Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Őszintén, fel sem merül bennem egy pillanatra sem, hogy esetleg pont ő aranyvérű lenne. Hisz csak rá kell nézni..! Egy valamennyire is magára adó tisztavérű boszorkány nem próbálna ennyire muglinak látszani. Persze tényleg irigylésre méltó az arcbőre, de minden más azért túlzás! Vajon a szempilláit varázslattal csinálta meg így? Fókusz, Sadie!
- Lehet róla szó - biztosítom felőle, hogy ha a jelvényével szeretne a föld alá kerülni, a teljes támogatásomat élvezi. - Csak egy szavadba kerül, és intézem.
Tudom, én és a vaj szívem. Szinte esedezik érte, hogy hidegre tegyem, és ki vagyok én, hogy ilyen kis hercegnők álmának útjába álljak? Főleg miután olyan dolgokra kezd utalásokat tenni, amiről nagyon nem lenne szabad tudnia.
Szinte rögtön meg is bánom, hogy pálcát ragadtam. Gyakorlatilag már csak indulatból kerül a kezembe, és ez kezd egy nagyon rossz beidegződéssé válni.
- Idefigyelj, Löwenherz! Nincs türelmem a lányos hülyeségeidhez - sóhajtok ingerülten, próbálva úgy tenni, mintha az értelmetlen süketelése bosszantana, nem az, amit mond.
Nem hiszem, hogy valódi bizonyítéka lenne bármire is, és ha úgy teszek, mint akinek fogalma sincs, miről zagyvál, talán elbizonytalanodik abban, amit hinni vél.
- Nézd, én rohadtul hagynám, hogy azt higgy, amit akarsz, de ha másoknak is továbbadod, az már probléma. Még ha nyilvánvaló hazugság is, biztosan találsz még olyan hülyét, mint te, aki elhiszi, és rossz híremet keltitek. - Apró, de örömtelen nevetést hallatok. - És ha így lesz, hamar megtudod, igaz-e, hogy pszichopata vagyok.
Aztán intek egyet magam elé, hogy mehetünk.
- Csak utánad. - Azért még a kezem ügyében van a pálca, hátha a háta közepébe kéne küldeni valami rusnya átkot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Látom rajta, hogy nagyon poénra veszi a dolgot, de ha ennyire könnyelmű, nyilván nem hallott még elég pletykát rólam, vagy épp nem a megfelelőt. De ha elég sokáig húzkodja ki a gyufát, könnyen a fasz rosszabbik végén találhatja magát, ahogy mondani szokás. Na nem azért, mert valaki megfekteti, illetve de, csak nem úgy, hanem egy átokkal, vagy egy jól irányzott pofonnal.
Nagyon igyekeznem kell, hogy megőrizzem a hidegvérem, és fapofával tudjak reagálni a sajnos nagyon is igaz eseményekre, melyekkel szembesít. De biztos nem fogom önként megadni neki ezt a győzelmet.
- Ahhoz nem kell semmilyen szituba keveredni, hogy holmi irigy szűzpicsák hazugságokat kezdjenek terjeszteni. Vagy téged talán senki sem irigyel? - kérdem felvont szemöldökkel. Elvégre állati szép csaj, ha egy idegesítő mitugrász is közben, de persze csak utóbbi tulajdonságát hangoztatnám előtte.
Inkább el is indulunk arra az járőrmunkára, ami persze teljesen felesleges, ha végigpofázza az egészet, mert már két folyosóval előbb tudni fogják, hogy jövünk, ha netán kint mászkálna még tilosban valaki. Ha még érdekelne is ez az egész lefülelősdi, szóvá is tenném, de rohadtul nem mozgat meg. Tőlem aztán az császkál takarodó után a házán kívül, aki akar. Csak engem hagyjon békében.
Horkantok egyet szavaira. Helyes, féljen csak. Vagy ha még nem teszi, majd eljön annak is az ideje.
Vagy lehet meg kéne sürgetni a dolgot, mert Löwenherz köti az ebet a karóhoz, illetve engem a faházhoz. Amit nem hagyhatok neki.
- Továbbra se tudom, miről rebegteted a pofazacskóidat, Mókuspofa. De ennyire dugni akarsz valakivel, fogd be inkább, és csináld - torpanok meg, kissé elvesztve a türelmem. Ha beszélni szándékozik róla másoknak is, legjobb lesz most leállítani, amíg még lehetőségem van rá. - Van kiszemelted? Összehozzam neked vele? Meggyőző tudok lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Abban mondjuk van igazság, hogy csak arról pletykálnak, akiről érdemes. Aki egy kicsit is érdekes. A szürke senkik érdektelenek, és még egy szaftos hírverés se segít a megítélésükön. De azért nem teljesen mindegy, miféle pletykák terjednek rólam, elvégre jobb szeretném, ha nem a szexuális kalandjaim okán ribancoznának le, hanem mert tartanak tőlem.
Elhúzom kissé a szám, amolyan undorodva, bár hangsúlyából úgy sejtem, csak egy róla állított pletykát visszhangzik, és valójában nem egy félvér förtelem.
- Tartogasd azoknak, akit meghatsz vele - mondom, mivel nyilván szentül hiszem, hogy rám a vélamágia nem hat. Ó, hogy mekkorát tévedek!
Aztán megtorpan ő is, sőt, kis híján nekem is jön, és ilyen közelségből meg is csapja orrom az illata. Igaz, hogy az előbb futott utánam, valahogy megúszta, hogy megizzadjon, és undi legyen, helyette van pofája olyan illatot árasztani, hogy akaratlanul is mélyen beszívom a levegőt.
Még jó, hogy kitörő felháborodásom előjelének tudom álcázni. Elhátrálok tőle, és úgy nézek rá összeráncolt szemöldökkel és felhúzott felső ajkammal, mintha épp összehányta volna magát előttem.
- Megőrültél!? - fakadok ki. - Nem vagyok vevő a beteges perverziódra, Löwenherz.
A bolondját járatja velem. Direkt triggerel. Előbb azzal, hogy nem is teljesen ember, most meg a ferde hajlammal. És még azt várja, hogy bevegyem, hogy aranyvérű?
- De azt látom, hogy még mindig sok a feles energiád, szóval lehet rögtön egy orgiát szervezek neked. - Persze nyilván csak pasikkal. - Vagy talán azt is próbáltad már?
Valószínűbbnek tűnik, hogy csak a szája nagy, és még a kezét se fogta meg senkinek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Önbizalomnak ez a csaj sincs híján, és van is mire, nem mondom, hogy nincs, csak hát közben teljesen hülye, normális férjet az életben nem fog kifogni magának. Kivéve persze, ha beházasítják valahova. Szerencsére nincs bátyám vagy öcsém, így a mi családunk megússza ezt a katasztrófát.
- És én azon kevesek közé tartozom - jelentem ki, amit szentül hiszek, és amit illetően nagyon is tévedésben élek.
És azt is hiszem egyébként magamról, hogy nehéz kizökkenteni, meglepni, de ennek a szőke libának valahogy összejön, talán azért, mert nem néztem ki belőle, hogy egyáltalán poénkodna ilyesmivel. Viszont a kezdeti undorom helyét átveszi a hanyag megvetés, mert ahogy tovább üti a vasat, már meggyőződésem, hogy csak szórakozik velem. Márpedig nem hagyom annyiban, hogy kiélvezze, hogy zavarba hozott, az hétszentség!
De mielőtt reagálhatnék hazug szavaira, amiket elém lök, belökődik az egyik ajtón, ahová én amúgy biztos nem néztem volna be, mert ki nem szarja le, de ő úgy látszik komolyan végezni akarja a munkáját.
Belépek utána én is, és unottan intek a srácnak, hogy tűnjön a francba, aztán a lány felé bökök pálcámmal, mire összekoccannak térdei.
- Na kotródj innen, mielőtt még rádveti magát Löwenherz - mondom neki hanyagul, majd suttogva hozzáteszem prefektustársam felé böködve fejemmel: - Leszbi.
Aztán visszafordulok az eridonos felé, és gúnyosan elmosolyodom.
- Szóval, akarsz még csókolózni? Most már válogathatsz is, ketten vagyunk - visszapillantok a másik lányra. - Vagy esetleg megvoltál Sean Warrennek is? Mert válogatós ám a hölgy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Egyáltalán nem állt szándékomban megnyílni, nemhogy bárkinek is, de épp egy ilyen agybajos eridonosnak. A sértések, beszólások könnyebben jönnek a nyelvemre, mint bármi efféle lelki nyomorom érintő megjegyzés.
Mert ehhez senkinek semmi köze, és egyébként is, gyengének tűnök attól, ha panaszkodom, vagy bármi módon utalok rá, hogy engem is meg lehet bántani. Hogy ártani lehet nekem, és nem vagyok acélból.
Úgyhogy lenyelem, bármi is akarna még kikívánkozni számon. Na persze csak a szavakat, ha megint elhányom magam, azzal most már direkt Szécsit fogom megcélozni.
Gyorsan ledobom magamról a hálóinget, majd elkezdem magamra rángatni először a melltartót, majd a blúzt. Hátra sandítok egy pillanatra, de szerencsére van annyi esze a srácnak, hogy ne kukkoljon. Ám ez nem jó pont, csupán elkerül egy rosszat.
Mikor végzek, és már a cipőm húzom, egy fáradt sóhaj hagyja el ajkaim.
- Jól van, tudom, hogy nem direkt engem vettél célba. És kösz. Viszont - emelem fel az ujjam - akárhogy is erőlködsz, ezt nem úszod meg büntetőmunka nélkül.
Felállok, és kissé megszédülök, de elindulok az ajtó felé.
- Ha pedig bárkinek egy rohadt szót is szólsz rólam, letépem a tököd - pillantok felé egy ártatlan mosollyal. Ami aztán egyből le is olvad, és már fordulok is vissza a kijárat felé.
Az ajtó azonban nemes egyszerűséggel nem enged ki.
- Jól vagyoooook - rángatom a kilincset haszontalanul, aztán Szécsire förmedek: - Nyisd ki!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Mondta volna? Kissé ködösek az emlékeim az előző napról, egész pontosan a találkozásunkról, de hát a szervezetembe került bájital tehet róla, nem én. Arról pedig, hogy belém került valami, a srác tehet, pedig aztán nem szoktam minden eridonosnak ilyesmit megengedni.
- A társaságod nem is fogom élvezni - biztosítom róla gonoszul, és fejben már a lehetséges kibaszásokat pörgetem, amivel megkeseríthetem azt az egy, másfél órát, amit kiszabhatok rá. A szenvedését, na azt élvezni fogom.
Rángatom az ajtót, de persze hiába, és valahogy sejtettem is, hogy így lesz. Pedig gyógyultnak érzem magam, legalábbis nem vagyok rosszul már, igaz, hogy jól se, de nekem ennyire már bőven elég volt rendbe jönni, a maradékot letudnám a saját szobámban, köszönöm szépen. De az ajtó persze nem enged, és Szécsi is kezd megint felidegesíteni.
Szikrákat szóró szemmel, és vékonyra préselt ajkakkal fordulok vissza felé. Ez most tényleg mazochista, és vágyik rá, hogy fájjon neki?
- Mondok többet is: egy, prefektus vagyok, és utasítottalak valamire. Kettő, még nem találtam ki, mi lesz a büntetésed, szóval biztos, hogy szívózni akarsz velem? Három, - lépek közelebb, és bököm meg a mellkasát ujjammal - jobban tudom, hogy elég erős vagyok-e elhúzni innen a vérbe, mint egy baszom bűbáj!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Komolyan, mi a szar van ezzel!? Sérteget, aztán kedveskedik, úgy csinál, mint aki aggódik értem, aztán meg háborog nekem. Most meg konkrétan átmegy totális idiótába, mint akinek fogalma sincs a legalapvetőbb normákról. Vajon tényleg nincs neki, vagy csak bosszantani akar? Nem tudom eldönteni, melyik nagyobb probléma, de leginkább egyikkel se foglalkoznék.
De legalább félreáll az útból, amivel persze nem vagyok előrébb, de hátrébb sem, mintha ott támasztaná az ajtót. Csakhogy tudja jól, hogy pálca nélkül semmire nem jutok, de erővel sem, még ha lenne is belőle tartalékom, mivel a bűbájt nem hatja meg, mennyire feszülök neki az ajtónak.
- Jól van. - Felé fordulok, és amilyen erősen csak tudom, sípcsonton rúgom. - Na, így már nyílik, vagy további ösztökélésre szorul?
Azt nem mondta, hogy követlenül nekem kell kinyitnom, csak, hogy szükségem lesz az erőmhöz hozzá. És ha ennyi még nem volt elég, kereshetek még fájdalmas pontokat a testén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Vicces, hogy az elásásommal viccelődik, mert bennem is felmerült vele kapcsolatban ugyanez, azzal a különbséggel, hogy őt egész biztos nem találnák meg többet. De kár lenne..!
Persze nem ér annyit, vagy legalábbis próbálom magam visszafogni ezzel a már unalomig ismételt, bárkire ráhúzható anekdotával, de ezeknek az eridonosoknak különösen erős érzékük van hozzá, hogy felhúzzanak.
Hiába leszbizem le, nem zavaztatja magát, sőt, még rá is kontrázik, mire csak ciccenek egyet.
- Inkább hálás vagyok, tartsd is meg ezt az egy szem jó szokásod!
A menekülőre fogó lány után prefektustársam is távozóra veszi, nekem pedig egyáltalán nem áll szándékomban útját állni. Egy pillanatra persze eljátszok a gondolattal, hogy tényleg beköpöm, amiért korábban meglépett, de valószínűleg lenne annyi esze, hogy felhozza ellenem, hogy én pedig seprűvel repkedtem a folyosón. Nem érné meg kirúgatni, ha cserébe én is visszaadhatnám a jelvényem.
Így aztán csak hanyagul intek felé, miközben távolodó kopogását hallgatom cipőinek, aztán még pár pálcasuhintással rendet teszek a tetthelyen, és én is visszaindulok saját klubhelyiségem irányába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Kedvem lenne felpofozni, addig ütni-vágni, míg az a bárgyú mosoly eltűnik az arcáról. Látom ám, hogy elégedett magával, hogy tudja, semmit se tehetek, és mintha szívességet várna azért, hogy kienged. De nem, nem fogom a büntetését elengedni, sem valami perverz igényt kielégíteni számára. Mert azt természetesen nem veszem be, hogy komolyan aggódna értem és az egészségemért. Csak játszadozik, de nekem ebből most már nagyon elegem van.
Ezt meg is próbálom egy jól irányzott rúgással a tudtára adni, mire megint eltűnik a jópofi oldala, és dühbe gurul. Na de, hogy még pálcát is ránt rám!
Elkerekednek a szemeim, és olyan felháborodottan nézek rá, amennyire lehetséges. Még én vagyok, akinek a normalitását számon kéri? Ő szegez pálcát egy lábadozó beteg nőre!
Ezen a gondolaton elindulva aztán megcsóválom a fejem, és aprót nevetek.
- Te hülye barom - jegyzem még meg neki, mielőtt velőtrázóan sikoltozni nem kezdek. Igen, mint akit épp erőszakolni készülnek, vagy hasonló.
Zeng az egész gyengélkedő, és bár nincsenek sokan, azok mind minket néznek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Lehet picit túlzásba estem? Nem tudom, nem hiszem. Talán?
Mindenesetre a célomat elérem, mert az eridonos láthatóan beijed, és távozóra veszi, mielőtt még valaki felbukkanna, és számonkérné. Annyira rohadék nem vagyok azért, hogy rávarrjak valami ocsmányságot, amiért még el is tanácsolnák a suliból, de számolok vele, hogy nem tudja rólam, mire vagyok képes, vagy mire nem, és inkább kereket old, mielőtt kiderülhetne, hogy csak blöffölök.
- Mi van, mit néztek, sikoltó átkot szórtak rám - förmedek rá a továbbra is döbbenten engem figyelő tekintetek gazdáira, miközben kilököm az ajtót, amin Szécsi is távozott, hogy én is hasonlóképp tegyek, mielőtt egy gyógyító is előkerülne. Elvégre biztosan a közelben tartózkodik.
Azonban kénytelen vagyok behúzni a kéziféket, mielőtt nekirongyolnék egy újabb pirosnak. Mi a fasz van ezekkel, hogy mindenhol beléjük futok!?
- Húzzál már el.. - morgom, és csak azért nem tudom félrelökni, mert pont az ellenkező irányba kezdek szédülni. Csak az ment meg egy hátastól és a koponyatöréstől, hogy valahogy sikerül megkapaszkodnom a lány alkarjában. - ..a picsába! - fejezem be a mondatot jóval kevesebb határozottsággal a hangomban.
Egy-két pillanatig állok így, mielőtt el merem engedni, és akkor olyan dühösen nézek rá, mintha direkt ő intézte volna az egészet.
Elveszek tőle egyet a forró csokiból, és már kortyolom is, mielőtt realizálnám, mi történik. Csak az a tuti biztos, hogy szükségem van rá. A forró csokira.
Majd mozgolódásra leszek figyelmes magam mögött, úgyhogy gondolkodás nélkül megragadom a másikat, és kipenderülök vele együtt a gyengélkedőről, és azzal a lendülettel rántom is magunk után az ajtót. Végre kint vagyok.
- Öhm.. szóval. Te mit keresel itt? - szegezem a szőkének a legtermészetesebben a kérdést. Mintha abban, amit az elmúlt néhány másodpercben műveltem, semmi megkérdőjelezhető nem lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Igaz, kicsit hülyén veszi ki magát, hogy elküldöm a francba, de közben meggátolom benne azzal, hogy belé kapaszkodom, de utóbbi ösztönös, előbbit pedig mindenképp a tudtára próbálom adni, hisz más se hiányzik, mint, hogy miatta itt ragadjak.
De az indulat a hangomban, és a tekintetemben a magam megerősítésére is kell, hiszen arról szó sem lehet, hogy egy fikarcnyi hálát is érezzek a csaj irányában, hiszen egy idegesítő, kényes kis... na jó, nem sárvérű, de előszeretettel csinál úgy, ami majdnem annyira rossz.
Sűrűn bólogatok, csak engedjen már el, és kapom ki a kezéből az italt. Figyelmeztetése ellenére is megégetem kissé a szájpadlásom, leginkább azért, mert régen elkésett vele, másodsorban pedig mert amúgy se hallgatnék rá. Harmadrészt pedig, mert amúgy se érek rá, mert a szökésre koncentrálok.
Kell aztán néhány pillanat, hogy a névtábla és az eridonos prefektus közt járatva tekintetem összerakjam a dolgokat, pedig konkrétan elmondja, amit realizálnom kellene itt.
- Thorsten Löwenherz az apád? - nézek rá elképedve. - Baszki, és fel is vállal?
Nem vagyok szemétkedésre alkalmas állapotban, ez most abszolút véletlenül és őszinte csodálkozással hangomban szalad ki számon, de nem nagyon bánom, főleg mert ő is nekiáll azt taglalni, milyen szarul nézek ki, és talán maradnom kéne.
- Sokkal többet segítene az ágyban fetrengésnél, ha szétrúghatnék egy segget, köszi - morgom, miközben az ajtónak dőlve fülelek, vajon kijön-e valaki utánam a folyosóra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Nem vagyok híján ugyan az önbizalomnak, de ezt nem a külsőmnek köszönhetem. Tisztában vagyok vele, hogy nincs bomba alakom, elsősorban elölről nézve, és arcomat tekintve se vagyok esélyes a Tini Boszi magazin címlap lányának szerepére, de ezen már réges-rég túltettem magam. Ikernővéreim ebben is messzi felülmúltak. Viszont tudom, hogy hangsúlyozzam ki az előnyösebb részeim, és tudok vonzó, sőt akár szexi is lenni, ha a helyzet úgy kívánja, ez pedig egy olyan szituáció. Csak más meg ne lássa!
Azonban mintha hiábavalóan tenném neki a szépet, direkt nem néz rám, és igyekszeik nagyon profi maradni. Kelleni fognak azok az italok és nem csak az én gátlásaimnak.
- Persze, jöhet - vágom rá, és még legyintek is egyet. Mit árthat nekem holmi gyümölcspárlat?
Ez persze önámítás, nagyon jól tudom magamról, hogy nem bírom jól az alkoholt, de minden alkalommal megpróbálok erről megfeledkezni.
Bár semmi kedvem hozzá, a small talkba is belemegyek, ismerem a szabályokat, és tudom, hogy nem volna szabad türelmetlennek lennem. Szóval beszélgetésre adom a fejem, magválaszolom a kérdésem, amint a pincér távozik, hogy teljesíthesse az italrendelésünk, és továbbítsa a konyhának, mit kívánunk enni mellé.
- Mennek, igyekszem mindenből kitűnőre teljesíteni, mert nálunk ez elvárás
- felelem, és ez még őszinte is. Nem engedhetek meg magamnak olyan szégyent, hogy elmaradjak nővéreimtől. - Azt hiszem, a bájitaltan a kedvencem. Szeretem az érzést, mikor palacba zárok valami igazán veszélyes vagy izgalmas dolgot.
De a Roxfortra vonatkozólag már nem tudom, mit mondhatnék, szóval csak a vállam rántom meg, és amint megérzem magamon tekintetét, én is ráfüggesztem, amíg csak meg nem szakítja a szemkontaktust.
- Na és te..? Mit lehet tudni rólad, mit csinálsz, mikor épp nem hamburgert árusítasz rajtam keresztül? - kérdezem tőle.
Megérkezik közben a kétszer négy cent pálinka is, egyiket pedig, nem is sejtve, milyen erős kezdés lesz, már emelem is fel koccintásra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Ezen a ponton már akár árva is lehetnék. Több hónapja már, hogy anyám utolsó levelére dacból nem feleltem, és azóta lényegében semmit se tudok róluk. A családomról.
Azt hittem, hogy aggódni fognak, hogy majd keresnek, esetleg lebasznak, amiért nem jelentkezem. De semmi. Csak az egynapi késéssel érkező Reggeli Prófétából derül ki ez-az otthonról, de semmi olyan, ami képbe hozna. Azt hiszem, meghalt valami távoli unokatestvérem, de abban se vagyok biztos.
Egyes napokon még valahogy, úgy-ahogy el is fogadom a valóságot, hogy most már ez az otthonom. Illetve az iskolám, és a hely, ahova a szünetben úgymond hazatérhetek, nagybátyám háza. Ahonnan valószínűleg ki fog penderíteni, amint lehet. Sőt, van egy olyan visszatérő képzelgésem, hogy már legközelebb úgy fogad, hogy sehogy sem.
Ezért is próbálok minél több pénzt a szar melóból kisajtolni, és a vizsgákon minél jobb érdemjegyet szerezni. Persze dacból is, hogy megmutassam, mennyit érek, de elsősorban azért, mert úgy sejtem, az égvilágon senkire se számíthatok önmagamon kívül. És ezt senki, senki nem tudhatja meg.
Épp visszafelé tartok a kastélyba, mikor megakad a tekintetem Warrenen. Elég nehéz nem magam elé képzelni másként, mint ahogy most látom, emiatt egy pillanatra elidőzik rajta a tekintetem, és körülötte gondolataim, ami elég időt hagy neki, hogy észrevegyen.
Pedig jobb lenne feltűnésmentesen elslisszolni mellette. Akkor nem kéne beszólnom neki a fülén lógó bizgere miatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Ellenben néhány társammal, én nem azért lettem prefektus, hogy büntessek. Persze jó szokásom volt egy időben kiszúrni másokkal, szívatni őket, ahol értem, de ezt önnön erőmből, és nem egy jelvény biztosította fennhatóságból eredően csináltam. Így unalmas, úgyhogy többnyire csak fenyegetésre használom ki a dolgot, nem élek vissza vele. Megtehetném, de nem érdekel annyira. Úgyhogy ha valaki mégis eléri, hogy büntetőmunkára ítéljem, és ezzel magamat is szopassam, annak nagyon ki kellett húznia a gyufát. És Szécsi Dominik megtette.
De annyira mazochista nem vagyok, hogy túl sokáig húzzam, így bár ő még nem tudja, valójában csak egyetlen alkalommal fogom befogni, méghozzá egy rém egyszerű takarítós melóra. De igyekeztem olyan helyszínt választani hozzá, amit nem fog egykönnyen elfelejteni.
Már a laborban várom, pálcámmal gyújtva meg a fényeket a teremben, és gyorsan felmérem, más a közelmúltban nem rakott-e rendet, de szerencsémre (vagy épp pechemre?) minden csupa por és pókháló, a földön valami furcsa színű lé fénylik, és sok fiolán, üvegcsén a felirat, mely a tartalmáról árulkodik, a szöveg továbbra is megkopott, alig-alig kivehető.
Felcsüccsenek a közepén kilyukasztott asztalra, és harisnyás lábaim lóbálva várakozok, hamar veszítve türelmemből. Lenne ám jobb dolgom is, mint egy idiótát pesztrálni, de segget nem csinálok a számból. Büntetést ígértem, és meg is kapja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Könnyen lehet, hogy igazságtalanul durván bántam a sráccal korábban, és még majdnem olyan helyzetbe is sodortam, amiből manapság a férfiak nem könnyen másznak ki, és feltett szándékom, hogy ezen ma túllendüljünk. Nem, bocsánatot azért nem tervezek kérni tőle, mert magának köszönhette, viselkedése miatt bőven megérdemelte, hogy megszorongassam a tökeit, de senkinek sem egészséges ilyen erős ellenszenvet táplálni hosszútávon. Nekem legalábbis sokkal jobban esik nagy ívben szarni rá, mint az összes többire, aki nem érdekel.
Azonban amint betoppan, és ahogy, hamar megfeledkezem elhatározásomról, és még azon is elmerengek, hogy csak jobb lenne ezt a büntetést minden héten megismételni.
- Kezdjük azzal, hogy köszönsz - villan meg a szemem, és keresztbe teszem a lábaim, kezeim is karba fonom.
Persze egyszerűbb lenne szemet hunyni ilyen apró hülyeség felett, és máskor meg is tenném, de nehogy már neki álljon most feljebb! Ha én büntetésben lennék, elkövetnék mindent, hogy minél előbb meg akarjanak tőlem szabadulni.
- Takarítani fogsz. És nem, nem használhatod a pálcádat természetesen. Mugli módon kell - folytatom aztán, előadva a ma esti programot. Bár akár reggel is lehetne, idelent mindig este van. - A polcok tartalmát lepakolod ide, az asztalra, portalanítod, aztán az üvegeket is áttörölgeted, ha valaminek nehezen olvasható a címkéje, újraírod, aztán mehet vissza ugyanoda.
A földre pillantok, aztán az ajtó mellé támasztott felmosóvödörre, ami mellett ott figyelnek rongyok, és valami súrolópor is.
- És persze a padló is ragyogjon!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Nem fogom hagyni, hogy kihozzon a sodromból, de mindenképp tudatosítanom kell benne, hogy itt nem ő az, akinek joga vagy akár csak oka van sértettnek lennie. Elvégre nekem kell ülnöm a nyakán, míg méltóztat végezni a munkával. Csak feltart, jobb dolgom is lenne ennél, nem hiányzik még a színház is hozzá.
- Jól van, elég lesz - sóhajtok frusztráltan, de aztán hozzáteszem: - Nem vagyunk úri társaságban, itt nem szükséges a rangomnak megfelelően hajbókolnod nekem, egy hellóval is beérem. - Csak félig viccelek. Azért a hellónál jobban is megerőltetheti magát.
Láthatóan nincs ínyére a munka, de ez vérminőségtől függetlenül mindenkinél így szokott lenni. Az egyik legalapvetőbb varázslattal, pillanatok alatt rendet lehet tenni, a mugli módszer viszont hosszadalmas, fárasztó és mocskos is. Ezért tökéletes büntetőmunka.
Nekiáll dolgozni, az utasítást követve, úgyhogy néhány pillanat múlva már a plafont bámulom ahelyett, hogy a kínlódását figyelném. Ültemben hátradőlök, és elfekszem az asztalon - amit előzőleg varázslattal tisztára suvickoltam, biztos, ami biztos -, és azon merengek, ha a Roxfortban maradhattam volna, most hol lennék. Mit csinálnék? Már a kviddics csapat kapitányaként a záróvizsgáimra készülnék? Itt még legalább egy évem van, hacsak nem megyek mestertanoncira, és így se tudom, mihez fogok kezdeni. Ha otthon maradok, vajon már kész tervvel állnék a felnőttlét küszöbén?
- Mi..? - zökkenek ki gondolataimból. - Ja, igen, persze. Semmi bajom.
Néhány pillanatig hallgatok, majd hozzáteszem: - Kösz.
Volt időm belátni, hogy bár száz százalékig az ő hibája volt az egész, akár ott is hagyhatott volna, de nem tette.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Elkapom a tekintetem, de persze már későn, és ha esetleg abban reménykednék, hogy ő is inkább úgy akar tenni, mint aki nem vett észre, hát csalódnom kell, mert meg is szólít.
Lelassítok, majd meg is állok, és visszafordítom tekintetem felé, kissé bosszúsan nézve végig rajta, majd körbe, hogy van-e valaki a közelben rajtunk kívül. Akadnak, de hallótávolságon kívül, amennyire meg tudom állapítani.
- Kivételesen? - kérdezem. A fejhallgató sajnos nincs betiltva, csak az én világomban, de ő nem lakója annak, így nem minősül kihágásnak. Legfeljebb baszogathatom érte, de valahogy úgy érzem, most nem a legalkalmasabb.
Kissé bizonytalanul, de végül is elindulok felé. Az iskolai egyenruha van rajtam, mert abban siettem el dolgozni, és ebből kifolyólag csak azt tudtam visszavenni, miután kiderült, hogy ma nem is vagyok beosztva. Kezdenek kicsit összefolyni a dolgok, legjobb lenne a vizsgák előtt szabadságolni magam.
Megállok Warren előtt, egy pillanatra eljátszva a gondolattal, hogy leülök, de nem kínált hellyel még, és nem is biztos, hogy kéne neki. Vagy hogy elfogadnám.
- Semmi. Tudod, vizsgák. Munka - összegzem életem azon részét, ami annak is nyilvánvaló, aki egy rohadt szót nem szólt még hozzám soha. A lelkem, a valódi gondolataim széfbe zárva nyugszanak bennem.
A srác nem a barátom. Igazából semmim se. Kedves volt hozzám, sőt, meglepően normális, és kényszerűségből együtt töltöttünk egy éjszakát, amit felnőttek módjára kihasználtunk, ha már így alakult, de ez nem jelent semmit se.
- Szarul festesz.
Pedig igazából nem, most sincs semmi gond a külsejével, de valami a kisugárzásában más, mint korábban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Hozhattam volna valami könyvet olvasni, de ez volt az első eset, hogy valakit megbüntetek, szóval nem mondanám, hogy felkészültem. Egyébként abban is biztos vagyok, hogy nem fogok rendszert csinálni belőle, hacsak ez a balfasz nem ragaszkodik hozzá a viselkedésével.
Meg voltam győződve róla, hogy rövid úton átkozódásba kezdünk, és a végén még direkt is megpróbál megátkozni majd, de szerencsére, és megdöbbenésemre mutat némi hajlandóságot a normális viselkedés irányában, és szót fogad, takarít szépen, ahogy azt utasításba adtam neki.
Csakhogy nem bírja ki, hogy ne hozza a formáját, és a kezdeti ellenségeskedés után ismét a jópofi oldalával rukkol elő, a hogylétemről érdeklődik, és miután szűkszavúan válaszolok neki, tovább járatja a száját. Nincs valami kapcsoló ezen a gyereken!?
Felülök, és lábaim átpakolászva felé fordulok, megkapaszkodva az asztal szélében dőlök kissé előre.
- Ha a feszülséget akarod levezetni, menj ki a kviddics pályára, mikor nincs ott senki más, és pofozgass gurkókat. Más lehetőség híján folyton téged fognak célba venni, és kifulladásig ütheted őket. Vagy amíg ők nem ütnek ki, az is megold egy-két problémát. - Az enyémet biztosan megoldaná, nem kéne itt gyermekmegőrzőset játszani.
- Egyfajta bomlasztó folyadék. Elvileg a főzet az utolsó dolgot, amit hozzáadsz, úgymond kiválasztja, és onnantól kezdve kizárólag azt, de semmi mást, teljesen szétbomlasztja, feloldja.
Csakhogy nem került még hozzá ez a bizonyos utolsó hozzávaló, hacsak a belé csapódó átok nem számít.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Vajon tényleg tanácsnak vélte a szavaim, és komolyan vette őket? Csak mert félig-meddig beszólás próbált lenni részemről, aztán lehet ő meg másként értette. De lehet ő is gúnyolódott, csak elfelejtette érzékeltetni. Mindenesetre ha valóban gurkókon töri a fejét, vagy inkább gurkókkal kívánja betörni, Merlin ments, hogy visszatartsam tőle.
Sokatmondóan bólogatok.
- Adott volna, ha a főzet elkészül. - Meg ha nem lenne éppen kirúgva, de az másodlagos, mindegy kitől nem kapok pontot a megsemmisült bájitalomra.
Mintha csak a fejébe látnék, kissé aggódva figyelem, nem-e ejt el valamit a nagy tisztogatásban, de egyelőre nem bizonyul ügyetlen kezűnek. Aztán kérdéséig el is mélázok, mennyire lenne macerás újra megpróbálkoznom a cuccal, végül is a legtöbb hozzávaló már itt is épp előttem van karnyújtásnyira. Inkább a ráfordított idő, és a körülmények, amiket teremteni kell hozzá, veszik el a kedvem tőle.
Felhorkantok szavaira, de nem mozdulok, kerüljön csak ki.
- Ahhoz tudnod kéne, hol dörgölj - jegyzem meg szórakozottan. - De koncentrálj inkább a pókhálókra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Egész gyorsan halad a srác, mint akinek komoly gyakorlata van a mugli-féle takarításban, ami vagy otthonról hozott tudás, vagy, amit szintén nem tudok kizárni, hogy kurva sokat büntetik ezzel a barmát. Nekem tudom, hogy megalázó lenne, és rendkívül kellemetlen, sokáig is tartana, de Szécsi mintha még élvezné is. Lehet nem megfelelő büntetést eszeltem ki neki? Mégiscsak a vécé pucolás mellett kellet volna döntenem.
Nekem is jön, pedig lenne helye kikerülni, és már önmagában ezért lekevernék neki egyet, hát még a beszólásért, amit először nem is értek, csak azért veszem magamra, mert nevet valamin.
- Ha jobb szeretnél, kezdhetsz odalent is - bökök fejemmel a padló irányába. - Úgyis szeretnélek térden csúszva látni, és ha már ott vagy, takarítsd fel azt a trutyit is.
Mesterkélten elmosolyodok, enyhe kifejezés, hogy vicces vagyok, egyenesen fergeteges. A rajzolgatással ráér még, amúgy sem biztos, hogy jó ötlet rábízni, még a végén valami hülyeséget ír fel egy-egy címkére, a téves megnevezés rosszabb, mintha nem tudja az ember, mi van benne, mert úgy dönthet úgy, hogy nem használja fel inkább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Mint mondtam, nem a barátom. Nem olyasvalaki, akinek a legkevésbé is érdekelnie kéne. Hogy mi van vele, hogy érzi magát, mi bántja, vagy mitől boldog. Ugyanolyan senki számomra, mint itt mindenki más.
És mégis, ahogy szavai megütköznek tudatomban, valami megtekeredik a mellkasomban, és torkom összeszorul. Warren..! Hát persze, pedig tisztában is voltam vele eddig is, csak valahogy nem volt okom összekapcsolni alapvető tényeket, annak ellenére sem, hogy konkrétan közölte is őket velem múltkor. Mesélt az apjáról, az anyjáról, a testvéreiről is, úgy megnyílt, mintha azt a benyomást keltettem volna valamivel, hogy érdekel.
És hallottam, hogy az iskolai defenzor elhunyt nemrégiben, de mivel semmi dolgom nem volt vele, lepöcköltem a vállamról a hírt, és mentem tovább. De most, hogy nem Warren defenzorról van szó, hanem Warren.. Sean apjáról, már egész máshogy ülepedig a dolog.
- Ó.
Bólintok egyet, és lassan megemelem lábam, majd lépek kettőt, fordulok egyet, és leereszkedem a padra a másik mellé. Mit lehet erre mondani? Egyáltalán kell? És épp nekem?
- Engem megvetnek a szüleim. És gyűlölöm őket ezért. De fogalmam sincs, mit éreznék, ha nem lennének többé.
A haláluk lenne az utolsó dolog, amit kívánok. Ő pedig alighanem még szerette is az apját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

A haladási irányban nem fogok vitába szállni vele, csak lehetőséget kínáltam, hogy a lényegre térjen, de ha inkább szöszmötöl még fent előbb, úgy is jó. Csak kíméljen meg a hülyeségeitől, de persze pont ebben nem lehet számítani rá.
- Mi nem áll jól? - nézek rá értetlenül, és meglepettségem csak tovább nő, mikor felül mellém az asztalra, mint aki jól végezte dolgát, pedig aztán leporolt két polcot, és áttörölt pár fiolát.
- Ha ennyitől elfáradtál, komoly teljesítménybeli problémáid lehetnek - szúrom oda, és csak egy újabb ingerült sóhajjal nyugtázom barátkozási szándékát.
Komolyan? A büntetőmunka kellős közepén akarja megvitatni, mik leszünk, ha nagyok leszünk? Mióta annak idején az a levitás srác megkérdezte, továbbra is csak annyit tudnék erre mondani, hogy laktóz a joghurtban.
- Jelenleg az a célom a suliban, hogy letudjam veled ezt a nyomorult büntetőmunkát. Neked hol járnak a gondolataid?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Nem tudom, hogy kell egy gyászolóhoz fordulni, nincs benne tapasztalatom, és nem is hiszem, hogy épp nekem kellene bármiféle vigaszt nyújtanom. Esetlennek, bénának éreznék egy érintést, az meg egyenesen nevetségesnek hatna, ha megölelném. Pedig érintettük egymást, nem is akárhol, és voltunk összeölelkezve is. De az más volt, abban nem volt más, mint testiség, ebbe a gesztusba pedig sokkal több kellene, mint amit nyújtani tudnék.
Úgyhogy csak ülök mellette, magam elé bámulva, és hülye módon a saját őseimet emlegetem, mintha bármi közük lenne bármihez is. Pedig azon kívül, hogy a világra hoztak, és életben tartottak, valamint elvárásokat támasztottak felém, mást nemigen kaptam tőlük.
- Bármi, amit csináltam, kezdve azzal, hogy megszülettem, tüske volt a szemükben, legalábbis ezt éreztették velem.
Nem mintha a szüleimről akarnék beszélni, like ever. Bárkivel is. De valamit mondanom kell. Vagy mégse? Komolyan nem tudom.
Emésztem kicsit szavait, de valóban képtelen vagyok elképzelni, még akkor is, ha elképzelhetetlennek tűnik is jelenleg, hogy a szüleim valaha szóba fognak még állni velem.
- Hónapok óta nem tudok róluk semmit, akár halottak is lehetnének - mondom érzelemmentes hangon. - De igen.. közben tudom, hogy élnek valahol. Csak nem érdeklem őket, de attól még.. vannak.
Megint kissé elszorul a torkom, ahogy ránézek a srácra. Nem látom rajta, hogy a sírás kerülgetné, esetleg dührohamot készülne kapni. Csak érzem rajta, hogy valami végérvényesen és örökre megváltozott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Megint horkantok egyet, még a szemem is megforgatom. Egyáltalán nem értem, mit foglalkozik velem, mit érdekli, hogy milyen vagyok. Csak tudjuk le ezt a hülyeséget, aztán mehet mindenki a dolgára.
De csak köti az ebet a karóhoz, nem nyugszik, míg ki nem hoz a sodromból, és az se segít, hogy közben a keze se jár. Csak a szája, de azt meg beszédre használja, ami a legkevésbé sem mozdítja előre a dolgokat, hacsak nem az a terve, hogy megelégeljem a társaságát, és itt hagyjam a fenébe. Nekem legalább közel van a klubhelyiség, ő még mászhat fel az Eridon toronyba. Ha valami, ez vigasztal kicsit.
- Nem akarom, hogy mindenki utáljon - sóhajtok végül hosszas okfejtése végeztével. - Azt szeretném, ha békén hagynának. De ha úgy könnyebb, utálhatsz is, leszarom.
Megdörgölöm a szemem, és mivel zavar, hogy ott ül mellettem, és egyelőre nem adja jelét, hogy folytatni kívánja a takarítást, ismét hátradőlök az asztalon.
- Ha kipihented magad, a túloldalt is van még pár polc, meg egy üveges szekrény is - mondom gépies hangon.
Vajon tényleg mindenki utál, ahogy arra utalt? És ha igen, az mit számít?
- Leszarom - morgom csak úgy magam elé halkan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Tudom, hogy büntetőmunkán vagyunk, de úgy volt, hogy a srác az, aki bűnhődik, nem én. Nekem nincs szükségem arra, hogy a lelkemre beszéljenek, és megpróbáljanak "helyretenni". Mivel nyilván ebben a hitben él, hogy velem van gond, amit meg kell oldani, meg kell javítani, ahol elbaszódtam.
- Te tényleg nem érzékeled, hogy a viselkedésem egy reakció a tiédre? - ülök föl most már kissé idegesebben.
Ismét munkába állt, felhagyva a naplopással, de közben nem tesz lakatot a szájára, és még bölcselkedni is megpróbál nekem. Nem vagyok rá vevő, nagyon nem.
Megkerülöm az asztal, és háttal nekitámaszkodva állok meg. Megpróbálom kavargó indulataimat parkolópályára helyezni, míg megértetem Szécsivel a dolgot.
- Ha nem adok semmit, nincs is mit visszakapni.
Persze tudom, nem minden esetben van így. Sokszor egész egyszerűen csak beleállok abba, aki valamit nem úgy csinál, ahogy szerintem kéne. Mondjuk a sárvérűek, nekik abba kéne hagyniuk a létezést, de persze tudom, túl nagy elvárás ez tőlem.
Egyébként sem vagyok meggyőződve róla, hogy bármivel is jobb lenne nélkülük. Csak úgy tanultam otthon, hogy kevesebbek, és akik nem számítanak, minek vannak egyáltalán?
Csakhogy amikor kint találom magam az eszméket adó környezetből, és úgy tekintenek onnan rám, mintha én magam sem léteznék a szemükben, akkor tulajdonképpen kit és miért is gyűlölök?
- Ne akarj segíteni rajtam.