Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A szélvédőn szaporán doboló esőn keresztül az utcai lámpák narancssárga fénye elmaszatoltan vetül az öreg Volvo utasterébe. A műanyag műszerfalon a rádobott telefon gombjának ledje pár másodpercenként villan egyet, ám a bejövő üzenet nem érdekli a gazdáját annyira, hogy előre hajoljon érte. Külső Csepelen csönd és egyfajta nyári melankólia ül, melyt lassan áztat a július végi, éjszakai eső.
A férfi megvakarja a tarkóját, röviden benn tartja a levegőt, majd szusszan egyet. Az autó plüss kárpitú ülése másfél óta múltán kezd kényelmetlenné válni, a levegő fülledtté, a társaság pedig... szörnyen, rettentően kínossá. A bezártságba fojtott szótlan várakozásnál mindössze egy rosszabb van: érezni a nő jelenlétét a jobbján, hallani a légzését és a mozdulatait, a szeme sarkából figyelni az arcának változatlan kifejezését. A jobb keze ujjai ökölbe feszülnek majd elernyednek, a balja lehullik a kormányról, ahol eddig nyugtatta, hogy a zsebében kezdjen kotorászni. Márpedig a kommandó sötétszürke egyenruháján zsebből akad egy pár.
   -  Bocs, ha zavar.
Ennyit mormog a maga rekedtes hangján, egy doboz cigarettát dob maga mellé az ülésre, pár centiméterre letekeri az ablakot, ahol így még nem esik be a monoton, hűvös eső. Kérdésre nem várva gyújt rá, két kézzel őrizve a lángot, hamarosan annak helyén pedig csak a cigaretta vége parázslik.
Már csak két óra.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egykedvűen ízleli a füstöt, a cigarettát a hüvelyk- és mutatóujja közt tartva, afféle falusi paraszt módjára, amilyen különben ő maga. A mozdulat azonban közel sem olyan kielégítő, mint amennyire azt várta és egyáltalán nem segít fojtogató nyomottságán, amit a bezártság és a dörömbölő eső okoz. Az ajtó kilincsére könyököl, fölpillant a maszatos szélvédőre, majd kisvártatva vissza a nőre.
   -  Nem. Túl szép vagy megdögleni.
A szál egyenletesen billeg a szájában, miközben rekedten beszél, csak a mondandója végén veszi ki onnan, hogy a résnyire lehúzott ablakon kívülre hamuzzon. Bármennyire furcsa vagy bizarr, nőt sosem kínál meg magától, ha pedig kéri egy egyenes kifogással hárítja el a feladatot. A dohányzó nő látványa kiábrándítja és valahol mélyen... elborzasztja őt. Persze, nyilván nem kéne érdekelnie, mi az, ami Léna szájából kifelé lóg, hiszen... de mégis.  
Megköszörüli a torkát, ismét a nőre pillant, épp csak futólag. A szabad kezét az ölébe ejti, majd ismét vissza a kilincsre, híven a kényszeres szokásához folytatja az abbahagyhatatlan, kínos mocorgást. ha dolgoznia kell, a vére hajtja őt: cselekednie kell, mozogni, vadászni.
Bármit, ami jobban leköti a figyelmét, mint a komoran hallgató nő passzivitása.
   -  Errm... lelakkoztad a teraszt végül?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A szolgálati egyenruhája kikényszerített néhány csodálkozó, inkább kellemetlenkedő tekintetet, amikor beléptek az egyébként kulturált állapotú kocsmába. Mostanában sem ideje, sem pedig gusztusa nincs az efféle helyekhez, ha unatkozik vagy megbocsáthatatlanul részegre akarja inni magát, akkor egy hozzá közelebbi késdobálóba tér be. Akkor persze fokozottan kénytelen hátrahagyni az aurorokra jellemző, sötétszürke dzsekit, hogy elkerülje a teli üvegekkel való tarkótáji ütéseket... ám egy ilyen helyen bőven elég, ha maga mögé gyűri a széken.
Belekortyol a habját vesztett európai sörbe, aminek az ízét továbbra sem szereti, de a teste hozzászokott már, így nem száll rögtön a fejébe. Pontosabban nem szabad, hogy a fejébe szálljon, emlékezteti magát újra és újra, a tekintetét a lányról visszaköveti az asztal lapjára.
Nina tiltott terület.
   -  Dolgozok mint egy barom. Semmi sincs.
Semmi, tehát minden. Kissé elhúzza a száját, miközben kimondja ezt, a szemét továbbra is a sör felszínén tartva. Tudna mit mesélni... a gyerekéről, a munkájáról, arról a háborúról, ami benne dúl, a kék hajúról, és... mindenről és semmiről, ami manapság foglalkoztatja. A feszültség, a görcs kiül a testtartásába is, ez azonban már annyira hozzá tartozik, mint az egyenruhája.
   -  Veled?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Valaminek, igen, kell lennie valaminek, erre Nina szinte azonnal rá  is tapint, mi több, ököllel nyomul a közepébe. Dwayne lassan billegteti a sört a párás pohárban, egy szusszanással a bal könyökét a lakkozott asztalra támasztja. Körülöttük sekélyes zsibongás, beszélgetések zaja, poharak csörgése, péntek esti kocsmai alapzaj. Mégis hallani véli a saját légzésének ritmusát.
Csak felhorkan, egy újabb kortyot ledönt a sörből, majd még egyet, kurtán megrántja a vállát, végül enged a néma erőszaknak és a pohárról visszanéz a lány szemébe. A szemek lenyomata az agyába ég, mint egy billog, a szemkontaktust tartani fáj, természetellenesnek hagy. Közel sem amiatt, hogy tudja, Nina egyetlen gesztussal az íriszén át a lelke legmélyére láthat, kiszolgáltatottá és sebezhetővé téve őt.
Oka van annak, hogy a tessék-lássék szakításuk óta, ha teheti, kerüli, mint a tüzet.
   -  Ezt nehezen kajálom be.
Hirtelen válaszol, leengedve a vállát korábbi, görcsös tartásából. A pohara üresen koppan az asztalon, ő ekkor szakítja el a pillantását Nináról, hogy a pult felé pillantson.
   -  Néhány hónapja még nem unatkoztál. Se a melódban... se máshol.
Velem nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A tekintetével megkeresi a pincérnőt, aki percekkel korábban kiszolgálta őket, csak egy intéssel jelzi neki a következő kör eljöttét. Erről már nem is kérdezi a lányt. Eddigi ismeretségük különböző, heves szintjein bőven volt alkalma megtapasztalni Nina alkoholtűrő képességét és azt, hogy ha arra kerül a sor, egy férfi harciasságával iszik bárkit az asztal alá, különösképp őt.
A rendelést leadva tekint vissza a lányra, hagyja, hogy a szavai egy ideig köztük lebegjenek az asztal fölött, könnyedén, mint egy sóhaj. Tényleg minden megváltozott az ő életében is, melyekről akarattal próbál nem tudomást venni. Egy fiú apja lett, akit szeretnie kell, mégsem tud, egy lányé, aki pofátlanul gyűlöli emiatt. Sose akart szülő lenni. Senki se kérdezte, egyetlen zsigere sem kívánta... most mégis kénytelen itt ülni a langyos moslékban, amit az életének nevez.
Emiatt dühös. Csalódott, magányos, rettegő és kiszolgáltatott, ezek mindegyike pedig méregként kering benne. Kevés ahhoz, hogy ezeket az érzéseket tisztán megtapasztalja, hát még ahhoz, hogy Ninának beszámoljon róla... tehát inkább marad a semminél.
Halkan szusszan egyet, végül megszakítja a Ninával felvett farkasszemet.
   - Bocs. Csak tudod... - legyint egy aprót - Én se vagyok boldog. Reméltem te igen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egy elmormogott köszönéssel hálálja meg a pincérnő szolgálatait, ő is azonnal a pohara után nyúl, egyelőre azonban csak az ujjait fonja a páracseppekkel borított pohár köré. Az Ég akarata és az isteni gondviselés jele, hogy nem ivott bele, pillanatokkal később ugyanis szinte biztos, hogy belefulladt volna.
Nina mindig túl sokat tud. A szemét nyomban elfordítja róla, ami ösztönös reakció nála, a karja izmai ismét megfeszülnek, fölvéve megszokott, zárkózott testtartását és arckifejezését.
Nem teljesen hülye. Tudja, hogy mit pletykálnak a háta mögött és azt is, hogy amellett, hogy a Kék Hajúhoz kötődő viszonya részéről aszexuális és ártatlan, vékony jég válassza el tőle, hogy ne legyen az. Egy ehhez hasonló affér, ez a parányi férfias botlás bizonyára a munkájába kerülne és mindenbe, amit ebben a nyavalyás országban felépített. Nem tagadja: a kiscsaj meglehetősen vonzó. Testileg. Fehér, törékeny és tökéletes, mint a porcelán, amolyan szaténpárnák közé való, csillogó játékszer... érzelmileg azonban sekélyes és alulfejlett, egy női testbe szorult, rettegő gyermek.
A szeme hosszú másodperceken át időzik ismét Ninán. Hazudhatna, felháborodhatna még a feltételezésen is, elküldhetné a búbánatos, savanyú fenébe... ám a viszonyuk megengedi, hogy ehelyett flegmán megforgassa a szemét.
   -  Nincs nekem időm felnevelni egy csajt... de nem is láttam már napok óta. Asszem ő is rájött, hogy nem az a földre szállt angyal vagyok, akit keres.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nina reakciója olyan, amire számított és amilyet elvárt tőle: nagyot néz, különösebben azonban nem kezd el rugózni a részleteken. Azokon a részleteken, amik legfeljebb a fejekben léteztek, fizikailag azonban egyáltalán nem kerültek megvalósításra. Ha rákérdeznek letagadja, de még állkapcsot is tör érte, önmagának és Ninának azonban felesleges hazudnia: megfordult a fejében ez-az, akkor, amikor éjszakába nyúlóan tanította a lányt a patrónusidézésre, az pedig akarata ellenére így nyitottá vált előtte, akár egy könyv. Látta a gyengeségeit, mint fizikai, mint mentális szinten, könnyű préda volt, talán nem is visszakozott volna, ha a férfi hozzá ér. Ha pedig visszakozna, lett volna elég ereje leállítani őt? Kizárt. Az efféle vérszagra nincs olyan ragadozó férfi, akiben nem ébredne fel a vadászösztön, legalább valahol az agya legmélyén, színes elképzelések formájában.
Ezeket azonban ő, mindkettejük és mindenki legnagyobb szerencséjére elméleti szinten tartotta. Inkább elköszönt a lánytól, a gondolatait pedig hazavitte magával.
   -  Nem t'om, mit hitt. Most vesztette el az apját. Kiszolgáltatott és egyedül van. Ilyenkor a kiscsajok gondolnak mindenfélét. De megnyugodhatsz...
Felemeli a poharát, ám mielőtt beleinna, visszateszi az asztalra.
   -  Nem nyúltam hozzá. Sehogy se. Sz'al Zójának se kell tudnia semmiről. És senkinek se...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Részéről már három mondattal ezelőtt befejezettnek tekintette a témát, ám valami miatt fontosnak tartotta többször nyomatékosítani: a szóbeszéddel ellentétben Cián gyermeteg vonzalmának semmilyen felnőttes következménye nem lett. Ám most, hogy ezt mindenki számára tisztázta, már nyugodtabban emeli fel a poharát és dönti le a sör melegedő, ízetlen maradékát. Érzi, hogy a teste egyre jobban átmelegszik a pulóvere alatt, így ügyetlen mozdulatokkal, fél kézzel szétcipzározza azt; alatta a dzsekivel és pulóverrel megegyező színű pólót visel, szintén a Minisztérium jelvényével.
Csak megrántja a vállát: ja, tök sz*r elveszteni egy szülőt. Bár a Warrenek habitusuknál fogva potyognak, mint a legyek és legtöbbjükkel egy eltévedt sörösüveg vagy vadászsörét végez, abban a szerencsés helyzetben van, hogy mindkét szülője ép és sértetlen. Akármilyen iramban szívják egymás és a kölykeik vérét, úgy tűnik, mindkettő örökké fog élni.
Mormog valamit, ami egyfajta "köszönöm" is lehet, jelezvén, mennyire hálás, amiért Nina nem teregeti ki a szennyesét az egész iskola előtt. Persze a lány tisztában lehet vele, hogy a kezek, amik most a sörös poharat tartják, ugyanilyen kényelmesen fonódhatnak a vékony torokra, ha mégis így tesz...
Töprengve szorítja össze a száját. Előbb felnéz a lányra, majd vissza a pohárra... végül ismét Nina szemébe néz, teljesen nyíltan és őszintén.
   -  Mert elmentél. Tőlem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Annak ellenére, hogy a pulóvere alatt egyre jobban átmelegszik, érzi, hogy a végtagjai elhűlnek, amint kimondja az egyszerű, kivételesen pedig teljesen egyenes és őszinte válaszát. Az arcszíne épp csak keveset halványodik, ám mindezek ellenére a testtartásába kiül az a mérhetetlen feszélyezettség és feszültség, ami a kényes témák kapcsán hatalmába keríti. A kocsma zaján, a beszélgetések és a valahonnan szűrődő zenén át is hallja a szívverése ütemét, ami épp csak kicsit, de markánsabbá válik.
Két másodperc, talán eddig képes állni a lány tekintetét. A haja a szemébe hull, ahogy zavartan lepillant. Semmi pozitívra vagy biztatóra sem számít a lányról, Nina hónapokkal ezelőtt tisztán kijelölte a kapcsolatuk határvonalait, egyszerre pedig ostobának és gyerekesnek érzi magát a szavai miatt.
A szája belső felét rágcsálva húzza maga elé az újabb poharát, ám nem iszik bele.
   -  Tényleg bocs, én csak... tök mindegy. Nem akartam felhozni, csak...
A szavai hadarók és össze-összefolynak, zavartan beleiszik a sörbe, egyetlen húzásra eltüntetve a háromnegyedét.
   -  Csak már elegem van mindenkinek a szarkavarásából. Veled jól voltam, ennyi. Csak azt akartam, hogy tudd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kimondta, kibökte annak az egy ezred részét, ami a lelkére nehezedett, ám már ennyitől könnyebbnek érzi a súlyt. Túl sok mocsok telepedik rajta, túl sok kimondatlan érzés és gondolat, amivel egy magafajta ember képtelen megbirkózni. Nem ebbe szocializálódott. Felnőve kategorikusan elmenekült minden elől, ami bonyolult érzéseket kíván, ezt pedig könnyen meg is tehette... mostanra azonban sem tere, sem ideje sincs megszökni. Bármennyire igyekezett, most itt van, Ninával, Zójával, Ciánnal, Lénával, ez túl sok, túl gyors, túl komplikált...
Az Ég óvjon meg a nőktől minket.
   -  Mi van...?
Őszintén meghökkenve dől hátra, a szemöldöke felszökik kusza haja alatt. Egy szavát, még annyit sem éri a lánynak, ám a hangulatában beálló változást nyomban megérzi, olyan, akár egy fájó villámcsapás. A gyomra táján jeges vízként kezd el hömpölyögni a riadalom, melyet Nina szavainak váratlansága generált.
   -  Próbálkozás? Mi? Várjá' már...
Felemelve a hangját szól utána, érzi, ahogy több tekintet is felé fordul, a szomszédos asztaloknál vádlón összesúgnak, ő pedig dermedten figyeli a lány mozdulatait.
A lengőajtó visszabillen a lány mögött, beengedve a kinti, párás levegőt. Ő kapkodó mozdulatokkal rángatja elő a tárcáját, szól valamennyi papírpénzt számolatlanul az asztalra, az egyenruhája dzsekijét a kezébe fogva csörtet az ajtóhoz, felrántva azt kilép az utcára.
A mély pocsolyák visszatükrözik az utcai lámpák fényét, a levegőben eső szaga terjeng. A teste végigborzong, zaklatottan nyel egyet, a bakancsa vízben csattan, ahogy továbbsiet a járdán.
   -  Héééé! Mi bajod van, mi?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A kocsma melege után bántóan hűvösnek tűnik az alig tizenhat fokos, késő esti levegő. Mégsem ez az, ami miatt végigborzong a gerince mentén és azonnal megáll, ahogy Nina megfordul, mintha láthatatlan falba ütközött volna. A távolság alig pár méter közöttük, ez azonban szögesdrót, acélkerítés, demarkációs határvonal - neki pedig esze ágába sincs közelebb lépni.
Dwayne masszív felépítésű ember, szívós, akár egy terrier. Ennek ellenére azonban, részben a neveltetése, részben a Ninával való viszonya következtében nyomban visszavonulót fúj, ahogy a lány felemeli a hangját. Bár jelenleg inkább értetlen, mint riadt... majd pedig ahogy Nina tovább ecseteli becsmérlő szavait, a düh kezd parázslani benne.
   -  Oh woa- hoa, na állj le szépen és gondold végig, amit mondasz, Dandelion!
Felemeli a tenyerét a lány felé, az arca elveszti addigi, szürke és mélabús kifejezését, helyette egyre jobban elsötétül. Bármennyire is furcsa és helytelen, a düh az első érzelem, ami őszintén és valódin csillog a szemében.
   -  És te jól szórakoztál, kedves nem-vagyok-még-túl-Daviden-de-azért-veled-vagyok? Még hogy én szórakoztam veled, na ne röhögtess már, önámító, hazug majom...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A lány hangja keményen visszhangzik a kihalt utcán, idegen mágusok lakásaiba száll be a nyitott ablakokon, olyan nappalikban kering, amiknek ezt a beszélgetést nem kellene hallaniuk. A perifériás látása befogja az alacsonyabb emeleteken libbenő függönyök mozgását, normális esetben ennyi elég lenne ahhoz, hogy csöndre intse a lányt, ha kell, erőszakot használva.
Ám ahhoz ő is eleget ivott, hogy már ne érdekelje, ki hallja a veszekedést és ki nem. Túl fáradt, ingerült és sérülékeny hozzá, hogy a kétes hírnevével foglalkozzon és túllásson azon a vörös ködön, ami lassacskán leereszkedik előtte.
Az izmai láthatóan megfeszülnek. Az ujjait ökölbe szorítja, majd ismét elernyeszti, egyetlen fél lépést tesz a lány felé. Az arca színe világos kásaszínről a düh sötét bíborjába vált.
   -   Ne merj a gyerekeimmel jönni, mert összetöröm az arcodat...
Nem kifejezetten emeli fel a hangját, teljesen fölösleges is lenne megpróbálni túlrikácsolnia a lányt. Elfúló, reszkető hangon veti oda mindössze a szavakat Nina mondatai közben, a figyelmeztetés azonban inkább magának szól, mint a lánynak.
Igen, Nina pontosan ott üti, ahol a legjobban fáj. Felhúzza a vállát, összeszorított szájjal behunyja a szemét, talán lehiggadni próbál, talán valami egészen mást... ám a lány utolsó szavainál elszakad egy húr.
Egy húr, amit senkinek se kellett volna túlfeszítenie.
Egy visszhangzó csattanás, ennyi az egész, villanásnyi fájdalom a tenyerén. Majdhogynem teljes erejéből vágja arcon a lányt, aki ettől minimum megtántorodik, ha nem esik azonnal a mocskos járdára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A csattanás nem sokáig visszhangzik az utcán - azonban a fejekben annál tovább.
Az utca pedig csöndes lesz.
   -  Ne...
Az eseményeket nagyon lassan fogja fel, mintha az izmai abbahagyták volna az információ közlését az agyával és a teste többi részével. A lágy bukdácsolva hátralép, a cipője csattog a pocsolyában, a tenyere bőre ég, a karja valahol a levegőben marad egy ideig, megfagyva a hirtelen riadalomban. A szeme először a saját kezére siklik, majd azonnal tovább a lányra, a szája elnyílik, kékesszürke íriszeiben pedig olyan érzelem tükröződik az utcai lámpák fényénél, ami utoljára nagyon, nagyon rég. Tiszta pánik.
   -  Ne, én... én nem is, Nina, én sajnálom...
A düh kiveszik a hangjából, az riadt és elhaló lesz, mintha őt vágták volna gyomorszájon. Zsibbadó végtagokkal lép nyomban közelebb, ám csak egy lépést, aztán ismét megtorpan. Ha egész Pest megyében él vámpír, valószínűleg pedig könnyű szerrel meghallja a pulzusa szapora ütemét.
Ő még soha. Nőt még soha. Véletlenül se. Egyszer se.
Pont nem őt.
   -  Bocsáss meg, nem akartam, kérlek...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Csak mondj már valamit, mintha ezen rimánkodna a lány könnyektől csillogó tekintetét keresve. Bármit, csak mondj az isten verjen meg, hogy tudjam, hogy jól vagy! Bár ismeri a testi erejét és tudja, hogy ebbe az ütésbe a töredékét sem vitte bele, ám Nina törékeny és különben is... nő. Még egy bizonytalan lépést tesz felé, a kezeit zsibbadtan maga mellett tartva...
A nő mozdulata váratlan, ellenben gyors és pontos, akár maga a Halál. Tanítani se lehetne jobban az ütést, amit mérnöki alapossággal mér az orrára és amitől az egész világ egy pillanatra tejfehér masszává válik előtte. Felnyögve hátrál el, összeszorított szemmel kap az arcához, a jobbját az orrára szorítja, a balját sután maga elé tartja, hogy védekezzen az esetleges ütések elől. Visszatámadni azonban még ösztöni szinten is képtelen, túlságosan zsibbadt hozzá.
Az ujjai közt vér szökik elő, folyik végig az állán és csöppen a pulóverére. A fémes íz végigcsorog a torkán, amitől émelyegni kezd, csengő fülén át távolról vihogást hall, talán egy ablak, talán a kocsma ajtaja felől.
   -  Bodzsáss meg... Deb' agardab...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Mesélő
Timike | Varázsbűn- üldözési főosztály | recepció

A türkizkék töltőtollat a fogai közé fogva olvassa át még egyszer a gyűrött szélű nyomtatványt, fél lépést előrébb araszol a recepció előtt kígyózó, türelmetlen sorban. Az előtte álló nagydarab, csípően izzadtságszagú, atlétatrikós férfi a lakkozott pultra könyököl, úgy adja elő a mondandóját az ügyintéző boszorkánynak, mögötte halk beszélgetés, köhécselés vegyül az előtér zsivajába. A magas plafonról fényes csillárok lógnak, azok világítják meg az emeletet, a fal mellett fotelek, székek és asztalok sorakoznak, a recepciós pult mellett fa válaszfal egyetlen kétszárnyú, üveges ajtóval. Ennél közelebb az ember többnyire bilincsben kerül a Parancsnoksághoz, ami azon túl terpeszkedik.
Az előtte álló férfi odébb sétál, ő ismét egy lépést tesz előre. A pult mögött függő, jókora jelvény visszaköszön az aurori egyenruhájának mellrészén, illetve a nyomtatvány tetején is, amit a recepción átnyúlva az ott ülő lányka elé csúsztatja.
   -  Nem t'om, hova kell menni ezzel.
Halkan beszél, ám afféle nemtörődöm, bicskanyitogatóan flegma hangsúllyal. Mintha csak a mosdót keresné, vagy az egyik mágikus írógép meghibásodását jelentené le a kávészünetében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

A pultra könyököl, érzi, hogy az egyenruhája több kíváncsi, vagy épp kétkedő tekintetet vonz a csarnokban, mint általában bárhol, ahová kénytelen betenni a lábát. A sétáló törvény, a mágustársadalom ökle és védelmező karja, az árvák megmentője - ennek kéne lennie és ezeket kellene szimbolizálnia a jelvénynek, az egyenruhának, ennek az átkozott emeletnek. Mindez szép és nagyon megnyugtató... mindössze akkora hazugság, mint ez a drága, díszes épület. Nincs olyan auror a környezetében, aki így vagy úgy ne ártaná bele magát az alvilág különböző bugyraiba. Vagy üzletszerűen utazik valamiben, vagy egyszerűen a stresszre kénytelen beszedni valamit, vagy mindkettőt. Az egész úgy rohad, ahogy van.
   -  Inkább maradok asszem.
Kiegyenesedik, hátrapillant a válla fölött, futólag kap el tekinteteket, amik gyorsan tovább s fordulnak róla. A helyzet felszínét megkapargatva furcsa, hogy ennyire higgadt, mintha nem is érdekelné, ami körülötte történik. A valóság azonban... hogy több szendvicset is elfogyasztott indulás előtt, hogy elérje ezt a kellő, nirvána közeli állapotot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Az ujjaival párszor megkocogtatja a lakkozott felületet majd ellöki magát tőle, türelmetlenül sétál odébb. Az üvegajtó kinyílik, a titkárság aktatologató díszpintyeinek egy serege vágódik ki rajta kávészünetet tartva, anélkül sétálnak el mellette, hogy akár egyetlen pillantásra méltatnák a téblábolását. Ha nem lenne rajta az egyenruhája, szinte biztos benne, hogy senki sem ismerné fel a hivatalban - a közvetlen munkatársain kívül senkivel sem beszél, nem pletykál a vizes ballon mellett, nem jár munkaidőn túli rendezvényekre, úgy alapvetően, totálisan és menthetetlenül lesz*rja, ami a parancsnokság dolgozóival történik. A neve mindezek ellenére néha napján akaratlanul is felmerül a köztudatban egy-egy súlyosabb fegyelmi eljárás vagy teakonyhai pofozkodás nyomán, ennél többet azonban senki sem foglalkozik vele se.
A nevét hallva közelebb lép, az orra alatt elmormol valami köszönöm- félét, ahogy a papírt visszaveszi a kezébe, még egy fél pillantásra méltatja a sorban téblábolókat, hamarosan pedig átlép az üvegezett ajtón.
A kinti zaj egyszerre megszűnik a mágikus szigetelésnek köszönhetően, a főosztály monoton mormogása, sercegése, kattogása és köhécselése váltja fel azt. Jobbról keskeny, sötétkék padlószőnyeggel borított folyosó nyílik a megannyi munkaterülettel felszabdalt előtérből, azon indul tovább, lehajtott fejjel, legfeljebb fel- felpillantva az ajtók számozására.
Hülyeség lenne azt feltételezni, most jár itt először. Hacsak nem önszántából. Jeszenszky afféle... visszatérő jelenség az életében.
Az ajtó előtt megköszörüli a torkát, töprengés és erőgyűjtés nélkül emeli fel az öklét, hogy párszor ráüssön a fára. Lesz ami lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

A kezét visszaengedi az oldala mellé, az ellentétessel fogja meg a kilincset, amiben az egyre jobban gyűrődő, maszatos papírokat tartja. Láthatóan többször nekifogott a kitöltésnek, a magyar nyelvű nyomtatvány válaszait már angolul írta, a rontások miatt azonban több satírozás, átnyilazás, rondítja a maga olvashatatlan, hanyag kézírásával. A szája belső felét rágcsálja, miközben becsukja maga mögött az ajtót. A fa kizárja a parancsnokság zümmögő alapzaját, egyszerre nyomasztó, mély csönd lesz.
Ahogy a felettese, ő se használja a teste erőtartalékait köszönésre, ha pedig kezet kellene nyújtania menten talán a jobbja is letörne. Ehelyett egy kurta bólintással fogadta a ráförmedő parancsot, szó nélkül lép közelebb és ül le a míves íróasztallal szemben.
   -  Nem ártottam senkinek asszem. Csak ez a bürokrata baromság... nincs nekem időm erre.
Fölnéz a férfire, az íriszei körüli pirosságon túl a tekintete nyílt, szinte már kihívó. Előre hajol annyira, hogy a papírt az asztalra tolja.
   -  Büntess meg. Lesz*rom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Két dolog van, amit a zsigereiből utál: ha lefogják, megkötözik vagy bármilyen módon korlátozzák a mozgásterét, illetve azt, ha közvetlen közelről az arcába beszélnek. A legalapvetőbb emberi ösztönök egyike ez, ahogy a ragadozó állatok is bepöccennek tőle, ha a rivális alfa hímmel kénytelenek farkasszemet nézni - ezek az ösztönök pedig benne fokozottan munkálkodnak.
Az izmai megfeszülnek kissé, az arca határozottan elsötétül. Mozdulatlanul állja a férfi tekintetét, egy másodperc, kettő, három... végül azonban ő az, aki elfordítja a szemét a fényesre csiszolt, drága parketta felé. Akárhogy is: tudja, hol a helye.
   -  Figyelő? Ez most komoly?
Őszinte felháborodással horkan fel a parancs hallatán, a keze a karfáról lehullik az ölébe. Természetesen nem ismeretlen számára az ocsmány, bőr szíjjal rögzített mágikus eszköz, amit rendszerint a bal bokára kötöznek, eltávolítani pedig lehetetlen addig, míg a delikvens le nem rágja a lábát. De hogy... rajta? Ez... ez...
   -  Oszt' hogy dolgozzak egy olyan sz*rral a bokámon? Ötven napig? Ötven? Há' senkinek sincs jobb dolga, mint azt nézni, mikor megyek vécére?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A füst szaga lassacskán átjárja az autót, hiába éri az arcát friss levegő a résnyire nyitott ablakon át, hamar fojtogatóvá válik. Egykedvűen figyeli az elmosódott utcarészletet előttük, néhány, szurkáló esőcsepp behullik a vállára, semmi se mozdul, se kívül, se az autóban.
Igen, túl szép meghalni. Amellett, hogy férfiként Dwayne sosem venné észre, ha egy nőnek új ruhája vagy frizurája van, ugyanúgy azt is nehezen detektálja, ha kicsit, vagy mint most, jócskán elhanyagoltabb az átlagosnál. Amíg Léna nem válik megbocsáthatatlanul szakadtá, neki aztán nem fog feltűnni se a kócos haja, se más. Bár elvitathatatlan, ez könnyebbé teszi a közös munkát. Kevesebb a figyelemelterelő tényező általa.
   -  Jójójó, jól van, na...
Védekezőn felemeli a kezeit, majd a cigarettát kipöcköli az ablakon, az egyre hevesebben szakadó esőbe. Hiába váltak munkatársakká ismét, nem igazán beszélnek egymással, ha mégis, az elhadart, közvetített utasítások vagy lesütött szemű köszönésekből áll.
Az egyik karjával az ajtó ajtajára könyököl, Lénáról visszanéz az utcára.
   -  Ha rajtad van a havi baj, akkor mondd és nem szólok hozzád.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Láthatóan felhúzza a vállait, mint egy behódoló kutya, amikor ráordítanak, amiért összecsinálta a drága perzsaszőnyeget. Nők, ez az átkozott fehérnép, hiába nagyobb és erősebb náluk, azonnal meghúzza magát, ha a feszültségüket szagolja. A szebbik nem nem lehet érzelmileg racionális a szemében, szinte kár leállni vitatkozni velük, különösen, ha épp... az izéjük van. Léna emlékezhet rá, Dwayne-nek elég volt megsejtenie, hogy a barátnője a ciklusa egy kiemelt hetében jár, eltűnt, mintha soha nem is lett volna, amíg elmúlt a vész. Gyönge ő ehhez.
Léna felcsattanására csak megforgatja a szemét, az állát az öklére támasztva bámulja tovább a szélvédőt. Ám a rövid hallgatást ismét a nő töri meg, már egészen más hangsúllyal. Erre kénytelen felé fordítani a fejét.
Szótlanul hallgatja őt, összeszorítja az ajkait, az egyenletes légzésen kívül más hangot nemigen ad, ám ez is beleveszik kopogó esőcseppek erőteljes zajába.
Sejti, miről lehet szó. Mi több, bár csak apró részleteket, de nem csak sejt, tud is. A minisztériumban akaratlanul ragad rá a pletyka, mint a szemét, az esküvő pedig olyan szaftos téma a vizes ballon mellett, hogy a lepcses kolléganők nem tudnak nem arról beszélni.
   - Én tudtam, hogy a csaj utána mászkál.
A szakításuk utáni első hetekben történt. Amikor a legsebezhetőbb volt, Léna azonban láthatóan továbblépett azzal a prolival, Katherine megkereste őt. Tönkre akarta tenni őket, visszaszerezni a férfit, a segítségért cserébe Dwayne is visszakapta volna Lénát. Hogy miért nem tette meg akkor...?
Fene se tudja. Túlságosan is... fáradt volt ehhez.
   -  Ha ez megnyugtat... Kolos egy p*cs. Sz*rul választott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Az idő lomhán húzza a csiganyálát valahol a szemközti, tojássárga falon függő faliórán. Sokadszorra pillant fel rá, majd vissza az asztalára, némán reménykedve abban, hogy egyszer elszenderedik és a munkaideje végeztével, este hat körül ébred csak fel.
Három óra tíz.
Megnyalja az alsó ajkát, a csíptetős mappából kitépi a legfelső papírt, a jobb öklével galacsinná gyúrja és ledobja maga mellé a félig teli papírkosárba. A szeme épp pár pillanatig siklik arrébb a bokája felé, amin számára fenyegetően függ a bőr szíjon a büntetésből kapott, még negyvenegy napig viselendő nyomkövetője. Ez a negatívum amellett, hogy bejegyezték, mint animágust, ezzel vizsga nélkül megszerezhette a jogot arra, hogy átváltozzon és ne kelljen többé titkolnia a képességét. A hír persze hamarabb végigsöpört a minisztérium második emeletén, akár a pestis - ő pedig megfogadta, ha még egyszer valaki megkéri, hogy mutassa be a tudását a kedvéért, a rozsomák állkapcsa az illető torkán fog összezárulni.
A közeledő léptek hallatán pillant föl, bár pusztán a cipőjéről felismerné a lányt. Hátrébb húzódik, ahogy az felül az asztalára, amin meglehetős káosz uralkodik, a polgárháborús katonai sisak és a törött kókuszdió-háj közt Nina olyan, mintha egy újabb íróasztali kacatja lenne.
   -  Ilyen izén.
Min is? A szeme visszasiklik az előtte heverő, üres papírokra. Ó igen, semmin.
   -  Te meg?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Tovább figyeli a szélvédőn végigfolyó esőcseppeket és az azon túli, kihalt utcát. Bármekkora legyen a sötétszürke kombi, a köztük lévő távolság fojtogatóan kevésnek tűnik, felébresztve ezzel klausztrofóbiás hajlamát.
Te is egy p*cs vagy.
Ismét felé fordítja az arcát, a szeme kissé összeszűkül. Ó igen, Léna? Most jöttél rá erre? Megmozgatja az ujjait az öklére támassza az arcát. Mondd csak, miért kellett volna segítenem rajtad? Figyelmeztettelek, hogy Kolos egy majom, de téged nem érdekelt, csak mentél a farka után. Így jártál.
Ellöki magát az autó ajtajától, a két ülés mellett hátrahajolva a hátsó ülésre dobált táskák közt kezd kotorászni. Egy cipzár húzódik, majd még egy, celofán és papírzacskók zörgése vegyül a doboló esőbe, végül szusszanva ül vissza a helyére. A megszerzett egyik szendvicset a saját, a másikat Léna ölébe dobja.
   -  Hát figyelj. A csaj vért iszik, elég a napon és teljesen meddő - mintha hangosan gondolkodna, beszéd közben a szendvicsét kezdi bontogatni - Harminc év, Kolos jól megszottyad, a kiscsaj meg nem tehet majd semmit, el kell viselnie, hogy rámásszon a puhuló, impotens, fogatlan és dagadt férje. Vagyis de, tud mit tenni, el fogja hagyni a fenébe. Ennek sehogy se lehet jó vége.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A szendvicse különben a saját gondos keze munkáját dicséri, ez az állagukból és a csomagolásuk hanyag minőségéből is kitűnik még ilyen gyér fényviszonyok mellett is. A turistaszalámi számára különben magyar egzotikum, amire mindössze pár hete bukkant rá a nyugati- téri, mugli Aldiban, azóta pedig mindent, még a sört is azzal eszi, teljes lenyűgözöttséggel. Szerencsétlen, kilapított zsömlékbe is bőven, több rétegben jutott tehát a szeletelt húskészítményből. Az átnedvesedett szalvétát cafatokban távolítja el a szendvicsről.
   -  Én nem fogok megöregedni - érzékelhető magabiztossággal nyilatkozza ki a meglehetősen irreálist, ám gyorsan hozzá is teszi: - sokkal hamarabb meghalok annál. De ha mondjuk netalán, mégis megérném mondjuk a hatvanat... vagy hetvenet, akkor nem egy tizennyolc éves, örök fiatal kislány lesz mellettem, hanem egy ugyanolyan szottyadt vénasszony, őt pedig nem fogja zavarni. Nem kell majd attól félnem, hogy mikor hagy el a csajom egy másikért.
Mintha ez valaha megtörténhetne vele... részben biztos benne, hogy nem éri meg a fia felnőttkorát, részben pedig nem tartja valószínűnek, hogy valaha olyan stabil kapcsolatot alakít, hogy megöregedhessen élete párja mellett. Ez az utópia a fajtájának egészen egyszerűen nem adatott meg.
Beleharap a szendvicsébe, az egyáltalán nem érdekli, Léna megeszi-e a sajátját, vagy visszadobja az ülésre. Legfeljebb több marad neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Monoton rágja a falatot, a gondolatai pillanatokra elkalandoznak a turistaszalámik mennyországába, aminek a kerítése is marhalábszárból van, az angyalok pedig paprikafellegeken csellóznak az örökkévalóságig. Leginkább ezzel festhető le az ízélmény egy amerikai számára, aki az elmúlt három agglegényévét jobb nem lévén zacskós csirkelevesen és kínai sült tésztán tengette.
Zója nevének említésére csak felvonja a szemöldökét, ám nem mozdul, nem reagál. Kényes téma számára a nő, amellett azonban, hogy ő nem tanúsít tiszteletet iránta, allergiás arra, ha bárki más ócsárolni meri gyermekei egy szem félvéla édesanyját. Elvégre majdhogynem a felesége lett. Többször is.
A célzást azonban felfogja, hisz' a Lénával való kapcsolatának is Zója fenyegető jelenléte, majd még fenyegetőbb másállapota vetett idő előtt véget. Azóta gondolkodott már rajta, hogy ha visszamehetne az időben, hogy döntene: Lénával maradna, ezzel együtt a fia sose született volna meg, vagy mindent ugyanígy tenne, mint most. Bármennyire is tisztességtelen ilyenre gondolni most, hogy a gyereke lassacskán egy éves lesz, szinte biztos, hogy a kényelmes és meglehetősen kielégítő első verzió mellett döntene.
   -  Azér' mer' le*zartam, mit csinálsz és mi van veletek. A jelek ott voltak előtted is, csak vak voltál látni. Ez nem az én felelősségem, hanem a tiéd. Senki más nem hibás ebben a dologban, csak te.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Mihael Gérard Saint-Venant (és a távolban Egerszegi Nina Viktória)

Az Aurorok királya pedig semmit sem fog fel abból, ami körülötte történik. Az utolsó elmosódott emlékképe, ahogy Nina pálcát szegez a homlokának, melynek nyomán a világ kellemesen puha és befogadó lesz, sötét és kényelmes. Akár egy jókora, tápláló anyaméh.
Anyaméh, ami jócskán a sebességkorlátozás fölött száguld, miközben az ő öntudatlan teste a hátsó ülésen hever. A feje teteje többször az ajtónak ütődik, az pedig Nina isteni sugallata, hogy az oldalára borítva kényszerítette be az autóba: ez a mozdulat óvja meg attól, hogy a pár kilométeres út alatt belefulladjon a saját hányadékába.
Mindent összevetve különben volt már rosszabbul is.
   -  Haggyá'...
Nyögésként szakad fel belőle az egyetlen szó, a bal kezét, ahol Mihael a pulzusával babrál, erőtlenül megrántja, hogy elhessegesse a gyógyítót az arcától, aki otrombán a pofájába világít. Erővel fordítja oldalra a fejét, többször összeszorítja majd kinyitja a szemeit, a légzése szaporábbá válik.
   -  Miapics...
Igazából meg sem hallja Mihael kérdését, ha hallaná, akkor is csak a fejét rázná meg. A jelenlegi véralkoholszintjét figyelembe véve azt sem venné észre, ha leszakadt volna a lába, a fájdalomcsillapítót tehát kizárt, hogy benyelje. Ugyanezen oknál fogva dönti el zavart elméje, hogy ő márpedig most fel fog ülni, ha tetszik, ha nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Valószínűleg a kapott nyugtató főzetek hatásaként - amit kénytelenek voltak beadni neki a kezelés alatt, hogy mérsékeljék a kapálózását - az egész éjjelt felületesen, de végigaludta. A négy személyes kórteremben, melyet külön az auroroknak tartanak fenn az övén kívül egyetlen ágy foglalt az ablak mellett, ám az érzése alapján a pasi (csaj?) nem a napokban fog távozni az intézményből: a testét egybefüggő kötés fedi, mindössze a szemeinek és a szájának hagyva réseket, olyanná téve őt, mint egy összegubancolódott guriga vécépapírt.
Reggel hat környékén eszmél föl, mikor az első látogatók mocorogni kezdenek az üvegezett ajtó túloldalán. Nyűgösen fordítja oldalra a fejét a párnán, a jobb válla, karja és en block teljes törzse tompa fájdalma későn tolul az agyába. Nem először növesztik vissza a csontjait, az érzés tehát, az a makacs, feszítő, csavaró fájdalom már nem újdonság számára. Ingerülten dörzsöli meg a szemeit, fájón felnyög, miközben felül, a takaró az ölébe hullik, kábultan csodálkozik rá, hogy gondos kezek az éjszaka folyamán világoskék kórházi pizsamába öltöztették.
Na most kellene egy cigi.
Csupasz lába először megcsúszik a kőpadlón, fojtott szitkozódással tántorodik meg, majd ballag az ajtó mellett sorakozó fém szekrényekhez. Jobb karját puha gézszalagokkal szorosan a törzséhez kötözték, hogy biztosítsák a mozdulatlanságát, így a baljával nyitja fel a nyikorgó ajtót majd kezd matatni a beledobált holmija között. A ruhái, melyet összevérzett, egy kis zacskóban az iratai és a kocsikulcsa, mellette pedig...
Hol a cigim?
Az ajtónak háttal állva húzza ki a szekrányből a nadrágját, fejjel lefelé fordítva rázni kezdi. Aprópénz, rágó és csokipapír hull a padlóra és gurul szerteszét... Lori pedig erre az életképre érkezik.
   -  Ööö... - megrezzen a hangra, a nadrágját ledobja a padlóra, a pólóját cibálja ki a kupacból - Ki cigizni oszt' el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Mindketten tudjuk, hogy nem mehetsz el. Felhorkan a hallottakra, ugyanis mindketten tudják, hogy próbáljon csak az útjába állni bárki, ha egyszer abba a kemény fejébe veszi, hogy lelép. Márpedig ez tudvalevőleg hamarosan meg fog történni, Dwayne ugyanis, ha létezik ilyen kategória, pocsék páciens. Makacs, önfejű, egyenesen hisztis, ha pedig úgy tartja kedve, akár egy öreg szamár, behúzza a kéziféket és onnantól kezdve az Isten se diktálja bele a főzeteket vagy veszi rá bármilyen együttműködésre. Mondhatni hálásak lehetnek neki azért, amiért ezt az egy éjszakát itt töltötte.
No nem mintha a nyugtató bájitalok hatására lett volna bármi más választása.
Egy felbontott doboz cigaretta pottyan a padlóra, ő azonnal utána hajol, az addig rázogatott, vérfoltos farmernadrágja kiesik a kezéből, ahogy megszédül a mozdulatra.
Ja igen. Nem kéne elfelejtenie, hogy nem rég leesett egy tetőről.
   -  Semmi bajom se sincsen. Se.
A cigarettát felmarkolja a padlóról, óvatosan egyenesedik föl, hiszen így, hogy a jobbját szorosan a mellkasához rögzítették a csontnövesztés idejére, azzal nem egyensúlyozhat. Összesen kétszer tántorodik meg a mozdulatban, míg visszaballag az ágyhoz és szinte engedelmesen ül le ő is a szélére. A szabad keze azonban már a dobozkával ügyködik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

A jobb keze lényegében holt súlyként lóg rajta, számottevő csontok híján mozgatni se tudja, a lüktető fájdalom azonban nem engedi, hogy teljesen megfeledkezzen róla. A balja azonban kettő helyett is suta: hiába forgatja a dobozt a kezében, képtelen felnyitni a rafinált fedőt. Mélyeket lélegzik, a szeme összeszűkül az összpontosítástól, majd csakhamar a feje is belefájdul.
Hősiesség ide vagy oda, ő s tudja, hogy nincs jól. Mi több, szívesen összegömbölyödne a takarók alatt és hagyná, hogy ágytálat cseréljenek alatta, ha addig se kell megmozdulnia. A férfi önbecsülés azonban nem enged ilyesmit - a hozzá hasonlók legfeljebb a pólójukba törlik a vért, megrázzák magukat és mennek tovább, mintha semmi se történt volna. Őt erre tanították. Ő ebben szocializálódott.
Dwayne Warren nem lehet gyönge.
   -  Hát a pizzafutár hoz kaját, a kötések meg...
A doboz kiesik a kezéből, ahogy megrezzen a nő érintésére, majd lepottyan az ágy mellé. Mélyen szusszan egyet, végül szánni való mivolta felett egyszerűen... elröhögi magát.
majd azonnal felszisszen, ahogy a fájdalom a bordáiba hatol.
   -  Nem ugrottam. Inkább... estem. És túléltem - fölpillant a nőre - Nem akartam megdögleni vagy ilyenek. Kösz jól vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

A jó négy percen át, míg a józanító bájital már kifejtette a hatását, az erősen leszedáló fájdalomcsillapító azonban még nem, ezáltal mindent tisztán és éberen érez, van ideje visszamenőleg elátkozni az összes véla összes kénköves pokolba való felmenőjét, majd a gyógyítókat, akik így a huszonegyedik században is egy barbár módszereivel dolgoznak. Törött bordái miatt azonban mindössze halk, szűkölés-szerű mormogás jut ebből a külvilágba, hiszen nem, hogy mozdulni, levegőt venni sem igazán mer.
A világ egyenletesen lüktetve fáj, majd lassan csillapodik, ahogy pedig az új bájital a vérébe szűrődik, ezzel együtt lesz a tudata is tompább. További két percen belül jut el abba a békés, rózsaszín tudatállapotba, amikor már egyáltalán nem érdekli, mit mókolnak körülötte. Az izmai elernyednek, ő a plafon haránt végigfutó repedését bámulja, a gyógyító instrukcióira csak hümmög és motyog, bár nem fogja fel egyiket se. Nem hiszi, hogy újat mondhatnak neki a csontnövesztéssel kapcsolatban, mondhatni veteránnak mondható ebben az ügyben.
A gyógyító elhagyja a szobát, ő egy szusszanással emeli föl az ép karját, hogy megérintse maszatos, vérfoltos homlokát. Hosszú másodpercekre behunyja a a szemét, mélyeket lélegzik, míg a belső giroszkóp helyreáll az agyában. Erőszakkal nyomja el a felgyülemlett gondolatokat az estével kapcsolatban, a fizikai rosszullétre koncentrál inkább, ami könnyebb és jóval egyszerűbb.
Az ajtó ismét kinyílik, ő visszaejti a kezét maga mellé a takaróra - te jó szentséges úristen, mikor takarták be? -, az ajtó felé fordítja a fejét.
Könnyű fájdalom nyilall a bordáiba, ahogy a pulzusa számára érezhető módon megugrik. Majd még egyszer, mikor a lány letelepszik mellé és megfogja a kezét.
   -  Érted bármikor. Mondd és ugrok.
Az ő arca nyomban vigyora húzódik, hiszen tudja, látja, hogy Nina is ezen küszködik. Ám a szeme nem követi le ezt az érzelmi gesztust, amellett, hogy elhanyagolhatóan ködös, komoly marad.
   -  Nem t'om. De nem akarok ittmaradni. Hazaviszel?