Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egerszegi Nina Viktória
Bem rakpart

Köztudott, hogy a vélákra buksz - ebben a beszélgetésben bizonyára Nina itt lépi át a közbiztonság érdekében felhúzott, vékonyka határvonalat, ami az ízetlen beszólások és a határozott, vért köpködő sértések között húzódnak. Határozottan összerezzen, mintha a néha meglibbenő szél mart volna az oldalába, a szája résnyire nyílik, kutya módjára oldalra billentett fejjel néz farkasszemet a lánnyal.
A vélák, még mindig a vélák, ez az ő keresztje, bármilyen messzire menekülhet, egy-két vélaporonyt biztosan a nyomában liheg majd, hogy emlékeztesse arra a rég elmúlt botlására. Vagy a családjáéra, ami generációk óta kísérti őt. Szinte már kezdi megérteni, az ősei milyen okokból irtottak ki annyit ebből a nemes fajtából - na persze ezt a nézetét jobb, ha senkinek sem ecseteli a jövőben.
Mindkét kezét megtámassza maga mellett, majd leereszkedik a párkányról. Jó egy fejjel magasabb mindössze a lánynál, így a köztük lévő távolság nemigen csökken.
   -  Nem gondolod, hogy unalmas ez az egész? - kérdi, ahogy összecipzározza a bőr kabátot magán, engedve az egyre karcosabb hidegnek.
   -  Elérted, amit akartál. Ennyi. Én már nem vagyok Léna életének a része - a zsebeibe csúsztatja a kezeit - Sz'al te se légy része az enyémnek. Ha meg akarsz valamit, akkor mondd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Hosszan pislog kettőt, majd a szemét végül elszakítja a nő szokatlanul napbarnított arcáról. Az ujjai tétován babrálnak a lepedő szélén Léna óvón szorító ujjai alatt. A szája szélét rágja, nehézkesen vesz levegőt, majd fújja ki ismét. Az arcát feljebb fordítja a párnán.
Mert itt a helyem, azért. A lénye egy része helyeselne, könyörögne, hogy maradjon vele addig, amíg véget nem ér ez az egész, vagy így, vagy úgy. Elvégre szüksége van rá, ezt le sem tagadhatná. A másik része azonban - az, amelyik ebben a helyzetben is racionálisan dönt - egészen mást súg neki. Lénának nem kellene itt lennie. Senkinek sem kellene végignéznie ezt.
Nem tudja, nem akarja.
   -  Annak, aminek te nézel engem.
A hangja rekedt és elhaló, nem néz Lénára, a lepedő gyűrődéseit bámulja, mintha semmi érdekesebb sem lenne azoknál. Ismét mély levegőt vesz, megnedvesíti az alsó ajkát.
   -  Én is ezt mondtam neked. Mégse hitted el, hát... - nyel egyet, a kezét pedig elhúzza a nőétől - csak menj el. Simán. Menj innen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hiába él már több, mint két éve az országban és a fővárosban, a romkocsmák sajátos élménye eddig valahogy mégis kimaradt az életéből. Persze hallott már róla, hogy ezek az európai emberek szürreális élvezetet lelnek abban, ha szedett- vedett bútorok közt ihatnak egy bontásra ítélt épület gyomrában, na de ennyi információ, úgy érezte, neki bőven több, mint elég. Eddig.
Előre tolakodik egy nagyobb csapat mugli közt, ezzel egyszerre utat törve az őt követő lánynak. Mindkettejük öltözéke egészen negatívan kitűnik a kocsmában kavargó, színes nációk rikító tengeréből, Dwayne életében most először érzi valahogy... kényelmetlenül túlöltözöttnek magát. Az épületet átjáró, felismerhetetlen stílusú, sorait gyakran ismétlő zene már a belépés pillanatában elkezdte bántani a fülét. Nem az ő világa. Minimálisan sem.
   -  De magadnak fogsz fizetni.
Szól hátra Ninának, végül a pulthoz érve, mely leginkább egymáshoz szögelt vasalódeszkák és kiselejtezett bútorlapok tákolmányának tűnik. A fejük fölött groteszk módon törött esernyők és egyéb, öreg használati tárgyak függenek vékony zsinegeken, egészen olyan hatást keltve, mintha mágikusan lebegnének a körfolyosók által határolt térben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Az infúziós kezével megmarkolja a lepedő szélét, a vállán ránt egyet, hogy a takarót szenvedve feljebb erőltesse magán, végül eltakarva gézzel fedett csuklóját. Behunyja a szemét, az ellentétes kezét kihúzza az arca alól, hogy a kézfejével megtörölje a homlokát, az alkarját a szemén hagyja eztán.
   -  Nem akarlak látni.
Dehogynem.
   -  Csak menj innen, jó?
Kérlek, maradj.
Hirtelen vesz mély levegőt, a váladék, ami a torkában gyűlt, egyszerre a tüdejére szalad. Görcsösen köhögve könyököl föl, a vesetálat egy ügyetlen rándulással kiborítja maga mellé, az nagyot csattan a padlón, visszataszító tartalma az ágy széléről lefolyik mellé.
Nem akarja, hogy ezt végignézze. Jobb, ha ezt senki sem látja, pláne nem ő. Ha racionálisan végiggondolhatná a helyzetét, biztosan máshogy döntene, ám most ez az egyetlen, amire gondolni tud. Csak ne lássa így senki se.
   -  Menj innen. Most. - a hangja már már agresszív, szaporán hunyorogva bámul föl a nőre - Mondtam valamit. Menj!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Elenged maga előtt egy feltűnően alacsony, a haját gusztustalan rasztákba rendező lányt, aki egy ezüstözött tálcán legalább hétféle, színes italt egyensúlyozva botladozik tovább. Zaklatottan csúsztatja zsebre a kezeit, ösztönösen védekezve, mintha egyenesen attól tartana, hogy valami megfertőzi ezen a borzasztó, számára annyira idegen helyen. Hagyja, hogy Nina leszakadjon tőle, ő maga behúzott vállakkal gyalogol tovább, egészen a fal mellé, ahol összetákolt, egymással stílusban köszönőviszonyban sem lévő asztalok, székek és fotelek állnak.
Egy kerek, fém kupakos asztal mellett állapodik meg. Félszegen dobja le magát az ósdi, kopott piros huzatú karosszékbe, amit mintha egy öreg néni macskaszagú nappalijából szalasztották volna - talán így is van. A falon absztrakt, zsiráfokat ábrázoló kép függ, azt bámulja, mikor Nina visszatér.
Visszatér, ráadásul meglepően kellemes kísérettel.
   -  Nem értem, hogy ebben mi a játék.
Felvonja a szemöldökét, az ő maga négyesét közelebb húzza magához, majd elegáns oszlopba sorakoztatja maga előtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az asztalra könyököl, mérsékelt érdeklődéssel nézi végig, ahogy Nina csinos csatasort állít fel maga előtt. Meg sem próbálja megkérdezni magától, mégis mit keres egy ilyen lerobbant épületben annak a társaságában, akivel egy zsigere sem kívánja ezt a békemímelő iszogatást. Talán, mert nincs más dolga, talán azért, mert a kelleténél jobban maga alatt van, talán valami egészen más, amit úgysem ismerne be, különben tudni sem akar róla.
   -  Hát nekem ehhez nincs szükségem játékra, de te tudod...
Kékesszürke szemeit az áttetsző poharakról a lányra emeli. Annak hajába színes foltokat és sávokat bűvölnek az emelet korlátjairól függő különböző reflektorok, mintha egy mesebeli tündérke lenne. Vagy egy ronda, gonosz boszorkány, emlékezteti magát gyorsan. Megköszörüli a torkát, a mutatóujját végighúzza a hozzá legközelebb eső pohár peremén.
   -  Hát rendben van - lepillant az asztalra, majd vissza Nina szemébe - Mondd meg, miért utálsz ennyire.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A szája széle kissé megrándul, a válasz hallatán lesüti a szemét, akár egy bűntudattal küzdő, különben elképesztően dacos gyermek. Amikor azon a bizonyos napon először leszólította Lénát a minisztérium folyosóján, nem sejtette, hogy ennyi bonyodalmat okoz neki a nő. Akkor talán kitér az útjából, továbbsétál, vagy... vagy mégsem.
Az ujjaival megkocogtatja a legközelebbi feles pohár oldalát, majd a lány jelzésére egy hirtelen mozdulattal húzza le annak maró tartalmát. Az orosz tömény túlságosan erős az ő garázsban párolt szeszekhez szokott amerikai gyomrának, azonnal érzi, ahogy az alkohol melegsége szétárad benne. Ebben a hideg időben ez egyáltalán nem kellemetlen, sőt.
Az üres poharat leteszi a bal keze mellé, megköszörüli a torkát.
   -  Mert jóval fiatalabb vagy mint én és jóval tapasztalatlanabb, mégis úgy csinálsz, mintha egy súlycsoportban lennénk - válaszol végül könnyedén a szemébe nézve - És mert félig véla vagy.
Utóbbit halkan, egy parányit bizonytalanabbul teszi hozzá. Mindkét karjával az asztalra támaszkodik, kissé közelebb hajol.
   -  És miért utálod Lénát? Féltékeny vagy rá?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Csak megingatja a fejét, végül elfordítja az arcát a lányról, amíg az válaszol. Mondhat bármit, a szépen felállított teóriáit nem fogja megdönteni, miszerint azon az ominózus napon puszta féltékenységből tette, amit. Különben mi oka lett volna egy huszárvágással az aránylag fennálló nyugalom közepébe piszkítani?
A szemével az egyik elhaladó, csontkeretes szemüveges srácot követi, ami meglepően nevetséges, sárga csokornyakkendőt visel a kantáros nadrágjához. Tudja, hogy van egy szó ezekre, de, hogy pontosan mi, az biztos nem fog eszébe jutni.
   -  Nem utálom őket - válaszol végül lassan, a szeme továbbkúszik a termen - Csak nem kedvelem. Nincs mit kedvelnem rajtuk, eddig csak rosszat tettek velem.
A válasznak mekkora része hazugság, azt csak ő maga tudhatja. Tiszta vérű vélával életében négyszer találkozott, abból mindössze egyszer beszélt az egyik oszlopos példányukkal. Minden más fél- vagy negyedvéla volt, ám számára valahol annyira mindegy, egyetlen kategória az egész. Lények.
   -  A családom el van átkozva - folytatja végül egy flegma vállrántással, ismét a lány szemébe néz - A felmenőim közt volt néhány férfi aki a bizonyos... Sötét Nagyúr alatt így-úgy tevékenykedtek. Leginkább likvidáltak. Lényeket. Vélákat.
A sorban következő pohár után nyúl, egy mozdulattal felhajtja annak tartalmát. Elfintorodva törli meg a száját a kézfejével.
   -  Mihez akarsz kezdeni az iskola után?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A két feles pohárnyi tüzes víz egy egzotikus táncba kezd a gyomrában és az agya felszínén egyszerre. Dwayne Warrent sosem volt nehéz az asztal alá inni, az efféle kihívásokban általában csúfos, borzasztó és másnap elképesztően fejfájós vereséget szenvedett. Persze ekkora mennyiségnél még nem igazán érzi az alkohol először tompító, majd felszabadító hatását; egy nyolcvan kilós férfinak ehhez többre van szüksége.
A válaszra megrántja a vállát. Okos lány, azon kevesek egyike, aki végül letett az aurorok szórakoztatónak tűnő, ám lényegében lélekzabáló hivatásáról. Okos, okos... vagyis azt hiszi, amíg legközelebb meg nem szólal.
Hátradől, a karjait védekezőn összefonja maga előtt.
   -  Ez egy nagyon idióta egy játék.
Maga elé mormog, miközben a szemét a karcos fém asztallapon tartja. Tény, bizonyos mennyiséget követően közlékennyé válik - ám ez nem volt elég hozzá. A Zójával való kényes kapcsolatát még a legjobb barátainak sem ecseteli sosem, nem hogy annak a lánynak, aki történetesen egyszer már komolyan megszivatta ezzel.
Ő aztán nem válaszol. De nem ám, még hogy ő...
   -  Különben is miért érdekel téged ennyire? Még mindig semmi közöd sincs az egészhez. Felnőtt ember vagyok, felnőttebb, mint te. Azt csinálok, amit akarok. Azzal, akivel akarom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Felhúzza, majd leejti a vállait, konokul összeszorított szájjal néz félre. Hát ez mekkora egy címeres baromság, még hogy őt, Dwayne Warrent egy gyerekes, ivós játékban sarokba szorítja egy egyszerű lány. Most felállhatna és akár fizetés nélkül is távozhatna, igen, joga van hozzá, akár meg is tehetné. Elsétálhatna, sőt, jól be is mutathatna a lánynak előtte, sőt, mondhatna is valami maróan sértőt. Igen, ezt mindet megtehetné most.
És mégsem.
Az Ég se tudja, miért.
   -  Te semmit sem tudsz rólam. És Zójáról sem. Azt hiszed, minden olyan egyszerű, mint amilyennek látszik, hát, Kicsi Lány, nem az. Persze a hozzád hasonló semmit sem tud erről, nektek minden annyira egyszerű és rózsaszín...
Dohogva böki ki a szavakat, mindegyiket egymás után úgy, mintha különösen nehezére esne. Az akcentusa egy leheletnyit délibbé válik, mint általában, ha sértett vagy épp, nos, enyhén spicces.
   -  Gondolom azt hiszed, hogy ismersz. Ti mindannyian azt hiszitek, hogy ismertek - a pohár után nyúl, hogy a kezébe vegye - Különben meg nem Zója mászott rám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hát kezdődik.
Persze eleve nem számított másra, már akkor, amikor ott a Duna partján egymásba botlottak. A könnyednek szánt beszélgetés a felszín alatt most sem több, mint néma acsarkodás, az agyarak villogtatása. Lényegben olyanok, mint a szarvastetem fölött összevesző farkaskutyák, mindössze most idióta módon Léna tulajdonjoga fölött hadakoznak, már hosszú hónapok óta. A féltékeny barátnő és a szintén féltékeny, most már ex- barát. Valakinek pedig engednie kell.
Ő is eltünteti a kezében tartott pohár egyre ízetlenebbé váló,keserű tartalmát. Köhögve teszi vissza az asztalra, az oszlopban mindössze egyetlen kivégzésre váró példány ácsorog előtte.
   -  A-aaa - csitítóan felemeli a mutatóujját - Most én kérdezek, Pitypang.
A tekintete már közel sem annyira... tiszta és egyenes, mégis, a korábbi tapasztalatait meghazudtolóan jól tartja magát. A szervezete a vélamágia mellett a mérgekre a legérzékenyebb, általában a második és harmadik feles pohár között szokott fejjel előre az asztalnak köszönni, vagy épp gyerekként zokogni az erdőben, hogy aztán Adam kézben vigye haza. Áh, az emlékek.
   -  Mióta vagy tökegyedül?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ki tudja, mi fordul meg abban a zavaros fejében, amikor a lány családi állapota felől érdeklődik. A diszkréció általában nem engedi, hogy ezeket a kérdéseket firtassa, a kocsma hangulata azonban jócskán radíroz ezeken a kimondatlan szabályokon. Ha Nina a magánélete - és az agya - legmélyére áshat, ő is igazán megteheti, hogy kicsit megkapargatja a felszínt. Elvégre ki tudja, még bármit találhat.
Mégsem üti le a labdát. Nina válasza hosszú másodpercekig tétlenül lebeg fölöttük, reakcióra, talán egy durva sértésre várva, ami azonban sosem érkezik meg. Pedig annyi mindent közbevághatna, hogy a lány is érezze, milyen is, amikor isten igazán az ember lelkének fájó pontjára tipornak. Lehet, hogy pont ez hiányzik Egérkének, akkor visszatérne a Földre arról a hülye helyről, ahová képzeli magát.
A keze ügyetlenül nyúl az utolsó pohár után. Nem részeg, legfeljebb spicces, kellemesen tompa és szédelgő, elvégre az alkoholnak még ideje sem volt maradéktalanul szétterjednie. Egy újabb, hirtelen billentéssel tünteti el a pohárka tartalmát, az utolsót, amit Nina idehozott.
Először olybá tűnik, meg sem hallotta a kérdést, pedig ó, dehogynem. Szürkéskék szeme a lány szeméről annak nyakára vándorol.
   -  Egy élmény volt veled, Kisegér - megnedvesíti az alsó ajkát, hátradőlve a kabátja zsebébe nyúl - De asszem ideje hazamenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Egy fájó szakítás átvészelésének már biztosan megvan a maga évszázadokon keresztül fejlesztett és kitapasztalt, fájdalommentes módja. Elvégre annyi embertársa keresztülment már ezen, ki barátságosan, ki kevésbé, akár könyvet is írhattak róla a dolog tapasztalt tudói. Kár, hogy ha létezik is ilyen iromány, ő azt biztos nem olvasta.
Az állapot furcsa mód mégsem olyan durva, mint azt eredetileg sejtette. Szürreális módon az, hogy Léna Indonéziába költözött, egységekkel jobban megrázta, mint az, hogy történetesen itt van, de már nem vele. Fene sem érti az ilyesmit...
A munkaidő kezdetét követő tizenötödik vagy tizenhatodik percben sétál be a parancsnokság üvegezett ajtaján. A szolgálati egyenruháját viseli, bár annak sötétszürke kabát. részét összegyűrve lóbálja a kezében egy barna papírzacskó szomorú társaságában. Lehajtott fejjel ballag végig a kopott futószőnyeggel borított folyosón, ami az alacsony falakkal elválasztott munkaterületek közt fut végig, elvétve biccent a szembejövőknek, viszonozva a köszöntést.
Ugyanolyan nap lesz ez is, mint a többi. És mégsem. Mégsem, mert az osztaga, ezzel együtt az asztala, amit eddig módszeresen kisajátított, új taggal bővült.
Az Ég irgalmazzon nekünk.
   -  Üdv a Kommandóban - mormogja a nő felé, anélkül, hogy ránézne. A kabátját a széke háttámlájára dobja, a zacskót pedig az asztalra, a halmokban heverő papírok tetejére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

   -  Látom, jól széttúrtál itt mindent...
Megáll a két asztal közt félúton, végiginéz az egyiken, majd a másikon. A korábbi szobatársa korai kényszernyugdíjazása miatt az elmúlt fél évben minden irata, személyes tárgya és egyéb vacka módszeresen átszivárgott a másik asztalra is, mint egy lassú lefolyású, fertőző kórság. Ezt az idilli rendet bontotta meg Léna, aki látványosan és minden rendszert mellőzve hajigált vissza mindent, ami hozzá tartozik.
A mugli polgárháborús sisak, a McDonald's foci világbajnokságos papírpohara, az a fél maréknyi töltényhüvely, most mind a friss, még kitöltetlen aktát tetején hever. Csalódottan mormol valamit, végül hátat fordít a nőnek ismét.
   -  Hmm?
A válla fölött néz vissza, majd követi a tekintetét az asztala fölötti gipszkarton felületre. A minisztérium lényegében a második otthona csak, mégis sokkal személyesebbnek hat, mint az első. A kivágott újságcikkek, ízléstelen fotók és egyebek tetejére a saját fényképeit tűzte, melyek azokat ábrázolnak, akiket szeret. Vagy valaha szeretett.
   -  Mert nagyon zavarnak?
Válaszol pimasz könnyedséggel, végül leül a saját székére. Unalmasabb napjain az egyetlen pozitívumként éli meg, hogy az irodai széke forog, hát lehet, hogy ez ma is így lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Ahogy a helyére ül, az asztal szélét fogva pedig közelebb gurítja magát a székkel, az ő tekintete is átfut a színes gombostűkkel felaggatott, mozgó- és mugli képeken.
Még csak esze ágában sem volt eltüntetni őket, mint egy múltbéli botlás keserű emlékét. Nem sok szakítást élt át eddigi életében, talán nem is tudja, az illem és a jó ízlés meghagyja, hogy ha a kapcsolatnak vége, még a nyomát is fel kell égetnie. Nem válaszol Léna megjegyzésére, pedig tehetné: miért dobtam volna ki, hiszen nem gyűlöllek téged.
A háborús sisakot leteszi maga mellé két egymásra pakolt, szakadt kartondoboz tetejére. A töktényhüvelyeket a tenyerébe szedi össze, majd a kihúzott fiókba szórja; egy igazi férfi így takarítja el a saját mocskát. Ez különben sem mocsok, ezek az ő személyes kacatjai, a játékai, ha úgy tetszik.
Az ember sosem lehet túl idős a katonásdihoz.
   -  Pont jókor jöttél - töri meg a köztük beállt, kínos csöndet, a szavaiba csevegő hangnemet erőltet. Hátradőlve veszi kézbe a papírzacskót, abból egy fóliába szorosan csomagolt szalámis szendvicset, egy üveges ásványvizet vesz elő, illetve egy műanyag dobozkát, benne...
   -  Ma pisinap van. Boldog pisinapot, Léna - vigyorog rá hátra, a holmikat leszórja az asztalára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Naná, hogy értetlenül bámul rá azokkal a bociszemeikkel, először mindegyik ilyen. Lénának bőven lesz alkalma megtapasztalni, hogy a Kommandó mennyire más, mint a minisztérium más, kasztráltan karót nyelt területei. Itt nem lesz sok udvariaskodás é előzékenység, ellenben egy halom minden más, amit idővel megtanul kezelni, illetve, nos, esetenként kijátszani.
   -  Suprise drogteszt. Majd megszokod.
A szendvicsét veszi a kezébe, a szemközti falra tűzött képeket nézegetve kezdi el lebontani róla a fóliát. Ahogy kimondták a dolog végét, a benne fejlődő önvédelmi ösztön nyomban munkálkodni kezdett, gonoszul suttogva a tanácsait, hogy vészelje át ezt az ingatag időszakot. Bunkónak, kegyetlennek és pofátlannak kell lennie vele, minél jobban elmarja maga mellől, annál könnyebb lesz.
Abba természetesen már nem gondol bele, hogy ez a taktika már Zójával sem működött. Egyáltalán.
   -  Aztán egyébként miér' jöttél vissza?
Kérdezi végül egy hosszabbra nyúlt, kínos hallgatás után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Beleharap a szendvicsébe, a jobb kezével elsöpri maga elől a fölösleges kacatokat, hogy egy viszonylag tiszta író-, vagy inkább szórakozófelület kapjon. A kommandó átkozott és áldott tulajdonsága, hogy csak akkor kell igazán dolgozni, ha bevetés van, különben az idejük legnagyobb részét az ügyelet emészti föl. Léna is hamar meg fogja tanulni, hogyan élje túl a munkanapon anélkül, hogy szíven szúrná magát egy csatornába mártott ceruzával az unalomtól.
   -  U-hummm...
A falatot lassan rágva hátrapillant rá. Arra a barna, mindig kínosan rendezett és jó illatú hajzuhatagra, majd vissza a saját, szemétben fuldokló asztalára. Igyekszik nem túlságosan sokat a szavai mögé látni, melyeknek nyomán a gyomrában kellemetlen érzés kezdődik. Talán egyfajta bűntudat, leginkább ahhoz hasonlító, tompa nyomás, amitől egyszerre az étvágya is elmegy.
   -  Akkor üdv itthon.
Mormogja halkan, ledobja a szendvicsét a mellette tornyosuló, színes mappák alkotta toronyra, az alsó ajkát rágcsálva húzza ki a fiókját. Többet nem akar beszélni vele, elvégre nem tud, így csöndben nekilát annak a munkának, amit mára eltervezett: ceruzából, kapcsokból és befőttes gumiból apró számszeríjat építeni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Almásy Léna
Auror Parancsnokság - pihenő

A cipőit lerúgva hosszában heverészik a kandallóval szembeni kanapén, a hátát annak kopott párnáihoz támasztva. A lábait egy zöld kockás takaró fedi, mégis meg-megborzong a pihenő szokatlan hidegében. A kandalló imbolygó fénye hosszú árnyékokat fest a falakra, a párkányon egy apró, öreg rádió zümmög valami késő éjjeli mugli műsort. Ezen kívül csönd van. Egyetlen irodista sem dolgozik ilyenkor.
A közeledő, könnyed léptek visszhangot vernek a folyosón. A telefonját, amin eddig játszogatott valami ostoba játékot, visszadobja az ölébe. Feljebb húzza a takarót magán, hogy a dereka se fázzon, így egyre inkább olyan, mint egy nagy, zöld burrito. Szótlanul nézi végig, ahogy Léna besétál, majd a kezeit kezdi melengetni a kandalló mágikusan lobogó tüzénél. Kényelmetlenül rágcsálja a szája belsejét; még mindig kínosan érzi magát, ha kettesben kell maradnia vele. Ez biztos így lesz egy ideig.
   -  Legalább csend van - válaszol a tekintetével az nőét keresve - Ha pedig szerencsénk van, akkor ma sem lesz riasztás. Fogj egy könyvet és lazíts - kissé megvonja a vállát - Vagy aludj, ha tudsz ebben a rohadt hidegben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Feljebb tolja magát ültében, elfordul, hogy a szürke zoknis lábja ismét a padlóra fektetett szőnyeget érje. A takarót fázósan húzza magával. Mellette, a karcsú lábú dohányzóasztalon két üres kávéscsésze árválkodik, jelezve, hogy bizony Dwayne is küzd a kínzó unalommal, amibe az ember fia könnyen belaludhat. Hiába, amennyire a saját ágyában szenvedve forgolódik egész éjjel, az iroda nyugalmában úgy alszik, akár egy jóllakott csecsemő.
Egykedvűen figyeli, ahogy Léna egy széket húz a kandallóhoz, majd leül rá, kissé úgy, akár egy sarokba állított gyerek. Megforgatja a szemét, az egyetlen, nehéz függönnyel keretezett ablak felé pillant, melyen túl berémlenek Budapest éjszakai fényei. A minisztériumnak különösen pazar kilátása van a városra, mágikus adottságainak köszönhetően pedig az mindenhonnan élvezhető.
   -  Nem t'om. Elég sok cuccod volt nálam - hazudja tömören. Ó, dehogynem pontosan tudja, hogy közel sem mindent szolgáltatott vissza akkor, amikor a hirtelen indulattól vezérelve egy dobozba hajigálta a nő nála felejtett cuccait. Naponta beleakad egy-egy apróságba, legyen az egy hajcsat, karkötő vagy valami ruhadarab - De nem dobtam ki semmit se.
Megmozgatja a vállait, amik eléggé elgémberedtek. hátranyúlva megigazítja a mintás párnát a háta mögött. Szusszanva dől ismét hátra, fölhúzza a lábait a takaró alatt, majd a karjaival átkulcsolja őket.
   -  Különben idejöhetsz nyugodtan. Tök kényelmetlen az a szék - szólal meg végül kisvártatva -  Nyugodj meg, nem fogok hozzád érni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Lesütött szemmel rántja meg a vállát. Persze, összeszedheti a holmiját, de arról még csak ne is álmodjon, hogy ő diszkréten magára hagyja addig, vagy megengedi, hogy egy haverját felküldje a cuccokért. Hiába ő a bűnös, ezerszer is ő a bűnös ebben az egészben... mégis tudja, hogy furcsa, már-már perverz élvezetet okoz neki, hogy Léna továbbra sem menekülhet.
Vagy így, vagy úgy - hiába, de egy része még mindig csak az övé.
Kiszabadítja a kezeit a takaró alól, a telefonját az öléből a dohányzóasztalra dobja a csészék mellé. Makacs, ez a nő tényleg olyan makacs, akár egy szamár. Az ujjaival megdörzsöli az orrnyergét, nyűgösen pislog felé ismét. Léna alakját furcsa derengésbe fogják a mágikus tűz kavargó színei.
   -  Legalább ezt vedd el - mormogja, lerázva magáról a takarót, összegyűrve nyújtja felé - Senkinek se jó, ha kékre fagysz.
Minő lovagias. Az együtt töltött idejük legnagyobb részét szótlanul, egymásnak hátat fordítva töltik, amikor nem, ritkán akad kedves vagy barátságos megjegyzése a nő felé. Gyakran beleköt abba, amit csinál, hol barátilag, hol egészen durván - de ilyen ez a munka, meg kell szoknia. A kommandóban senkinek se balzsamozzák már a lelkét.
   - Ha az osztagban akarsz maradni, úgyse gyűlölhetsz örökké.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Az egyik lábát felhúzza maga mellé a kanapéra, átadja Lénának a takarót, aki végül mégis úgy döntött, megbízik benne annyira, hogy átvegye azt. Az egyenruhája kabát részén teljesen felhúzza a cipzárt, mindkét kezét a zsebeibe nyomja, összehúzza magát, mint egy faágon kuporgó, összefagyott téli veréb. Lehet - bár ez csak feltételezés -, hogy nem kellett volna hetekkel korábban összebalhéznia a belső atmoszféráért felelős karbantartóval egy nyavalyás tonhalas szendvicsen. Persze semmi sem biztos, de mintha azóta lenne az ő ügyeleti ideje alatt olyan idő, mint a befagyott kénköves pokolban...
Kérdőn nézi a nő mozdulatait, ahogy feláll, majd a kanapéra ül mellé. Félszegen húzódik arrébb, mintha attól félne, Léna bántani fogja őt. Mozdulatlanul figyeli, ahogy betakargatja, egészen úgy, mint korábban, azzal a különbséggel, hogy mindez megnyugtató helyett inkább kínos és meglepően kényelmetlen. Az egyik könyökét a kanapé karfáján támasztja, az ujjaival a szája előtt babrál. Hosszúnak tűnő, kínos másodpercek múltán kap végül észbe, hogy elfordítsa a tekintetét Lénáról, vissza a kandalló tüzére.
   -  Gondolom már mennél terepre meg minden - alig nyitva a száját, mormogó hangon beszél, a kezével a saját haját kezdi piszkálni - De az már nem játék meg ilyenek. Ha egyszer velünk jössz, akkor én felelek az életedért és te az enyémért. Meg kell bíznod bennem, különben passzra megy az egész és vége. Amíg az nem fog menni, nem vihetlek magammal - a kezét hagyja visszahullni a karfára - mert az eléggé felzaklatna, ha hullazsákban kellene visszahoznom a tested. Gondolom megérted.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

A kandallóban lobogó tűz mozgó fényfoltokat vet elgondolkodó, komor arcára. Érzi a lángok hőjét, ami megnyugtatja, kellemesen elálmosítja őt, higgasztva a téma által okozott zaklatottságán.
Magán az eseten ő valójában ezer éve túllépett már. Ez van, megtörtént, nem is egyszer. Zójával hoztak néhány felelőtlennek tűnő döntést, ami végül Nina közvetítésével az akkori barátnője fülébe jutott. Igen, talán hiba volt - ám teljesen jól tudja, hogy nem ő az első ember a világtörténelemben, aki ilyesmit csinált. A szemében a megcsalás még csak nem is akkora égbekiáltó és halálos bűn... elvégre felnőtt ember, Léna pedig még csak nem is a felesége volt, hanem a barátnője, valahol a világ végén. Ez nem bűn. Valójában egyáltalán nem az.
   -  Pedig jobb lenne, ha megbosszulnád és kész - néz rá végül teljesen nyíltan és őszintén - Üss meg vagy valami és legyünk már túl ezen a témán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Bólint egy parányit, bár talán nem is értette tisztán a választ. Nem, határozottan nem érezné jobban magát egy kiadós agyalásról, attól, ha a nő kecses kis kezei betörnék az orrát. Attól azonban határozottan jobban lenne, ha a jelenlegi helyzet bármerre is, de végre elmozdulna erről a kényelmetlen holtpontról. Ő nem túl haragtartó, alkatilag képtelen bármilyen heves érzelmet, mint például az indulat, huzamosabb ideig fenntartani, ahogy a hosszú sértődöttségre is javarészt képtelen. Mélységesen unja már, hogy Léna közelében lapos kúszásban kell közlekednie, Nina megvető pillantásairól nem is beszélve, amikor néha belebotlik a folyosón...
   - Holy f...
Egy macska reflexeivel rántja a kezeit az arca elé, így a díszpárna a kabátja alkarján puffan, anélkül, hogy arcon vágná. A mozdulattól az egész teste összerándul, izomi védekezésként a gyermeteg, ám tényleg hirtelen támadásra.
   -  Ennyi? - pislog továbbra is felemelt kezei védelméből a nőre - Hát ez nem valami sok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Összeszorítja a szemét, a kezével a fejét védve hárítja el a következő, párnás ütést. Mindkét lábát felhúzva fordul oldalra, a nő felé, behúzott nyakkal hárít.
PAFF. Léna következő ütése keményen fültövön vágja. PAFF. A párna valahová a hasa felé céloz, végül azonban ez is a karján puffan, majd ahogy a következő is. Pillanatokra nyitja ki a szemét két gyerekes támadás között, ami különben tényleg nem fáj - de mégis meglepően kellemetlen. Mégsem próbálja elkapni a  nő kezeit, hogy lefegyverezze vele, csak a fejét védi rendületlen, leginkább, mint egy fejre fordított teknősbéka.
Adja csak ki. Ennek így kell lennie.
   -  Jójójójójó jóvanmár!
Sűrűn véve a levegőt hunyorít föl rá, védekezőn tartva a kezeit, fölkészülve az utolsó válaszcsapásokra. A kabátja egészen felgyűrődött a törzsén, a takaró pedig a földre esett róluk ebben az eszetlen ficánkolásban.
   - Paraszt, igen, van még valami?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Végül leengedi a kezeit, bár agyban továbbra is fel van készülve Léna következő kitörésére. Farkasok közt nevelkedett, ha a testvéreivel nézeteltérése akadt, ők is leverték egymáson, ezzel hárították el a későbbi konfliktust, így ő maga nem is ismer mást. Beszélni, érzésekről tárgyalni, az végképp nem az ő asztala és szerinte nem is old meg soha semmit.
Följebb húzza magát, ismét felül a kanapén. A kabátját ügyetlenül visszahúzza magára, két- három rúgással kiszabadítja a jobb lábát, ami a takaróba csavarodott. Fölsandít a nőre, némán tűri annak lihegő, kifulladt szidalmait.
   -  Valamiért mégis így szeretsz.
A szemébe hullott haja alól figyeli az arcát, majd egyszerűen, pofátlan őszinteséggel fejezi be Léna megkezdett, ingerült mondatát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Figyeli, ahogy Léna arca megváltozik. Ő maga sem tudja, mire számít, hogy mit szeretne elérni ezzel... de mégis, furcsa elégedettséget jelent számára, ahogy a nő szemében egyfajta riadalom csillan. A szavaival ellentétben közel sem biztos abban, amit mond, egyfajta szurkálódásnak, már-már bántásnak szánta: látod, bármilyen is vagyok, bárminek elmondhatsz, még mindig velem akarsz lenni és az enyém van.
   -  Akkor jó.
Végül elfordítja az arcát róla. Léna tagad, bár olyan arcot vág, mint aki épp most fogja összepisilni magát -ő pedig már nagyon rég nem tudja, mit gondoljon.
Az elsó ajkába harap, megforgatja a szemeit. Egy mordulással, hirtelen áll föl a kanapéról, visszafordulva még zsebre vágja a telefonját.
   -  Asszem én inkább... na csá.
Nem néz rá, nem reagál. A sértődöttség kifejezésével az arcán nyomja a zsebébe a kezeit, majd összehúzva a kabátot magán csörtet ki a pihenőből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A felújított pályán sebesen húz el mellettük a mugli villamos, hazafelé igyekvő, álmos és nyúzott fővárosiakkal megpakolva. A tekintete pillanatokra összeakad egy kopaszodó öreggel, aki becsmérlően méri végig a sétányon gyalogló párosukat, ám a villamossal együtt ő is továbbindul a végállomás felé.
Kis lépés az emberiségnek; nagy lépés egy hozzá hasonló, magában oly' bizonytalan introvertnek. Mintha a fogát húzták volna, úgy téblábolt vissza Léna asztalához a munkaidő végén, ami számára eseménydúsan, a nő számára minden bizonnyal halálos unalomban telt. Ártatlan, félmondatnyi szöveggel hívta el, semmi komoly szándék, Léna pedig bólintott. Pusztán ez is léptékekkel több, mint amit hónapok óta egymással kezdtek.
A rakpart sétányára hullott. fagyos falevelek néha megroppannak a talpuk alatt.
Az elhúzó villamosról a nőre pillant. Még mindig nem viszik küldetésre magukkal, ami szörnyen bosszantó és megalázó érzés lehet, Dwayne azonban minden alkalommal kategorikusan elzárkózik még a kérdéstől is. A csaj még nem kész rá, válaszolta legutóbb, mikor a főnöke félrehívta, hogy a csinos kolléganő felől érdeklődjön, majd szólunk, ha alkalmas lesz a dologra, addig úgyis csak megölné magát és minket is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hümmög egyet, z egyik kezét kihúzza a zsebéből, hogy megérintse a mellette húzódó, alacsony mellvéd hideg betonját. Azon túl, alattuk az alsó rakpart autói húznak el, elhaladó fényszóróik elvakítják a szemét.
   -  Már mondtam, hogy ez nem játék.
Mintha az apja lennék, ez a groteszk, oda nem illő gondolat villan át az agyán egy félszeg pillanatra. A mutató- és középső ujját a betonon húzza végig, miközben sétál, mintha egy végtelen szalagnyi csiszolópapír lenne. Féligazságok és öblös hazugságok - ezek festik le leginkább a Lénával való kapcsolatát. Elvégre hazugság, hiszen elhallgatja tőle, hogy leginkább ő az, aki miatt a nő irodai munkára kényszerül, és hazugság lenne az is, hogy ezen valaha változtatni akar. Szemétség, passzív bosszúvágy - gondolná az, aki kívülről szemléli az eseményeket és bizony sejtelme sincs arról, mi az, ami a férfi fejében leledzik.
Valójában egyetlen makacs oka van annak, amiért szíve szerint örök papírmunkára kárhoztatná Lénát. Ugyanaz az ok, amiért a gyomra kényelmetlenül fordult egyet, mikor az először bejelentette, hogy a kommandóba igazol. Még mindig félti őt.
   -  Mit mondok anyádnak, ha bajod lesz vagy valami? - folytatja az autókat nézve - "Bocsásson meg, asszonyom, a lánya, akire nekem kellett volna vigyáznom, na az meghalt". Tökre megeshet. Mert akárhogy is - felhúzza, majd leejti a vállát - a munkában még felelek érted.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem nyíratnám ki magam az első adandó alkalommal. Fájón felnyög a gondolatra, ahogy az abszurd kép a fejébe villan. Látott már csúnyát, még annál is csúnyábbat, amikor akaratán kívül bevetésekre cipelték, különösen a varázs- terrorelhárításban töltött ideje alatt, ám Léna esetleges halálának még a puszta gondolata is versenyre kelhet velük. Nem akar gondolni rá, nem fog ezen filozofálni, hiszen megtanulta már, hogyan zárkózzon el kategorikusan a szeretteit érintő rémképektől. Nincs abban a helyzetben, hogy átadja magát ennek a bénító gyengeségnek.
   - Igen, lehet, hogy kinn lennél már, de akkor nem is vigyázna rád senki!
Riasztó hirtelenséggel csattan fel, egészen felemelve a hangját. Megáll, a kezét végül elemeli a mellvédtől, szembefordul a sálba bugyolált nővel, aki leginkább fagyott hóembernek tűnik. Szavai párája, mintha dohányfüst lenne, kavarog tovább az utcalámpák felé.
   -  Hát nem igaz, te istencsapása, hogy nem fogod fel, hogy jót akarunk neked! Hogy én jót akarok neked! Mert azon a büdös helyen - mutat a hegyek, azokon túl pedig a minisztérium méltóságteljesen terpeszkedő épülete felé - senki se foglalkozik veled, csak én!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Csak áll és nézi, mint akit arcon vágtak. A mardosó, hirtelen ingerültség okát pedig valójában ő maga sem érti. Mi bajod van neked, drága fiam, förmedt rá az apja mindig, szinte hallja a fülében csengeni az öreg rekedt hangját. Ez pedig egyszerre lehiggasztja őt, mintha a hirtelen jött haragjának csapját elzárták volna. Az arcán érzi a budapesti este hidegét, ami mintha jobban bántaná, mint korábban. Szaporán hunyorogva fordítja el az arcát a nőről.
Tényleg, mi baja is van most?
A zsebébe vágja fázó kezeit, fázva húzza be a nyakát, miközben érzi magán Léna pillantását valahonnan a sálak alól. A hirtelen beállt csönd, melyet az alattuk elsuhanó mugli autók zaja tör meg, kínosan hosszúra nyúlik. Korábban nem zavarta, elvégre volt, hogy fél napokat tétlenkedtek egymás mellett anélkül, hogy bármelyikük megszólalna. A kapcsolatuk sosem alapult a kimondott szavakon, ahogy semmi más ebben a nyomorult életében. Most mégis -  talán most először - ő is érzi az égető szükségét annak, hogy mondania kellene valamit. Valami egyszerűt és nem túl fájdalmasat, ám ez annyira nehéz.
   -  Kérlek - egészen halkan szólal meg - csak gyere vissza hozzám.