Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Persze nyilvánvaló, hogy a megalázó vereségét próbálja palástolni ezzel a viselkedéssel, amolyan ragtapaszként a megsebzett kis egójára, amit megrágtam és kiköptem, de még így is felbosszant vele. Tudom, hogy nem kéne magamra vennem, és több eszem lehetne (amúgy van is, csak mellé a büszkeségem is befigyel), de olyan egy... kis.. tenyérbemászó az arcszerkezete. El is képzelem, hogy lábujjhegyre állok, megfogom két oldalt és... hagyjuk is.
Rántok egyet vállamon a bemutatkozására, és olyan képet vágok, amiről könnyedén leolvasható, hogy "És, kérdeztem?". Milyen név ez amúgy is? Jó, hogy nem kell kiejtenem.
Nagyvonalúan bólintok egyet végül, hisz megjön az esze.
- Lehetne jobb is, de megteszi. A fő, hogy elismerted, hogy nyertem.
Persze hiányzik, hogy én legyek a mindenség közepe, csodálók gyűrűjében állva. A Roxfortban volt részem benne, de most már tudom, hogy hamis barátok vettek körül. Sosem szerettek és néztek fel rám valójában, de attól még hiányozhat az érzés, ha nem is volt igaz.
- A helyedben, ha olyan képességem lenne, mint neked, én csökkentenék a légellenállásomon. Nem minden esetben rossz a kis méret - jegyzem meg aztán, miközben elfordulok, hogy összeszedjem a cuccom. - Persze ellenem az is kevés, de lehetnél egy fokkal kevésbé béna is.
Nem mintha amúgy béna lett volna, mert nem volt rossz, csak hát ezt biztos nem fogom az orrára kötni. Még elhiszi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Egyikünk sem tűnik különösebben boldognak, bár el kell ismerjem - persze szigorúan csak magamban -, hogy egészen jól szórakoztam, míg versengtünk, és jól esik a győzelem is. Nyilván nem volt valami kemény küzdelem (jó, azért nem reménytelen a srác), és borítékolható volt az is, hogy melyikünk a jobb, de... azért jól éreztem magam.
És bár láthatóan meglepem vele, szerintem cseppet sem kéne csodálkozni rajta, hogy emlékszem rá, elvégre még a mágusvilágban is rendkívül ritka képesség birtokában van, méghozzá igencsak irigylésre méltóéban.
- Csak azért, hogy legközelebb esetleg némi kihívást is érezzek a legyőzésed közben - biccentek, és már bocs, de kurva vicces vagyok.
A stílusom pedig bár olyan, amilyen, azért nem vagyok ám rossz arc. Vagy legalábbis nem voltam. A roxforti időkban úgy hittem. Voltak barátaim, volt pasim is. Elvileg még most is van, technikailag, hiszen arra sem méltatott, hogy elém álljon és szakítson velem, ugyanúgy szó nélkül elfordult tőlem, mint az úgynevezett "barátaim".
- Azért légyszi ne ájulj el tőlem. Tudom, hogy lehengerlő vagyok, fantasztikus és gyönyörű, meg a többi ilyen, de nem érek rá a javasasszony után rohangászni neked. - Miközben leülök én is, egy bágyadt, lesajnálónak szánt mosollyal is megjutalmazom, de lehet elbasztam, és kicsit még kedvesnek is látszom épp.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Sadie - javítom ki, egyáltalán nem érzékelve, hogy kifigurázta a nevem. Simán csak azt nézem ki belőle, hogy ilyen hülye névvel, mint az övé, nem tudja, hogy kell kiejteni egy olyat, mint az enyém.
Azt, hogy még vigyorog is mellé, pedig betudom annak, hogy úgy hiszi, vicces volt, pedig hát kettőnk közül nyilván én vagyok az. Apám meg tényleg egy rinocérosz tud lenni, amolyan megállíthatatlan erő.
Jót kuncog, én pedig elégedetten somolygok, azt hiszem, tényleg fura dolgokat művelnek az arcizmaim, jobb lesz visszafognom magam, még a végén elbízza itt magát nekem ez az eridonos. Minek is ültem le egyáltalán?
Kissé felvonva szemöldököm sandítok rá, először meglepetten, aztán kissé felpiszkálva, majd amolyan lélekben felképelten. Lazán kijelenti, hogy szépnek talál, de ugyanilyen nyersen le is aláz, hogy ennél, meg a seprűbűvölésnél több nincs is bennem, hogy aztán a végén még egy kést is megforgasson a szívemben. Persze utóbbit biztosan nem szándékosan, és persze nem is szó szerint értve, mert az kevésbé fájna, mint így, képletesen.
- Ja, ha kibírják - mondom halkan, elfordulva, majd egy pillanat múlva, mintha csak egy elszakadt, majd újra összeragasztott, de így perceket előreugró filmet nézne, visszatérve előző hangomhoz, könnyedén megválaszolom kérdését: - Amelyik épp nyer, nem nyilvánvaló?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Végül nem kell kényszeredetten visszafojtanom a mosolyt, eltűnik az magától is. Ő még mindig úgy érzékeli, hogy csupán szórakozunk, nem próbálunk komolyan ártani, de véletlenül egész jól betalált az imént. Az arcán továbbra is töretlenül ficánkoló vigyorából ítélve, tipikus pasihoz méltóan észre se veszi magát.
Nem mintha megkönnyíteném a dolgát, még csak az hiányozna, hogy gyengének mutatkozzak. Nem csak az arcomon vastag a bőr, a szívem is megkeményedett páncélba van zárva, legalábbis úgy képzelem. További próbálkozása, hogy belém kössön, már csak ügyetlen erőlködés.
- Talán attól leszek kviddicses, ha vakon követek egy random csapatot, ami egyszer sok-sok éve valamiért megtetszett, de azóta se győzött, vagy akkor nyert, de azóta lejtmenetben van, de én kitartok, mert egyszer újra bajnokok lesznek? - nevetek színtelenül. - Kösz, de inkább a győztessel ünneplek, mint hogy a vesztes nevében vandálkodjak az utcán. - Nesze neked egy társadalomkritika.
Hallhatóan megvan rólam Gergelyfi véleménye, de nem ismer valami jól (vagy inkább a sportot), ha terelőnek állítana be. Persze abban lehet valami, hogy van némi hajlamom az erőszakra, és az sem hülyeség, hogy jobb lenne azt egy sportban levezetni, de alkatilag alkalmatlan vagyok erre a pozira.
- Te tudod miben lennél a legkevésbé béna? Lehetnél te a kvaff. Változz labdává, és hagyd magad hajigálni, úgy gyorsabb lennél, mint a seprűn - vigyorodom el. Látod, én is tudom görbíteni az ajkaim.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Divatdrukkernek nevez, de ha ezzel is megsérteni próbál, nagyon béna próbálkozás, ugyanis cseppet sem hat meg. És lényegében elismeri, hogy igazam van, csak köti az ebet a karóhoz, hogy márpedig mennyivel jobb szentimentális idiótának lenni. Rántok egyet vállamon, részemről is elintézettnek tekinthető a téma.
Amúgy is akad még más ürügy, aminek kapcsán beleállhatunk a másikba, de végül unalmas pancsernek bizonyul, mert feladja. Igaz, egy ponton kénytelen lett volna így is, úgy is, és most még viszonylag emelt fővel távozhat, de azért csak zavar, hogy ő az, aki itt hagy engem, és nem fordítva. Azért álljon meg a menet!
- Képzelem, milyen rettenetesen nehéz lehet beosztani az idődet. Örülhetsz, hogy hagytam eddig vesztegetni az enyémet - mondom, és utána én is gyorsan felpattanok, mint akinek tényleg réges-rég máshol kellene lennie, és sietősen távozom a másik irányba.
Aztán, ha eltűnt az iskola kapujában, én is visszaindulok a kastélyba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Nem biztos, hogy jól mértem fel a helyzetet, és megfelelő döntést hoztam arról, hogyan is kezeljem, de mentségemre szóljon, tényleg csak túl akarok esni ezen az egészen, kapkodok, figyelmetlen vagyok, és még a lábujjam is fáj, ami nem segít koncentrálni.
Sietve lépdelek, már-már kocogok a sor mentén arra, amerre Sigridet sejtem, és ekkor újabb, fura neszt hallok, valami kattogásfélét. A pálcám fénye csak egy kis körben fedi fel, amit a fojtogató sötétség rejt, fényesebbé meg nem akarom tenni egyelőre, mert attól tartok, csak elvakítanám az elvileg szemből érkező prefektustársamat. Valahogy úgy, mint a mugli autósok, mikor csak azzal foglalkoznak, hogy ők többet lássanak az előttük lévő útból, a szemből jövő meg le van szarva.
És éppen valami ilyesmi történik, mikor is Sigrid hangja már egész közelről hallatszik, pálcája pedig felragyog, kvázi kisütve a szemem - miközben felé szaladok! És ha nem volna elég, hogy egy-két pillanatig nem látok, de még fél méterre se, valami nekirepül az arcomnak, és miközben kalimpálok, tollak repkednek mindenfelé.
- Egy bagoly!? - kiabálok magamból kikelve, miután sikerül realizálnom, hogy nekiszaladtam a könyvespolcnak, arról lepattanva pedig elsodortam a szőkét is. - Baszki, gyerünk, büntessük meg! Egy hétig nincs levélkiszállítás! Sőt, nincs pocok! Csak egeret ehetsz! Nem is, patkányt! Csatornaszagút!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Igaz is, kérdezett a múltkor valami ilyesfélét, de annyira derült égből érkezett, hogy el is feledkeztem róla, hogy jelentősége lenne. Valami szellemeset is benyögtem neki válaszul, de most már tényleg úgy érzem, komolyan foglalkoztatja a kérdés, és nem csak valami béna ürügyet keresett, hogy megszólítson. Az mondjuk továbbra is érthetetlen, miből gondolja, hogy én tudom, mi lehetne, ha saját tervem sincs még igazán erre. Bár persze az is igaz, hogy ezt nem tudhatja, és azért nem hibáztathatom, mert kinézi belőlem, hogy tele vagyok zseniális ötletekkel.
- Bocs, a zsenim nem jön elő parancsszóra - adom a lazát, mint aki tényleg bármikor előrukkolhatna valami világmegváltó ötlettel.
Kicsit nehezemre esik megérteni a problémáját, ami valószínűleg abból fakad, hogy teljesen más mentalitású, gondolkodású szüleink vannak. Én a saját őseimből indulok ki, ezért is javaslom egyből, hogy szarjon bele, mit akarnak, kár, hogy a saját tanácsomat megfogadni már nem tudnám.
- Uhh, szegény - fintorgok, majd megcsóválom a fejem. - Mondjuk annyi haszna talán lehet, hogy ha őt kérdezed, mi legyél, fel tud sorolni párszáz lehetőséget, aztán valamire csak ráhibáz puszta véletlenségből.
Egy kicsit gúnyos vagyok, vagy talán nagyon is, de ez nem személyes, sőt, talán még az irigység is szól belőlem, mert abból, amit eddig megtudtam, Warren ténylegesen számíthat a szülőkre, míg én csak arra számíthatok tőlük, hogy sosem lesznek rám büszkék. De mégis életem végéig próbálkozni fogok. Akkor most ki a szánalmas?
Aprót nevetek, de nincs benne semmi öröm.
- Ez az egyetlen dolog, amire komoly figyelmet szenteltek velem kapcsolatban - bólintok, és valahogy kezd egyre kevésbé zavarni, hogy sározom a családom. - De már nem próbálnak összehozni senkivel, gondolom belátták, hogy reménytelen vagyok... mármint, tudod, senki sem elég jó nekem - teszem még hozzá gyorsan. Nehogy már azt higgye, senkinek sem kellek. Inkább nekem nem kell senki, az jobban passzol az imidzsembe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Az agyamat elöntő düh eltereli a figyelmem a fájdalomról, amit a polccal, majd Sigriddel való koppanásos találkozás eredményez a már egyébként is fennálló szúró érzés mellé a lábujjamból, de meglehetősen eleven és mozgékony vagyok, miközben felpattanok a földről nagy puffogva, szóval túl nagy baj nem lehet. Még mindig van rá esély, hogy megúszom a gyengélkedőt, igaz, én spriccelő ütőérrel is inkább a szobámba vonulnék el, mint oda.
Ha az előbbi fény és a polcról leboruló könyvek robaja nem ijesztette meg eléggé a madarat, a kiabálásom már biztosan, szóval fejcsóválva nézek vissza a szőkére.
- De, láttam, el innen - felelem fújtatva a bagoly hollétére vonatkozólag, és lassan kezdek megnyugodni, ahogy ülepedik az iménti eset, és tekintetem a sötétségbe réved. - Most már tudjuk, hogy nem a mi hatáskörünk, szóval talán ne hajkurásszuk tovább.
Azt már nem teszem hozzá, hogy valószínűleg a gondnoknak is kár szólni, hiszen tuti csak eltévedt, és reggel már úgyis a nagyteremben fog repkedni a gazdáját keresve. Helyette inkább, most, hogy kezdek megnyugodni, Sigrid előbbi szavain kezdek gondolkodni, amiket első ízben komolyan se vettem. De igazából hülye lennék nem kihasználni, hogy bűnbánó épp. Belerángatott ebbe a baromságba, szóval viselje a következményeit.
- Szóval jössz nekem kettővel? Oké, kérem a cipőidet! Tetszenek - vigyorodom el gonoszul. Aztán felszisszenek, mert csak fájnak a bordáim, és a térdem is alaposan belevertem valamibe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Nem értem a célzást először, de még másodpercekkel később sem, és már nagyban mondja a magáét, mikor eszembe jut, hogy talán most kaptam meg a bizonyítékot rá, hogy a múltkor ő ejtette bele egész véletlenül azt a kis dobozkát a táskámba, melyben az a gyönyörű, sárkány formájú fülbevaló lapult. Ha erre célzott, akkor sem mondhatjuk persze, hogy fizetett nekem, hiszen az ajándék az olyan, hogy nem illendő érte bármit várni cserébe. Ha pedig cserekereskedelemben utazna, és igényt tart a szolgáltatásaimra, akkor ne névtelenül adjon nekem ékszereket.
Mindezt azonban nincs lehetőségem az orrára kötni, és mire lenne, már nem is emlékszem az égészre, annyira lezsibbaszt a szövege. Először persze még az anyjáról beszél, és el kell ismernem, akármilyen jó tanácsa lenne, én se akarnám, hogy bármelyik ősöm irányba állítson. Kérés nélkül is megteszik persze, csak nem karrier kérdésben, hanem házasodásiban.
- Baszki, azért levegőt is vegyél - forgatom meg a szemeim. - Mondták már, hogy annyit járatod a szád, mint egy pletykás lány?
Ráfoghatnám a hidegre és az egész csapdába esésre az indokolatlan bunkóságomat, de nem érzem sem indok nélkülinek, se bunkóságnak. Vagy talán egy kicsit tényleg szemét akarok lenni, mert egyáltalán nem tetszik, amit mond.
- Konkrétan nem érdekel, ha kiárusítanak a szüleim, nem történhet meg, nem fog megtörténni. Nem mondok igent, és kész. Nem hamisítják a nevem sehova, és Merlinre esküszöm, hogy semmilyen titkos randevúra nem megyek senkivel. Vagy ha valamiért odakerülök, ott is hagyom a fenébe.
Persze nagy a szám, meg amíg csak annak mondom, aki úgymond nem számít, határozott is vagyok, de nem szeretném megtapasztalni, hogy mire képes a családom, hogy az egyetlen dolgot, amire érdemesnek tart, végigvigye.
- Hogy mi volt a baj velük..? Fogalmam sincs már - vallom meg őszintén, aprót nevetve. - Valószínűleg én voltam a baj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Nagyon hosszú éjszakánk lesz, ha Warrennek be sem áll majd a szája, és egyelőre nem úgy néz ki, mint aki fáradna. Én pedig nemrég ébredtem fel több órányi szunyából, szóval nem mostanában fogok kidőlni. Miközben ecseteli, hogy micsoda matriarchális családban él, én a pálcám után kutatok, hátha egy stupor elhallgattatja.
- Nyugimágus, mi? Te nem tervezel hasonló tanulmányokat folytatni? - érdeklődöm meg, hátha a célozgatás jobban betalál, mint a direktbe közlés, ahogy az imént próbálkoztam.
Megtalálom a pálcámat, de végül is úgy döntök, inkább idézek vele egy lángot, ami melegíthet, de mivel nincs hová tennem, folyamatos koncentrációval a pálca végén tartom inkább.
Warren ajánlatára sandán felé pillantok, szemem összeszűkül.
- Már az első találkozásunkkor is felajánlottad, hogy csókolózzunk, ha nincs kedvem beszélgetni, meg ajándékot adtál valami tutira full kamu kihívásra hivatkozva, most meg alibi pasimnak ajánlgatod magad?
Nem egészen tudom hová tenni a fura közeledését, vagy amit csinál, vagy próbál csinálni, de mindenesetre rövid időre elfeledteti velem, hogy le akartam átkozni, hogy végre kussban maradjon. Előrébb hajolok kicsit, és félrebillent fejjel pásztázom az arcát, szemrebbenés nélkül.
Vajon meddig tart ki a lazasága?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Tutira csak az adrenalinnak köszönhető, hogy úgy felpattantam az imént, mert a tagjaimat megrohamozó fájdalomtól kedvem lenne vissza lefeküdni a földre nyöszörögni. Nem vagyok azonban egyedül, és ha magam lennék, se csinálnék ilyesmit, beérem a grimaszolással, amit próbálok vigyornak álcázni.
- Úgy nézem, nagyjából stimmelhet - mondom vállat rántva, véletlenül sem említve meg, hogy még a járőrözésünk elején már titkon odamértem a lábam az övéhez.
Szegény csaj, szinte megsajnálom, de csak szinte. Tényleg nagy szerencséje van, hogy... nos, hogy nem teljesen tartom utálatosnak, mint a többséget. Amíg nem jöttünk be ide, mint kiderült, halál feleslegesen, még jól.. mármint tűrhetően is éreztem magam a társaságában. Mondjuk, hogy okés ez a Sigrid. De a cipőit rohadtul behúzom!
- Hát nem is tudom, Sigrid - csóválom meg a fejem. - Nem vall rám, de nem bánom.
Baromi nagy kegyben részesítettem. Ja, vagy inkább csak annyira fáj a lábujjam, hogy most inkább nem kínoznám meg azzal, hogy leveszem lábamról a cipőmet, és felveszek rá egy másikat, ami talán egy picit szűkebb. Majd, ha egyedül leszek, és némító bűbájt szórtam a szobára.
- Akkor, mehetünk végre? - kérdezem, és ha nincs ellenvetése, az ajtó felé veszem az irányt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Ah, bólintok, mint aki rég sejtett, de mostanáig teljes bizonyossággal nem tudott ismeret birtokába jutott.
- Szóval veleszületett képesség, az szívás. - Pedig gyorstalpalóra is elküldtem volna, van már annyi félretett pénzem, hogy támogassam, ha a beszélőkéje kiiktatásáról van szó.
De azért is boldogan fizetnék, ha valaki kiderítené, mégis miért tetszik a pofátlansága. Hogy így, félelem nélkül tolja a baromságait, látszólag nem foglalkozva a következményekkel. Talán szociopata, vagy ilyesmi. Valami nagyon érdekesen lehet huzalozva a fejében.
Ő is közelebb hajol, én pedig csak azért nem húzódom vissza, mert az bizony felérne egy vereséggel. Szóval meg sem rezzenek, nézek vissza az arcába, de mintha egy béka boncolását figyelném meg éppen.
- És hogy tervezel leleplezni? - érdeklődöm kétkedő hangon.
Elalszik a pálcám végén a lángocska, megszűnik a melege, mert bizony oda a koncentrációm, ahogy elnevetem magam. Fel is vagyok persze háborodva, de az erősebb érzés győzedelmeskedett.
- Bazdmeg, ez hülye - jelentem ki az arcomat rendezgetve, nehogy még a végén azt higgye, levett a lábamról ezzel a rémes szöveggel. Mert hát dehogy is. Csak hát ilyet én még komolyan sosem... valaki tutira megátkozta, de a confundo-val. - Most már tuti, hogy direkt megkérted a vérfarkas haverjaid, hogy óbégassanak a közelben, hogy itt tarthass, mi?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Nem küldtem megtévesztő jeleket, ugye? Mégis mi másért gondolná ez az ütődött, hogy érdekel? Vagy lehet, hogy valamiféle csapdába masíroztam bele, mert most már valóban érdekel? Tetszik az indokolatlan magabiztossága, hogy látszólag totál nincs tisztában vele, hogy amiket mondd, azért a többség felképelné. De biztos tud róla. Tudnia kell. Vagy nem? A fenébe is, tényleg érdekel!
Szóval nem húzódom el, mert meg vagyok győződve róla, hogy előbb-utóbb megfélemlítem, elfogy belőle a kakaó, nem fogja tudni végigvinni, amit a viselkedése jelenleg sugall. Be fog szarni, tuti. Csak még játssza előbb az agyát. De vajon meddig tudja? Ez az, ami felcsigázott.
- Biztos követsz, mert megszállott vagy - rántok egyet arcomon. - Teljesen megértem persze, de láthatóan nem vagy képben, mert tényleg a testi épségedet kockáztatod, ha engem próbálsz megkapni. És ahhoz a vérfarkasoknak semmi köze.
Színtelenül bámulok bele az arcába, a helyes, de azért ütnivaló fejébe. Az is kellően felháborító, hogy azt képzeli, hogy csak úgy lefekszem vele, amit, persze, ha úgy tartja kedvem, megtehetnék, de az a feltételezése, hogy a saját nememhez vonzódok, azért már olyasmi, amit nem engedek el szó nélkül. Még a végén nekiállna terjeszteni. Meg is ölném.
- Nagy szart szeretem őket - szűkül össze a tekintetem, és gúnyosan folytatom, még egy kicsit közelebb hajolva, hogy növeljem a hatást: - A szint az, amiről beszéltél, amihez kevés vagy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Nyilvánvaló, hogy perverz, meg istentelenül hülye is, kérdezzen csak meg bárkit, biztos, hogy nem talál olyat, aki jó szívvel ajánlaná a megkörnyékezésemet.
- Hidd el, egyáltalán nem feltételezek rólad sokat - jegyzem meg gonoszul mosolyogva, de persze nem igaz, már így is érdekesebbnek tartom, mint azt bevallanám.
- Én? Ugyan mire vágynék tőled? Különben meg az előbb mondtad, sőt, bevallottad, hogy lebuktál - mutatok rá okosan, nem hagyom magam, hogy ellenem fordítsa a szavakat, amik az övék voltak eredetileg. - Amúgy se fázom, miből gondolod, hogy szükségem lenne a tested melegére? - Újabb ordas hazugság, ami sokkal meggyőzőbb lenne, ha nem koccannának össze a fogaim időről-időre.
Más már lehet kényelmetlenül érezné magát ennyi szemkontaktus után, de én kitartok, és mikor közelebb hajol, én is csökkentem a távolságot, a térdeink már összeérnek, és a szívem úgy kalapál, hogy a fülem is csengeni kezd tőle.
- Van, aki megugorja, de te jobban tennéd, ha seprűre ülnél, vagy megtanulnál repülni - erősítem meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Oké, egy pillanatra eláll a szavam, elismerem, de nyilván nem mondom ki, nem adom a tudtára, hogy kezdem kissé fülledtnek érezni a beszélgetést. Utálnám bevallani, hogy igaza van, hát nem is teszem.
Sajnos el tudom képzelni, milyen érzés lenne összebújni valakivel, és most már más is motoszkál a fejemben azon kívül, hogy megmelegednék általa. De mindez nem jelenti automatikusan, hogy közben nem képelném fel, vagy térdelnék a tökeire. Szinte könyörög érte, csak rá kell nézni.
- Vagy úgy. Szóval nem bírod a versengést - állapítom meg aprót nevetve. - De az ugye megvan, hogy attól, hogy kiütöd a konkurenciát, te még mindig bőven a szint alatt vergődsz?
Nagyon magabiztosan állítom, hogy esélye sincs nálam, csak akkor vajon miért vagyunk centikre egymástól? Persze bemagyarázom magamnak, hogy kurva jó érzés húzni az agyát, játszani a kanos kis fejével, de nincs valódi forgatókönyvem arra az esetre, ha megpróbál megcsókolni.
Az ajkamba harapva húzom még szélesebbre a mosolyom.
- Mindig hát. - Így vagy úgy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Egy kicsit azért sikerül kizökkentenie, annyira megmagyarázza, miért is számít a színvonal alatt is ő a legjobb választásnak, szinte csak az hiányozna, hogy előkapjon egy diagramot, és statisztikákkal dobálózzon. Ezek az érvelések azonban már meghaladják a jelenlegi felfogóképességemet, mondjuk úgy, hogy az kicsit lekorlátozottan üzemel jelenleg.
- Miről hadoválsz? Nem családot akarok itt alapítani, csak fázom - forgatom meg a szemeim, ezzel sajnos elárulva, hogy bizony még mindig lehetne kellemesebb a hőmérséklet.
Pedig arcomat már így is melengetik szavai, olyan közelről jönnek. És igazság szerint lehet igaza van, és senki sem felel meg nekem, nem is fog soha, és ez nem őt minősíti, hanem engem. Megint csak, ez nem olyasmi, amit az orrára fogok kötni.
Amivel egyébként súrolja az enyémet, nem mintha nehéz dolga lenne, de azért csak érintkezik a bőrünk, és kissé megborzongok. De az érzést inkább bosszús tekintettel próbálom lereagálni.
- Még jobb győzelem lenne, ha elhallgatnál végre - suttogom vissza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Már a torkomban dobogott a szívem percek óta, és bármennyire is utálom a a következő pillanatban agyamba robbanó "navégre" érzést, és hiába viaskodik mindez erős megvetéssel, konkrétan az ölébe ugrok, ahogy hevesen smárolni kezdünk. Nincs mit elaprózni többé, egyből átdugom a nyelvem a szájába.
Ezt hívják a kontroll teljes elvesztésének. Nyilván később majd képen fogom törölni, de most túl közel vagyunk egymáshoz, hogy a tettéhez mérten nagy sallangot tudjak bevinni abba a hülye pofájába.
Egyből nem fázom már annyira, melegít ő is, de az én testemben is mintha csavarnák fel a hőszabályzót. Ahogy kiszakadunk a csókból, és meglátom az idióta vigyorát, komoly a késztetés, hogy csak megpróbálkozzak valahogy fájdalmat okozni neki, ezért aztán gúnyosan bólintok egyet, hogy bizony, vesztett, majd az ajkai után kapok, és egy újabb hosszú csókot azzal zárok, hogy beleharapok az alsó ajkába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Combomon simít végig, én pedig két kézzel a nyakát kapom el, ahogy hevesen egymásnak esnek ajkaink ismét. Érzem a vér ízét a számban, az ő vérét, és kicsit, ha egyáltalán lehet, méginkább beindít.
Egyik kezem a hajába futtatom fel, és erősen belemarkolok, megmutatom én neki, milyen átkozott boszorkával is kezdett. Remélem szereti, ha fáj, de még jobb, ha nem szereti. A lényeg, hogy én élvezzem, és erre egyelőre nincs panasz. Szorosan rátapadok, követelőzően csókolom, vagy csókolom vissza, és csak az orromon keresztül kapkodok levegőért.
- Szóval.. - kezdem lihegve néhány pillanattal később, mikor is muszáj némi oxigént száján át is a tüdőmbe juttatni. - Te fázol még?
Igaz, ő eddig se panaszkodott erre, de szerintem érti a célzást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Megfogott a pofátlanságával, azzal, hogy teljes nyugalomban kamikaze módon belerepült ebbe az egészbe, pedig minden jelet megkapott, hogy nem kellene. Tőlem semmi jóra nem számíthat, legalábbis hosszú távon biztosan nem. Ami pedig a rövid távot illeti... nos azt meglátjuk.
Én ezen a ponton már nem gondolom, hogy visszakoznom kéne. Nem, mert igaza van, valószínűleg úgysincs olyan, aki megugraná a szintet, aki úgymond nekem teremtetett, szóval akár élvezhetném is, amit kapok. Warren pedig... nem rossz. És ezzel újabb olyan gondolat fogalmazódott meg bennem, amit nem fog tőlem hallani.
- Aha... aha - bólogatok hitetlenül, és gúnyosan visszamosolyogva. - Kezdenek megmerevedni a tagjaid, mi? - De legalábbis egy biztosan, nehéz lett volna nem észrevenni.
Hanyatt lököm, és fölé mászok. Hajam az arcába lóg, ezzel elszigetelődünk kissé a környezetünktől, és már nem is emlékszem rá, hogy épp vérfarkasok elől bujkálunk.
- Akkor mi lesz azzal az összebújós javaslatoddal?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Fene se érti, de direkt bejön neki, ahogy bánok vele. Pedig szó szerint bántom, tépem, harapom, a combjaimmal is úgy szorítom, ahogy tudom, és még látszanak a körmeim nyomai is a nyakán. És még ahhoz is elég pofája van, hogy élvezze! Ha nem vigyáz, másnap, a kastélyba visszatérve még azt hihetik, hogy kint volt az erdőben, és találkozott egy vérfarkassal.
- Ne bízd el magad, hülyéknek is lehet szerencséje - figyelmeztetem odaszúrva a csók után. Akkor még különben sem jó ötlet volt, én hagytam azzá érni.
Szó nincs róla, hogy szégyenlős volnék, de még ha így is lenne, egy zsákba bújva erősen lekorlátozódna a mozgásterünk, azt pedig az eddigi heves csókváltások után erősen kétlem, hogy preferálni tudnék. Viszont én tényleg nagyon fázós vagyok.
- Ha eléggé fel tudsz melegíteni, Warren, akkor nem - felelem kihívóan, egy újabb rövidke csók után az ajkamba harapva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Felcsillan a szemem, és szélesedik a mosolyom, miközben kicsit hátrébb húzódok, hogy kibújhasson a felső ruházatából. De nem egészen azért, amiért többnyire várnák, én ugyanis egyből a körmeim mélyesztem felszabadult mellkasába.
Megcsóválom a fejem, miközben kicsit megborzongok ujjai érintésére a bőrömön.
- Nem, Warren, nem bukhatsz el - suttogom ajkaiba, és jobb lesz, ha komolyan veszi a figyelmeztetést.
Visszacsatlakozom a csókba, nyelvemet ismét a szájába dugom, hosszan, követelőzően veszem birtokba ajkait, és egyszer-egyszer apró kis kacajt ejtve reagálok a hátamon végigfutó érzésre, amit ujjaival okoz. Kezeimet ismét nyakára vonom fel, és szabályosan húzom magamhoz, mert hát valljuk be, lehetne még közelebb is ennél.
Megint elhúzódom tőle, de csak míg benyúlok a pulóver alá, kigombolom a felső kettő gombot a blúzomon, és így már egy gyors mozdulattal ledobhatom őket magamról.
Azonnal libabőrös leszek, szóval ideje megfelelned a kihívásnak, Warren.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház