Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nagy megkönnyebbülés, mondhatom. Még mindig hányingerem lesz, ha az előző hét eseményeire gondolok. Annyit, de annyit készültem arra, hogy félévkor évfolyamot tudjak lépni, hogy elmondani nem tudom. Szinte belebetegedtem a tanulásba. Hiába mondják, hogy később jöttem, és az lenne a legjobb, ha adnék magamnak elég időt arra, hogy nyelvtanból felfejlődjek, megszokjam az új közösséget, dolgozzak az akcentusomon, stb. Kitűztem magam elé valamit, és szeretném teljesíteni. Megdolgoztam érte, mindent beleadtam, úgyhogy szerintem megérdemlem a sikert. Egy karnyújtásnyira vagyok a beteljesüléstől... És mégis várnom kell a szünet utánig, akkor értékelik ki ugyanis a feladatlapokat. Mint speciális vizsgázó, gondolom a tanárok se érzik nagyon sürgetve magukat. De nem bántom őket, mert a szóbelinél jó fejek voltak.
Sokan vélték úgy, hogy ismét elhasalok a helyesírás miatt, mások pedig attól tartottak, hogy két évfolyam anyagát rohamtempóban tanulni lehetetlenség. Jómagam is eleget aggódtam ilyeneken. Egy idő után azonban muszáj volt egyéb elfoglaltságokat találnom, jól is jöttek ekkor a táncórák. És persze szükségem volt a diáktársaim támogatására is. Kezdtem túlságosan egyedül érezni magam a tankönyvek felett üldögélve. Borzalom. De azért magányos nem voltam, hiszen Tanja hatalmas változást hozott az életembe.
A megpróbáltatásoknak immár vége. Új korszak kezdődik, valószínűleg egy jobb időszaké. Már nyugtatgatom magam, hogy kész, többet nem kell izgulni. Túl vagyok rajta, és itt az ideje, hogy a hazautazásra koncentráljak. Alig várom, hogy találkozhassak anyával, aztán persze Ausztrália felé veszem az irányt, csak karácsonykor olyan nehéz jegyet kapni valamelyik járatra, hogy kénytelen vagyok várni még pár napot. Egye fene, ennyit még kibírok, addig az itteni rokonsággal találkozom.
Így tévedek tehát a pesti forgatagba. Javában zajlik az ünnepi készülődés, az emberek jobbra-balra rohangálnak, sokakat fenyőfával a kezében látok cipekedni, amit nem is értek, pedig látszólag őket egyáltalán nem zavarja. Nekem "csupán" egy tömött hátizsák, egy kisebb válltáska és egy magam után húzható bőrönd a terhem, utóbbi természetesen tértágító bűbájjal ellátva, hogy a hazacipelt ajándékok is biztonságosan elférjenek. A bogolyfalvi vasútállomásról jövök a nosztalgiajáratnak is vélhető gőzössel, aztán elveszek a tömegben.
Egy darabig nagy komolyan vonszolom magammal a cuccaimat, aztán feladom és leülök rajtuk egy félreeső helyen. Eddig tartott, hogy helybelinek akartam tűnni, aki úgy ismeri a fővárost, mint a tenyerét. Hát, ez nem így van sajnos. Fogalmam sincs, hogy merre tovább, valami találkozási pontot kellene keresnem, ahol összefuthatok anyámmal, vagy egyedül vágok neki az útnak, ne kelljen bajlódnia. Ekkor leszek figyelmes egy ismerős hangra. Automatikusan odakapom a fejem, majd felcsillanó szemekkel küzdöm el magam a csomagjaimmal a lány elé.
- Hello - talán eddigi legravaszabb mosolyommal integetek egyet, amikor már szemtől szemben állok vele. Kihúzom magam, s délcegen szemlélek végig a tömegen, időt adva neki a gondolkodásra. Kíváncsi vagyok, hogy felismer-e, vagy komplett idiótának fog majd találni. Ismerős nekem ez a lány, de ha idegen is, hát nem kiabál hülyeségeket. Minő megtiszteltetés, hogy ritka pillanatok egyikeként csak én értem azt, amit beszélt, még ha nem is feltétlenül tudok neki segíteni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Sosem volt rá igazán jellemző, hogy túlzottan átgondolta volna a lépéseit, megrágta volna őket, vagy akár csak különösebben elmerengett volna róluk. Kitalált valamit, és rögtön neki is fogott a megvalósításához.
Kezébe akadt valahogy nemrég egy meghívó (amit most neki is állt előkeresni, hátha van rajta egy térkép is, amit eddig nem szúrt ki), ami egy ugyan már elmúlt házavató bulira invitált, de ez még nem jelentette azt, hogy utólag ne érjen oda. Elvégre biztos csak elkeveredett a bagoly, ami neki hozta volna ugyanezt, vagy ez éppen az volt, csak jól elrejtve az egyik folyosó kövén pihenve.
Miközben egy-két ember még mindig értetlen, vagy felháborodott kifejezéssel az arcán ment el mellette, ő inkább a táskájában kotorászott, de hiába, a fránya papír otthon maradt. Habár valamennyire emlékezett rá, és nem derengett neki, hogy útvonalat is rajzoltak volna rá, valahogy mégis jó lett volna biztosra menni, és rápillantani újfent.
De ha nem, hát nem. Annyi baj legyen, az, hogy a budanekeresdi művésznegyedet kellett megtalálnia, olyan biztos volt, mint az, hogy most nagyon el volt tévedve.
Lehet, hogy nem lett volna teljesen ostobaság baglyot küldeni előbb, vagy legalább megkérdezni Védát, vagy valakit, hogy miként is kell eljutni a varázslótelepülésre, de már oly mindegy volt. És felesleges is lett volna sokat keseregni ezen, helyette bé terv, jöhet a kérdezősködés. Volt egy minimális esélye annak, hogy egy varázstudó is hallja őt, szóval miért ne?
És mint kiderült, igaza is lett! Meglepően hatásos technikának bizonyult egy kisebb tömegben ordibálni. Ella az elé lépő srácra villantotta vigyorát, jelezve, milyen szuper, hogy itt van, és éppen most, nem pedig öt perccel később vagy épp hamarabb, mikor is a lány még nem volt itt.
- SZIAAaööö...! - nyitva maradt a szája, mintha bent ragadt volna a megszólítás, de csak simán nem jutott eszébe a neve. Némán a nyelve hegyére próbálta a fél ábécét, miközben az ujját is megemelte, jelezve, hogy mindjárt, de tényleg rögtön eszébe fog jutni, de csak nem sikerült. Pedig eridonos volt, és ő sok eridonost ismert már, az eridonosok tök jó arcok.
Valami fűszer.. Mustár, nem, nem, nem Mustár ezredes, az máshol van, és a kechup se.. Torma! Ezaz!
- Tormaaa! - nevetett fel vidáman, aztán kicsit elbizonytalanodott. Nem ez volt a neve, csak ő így nevezte el magában, mert olyan mókás volt. Valami keresztneve is van biztos. Próbált inkább tovább vigyorogni, hátha nem sértődik meg a másik túlzottan, és aztán gyorsan témába is vágta a hangját, hogy elterelje a "fogalmam sincs, hogy hívnak"-ról.
- Iszonyú szuper, hogy itt vagy! Merre van Budanekeresd? Te is oda tartasz, ugye? Mert akkor mehetünk együtt. Képzeld, ezek a muglik tök nem normálisak. Valami lapos ketyerét simogatnak, fogalmuk sincs róla, hogy annak gömb alakúnak kellene lennie, hogy választ kapjanak. Bár a jóslástan is elég nagy katyvasz, de legalább nem lapos a jósgömb. Akkor lehetne akár jóslap is. Most gondold el!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem gondoltam volna, hogy egy ismerős arc kiált a semmibe. Elvégre úgy iszkolnak haza a diákok ebben az időszakban, mint a nem is tudom micsodák. Kapok az alkalmon, és hogy egy nagy meglepetést szerezzek a navinés lánynak, odaállok elé. Pontosabban odaerőlködöm magam a táskáim társaságában, ami nem is olyan egyszerű, de a rendszeres sportdélutánoknak, amelyeket Ádámmal töltök el, íme az eredménye: különösebb kínlódás nélkül jutok el a célszemélyhez.
Ott aztán megpróbálom elképzelni, hogyan is érezheti magát ezek után, feltéve ha megismer egyáltalán. Mert a nevekkel bajban vagyok, hiába jár Tanja is ugyanabba a házba. Ha meg kellene fogalmaznom, talán hatalmas megkönnyebbülés lehetek a számára. Tényleg csoda, hogy összefutunk a kastélyon kívül, hiszen olyan izgalmas a varázstalan emberek előtt megjátszanunk magunkat.
- Őőő? - hajolok közelebb, hátha valójában kimondta a nevem, csak éppen nem értettem a nagy szia után. De mivel nagy, s nem épp díjazandó találgatásba kezd, éppen az ellenkezőjéről győz meg. Még az se biztos, hogy felismert, bár az a mosoly nálam eléggé arról árulkodik. Ő azonban bohókás természetnek tűnik, szóval mindent kinézek belőle. Látszólag azon van, hogy kitalálja a nevemet. Amikor meghallom azt, hogy torma, ledermedek és elkerekedett szemmel bámulok ki a fejemből.
- Fejezd be a nevemmel való viccelődést. - nézek szigorúan, és még a mutatóujjamat is magam mellé emelem, hogy kellően nyomatékos legyek -
Ez egy nagyon jól megfogalmazott mondat, amit a tökéletes pillanatban használok fel. Büszke is vagyok rá. Nem érzem magam zavarban, csak alig láthatóan megalázva. Micsoda dolog az, hogy valaki a segítségére siet a másiknak, hálából pedig kinevetik. Komolyságommal csak tudatni szeretném, ki is a főnök.
- Egyébként Tormay. És nincs sok köze ahhoz, amihez gondolod. - mormogom, de a bosszúság már el is tűnik az arcomról. Mintha mi se történt volna, újból a kedves és nyugodt énem köszön vissza. Ennyi szép szó után elfelejtem, mi volt eddig a negatívum.
- Ugye? Mindig jókor tűnök fel. - jegyzem meg büszkén - Budanekeresdet keresed? Nem, azt hiszem nem oda megyek, de valamerre arra van, amerre én mennék. Csak nem tudom, hova. Semmit se tudok már, elegem van, ajj, csak érnék haza és ne kellene itt a tömegben téblábolni!
Még nekem is leesik, hogy Budanekeresdet keresni valahol rettentően ironikus, vagy talán paradox? Fogalmam sincs, mi a jó szó rá, ennyit rólam. Láthatja, hogy az átlagosnál hisztisebbé válok, ami az embereknek, a zsúfolt és döcögős vonatútnak, hidegnek, honvágynak, hiánynak, fáradtságnak, és még sok minden másnak az oka.
- Már ne is haragudj, de szerintem az okostelefonokra gondolsz. Nyugi, tud olyat, amit az a gömb. - javítom ki, mert biztos vagyok benne, hogy hasznosnak, mintsem sértőnek fogja találni enyhe okoskodásom. Nem tudom megállni, hogy ne kontárkodjak bele panaszába, de mit tudok tenni, ha már egyszer muglik között éltem egy ideig, ő pedig látszólag aranyvérű, a keményebb fajtából.
- Te pedig, mi is a neved? Várj, tudom, hogy neked közöd van egy tanárhoz, ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hiába vigyorgott, mint vadalma, a dolog nem tűnt enyhítő körülménynek a megszólítást illetően, mely kicsit fűszeresebbre sikerült a kelleténél. Pedig Ella szívesen megosztotta volna még vele azt is, hogy ó, ő nagyon szereti a tormát, de a pillantástól, és a srác szavaitól elbizonytalanodott abban, hogy ezzel javítani tudna a kínos helyzeten, vagy épp tovább rontaná esélyeit, hogy végül faképnél legyen hagyva.
- Igenis, bocsánat! - bólintott, és erőnek erejével visszafogta néhány pillanatra ajkait, hogy azok felfelé görbüljenek. Habár jellemzően ő folyton mosolygott meg vigyorgott valamin, sokan, akik még nem ismerték igazán (a szerencsések?), azt hihették, rajtuk mulat ilyen jól, pedig Ella inkább úgy gondolta, velük nevet, mégha a másik fél éppenséggel nem is derült túlzottan abban a pillanatban.
Szóval Tormay. Alig vétette el, na. Ehhez képest tiszta szerencse, hogy nem Mustárnak hívta. Azonban úgy állt a dolog, hogy így sem voltak sokkal előrébb, mindketten épp úgy nem tudták, merre van az arra.
- Okostelefon? - Ezen azért inkább fent akadt, mint eltévedésük tényén. Ez már tényleg sok volt a mugliktól. - Ennyire buták volnának, hogy a telefonjaiknak kell okosnak lenniük helyettük? Jó ég, elképesztőek!
Megrázta narancsos-vörös üstökét, és körbenézett, mintha abban reménykedett volna, hogy meglát egy elvarázsolt útjelzőt, amin a Budanekeresd felirat olvasható. Ennek azonban semmi nyoma nem volt. Ellenben annak, hogy Tormay sem tudja az ő nevét, már annál inkább, ami visszacsalta Ella vigyorát. Így mégse olyan kellemetlen.
- Valahogy úgy - bólogatott. - Szendrei Véda a keresztanyám, én pedig Ella lennék.
Ki is csapta feléje pracliját, és még szélesebbre húzta vigyorát. Íme, Ella.
- Azért ketten eltévedni mégiscsak sokkal jobb, mint egyedül, nem igaz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egy vigyor mit sem segít, ha valaki a nevemmel gúnyolódik. Nem ismerem elég jól ahhoz, hogy meg tudjam állapítani örömének okát, ezért vagyok bizalmatlan. De semmi kedvem megbántani a leányzót. Nem lenne szép dolog már a hazautazásom napján magamra haragítani. Pláne azért sem, mert utána viszontlátjuk egymást a kastélyban. Inkább méltányolom igyekezetét, hiszen akkora ökörséget nem mondott. Mindig jó érzéssel tölt el, ha tudnak a létezésemről.
- Ugyan, semmiség. - legyintek -
Elvégre mindketten nagy bajban vagyunk. Fogalmunk sincs, hogy merre tovább, ami a pesti forgatagban nagy átok. Kiben másban bízna az ember, mint valamelyest ismerős arcokban? Nincs mese, együtt kell működnünk annak érdekében, hogy mindketten elérjük úticélunkat. Még ha az enyém olyan messze is van. Két átszállás, durván egy nap repülés, ha a várakozási időt is hozzácsapjuk. Ráadásul egy csomó pénz. Csodálkoznék, ha maradna még keret karácsonyi ajándékokra, esetleg apróságokat tudok elképzelni, vagy kézzel készített dolgokat a testvéreimtől. Az pedig milyen aranyos lenne. De persze előtte találjam meg anyámat, és szenteste még úgy vélem, nála leszek, szóval nem vagyok késésben.
- Nem, dehogy! Csak a saját életükön könnyítenek, hogy ne kelljen annyit gondolkodniuk. A telefon és az ember is okos. Egyszerre. Bár ez nem mindig igaz... - elbizonytalanodva veszítem el magyarázó gondolatmenetemet, aztán csendes beletörődéssel próbálok témát váltani. A magam részéről mindent megtettem, hogy egy kis szeletet nyújtsak a lánynak a mugli élet szépségeiből, ha pedig ezek után is marad kérdése, szívesen válaszolok. Elvégre megvan a tapasztalatom. Látszólag egyébként még nem teljesen békélt meg az általam vázolt valósággal.
- De jó! És keresztanyaként is szigorú? - érdeklődöm, arcomon kellő meglepetéssel - Én is akarok tanár rokont!
A kézfogás után már csak egy dolog marad, kezdeni magunkkal valamit. A Szendrei lánnyal, azaz Ellával karöltve nekem el kellene jutnom valamerre. Csak nem tudom, merre.
- Ja. - vonom meg a vállaimat - Akkor... merre menjünk? Figyelj csak, szerintem célozzuk meg a budai részt, neve szerint ott kell legyen.
Lelkileg felkészülök, hogy újból a csomagjaimat cipelhessem, és már el is indulnék valamerre. Jól jönne most egy okostelefon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bocsánatkérés siker, öröm a köbön. Ella nem nagyon lelkesedett a gondolatért, hogy a srác idő előtt lekoptassa, főleg mivel ő jött oda a lányhoz, így aztán végképp ciki lett volna, mert hát ővele valamivel kintebb volt a vízből, mint egyedül, és egy varázslóval mégiscsak célszerűbb egy varázslótelepülést keresni, mint muglikkal. Tehát megkönnyebbülés rajzolódott ki arcán, amit alig zavart meg az értetlenkedése az okos telefonok körül.
- Szerintem ez a sok technikai kütyü csak elhülyíti őket, de ők tudják. - Megrántotta vállát, mert neki aztán mindegy volt. Nem értette, és egyúttal meg is vetette ezeket az ostoba vívmányokat, de azért még mindig meg tudott rajtuk lepődni.
Kezet fogtak, melynek keretében Ella lendületesen megrázogatta a másik karját, és vigyorgott hozzá egy széleset is - természetesen. Nála ez volt a dolog rendje, aki beéri egy szimpla, gyengéd kézszorítással, az nem is csinálja jól.
- Nem, nem igazán, még új neki a dolog - válaszolt derűsen, miközben nekiállt előkaparni a kesztyűit piros kabátjának mély zsebeiből. - Mármint persze tudta, hogy keresztanya, azt hiszem, azt nehéz nem észrevenni, ha az ember azzá válik, csak egészen pár hónappal ezelőttig alig-alig láttuk egymást. Anyám miatt.
Az utolsó két szót kissé más hangleejtéssel mondta ki, és tekintete is elkalandozott. Aztán visszafordította ma kissé szürkésebbnek tűnő szemeit Tormára (magában csak nem állta meg, hogy így nevezze), és folytatta:
- Budai rész, igen, igazad lehet.. - bólintott egyet-kettőt, mint aki tökéletesen tudja, mi is a következő lépés, pedig dehogyis, fogalma sem volt. Inkább csacsogott tovább: - Védát nagyon csípem amúgy, klassz, hogy ilyen nagynénén van. Mikor idejöttem, szabályosan betörtem hozzá az éjszaka közepén, és képzeld csak, nem dobott ki, hanem befogadott. És marha jó kávét csinál! Ezt a legjobb az egészben!
Hirtelen eszébe is ötlött, hogy már legalább egy órája nem ivott kávét. Arcára árnyékot vetett a szörnyű gondolat, és máris nézelődni kezdett, merre lehet a legközelebbi kávé. Hol egy üzlet, amire ki van írva, hogy "Erre gyere Ella, itt van kávé"? Esetleg rögtön lehetne egy olyan, hogy "Budai kávé"!
- Ú, várj meg! - ugrott egyet, mikor meglátta, hogy útitársa már meg is indult. Ella jól rábízta magát - ha így megindult, biztos tud valamit. Elbámult a jókora betontéren túlra, abba az irányba, amerre mugli sínek már nem vittek tovább az állomáson. - Ez most akkor nem Buda? Ez most csak Pest? Akkor most tovább kéne menni... arra? Útközben találjunk kávét, jó?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ella

Nem reagálnék az előbb elhangzottakra. Szinte száz százalék, hogy aranyvérűvel van dolgom, ráadásul nem is akárkivel. Szendrei Véda tanárnő nevét jól ismerem, még ha magáról a személyről alig rendelkezem ismeretekkel. Lényegében igen szoros kapcsolat fűz a Navine házhoz, nem csoda hát, hogy több alkalommal hallok róla.
Azt azért álmomban se gondoltam volna, hogy ennyire tájékozatlan legyen a rokonsága. Remélem a tanárnő nem hasonló szinten áll a mugli kütyük terén, mert ösztönös felsőbbségérzetem támadna. Azért röhejes lenne, ha ez a beszélgetés igazából vele zajlana le, de mindegy. Igyekszem úgy tenni, hogy gondolatmenetemnek egy szikráját se adja vissza aktuális ábrázatom. Kifejezéstelenül meredek a semmibe, mint a mocsári béka, s csupán ajkaim állnak vigyázzban, hogy esetlegesen mosolyra húzódhassanak, ha Ella valami vicceset produkálna.
Kissé oldalra fordított fejem jelzi, hogy ámulattal hallgatom mondandóját, még ha olykor nehezemre is esik kiszűrni hangját az egyébként igen erőteljes háttérzajból. Nevetséges mód újfent a családnál kötünk ki, hát igen, ezzel is csak a sajátomat juttatja eszembe. Mindenesetre elvárom a Tormay ágtól, hogy megfelelően fogadjon majd, ne tegyen kétértelmű megjegyzéseket a válással kapcsolatban, meg ilyenek... A baglyok alapján olyan szépen rendeződni látszanak a dolgok, még ha Jamin levelei olyan furák, kétértelműek is néha. De talán csak azért asszociálok valami turpisságra, mert az utóbbi időben áttértem a magyarra, ő pedig angolul ír.
- Kár - kapok észbe a kizökkenés után - Örülök, hogy jó a kapcsolatotok. Én elég ritkán látom a családomat. Te nem így vagy. Milyen a viszonyod a gyerekeivel? Ha jól tudom, ők is a Bagolykő tanulói.
És valóban kellemes elképzelni, hogy vannak szerencsés diákok, akiknek a szülei is az iskolában tanítanak, ilyen például a közelmúltban megismert Balázs. Véda néniről tudom, hogy nagy családja van, de nem ástam bele magam a témába. Talán hiba volt, de vélhetően Ella részletesebben is felvilágosít majd.
Egy határozott mozdulatsor keretében megragadom a motyóim, mély levegőt veszek, és egy morcos pillantást vetek társaságomra, hogy érzékeltessem vele terheimnek súlyát. A nem mondom mim van ki az egésszel... Bárcsak lebegtethetném a varázstalanok előtt. Csak annak egy jó nagy büntetés az ára.
Ella pedig utánam szegődik, szegénykémet el is kapja az ijedtség, hogy esetleg hátrahagyom, pedig eszem ágában sem volt megtenni. Bubbára emlékeztet, ő szokott mindig a nyomomban lenni. Ó, szegény eb, hamarosan téged is viszontlátlak, és ha lesz elég pénz, elintézem, hogy a kastélyba kerülj, hozzám. Jó is lenne... Remélem Tyler rendesen eteti.
- Fú, téged nagy felelőtlenség volt ide elengedni. - nevetek fel kínomban, amely persze a sajnálatot is tükrözi, mert nem flegma vagyok - Egyébként én alig ismerem a várost szintén, csak fontosabb helyszíneket. De a lényeg, hogy van a budai meg a pesti oldal, a kettő együtt Budapest. És... Ha igaz minden... - húzom ki magam, s pillantok körbe cikázó szempárommal a környéken - Akkor, itt egy kicsit el, aztán ott, aztán be, és ki, és... Jah nem. A másik irány, okéj. Lesz itt erre az út! - bökök valamely épületek felé, mert ismerősnek tűnnek, de lehet csak azért, mert a túl sokat itt töltött idő azzá tette őket.
- Nézd már, metróállomás! Az aluljáróban biztos lehet kapni kávét. Megyünk metróval? Keresnünk kell egy vonaltérképet, úgy rémlik van Budára. - arcomra még talán soha nem látott lelkesedés ül ki, a híres-neves magyar metrót ugyanis eddig még nem volt szerencsém kipróbálni. Talán majd most.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Lin nem él a neki dobott mentőövvel, és valahol kicsit büszkén is gondolok rá: miért is húzná ki magát a kreatívkodás lehetősége alól? A keze arany. Még ha a lehetőség a karácsonyi répa, karácsonyi gomba, karácsonyi csiga, karácsonyi macska és ilyesmi sütiformák cukorhabbal való kidíszítésére is korlátozódik. Igen, a mi mézeskalácsformáink kissé rendhagyóak. Szeretjük a változatosságot. A kedvencem a karácsonyi medve a bojtos farkával, illetve a karácsonyi répa igazából hal, csak én festem mindig répának, mert tökre úgy néz ki, és sokkal viccesebb. Vannak helyénvaló mintáink is amúgy: mikulás, angyalka, szívecske, harang meg ilyenek. Túl sok szó a sütemények formájáról, ugye? Bocs.
Nem tudja a lány még, mibe vágta a fejszéjét. Egy ideig a székére támaszkodva hajolok át a válla fölött, nézem, ahogy dolgozik. Anyám közben megköszöni a süteményeket, apám pedig érdeklődik, mizu otthon náluk, a munkával és a Bagolykőn. Én leginkább hallgatok, mert ezt a sztorit már ismerem, egy kis idő múlva pedig el is tűnök a szobámban. Az öreganyó, Camaro kipurcanva fekszik a szőnyegemen, megdögönyözöm a lábammal, és leülök a géphez. Amikor megunom és visszatérek a konyhába, már csak egy-kettő mézeskalács van hátra.
- Na, kéremszépen - nyúlok Linke megcsappant habos zacskójához, és magam elé húzva egy csillagot "összefirkálom" kacskaringós vonalakkal.
- Absztrakt - magyarázom, ha bárki kételkedne abban, hogy ez díszítésnek minősül. Aztán meglátom Szilvi karja mellett  a féltucat további díszítetlen formát.
- Aaargh - morgok, és további festegetés helyett lezuttyanok az idő közben eltűnt apám helyére. Karomra támasztott állal szenvedem végig a maradék pingálást, és felpattanok, mikor végre tényleg az utolsó darabok készülnek el. Nem értem, Linnek hogy van még kedve nevetni az idegőrlő meló után (csináltam én ezt tavaly is, és egyáltalán nem vicces, mikor már a tizedik bárányformára próbálod a tizedik különböző mintát kiagyalni).
- Szuper, menjünk - lelkesedem, és kiterelem a lányt a konyhából - végre - a szobámba.
- Tettem ágyneműt a székre! - kiált utánunk anyám.
Az első utam a gépemhez vezet, kattintok egyet a jobb alsó sarokba, és meg is jön a válasz hangosan fel nem tett kérdésemre.
- Letöltöttem A beavatott című filmet, megnézzük majd? - kérdem és ott hagyom az egeret, lehuppanok a kanapészerepet is betöltő ágyamra.
Néhány napja nem váltottunk már levelet, így a legfrissebb eseményekről még én sem vagyok naprakész. Igazából egy dolog, ami igazán érdekel.
- Milyen volt a karácsonyi bál? Lecsapott már a kezemről egy jóvágású mestertanonc úriember? - mosolygok feszülten.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ella könnyedén elcseverészik szinte bárkivel, ezúttal sem volt másként, noha a család nem feltétlenül volt a legjobb témakör, ha esetleg továbbterelődött volna a szó azok felé, akiket hátrahagyott, mikor egyszercsak fogta magát, és idejött Magyarországra. De amíg Védáról volt szó, nem lehetett gond, szóval vígan mondta tovább a magáét.
- Még nem mind, a legkisebb, Riri, vagyis hát Viktória, de mindenki Ririnek hívja, szóval ő még előkészítőbe jár - ecsetelte, miközben számba vette keresztanyja lányait. - Az ikrek pedig már mestertanoncok. Jövő tanévtől én is az leszek, feltéve, hogy átmegyek a vizsgán. Amúgy jól megvagyok velük, múltkor megfenyegettek, hogy zsákba vágnak, és elrabolnak. Pedig mondtam én, hogy magamtól is szívesen velük tartok kirándulni.
Valahogy nem érezte szükségét, hogy szépítsen a történeten, teljesen normálisnak tűnt számára, hogy unokatestvérei letámadják és elrabolják. Abszolút jó mókának tűnt.
- Riri pedig édes, és rettentően eleven, akit épp nem körülrajong, azt egy kanál torokfertőtlenítőbe szeretne fojtani, de úgy tudom, ilyen szuper viszonyban csak egy vagy két kislánnyal van.
Ők ketten persze remekül megértik egymást, Ella nem épp korának megfelelő viselkedése és lelki világa lévén nincs nehéz dolga jóban lenni a kiscsajjal. Épp olyan nagy lelkesedéssel tud például Keith-nek örülni, csak Ella azt is tudja, ha hasonlóképp ráakaszkodna a fiúra, ahogy Riri teszi, azt elég sokan néznék furcsa szemmel, talán épp Keith is, és Ella nem akarta elkergetni.
Eddigre már úton voltak, határozottnak szánt, céltudatos léptekkel haladtak előrefelé, és Torma láthatóan nagyon igyekezett megtalálni a betondzsungel már ismert ösvényeit. Mutogatott, nézelődött, és Ella jót derült rajta, hogy nem sokkal nőtt meg annak esélye, hogy úgy eltéved, hogy sose talál vissza. Nem tudott izgulni emiatt, valahogy úgyis lesz.
- Metró! Szuper! - kiállt fel, és gyorsan felzárkózik a srác mellé, és belékarol, mert látja, hogy föld alá készülnek menni. - A metró az a földalatti vasút, ugye? Ami elektromos.
Megrázogatta partnere karját, és rávigyorgott, egész biztos volt benne, hogy most jól megmutatta, hogy annyira nem tök a mugli dolgokban.
- Kávé, kávé, kávé..? - közben buzgón nézelődött, keresve, hol ihatna végre az életelixírből. Már lent jártak, dísztelen, egyszerű föld alá süllyesztett folyosón, Ella pedig hagyta magát vezetni. Nem messze előttük magától mozgó lépcső tűnt fel. Vagyis igazság szerint ők közelítettek afelé.
- Ott egy térkép! - kiáltott hirtelen fel Szendrei, és eleresztette a másikat, hogy előrerohanjon és becsúszva lefékezzen a kusza színes vonalakkal zsúfolt rajz előtt. Hamar megállapította, hogy jobb lesz, ha bevárja útitársát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Már az ötödik üzletből lépek ki tanácstalan arckifejezéssel, mikor megpillantok egy idegesen felém tekingető alakot az egyik sikátor szájánál. Ezek szerint már elterjedt a híre, hogy egy idegen fickó keresgél a környéken. Úgy sejtem, hamarosan kiugrasztom a nyulat a bokorból.
Egyébként dolgozom, egyértelműen, hiszen karácsonyi szünet van. Szüleim valahol Afrika déli részén kutatnak valami után, üzentek, hogy idén se jönnek haza. Még szerencse, jelenleg jobb dolgom is van, mint eljátszani a kedvükért a jóskisfiút. Még meg kell szoknom az új országot, a helyet, be kell jelentkeznem az iskolába, intéznem az ösztöndíjat. És, hogy legyen miből élnem, végzem a cég által kiadott munkákat. Most éppen egy ritka ereklye után kutatok. Nem sok feljegyzés maradt utána, de néhány hete feltűnt egy árverésen. Elmentem rá, hogy megszerezzem a cég számára, de végül az ereklye nem tűnt fel. Azt rebesgették, hogy valaki fű alatt megvette a tulajdonostól nem semmi pénzért.
Természetesen nekem még mindig feladatom megszerezni a tárgyat, így hát most Budanekeresd bizonyos boltjaiban kérdezősködöm, persze nem mintha azt gondolnám, hogy valaki elárulja nekem a titokzatos vevőt. De abban biztos vagyok, hogy a hírem eljuthat hozzá. Meg az esetleges riválisaihoz. Meg az olyanokhoz, akik szívesen végeznek piszkos munkát jó pénzért. A sikátor melletti fickó pont ilyennek tűnik. El is indulok felé, de amint észreveszi a közeledésem, igyekszik elillanni. Futni kezdek felé, de a karácsonyi bevásárlást intéző emberek tömegében elég nehéz előrejutni. Mire a sikátor bejáratához érek, már nincs ott senki. Káromkodni lenne kedvem, de nem teszem. Fontos a látszat.
Hirtelen fordulok vissza, ami hibának bizonyul, mert így nekimegyek egy lánynak. Igyekszem elkapni a karját, hogy ne essen el, és közben még bocsánatot is kérek. Nem hiányzik, hogy magamra haragítsam, és így nagyobb figyelmet vonjak magamra, mint az hasznos lenne a helyzetemben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Arra az időre, amíg még nem járok suliba, illetve órákra, teljesen betábláztattam minden pillanatomat a cég helyi közvetítőjével, elvégre az a pénz nem fog rosszul jönni. Ráadásul a kapcsolatok kiépítését sem lehet elég korán elkezdeni.
Ma egy híresen - vagy éppen hírhedten - aranyvérű családtól kell megszereznem egy különleges tárgyat. Persze előbb ellenőrizni fogom, hogy valóban az-e, aminek mondják. Ezeknél a több évszázada létező családoknál előfordul, hogy az ereklyéket időközben eladják, vagy éppen ellopják tőlük, ők pedig a későbbiekben egy hamissal helyettesítik, hogy továbbra is legyen mivel felvágni az ismerősök előtt. Na, meg mert ciki lenne bevallani, hogy már nincs meg.
Az én dolgom ellenőrizni, hogy valódi-e a tárgy, aztán, ha beigazolódik, akkor megvásárolni a jelenlegi tulajdonostól. Mivel mindenhova felkészülten megyek, igyekeztem a lehető legtöbb információt összegyűjteni a családról. Találtam nem túl hízelgő dolgokat is, ezeket a témákat ajánlatos kerülni az este során.
Elegáns dísztalárban érkezem az épület elé, bár jobban kedvelem a mugli viseletet, tisztában vagyok vele, hogy Neviczkyék nagyon is vértisztelő család, alapból szóba sem állnának egy magamfajta sárvérűvel. Persze semmiképpen nem fogom az orrukra kötni a származásomat. A munkámat jöttem végezni, számomra sokkal fontosabb a teljesítmény és a tehetség, mint a vér és a születés. Ezt az elvemet sem előttük fogom kitárgyalni. Tudom, mit kell és szabad tennem, és azzal is tisztában vagyok, mit tilos.
Az ajtóhoz lépek és megfogom a kopogtatót. Kétszer koppintok vele a vastag faajtóra, majd várom, hogy beengedjenek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Általában vallom, hogy mindig az udvariasság és a tisztelet megadása a legcélravezetőbb. Az, hogy az ember közben magában mit gondol, lényegtelen. Csak kifelé viselkedjen úgy, ahogy az elvárható. Emiatt ritkán villantom ki valódi személyiségemet, elvégre a szívtelenség és érzéketlenség egyáltalán nem pozitív tulajdonságok, legalábbis társadalmi szempontból.
Így hát, amikor az általam letarolt, de az eséstől megmentett lány rám förmed, először nem is tudok mit válaszolni neki. Illetve hát tudnék, de az, ami kijönne a számon, biztosan nem tetszene neki, és cseppet sem illik a kulturált viselkedés normái közé.
Már-már ott hagynám a fruskát, mert kicsit sem érdekel a nyavalygása, de akkor ő akar faképnél hagyni. Azt már nem hagyhatom! Azok után, hogy ilyen lealacsonyítóan beszélt velem, a legkevesebb, hogy vállalja a következményeket. Ha én tahó vagyok, akkor tudom, hogy viszonzásul bunkóságokat fognak nekem is mondani, olyankor fel vagyok rá készülve, és igazából kicsit sem érdekel. De ott maradok és végighallgatom, persze csak, ha érdemes. Egy rakás káromkodást azért én se várok ki.
- Lehet, hogy tudnék vigyázni, na, de rád minek? - szólok utána, nehogy már jól érezze magát. - Már majdnem azt hittem, hogy egy nőnek mentem neki, de kiderült, hogy csak egy fruskának.
Még ajkaimat is biggyesztem, hogy, ha netán visszafordulna, lássa mennyire csalódott is vagyok. Sértegetni mindenki tud, de mindenki vállalja is érte a következményeket. Vagy, ahogy a mondás is szól, most szépen egye meg, amit főzött.
- Ha tudtam volna, hogy egy fúriának mentem neki, hagytalak volna elesni, de nem is kapkodtam volna utánad. Az ilyennek a földön van a helye.
Egészen jól érzem magam. Az elszúrt lehetőség felett érzett csalódottságomon könnyen túlteszem magam, hiszen a sok tettetés után végre felszínre bukkanhat valódi személyiségem. Igazán felszabadító érzés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Szinte azonnal bebocsáttatást nyerek a házba, ahol meglepetésemre nem a ház ura, hanem annak lánya fogad. Természetesen arcizmaimon uralkodok, nem hozom a fiatal nő tudomására csalódottságomat és csodálkozásomat. Mindenesetre egy gyors pillantással felmérem környezetemet és az előttem álló hölgyet. Elegáns ruhája örökösnőhöz illő, modora, mozdulatai ugyancsak. ~Végül is talán jobban is jártam így, mintha egy öregember fogadna, és az este folyamán úgyis találkozni fogok még Neviczky úrral.~ A gondolat épp csak átfut az agyamon, de már értelmét is veszti, hiszen Eszter a tudomásomra hozza, hogy ő nem csak a fogadásomra érkezett, ő az üzleti partner.
- Üdvözletem! - szorítom meg a kezét határozottan, de nem túl erősen, majd azonnal el is engedem. A nők általában nem szeretik, ha sokáig szorongatják a kezüket. - Aaron Edward Blake vagyok, és a Pandora Ereklyekutató Zrt.-től jöttem. Örvendek a szerencsének.
Bár bizonyára a nő pontosan tudja, hogy melyik cég küldött, mindig fontos már az elején tisztázni az egyértelműnek tűnő dolgokat, hogy elkerüljük a félreértéseket. Hiszen azok miatt később értékes időt veszíthetünk.
- Köszönöm - bólintok invitálására, majd követem a ház belseje felé a nőt. Út közben alaposabban is szemügyre veszem környezetemet, és be kell valljam, a pletykák, amik a család gazdagságáról terjengenek nemcsak, hogy nem túlzóak, de egyenesen szegényesek. Olyan ereklyéket pillantok meg, amelyekre bármelyik munkatársamnak felcsillanna a szeme és már dörzsölné is össze a tenyereit. Én megpróbálok uralkodni magamon, elvégre egy pénzsóvárnak tűnő alkalmazott az ilyen körökben nem számíthat túl sok jóra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Készségesen felel további kérdéseimre is. Még ha egy-egy dolog nem is teljesen világos előttem, azért ki tudom venni, hogy Szendrei Véda tanárnővel igen jó a kapcsolata, ami dicséretreméltó. Azt kívánom, bárcsak minimum ilyen viszonyt ápolna mindenki családtagjaival. Öröm hallani, ahogy családjának részleteit ecseteli, amit nagy ámulattal és érdeklődéssel hallgatok, jobb dolgom nem lévén. Az iskolán kívül mindannyian másként viselkedünk egy kissé, megszűnik a mindaddig észrevétlenül fojtogató nyomás, eltűnnek a kötelezettségek, a sietségnek is lába kél, tehát ráérünk azzal törődni, ami igazán fontos: az emberi kapcsolatokkal.
Szomorú, ha valaki nem jön rá arra, milyen fontos értéket is képvisel a család. Azaz képviselne, ha minden úgy működne, mint a mesékben. Mert megdöbbentő módon mindenhol vannak sötét foltok, melyeket jobb eltakarni, ráadásul nem vagyunk egyformák, így megannyi fajta és mennyiségű sötét folt létezik. Kinek mennyi jut belőle...
- Látásból ismerem párukat. - említem meg Ellának, hátha értékelni fogja, hogy nem teljesen ismeretlenek előttem - Ég, múlthéten nekem is voltak vizsgáim, kíváncsi vagyok majd az eredményeikre. Te egyébként mi szeretnél lenni majd? - érdeklődöm tapintatosan, ha már így szóba hozta.
Valamelyest megpróbálom leplezni, hogy megdöbbenek azokon, amiket mond. Kit ne érne váratlanul, ha olyanokat hallana, hogy zsákba vágják a másikat azért, mert mondjuk nem tanulnak elég jól. De az okostelefonos elmélkedésünk után nem vágok közbe, hátha ez valami eddig nem hallott magyar hasonlat, vagy netán az aranyvérű családoknál gyakori szokás.
Kezd kialakulni, hogy merre is menjünk tovább. Abban mindketten egyetértünk, hogy Buda felé kell vegyük az irányt, ha a varázslófalu megtalálása a cél. Ehhez pedig az imént megpillantott metró tökéletes útvonal lehet, már ha vezet oda járat. De úgy rémlik, hogy az egyik vonal arra megy, így hát felajánlom neki, hogy tegyünk egy próbát. A barátságtalan aluljáróban akár még kávéra is lelhetünk.
- Igen, az. Még én se voltam ezen, kíváncsi vagyok. - magyarázom neki magam után húzva, a bejárat felé sietve. Jól is teszi, hogy belém karol, elvégre könnyen elveszhetünk, ha nagyobb lesz a tömeg.  És ha a kifejezést magát tudja is, ki tudja mit képzel annak működéséről, nem akarom, hogy bármi baja essen. Egy aranyvérűt nagy felelősség a mugli világban kísérgetni. Nem akarom, hogy valami hülyeséget csináljon, mert az én lelkemen fog száradni, és még azt is elérem, hogy Tanja házából kitiltsanak. Véda néni szigorú.
Kibök egy térképet, így odasietek. Életemben egyszer, ha láttam térképen Budapestet ilyen formában, mint itt. A lila színezetű papíron a Közlekedési Központ névjegye köszön vissza, az ábrán pedig jól láthatóan fel van tüntetve az összes vonal. Egy perc alatt beazonosítom a Dunát, aztán bizony kisül, hogy a kettes számú vonal jó is lesz nekünk.
- Itt várj meg! És vigyázz a csomagokra! - parancsolok rá, majd a néhány méterrel arrébb világító automatához lépek. Ella odáig meg vissza lesz, amikor felfogja, mit is csinálok épp. A jegykiadó automata meg is örvendeztet két jeggyel, így visszatérve hozzá a részét a kezébe is nyomom.
- Tessék, ez a jegyünk. Mielőtt használjuk, ki kell lyukasztani gépben, majd utazás végéig megőrizni. Csináld utánam. - hívom fel figyelmét, majd cuccaimat sokadjára megragadva elindulok a mozgólépcsők irányába. A sárga gépezet ott is van, egy ügyes mozdulat, s már kezelve is van. Kifejezéstelen arccal lengetem meg a pufók ellenőr előtt, Ellára várva, aki remélhetőleg szintén problémamentesen jut át. Ereszkedünk is le a főváros gyomrába.
- Hogy tetszik? - fordulok hátra vigyorogva, mert a mozgólépcső nagyon meredek, büdös van, kosz van és erős a huzat. Lentről már hallani a recsegő szerelvényeket. Teljesen olyan a hely, mint amilyennek mondják. Tetőtől talpig szocialista hangulatot áraszt. Ez számomra nagyon különleges látványt nyújt. Könnyen megfejtem, merre kell menni, s várunk a következő metróra, amit az időjelző ki is jelez, hogy mikor érkezik. Furcsa alakok állnak körülöttünk, többször is megnézem a holmim, minden megvan-e.
Aztán begördül a metró. Fehér, ezek szerint ezen a vonalon egy újabb jár. A klasszikusra sok panaszt hallok. Felgyömöszöljük magunkat, de csak állóhely jut. Meglehetősen nagy a tömeg, van itt turistától helybéliig minden. Kapaszkodót jómagam nehezen találok, kérdés, hogy Ella hogy boldogul eközben.
- Sokat megyünk... - súgom neki, amikor a hangjelzés után mozgásba lendül a kocsi - Kapaszkodj, el ne ess! Nem félsz? - kezdem élvezni ezt az óvóbácsi szerepet -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az elmúlt évek során anyja elég sokszor nekiszegezte a kérdés: mi lesz belőled, lányom? Merre tovább? Mit akarsz csinálni? És ő mindig ugyanazt felelte, hogy nem tudja.
Miért kell ezt ilyen hamar kitalálni egyáltalán? Miért kell gondolkodni rajta, miért nincs valaki, aki pontosan meg tudná határozni, hogy neki ezt kellene csinálnia? Persze ezalatt nem az anyjára gondolt. Neki fogalma sem volt róla, hogy mi való Ellának, maga mellé akarta venni a minisztériumba, amitől a lánynak minden szál haja az égnek állt.
- Nie wiem - felelte ösztönösen a már olyan sokat hallott kérdésre, méghozzá ennélfogva anyai anyanyelvén. Aztán persze viszonylag gyorsan hozzáfűzte: - Mármint nem tudom. El kéne döntenem pedig lassan, hogy merre menjek tovább. Érdekel a sárkánykutatás is, de talán csak azért, hogy bosszantsam anyámat vele.
Valóban nagyon érdekelték őt a varázslatos, veszedelmes bestiák, de nem tudott szabadulni az érzéstől, hogy ha Véda nyomába szegődne, anyját ez mennyire bosszantaná, és egy pillanattal később már nem is a sárkányokon merengett, hanem azon, hogy milyen arcot vágna hozzá.
Szerencsére közben megérkeztek az elektromos lépcsőhöz, Torma pedig szerzett jegyeket. Ella kikapta a kezéből az egyiket és lelkesen megforgatta kezében.
- Imádom a jegyeket!
Pontosan követte a srác utasítását, követte őt a fura hangot kiadó gépezetig, ahova be kellett a papírt dugni. Mikor kihúzta, meglepődve látta, hogy az nem lett lyukas, így ismét bedugta, majd újra, de továbbra sem volt rajta egy fia lyuk sem.
- Te, ez szerintem elromlott. - De az egyik ellenőr megunta a szerencsétlenkedését, és odalépett hozzá megnézni, mi a baj.
Ella idétlenül rávigyorgott mindenkire, miután kiderült, hogy jó lesz a jegy így is, majd sietett útitársa után.
- Hogy ezek milyen mogorvák! - csóválta a fejét, majd visszavigyorgott a srácra, mikor az kérdést intézett felé. - Rémes!
Rövidesen lent voltak a peronon, ahová befutott egy a földalatti vasútból, melyről jókora tömeg tolakodott lefelé, majd hasonló vissza, köztük a két bagolykövessel.
Ella bizonytalanul nézelődött maga körül, hol kapaszkodhatna meg, mire a szerkezet meglódult alattuk, ő pedig gyorsan a társa után kapott, mielőtt elesik, és megkapaszkodott benne.
- Már kapaszkodom, már kapaszkodom! - vigyorgott rá, bár sanszos volt, hogy feltűnt neki, hogy Ella kapaszkodik, elvégre benne tette. - Nem félek. Mitől félnék?
Megrázta fejét, éppen akkor, mikor oldalt kinézve tökéletes feketeségbe száguldottak.
- Elektromos kukac! Ez egy elektromos kukac! - kiabált, több mugli igen meglepett pillantását vonva magára. Valamiért úgy képzelte, a metró éppen most túrja magának az alagutat, és ez végső soron nagyon szórakoztató gondolat volt.
- Tényleg.. te hová is mész? Mármint azután, hogy engem elkísértél. - Széles, lelkes mosoly, kedves pislogás, miközben két kézzel karolt a másikba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

~Jézusom! Ez a lány részeg. Vagy idióta. Különben mi a fenét röhögcsélne itt azon, hogy sejtése szerint amerikai vagyok. Már megint sikerült kifognom valami debilt.~ Ezek az első gondolataim, a kis hozzám intézett beszéde után jön még pár, továbbra sem túl hízelgőek a némberre nézve.
- Most komolyan a tegezést hozod fel, mint szálkát a jómodor szemében? Ha már mindenképpen kivetnivalót szeretnél találni a viselkedésemben, miért nem a logikusabbat, a fellökést mondod? Na, meg, ha az illemből indulunk ki, mint a britség egyik alapvető ismertetőjegye, akkor te sem vagy éppen a királynő udvartartásához való. Egy igazi hölgy sosem kiabál úgy, mint egy kocsis, hanem megköszöni szépen, hogy elkapták. Persze csak miután a fellökő illető elnézést kért tettéért.
~Neki áll feljebb. Nem hiszem el ezt a... Na, rá már nincsenek szalonképes kifejezések.~  
- Igazság szerint te pontosan egy kis maca vagy. Itt teszed az agyad, és konkrétan a semmin nyivákolsz. Lehet, hogy a szíved betonból van, és nem könnyű megsérteni, de nehogy azt hidd, hogy jobb, vagy több vagy mint bármelyik másik csaj. Nézz körül! Legalább tízet tudnék neked mutatni, akik olyanok, mint te, és még csak meg sem kell erőltetnem magam. Egyébként nem akarlak megsérteni, jobban mondva nem kell megsértenem téged. Megszólalsz, és elintézed saját magad.
Lesajnáló pillantással mérem végig a csajt. Ezek a legrosszabbak, akik azt hiszik, hogy különlegesek, aztán teljesen ugyanolyanok, mint a többi liba, cica és egyéb állatfajta.
- Egyébként tévedsz. Én nem élvezem. Távol áll tőlem ez a kifejezés. Inkább azt mondanám, nem érdekel. Nem érdekel, hogy te vagy bárki más mit gondol arról, hogyan beszélek veled. Általában több tisztelettel szoktam fordulni az emberekhez, de te aligha érdemled meg.
Látszik a lányon, hogy az okoska fejével azt hiszi, máris kiismert. Pedig aztán semmit nem tud rólam azon kívül, hogy nekimentem, és esetleg nem félek megbántani egy nőt. Még az amerikaiságomat is csak sejti. Mikor bemutatkozik, még véletlenül sem nyúlok a keze felé. Az ilyenektől minden kitelik, még egy orvtámadás is. Helyette finoman, elegánsan meghajtom a felsőtestem, miközben tekintetem le nem veszem róla. Ha már egyszer szóba jött a britség, nesze, én is tudok jólnevelt, sőt úri is lenni, ha akarok.
- Aaron Edward Blake, de talán kicsit későn jut eszedbe udvariasnak lenni. Most már senki nem hinné el, hogy van neveltetésed.
Csúfondáros arckifejezéssel még egyszer végigmérem. Nem az esetem. Akkor se lenne az, ha nem tudnám, hogy egy szöges kóróban is több finomság van, mint az ő lelkében. Bírom azokat, akik nem hagyják magukat, de annak, amit ő csinált, nem látom értelmét. Az ostobán cselekvőket ki nem állhatom. Ha már teszünk valamit, ésszel tegyük. Anélkül minek is tennénk bármit?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Munka, munka, munka... Egész szép keresetre tettem már szert azóta, hogy az országba érkeztem, mert szinte minden feladatot elvállaltam, amit csak a helyi közvetítő adni tudott. De a mai melóm kész őrület. Az ereklyét, amit meg kéne szereznem éppen elhalászták az orrom elől, és most rohanok a fickó után, aki a kabátjában rejtegeti a kincset.
Ráadásul eléggé hasznos, de a társadalomra nézve veszélyes holmi jutott a pasas birtokába. Mindenáron meg kell szereznem, ez a feladatom. Meg is tennék mindent, de a karácsonyi roham lecsillapulta ellenére is még mindig rengetegen mászkálnak az utcákon, ami eléggé megnehezíti, hogy a férfi nyomában maradjak. Mindenesetre fizimiskáját már bevéstem az emlékezetembe, mostantól bárhol felismerem a tagot.
Követés közben embereket lökdösök félre, mások engem sodornak el, bocsánatot kérni nincs időm, de a többiek sem fárasztják magukat vele. Az előlem futó fickó most éppen olyan erősen taszít meg egy nőt, hogy az a földön köt ki. Ha ez egy szimpla helyzet lenne, felsegíteném őt, nem mintha érdekelne, hogy mi van vele, egyszerűen engedelmeskednék a társadalmi elvárásnak, ráadásul mindenki látná, hogy milyen jófej vagyok. A nő hálás lenne, talán még nagyobb előnyöm is származna a dologból. De meló közben nem teszek ilyen alapjában véve felesleges kitérőket. Ezért is vagyok sokkal eredményesebb, mint a kollégáim. Nem hagyom, hogy bármi elterelje a figyelmemet.
Ennek - és edzettségemnek - hála végre utolérem a pasast, megragadom a kabátját és... Egy nappaliban találom magam, ráadásul nem is ketten vagyunk. Ez a munka kezd egyre durvább lenni.