Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Hatalmas nyekkenéssel értem földet, a motor még futott egy kicsit, mielőtt teljesen megállt volna. Köd ül a falu fölött, gyakorlatilag csak belőttem, hogy hol lehet az átszűrödő, halovány fények alapján. Egész jó vagyok, sikerült nem valakinek az ültetvényesében landolnom. Nem mintha most olyan sok minden volna a kertekben, amit tönkre tudnék tenni. Ideális lett volna valahova a csárda pár méteres körzetébe érkeznem, hogy ne tévedjek el háromszor, míg odaérek, de majdcsak lesz valaki, aki útbaigazít.
Arrébb hajtom magam lábbal, mint egy kisgyerek a triciklijén, aminek még pedálja sincs, hogy ne az út közepén hagyjam a járgányt, aztán átvetem rajta elgémberedett lábamat, s valahogy lekászálódok. Rögtön mellettem egy játszótér van, ami gondolom melegebb időben tele van visongó szörnyekkel, most viszont csak egy lány hintázik önfeledten.
Széles mosollyal megindulok felé, miközben előveszem a pálcám és megszárítom a ruhámat, legalább nagyjából. Ha nem is esik, ködön átrepülni körülbelül olyan, mintha útközben lezuhanyoztam volna ruhástól. Amekkora ló vagyok, ugyanolyan lelkesen ülök fel a szemközti hintára és kicsit meghajtom magam. Nem túlságosan, mert akkor bemutatja a gyomrom, hogy mit kapott ebédre, hanem csak annyira, hogy ne nézzek ki úgy, mint aki el van tévedve. Pontosan azért szálltam le itt, hogy hintázzak, miért volna ez furcsa? Ez teljesen normális.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Én itt szépen lóbálom előre-hátra a lábaimat, ahogy tanították körülbelül 36 évvel ezelőtt, erre a lány megpróbál kirúgni az ülőkéből. Legalábbis úgy néz ki, de most kegyes leszek és arra a következtetésre jutok, hogy csak véletlen volt. Nem ránk voltak ezek méretezve. Nem mondanám, hogy kifejezetten jólesett, még sajog egy ideig a vállam és a karom, de azért vigyorgok neki, mint majom. Mire ő lelassul, az én hintám már teljesen leállt és csak bokából hajtom előre-hátra magamat néhány centire.
- Pontosan ezt érdemli az, aki harmincas fejjel hintázni akar - felvonom a vállam és egy nemteszsemmit-mosolyt eresztek meg felé. Igazából szoktam ennél sokkal infantilisebben is viselkedni, de ha elterjed a híre, hogy nem vagyok teljesen kerek, hiába keresek egy kiadó szobát. Tehát először szoba legyen, aztán nyugodtan idétlenkedhetek, ahogy csak érem.
- Ez a... ugye Bogolyfalván vagyok? - nem tudtam, hogy kérdezzem meg, merre van a kocsma, meg hogy egyáltalán jó helyen vagyok-e, úgyhogy inkább nyíltan megkérdeztem. Előbb-utóbb úgyis rájött volna, hogy eltévedtem. Ha eddig nem tette volna meg. És az se baj, ha tudja. Vagy ez, vagy szokásom játszóterek közelében lébecolni. Úgyhogy nem is kérdés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Jobbra-balra csavargatom az ülést szórakozottan, miközben a lányt figyelem. Remélhetőleg nem fogok teljesen feltekeredni, vagy a lánc se szakad le. Nem volna első eset.
- A kocsmához szerettem volna leszállni - remek, mostmár alkesznek is nézhet, nem csak cukrosbácsinak, aki játszóterek közelében ólálkodik. - De fentről nem látszik semmi és a tájoló bűbájjal se mentem sokra. Az azért elég szép eredmény, hogy a falut eltaláltam - ez mi, a harmadik bogolyfalvi látogatásom? A tájékozódási képességemmel már az meglepő, hogy a jó országban vagyok. Nem véletlen, hogy nem tudok hoppanálni. Túlságosan ragaszkodom minden testrészemhez, nem akarom hátrahagyni a fél lábam vagy a májam.
- Hm-hm - bólogatok vigyorogva a motor fele pillantva. - Honda Shadow, még a legelső, ‘85-ös szériából, de nem mutatja a korát. Csinos lány - elfogódva nézegetem, mintha nem láttam volna eleget az elmúlt hat évben, mióta megvan. Eredetileg mugli jármű, egyértelműen, de London mellett van egy nagyon ügyes ketyerés, aki bármilyen közlekedési eszközt képes megröptetni. Szerelem volt első látásra. Hazáig jöttem vele, négy napba telt, mert először Dániában szálltam le és akkor már körülnéztem kicsit.
- Hm? Jah, örvendek - először nem fogtam fel, mit mondott, az agyamnak kellett egy pár másodperc, hogy feldolgozza az információt. - Dimitri - előre tolom magam kicsit hintástól, hogy közelebb legyünk egymáshoz, közben lehámozom a kesztyűmet és a jobbomat felé nyújtom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Jonathan

Ideiglenes albérletem boldog lakójaként keresek egy helyet, ahol megünnepelhetem a sikert egy ebéd mellett. Jobb volna mindezt nem egyedül tenni, de nem veheti semmi kedvem. Nem ma, nem itt.
Irritálóan szembevigyorgok mindenkit a vendéglőben, aki csak felém pillant. Ebédidő van, úgyhogy csak fent találok helyet. Rázuhanok az egyik székre, kényelmesen szétterpeszkedve, sisakomat a mellettem lévő ülőhelyre pakolom. A kabátomból próbálom épp kihámozni magam, amikor a szomszédos asztaltól felveszi a pincér a rendelést és odalép hozzám. Rezignált hivatalossággal közli a kínálatot, amikor a menüt csak ellegyintem. Szeretem mindig azt kérni, ami a hely specialitása. Boldogan mindenre rábólintok, háromféle desszertet rendelek és egy üveg sört kezdésnek. A pincér enyhe idegrángással hagyja el az asztalomat, én meg visszatérek a hely és a vendégek bámulásához.
A szomszédom olyan életuntsággal néz ki az ablakon, mintha ez volna a világ legborzalmasabb, leglaposabb, legszürkébb helye. A kettőnk arca csak annyira tér el egymástól, mintha nem is ugyanahhoz a fajhoz tartoznánk. Mégcsak nem is ugyanabból a naprendszerből származunk. Ő a fekete szemű, zöld, félelmetes lények egyike, én meg egy cuki kis ewok vagyok.
Érkezik elém a habzó nedű, aminek a felét lelkesen le is öntöm a torkomon, aztán megtörlöm a számat és felkelve a helyemről, átülök a másik asztalhoz, szembe az idegennel. Nem hagyhatom egyedül szomorkodni.
- Azt hallottam, isteni az epres parfait-juk - közlöm is vele a tényeket rögtön, hogy ideje se legyen csodálkozni. - Ha extrán kéri, akkor tesznek még bele valami titkos hozzávalót - duruzsolom tovább, előbb jól szétnézve, hogy senki se hallja. Szupertitkos ez, értik. A helyzet az, hogy nem néz ki annak a parfait-típusnak. Pedig szerintem a francia desszerteket csak az nem szereti, akinek nem működik valami jól odafönt. Úgy egyáltalán, nem tudom elképzelni enni. Olyannak tűnik, aki már reggel kivasalt ingben ébred és a haja soha nem rendezetlen. Mellette óceániai bennszülöttnek érzem magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Lelkesen bólogatok az ajánlatára, hát persze, hogy szeretném.
- Ez olyan, mint a mesében? - kérdem elvigyorodva. - Az első kívánság már teljesítve, még lehet kettő.
Szép is volna, de ha jobban megnézem a lányt, nem hasonlít egy aranyhalra. Nem mintha annyira mesébe illő volna az életem. Hacsak nem egy eredeti Grimm-mesére gondolok. Vagy esetenként Andersenre. Oké, az életem egy mese, meggondoltam magam. Egy rémtörténet, tele gonosz boszorkákkal. És most itt van egy kívánságteljesítő hal lány-formában.
Mielőtt még kitalálhatnám, mi legyen a következő óhajom, összezavar Tánya egy kérdéssel.
- Tulajdonképpen… - bambulva elnézek magam elé valahova a semmibe, miközben jobban elmerengek a kérdésen. Tényleg, miért? Miért ragaszkodom annyira ehhez a Merlin háta mögötti helyhez, mikor nem is itt fogok tanítani? - Tulajdonképpen nem tudom. Az egyetemen fogok tanítani következő tanévtől és… itt akarok lakni - ahogy széttárom a karjaim, én is érzem, hogy ez így nevetséges. Ha már mindenképpen ingázásra adom a fejem, nem volna jobb valami menőbb helyről? Bogolyfalva, tényleg? Az a tény, hogy valaki itt tanított és ugyanez a valaki lehet, hogy újra itt fog kikötni, egyáltalán nem befolyásol. Nem, kicsit sem. A hely rurális bája vonz magához. Kicsi hülye Dimi.
- Ó - térek magamhoz. - Persze, induljunk, annyira nincs meleg itt kint - kihámozom a hátsó felemet a hintából és kisétálok a motorhoz. Nem indítom be, azért a pár méterért most nem fogom felriasztani az egész falut. Magam mellett tolva a járgányt megindulunk Tányával a kocsma irányába, én pedig igyekszem mentális morzsákat elszórni magam mögött, hogy ne tévedjek el majd újra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Jonathan
☞

Látom a szemében tükröződő lelkes örömöt, amit jelenlétem vált ki. Kedvesen mosolygok, ahogy illik, miközben a magammal áthozott sörömből időnként kortyolok egyet, csinos kis sörbajuszt rajzolva a szám fölé. Kis időkieséssel észlelem csak, s gyorsan letörölöm a kezem fejével. Remélem nem okozok szívrohamot szegénynek ezzel a barbár viselkedéssel.
- Hmhm, értem - bólogatok egyetértően, de nem akarom venni a lapot. - De látja, két szék van az asztalnál, micsoda szerencse! Egyébként át kéne húzzam az enyémet. - Bár így most két asztalt foglalok, mert a cuccaim túl vannak, én meg itt ücsörgök, de majd ha valaki panaszkodik, elszedem őket onnan.
- Éppen szomorkodni kezdtem volna, hogy egyedül kell ebédeljek, mert tudja... - megköszörülöm a torkom és előbbre csúszok a széken, hogy közelebb legyek hozzá. - Ma van a születésnapom - bűnbánó kis félmosolyt eresztek meg, mintha ezzel most megmagyaráztam volna a viselkedésem. Illetve hát meg is magyaráztam, nem csak mintha. Az egy pillanatig se zavarjon senkit, hogy nem igaz. A nagy helyzet az, hogy látom rajta, teljesen el van veszve itt, nincsenek ismerősei, barátai, és nem hagyhatom, hogy nagy magányosan búslakodjon. De büszke embernek tűnik, akinek ilyesmit nem lehet csak úgy a szemébe mondani, sőt, ha megmondanám, valószínűleg hülyének tartana - bár azt valószínűleg így is teszi - és el se hinné. Neki ez biztosan már megszokott. Elefántcsont-várának legmagasabb tornyában ritka lehet a látogató. Szóval szüksége van rám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Jonathan
☞

A bájos mosolya körülbelül annyira szívmelengető, mint az a jéghegy, aminek nekiütközött a Titanic, de azért vigyorogva fogadom és iszunk a születésnapomra.
- За здоровье!* - az orosz köszöntés olyan természetesen és könnyedén jön ki belőlem, mintha eddig is ezen a nyelven társalogtunk volna. A magyar jön először szinte mindig az ajkamra, magyarul gondolkodok és álmodok, de amikor ivásról van szó, vagy köszönteni kell valakit, esetleg otthon veszekszünk meghitt családi körben - akkor annyira orosz vagyok, hogy már csak az adidas melegítőnadrág és a szőrmesapka hiányzik. Általában észre se veszem, számomra mindkettő ugyanúgy érthető, ugyanúgy zsigerből jön, úgyhogy most is csak felhajtom a söröm maradékát és nagyot szusszanva leteszem az asztalra a poharat. Épp megérkezik az asztaltársaságom ebédje, s a sajátom után kezdem tekergetni a nyakam. Még sehol. Lehet, hogy valami egyszerűbbet kellett volna rendeljek. Vagy a pincér most keveri bele a mérget. Úgyhogy jobb teendő híján elnézem, ahogy a fiú enni kezd, és magamban szórakozok a nem túl lelkes arckifejezésén. Sültkrumpli és hal, mellé ez a lenéző pillantás, amit a tányérjának szán - a fejemet rá, hogy tudom, honnan jött.
- Dimitri - nyújtom felé a jobbomat, abszolút nem reagálva a hangnemére. Néha hazudni szoktam, ha a nevem után érdeklődnek, valami nagyon hangzatos, vagy épp röhejes választ adva, csak hogy láthassam a reakciójukat. De valami azt súgja, hogy újdonsült ismerősöm nem értékelné annyira a humorérzékem. Kétségem van affelől, hogy neki egyáltalán van ilyesmije. De azt is súgja itt nekem valami hang a fejemben, hogy a nevek számára sokat jelentenek. Legalábbis a sokat jelentő nevek. Az enyém meg nem az. De így, hogy csak a keresztnevem árultam el, még valami báró fia is lehetek - nem mintha sok maradt volna belőlük oroszéknál. Vagy a Bratva egyik tagja. Igazából bárki, tehát nem jutott előbbre.
- Egyébként igaza van - hátradőlök a székben, közben összefonom a hasam előtt a karjaim és csak futólag mozdulat közben rábökök az ebédjére. - Ez nem az igazi.
Mintha valami gasztromán filantróp volnék, aki csak úgy tudja ezeket, de a helyzet az, hogy jártam már Brüsszelben többször is könyvbemutató-körutaimon - amerről sejtésem szerint jött, legalább hozzávetőlegesen -, és a bogolyfalvi változat csak egy lagymatag változata annak. Én persze lelkesen betolnám, egy rossz szavam se lenne, de nem lehet mindenki ilyen igénytelen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Jonathan
☞

Az én egyszerű kis nevem eltörpül a válasz mellett, amiről akkor is sütne az előkelő származás, ha nem látnám mellé a gazdáját is.  Így azonban olyan késztetést vált ki belőlem, hogy pukedlizni kezdjek és felségemnek, vagy minimum uramnak szólítsam. Persze egyiket se teszem, valószínűleg a gerincem se hajlana eléggé hozzá, meg nem bírnám ki röhögés nélkül, de ettől függetlenül végtelenül jelentéktelennek érzem magam hirtelen. Ez nem szokásom, úgy egyáltalán nincs baj az önértékelésemmel, és a társadalmi rangok s címek körülbelül annyira fontosak számomra, mintha Marx reinkarnációja volnék. De ebből az alakból csak úgy sugárzik az udvarias, gőgös lenézés. Nem feltétlenül irányomban. Hanem úgy általában a világgal szemben. Akiből nem kék vér folyik, vagy legalább nem aranyberakásos még a fogfekéje is, azt kár számba venni. Aztán persze előfordulhat, hogy tévedek. Kétlem, de lehetséges. De nem adom jelét megszeppenésemnek, egy 24 karátos vigyort eresztek meg a megjegyzésére.
- Vagy mint Beyoncé, vagy Bono - a lelkes válaszom lehet, hogy nem mond sokat neki, de az nem engem minősít. Nem tehetek róla, hogy Voldemortról mugli énekesekre asszociálok, ő kezdte. Mielőtt mondhatnék még néhány további példát, megérkezik az ebédem. Rendelek még egy sört, majd körülményesen leterítek egy szalvétát a lábamra - tuti, hogy nem így diktálja az etikett, én csak próbálkozok -, aztán lelkesen betolom az első falatot, s csak azután lassulok le. Elégedett kis mosollyal rágok, mintha már látnám a Nirvanát magam előtt. Először nem hittem el, hogy tényleg elő tudnak rukkolni egy igazi stroganoffal, de úgy látszik, nem hazudtak. Megy ez nekik. Anyám se küldené vissza, pedig ő az orosz konyha KGB-je. Próbálj csak a tíz méteres körzetébe menni egy vegán kaviárral, s patkánnyá változva töltheted életed hátralevő részét.
- Krushnic Dimitri - adom meg magam, mert mégsem tehetem a hülyét egész nap. Vajon bevette volna, ha azt mondom, hogy Romanov? Ha vannak élő leszármazottak, biztos velük szokott teázgatni vasárnaponként, úgyhogy inkább nem próbálkozok meg vele. Az én nevem tökéletes. Nem kell hétmérföldes legyen, az se baj, hogy nem tartalmazza az összes férfiágú felmenőm keresztnevét visszamenőleg hat generációra, vagy épp a hely nevét, ahonnan származok. Kicsi, orosz, de az enyém.
- Ezt is - ismerem el, a villámmal a tányér fele bökve. Sejtésem szerint az én kijelentésem egy hangyányit őszintébb, vagy legalább lelkesebb. Az arca nem sokat árul el, de amit igen, az beszédes. Ez a baj az udvarias maszkokkal. Olyan… átlátszóak. Hazudni feltűnőbben kell, hogy életszerűbb s így hihetőbb legyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Jonathan
☞

Hát persze, hogy nem ismeri ezeket a neveket. Általános ismeretről vajon hallott? Popkultúráról? Zenéről? Életről? Elég szörnyű lehet neki. Biztos a Beatlesről sem hallott! Elborzadva nézek végig rajta, amit úgy ért, ahogy akar. Megrázom a fejem, elhessegetem magam elől a rémképeket. Halkan dúdolni kezdem a Hey Jude-ot, miközben lapátolom szépen be a kajámat, és öblítem le az épp kézhez kapott sörrel. Diszkrét vagy, Dimi, nagyon diszkrét.
Még egy kicsit bánom, hogy nem adtam ki magam valami cári porontynak. Legalább harmad-unokatestvér lehetnék. Olyan jó volna zavarba hozni, kibillenteni ebből az elegáns zordságból. Kíváncsi vagyok, milyen, amikor örül valaminek, vagy ha mérges. Nem, azt mégsem akarom. Elég volna az első. Az újabb kérdéssel azonban kapok egy második esélyt. Itt a lehetőség, hogy valaki legyen belőlem. Legalábbis szerinte. Mivel foglalkozok? Mivel szoktak a gazdagok foglalkozni? Semmivel. Ragasztgatják a bélyegeket a gyűjteményükbe, meg eljárnak a heti szabadkőműves-találkozókra. Építik a kártyavárat, meg puccsokat tervezgetnek koktélos pohár fölött.
Mi legyek? Politikus? Hamar leellenőrizhetné. Kereskedő? Az olyan semmilyen, kár érte hazudni. Művész? Nem biztos, hogy ez jobb az igazságnál. Jogász? Nincs az a naív ember a világon, aki ezt rólam elhinné. Egyébként tényleg, mi vagyok?
- Mindennel - ismerem el végül, kicsit magamat is meglepve. Pedig milyen szépet hazudhattam volna. - Tanácsot adok azoknak, akiknek szükségük van rá. Tanítom azokat, akik tanulni szeretnének. Megnevettetem azokat, akik már elfelejtették, milyen is az. Segítek, ahol kell, néha úgy is, ha nem tudják. - Már csak azt kéne mondjam, hogy az a hős vagyok, akit Gotham megérdemel, nem akire szüksége van, de már előre tudom, hogy csak zavart pislogást kapnék cserébe. A válaszom anélkül is épp eléggé enigmatikus. Nem hiszem, hogy sokat ki tudna hámozni belőle. Legfeljebb azt, hogy nem ülök tétlenül. De hogy ez számára pozitív vagy negatív tulajdonság, az még nem világos.
- És Jonathan Gerhard Van den Bergh mivel tölti a napjait? - a nevét kész élvezet végigmondani. De tényleg. Pergőn, finoman tudom kiejteni, ami annak köszönhető, hogy nem ő az első belga, akivel megismerkedtem. Gondolom ettől majd kicsit jobban érzi magát. Hacsak nem véli majd úgy, hogy gúnyolódok vele, amit azonban nem tudom, miből gondolhatna, olyan szép kis ártatlan kutyaszemekkel nézek fel rá a tányérom fölé hajolva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Jonathan
☞

Kettős anyanyelvűként mindig kicsit úgy éreztem, kiérdemelten büszke lehetek a nyelvérzékemre. Német? Ja, natürlich! Angol? Duh. Rómában senki nem beszélt nálam hangosabban, a franciáknál pedig úgy pörgött a nyelvem, mintha a Szajna ritmusára tanultam volna meg járni. Nyilván ez csak az én véleményem. Lehet, hogy igazából az oroszon és magyaron kívül fordítóbűbáj vagy talizmán nélkül senki nem értené, mit hablatyolok. Bár muglikkal is elég sokat társalgok és még soha nem késeltek meg amiatt, mert tévedésből a kedves mamát emlegettem indiszkrét kontextusban, úgyhogy talán van némi igazság a véleményemben.
Most is kapok itt egy kis szemöldökemelést, ami pont annyira jelzi, hogy elégedett, mint azt, hogy azért annyira mégsem. Remélem szokott pókerezni a srác. Kár lenne a képességeit parlagon heverni. Míg az én arcom mindig érzelmek és gondolatok tömkelegét tükrözi - sokszor egymással vagy aktuális szavaimmal ellentétesen -, az övéhez legilimenciát kéne alkalmazzak. Nem mintha tudnám alkalmazni.
- BÁMM - szúrom közbe. - Ekkora litánia, remélem valakinek eszébe jutott már rövidítve használni. Ha nem, javasolhatná. - Jó, oké, a többit is felfogtam, de ez követelte a megjegyzést. Szóval mesterképzés. Hát legalább tanul, meg dolgozott már, pedig egyértelműen nincs rászorulva. Akármilyen kis sznob ficsúr, mindenesetre vannak ambíciói s tudja, hogy azokért meg is kell dolgozni. Nem sokat, nem annyit, mint valakinek, aki a semmiből kezdi, de sorstársaihoz mérten szép tőle.
- Kvártelyt kerestem a faluban, már egy ideje sikertelenül, de ma végül nyélbe ütöttük az üzletet - el is vigyorodok szélesen, amikor eszembe jut a csinos kis lakrészem. Saját konyha, nappali, még kád is van! Fel fog vetni a jólét. - Az egyetemi lakások olyan szűkek és korlátozottak, hogy egy rendes tértágító bűbájt se lehet kiszórni.
Mostmár elárultam minden titkomat, lehullt a lepel, dobpergés. De csak úgy említem az egyetemet, mintha ez számára is nyilvánvaló lett volna eddig is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Jonathan
☞

Visszaszívok mindent a pókerről. Vagy én lettem zseniális arcolvasó így hirtelen, amiben annyira nem reménykednék. Úgy élvezi a humoromat, hogyha most egy filmben lennénk, akkor a néző szégyenében félrefordulna és inkább keresne valami kaját, amíg lejár a jelenet. Pedig jó a humorom, fene se érti. Vele van a baj.
- Ja, azok - rábólintok, nem mintha így emlegetve sok lehetőség lett volna. Bár külföldi, számára biztos nem a pécsi az egyetem. Látom, ahogy a tekintete mögött pörögnek a fogaskerekek, latolgatja a lehetőségeket. Tanár, diák, esetleg valami vendégtanár? Büfés néni. Végül csak felméri az esélyeit annak, hogy egy harmincas férfi egy egyetemen valószínűleg tanít és nem egy creep, aki csak úgy ott lébecol.
Ezután biztos nem fog kevésbé negédesen udvarias lenni. Vajon megharagszik, ha leöntöm a sörömmel? Vagy akkor is csak mosolyogna tovább? Az ilyen emberek számomra olyanok, mint a bowling golyónak a bábuk. Már-már érzem magam alatt dübörögni a pályát.
- Nos - rávillantom colgate-mosolyomat. Bowling-golyónak látszólag nyoma sincs, csak odafent gurul előre-hátra. - Köszönöm a társaságot, nekem viszont még nyitva kell kapnom valami élelmet árusító helyiséget, úgyhogy... - nekifogok pakolászni, kezet törölni, sört befejezni, ilyenek. Olyan hálás és kedves vagyok, mintha legalábbis meghívott vacsorára érkeztem volna és hű de rendes részemről, hogy időt szakítottam Jonathanra. De sietős távozásommal ott hagyom a levegőben lógva a lehetőségét annak, hogy valamiért megorroltam rá, és ha más nem is, ez biztos zavarni fogja kicsit fennhordott orrocskáját. A vicces az, hogy semmi ilyesmiről nincs szó. De az most nem számít. A másik asztaltól is felszedem a cuccaimat és szambázva kilibbenek, intve hátrafele a srácnak még egyet. A számlát véletlenül elfelejtem egyenlíteni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nem lehetne egy nyugodt napom? Csak egyetlen egy, amikor nem kell vizsgáztassak, nincsenek titkos levelek, nincsenek mégtitkosabb bájitalok. Még a motrot is otthon hagytam, hogy esélyem se legyen mondjuk lezuhanni vele. A múltkori után is el kellett vigyem javíttatni Budanekeresdre, mert a faluban nem ért hozzá senki.

Követ, esküszem, hogy követ. Nem vagyok paranoiás, a hangok is azt mondják! De tényleg. Vajon mekkora az esélye, hogy pont a lakás előtti padon ücsörögjön, aztán akkor induljon el sétálni, amikor én is? Gondoltam, adok neki egy esélyt, hogy lekopjon, s a hosszú úton indultam el a stég fele. De nem vette a lapot. Még mindig itt van, kb száz méterrel mögöttem. Mégis a motorral kellett volna jönnöm. Akkor csak letudom rázni valahogy. Vagy véletlenül elüthetem. Csak egy kicsit? Jó, nem ütném el, de elrepülhetnék messzire és kiélvezhetném nyugodtan a szabadnapot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Annyira csak nem vagyok paranoiás. Az nem paranoia, ha tényleg követnek! Az csak helyes helyzetfelismerés. És egy adag egészséges életösztön. Már lassan nincs hova menni, úgyhogy leveszek a tempóból s hagyom, hogy beérjen. Ha akar. Lehet, hogy most fog visszafordulni. Reménykedni szabad. De aztán csak jön tovább utánam és még hozzám is szól.
- Az idegenvezetőknek szoktak szólni előre, hogy igénylik a szolgáltatásaikat - szólok vissza, miközben megfordulok, hogy ne a hátamnak beszéljen, én meg ne előre a tóban úszó kacsáknak.
- Miért jöttél... pont erre? - nem szoktam sokat kerülgetni a kényes kérdéseket. De azért kedves vagyok és nem azt kérdeztem, hogy miért követ, hanem csak... miért jön utánam. Vagy legalábbis a stég fele pont akkor, amikor én is arra tartottam. Persze, ez ettől függetlenül követésnek minősül, de nem számít. Enyhe szemantika különbség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Lisa
☞


Vajon mennyire jó ötlet sütit szállítani motron? Végülis megpróbálhatom lebegtetni magam után, vagy rögzíteni hagyományosabb módszerrel mögöttem. De nem tudom meg, míg ki nem próbálom.
A kinti hő után az első szippantás a bolti levegőből felér a bent lévő összes sütivel. A következő levegővételig már nem jutok el, mert még az elsőt se fújom ki teljesen és egy puha-mozgó akadályba ütközök. Az akadály kisebb és gyengébb nálam, úgyhogy míg én épp csak meglepődök s lépek egyet hátra, ő kinyúlik a hűs padlón. Hoppá-arccal, fintorogva nézem, amint a kezében lévő dolgok saját röppályájukat bejárva megérkeznek végcéljukig, vagyis szanaszét mindenfele. Lassan az arcom elé emelem a kezem, mintha az, hogy nem látom, bármin is változtatna. Csak akkor nézek ki az ujjaim mögül, amikor minden elcsendesedett.
- Ööö - kezdek neki az udvarias bocsánatkérésnek. - Élsz? - felé nyújtom a kezem, még mindig olyan fejet vágva, mint aki arra számít, hogy valami bármelyik pillanatban felrobbanhat a közvetlen közelében.
- Farkasvakság, nagyon kellemetlen - nyögöm ki az első hülyeséget, ami eszembe jut.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Lisa
☞


Most miért nem hisz nekem? Csak most találkoztunk, egy pillantást vetett rám és eldöntötte, hogy soha nem fog hinni nekem? Milyen embernek néz? Jó, lehet, hogy épp miattam fekszik a földön és minden cucca szétrepült, de az baleset volt. Az nem engem jellemez. Annyira.
- Kint erős fény, itt bent félhomály, érted - magyarázom mutogatva előbb hátrafele az ajtóra, majd előre az üzletbelsőre. Mostmár persze nincs olyan sötét, de ahogy belép az ember a verőfény után, hirtelen megvakul. Tudományos tény ez. Higyje már el.
A jajgatására a szatyrok fele nézek. Bár nem kell odanézzek, már érzem. Valaki a tanári fizetését parfümre fogja költeni ma. Sóhajtva megrázom a lány arca előtt a kezem, hogy vegye már észre, hogy segíteni akarok.
- Sajnálom, megtérítek minden kárt - a női veszély elől mindig a legbiztosabb menekülési útvonal az udvariasság. Csak kedvesen, behúzott nyakkal, mindent beismerve és megbánva. Közben egyre több vásárló és egy eladó is bámulni kezd minket - nem mintha bár egy is a lány segítségére sietne -, úgyhogy igazán remélem, hogy különösebb incidens nélkül tudjuk rendezni a helyzetet. Már enélkül is több pletyka kering rólam a faluban, mint szeretném.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Lora | piacnapon | megjelenés
☞

Strandpapucsban lébecolok a pultok között, kinyúlt pólóban, rövidnadrágban, vállamra csapott hátizsákkal. A zsák már tele van mindenféle jóval ebédre, már csak egy dolog kell.
- Csókolom - hajolok az egyik pult fölé, hogy ne kelljen annyira ordibálnom a nénikének. - Tessék mondani, gurgyökér-kivonat van-e? - érdeklődök. A többi hozzávalót mind kihúztam már a listáról. Soha nem voltam valami vérprofi bájitaltanból, de kényes téma, inkább nem rendelném meg a patikában. Majd otthon beizzasztom az üstöt, aztán hátha nem robbantom fel a házat.
Miután kiderült, hogy igenis van a kért termék, arrébb csoszogok, immár elégedetten, csak úgy nézelődve. Szeretek piacokon bámészkodni. A mugliknál se rossz, de ezek az igaziak. Mindenféle lények röpködnek a fejem fölött, kalitkákban, ketrecekben és rejtélyes dobozokban sorstársaik gubbasztanak, mellettük bájitalhozzávalók, ketyerék, régiségek és zsák krumplik szép sorjában. A zajos kavalkád valahogy lenyugtat. Veszek egy tölcsér fagyit tizenkét különböző ízzel, s odasétálok az egyik padhoz. Ledobom a táskám, aztán magamat is, s kényelmesen átvetem a térdemen az egyik papucsos lábamat, s nyalom a fagyit, nem törődve a világgal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Lisa
☞


A lány nagyon nem akarja elfogadni a segítségemet. Hát egészségére. Csak jajgat meg csúnyán néz rám felváltva, illetve néha egyszerre, mert ő ilyen ügyes, én meg állok egyik lábamról a másikra. Mi legyen? A szétplaccsant sütisdobozra vándorol a tekintetem.
- Mi volt benne? - Ha már itt vagyunk, legalább azt rendezzem. Felveszem a dobozt a földről, egyfelől azért, hogy megnézzem, mi az áldozat, másfelől hogy elvegyem a keze ügyéből s ne tudja hozzám vágni. Bármi is volt benne, mostmár a felismerhetetlenségig szétment. Belenyomom az ujjam s megkóstolom.
- Hmm - nyugtázom jóízűen. Még egy adagot kikanalozok az ujjammal, közben intek a minket bámuló eladónak. - Ebből kétszeres adagot. Elvitelre - toldom meg még mindig nyammogva a sütin. Rágás közben kezd derengeni nekem, hogy ezt talán így mégsem kéne. A lányra nézek ártatlan képpel és egészen lassan kérődzve befejezem a falatot.
- Kértél volna? - maszatos ujjammal rábökök a dobozra. - Az új adagot mind neked hagyom, ez úgyse olyan jó már. - Francokat nem jó, egyenesen isteni, csak kicsit gusztustalanul néz ki. De kit zavar.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Lora | piacnapon | megjelenés
☞

Miközben mit sem sejtően heverészek a padon a fagyimmal, egy kedves kis néni áll meg előttem, érdeklődve, hogy szabad-e mellettem a hely. Udvarias mosollyal bólintok, hogy hát hogyne, nem vagyok olyan nagy, üljön csak le nyugodtan, s kicsit még arrébb is csúszok.
Szerencsére nem tűnik úgy, hogy kommunikációs szándékokkal telepedett le mellém, csak épp pihenni vágyott ő is az árnyékban. Kivont pálcájával szárítgatja leizzadt homlokát, s csak nézelődik a közeli pultok irányába. Én is arrafelé fordulok, hogy lássam, mi köti le ennyire a figyelmét. Egy lány próbál suttogva veszekedni az egyik eladóval, ami a közhiedelemmel ellentétben egy lehetetlen és elég fölösleges próbálkozás. Ugyan nem értem, mit mond, de egyértelmű, hogy nem az időjárásról beszélgetnek.
Hamarosan azonban elvonja a figyelmem a fagyim, ami ugyanis elfogyott. Szomorú sóhajjal veszem ezt tudomásul, miközben betermelem a tölcsért is, majd egy gyors pálcalendítéssel megtisztítom a kezeim. Még ülök egy pár percet, élvezem egy kicsit a zsivajt, mielőtt az otthon rám váró síri csendbe visszatérnék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Lisa
☞


Úgy látom rajta, nem érzi annyira a helyzet komikumát, mint én. Vagy mint egyesek, akik hallótávolságon belül kuncogva sugdolóznak rólunk. De főleg rólam. Egészségükre.
Csermelymicsoda? Gyanúsan méregetem a lányt, olyan haláli sztoikus arccal mondta, hogy nem tudok nem gyanakodni arra, hogy hülyéskedik. Lehet, hogy mégis érti a viccet. Vagy csak gúnyolódik. Bár az is a humor egyik formája. Szoktam is értékelni. Ha nem felém irányítják. Egyelőre inkább nem reagálok, az eladó csak tudja, mit adott el, s majd azt teszi ki nekünk.

Az utolsó morzsákat is igyekszem bekanalazni az ujjammal, ne vesszen kárba. És éhes is vagyok. A lányból áradó gyilkos szándékot azonban még én se tudom figyelmen kívül hagyni, úgyhogy eldobom a kukába a dobozt és ártatlanul szétnézek, még mik hevernek szanaszét. Az illatfelhőbe burkolózott tasakba csak belesek, de félek, hogy elájulok, ha teljesen kinyitom.
- Hú, ez erős - köhögve hátralépek és vadul legyezgetem a levegőt az orrom előtt. Ez kis dózisban is halálos lehet. Talán felajánlhatnám, hogy segítek valami jobbat választani ehelyett, valami olyasmit, amitől nem fog kihalni a légypopuláció az iskola környékén. Nem mintha az annyira baj lenne, csak kell vigyázni az ökoszisztémára is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Lisa
☞


Ha a gyilkos tekintet nem volna elég, torokköszörülést és defenzív testtartást is kapok a lány részéről. Vajon ha egy korosztály lennénk, már hány perce feküdnék megátkozva a földön? Valószínűleg csak az állítja meg a kendőzetlen véleménynyilvánításban, hogy nem tudja eldönteni, hogy tanár vagyok-e, vagy sem. Vagy úgy egyáltalán, ki vagyok. Hagyom, hadd őrlődjön a dilemmájában.

Odalép mellém az eladó egy új dobozzal, amit már tasakba se tesz, csak nyújtja a számlát, meg közli az összeget. Néhány pillanatig csak pislogva nézek rá, várom, hogy felröhögjön vagy valami, de nem. Halál komoly arccal várja, hogy fizessek. Lassan benyúlok a farzsebembe, előhalászom a pénztárcám és szépen kifizetem a sütiket. Nem fog kelleni száraz kenyérhéjon éljek egy hónapig, csak valahogy szürreálisnak tűnik ennyit fizetni egy édességért. Mostmár legalább értem, miért volt olyan finom. Intek az eladónak, hogy a lánynak adja a dobozt, nem én fogom elfogyasztani, aztán nagyot sóhajtva szétnézek a romokon. A parfümös tasakot fellebegtetem a földről és magamtól távol tartva berepítem a szemetesbe.
- Még valami volt esetleg? - kérdezem segítőkész arccal, csak belül sírva némán. Kell írjak az ügynökömnek, hogy küldje a féléves honoráriumomat, mert méregdrága sütikben és női parfümökben akarok fürdeni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Lora | piacnapon | megjelenés
☞

Épp szedném a sátorfámat hazafele, amikor mindenféle különösebb bejelentés nélkül csak úgy leszakad az ég. Semmi villámlás, semmi dörgés. Még felhő is alig van. Mintha valaki kifejezetten a piacteret utálná. Az emberek fejetlen tyúkokként rohangálnak ide-oda, fedezéket keresve. Egyesek ennél értelmesebbek és egyszerűen esernyőt idéznek elő a pálcájukból.

Kényelmesen feltápászkodok a padról, gyorsan küldök egy vízhatlanító bűbájt a táskámra - lehet, már volt rajta, de soha nem lehet elég biztos az ember -, és aztán nyugodtan sétálni kezdek a zuhogó esőben. A napszemüveget feltolom a fejemre, mert hirtelen kora esti félhomály ereszkedett ránk. Zsebembe süllyesztett kézzel csoszogok kifele a térről, mikor menet közben magára vonja a figyelmemet az egyik pult. Friss halak. Rég nem ettem halat. A probléma csak az, hogy körülbelül a fél falu ott toporog a pult előtt, merthogy annak van egyedül elég széles teteje. Kicsit könyökölnöm kell, hogy odaférjek, s jól lehajolok, rá a portékára, megszagolgatva azt. Annyi módon lehet frissnek álcázni több napos - hetes! - halakat. De a szag mindent elárul. Általában.
Elégedetten egyenesedek fel és rábökök egy csinos pontyra, hogy ő kell nekem. Miután kifizettem, megfordulok, hogy pakoljam el a csomagot, s közben felhunyorítok az égre. Még mindig esik, de már csillapodott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Lisa
☞


A lány túlságosan élvezi, hogy megkopasztotta a pénztárcámat. Biztos a parfüm se lesz olcsóbb. Túlélem valahogy, két helyről kapok fizetést, de egy diák hogy van ilyen jól eleresztve? Valamit nagyon elszúrtak a szülei, ha engem kérdezel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Lora | piacnapon | megjelenés
☞

Menjek, ne menjek. Fintorogva lesem az eget a ponyva alól, s ugyan az eső alábbhagyott, de közben meg a szél kezdett rá. Ez biztos csak amolyan nyári hóbortos vihar. Összefonom a karom s kicsit visszalépek, hogy ne ázzak, amivel jól beleütközök valakibe, még le is taposom - mire egy mondaton belül van emlegetve édesanyám meg a hegyi trollok és volt ott még valami, de aztán elvesztettem a fonalat. Pofát vágok, majd inkább elfordulok tőle, így hátha hamarabb megunja.
- Tessék?
Két perce sem állok itt, de már mindenki velem veszekszik. Ránézek a vénasszonyra, az meg rikácsolás közben a földre mutogat. Lepillantok, hogy lássam, mi történik, mielőtt még felpofoz vagy elátkoz. Vagy mindkettő.
- Ó - foglalom össze tömören a történteket, de azért nem vagyok nevetlen troll-fióka, bármit is állítsanak egyesek, s gyorsan lehajolok a lányhoz, hogy megnézzem, él-e még. Szerencsére igen, szuszog meg van pulzusa is, úgyhogy felegyenesedek, mint aki jól végezte dolgát.
- Csak elájult - közlöm a verdiktet a nénivel. Lendül egy táska, telibe kapva az arcomat. Pörög egyet a tér meg az emberek meg az eső, minden elmosódik, én valakibe kapaszkodva igyekszem túlvészelni a hullámvasutat, ami szerencsére hamarosan csillapodni kezd.
- Most komolyan? - morgom az arcomat simogatva. Legalább a fél házát a táskájában hordja, esküdni mernék, hogy egy kaktusz és legalább három könyv gerince került közeli viszonyba a fejemmel. Oké, törékenynek tűnő nénikékkel ne álljak le máskor veszekedni, mert a végén még hordágyon visznek el.
Sóhajtva leguggolok a lányhoz, aki még mindig ugyanott fekszik - de jó neki -, s alátéve a karjaim, felemelem az ölembe. Jó, mostmár nem ázik, ez szép, de mit kezdjek vele? Tanácstalanul nézek körbe, néhányan összehúzott szemmel méregetnek, mások bólogatnak, mintha ők mindigis tudták volna, hogy én rendes ember vagyok és megteszem, amit kell. De senki se ajánlja fel a segítségét.
Mi van a közelben? Csupa hivatalos épület, meg néhány magánház, meg egy patika. Egy patika! Kibújok a fedél alól és a nyakamat behúzva átkocogok a téren, majd a hátammal belököm a Silver Salus ajtaját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Keve PókIca Peter Parker The Amazing Spider-Man | külcsín | Farsang


Ahogy meghallottam, hogy lesz farsangozás a faluban, rögtön tudtam, hogy nekem ott a helyem. Persze, bárki joggal kérdezhetné, hogy mégis miért, elvégre semmilyen kapacitásban nem vagyok-voltam bagolyköves, ez meg nagyrészt nekik szól, meg a többi környékbeli gyereknek - de nem kérdezett senki ilyet, s ha tette is volna, valószínűleg annyira nem értékelte volna a válaszom.
Reneszánsz szuperhősök? Sok álmatlan éjszakát töltöttem el azóta ezzel az oximoronnal. Reneszánsz Batman? Gyakorlatilag csak egy szupergazdag arisztokrata szifilisszel, de az összes modern mugli kütyű nélkül. Együtt járhatnak Tony Starkkal piócázásra, mintha az segítene valamit is rajtuk.
Végül a másik megközelítést választottam, a reneszánsz jelzőre téve a hangsúlyt. Hamar kigyúlt a körte és körülbelül tíz percen belül már kész is voltam mindennel.
Kevével azt beszéltük meg, hogy hát elmegyünk, ott leszünk és valahogy találkozunk. Szeretem az ilyen ad-hoc jellegű találkozásokat.

A nagy napon felöltöttem díszes kosztümömet - vagyis feltettem a fejemre egy vízfestékkel aranyra befestett, csálé koronát, és egy anyukám által kézzel hímzett pokrócot borítottam a vállamra, összefogtam az egészet elől egy biztostűvel s voilá. Kilibbentem az ajtón.

Megérkezve a tett színhelyére, egyesek ferde pillantásokkal méltattak, bár ezt csak a tudatom perifériáján enyhén vibráló vészjelző sugallta, de nem nyilvánítottam neki túl nagy figyelmet. Az a vészjelző néha a Richter-skálát is mozgásba indítja s olyankor se nagyon szoktam törődni vele. Csak ha túllépi az ötöst, akkor érdemes bármit is kezdeni vele.
Most ez semmi. Hisz annyira nem is lehetek furcsa. Farsang van! Persze, hogy egyesek szabadabban értelmezik a tematikát. Nehogy már mindenki Pókembernek legyen beöltözve, mint ez az ipse is itt mellettem, mit jön ilyen közel, héé, szállj le rólam, pókica.
- Akkor tartsd máskor magad alatt - csípőre teszem a kezem, királyi pózba vágva magam. Ahogy jobban megnézem ellenfelemet, hirtelen olyan ismerősnek tűnik… Ó hát persze.
- Örülök, hogy ilyen ügyesen megtalálták egymást a lábaink. De mondjad csak, mit bámultál annyira? - lépek mellé, hogy jobban lássam, amit látni kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Keve PókIca Peter Parker The Amazing Spider-Man | külcsín | Farsang


Igazából lehet, hogy egy melegebb öltözettel jobban jártam volna. Elvégre ezek a királyok elég betegesek voltak, biztos folyton fáztak, mint anyám. Meg mint most én. Jobban összehúzom magamon a köpenyt és szétnézek, hogy lehet-e valami forró innivalót találni. Mondjuk lángnyelv whiskyt. Széles vigyorral kinézem magamnak az egyik közeli pultot, de még nem indulok meg felé.
- A lábaknak lehet van valami hatodik érzékük - mélázok el, bólogatva. Tényleg vicces, ahogy sikerült egymásra tapodni anélkül, hogy különösen próbáltuk volna megtalálni a másikat. Biztos az a titok! Nem szabad próbálkozni, s akkor sikerül. Zseniális vagyok.
- Mindenképp - lelkesen rá is mutatok a bódéra, ahol jóféle portékát lehet kapni kicsi csinos pohárkákban. Megindulok keresztül a tömegen, mindvégig igyekezve nagyon arisztokrata mozdulatokkal vonulni. Eléggé nehezen megy, mert folyton egy Batman vagy egy Superman áll be a képembe. Mindenki ennyire odavan a mugli képregényekért? Jó, én is, de az most mindegy. Nem lehet mindenki XIV. Lajos, ez igaz. Abból csak egy van! És azt az egyet se lehet felismerni. Kellett volna egy névcédulát tűzzek a köpenyemre.
- Szolga! - szólok rá királyian a felszolgáló lányra, aki ettől ijedten pislog ki rám a pult mögül. - Két lángnyelv whiskyt, de a legjobb fajtából! - Fogalmam sincs, hogy nekik hány fajta lángnyelv whiskyjük van, de jobb biztosra menni. Egy uralkodói torkot nem lehet csak úgy bármivel felperzselni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Keve PókIca Peter Parker The Amazing Spider-Man | külcsín | Farsang


Lenézek a lábára, aztán fel rá vigyorogva. Igen, a lábaink külön jelmezként kéne induljanak. Tuti nyernének. Már ha valaha eltudnánk ezt magyarázni a pórnép szintjén is. Túl zseniálisak vagyunk, ez a helyzet.
Tudom, hogy ez a tanár-diák együtt iszik-nóta nem cseng annyira szépen sok fül számára, de a fiú nagykorú, eltudja dönteni, mit csinál. Engem meg legfeljebb megejnyebejnyéznek, az meg nem érdekel. Egyébként is, jelmezben vagyunk! Biztos nem ismernek fel. Főleg engem. A farsang meg a halloween a kedvenc ünnepeim, ilyenkor bárki lehetsz. És ki mondhatná meg, hogy nem ünnepelhet együtt Pókember a Napkirállyal? Hol itt a probléma?
A pultnál ácsorogva nézelődünk, mármint én úgy szanaszét, Keve meg hol a tömeget, hol a kiszolgálólányt bámulja.
- Öhm... varázslattal? - tippelek a kérdésére. Nem is tudom, miből gondolom, hisz ez annyira elképzelhetetlen. Varázslat? Pff, hagyjuk már. Széles vigyorral fordulok vissza a pulthoz, amin megjelentek a poharaink a kissé ijesztő külsejű nedűvel. Biccentve a lánynak leteszem a pénzt a pultra - sajnos nem sikerült kora-XVIII. századi Lajos-aranyat kerítenem, úgyhogy ilyen gyatra modern érméket szórok le elé.
- Egészségünkre! - emelem Keve felé a poharam, s egy pillanatra elgondolkodok. Vajon mit mondtak a francia királyok ilyenkor? Éljen a haza? Éljek én? - Az állam én vagyok! - vágom ki végül a rohadtul találó pohárköszöntőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Árnyak a sötétben

☞

Mindig halogatom a dolgokat. Pató Pál úr amatőr mellettem. A határidők számomra olyanok, mint Supermannek a kriptonit. Ne jöjjenek a közelembe. Aztán vannak azok a dolgok, amikre még határidő sincs. Lehetne, de nincs. Mert nem érdekel. Nem fogok határidőket kiszabni magamnak, nem fog egy hülye mánusos masina irányítani egész nap.
Pedig milyen jól tenném, ha néha, csak néha, bár csak egyszer, nem halogatnék valamit. De már mindegy. Ezúttal legalábbis. Mert már itt vagyok, egy fán fennakadva, s úgy lógok a kabátomtól, mint egy szerencsétlen marionett-bábú. Shadow alattam van, úgyhogy annyira nem is vágyom arra, hogy elváljunk a fával.
A francba.

Megpróbálom felemelni az egyik karom, de rögtön csúszni kezd a kabátom az ágról lefele. Oké, nem mozgunk akkor. Lenézek, próbálom megtalálni a sáros avarban a pálcámat, de ebben a sötétben semmit se látok, csak épp azt a pár tenyérnyi helyet, amit a Shadow elrepedt lámpája megvilágít. És mégtöbb sáros avaron kívül semmit se világít meg.
Szétnézek, hátha van valami életjel a közelben, hangok, fények, bármi, ami emberekre és nem egy kiéhezett anyamedvére utal. Vannak egyáltalán errefele medvék? Nem igazán élnek Magyarországon, de ez lehet valami vérmedve. Valami szörny, amit az iskola pincéiben teremtettek, egy torz hibrid két fejjel és traktorkeréknyi mancsokkal.
Az ott egy... ház? Igen, az egy ház. Derengő fények szűrődnek ki, de még azok is olyan csodálatosak, mint a fény az alagút végén. A legszebb ház ez, amit valaha láttam. Bárcsak kicsit közelebb lenne. Ajj, bárcsak-bárcsak... de azért megpróbálhatnék kiabálni, talán épp kint van a lakója s meghallja, hogy valaki itt nyekereg az erdőben.
- Hahóóóóó - ordítom, s a zajra felröppen néhány madár, rikoltva menekül a közelemből, amitől persze frászt kapok. De oké, igazságos, én is a frászt hoztam rájuk, meg rázuhantam az otthonukra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Keve PókIca Peter Parker The Amazing Spider-Man | külcsín | Farsang


Ahogy elnézem a fiút, engem inkább csak gyertyatartónak hívott ide. Nekem ez soha nem ment. Mármint tudok én flörtölni, de csak akkor, ha nem gondolom komolyan. Ha tényleg tetszik valaki, akkor egy idióta segg leszek, aki kb egy ötéves ovis szintjén mutatja ki az érzelmeit. Hajhúzás, nyelvöltés, duzzogás, piszkálás. Valamiért nincs magánéletem.
- Komolyan? - nézek rá kicsit hitetlenkedve. - Megtudjuk változtatni a külsőnket, vissza tudjuk növelni a csontjainkat, egy pillanat alatt áttudjuk helyezni magunkat máshova - de te egy kastélyon akadsz ki? - röhögve megrázom a fejem. Szerintem ez a minimum. Ahhoz képest nem is láttam még sok furcsaságot, inkább diákok meg muglik közt mozgok, ők meg nem épp a menő varázsképességeikről híresek, főleg nem az utóbbiak. - Sárkányok és óriások élnek köztünk, sárkányok!! - teljesen kiakadva megrázom a vállait, hogy jól nyomatékosítsam benne a helyzet súlyosságát. Emlékszem a mugli származású csoporttársaim fejére, amikor először láttak hippogrifet, vagy amikor először ültek seprűn. Nem azért emlékszem rá ilyen jól, mert egy zseni vagyok, hanem mert mindig mindenkinek ugyanolyan feje van. Az a döbbent-csodálkozó arc, azok az áhitatos szemek, az az Ó-száj. Mindig.
 
Én nem szeretem kortyolgatni a dolgokat, gyorsan ledöntöm a poharam tartalmát, aztán próbálom visszatuszkolni a könnyeimet és nem megfulladni a feltörő köhögéstől. Nem tűnhetek puhánynak ennyi tinédzser között.
- Mi? - hörgöm félig megfulladva, lila fejjel. - Ne mondd, hogy nem szerveztek illegális bulikat az egyetemen. Nem kell tenni a szépet nekem, voltam én is egyetemista.
Voltam bizony, hajaj. Nagyon jól ment az nekem. Egyetemistának lenni. A szobám átjáróház volt, megszokták, hogy ott mindig élet van, s már azzal se törődtek, hogy eredetileg az az én szobám. Ahol aludni meg… izé, öltözködni szoktam. Privát dolgok. Esküszöm, többször aludtam a földön, mint a saját ágyamban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Árnyak a sötétben

☞

Hangokat hallok. Már nem azt a “kezdek teljesen becsavarodni”-fajtát, hanem olyan igazit. Legalábbis remélem. Nyílik egy ajtó, meg egész halkan lépkednek. Nem sietik el a dolgot. A kabátom lassan araszolgat lefele az ágról, s én valahogy igyekszem elfelejtetni a gravitációval, hogy létezem. Vajon ha nagyon-nagyon mozdulatlan vagyok, mégcsak levegőt se veszek, előbb-utóbb nem hagy békén? Egy tollpihe vagyok, egy tollpihe vagyok...
Na csak megérkezik a ház tulajdonosa, halál nyugodtan és ráérősen ideballag, s apatikusan végigmér. Tök sötét van, de úgyis látom, hogy nem izgatja magát egyáltalán. Biztos gyakran szoktak idegen pofák lógni a fákon errefelé. Lampionvagyok, lampionvagyok, lampionvagyok… nem, nem működik, még mindig közeledik a föld felém.
- Az lenne a legegyszerűbb, ha nem adna idióta tanácsokat - morgom felé, épp csak annyira mozgatva a számat, amennyire szükséges. Miért nem vagyok hasbeszélő?
Ő meg miért nem varázsol? Nem tűnik úgy, mint akinél pálca van. Lehet, hogy nem tud. És… miért van mezítláb? Mármint megértem ezt az egész nonkonformitást, de nem fázik vagy valami? Lehet azt se tud. Nagyon érdekes. Mondanám, hogy megnézném közelebbről, de igazából nem, nem nézném meg közelebbről. Maradok inkább itt, örökre. Most hogy innen is megszemléltem a világot, már rájöttem, hogy nem is olyan rossz. Egy falevél vagyok, egy falevél vagyok…
- Csak azt tudok - nyögöm s nyekken egyet az ág fölöttem. Mondtam, hogy falevél vagyok, hát ez a fa süket? Mármint… gondoltam, de ő egy fa. Neki tudnia kell az ilyesmit.
- Elkap? - Ilyen helyzetekben spórolnom kéne mindenféle mozgással, beleértve a hülye kérdések kimondását is, de valahogy kibukik belőlem a visszhang. Nem vagyok egy lamantin, de azért már jó harminc éve, hogy bárki felajánlotta, hogy majd cipeli a nagy hátsómat. Mégha csak egy pillanatra is, amíg lepakol a földre.
De minden további tárgyalást berekeszt a fa, mert azt mondja, hogy kopjak le már, s eltörik fölöttem az ág. Egy kislányos sikoltást adok ki, miközben szelem a levegőt s még arra is jut időm, hogy elmerengjek az életemen. Vajon muszáj volt olyan ronda dolgokat mondjak annak a hugrás lánynak ötödikben? Most vajon hol lennék, ha anyámék inkább a Durmstrangba küldtek volna? Vagy ha a nagy orosz tundrán jövök a világra?
Vajon még messze van a föld?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Árnyak a sötétben

☞

Azt mondta egyszer egy okos ember, hogy a zuhanás egyfajta repülés, csak maradandóbb végcéllal. Ez az utolsó gondolat, ami felbukkan a fejemben, mielőtt földet érnék. Illetve hát karokat érnék, mert közém és a föld közé állt az idegen. Emlékeim szerint még jóval messzebb volt a reccsenés pillanatában, most meg itt, s láthatóan a legkisebb megerőltetés nélkül kapott el.
- Hogy…? - nyögöm, s lassan kiengedem a bent tartott levegőt. Még mindig nem tett le, csak érdeklődik, hogy jól vagyok-e, de továbbra is az ölében fekszem, mint egy csecsemő. Vagy mint egy fiatal lány. Nagyon romantikus. A sokk még nem múlt el teljesen, amikor a lüke humorom már visszatiplizett a hátsóajtón - és szélesen vigyorogva átkarolom a nyakát, hogy teljes legyen a kép.
- Kicsit fáj a bokám, lehet, hogy kiment… - nyafogom, de a hangomból nem tudom eltüntetni a visszafojtott röhögést. Mindenesetre a miheztartás végett meglóbálom az illető végtagot, hogy mutassam, mennyire élettelen, fintorgok is hozzá, aztán megvonogatom a vállam.
- Ez a motor megakar ölni, esküszöm! - bökök a mutatóujjammal hátrafele, ahol még mindig ott fekszik Shadow. A járgány erre ránk villogtatja a lámpáit egy utolsót és kialszik. Remek, mostmár tökéletesen nem látok semmit.