Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Kicsit váratlanul érte a "becsapódás" de legalább mind a ketten talpon maradtak. Reflexből hátralép egyet, majd belekezd a szokásos szabadkozásába.
- Bocsánat, nem akartam, nem láttam hogy jössz - mondja viszonylag hadarva meg sem várva, arra sem várva, hogy a fiú egyáltalán szóhoz jusson. Miután végigmondta, vagyis inkább hadarta a jól megszokott mondatot, végre időt szakít arra is, hogy tetőtől-talpig végig mérje az idegent. Meg kellett állapítania, hogy nem néz ki rosszul, de inkább a feltett kérdésre összpontosított nyálcsorgatás helyett.
- Igazából én is pont abba a "híres, neves" iskolába járok, amelyet keresel - utánozza a fiú hangsúlyát, majd a kastély irányába mutat.
- Arra találod. Ha gondolod elkísérhetlek - von vállat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Meghökkent arccal méregeti a fiút, majd még egyet hátralép. Nyugi drága? Nem tudja elhinni, hogy komolyan ezt mondta. Egyszerre van nevethetnéke és szívesen elküldené melegebb éghajlatra a fiút is. Ám még mielőtt kitörnének belőle olyan dolgok, amikkel esetleg egy életre magára haragíthatja a fiút, eszébe jutnak a szobatársai tanácsai, valamint az, hogy felhívták arra a figyelmét, hogyha továbbra is ennyire elutasító lesz, soha az életben nem lesz barátja.
Így aztán egy nagy levegő után széles mosolyt erőltet arcára, és minden figyelmét az idegen felé fordítja.
- Ha gondolod. Gondolom nem igazán ismersz itt semmit - enyhül meg egy kicsit.
- Egyébként Vitéz Rebeka, de szólíts csak Rebinek, vagy Bekának kedves... -Direkt hagyja lezáratlanul a mondat végét arra várva, hogy a másik is megossza vele a nevét.
- Na gyere, akkor együnk valamit - indul el az egyik irányba, majd egyszer még hátra néz a válla felett, hogy a fiú követi-e.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Valamiért rajong az őszért. Ha megváltoztathatná az évszakok hosszát, akkor egészen biztos, hogy hosszú telet és őszt kívánna rövid nyárral és tavasszal. Semmi köze nem volt sz ősz szeretetének ahhoz, hogy véletlenül pont erre az évszakra esik a születésnapja is, ami vészesen közelgett. Kicsit aggódott is emiatt, hiszen ez már a tizenhetedik születésnapja lesz, ami egyet jelent a hivatalos felnőtté válással, már pedig ő még nagyon nem akart felnőni.
Talán ez a benne élő gyermek vezethette most is a játszótér irányába, amely most egészen üres volt szombat délutánhoz képet. Talán a hidegen fújó szél és a borús idő tántorította el a kisgyermekes családokat, hogy ezt a délutánt itt töltsék, talán valami más. Minden esetre örült, hogy egyedül lehet egy kicsit a gondolataival. Ideje lett volna például eldönteni, hogy mihez szeretne kezdeni, az alapképzés után. Semmi elképzelése sem volt arról, hogy mit szeretne csinálni, miután elvégezte az ötödiket is. Aztán ott volt még a gyászosan semmilyen szerelmi élete is, amellyel kedves barátai előszeretettel húzták az agyát. Szegény vörösnek nem igazán jöttek össze ilyen téren a dolgok, valahogy egy egy srácban sem találta meg a nagy Őt.
A hinta amelyben helyet foglalt kicsit nyikorgott ugyan, de ez a mások számára talán zavaró hang őt megnyugtatta, legalább annyira, mint maga hintázás. Természetesen nem lökte magát akkor lendülettel, mint a kisgyerekek, lába mindvégig érte a talajt. Inkább csak az illúzió kedvéért csinálta, bár vörös tincseinek ennyi is bőven elég volt ahhoz, hogy össze-vissza álljanak. A szél pedig csak rásegített a dologra, de úgy döntött, hogy nem fogja érdekelni.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Teljesen a gondolataiba merült, nem is látta a fiút, már csak akkor, amikor leült a mellette lévő hintába. Enyhén össze is rezzent, de azért kedvesen rámosolygott az eridonosra.
- Szia! Szeretek egyedül is lenni annak ellenére, hogy amúgy társasági ember vagyok. És találkoztam pár másik diákkal, de alapvetően nem is kerestem őket - nevet fel.
- Valószínűleg egyébként a többiek is erre felé lesznek, hiszen a legtöbben igyekeznek kihasználni a szabad hétvégét. Vagy legalábbis szerintem - von vállat és körül néz. Egy anyuka éppen arra sétál a kisfiával, de mikor meglátja a lányt a hintában enyhén elhúzza száját és tovább megy.  A vörösnek azért kicsit rosszul esik ez az apró mozdulat, a fintor. Pedig most még egész normálisan is néz ki. Talán a bakancsa nem tetszett az anyukának. Vagy esetleg az, hogy nem csak egy helyen van luk a fülében, ráadásul mindegyikben van fülbevaló. Soha nem lehet tudni, mi nem tetszik épp az embereknek a külsejében.
Sóhajtva megrázza fejét, majd a fiú felé fordul, és rámosolyog. Nem ismeri még annyira a srácot, csak egy párszor találkoztak futólag, de alapvetően egészen szimpatikus volt neki az újonc.
- És hogyhogy erre jöttél? Jártál már erre korábban is? Vagy csak a furcsa belső megérzéseid vezettek errefelé? - Míg beszél tekintetét a fiúra szegi, de utána az utcát, a házakat fürkészi szürkés-kék szemeivel.
Kicsit nagyobbakat lök magán, a hinta rendesen nyikorog, ráférne már egy alapos olajozás. Nagyon reméli, hogy a fiút nem zavarja a hang, de ha mégis, akkor majd szól, és akkor feltétlenül abba hagyja majd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

A téli táj szépsége elvarázsolta. Ezért is döntött úgy, hogy mielőtt neki ülne a rengeteg házi feladatának kiszellőzteti a fejét. Eredetileg nem akarta elhagyni a kastély területét, de aztán egy hirtelen jött ötlet mégis arra sarkallta, hogy lemenjen a faluba. Vagyis egészen pontosan a falú szélén lévő kis tavacskát célozta meg.
Mikor odaért, nem talált ott senki mást magán kívül, így komótosan felsétált a stégre,
majd a korlátnak támaszkodva a befagyott tóra irányította figyelmét.
Néhány perccel később a stég nyikorgását hallotta maga mögött. Kíváncsiságát elnyomta magában, és inkább nem fordult hátra. Megvárta, hogy közelebb merészkedik-e az illető vagy sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bálint
Stég

Mivel az idegen jól hallhatóan nem akart közelebb lépni, így engedett kíváncsiságának, és hátrafordult. Igyekezett minél feltűnésmentesebben megbámulni a fiút, de biztos volt benne, hogy az ismeretlennek feltűnt, hogy bámulja. Egyébként egészen szimpatikusnak tűnt így első látásra a fiú, aki nagyjából annyi idő lehetett, mint ő. Elgondolkodott azon, hogy oda menjen-e hozzá, de ezt az ötletet végül elvetette, hiszen nem akarta, hogy rögtön valami túlpörgött mániákus zaklatónak higgye.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

A fiú első apró mozdulatára elkapta a tekintetét, és visszafókuszált a befagyott víztömegre. Valahogy nem akaródzott odamennie hozzá, hiszen a fő alapelve az volt ilyen téren, hogy mindig a fiú kezdeményezzen. Így hát a korlátnak támaszkodva, győzködte magát, hogy nem éri meg odamenni hozzá.
A virágok abszolút meglepték, és amikor elmúlt a bűbáj hatása meglepett és kissé kérdő arccal fordult a fiú felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Már az az apró félmosoly is teljesen elvonta a figyelmét minden másról, hát még amikor megszólalt... A bók megtette hatását, a vörös füle tövéig elpirult. Valahogy ezt a tulajdonságát még mindig nem sikerült kinőnie, bár mintha talán kicsit javult volna a helyzet.
- Köszönöm, igazán gyönyörű virágok. Bár én a nyomukba sem érhetek - pillantott végül mosolyogva a még mindig ismeretlen fiúra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Hátát lazán a korlátnak vetette, mint aki teljesen ura a helyzetnek, bár ez egyáltalán nem így volt. Mivel nem túl sűrűn akadtak udvarlói, így nem is volt hozzászokva az ilyesfajta helyzetekhez. Azt persze nem bánta, hogy a másik közelebb sétált hozzá, hiszen így jóval halkabban tudtak beszélgetni. Az viszont igazán meglepte, amikor odébb tűrte azt a kósza hajtincsét, de igyekezett nem kimutatni meglepettségét.
- Ohh igen, az a fránya hajtincs... Mindig ott van ahol nem kéne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

A fiú meglepetéseket halmozott meglepetésekre. Először a virágok, aztán a hajigazítás most meg ez a kérdés. Szívesen adott volna rá értelmes választ, de sajnos még ő maga sem tudta, mit is érez.
- Hát öhm... - sajnos ennél értelmesebb válaszra nem futotta, főleg hogy közben a fiú keze valahogy a hátára tévedt. Még ha meg is tudta volna fogalmazni az érzéseit, akkor sem tudott volna koncentrálni a másik érintésétől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Semmi baj, csak... Nem igazán vagyok hozzászokva ehhez... - Jobbnak látta megmondani az igazat, mint mindenféle kitalált mesékbe bonyolódni, amikből akár rosszul is kijöhetett volna.
- Szóval az érzéseid... Na és mégis miféle érzéseid vannak eddig? - kérdezte mosolyogva abban reménykedve, hogy oldja egy kicsit a feszültséget.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Egyre jobban kezdett feloldódni, így már nem zavarta, hogy a másik hozzáért, a bóktól azonban még mindig pír szökött az arcára.
- Hát igazából tanulnom kéne... De azt hiszem ráér még - mondta vigyorogva. Tetszett neki az ötlet, így végül eltöltöttek együtt egy remek délutánt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Szerette, hogy a könyvtárban általában csend és béke honolt. Nem sokan fordultak meg itt általában, a legforgalmasabb napokon is maximum tíz-tizenöt főt számlált meg a pult mögül. Általában vizsgákhoz, beadandókhoz kerestek anyagot az erre tévedők, kevesen voltak azok, akik a hely atmoszférája, esetleg az irodalom szórakoztató oldala miatt fordultak meg itt. Legalábbis azokon a napokon mikor ő dolgozott permanensen ezt tapasztalta. De nem bánta, így legalább volt némi szabadideje, ha már a délutánjai nagy részét más egyebek kötötték le. Főzött magának egy meleg teát, kényelmesen hátradőlt, kicsin múlt, hogy a lábát fel nem rakta az olvasójegyek mellé. Azt már azért egy kicsit túlzásnak érezte volna, csak azért nem tette meg. Szóval befészkelte magát, elővette éppen aktuális olvasmányát és nem törődött mással, csak a lapokon megelevenedő varázslattal. Már ha épp nem nyílott ki a bibliotéka súlyos ajtaja, mint éppen ezen a csodás őszi napon is. Komótosan csukta össze a vaskos kötet, gondosan elhelyezte a pulton a szivecskés bögréje mellé és már épp felvette volna legbájosabb mosolyát, hogy megkérdezze a betoppanót, hogy miben segíthet, mikor az torkaszakadtából üvölteni kezdett valami Lilána nevű hölgy után. Mivel látszólag nem szándékozott közelebb fáradni a vösökéhez, így úgy döntött, hát ő battyog el hozzá, hogy megkérje, ne zavarja meg a könyvtár rendjét ilyesmivel.
- Ne haragudj! Ez itt egy könyvtár, vagyis hiába van isteni illata  a kókuszos lattédnak meg kell kérdjelek, hogy helyezd el kint. Valamint arra is, hogy ne üvöltözz, hanem nézz szét. - Semmi vádló, vagy éppen sértő nem volt a hangjában, valóban szépen kérte meg a vele szemben álló rellonost, hogy vegye figyelembe a szabályokat. Nem is értette, hogy hogy nem lehet az ilyen alapvető és természetes szabályokat nem ismerni, vagy inkább csak nem betartani. Mert nem olyan lánynak látszott, aki még soha életében nem járt könyvtárban, bár Rebeka már nem mert hinni lassan a saját szemének sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Ritkán akad ráérő ideje, amikor csak magára figyelhet és nem kell kapkodnia, hogy végezzen a főzéssel, a mosással, a takarítással lehetőleg úgy, hogy ne késsen el sehonnan. Három munka mellett viszonylag nehéz úgy menedzselnie az életét, hogy ilyen üres, semmittevős percek is beleférjenek. De most kivételesen nem kellett Imolára vigyáznia és este nem volt előadás, így neki sem kellett bemenni a színházba. Az egész délelőttöt semmittevéssel töltötte, átrendezte a kis könyvtárát, a kedvencét főzte ebédre, kacérkodott a gondolattal, hogy hosszú évek után ismét elővegye a gitárját, de idáig végül nem jutott el. Annyira régen játszott már, hogy attól félt, megijedne attól, amit hall.
Délután aztán szépen elsétált a kávézóba, ráérősen elfogyasztotta a forró italát, majd céltalanul útnak indult a városkában. Végül egy aprócska, eldugott padon kötött ki a legforgalmasabb utcán. Csak ült ott, és figyelte ahogy az emberek egyik boltból ki, a másik boltba be rohangáltak. Közeledett a karácsony, és elkeserítette a tudat, hogy idén egyedül tölti majd az ünnepeket. Édesanyja születésnapjára Balázzsal egy karácsonyi utazást ajándékoztak, így haza nem mehet, a bátyja pedig minden valószínűség szerint kint marad Angliában a barátaival. Rebeka pedig ott fog ülni az üres lakásban egyedül… Nem is akart belegondolni inkább.
Tekintete megakad egy tőle nem messze kutyát sétáltató fiún, akit megtalált néhány csöppség. vagyis inkább a kiskedvencét. Olyan aranyos és szívdobogtató látvány, hogy nem tudja megállni mosolygás nélkül. Aztán legnagyobb megdöbbenésére mikor a gazdi elhaladna előtte a kutya, mint az kiderül Hádész leül előtte. Csak ül, nézi a vöröskét, és mintha mosolyogna. Rá.
- Megsimogathatom? – pillant fel a gazdira sűrű pillái mögül. Ha már így összesodorta őket a véletlen, akkor szívesebben megismerné közelebbről is az ebet. Úgy tűnik, jó barátok lesznek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Olyan meglepettnek tűnt a vele szemben álló lány, mintha legalább a Mikulás maga mászott volna elő a pult mögül. Mégis kire várt, egy szívdöglesztő pasira? Vagy Rebekának igazán nem jutott eszébe más olyan opció, ami ilyen meglepettséget válthatott volna ki.
- Igen. Nem sok, de azért akad néhány. – Nem kértek semmi lehetetlent vagy éppen megdöbbentőt, épp csak annyit, hogy tartsák tiszteletben azt, hogy ez egy könyvtár. Ezért nem lehetett odabent enni, inni vagy éppen hangoskodni. Meg persze azért, hogy ne zavarják a többi embert, akik épp ezt az idilli, csendes környezetet akarják kihasználni egy kicsit tanulásra, kutatásra, vagy csak pihenésre. Mert bizony, voltak olyan elvetemült emberek, akik ilyen helyekre jártak pihenni. Rebeka teljesen meg tudta érteni őket is, mert ennél idillibb hely egy kis relaxációra nem igen akadt a környéken.
- Kétszer, és kicsit sokkal hangosabban, mint illendő lett volna. – Továbbra sem beszélt kioktató hangnemben vagy leereszkedően, inkább csak tényeket közölt. Jó, lehet túlzott kicsit az üvöltözés szóval, de hirtelen nem jutott jobb eszébe. Nem szokott így elővenni embereket, általában nincs rá szükség, így nem nagyon van hozzászokva, hogy hangoskodásért dorgáljon meg valakit idebent. Meg úgy amúgy sem. Hiába volt elég lobbanékony természet mindent igyekezett szép szóval megoldani azután, hogy benőtt a feje lágya. Diákkorában gyakran csattant fel és mondott olyan dolgokat, amiket talán nem kellett volna, de azóta kinőtt ebből szerencsére.
- Kicsit pontosabb elírást kaphatok Liliről? Hátha itt volt esetleg – vetette fel. Sok mindent látott és halott, így talán ha a kicsilány több információt csepegtetett neki ő is tudott valami hasznossal szolgálni cserébe. Délelőtt volt ugyanis ott egy lány, de nem a nevére már nem emlékezett, a külsejére viszont annál inkább. Ez is valami ugye.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Szinte ráolvad a padra, a cukiságmérője kiakad Hádész produkciójától. Amint megkapja az engedély ujjai eltűnnek a bundában. Egész sokáig kifejezetten kutyásnak mondta magát, és újkeletű macskaimádata sem tudta kiölni belőle az ebek iránt érzett rajongást. Nevetve gügyög az állattal, aki láthatóan élvezi, hogy a vörös figyelmét élvezheti. Rebeka meg azt élvezi, hogy a kutya így a bizalmába fogadta ilyen hamar. Alapvetően általában jól megérteti magát az állatokkal, de azért ennyire szerethető példánnyal ritkán találkozik.
- Gyakran csinál ilyeneket? Mármint hogy leül idegenek előtt – pillant fel néhány másodpercre a gazdira is, mielőtt szürke tekintete ismét a kiskedvencre tévedne. Egyszerűen szerelmes az állatba és kész. Azok a szemek, ahogy néz rá… Elvarázsolta. Eszében sincs, hogy esetleg illene bemutatkoznia, vagy valami ilyesmi, egész addig, míg a férfi nem kezdeményezi.
- Vitéz Rebeka – fog vele kezet végül, ahogy feleszmél a rózsaszín ködből. Igen, határozottan itt az ideje, hogy összeszedje magát egy kicsit. Elvégre kinőtt már a gyerekkorból, illene úgy viselkednie, ahogy a csúnya felnőtt korlátok elvárják. De ha egyszer nem szeret úgy tenni, mintha olyan lenne mint mások! Ő szeret az a nagyra nőtt gyerek lenni. – Én egy cseppet sem bánom – válaszol kuncogva, hiszen neki csak jó, ha több időt tölthet ezzel a kis cukisággombóccal. Ugyanakkor végre eszébe jut, hogy esetleg nem kéne feltartani a párost, mert valószínű Reece is menne már haza. Elvégre munka után senkinek nem az a legnagyobb vágya, hogy egy vadidegen feltartsa, miközben inkább pihenne.
- Ha gondolod esetleg elkísérhetlek titeket legalább egy ideig, és akkor mindketten jól járunk – ajánlja fel. Mert így végülis nem szabadulnak egymástól, de mégis mehet a dolgára. Néha kifejezetten tudja értékelni magában, hogy ilyen kreatív ötletek jutnak az eszébe. Vagy ha nem is kreatív, de legalább vállalható és értékelhető. Amennyiben Reece rábólint a javaslatára felkaparja magát a padról, melyen eddig ücsörgött, hogy aztán a férfi által indult irányba indulhassanak.
- Itt dolgozol valahol a faluban? – Valahonnan ismerősnek tűnt számára újdonsült ismerőse, de nem tudta volna megmondani, hogy honnan egész pontosan. Ezért nyitja ezzel a beszélgetést, bele sem gondolva, hogy talán nem szokás első alkalommal ilyenekről faggatózni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Összezavarodás ellen a legjobb egy hűsítő esti séta. Szó szerint. Rettentő hideg van odakint, de Rebekát mindez nem zavarja. Alaposan felöltözött, arca és vörös haja kivételével mindene fedve van. Bár a hajtincsek egy része is eltűnik a kötött sapkája alatt, de nagy részük azért még így is hátát és vállát ékesíti. A Mennydörgő utcát elhagyva a Boglyas tér felé veszi az irányt. Szüksége van egy kis távolságtartó pezsgésre, olyasformára, ami nem közvetlenül érintkezik vele, de mégis olyan, mintha csak neki szólna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Felszegett fejjel nézelődik, messziről látszik hogy nem keres senkit, inkább csak érdeklődve figyeli a többi embert. Léptei halkan, tompán puffannak az utcakövön. Észreveszi a fiút, aki olyan furcsán áll ott. Mintha várna valakire. Egyenesen úgy néz rá, mintha rávárna. Rebeka ezt mindösszesen kíváncsiságnak, vagy kedves gesztusnak tudja be, így széles mosoylt villant a szőkeségre. Ő már csak ilyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Szia - köszön vissza, bár egyelőre nem tudja hova tenni, hogy miért szólította meg a fiú. - Azt hiszem kedd, de nem vagyok biztos benne - ráncolja homlokát, ahogy elgondolkodik. Kedd vagy szerda van? Meg egyáltalán hányadika? Meg is állapítja magában, hogy épp a legjobb embert találta meg a szőkeség, mert ő aztán különösen rossz ilyenekben. Néha megesik, hogy olyankor is elindul dolgozni, amikor nem kéne, mert megkeveredik egy pillanatra. Ilyen ez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Azzal a megállapítással minden értelmet nyer. Hogy miért bámulták ma annyian, hogy miért akarták megszólítani. Nekik csak azért nem sikerült, mert akkor sietett. És hát eszébe jut, hogy már diákéveiben is divat volt, hogy a fiúk egy álló napig hajkurászták a vörös lányokat. Na őt mondjuk nem, mert akkoriban még egészen más természet volt, de ott volt a háztársa, Anna.. te jó ég, hogy is hívták? Na mindegy, szóval ebből már összerakja a képet.
- Azt hiszem, már tudom mit szeretnél - neveti el magát. Végül is, miért ne? Senkinek nem tartozik elszámolással, és biztos benne, hogy boldoggá tenné vele a fiút.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Mondjuk megcsókolhatsz, ha már így rákészültél - válaszolja meg vidáman a költőinek szánt kérdést. Jól szórakozik azon, hogy a fiú így megjátssza magát. Most találkoznak először és valószínűleg utoljára is. Nem kérdezi meg a nevét, hogy hány éves, nem kérdez igazából semmit. Csak sodródik az eseményekkel.
Ahogy közelebb kerül a fiúhoz kíváncsian pislogva várja, hogy vajon tényleg lesz-e elég bátorsága megtenni azt, amiről eddig inkább csak álmodozott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Meglepődik. Leginkább egy gyors szájra puszira számított és semmi többre. Olyan kis félszegen húzta magához, hogy nem gondolta volna, hogy képes lesz így a sarkára állni. Mindenesetre nem mutatott ellenkezésre utaló jeleket, sőt mi több, utat enged a fiú kérésének.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Kicsit újra úgy érzi, mintha tizenhat éves lenne. Mintha megpróbálná bepótolni azt, amit akkor elszalasztott. Megmelengeti a szívét ezen a hideg estén ahogy állnak ott összefonódva alig néhány percig. Köszönetként puszit nyom a szőkeség arcára, majd vidám mosollyal egyetlen szó nélkül otthagyja. Lábai hazafelé vezetik, és egész úton úgy vigyorog, mint akit most csókoltak meg életében először.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Ki tudja, mióta nem vette elő a gitárját. Most azonban mégis ott ül a kanapén, és... játszik. Bosszantja, amit hall, mert már közel sem megy olyan jól, mint régen, de igyekszik felidézni minden tudását. Néha még énekel is mellé. Mint a régi szép időkben. Tartott tőle, hogy feszélyezni fogja majd ez az egész, de meglepő módon nem érez mást, csak nyugalmat. Meg persze határtalan örömet, olyasfélét, amit aki nem zenél nem tud megérteni.