Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Cseppet kényelmetlenül érzem magam. Csakúgy, mint máskor is, mikor hivalkodóbb, feltűnőbb öltözéket választok, olyat, ami kiemeli, hogy bizony nőből vagyok.
Nem szeretem, ha megbámulnak, ha mindenféle ismeretlen alakok képzelegnek rólam, márpedig tudom jól, mi jár a legtöbb ember fejében, mert az én fantáziám sem patyolat tiszta, milyen lehet akkor azoké, akik a legyet is röptében?
Azt mondjuk nem tudom, főnököm, akit csupán a vak szerencse helyezett fölém ebben a szánalmas kis országban, milyen gondolatokat szokott kergetni kócos üstöke alatt, de úgy voltam vele, talán nem volna teljesen hülyeség bepróbálkozni némi plusz hozam reményében.
Úgyhogy vastag kabátom alatt, melytől hamar meg is válok, amint belépek a felfűtött, kellemes illatokkal elárasztott helyiségbe, egy hosszú ujjú, ugyanakkor testhezálló, fényes flitterekkel vagy franc tudja mikkel pettyezett ruha van csupán, ami egy roppant rövidszárú nadrágban végződik. Derekamat öv öleli körül, de csak dísznek van, mert úgyis csak egyben lehetne az egész ruhából kibújni, szóval már most igyekszem magam sűrűn emlékeztetni, hogy ne nagyon igyak, amíg itt vagyok. Lábaimon harisnya, és magassarkú, amitől végre nem érzem magam töpszlinek, na de milyen áron! Alig hiszem el, hogy eljutottam idáig bennük.
Jankovits ott vár a bejáratban, és amint felém fordul tekintete, megpróbálkozom egy mosollyal.
Full úgy néz ki, mintha randizni jöttünk volna. Ami egyébként nem áll távol a szándékomtól, elvégre a férfiakat a legkönnyebben a botkormánnyal lehet irányítani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Bólintok egyet válaszként, mert nagyon hülyén hangzana egy köszönöm, még akkor is, ha valóban hálás lehet, amiért rá szánom az időmet. De valljuk be, hiába a felsőbbségi érzésem, hiába tudom, hogy jobb meg több vagyok nála, ha közben tőle kapom a fizetésem. Meg kell kicsit alázkodni, aztán majd... majd egyszer, ha már nagyon sokra vittem, és túlnőttem az összes kis senkin, akkor majd visszajövök, és mindenki hálás lehet majd érte.
Már az asztalnál ülünk, és Jankovits kezében az étlappal kérdezget, mikor én még azzal foglalkozom, hogy felmérjem, van-e itt bárki, aki felismerhet, és később pletykákat indíthat az eridonosról meg rólam. De egyelőre senki ismerősön nem akad meg a tekintetem, így figyelmem a srácnak szentelhetem.
- Alkohol? Még szép, kérlek! - helyeslek a kelleténél talán lelkesebben is, így gyorsan folytatom: - Enni meg pizzát, nem..? Vagy lehet itt mást is kapni?
Kezembe veszek én is egy étlapot, és gyorsan meg is bánom előbbi ostoba kérdésem, még ha legalább mondtam is valamit, amivel foglalkozhat ahelyett, hogy azt fejtegetné, miért lelkesít ennyire az alkohol ötlete. Nyilván van itt más is, csupán a pizza a specialitásuk. Én pedig, ha már adott a lehetőség, inkább ennék olyasmit, amit evőeszközzel kell.
- Ó ez? - erőltetek magamra egy röpke kis nevetést. - Csak felkaptam valamit, de köszönöm. - Persze kamu, órákat válogattam, mintha tényleg randira jöttem volna.
Azért úgy tűnik, ő sincs másik rendezvényen, legalábbis próbál baráti hangot megütni a mizuval. Persze érthető, mint fiatal munkaadó, még nem jutott eszébe, hogy ki kéne a hatalmát használni, de segítek én szívesen a "jó" útra terelni. A bökkenő mindössze annyi, hogy még sosem próbálkoztam ilyesmivel.
Előrehajolok, lekönyöklök az asztalra, és egymásra helyezve ujjaim megtámasztom államat, ahogy tekintetem ráfüggesztem Jankovitsra. Nem akarom túltolni, totális zavarba hozni, ezért néha elnézek azért másfelé is.
- Igazán nem sok minden. Több hete ez volt az első napom, amikor nem kellett hajnalban kelnem, volt időm rendesen reggelizni, és aztán délig azon gondolkodni, hogy mivel töltsem az időt, mielőtt idejönnék - mesélem. A szavak meglepő könnyedséggel jönnek, és még igazak is.
Eszembe jut a pincér felbukkanására, hogy még nem döntöttem el, mit egyek, így aztán újból a kezembe kapom az étlapot. Csakhamar találok is egy ízletesnek hangzó húskülönlegességet rizses körettel, az italt ellenben a másikra bízom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Állati furát álmodtam.
Az alagsorban voltam, ami önmagában nem is volt különös, elvégre a Roxfortban és itt, a Bagolykőn is ott helyezkedett el a zöldek háza. De ezúttal az unalmas, eseménytelen utamat felfelé keresztezte egy griffendéles. Vagy eridonos, ami tetszik. De nem csak úgy ott volt, először nem is láttam, de persze nyilván tudhattam volna, hogy csak egy piros lehet ilyen idióta, mert aztán azon kaptam magam, hogy egy átok száll felém.
Várjunk csak. Ezt én... nem is álmodtam? Tényleg megátkozott egy gyökér a folyosó közepén, mindenféle előzmény nélkül? Áá, az nem lehet, biztos valami régi haragosom, és most jött bosszút állni. Ennek az álomnak lenne is értelme. De nem, aki odasietett hozzám, azt se tudom, kicsoda. Ez nem stimmel.
De aztán lassan nyugalom telepszik rám, ahogy kinyitom a szemem, és reggeli fényesség vakít el néhány pillanatra. Erőtlen és kissé kába vagyok, utóbbi miatt nem tűnik fel, hogy nem is szoktam ilyen ragyogó fényességre ébredni a hálókörletben, ezen ráadásul érezni, hogy természetes, és nem varázslat.
De először csak az jut el a tudatomig, hogy nem az alagsorban vagyok, szóval ami néhány pillanattal ezelőtt történt, hogy összeroskadtam, az a balfasz meg pofozgatott, aztán felkapott a karjaiba, nyilvánvalóan csak egy rossz álom lehetett.
De aztán elfordítom a fejem, és döbbenettel vegyes rémülettel veszem észre, hogy az ágyam mellett ott ül az eridonos, és valami piros vacakkal játszadozik, amin rajta figyel egy prefektusi jelvény.
- Mi a... te meg.. én.. mi van itt!? - sápítozom, és ekkor észreveszem, hogy valami durva hálóingben vagyok, amitől kellemetlenül mezítelennek érzem magam, pedig aztán a szégyenlősség nem tartozik a jellemvonásaim közé.
Felülök, és úgy nézek körül a reggeli fényben úszó gyengélkedőn, mintha valami tömlöcben lennék, ahol más rabokat kínoznak épp halálra rettentő, velőtrázó sikolyok közepette.
Tekintetem ismét Szécsire vetem, és végre megértem, hogy nem álmodtam.
- Az az én jelvényem? - kérdezem tőle olyan hangon, mint aki komolyan nem hiszi el, hogy valaki ennyire meg akar dögleni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Alig térek magamhoz a döbbenettől, és kedvem lenne visszadőlni, lehunyni a szemem, és reménykedni benne, hogy mikor ismét felébredek, valójában akkor ébredek csak fel igaziból. Mert ez nem lehet a valóság.
Mit keres egyáltalán ez itt? Ha már sikerült megátkoznia, lehetett volna benne annyi tisztesség, hogy ott hagy meghalni a folyosón, az kevésbé lenne megalázó, mint hogy itt fekszem a ruháim nélkül, ki tudja mióta, és ő úgy ül ott az ágy végében, mintha énrám vigyázott volna eddig. És még nyávog is azzal a plüss franccal, azt imitálva, hogy az beszél.
- Mondd, te hány éves vagy? - szegezem neki őszinte megvetéssel hangomban, miközben még mindig próbálom összeszedni magam, és a gondolataim.
Gyengének érzem magam, és üresnek, ami nem meglepő, ha igaz, amit állít, márpedig arra még elég tisztán emlékszem, hogy lehányom, valószínűleg a dolog egész addig ismétlődött, mígnem már nem volt mit kiadnom magamból. Fájó torkomból ítélve még azután is.
Elveszem tőle a plüsst és egy röpke értetlen pillanatig nézem, majd leveszem róla a jelvényem, és félrehajítom. A csokiért már nem is nyúlok.
- Kigúnyolsz, miután miattad kerültem ide, majd azt gondolod, hogy édességgel jóváteheted? Téged a fejedre ejtettek, vagy önerőből vagy ekkora idióta?
Válaszra se méltatom a hogylétemet firtató kérdését, hanem inkább kitakarózom, és kiülök az ágy szélére. Gyűjtögetem picit az erőmet, de feltett szándékom megkeresni a ruháim, és a legrövidebb úton elhúzni innen a francba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Szégyenlős ugyan nem vagyok, de gátlásaim nagyon is vannak, főleg ha arról van szó, hogy mit gondolnak rólam mások. Az nem érdekel, ha szidnak a hátam mögött, vagy szemét ribancnak tartanak, vagy ilyesmi, sokkal inkább azon rugózom, hogy nehogy azt gondolják, hogy lealacsonyodom holmi sárvérűhöz, vagy mugli imádóhoz. Jankovicsnak mondjuk jó neve van, de a hajlamai még ködösek előttem.
Szóval gátlás, azt bizony oldani kell, és erre a leggyorsabb és -biztosabb mód az alkoholfogyasztás. Természetesen, mint minden nemest imitáló család, nálunk is a bor és a pezsgő volt elsősorban favorizált, de én egyiket se különösebben kedvelem. A sör jobban csúszik, és persze az említett töményeknek sem állok ellen.
- Van az a.. parrinka? Még nem próbáltam - próbálkozom be, nem is sejtve, mennyire nem szűkítettem le a választékot ennyivel. - De a sör mindenképp jöhet.
Az itallapig el sem jutok, én a kajáknál leragadok, és a srác nem hazudik, van itt minden. Nem kötöm az orrára, hogy a mogyorótól kell távol tartanom csak magam, hanem nagy nehezen választok valamit, utána pedig már nincs más dolgom, mint ellazulni, és Jankovitsnál is elérni ugyanezt. Emelésre hajtok, nem érek rá szarozni.
- Tudod, a munka - rebegtetem meg a szempilláim, de bosszúsan látom, hogy nem rám néz, így kicsit megköszörülöm a torkom, és az asztal alatt keresztbe teszem lábaim, véletlenül kicsit hozzáérve térdéhez lábfejemmel. - Meg az iskola, persze. Neked sem volt már olyan rég, biztos emlékszel rá, milyen volt a mesterképzés előtt. - Azt se árt, ha tudatosítom benne, hogy nincs ám olyan sok év köztünk.
Érkezik a pincér, a rendelés leadását pedig rábízom, hiszen ez ilyen tipikusan férfidolog, és szeretném minél inkább éreztetni vele, hogy férfiként tekintek rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Nem vagyok egyszerű eset, számtalanszor megkaptam már jónéhány embertől, jópár féle módon kifejezve, de ennek a srácnak láthatóan abszolút semmi türelme nincs hozzám, amit meg is lehet érteni. A kérdés inkább az, hogy minek erőlködik egyáltalán?
Mit várt, de tényleg? Hogy boldog mosollyal az arcomon a karjaiba borulok, amiért ilyen cukipofa volt? Inkább ciki, amit művel, és azzal, hogy egy pillanattal később a kedvessége átcsap szemét beszólogatásba, csak ront a dolgon, és még inkább üres gesztussá alacsonyítja próbálkozását.
Nem is reagálok semmit, csak felhúzom az orrom, és inkább az erőm gyűjtögetésére fókuszálok. Ki akarok innen mielőbb kerülni, és remélhetőleg most már kétszer is meggondolja, hogy az utamba áll-e.
- Kiváló megfigyelés, aurornak készülsz? - morgom gúnyosan az orrom alatt. Szécsi közben összeszedi a plüsst, és tovább sérteget. - Nem, kérlek, csak olyan emberek közt, akik gondolkodás nélkül kigáncsoltak, ha esélyt adtam rá.
Ez meglepően őszinte válasz volt, és még azt se fűztem hozzá, hogy "te hülye fasz", ami egész szép előrelépés tőlem. De tényleg nincsenek felesleges energiáim, hogy csatározásba kezdjek egy újabb eridonossal.
- Fordulj el! - reccsenek rá, mikor végre tekintetem megakad az éjjeliszekrényen szépen összehajtogatott ruháimon. Azt nem teszem hozzá, hogy "ha már felfordulni nem sikerült", csak gondolatban, hanem inkább gyorsan öltözködni kezdek, háttal a másiknak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Esküszöm, ha megtudom, ki tehet róla, hogy éppen ezzel a flúgos eridonos kis libával tettek párba, feldugom a pálcáját valami kellemetlen helyre és meg is forgatom.
Merlinre, mit vétettem én, hogy ezt érdemlem? Miért nem lehetek mindig Sigriddel? Ha meg épp beteg vagy elfoglalt vagy akármi, akkor vállalom szólóban is ám, nem kell hülye szabályokhoz ragaszkodni. Elvégre én is épp áthágok valószínűleg egyidejűleg többet is, mivel épp az egyik iskolai seprűn ülve próbálok meglógni a szőke elől.
- Kopj máááár leeee - morgom magam elé, de nagyon kitartó, és még egy kelletlen elismerést is megérdemel, mert abban a cipőben, amit visel, én már biztos, hogy a bokám és a nyakam szegtem volna két folyosóval korábban.
Leszállok a bejárati csarnok közepén, és hanyagul félrelököm a seprűt, ami lassan elsodródik tőlem, majd pár méter után koppan a kövön, de addigra felvont szemöldökkel és karba tett kézzel figyelem, amint a szöszi rendbe teszi a sminkjét. Én csak lazán dobok egyet hajamon és máris tökéletes vagyok újra.
Illetve továbbra is.
- Jázminnak repülő szőnyege van. Tudom, ez a nyomorult ország hajlamos a kelet felé húzni inkább, de azért ez túlzás - forgatom meg én is a szemeim. Csinálhatnánk versenyt is belőle, bár ebben is csak mögöttem loholhatna.
- Nézd, nyugodtan elmehetsz, majd jelentem, hogy ellógtad a melót, de az ne izgasson - ajánlom fel megnyerő mosollyal arcomon.
Kár, hogy hiába rúgatnék ki egy eridonos prefektust, jönne helyette másik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Még ezzel az ócska intézményi vacakkal is úgy vettem a kanyarokat, mint egy profi, egy normális seprűvel állva hagytam volna Barbie-t. De mivel a jóleső szívatáson felül csak kénytelen vagyok ellátni prefektusi teendőim, és amilyen könnyedén jelenthetném én őt mulasztásért, ő is ugyancsak megtehetné velem, kénytelen vagyok végül bevárni. De ahogy ott állok, és várom, hogy rendbe szedje magát, már félig-meddig meg is bántam józan döntésemet.
A szemöldököm már jóformán a hajamig felszaladt, de szavaira majdnem el is nevetem magam, de csak valamiféle krákogó kuncogásra futja.
- Hogy aranyvérű létemre..? Te beszélsz? A fajtád egyáltalán tudja, melyik végén fogja a pálcát, vagy minden alkalommal ki kell lesned a könyvből? - Igazából az is kész csoda, hogy a mágia nem testesül meg, csak hogy képen röhögje az összes fél- meg sárvérű senkiházit.
Csöpög a gúnytól minden szava, és rendesen fel is piszkál vele, aprókat bólogatok, mint aki elfogadta a kihívást, de arcomról lerí, hogy úgy gondolom, fogalma sincs, kivel húzott ujjat. Mert hát tényleg nem tudja. Kis butus.
- Ó, ha a társaságomra vágysz, intézhetek neked egy büntetőmunkát, miután leadtad a jelvényed. Eskü minden egyes másodpercét érezni fogod - biztatom nagylelkűen, őszinte odaadást kamuzva arcomra.
De aztán kissé rá is fagy képemre, és átfordul pillanatnyi megdöbbenésbe, de nem. Nem célozhatott arra. Arról senki sem tudhat. Főleg nem egy ilyen plasztiktündér, akiről lerí, hogy kedvenc időtöltése a pletykálás.
- Mi lenne, ha inkább rajtad segítenék? Nem megy a cipődhöz ez a talár - jelentem ki, és egy pálcaintéssel a felrántom a fejére az eddig bokáját érő anyagot. - Jaj, bocs, nem akartam! - sápítozom megjátszott ijedséggel, és még rá is tekerem újabb intéssel, lehetőleg jól összeborzolva haját.