy. Szívem szerint kupán vágnám a pénztárcámmal, de ki a fene akarja még tovább égetni magát az ex majdnem anyósa előtt? Senki.
- Tíz évvel, de véleményem szerint az életkor nem mérvadó, ha két ember szereti egymást. Vagy, ha az ember szeret élni. Nevetni, mint Ön. Önnek boldog nevetése van, mint Zorkának. Ő tud még ilyen felszabadult lenni.
A jó időszakaiban, de ezt nem teszem hozzá, mert csak abban reménykedem, hogy mikor viszontlátom, újra ez a boldogság fog a hangjában visszatükrözni.
- Nem vagyunk együtt. Mi… próbálkozunk. Én megpróbálok nem próbálkozni, ő megpróbál próbálkozni, én általában elszúrok valamit, ő pedig ideges lesz miatta. Bonyolult a helyzetünk. Viszont állítólag finom koktél, szép a színe. Csak, látja, elszúrom a dolgokat. De most legalább nevetett is, ami jó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Igen, de szerintem ezt rajtam kívül senki se tudja. Vagyis, most már ön. De semmi olyan nem történt soha, amire az emberek gondolnak. Tényleg semmi.
Valahogy a kor sosem került elő, mert nem számított. Jó, Barni mindig azt mondta, hogy túl fiatal vagyok mindenhez, mindig túl gyerekesnek gondolt, és lám, van abban valami, mert az édesanyjával való első és talán egyetlen találkozásom alkalmával is bebizonyítottam, hogy nem vagyok alkalmas arra, hogy a fiával legyek. A tanácsnál akaratlan is Barnira pillantok, és tudom, hogy ilyenkor mindig megváltozik a pillantásom, mások lesznek a vonásaim. Én képtelen lennék arra, hogy úgy csináljak, mint aki nem érez. Különben sem szereti a játszadozást, és hát, amúgy is tudja, hogy mit érzek. Mit csináljak, kérjem meg, hogy segítsen férjet fogni, és közben csaljam csapdába? Hát az remek lenne. Biztos nem utálna meg teljesen.
- Örülök, hogy találkoztunk.
Búcsúzom csendesen, nem válaszolva végül arra, hogy úgy teszek-e. Nem menne, tudom, hogy nem. És kicsit talán félnék is, hogy ő inkább megnyugodna, és továbblépne, találna egy normális nőt, elvenné, családja lenne. Még túl önző vagyok ahhoz, hogy képes legyek elengedni őt.
- Arról, hogy az életünk abból áll, hogy szerencsétlen vagyok, te pedig mérgessé válsz emiatt, de próbálkozunk, hogy ne így legyen. Nagyon szép és boldog nő. Köszönöm.
Emelem meg kicsit a kávét, de nem kortyolok még bele, mert olyan közel van az arca, és olyan szép színe van a szemének, miután nevetett, amikor boldog, hogy kicsit inkább elveszek benne, és ez megmosolyogtat, megrebegteti a szívem.
- Kérni szeretnék valamit. És mondhatsz nemet, nincs semmi baj, ha így teszel, rendben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Bólogatok kettők, de nem válaszolok szóban, csak láttam, ahogy Barnira néz, és ösztönösen kibukott az, hogy nem csinált semmit, amiért az embereknek el kellene ítélniük. Én szerettem volna, ha csinál, de ő nem tette, pedig még csak nem is lett volna helyzettel való visszaélés.
- Te gondolkoztál rajta? Az örökbefogadáson. Látva, ahogy Karolával bánsz, meg a gyerekekkel az előkészítőben, és a sok szeretettel, ami benned van, csodás édesapa lennél.
És igen, látszik, hogy az anyukája tényleg olyan volt, mint egy édesanya, mintha a fogantatás óta ő viselné gondját, és nagyon jó embert nevelt, hiszen ott a Menedék is, ami nagyon nemes cél.
- Ezt most nem én csináltam, vagyis nem csak én. Ezt te meg én csináltuk régebben.
A táskámból előveszek egy borítékot, amit elképzelhető, hogy kicsit nagyobb vehemenciával nyitottam ki, és jól látható rajta, hogy a címzés Bánki Annának szól, de az ő címére.
- Emlékszel, pár éve volt egy beküldött kéziratom, de végül nem kaptam rá még csak elutasítást sem. Kiderült, hogy elkeveredett a pályaművek között, és most bukkantak rá, vezetőségváltás, vagy mi. Viszont kiadnák, ha hozzájárulok, sőt, már el is kezdték, mert hozzám is csak késve jutott el a levél. Szóval, ha volnál olyan kedves, erre az egy könyvre, nekem adnád a neved?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Nem állt szándékomban.
Meglepő, hogy mennyire nem. Nem akartam ellentmondani neki, és azt hiszem, a részleteibe se szerettem volna belemenni. Én őt választottam anno, és még ha tudtam is, hogy lehetetlen, úgy választottam, mint férfit, mint társat, mint azt, aki a gyerekeim apja lenne. Makacs dolog az evolúció, azt mondják.
- Egy kicsit keserédes volt elsőre, mert nagyon szerettem volna a feleséged lenni. Nagyon tetszett a címzés, és még fájt. Aztán, valahogy elkezdett ez az egész örömmel eltölteni, mert veled csináltam, benne vagy a könyvbe, kicsit rólunk is szól, és szép emléket állít annak, amik voltunk.
Visszamosolygok rá, és bólintok egy kicsit, majd halkan elnevetem magam. Szeretek a szemébe nézni, elmerülni benne, kiélvezni a csendes pillanatokat, amik azzal telnek, hogy csak nézzük egymást. Számos tanulmány kimondja, hogy így születnek az érzelmek, és igaz is, emlékszem arra a pillanatra, ahogy megszülettek az enyémek iránta.
- Ha téged sem zavar, örülnék neki, ha egy könyvig Bánki Anna lehetnék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

A szám elé kapom a kezem, hogy ne nevessem el magam a horkolása emlékére. Nem is mindig horkol, csak akkor, amikor nagyon fáradt, szóval, valószínűleg mostanában mindig.
- Mi az?
Olyan szépen mosolyog, hogy szívem szerint megérinteném az arcát, hogy fizikailag is megtapasztaljam ezt. A kérdés is olyan kis plátói, mert nem hiszem, hogy igazi választ várok rá, így is nagyon hevesen ver a szívem, mint minden olyan pillanatban, amikor csak vagyunk. Egy kis flört, így hívom ezeket.
- Hanem örökre és minden kontextusban?
Kérdezem vissza suttogva, mert nem merem hangosan kimondani, de rögtön zavarba is jövök, hiszen éppen most égettem le magam az anyukája előtt, és próbálkozunk, de nem tudom, hogy tudtam-e annyit tenni, hogy ez neki elég legyen. Aztán persze, ahogy lenni szokott, utólagosan, de végigvettem magamban a mondatot, és éreztem, ahogy a bőröm az arcomon lángba borul.
- Oh, mármint…azt mondtad nem csak egy könyvre. Szerinted írjak még? Legyen több, Bánki Anna könyv? Mert vannak még ötleteim.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Igen, ez logikusan hangzik, valóban az lenne a legcélszerűbb, ha nem zavarnám össze őket.
Inkább ezen gondolkozom, mint azon, hogy mégis hogyan mondhattam azt, hogy örökre. De olyan szépen nézett, és valahogy azt hittem, hogy az lesz. Én itt állva láttam meg először, és azonnal beleszerettem, és simán kérek lett volna a történet, de legalább kicsit hozzá tartozó leszek, a borítékon.
- Nem tudom, hogy hogyan működik ez, de gondolom majd megmondják, hogy hány százalékot kapok meg adok neked a neved használatáért, és gondolom kell majd kikötéseket is tennünk, hogy miket ne írjak. Sok dolgunk lesz.
Igen, inkább koncentráljunk erre, viszont muszáj megköszönnöm a kedvességét, így megemelkedve a pulton áthajolok, hogy puszit nyomjak az arcára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Nem tudom, a filmekben így csinálják. De lehetne az is, hogy a díjam, ami nem tudom, hogy lesz-e és ha lesz mekkora lesz, egy részét a Menhelynek adom, köszönetként azért, mert támogatsz. Ilyet szabad csinálnom, nem? Támogatsz az álmaimban és én támogatlak az álmaidban.
Ez nagyon szépen hangzik így, és nagyon remélem, hogy ez ellen nem is lenne kifogása. Azt szerettem régen is benne, és most is, hogy nem mond igent mindenre, hanem valóban értékes az, amit mond, mert ő egy jóval racionálisabb ember, aki szeret a Földön maradni, amíg én ezt nem mondhatom el magamról.
- Nem, ez még tökéletes lesz ahhoz, hogy lefoglaljam magam a szabadidőmben, és így a te életed is nyugodtabb lesz, mert nem gondolkozom butaságokon, és talán megtanulok nem rohanni a gondolataimmal.
Néha szerintem tök jó, szerinte viszont hajmeresztő ötleteim vannak, viszont tudom, hogy bosszantó vagy olyan szempontból, hogy csapongok a gondolataim között. Érdekes, mert amikor tanítok nem, csak csengetés előtt és után.
- Van egy kérdésem. Miért mondta az anyukád, hogy túl fiatal vagyok?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Az egyetlen dolog, ami eszembe jutott, hogy veszek egy kutyát. Tudod egy kicsi, fehér felhőkutyát.
És csak és kizárólag azért veszem, mert a menhelyen nincs kicsi, fehér felhőkutya, ha lenne, akkor nem lenne kérdéses, hogy őt hoznám el.
- Valójában…nem. Szerintem én mindig ilyen elviselhetetlenül pörgős leszek. Lehet, hogy nem is tanárnak kellene lennem, hanem futárnak. Egész nap vinném a csomagokat, beszélgetnék, és kapnék borravalót.
Nem, amúgy futárnak lenni sem álommunka, de tény, hogy az én agyam nagyon sok mindenen jár, és ennek tudható be a kérdésem, amire megkapom a vénes választ, amire elnevetem magam, és megrázom a fejem.
- Nem, csak szokás szerint összekombináltam egy mondatodat azzal, amit az anyukád mondott, és elkezdtem hülyeségeken agyalni. Csak olyan Annie-sen.
Végre eljutok odáig, hogy a kávéba is belekortyolok, ahogy elemelem az ajkaimtól, finoman lenyalom róluk a kis cukros véget, ami nem lenne, ha megkevertem volna, és ha nem hagyom kihűlni.
- Nem tudok elég hálás lenni, hogy belementél ebbe. Kérhetsz tőlem cserébe akármit, amit csak szeretnél, komolyan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Mert édesek. Hát most nézd meg, soha többet nem aludnék egyedül.
A telefonomban kikeresem az általam felhőkutyának hívott maltipoo kutyák képét. Elképesztően aranyos a pofijuk, imádom őket.
- Csak az egyenruhájuk nem tetszik, meg aztán, imádok tanítani, szóval azt hiszem, ha a fizetésem nem lesz elég a megélésre,  akkor is tanár leszek.
Ez egészen biztos. Ez az, ahol megtaláltam a helyem, és szeretném azt az időszakot, amikor a kicsiket viszem én, majd Barni átveszi őket. A kezem óvatosan Barni kezébe csúsztatom, és végül mosolyogva megrázom finoman.
- Szeretnék a nyugodt pontod lenni.
Ami nem kis kihívás, de ha ilyet mond, hogyan mondhatnék mást? Érzem, ahogy a térdeim megremegnek, miközben a szívem még jobban kalapál. Látom magam nyugodt pontként, de nyilván továbbgondolva, ahogy fejét a mellkason pihenteti, miközben olvas, én pedig a haját simogatva a saját könyvemet olvasom. Túl szép? Tudom.
- Megyek, megválaszolom a levelet. Köszönöm, hogy bízol bennem, és, hogy érzem, hogy fontos vagyok neked. Ez nagyon sokat jelent nekem, és remélem, hogy te is ezt érzed.
Amíg beszélek az eddigi kézfogásban tartott kezeinket óvatosan átformálom úgy, hogy ujjaink összekulcsolódjanak egy rövid időre. Mosolyogva nézem őket, majd pillantok fel rá.
- Ahj, tényleg megyek. Dolgoznod kell, én meg feltartalak. Holnap találkozunk?
Közben elhúzom a kezem és mosolyogva állok fel lopva lesimítva a ruhám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Nem szeretem a próbateszteket, és nem is fogom sosem megszeretni őket, így hát most is enyhe homlokráncolással nézem a teszt közepén található kérdést, majd felpillantok Barnira, akinek pont ott van egy ránca, ahol én is ráncolom a homlokom, és ezen jót mosolyogva magamban, bekarikázom a második válaszlehetőséget.
- Ha ezen elvek mentén oktatnék, szemen kéne köpnöm magam minden nap. Többször is.
Jegyzem meg bosszankodva, az orromat ráncolva, fintorogva. Hogy miért fog tíz év múlva egy huszonhat évesre lecserélni? Mert ráncos leszek, ő meg kapuzárási pánikban lesz. Viccelek, nem szabadul meg tőlem.
- Ma sokáig dolgozol? Mert, ha nem, elmehetnénk moziba, de ha meg igen, akkor, ha engeded, szívesen segítek itt.
Nem szeretnék az idegeire menni, de azt mondta, hogy nem zavarom, még pizzát is kaptam, kávét is, szóval most olyan vagyok, mint egy jóllakott duracellnyuszi, aki pihenne, de csak pörögni tud. Meg persze flörtölni, mert azért azt kivívom, hogy néha rám pillantson, és akkor hosszan nézek a szemébe, és mosolygok is rá, mert hát egy kis flört sosem árthat, nem? Szeretek csak úgy elmélyedni a tekintetében, és zavarba hozni őt, meg zavarba jönni tőle. Szóval most is bevetem minden csáberőmet, és kicsit ringatom magammal a széket, amin ülök a pult szélén, hogy ne zavarjam az embereket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Tényleg le kell majd papíroznom, ha a kréta elfogy? Ez nevetséges.
Pedig ott áll a tervek között. Nem szabad majd elől hagyni, mert a gyerekek elrajzolják. Na és akkor mi van, ha jön a szünidő és a tanár a gyerekekkel együtt rajzolja el? Nevetséges. Majd a fizetésemből krétát veszek, de tényleg. Bosszankodhatnék is, de az árván maradt lányok sorsa sokkal jobban aggaszt, mint a nagyüzemi kréta krízis.
- Szívesen, annyira nyugodt kisbaba Bogi, szeretem babusgatni, és akkor legalább Bonnie tudna kicsit pihenni, amíg én vele foglalkozom.
Már megfoghattam, megetethettem, tisztába is tehettem, mintha a tény, hogy Barni felesége vagyok, elképesztő presztizst jelentett volna. Nem tagadom, amióta gyűrű van az ujjamon, még én is érzek magamon egyfajta önbizalomnövelő mágiát. Felnőttnek, nőnek, társnak, mindennek érzem magam, és esküszöm, hogy komolyodtam is kicsit. Tudom, tudom. Nem ez tesz valakit éretté, de nekem az, hogy hozzá tartozom, azzá tesz. Fel kell nőnöm hozzá, és ez nagyon megtisztelő és fontos dolog számomra.
- A kirándulás tetszik, akár sátrazhatnánk is, ha mondjuk egy napig nem dolgoznál. Mert ha most elmegyünk a Menedékbe, aztán kirándulunk, vissza a Menedékbe, és ott kilopózunk csillaglesre, akkor minden nap tudsz ott is lenni, és velem is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Bogi tényleg nagyon jót tesz, jó vele lenni, játszani, szagolgatni, szeretgetni. Feltölt, és szeretném látni, ahogy felnő. Tudom, hogy ha Bonnie megerősödik, nagykorú lesz, és önállóan el tudja tartani magukat, akkor bárhova elmehetnek, de úgy szeretném látni mind a kettejüket, hogy mi lesz belőlük.
- Nem kérném, hogy mondj le akár csak egy dologról is. Én jöttem az életedbe, úgy vélem, hogy nekem kell megtalálnom a lehetőségeket, amiket veled tölthetek, mint például most is, töltögetem a pocsék próbatesztet, de a társaságodban, te pedig dolgozol, és látod, az sem zavar, hogy a lányok az előbb megpróbáltak flörtölni veled. Édesen sokszor mutattad meg a gyűrűdet, véletlenül. Szóval az, hogy találkozunk az előkészítőben, és elmehetek veled, hogy segítsek a Menedéknél is, nekem nagyon sokat jelentenek, mert veled tölthetem az időmet, és közben hasznos is vagyok.
Őszinte örömmel tölt el az, hogy az élete része vagyok, és többre nem is vágyom, vele lenni, mellette állni, ezt szerettem volna, akkor is, ha késő este, a pulton ülve mozgatom helyükre az edényeket, és akkor is, ha éppen nincs már kedve beszélni vagy velem lenni, vagy aludni.
- Egyezzünk meg valamiben. Évente egyszer öt napig, elbújunk a világ elől. Nem kell messzire mennünk, csak olyan helyekre, ahol nincs térerő, nem ismernek minket. Nagyokat kirándulunk majd, jókat eszünk, és megismerjük az országot. Mit szólsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Olykor. De most speciális helyzet van, Bonnie-ék miatt. De feltalálom magam, amikor nem veled vagyok. Elkezdtem egy új könyvet tegnap este, meg arra gondoltam, hogy egy kicsit felfrissíteném a konyhát, vannak ezek a nagyszerű csempefóliák, így egy kis új szín kerülne bele.
Meg ott vannak az ékszerek, meg a barátnőkkel való találkozás, és ne feledkezzünk meg arról, hogy mitől olyan szépen pufik az erdei mókusok, ugye, hogy rengeteg minden van. És emellett háziasszony is vagyok, szívesen főzök, kertészkedem, szóval nem kell féltenie, a közös idő arra jó, hogy legyen közös időnk. És tudom, hogy mit akar mondani, de én is tudom, hogy hogyan látom az életünket. Még csak az elején vagyunk, összerázódunk, és nem lesz itt semmi baj. Nem kellene ezen aggódnia, hiszen, ha sokat beszélek is, de nagyon simulékony vagyok. Szeretem a simulékonyságom, nem áldozatnak vagy bármi ilyen szörnyű gondolatnak élem ezt meg.
- Veled. Én is próbáltam, de észre se vettél, és mit csináltam, amire mindenki azt mondta, hogy hülyeség? Bekopogtam és tényeket közöltem. És mi lett a vége?
Felemelem a kezem, hogy a gyűrűmet felé fordítsam, és büszkén kihúzzam magam, mondván, hogy ezt csináljátok utánam. Nem, valójában nem, vagy legalábbis vele ne.
- Tudom, de szeretem a kihívásokat, és egy nap sikerülni fog, előttünk egy egész élet, és… helló.
Engem mondjuk kicsit meglep, ahogy csak úgy idelép, és máris beszélni kezd, és igenis igaza van Rózának, ez a hozzáállás baromira idegesítő, hát most komolyan, ez egy privát beszélgetés, szóval én most csak nézem, és nem értem, hogy miért olyan furcsa most az arca. Róza azt mondta, hogy nulla érzelmes fickó, de hát itt mégis vannak érzelmek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Némán nézem a jelenetet, mert megszólalnom sem kell, Barni már reflektál is rá, én valahol a hét és fél millió forintnál veszítettem el a fonalat. Sosem lesz annyi pénzem önerőből. Az örökségemet megkaptam, de azért nem én dolgoztam meg. Mondjuk, nem tudom, hogy ezért a pénzért ő megdolgozott-e, de az biztos, hogy valami nem stimmel vele, és, amikor kacsint, kikerekednek a szemeim, és aggódva pillantok utána.
- Te éreztél alkoholt rajta? Olyan volt, mintha részeg lenne.
Nem ilyen szokott lenni, szóval vagy be van rúgva, vagy valaki százfűlé főzetet csinált, és pont Rónaky Erikké változott. Ez pedig nagyon riasztó volt. Mélyet sóhajtok és kicsit megingatom a fejem.
- Még pár ilyen jelenet, és menni fog az öt nap is. Mikor szeretnél indulni? Mert, van otthon süti, gondoltam, hogy elmennél ma is, csak még nem volt vágható, azért nem hoztam el. Hazaszaladnék érte, és utána indulhatnánk. Ha neked jó úgy.