Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Óóóóó, a kocsija... az adrenalinnak, a fájdalomcsillapítónak vagy Nina jelenlétének betudhatóan, de egyelőre eszébe se jut a grafitszürke Volvo, ami összetört, véres szélvédővel és összehényt kárpittal áll a parkolóban, regel pedig jó pár fejét vakargató turistát vonz majd, ha nem takarítják el onnan.
Laposan pislog egyet, kicsit megszorítja a lány kezét, a szeme elidőzik rajta. A vigyor lassan enyhül az arcán, tudja, hogy mondania kellene valamit az esettel kapcsolatban, egyenesen számon kéne kérnie Nina illúzióját, amit szánt széndékkal alkalmazott rajta. Az agya azonban lassú és bágyadt, egyébként pedig...
Valószínű, ha Nina vélamágia nélkül kérte volna, akkor is bevállalja azt a pár emeletnyi zuhanást a tömbházak között.
Nina felkel mellőle, ő nyomban tiltakozásra nyitja a száját, gondolván, az itt akarja hagyni egyedül a félhomályban, a mellkasában pedig azonnal dühbe oltott pánik lobban. A keze kicsúszik a lányéból, megmozdul, hogy ellenkezve felüljön, ám Nina ahelyett, hogy elhátrálna tőle, közelebb hajol hozzá. A szája a sajátjához ér, a tompaság okán pedig ezt késve fogja fel.
   -  Akkor gyere.
Felszisszen, ahogy arébb húzódik, az ujjai rákulcsolódnak a lány kezére, hogy közelebb húzzák őt. Felfogja, hogy éjjel a lány nemigen tartózkodhat a kórteremben, azt is, hogy a reggeli vizitkor páros lábbal próbálják majd kirúgni onnan. Nina azonban azt monta, maradni akar, hát akkor maradni fog. Ha pedig marad, akkor vele fog aludni - érezni akarja maga mellett, még akkor is, ha kábaságán túl ez egy teljesen ártalmatlan törekvés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Félreértés ne essék: Nina egy pillanatig se gondolja, hogy van választása, ha a férfi abba a makacs fejébe vette, hogy befekteti maga mellé erre a meglepően kényelmetlen, keményre vasalt ágyneműjű kórházi vaságyra. Bár a kijelentése egyáltalán nem parancsoló, mi több, ha a lány ellenkezne, akkor sem tenne és tehetne semmit - a lány kezére fonódó ujjai nem engednek addig, míg Nina készségesen enged a felsőbb hatalomnak.
A lány langyos teste az övéhez simul, ő óvatosan enged helyet neki, vigyázva minden fölösleges mozdulattal. A karja ég, mintha vér helyett forró olaj keringene benne, először összerezzen, mikor Nina véletlenül hozzáér. Az ajtón túl egyenletesen konganak egy gyógyító léptei, a kórteremben azonban a nyomott csöndet csak a három ember légzése töri meg.
Pislog néhányat, majd behunyja a szemét, az arcát álmosan dönti a lány őszibarack - illatú hajára. A hangjára a bal keze hüvelykujja tétován egy kört ír le Nina pulóverén.
   -  Persze- mély levegőt vesz, majd szusszanva kifújja - Szép lassan megölsz engem Nina, remélem tudod...
A beszéde lomha, végül monoton motyogássá olvad össze, légzése pedig szabályossá válik. Hamarosan nem marad más számára, mint az álomtalan, nehézkes alvás hajnalig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Warren Mina
Spíler, Godzsu- udvar

A kényelmetlenül hűvös, borzongató esővel fenyegető időről a lánya nyomában tér be a melegbe. Kora délután az asztaloknál csak néhányan ülnek, a hamburgerszagú levegő számára ismeretlen, alternatív zenével nehezedik a beltérre.
Nem tagadhatja, imponáló, hogy abból a tejfogú, maszatos kislányból alig néhány év alatt magabiztos, már-már felnőtt nő lett. Tudja, hogy ebben az ő nevelésének persze semmilyen része sincs, így magára büszkének lennie is felesleges lenne - de mégis, valahol egészen jó érzés. Már csak annak az állandóan taknyos kis tökfejnek kell kikupálódnia, akit a fiának nevez, akkor pedig elmondhatja, mégsincs minden eredendően elrontva a genetikájában.
Kissé felhorkan Mina felajánlásán, ám nem ellenkezik. Hadd próblgassa azokat a törékeny szárnyait, hadd vegye át a vezetést tőle, elvégre csak ebből tanul. Ugyanígy engedelmeskedve sétál a terem túlső felébe és foglal helyet a naancssárga asztalok egyikénél, közvetlenül az ablak és a hátsó téglafal mellett.
Szétcipzározza a bőr kabátját, levéve ledobja a maga melletti üres székre, végignézi, míg Mina hasonlóképp tesz.
   -  Szóval - hátrapillant a pult irányába - Miért vagyunk itt valójában?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Warren Mina
Spíler, Godzsu- udvar

Hallja a pincérlány cipőinek kopogását maga mögött, a szemöldökét kissé megemelve támaszkodik a fényes asztallapra. Mostanában némileg eltávolodott a lányától, ami a közös programokat jelenti, elvégre ezeket általában Zója ütemezte be az életükbe, így időtlen idők óta ez az első, hogy kettesben töltik a délutánt. Méghozzá Mina javaslatára. Talán nem kellene a saját példájára reflektálnia, de ha arra gondol, ő felnőve egyetlen egy esetben kereste az örege társaságát: ha épp a nyakig érő sz*rból kellett kirángatnia.
Na, mit csináltál, kicsi lány?
   -  Nekem egy burger lesz. Sok krumplival. Sok gyömbérrel - veszi fel a szemkontaktust az asztalukhoz érő nővel, aki először Minához, majd hozzá fordul. Az akcentusán, mint a legtöbben, értetlenül hümmög egy ideig - Dwayne ugyanis a szavakat már erősen tört, alig érthető magyarsággal intézi hozzá. Egy éve jött rá, hogy ha megerőlteti az agyát, igenis emlékszik bizonyos kifejezésekre ebből a nyelvből, újfent pedig használja, még ha puszta hobbiból is. Persze a szókincse nm terjed tovább a legalapvetőbbeknél, de mégis... komoly haladás ez így X év Magyarország után.
   -  Nem tanulsz tovább?
Szimpla érdeklődéssel kérdez vissza, ahogy a nő elhagyja az asztalukat. Sem szemrehányás, sem csodálkozás nem tükröződik a hangjában, pláne nem kétely.
   -  Hát anyád nem fog örülni. De te tudod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Warren Mina
Spíler, Godzsu- udvar

Somolyogva ingatja a fejét, nem felel. Egy ideje világos számára, hogy Zója a magyar nyelvet többek közt arra használja, hogy róla alkosson véleményt, mégházzá pofátlanul a füle hallatára. Egyszer- egyszer fontolóra vette, hogy beavatja a titokba, miszerint bizonyos dolgokat igenis ért - ám akkor odalenne az egyetlen ütőkártálya, történetesen, hogy pontosan tudja, mit gondol róla a háta mögött a nő.
   -  Ahhha...
Megvakarja a fejét, majd a karjait összefonja maga előtt az asztalon. Bár a hely egyáltaán nem számít előkelőnek, mégis kényelmetlenül érzi magát fényes nappal a belvárosban,ahová mindenféle egyetemista hippi tér be. Egyszerűen... olyannyira nem idevaló. Világ életében vidékiként még mindig nem érzi magát otthon Budapesten, ami pedig a legzavaróbb, másoknak is feltűnik a kívülállósága. Talán a viselkedése, talán a ruházata, talán kisugárzása miatt.
   -  Az Államokba - halkan ismétli meg a lány szavait, keményeb felveszi vele a szemkontaktust - Miből?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egy aprót biccent a pincérnőnek, hátrébb húzódik, hogy az letehesse eléjük az ebédjüket, a hambrgert, ami akkora, mint egy hároméves feje, a tálcára szóródott aranyszínű krumplidombokat. Ő nem foglalkozik a krumplival, a hamburgert emeli föl és a gyomra sürgető korgásának eleget téve harap bele. Közben pedig hallgatja a lányt. Először a félretett pénzről beszél, valamiféle alapról.. majd pedig örökségről.
Az arca nemigen változik, mindössze a rágást hagyja abba, mielőtt a szeme felkúszna a lány célkaszín arcára.
   -  Szép.
Hosszú idő múltán válaszol, miután lenyelte a falatot. A palackos gyömbér szisszenve nyílik ki a kezében, belekortyol, végigi le nem véve a tekintetét a lánya vonásairól. A másik keze a krumplik közt babrál addig.
   -  Ha megátkoznak és meghalok, vagy ha elvágják a torkom és meghalok, vagy ha elüt a busz és meghalok, akkor te meg az öcséd meg az anyád megkapjátok a cuccaimat és a pénzem. Azt a pénzt, ami most az én széfemben van és amit, amíg élek, azér' el is szeretnék költeni. Nincs egy olyan dobozom, amiben olyan pénzt tartok, amit majd egyszer úgy odaadok nektek. Ez nem így működik.
Összedörzsöli a tenyereit, hogy a rátapadt sótól megszabaduljon.
   -  Egy ilyen kiruccanás marha sokba fog kerülni. Anyád biztos nem fog segíteni. És én sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A mondandója befejeztével folytatja a hamburgerevést. Nem lesz élete ebédje, a hús túlságosan zikkadt az ízléséhez, ami az otthoni, hagymával teletömött, mustárban úszó förtelmekhez szokott.
Ráhagyja Minára a halál témáját - hadd szorongjon egy kicsit miatta, ha már az apja pénzére utazik. Még hogy örökség... tény, hogy nem panaszkodhat, még az is lehet, hogy a lánya külföldi tanulmányainak egy részét gond nélkül fedezhetné is. Ehhez azonban bőven több kell, mint egy hamburger a zsinagóga szomszédjában.
   -  Nem biztos, hogy egyetértünk, de ez tény. Anyád nem keres jól. Különben pedig felnőtt vagy, most már ezeket a pénzeket neked kell kitermelned. Utánad már gyerektartást se kell fizetnem.
A szomorú, kemény valóság. Ő is pontosan emlékszik a pillanatra, amikor a szülei hasonlóképp elengedték a kezét, pontosabban az apja magéhoz hívta és közölte vele, hogy enni már csak akkor kap, ha ő is belead a konyhapénzbe. Tizenhat volt akkor. Mina tehát még el is van kényeztetve így.
Felhorkan, hosszan kortyol az italából. A bubirékok végigmarják a torkát.
   -  Farmot. Oregonban - ismétli meg röhögve - és melyikőtök fog kapálni a farmon, te vagy az öcséd?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

   -  De, fizetek. Csak már nem kellene - egészíti ki az előbbieket félvállról, tele szájjal beszélve. Apai felelősség és hasonlók - annak ellenére, hogy tíz évig a lánya közelébe sem nézett, már ezerszer részletezett okokból, ez a viselkedés számára mégis természetes. Ha a dolgok másképp alakultak volna, most ugyanúgy tanítaná az életre a fiát és védelmezné a lányát, ahogy annak idején az apja tette, ehelyett gyerektartást fizet. Szomorú, az örege pedig egyáltalán nem büszke rá, mégis több, mint amennyit Zója elvárna tőle.
Tovább fixírozza Mina arcát, amíg beszél, végül ismét elröhgi magát. A hamburger szétesik, a nagyobbik fele majozézes maszattal sszekenve az ujjait pottyan vissza a tányérra.
   -  Na peeeersze - törli meg a száját a pulóvere ujjában - Nem tudod te, miről beszélsz, kicsi lány. Egy farm tökre nem olyan, mint a filmekben, főleg tele van állatsz*rral meg koránkeléssel meg ócska traktorokkal. Ha ennyire rádjött a paraszkodhatnék, akkor szólok a nagyanyádnak, hogy lásson vendégül néhány hétre a szünetben és meglátod.
A szalvétába törli az ujjait, sikertelenül egymásra borítja a széthullott szendvics maradékát.
   -  Ha ennyire az államokba vágysz, komolyan beszélhetek velük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Dr. Mácsai Zója
egy héttel az események után

Ahogy a bakancsát, úgy az egyenruhája masszív anyagából varrt nadrágjának oldalát agyagos, száradó sár szennyezi, azt kapargatja, amíg a lift emeletről emeletre halad, zökkenő megállókkal. A sarokban áll, épp csak fölsandítva az utastársak gyorsan rotálódó arcaira, leengedett baljában egy hivatalosnak látszó iratot gyűröget.
Ahogy a lift megáll az ő szintjén, lökdösődve tö utat magának. A folyosó jóval hűvösebb és barátságtalanabb, mint a parancsnokság: mindkét oldalt ajtók tömött sora szegélyezi a kő falakat, legtöbbjük mögül írógépek szapora kopácsolása, papírcsörgés szűrődik ki. A bürokratikus körök, a kihűlt, rossz kávé és a tollkattintgató irodisták fellegvára ez. A minisztériumi munka során időről időre mindenkit elvet a sora erre.
A bakancsai visszhangot verve dobbannak a padlón, azokat figyeli, csak néha pillantva fel az ajtók aranyozott számozására. Majdhogynem hetente jár erre, pontosan ismeri a procedúrát, ami a gyógyítói igazolások leadásával jár.
Tovább lassít a léptein, végül megáll. Először az ajtó, majd a gyűrött papír számaira hunyorít, csak aztán fordítja az arcát a már ott várakozó felé.
A gyomra könnyebbé válik.
   -  Hmmm-hmm... - ismét ajtó, ismét a nő - Ide vársz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Az ajkába harap, a gerince mentén borzongás hullámzik végig, az elméjébe azonban nyugalom telepszik. Abbahagyja a papír gyűrögetését.
A hete frusztrált, türelmetlen idegességben telt. Ahogy Zója egy hete délben távozott, az illatával együtt, ami az ágyneműbe ette magát, mintha a nyugalmat és a fény egy részét i magával vitte volna. Elégedett mosollyal csukta be az ajtót mögötte, ugyanebben a derűs hangulatban indult el a konyha felé, reggelizni. Ám az egymás után tett lépések gyorsan vesztettek könnyedségükből. A hűtőajtót pedig már üres aggyal és tekintettel nyitotta ki.
Mégsem érti. Még csak nem is sejti. Pedig annyira egyértelmű, mi történt vele, az a ködös elhatározás...
Ám most, hogy ismét itt a nő, ő pedig a bűvkörébe került, a feszültség elillan. Ellazul, ahogy a dohányosok, mikor végre rágyújthatnak. A függősége tárgya ugyanis egy karnyújtásnyira van.
   -  Igazolás.
Mutatja fel a megtépázott iratot. Ő a nő mellé lép, ő is a hideg falnak támaszkodik az ajtósorra szemben.
   -  Eltűntél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Zója környezetében más halandó bizonyára még nem érezné meg most a vélamágiát, legfeljebb megdícsérné, milye feltűnően csinos ma a nő. Dwayne azonban más, teljesen kiszolgáltatottja és függője a nő, ámblokk pedig a vélák megbabonázó, gonosz erejének. Igen, a tudata teljesen tiszta, magához mérten továbbra is alkalmas a racionális döntésekre - ezek a döntések azonban így, Zója bűvkörében igencsak egy témakörben csoortosulnak.
A válluk összeér, ő pedig nem húzódik el, mint máskor.
   -  Azt gondoltam, megbántad.
Válaszol szintén fojtott hangon, ám beszéde így is jól hallható a csöndes folyosón. Zója eltűnését érthető okokból a bűntudat jelének vette - ebbe mondjuk beletrafált, még ha az okát helytelenül is lőtte be -, ő pedig szintén ebből az kból nem kereste. Hiba volt, gondolja tisztább pillanataiban és rémlett fel előtte a hét folamán megannyiszor, kínos tépelődést okozva. Egyszer sem kereste az okokat, elvégre megtörtént és kész, ám tudja, hogy ami volt, egyáltalán nem helyes. Simán csak nem az.
De most mégis.
   -  Nekem sincs dolgom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Dr. Mácsai Zója
Háromnegyed tizenkettő

Ásít egyet, amibe az egész teste beleborzong, a tekintete visszafordul a nőre.
Mina kurta és semmitmondó üzenete vacsora közben érte, alig öt perccel később már a fülledtre fűtött gyerekszobában állt, melegítőben és kabátban, a dadogva magyarázó nő és a fiú fölött. Akkor karba fonta a kezeit és megállapította, amit az ő apja, annak az apja és valójában bizonyára az összes felmenője valaha: hagyjad már, csak összeszedett valamit. Most mégis itt vannak. Nyilván nem az ő ötlete volt, ő szíve szerint legfeljebb a kastélyba vitte volna fel, hogy adjanak neki valamit. De hát a kötelesség...
A kényelmetlen fém rácsos padon csak a levetett kabátja hever mellette, hiába ajánlotta fel a nőnek, ő nem ült le mellé. Ezen töprengve rágcsálja a szája belső felét, figyelve Zója mozdulatait, mintha azokból próbálna olvasni.
Konkrétan azzal kapcsolatban, most miért nem érzi azt, amit az elmúlt hetekben, ahényszok meglátta.
Valószínűleg fáradt. Nyűgösan dönti a tarkóját a falnak, felbambul a beázásfoltos plafonra.
Ezek a hülye kis gyerekek mindig blebetegszenek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Köhint - csak úgy módjával. Mintha hintőporos dobozt nyelt volna. Szürkésfehér füst gomolyog.
   -  Van nálad egy cigi?
Reménykedve szól a másik ágyhoz. A bajtárssal nem sokat beszél. Füstölögnek mindketten, mint a fazekak. Vagy a sebeket vakargatják. Ő már gennyesre kapargatta az övéit.  
Három napja nyomja az ágyat.
A sárkányhimlő jó édes anyját, azt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

   -  Szarügy.
Együttérző pillantása tovakúszik az ágy függönyének maradványai felé. A másik fele elszenesedett cafatokban a szemetesben. Egy tüsszentéssel lobbantotta lángra még órákkal azelőtt. Ezért látják csak egymást. Ő pedig azóta nem bízik egyetlen szikrácskában sem.
   -  Te Kornél. Figyelj. - kimérten szólítja meg. Beszédének lassúsága már-már ünnepélyesnek hat. Nem könnyű feltennie ezt a kérdést. - Neked nőttek kiütések ott is?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Úgyszintén serc és serc. Feszültséggel telve várja a mindent eldöntő választ. Egy horkantással az orrából szikra pattan. Akár egy karácsonyilag túllelkesült takonycsepp.
   -  De az enyém zöld.
Elhaló vallomás. Egy kínos, szigorúan takarón keresztüli vakarás az említett területen. Hozzáérni nem mert. De ellenőrizte.
   -  Mi van ha így marad? Mi van, ha letörik? Kigyullad?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Más helyzetben szívesen csatlakozna a röhögéshez. Most azonban nyuszítés- szerű hangot hallat. Az ezt követő szitkozódó menekülése közepedte majdhogynem kiesik az ágyából.
Kornél párnája lángra lobban. Ő szürkés felhő- pöfetegekbe fojtja a nevetést.
Ám a baljóslatú csönd hamar visszatelepszik a szobára. Tétován vakar egyet a takarón át.
   -  Talán titkolják. - Egy alufóliasapkás laposföldhívő meggyőződésével néz a fiúra. - Én se szlnék előre. De... Mi lesz velünk, b*szod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Pedig igazán hallgathatn az idősebbre. Harmincvalahány évnyi szín tiszta tapasztalat és rettegés bámul a srácra. A színben és formában brokkoliszerűrevált fej tulajdonosa látott már ezt-azt.
   -  Félek vécére menni. - Fűzi tovább aggódó gondolatait. Kornél bajtárs ebben. Megérti őt. - Ha szikrázni fog? Mint egy csillagszóró?
Megvakarja az alkarját. Egy zöldes pikkely leszakad. A sebből vér és savó folyik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

A csöndben ő szipogva törli a karját a takaró huzatába. Mindkét kézfejét ragtapaszok és kötések borítják. Sütőkesztyűt kéne viselnie, mint a báránhimlős gyermekeknek. De annyira viszket!
Füstfelhőt köhög. Letargikusan elnyúlik a párnán.
   -  Már a vécé se biztonságos...
Van valmi fennkölt ebben a tragédiában. Megtörli a szemeit. És mindenesetre vakarózik egy keveset.
   -  Ez azért elég szopás így.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Kornél és ő. Ketten a világ ellen. Üveges tekintettel bámul maga elé. Füstöt pöffent. Valójában pont, mint a régi szép időkben.
Csak most épp ő lett egy bazi nagy, zöld cigi.
Összeszorítja a szemét.
   -  Talán vissza lehet növeszteni. Nem? - Ismét a takaróba törli az alkarját. - De ha nem esik le. Én... én átértékelem az életem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

   -  Hát ja.
Sebes, zöld és pikkelyes kezével az éjjeliszekrény felé nyúl. Megszokásból megnézi a mobilját. Se térerő, se internet. Mint a sötét középkorban. Most már tényleg bubópestisesnek érzi magát.
Feljebb ül a ágyon. Az szekrényen hagyitt ragtapaszt ügyetlenül a karja sebére nyomja.
   -  Egyszer leszakadt az összes ujjam. Visszanövesztették. Tök olyanok, mint régen. - Mintegy önnön megnyugtatására beszél. A szavak nyomatékosításaképp pedig továbbra is füstjeleket ad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Rezignáltan nyel. Nem ma volt.
Átkok. Robbanás. Halál. Na jó. Valójában...
   -  Belenyúltam egy darálóba. - szélesen vigyorog - Nem is voltam kisgyerek. Fenét. Huszonnégy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Horkant. Fejet ráz. Füstölög.
   -  Beleesett egy virsli. Belenyúltam. Bekapcsoltam... Fröccs.
Vér. Hús. Emberi, állati. A padlón. Undormány.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Az első két nap viszonylag derűs füstölgését Kornél társaságában már valószínűtlen emlékképnak érzi. Az extrém magas láz annak a napnak az estéjén tört rá, melyet görcsös hányás és hidegrázés követett. Ez senkit sem lepett meg: a sárkányhimlő a felnőttek számára ugyanis súlyos, mint a pestis (pontosabban de, az álmodó meglepődött rajta, tekintvén, hogy a Mesélő semmilyen leírást sem küldött a betegeknek. Guys. Seriously. Please).
Az örömhírre rövidesen kipics... paterolták a többágyas szobából, a fertőző osztály egy joval kisebb kétágyasába költöztették át, a folyosó túlsó végén. Egyetlen szobatársa, egy szintén sárknyhimlőben haldokló, nyolcvannégy éves varázsló, eddig nem sok szót váltottak. Nem is tervezték.
Az órák pedig lassan teltek el a tojáshéjszínű kórteremben.

Az egész testén remegés fut végig, meztelen lábai fáznak a kőpadlón, ahogy a háta is, ahogy a vékony kórházi ingen át a derékmagassgágig fényesre, följebb matt fehérre mázolt falhoz nyomódik. Szipog, megköszörüli a torkát, hogy elfojtsa a köhögését, a kétméteres, poros levelű filodendron mögül kisandít az üres folyosóra. Csak aztán gyújtja meg ténylegesen az izzadt tenyerében szorongatott szál cigarettát.
Különben - okkal - ezt megtiltották neki. Részben, igazi idiótának kell lenni, hogy az ember tovább roncsolja a gennyes hólyagokkal borított tüdejét. Részben pedig a már korábban taglált tűzveszély miatt. A függőség azonban kegyetlen úr.
Azt azonban senki sem mondhatja, hogy nem tette meg a megfelelő óvintézkedéseket. Ahogy a padlón ül, a növény óvó árnyékában, a keze ügyében mélypiros, kétliteres tűzoltókészülék hever a padlón. Just in case. Ha találná lángra lobbantani a kartonruhát.
Mélyet szín a szálba, a próbálkozás heves köhögésbe fullad. Idegesen dönti a tarkóját a falnak, a feje csúnyá koppan. Kopp. Kopp.
Cipőkopogás. Pontosabban... csoszogás.
Megnyalja kirepedezett száját, óvatosan kinéz a levelek mögül. Kórházi ing. Zöld ragyák. Barna haj.
   -  Zója...?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Egy elhaló "ohh" hagyja el, felfogva, mit jelent az, hogy Zója ugyanilyen zöld és épp ugyanazt az előnytelen kórházi egyenhálóinget viseli, mint ő - eltekintve tőle, hogy a sajátját több helyen korom, vér és némi genny szennyezi. Tehát beteg. Az ajkai közé fogja a szálat, némán nézi végig, ahogy Zója leöl mellé a hideg kőre.
Komor mormogással veszi tudomásul a gyerekeire vonatkozó infót, a legbizarrabb pedig, hogy eddig eszébe sem jutottak. Mármint persze, nyilván gondolt rájuk az eltelt napokban, de annak a lehetősége, hogy akár gennyes keléseik is lehetnek, nem fordult meg a fejében. Egyesekben az apai-anyai ösztönök erősek. Másokból pedig simán teljesen hiányoznak, úgy fest.
   -  Kössz Sunshine.
Rosszul néz ki. Nem kifejezés: gyalázatosan szarul. Mindjkét karját könyékig itt-ott sárgásan átázott pólya fedi, az bőre foltokban halványzöld, másutt egészségtelen szürkésfehér. Az apró hólyagok és leszakadozó pikkelyes gyulladások szinte az egész testét elfedik, már ahol nem kaparászta sebesre. Az arcának jobb oldala ennek tükrében leginkább zöldesre penészedett, megrágott fasírtra emlékeztet.
Füstöt köhög fel, ám ez nem a dohány műve.
   -  Nem kéne itt lenned. Mindjárt elájulsz, látom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Szép. Persze. Kissé felhorkan, beleszív a dohányba, ismét köhögni kezd. Éjjel kétszer is vért köhögött fel: ő mindkétszer elkönyvelte magát halott embernek, ám a gyógyítók, akiknek hosszú percek fizikai küzdelme után megengedte, hogy megvizsgálják, megnyugtatták, nincs olyan szerencséje, hogy megússza az adózást. A hólyagok azonban, amik a tüdején, a máján és a belein tenyésznek, időről időre kifkadnak. Ez pedig rettenetesen undorító és ijesztő jelenség.
Oldalr pillant a nőre. Nem tudja miért: rosszat sejt. Ez nem konkrét, tudatos gondolat, afféle zsigeri megérzés, amit a nő arca és hanglejtése közvetít felé. Kissé összeráncolja a homlokát, a szálat a mutató- és hüvelykujja közé fogva lelógatja maga mellé a padlóra, ahová eddig a hamut szórta. Hallgat.
Majd még egy keveset, miután Zója befejezte a mondanóját.
   -  Hhhmmm...
Rekedt sóhaj szakad fel belőle, a fejét elfirdítja a nő felől, összeszorítja a szemét, a tarkója ismét a falon koppan.
Az ajkába harap, vér serken a beforrni képtelen sebből. Nem telik el hosszú idő. Ám annak tűnik.
   -  Direkt csináltad, mi?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Ki tudja honnan fakad a düh egy hulláma, ami végigjárja az izmait és megtepelszik a nyomrában. Ő erővel nyeli vissza. Semmi oka vagy joga ingerültnek lennie - nem, most, ebben az egy esetben végképp nincs. Mégis, az első reakciója ez: megfeszülő állkapocs, összekoccanó fogak. Kifelé mindössze ennyi látszik.
Belül sincs sokkal több.
Megnyalja a szája szélét, a vér ízétől hányingere támad. Kinyitja a szemét, a fejét visszafirdítja a nő felé. Csak nézi egy ideig.
Ott, a filodendron tövében eszébe jut, hogy a helyzet némileg más, mint néhány évvel korábban: Zója ugyanis félhivatalosan, ám mindenki előtt felvállalva, a párja. Aki ugyanilyen nyomorultul, hólyagosan és lázasan ül mellette a padlón, mint ő maga. Mindezek azonban a tényeken cseppet sem változtatnak:
Még csak sejtelme sincs róla, mit gondol. Pozitív vagy negatív? Mi ez a katyvasz benne? Őszintén fogalma sincs.
   -  Beteg?
Először egy balsejtelem - majd majdhogynem bizonyosság. Zója a kockázatvállalásról beszél. Ő érti ezt. De most komolyan azt várja tőle...?
Megvakarja az alkarját.
   -  Hát nem tudok mit mondani erre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

A füstölgő dohányt bámulja, ami lassan az ujjára ég. Mélyeket lélegzik, nehézkesen és halk, rekedtes, sípoló hangon hallatva, akár egy repedt teáskanna.
Talán, vagyis igen. Itt, a kórház kövén eddig egyáltalán nem fogta fel teljes értelmében, mit jelent az, ha a nő terhes. Igen, érti a szót. Ám mindez csak arra terjedt ki benne, hogy felfogja, Zója ismét abban a misztikus, visszataszító másállapotban van, amire gondolni is utál. Hogy ebből végeredményként gyereke fog születni? Ez csak Zója félig igenlő válaszával körvonalazóik benne.
A kép pedig egyáltalán nem kellemes.
Karok nélküli, hólyagos, haldokló csecsemő. Ezt látja. Az első és egyetlen kép.
Nyel egyet, hosszan pislog. A szálat eldrzsöli a padlón, a szobanövény cserepébe dobja. A nő hűvös érintése a pólyával fedett karján idegennek hat, hűvössége ellenére mégis olyan kellemes.
   -  El kell csináltatnod, Zója.
Megkeresi a tekintetét, az övé erőltetetten magabiztos. Nincs mese, még csak nem is kérdés. Számára.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Ismét elfordítja a fejét, a karját pedig elhúzza a nő keze alól. Csak ne sírjon már! A tarkóját nyomó lázon át a megoldás teljesen egyértelmű: beteg, tehát mihamarabb meg kell szabadulni tőle. Sírni pedig ráérnek majd akkor, ha ez a probléma megoldódott.
Persze tudja, hogy Zója számára mindez nem ilyen egyszerű, ám férfiként ő egész máshogy éli meg a híreket. Nem volt ideje lelkileg összehangolódnia a magzat gondolatával, nem úgy, mint az anyának, egy ideig még nem is tenné. Neki nem kell félnie a beavatkozástól és annak lelki terhétől.
Ő maga előtt csak egy roncsként született, pikkelyes gyereket lát. Ez a gondolat pedig nem, hogy szomorúságot, hanem viszolygást érez.
El kell tüntetni. Mihamarabb.
   -  Várj.
Megkésve szól utána. A falba kapaszkodva áll föl, meggörnyedve, mezítláb csoszog utána. A jobbja a saját oldalára szorít.
   -  Visszamegyek veled. - felemeli a tűzoltókészüléket a padlóról. Nehézkesen köhög néhányat - Ezt a baromságot meg felejtsd el. Nem haragszom. Csak... Adamet hagyd ki ebből. Jó?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Végigborzong.
Babánk. Legszívesebben most megállítaná a nőt a folyosón, szembe fordulna vele és megkérné: légyszíves, ne nevezd így. Mert nem az. Sejtcsomó, legfeljebb, amiből aztán vagy kifejlődik valami, vagy megy az egész a lefolyóba. Seant a születéséig nem nevezte így, utána is csak sokára, amikor már ténylegesen elfogadta, hogy az övé. Addig azonban ő, Zójával ellentétben képtelen ezekre a semminek tűnő, mégis köteléket feltételező kifejezésekre.
Mert ha babák élnek. Azokat egészen más elpuszítani, mint egy kimondatlan parazitát. Ez nem él. Van.
   -  Csak ne keverd bele. Ez nem tartozik rá - ismét az akjába harap, a tűzoltó palackot lassan lóbálja maga mellett, miközben sétál - Nem akarom, hogy tudjon róla. Ennyi.
... mert az halálosan kínos lenne, nekem pedig fontos az, amit Ő gondol. Azok az okok, amik miatt Zója jelenleg beavatná a vámpírt, eszébe sem jutnak és teljesen közömbösek számára. Valami, azonban nyilvánvaló: Adam-nek ismét meglesz a véleménye a helyzetről. És hiába nem mondja ki azt hangosan, a tekintetében minden benne van.
   -  Szzz... dehogy. Rá? Nem. - a karját leereszti az oldaláról. Megáll egy fedeles, derékmagasságig érő kuka mellett, ami a női-férfi fekvőbeteg- osztály közötti demarkációs zónét jelölni hivatott. Kissé megrázza fájó fejét - Én visszamegyek.