Theodore Julias Ebony
Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Ötödikes diák
× golden child ×
RPG hsz: 258
Összes hsz: 261
|
× Fogadás × Anglia × Darkside ×A lány hangneme őszintén megdöbbent. Fejem felé fordul, szemeim pedig nagyra nyílnak, ahogy csak hallgatom, s már aközben is széttárom a kezeim értetlenül és némiképp idegesen.
- Hálás vagyok a segítségedért! Hányszor is köszöntem meg és kértem elnézésedet az elmúlt húsz percben?! - Kérdem kissé indulatosan. - De akkor megint: sajnálom, hogy kellemetlenséget okoztam a rohamommal számodra és azt is, hogy nem voltam őszinte, és köszönöm, hogy segítesz, de nem tehetek róla, hogy ez megtörtént! Nem akartam, nem kértem!
Kissé még előrébb is dőlök, ahogy magyarázok a lánynak, de ő hamarosan úgy dönt, hogy véget is fog vetni ennek a kis intermezzonak itt a télikertben, és megint valami olyat vág a fejemhez, amire abszolút, de semmilyen formában nem számítok.
- Ne már, Altea! - Kapok utána, sőt, még fel is pattanok, de megszédülök: bele kell kapaszkodnom a székbe, ezzel pedig elszalasztom lehetőségem, hogy itt tartsam Várffyt. Utána pedig nem szaladhatok - nem, amíg úgy nézek ki, mint aki megpróbált betörni a Gringottsba.
Egy tíz-tizenöt perc múlva, Altea gyógyszerének köszönhetően már fejfájásmentesen lépek ki a télikert ajtaján. Hajam ismét rendezett, ingem és nadrágom makulátlan, mint ahogy arcomon sem látszik semmi, még a sápadtság sem nagyon; hihetetlen, mire nem képes egy kis mágia. A kezem enyhe remegését nem tudom elrejteni, de amint ismét csatlakozok a szüleimhez, már érzem, hogy lassan múlik.
Aznap este többször is próbálom kiszúrni Alteát a tömegben, remélve, hogy viszonozza szemkontaktusom, de minden próbálkozásom kudarcba fullad. * * *Oliver egészen hosszú utat tesz meg a nyári éjszakában, hogy aztán végül kikössön a Várffy-rezidenciánál. Csőrével türelmesen kopogtat az ablakon, hogy az ezüst oroszlánpecsétes levél a megfelelő kézbe kerülhessen. Ha Altea átveszi, úgy a bagoly fejével finoman a kezének törleszkedik, s kitartóan várakozik az ablakpárkányon, választ remélve. Kedves Altea...
Elképesztően sajnálom a partin történteket. Tudom és érzem, hogy magyarázattal tartozom a viselkedésemért, így kérlek, adj esélyt rá, hogy ezt élő szóban, ne pedig levélben tegyem meg.
Ahogy te fogalmaztál, nem "érzem feljogosultnak magam" a kedvességedre. Nem szerettem volna bunkó lenni, de az voltam - feszült és feldúlt voltam, és finoman fogalmazva nem voltam épp a helyzet magaslatán. Ismét szeretném megköszönni a hozzáállásod és segítséged; nem akarom, hogy ezek üres szavaknak tűnjenek számodra, ugyanis a lehető legkomolyabban gondolom. Fogalmad sincs, mennyire sokat segítettél azokban a percekben.
Oliver várni fog egy válaszlevélre; kérlek, írd meg, hogy tudnánk-e találkozni, hogy mindezt meg tudjuk beszélni, és hogy elmondhassam az én nézőpontomat is a dolgokról.
Szép estét kívánok,
Theodore J. Ebony
|
|
|
|
|
Theodore Julias Ebony
Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Ötödikes diák
× golden child ×
RPG hsz: 258
Összes hsz: 261
|
× tavalyi tanév, vizsgaidőszak × American Horror ×Nem, a folyosó sem hűvösebb a könyvtárnál, így nem hoz felüdülést, mikor megérzem annak levegőjét a bőrömön. A szokásosnál némiképp talán lassabb tempóban, görnyedt háttal fordulok el jobbra. Reflexeim nem mondhatók gyorsnak, s még csak nem is tudatosul bennem, hogy nem igazán figyelek kifelé, így nem is veszem észre, hogy ki jön éppen szembe velem a diákok lassan hömpölygő, ritkás csoportosulásaiban.
Azonban bódulatomból egy erős fájdalom ránt ki - a fejembe mintha balta hasított volna, így ki is nyúlok, hogy bármiben megkapaszkodjak, legyen az fal, portré vagy egy diáktársam, hiszen még meg is szédültem. Arcom fájdalmas grimaszba torzul, ahogy hirtelen bevillan egy szín - egy intenzív, mégis tompa árnyalatú bíbor húzódik a lábam alatt egyetlen pillanatra, hogy aztán ismét felváltsa a folyosón lévő kissé kopottas, sötétvörös padlószőnyeg. Káprázott a szemem...
Csak lenne már meg a vizsga...
Ahogy tompán pislogok, hirtelen ismét megtörténik a villanás. Zavartan hunyorítok, és arra eszmélek, hogy fél kezem, mellyel nem kapaszkodom semmibe, felemelem már ösztönszerűen - és azt, hogy kinyújtott kezem bizony remeg.
Ám most nem érzek se hideget, se a pince dohos szagát.
Ha szólnak hozzám, sem feltétlen értem, mit mondanak - talán zavaros tekintettel még felpillantok, ahogy az első csepp vér megjelenik az orrom alatt, hogy aztán sok másik is kövesse. Látok egy ismerős arcot magam előtt, egy kék szempárt, ám hallani már nem hallok semmit sem. Aztán minden sötét lesz. Tekintetem kiüresedik, térdeim pedig elengednek.
|
|
|
|
|
Theodore Julias Ebony
Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Ötödikes diák
× golden child ×
RPG hsz: 258
Összes hsz: 261
|
× éjszaka × Bones ×Megjegyzésére egy nevetésszerű szusszanást hallatok, de még el is vigyorodok.
- Ja, kösz, ez kedves tőled. Tudom. - Válaszolom némi iróniával a hangomban, ám érezhetően jól szórakozom. Hiszen tudom, hogy ez már ismét az a fajta csipkelődés volt Sallowtól, amit megszokhatott körülötte mindenki, de annál ő is fáradtabb, hogy komolyan elő tudja adni, s most különben is érezhetően csak viccel. - Még a végén elbízom magam, Sadie. - Mondom hasonlóan komolyanvehetetlenül.
Én is belekortyolok a kávémba, majd még egy kis tejszínt teszek bele, így pedig már megelégszem a végeredménnyel. Ahogy az órára pillantok, látom, hogy a mutatók szürreálisan kései órákat mutatnak, de már biztos is vagyok benne, hogy ma éjszaka egyáltalán nem fogok aludni; inkább kibírom holnap estig, hátha akkor visszaáll valamelyest a rutin.
A lány kérdése talán meglep némiképp, ám az azt követő felcsattanás ismét nevetésre késztet.
- Nem, nem mondanám, hogy kedves, ne aggódj. Azért odáig hosszú az út. - Vonom fel a fél szemöldököm kissé. - Kevésbé vagy... fanyar. Vagy... rosszindulatú... vagy... defenzív. - Próbálom megtalálni a jó szót. - Ez pedig előnyödre válik, ha engem kérdezel - magyarázom neki apró gesztusokat téve a kezemmel. Ha normál körülmények közt beszélgetnénk, talán lenne valamiféle kioktatás vagy értékítélet a tónusomban, ám most nem ez a helyzet. Elég egyszerű a helyzet: kérdezett, én pedig válaszolok.
|
|
|
|
|
Theodore Julias Ebony
Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Ötödikes diák
× golden child ×
RPG hsz: 258
Összes hsz: 261
|
× Nyári szünet ×Kissé előredőlök, ahogy látom a nő izgatott gesztusát, s azt, hogy mindjárt végre elkezd beszélni - ám reményem ezúttal nem igazolódik be, végül úgy dönt, mégsem szólal meg. Rájött, hogy hol van, és miért nem mondhat semmit.
- Nyilvántartás... de hát a barátomat csak most fogják felvenni a nyilvántartásba, nem? Hiszen most fogják bejegyezni, mint... látó - suttogom végül az utolsó szót, s igyekszem legalább annyira értetlennek tűni, hogy ez felpiszkálja a kijavítási vágyat vagy legalább a sajnálatot a boszorkányban. Kék szemeim nagyra is nyílnak, sápatag arcom valamelyest megnyúlik, várva a nő válaszát.
Tavaly iktatott dokumentum. De milyen dokumentumot őrizget tavaly óta a Misztériumügyi főosztály Hollósiról, ha most fogják csak bejegyezni? Rögtön az emlékfoszlányra gondolok, melyet üvegcsében rejtegetett a Nagyteremben egy alkalommal. Valamit titkol előlem, ez biztos, de ennek is ahhoz lenne köze?
|
|
|
|
|
Theodore Julias Ebony
Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Ötödikes diák
× golden child ×
RPG hsz: 258
Összes hsz: 261
|
× Nyári szünet ×Elnyílnak az ajkaim. Ahogy a nő kotorászni kezd, ketyeréket csavar, ajtót nyit, csak bámulok utána, gyomrom görcsbe szorul a hír hallatán. Egy másik látomás... amiben Hollósi szerepel. Ez új.
- Aha, értem. - Préselem ki magamból.
A mappa, melyet a nő meglóbál előttem, ismét feszítő érzést okoz a mellkasomban, fogalmam sincs, miért. A nő végül maga elé veszi a köteget és beszélni kezd. Annak a látnoknak az aktacsomagja ez, aki látta Zalán jövőjét, értem meg a szavaiból. Tekintetem a papírcsomón, ahogy próbálok memorizálni minden apró részletet róla.
Lavovec András, kapom el a nevet egy másodpercre egy kilógó cetlin.
- Az ügyintézője...? - Kérdem kissé szoruló hangszálakkal, hiszen bár nem veszem észre, még a levegőt is visszatartom kissé. Fejezze már be a mondatot...!
Vajon Zalán tud erről? Ez a kérdés zakatol a fejemben. Áldom Merlint, hogy nem bírom a legilimenciát, mert ha képes lennék rá, hamar rácsok mögött találhatnám magam, hiszen most nem bírnám ki, hogy ne nézzek a boszorkány fejébe.
|
|
|
|
|
Theodore Julias Ebony
Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Ötödikes diák
× golden child ×
RPG hsz: 258
Összes hsz: 261
|
× Nyári szünet ×Úgy iszom a szavait, mintha csak életem vizsgájára mondaná el az anyagot a velem szemben ülő minisztériumi dolgozó. Szépen lassan bólintok végül, miután befejezte. Azoknak, akiket a minisztérium alkalmaz.
Tehát Lavovec a minisztériumnak dolgozik, és a látomást át is adta ő, vagy az ügyintézője a minisztérium részére. De miért? Hiszen az imént olvastam el: magánjellegű látomást vagy próféciát nem köteles egy látó sem beküldeni. Mit is írt a papír? Köteles beszolgáltatni, ha... abúzus, testi sértés, korrupció, illegális bűbáj-, eszköz- és/vagy szerhasználat... titoktartási egyezmény megsértése... a minisztérium fennállását fenyegető esemény...
Mi fog történni Zalánnal, ami beleillene ezen kategóriák egyikébe? Mert nem a balesete lesz az. Hiszen azt tudná... tudná, nem igaz?
- Értem... és... és miért fontos ez? Ez az ügyintéző? - Vonom össze a szemöldököm, igyekezve játszani az értetlent, de valójában csak arra akarom sarkallni a nőt, hogy végre befejezze az előzőleg elejtett mondatát. Szívem a torkomban dobog, ahogy gondolataim elképesztő iramban pörögnek.
|
|
|
|
|
Theodore Julias Ebony
Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Ötödikes diák
× golden child ×
RPG hsz: 258
Összes hsz: 261
|
× Nyári szünet ×- Természetesen. - Bólintok egy nagyot, beleegyezve abba, hogy ez az ügyosztály igenis fontos részét képezi a Minisztériumnak. Hiszen tényleg fontos, ha ennek az intézménynek kevésbé is, Zalánnak és nekem biztosan. Főleg az imént megtudottak fényében...
- Igen, biztos vagyok benne... - nyelek egy aprót, s ismét megtoldom egy bólogatással szavaim. - Ezt akkor megkaphatja? Amikor... amikor kijött? Megkaphatja a jóslatot, amiben szerepelt? - Tekintetem ismét a papírra vándorol, s egyszeriben elképesztően tehetetlennek érzem magam, ahogy faggatom a boszorkányt.
Hiszen semmin nem fog változtatni az, ha én most bármit megtudok - ezt valószínűleg amúgy is neki tervezték adni, ez protokoll lehet itt, bár fogalmam sincs. Minek is töröm magam tulajdonképpen?
Ezt a helyzetet úgysem tudom befolyásolni, mint ahogy a látomást sem, amit Zalán megél. A sajátjaimat sem tudom. Csak... csak sodródni tudok, s hirtelenjében felismerem, hogy most is ezt teszem.
|
|
|
|
|
Theodore Julias Ebony
Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Ötödikes diák
× golden child ×
RPG hsz: 258
Összes hsz: 261
|
× Nyári szünet ×A boszorkány mosolyára én is valami hasonlót igyekszem arcomra varázsolni, ám szemeim mosolytalanok maradnak. Egy újabb helyiség tárul fel előtte, ám nem marad sok időm, hogy megcsodáljam azt; az ezüst derengést hamar elzárja előlem az ajtó, mely mögött eltűnik a nő alakja.
Egyedül maradok tehát, így pár pillanat múlva már ki is szökhet belőlem az a lent tartott, mély sóhaj. Egymásba gabalyodó hosszú ujjaimra terelődik a tekintetem, ahogy agyam még mindig pörög, s igyekszik egymásba illeszteni az apró puzzledarabokat egy végeláthatatlan kirakósból.
A helyiség csendjébe hamarosan halk surrogás vegyül amikor felállok a székből, hogy némiképp kinyújtóztassam tagjaim, és jó szokásomhoz híven kicsit járkálni kezdjek. Hiszen most nem csak arról van szó, hogy Zalánnal mi lesz; itt, a Misztériumügyi Fősztályon kifejezetten tilosban érzem magam, hiszen a nevem nem szerepel az ő adatbázisukban.
Gondolataimnak megálljt parancsol azonban, mikor valami fizikailag is megtorpanásra késztet. Tekintetem arra a fiókra terelődött, mellyel a boszorkány harcot vívott, s most veszem észre, hogy nem tudta bezárni rendesen, az résnyire nyitva maradt.
Óvatosan körbepillantok. Nem, nem nézhetek bele. Ez a Minisztérium, Theodore, a Misztériumügyi Fősztály titkosított névsora... nem pedig holmi levélszemét...
Mégis teszek egy tétova lépést az asztal felé.
|
|
|
|
|
Theodore Julias Ebony
Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Ötödikes diák
× golden child ×
RPG hsz: 258
Összes hsz: 261
|
× Nyári szünet × Light ×Idegesen pillantok fel ismét, torkomban dobog a szívem. Nem létezik, hogy nincs valami biztonsági rendszer, ami védené ezeket az iratokat; nem létezik, hogy pusztán azért, mert nyitva maradt a fiók, hozzá is férhetnék.
Nem tétovázhatok tovább azonban, és a bennem tomboló adrenalin egy nem kellőképp átgondolt döntéshez vezet. Most, vagy soha. Hülye lennék nem kihasználni egy ilyen alkalmat.
A fiókhoz azonban hozzá sem kell érnem kifejezetten: a lista eleje látható, épp csak oda kell futtatnom a tekintetem a nekem kellő betűhöz. Dvorzsák... Ebenhardt... E...Ecker.
Gyomrom érezhetően süllyed egyet, ahogy eltántorodom a fióktól, sietek a székhez, hogy aztán egy gyors, határozott mozdulattal le is ülhessek, mintha mi sem történt volna. Hiszen... tulajdonképpen semmi sem történt, valóban. Semmit sem tudtam meg... mindössze annyit, hogy rólam nem szól senki próféciája. Természetesen... miért is szólna? Hiszen ez jó dolog. Jó, hogy a hatóságoknak nincs a kezükben a jövőm egy szelete. Jó, hogy nem történik velem olyan, ami fenyegető lehetne.
Akkor mégis miért szorul össze a torkom egy kissé és miért érzek fanyar ízt a számban? Hiszen ettől még tehetek majd dolgokat, amik számítanak; nagy dolgokat. Ettől még lehetek sikeres. Nem... nem igaz?
Ugye?
|
|
|
|
|
Theodore Julias Ebony
Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Ötödikes diák
× golden child ×
RPG hsz: 258
Összes hsz: 261
|
× éjszaka × Bones ×Sadie nem kérdezte, legalábbis ő ezt állítja - nem tudom eldönteni, hogy komolyan mondja-e, vagy csak viccel, hiszen konkrétan rákérdezett három másodperccel ezelőtt, hogy milyen most... de valószínűleg e döntésképtelenségemért is csak a fáradtság a felelős.
Váratlan monológja alatt mosolyom egyre inkább szelídülni kezd, míg végül annyira elhalványul, hogy csupán egy gyenge árnyék marad meg belőle, szinte már csak arcom izommemóriájában. Egy pár pillanat erejéig csend áll be közöttünk, ahogy a házi tejszínes kávé ismét megkavarodik kiskanalam nyomán; csak a halk koccanás hallatszik, ahogy a fém a csészealjat simítja.
- Értem, amit mondasz - bólintok végül egy aprót, ismét lassú körútra indítva a mokkáskanalat. - Nem voltak azok a barátaid, Sadie. Nekem sem azok, annak ellenére sem, hogy levelezek egynéhánnyal. - Talán az álomszerű állapotnak köszönhető, hogy arcomon megjelenik valamiféle fintor. Undornak azért nem mondanám, ahhoz nem elég erős - de visszatetszés mindenképp, és egyértelműen a volt háztársaimnak szól. Igazából... majdnem mindenkinek, akit csak ismerek.
- Tényleg rohadtul nem igazságos - folytatom. - De tagadhatatlan, hogy mégis jobban áll, mikor ilyen vagy. Mindannyiunknak jobban állna, ha nem kellene mindig megjátszanunk magunkat, azt hiszem.
Egyszeriben azt érzem, hogy örülnék, ha valamiféle kocsmában vagy fogadóban lennénk, és a kávé rumos lenne, de mindegy... jó lesz így is. Beleiszok.
- És egyébként ki tudja, lehet, hogy előnyödre is válna. Csak mindenkit kartávolságra kell tartani magadtól, akkor nem lehet olyan nagy baj. - Egészítem még ki a korábbiakat.
|
|
|
|
|
Theodore Julias Ebony
Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Ötödikes diák
× golden child ×
RPG hsz: 258
Összes hsz: 261
|
× Nyári szünet × Light ×Kék szemeim üvegesen merednek a fiók irányába, ám nem igazán látok már a bambulás közepette. Mi lehet Zalán próféciája? És vajon miért van neki? Miért hozza úgy a sors, hogy én tudjak róla? Felmerül bennem a kérdés: fogom látni vagy hallani valaha azt a próféciát, mielőtt megtörténik? Ott leszek annak beteljesülésénél?
Mellkasom szorító érzéséből kiránt az ajtó zaja, amire rögtön felkapom a fejem. Hollósi láthatólag egydarabban, talán egy kicsit sápadtan, mellette meg a férfi, aki rögtön hozzám intéz kérdést. Gyomrom még inkább összerándul, mikor egy másodpercre Zalánra terelődik a tekintetem, mert nem tudom, mennyit tud, és nem így akarnám közölni vele a tényt, hogy született róla egy prófécia, ha nem muszáj.
- A recepciós hölgy bement az egyik ajtón, hogy... ellenőrizzen egy... jóslatot.
Normál esetben ennyi lenne, és már tűkön ülve noszogatnám Hollósit a távozásra, ám eszembe jut, hogy ez nem lesz ilyen egyszerű; hiszen a boszorkány azt mondta, kiadhatja a látomást Zalánnak, ha ártalmatlan, és nem hiszem, hogy a srác ezért visszajönne a Minisztériumba egy második körre. Most kell kimondanom, és most kell megtudnia, ha eddig nem tudta.
- ...Hogy ellenőrizze a próféciát... ami Zalánról szól - pillantok rá félszegen az említettre. - És azt is említette, hogy a rendelkezésére bocsájtja, ha... ártalmatlan és személyes a dolog. Az... ezüst derengéses szobába ment.
|
|
|
|
|
Theodore Julias Ebony
Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Ötödikes diák
× golden child ×
RPG hsz: 258
Összes hsz: 261
|
× éjszaka × Bones ×Nem, Sadie bénázása nem vált ki belőlem kifejezett érzelmi reakciót, mert valahogy... így tűnik most fairnek. Ő szekálni kezdett, én egyszerűen nem mondtam erre semmit... ő pedig békénhagyott. Ez azt jelenti, hogy jelen kimondatlan egyezség szerint most úgy nagyjából azért békénhagyjuk egymást. Legalábbis inkább vagyunk teljesen komolytalanok, ha egymás csesztetéséről van szó. Abba pedig nem fér bele, hogy cikizzem, mert halál fáradtan kilötykölte a kávéját. Nem otthon van, megteheti.
- Ja, hát persze - sóhajtok a bölcsességére, s ezzel nyújtózkodok is egyet, hogy úrrá legyek némiképp a fáradtságon. - Madarat tolláról, meg minden. - Folytatom a közhelyek sorát, de többet nem mondok. Én is csak annyit tudok arról, hogy vele mi történt akkor a Roxfortban, ami a pletykákból hozzám eljutott. Lehet, hogy a fele sem volt igaz; és ebben az esetben, el kell ismernem, hogy egy kicsit megsajnáltam. De biztos csak a kései óra teszi... hiszen mind tudjuk, milyen a családja.
A következő kérdésére azonban az undorodó arckifejezésből hirtelen, ám nem természetellenesen váltok át vigyorra, hogy végül nevetni kezdjek. Fejemet oldalra fordítom, s ezzel a vigyorral pillantok rá, ám tekintetemben inkább valami keserű, mégis játékos csillan. És valami, már-már zavaró komolyság is.
- Én? Én nem vagyok semmilyen, ha valaki nem figyel, Sadie. - Nyilvánítom ki, majd felhörpintem a maradék kávét az apró porceláncsészéből. - A társaság a lételemem.
Az egyik manó megközelít minket, hogy azonnal arrébbvigye a kiürült csészét, s arról érdeklődjön, szükségem van-e még valamire, mire én csak rámosolygok, s egy forró csokoládét kérek tőle, illetve az elnézését, hogy még mindig ébren tartjuk. Ám ő nem úgy tűnik, mint aki bánja a dolgot.
Eközben pedig Sadie is felköti a haját, egy kontyba gyűri, és azt hiszem, ezzel a stílussal még sose láttam.
- Te ilyen vagy, mikor senki sem figyel? - Kérdem végül, pillantásomból el nem tűnő, halvány komolysággal.
|
|
|
|
|
Theodore Julias Ebony
Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Ötödikes diák
× golden child ×
RPG hsz: 258
Összes hsz: 261
|
× tavalyi tanév, vizsgaidőszak × American Horror ×Figyelem, a hozzászólás a nyugalom megzavarására
alkalmas elemeket tartalmaz (kendőzetlen szexualitás, fétis,
pornografikus leírás), így érvényes a 18-as karika.
A folytatáshoz kattints ide.
Mézédes illatot érzek. Nincs forróság, de meleg van - hallom a tűz halk pattogását, mely megtöri a kínzó csendet. Ruha surrog, ahogy igyekszem átlátni a zavaros képen: mintha az ember sivatagi port, vagy álmosságot próbálna a szeméből kipislogni.
Két homályos alak van a szobában. Nincs sok más rajtuk kívül. De az illat elképesztően édes. Minden fekete-fehér, ám olyan sokáig tart a csend, hogy van némi időm magamhoz térni. A meztelen férfi előttem magára vonja a tekintetem. Látom a bőrén futó izzadtságcseppet, melyről a lángok táncoló fénye köszön vissza. Látom a szemén futó bársonyt, és... hallom a lélegzetét. És bár én nem ő vagyok, mégis mintha érezném azt, amit ő: mintha érezném a bőrén nyúló, megtöredező viaszt, mintha tudnám, milyen így várakozni. Kínzó, igen, valahol az, de... nem... "úgy"...
A szőnyeg vágja a térdét.
Ahogy Theodore térdei elengednek a szűk folyosón, kezei sem képesek már senki után kapni, ám Nathaniel szerencséjére (vagy szerencsétlenségére) azok rátalálnak maguktól. Vállának, majd combjának ütődjenek, ha ő nem kap az egyensúlyát vesztő Theodore felé. A fiú nem lát, nem is hall: tekintete üvegesen mered a semmibe, ám keze finom remegése jól kivehető.
És hallom valaki más lélegzetét is. Igyekszem figyelni a székben ülő alakra, de nem egyszerű feladat, mintha a fényképezőm nem lenne képes a távolabbi sziluettre fókuszálni úgy, hogy valami az előterében van.
Mégis sikerül: ahogy próbálom tovább erőltetni, lassan kiveszem az arca elé lógó tincset, és meglátom a szemeit, a tekintetét, melynek egy pillanatra szintén színe lesz - kék. Ám ami mögötte húzódik, az valami olyan, amit én még sosem tapasztaltam. Tekintete csontig hatol, és a fiú ezt sem láthatja, érezheti csupán.
Egy burgundi villanás. A férfin lévő ing makulátlan, csakúgy mint öltözete és ő maga is. Az élére vasalt szövet kiemeli magabiztos és erős alakját, és burgundi színe mindent felemészt.
Theodore már a padlón fekszik, ahogy pár csepp vér lefolyik az orra alatt. Ám Nathaniel, ha hozzá is szólna, hiába tenné. Ahogy telnek a kínzó másodpercek, Ebonynak még több vér gyűlik az orra alá, mely lefolyik az arcán, a nyakán, úgy kúszva lassan talárja és inge felé, mint egy bársonyszalag. Teste ernyedten hever, a folyosón végigfutó keskeny szőnyegről félig a hideg kőre lógva.
Hirtelen kipréselődik azonban tüdejéből a levegő. Arca rezzenéstelen marad.
Éreztem! Éreztem valamit. Mágia lengi be a szobát azokra a másodpercekre, és tudom, mi történik; tudom, hogy nem igazi, és valahogy mégis elképesztően valódi. Mégsem a saját bőrömön érzem... inkább olyan, mintha az elmémen csapódna le a forró lélegzet.
Mozgás. A kép ismét összemosódik, ám próbálok küzdeni a látásomért. Valamelyikük megszólal, az eddigi halk tűzpattogáshoz képest számomra olyan hangosan, hogy úgy érzem, majd megsüketülök. Pedig egyáltalán nem kiabál.
Látom a simítást, és valamelyest mintha érezném is magamon. Mégsem vagyok ott. Mégsem vagyok ott, mert a fiú nem én vagyok... és én különben is itt vagyok, és nem szőnyeg van alattam, nem tűzropogás körülöttem, hanem a kő hidege...
- Nem bírom tovább... - A szavak alig érthetően esnek ki a száján, csak habog, ám érezhetően nincs még öntudatánál. Csak szeretne magához térni. Bár tekintete nem képes fókuszra, annál beszédesebb, ahogy teste kissé összerándul, s vállai merev összehúzódása minden tagját enyhe remegésre késztetik.
Tüdeje hirtelen és hangosan telik meg ismét levegővel: feleszmél. Zilálni kezd, igyekezvén bepótolni az eddig kimaradt lélegzetvételeket, ahogy az első dologba belekapaszkodik, ami a keze ügyébe kerül. Ez azonban nem a szerencsenapja, ugyanis ez a "dolog" nem is lehetne más, csak Nathaniel Krise.
A felismerés jó pár másodperccel az után érkezik el, hogy már megragadta a férfit. Most reflexből engedi el háztársát, s az első olyan érzelem ül ki az arcára, melyet az agya ebben az állapotban produkálni tud, ez pedig a félelem. Na nem azért, mert amit az imént látott, kifejezetten elriasztaná Nathanieltől: hiszen ezt még nem tudja megítélni. Azt sem tudja, hol van, és azt sem, hogy mikor. És Nate aggódó pillantása ezen nem segít. Csömörből vödörbe érkezett.
Arcát ösztönösen eltakarja, nyakát pedig behúzza, ahogy még mindig levegő után kapkod.
Akácméz. Mindenem tiszta méz. Forró méz folyik az arcomon, a nyakamon és a mellkasomon is.
|
|
|
|
|
Theodore Julias Ebony
Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Ötödikes diák
× golden child ×
RPG hsz: 258
Összes hsz: 261
|
× Nyári szünet ×Már az az egy pillantás is elárulja, mi a helyzet. Zalán értetlen tekintete némiképp megemeli a pulzusom, hiszen egy másodpercre megint az az illúzióm támad, hogy az eseményekhez aktívan hozzájárulok, mi több, én is előremozdítom őket. Ám nem sokáig töprenghetek ezen, a nő ismét felbukkan a teremben, olyan lényegi információkat árul el, hogy nem is hiszem el - akármennyire is nem szívlelem a kitudódás ötletét, lehet, hogy mégis a Minisztériummal kellett volna kezdeni.
Nem kérvényezték a megfejtését, tehát ha látjuk is majd a jóslatot, s mi valahogy értjük, a Minisztérium valószínűleg akkor sem biztos benne, hogy mit jelent, ami a kezükben van. Jellemző. Ám ami még furcsább: nincs a helyén, és a boszorkánynak fogalma sincs, hol lehet.
- Nem... nem lényeg? Nem veszélyes az különben is, ha egy jóslatnak csak úgy lába kél a Misztériumügyi Főosztályról? Nem történhetett lopás? Minden tisztelettel - Teszem fel az igenis aggasztó és kellemetlen kérdéseim, mert ezt érzem annyira fontosnak, hogy megtörjem az "itt sem vagyok" kamuflázs hozzáállásom.
Ám akkor a boszorkány ismét elejt egy lényegi információt. Lavovec András, ismétlem el magamban a nevet párszor, hogy biztosan megjegyezzem, és az első másodpercben elmondhassam Hollósinak, amint kilépünk innen.
|
|
|
|
|
Theodore Julias Ebony
Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Ötödikes diák
× golden child ×
RPG hsz: 258
Összes hsz: 261
|
× éjszaka × Bones ×A komolyabb, kissé keserű megszólalásomra adott replikája után eltelik két másodperc, mígnem nevetésben török ki.
- Most lelepleztél - nevetek fejemet csóválva. - Mindenki legnagyobb szociális fóbiája, Julias Ebony, szolgálatodra.
A bögre forrócsoki elém kerül aztán, amit egy mosoly kíséretében köszönök meg a manónak, hogy aztán kissé hideg ujjaim köré kulcsoljam. Jól esik a melegség, és nem számítottam rá, hogy ma valami ilyet halványan belülről is érezni fogok, még ha fel nem is fogom teljesen a fáradtság ködén át.
Ismét pár másodperces szünetet kell azonban tartanom, hogy Sadie következő szavai kellőképp lecsapódhassanak és a megfelelő értelmezési szintre rendszerezhesse őket az agyam.
- Hé, hé, lassíts egy kicsit, mert olyan magasröptű vagy, mint egy benyomott pixi - igyekszem lelassítani kicsit a lány filozofikus gondolatmenetét, mert hirtelen elég gyors ütemben haladt az intellektuális párbeszédben így hajnali fél négykor.
Ismét hangosan nevetnem kell azonban Sadien. Hangosan és jóízűen, őszintén. Merlinre, még a végén kiderül, hogy félreismertem Sallowt? Pontosabban nem is ismertem: anyám elmondta, mit kell tudni róla és a családjáról, és láttam, hogy viselkedik a mardekáros bandájában. Ez pedig épp elég volt nekem ahhoz, hogy berakjam abba a bizonyos skatulyába, s bár még mindig ott helyezkedik el a fejemben, mert abból a fiókból nem olyan könnyű kimászni, azért az biztos, hogy bizonyos elképzeléseimet megkérdőjelezte.
Az az igazság, hogy ha teljes mértékben ébren lennék, lehet, hogy flörtölésnek is venném Sallow viselkedését, de így? Elrepül a fülem mellett, ha van ilyen felhang. Szimplán viccel, és jó benne.
- Megígérem, hogy a sírba viszem magammal ezt a képet rólad - támogatom meg szavait, biztosítva róla, hogy titkos hajviselete biztonságban lesz velem. - Az elmepajzsom legerősebb része védi majd. - Utalok az okklumenciámra, hiszen a lány is pontosan tisztábban van vele, hogy tanulom.
- Egyébként meg nincs semmi baj a hajaddal - teszem azért hozzá, csak a rend kedvéért.
|
|
|
|
|
Theodore Julias Ebony
Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Ötödikes diák
× golden child ×
RPG hsz: 258
Összes hsz: 261
|
× Nyári szünet ×A férfi reakciója az arcomra fagyasztja a rajta ülő kifejezést, majd egy pillanat múlva az már le is olvad az arcomról. Észre sem vettem, de előredőltem a székben; most kihúzom magam, hátam szögegyenes, mégsem merev, ahogy felállok. Érzem ugyanis a nektek taknyosoknak fennhangot, amihez kifejezetten nem vagyok hozzászokva, s nem is szívlelem.
- Gondolom, hogy egy adminisztratív hiba esetén az urat... vagy hölgyet is fel lehet keresni. Vagy esetleg az ügyintézőjét, akit a Minisztérium utalt ki a számára. Hiszen lehet, csak gondatlanság történt a részéről, nem igaz? - Mondom határozott, nyugodt hangon, egyenesen a férfi szemébe nézve. Nem tűnök talán erőszakosnak, de a neveltetésem biztos, hogy érződik kisugárzásomon, hiszen nem erőltetem a dolgot, inkább csak természetes elvárásom az, hogy mindent megtegyenek az ügy érdekében. Zalán sem biztos, hogy valaha látta, mikor bevetem ezt az oldalam, mert a mi ismeretségünk egyáltalán nem ilyen kontextusban zajlik. - Ha kell, természetesen Zalán kitölti a hivatalos kérvényt is a róla szóló jóslat megtekintéséhez.
Mi ugyanis addig innen el nem megyünk, amíg a tisztelt Minisztérium nem intézkedik.
|
|
|
|
|
Theodore Julias Ebony
Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Ötödikes diák
× golden child ×
RPG hsz: 258
Összes hsz: 261
|
× Nyári szünet ×A férfi szavaira kiül arcomra az a fajta "na ne szórakozz már velem"-kifejezés, melyet a legvadabb ügyfélszolgálatos történetek hallgatása alatt szokás elképzelni, igaz, csak a magam finom módján. De mégis, ez nevetséges, hiszen tudjuk, hogy van egy másik jóslat, s most azonnal letagadják?
Már éppen szólnék, mikor a papírköteg hangos zörejjel ér az asztalra, s utána Zalán kezében landol. A férfi nem szakítja el tekintetét rólam, ám én állom azt: idegességem felvértezett az ehhez szükséges tartással, így emelt fővel viselem a szempárbajt.
A másik dolog? Zalánra pillantok. Annyira elegem van a titkokból, hogy elmondani nem tudom.
Bár most ismét itt van az alkalom, hogy megszólaljak, ellenkezzek, és szólásra is nyitom a szám, Hollósi nemes egyszerűséggel elindul, meg sem várva, hogy azt tegyem, amiért idehozott: határozott legyek és képviseljem az érdekeit. Két hosszan tartó pillanatig még a férfi szemébe nézek, nem engedem el a pillantását, ám utána én is megfordulok, hogy Zalán után siethessek.
Ha ők nem akarják ugyanis elmondani, hogy mi szerepel abban a jóslatban, van más út. Lavovec András. Türelmetlenül nyomom meg a lift megfelelő gombját, hogy aztán gyorslépésben induljak meg egy hopp-pont felé, mikor kinyílik az ajtó.
- Angliába megyünk. Tudok egy helyet, ahol nyugodtan tudunk beszélni.
|
|
|
|
|
Theodore Julias Ebony
Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Ötödikes diák
× golden child ×
RPG hsz: 258
Összes hsz: 261
|
× Az év első iskolanapja, este ×- Bazdmeg, ezt nem hiszem el! - Csattanok fel, teljesen elfelejtve, mibe akartam éppen belekezdeni.
A temető már sötétbe nyúló jótékony félhomályba burkolózik, ami kifejezetten jót tesz kissé koszos arcomnak.
- Zalán, itt van! Itt van! - Mondom ingerülten, ahogy az egyik sír felirata végre láthatóvá válik a sok óvatos kaparó- és tisztítóbűbáj nyomán. Ez az esős idő rohadt rosszkor jött a temetővizsgálat előtti este; minden sárban úszik. De az önkénteskedés amúgy is jó pont, és elképesztő, mit nem vagyok képes bevállalni Hollósiért még minden után is, csak hogy közelebb jussunk az ő sorsának kibogozásához, mielőtt az elérné. "Szociális szolgálat a bogolyfalvi temetőben." Még mit nem.
- Lavovec András, élt hatvannégy évet... meghalt... két évvel ezelőtt. - Mondom a másiknak, arra számítva, hogy hamarosan megjelenik mellettem. - Ez most valami vicc? Ezt nem hiszem el.
|
|
|
|
|
Theodore Julias Ebony
Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Ötödikes diák
× golden child ×
RPG hsz: 258
Összes hsz: 261
|
× okklumenciaóra × Rise and Fall ×Ez az év nem kezdődik a legfényesebben. Altea még mindig kerül, ráadásul egy évfolyamon vagyok vele, nem is beszélve anyámról, aki a legkevésbé sem türelmesen tapossa a sarkam, hogy ha már buktam, ideje részletesebben kiépíteni a kapcsolataim a diáktársaimmal. Zalán még mindig olyan, amilyen, én pedig már most elfáradtam.
Az egyetlen dolog, amiben sikerélményem lehet, az az okklumencia, elvégre tavaly minden ellenére is megugrottam a lépcsőt; igaz, nekifutásból, de sikerült. Így hát most is motiváltan érkezek Abe órájára, finoman kopogok, majd be is engedem magam.
- Theodore vagyok, megjöttem - szólok még előre a férfinek, majd be is lépek a tanterembe. - Jó napot, professzor úr. Hogy van? - Kérdem, majd hamarosan le is ülök, szememmel már kutatva, hátha találok bármi arra utaló jelet, hogy mi fog rám várni a mai órán.
|
|
|
|
|
Theodore Julias Ebony
Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Ötödikes diák
× golden child ×
RPG hsz: 258
Összes hsz: 261
|
× Born for this ×- Nem hiszem el, erre ment el egy teljes tanév... - motyogom frusztráltan, vizes hajamba túrva. Zsákutca. Ez egy zsákutca.
És nem csak a tanévről van szó, hanem arról is, hogy egy fél temetőt lesikáltam azért, hogy kudarcot találjak az út végén, én pedig igencsak rosszul tudom viselni, ha valami nem a tervek szerint alakul. Sóhajtva guggolok le a férfi sírjánál, hajamat tovább áztatják az esőcseppek.
- Igen, sajnos biztos, hogy ez volt a neve. Lavovec András. Annyiszor elismételtem magamban, hogy az eszembe véssem, hogy már majdnem azzal álmodtam utána aznap. - Csóválom meg a fejem, miközben előveszek egy zsebkendőt, hogy letakarítsam az arcom ott, ahova Hollósi mutat.
Pálcámmal apró ásó-túró bűbájcsóvákat szórok ki a földre, de inkább teszem ezt elkeseredettségből, mint mikor valaki tanácstalanságában füvet tépked. Ám hamar észreveszem az első fehér követ a sárréteg alatt.
- Várj, Zalán... - motyogom, mert eszembe jut a bejáratnál látott felirat, melyet nagyjából ki is tudtam olvasni. Ezzel pedig felemelem a követ a fülemhez, hogy aztán meghalljak egy szomorú suttogást. - Hagytak itt neki köveket a hozzátartozói. - Juttatom a srác tudomására, ám kissé elcsendesedik a hangom, ahogy a gyászolót hallgatom.
|
|
|
|
|
Theodore Julias Ebony
Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Ötödikes diák
× golden child ×
RPG hsz: 258
Összes hsz: 261
|
× Nyári szünet ×Hiába rángatnám magammal, megérzem érintését a vállamon, ami megállásra késztet. Visszafordulok, és meglátom nagyra nyílt szemeket, a kétségbeesett tekintetet. Ahogy ott szorongatja azt a mappát, izmos alkata ellenére hirtelen kicsinek tűnik, vagy kisebbnek, mint szokott.
- Oké, semmi baj. - Mondom, nyugalmat erőltetve a hangomba. - Túl vagyunk rajta. Túl vagy rajra, oké?
A Minisztérium aulájának zsivalya áll be közénk, és hagyom, hogy vegyen pár levegőt, mielőtt minden elméletemet és pluszinformációmat ráborítom, meg kikérdezem arról, hogy mégis mit látott az ajtó mögött.
- Gyere... menjünk innen. Hova akarsz menni? - Fogalmazom újra a dolgot, meghúzva kissé táskám szíját.
|
|
|
|
|
Theodore Julias Ebony
Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Ötödikes diák
× golden child ×
RPG hsz: 258
Összes hsz: 261
|
× Born for this ×Zalán keze a csuklómra fonódik, mire megállok az apró ásó-döfőbűbájokkal, ám fel sem pillantok a levitásra, hiszen tekintetem az egyik, a sár alatt fehér kavicsra terelődik, mely hamar kerül a fülemhez.
- Csitt már - szólok rá a srácra, passzív és szinte dacos kommentjeit igyekszem beléfojtani. Na nem azért, mert idegesít a stílus, vagy inkább kivételesen nem ez a helyzet. A kő üzenetét hallgatom újra.
- Te, Zalán - pillantok fel a másikra végül. - Ezek a... hozzátartozóitól vannak. Nem gondolod, hogy valaki lehet, hogy említi a jóslatait? Ő itt azt mondta, hogy jó ember volt, annak ellenére is, hogy össze-vissza hadovált. - Emelem meg kissé a kavicsot.
Mert akármennyire is nem fűlik a fogam kifejezetten ahhoz, hogy a gyászolók hangját hallgassam vissza - valahogy visszásnak tűnik ez, s nem is kimondottan vidám időtöltésnek -, tény és való, hogy ez az egyetlen nyomunk, amin elindulhatunk ebben a pillanatban. Mert mit csinálunk mást? Bekopogunk minden házba Bogolyfalván? Nem hiszem.
|
|
|
|
|
Theodore Julias Ebony
Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Ötödikes diák
× golden child ×
RPG hsz: 258
Összes hsz: 261
|
× éjszaka × Bones ×Hiába érzem már, mi ennek a beszélgetésnek a dinamikája, mégis ismét nevetést csal elő belőlem Sallow, mikor azt mondja, kirázta a hideg. Furcsa ugyanis, hiszen ismerem őt, legalábbis ismerem valamilyennek, és normál esetben nem számíthattam volna sok jóra egy ilyen kommentár után. Mégis, most csak viccel vele, egyértelművé téve, hogy nem osztozik ezen a véleményen senkivel, pedig van, aki szerint tényleg így van. És ez most váratlan módon igencsak jól esik. Még akkor is, ha Sallowról van szó, valaki olyanról, akivel sosem voltam jóban. Nem ez a fontos ugyanis: hanem az, hogy ismer. És láthatóan ennek ellenére sem gondolja úgy, hogy borzalmas velem egy légtérben lenni.
- Tény, hogy kevésbé vagy kék - egyezek bele egy megengedő bólintással, hiszen ez végülis tagadhatatlan.
A lány azonban nem fejezi itt be, tovább nevettet engem, ami azt eredményezi, hogy a forrócsokit is le kell tennem az asztalra annak érdekében, hogy véletlen se lötyköljek ki belőle. Fáradt, kissé sápadt arcom szinte már bele volt gémberedve abba a kifejezéstelenségbe, mely rajta ült az elmúlt időszakban, s a röhögés már szabályosan fáj, még úgy is, hogy azért nem gurulok a padlón; de tagadhatatlan, hogy mennyire jól esik.
- Az első dolgom lesz, hogy átadjam a kollektív tudatnak a kontyodat - mondom neki, arcom pedig egy komolyanvehetetlen rosszmájú fintort vesz fel. - Sokat fog nekem ezért még fizetni a Modern Boszorkány. - Emlegetem fel annak a magazinnak a nevét, melyet anyám csak azért járat, hogy a kolléganőivel lépést tudjon tartani, s egyébként rendkívül unottan szokta olvasni.
Ismét felnevetek, kezeimet kissé széttárom afféle értetlen gesztusként, hiszen komoly vádak érnek a lány részéről, melyek természetesen abszolút alaptalanok.
- Látod, ez a vád is annyira légbőlkapott, ne is tagadd a pixi-léted - csóválom a fejem nevetve. - És egyébként meg: bármit elrejtek vele. - Védem meg az okklumenciámat még mindig a nevetés határán, a kiskanállal megkavarva az előttem pihenő forrócsokit.
|
|
|
|
|
Theodore Julias Ebony
Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Ötödikes diák
× golden child ×
RPG hsz: 258
Összes hsz: 261
|
× American Horror ×Az akácméz szaga ég az orromban, csakúgy, mintha valamiféle erős vegyszer hagyta volna ott lenyomatát. Még mindig el-elkap az érzés, hogy nem a hideg kő, hanem valami sokkal puhább van alattam, és lehunyt szemeim ellenére a szemhéjam belső felén felvillan egy jellegzetes burgundi. Kiráz a hideg.
Hallom, hogy beszélnek hozzám, s megérzem az érintést a karomon.
Ellenkezni nem tudok, így arcom fedetlenné válik Krise előtt, akinek a hangját hallottam, s hiába lenne meg immár a lehetőségem, hogy lássak, szemeim még mindig szorosan lehunyom.
- Aha - préselem ki magamból, mert kérdeztek valamit, és valahol mélyen tudom, hogy válaszolnom kell; muszáj, mert hiába vagyok fél lábbal még valahol teljesen máshol, félig itt tartózkodom, és az ittben komoly problémák lehetnek, ha nem adom jelét annak, hogy túl fogom élni azt, ami most történik velem. Igaz, hogy ebben a percben én sem tudnék erre megesküdni, tekintve, hogy a fejem lüktetése lassan vissza fog térni.
- Egy perc - erőltetem ki a szavakat, pont, mielőtt még ismét elöntene a burgundi.
Meg kell nyugodnom. Egy tiszta másodpercben tudatosul bennem, hogy most kellene csak igazán koncentrálnom, összerántanom minden elmekapacitásom, de nem megy; más képek is elém sereglenek, ezer gondolat rohan meg egyszerre. Hogy miért nincs itt pont most Hollósi, hogy milyen a tapintása annak az ingnek, hogy elkéstem-e a VAV-ról, hogy anyám levelére válaszoltam-e, aztán megint megcsap az akácméz. És minden váltásnál csak hangosabban kapok levegő után.
- Felrobban a fejem - adom környezetem tudtára, mindegy, hogy ki hallja. A legjobb, amit tehetnének most velem, az egy jó erős Stupor. Álmodik a nyomor.
|
|
|
|
|
Theodore Julias Ebony
Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Ötödikes diák
× golden child ×
RPG hsz: 258
Összes hsz: 261
|
× American Horror ×Megint egy érintést érzek meg az arcom körül, most éppen a homlokomon, mire megpróbálok elrezzenni. Ösztönösen ki is nyitom a szemem, s ismét Kriseszal találom szemben magam, ahogy finom, nyugodt hangon magyaráz. Furcsa, de a hangja kissé fókuszálja a figyelmem, pár pillanatig még meg is nyugtat, hiszen nincs mibe másba kapaszkodnom. Lassan jut el hozzám a szövegelése értelme, s feldereng, hogy ez nekem nem biztos, hogy előnyös... aztán az is felrémlik, hogy engem ki lehet kergetni a világból ezzel az emberrel.
Irritáltan hunyom le a szemem. Shut up, man.
- Kösz, Krise - azért nyelnem kell egyet, hihetetlen, hogy ennek a mondatnak valaha el kellett hagynia a számat. - De... nem kell gyógyító... mindjárt elmúlik.
Megint megcsap az akácméz illata, mely azt eredményezi, hogy ismét beakad kissé a levegőm; megrázom a fejem kissé, hátha sikerül kitisztítanom. Most kellene koncentrálnom... Ha valaki most akarna legilimentálni, halott ember lennék. Úgy slisszanna át minden védelmi hálómon, még szaltót is vetne közben.
Nagyobb levegőket kezdek venni, s igyekszem figyelmem befelé fókuszálni, eldönteni, hogy hol is vagyok tulajdonképpen. A folyosón, igen; Krise éppen fölém hajol, én pedig fekszem, valószínűleg legalább egy kicsit véresen. Szédülök is kissé, és hiába ez a rohadt akácméz, attól még az iskolában vagyok, és nem egy idióta méhészetben.
- Mióta... fekszem itt? - Teszem fel a következő logikus kérdést, s ráerőltetem magam, hogy szemeim ismét kinyissam fejem ritmikus lüktetése ellenére, hátha a külvilág vizuális ingere segít kicsit lehorgonyozni. Ugyanis még mindig azt érzem, hogy bármelyik pillanatban elragadhat innen valami, és tudom, hogy az ösztönös reakcióm erre az, hogy valakit megragadjak, de Kriseba csak azért sem fogok belékapaszkodni.
|
|
|
|
|
Theodore Julias Ebony
Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Ötödikes diák
× golden child ×
RPG hsz: 258
Összes hsz: 261
|
× éjszaka × Bones ×Úgy nevetek fel kérdésére, hogy bár én nem fogom fel, lehet, hogy az mások számára már-már sértő lenne. Olyan magától értetődő számomra, hogy ez az eshetőség egy viccnél sosem fog közelebb kerülni hozzám, hogy az már szinte az ízléstelenség határait súrolhatná mások előtt. Sadie előtt valószínűleg legalább ezen nem kell aggódnom.
- Nem, nem, köszi, megleszek ezzel - mutatok a halántékomra, utalva a most bezsebelt emlékre a kontyáról, melyet el fogok adni. - De igazán kedves tőled az önzetlenséged. - Vigyorgok még, eljátszva, mintha azt feltételezném, sosem kérne a kölcsönért semmit cserébe.
Végre eljön az az idő is, hogy belekóstolhatok a forrócsokiba, amiben nem kell csalódnom. Még talán egy aprót sóhajtok is, jól esik ugyanis a meleg ital ilyen későn és fáradtan.
Sallow kérdése azonban hamar felráz a beült nyugalmamból. Meglepően sokan jutnak arra a következtetésre, mint most ő, s erre az okklumencia puszta ténye készteti őket. Őszintén szólva nem számítottam rá, mikor elkezdtem tanulni, hogy ilyesmi lesz az eredmény - de az biztos, hogy a lány most csak viccel, bizalmaskodó közeledésére pedig illene nevetéssel válaszolni. Nevetek is: ám ez már korántsem olyan vidám vagy önfeledt, mint korábban, inkább csak valami keserűbb és kissé kényszeredett. Fáradt.
- Hát persze, tele vagyok velük - sóhajtom, s a fejem is megcsóválom, érzékeltetve a kérdés abszurditását. Igyekszek valami mosolyt eszkábálni az arcomra. - Kiváltképp praktikus és a legkevésbé sem feltűnő okklumenciát tanulni ezzel a rengeteg titkommal.
Remélem, hogy Sallow csak betudja a fáradtságnak a hangulatváltozásom; felhörpintem a maradék forrócsokit is.
- Késő... vagyis inkább korán van. Menjünk vissza? - Pillantok fel Sadiere, s hamarosan már úton is vagyunk a Rellon klubhelyisége felé, hogy aztán ki-ki a maga hálókörlete felé induljon. És bár Sadie utolsó kérdése alaposan pofonvágott, talán egy kicsit nyugodtabban hajtom álomra a fejem, mikor majdnem elnevetem magam a másnapos inferuson, amikor eszembejut.
|
|
|
|
|
Theodore Julias Ebony
Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Ötödikes diák
× golden child ×
RPG hsz: 258
Összes hsz: 261
|
× Born for this ×Zalán dicséretére azért felnézek rá. Pár pillanatig csak figyelem, aztán finoman vállatvonok, s óvatosan leemelek egy másik követ a sírról, hogy a fülemhez tegyem. Hallgatom a szomorú hangú asszonyt rajta, gyomromban pedig kellemetlen érzést hagynak a szavai.
Hollósi azonban hamarosan szól, mire leengedem a kezemben lévő kavicsot, s csak lehuppanok a sárba. Sóhajtok, ujjaim között pedig forgatni kezdem a követ.
- Tulajdonképpen eléggé őrült dolog, amit csinálunk - ismerem be. - De szerintem van értelme. Az ember mindig is kíváncsi volt a sorsára, nem véletlen jártak és járnak most is jövendőmondóhoz. Ki ne akarná érteni, mi vár rá? - Teszem fel a kérdést. - Te még láttad is, mi következik, Zalán. Szerintem... én értem, miért csinálod. Én is ugyanezt csináltam. Kerestem a játszóteret évekig.
A követ finoman visszahelyezem a sírra, s csak nézek a többire, ahogy az eső lassan sárral színezi el őket, s majd egyre nehezebb és nehezebb lesz óvatosan kiszedni őket. Mindig tökéletes külsőm most inkább mutat valami sokkal normálisabb tökéletlenséget - körmeim alatt némi sár, hajam is enyhén nedves, hiába az esernyőbűbáj.
|
|
|
|
|
Theodore Julias Ebony
Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Ötödikes diák
× golden child ×
RPG hsz: 258
Összes hsz: 261
|
× Born for this ×- Nos, igen, sokkal jobb, mikor az ember véletlenszerűen felbukkan egy csomó kiskorú között, a szülők meg nézik, hogy mit keres ott. - Egyezek bele némi szarkazmussal a hangomban, de azért az tény, hogy nem vitatom: a temető is eléggé elcseszett egy helyszín a kutatáshoz.
Zalán hirtelen neveti el magát, s értetlenül pillantok fel rá. A temető közepén, a gyászüzeneteket hallgatva nevet? Eddig is tudtam, hogy nincs rendben, de néha olyan, mintha az esés már előre megviselte volna az agyát.
Végül aztán rájövök, min nevethet, és lassan én is elmosolyodok, hogy aztán a görbület rögtön le is olvadjon az arcomról. Vállat vonok.
- Őrültségnek tűnik azok számára, akik nem értik a helyzetet. De számunkra van értelme. - Foglalom össze tömören, majd lehunyom a szemeim és sóhajtok. Elegem van, hogy nem találunk semmit, és hogy az én állapotom mintha csak rosszabbodna; egyre több a kép és egyre több a megválaszolhatatlan kérdés. Legalább Zalán ügyével haladnánk. De nem.
|
|
|
|
|
