Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Azt hittem anyukád kirakott az esőre, mert annyira rosszgyerek voltál, de végül is, a leves sem rossz. – Állandóan kötekedik, és mindezt kifejezetten élvezi. Ez az ő furcsa, kissé elcseszett módja arra, hogy kimutassa valaki felé, hogy igenis nagyon szereti. Szegény Balázs is, meddig, de meddig hallgathatta, ahogy a kishúga állandóan a vérét szívja. Bár a köztük lévő testvéri kapcsolat igazából túl erős ahhoz, hogy az ilyen kis kölcsönös szurkálódásoktól megadja magát.
- És lehet, hogy igazuk van – méri végig a férfit félrebillentett fejjel, mielőtt ajkai huncut vigyorra húzódnának. Ő kifejezetten jobban szereti emberként, mint állatként, elvégre nincsenek furcsa ferde hajlamai. Bár tény és való, hogy amíg kutyaként bújik, addig legalább nem szúrja el szavakkal az egész helyzetet.
Ahogy elhangzik a mondat, hogy szereti, ha a füle tövét vakargatják, Rebeka keze már rendül is, hogy finom mozdulatokkal megcirógassa az említett területet. Túl magas a labda ahhoz, hogy ne csapjon le rá. Kis ártatlan pislogás mellé, és egészen úgy néz ki, mintha nem azért ért volna a férfihoz, mert vágyik rá, hogy minél többször megtegye, hanem ettől úgy tűnik, mintha csak egy kihagyhatatlan ziccert húzna be. Nagy játékos, ez tény, habár béna színész és rosszul hazudik. Ennyire azért még futja a tehetségéből.
- Mert van belőlük tizenkettő, és nem tudom mind a tizenkettőt a nyakamba akasztani. Ha meg kikötném valahova, az nem lenne túl praktikus – magyarázza, mintha csak tényleg magyarázatra szorulna a helyzet. Persze mindketten tudják, hogy felesleges szavak ezek, de az előbbi kis közjáték után talán egy kicsit zavarban van, és ezt beszéddel igyekszik leplezni. – Nem te vagy nagy, a horgolótű kicsi és nyeszlett – vágja rá azonnal, mintha komolyan tartania kellene attól, hogy most aztán jól megsértette. Nem szoktak egymás ilyen jellegű beszólásain megsértődni, épp ezért olyan kellemes az együtt töltött idő.
Szorgosan bólogat, hogy ezt éri. Mostanában gyakran álmodik ilyeneket, mindig más állat bőrébe bújva. Legutóbb papagáj volt, előtte ponty, a legelső alkalommal törpesün. Fogalma sincs, hogy ezzel üzenni akar-e az élet, vagy szimplán fel kellene keresnie egy szakembert az idióta álmaival. – Ha nagyon szekálni akarsz kérdezhetsz. – Fél, hogy elbukik, hogy rosszul válaszol, de végülis, egy próbát talán megérhet. Hátha nem pont valami olyanba sikerül beletenyerelnie, amiről fogalma sincs. Nagyon kíváncsi, és nagyon kitartó, mégis, a szorgalom valahogy nem adta magát ehhez a kettőhöz.
- Szegény egér – csóválja a fejét szomorúan. Sosem szerette az ilyen transzformációkat, mindig mindent szorgalmasan megcsinált, de attól még sajnálta az állatokat, akiket kitett ennek. A kavicsból békára azonban nem mond nemet, bár alaposan át kell túrnia a táskáját, hogy megtalálja pálcáját, de amint megvan, keres egy szimpatikus követ, Edu térdére helyezi, majd teljességgel átszellemült arccal elvégzi a transzformációt. Néhány pillanattal később egy igen csúnya, de tökéletesen béka formájú kis lény ugrik le a férfi lábáról, egyenesen bele a tóba. – Lehetett volna szebb, de tudjuk be annak, hogy vagy öt éve nem csináltam ilyesmit – neveti el magát. Végtére is az átváltozás sikeres, és a kis kavicsbékája mostantól boldog életet él majd a többiekkel a nádasban.
Szorgosan bólogat továbbra is, a bájital része megvan. Természetesen mielőtt belevágott felkutatta a könyvtárban fellelhető szakirodalom nagyrészét, és átnyálazott belőlük néhányat. – Kezdd a nehezebbel, a könnyebb maradjon másodjára. – Ez tűnik logikus választásnak, elvégre ha a nehezén túlesnek, akkor már nagy baj nem lehet. Vagy mégis?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Kitalálta, hogy festeni fog. Annyira nem tud mit kezdeni magával, annyira üresnek és sivárnak tűnik az élete, hogy már minden kósza gondolatot, ami jó ötletnek tűnik - ismétlem, tűnik - megragad. Eddig nem járt sok sikerrel, de nem adja fel, addig próbálkozik a tutorial videók alapjan, míg a kép legalább hasonlítani nem kezd. Ehhez azonban szüksége van egy újabb vászonra, amihez el kell mennie a boltba. Rossz ötlet.
- Megtennéd, hogy befogod? - röviden, tömören, hasonló stílusban. Ma nincs jó kedve, nem fog itt anyáskodva aranyoskodni. És csak hogy eleget tegyen a kérésnek megragadja kiszemelt áldozatát, azt az egy utolsó vásznat. Megvan amiért jött, már itt sincs.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Pisloghat rá akárhogy, nem különösebben hatja meg. Immunis rá, mint a szemfirgatásra, nyelvnyújtásra, szarkasztikus beszólásokra. Határozottan sokat segít, hogy gyerekekkel dolgozik.
- Én meg időben bejöttem, hogy megvegyem. Míg te kinézted magadnak én cselekedtem, így jártál. - Persze, amúgy szívesen adná, elvégre neki nincs rá égetően nagy szüksége. De az a stílus amivel rárontott, nos... ennyi van benne, hogy kiáll az igazáért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Ettől még nem az én hibám, hogy lassú vagy. - Nem kívánja lereagálni, hogy kihez hasonlítjak, ahogy nem kiván engedi sem. Bár tudja, hogy okosabb lenne, de a kétszázas vérnyomás és a vörös köd a szemei előtt valahogy nem teszik lehetővé, hogy lemondjon szerzeményéről. - Fogadd el, hogy nem kaphatsz meg mindent - villant angyali mosolyt, ám tekintetében ott ül az "és ha lehet, baszd meg" csillogás. Néha egészen ijesztő, hogy a szürke szempár mennyi mindent képes elmondani

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Mint az enyémet. – Komolyan, pontosan érzi min kellett átmennie szegény asszonynak, míg felnevelte Edut. Bár mi tagadás, az ő szüleinek sem volt éppen egyszerű dolga vele, hát még a bátyjával. Igazi rosszcsont gyerekek voltak, Rebeka meg olyan flegma kamasz, hogy kész csoda, nem rakták ki otthonról. Mondjuk valószínűleg azért, mert az év nagy részét iskolában töltötte és nem otthon.
- Használsz rá valami különleges sampont? – Néha igazán nem érti, hogy honnan jön belőle ennyi hülyeség, de kicsit olyan, mintha megnyitnának egy csapot, amit aztán nem tud elzárni. És csak zubog és zubog belőle a végeláthatatlan baromság, amin a végén már ő is csak nevet kínjában. De nem ez az egyetlen totális őrültség, amit elkövet, az, hogy megcirógatja a másik fültövét, mintha csak valóban kutya volna túlmutat szavain. Kész őrült ma délután és köszöni szépen, élvezi.
- Ne kötekedj már állandóan! – Most nem mindegy, hogy kicsi vagy nagy? Nem kell állandóan emlékeztetni arra, hogy hajlamos igencsak ellent mondani saját magának is, nem még másoknak. Ő már csak ilyen, megtestesíti a két lábon járó ellentmondást.
- A mandragóra levélre gondolsz? – Legjobb technika, hogy leplezze bizonytalanságát. Úgy tesz, mintha ő lenne az okosabb, és ezért kérdezne vissza, és nem azért, mert igazából nincs képben. Na jó, erős túlzás, hogy nincs képben, mert azért de, nagyjából tudja mi merre hány méter – anélkül nem is vágott volna bele – de na. Jobb ez így.
- Nem tehetek róla, hogy sajnálom őket, na. – Nála nagyobb állatbarátot nehéz találni. Mármint, ha mondjuk talál egy tíz centis pókot, akkor szüksége van erős férfi beavatkozásra, de nem fél sem az egerektől, sem a kígyóktól, békáktól, ilyesmiktől. – Kipróbálhatod, de szerintem béka marad – neveti el magát. Tudna mit mondani, lecsaphatná ezt a labdát is, de nem, az már sok lenne talán.
- Akkor megnyugodtam. – Érez némi elfogultságot, de hát kérlek, erről nem ő tehet. Meg egyébként is, ez némi örömmel tölti el, még ha nem is kéne, hogy ennek örüljön.
Bólogat, hogy ismeri, gyógynövénytanból ugyan nem volt nagyon penge, de ezt a szintet még meg tudja ütni. Figyelmesen hallgat, érzi a kis elidőzést ahogy a tevékenységeket sorolja. – Szerintem menni fog. Remélem. Mi a könnyebb része? – Itt az ideje, hogy ezt is megtudja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Nem, hát persze, hogy nem – hagyja rá némi éllel a hangjában. Nem megy bele azért minden parttalan vitába, tudja jól, hogy melyik szituációkból sülhetnek ki vicces civódások, és ez épp nem az. Már így is túlragozták talán egy kissé.
- Ami ráadásul még irtóra büdös is a flakonban, tudom, tudom. – A bátyja is valami hasonló förmedvénnyel keni magát, mégis, a bőre olyan puha, mint egy kisbabáé, a haja olyan selymes és fényes, mint egy samponreklámban. Ő meg mindenféle csodát ígérő balzsamot, pakolást, ápolót meg ki tudja még mit magára ken, aztán mégsem elégedett sosem önmagával. Ki érti ezt? A természet igazságtalan rendje.
- Most úgy érzem, magam, mint valami vizsgán, ahol meg fogok bukni. – Az agya olyan hirtelen lesz olyan üres, hogy még önmaga is meglepődik, hogy képes ilyet produkálni. Szeretné néha szántszándékkal megtenni ugyanezt, de olyankor persze sosem sikerül. Miért is sikerülne? Az túl egyszerű lenne. Most viszont semmi nem jut eszébe, úgyhogy csak pislog Edmundra, mint hal a szatyorban. Az bosszantja fel igazán, hogy tudja, hogy tudja, de egyszerűen képtelen az agyát munkára bírni. Elégedetlenül sóhajt, majd hátra dől két könyökére, arcát a nap felé fordítja, hogy legalább ennyi jó legyen most.
- Az hogy az előbb kaptam egy kis rövidzárlatot, még nem jelenti azt, hogy ne tudnálak követni. Fejben itt vagyok, tudok figyelni rád, menni fog ez. – Kicsit talán sértettebben hagyják el a szavak a száját, mint azt szeretné. Mármint na, rosszul esik neki a feltételezés, hogy nem nézi ki belőle, hogy ennyi információt nem tud fejben tartani. Emberekkel dolgozik, szép lenne, ha képtelen lenne figyelni másokra, megjegyezni, amit mondanak, majd később emlékezni rá. Ebben jó, ha már másban nem is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Mikor megtudta, hogy Fanni újra a városban van, tudta, hogy találkozniuk kell. Egyszerűen csak kihagyhatatlan alkalom. Évek teltek el azóta, hogy utoljára látták egymást, de Rebeka ugyanúgy szereti a másikat, mint azokban a régi szép időkben, mikor még mindketten az Eridonban rontották a levegőt. Hihetetlen, hogy elrepültek felettük az évek, még most voltak kis csitrik.
Alapvetően nem híve a szabályok megszegésének, diákkorában is sokkal szabálykövetőbb volt, mint a legtöbb háztársa együttvéve. De hát mit ki nem hoznak az emberből a régi barátságok, ugye? Barátnője mellett újra tizennégyéves meggondolatlan kislánynak érzi magát, és annyira könnyű így, megszabadulva a felnőtt élet szürke terheitől. – Hát akkor lógjunk be. – Nem, alapvetően biztos, hogy ez sosem hagyná el a száját, de az adrenalin kezdi spannolni, vágyik valami izgalomra. Annyira unalmassá vált az élete, mióta hazaköltözött, és észre sem vette. Szépen lassan elkezdett megöregedni, pedig még mindig csak huszonnégy.
- Lehet, nem gondolják túl ezt az egészet. Mármint nem tudom, én biztos nem feltételezném, hogy két zakkant nőszemély megpróbál bemászni az éjszaka közepén, szóval biztos nem tennék rá hatvankét védővarázslatot. De ez csak én vagyok – vonja meg vállát. Persze, értelemszerűnek tűnik, hogy normális emberek kicsit jobban túl komplikálják az ilyen dolgokat, így valószínű ideje valami bejutási pont után kutatnia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Nem feltétlenül a legátgondoltabb dologra készülnek, de hát kit érdekel. Minden megkérdőjelezés nélkül hagyja, hogy barétnője az általa helyesnek vélt irányba vezesse, bízik abban, hogy ő tud valami olyat, amit Rebi nem. Mert bár a vörös is sok mindent tud, de betörésben - még - nem valami profi. Aztán ki tudja, lehet ezután az este után, hogy ez az a hivatás, amit egész életében keresett, és beáll hivatásos betörőnek. Szép életcélok.
Fanni iránytűje helyes, hamar megtalálják a személyzeti ajtót, amire akkora betűkkel van kiírva, hogy idegenek belépni tilos, hogy talán még a Holdról is látná. Elzavarja agya egy hátsó zugába az aggodalmas énjét, és előhúzza a pálcáját. - Megpróbálom, hátha. - Izgatott vigyorra húzza ajkait, míg pálcáját az ajtónak szegezi, és elmormolja a megfelelő igéket. Néhány másodperc feszült csend következik, mielőtt az ajtó feltárulna. - Sikerült baszki - pislog előbb hitetlenkedve a bejáratra, majd a másik nőre, mielőtt kitörne belőle a nevetés. Merlinre, sosem gondolta volna, hogy egyszer ilyeneket csinál majd, és most rettentően büszke magára. - Fáradj be - tessékeli be előzékenyen Fannit, mielőtt ő i belépne utána, és behúzná maguk után az ajtót. Kezdődhet a buli.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Előtte egy csodaszép habos latte, egy még szebb és még habosabb sütemény, és egy vaskos kötet az animágia rejtelmeiről. Kicsit elhanyagolta ezt a témát mostanában, és lassan bele kell vetnie magát a dolgok sűrűjébe, így időszerű, hogy fejlessze tudását a témában. Komoly koncentrációt igényelne a feladat, és úgy öt egész percig sikerül is tartania, míg csapongó figyelme el nem terelődik a pultnál sorakozó Noelékre.
Az anyukaösztönei rögtön bekapcsolnak, ahogy meglátja a tündérien vigyorgó gyereket, innentől tudvalevő, hogy neki vége. Kornél egész egyszerűen túl aranyos, hogy ne rá figyeljen az unalmas átváltoztatástan anyagok helyett. Ahhoz sajnos elég sokan vannak és elég távol is ül, hogy a beszélgetést ne hallja, így fejben gyárt aranyosabbnál aranyosabb párbeszédeket. Elég pontos elképzelése van arról, hogy az ilyen korú kölykök miről szeretnek fecsegni az apjuknak, az anyjuknak, vagy igazából bárkinek, aki hajlandó velük szóba állni. Kicsit hiányoznak is azok az idők, amikor még vigyázott a törpékre. Meg hiányzik az életéből végre egy saját gyerek is. Egyre erősebb benne a vágy és a kétségbeesés, hogy sosem fogja megtalálni azt, akivel ezt megvalósíthatja. Tisztára olyan hormoningadozásai vannak, mint amilyenek utoljára kamaszkorában.
Mikor Noel ismerősök után kutatva körbe pillant, kedves mosolyt küld feléjük, mint ahogy mindenki más felé is szokott, aki véletlenül ránéz. Annyira ösztönös és szívből jövő dolog ez, hogy nem tudja és nem is akarja visszafogni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Üzenet átment, megindulnak felé, szóval gyors mozdulatokkal összébb pakol, hogy elférjen a tálca is, meg a széket se foglalja el a táskája. Kistáskával nyilván nem járhat sehova, kell az a bőrönd méretű a rengeteg cuccának.
Sok mindent hallott már a nevével kapcsolatban, de így mondjuk még sosem szólították. Az első meghökkenés után kitör belőle a nevetés, mert annyira nonszensz és szórakoztató, hogy nem tudná megállni. - Csak semmi néni, hányszor mondtam már. Nem vagyok ám olyan öreg -  ingatja a fejét. Persze már megszokta, tizenhat éves kora óta rendszerint nénizik, de hát azért mégis csak egy fájdalmas pont, akárhányszor emlékeztetik arra, hogy már nem gyerek.
- Ez is egy olyan csúnya könyv tudod, rajzok nélkül, mert én az ilyen meséket szeretem. - Meg az összes többi félét. Igazából tökre nem válogat, ami olykor vezet botlásokhoz, de hát enélkül tutira nem alakulna ki éles kritikai érzéke és sajátos stílusa.
- Pedig már épp fenyegetett annak veszélye, hogy szörnyethalok unalmamban. - És egyébként igen. Mármint ez aztán minden, csak nem szórakoztató igazából, szóval jobban örül a társaságnak. - Mi újság? - kérdése első sorban Noelhez irányul, de van egy olyan egészen erős megérzése, hogy Kornél éppúgy magára fogja venni, és elmeséli meg a legújabb pletykáit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Nem bírja, kész, tudja hogy nem kéne, de túl jól szórakozik ezeken a beszólásokon. Persze, ha a sajátja lenne ő is nyilván megdorgálná érte, szóval igyekszik úgy megfulladni a visszafojtott nevetéstől, hogy legalább Kornél ne lássa, és ne vegye ezt biztatásnak. Tudja, hogy működnek a gyerekek, és hogy ilyenkor még véletlenül sem szabad nekik megerősítő jeleket küldeni.
- Anya ilyen szigorú, hogy ha megmondizod apát, akkor kikap? - Talán így a sírásra görbülő ajkak hátha ellenkező irányba görbülnek egy lehetséges szövetséges megtalálásával. Ez általában egész jó taktika szokott lenni. Nadrágzsebéből azért előkotor egy zsebkendőt, hogyha beütne a baj is hamar megoldják.
- Ha szerencséd van lesz egy jó tíz éved, mielőtt megint rákezd, mikor kamaszodik. - A második dackorszak talán még az elsőnél is rosszabb, mert akkor már elég nagyok és okosak ahhoz, hogy rendes vitákat kerekítsenek és teljes hülyeségeket csináljanak.
- Már elkezdtem, nincs visszaút. A barátaimra van időm, a férfiakat meg... hagyjuk inkább. - Időszerűnek érzi, hogy megkóstolja végre sütijét, hogy elüldözze a mindenféle hímek által okozott rossz szájízt. - Vagy ha van valami kihagyhatatlan ajánlatod szólj. - Végülis, sosem lehet tudni, mikor és hol talál rá az igazi. Nem, ez abszolút nonszensz módon hangzik, de az esélyt megadja magának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Hát ez igazán szörnyű! - Meg kell élni ezeket a tragédiákat, hogy aztán az ember felnőtt kroában rájöjjön, mennyivel jobb volt hosszú percekig bámulni a falat, mint az az élethelyzet, amiből szeretne kimászni. Rebit mondjuk sosem állították sarokba, az anyukája nem hitt az ilyen régimódi nevelési elvekben - tegyük hozzá annyira azért nem is volt rossz gyerek, hogy komoly büntetéseket érdemeljen.
- Apukád nem tanította meg, hogy nem nyúlkálunk a lányok szoknyája alá? - Még rosszalóan ingatja is egy kicsit a fejét, mielőtt megsimogatná a hozzábújó buksit. Nem lehet haragudni erre a gyerekre.
- Még most is elég jó parti vagy. - És ezt most minden hátsószándék nélkül, mint egy tényt jelenti ki. Jóképű, jó családból, jó állással, szép gyerekkel, nem igazán látja a hibát, ami miatt értékét vesztette volna. - Tőlem aztán az egyik Payne vagy Radetzky is lehet. Bár nem gondolnám, hogy egy súlycsoport vagyunk, tudod, nincs tisztára sikált gazdag aranyvérű család mögöttem. - Bár elvileg ha kategorizálni kell, aranyvérűként szerepel a nyilvántartásban, de nem az a fajta, akikről meg van a véleménye. Már nem konkrétan bizonyos emberekről, hanem ezekről a családnak nevezett pénzintézetekről. - Na és te most... vagy ti most? - Egy időben igyekezett számon tartani, hogy akkor együtt vagy külön, vagy kivel vagy mi történik, de mostanában feladta. Elég baja van a saját életével, nem hogy még a legfrissebb pletykákkal is naprakész legyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Veszélyes terep? Egyre jobb, egyre jobb, ezek a kedvencei. Így hát hagyja, hogy Kornél kiadja magából ami apa és a szoknyák kapcsolatáról eszébe jut. Valószínű ki kellene javítania, hogy szokjon át inkább a Rebi nénire, de nem akarja megzavarni ezt az igen fontos mondandót. - Elképzeltem, elképzeltem! - Na de még hogy elképzelte! Azt ugyan nem egészen tudja, hogy mit, de azt nagyon. Aztán ahogy el is képzeli, úgy egyre szórakoztatóbb lesz, a Télapó cicológus feleségével. Nagyon küzd, és sikert arat, így nem neveti el magát. A bocsánatkérő pillantásra csak megrázza a fejét, hogy neki ez egyáltalán nem problémás. Ezt szereti többek között nagyon a gyerekekben, hogy egyrészről ennyire őszinték, másrészről ennyire kreatívak és élénk a fantáziájuk.
Nem érti ezt az értetlen pillantást, de nem is kell mindent értenie. Int, hogy hagyja csak a felsorolást, nem kíváncsi ám tételesen minden nőre, akihez köze volt. Bár kétségkívül voltak idők, mikor kapva kapott volna az alkalmon, hogy minden elhibázott romantikus lépésről beszámoltassa, de úgy tűnik, végre elkezd felnőni.
- Szóval valójában minden, csak nem egy kihagyhatatlan lehetőség? - Elneveti magát, ahogy visszagondol, mi minden hangzott el. Komolyan, egyetlen pozitív gondolat vagy szép szó sem került elő. - De lehet egy esélyt megérdemelne. - A férfiak amúgy is mindig annyira furcsán látják egymást.
- Na ennek örülök! - Olyan őszintén boldog mosoly költözik ajkaira, mintha legalább valaki kiskutyás videókat mutogatna neki. Mások boldogságától ő is boldog lesz, legalábbis ha kedveli azt az embert. Bár kevés olyan ember van, akit nem kedvel igazán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Arra nem volt felkészülve, hogy édes kis ujjacskák fogják csokicsíkosra festeni az arcát, pedig sok mindenre fel van ám készülve. Legalább emlékezteti arra, hogy időszerű lenne, ha a sütije és a kávéja is fogyna, mert olyan kedélyesen elcsevegnek itt, hogy a latte már jéghideg, a süteményen meg lassan összeesik a hab. Szóval nagyon lelkesen a szájába lapátol két villával a krémes finomságból, ami után utána küld némi kávét, amiben majdnem sikerül megfulladnia a kérdés hallatán. Erre nem volt felkészülve. Elegánsan köhécsel néhányat, mielőtt tökéletesen magához térne.  - Nem tudom kire gondolsz. - Na jó, igazából de, túl sok mindenkire nem lehet gondolni. - Vagyis ha Edmundra célzol... igazából nem voltunk együtt. Aztán lecserélt. Ennyi. - Még tettetett lazasággal a vállait is megvonja, elvégre ez semmi, tökre felnőtt, megérti ő hogy nem őt választják. Ennek mondjuk lehetett volna egy másik formáját is választani, de ez van. Most már legalább beszélnek egymással. Ez is jobb, mint a kezdeti időszak, mikor Rebeka annyira dühös volt, hogy legszívesebben agyonverte volna. - Na de azt mondd meg nekem, ki a besúgód? - Azért nem tudtak annyira sokan erről az egészről, még az Edictum sem hozta le, hála Merlinnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Technikailag nem. Mármint érted, nem volt kapcsolat, semmi elköteleződés. - Így nem is jogos, hogy számon kérje rajta. Elvégre az, hogy saját sértettségét nehezen nyeli le egy dolog, de Edmund végülis nem hibázott. Már ha Rebeka bizalmának elvesztését nem tekintjük hibának. - Nincs ezen mit sajnálni. Megesik. Mindketten felnőttek vagyunk, túlélhető. - Túlélni, igen, az a legmegfelelőbb szó. Az apja már mondaná, hogy "Ami nem öl meg, az megerősít. Kivéve a medve." és valahol biztosan igaza is van, de még nem érzi, hogy érzelmileg sokkal erősebb lenne, vagy ilyesmi.
A kis kezek tovább vándorolnak arcáról hajába, kihasználja az alkalmat, hogy egy szalvétával legalább az arcáról eltüntesse a nyomokat. Úgyis tervezett hajat mosni, egy kis csoki mit árthat még? Olyan boldognak és gondtalannak tűnik a kisfiú, mint amilyen Rebeka is szeretne lenni, mikor elfogja a gyermekkora iránt érzett nosztalgia. Azok voltak a szép idők.
- Ezek szerint erről elfelejtettél beszámolni, mikor megkérdeztem, mi történt a negyedik fröccs után - húzza össze szemöldökét vádlón, bár még így sem valami fenyegető látvány. Azon az estén kicsit túltolta a bevitt alkohol mennyiségét, egyébként is végtelenül kimerült volt mind testileg, mind lelkileg. Nem csoda, hogy időugrást hajtott végre, és hogy utána be kellett számoltatnia a férfit mi mindent mondott, vagy tett. - Van még valami, amit akkor véletlenül kihagytál a beszámolódból? - Ha igen, akkor jobb később mint soha, itt az ideje megtudni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Állandóan elfelejt valamit, ha boltba indul. Vagy nem visz magával elég pénzt, vagy a szatyra marad otthon, vagy épp csak azt felejti el megvenni, amiért eredetileg elindult. Hiába igyekszik valami rendszert alkotni, hogy megszűnjön ez a rémes állapot, nem válik be egyetlen ismert módszer sem. Így hát marad az, hogy rohangál egy-egy elfelejtett hozzávaló után, és megpróbálja valahogy megoldani a saját maga által szült kínos helyzeteket.
Most épp úgy járt, hogy elfelejtett tojást venni. Tojás nélkül meg nem háztartás a háztartás, hát arra bármikor nagy és égető szüksége lehet. Természetesen nem akkor jutott eszébe, hogy valami ki ment a fejéből, mikor kilépett a kereskedésből, vagy esetleg útban hazafelé, nem. Hazament, kipakolt, átvette a kedvenc otthoni hempergős gönceit, és elnyúlt a kanapén a legújabb kedvenc sorozata mellett, mikor mint derült égből villámcsapás érkezett a felismerés.
Természetesen ez a probléma nem hanyagolható, leginkább most, rögtön, azonnal meg kellett oldania, így hát fogta magát, és úgy ahogy volt, a kedvenc otthoni melegítőjében, kinyúlt pólóban, koncos konttyal lebattyogott a lépcsőn azzal a szent elhatározással, hogy bevégzi küldetését.
Mióta animágiát tanul, komolyan úgy érzi, hogy kiélesedtek az ösztönei az állatokra. Nem mintha előtte nem vett volna észre minden az utcán felbukkanó kutyát és macskát, de mostanában még a gyerekradarjánál is érzékenyebb lett a kutyaszenzora. Ezért történhet meg az, hogy bár tökéletesen az ellentétes irányba kellene haladnia, arra fordítja fejét, amerre Császár lustálkodik. - Ervin? - ismeri fel közelebb lépkedve a gazdát is, majd választ sem várva leguggol a corgi mellé. Itt az ideje megszeretgetni. - Nem bánt, ugye? - Igazából nem fél, de nem szeretné stresszes helyzetbe hozni sem az állatot, sem a kutyát azzal, hogy valami olyat tesz, amit Császár esetleg nem vesz jó néven.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Két dolog van, amire képes ennyire koncentráltan elvinni a figyelmet: gyerekek és kutyák. Főleg a corgik. Komolyan, szerelmes a fajtájukba, legalább húsz velük foglalkozó oldalt követ, ha valamelyik sorozatban feltűnik egy azonnal elolvad. És most itt teljes életnagyságban egy igazi kis zsemleszínű csoda. Nagyjából három másodperc kell hozzá, hogy fülig szerelmes legyen az állatba.
- Önfejű? - édesen kuncog a kutya morgolódását hallva, majd ujjai békítőleg eltűnnek az állat szőrében. Simogatja, gügyög neki, szeretgeti, ha Ervin nem beszélne hozzá, tutira képes lenne másfél-két órát is így ellenni. - Szóval Császár? Valóban nagyon fenséges, illik hozzá. - Igazából mondjuk inkább a cuki vagy a hipercuki jelzőket használná, de van benne valami királyi is. Bár Rebeka valószínűnek tartja, hogy ez inkább nevelés, mintsem természet kérdése. Egészen biztos képes lenne még kiélvezni a dögönyözést, de tudja, hogy a gazdival is illendő lenne foglalkozni egy kicsit, így talpra kászálódik. Elvégre sokkal komfortosabb úgy beszélgetni, ha nem kell közben fölfelé pillantgatva kitörnie a nyakát. - Merre indultatok? - Mert valamerre biztosan indultak, nem keveredhettek csak úgy erre, valahová biztos tartottak, mielőtt Császár úgy döntött, tart egy kis pihenőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Mosolyogva csóválja a fejét, hogy az önfejűség bizony nem annyira jó dolog, de igazából ő sem sokkal jobb. Hajlandó őrültségekbe lovalni magát, és akkor azoktól nem szabadul, amíg végig nem viszi. Elképesztően lobbanékony, ami számtalanszor bebizonyosodott már, hogy nem vezet semmi jóhoz.
A cukiságmérője kiakad, úgy olvad el, mint a napon felejtett csokoládé. Fel nem tudja fogni emberi ésszel, hogy lehet valaki, valami ennyire édes. - Bizony, bizony - ért egyet vigyorogva. Hagyja, hogy a keze nyáltengerben ússzon, megszokta. Bár Archie, macskalétéből adódóan nem szokott ilyenekre vetemedni, de elég sok kutya van a környéken, akivel jó barátságot ápol. Általában az ilyen események után szokott a háromlábú terroristája egy fél napot duzzogni, mert érzi ám a rivális állatok szagát rajta, és vérig sértődik, hogy miért nem vele, a kiskedvencével tölti a napot.
- Rémesen hosszú ez az út, igaz? - Igen, pontosan úgy csinál, mintha Császár tökéletesen egyenrangú beszélgetőpartner lenne. - Igazából boltba indultam, de szívesebben kísérlek el benneteket. - Nem dől össze a világ, ha nem ma vesz tojást, hanem holnap. Így legalább kimozdul kicsit otthonról. Ráfér igazából a jó társaság és a friss levegő sem árt meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

- Imádnivalóak ezek a gömbölyded vonalak. - Bár a macskájánál tökéletesebbet el sem tud képzelni, ez a kis dög azért átkozottul közel áll ám hozzá. Kinek mi a tökéletes ugyebár, de kutyában Rebeka számára elég a cuki tekintet, a közepes termet és az ész. Igen, határozottan nagyon kedveli az intelligens állatokat. Valójában azért választotta a háromlábú terroristát is, mert első ránézésre látta tekintetében azt, hogy mennyi esze van. Ezt már egy cseppet megbánta, mert a macska bizony egyre gyakrabban jön rá, hogyan játszhatja ki gazdáját.
- Haza azért nem vinném, valószínű sem Archie, sem ő nem élnék túl a találkozást. És ahogy látom, ő sincs oda az ötletért - ingatja fejét mosolyogva. Elképesztő, hogy tényleg egészen olyan, mintha az állat mindent értene a kettejük közt zajló beszélgetésből - ami nem kizárt, hogy így van egyébként. - Mindenesetre a tóig talán elbírok vele. - Úgy tűnik, a környék minden kutyáját megsétáltatja legalább egyszer. Amennyiben mindenki benne van a buliban, úgy a pórázért nyúl, ám mielőtt elvenné, megsimítja Ervin kezét, és rámosolyog.
- Igazából nem olyan fontos az a bolt. Ráérek. Menjünk csak. - Nagyon kezdeményezően el is indul, ám arra azért odafigyel, hogy ne hagyja ott Ervint. Lépteit a fiúéhoz igazítja, így még aranyosabb hatást keltenek így együtt. - Mesélj kedves, milyen napod volt, mielőtt elindultatok? - Azzal a rájellemző rebekás derűvel és őszinte kíváncsisággal érdeklődik, amivel általában azok felé fordul, akiket kedvel. Ervint határozottan kedveli.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Szóval szóltak, hogy az új főnök majd beugrik, kaptak egy nevet, de nulla leírást arról, hogy kiféle-miféle emberre kellene felkészülniük. Kivételes alkalom ez, hogy kedvenc kolleginájával, a könyvtáros osztag teljes létszámában tartózkodjon az intézményben. Maga a könyvtár kellően kicsi és alullátogatott ahhoz, hogy egyikük jelenléte tökéletesen elég legyen, így legtöbbször egymást váltva dolgoznak a nyugdíjasok és kétségbeesett diákok navigálásnak érdekében.
Az a helyzet, hogy Rebeka imádja ezt a munkát. Egész nap kedvesen kell mosolyogni, mikor csend van, olvashat vagy horgolhat, kicsacsoghatja magát Marika nénivel, és meghallgathat minden falubeli pletykát, és segíthet azoknak az ártatlan elveszett lelkeknek. Az olyanoknak, mint amilyennek ez a fickó is tűnik, aki épp felé közelít. - Segíthetek? - szólítja meg szokásosan bájos és tündérién kedves módon, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne mindenkihez ezzel a kedvességgel állni.