A viktoriánus stílusú, ódon ház a falu melletti erdő fái közt rejtőzik. Vörös téglákból épült, tetőcserepei feketék. Kerek szárnyát kupola díszíti. Verandájára öt fokból álló lépcsősoron vezet fel az út, innen nyílik a bejárati ajtó, amely természetesen csak és kizárólag sötétedés után vagy éppen napkelte előtt tárul ki a látogatók előtt...

A házban megannyi kis folyosó, szoba, rejtett zug található, telezsúfolva a legkülönfélébb bútorokkal, tárgyakkal, berendezésekkel, könyvekkel, hangszerekkel, képekkel, látszólag hatalmas káoszban, teljesen rendszertelenül.
Minden helyiség rejt valami egészen érdekes megoldást. Az egyes eszközök, ingóságok a legváratlanabb szerepet töltik be, használatuk olykor koránt sem rendeltetésszerű. Így a konyhabeli étkezőasztal sakktáblaként szolgál, a nappali padlójának bizonyos részein csaknem szőnyeg sűrűn futnak át a kábelek, a mellékhelyiségben pedig egy terebélyes bokor nőtt ki a WC kagylóból.
Hiába szokatlan azonban a régi épület limlomosnak tűnő közege, végtelen nyugalmat árasztanak időtlen értékeket felvonultató szobái.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=669697#post669697][b]Saragob Kíra - 2017.03.23. 20:35[/b][/url]

- De én...! de...! - nem sikerül azonnal megtalálnia a szavakat, csak a szemeit forgatja. Tudja, hogy Adamnek igaza van, tudja, hogy most talán kicsit felfújja a dolgot, de egyelőre nem tud mit kezdeni az emlékekkel, és felettébb zavarja ez a tény. Sőt, valamennyire még az is, ahogy Adam nyugtatni próbálja. Azért vannak dolgok, amik nem változnak.
- Csak fura...nem is tudom, mikor éreztem azt utoljára, hogy valami számít. Tényleg számít, és súlya van és következménye van. És nagyon furcsa most ebbe belegondolni, és nem is akarok. Olyan mintha az az ember nem is én lettem volna -  igyekszik összeszedni a gondolatait. Többé-kevésbé sikerül is neki. De azért attól még nagyon messze van, hogy helyretegyen magában minden kérdést, és valamiféle pozitív nézőpontot találjon a múltjára vonatkozóan, és fáradt és kimerült is még ehhez.
Elnyúlik köztök a csend, melyben egy darabig szinte tapinthatóak Kíra zakatoló gondolatai, majd szép lassan újra elalszik Adam ölelésében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=686482#post686482][b]Dwayne Warren - 2017.06.20. 15:04[/b][/url]

A falhoz támasztott, fa létra fokai megnyikordulnak, ahogy egyesével rájuk lép, majd a bakancsai puhán süllyednek az átázott fűbe. A zsákvászon erszényt, amiben a szögeket magával vitte, leoldja az övéről, a kalapáccsal együtt beledobja a lábazat mellett hagyott ládába. Az utolsó, túlélő napsugarak nagyjából ekkor enyésznek el a hegyek fölött.
Az egyetlen, magyarországi ingatlan, aminek jogilag a tulajdonosa, Zója otthona - magyarán az a túlzsúfolt menekülttábor, ahová hosszú hetek óta be sem tette a lábát. Nyár eleji, férfiakra jellemző fészekrakó ösztönét tehát, ami a teremtés koronáit buzgó fúrásra, falbontásra és flexelésre kényszeríti, hát Adam otthonán kénytelen kiélni. Néhány hete tűnt fel számára az az apró, vizes folt a födém alatt, és azóta tervezte bizarr, rosszul titkolt lelkesedéssel a kijavítását. A biztonság és a szórakozás kedvéért még némi lábazatfestéket is hoztt magával, azon bukik keresztül és esik kis híján hanyatt, miközben hátrébb lép a csúszós gyepen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=686657#post686657][b]Adam Kensington - 2017.06.20. 23:09[/b][/url]

Morogva ülök fel az ágyban, ahogy érzem, sötétedik. Most nem tehetem meg azt, ami télen szokásom, hogy ilyenkor még forgolódok egy keveset és elheverészek egy ideig. Vagyis megtehetném, viszont annyi erővel nyugodtan aludhatnék nyári álmot is, hiszen alig lehetne néhány röpke óra ébrenlétem. Inkább túlesek tehát a felkelés nehézségein, győzködve magam arról, hogy elég volt az a tizenóra pihenés. Köntöst veszek, leballagok a földszintre és közben próbálok rájönni a neszekből, min ügyködik Dwayne. Érzékelem, hogy odakint matat, a kép azonban nem áll még össze. Inkább a konyhába térve legördítem a torkomon azt a kis pohárnyi vért, hagyom, hogy átjárjon, aztán ismét figyelek a kintre.
Barátom a házamat javítja. Említett valami vizes foltot, azonban nem hittem volna, hogy egyik este arra ébredek, hogy helyrehozta. Bár meglepni sem lep meg. Vannak ilyen akciói néha.
Mezítlábasan, egy szál köntösömben sétálok ki és nézem meg magamnak a helyzetet. Még csak köszönni sem köszönök Dwaynenek, ahogy meglátom, olyan természetes már a jelenléte. Kezeimet karba téve nézek fel a födém felé, mit ügyködött rajta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=686661#post686661][b]Dwayne Warren - 2017.06.20. 23:20[/b][/url]

Terepszínű cargo nadrágjába törli poros ujjait - aminek jobb térdén jókora szakadás hűzódik -, lehajol, hogy összeszedegesse azokat a csikkeket, amiket munka közben egyszerűen a fűbe szórt. ÁLtalában nem tököl az ilyesmivel, ott dobálja el őket, ahol kedve van, Adam otthonában azonban legalább ez az előzékenység feléled benne. A csikkeket a zsebébe csúsztatja, hallja a lépteket először a terasz deszkáin, majd a fűben. Nehézkesebbek, mint a Lányé, aki váratlan, osonó felbukkanásaival néha a mai napig a hideglelést hozza rá, tehát pazar logikával kikövetkezteti, hogy csakis Adam lehet az.
Hozzászokott már a Lányhoz. Nem barátok, még csak nem is kedveli igazán, ám elvitathatatlan, hogy élettel teli színfoltja a vámpír otthonának. A női jelenlét üdítően bontja meg a statikusságot, ami már kezdett az agyára menni.
   -  Kész.
Hátrapillant, öngyújtóval a kézben mutat a tető irányába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=686680#post686680][b]Adam Kensington - 2017.06.20. 23:40[/b][/url]

Kíra nincs most itthon. Hogy merre jár? Fogalmam sincsen. Ha egy kicsit ráhangolódnék, meg tudnám mondani, de nem szokásom ez. Csak, ha baj van. Azt viszont érzem, hogy nincs baja. Jól van. Így pedig lehet tőlem akárhol. Minden bizonnyal pontosan ott is van.
Szeretem különben azt, ahogy a körülöttem élők így elfogadják egymást. Pedig maguktól talán soha egymás közelébe se mennének. Így viszont, hogy kénytelenek egy légtérben lenni és osztozni a társaságomon, egyszerűen elfogadják helyzetet és nem jelent számukra gondot. Először beletörődnek csupán, végül pedig természetessé válik. Azt hiszem, nem minden körülmény közt történne ez így. Biztosan nagy szerepe van a személyemnek és főleg annak, hogy a felek pontosan tudják, nem hogy nem mondok le egyikükről sem a másikukért, azonban erre még csak szükség sincsen. Tökéletesen ellehetünk így. Mindenki maradéktalanul részesül abból, amiből szeretne.
- Köszönöm - bólintok a tetőt figyelve. Igazán kedves ez barátomtól. Persze, biztosra veszem, hogy nem puszta szívjóságból csinálta, és hogy valami húzódik itt a háttérben, azonban emiatt nem vitatnám el az érdemeit.
- Mit hozzak? - kérdezem, lépve vissza a ház felé. Egyúttal így invitálom barátomat, hogy üljünk ki egy kicsit a verandámra. Kellemes az este.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=686690#post686690][b]Dwayne Warren - 2017.06.20. 23:52[/b][/url]

Csak bólint egyet a köszönésre. Valójában tényleg nem a puszta jóindulat vezérli akkor, ha apró módosításokat, javítgatásokat végez a házon, vagy egész egyszerűen, a szabadidejében levágja a füvet. Egy random idegennek ugyanis sosem tenne ilyemit, tőle mindenki megdögölet a saját mocskában és nézegetheti a beázott tetőt, ameddig akarja. Ez azonban Adam otthona.
Pontosan tudja az idejét, mikor alakult ki benne ez a furcsa felelősség érzete a vámpír felé. Valószínűleg sosem felejti el a képet, ahogy a csontjai fehérlettek a napfénytől leolvadt hús helyén és ahogy napokig, teljes apátiában ült a küszöbön. Azóta egyszerűen csak... törődik vele. Ezt persze nem mondaná ki sosem és még bele sem gondolt igazán.
   -  Hoztam magammal mindent.
Megcsapkodja a nadrágja zsebét, ami gyanúsan sörösdoboz- alakú. Egy ugyanilyet betárazott a másik oldalra is, az azonban már hősi halált halt a tetőn. Átlépi a festékes- dobozt, engedelmesen követi a férfi intését a verandára. A bakancsai alatt nyikorog a fa, egy nehézkes puffanással ül le a lépcső tetejére.
   -  Megharapott egy rohadt nyest - felemeli poros mutatóujját, melybe tényleg, elmaszatolt, alvadt vérű harapásnyom nyomódott - Innen futott ki a ház alól. Azt hittem, téged nem bírnak az állatok.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=686701#post686701][b]Adam Kensington - 2017.06.21. 00:20[/b][/url]

Ez esetben csak azért megyek be, hogy magamra kapjak egy nadrágot a köntös alá. Mindezt azonban egy pillanat alatt lerendezem. Mire ő a verandához ér, én már lépek is ki ismét az ajtón. Most már nem olyan jelentőségteljes léptekkel, mint amikkel az imént kijöttem a házból. Ezeket csak figyelmességből alkalmazom olykor. Az auror is hajlamos enyhe frászt kapni tőlem, amikor a súlytalan létezésemnek hála, egyszerűen csak megjelenek a közelében. Inkább adok némi nyomatékot járásomnak, hogy felfigyeljen rá, ahogy érkezem.
Leülök mellé a lépcsőre és hallgatom a nyestes történetet. A bemutatott harci sérülésre pillantok, majd a következő kijelentésnél lesütöm egy kissé a szemem.
- Már... nem félnek tőlem feltétlenül - vallom meg ezt, amiről ezek szerint nem tettem még említést Dwaynenek. Pedig engem eléggé megrendített ez a nem kis felismerés. De talán pont ezért eshetett meg, hogy még annyit se beszéltem róla, mint úgy általában bármi másról.
- Valami változott - teszem hozzá, és elrévedek a napelemes lámpák felé, amik a földbe szúrva fénylenek, a házamhoz vezető utat szegélyezve.
- Nem teljesen értem még én sem - szögezem le, hogy barátom nehogy azt higgye, hogy magyarázattal fogok szolgálni neki. Az ugyan nem teljesen igaz, hogy nem értem a jelenséget. Érteni talán értem, csak fel nem foghatom. Minden esetre szerintem Dwaynenek nem állnék neki taglalni ezt. Túl összetett az egész kérdés. Nem való barátom földhöz ragadt, leegyszerűsített gondolatvilágához.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=686707#post686707][b]Dwayne Warren - 2017.06.21. 12:42[/b][/url]

Egy szemvillanás és már itt sincs. Majd ismét. Az első pár alkalommal kegyetlen hidegrázést kapott ettől, hiszen sosem tudhatta, amikor a vámpír eltűnik, a következő pillanatban nem kerül a háta mögé és mar belé. Ez a félelem abszurd módon akkor szűnt meg, amikor Adam ténylegesen először megharapta őt. Furcsa dolog ez a megszokás és nem egészséges. Hiszen most már egyáltalán nincs résen a férfi jelenlétében.
A hüvelykujját a sebre szorítja, ami nem fáj, inkább bosszantó. Ha kicsivel gyorsabb és hamarabb észreveszi a nyomorult szőrcsomót, átváltozik és könnyen kettétépheti, legalább is megkergetheti a tetőn. Mostanában, ha feszíti a mozgáshiány, különben is gyakran csinál ilyesmit, csak hajtja az őzeket és mókusokat az erdőben, amíg el nem fárad.
Aminek különben nagyon örül, hogy senki már nem látja.
   -  Mert több itt az élet. Kíra miatt.
És miattam - teszi hozzá magában, ám ebben már nem biztos. Ő csak ténfereg. Túlél. Szerelget. Nem holmi Disney- hercegnő, mint a Lány, aki pusztán a jelenlétével bevonzza a vadont a telekre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=686743#post686743][b]Adam Kensington - 2017.06.21. 19:33[/b][/url]

Tény és való, hogy egészen más a ház hangulata attól, hogy ennyien járnak-kelnek benne kedvükre. Na nem olyan sokan, persze, de az a néhány igen jelentős élettel képes megtölteni az öreg falakat. Mintha nem is ugyanaz az épület lenne nélkülük. De itt most nem erről van szó.
- Igazából először Tobias kutyáinál tapasztaltam ezt - árulom el neki, hogy nem itthon vettem észre először ezt a változást, hanem más valaki házában. Lehet, személyesen nem ismeri az említett dán fiút, én azonban minden bizonnyal említettem már neki őt.
- De mindegy is. Szóval már nem annyira félnek tőlem. Csak ha akarom - zárom ezt a témát egy laza vállvonással. Nem azért, mert kínos lenne vagy bármi gondom volna vele, csak nem annyira érzem, hogy tovább kéne taglalni. Illetve azt sem, hogy képes lennék rá. Tényleg túl felfoghatatlan még ez a számomra is.
- És? Hogy álltok az esküvő szervezésével? - kérdezem, látszólag a semmiből. Valójában arról jutott ez eszembe, hogy említette Kírát. A mi kapcsolatunkról gondolatban áteveztem az ő kapcsolatukra - noha ég és föld kettő-, és már témánál is vagyunk. Meg hát az igazat megvallva, amióta a maga sajátos módján felkért engem tanúnak, nagyon gyakran kapom magam azon, hogy a párosukon töprengek és azon, amire készülnek. Nem mintha a közös gyerekek után olyan hatalmas nagy lépés lenne a házasság. De azért mégsem elhanyagolható. Több szempontból sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=686749#post686749][b]Dwayne Warren - 2017.06.21. 19:57[/b][/url]

Bólint, miközben Adam beszél. Őszintén nem tudja, hogy működik az állatok ösztönös félelme a vámpírokkal szemben, bár a jelenséget személyesen is számtalanszor tapasztalta. Különös azonban, hogy ezzel szemben a csecsemő fia sosem tartott a férfitól, helyette kellemesen ellazult a közelében. Pedig, ha valakinek, épp, hogy a védtelen embergyermeknek lenne félnivalója a kifejlett vámpírtól, legyen az bármennyire szelíd vagy melankolikusan passzív, mint Adam.
   -  Nem én szervezem. Zója. Ez az ő játszótere.
Miközben válaszol, a dobozt kirángatja a zsebéből, egy szénsavas szisszenéssel kinyitja, a hab a doboz peremére tódul. Elővigyázatosan tartja el magától kissé a lépcső fölé, a felkavarodott sör végigfolyik az ujjain, a fára csöpög.
   -  Csak essünk túl rajta és felejtsük el az egészet. - A dobozt átveszi a másik kezébe, hogy lerázza és a pólójába törölje az ujjait. - Kell a fenének a felhajtás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=686988#post686988][b]Adam Kensington - 2017.06.23. 00:53[/b][/url]

A csecsemők hiába ösztönibb lények egy felnőtt embernél, az állatok efféle érzékeit meg sem közelítik. Ilyen éteri szinten nincsenek ráhangolódva arra kisugárzásra, ami egy magamfajta csúcsragadozóból árad természetszerűen. Legalábbis tette az elmúlt időszakig. Mostmár csak akkor keltek félelmet a puszta jelenlétemmel, ha ez a célom, vagy ha feldúlt vagyok. Mindkettő ritkán fordul elő.
Figyelem barátom italnyitását és hallgatom flegma válaszát. Ajkaimat összeszorítom kicsit és arról győzködöm magam, hogy a hangjában lévő teljes érdektelenség tényleg csak magának a szertartásnak, az eseménynek szól, nem pedig annak, hogy házasságra lép a gyermekei anyjával.
- Dwayne... - szólítom meg végül barátomat eltöprengő baritonomon.
- Biztos vagy benne, hogy szereted Zóját és hogy el akarod venni, nem pedig csak a vélamágia és a megszokás késztet erre? - teszem fel kegyetlenül őszinte kérdésemet, amely nagyjából már azóta bennem lappang, hogy először láttam őket együtt. Lehet, nem túl ideális pont most előhozakodnom ezzel. Hiszen nemsokára esküdnek. Talán kár volt ezidáig kerülnöm a témát. Dehát nem szeretek tanácsokat adni és beleszólni mások életébe. Meghallgatom őket és mondok rá pár alapvető, régi igazságot, azonban többet soha nem akarok. Ezt sem feltétlen akartam, ami most végül kigördült a számon. Persze, nem mondanám, hogy bánom, sem azt, hogy nem gondoltam át. Túl régóta jár már ez a fejemben és nem egyszer akartam már elbeszélgetni erről Dwaynennel. Meggyőződésem ugyanis, hogy Zója visszaél a férfira gyakorolt hatásával. Ilyesmi sok kapcsolatban megesik, de más az, ha valaki a párja iránta táplált érzéseit használja ki és megint más, ha varázslattal köti magához. Az minden, csak nem tisztességes. Ráadásul koránt sem a szeretet jele. Inkább a birtoklási vágyé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=687028#post687028][b]Dwayne Warren - 2017.06.23. 17:32[/b][/url]

A zsebében felmelegedett italba étvágytalanul, megszokásból iszik bele. A teste így, hogy leült, kellemesen hűlni kezd. Ha most eldőlne és behunyná a szemét, azonnal elaludna, olyan kellemesen csöndes, meleg az este.
Cseppet furcsállja Adam kérdését, elvégre eddig egyáltalán nem adta jelét, hogy minimálisan érdekelné az esküvő ügye. Az összes nőismerőse ezerszer az agyára ment már a témával, az utóbbi időben megesett, hogy egy szertartásra vonatkozó, ártatlan kérdés is türelmét vesztett ordibálássá fajult a részéről. Adam azonban ezidáig nem érdeklődött, ami miatt Dwayne részben hálás neki... részben pedig meglehetősen csalódott.
Nem, persze egyáltalán nem kívánja, hogy a férfi szintén a szertartás részleteivel nyaggassa. Azonban...
Amikor először előállt a férfinak a tervével, a legjobb barátjától nem belenyugvást vagy gratulációt várt. Biztos vagy benne? - szerette volna hallani, ő pedig akkor a szemébe nézett volna és őszintén megmondhatta volna neki: Nem. A kérdés azonban elmaradt. Pontosabban hosszú hónapokat késett.
   -  Nem akarok egyedül maradni.
Csöndesen válaszol, tekintete a házat övező erdősávot pásztázza.
   -  Szerelmes nem vagyok. Nem is bízom benne. De szeretem annyira, hogy azt akarjam, hogy Sean és ő boldogok legyenek. Ez elég.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=687117#post687117][b]Adam Kensington - 2017.06.24. 11:51[/b][/url]

Az ilyen szívügyekbe nem szokás és nem is érdemes beleszólni, mert általában pont az ellenkezőjét váltja ki az emberekben. Tudom, hogy barátom ad a véleményemre, azonban mindenki hajlamos átváltani csakazértis üzemmódba. Dögöljön meg a világ, én akkor is elveszem a nőt! Viszont tény, én nem csak ezért nem kérdeztem és nem mondtam véleményt. Hanem pontosan azért is, amit barátom most elmond és amit eddig is tudtam: nem akar egyedül lenni. Szüksége van arra, amit egy család nyújt neki. Ha pedig ezt így kapja meg, ki vagyok én, hogy útját álljam? Azonban nyomasztott már egy ideje a gondolat, hogy nem szabad akaratából dönt így. A szabad akarat nekem szent és minden nap erőt kell vegyek magamon, hogy ezt ne fosszam meg másoktól. Könnyedén magamhoz láncolhatnám Kírát vagy Dwaynet azzal, ha rendszeresen adnék nekik a véremből. Elfogadnák, hiszen kaptak már belőle és tudják, milyen páratlan élmény. Ez azonban nem volna más, mint önzés és uralkodni vágyás egy másik lélek felett. Kevés nagyobb bűn van ennél.
Bólogatok pár lassút, szememet lesütve közben. Annak azért örülök, hogy barátom tisztában van azzal, hogy amit érez, nem szerelem. Hogy tudja, amit tesz, azért teszi, hogy másokat és magát boldoggá tegye . Ezerszer jobb indok, mint a házasságok legtöbb esetében. Ráadásul valószínűleg hosszabb életet is biztosít a frigynek.
- Nem hiszem, hogy egyedül maradnál - adom azért ezt csöndesen, de határozottan a tudtára. Megvannak a maga hibái, a maga furcsa természete és nem feltétlen könnyű vele az élet, azonban sokan képesek elfogadni ezeket és így szeretni a másikat. Dwaynet pedig lehet szeretni.
- Ha más nem, tudod, hogy rám számíthatsz. Ez persze nyilván nem ugyanaz, mint családapának lenni... - teszem azért hozzá, biztosítva őt arról, hogy engem mindig itt talál és nyitva az ajtóm előtte. Nem mintha ez ne lett volna nyilvánvaló. De -ahogy mondtam is- megértem, ha számára nem kielégítő a hagyományos családmodell helyett a barátjával és a barátjának barátaival, társaságával tengetni napjait. Pedig nem rossz az sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=687122#post687122][b]Dwayne Warren - 2017.06.24. 12:24[/b][/url]

Különös megkönnyebbülést érez, ahogy kimondja azt, amit a fátylak és étkészletek lázas válogatása közben mindenki elfelejtett megkérdezni tőle. Képtelen nem vonzódni a nőhöz, ez akkor is így volt, amikor teátrális ajtócsapkodásokkal övezve utálta őt, vagy épp hivatalosan mással volt. Ugyanígy jól is érzi magát vele, kényelmesen elsüllyedve a langymeleg mindennapokban és persze imponáló számára, hogy gondoskodnak róla. A szerelem sekélyes komponenseiből azonban egyedül a birtoklási vágyat érzi. Egy ideje pontosan tudja ezt.
A férfira néz. Megszokta már, hogy az emberek kikopnak mellőle, régen drasztikusan, most már kevésbé viseli meg a tény. Életének egyik állandó szereplője pont Zója - két évtized viszontagságos ismeretsége ellenére mégis mindig visszakeverednek egymás mellé. A másik pedig Adam.
Válaszra nyitja a száját. Végül mégsem mond semmit.
Adam úgyis tudja. Sejtheti. Még akkor is, ha Dwayne sosem mondaná nyíltan a szemébe, mennyire szereti őt.
Az ujjai dobolnak a dobozon, egy ideig hallgat, sűrűn pislogva fordítja el a fejét a férfiról.
   - Tudod, hogy ő megbűvölve tartott, ugye?
Ő nem beszélt neki róla, ám nyilvánvalóan valam megváltozott akkor. A látogatásai hirtelen és drasztikusan csökkentek le, ezzel egyidőben pedig nyíltan kapcsolatra lépett a nővel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=687211#post687211][b]Adam Kensington - 2017.06.25. 12:23[/b][/url]

Nem kell mondania semmit és a gondolataiba se kell nézzek ahhoz, hogy pontosan tudjam, mit érez irántam. Mindenféle varázslat nélkül. Régen volt már az, amikor a véremből kapott. Az a dózis pedig csak annyira volt elég, hogy egy ideig máshogy is kedveljen, mint szeretne. Talán ez a mai napig lappang benne, azonban semmi köze ahhoz, amit most nem mond ki. Amit nem kell kimondania.
A kérdés nyomán én is elveszem a tekintetem barátomról. Ajkaimat megfeszítem. Mély levegőt veszek. Tudom. Tudom, és nem egyszer határoztam el, hogy felkeresem Zóját és elbeszélgetek vele erről. De nem akartam beavatkozni. Mire pedig döntöttem, már abbamaradt. Már nem éreztem azt Dwaynen. Viszont láttam rajta, hogy eléggé megviselte valami. Beszélni nem beszélt róla. Ez csak még egyértelműbbé tette számomra, mi történt.
- Nem voltam benne teljesen biztos, de gyanítottam - felelem komoran.
- Miért nem mondtad el? - nézek rá oldalvást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=687223#post687223][b]Dwayne Warren - 2017.06.25. 14:02[/b][/url]

Ő pedig sejti, hogy sejtette. annak ellenére, hogy az élete minden részletét, kéretlenül is megosztja a férfival, erről nem beszélt vele. Nyilván, amikor nyakig benne ült a varázslattal rábocsátott rózsaszín ködben, fogalma sem volt róla, mi történik vele, hiszen szerelmet és vonzalmat érzett, semmi mást. Utána pedig... bűntudatot. És bár szíve szerint elsírta volna magát Adam kanapéján, mélységes agóniájában mégsem mondott semmit. Csak hallgattak.
Megrántja a vállát, a reakció azonban mégsem flegma, inkább egy zavarban lévő ember szenvedő megnyilvánulása. Nem mondta el neki, mert ő maga sem hitte el, azt pedig, hogy a nő így az ujjai köré csavarhatta, végképp a gyengeség jelének érezte - ez lenne a felszínes válasza a férfi kérdésére. De őszintén, ha a lelke mélyére koncentrál tudja, hogy ez csak politikailag korrekt féligazság.
Az üres dobozt összeroppantja a két tenyere közt.
   -  Mert jó lett volna, ha igaz.
Mert jó volt lélekben tartozni valakihez. Máig kellemes úgy hazatérni, hogy az otthonát betölti a nő jelenléte, ő pedig bevackolhatja magát mellé a kanapén és végre nincs egyedül. És igen, most is vonzódik hozzá és igen, szereti is őt, ám az a szívet melengető érzés, ami akkor függővé tette, hiányzik. Hónapok alatt hagyta magát elsüllyedni az érzésben, amikor pedig az igazság kiderült, dermesztő sokként hatott rá.
A logikája azonban azt diktálta, amíg nem meséli el senkinek, talán még visszatérhet. Amíg nem mondja ki, hogy Zója megbabonázta őt, nem is igaz.
   -  Te nem láttad, hogy kikészült, amikor elvesztette azt a gyereket. Napokig nem beszélt, csak sírt. Én nem akarom, hogy szenvedjen. Vigyáznom kell rá. Ez a dolgom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=687320#post687320][b]Adam Kensington - 2017.06.25. 23:25[/b][/url]

Nem gyakran érzek dühöt vagy a dühhöz hasonlót. Nyilván nem sorolom ide azt, amikor az ösztöneim kissé átveszik az irányítást és minden felfokozódik bennem. Olyan megesik. De az egy másik állapot. Azonban dühvel, mint érzéssel, ritkán akad dolgom. Most azonban némileg elfog. Nem az az őrjöngő, fékevesztett fajta, hanem az a csöndes, feszült, konok.
- Te vigyázol rá, ő meg megfoszt a szabad akaratodtól... - összegzem mély hangon, közben bólogatva és flegmán vállat vonva. Hiszen mi sem természetesebb, nem igaz? Mindenki ilyen kapcsolatra és főleg házasságra vágyik. Szép. Nagyszerű.
- Gyönyörű - ejtem is ki az egyik jelzőt a sokból, ami eszembe jut. Közben a házam előtti utat figyelem, egyfajta elszánt undorral. Persze, nyilván nem szegény úttal van a gondom. De inkább rá nézek így, mint barátomra. Hiszen ezt a tekintetet nem neki szánom. Legalábbis nem az egészet. Csak egy részét. Azt pedig azért, mert mindezt bizonyos mértékben ő csinálja ám magával. Hiszen jelenleg nincs bűvöletben. Dönthetne máshogy. Mégsem teszi. Beáldozza a józan ítélőképességét és szabadságát azért, hogy ne legyen egyedül és hogy védelmezhessen másokat. Ha neki ez kell... ki vagyok én, hogy megakadályozzam?
- Ahogy gondolod - rázom aztán a fejem, ráhagyva Dwaynere. Őszintén ráhagyva. Csak tudni akartam, tisztában van-e azzal, ami körülötte történik. Tisztában van és így is szeretné. Hát legyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=687336#post687336][b]Dwayne Warren - 2017.06.26. 00:09[/b][/url]

A beszélgetés elején kialakult nyomás a gyomrában tovább növekszik. Hiába meleg a levegő és hiába fűtötte eddig a mozgás, a testén borzongás fut végig. Nem tudja és nem is tudhatja, hogy a vér közvetítette kötelékükön, vagy a férfi érzelmit kísérő, vegetatív reakcióin keresztül, ám megérzi Adam -az ő szemében mérsékeltnek tűnő- dühét. A szavaitól pedig egyenesen, mintha közvetlen közelről a fülébe ordított volna, össze is rezzen.
Gyönyörű.
Nyel egyet. A dobozt tovább ropogtatja a kezei közt.
Senki véleménye sem fontosabb számára, mint a férfié. A szülei eleve üldözték a Zójával való kapcsolatát és elítéltk mindent, ami vele kapcsolatos; a testvérei egyszerűen pedig nem is tudtak róla. Más kívülálló személy pedig az életlben, aki számítana, egész egyszerűen nincs. Adam azonban a passzív semlegességét - ami magában rémisztő volt a számára -, most nyílt elutasításra cseréli.
A világ pedig itt, zsibbadt tagokkal ülve a verandán, esküszik össze ellene.
Ismét csak nyelni tud, hosszan és sűrűn pislog, az ég felé néz. A torkába fullasztó gombóc gyűlik. Szipog néhányat. Megfeszíti az összes izmát.
   -  Én csak nem tudom már, mit akarok... - a hangja suttogás csupán - Csak nem akarok egyedül lenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=687549#post687549][b]Adam Kensington - 2017.06.27. 20:29[/b][/url]

Hallom a szívverésén és érzem minden porcikáján, mennyire mélyen érinti mindaz, amit mondok és ahogyan mondom. Egészen nekikeseredik. Fájnak neki a szavaim. Nem akartam. Viszont tudtam, hogy ez történik, ha elmondom neki, amit gondolok. Ez már csak ilyen. Ennek meg kellett lennie, különben benne is ott rekedt volna, ami benne van és én is úgy éreztem volna, hogy elszalasztottam rávilágítani neki bizonyos körülményekre. Most ez megvolt.
Félreértés ne essék, én nem hibáztatom barátomat. Nem ítélem el és semmi rosszat nem gondolok róla. Némi sajnálat az van bennem, azonban ezt a világ minden kincséért nem osztom meg vele, hiszen tudom, hogy ennél jobban nem sok minden rázná meg. Meg nem is érdekes annyira. Hiszen ez nem változtat nekem semmin. Nem először sajnálom a férfit és nem is utoljára fogom. De ez tényleg lényegtelen. Nekem az.
- Minden rendben lesz, akárhogy döntesz - pillantok vissza rá, elengedve feszültségemet. Amit mondok, az pedig nem csak üres biztatás. Hiszen nem két rossz, hanem egy jó és egy kevésbé jó közt készül választani. Ha nem házasodik, minden marad a régi, ugyanúgy ott lesznek a gyerekei, ugyanúgy ott lesz szerintem Zója is, én pedig végképp; ha házasodik, akkor főleg ott lesz körülötte mindenki, viszont mélyebbre merül egy -bizonyos értelemben- elnyomó kapcsolatban, amiről azonban tökéletesen tudja, hogy az, mégis kell neki.
- Semmiképp sem leszel egyedül - rázom meg finoman a fejem, hosszú hajamat enyhe lengésre késztetve, majd elpillantok ismét az erdő fái felé, közben egy szusszanással Dwayne combjához nyúlva, biztatóan megpaskolva. Nagy, fehér kezem ott is hagyom kicsit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=687565#post687565][b]Dwayne Warren - 2017.06.27. 21:14[/b][/url]

Marha nehéznek érzi a mellkasát és egyszerre nem olyan kényelmes itt ülni a verandán a férfi mellett. Furcsamód olyan, mintha gyerekként valami rosszat tett volna és az apja előtt kellene felelnie; Adam véleménye ugyanis legalább olyan súlyú a szemében. Másrészt egyre világosabban és akadékoskodóbban, egy kérdés formálódik meg benne: miért most?
Hónapokkal korábban beavatta a férfit, és bár sok szót nem pazaroltak a lelkizésre, amikor problémája volt, ittasan még a kapcsolat legintimebb részleteit is kitálalta neki. Adam mégis az utolsó pillanatig várt vele, hogy feltegye a sorsfordító, lelkiismeret- ébresztő kérdést és, végtére is, a maga passzív módján igyekezze lebeszélni arról, amit tenni képes. Ha nem érezné magát eleve nyomorultul, elesettsége egyszerre haraggá lobbanna.
Még nyel egy ideig, az eget bámulja, lassan, de visszanyeri látens magabiztosságát. Az, hogy a lelki világát egy szarkupacnak érzi, lényegében teljesen mindegy. A fő, hogy ezt a kupacot masszív gerendák tartsák és rejtsék el a kívülállótól.
Megrezzen az érintésre. Lenéz a férfi kezére. Majd vissza a derengő kerti lámpások felé. A tücskök rendületlenül ciripelnek körülöttük.
   -  Köszönöm, Adam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=702374#post702374][b]Dwayne Warren - 2017.09.17. 21:17[/b][/url]

Sűrű szuszogás, prüszkölés, kaparászás, a sáros föld potyogásának hangja keveredik a kora őszi, éjjeli szélbe. Adam napelemes lámpáinak fénye egy prémes állat hátsó felére vetül, már amennyi kilátszik a ház deszkaalapzatának tövébe ásott, egyre mélyebb üregből. A vaskos mancsok szaporán dobognak, rögök röpködnek mindenfelé, csak néha áll meg, hogy szimatoljon egy ideig.
És megvan!
Nyűglődő hanggal harap rá a kábel végére, lelapult fülekkel kezd el tolatni vele. Először a bozontos farka, majd az egész teste kúszik ki a járatból. Kiköpi a vezetéket, megborzolja magát, a kosztól és sártól feketéllő pofáját a mancsaihoz dörzsöli.
Kivételesen nem önállósította magát Adam házának átalakításával kapcsolatban, bár az sem lenne épp meglepő; most jóval előre bejelentette, hogy üvegkábelt készül kivezetni a nappaliból a padlón át az antennáig, úgy vizionálva, hogy ezzel extrém brutális HD-ban foghatják majd az internetet. Persze ezt varázslattal is megoldhatta volna - már ami az ásást illeti -, azonban úgy döntött, a patkány- ügynek id utánanéz odalenn. Hiába állítja Adam, hogy taszítja az élőlényeket, dögöljön meg, ő legutóbb, amikor szétcsapta magát, akkor is motoszkálást hallott odalentről.
Megrázza magát, az árnyéka megnyúlik, ahogy visszaveszi emberi alakját. Mintha kátrányban fetrengett volna, feketére festi az erdei talaj, ő lenéz a kezeire, röhögnie kell.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=702391#post702391][b]Adam Kensington - 2017.09.17. 21:41[/b][/url]

Barátom néha a fejébe vesz valamit a házam átalakításával kapcsolatban, és ha szerencsés vagyok, ezt nem csak megosztja, de meg is beszéli velem. Habár a megbeszélés annyiból áll, hogy ő elmondja a tervét, én meg rábólintok. Ez most is nagyjából így történt. Fogta magát és már indult is szerelni. Közben Kíra az igazak álmát alussza az emeleten és cseppet sem zavarja semmiféle hangzavar, ami a földszintről vagy kintről érkezik. A lány, ahogy semmit, ezt sem aprózza el. Ha ő alszik, akkor alszik. Éber óráiban bőven kifárasztja magát ehhez. S bár igyekszik mindig úgy időzíteni, hogy ezek az éber órák egybe essenek az én éber óráimmal, ez nem minden esetben sikerül. Ahogy a mellékelt ábra is mutatja.
Köntösös, hosszúnadrágos alakom kilép az ajtón. A földes, koszos férfira tekintek. Nem kérdezem meg, hogy áll, vagy hogy kell-e segítség. Úgyis mindjárt beszámol és a tudtomra adja, ha igényel bármit. Közben észreveszek a duplaszárnyú bejárati ajtóm bezárt része előtt a padlón néhány küldeményt. A baglyok előszeretettel dobják le ide napközben a nekem szánt leveleket, miegyebeket. Magamhoz veszem őket és szemezgetek köztük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=702411#post702411][b]Dwayne Warren - 2017.09.17. 22:00[/b][/url]

Szüksége van erre. A mocsokra, a földre,a  vérre, ami a körme alól serken és arra, hogy fázni kezdjen a gyenge szélben. Családi élet ide vagy oda, amellett, hogy a maga melegségével biztonságot nyújt, hosszú távon a csöndes őrületbe kergeti őt. Például szereti a fiát és szeretné, ha békében felnőne - azonban gyakran úgy érzi, ha még negyed órán át hallgatnia kell a náthás szipogását, megüti őt. Olyankor összeszedi magát és eljön. Vagy ide, vagy az iskolába, vagy bárhová, ahol úgy érzi, nem kasztrálja a kiskorú közelsége.
Nyikorog az ajtó, ő fölnéz az ujjairól, amikből eddig a szálkákat piszkálgatta.
Kíra szinte mindig itt van. A dolognak nem szabadna zavarnia, de... ha tudja, hogy a lány a házban alszik, akkor inkább odakinn foglalja el magát. Ha pedig ébren van, akkor be se megy. Jobb a békesség mindenkinek.
   -  Kábé fél óra és kész.
Közli a férfivel. Az ujjait a nadrágjába törli, majd lehajol, a kábelekért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=703035#post703035][b]Adam Kensington - 2017.09.20. 21:19[/b][/url]

Talán mondanom sem kell, Kírát fele annyira sem zavarja Dwayne jelenléte, mint fordítva. Igazából tökéletesen hidegen hagyja. Ha bosszankodik is miatta, az csak amiatt van, mert abban a pillanatban minden miatt bosszankodik. De ez ő. Barátom más tészta. Kiválóan leplezi és tartja kordában érzéseit, azonban előlem nyilvánvalóan nehezen rejtheti. Viszont mivel ez a legjobb megoldás, így úgy teszek, mint aki észre sem veszi őket. Hiszen nem fogom elzavarni se egyiküket, se másikukat. Az meg nyilvánvalóan eszembe sem jut, hogy feszengjek a saját házamban amiatt, hogy mikor kit látok szívesen az otthonomba. Szerencsére ezt senki nem is várja tőlem.
- Min fogod tesztelni? - érdeklődöm meg a dolgos amerikaitól, melyik játékot vagy netes oldalt éri majd a megtiszteltetés, hogy kipróbálja rajta. Közben böngészem a postámat. Egy levél, valami pergamen, meg két újság. Egyik pillanatról a másikra aztán leállok az olvasgatással és csak meredek magam elé. Kezemben a legújabb Edictum, egy interjú cikknél nyitva. Mivel a szerkesztőség tagja vagyok és mivel engem is megkérdeztek, tudtam, hogy meg fog jelenni egy ilyen anyag. Ám főszerkesztő már nem vagyok, így előzetesen nem olvastam. Most látom először.
- Dwayne? - szólítom meg barátomat, fel se nézve az újságból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=703036#post703036][b]Dwayne Warren - 2017.09.20. 21:27[/b][/url]

A jobbjába kezdi összeszedni a kábelt, a ballal egyet-egyet rántva rajta. Eleve nem nagy cucc az egész, innentől már csak ipari tűzőgéppel végig kell vezetni majd ereszcsatorna mentén, ki a tetőre a megbűvölt antennáig: ezt a tervei szerint már varázslattal végzi majd. Míg ugyanis a földet bármikor szívesen túrja, mászni ő bizony nem fog. De nem ám.
A kabátja ujjában megtörli az arcát, amivel csak elmaszatolja a mohatörmelékes sarat rajta.
   -  Szerintem felhívom a bátyámat Skype-on majd, múltkor tiszta dara volt az egész, talán így jobb lesz.
Még egy utolsót ránt a vezetéken, majd az egész holmit ledobja a bakancsa mellé a fűbe.
   -  Mondjad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=703062#post703062][b]Adam Kensington - 2017.09.20. 22:34[/b][/url]

Lesétálok a lépcsőn a veranda elé, mígnem mezítlábammal a hűs fűbe lépek. A küldemények továbbra is a kezemben. Átfutok még pár sort a cikkből. A cikkből, melynek címe "A hosszan tartó párkapcsolat titkai - Dwayne, a Nő és plusz egy fő" és amelynek már az első részében felbukkan a nevem. Éppen azt tárgyalják benne, mi az oka annak, hogy elmaradt az esküvőjük. "Zója: Valóban, felénk a gyűrű aprópénz és használt töltényhüvelyek között hever a  fiókban. - Dwayne: Ami kinek a hibája...? - Z.: *megvonja a vállát* Adamé. - D.: Hmmmm-mmmm. Jólvan akkor." Aztán a biztonság kedvéért megint említenek egyszer. Valamint a végén külön rész is szól rólam, ez utóbbival viszont a világon semmi gondom. Mert az a rész senkit nem vádol semmivel és hagyja, hogy a túl intim részleteket, amelyek nem illenek egy újság lapjaira, jótékony homály fedje. A riportalanyok ezt nem hagyták. Hogy ez bánt-e? Nem. A legkevésbé sem. Érzelmileg nem érint. A jóízlésnek és a korrektségnek viszont a közelében sincs. Ezek pedig azért elvárhatóak lennének. Elvileg. Főleg egy tanult doktornő részéről, aki a lelkek ápolására tette fel az életét.
- Soha többé nem szólok a nőügyeidbe. Semmilyen szinten - közlöm vele, lassan felnézve az újságból. Most már láthatja, melyik lapot tartom a kezemben és hogy hol van nyitva. Ott virítanak Zója és az ő képei szép nagyban. Szavaimnak nincsen éle, és nem hatja át se sértődöttség, se semmi hasonló. Egy kis düh talán. De csak azért, mert elegem van már ebből a nyomorult hajcihőből. A halandók nagy drámáiból. Nem ontottam ki a násznép vérét, nem raboltam el Dwaynet, csak megfogalmaztam egy erős véleményt, amitől összeomlott föld és ég. Mert nekem ilyen isteni hatalmam van.
- Talán, ha kéred, elmondom, mit gondolok. Azonban ezt se ígérem biztosra. Meghallgatni továbbra is meghallgatlak. Mert érdekel, mi van veled. De ennyi - szögezem le egyszerűen, végig barátomat figyelve. Becsukom az újságot, összehajtom és összefogom a többi postámmal. Úgy tűnik, hogy talán ezzel mondandóm végére értem, és már kezdek is elfordulni. Hiszen nem várok erre választ. Csak tudatni akartam vele mindezt. Ám megállok a mozdulat felénél. Szemem lesütve a hűs földre. Fehér kezem kicsit jobban a gurigába fogott papírokra markol.
- Szeretnélek benneteket emlékeztetni, hogy egy olyan vámpír vagyok, aki alig iszik vért. Úgyhogy, ha te vagy Zója vagy bárki egy percig is azt hiszitek, nem tudom azt is legalább ugyanilyen könnyedén megállni, hogy meg se rezzenjek a baklövéseitek láttán, akkor elég nagyot tévedtek - teszem ezt hozzá, szinte éppen csak kiszűrve a szavakat ajkaim és előbújt agyaraim közül. Mert lefogadom, hogy azt fogják gondolni, mindezt csak úgy mondom, és legközelebb megint bele szólok majd vagy közbeavatkozom valahogy. Akár ha esküdni készülnek, akár akármi más nagy lépést tenni. De nem így lesz. Ó, nem.
A kis beszédem után barátomra tekintek. Éppen csak szemem sarkából nézve őt. Ezzel a pár mondattal pedig ki is adtam most magamból mindent. Az pedig leírhatatlanul nem érdekel, mennyire hatott ez lenézően. Nem annak szántam. Csak szerettem volna tisztába tenni a dolgokat. Szemfogaim visszahúzódnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=703560#post703560][b]Dwayne Warren - 2017.09.23. 17:21[/b][/url]

A vámpír lagymatag hangulata ezen a ponton olyan markáns változásokon megy keresztül, hogy még ő, így jó pár lépésnyire is érzékeli azt. Bár, ahogy a sorokat futja át, a haja a sápadt arcba hullik, Dwayne nem láthatja annak mimikáját, legfeljebb a szorításban elfehéredő bütyköket - mégis, eleget lézengett körülötte ahhoz, hogy felismerje annak érzelmeit. Még akkor is, ha Adam jelentéktelennek minősíti. Valójában bármi, ami kicsit is különbözik az apatikus semmitől, már markánsnak számít.
A tekintete az újságra fordul, kékesszürke szemei kissé összeszűkülnek. Végeredményben csak egyetlen dolgot fogalmaz meg, sártól ragacsos haja alól.
   -  Hát neked meg mi bajod van?
Ismét újabb adag, morzsolódó földet töröl le az arcáról, majd rázza le az ujjairól a fűbe.
   -  Az a szar? - bök a fejével az újság felé - Hagyd már a p*csába. Zója meg az a kiscsaj kért meg, hogy válaszoljak erre a f*szomságra egy Bamba Marha burgerért. Szóval ne nézz így rám, mer' én se vagyok boldog.
Adam jobban, ő kevésbé leplezi az érzelmeit. Bár nem dühös, épp csak annyira, mint általában, még akkor is, ha a férfi csöndes kifakadását igen igazságtalannak érzi. Nőügyei? Negyven éve során három barátnője volt mindössze és mindegyikbe, kivétel nélkül rémesen szerelmes volt. Szóval, ha valaki még egyszer ezzel jön neki, ő most már tényleg, de gondolkodás nélkül pofánvágja majd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=703875#post703875][b]Adam Kensington - 2017.09.24. 22:44[/b][/url]

Akkor még jó, hogy ebben a szent pillanatban határoztam el, hogy többé nem jövök neki a nőügyeivel. Nem mintha ne találnánk rá akármikor egy pompás alkalmat arra, hogy pofán vágjon. Aztán én meg viszonozzam.
Már abba is hagytam azt a bizonyos úgy nézést. A mérgemnek ennyi része volt az, amit barátomnak szántam, hiszen pontosan tudom, mennyire nem számít neki ez a cikk és hogy a nője válaszával igazából két tűz közé került, ahol férfi legyen a talpán, aki bármi normálisat összehoz. Ráadásul nem csak az újságban megjelentek kapcsán kell egyensúlyoznia, hanem egyáltalán kettőnk közt. De mostantól semmi szüksége nem lesz erre. Mosom kezeimet. Zóját pedig annyira sem fogom méltatni, hogy elmondjam neki, milyen gusztustalanul viselkedik. Csinál, amit akar. A nagy dráma óta amúgy is kevesebbet érintkezünk, részemről pedig nem fogom bánni, ha ez még tovább fajul. Persze, csak addig, amíg Dwaynenek ezzel nem okozunk gondot. Miatta hajlandó vagyok eleget tenni az alapvető társasági normáknak a nőt illetően. De többre én nem vágyom. Igazából még ennyire sem. Furcsállom is, hogy Zója engem egyfajta barátként kezelt. Én őt soha nem tartottam annak. De úgy tűnik, az emberek hajlamosak ezt feltételezni valakiről, aki tisztességesen bánik velük és jó szándékkal közeledik.
- Beviszem ezeket - mutatom fel a postámat.
- Hozzak neked valamit? - kérdezem, már indulva is fel a lépcsőn, érdeklődésemmel mintegy tudatva barátommal, hogy rendben, részemről lezártnak tekintem a témát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=717522#post717522][b]Krushnic Dimitri - 2018.03.20. 20:01[/b][/url]

Árnyak a sötétben

☞

Mindig halogatom a dolgokat. Pató Pál úr amatőr mellettem. A határidők számomra olyanok, mint Supermannek a kriptonit. Ne jöjjenek a közelembe. Aztán vannak azok a dolgok, amikre még határidő sincs. Lehetne, de nincs. Mert nem érdekel. Nem fogok határidőket kiszabni magamnak, nem fog egy hülye mánusos masina irányítani egész nap.
Pedig milyen jól tenném, ha néha, csak néha, bár csak egyszer, nem halogatnék valamit. De már mindegy. Ezúttal legalábbis. Mert már itt vagyok, egy fán fennakadva, s úgy lógok a kabátomtól, mint egy szerencsétlen marionett-bábú. Shadow alattam van, úgyhogy annyira nem is vágyom arra, hogy elváljunk a fával.
A francba.

Megpróbálom felemelni az egyik karom, de rögtön csúszni kezd a kabátom az ágról lefele. Oké, nem mozgunk akkor. Lenézek, próbálom megtalálni a sáros avarban a pálcámat, de ebben a sötétben semmit se látok, csak épp azt a pár tenyérnyi helyet, amit a Shadow elrepedt lámpája megvilágít. És mégtöbb sáros avaron kívül semmit se világít meg.
Szétnézek, hátha van valami életjel a közelben, hangok, fények, bármi, ami emberekre és nem egy kiéhezett anyamedvére utal. Vannak egyáltalán errefele medvék? Nem igazán élnek Magyarországon, de ez lehet valami vérmedve. Valami szörny, amit az iskola pincéiben teremtettek, egy torz hibrid két fejjel és traktorkeréknyi mancsokkal.
Az ott egy... ház? Igen, az egy ház. Derengő fények szűrődnek ki, de még azok is olyan csodálatosak, mint a fény az alagút végén. A legszebb ház ez, amit valaha láttam. Bárcsak kicsit közelebb lenne. Ajj, bárcsak-bárcsak... de azért megpróbálhatnék kiabálni, talán épp kint van a lakója s meghallja, hogy valaki itt nyekereg az erdőben.
- Hahóóóóó - ordítom, s a zajra felröppen néhány madár, rikoltva menekül a közelemből, amitől persze frászt kapok. De oké, igazságos, én is a frászt hoztam rájuk, meg rázuhantam az otthonukra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=718630#post718630][b]Adam Kensington - 2018.03.28. 23:30[/b][/url]

A basszusgitáromon improvizálgatok éppen. Sötét hajam függönyként omlik a hangszerre, ahogy a kanapémon ülve pengetem. Kírakedves odafent alszik a hálóban. Hamarosan figyelmes leszek némi robajra nem messze. Felemelem a fejem és hallgatom a neszeket. Mintha valami becsapódott volna és valaki kellemetlen helyzetbe került. Érdekes a magasság, ahonnan a légzését, szívverését hallom. Aztán meg a hahózást. Sóhajtok egyet, ráérősen félreteszem a gitáromat, felkelek és az ajtómhoz ballagok. Fekete ingben, sötét nadrágban, mezítláb lépek ki a házamból, sétálok le azon a pár lépcsőfokon és indulok az események irányába.
Hamar észreveszem a fán függő, pórul járt alakot és a szerencsétlen motort is. Nemsokára olyan távolságba érek, hogy ő is ki tud venni engem. Mondjuk azt nem tudom, megnyugtatólag hat-e az, amit lát. A legtöbben nem ilyen megmentőt képzelnek el, mint amilyet gyakran az én személyemben kapnak.
- Az lenne a legegyszerűbb, ha leesne - közlöm vele nyugodt baritonomon azt, amire a helyzetet felmérve jutok. Igen, a köszönést meg az arról való érdeklődést, mégis hogyan került a helyzetbe, azt kihagyom. Arra szerintem ráérünk majd utána.
Felmászhatnék a fára és felhúzhatnám őt egy biztonságosabb ágra, ahonnan viszont szintén le kéne keverednie valahogy. Az elég bonyolult. Varázsolni én nem tudok, ő meg nem úgy fest, mint akinél ott a pálcája, különben már kiszabadította volna magát. A járművet meg aztán végképp nem hívhatjuk most segítségül.
- Le tud? - érdeklődöm meg, hiszen elég furcsán akadt meg azon az ágon a kabátjával. De talán meg tudja oldani, hogy a fa elengedje őt valamiképpen.
- Elkapom - teszem hozzá azt, amit ezidáig elfelejtettem említeni a tervemet illetően. Nem azt várom tőle, hogy szabadon zuhanjon le. A karjaimban kötne ki.